Babakocsival behajtani tilos
32 hozzászólás
2010.04.13. 10:20Januári fagyban, az akkor 3 hónapos kislányomat elvittem a Kecskeméti Megyei Korház bőrgyógyászatának gyermek szakrendelésére. Beutalóval mentünk, előzetesen egyeztetett időpontban. A szakrendelő akkor épült, csili-vili volt minden, gondoltam, most legalább "jó" helyre megyünk. A bejárati ajtón kiragasztva egy cetli: babakocsit az épületbe bevini TILOS!
Kint esett a hó, természetesen nem hagytam kint a babakocsit. Bent egy darab pelenkázó vagy valami alkalmatosság nem volt, ahol a gyereket le lehetett volna vetkőztetni, maradt tehát a babakocsiban. Egy öregember megjegyezte, hogy az ajtón a cetlin mit írtak, de szerencsére nem nekem, úgyhogy a megjegyzésére kb annyira adtam mint magára a cetlire. Megérkezésünkkor azonnal lejelentkeztem a betegfelvételen, beutalóval, időponttal, mindennel. Mondták: foglaljak helyet a szakrendelés bejárati ajtaja előtt, szólítani fognak. Leültem, gyereket kicsomagoltam, vártam. Semmi.
Közben gyűltünk szép sorban, már jó néhányan várakoztunk gyerekkel(!!!!!), de senkit nem szólítottak be. Közben egy aszisztensnő-szerűség többször kijött a szakrendelésről, ránk nem nagyon nézett, majd visszament. Egy idő után már kezdetem nagyon elunni a dolgot, és mikor ismét megjelent, kissé türelmetlenül megkérdeztem hogy mikor kezdődik a rendelés, erre hatalmas, csodálkozó szemekkel megkérdezte, hogy miért kérdezek én ilyet, hiszen hozzájuk még egyetlen beteg sem érkezett meg. Erre megkérdeztem, hogy szerinte mi csak melegedni ültünk be?
Ezen nagyon felháborodott, végül egyeztetett a betegfelvételissel, és megállapították, hogy nem működik a számítógépes rendszerük. De könyörgöm! Szeme csak van! Gyerekszakrendelés előtt, gyerekekkel várakoznak: csak megkérdezem, hogy mi végből?! Végül megkezdődött a rendelés, bejutottuk a doktorbácsi színe elé: a gyereknek szerencsére semmi komoly baja nem volt. Pár évvel később arra járva az ajtón már egy új cetli volt: Babakocsit csak az előtérbe lehet bevinni, viszont továbbra se volt kirakva pelenkázó, a számítógépes rendszerről nincsenek információim, és az aszisztensnő-szerűségről sem.S.GY.
Van egy sztorid a magyar egészségügy helyzetéről? Megvárattak, félrekezeltek, megaláztak? Küldd a prakszisblog@gmail címre!
Pánikbetegség nem létezik
2010.04.12. 18:52Több éve pánikbetegséggel küzdök, kisebb-nagyobb megszakításokkal szedek gyógyszert.Decemberben egy 1/2 év tünetmentesség után ismét elkapott és egy pesti bevásárló körút után a hazafelé uton nagyon elkapott.
Bevettem 1 sanax-ot,de semmi javulás nem történt! Alig kaptam levegőt,szorult a mellkasom stb.(ebben az időben volt a nagy H1N1 őrület és nagyon megijedtem).Otthon elmentem az ügyeletre, mert Így képtelen lettem volna elaludni. Miután elmondtam a problémámat,(azt is ,hogy pánikkal küzdök) az ügyeletes orvos közölte velem, hogy pánikbetegség nincs, ez csak egy úri passzió, amiból egyes orvosok jól meggazdagodnak. Mindenféle vizsgálat és kérdezősködés nélkül megitatott velem egy kálcium ampullát és hazaküldött aludni!
Szerencsére, tényleg csak a pánik miatt voltam rosszul!
A " doktor úr"-nak pedig nem kívánom, hogy legyen pánikbeteg,de legalább egyszer éljen át egy pánikrohamot, utána kíváncsi lennék a véleményére, létezik ez a betegség?
Üdv: Tóth Zsuzsa
Van egy sztorid a magyar egészségügy helyzetéről? Megvárattak, félrekezeltek, megaláztak? Küldd a prakszisblog@gmail címre!
A szemem láttára halt meg
2010.04.11. 06:592010 03 18 Édesanyám lement a körzeti orvoshoz. Bal bokáján három ujjnyi átmérőjű kékes lilás duzzanat amit kb egy hete fájlalt. A duzzanat közepén lencsényi-borsónyi fekete kitüremkedés ami nyomásra nagyon fájdalmas volt. A folt alatt a boka megduzzadt.A folt tapintásra forró volt. Úgy érezte hogy nagyon száraz a bőre a vádlinál és feszül. Az utolsó nap a fekete kitüremkedés már felrepedt és vérzett.
