Egy magyar orvos átlagos hete

2010.05.07. 07:00

A blogot olvasgatva arra gondoltam, hogy egy hetemet dokumentálni fogom, hogy a lakosság is belelásson egy kicsit jobban a dolog másik oldalába.

Mi nem a célom ezzel a naplótöredékkel? Bizonyítani bármit. Ez egy véletlenszerűen kiválasztott hét, egy véletlenszerű vidéki kórház, egy véletlenszerű, fiatal szakorvos. Nem minden kollega ilyen, sőt, én sem biztos, hogy mindig ilyen leszek. De vannak ilyen hetek, ilyen esetek bőven.

Különösen nem szeretnék anyagot szolgáltatni morális vitákhoz, mivel az emberek a fájdalmukat, különösen, ami az egészségüggyel kapcsolatos, többnyire indulatokban vezetik le, akár jogos a felháborodás, akár nem.

Hétfő

Reggel 06:40-kor érkeztem a kórházba, hogy hétre átöltözve fogadjam az első betegeket. Az asszisztensnő szerint átlagos napunk lesz: az utolsó időpont 17:00-ra van beírva. Sebaj, a barátnőm úgyis szintén túlórázni szokott, meg egyébként is ügyeletben vagyok éjjel. Délután egy órakor egy kisfiút hozott kontrollra az édesanyja, aki pár évvel fiatalabb volt nálam. Megköszönte a gyermeke érdekében tett munkát, és egy borítékot tett le az asztalra. Kíváncsiságból belenéztem (hogy le tudjam ide írni): ötezer forint. Visszaadtam neki mint mindig, mivel a külföldön végzett tanulmányaim - kvázi a diploma utáni 5 év - során ez nem volt szokás (Németország, Oroszország, Spanyolország), illetve nem vagyok rászorulva, mivel az említett helyeken az öt év alatt kerestem annyit, amennyit itthon kb. 25 év alatt fogok. 17:30 körül az utolsó beteggel is végeztem, és elmentem ebédelni egy kollegával az onkológiáról. Érdekes esetet mesélt, egy egészen elképesztő öregúrról, aki korábban vájár volt, és áttétes tüdőrákkal kezdték kezelni, de most a hároméves kontrollon semmi baja sem volt, még enni is rendesen tudott. 18:30 körül nekiálltam szakirodalmazni, mivel időnként Németországba meghívnak előadni. Felhívtam barátnőmet és a családomat. Az éjszaka eseménydúsan telt. Éjjel 03:00 körül egy beteg heveny panaszokkal jött be, de az „alaposabb”* vizsgálat során kiderült, hogy nem az én hatáskörömbe tartozik a problémája, rossz helyre küldték. A másik osztály ügyeletes orvosa viszont egy másik beteggel volt elfoglalva, ezért kénytelen voltam a tüneteit enyhíteni, míg a kollega felszabadult. Erre sajnos csak két óra múlva került sor, addig a beteg ellátásán kívül a két jelenlevő családtagját igyekeztem lenyugtatni, de így is felkeltették a környező kórtermek alvó betegeit. (Itt fontosnak tartanám megjegyezni, hogy a blogba írók közül többen kritizálták a háziorvosi rendszert, de ha valaki nem szeretné megtanulni az orvosi szakterületek neveit, akkor előtte lehetőség van tájékozódni vagy beutalót kérni a háziorvostól, és akkor elkerülhetjük, hogy egy kardiológuson pulmonológiai problémák tökéletes megoldását kérjük számon, arra hivatkozva, hogy bizonyára lustaságból hazudom - ők nem értik, mert latinul van. *Elvégre mégsem várhatjuk el egy nem szakterületen lévőtől, hogy tudja, a szív nem a mellkas jobb oldalán helyezkedik el.)

Kedd

Nem sok érdekes történt. 18:00-ra végeztem, fél órával később otthon voltam. Eredetileg vacsorát főztünk volna a barátnőmmel, de helyette megettem két szendvicset és elaludtam.

Szerda

Kipihenten keltem, reggel szokás szerint elmentem úszni munka előtt. Ilyenkor nyolckor kezdünk, így elmentem vizes tornára is. A nap maratoninak bizonyult, ráadásul este nyolckor elküldtem az ásítozó asszisztensnőt is, így az adminisztrációval együtt este 21:30-ra végeztem. Délután kávézni mentem, ilyenkor mindig beszökik hozzám a barátnőm, és beszélgetünk pár percet; közben egy idős hölgy felém fordulva beszélni kezdett: „Merre van az emer?” „Micsoda kérem?” „Hát az em-er! A lányomat akarom meglátogatni, és az emeren feszik, az ambulancián!” „Az MR vizsgálat közben nem szoktak látogatni, de ne is tessék ezzel az ambulancián próbálkozni.” „Maga itt dolgozik?” „Igen.” „És mégsem tudja, hogy hol fekszik a lányom?” „Tessék megkérdezni ott balra az információnál. Viszontlátásra!” Azzal a nő már fordult is el. Nem kell doktor úrnak szólítani, de egy „jónapot” jól esett volna. Egy laboros ismerős felhívott, hogy ugorjak be helyette pár órára, amennyit késni fog az ügyeletből. Egy fiatal anyuka állt ott a gyerekével, akinél leukemia vérvizsgálatra jött, de csak 3 hét múlva kapott időpontot, ami ugye végzetes késedelem is lehet. Elvégeztem a vizsgálatot. (Labormedicinában is nagyon otthon vagyok.) Aztán hazamentem és egyből elaludtam.

