Halálra ítélt az ügyeletes csaj
216 hozzászólás
2010.05.13. 07:00Az én kis történetem se nagyívű, de azért elég tipikus lehet.
Munkám érvén sokat utazom repülővel és olykor nagyobb távolságokra is. Így történt hogy egy újabb interkontinentális járaton utaztam hazafelé (2010 január közepén) Minden szép és jó volt csak 3 órát álltunk a földön, nem ettem-ittam-mozogtam, majd hajnal 3 óra felé mire felszálltunk elaludtam.
Imádkozz, ha nincs protekciód
2010.05.12. 07:00Rátaláltam erre a blogra, és nagyon sokat gondolkoztam mit es hogyan írhatnék... Előre szeretném leszögezni, hogy nem akarok senkit sem bántani, csupán megosztani bizonyos eseteket az emberekkel, mert lehet pont ebből tanulhatnak sokan... Elsőként talán a húgom történetet írnám le...
Másfél éve erős hasi görcsökkel kórházi ambulanciára vittem a húgomat (28 éves volt akkor). én meg abban a kórházban dolgoztam, bár nem betegellátó osztályon, de ismervén a kórház működését és a kollégákat, előzetesen tájékozódtam hogy merre kihez mehetünk jelen esetben felvázolva a tényeket.
Alkoholistának nevezték édesapámat
2010.05.11. 06:00A mai naptól kísérleti jelleggel Dr.Morcz nevű kedves olvasónk segíti a Praxis blog működését, természetesen amennyire ideje engedi. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az olvasói levelekhez hozzáfűzi véleményét, gondolatait. Segítségét köszönjük szépen, fogadjátok Őt szeretettel!
Kisvárosban élek, aki hasonló helyen él, tudja, hogy majdnem mindenki ismer mindenkit, még az is tudja kivagy, akiről te nem tudod ugyanazt. egyébként szeretek itt élni. Állandó fáradtságra, és indokolatlan hízásra panaszkodva mentem a háziorvoshoz. Ő beutalt a rendelőintézet ultrahangos / külső/ vizsgálatára, elsőre nőgyógyászati daganatot tapintott ki.
A hálapénz mindenkinek kellemetlen
2010.05.10. 06:00A napokban olvastam egy kolléga egy hetéről szóló leírást, így gondoltam, megosztom a sajátomat. Mint abban néhányan a kommentekben rámutattatok, a kolléga beszámolója sok esetben kamuszagú volt, de akár így van, akár nem, legyen itt egy valódi, hiteles történet.
Hozzáteszem, nem vezettem naplót, így ez most csak emlékezetből jön, emiatt nem biztos, hogy teljesen pontos. De a lényeg az azért az.
Egyébként egy vidéki egyetemváros egyik klinikáján dolgozom, mint néhány éve szakvizsgát szerzett urológus szakorvos.Hajnalonta kávé, majd irány a munkahely. Benn még egy kávé, majd az osztályon egy kollégával átnézzük a bennfekvő betegeket, hogy felkészülten tudjunk referálni a főorvosnak viziten.
Beosztástól függően vagy maradunk az osztályon, vagy megyünk a proffal (vagy nélküle) műteni. Főleg idősödő hölgyek vizeletvisszatartási, urak prosztata, vagy mindkét nem veseköves problémáit kell orvosolni, de időnként még transzszexuálisok nemi átalakító műtétjét is elvégezzük (úgy havonta átlag egy esetben, de ezeknél a műtéteknél leginkább csak aszisztálunk).
Este, éjszaka ügyelet, napközben adminisztráció, zárójelentések, betegfelvétel, kötözés, katéterezés, műtétek.Az osztály jellegéből adódóan jellemzően nincsenek életveszélyben lévő páciensek, de a műtétek közben könnyű elszúrni dolgokat, így azért elég komoly munkát végzünk.
Ezért ma Magyarországon nettó 140 ezer forint fizetést kapok. Barátnőm valutapénztárosként dolgozik a városban, ő nettó 110-120 ezer forintot hoz haza, a munkájához szükséges OKJ-s szakképzés vizsgákkal együtt 3 hét alatt lezajlott. Félreértés ne essék, nem őt vagy a munkáját minősíteném ezzel.
Hálapénz: sokszor elcsépelt örök téma, így erről is írok. Eleve csak akkor merül fel, ha a páciens konkrétan az én betegem. Függetlenül attól, hogy mások betegeit is kezelem, sokszor én is operálom. A mennyiség teljesen változó. Bevallom, fogadtam már el. De: rászoruló, idős páciensektől soha. Másoktól sem szívesen, elsőre kapásból visszautasítom, de ha erősködik a beteg, s látszólag nem rokkan bele, elfogadom. De csakis a távozáskor.
Mennyiség: átlag havi 30-40 ezer forint, de ha elfogadnám mindenkitől, lehetne ennek a három-négyszere is. Annyi talán már egy elfogadható orvosi fizetésnek is beillene.
Betegeknek: a hálapénz nekünk legalább annyira kínos. A pénz persze jól jön (kinek nem), de ezt nem kiszolgáltatott betegektől, hanem a fizetéssel szeretnénk megkapni. Adni egyébként nem kötelező! Ezt sokan tudják, de legalább annyian nem. Higgyétek el nekem, a kollégák 99%-a ugyanúgy ellát és meggyógyít akkor is, ha nincs boríték.
Emőke
Van egy sztorid a magyar egészségügy helyzetéről? Megvárattak, félrekezeltek, megaláztak? Küldd a praxisblog@yahoo.com címre!
Novemberre van időpont
2010.05.09. 07:00Sziasztok.
Az én történetem sokkal rosszabbul is alakulhatott volna, szerencsére csak az eleje volt borzalmas. Szeptember elején leköltöztem Szegedre, a hónap végéig nem is volt semmi gond. Ám egyik este feldagadtak az ajkaim. Tudtam egy már meglévő ételallergiámról, na mondom, biztos valami olyat ettem, amit nem kellett volna, vettem szépen Claritine-t meg Ca pezsgőtablettát, nem rohantam egyből az orvoshoz. Másnap már feldagadtak a szemeim is, de gondoltam nincs gond, még pár napig szedem a gyógyszert meg iszom a sok Ca-t és kiürül a szervezetemből a cucc. Igen ám, de amikor már egy hete is úgy néztem ki, mint egy kezdeti szakaszban levő elefántember, akkor elmentem a Bőr- és nemi beteg gondozóba.
Nem is az orvossal volt gond - hanem a kartonozóban csücsülő hölggyel.
Nyújtottam neki a TB kártyám, hogy szeretnék valamelyik orvoshoz bemenni, mire közölte, hogy novemberre van időpont. Pislogtam rá bután, és mondtam neki, hogy ne haragudjon, de már egy hete ilyen fura fejem van, nem várok tovább. Ő nekiállt hisztériázni, hogy nincs időpont, csak különleges nagyon súlyos esetek kerülhetnek be soron kívül.
Az ott ülők is elég csúnyán néztek a hölgyre, de ő egyre csak arról magyarázott, hogy ha be akarok menni soron kívül, akkor előbb meg kell nézzen valaki, hogy van-e erre okom, és csak utána kerülhetek orvos elé. Már azon vacilláltam, hogy hazamegyek (Pest megye), amikor megjelent egy idősebb asszisztensnő. Ő megállt, kérdezte mi a probléma.
Elmeséltem neki, mire ő rászólt az asszisztensre, hogy nagyon gyorsan vegyen fel a rendszerbe. A hölgy hívott még egy asszisztenst, bementünk egy kisebb szobába, ahol felvettek egyéb adatokat, majd mondták, hogy várjak, mindjárt hív a doktornő. A kartonozó hölgy bár felvitt az adatbázisba, de a doktornőhöz nem írt be, így még háromnegyed óra múlva is ott ültem a rendelőben. Épp akkor járt arra még egyszer a már fentebb említett hölgy, aki teljesen meglepetten kérdezte, hogy hogyhogy nem kerültem én még be, mire feleltem, hogy nem hívtak.
Ekkor szólt, hogy "Na jöjjön csak..." és vitt egyenesen a doktornőhöz. Ő rendesen kikérdezett, megvizsgált, és bár az asszisztensnek már lejárt a munkaideje, de ott maradt, hogy beadjon nekem három injekciót, és megvárta, míg a mentők is odaérnek hozzám. Ugyanis a doktornő azonnal hívta a mentőket, már a torkom is be volt dagadva. A doktornő is nagyon kedves volt, az asszisztens is, a két mentős is.
Bevittek az allergológiára, ahol szintén nagyon kedves orvosokkal találkoztam, és a bent töltött idő alatt is mindenki teljesen korrekt volt velem. (Sajnos még jó párszor találkoztam a dokikkal, ugyanis eltartott egy darabig, mire a steroidok kiürültek a szervezetemből és normális allergia vizsgálatot lehetett csinálni és kiderült mi a probléma.) A doktornőtől azért kaptam egy fejmosást, hogy miért vártam egy hétig, ha már feldagadtak a szemeim is, meg az ajkaim (Geronazzo Máriát simán vertem), de megértette, hogy azt gondoltam, ez csak amolyan kicsit erősebb reakció valamire, és megoldódik magától, én meg nem járkálok feleslegesen az orvoshoz.
Lehet, hogy csak nekem volt eddig mázlim, de mindig korrekt orvosokkal találkoztam (a gyerekorvosom is szuper volt, a háziorvosom is nagyon kedves és figyelmes, bénaságom miatt a sebészeten is sokat időztem, és ott is csak egyszer futottam bele egy agresszív asszisztensbe, de a dokival ott sem volt gond), és remélem ez így is marad.
Van egy sztorid a magyar egészségügy helyzetéről? Megvárattak, félrekezeltek, megaláztak? Küldd a praxisblog@yahoo.com címre!
Az orvosok ragaszkodnak a gyógyszereikhez
2010.05.08. 07:00Tisztelt Praxisblog!
Egy velem megtörtént szomorú és egyben megbotránkoztató eseményt szeretnék megosztani Önökkel:
Több éven keresztül jártam a Dél-pesti Kórház belgyógyászati osztályához tartozó hypertónia ambuláns rendelésére hétfőnként, amelyet hosszú idő óta igazgató-helyettes, nagytudású szaktekintéllyel rendelkező belgyógyász főorvos vezetett.
Az ügy objektív megítéléséhez elengedhetetlenül fontosnak tartom, hogy főorvos úrnak köszönettel tartozok fáradozásaiért: sikerült a vérnyomásomat optimális gyógyszerezéssel beállítani úgy, hogy már csak évi egy alkalommal kellett kontrollra járnom, ami hál' Istennek már csak formalitásnak tűnt.Történt, hogy az egyik rendelésén felajánlotta egy új készítmény szedését kísérleti jelleggel a gyógyszergyár felajánlásaként, én azonban viszolyogtam tőle és kértem a meglévő további gyógyszerezést.Úgy vettem észre, hogy nem tetszett neki a döntésem.
Történt ezt követően, hogy a rendeléseken kezdett egyre hidegebben fogadni, hamar lerázni, kérdéseimre kitérő választ adni,stb. Tudják ezt egy beteg hamar észreveszi egy orvoson ha nem kellő gondossággal kezeli egy idő után....
Vélelmeztem, hogy mi állhat a magatartásforma változás mögött, ezért a következő alkalommal felkészülve mentem a rendelésére, hátha netán egyéb megfontolásból neheztel reám.
Úgy gondoltam, hogy ezzel a probléma megoldódott, azonban legnagyobb megrökönyödésemre a következő, egyben mint utólag kiderült számomra utolsó ambuláns hypertónia rendelésen az alábbi történt:Amikor behívott, leültetett a székre és én szokás szerint kértem a gyógyszereim felírását, felállt és közölte, hogy el kell menjen vényért a folyosó végén lévő szobájába.Türelmesen vártam, vártam, eltelt kb. 15 perc és főorvos úr sehol, hűlt helye.Egyszercsak benyit az egyik nővér a rendelőbe és kérdezi mire várok. Természetesen a főorvos úrra, aki elment üres vényért, de még nem jött vissza.Erre ő fejét csóválva bekopogtatott a néhány ajtóval odébb lévő szobájába és lám ott volt, előkerült.
Visszajővén azt sem mondta, hogy elnézést kérek megfeledkeztem Önről, vagy valami hasonlót joggal elvártam volna, semmi....
Hirtelen erős felindulásomban - elnézést a kifejezésért - de köpni, nyelni nem tudtam - érzéseimet nehezen magamba fojtván felálltam és sarkonfordulva, megszégyenülve elhagytam a kórházat.
Hát így jártam a kétezres évek első felében és azóta is sokkolóan nyomaszt ha eszembe jutnak az átélt események.Természetesen soha többé nem tettem be oda a lábamat.Örömmel tölt el ugyanakkor, hogy találtam e praxisblogot és megoszthattam Önökkel...
Üdv.
egy hypertóniás beteg
Van egy sztorid a magyar egészségügy helyzetéről? Megvárattak, félrekezeltek, megaláztak? Küldd a praxisblog@yahoo.com címre!
Egy magyar orvos átlagos hete
2010.05.07. 07:00A blogot olvasgatva arra gondoltam, hogy egy hetemet dokumentálni fogom, hogy a lakosság is belelásson egy kicsit jobban a dolog másik oldalába.
Mi nem a célom ezzel a naplótöredékkel? Bizonyítani bármit. Ez egy véletlenszerűen kiválasztott hét, egy véletlenszerű vidéki kórház, egy véletlenszerű, fiatal szakorvos. Nem minden kollega ilyen, sőt, én sem biztos, hogy mindig ilyen leszek. De vannak ilyen hetek, ilyen esetek bőven.
Különösen nem szeretnék anyagot szolgáltatni morális vitákhoz, mivel az emberek a fájdalmukat, különösen, ami az egészségüggyel kapcsolatos, többnyire indulatokban vezetik le, akár jogos a felháborodás, akár nem.
