Évtizedek óta gond van az egészségügyben.Elfogadott korrupció ("hálapénz"),mentális üresség jellemzi zömében.

@BKV reszelő: Az eü gondja a te gondod is.Úgyhogy te is mehetsz reklamálni, valószínű időd is több van rá.

Nem értem, egyébként miért is vár bárki empátiát, miközben ő maga nem ad. Ki mit ad,azt kapja.
A poszthoz.
A kórház nem elfekvő, nem szociális intézmény. Nem tarthatja bent az orvos, azt aki nem jogosult rá,akinek nem ott van a helye. Ennyi. Ez pénz kérdés és nem empátia kérdése. Semmiből nem lesz valami.Gondolom a poszter nem tartja majd a hátát az orvos helyett. A más nemi szervével könnyű.

Érdekes, hogy az egyetlen normális megoldás senkinek nem jut eszébe: az, hogy az orvos karon fogja a posztolót, leültesse, és emberi hangon elmondja neki: "Asszonyom, nagyon sajnálom, de mivel a kedves édesanyja nem szorul kórházi kezelésre, bármennyire kellemetlen is ez Önnek, nem tudunk számára helyet biztosítani. Esetleg (bár ez tilos...) tudunk ajánlani Önnek ápolási szolgáltatót, akikkel megbeszélheti, hogy hogyan, milyen módon gondoskodjanak az édesanyjáról, amíg Ön dolgozik." Ennyi. Ez nem kerül pénzébe a kórháznak, ehhez nem kell szervezett egészségügy, mindössze egy kicsi emberség....

@az_igazi_trebitsch: Szerintem mondta, a karon fogás az tuti nem volt nem is lehet kötelezővé tenni, más ápolási szolgáltatót pedig valóban tilos nekik ajánlani ( nem kockáztat senki 1 feljelentést).

" [az orvos] azt mondta, ez nem szociális intézmény, holott neki semmi köze nem volna, ehhez úgy tudom, az ilyesforma ellátás megilleti a beteget."

A kedves posztoló ezt iszonyat rosszul tudja. A kórház valóban nem szociális intézmény! Aktív kórházi ágyon nem lehet "elfekvő" beteget tartani. Ha lehetne, akkor kb. fél óra alatt betelne az összes kórházi férőhely az országban (mivel jóval több szoc. otthont igénylő ember van, mint kórházi ágy) és onnantól mindenki kórházi ellátás nélkül maradna... Most is elég nagy harc megy egy-egy ágyért egy nagyobb forgalmú kórházban és bizony olyan beteget is haza kell néha küldeni, akit jobb lenne benntartani (de a posztóla anyja nem ez a kategória).
Mellesleg az ilyen indokolatlan ellátások az EÜ kasszát is feleslegesen terhelik (akármilyen hihetetlen, de egy kórházi nap kb. annyiba kerül, mint egy éjszaka egy 3-4 csillagos szállodában).

Szóval a poszter szavaival élve, "ilyesfajta ellátás akkor illeti meg a beteget", amikor majd engem a tűzoltók hazavisznek az esti mulatozásból, mert már elment az utolsó busz, de nincs pénzem taxira, viszont a tűzoltóknak kötelessége segíteni... (Az meg le van tojva, ha közben kicsit később érnek ki egy balesethez, hiszen ki nem xarja le a másik embert.) Kb. ennyire életszerű az ő kívánsága is.

Az is külön megérne egy misét, hogy a poszter szerint Dr. J.A.-nak "semmi köze" ahhoz, hogy ki mennyi ágyat foglal az osztályán. Ha nincs hely újabb betegnek, akkor így járt...

@Kommentelő k.m.n.:Hopp "Az is külön megérne egy misét, hogy a poszter szerint Dr. J.A.-nak "semmi köze" ahhoz, hogy ki mennyi ágyat foglal az osztályán. " Ez el kerülte a figyelmem.
Az osztályvezetőnek nagyon is köze van hozzá, őt veszik elő.

@BKV reszelő: "SZAROK AZ EÜ GONDJAIRA"
Mi meg szarunk rád.

@csakmotyogok:
viszont ha a faliújságon a városban elérhető összes ilyen helyet felsorolnák címmel és telefonszámmal (esetleg honlap elérhetőséggel) azért már senkit sem vennének elő! ;) akkor ilyen esetben azt lehetne mondani: ott a faliújság ki van téve rá. bár van egy humánosabb megoldás: A4-es papírra lefénymásolni és átadni. ha meg a fénymásolási költséggel jöttök, simán fel lehet őket küldeni a jogi osztályra, majd ott kiszámlázzák a 20 Ft-os másolási költséget (bár hozzáteszem a a saját honlapon ingyen és bérmentve ezt meg lehetne oldani, csak akarni kellene)

légy kedves hivatkozd be azt a bizonyos szabályt, mely ezt nem teszi lehetővé (mert büntetnek érte)

@asztalosani: a kórházban tilos ilyesmit kirakni bárhová. Ezt viszont máshová ki lehetne rakni,ezt a városnak kellene megoldani.A munkáltató tiltja,ugy nem gondolod, most elveszem 1 doki munkakörijét és befotózom neked?

@csakmotyogok: "Az eü gondja a te gondod is.Úgyhogy te is mehetsz reklamálni, valószínű időd is több van rá."

Örülök, hogy szerinted több időm van rá. Szerintem meg ti értek rá a nagy kávézgatás közben. Erről hát ennyit. Még mindig az a viszony, hogy én fizettem, amiért ti nem nagyon csináltok semmit. Tisztelet a kevés kivételnek.

"Nem értem, egyébként miért is vár bárki empátiát, miközben ő maga nem ad. Ki mit ad,azt kapja."

Nem várok empátiát pajtás, te háttal ülsz a moziban. Szarok az érzéseidre az irányomban. A kifizetett dolgokat várom el. Nem empátiát. Nekem semmi közöm az ízlésedhez, és nem is érdekel.

"A poszthoz. A kórház nem elfekvő, nem szociális intézmény. Nem tarthatja bent az orvos, azt aki nem jogosult rá,akinek nem ott van a helye. Ennyi. Ez pénz kérdés és nem empátia kérdése. Semmiből nem lesz valami.Gondolom a poszter nem tartja majd a hátát az orvos helyett. A más nemi szervével könnyű."

Ja, az ágypénz miatt papíron bent fekvők kérdését meg felejtsük el neked, mert kemény vagy mint a vídia, mi? Szerintem ne dézsmáld a gyógyszeres szekrényt, hátha egyszer ráébredsz a valóságra.

@rikitikitévi: Ja, a pénzemért. Ehhez kell apofa. Köszi a beismerő vallomást, hogy ti csak lenyúljátok a lét. Ellenben én szarhatok rád, mert te nem fizetsz az én munkámért. Senkinek. Hogy dögölnél meg...látogatnálak, amikor haldoklasz. :)

@az_igazi_trebitsch: Például. Kb. ennyit várunk a pökhendiség helyett, mi, akik néha rászorulunk a félistenekre.

Egyébként miért tilos, azt meg tudod mondani? Értem, hogy szabályozva van, de az oka érdekelne.

@BKV reszelő: Nekem te nem fizettél és ,hogy mit csinálok azt főnököm dönti el. Nem vagyok orvos, sem ápolónő csak úgy mondom 100x-ra.
Viszont tudom minden kórházi doki pont 4x annyit dolgozik,mint amiért fizettél.:))
Az ágypénz amit kapnak pont 1/10 mint amibe az kerül. Tehát ha vki bent van a gyógyítási költségeink 1/10-ét finanszírozzák a többit a kórház benyeli, ezért vannak eladósodva ezért fizetnek az alkalmazottainak mogyorót. Mert ezek szerint te is keveset fizetsz.:))

@BKV reszelő: Ja gyógyszeres szekrény. Abba én csak viszem a gyógyszert, a dokik is ,mert hó közepére elfogy ,mivel te keveset fizetsz és nem jut annak aki a hónap második felében kerül kórházba.

A poszt szóra sem érdemes. Viszont mifelénk működik ez a karon fogós dolog.

A kedves hozzátartozót leültetik és szépen, barátságosan elmagyarázzák a dolgot. Ha nem érti meg, akkor esetleg más, de ugyanúgy barátságosan elmagyarázza a dolgot. Ha még ezt sem érti meg, akkor harmadszor is ez történik, majd illedelmesen megkérik, hogy távozzon. Ha erre nem hajlandó, vagy agresszíven viselkedik (pl. felemeli a hangját), akkor a biztonsági szolgálat kikíséri és átadja a rendőrségnek. Évente azért egy-két alkalommal azért előfordul.

Az én praxisomban egyszer fordult elő ilyesmi helyi lakossal. Az illető hozzátartozó volt és kiabálni kezdett az ambulancián, általános megbotránkozást keltve. Kikísérték. Később visszajött elnézést kérni. Azóta nagyon illemtudóan viselkedik, ha jön. Sokba került neki a kiabálás.

A gond az, hogy Magyarországon az emberek egymást hülyítik, tüzelik ahelyett, hogy legalább megpróbálnának gondolkodni (és ez alól a kommentelők egy része sem kivétel). Kötelezővé tenném az egészségügyi rendszer oktatását legkésőbb az általános iskola vége felé.

@csakmotyogok: Erről nem én tehetek, a főnökeikkel kell tárgyalniuk. Én az ügyfél vagyok, tudod, moziban háttal ülő barátom? Kispajtás, amit fizetek, azt írja elő a tv., tehát én megteszem, amit előír. Tessenek kevesebbet lopni ott a főnökéknél és máris marad. Vagy...nekem ez bejönne...tessék fizetőssé tenni, de akkor a TB épüljön le, mert kétfelé senki nem akar fizetni és ugye ez van most.