Csütörtök

Délelőtt felhívott a sógorom, hogy a húgom szülni fog a kórházban, azonnal menjek oda. Éppen egy beteggel foglalkoztam és az egész nap zsúfolt volt az időpontoktól, plusz a szülés órákig is eltarthat, ezért csak később mentem, mikor már megszületett a kicsi. Azt nem idézném, hogy mit mondtak a családtagok, de nem a szakmám tisztelete sugárzott belőle. Az egész család hazament ünnepelni. Délután az ünneplés során az egyik rokon rosszul lett, és hozzám került. Az illető rokon néhány órája elég sértő dolgokat mondott, de „természetesen” soron kívüli ellátást akart, megvárakoztatva egy súlyosabb problémával, időpontra érkezett beteget, aki ennek ellenére sem volt felháborodva; természetesen elnézést kértem tőle. Egyébként a betegeim jelentős részével semmi probléma sincs, a többségük nyugodtan kezeli a várakozást, a kórházi rendszer adminisztratív nehézségeit, stb. Különösen együttműködő a -40es korosztály, míg a legtöbb nehézség a 60 fölöttiekkel van. Ismétlem, ez csak az én megfigyelésem és az én beteganyagom. Még bent maradtam irodalmazni, mivel a hétvégén nem akartam ezzel foglalkozni.

Péntek

A nap érdekessége a 16:00-kor megjelenő hat kis család volt. Hat anyuka a gyerekével, kettőt az apuka is elkísért. Többnyire velem nagyjából egykorúak voltak; az egyik anya meglepően messziről érkezett. Ugyanarra az ingyen elvégzett, soron kívüli vizsgálatra vágytak, amit szerdán csináltam. Bár megígértem a barátnőmnek, hogy vacsorázni megyünk, teljesen meg tudtam érteni a szülőket, hiszen ha az én gyerekem lenne hasonló bajban, én is minden követ megmozgatnék. Mint említettem, nem vagyok rászorulva paraszolvenciára, de a hat családból egyiknek sem jutott eszébe, hogy így honorálja a munkámat; és a hatból csak az egyik gyerek szülei köszönték meg a vizsgálatot. Hozzátenném, hogy a hétéves gyerek egy hónapon át kapott kemoterápiát és sugárterápiát egy hibás diagnózis alapján. Este 20:00 körül értem haza, a gyerekemmel játszottam kicsit, mivel még azon a héten nem voltunk együtt.

Szombat

Reggel aludtam, aztán úszni mentem. Kirándultunk volna a szép tavaszi időben a családdal és a barátaimmal, amikor felhívtak, hogy az ügyeletes kollega váratlanul megbetegedett, így mint legfiatalabbnak, nekem kellett helyettesítenem. A kórházban egy idősebb hölgy fennhangon panaszkodni kezdett, hogy már másfél órája vár rám. Nem szerettem volna, de elmosolyodtam, amikor közölte, hogy a magas vérnyomása miatt jött kontrollra.

Vasárnap

Délelőtt aludtam, délután beálltam focizni a gyerek barátaival. Este közölte a barátnőm, hogy beutalót kért a háziorvostól hozzám, hogy reális esélye legyen felpörgetni ezt a második gyerek dolgot.

Elnézést, hogy ilyen hosszú lett, köszönöm annak, aki elolvasta.

Van egy sztorid a magyar egészségügy helyzetéről? Megvárattak, félrekezeltek, megaláztak? Küldd a praxisblog@yahoo.com címre!

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

petya.bacsi 2010.05.07. 07:51:41

Hosszú, de tanulságos. És a doki még jó fej is, mert hazaengedte az ásítozó asszisztenst. Ebből a történtből is kiderül, hogy nagyon sok minden nincs rendben az egészségügyben... a dühöngő pácienseket egyik részről megértem, másikról viszont nem. Azért értem meg, mert mindenkinek a saját, családtagja problémája a legfontosabb, és a sorban állás az eléggé idegölő tud lenni, még ha a doktor nem is pasziánszozik vagy talajgimnasztikázik az asszisztenssel odabent. És azért nem tudom megérteni, mert a kialakult helyzetért - órás várakozás, sokszor koszos rendelők, zsúfolt folyosók - viszont nem az egészségügyi dolgozó hibája.

"Este közölte a barátnőm, hogy beutalót kért a háziorvostól hozzám, hogy reális esélye legyen felpörgetni ezt a második gyerek dolgot."

:)
Ez sajnos elég sok családnál így van, mármint hogy alig találkoznak egymással, pláne, ha az egyikük több műszakban dolgozik.
Nehéz összeegyeztetni egy időpontot, ami mindkettejüknek jó, és tudnak pár órát egymással foglalkozni nyugodtan.

Kommentek:

Mantlesorrow · http://www.sorspecialista.hu 2010.05.07. 16:59:21

radiologus.hu · http://www.radiologus.hu 2010.05.07. 17:36:44

radiologus.hu · http://www.radiologus.hu 2010.05.08. 10:48:00

radiologus.hu · http://www.radiologus.hu 2010.05.08. 15:31:34

Dr. Morcz · http://drmorcz.blog.hu 2010.05.08. 16:38:10

radiologus.hu · http://www.radiologus.hu 2010.05.08. 17:22:59

PRAXIS

Médiaajánlat

Friss topikok

Közösség

Szerzői jogok

Blog