Hétfő
Reggel 06:40-kor érkeztem a kórházba, hogy hétre átöltözve fogadjam az első betegeket. Az asszisztensnő szerint átlagos napunk lesz: az utolsó időpont 17:00-ra van beírva. Sebaj, a barátnőm úgyis szintén túlórázni szokott, meg egyébként is ügyeletben vagyok éjjel. Délután egy órakor egy kisfiút hozott kontrollra az édesanyja, aki pár évvel fiatalabb volt nálam. Megköszönte a gyermeke érdekében tett munkát, és egy borítékot tett le az asztalra. Kíváncsiságból belenéztem (hogy le tudjam ide írni): ötezer forint. Visszaadtam neki mint mindig, mivel a külföldön végzett tanulmányaim - kvázi a diploma utáni 5 év - során ez nem volt szokás (Németország, Oroszország, Spanyolország), illetve nem vagyok rászorulva, mivel az említett helyeken az öt év alatt kerestem annyit, amennyit itthon kb. 25 év alatt fogok. 17:30 körül az utolsó beteggel is végeztem, és elmentem ebédelni egy kollegával az onkológiáról. Érdekes esetet mesélt, egy egészen elképesztő öregúrról, aki korábban vájár volt, és áttétes tüdőrákkal kezdték kezelni, de most a hároméves kontrollon semmi baja sem volt, még enni is rendesen tudott. 18:30 körül nekiálltam szakirodalmazni, mivel időnként Németországba meghívnak előadni. Felhívtam barátnőmet és a családomat. Az éjszaka eseménydúsan telt. Éjjel 03:00 körül egy beteg heveny panaszokkal jött be, de az „alaposabb”* vizsgálat során kiderült, hogy nem az én hatáskörömbe tartozik a problémája, rossz helyre küldték. A másik osztály ügyeletes orvosa viszont egy másik beteggel volt elfoglalva, ezért kénytelen voltam a tüneteit enyhíteni, míg a kollega felszabadult. Erre sajnos csak két óra múlva került sor, addig a beteg ellátásán kívül a két jelenlevő családtagját igyekeztem lenyugtatni, de így is felkeltették a környező kórtermek alvó betegeit. (Itt fontosnak tartanám megjegyezni, hogy a blogba írók közül többen kritizálták a háziorvosi rendszert, de ha valaki nem szeretné megtanulni az orvosi szakterületek neveit, akkor előtte lehetőség van tájékozódni vagy beutalót kérni a háziorvostól, és akkor elkerülhetjük, hogy egy kardiológuson pulmonológiai problémák tökéletes megoldását kérjük számon, arra hivatkozva, hogy bizonyára lustaságból hazudom - ők nem értik, mert latinul van. *Elvégre mégsem várhatjuk el egy nem szakterületen lévőtől, hogy tudja, a szív nem a mellkas jobb oldalán helyezkedik el.)
Kedd
Nem sok érdekes történt. 18:00-ra végeztem, fél órával később otthon voltam. Eredetileg vacsorát főztünk volna a barátnőmmel, de helyette megettem két szendvicset és elaludtam.
Szerda
Kipihenten keltem, reggel szokás szerint elmentem úszni munka előtt. Ilyenkor nyolckor kezdünk, így elmentem vizes tornára is. A nap maratoninak bizonyult, ráadásul este nyolckor elküldtem az ásítozó asszisztensnőt is, így az adminisztrációval együtt este 21:30-ra végeztem. Délután kávézni mentem, ilyenkor mindig beszökik hozzám a barátnőm, és beszélgetünk pár percet; közben egy idős hölgy felém fordulva beszélni kezdett: „Merre van az emer?” „Micsoda kérem?” „Hát az em-er! A lányomat akarom meglátogatni, és az emeren feszik, az ambulancián!” „Az MR vizsgálat közben nem szoktak látogatni, de ne is tessék ezzel az ambulancián próbálkozni.” „Maga itt dolgozik?” „Igen.” „És mégsem tudja, hogy hol fekszik a lányom?” „Tessék megkérdezni ott balra az információnál. Viszontlátásra!” Azzal a nő már fordult is el. Nem kell doktor úrnak szólítani, de egy „jónapot” jól esett volna. Egy laboros ismerős felhívott, hogy ugorjak be helyette pár órára, amennyit késni fog az ügyeletből. Egy fiatal anyuka állt ott a gyerekével, akinél leukemia vérvizsgálatra jött, de csak 3 hét múlva kapott időpontot, ami ugye végzetes késedelem is lehet. Elvégeztem a vizsgálatot. (Labormedicinában is nagyon otthon vagyok.) Aztán hazamentem és egyből elaludtam.
Csütörtök
Délelőtt felhívott a sógorom, hogy a húgom szülni fog a kórházban, azonnal menjek oda. Éppen egy beteggel foglalkoztam és az egész nap zsúfolt volt az időpontoktól, plusz a szülés órákig is eltarthat, ezért csak később mentem, mikor már megszületett a kicsi. Azt nem idézném, hogy mit mondtak a családtagok, de nem a szakmám tisztelete sugárzott belőle. Az egész család hazament ünnepelni. Délután az ünneplés során az egyik rokon rosszul lett, és hozzám került. Az illető rokon néhány órája elég sértő dolgokat mondott, de „természetesen” soron kívüli ellátást akart, megvárakoztatva egy súlyosabb problémával, időpontra érkezett beteget, aki ennek ellenére sem volt felháborodva; természetesen elnézést kértem tőle. Egyébként a betegeim jelentős részével semmi probléma sincs, a többségük nyugodtan kezeli a várakozást, a kórházi rendszer adminisztratív nehézségeit, stb. Különösen együttműködő a -40es korosztály, míg a legtöbb nehézség a 60 fölöttiekkel van. Ismétlem, ez csak az én megfigyelésem és az én beteganyagom. Még bent maradtam irodalmazni, mivel a hétvégén nem akartam ezzel foglalkozni.
Péntek
A nap érdekessége a 16:00-kor megjelenő hat kis család volt. Hat anyuka a gyerekével, kettőt az apuka is elkísért. Többnyire velem nagyjából egykorúak voltak; az egyik anya meglepően messziről érkezett. Ugyanarra az ingyen elvégzett, soron kívüli vizsgálatra vágytak, amit szerdán csináltam. Bár megígértem a barátnőmnek, hogy vacsorázni megyünk, teljesen meg tudtam érteni a szülőket, hiszen ha az én gyerekem lenne hasonló bajban, én is minden követ megmozgatnék. Mint említettem, nem vagyok rászorulva paraszolvenciára, de a hat családból egyiknek sem jutott eszébe, hogy így honorálja a munkámat; és a hatból csak az egyik gyerek szülei köszönték meg a vizsgálatot. Hozzátenném, hogy a hétéves gyerek egy hónapon át kapott kemoterápiát és sugárterápiát egy hibás diagnózis alapján. Este 20:00 körül értem haza, a gyerekemmel játszottam kicsit, mivel még azon a héten nem voltunk együtt.
Szombat
Reggel aludtam, aztán úszni mentem. Kirándultunk volna a szép tavaszi időben a családdal és a barátaimmal, amikor felhívtak, hogy az ügyeletes kollega váratlanul megbetegedett, így mint legfiatalabbnak, nekem kellett helyettesítenem. A kórházban egy idősebb hölgy fennhangon panaszkodni kezdett, hogy már másfél órája vár rám. Nem szerettem volna, de elmosolyodtam, amikor közölte, hogy a magas vérnyomása miatt jött kontrollra.
Vasárnap
Délelőtt aludtam, délután beálltam focizni a gyerek barátaival. Este közölte a barátnőm, hogy beutalót kért a háziorvostól hozzám, hogy reális esélye legyen felpörgetni ezt a második gyerek dolgot.
Elnézést, hogy ilyen hosszú lett, köszönöm annak, aki elolvasta.
Van egy sztorid a magyar egészségügy helyzetéről? Megvárattak, félrekezeltek, megaláztak? Küldd a praxisblog@yahoo.com címre!
Miért hagytam ott Magyarországot?
2010.05.06. 07:00Miért dolgozom most Svédországban?
Mi volt annyira rossz otthon?
Nézzük! Ha az ember tudja meddig kell még tűrnie hogy fát vágjanak a hátán, akkor kibírja.
Mi van azonban akkor, ha nem látjuk az alagút végét, sőt az egyre hosszabb és sötétebb lesz?
Akkor bizony eljut oda, hogy feladja és pakolni kezd.
Egyedülállóként lehet vállalni a mártír szerepet, lehet a végletekig feszíteni a húrt, bevállalni,hogy nagy valószínűséggel 10 évvel hamarabb fogsz meghalni orvosként mint az átlag magyar (akinek mint tudjuk, az európai társaihoz képest így is jóval kevesebb van megírva a nagykönyvben), de 3 gyerekkel felelősséggel ezt már nem lehet tenni.Vívódtam a külföldi munkán sokat. Cserben hagyhatom-e betegeimet?
Aztán valaki egyszer kinyitotta szemem. Azt mondta, értsem már meg végre, nem nekem van ellátási kötelezettségem, hanem az államnak. Sőt, ha sokan elmennek, akkor talán előbb-utóbb muszáj lesz itthon is csinálni végre valami értelmeset, hasznosat.
Ha tűrünk mint birkák még tovább romlik a helyzet.
Az én kötelezettségem, hogy a jogos (és nem több) munkaidőben,a tudásomnak megfelelő legmagasabb szinten és a legpozitívabb hozzáállással (fáradság miatti morgás nem számít bele) végezzem el a munkámat.
Slussz, ennyi nem több. Tiszta lelkiismerettel állíthatom, hogy ezt megtettem.
Sajnos a politikusok kényükre -kedvükre használják céljaiknak megfelelően az egészségügyet, csatatérré változtatva azt.
A média pedig (ki tudja milyen érdekből) több évtizede egymás ellen hangolja a betegeket és az orvosokat.
Az orvosnak és a betegeknek azonos oldalon kellene állniuk és végre kiharcolni a politika mentes egészségügyet, ami csak a szakma szabályait veszi figyelembe. Itt az ideje, hogy politika végre húzzon el a francba!
Nem állok sem a jobb, sem a bal oldalon. Utálom mind a kettőt. Lényegi változás soha nem történt a kormányváltások alatt. A választások előtt ígértek fűt-fát, aztán helyette csak a folyamatos lenyúlások, elvonások által az egészségügy teljes térdre kényszerítése, derékba törése lett az eredmény.
Az emberek pedig még mindig nem látnak az orruknál tovább. Még mindig fel lehet korbácsolni az indulatokat a csontig lerágott hálapénz témával. Odáig fajult a helyzet, hogy a felhergelt népség veri az orvosokat. Még jó hogy ezt nem vártam meg!
Vegyük már tudomásul, a hálapénz nem az orvosok találmánya!
Az 50-es évek politikájának szüleménye, ami azóta is a politikai manipuláció legfőbb eszköze. A hálapénznek a betegek mellett az orvosok a legfőbb áldozatai.
Több ezer magyar orvos dolgozik külföldön úgy, hogy eszébe sem jutnak már azok az idők, amikor csak a hálapénzből tudott hónap végén a kölykeinek enni adni.
Kell a fenének, nagyon jól elvagyunk nélküle, sőt igazi megkönnyebbülés!
Élénkek még az emlékeim, amikor nem is olyan nagyon régen, egy banktól 300 000 Ft kölcsönt akartam felvenni, hogy a Trabantomat lecseréljem egy 10 éves nyugati roncsra és elhajtottak a susnyásba. Meg arra amikor a szegedi Opel szalonban a kezdetben mézes-mázas eladó szó nélkül sarkon fordult és otthagyott a szalon közepén állva, amikor rákérdeztem az orvos kamarai kedvezményre. (a vastag bukszát az asztalra dobó kisebbségnek viszont azonnal széket nyomtak a feneke alá és rohantak cicababák a kávéval)
Ők nyilván valós adatokra támaszkodva ítélik meg a kedves kuncsaft hitelképességét és nem a média véres szájú cikkeiből tájékozódnak.
A hálapénz nevű ördögi kör megszakításának azonban csak egy módja van és ez nem az orvosok kezében van. Akinek lehetősége volna megoldani, az meg nem akarja.Mindig szerettem a matekot, hát most számokban is elmondom mi franc bajom volt az otthoni élettel.
23 év otthon a magyar egészségügyben.
Átlag havi 6 ügyelet, néha 10, ezért szabadságot nem számolok bele.
1656 éjszakát töltöttem éjszakai ügyeletben eddig az életemből .
1656x nem adták ki a kötelező pihenő időmet másnap (munka törvénykönyve írja elő.)
15 évvel dolgoztam eddig többet, mint az, aki csak napi 8 órát dolgozott.
Nem mehetek előbb nyugdíjba ennek fejében.
50 %-t fizették csak ki a törvény által előirt ügyeleti díjnak.
Ezt is csak azért mert állandó felvételes, kiemelt ügyeletet csináltunk. A nem felvételes osztályokon ügyelő kollegáknak csak a 25%-t.
15476 ki nem fizetett ügyeleti óra (havi 4 hétköznap és 2 hétvége)
7.2 év ingyen munka (napi 8 órás munkaidővel számolva az átláthatóság érdekében, de mint tudjuk ennek nagy része éjszakai munka volt)
552 szombat, vagy vasárnap, amit nem a családommal töltöttem.
Felhívnám a figyelmet arra, hogy a 2004-es EU csatlakozás óta az évi 200 órás túlmunkát engedélyező szabályt többszörösen megszegve évi 1344 óra túlmunkám volt.Az igaz, hogy sok egyéb diplomást is nagyon alul fizetnek (az én családomban is vannak pedagógusok), de nincs még egy olyan foglalkozási csoport a diplomások körében Magyarországon, akit ilyen aljas és szemét módon kihasználnak immáron sok évtizede. Az alagút vége pedig egyre messzebb kerül.
Miért? Hát ezért.
Van egy sztorid a magyar egészségügy helyzetéről? Megvárattak, félrekezeltek, megaláztak? Küldd a praxisblog@yahoo.com címre!