@Asgardig: Első körben tegyük kötelezővé ezt az oktatást az eüi szakközepektől az orvosi egyetemekig. Például egy olyan alapvetést bevéshetnének, de mélyen, hogy az eü egyik intézménye sem vágóhíd, sem hentes bolt, tehát ami hús ott megfordul, azzal tisztelettudóan kell beszélni, elmagyarázni a baját, mert joga van tudni, hogy mit és miért etetnek meg vele, csonkolnak, stb. Valószínű, hogy kevesebb kiabáló ember lenne eleve. Nem? Azon csodálkozni, hogy valaki ordít, mert leszarják...hát...

@BKV reszelő: " Hogy dögölnél meg...látogatnálak, amikor haldoklasz. "
Rossz hírem van: akiben ennyi gyűlölet és fékezhetetlen negatív indulat fortyog, mint benned, az minden bizonnyal előbb fog megdögleni (hogy a te szavaddal éljek), mint én.
Ennek ellenére, "amikor haldoklasz" (magyarul: haldokolsz), sem én, sem kollégáim nem azt fogjuk nézni, hogy milyen ember vagy, hanem csak azt, hogy mi a betegséged, és korrekt ellátásban fogunk részesíteni.

@rikitikitévi: Nekem van egy rosszabb hírem. Egy csepp gyűlölet sincs bennem. Biztos, hogy te nem leszel mellettem, amikor oda jutok, hogy le kell lépnem. :) Szépen nyugodj meg. A hangnemet köszönd magadnak, amilyen az adjon isten kedves eü robot, olyan a fogadj isten. Hiába kenitek a betegekre, a hangnemük a ti viselkedésetek és "szolgáltatásotok" hű tükre. Próbálj ezen egy kicsit elfogulatlanul gondolkodni.

"...haldoklasz" (magyarul: haldokolsz),..."
Na, néha hibázok én is. :)

Van olyan, hogy ápolási segély, amit azért kaphat a posztoló, hogy ne kelljen dolgoznia, amíg az édesanyját ápolja. Igaz, lehet, hogy nem elég 3 ember eltartására, de utána kellene nézni. Csakhogy valami értelmeset is ajánljak két acsarkodás között. :)

@BKV reszelő: Azt sem fizetted ki barátom, amit a hímparipa lóbál! Ma bekötöttem egy tag lábát. A kötéshez több, mint 60 ezer Ft ára anyagot használtam el. Három napig marad rajta. Számolj egysejtű! Ha egy stent 2,4 millió és Kovács úrnak három kell belőle, akkor az mennyi?

Megnéztem, ebben a hónapban közel 600 EUR kötelező és 220 EUR kiegészítő egészségbiztosítást fizettem. Mielőtt bárki hülyeségeket kezdene üvöltözni, mindezt egy jó közepes állami alkalmazotti fizetésből, ergo milliók fizetnek hasonló összeget.

Nyugati színvonalú szolgálatatás az kellene, persze keleti befizetés mellett. "Merazjár" típusú embereknek, havi hétezeré'.

@BKV reszelő: Nocsak, mégis van benned egy kis emberi érzés, próbálsz visszakozni? Ez szép dolog, de azért nézz szembe magaddal: "Egy csepp gyűlölet sincs bennem" " Hogy dögölnél meg."
Nem érzel egy kis ellentmondást?
" A hangnemet köszönd magadnak, amilyen az adjon isten kedves eü robot, olyan a fogadj isten."
Pontosan erről van szó, te kezdted a leszarást... Azt pedig, hogy ki lesz melletted, amikor nagyon nagy bajban vagy és segítségre szorulsz, nem tudhatod. Könnyen lehet, hogy én. Vagy (szerencsés esetben) egy hozzám hasonló kolléga, akire te "szarhatsz, mert te fizeted". Ne aggódj, segíteni fogunk, és természetesen nem a pénzedért ("Ja, a pénzemért") és nem is a jó modorodért, hanem annak ellenére.
Egyébként a Margit sebészetén vagyok "eü. robot".

@BKV reszelő: A TB-t azért fizeted kapjanak az őseid nyugdíjat és legyen gyes stb. Csak úgy mondom, te nem ügyfél vagy akkor leszel az ha valós árat és nem 1/10 v. 1/100 árat fizetsz.

@rikitikitévi:
- Nincs ellentmondás, egy csepp sem.
- Nincs visszakozás, egy csepp sem.
- Nem, nem én kezdtem. Elég régen olvasom ezt a blogot. Elmondom, bár úgysem hiszed el, a leszarást nem itt kezték el és nem a betegek. azok nem tudják leszarni ezt a témát, az egészségükről, életminőségükről, sokszor az életükről van szó. A leszarást azok kezdték el már régen, akik itt a másik oldalon vannak.
- Hogyne tudhatnám, ki lesz mellettem? Eltekintve a balesetektől, ott az elején nincs sok választásom, de utána....

Ha a Margit sebészeten vagy eü robot, akkor remélem azok közé tartozol, akik kivívták a mély tiszteletemet nem is olyan régen...ott ugyanis azzal találkoztam, amit az ember elvár és ami nem pénz kérdés. Korrekt hangnemmel, kellő tájékoztatással érthető nyelven, nem pedig latin hablattyal és kinyújtott tenyérrel. A modorom kiváló, de a blogban uralkodó részvétlen túloldallal nem tudok köpködés nélkül és megvetés nélkül társalogni. Nem azért, mert a gyűlölet dolgozik bennem...nem nem! Bár nektek így könnyebb lenne. Tükör vagyok. Szar belenézni? Sajnálom.

Ha már itt tartunk, éljük át egy beteg stresszét is. Honnan tudom meg, mennyit vár tőlem egy sebész zsebbe? Miért kell nekem ezen stresszelni? Miért nem mondják meg kerek perec?

@csakmotyogok: De, ügyfél vagyok. A pénzügyi konstrukciót nem én találom ki...de még nem hallottam, hogy a kamara a hálapénz legalizálásán kívül valami mással is próbálkozott volna. Például az eü financiális problémája terén. Mondjuk okos és rendszerszintű jhavaslatokkal a tvhozás felé. Nem volt ilyen. Pedig ott állítólag értenek hozzá, legalábbis a pökhendi dumád is erre akar utalni, felülről lefelé a porszem felé.

Konklúzió? Bekaphatod, mert ökör vagy. Ugatod a holdat.

@Asgardig: Érdekesen kevered a dolgokat. Itthon is 60000 az a kötöző holmi? Biztos annyi? Ha pénzről beszélünk, maradjunk a kiadási és a bevételi oldallal is a határokon belül. Csak a hülye mérlegeli, hogy a kocka miért hasonlít a gömbre annyira, mikor teljesen más.

@csakmotyogok: Ja és még annyit barátom, hogy majd akkor reklamálj full ár fizetéséért, ha a TB lekérdezésem nem hemzseg olyan tételektől, amiket nem is láttam soha. Bátran elszámoltok ti ott mindenféle érdekességet, mert nem kell igazolnom, hogy tényleg rám tekerték-e vagy sem.

Én itt lezárom ezt a diskurzust, mert láthatóan számon van kérve a hangnemem...de bátran olvassátok vissza magatokat és ne csak ennél a posztnál, hogy hogyan nyitottatok. Azután aki egyenes ember mert még nem vették ki a gerincét, az jó eséllyel fel fog köpni magasra és lép egyet előre.

@BKV reszelő: Agyatlan vagy! Miből gondolod, hogy az amerikai gyártó más áron adja a termékét Magyarországon? Szándékosan alapanyag árakat írtam, mert azok a világon mindenhol ugyanannyiba kerülnek. De ha gondolod, szerezz be olcsó bolgár (kínai, vietnámi, indiai, stb.) hozzávalókat! Esetleg mindössze kétszer használt, frissen mosott ukrán kötszert.

@Asgardig: Ne minősíts, hiszen azzal sem vagy tisztában, hogy az árképzésnél bizony felmérik a piacot és ahhoz igazítják az árat. Megismétlem, mert nem jutott el a szemed mőgé: Zárjuk le ezt a diskurzust, mert nem építő jellegű. Menni fog?

@BKV reszelő:
@BKV reszelő: "mennyit vár tőlem egy sebész zsebbe? Miért kell nekem ezen stresszelni?"
Nem kell stresszelni. Én is hallottam mindenféle rémtörténeteket pénzéhes hentesekről, meg kötelezően leperkálandó horribilis összegekről, de ezek legfeljebb kirívó rossz példák (ha egyáltalán igazak). A valós helyzet az (ha hiszed, ha nem), hogy a "sebész zsebe" nem vár tőled semennyit. Ugyanúgy a legjobb tudása szerint végzi a műtétet a szemmel láthatóan nincstelen betegen is, mint a kivagyi újgazdagon. Nem beszélve arról, hogy nem is tudhatja, hogy melyik páciens lesz esetleg hálás. A sebészek egyébként általában nem fogadnak el előre paraszolvenciát, egyszerűen azért, mert minden műtétnek van egy (tipustól függő mértékű) kockázata, és soha sem lehet teljes biztonsággal előre tudni, hogy a beteg sorsa hogyan fog alakulni.
Na, de hogy ne kerüljem meg a kérdést, egy közepes hasi műtétnél az operatőrnek (utólag) adott 20-40k HUF méltányos összegnek számít (legalábbis nálunk). Egyetemi klinikán vagy speciális műtétek esetén én is hallottam ennél jóval nagyobb összegekről is. De volt például olyan betegem, akinek az életét csak különleges, műtéttechnikailag is nagyon nehéz, (és nagyon drága) műtéttel lehetett megmenteni, amit a mi kórházunkban nem végzünk, őt az I. sz. Sebészeti Klinikára helyeztük, ahol 2 ülésben operálták, hetekig ott feküdt, first class ellátást kapott, végül meggyógyult. Egész biztosan tudom, hogy egy kanyi vasat sem adott senkinek sem.
A betegek jelentős része egyébként köszönet, sőt sokszor köszönő szó és köszönés nélkül hagyja el a kórházat. Természetesen nem vagyunk egyformák, de én ilyen esetben is jó képet vágok a dologhoz. Persze, ha tényleg hálás valaki, és nem látok kizáró okot (pl. eü dolgozó vagy hozzátartozója, nagyon szegény, nehéz sorsú beteg, vagy kveruláló, agresszív személyiség) akkor azt megköszönöm.