A körzeti orvos antibiotikumot, Venoruton kapszulát irt neki,és fáslizást javasolt. A következő nap Édesanyám végezte mindennapos dolgait,vásárolt stb. 03.20.-án reggel fél nyolckor rosszul lett és kb.8 fél kilenc között meghalt. A kiérkező mentők azt mondták infarktusa van,kb. 30 percig próbálták újraéleszteni.
Édesanyám a szemem láttára halt meg,kisebb sokkot kaptam,nem is tudtam mi történik körülöttem. Anyukám nem ivott nem dohányzott,igaz voltak problémái,de 70 évesen kinek nincsenek.
A később érkező halottszemlét végző orvos kérdezte,volt-e már Anyukámnak mélyvénás trombózisa? Nem is értettem miről beszél. Boncolást javasolt,nem teljeset,csak kisebbet.
Boncolási jk.:halál oka:rögösödés a bal alsó lábszárban,köv.:trombózis Köv:embólia. Miután "felébredtem",kb.4 nap múlva,elkezdtem utánanézni a világhálón,és megtaláltam amit kerestem. Mélyvénás trombózis
Anyám tünetei a visszérgyulladás tünetei voltak,de-mint írják-egyes esetekben a mélyvénás trombózis is produkálhat ilyeneket.
Amíg kizárják a mélyvénás trombózis lehetőségét,addig a legnagyobb odafigyeléssel kell kezelni ezeket az eseteket.
Ez Anyukámnál nem történt meg,az orvos vélhető "hanyagsága"miatt(helyettesítő orvos volt de ez nem menti fel).
Lehet hogy tévedek,de konzultáltam belgyógyászokkal,látatlanban felvázoltam nekik a tüneteket,és mind egy véleményen volt:visszérgyulladás,a mély vénás trombózis kizárásáig.
Köszönöm hogy ezeket leírhattam:Péter Tatabányáról
Van egy sztorid a magyar egészségügy helyzetéről? Megvárattak, félrekezeltek, megaláztak? Küldd a prakszisblog@gmail címre!
Majdnem meghaltam
2010.04.10. 08:032 éve rosszul lettem, nem, kaptam levegőt és nem tudtam menni.
Bevittek az ügyeletre mert nagyon szarul voltam!Pont a háziorvosom volt ügyeleten, annyit mondott menjek haza pihenjek és egyek kekszet és igyak teát!
Hát én haza is mentem és hát igen nem lettem jobban.
1 hétre rá elmentem EKG-re mert még mindig nem voltam jobban hozzá kell tenni hogy beutalót kellett kérni a háziorvostól és alig akart adni!
elmentem ott megállapította az orvos hogy valami nincs rendbe a szívemmel megvan nagyobbodva és gyulladásba van. Beküldött azonnal a kórházba hogy feküdjek be!Na hát a belgyógyászatra ahova befeküdtem arról ne is beszéljek!!Nagyon bunkók voltak velem egész nap felém se néztek azt se kérdezték meg mi van velem hogy vagyok.
D DRÁGA doktornőm olyan kedves volt hogy hogy anyu sirt hogy csináljanak már valamit mert 1 hete itt vagyok és nem lettem jobban a NŐ azt mondta ne aggódjon voltak már ilyen fiatalok itt és nem, haltak meg!!!Na igen!!! Asztmás rohammal kezeltek!Nyomták belém a szteroidokat de nem lettem jobban!
Anya addig könyörgött AZ orvosnak hogy vigyenek el másik kórházba mert nem vagyok jól, nagy nehezen elvittek!
OTT KIDERÜLT HOGY TÜDŐEMBÓLIÁM VAN ÉS AZONNAL VITTEK AZ INTENZÍVRE!!!
erről ennyit a másik kórházba még azt se állapították meg hogy mi bajom félrekezeltek!!!Azt mondta ott az orvos hogy csodálkoznak hogy életbe maradtam és hogy ilyen jol viseltem magam mert olyan súlyosságú volt az embólia hogy elhalt egy része a tüdőmnek!!
Ha akkor anya nem sír és nem könyörög az orvosnak hogy már pedig akkor is vigyenek el most valószínű nem tudtam volna ezt megírni!Ja és még azt hozzá teszem hogy amíg az első kórházba voltam kaptam egy oxigén palackot mert nem kaptam levegőt. Egyik éjjel bejöttek hozzám hogy el kell vigyék mert a másik szobába kell egy néninek mert rosszul lett hát igen az egész kórházba ez az egy volt!
Van egy sztorid a magyar egészségügy helyzetéről? Megvárattak, félrekezeltek, megaláztak? Küldd a prakszisblog@gmail címre!
Kómában kellett volna lennem
2010.04.08. 08:13Rémtörténet, de nem az orvos, hanem maga a betegség miatt. Korábban egy proctológusnál tett látogatásomat írtam le, gondoltam az urológiát is megosztom veletek :)
Pár éve sikerült egy vesemedencegyulladást összeszednem. Hajnalban görcsre ébredtem (hát ellenségemnek se, ilyen fájdalmat még soha nem éreztem). Kínomban bőgve kiugrasztottam egy egészségügyis rokont az ágyból, hogy azonnal vigyen be a kórházba és amputálják a vesémet, mert ezt nem bírom. Kedves rokon a fekete humor nagy barátja, így folyamatosan vicceket mesélt, mert a rekeszizom mozgására erősebb lett a fájdalom, úgyhogy a röhögés és a sírás határán balettoztam a kórházig.