Csak a halála után jöttek ki
2010.05.05. 07:00Édesapám közel egy hónapja ágyhoz kötött beteg volt, lehetett tudni, hogy sokáig sajnos már nem él (ápolónő jött hozzá naponta többször mosdatni, forgatni, stb.), mikor egyik délután iszonyú nehezen kezdte venni a levegőt, olyan volt, mintha fuldokolna. Az ügyelet közölte, hogy esetleg majd 4 óra múlva kijönnek.
Rettenetesen tehetetlennek éreztük magunkat, és igenis, szerettem volna, hogy jöjjön oda egy orvos és mondjon valamit, enyhítsen a szenvedésén, ha van mód rá, vagy legalább adjon egy diagnózist, hogy mi várható vagy egyáltalán, ne csak mi üljünk ott ketten anyuval az ágya mellett és nézzük végig, ahogy megfullad.
Felhívtuk a mentőket, akik közölték, hogy ha kijönnek, akkor be is viszik kórházba, de mi éppen azt akartuk elkerülni, hogy élete utolsó néhány napját kórházban töltse (sokat volt korábban kórházban is, iszonyatosak a tapasztalataink). Felhívtam újra az ügyeletet, közölték, hogy bocs, nem érnek rá, a krónikus (!) betegeket látogatják (akiknek rohadtul mindegy lett volna, hogy 10 perccel később ér-e oda az orvos).
Felhívtam újra a mentőket, hogy jöjjenek ki, mondván, hogy a kórház-témát majd megbeszélem velük, ha ott lesznek. A mentősök végül nagyon rendesek, segítőkészek voltak, adtak apunak infúziót, hogy könnyebben vegyen levegőt, megmérték a véroxigén-szintjét, megnyugtattak bennünket, hogy az normális, tehát kap levegőt, még ha nem is úgy tűnik, de sok jót nem ígértek és igazuk lett, hajnalban apu meghalt.
Erre aztán kijött az ügyeletes orvos is, hogy kiállítsa a halotti bizonyítványt.
Már ki sem hívom az ügyeletet
2010.05.04. 07:00Sziasztok!
Beteg volt a gyerek, magas lázzal, hányással, hasmenéssel, közben tombolt kint a tél, gondoltuk, házhoz hívjuk az orvost. Azt mondja az asszisztenshölgy, tetszett volna de. 10 előtt hívni, csak addig lehet feliratkozni a napi listára. Viszont a doktor úr két óra múlva rendel, sétáljunk el.
Közben meregettem a szemem, merthogy ekkor volt 9.55, de a hölgy meggyőzhetetlen volt. Hát jól van, hazahívtam a párom a munkából, vigyen be minket . Leányzó pár hétre rá megint lebetegszik, párom a közelben sincs, ellenben megint kutya idő van. 9.15, hívom az ügyeletet. "csókolom tetszett volna 10 előtt hívni" Milyen 10 előtt, fújd meg a sót? Este 10 előtt? Tegnapelőtt 10 előtt? Mikor?
Már nem hívom az ügyeletet. Ha a gyerek nincs észnél a láztól,a lázcsillapító meg hatástalan, akkor sem. Egyszerűen azért, mert nem jönnek ki.
Szóval nekem ne papoljanak arról, hogy mennyi idő megy el a házhoz járással.
Van egy sztorid a magyar egészségügy helyzetéről? Megvárattak, félrekezeltek, megaláztak? Küldd a praxisblog@yahoo.com címre!
Nem illik utolsó percben beesni
2010.05.03. 07:00Kedves Praxis Blog!
A Feketesas utcában esett meg velem a következő egyáltalán nem pikáns, viszont tanulságos történet. Részleges bokaszalag-szakadás miatt egy műanyag szorítót kellett viselnem, minek következtében kiütések keletkeztek a bokámon. Mivel rémesen viszketett, felkerestem az említett rendelő bőrgyógyász részlegét, rendelési idő lejárta előtt 17 preccel.
Ekkor még nem tudtam, hogy öreg hiba volt. Már a tb kártyámra sem akartak igényt tartani, mondván "a doktornő már öltözik" de ekkor látványosan bámulni kezdtem a betegjogi képviselő mobilszámát a falon és ez megtette a magáét, beírtak a gépbe.
Felérvén az emeletre, 12 percet vártam az üres rendelő előtt a kedves doktornőre, aki, - miután letelt a hivatalos rendelési idő - behívott, utálkozva végigmért, jelentőségteljesen az órájára nézett, megvizsgálta a lábam és a következőket mondta: "hát van néhány ötletem, hogy mi ez a kiütés a lábán, de ezt nem fogom magával megosztani"
Azt hittem rosszul hallok, netán félreértettem valamit, ezért visszakérdeztem, mire közölte, hogy ha gondolom menjek vissza másnap, rendelési időben, akkor megosztja velem az információt, és talán megtanulom, hogy nem illik az utolsó pillanatban beérni a rendelésre.
Annyira megdöbbentem, hogy szó nélkül eljöttem és csak itthon kezdtem el csúnya szavakat fennhangon mondogatni.
Sziasztok
Van egy sztorid a magyar egészségügy helyzetéről? Megvárattak, félrekezeltek, megaláztak? Küldd a praxisblog@yahoo.com címre!
Egy évig szenvedett
2010.05.02. 09:23Tisztelt Praxis Blog!
A következő történet a húgommal esett meg.
Pont egy éve sportolás közben megsérült a hugica lába. Fájlalta a bokáját, de méginkább a térdét. Pár nap pihentetés után világossá vált, hogy valami nincs rendben, ugyanis még mindig nem tudott ráállni a jobb lábára.
Felkerestük a háziorvost, aki beutalta a körzetünkhöz tartozó ortopédiára. Az ortopédián az orvos boka-röntgenre akarta küldeni! Húgom szólt: de neki a térde fáj. Erre az orvos megvizsgálta a térdét, majd elküldte a húgomat az egyik budapesti kórházba, vizsgálják ki ott, hogy pontosan mi a baja. A kórházban megröntgenezték a térdét. Ekkor már nem tudta behajlítani a lábát, még félig sem. A kórházban azt mondták, hogy ez rándulás, pihentetni és kímélni kell, majd elmúlik. Kételkedve, de elfogadtuk a diagnózist, és vártunk vele néhány napot, hátha enyhül a fájdalma. Ez nem így lett, egyre rosszabb lett a helyzet, húgom nem tudott már járni a saját lábán, mankóval közlekedett.
Sejtettük, hogy itt komolyabb dolog lehet, mint egy rándulás.
Ekkor döntöttünk úgy, hogy felkeresünk egy jó hírű magánorvost, akit ismerősök ajánlottak. A magánorvos szerint porcleválás lehet, amit meg kell műteni. Kiírták a műtét időpontját, melyet hamarosan el is végeztek a magánklinikán. A műtét után az orvos közölte a húgommal, hogy menet közben kiderült, hogy nem porcleválás volt, hanem keresztszalag szakadás. A szakadt szalagot pedig eltávolították, mivel a baleset és a műtét között eltelt idő (6 hét!), illetve a folyamatos terhelés (itt a járással való próbálkozásokat értem) következtében az elszakadt szalag szétroncsolódott (ez egyébként nagy fájdalmakkal járt).
Tehát megműtötték a húgom lábát, de így már csak 1 keresztszalag volt a térdében. Tájékoztattak, hogy ez maradhat így, de lehetőség van a szalag pótlására mégegy műtéttel. Aki intenzíven szeretne továbbra is sportolni, annak ajánlatos pótolni a szalagot.
Így várt egy újabb műtét a leányzóra. Ezzel egy kicsit várni kellett, de hamarosan elvégezték ezt a műtétet is.
Következett a gyógyulási időszak. Gyógytornát javasoltak alkalmazni. Felfogadtunk egy gyógytornász nőt, ami szintén rossz döntés volt. A műtét után bizonyos idő elteltével ez a gyógytornász azt az utasítást adta húgomnak, hogy mostmár lehet terhelni a térdét, hogy tudjon erősödni. Azt mondta, már futni is lehet vele. Húgom el is ment 2-3 alkalommal kocogni. Utólag kiderült, hogy nem kellett volna hallgatni a gyógytornász kisasszonyra, ugyanis ezután került sor a kontrollra a magánorvosnál, aki azt mondta: „meg ne tudjam, hogy futni mer! ez még tilos!”. Szerencsére nagyobb baj nem lett belőle, hogy párszor mégis futott a térdével...
Mostanra már azt lehet mondani, hogy jól van a húgom térde, bár még mindig vigyáznia kell vele, nem sportolhat akármit.
Egy évet szenvedett a térdével, ami szerintem lényegesen kevesebb időtartam is lehetett volna, ha rögtön hozzáértő kezekbe kerül.
Számtalanszor levontam már ezt a következtetést az élet minden területén:
Hiába szakember valaki, nem bízhatod rá magad, olyan ügyekben, amikben nem vagy jártas.
Van egy sztorid a magyar egészségügy helyzetéről? Megvárattak, félrekezeltek, megaláztak? Küldd a praxisblog@yahoo.com címre!
Az összes köcsög ingyen hívhatja a 104-et
2010.05.01. 07:0030 éve vagyok orvos. Qrva sok tanulás, Summa cum laude diploma, 2 jeles szakvizsga.
1. munkahelyemen 7 évig havi 8 kőkemény ügyelet: több mint 300 óra meló/hó. Amikor 1. gyermekem megszületett, a hónap végén szüleimhez jártunk kajálni- a fizetésből már ezze nem futotta /akkor 1 culáger ennyit 8-10 nap alatt keresett/ Ez idő alatt 2X /kettőször kaptam parát/
Mivel nem akartam éhen halni, kimentem körzetbe:
Hétfő reggel 7- től szombat reggel 8-ig folyamatos készenlét, a "rendes" munkán kívül, + levezetőnek havi egy 12, és egy 24 órás ügyelet: ingyé' /00 Ft./ 20 évi orvoskodás után néztem körül.
Addigra már annyi időt dolgoztam, mint 2-3 itt fröcsögö tahó összesen sem az egész életében. Mit láttam? 5-10 évvel az átlag paraszt életkora előtt elhullott kollégák sora, tönkrement családok, a vég nélküli hatalmas megterhelésbe belerokkant kiégett egészségügyiek. Ráadásul megbecsülés nuku- még az is kakát kenni rád érzi jónak, aki tényleg a tetves életét köszönheti neked. Patkány politika alantas indulatokat korbácsol ellened, amire az örvényféreg szellemi színvonalán álló nép, még nyáladzva rá is játszik.
Akkor döntöttem el, hogy ez nekem nem kell tovább. Mivel az átlag parasztból addigra annyira elegem lett, hogy beláttam, nincs az a para, amennyiért én akár csak külsőségekben is nyaljak nektek, vagy 1 másodpercet is úgy éljek, hogy a kedvetekbe járjak, némi baksis reményében, én biz'a változtattam. Ha annyira becsültök, ahogy itt is bebizonyosodott, én tényleg csak annyit dolgozom, amit a törvény előír: heti 15 órát. Ha nem fértek be ebbe az időbe, hát majd vártok holnapig, vagy holnaputánig. Ha "sürgős" a bajotok, majd 1-2 óra múlva odaérek hozzátok. Ha ez nem elég gyors az összes köcsög ingyen hívhatja a 104-et.Az autómról rég levettem a vörös keresztet. A sürgősségi táskám csak akkor teszem be a kocsiba, ha családtagom is velem utazik, vagy ha hozzájuk megyek. Ha lehet, elkerülöm, hogy a véretekkel, taknyotokkal, sz@rotokkal kenjem össze a kezem. Mindemellett, szívesen fogadom az orvoslátogatókat: csupa kedves, értelmes, ápolt fiatal nő. Felüdülés a sok büdös mosdatlan rohadó hónaljú itt hörgő után. És igen, évi 4-500 e ft-ot is hoznak a konyhára- többet, mint a para. "Mondd, te kit választanál?" Ki nem sz@rja le, hogy nektek + 20 percet kell várni! Mindamellett a szakmai önbecsülésem sikerült megtartani, ha hiszitek-, ha nem a szakterületemen most is foghatatlan vagyok. De ti jöttment askenázi 'Á' betűs ügyvédeket legalább 100X jobban megbecsültök. Az ő munkájuk legalább 100x többet ér mint az enyém, 100x nagyobb a társadalmi haszna -legalábbis kb. ennyiszer jobban megfizetitek, úgy-é?
Tehát gyógyíttassátok magatok ügyvédnél.
Ha mégsem, akkor várjátok ki befogott pofával, amíg sorra kerültök nálam. Ne szorongjatok, nem várok parát- én mindenkit egyformán kezelek: 30 év után valamennyiteket egyformán lesz@rom, és megvetem. Ne feledjétek, az élethez szerencse is kell!
Hogy soha ne legyen lelkiismeretfurdalásom, rendszeresen olvaslak benneteket itt, és a hasonló szájtokon. Ez a Substral a lelkemnek.
Ja, Mo-n egy orvos sem tett "hippokratészi" eskűt - sajnos. Abban azért elég furmányos dolgok vannak, kár, hogy egyikőtök sem vette a fáradtságot, hogy utána nézzen.
Aki köztetek 60 alatti, az még meg fogja érni, hogy 40-50 km-t kell, hogy utazzon, hogy egyáltalán lásson orvost /vagy ukrán felcsert/, de megérdemlitek,- ezt is.
Mivel ezeket a legcsekélyebb indulat nélkül le tudom írni, bizonyos vagyok: túléllek benneteket.
-Ne kend a sz@rt a falra!-
Isten éltessen ENGEM, általatok!
Van egy sztorid a magyar egészségügy helyzetéről? Megvárattak, félrekezeltek, megaláztak? Küldd a praxisblog@yahoo.com címre!