Tapasztalatom szerint embere/kórháza válogatja. Mondjuk mondta már a 30 éves feleségemnek a sérvére az ortopéd sebész, hogy: "bizonyos kor felett már mit vár...". De hát parasztok mindenhol vannak :)

@BKV reszelő: Se a pajtásod,sem a barátod nem vagyok és egyebed sem, nekem intelligens, művelt, és nem utolsósorban tisztességes barátaim és ismerőseim vannak.))

Attól tartok, a poszt írójának igaza van, viszont nem a megfelelő embert hibáztatja. Ha bekerül egy idős hölgy májcirrhosissal és annak agyat is érintő szövődményeivel, nem nézhet elébe könnyű gyógyulásnak. A kezelés erősen limitált, leginkább az ingadozó tudatállapot és a lassú, de biztos hanyatlás a valószínű. Ha 2 hét kezelés (laktulóz stb.) után semmi javulás, le kell ülni a hozzátartozóval és ismertetni kell vele a várható prognózist. Nagyon kevés olyan emberrel találkoztam, etnikumra és életkorra való tekintet nélkül, akivel ne tudtam volna megértetni kis idő ráfordításával, hogy mit is várhatunk. A posztoló sorai :"ameddig nem erősödik meg annyira, hogy legalább WC-re egyedül ki tudjon menni" azt sejtetik, hogy az elégtelen kommunikáció miatt túlzott elvárásai lehettek.
A kezelő orvos pedig valószínűleg folyamatos nyomás alatt volt
a.) a nővérek részéről, hiszen az ilyen beteg ellátása nagyon időigényes és kevés sikerélményt ad,
b.) a főnöke részéről, hiszen egy beteg x eltöltött nap után adott diagnózissal már nem "termel" pénzt a kórháznak, és a veszteséges osztályok vezetőit bizony felelősségre vonják,
c.) a beteg lánya részéről, akinek el nem ítélhető módon fenti problémákról nem sok tudomása volt, ezért az orvos viselkedését nemtörődömségnek vagy rosszindulatnak fogja fel, és
d.) saját maga részéről , hiszen kiégett, belefáradt mindenbe és szabadulni akar.

Nem akarok szerecsent mosdatni, de az empátia kiveszik az emberből, ha a tízezredik ilyen beteget kell vinnie, társulva sok személyes konfliktussal, állandó harcban a eü. kollégákkal és intézményekkel. Túl akar lenni a problémán, és kész. Eleinte én is lelkes voltam, empatikus és szorgalmas, aztán pár év után már csak el akartam látni a feladatomat minumum szinten és hazamenni aludni. Ekkor jöttem el az országból,jó pár éve, és nagyon nehezen tudtam csak visszatalálni régi önmagamhoz ,a munkáját és betegeit szerető és fejlődni akaró orvoshoz, de sikerült. Biztos vagyok abban, hogy ha visszajönnék, egy hónap után újra kiégnék. Mindenkitől elnézést a hosszadalmas kommentért, az idős néninek meg remélem, megoldódott az elhelyezése.

@BKV reszelő: Neharagudj, de nem bírom megállni szó nélkül a kirohanásaidat, és lehet én sem leszek túl építő jellegű.
Olyan dolgokról nyilvánítasz határozott, megkérdőjelezhetetlen véleményt, amihez - írásodból kivehetően - maximum mint szemlélőként, átélőként, és hírmorzsa szemezgetőként szereztél információt.
Sületlenségeket állítva és megalapozatlanul vádaskodva követelsz tiszteletet, mert Te fizetsz.
Csak elfelejted, hogy Te is csak egy vagy a sok millióból, aki szintén fizet, semmivel nem vagy több mint bármelyikünk, hazánkban különösképp, ahol aki nem fizet is pont ugyanarra jogosult mint Te.

Emiatt - és itt már általánosságban beszélek - van az, hogy amikor kétszer ennyi ágyszám sem volt elegendő a "szociális" igények kielégítésére ma egyre élesebb helyzetek születnek, mivel csaknem lefeleződtek az aktív ágyszámok - és politikát nem kívánnék idekeverni, de a Molnár Lajos/Horváth Ágnes éra eredménye főleg -, és ezzel párhuzamosan csökkent a finanszírozás is, bizony egy-két nap plusz "hotelszolgáltatás" bizony akár Tőled veheti el a gyógyulás/ellátás lehetőségét kedves olvasó. Ebben pedig legkevésbé sem az orvos a hibás.
Az empátia, az egy másik történet, ennek hiányáról magam is többször kifejtettem már a véleményemet több fórumon is.
A kamarát sem tisztem védeni, talán nem is szolgált reá, de igenis voltak konkrét bérrendezési/finanszírozási javaslatai, de látható módon le lettek söpörve az asztalról.
uff.....sokat írtam, de jól esett....bocsi

@BKV reszelő: Egy bökkenő van csak. Nem anyacsavarról, vagy Kalmopyrinről beszélünk. Van egy (legfeljebb két) gyártó, és gyakorlatilag azonos ár. Az egészségügy ezen szegmensében nincs árverseny, a gyártó diktál, te pedig választhatsz. Vagy megveszed,vagy nem.

@Asgardig: Tehát nehéz a felfogásod. :)

@BKV reszelő: Komolyan, mintha a falnak beszélnék. Részemről vége.

Egy régi szomszédom van most ugyanebben a cipőben.
Az édesapja 93 éves,mindenféle bajokkal,de az elméje teljesen tiszta.A lánya semmiképpen nem akarja,hogy a kisöreg kórházba kerüljön, (3X volt) így két váltásban felvett az apja mellé két amatőr ápolónőt.Az egyik reggel 9-től van ott délután 3-ig,a másik 3-tól este 9-ig,ez napi nyolcezer forintjába kerül,hétvégén tízezerbe.Én a saját szememmel láttam,hogy ez nem egyemberes munka,(ha tisztességesen el van látva)kitámogatni a fürdőbe,vécére,felügyelni az etetést (állandóan félrenyel)tornáztatni a merev végtagjait,a gyógyszereket egyesével valahogy beadni(visszajön belőle).Egyszerű azt mondani,hogy vigye haza a mamát,és keressen mellé felügyeletet.Itt hozzáteszem,hogy a két nő egyáltalán nincs megelégedve a napi négyezer forinttal,az egyik már jelezte is,hogy ezer forint emelést kér ugyanarra a hat órára.

@NaNehogyMár: Rendszerszintű nem volt, maradjunk annyiban. Pedig a legnagyobb probléma az, hogy a rendszer - finanszírozás és ennek csak egy része a bértömeg - úgy rossz, ahogy van. A tiszteletet nem követelem, csak nem adom meg, ha nem kapom meg. Akikkel itt tiszteletlenül kommunikáltam, ellenőrizhetően - pökhendiek, lekezelőek...magyarul parasztok. Én mindenkivel a saját nyelvén beszélek, azt ugyanis megérti. Láthatóan sokakat zavar a saját stílusuk, ha szembetalálkoznak vele. :D Ez nem az én hibám. Amit te úgy éreztél, hogy én magamnak követelek tiszteletet az az csupán, hogy az a sok millió, aki fizet, megérdemli, hogy egyenrangú félként kezeljék. Nem vágyom empátiára, nem rokonom az orvos a nővér vagy más eü alkalmazott. Kommunikációt és tisztességes kommunikációt várok, a kedvedért: várunk el. Ennyi. Az pedig valljuk be, rendszerszintű hiba, hogy az ingyen beteg pont arra jogosult, mint a fizetős, de erről már értekeztünk. Én egy orvost nem hibáztattam az elkefélt rendszerért, amiben ma az eü működik. Az orvosok és a többi eü dolgozó szemére egy dolgot vetettem ezzel kapcsolatban, ma és a múltban is, mégpedig azt, hogy az elkefélt rendszerről a beteg sem tehet, tehát nem őt, az elesettet kell terrorizálni, lekezelni, stb. Ő ugyanis éppen az a fekvő ember, akibe belerúgni nem elegáns, mondhatni undorító dolog.

A hotelszolgáltatást sem reklamáltam, mindössze szembe állítottam a nagy arcú kollégának a kiszámlázott, de nem ott töltött éjszakákkal. Az érem olyan dolog, hogy van neki két oldala. Mindkettő az érem része.

Azt hiszem érezhető, hogy a külföldi magas lovon ülő kollégáddal ellentétben,az írásod stílusa okán én is más hangnemben kommunikáltam. :) Ez egy ilyen dolog.

@Asgardig: Szép lenne, ha ez működne, de nem te írod le harmadszor ugyanazt, hanem én. Mivel láthatóan terhelt vagy, negyedszerre is leírom: BEREKESZTETTÜK MÁR EGY ÓRÁJA EZT A SZÁLAT, MERT NEM VEZET SEHOVÁ!

Ez átment? :D Tudom, hogy messze vagy, de az elektronok fénysebességgel közlekednek...a betűim meg szabványosak.

@nyugatidoki: Hm. Ez szomorú történet.

@csakmotyogok: És mitől vagyok én tisztességtelen nyomozó úr? Tetszik a prejudikálásod...csak hát akkor fogadd el az enyémet is. Akkora durung lehetsz, hogy cölöpöt lehet leverni veled. Gondolom a művelt barátaid is ilyenek lehetnek, hiszen az ember a hasonlóak között érzi jól magát. Mármint az ilyen durung. :)

@defné: Nem kell izgulni, mert a kutyáknak rögtön van hely. Egyszer talán mi emberek is sorra kerülünk.

