Az egészségügy gyászos állapotban van, de ezúttal kellemesen csalódtam

2015.02.01. 06:38

Még mindig van, aki becsületesen végzi a munkáját, van még remény!

Az én történetem annyira friss, hogy csak pár órája értem haza a kórházból.
Hirtelen ájulás miatt vitt be a mentő a Jánosba. Nagyot koppantam, bevertem a fejem, szédültem és hányinger kerülgetett. Az egyik fiatal mentős mondta, hogy valószínűleg agyrázkódásom van, és bevisznek a traumára. Az utazás nem tartott sokáig.

A fiatal srác bekísért, majd miután engem leültettek egy narancssárga székre, elváltak az útjaink. Volt bent egy kis sürgés-forgás, úgy öt perc múlva leült velem szemben egy kopasz férfi, kikérdezett az ájulásom körülményeiről. Egy fiatal lányra bízott, hogy kössön be nekem egy infúziót.

Nem volt a legjobb dolog a világon, de túléltem, a csajszi kedves volt. Vércukrot is mért.
Viszont alig csöpögött le valamennyi a tasakból, amikor elzárták, és átkísértek a CT-hez. Egy beszédes fickó vezette le a folyamatot, én közben egy kicsit megijedtem, amikor a vérem elkezdett visszafolyni az infúziós csőbe, de megnyugtatott, hogy ez nem baj. A CT-ben megint megijedtem egy kicsit, de ez már csak a nagy zajos gép hatása volt.

Visszatértem az előző helyemre, majd hosszas várakozás kezdődött az eredményekre. Közben a kopasz emberről kiderült, hogy ő a doki, párszor még rámnézett, kérdezett ezt-azt, elmondta, hogy szerinte a kevés folyadékbevitel, hasmenés és hirtelen vérnyomáscsökkenés miatt ájultam el, de tovább vihetnek a Honvédba a belgyógyászatra (mivel nem vagyok bejelentve, csak albérlő vagyok a 13. kerületben), vagy hazamehetek, ha úgy döntök. Mivel a szédülésen és hányingeren kívül semmi bajom nem volt, a hazamenetelt választottam.
A doki erre megkérdezte, rendeljenek-e mentőt vagy van valaki, aki hazavisz. Szerencsére az egyik barátom felajánlotta még a mentők kiérkezése előtt, hogy haza tud fuvarozni, így nem volt szükség a mentőkre ismét.

Ezek után már tényleg csak a várakozás maradt. Hallottam, ahogy ellátnak egy nénit a pszichiátriáról, meg egy másikat egy idősek otthonából, aki elesett. Mindenki nagyon türelmes volt, nincs anyázás, semmi horrorisztikus fordulat. Ahogy elfogyott az infúziós tasakból a lötty, úgy én is sokkal jobban lettem.
Amikor már csak én voltam bent, a dolgozók arról beszélgettek más országokban mennyi támogatást kapnak a kórházak.

Én is láttam mennyire le van pukkanva a kórház. Jó kis horrorfilmet lehetne itt rendezni, külön díszlet se kell. Ennek ellenére mindenki tette, amit kellett, közben folyt tovább a beszélgetés.
" -Ebédelnem kéne már.
- Most? Lassan inkább már vacsorázni.
- A múltkor ilyenkor reggeliztem."

Hat óra volt mire elfogyott az infúziós folyadék és megérkezett a sofőröm is. Eltávolították az infúziót (fájt), aláírattak egy papírt aztán mehettem is.

Akinek volt türelme végigolvasni, az talán most azt kérdezi: Na és? Mi ebben az érdekes? Hol a fordulat? A fordulat az, hogy a számtalan rémes történet után én is csak a legrosszabbra számítottam, de kellemesen csalódtam. Az egészségügy gyászos állapotban van, de ezt ki ne tudná? Viszont még mindig van, aki becsületesen végzi a munkáját. Van még remény.

Köszönöm,
L.

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

asztalosani 2015.02.01. 09:39:22

ingyen reklám jól jön mindenkinek
most ettől a cikktől hasra kellene esnünk?

nos "az utazás nem tartott sokáig" mondatához annyit fűznék, hogy ha piripócson lett volna az eset akkor bizonyára sokáig tartott volna ...

elég gáz már maga a cikk megfogalmazása is:
kopasz férfi ???
fiatal lány, csajszi ???
beszédes fickó ???

látszik a cikk írója sem volt még sokat eü. intézmény közelében!

Kommentek:

PRAXIS

Médiaajánlat

Friss topikok

Közösség

Szerzői jogok

Blog