Csodálkozott, hogy meghalt a betege
2010.04.30. 07:00Elmesélem pl., hogy amikor az apám (aki egész életében fizikai munkás volt, és nem egészen hatvan évesen, meglehetősen szegényen halt meg tüdőrákban) ágynak esett a halála előtt pár hónappal, és elmentünk a körzeti orvosához (rendelési időben!!!) hogy jöjjön már ki az apánkhoz, mérje fel az állapotát, és írjon fel a számára fájdalomcsillapító gyógyszereket (akkor már lemondtak róla az orvosok), akkor látatlanban közölte velünk, hogy a helyzet nyilván nem komoly, és NEM JÖTT KI.
Kénytelenek voltunk máshoz fordulni, mert egy ilyen patkánynak nem voltunk hajlandók pénzt adni, hogy hajlandó legyen elvégezni a kötelességét.
Az a helyzet, hogy az apám életében tán ha 3 hónapig volt összesen betegállományban, egyszer a szívinfarktusa után, egyszer a térdműtétje után, és alig látogatta ezt az orvost, talán ha kétszer találkoztak összesen, mivel csak kb. 10 éve tartozott az apám a körzetébe. Persze borítékokat sem kapott az apámtól, mert nem lett volna miből...
Na, amikor meghalt az apánk, ki kellett jönnie a dokinak hivatalból.Megállt a ház előtt a legújabb típusú fordjával (nem a KÁ-t kell elképzelni, hanem egy tekintélyes, ötajtós, ezüstmetál kocsit) kiszállt a jólszabott öltönyében, besétált, és csodálkozva megállapította, hogy a lám, a képzelt fájdalmaktól szenvedő betege meghalt.
Talán mondanom sem kell, nem kért tőlünk elnézést.
Van egy sztorid a magyar egészségügy helyzetéről? Megvárattak, félrekezeltek, megaláztak? Küldd a praxisblog@yahoo.com címre!
Feleslegesek a háziorvosok
2010.04.29. 08:00Jómagam harmincas éveim közepéig két háziorvost fogyasztottam.
Soha szakmai kérdésben nem hallottam érdemileg megnyilvánulni egyiket sem. Velem kapcsolatban adminisztratív teendőket végeztek: gyógyszerfelírás, beutaló készítés. Ennyi.Mostani háziorvosommal való első találkozásunkkor derékfájásos panaszokkal látogattam meg. Ismerőseim között sok a sérves. Így megvolt a gyanúm, hogy nekem is hasonló problémám lehet. Ő felültetett a vizsgálóágyra, megkopogtatta egy reflexkalapáccsal a térdemet, majd közölte, hogy ez nem sérv. Hosszas könyörgésemre, hogy talán valamilyen diagnosztikai módszerrel körbe kellene járni a kérdést - elküldött RÖNTGENRE. :-DDD
Pár hét nyűglődés után elmentem egy privát klinikára egy gerincspecialistához és csináltattam egy MRI-t. Azóta túl vagyok a kiszakadt sérvem operációján is.
Azt követően, hogy kijöttem a kórházból, sosem hívott be a rendelőbe, mikor a betegállományos papírért mentem. Semmi más nem érdekelte (az sem, hogy a sérv a műtétet követően azonnal kiújult), csak hogy meddig akarok még betegállományban lenni, mert ezt neki meg kell tudni magyarázni, papírokkal alá kell tudni támasztani. Hozzá kell tennem, hogy természetesen vittem neki a felülvizsgálati papírokat és a kontroll MR-ek leleteit. Utóbbira közölte, hogy azt ne is vigyem, mert úgysem érti (!), amit arra írtak. (Én magam le tudtam fordítani, a neten talált orvosi latin-magyar szótár segítségével).Saját tapasztalatom alapján úgy látom, hogy szakmai indoka a háziorvosok létezésének nincs. Csupán pufferként szolgálnak a szakorvosi intézmények és orvosok, valamint a betegek között, valamint adminisztratív teendőket végeznek.
Amennyiben egy kicsit is egészségtudatosabb lenne a magyar társadalom - és tagjaik észrevennék és lenne fogalmuk róla, hogy mikor és melyik típusú szakorvoshoz kell fordulni, nyugodtan megszüntethető lenne ez az egészségügyi szak(?)szolgáltatás. Én nem sírnék utána.
Van egy sztorid a magyar egészségügy helyzetéről? Megvárattak, félrekezeltek, megaláztak? Küldd a praxisblog@yahoo.com címre!
Hasmenés és nőgyógyászati problémák
2010.04.28. 07:00Egy igaz történet a magyar egészségügyről!
Febr.10-én reggel megérkezek a lányomhoz vidékről B.p.-re, ahol egyetemistaként lakik egy XI. ker. albérletben. Hasmenése van napok óta, s ebből adódóan hozzájön egy kis nőgyógyászati probléma is. Hívom a körzeti orvosát, akihez a kártyáját leadta, de az nem található, helyette az asszisztensnő mondja,hívjuk az ügyeletet, azok tovább passzolnak a mentőkhöz.
Azok elég gyorsan ott vannak, és telefonálnak több kórházhoz, hogy hol tudnák fogadni a lányomat,Aki igen gyenge elesett állapotban van.A Szent Imre kórház fogadott bennünket, ahol az első vizsgálatok viszonylag gyorsan megtörténtek. Ami ez után következett az felfoghatatlan számomra, este 7 órakor még nem volt zárójelentés a lányom egyre fáradtabb és kimerültebb volt. /de.11órakor érkeztünk./
Én ekkor már otthagytam, hogy tudjak neki valami diétás ételt készíteni az albérletében.A lányom fél 9-kor hagyta el a kórházat a barátja segítségével, de még akkor sem kapott zárójelentést, arról, hogy mi okozta a hasmenést lázat stb. Ezt a mai napig nem tudjuk. Szerencsére a körülötte lévők ápolásának köszönhetően szépen rendbejött egy hét elteltével, és ez nem az egészségügynek köszönhető.
Ja és a tájékoztatás az asszisztenciától, hogy miért kell ennyit várni egyenlő volt a nullával. Itt nem az orvosokkal volt a baj, a kiszolgáló személyzet volt aki visszaélt a beteg türelmével. Felháborító volt ahogy nem tájékoztattak és viselkedtek nem csak velünk, más betegekkel szemben is.
Van egy sztorid a magyar egészségügy helyzetéről? Megvárattak, félrekezeltek, megaláztak? Küldd a praxisblog@yahoo.com címre!
Olyan cicit csinálunk, hogy nem fogja látni a hasát
2010.04.27. 08:18D..... Sz.... Éva vagyok
Internetes hirdetés alapján kerestem meg az önök klinikáját. Célom zsírleszívás volt.
..... referens Dr ....... irányított. Aki a vizsgálat során arról beszélt, hogy a zsírleszívás fájdalmas beavatkozás.
Ő inkább azt javasolta, hogy ültessünk be implantátumot és eszközöljünk mellfelvarrást. amit be is mutatott, nagy örömömre
"- Olyan cicit csinálunk, hogy nem fogja látni a hasát" Az eredeti mellemmel nem volt különösebben bajom, de az általa készített fotókon látszik, hogy a kor előrehaladtával, ami természetes, megereszkedett. De egy jó melltartóval ez korrigálható volt, mivel a mirigyállományom felül helyezkedett el./!lásd fotó/
Mivel nem vonom kétségbe egy szakember véleményét, úgy döntöttem hallgatok a tanácsára.Fantasztikus érzés volt és a várakozás a műtétre. felvillanyozta az életemet. alig vártam a műtét napját.
2009 október 20 án meg is történt a beavatkozás. Nem írom még egyszer le a telefon kálváriámat és hogy a családtagjaim sem tudtak velem kommunikálni ezen ok miatt.
A műtét utáni második héten a doktor úr pörköt szedett le a jobb mellemről, ami véleménye szerint a dohányzás és az én érrendszeri problémám következménye. Nem beszélek itt a pörk eltávolításánál érzett fájdalomra, minden érzéstelenítés nélkül.
Harmadik héten a kórházba mentem kötözésre és kértem a nővért, hogy megnézhessem a mellem.
Tükröt tartott fölém és szinte elájultam a látványtól.
Mindkét mellemen lefelé V alakban kint volt a szin husom!!!!!!!! / itt teszem hozzá, hogy folyamatosan hőemelkedésem volt amire a doktor úr azt mondta keressem fel a körzeti orvosomat erről konkrét fotóim vannak
A 4 héttől kezdte el kezelni a melleim alatt levő nyílt nagykiterjedésü felületet Granuflexel. Innentől a 10 hétig heti 3 alkalommal jártam kezelésre.
Mivel az idegeim a sok fájdalomtól felmondták a szolgálatot, már csak sírni tudtam, rémálmaim voltak
Egyik családtagom, aki a szegedi égés osztályon dolgozott, eljött velem, hogy kikérje e borzalom látványáról a doktor úr véleményét és anamnézist kérjen 2009 11 25 én. Ez meg is történt, ami a kezemben van.
Hm..........
2009 dec 23 án gyógyulttá lettem nyilvánítva.
Kérdésemre, hogy a csúnya hegesedés mihamarabbi gyógyulását, mivel tudnám befolyásolni, azt válaszolta, semmivel "kenje testápolóval":)))))))))
Mivel a klinikától kapott sportmelltartók a genny és Granuflextől gusztustalan állapotban voltak elmentem egy Triump boltba, ahol az eladó mosolyogva hívta fel a figyelmemet, hogy nem 85/B // Az eredetileg használt melltartóm is 95B volt// hanem 95/ D melltartóra van szükségem. Amikor ezt felvettem szinte megkönnyebbültem és pár nap alatt helyre jött a mell alatti kereszt vágás állandó pörkösödése, vörössége, gyulladása. Amit szerintem a sportmelltartó gumi része okozott.
Tehát:
A következő konzultáció 2010 január 20 18 óra.
Ekkor elmondtam a doktor úrnak az aggályaimat a melltartó méretét illetően, azonkívül, hogy a jobb mellem láthatóan lentebb van. Amire az volt a válasz, rossz a testtartásom, emeljem meg a karomat.:)))))))
A mellbimbóm elhelyezkedése, színe sem felelt meg, Hiszen a mellbimbóm színe fehér lett és a mell felső harmadában helyezkedik el.
Kifogásom volt még az is, hogy a honom alatt van a mellem, karomat nem tudom letenni. normál helyzetbe. Nem beszélve a mellkasomon keletkezett nagyfokú ráncosodás, ami a műtét utáni pár hétben nem volt.
Minderre a doktor ur válasza az volt
"- Ha nincs megelégedve, forduljon a Melindához"
Így tettem és így jutottam el Önhöz.
Az igazságot bevallva, megkerestem másik plasztikai sebészt, Mivel, a doktor úr hozz állását annyira etikátlannak tartottam, kiváncsi voltam más plasztikai sebész véleményére is.
Ennek ismeretében fordultam panasszal az ...................Kft hez
Erre választ 6 hét múlva kaptam április 22 én. Orvosom szakvéleményezett, habár nem látott jan 20 óta
Nevetséges
Forduljak ügyvédhez, na de miből?????
A CT baromi drága
2010.04.25. 07:00Sziasztok!
A történetem nem horrorisztikus, illetve csak egy kicsit, de a vége happy end, amit nem az egyetemi klinika fül-orr-gégészetének köszönhetek, hanem egy maszek dokinak és tanítványának.
Éveken át rengeteget szenvedtem télen. Illetve komoly tünet egyszer sem volt, kis köhécselgetés, torokfájás. Nem volt vészes, de sehogy sem tudtam kigyógyulni. Illetve ha lórúgásszerű antibiotikum kúrák eredményre vezettek az öröm rövid ideig tartott, mert pár nap és kezdődött elölről. Pedig orvosnál is jártam, fül-orr-gégészeten is.
2007 végére viszont nagyon eldurvult a helyzet.Nagyon fájt, feszített, rossz érzés volt. Csak algoririnnel tudtam létezni. Durva arcüreggyulladásom lett és be is utaltak az egyetemi klinika fül-orr-gégészetére. Egy hét antibiotikum kúra nem segített és röntgen után megszületett az ítélet: fel kell szúrni.
Na aki ilyet még nem élt át és nem akar rosszul lenni ugorja át ezt a bekezdést.Minihorror 1.
Egy hosszú tű végére vattát tesznek, amit átitatnak lidocainnal, vagy valami fájdalom csillapítóval és csak úgy beállítják az orr belsejébe. Zsibbad, majd elvileg kevésbé fáj.
Egy rohadt nagy injekciós tűvel nekiesnek amit az orron keresztül beszúrnak egy véknyabb porcon az arcüreg felé. Na ha a tű áthatolt akkor rácsavarják a fecskendőt és iszonyatos mennyiségű sós vizet (benne gyulladáscsökkentővel) nyomnak be. Az orron keresztül távozik, az arcüregben lerakódott gennyel dzsuvával együtt. Baromi kellemetlen és fájdalmas, na meg azok a hülye recsegős hangok! Komolyan az inkvizíció éled újra.
Egyszer még elmegy, de valahogy túléltem. Utána jobb volt.Felvetettem, hogy nem lehetne egy CT-t csinálni majd, hogy mitől vagyok ilyen gyakran beteg. Esetleg orrsövényferdülés, amit műteni kéne. "Ne adjak tanácsot, a CT baromi drága, nem indokolt."
Egy hét múlva vissza kellett menni. A röntgen ilyenkor sokszor még az arcüreg fedettségét mutatja, pedig már kezd helyrejönni. Tehát a röntgen becsapós, nincs értelme. Hogy van-e még trutyi csak egy módon deríthető ki: megint fel kell szúrni.