Azt nem lehet mondani, hogy a kormány nem foglalkozik az egészségüggyel. Ösztöndíj, adósság elengedés, felújítás, várakozás csökkentése, valami mégsem működik. Döbbenetes amit idős emberek mondanak az intézményekben szerzett tapasztalatokról. Nincs pénz? Akkor csak egy kézfogás jár. Pénzzel soha nem telnek meg - tisztelet a kivételnek - . Szerintem a kis településekről, illetve vidékről bekerülő betegeknek a legmegalázóbb a helyzete. Nyilvánvaló, se pénze, se ismerőse senkinek, empátia ismeretlen fogalom.

Sajnálatos módon a dekompenzált májcirrhosis egyike azoknak a súlyos kórformáknak, amelyek egy stádiumon túl halálos kimenetelűek. Ezt nagyon remélem, hogy valaki, valakik tudatosították a hozzátartozóban. Másszóval az ilyen beteget a gondos ápolás, kórházi elfektetés ellenére előbb-utóbb elvesztik.
A magyarországi hospice-szolgáltatások meg tudják oldani ennek a folyamatnak az emberibb, a beteg otthonában történő végigvitelét, kijárnak a beteghez, kiviszik a kezeléshez szükséges gyógyszereket, azokat szakszerűen alkalmazzák, a beteget gondozzák, ápolják, vele vannak szinte egész nap, ehhez a hozzátartozó közreműködése nyilván szükséges.
Kórházi ágyon, egy krónikus osztályon beváratni az édesanyával a halált nem a leghumánusabb megoldás.
Az orvos és nővér pillanatnyi kedvétől függetlenül.

@BKV reszelő: EU-n belül gyógyszerek, gyógyászati segédeszközök, műszerek, stb. terén referencia árazás van. Ez azt jelenti, hogy a gyógyszerhatóságok kijelölnek referenciaországokat (a szegényebb országokat - pl. sokszor Magyarországot), és ha ott lemegy az ár, akkor Németországban, Angliában, stb. is csökkenteni kell az árat. Mivel általábna 5-10%-os árcsökkenés egy francia vagy német piacon többet pénzt jelenthet, mint az adott gyógyszer/eszköz/stb. teljes magyarországi piaca, ezért a gyártót az árazás terén nem hatja meg különösebben a magyar piaci környezet.

Egy amerikai gyártó megtehetné, hogy ideadja az eszközét jóval olcsóbban, mint otthon, de miért tenné?
- a szállítási költségek + vámok rárakódnak a költségeire
- más hely, más jogi környezet, ami kockázatokat rejt önmagában a gyártó számára
- azonnal előugrik 10 helyi ügyes kis cég, akik megveszik a terméket olcsón, majd visszaviszik a származási helyre és ott forgalmazzák alacsonyabb áron. Ezt párhuzamos kereskedésnek hívják, teljesen legális, és jelentősen visszatartja a cégeket a helyi árcsökkentésektől.

A magyar egészségügyi rendszerrel az a probléma, hogy túl kevés pénz folyik bele, százalékosan és nominálisan is. Az OEP mesterségesen nyomottan tartja az ellátások árait, hogy ne omoljon össze az egészségügyi költségvetés, de ezzel csak arébbteszik a lyukat, befedni nem fedik be. Vannak persze rendszerszintű problémák, régiek is, újonnan keletkezettek is, de az egészségügy drága dolog.

Most már csak azt nem értem, hogy ha valamihez nem értesz, akkor a mondataid végére miért felkiáltójelet teszel kérdőjel helyett?

A levélhez: sajnálom a levélírót, és bizony van, amikor tényleg könnyebb mondani, hogy "vegyük magunkhoz a mamát ápolni", mint csinálni, ez tönkre tud vágni egy családot, míg az ellenkezője pedig a bűntudat miatt az egyént. Azonban ez tényleg nem a kórház dolga, és a levélírónak sem lett volna baj, ha előre készül erre az szituációra, hiszen ismerte édesanyja betegségét. Terveket készíteni, hogy
- közelebb költöztetni, hogy ne 40 km-re legyen
- szükség esetén legyen a mama közelében egy megbízható segítő, akire lehet számítani napi néhány órában egy bizonyos összegért
- van-e a közelben időseket ellátó gondozóhely, ahol pár hetet / hónapot el lehet tölteni
- stb.

@qbr: referenciaárazáshoz a teljes kép kedvéért: speciális helyi adókkal szorítják le ilyenkor az árat (gyártói visszafizetések), de ez kizárólag a támogatott dolgokra (pl. gyógyszerekre) igaz, a kórházi eszközök viszont tipikusan a kórház által teljes áron vásárolt dolgok.

@qbr: nagyon rendesek vagytok, hogy még ennyi és ilyen hozzászólása után is, az ismeretterjesztését forszírozzátok. kicsit olyan disznók elé gyöngyöt...

@Erzsébet Zsuzsanna Bükkös: Nem hogy három ember de egy jó étvágyú cica ellátására sem elég.

27.000 Ft és semmi más jövedelem nem lehet mellette.

@csepke: disznók elé gyöngyöt...
Nekem is van ilyen érzésem (ezért is nem szólok hozzá)
Ha jól gondolom, akkor ugye disznó: bkv reszelő
gyöngy: gbr, Temush Anh,nanehogy már, rikitikitávi, asgardig, csak motyogok, bréncelle, antalbaba, stb. hozzászólásai.
tényleg nincs értelme folytatniuk.

@reepach: igen

Teljesen mindegy. A beteget 13-án utalták be, 14-én szerették volna hazaküldeni, vagyis úgy ítélték meg, hogy a beutalása indokolatlan volt, vagy legalábbis nem igazolódott olyan akut betegség, ami miatt kórházban kellene feküdni.
(hogy ez szakmailag rendben zajló kivizsgálás volt-e, azt nem tudom nyilván, mert erről semmilyen adatot nem közöltek).

Olyan érdekes ez mindig, amikor a több tíz kilométerre élő, adekvát önellátásra nyilván hónapok óta képtelen embert Karácsony előtt tíz nappal hirtelen kórházba utalják, majd a kórházban dolgozó orvostól (belgyógyász szakorvos) kérik számon a hiperakut krónikus elhelyezését a hónapok óta fennálló állapota miatt.

Azért ez egészen más dolog, mint mondjuk egy stroke-beteg krónikus elhelyezése, aki egy hete még egészséges, munkaképes volt, és senkiben fel nem merült, hogy nemsokára azt kell majd szervezni, hogy milyen intézményben pelenkázzák az elkövetkező években...

És még azt is tegyük hozzá, hogy egy időnként zavart, minden szempontból legyengült szervezetű, a világ összes fertőzésére fogékony, majd gyógyszeresen igen nehezen kezelhető májbetegnek szakmailag sem ideális indokolatlanul aktív osztályon tartózkodnia...

@reepach:
DE VAN!
Nehogy le akard őket beszélni, nagyon kérlek!:(
A blog legelejét nem ismerem, viszont tény, hogy valóban folyamatos színvonal esés jellemzi.
Nem kell megpróbálni mindent mindenkivel/bárkivel megértetni, aki arra nem képes.

Ez egy olyan hely, ahol nem csakis és kizárólag szakmázás folyik, ahová csak ritka esetben kell szótár. Nagyon gyakran valóban jó meglátások, vélemények, és - nem túlzok! - tanácsok olvashatók itt. Persze, mindenki belefuthat egy-két nem kívánatos adok-kapokba, és vannak születetten vitára alkalmatlanok is. Azokkal meg nem kell foglalkozni:)

Tisztelettel megkérdezném: nem-e... lehetne-e ...esetlegesen...?:)

A poszthoz: a leírt betegség (tudomásom szerint) nem máról holnapra alakul ki. Az előzményeket (kiváltó ok, okok) nem említi a poszter, de az eset szempontjából mindegy is.
(Van ugyan feltételezésem, de inkább tartózkodnék a megemlítésétől.)
De ha van egy prognózis, akkor nem a bekövetkezte után kezdek el kapkodni és hibáztatva mindenkit, lelketlenséggel megvádolva, hanem idejekorán elkezdem nyitogatni a kapukat.
Könnyen lehet, hogy a poszter nem tudja a hóna alá kapni a beteget és minden korábbit felborítva magához venni. Az sem ismeretlen, hogy a megfelelő ember a megfelelő kibélelést követően "jegelni" tudta volna a beteget. (Ne mondjátok, hogy nem, mert akkor meghazudtoltok olyanban, amit magam tapasztaltam meg!)
A poszter és a beteg viszonyáról a rokonsági fokon kívül semmit egyebet nem tudni.
Ha a poszternek most ennyire fontos hogy mi és hogyan történik az édesanyjával, akkor talán egyetlen megoldása az lehet, ami Antalbaba javasolt.
Vannak olyan otthonok, gondozóházak, ahol jobban el tudják látni az ilyen betegeket, mint egy családban. Állandó személyzet, étkezés, tisztálkodás, rehab. Igen, pénzbe kerül.

Inkább olvasom a blogot. Most sem azért írok, hogy bárkibe belekössek. De ez a vita is arról szól véleményem szerint, hogy ez mégis egy valós probléma. Leginkább szociális. Értem én, hogy az EÜ-nek erre nincs kapacitása, de ettől függetlenül a hozzátartozóknak sokszor megoldhatatlan feladat. Pláne akinek nincs lehetősége, pénze, hogy fizetős szolgáltatást várjon. Azért is kár ítélkezni, mert a poszter nem tudja magához venni. Ismerjük a családi helyzetét, munkahelyi státuszát? És ok, hogy a kórházak nem kötelezhetőek "megőrzésre", de kinek nincs tapasztalata arról, hogy némi pénzért megnyílnak a krónikus osztályok? Innentől kezdve nehéz védeni a rendszer következetességét. Nekem elég furcsa, hogy megy itt az anyázás, miközben talán mindenki áldozata ennek az igazságtalan és embertelen rendszernek, ami a haldokló embereket valami vegetáló csomagként kezeli.