Másodszor is nekem ugrottak, eljárás ugyanaz. Szúrós valami, vattával az orrba, majd az óriási injekciós tű. De a dokinő hiába próbálja belém döfni. Ötször pattant le rólam. Komolyan elájultam, majd amikor visszatért belém az élet, azt akarták, hogy még egyszer próbálkozhassanak. Mondtam na azt nem, többször nem hagyom. "És akkor mi lesz?" "Semmi, azonnal hazamegyek!" Saját felelősségemre elengedtek és fogalmam nem volt mi lesz most. Félóra múlva egy hatalmas alvadt vércsomót fújtam ki az orromból és megint rosszul lettem. Ahogy jobban lettem neten kerestem egy maszek fül orr gégészt.KIderült, hogy az egész felszúrás tök felesleges, mivel van fájdalom mentes mód, mégpedig az endoszkóp. "Anyád!" Gondoltam a klinika felé címezve, hiszen ha nekem felajánlják ezt az opciót még fizetek is érte, vagy ha mondják, hogy endoszkóppal fájdalom mentes lenne, de az itt sajnos nem megy. Na a maszek doki mondta, hogy csúnyán elbarmoltak, de helyre fog jönni.
Aztán különféle gyógyszerekkel (antubiotikum, rengeteg C vitamin és még nem tudom mi) pár hét alatt helyre jött. A doki elküldött CT-re, amire a klinikán nem voltak hajlandóak.
A CT szerint szép kis orrsövényferdülés tényleg és műteni kell.
A doki elintézte, hogy az egyik pesti kórházban (nem a Klinikán) fogadjanak és endoszkóppal megműtsenek. Na ez sem volt fáklyásmenet, de túl vagyok rajta és azóta jól vagyok.A lényeg tehát:
ha a fül-orr-gégészeten fel akarnak szúrni, ne hagyd magad, kérj endoszkópos vizsgálatot. Ha nem megy az endoszkóp, akkor menj maszek orvoshoz.Üdv!
Horváth Attila
Van egy sztorid a magyar egészségügy helyzetéről? Megvárattak, félrekezeltek, megaláztak? Küldd a praxisblog@yahoo.com címre!
A csavar átszakította a csontomat
2010.04.23. 07:45Sziasztok!
Elnézést, ha többször is elküldtem az alábbi levelet, de freemail-es címről próbálkoztam előzőleg és hibát jelzett a gép küldéskor.
Az én – hosszú - történetem tavaly márciusban kezdődött egy elülső térdszalag szakadással. Mivel aktívan táncoltam társastáncot, eléggé kétségbe voltam esve, hogy mi lesz velem. Nem régóta éltem Budapesten, így nem volt semmilyen orvosi vagy kórházi ismeretségem. Felhívtam a tánctanáromat, hogy ismer-e olyan orvost, akit ajánlani tudna, mondott is egy nevet, aki – utóbb kiderült -, állami kórházban már nem is dolgozik, csak a saját térdklinikáján. Mit volt mit tenni, gondoltam, rááldozom a szükséges pénzt, csak tudjak még sportolni és táncolni, meg egyáltalán, teljes értékű életet élni. Elmentem hozzá, rögtön kaptam is időpontot a következő hétre műtétre, elmondta, hogy ne aggódjak, nagyon sok balettintézetest műtött ő már és azóta is táncolnak. 5 hét múlva biciklizhetek, 8 hét múlva futhatok, fél év múlva táncolhatok újra. Megnyugodtam, bár azt nehezményeztem, hogy nem mondta el, pontosan mi fog történni a műtét alatt, egyáltalán mi ennek a szalagna a funkciója, hol van pontosan, annyit mondott csak, hogy döntsem el, hogy fémcsavart vagy felszívódót szeretnék-e, utóbbi ára 90 ezer forint (a hagyományost a TB fizeti), szerinte mindegyik ugyanolyan jó, ha érdekel a különbség, olvassam el neten, ráírja a lapomra a nevét. Próbáltam rákeresni az interneten, semmit sem találtam róla.
Megvolt a műtét, pozitívan álltam hozzá, gondoltam, ez a módja, hogy rendbehozzák a térdemet, nem kell aggódni. Még az sem tántorított el, hogy a korábban sebészként tevékenykedő háziorvos azt mondta, tud egy tucat jobb orvost, miért ehhez megyek. Gondoltam, szakmai féltékenység.
Elvileg 1 hétig kellett volna mankózni, utána azt mondta, járjak gyógytornászhoz és minden rendben lesz. Már rég lejárt az egy hét, de ha rá akartam állni a lábamra teljesen, akkor valami furcsa fájdalmat éreztem a térd belső felén, ahol ráadásul egy idő után úgy éreztem, ki tudok tapintani valami keményet. Mondtam is az orvosnak a kontrol vizsgálaton, de le lettem hurrogva, hogy az egy vérömleny, ne foglalkozzak vele. Mikor rákérdeztem, hogy lehet ilyen kemény, azt mondta, betokosodott, de majd fel fog szívódni. Teltek a hetek, szorgalmasan tornáztam, de járni csak mankóval tudtam, és ahogy zsugorodott a duzzanat a térdemen, egyre jobban láthatóvá vált az a „vérömleny”, amikor is megpendítettem az orvosnak, hogy én úgy gondolom, hogy az ott a csavar lesz, de megint le lettem tolva. Mígnem egyik alkalommal a tornán egyszercsak rándult egyet valami ott bent és olyan fájdalmas volt, hogy azt hittem, megint elszakadt a szalag. Szegény gyógytornász lány is nagyon megijedt, azt hitte, ő csinált valamit rosszul.
Nagy nehezen hazasántikáltam a mankóval, majd irány az orvos rendelője, ahol az orvos megállapította, hogy az ott tényleg a csavar vége, ami kiáll a lábamból és nyomja az izmot, ami a tornán átugrott a csavar felett, úgyhogy akkor még egy műtét lesz, levágja a kiálló csavarvéget. Persze még sosem találkozott ilyennel a praxisa során, biztos az én csontom olyan puha, hogy amit egy szögbelövőhöz hasonlatos eszközzel az egyik oldalon betettek a csontba, az a másik oldalon kijött. (!) Na persze, évente több száz embert operál, köztük 80 éves öregasszonyokat, de az én, 30 éves csontom puhább, mint bárki másé a földön. Az meg sem fordult a fejében, hogy esetleg rossz helyre tette a csavart. Na mindegy, újabb műtét, én még mindig pozitív voltam, hogy végülis megvan, mi a gond, megcsinálja és végre kezdhetem a normális rehabilitációt. Sajnos csalódnom kellett. Hiába jártam a tornára, túráztattam magam a szobakerékpáron, a lábam csak nem akart kinyúlni. Minden alkalommal, amikor mentem hozzá (elég sűrűn, mert a második műtét után kétszer is elfertőzödött a varrat), panaszkodtam, hogy nem tudom kinyújtani és hiába tornázok, egy deka izom nem jött fel rá, mindig az volt a válasz, hogy a szalag tökéletes, rugalmas, majd utolérem a többieket.
Ekkor láttam elérkezettnek az időt, hogy új orvost keressek. Ilyen-olyan forrásokból gyűjtöttem neveket, majd szembesülnöm kellett vele, hogy senki sem hajlandó velem foglalkozni, amint meglátták, hogy ki és hol operált, mindenki azt mondta, hogy vigyem vissza oda és csináltassam meg garanciába. Persze egyrészről megértem az ő álláspontjukat is, mert miért ők javítsanak meg valamit „ingyen” (állami intézményben), amit valaki más elrontott egy magánklinikán. De ez felveti azt a kérdést, hogy mit csináljon ilyenkor az ember lánya, ha egyszer tudja, hogy baj van, de az orvosa szerint nincs, ami - szerintem – egy eléggé feloldhatatlan ellentét. Ráadásul mindegyik leszólta az orvost, volt, aki azt mondta, hogy nem a Nők lapjából kellett volna orvost választanom, mert attól, hogy valakinek XY a lánya (híres sportoló), még nem lesz jó orvos. Volt, aki csak annyit mondott, hogy már kiöregedett a szakmából, más szerint meg inkább üzletember, mint orvos, és a beteg csak addig érdekli, amíg „eladja” neki a műtétet, ami után ő beszedi a pénzt. Az iránt a legkevesebb érdeklődést sem tanúsította, hogy az nem úgy sikerült, ahogy kéne és hogy esetleg ő okozta a bajt.
Végül ajánlás útján kerültem a mostani orvosomhoz, aki az első szemmel történő vizsgálat után megmondta, hogy rossz helyre tették a szalagot a lábamban, ami így nem a csatornában fut, ahol van helye, hanem becsípődik, ezért nem tudom kinyújtani a lábamat. A korrigáló műtétet 1 éven belül lehet csak elvégezni, különben annyira összezsugorodik a szalag, hogy többet sosem fog kinyúlni. Ekkor jártam a 7. hónapban az első műtéttől számítva. A lábam pedig azért fele olyan vékony, mint a másik, mert így, hogy nem tudtam teljesen kinyújtani, az izmok nem úgy funkcionáltak, mint normálisan, ezért hiába is tornáztattam rendszeresen, semmit se ért. Ő elmagyarázott mindent, amit az első műtétről is tudni kellett (volna), többek között azt is, hogy nem is lett volna feltétlenül szükséges, hogy egy szalagszakadást megműtsenek, mivel egy ilyen műtét nincsen következmények nélkül. Megoperált, már a kórházi ágyban ki tudtam nyújtani a lábamat, aztán 2 naponta felhívott megkérdezni, hogy vagyok, nincs-e panaszom, stb. Pedig ő egy állami kórházban dolgozó orvos. Na ez a mentalitásbeli különbség. Azóta a magánklinikán velem egy szobában fekvő lányt is elvittem hozzá, mivel az ő lábát is sikeresen elcseszte ugyanaz az orvos. Bementem vele a vizsgálatra, az ő térdéről is ránézésre megmondta, mi a baja, épp most lábadozik a műtét után, de elmondása szerint már most érzi a különbséget. Az én lábam 2 hónap alatt visszanyerte az eredeti „vastagságát”.
Sokan mondták, hogy pereljem be az előző orvost, de mivel híres és jó kapcsolatokkal rendelkezik, nem látom esélyét, hogy megnyerjem. Ráadásul se időm, se pénzem nincs rá és a mostani orvosomat se szeretném kellemetlen helyzetbe hozni, hogy menjen tanúskodni a kollégája ellen (jól ismerik egymást). De megfogadtam, hogy minden lehetséges fórumon le fogom írni, mennyire nem vagyok megelégedve vele. Igazából engem nem az bosszant, hogy hibázott (az orvos is ember), hanem az, hogy nem ismerte fel vagy el. Ha az előbbi, akkor mint orvos írta le magát előttem, ha az utóbbi, akkor mint ember.
Üdv,
alpynia
Van egy sztorid a magyar egészségügy helyzetéről? Megvárattak, félrekezeltek, megaláztak? Küldd a praxisblog@yahoo.com címre!
Nem vitték kórházba, meghalt
2010.04.22. 07:43Soha nem felejtem el azt az ügyeletes (házhoz kihívott) orvost, aki a (mint utóbb kiderült) szélütéses nagybátyámnak azt merte mondani, hogy vannak nála sokkal betegebbek is, és szedje össze magát. Semmilyen gyógyszert nem írt fel, nem vitette el kivizsgálásra, csak leszidta és elment.
Sajnos én nem voltam jelen, de két szomszéd mesélte ezt el nekünk másnap, mikor már mi is tudomást szereztünk a dologról, mivel a nagybátyám leesett az ágyról és eltörte a könyökét. Ezután a mentő csak traumatológiára vitte, és a gipszelés után simán haza akarták vinni az addigra félig beszédképtelen, mozgásában erősen korlátozott embert, úgy kellett telefonon kisírnunk egy vizsgálatot.
Mi nem voltunk éppen Budapesten ekkor, ezért ment ilyen nehézkesen a dolog. Végül elértük, hogy egy épeszű orvos is megvizsgálja. Átvitette egy megfelelő osztályra, ahol felvették, majd szomorúan közölték velünk, hogy egy két nappal azelőtti agyi katasztrófa nyomait valószínűleg nem fogják tudni eltüntetni, a mozgáskorlátozottság feltehetően megmarad. Mivel egyéb súlyos betegségei addigra már voltak a nagybátyámnak, készüljünk fel a legrosszabbra. Három hónap múlva meghalt.
Ha az ügyeletes orvos időben kórházba viteti és megfelelően kezelik, talán még élne. Az ügyeletes orvos is orvos, mint a posztoló által leírt orvosok, csak talán nem a legjobb szakmailag. Neki is voltak jogai. Például nem beutaltatni a nagybátyámat egy kórházba. Döntési jogai voltak egy emberi élet felett. Döntött is. I
nnen a távolból is minden jót kívánok neki a döntései kapcsán. Ennél jobb döntéseket mindenesetre.
Van egy sztorid a magyar egészségügy helyzetéről? Megvárattak, félrekezeltek, megaláztak? Küldd a praxisblog@yahoo.com címre!
A betegnek joga van, az orvosnak nincs
2010.04.21. 07:44Szinte már rosszul lét határán olvasom a kommenteket egy-egy bejegyzés alatt. Árad belőlük a rosszindulat, a fröcsögés, a rossz tapasztalat élménye, a meg nem értés. Sokan úgy vélik az orvos valamiféle állatfaj, akit az országban dolgozók etetnek, hagynak szaporodni és ez az állat hogyan merészel velük szemben nem megalázkodva viselkedni, sőt körbeugrálni őket ha megtiszteli a tisztelt dolgozó, hogy gyógyítás kérése céljából felkeresi. Milyen jogon mer ez az állat magának emberhez méltó jogokat, életkörülményeket követelni. Mindenkinek volt már rossz tapasztalata orvossal, nekem is volt, pedig orvos szülőm elkísért, bejött velem de a kollégája emberszámba se vett, úgy kezelt mint egy utolsó kis útszéli cafkát, mégse utáltam meg az orvostársadalmat egy életre.
Csak hogy felmérjék végre az utálkozó kommentelők, hogy hogyan néz ki egy átlagos a hivatásának élő háziorvos napja, élete és a vitatott pontok. Reggel 7 órakor már nincs otthon, rendelés előtt még két beteghez házhoz megy, 8-tól 12-ig vagy délután 4 órában rendelés, de viszont amíg nincs ügyelet ( 7-18 óra nálunk) addig a háziorvost ugrasztják minden olyan esethez, ahol nem rögtön irány a kórház kategória lép fel. Délután megint házhoz megy, mert Mari néninek most nem volt kedve elmenni a rendelőig, és mivel sok Mari néni van, így jó ha este 6 órára hazaesik fáradtan. Rendelés alatt sok Kati néni csak azért jön, mert olyan jó beszélgetni a doktorúrral/doktornővel, közben a váróban még 30-40 másik beteg várakozik hasonló „problémával”. Az esetek körülbelül 20-30% akkut (értsd belázasodott, fáj ez, fáj az, összetörte magát), egy kis százalék jogsit, leszázalékoláshoz, közgyógyhoz, stb-hez kér papírokat kitölteni, megvizsgálni (jó esetben 30 perc). A maradék receptet irat fel utolsó pillanatban (1-3 hónapra van gyógyszer kiírva de holnapra már nem lesz) vagy napok óta fáj valamije, de azóta otthon van, nem dolgozik, de csak most jött el orvoshoz. Délutáni rendelés után nem ritka az este 8-9 utáni érkezés. Orvoscsemeték ajtónyitásra ha még nem túl késői időpontról van szó repülnek és 5 perc alatt igyekeznek beszámolni mi volt aznap, mire lenne szükségük és hogy vagy édes szülőm? Amíg szülő megvacsorázik, jó esetben a nap második nyugodt étkezése keretében folytatódik a nap beszámolója. Ezek után szülő leül könyvelni (közalkalmazott… persze…. önkormányzat közölte csak vállalkozó orvossal köt szerződést, nincs szerződés, nincs rendelő, nincs rendelés, nincs fizetés), jogszabályokat átolvasni, esetleges fejleményeket az orvosszakmában. De mivel az orvoslásból megélni nem lehet ezért este még mellékállásban például orvosi szoftverfejlesztésben vesz részt és hopp máris éjfél és még magára nem is volt ideje.
Hétvégente az irigyelt továbbképzések, ahol aljas módon a gyógyszercégek a saját terméküket ajánlják ha szponzorálják az eseményt, illetve még ételt is kapnak az orvosok. Ejnyebejnye, miért nem hozott mindenki vajas zsemlét elemózsiának? Nem muszáj továbbképzésre járni? Perszehogy… kötelezően elő van írva, hogy 5 évente x kredit értéket teljesíteni kell, minden továbbképzésnek van egy kredit értéke van amelyik csak mondjuk 5 de van amelyik akár 40 is lehet, témája és előadások mennyisége válogatja. Nincs elég kredit, nincs működési engedély, nincs rendelés.
Orvoslátogatók, konferenciának álcázott utazások. Igen, vannak ilyenek, csak épp nem álcázott. Ténylegesen konferencia folyik, előadások és szabadidőben az aljas szemét orvosok szétnézhetnek az adott külföldi városban ahova valószínűleg tisztességes úton megkeresett pénzből még nyugdíjas éveikben se jutnának ki ha véletlen családalapításra adták a fejüket bohón. Na de mégis hogy jutnak ki? Ja hogy Mari néni xy gyógyszer helyett zx-et kap, ugyanannyiért, ugyanolyan hatással csak más néven? (Esetleg olcsóbban és jobb hatással) Igazán felháborító. Hogy merészeli az az aljas orvos. Ráadásul rendelés időben fogadja az orvoslátogatót, ahelyett, hogy Mari nénivel veszekedne azon, hogy már pediglen nem kell mindenre antibiotikumot írni. Van bőr a képén, hogy rendelési idő helyett nem két nincs kedvem a rendelőig elmenni beteg között tárgyal az elvileg „szabadidejében” az orvoslátogatóval, hogy új gyógyszerekkel ismerkedjen meg, amitől jobb lesz a betegnek? Szégyellje el magát, vegye el a családjától azt az időt, csinálja este mikor fáradtan hazaesik. A gyerekei meg majd felnőnek maguktól, hisz a beteg az első a rendelésen, viszont legyen naprakész az orvos.
Tovább praktizálnak a hozzá nem értők? Még a hozzáértőket is ki lehet rúgatni csak mert a kedves beteg úgy gondolja… nem írja fel az orvos azt amit akarok és ami egyébként nem is járna csak a szakorvos nem azt írta, hogy végül megvonva hanem leszoktatva? Lényegtelen. Bepanaszolom az ÁNTSZ-nél, ők meg az orvos megkérdezése nélkül hisznek a betegnek, strigula behúzva. Két strigula és elveszik a diplomát.
Hogy vannak bunkó, magukat istennek képzelő orvosok? Meg vannak magukat diploma nélküli orvosnak képzelő betegek, de erről már nem szól a fáma. Ahogy a beteg elővezeti, hogy neki ez a baja, a kérdésre hogy miből gondolja ismételten a válasz, neki ez a baja, adjon rá gyógyszert. Az ilyen minek megy orvoshoz? Ha tudja mi a baja gyógyítsa magát… végülis nem azért tanult az orvos x évig, hogy esetleg tudjon diagnosztizálni is. Hogy a fáradtság, elfásultság nem kifogás? Akkor ezt most mondják meg minden tanárnak, eladónak, ügyfélszolgálatosnak, asszisztensnek, stb-nek aki bármikor is olyan hangot ütött meg ami nem a legkedvesebb, legodaadóbb volt, hisz ezt a hivatást választották, már pediglen folyamatosan legyenek akkor kedvesek és figyelmesek és lessék az ügyfél, páciens, diák minden szavát.
Piszkos anyagiak. A praxisok (háziorvosi körzetek) a betegek után kapnak kártyapénzt, ami átlagosan havi 800 ezer és 1,2 millió forint közötti összeg. Körzet összetételétől (kor) és számától függően. Ebből az összegből kell a rendelő bérleti díját fizetni (ha az önkormányzat nem adja ingyen és nagyrészt nem adja ingyen), a közüzemi számlákat, internet és telefon számla (online tb befizetés ellenőrzés, ha nincs büntetnek), ápolónő fizetése, takarítónő fizetése, orvosi eszközök vétele, karbantartása, esetleges javítási költségek, és a maradék az orvos bére. Jelenleg bruttó 110-130 ezerről beszélünk, hol a kacsalábon forgó palotánk? Főleg úgy, hogy kötelező munkaeszközként autót kellett vásárolni, mert a beteghez ugye télen hóban-fagyban tömegközlekedéssel nehéz kijutni, biciklivel, gyalog még nehezebb. A hitel meg így az ember nyakában, közben nőnek a gyerekek, ruha kell számukra, tankönyv és mivel nem szakmunkásnak szánnak, ezért nem ártana pár szakkönyv, nyelvkönyv. Mit lát ebből a tisztelt kommentelő? A zsömle árát megkapja az orvos akkor is ha oda se dugja évekig az orrát, az a szemétláda. De Mari néni viszont hetente másfél zsömléért bekopog, hogy neki beszélhetnékje van. Na most akkor mi legyen? Mari néni másfél zsömléje legyen az etalon és akkor annyiért bármennyiszer, aki meg évekig oda se dugja az orrát még szűrővizsgálatra (amivel megelőzhető lenne a későbbi gyakori látogatások), azért meg egy fillért se? Porszem került a gépezetbe.
Egy orvos sosem lehet beteg. Nap, mint nap esetlegesen szembenézhet fertőző betegekkel, először találkozik az aktuális járványokkal. Magas lázzal rendel napokig, mert helyettes nincs, csak akkor ha talál és ő maga fizet neki a helyettesítésért dupláját, mint amennyit a saját munkájáért kap fizetésben. A szembeülő betegek zöme, fele annyira sincs rosszul de már több hetes táppénzért nyavalyog. Az orvos pedig rendel, és rendel, este pedig hazamegy magát kúrálni. Ha pedig véletlen lemondja a nincs kedvem a rendelőig elmenni betegeknek egy részét, azok rögtön felháborodnak és elviszik a kártyájukat máshová. Ráadásul a beteg van felháborodva ha az orvos szájmaszkban rendel, hogy ne terjessze tovább a betegséget a többi betegre. Ezt hívnák ésszerű gondolkodásnak? A beteg pattogna először ha lebetegszik, hogy bezzeg az a szemét háziorvos lefertőzött. Erre megoldás nincs, mert egy körzet ellátás nélkül nem maradhat, helyettesre pedig nincs pénz.
A betegnek joga van… az orvosnak nincs. Az orvost lehet zaklatni negyed 6-kor (véletlen bekapcsolva maradt telefon) azzal, hogy 3 napja fáj a hasam és most azonnal tessék lejönni megnézni. Vagy este fél 10-kor, hogy a mama napok óta olyan sápadt és most azonnal tessék lejönni megnézni. Az orvosnak mindig elérhetőnek kell lenni, mindig szolgálatkésznek, mindig kedvesnek, és mindig legyen ideje meghallgatni az apró-cseprő problémáimat. Ja hogy az orvos is ember és családja van? Kit érdekel? Nekem problémám van és egyébként is az én adómból él!
Tisztelettel: Diákmunkát végző, panellakásban egy szülővel és két testvérrel lakó egyetemista, akinek még így sincs pénze albérletre sem, mert kell itthonra a támogatás ha a másik két testvér is egyetemre szeretne járni és nem a jól bevált egy diplomás, egy katona, egy pap felállást választjuk.
Van egy sztorid a magyar egészségügy helyzetéről? Megvárattak, félrekezeltek, megaláztak? Küldd a praxisblog@yahoo.com címre!
A táltos nőgyógyász
2010.04.20. 06:00Hogy ne csak dicsérjem az orvosokat, előhorgásztam egy olyan sztorit is, ahol nem voltam megelégedve az orvossal. (Rögtön az elején kérném is a nagyérdeműt, javasoljanak nődokit a fővárosban, mert azóta is az isten háta mögötti régi, vidéki orvosomhoz járok, csak az oda-vissza 500 km...)
A panasz: in situ elkezdett dőlni belőlem a vér. (Partner nem szado-mazo párti, úgyhogy ő csak csendben ájuldozott a sarokban.) Nem akart elállni, gyógyszer mellett pedig ez nem normális. Kerítettem egy orvost, aki a kórházból az ajtóban azzal zavart el, hogy itt a névjegye, menjek a magánrendelésre. (Kösz, bmeg...) Mivel be voltam tojva, hogy mi okozhatja, elmentem. Megvizsgált, akkor már kezdte visszafogni magát a vérzés. Mivel sok-sok éve volt egy kellemetlen "balesetem", egy rossz mozdulattól megrepedt a bőröm - kértem, nézze meg, hogy nem ilyenről van-e szó, bár egy hámsérülés miért vérezne két napig? Nézegetett, vakarta a fejét. Mondom jó, akkor méhszájat nézzünk, mert nincs túl sok opció, hogy honnan jöhet vér. Nézte mikroszkóppal, szemmel, nem talált semmit, mondta, hogy biztos begyógyult, ha volt is valami. Mivel a nyálkahártya gyógyulási idejét nem ismerem, elhittem.
Nem éreztem, hogy rendesen elláttak volna, ezért egy online "orvos válaszol" oldalon is leírtam a tüneteket. Az akkor még nagyon szimpatikusan tűnő orvos, annyit írt vissza,hogy hívjam fel. Felhívtam, figyelmesen meghallgatott, mondta, hogy menjek be hozzá, megnéz. Kibumliztam, első blikkre mondta, hogy méhszáj megrepedt (két héttel később meg látszott már???). Akkor úgy éreztem, hogy rendesen átnézett, UH is volt, ha már ott voltam nézzenek meg mindent alapon. Szóba került, hogy a családban sok az egyke, amiatt, hogy nehezen esnek teherbe a nőnemű vérrokonaim és ebben lehet genetika. Felajánlotta, hogy csináljunk egy termékenységi tesztet, ne 5-10 év múlva kapkodjak, amikor már aktuális lenne a gyerekvállalás, derüljön ki idejében, ha nem működik valami. Oké, miért ne, kíváncsi is lettem, hajrá.
Emiatt és kontrollra visszahívott. Eddig teljesen elégedett voltam vele, örömmel mentem vissza. Ekkor jöttek a furcsaságok. Mivel első alkalommal azonnal megvizsgált, nem volt lehetőségem körbenézni - bementem, vetkőztem, vizsgált, öltöztem, kijöttem. Most kicsit várni kellett, valamit pötyögött a gépen, én meg nézegettem ki a fejemből. A padlón megláttam egy sárga színű laminált papírt, felálltam, hogy felveszem, biztos leejtette valaki. Oda volt ragasztva. Az asszisztense - egyben felesége - mondta, hogy direkt van ott, ne fáradjak. Kérdem, miért? Hát az tereli el a vizsgálóasztalról a Harmann zóna káros hatásait. He? De jó is, hogy szóba került, megnézi, mi okozhatja a problémámat (azt hittem ezt előző alkalommal az orvos már diagnosztizálta..), álljak fel. Nem értettem miről van szó, boci az újkapura fejjel felálltam. A hölgy - nem viccelek, egy meghajlított dróttal az egyik kezében, a másikkal előttem hadonászva mindenféle zónák nevét mondta ki, közben hümmögött, bólogatott, mintha valami láthatatlan baráttal beszélgetne. Miután alaposan megmolesztálta az aurámat, közölte, hogy rossz zónában fekszem, nekem is kellene színes papírlap. (Hááát höhöhö, köszi, nem ide jövök, ha valami vajákosságra vágyom, maradnék tisztelettel a nyugati orvoslás mellett.) Köszönettel nem vásároltam színes rajzlapot, de akkor már felébredt a kisördög, megkérdeztem, mégis mi volt ez az előző dolog?
Hát ő kéremszépen kimondta a keresett zóna nevét, jobb kézzel detektált (!!!) az agya pedig átvitte az ingert a bal kezében tartott drótra.