@Drago Brutic:
Én mondjuk nem a rendszer következetességét védem, mert semmi közöm rendszerhez, nem én találtam ki, nem politikus vagy ehhez értő szakember vagyok.
Csak azt mondtam, hogy az osztályvezető szakmailag korrekt döntést hozott (amennyiben a beteg kivizsgálása rendben volt, de erről nem tudunk semmit). Ugye nem kell valakit azért megkövezni, mert nem korrupt? Mi köze neki ahhoz, hogy mások azok?

@Drago Brutic:
És teljesen igazad van abban, hogy ez egy valós és nagyon nagy probléma.
Szétesett a szociális háló, és egyre többen hullanak ki belőle.

@Drago Brutic: No de ki anyáz? Az aki nem tudja felfogni,hogy ez nem a kórház feladata, nekik sincs mozgásterük, és ők ezért kikapnak ha teljesítik a hozzátartozó kívánságát. Ilyen címszóval lehetne ekézni az óvodát az óvónőkkel együtt ,mert nem veszi be az idős embert. Ember, ember, és önállótlan nem mindegy? S azért bántani valakit, mert nem korrupt , hát körülnéz a józan ész... ...és messzire menekül.S a többség nem korrupt.

@Braincelle: Mai hír, hogy mostantól még többen fognak :(

@qbr:
Ha ugyanarra a cikkre gondolsz amelyik ma jelent meg az Indexen, akkor valóban:(

Mellik cikk??

@csakmotyogok:
Eredetileg címoldalon volt, de túrtam neked (én legalábbis erre gondoltam):

index.hu/belfold/2015/01/15/idosek_ezrei_bukjak_a_segitseget/

Megtoldanám még egy kis adalékkal, csak hogy nemzetizzek is egy kicsit:

njt.hu/cgi_bin/njt_doc.cgi?docid=109859.208215

Igaz, ez 2012. évi, az új majd 2015. 01. 17.-én lép hatályba (ha úgy igaz, ahogy az Index írta).

@mig54: Igen, erre gondoltam. És szerintem ők is a korhazakon fognak lecsapodni, combnyaktörések, össze -vissza gyógyszerszedesek, kiszaradasok, kihulesek formájában.

@pythonozok: Te meg a "f..sz" panaszos vagy.

Fejétől bűzlik...

"Oldja meg a család a házi segítségnyújtást, mondja a minisztérium

A Magyar Közlönyben megjelent salátatörvény szerint szigorodott az a jogszabály, amely alapján eldől, hogy ki jogosult a házi segítségnyújtásra, és ki nem.
Az otthoni segítségnyújtás legfeljebb napi négy órában jár azoknak, akik például öltözködésben, mosakodásban, házimunkában, vagy a gyógyszereik kiváltásánál és bevételénél segítségre szorulnak. Azt, hogy pontosan hány órában jogosult gondozásra valaki, egy bonyolult pontszámítási rendszer segítségével határozzák meg. A ponthatárokat emelte meg az Emberi Erőforrások Minisztériuma. Az Index részletes példákkal mutatja be a változást.

Akiknek korábban már megítélték az ellátást, attól nem fogják elvenni, az új szabályok csak az új igénylésekre vonatkoznak. A rendelet a kihirdetése utáni harmadik napon lép hatályba, január 17-én.

"A módosítás célja a legrászorultabb idősek ellátáshoz való hozzájutásának segítése a jogosultsági feltételek módosításával, ezáltal a célzottság növelése a közpénzek jobb felhasználása érdekében", írta az EMMI az Indexnek arra a kérdésre, hogy miért emelték meg a ponthatárokat. Úgy fogalmaztak: "A változásból jól látható, hogy az állami szerepvállalás azokra az esetekre koncentrál, amelyekben a család, a helyi közösség nem tud részt vállalni és külső, szakszerű segítségre van szükség, hogy az idős embert önálló életvitelében támogassa."

Az, akinek napi négy óránál hosszabb időre van szüksége gondozásra és szociálisan rászorult, jogosult szociális otthonban való elhelyezésre, így a törvénymódosítással ez a jogosultsági határ is megváltozik."

Ezzel a szigorítással azt érik el a tisztelt törvényhozók,hogy dugig (szó szerint)dugig lesznek a kórházak ápolási osztályai.
Olvastam az új pontrendszert,mely alapján jár vagy nem jár a szociális gondozás napi 1 órában.
Tömegével fogják az idős magatehetetlen embereket combnyaktöréssel,meg mindenféle esésből származó sérülésekkel beszállítani a kórházakba.Ha idáig még nem is szabadult el a pokol,majd most fog.
Ki az az állat aki ilyen szigorítást vezet be vajon? Az nem gondolkodik?

A mai idős korosztály nem tudja mit jelent a napi 8 óra munka, a heti 40 órás munkahét, és a munka törvénykönyve.
Ellenben tudják milyen szakképesítés nélkül egy várost felépíteni, benépesíteni, és az utódaikat iskoláztatni, és a tudásukat erkölcsiket továbbadni.
Mi több, azt sem tudják mi az, hogy 40 év munkaviszony. Hiszen sokan már gyerekkoruk óta dolgoznak.
Mégis semmi mást nem hallok, csak azt,hogy kár beléjük a pénz, meg semmit sem fizettek a nyugdíjra, meg a tb-re, meg adót sem stb...
A legvédtelenebbeket rekeszti ki a társadalom!!!! A gyerekeket, az időseket és a betegeket.
Semmi nem jut az idősellátásra. Már így is vegetálnak az idősotthonok, pláne, hogy a nyugdíjak nem fedeznek már semmit.
Adott egy család. Ugye a nő kevesebbet keres, mert nő. Egy fizetés elég a rezsire, a másik meg a lakáshitelre, meg az éhenhalásra, plusz a gyereknevelésre. Hát ebből kéne a családnak megoldania a napi minimum 8 óra szakképesített felügyeletet???
Szívből kívánom azoknak akik fel vannak háborodva, hogy ha egyszer megöregednek folyton csak azt hallgassák, hogy nyűg a puszta létük!

Sok "szép" gondolat és kívánság jutott eszembe, de megkímélnélek tőle titeket, pláne, hogy nem is rátok vonatkozna.

"Egy nemzet nagysága és erkölcsi fejlettsége híven tükröződik abban, ahogyan az állatokkal bánik."
/Mahatma Gandhi/

Hallottam ezt már úgy is, hogy "...ahogyan az időseivel bánik.", úgyhogy most inkább ez utóbbi verzónál maradnék.

Aki nagyjából ismeri az életemet nagyon jól tudja, hogy most hol tartok.
Olvasom én nagyon gyakran, hogy idős, beteg szerettedet vedd magadhoz, ápold tőled telhetően. Mindezt úgy, hogy a szavak mögött ott van a kimondatlan vélemény: ha nem így teszel, szar alak vagy!
Csakhogy mi van akkor, ha az, amit tenni tudok, kevés? Mi van akkor, ha attól félek, hogy amit teszek nem jó, vagy nem úgy jó? Mi van, ha a legnagyobb igyekezetem ellenére is kárt teszek benne, fájdalmat okozok neki? És mi van abban a rémesen egyszerű esetben, ha erővel (fizikai erővel!) nem bírom?

Leírom: mikor a krónikus belgyógyászaton feküdt, valóban az volt az orvosok feladata, hogy egy olyan aránylag stabil gyógyszerezési rendszert állítsanak be nála, amivel már kihozható onnan. Mi ezalatt kerestük neki azt a helyet, ahol ezt követően biztonságban tudhatjuk. Megtaláltuk. Miért kellett a mamát "bezsuppolni"? Hát azért, mert folyamatos, 24 órás felügyeletet igényel, alkalmanként orvosi vizsgálattal. A napi mozgatását sem tudnánk megoldani ketten, és nem vagyunk mindig ketten.
Így anyósom havi nyugdíja (saját jogú + özvegyi) átkerül a gondozóházba, és mi igyekszünk olyan gyakran látogatni, ahogy csak lehetséges.
Havi 170 ezer forintba kerül ez az ellátás. Ezért van kellő számú és végzettségű személyzet, pár gyógyszer (a drágábbakat/spécibbeket az orvos felírja és kiváltjuk, bevisszük), napi ötszöri étkezés, pelenka(!), és törődés, türelem a végtelenségig.

A földhöz verhetjük a seggünket, hogy ezt így meg tudjuk oldani, mert számtalan család képtelen erre ilyen-olyan hiányra visszavezethetően. Mit tegyen az, akinek nem jut ilyenre pénz, mert maga is csóró, mint a templom egere? Vagy az, akinek nincs helye ahova hazaviheti a beteg embert, mert maga is albérletben lakik, esetleg gyerekkel? Azt már meg sem említem, akinek beteg kisgyermeke, házastársa van, vagy egyszerre több, beteg, időse!

Lehet köpködni, véleményt nyilvánítani, lehet azt is letagadni, hogy valaha olvastátok amiket írtam, vagy beszéltünk telefonon, engem nem érdekel.
Engem az érdekel, hogy ne lássam a csöpp családomat összeroppanni, ellenben hallhassam még, amint anyósom sütit kér, vagy elégedetlenkedik, hogy savanyú a meggy.

@yogosan:
Kimondva, kimondatlanul: Taügetosz.
Aki életképtelen, vagy alkalmatlan az önálló életre vagy megmenekíttetik, vagy így járt:(

Elavult fogalom jutott eszembe: Vének Tanácsa. Csak ahhoz vének is kellenének, a törvényeket pedig nem ők hozzák, hanem a "forever young" nemzedék. Igaz, hogy már ők is totyakosak, egekben a koleszterinjük, vérnyomásuk, romlik (erősen romlik!) a memóriájuk, de ha őket a guta ütögeti majd jó zséért kikúráltatják magukat. Máshol....