Ekkor már erőlteljesen kerestem a rejtett kamerákat, mondom ez biztos kandi kamera, ilyen nem létezik egy nőgyógyászati rendlőben... auratapizás, aggyal meg dróttal detektálás...Sajnos komolyan gondolták. Erősködtek, hogy vigyem arrébb az ágyamat. Kezicsókolom, akkora a hálószobám, hogy oldalazva körbejárom az ágyat, hova a jó életbe tenném át? De akkor is tegyem át, ők kijönnek és felmérik, meg feng shui szerint is a lakást. Hát a kedves rokonotokhoz mentek ki... Végül nem vártam meg a vizsgálatot, ez már sok volt, eljöttem.
Mai napig nem értem, mert az orvos hozzáértőnek tűnt, de egy szóval nem szólt rá a feleségére, sőt bólogatott hozzá, pedig egyértelműen látszott, hogy nem vagyok vevő a táltoskodásra.
- by standup
Van egy sztorid a magyar egészségügy helyzetéről? Megvárattak, félrekezeltek, megaláztak? Küldd a praxisblog@yahoo.com címre!
Tönkretették a fogaimat
2010.04.19. 07:44Sziasztok!
Az én történetem már jó pár éves, fogszabályzós sztori.
Történt egyszer, hogy fogszabályzásra lett szükségem. A felső
fogsoromon valóban indokolt volt, az alsón kevésbé (ott elég lett
volna kihúzni egy darab fogat, ami befelé nőtt, mert nem volt helye,
máskülönben semmi baja nem volt az alsó fogsoromnak). 15 éves voltam,
amikor megkaptam a nem levehető fém fogszabályzót, híddal (egy
fogorvos kijavíthat, hogy hogy hívják ezt, ami a szájpadláson megy
keresztül).A felhelyezés előtt 4 (amúgy tök egészséges) fogamat kellett kihúzni -
kettőt fentről, kettőt lentről. Megkaptam a fogklinikán a beutalót,
hogy a körzeti fogdoki húzza ki másnapra, mert akkor felteszik. A
fogdoki nénim (aki egyébként gyerekkorom óta kezel, és egy tök jó fej
nő), visszaüzent, hogy ennyi érzéstelenítőt azért nagyon nem kellene
egyszerre, mert veszélyes (és ezt a fogklinikán hogyhogy nem tudták?!)
így "csak" napi egy fogat vállalt húzásra.
Feltették a kütyüt, ami azután 3 évig volt a számban, sok-sok
szenvedést okozva. Meggyőződésem, hogy az orvosok, akik csinálták
(igen, többen voltak, mert hol az egyik nem ért rá az előre megbeszélt
időpontokban, hol a másik - pedig én ilyenkor mindig az iskolából
mentem oda, evés-ivás nélkül), nem voltak valami lelkiismeretesek.
Hogy maga a fogszabályzás egy igen kellemetlen és fájdalmas folyamat,
erről talán más is tudna itt mesélni, nem is ez a lényeg. Hanem, ami
utána következett.
A kezelés alatt nagyon panaszkodtam, hogy jobboldalt alul rettentően
fáj a leghátsó fogam, aminek a hegye is épp csak ki volt bújva. Az a
hegyecske ránézésre egészségesnek látszott, ezért a következő
szövegekkel elutasították a probléma kivizsgálását: jön a
bölcsességfogam, a fogszabályzó miatt ez a fájdalom normális, illetve,
ne hisztizzek annyit. Aztán, amikor elviselhetetlen volt a fájdalom,
bementem, és közöltem, hogy addig én innen el nem megyek, amíg ki nem
derítik, mitől fáj ennyire. Nagy sértődötten elküldtek a röntgenre,
aztán, mikor meglátták a felvételeket, majdnem elájultak: az
egészségesnek tűnő fogam ugyanis még az íny alatt gyakorlatilag
teljesen elrohadt. Akinek volt már csak simán lukas foga, az tudja,
hogy az is tud fájni - hát ez konkrétan nem lukas fog volt, hanem csak
valami fekete maradvány, így el lehet képzelni, micsoda fájdalmaim
voltak hónapokon keresztül. Ha akkor, amikor először kérem, vagy akár
másodszor, harmadszor, megcsinálják azt a nyamvadt röntgent, a fogam
még menthető lett volna, nem beszélve arról, hogy több hónap
felesleges szenvedéstől is megkíméltek volna.
A legszebb az egészben, hogy valójában a fogam tönkretételéért is ők a
felelősek. A magyarázat (miután úgy műtötték ki az ínyem alól a valaha
fognak nevezett valamit), a következő volt: az utolsó előtti fogon
lévő fémgyűrűt húzzák a fogszabályzás során. Amikor ezt művelték, az
ínyt "félretolták" a beteg fogamról, ami csak később húzódott vissza,
így viszont, a fogszabályzás után elfogyasztott reggeli-maradványok
oda szépen bekerültek, és elintézték a fogamat. Most ez így biztos
idiótán hangzik, de ismétlem, ez a fogklinika hivatalos magyarázata
volt.
Három évet szenvedtem vele, mikor végre leszedték. Levésték. Azt is
annyira okosan sikerült, hogy sok fogamon megsérült a zománc, és azt a
ragasztóanyagot a körzeti fogdoki néni még nagyon sokáig próbálta
lepolírozni, közepes sikerrel. Összesen öt fogamat húzták ki: kettőt felülről, hármat alulról.
Most, jó pár évvel a fogszabi után, a fölső fogsoromon az egyik fogam
nagyon csúnyán eláll, az alsón pedig, a 3 hiányzó fog miatt úgy néznek
ki elöl a fogaim, mint a léckerítés. Nincs mit tenni vele.
Egy félig-meddig esztétikai beavatkozás, sok-sok fájdalommal, és kétes
eredménnyel, ráadásul felnőtt korban csillagászati összegért.Tudom, hogy ez a történet semmi a sok "majdnem meghaltam" sztorihoz
képest, amik ezen a blogon futnak.
Én viszont a mai napig bánom, hogy feltették azt a fogszabályzót.
Legalábbis az alsó fogsoromra. Szóval, mindenki kétszer is gondolja
meg magában, hogy saját magát, vagy a gyerekeit hova viszi, illetve
viszi-e egyáltalán fogszabályzásra.Ui.: innen köszönöm a körzeti fogdokimnak, hogy minden tőle telhetőt
megtett, hogy korrigálja a kontár kollégái tévedéseit!Üdv, E.
Van egy sztorid a magyar egészségügy helyzetéről? Megvárattak, félrekezeltek, megaláztak? Küldd a praxisblog@yahoo.com címre!
Hagyják meghalni a betegeket a kórházakban
2010.04.18. 07:52Körülbelül négy éve történt az ominózus eset, minek következtében könnyedén meg is halhattam volna. A következő volt a forgatókönyv:
Nem éreztem magam valami jól, nehezen kaptam levegőt, így meglátogattam háziorvosomat, aki egyébiránt legjobb barátom édesapja, nagyon jó orvos, akivel igen jó viszonyt ápolok.
Elvégezte a panasz alapján szükséges vizsgálatokat, majd közölte velem, hogy ezzel ő sajnos mint általános háziorvos nem tud mit kezdeni, így írt is egy beutalót mellkasi röntgenre.Tudtomra adta, hogy a kórházi illetékesek minden további teendőt a tudtomra fognak adni, ne aggódjak.
A papírral a kezemben - bízván a jó ellátásban - szinte vígan sétáltam be a mohácsi kórház illetékes osztályára, hogy megtegyék az orvosok azt, ami a kötelességük.
Kétoldali mellkasi röntgen volt a feladatuk, totális rutinmunka.Belépek, beutalót leadom, de ahogy ránéztem a mohácsi dokira - aki egyébként még mindig ott dolgozik - valahogy nem kapott el a bizalom szele. Nagyjából dél körül jártunk, de láttam rajta, hogy valami nincs rendben ott fent nála. Magyarán, bizony, ha nem is totálisan, de meglehetősen részeg volt az akkor kb. ötvenes doki. Mondom sebaj, ez egy rutinfeladat, nem lehet gáz. Szintén felettéb jó kedve volt a mellette legyeskedő harmincas ápolónőnek. Leülök, gépet beállítják, jön a fotózás, minden rendben. Felkelek, nézik a papírokat, állok tőlük kb 5 méterre - oda sem hívtak - és a szó legszorosabb értelmében NEVETTEK a leleten. Doki megkérdi:
- Hehehe... hogy érzi magát? Jól van?
- Nos, nem valami jól, de voltam már sokkal rosszabbul is.... miért, tán nagy a gond?
- Neeem, neeeem, neeeem.... semmi gond nincs! Menjen haza, pihenjen egy estét, csak EGY KIS MEGHŰLÉS! (további kacarászás az ápolónővel)Kissé hihetetlen volt ezt hallani, mert az enyhe meghűlést háziorvosom mindig kiszűrte, gondoltam, akkor minek küldött be röntgenre. Gyanút fogtam, így a rend kedvéért kikértem a röntgenfelvételeket, hogy azokat bemutassam háziorvosomnak. Este fele felállítottam orvosom házába, hogy megmutassam neki, mit dobott a gép. Előtte kérdezte, hogy mit mondtak, én elmeséltem neki töviről-hegyire az esetet. Akkor már egy kicsit húzta a száját, érezte, hogy valami nem stimmel. Átadtam neki a felvételeket, és a doki ott helyben majdnem lepetézett, jó, hogy nem kapott szívrohamot. Lényeg a lényeg, Kétoldali teljes tüdőgyulladásom volt, amit nem hogy egy orvosnak, de egy legalja ápolónak is észre kell vennie a felvételek alapján. Nem akart nekem hinni az orvosom, hogy ezt nem mondták el, de aztán beadta a derekát, miután elmondtam neki az illetékes istent játszó mohácsi kollegája nevét. Hallotta már hírét.
Az orvosom elárulta, hogy ha nem kértem volna ki a felvételeket, nem megyek el hozzá, és követem a tróger mohácsi orvos instrukcióit, valószínűleg nem keltem volna fel álmomból másnap reggel. Hihetetlen zavarban volt, és nyomatékos
elnézést kért a mohácsi doki nevében tőlem, hogy ilyen dolgok érhetik az EÜ-i ellátásban a betegeit. Azóta eltelt pár év, és minden héten fent vagyok náluk. A dokim egyre nagyobb stresszben van, mert meséli, hogy a komoly EÜ-helyzet miatt ő hiába tesz meg mindent, egyszerűen hagyják a betegeit meghalni a kórházakban dolgozó társai.Az alkoholista orvos nevét diszkréció miatt nem árulom el, de ezúton is kívánom neki, hogy az isten verje meg minden áldott nap, ugyanis nyilván nem én vagyok az egyetlen, akit így kezelt.
Nos, ez az én történetem, semmi színezés, semmi lódítás, minden szava igaz. Azt hiszem, így stílusosan kijelenthetem:
amíg élek, nem felejtem el.Zoli
Van egy sztorid a magyar egészségügy helyzetéről? Megvárattak, félrekezeltek, megaláztak? Küldd a praxisblog@yahoo.com címre!
Olcsó kezelés helyett tízezres műtétek
2010.04.17. 08:19Sziasztok!
Sok nővel karöltve jártam végig a kálváriát, biztos vagyok benne, hogy felkapják majd mások is a fejüket, mennyire ismerős a történet.
Onnan indul, hogy gyereket akartunk a férjemmel.
Következő lépés gyógyszer elhagy, várjuk a normál ciklust. Ami nem és nem lett, helyette lett 15 kiló plusz, szőrök, ciszták a petefészken, pattanások. Nőgyógyászhoz elmentem persze, miután hónapokig esély sem volt arra, hogy megfoganjak.
Orvos szerint próbálkozzunk.
Mondom neki, de hát mire, mivel, hogyan, ha nincs ciklusom hónapok óta.
Kaptam gyógyszert, stimulálták a petefészkeket, nulla eredménnyel. Ismételték háromszor, a harmadikon már komoly cisztákat növesztettem.
További 5 kiló ment fel a kezelések okán, már a hangulatingadozásaim is elviselhetetlenek voltak.
Orvost váltottam. Női orvoshoz mentem, hátha megérti, hogy elfutott egy év, terhesség sehol, ciklus sehol.
Az orvosnő simán ledagizott, közölte majd menjek vissza ha legalább 10 kilót lefogytam! Egyébként pedig genetikai hozomány a szőrösödésem, ami már rettentő zavaró volt eddigre. Eredmény tehát megint nulla.
Újabb orvos váltás. Az új orvos végre elküldött laborba, a vérvétel eredménye után azt mondta, hogy korai menopauzám van. És azt is elmondta, hogy a petefészkeimet meg kell műteni, hogy minél hamarabb legyen peteérésem és gyerekem.
Ekkor pattant el cérna nálam és vettem fel a kesztyűt!
Nem voltam nagy internetező (azóta pótoltam...), de a neten kezdtem keresgélni, hogy mi bajom lehet. Eljutottam egy honlapra, ahol a tesztsor kitöltése után 90%-os biztonsággal feltételezheték a Policisztás Ovárium Szindromát (PCOS). Elindultam tehát, hogy utánna nézzek, mi a PCOS. A honlap szerint már 1978 óta tudják, hogy egy bizonyos tünetegyüttes magában foglalja ezt a betegséget, aminek alapja egy anyagcsere betegség, az inzulin rezisztencia. Az inzulin rezisztencia többek közt azért komoly dolog, mert a II. típusó diabétesz előszobája, aminek rondábbnál rondább szövődményei vannak, a későbbi életminőség romlása garantált.
Tudtam tehát, hogy a meddőségem az smafu ahhoz képest, mi várhat rám, ha nem vagyok észnél.
Bizonyos, akkor még hézagos tudással felszerelkezve mentem vissza a dokihoz, aki elhajtott, mondván, ha jobban tudom, mi bajom, gyógyítsam meg magam. Pedig nem voltam tiszteletlen, nem voltam fenhéjázó, nem borítottam rá az asztalt, csupán "beszélgetni" szerettem volna, hogy vajon jól gondolom-e. A rövid párbeszédünk alatt többször elhangoztt, hogy a műtét az egyetlen megoldás, amit én nem és nem akartam.
Tovább keresgéltem és olvastam, kutattam. Megtudtam, hogy semmi szükségem műtétre, a stimulációk kifejezetten ártalmasak, elég lehet, ha átalakítjuk kissé az életünket, egy bizonyos diéta és egy bizonyos gyógyszer segítségével lefogyhatok, a szőreim kikophatnak, megállhat a hajhullásom és végre terhes is maradhatok. Egy vérvétellel meg lehet állapítani és egy endokrinológust is sikerült találni, aki végre értette, mit is akarok és láttván az eredményeket, megkaptam a gyógszert!
Persze a jóvégről is írhatnék, mert tényleg sikerült, lefogytam, a hormonjaim helyrebillentek, a szőreim nem olyan durvák, és a többi borzasztó tünetem is kezdett megoldódni és gyerekem is született, de nem ez a lényeg.
Ha hagyom megműtenek, ha hagyom, valószínű, már cukrobeteg lennék. A környékemen már nyitott szemmel járva látom, mennyi nőt érint, többségük már megjárta a kálváriáját ez ügyben, nagy százalékuknál a gyógyszer rövid idő alatt javulást is hozott!!!
Mai napig a PCOS-t az orvosok többsége félrekezeli!
Pedig olcsóbb lenne a rendes kezelést kiírni a betegnek! Arról nem beszélve, hogy egy dolog a gyerek, ha később a cukorbetegség következményeivel kell küzdened!
Ennyi a történet!
Íme a honlap www.pco-szindorma.huNem tudom, mennyire lehet ezt így kirakni, remélem lehet, sokaknak lesz segítség! Az Igaz Történetek rovatot ajánlom figyelmetekbe, nem én vagyok az egyetlen!!!
Van egy sztorid a magyar egészségügy helyzetéről? Megvárattak, félrekezeltek, megaláztak? Küldd a praxisblog@yahoo.com címre!
A méhem tele volt vérrel
2010.04.16. 08:33Sziasztok!
Megosztanám én is a történetemet – egyet a sajnos nagyon sok közül –, ami két évvel ezelőtt történt. Miért éppen ezt? Mert az eset óta félek kórház és orvos közelébe menni, tűfóbiám van, pedig sosem voltam félős.
Rossz citológiai eredmény miatt méhszájplasztikát végeztek rajtam. Ez egy csalóka műtét, minimális fájdalmat éreztem utána, de nagyon szigorú pihenés volt előírva, amit – megerőszakolva az izgága természetemet – be is tartottam. 5 nappal a műtét után, vasárnap hazaengedtek.
Másnap, Pünkösd hétfőn dél körül elkezdett fájni a hasam és éreztem, hogy valami nem jó. A fájdalmak hamar görcsökké, a görcsök hamar szülési fájdalmakká erősödtek. Sírtam a fájdalomtól, ami nálam nagy szó. Gyors telefon az orvosomnak, javaslatára visszamentünk a kórházba, ahol ünnep lévén csak ügyelet volt. Egy fiatal rezidens volt az akut ügyeleten. Míg én a padon kornyadoztam, végighallgattam, ahogy kézzel-lábbal, kétségbeesetten próbálja angolul elmagyarázni egy külföldi diáklánynak, hogy hol tudja kiváltani az esemény utáni tablettát (tudom, genya vagyok).
Mikor rám került a sor, elmondtam neki érthetően, hogy mi a panaszom, erős görcsök, 6 napja műtöttek. Megvizsgált, szerinte semmi bajom, de ha gondolom, befekhetek, felvesz az osztályra. Az ambuláns lapra még ráírta, a szokásos sablon-szöveget, normál méretű méh, douglas nem ledomborított, enyhe alhasi görcsök.
A sírással küszködve, szégyenkezve, hogy ennyi fájdalmat sem bírok ki, beültem az autóba és hazamentünk. Az éjszaka kellős közepén olyan fájdalomra ébredtem, amit soha nem fogok elfelejteni. Olyan volt, mintha a méhem fel akarna robbanni és a hasam ki akarna szakadni a gátamon. Az ájulás határán szóltam a férjemnek, hogy hívja ki a mentőket (nem laktunk messze a kórháztól, de a kisfiam a szomszéd szobában aludt, mire útrakész állapotba hozzuk, én kiugrottam volna az ablakon kínomban). Nagyon gyorsan kiértek és azonnal mondták, hogy bevisznek (kisfiam persze felébredt a nyüzsgésre és nem értette, hova visznek...). Az ügyeleten hajnalban még mindig ugyanaz a nő volt. Mikor meglátott, közölte, ő nem tud velem mit kezdeni, vigyenek fel az osztályra.
Fent megvizsgált az ottani ügyeletes orvos, nem talált semmi különöset. Felvettek, bekötöttek egy fájdalomcsillapító infúziót, amit negyedik nekifutásra sikerült, mert sorban összeestek a vénáim (ez lehet a sokk egyik jele is, de nem gondoltak semmi rosszra). Elkezdtek faggatni: „Nem terhes?” „Nem volt terhes a műtét idején?” „Biztos csak menstruál.” „Értse meg, semmi nem indokolja, hogy ennyire fájjon és a fájdalomcsillapítónak is hatnia kéne már!” Közben szükségessé vált egy hányáscsillapító bekötése is... Megkértek, hogy pisiljek, mert szerettek volna csinálni egy terhességi tesztet. Nem tudtam pisilni, bár nagyon kellett. Ez is lehet a sokk egyik jele, de nekem ugye semmi bajom, hiszen ők nem találtak semmit. Megkatétereztek, ami nekem nagy megkönnyebbülés volt, ők pedig kiderítették, hogy nem vagyok terhes (jé...).
A doki végül tanácstalanságában csinált egy ultrahangot. Amikor megláttam a képernyőt, mindenféle EÜ képzettség nélkül azonnal láttam, hogy megvan a baj forrása. A méhem telis-tele volt vérrel. Mikor ettem-ittam? Este, jó, ne egyek, ne igyak. De mégis mi fog történni? Ezt ki kell tisztítani. Kitisztítani, ez mit jelent? Nem tudják, majd a műtőben kiderül.
Jólvan, végre, legalább megvan a baj, megszerelik, nem néznek tovább hülye hisztisnek. Ekkor volt hajnali 5 óra. 6 körül üzentek, menjek le a földszintre mégegy ultrahangra (az első ultrahangra gurulószéken toltak, zubogó infúzióval). Kikötötték az infúziót, én alig álltam a lábamon, szülési fájdalmaim voltak folyamatosan immár 18 órája. A földszinten félórán keresztül moziztak rajtam a dokik, milyen érdekes eset – mondták, nézd, itt is és itt is, látod, itt a vérömleny, ezért nem tud távozni. Legalább hatszor kérdeztem meg, hogy mit látnak és mi fog történni és kb kétszer méltattak válaszra: ezt itt mindenképp ki kell pucolni. Végülis az én hasam, mi közöm hozzá, hogy mi történik benne? Sajnos nem voltam harcias állapotban. Azt viszont érzékeltem, hogy ez az ultrahang a diagnózis és a kezelés szempontjából teljesen szükségtelen volt. Mégis le kellett másznom és utána vissza fel, abban az állapotban.
7:30 körül befutott anyukám és a dokim, a doki megnyugtatott, hogy legeslegelső leszek és nem tart már soká az agóniám. Ekkor kezdett el hatni a fájdalomcsillapító (vagy győzőtt a fáradtság) és sikerült aludnom valamennyit. A műtét előtt nemsokkal hoztak plazmát az instabil vénáim miatt (ekkor már megindult a sürgölődés és hirtelen mindenki aggódni kezdett értem), a vérképemből kiderült, hogy rengeteg vért vesztettem.
Nem ragozom tovább, egy újabb műtét, gyakorlatilag az első megismétlése, újabb 5 nap kórház után végre hazamehettem. A doki elmondása szerint a diagnózis haematometra, ami úgy alakult ki, hogy valószínűleg elpattant egy varrat az első műtét után, ami elkezdett vérezni, de vérömleny alakult ki, ezért a vér nem tudott távozni. Egyre nőtt a vérömleny, ami szétfeszítette a többi varratot, amik közül néhány szintén elpattant és vérzett és így tovább. Ha Pünkösd hétfőn megultrahangoznak, akkor is meg kellett volna műteni, csak éppen nem sürgősséggel, nem kapok sokkot, nem vesztek több vért, és főleg, nem kell a kisfiamnak végignéznie, ahogy elvisznek a mentők.
Köszönöm, ha kiteszitek, üdv,
egy olvasó
Van egy sztorid a magyar egészségügy helyzetéről? Megvárattak, félrekezeltek, megaláztak? Küldd a praxisblog@yahoo.com címre!
A fizetős egészségügy sem jobb
2010.04.15. 09:48Sziasztok!
Szeretnék inkognitóban megosztani veletek egy történetet:
Olvasgatom már egy ideje a posztokat és a hozzászólásokat, az utóbbiakban pedig többen kifejtették hogy inkább fizetnek magánorvosnak, de akkor viszont frankón el is látják őket. Az én sztorim nem durva, de pont erről, a magánpraxisról szól. Történt ugyanis hogy elég rossz géneket örököltem és sok probléma van a fogaimmal (a higiénia betartása ellenére). Édesapámmal karöltve járkáltunk a régóta praktizáló "családbarátja" fogorvoshoz, de mindkettőnknél sikerült többször hibáznia. Bár ezen problémákat ingyen és bérmentve megoldotta, azért mégsem volt kellemes. Így aztán nem meglepő, hogy a következő panaszommal (letört az egyik fogamból egy darab) már egy másik orvoshoz fordultam. Ismerősök ajánlották, utánanéztem a neten, egészségpénztáron keresztül is lehet fizetni, ráadásul viszonylag olcsón dolgozik.
El is mentem hozzá, hogy volna egy kis baj. Ránézett a problémás területre és azt mondta hogy először meg kellene röntgenezni, mert nem biztos hogy érdemes megmenteni. Kaptam is kapásból egy telefonszámot hogy azon érdeklődjek, mivel egy ezres ellenében időpontot kapok és percek alatt megvan az eredmény. Örültem mint majom a farkának, gondoltam normál TB-s úton erre egy napom rámenne egyébként (bár nem fogászati, de egyéb területen sajnos van tapasztalatom). A röntgen után (számlát kaptam ám!) visszamentem a dokihoz, aki az eredményt szemrevételezvén vígan betömte a fogam.
Kb. fél évvel később ugyanebből a fogamból megint letört egy darab. A tömés az frankón a helyén volt, alatta viszont alig maradt valami. Meg is mutattam az újdonsült orvosomnak, hogy mondjon valami okosat. Kijelentő mondat alig hagyta el a száját, csak felsorolt pár alternatívát, és akkor leszek szíves választani. Miután elcsodálkoztam, voltam szíves azt parancsolni hogy akkor tessék kiszedni (ha azt mondom hogy tömje be harmadjára, akkor megteszi...). Érzéstelenítő be, hatásszünet, asszisztens fejemre ráfog, miszter doktor úr pedig nekiáll hogy eltávolítson. Hát sikerült neki kapásból összeroppantani a fogamat úgy, hogy aztán az istennek se tudott a maradék csonkra rendesen ráfognia.
Láttam az arcán hogy bajban van, hogy sajnál, hogy nem ezt akarta. Aztán kénytelen volt elfogadni a tényt és írt nekem egy beutalót a szájsebészetre. A durván fél órás sikertelen foghúzás után úgy voltam vele hogy még frissiben el is ugrok akkor a fogklinikára, már nincs mit vesztenem. Ott aztán először újra elküldtek röntgenre, ami egy perccel sem tartott tovább mint az ezerforintos verzió...
Az eredmény láttán az ottani rezidens szintén megpróbálkozott a szimpla húzással, de úgy negyed óra után feladta és kért egy szikét. Miután összevarrta az arcomat, akkor kérdezte hogy allergiás vagyok e valamire (például érzéstelenítő) és még itt és itt alá kellene írnom. Ezzel igazából nincs is problémám, hisz ha tudom hogy allergiás vagyok, akkor még a szúrás előtt szólok, de akkor utólag se tessék megkérdezni, mert hát minek (szóval kapkodás és leszarás felső fokon az megy...). Megtudtam még hogy 1 hét múlva varratkiszedés, arról viszont nem tájékoztattak, hogy ha kimegy az érzéstelenítő hatása, akkor egy "icipicit" fájni fog majd. Miután otthon a könnyem is kicsordult, egy-két telefon segítségével sikerült megtudnom, hogy ilyenkor mit szokás adni az embernek. Ez a bizonyos gyógyszer vényköteles, de nekem hálistennek van egy gyógyszerész ismerősöm és rajta keresztül sikerült szereznem.
Ezt a sztorit elmeséltem édesapámnak, aki a végén a fejéhez
kapott. Az a bizonyos "családbarát" orvos pont arról híres, hogy nagyon ügyesen húz és pótol fogakat. Máshoz nem ért annyira, de az öregem protkóját ő csinálta és nem kellett szájsebészetre járkálni.
Megjártam 2 magánorvost és 1 TB-set. Egyik sem vált be, most mi legyen?
Van egy sztorid a magyar egészségügy helyzetéről? Megvárattak, félrekezeltek, megaláztak? Küldd a praxisblog@yahoo.com címre!
PRAXIS
"Pozitív és negatív történetek a magyar egészségügyről, minden mennyiségben. Orvosnál jártunk és nem ment minden zökkenőmentesen? Netán megaláztak, megvárattak vagy félrekezeltek? Vagy éppenséggel lelkiismeretes, segítőkész egészségügyi dolgozókkal találkoztunk? Ide megírhatjuk. Miért is? Mert az orvostársadalom máris nyomon követi a bejegyzéseket, olykor pedig hangot is adnak álláspontjuknak a kommentekben. De ha nem vagyunk mesélős kedvünkben, a kórházértékelővel is kinyilváníthatjuk véleményünket." - hvg.hu
Médiaajánlat