@sunabajnok: Nno, először is nem azt írta itt bárki is, hogy nyűg a puszta létük. Ha valakinek nyűg az a poszt írója aki nem akar/tud gondoskodni az édesanyjáról.
Azután nem kedvelem az általánosítást, de legyen mutatok 1 fordított tükröt.
Mostani 70 évesek elmentek nyugdíjba 50-55 évesen (én majd mehetek 67 évesen).
Azok akik most 70 évesek nekik volt tutibiztos munkahelyük. Létbiztonságok, relatív jómódjuk. .A mostani 70 évesek szülei építetek fel a várost..s épp a mostani 70 évesek nem gondoskodtak az időseikről, mert soknak nyugdíjat sem adtak, mert ugye nem volt munkaviszonyuk, ellenben felélték elvették a régi öregek földjeit ,vagyonát.Sokan alig dolgoztak jól elvoltak a munkahelyükön ha kevesellték elmentek + 1 hónap táppénzre (szomszéd néni mesélte, ők mind így csinálták) és akkor a táppénz alig volt kevesebb, mint a fizetés. Szóval egyöntetűen senki nem hős, de nem is teher, és nem is rohadék, mint amire itt utalnál.

@mig54: No igen,de ha ezt empátiával elfogadjuk azt is értsük meg ,más nem teheti meg ezt helyettünk, és nem arra kell köpködni aki nem oldja meg helyettünk a mi problémánkat.Nem rég írtam ugye sokan az idős ember vagyonát elköltik, de gondozni nem szeretnék. Amiről írtál szomorú,de nincs megoldás, az végképp nem,ha a dokikat ekézzünk azért amit mi magunk nem teszünk meg.

@mig54: A törvényeket kvázi az öregek hozzák, hiszen ők a fehér hatalom ,ők szavaznak többségében, ezt szavazták meg :((

@csakmotyogok: Te nem a 70+-ról beszélsz, hanem a 60(-) -ról.
Mellesleg nem ez az első poszt, ahol idős, segítségre szoruló ember íssza meg a kárát a nem megfelelő dolgoknak.
Sajnálom, de án az idősekre ugrok.

@sunabajnok:
Persze, de ez a történet ennél árnyaltabb is lehet, a májcirrhosis okától függően, és ezt nem vádaskodásból mondom, hanem a lányával való kapcsolatát ilyesmi is befolyásolhatja. Nehéz dolgok ezek. Felejtsük el a posztban szereplő nénit, mert őt nem ismerjük és lehet, hogy hepatitis C-je van, vagy autoimmun beteg vagy bármi.

Viszont azt gondolom, hogy szülő és szülő között is van különbség, az ember nyilván akkor is szereti az apját/anyját, ha az idő legnagyobb részében ittasan látja, de nyilván az is befolyásolja abban a döntésben (sok egyéb más tényező mellett, mint a beteg állapota vagy a saját lehetőségei), hogy magához veszi, vagy húzza amíg lehet, aztán elhelyezi valahol, hogy harmónia és szeretet vagy harag és tiltakozás és szomorúság van benne akkor, amikor az illetőre ránéz.

@sunabajnok: Matek: az aki, 1945-ben született, most 70 éves. Épp a 70-75 évesekről írok ők éltek a legjobban, és ők nem adtak nyugdíjat az időseiknek akik valóban felépítették ezt az országot a romokból és ők élték fel az én és a gyerekeim jövőjét. Ha már általánosítunk.

De játszunk a gondolattal. Te vagy az ov. főorvos. Nincs ágyad nem is tarthatod bent a beteget, mert akut ágyat nem foglalhat, téged vesznek elő a havi főorvosin,mert kidobod a pénzt pl. ilyen idősekre, téged fenyegetnek fegyelmivel anyagi felelősségre vonással mit teszel? Haza viszed az idegen embert? Mindet?Gondozod a lánya helyett? Megmondod a gyerekednek ne egyen, mert valaki nem akar/tud gondoskodni az anyjáról?Mi a megoldás szerinted?

@csakmotyogok: Milyen badarságokat beszélsz itt,hogy a mai 70-75 évesek azok akik a legjobban éltek,és nem adtak nyugdíjat az időseiknek.És miféle jövődet éltek ők fel?

Az én szüleim most pontosan ennyi évesek.Egész életükben dolgoztak mindketten,három gyereket neveltek fel,becsületben tisztességben.Mindkettő a saját szüleiről a haláluk napjáig gondoskodott,sőt az apai nagyamamám 98 éves koráig velünk lakott.Sem az apám,sem az anyám a nyári szabadságán kívül soha egy napot sem hiányzott a munkahelyéről,sőt ő még a gyes-t sem kapott mert a születésünk után jött törvénybe.
Jól éltek? Lehet.Az akkori viszonyokhoz képest lehet,de dolgoztak is mint az állatok.Apámat reggel láttam amikor borotválkozott,legközelebb a vacsoránál este 7 kor.
Az anyai nagymamám fiatalasszonyként lépett be az akkori GYÓGYÉRT Vállalathoz,és onnan is ment nyugdíjba,sőt még nyugdíj mellett is bejárt dolgozni.

@Braincelle:
Megint igazat kell, hogy adjak Neked:)
A szülő-gyermek kapcsolat nagyon nem mindegy ilyenkor. Anyám 2 jó dolgot cselekedett velem:
1; szült egy egészséges hugit
2; nagyon rövid idő alatt meghalt tüdőrák-májzsugor kombóban.
És igen, szemét vagyok, de képes vagyok tükörbe nézni és nem leköpni magam ezért.

Viszont apámért és anyósomékért (az igazi anyámékért) mindent, bármit, bármi áron, lemondással, és ha kell, az ördöggel is ágyba bújva!

@csakmotyogok:
Olyan kérdéseket teszel fel, amelyekre magad is tudod a választ, ez így nem ér!:)

"Amiről írtál szomorú,de nincs megoldás, az végképp nem,ha a dokikat ekézzünk azért amit mi magunk nem teszünk meg."

Addig, amíg teszetosza faszkalapok ülnek olyan helyeken ahol semmi keresnivalójuk nincs, addig nem is lesz megoldás. Ez a probléma már messze túlmutat az orvos-beteg viszonyán, az egészségügy kompetenciáján.
Addig, amíg egyénileg megoldható egy-egy beteg elhelyezése, addig hidd el, az emberek meg is teszik. És addig marad ez a szakmailag nulla csürhe a törvényhozásban.

A mostani 70-75 évesek fiatalkori élethelyzetét egy az egyben áthozni, ráültetni a mai viszonyokra nem éppen bölcs dolog, nem is értem, hogy tudsz ilyesmit érvként megpróbálni felhozni.
Amikor a mostani 70 éves aktív kereső volt, nem is lehetett más, mert ha nem melózott, ment a sittre, a közveszélyes munkakerülést ugyanis a Btk. akkor büntetni rendelte. Nem volt jövedelemadó, de volt SzTK, meg már a franc se emlékszik, milyen levonások. Igen, jobban éltek az emberek a hazai piacon ellézengve, volt 8 óra meló, szabad szombat-vasárnap. Most van meló (ha van!) rogyásig, keresel szart se, és még csak el sem költheted vasárnap, csak majd a családi vállalkozásos kis közértekben, meg a CBA-ban.
De ezeken teljesen felesleges lamentálni, hibák voltak, lesznek, Atlantisz meg legenda:)
Öregszik a Nemzet. Húha...Totyakosék azt mondják, csinálj gyereket, jó sokat, majd ők szépen kitermelik a nyögdíjadat, lesz neked békés öregkorod, élni fogsz 150 évig, aztán a saját szőlőd szüretelése közben meg majd jól megbaxik a villám, oszt jól meghalsz pillanatok alatt.

A sok dilettáns vérszívót kellene már felállítani a székéből, és kiküldeni tikot ültetni! Ja, meg nem kellene beleganézni a saját tányérunkba.

Most letörlöm a vérhabot a számról, és megetetem az ebeket....

@yogosan:
Emlékszem anyai nagyanyám, és apai mostoha nagyapám virrasztásaira. Rengeteg ember, felváltva gondozták őket, mind családtagok. Még nagyon gyerek voltam, az esti beszélgetésekre, anekdotázgatásokra azonban tisztán emlékszem.
Kórház? Elfekvő? Bahh...
Nagyon más világ volt akkor és más van most.

@mig54: Oké igazad van,csak akkor mások voltak a körülmények,nagyon mások.
Például amikor beteg voltam,teljesen természetes volt,hogy az anyám másnap nem vitt óvodába vagy iskolába,otthon maradt velem táppénzen,és nem rettegett,hogy már másnap a munkáltatója felmond.Más világ volt..
Ma a gyerekeket belázcsillapítózva engedik a szülők az óvodákba/iskolákba mert ha felmondanak a munkahelyen,vége mindennek.Ilyen esetben a következő havi számlákat már nem tudja kifizetni,csúszik minden hónapról,hónapra.Végül a teljes nyomor,és csak az adósság marad.Elképesztő ami most megy.

@yogosan:
Szerintem ugyanarról beszélünk:)
Anyám most 72 lenne, apám 78. Itt köztudott, hogy én 49 vagyok, tehát kettőnk közt nem lehet generációs különbség.
Különbség legfeljebb régióban lehet, mert én a viharsarokban nőttem fel:)

Ha mi elképedünk azon ami most van, akkor egy aránylag képben lévő 80-as mit érezhet?
Mert vannak még fitten gondolkodni tudó nyolcvanasok, pl. az ikerszomszéd nénink:) Imádok vele beszélgetni, 70 fölött járt már, mikor úgy döntött, hogy neki biza számítógép kell! És Örzse néni nyolcvanon túl ott lóg a fb-on, imádom:)
Szerkezetileg már ő sem a régi, de az, ahogy igyekszik a korral lépést tartani mindenképpen nagyon komoly fegyvertény. Na és a humora!:o

Bocs, elkalandoztam....

@csakmotyogok:

" mit teszel? Haza viszed az idegen embert? Mindet?Gondozod a lánya helyett? Megmondod a gyerekednek ne egyen, mert valaki nem akar/tud gondoskodni az anyjáról?Mi a megoldás szerinted?"

Hát semmiképp nem mondom sem orvos, sem nővér létemre egy kétségbeesett hozzátartozónak, hogy ez nem szocó, old meg!
Lehetne ezt normálisan is közölni, nem odahányni a betegnek, rokonnak. Valószínű kevésbé cseszné fel az ember agyát, ha úgy kezdenék a mondandót, hogy nem lehet, nincs rá lehetőség, tiltja a szabályzat stb.. Na de ilyet, hogy ez nem szocó.....

@sunabajnok:

Még ha nem is szakképesített a felügyelet-mert minek az-akkor is több ezer forint naponta.

Sok nyugdíj nem is lenne elég a felügyelet megfizetésére.Bár évekkel ezelőtt a Szövetség utcai krónikus belgyógyászat a nyugdíjért még fogadott időseket.Hogy most működik ez még,nem tudom.

@yogosan: Értő olvasás, írtam tartsunk tükröt.
Nem szeretem mikor általánosítanak sem ide,sem oda.
Nem éltek akkor sem hősök és akkor bizony jobb volt itt az élet. Manapság teljesen természetes, ha dolgozik vki. hetente 60-70 órát melózik, akkor azért 40 óra volt és volt idő ebédszünetre stb. A nagyapám miután beverték a tsz-be 54 évesen és elvették mindenünket nem kapott nyugdíjat, mert csak 7 év munkaviszonya volt. Ugye az akkor teljesen belefért a mostani 70-75 évesek világképébe. Sok ilyen idős ember volt. Orvosi ellátás: nem volt akkor sem MR sem ct, és 1000 dolog, amit a mai idősek megkapnak, sőt követelnek.Akkor szégyen volt ha valaki kórházba halt ,meg, gondoskodott róla a végsőkig a család, volt rá pénz idő stb. A nagyszüleim közül 3 így halt meg a negyedik 93 évesen még igen jó karban van.S igen akkor azért lelhetett menni táppénzre, olyan okok miatt is ha 1 hónapra nyaralni mentél Anyósom és a barátnői így éltek, nem volt korlátozva. Az én apám 76 éves, ő is sokat dolgozott, de tudom ,hogy az osztálytársaim édesanyjai közül 2-3 ha dolgozott. A többi htb. volt.Szóval voltak akkor is gyarló emberke, meg most is. S épp a mai idősek nem értik, ma sokkal zordabb világ van.

@sunabajnok: Szerintem ezt nem előre kapta az arcába, csak akkor mikor mondhatták mikor a hölgy közelte: ez nekik jár és vitatva lett, hogy a dokinak mihez van joga.

@mig54: Azért hoztam fel érvként, mert be lett írva a mostani 70-75 évesek mekkora hősök voltak, erre írtam.Én nyugdíjas sem leszek nem bírok még 20 évet gályázni heti 60-70 órába 67 éves koromig. Anyós pajti meg anyám pedig elment 55 évesen nyugdíjba azóta az övék a világ, ezért fog majd nekem csak a kapa főd' járni:).

Igen, az is nagy kérdés, hogy ki HOL élte le az életét, a vasfüggöny melyik oldalán.
A leharcolt, cardivascularis, cerebrovascularis, neuropszichiátriai, gasztroenterológiai és rheumatológiai-orthopaediai betegségekben bővelkedő mai idős betegeinkkel építtették annak idején a vörös kommunista trógerek a szép szocialista jövőt, panellekben vagy munkásszállókon kucorogva, népi menzakaját éve, éjjel-nappal látástól vakulásig dolgozva. Ők kapják ma az éhnyugdíjat a ledolgozott életükért, az elrabolt ifjúságukért, odaveszett egészségükért, miután mindenükkel együtt elvették tőlük Istent is.

@Tempus.Anh:
Véleményem szerint OTT sincs kolbászból a kerítés. Kizsákmányolók és kizsákmányoltak mindig lesznek, a többi utópia.
A Te gyermeked és unokád miért fog hibáztatni majd Téged, és a generációdat? És Te irigy leszel-e majd? Ha igen, mennyire?
A múlton, annak hibáin, és az egyelőre ködbe vesző jövőn kár rágódni, nem kihagyva azt, hogy előre gondolkodni és megelőzni még mindig egyszerűbb és bölcsebb, mint utólag károgni, vagy sírni:)
Isten pedig.....nem vették el tőlük. Járhattak templomba, keresztelők, templomi esküvők akkor is voltak, és nem verték ki a kezükből a Bibliát (itt szigorúan csak a saját időmben megélteket, tapasztaltakat írom!).
A jelenben élek, az foglalkoztat, hogy az aktuális problémáimat meg tudjam oldani, és nem azért nem foglalkozom azzal hogy mi lesz 10 év múlva mert nem érdekel, hanem azért, mert nincs kiszámítható jövő. Azt nem mondanám, hogy máról holnapra élek, de a hosszabb távú tervek az én életemben már nincsenek jelen.

@csakmotyogok:
Olyasmin hogy nyugdíj, én már nem is gondolkodom. Mondjak egy cifrát? Nem voltam 30, mikor először kezdtem azon filózni, hogy: hopp!, nekem nem is lesz, ha megfeszülök sem!
Ne kérdezd hogy miből fogok megélni, nem árulom el:)
Viszont ha odáig fajul a helyzet, egy szögre mindig lesz pénzem:)

@csakmotyogok

"Igen akkor ellehetett menni táppénzre,olyan okok miatt mint 1 hónapi nyaralás"

Azért ez nem teljesen így volt,mert én is emlékszem azokra az időkre,amikor a beteglátogató bármelyik órában jöhetett ellenőrizni lakásra.De ezzel szemben sokan megmerték reszkírozni.

"...de tudom,hogy az osztálytársaim édesanyjai közül 2-3 ha dolgozott.."

Volt egy elég hosszú időszak amikor kötelező volt dolgozni,akinek nem volt munkahelye az közveszélyes munkakerülőnek számított,ha férfi volt ha nő.1986-ban az akkor hét hónapos terhes húgomat a körzeti megbízott egy étteremben kérdezte meg igazoltatás közben,hogy miért nem dolgozik? Ma már az ember nevet ezen,de akkor egyáltalán nem volt vicces.Tehát a melót nem sokáig lehetett félretenni.

@Tempus.Anh:
Részben egyetértek, viszont több olyan embert ismerek, aki akkor látott először vezetékes vizet, és normális lakást, amikor a panellakást megkapta.
A "kommunizmus", legalábbis rövid távon, a nagyon alacsony társadalmi rétegbe tartozók életét előrébb vitte. Nyilván akitől a birtokát vették el, azért nem.
De például az én nagymamám napszámos volt, és nyolcévesen már dolgoztatták, és a birtokos fiú röhögött a feje felett és gúnyolta. Az anyám négyévesen látott először kenyeret. Volt, hogy egy évig kását ettek. Amikor egy év napszámos munkáért az egész család egy zsák cukrot kapott, akkor egy évig cukrot ettek stb.
Nekik mondjuk nehéz megmagyarázni, hogy mért rossz a menzakaja vagy a panellakás (én is örülök, minden nap örülök, hogy egy panellakásban lakhatom, mert ma ugyanez a helyzet, mint régen, az embernek a fél élete rámegy, hogy lakást szerezzen, belehal a hitelekbe. Egy pártíz négyzetméteres lyuk a panelrengetegben maga a szerencse és a túlélés záloga).

De összességében azt is gondolom, hogy azzal, hogy egy generáción belül kétszer fordult meg a világ (ez a 60-70-es generáció élte meg a "kommunizmus" kialakulását és azt is, amikor ebből piaci társadalom lett), kétszer keveredtek össze random a különböző kasztok, kétszer vesztek el a szokások, a túlélési taktikák stb, ezzel az a generáció eléggé gyökértelenné és tehetetlenné vált.

Az a rendszer, amelyik őket felnevelte, azt mondta, hogy csak húzd le a gyárban, bárhol a nyolc órádat, ne pattogj nagyon, és akkor lesz ugyanolyan orion tévéd, mint a szomszédodnak, meg ugyanolyan kanapéd és nyugdíjad meg egészségügyi ellátásod; most azt hallgatja, hogy "ki mire vitte, annyit is ér", és hogy a győztesé és az erősebbé a túlélés, ha nincs okostelefonod, lúzer vagy, hogy old meg magadnak az egészséget.

És ez látszik is, a saját családomban is néha meglepődöm, hogy az emberek a zárójelentést sem olvassák el (miközben a hajszárító használati utasítását pontról pontra háromszor), hogy minden mondani kell nekik. A betegek meg képtelenek tenni a saját egészségükért, hogy ebben az országban mindennapi, hogy a nyugdíjas mérnök cukorbeteg kacsintva közli velem, hogy nem tartja ő azt a diétát, max ha krémest eszik, eggyel több metformint szed be, azért van a cukorgyógyszer, nem? Miközben évek óta nemgyógyuló lábszárfekélyei vannak. Azt hiszik, ha kacsint rám, majd megboltolom a cukorbetegséggel, hogy ne zaklassa őt? Csomóan úgy viselkednek orvos-beteg helyzetben, mint egy ötéves gyerek, olyanok is, akik teljesen épek szellemileg és magasan kvalifikáltak, durcásak, amiért el kellett jönni a kivizsgálásra, amit ők kértek, párszár forinttal végigüldöznek a folyosón és sírva fakadnak, ha nem fogadom el. Miközben a fiatal generációk úgy mennek orvoshoz, hogy végigolvassák az internetet, a betegfórumokat és tesztelő kérdéseket tesznek fel, hogy lássák, hogy az orvos tényleg tudja-e, miről beszél.

Na mindegy, nem egyszerű az egész, csak az biztos, hogy darabjaira esett szét a társadalom, nincs gyökerük, szokásaik az embereknek, alig vannak több generációra visszamenő értékrendek, megoldási stratégiák. És ez megnehezíti a dolgokat az egészségügyben is.

@drontal: Áruld már el hogyan lehettek akkor olyan sokan háztartásbeliek 20-30 éven keresztül?

@mig54: Nincs is ezzel semmi baj, csak tele van a hócipőm a ledolgoztak 1 életet és ...én is sőt már többet dolgoztam, mint sok mostani 70-es és még dogok is míg fel nem fordulok azért 3 gyerekem így is van, és nevelem őket ill 2-t már felneveltem+ nyugdíjam sem lesz ennek ellenére és majd fizethetek mindenért.

egy hosszú élet, ahol az ember végelgyengülésben hal meg egy gauss-i görbéhez hasonlítható. egy gyengeségi-elesettségi fázissal kezdődik melyben az ember segítségre szorul majd ez jellemzően elkezd felfele ívelni, az ember ereje teljében van majd egy idő után lefele ível és elkezdődik a 2. elesettségi fázis.
persze feltevődik a kérdés, hogy miért is vesszük természetesnek, hogy az 1. fázisban a szülő teljes mértékben gondoskodik a gyermekről és a 2. fázisban a gyermek gondoskodását a szülőről már megpróbáljuk áthárítani az államra?
pedig a 2 fázis hasonló és az állam mind a két fázisban az ember segítségére van. csak valahogy a mi társadalmunkban a szülőről való gondoskodás terhes.
nyugati országokban eleve van az egészségügyi biztosítás mellett gondozási biztosítás is és ezt lehet fokozni magán gondozási biztosításokkal (nem egy olyan óriási összeg, van állami támogatás is, de jellemzően már havi 15 euróért kapsz szükség esetén havi 600 euró gondozási támogatást - persze függ milyen gondozási kategóriába kerülsz).
persze feltevődik a kérdés mire is elég ez? magyarországon biztos sokra, de németországban egy III. kategóriájú (ágyhoz kötött, vagy önellátásra képtelen) beteg havi költsége havi 3000 euró fölött van és itt jön a svédcsavar: németországban a biztosító kíméletlen, ha a betegnek nincs elég biztosítása a gondozásra (vagy nincs elég saját pénze, nyögdíja) akkor bizony behajtják a hozzátartozókon a különbséget, ha ez sem megy akkor a beteget kiviszik külföldre ahol olcsóbb a gondozás. nemrég láttam egy riportot arról, hogy hány öregek otthonát tartanak fenn a németek a balaton környékén ahova a fizetésképtelen gondozásra szorulókat viszik, mert magyarországon olcsóbb. a rémhírek szerint pedig egyes biztosítók thaiföldre akarják az öregeket lepasszolni mert ott még olcsóbb.
megnézném mit szólna az egyszeri magyar ember ha mondjuk a fizetéséből simán levonnák a gondozási költségeket a szüleinek vagy ha a szüleit elvinné a biztosító thaiföldre csak mert ott olcsóbb a gondozásuk.

@Braincelle:
A kommunizmusra visszatérve: az ország főrendi rétegét nyírta ki vagy űzte el és rabolta ki, polgári rétegét fejezte le és értelmiségét nyirbálta meg, aztán úgy "segített" a szegényeken, hogy mindenkit szegénnyé tett, nyilván egy adott vezető réteg ebből óriásit profitált.

A beteg nagyon jó, hogy tájékozott és felelősséget érez a saját egészésgéért, még jobb, ha betartja az orvos előírásait és gyógyszerszedési fegyelmével, az utasítások betartásával, étrendjével, életmódjával is elősegíti a betegsége gyógyulását. A netkukac szkeptikusok egy részével is szót lehet érteni, el lehet magyarázni neki, hogy a harminc, a világhálón elolvasott betegség közül mért nem illik rá egyik sem és mért nem fog jövő héten meghalni a magán észlelt tünetek miatt. Így valahogy el lehet érni azt, hogy az orvos-beteg viszony alapja a valódi bizalom és eredményes együttműködés legyen.

@csak néha benézek ha marhaságot látok:
Ráadásul ez a gondozás-dolog is kultúra vagy szokás kérdése. Visszatérve megint két generációval korábbra: abban a jobbágy családban, ahol naponta egyszer volt étel, az is minden nap krumpli volt, természetes volt, hogy az időseket otthon ápolják. Akkor is ha az egész család, a nők és gyermekek is napszámba jártak. A szülő akkor is ott volt az ágyán, este megetették, megmosdatták, tisztába tették, napközben meg reménykedtek, hogy nem éri semmi baj. Ez persze nem volt ideális állapot.

De nem merült fel, hogy majd az "állam ápolja az időseket". Szerintem is, minden ember életfeladata a szüleiről gondoskodás, és ezt számításba kell venni, a gyermekek számának megtervezésekor, éppen úgy mint a nyaralás szervezésekor. Ha adott esetben nem tudom hová tenni holnap a megbetegedő anyámat, mert még átmenetileg sincs pénz az ápolásásában a nyugdíja kiegészítésére, akkor hogy merül fel a nyaralás, a ruha, könyv stb vásárlás, moziba menés, hogy merül fel, hogy a boltban édességet és gyümölcslevet vásároljunk?
Tudom, sajnos, hogy vannak olyan családok, aki ezeket mind nem teszi, mégis fillérekből él, ami gyalázatos és felháborító. De ettől függetlenül és annak ellenére, hogy az ország jelentős része nagyon szegény, sokaknak azért furcsa fogalmaik vannak arról, hogy mire és hogyan nincs pénzük.

De itt jön képbe az is, hogy milyen volt a szülővel a kapcsolat, és hogyan gondoskodott a szülő a gyermekéről. Mert mondjuk akinek éveibe került, mire magához tért az alkoholista apja okozta anyagi és lelki nyomorából, és úgy érzi, hogy rosszabbul indult, mintha intézetben nevelkedett volna; az valószínűleg nem fogja szíves-örömest hazavinni az önmagát tönkretevő, soha senki mással nem foglalkozó apját a morzsánként összerakott otthonába.

Ezért ez a kép árnyaltabb annál, hogy kategorikusan lehetne ítélkezni. Mindettől függetlenül a krónikus ápolásra szoruló betegek elhelyezésre és ápolása nem az aktív kórházi osztályok feladata.

@Tempus.Anh:
Igen, persze. De a szegények gazdagabbak lettek akkor. Hogy ennek az a következménye, hogy egy generációval később totális káosz van, és hogy jobb ha a cipész megmarad a kaptafánál, és bár rövid távon jó ötlet a szegény és okos gyereket tanítani, de hosszú távon jobb lett volna neki szegény, okos és tanulatlan felnőttnek maradni a saját közegében, ott ahol megmondták neki, hogyan kell szülni, temetni, sírni, túlélni; mint okos és tanult emberként örökre osztályidegenként élni azok között, akinek a nagyanyja is színházba járt, és majd ott áll az élet nagy kríziseiben múlt nélkül és fegyvertelenül, az persze egy más kérdés. Valamelyes fluktuáció persze mindig volt a kasztok között (és ez vérfrissítésnek jó is, bár általában az az ember, aki kasztot vált, az tönkre is megy bele), de nem lehet egyszerre, random újrasorsolni a társadalmat, egy generáción belül kétszer, mert abból meg ez lesz, ami most van.

A "netkukac" betegek egy jelentős részével sokkal jobban lehet beszélni, mint azzal, aki kineveti a cukordiétát, bár az utóbbiak általában jobbfejek és kevésbé szorogáskeltőek, de hát nem az a szempont, hogy az orvos ne szorongjon. :)

@Braincelle: De szívem szerint való a hsz-ed első fele. Többnyire ezt látom, mindenre van csak az idős szülőre nem, és épp ők háborodnak fel a leginkább ha bármi áldozatot kell hozni.

@csakmotyogok: Csak azok lehettek háztartásbeliek,akik megtehették.Ehhez szükség volt egy jó fizetéssel rendelkező férjre is,aki simán el tudta tartani a családot.Én egyetlen egy ilyen nénit ismertem (szomszéd,nem régen halt meg 81 é volt)aki soha életében egy napot sem dolgozott.De azért az sem mellékes,hogy az özvegyi nyugdíj nélkül,felkopott volna a néni álla.

@csak néha benézek ha marhaságot látok:
Nincs teljesen igazad. Ha valaki dolgozik, és gyereket vállal, akkor az állam vállal 6 hónap GYÁS-t (fizetés 70%-a maximálás nélkül) és / vagy 2 év GYED-et (fizetés 70% felső limittel) a gyerek 2 éves koráig, plusz még 1 év GYES-t, és most már dolgozni is lehet az 1. évtől (és erre jönt rá néhány kisebb juttatás - adókedvezmény, kedvezőbb árú bérlet, stb.). 3-3,5 éven keresztül átlagosan egy minimálbér kijöhet, ami nem egy királyi juttatás, de összevetve egy gondozási díjjal, ami mellett még dolgozni sem lehet, annak többszöröse.

Tehát pont az állam az, amely egyáltalán nem támogatja a családokat abban, hogy nagyobb részt vállaljanak az idősek gondozásában, sőt, ezzel tereli az időseket az ellátórendszer felé.

@qbr: egy valamit kifelejtettél a dologból, hogy míg a gyermeknek nincs (vagyis elhanyagolható) a jövedelme addig az ápolandó személynek van nyugdíja és a nyugdíj meg a gondozási díj együtt kiteszi a GYES-t.
persze vannak rendezetlen helyzetek: ha nincs saját jövedelme a gondozandónak akkor már negatívba megy át a dolog.
de ha a gondozás az állam részéről nincs megoldva és a beteg sem gondoskodott róla életében akkor miért az orvosokat és az egészségügyet kell szidni és nem petíciót írni pártunknak és kormányunknak a probléma rendezésére.

jaj de nagyon elkanyarodtunk már megint a cikktől!

meg már baromi unalmas 6 napja ezt olvasni!

mi van???? a panaszosok is elpártoltak és nincs újabb cikk????