Bár már otthon, még a fuvarra várva benyeltem minden kezem ügyébe akadó fájdalomcsillapítót, semmit se értek. Beérve rokon lerakott egy padra és elindult orvost keríteni. Akkor már magas lázam is volt, a fájdalom már elviselhetetlen volt, úgyhogy minden elhaladó fehér köpenyest megpróbáltam lehúzni morfiumra, ketaminra, bármire, amitől embernek érzem magam. Szerintem azt hitték, hogy egy eltévedt, elvonási tünetektől szenvedő drogos vagyok. :) A fájdalom elvitte minden szociális funkciómat, a fájdalomcsillapítón kívül semmi másra nem tudtam gondolni – a láz se segített rajta, olyan 39,5 C volt, mire megmérték. A váróban az átlagéletkor 80 és a halál között volt. A mellettem ülő bácsi felvidult, hogy „fiatal kislány” és mindenáron beszélgetni akart. Én mindenáron orvost akartam. Amikor elővette a péniszprotézise dobozát és elkezdte ecsetelni, hogy 80 évesnek ez milyen jó találmány, átmentem erősen udvariatlanba.
Végre bekerültem, doki stílusában erősen hajazott Havasra. Valami főfőfőatyaúristen volt, de akkor már annyira szarul voltam, hogy nem hatott meg, hajtogattam, hogy vesegyulladásom van, morfiumot belém és valaki gyógyítson már meg. Ekkor jött a vita, hogy én aztán honnan tudom, hogy vesegyulladásom van, nem vagyok orvos.
- Nézze, az alapvető anatómiával tisztában vagyok, mégis mi fájhatna a bordaívem alatt hátul? A májam? Ha kapok egy filcet, körbe is rajzolom, annyira érzem… adjanak végre valami gyógyszert!!
- Jó, megvizsgálom, feküdjön fel az asztalra – ketten felkanalaztak, mert nem voltam valami sportos állapotban – szóval a jobb oldala fáj, akkor először a balt vizsgálom meg. – majd hát és hasi irányból két kézzel rányomott. – Fájt?
- Nem, mert annak semmi baja, megnézhetnénk azt, ami fáj?
- Akkor most azt vizsgá…
- Az istenért, meg ne nyomjaAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA!!! – Pókembert megszégyenítő lendülettel feltapadtam a falra
- Fájt?
- Nem, csiklandozott, csak én nem nevetek, hanem ordítok ilyenkor…
Majd UH-val is megnézte és csodák csodájára, valóban vesemedence gyulladásom volt.
Csak komoly viták árán engedtek haza a kórházból, azzal a feltétellel, hogy másnap vissza kell menni és saját felelősségre mehetek haza. Az utána következő napok nagyrészt kiestek, szerintem végig aludtam, mások szerint volt néhány eszméletvesztésem, azért estek ki fél napok.
Másnap laborom is megjött, két óra várakozás után dokihoz bebocsátást nyerek,nézi a papíromat: "Hát a fehérje felment, a süllyedés pedig le...ez önt nem aggasztja?"
De, hetek óta álmatlan éjszakáim vannak emiatt… Mégis ez mit jelent??
Kiderült, hogy valami gyulladást jelző értékem a hússzorosa a normálisnak, azért kellett annyiszor visszajárni.Az orvos felajánlott egy emléktáblát, mondván a 30 éves praxisa alatt nem találkozott ilyen magas értékkel, legalább kómában kellene lennem. Később még pofavizitre meg vérvételre visszahívtak. Doki ránézésből mondta, hogy sokkal jobb színem van, meg én is jobban éreztem magam. Azért még vérvételre fáradjak el. Namármost az tudni kell, hogy - ciki, nem ciki - rettegek a tűktől. Vérvételre is úgy kísértem a kijelölt nővért, mint akit akasztani visznek, ő meg már rutinból rögtön ágyon vett vért, mondta, hogy itt bármilyen irányba ájulhatok. Később már ránézésből vittek a vizsgálóba – négy ágyas lezárva a finomlelkű hölgynek, nehogy bekómázzon a váróban a bökéstől. Vicces helyzet volt, én falfehéren feküdtem az asztalon, bagolymódra elcsavarva a fejem, nehogy lássam a kínzóeszközt. Közben öt percenként benyitott egy orvos egy beteggel, majd a nővér mindegyikre ráförmedt, hogy ne zavarjanak, ájulós beteg, dokik pedig sűrű bocsánatkérések közepette hátráltak ki.
Utána vissza az orvoshoz, aki látta, hogy alig 10 perc alatt árnyalatokat fehéredtem. Mondom semmi baj, csak tűfóbia, mindjárt magamhoz térek. Papírokat kinyomtatja, aláíratja, majd félmosollyal közli, hogy akkor még kapok egy injekciót és hétfőn menjek vissza. Óriásira kerekedett szemekkel kérdezem, hogy muszáj az injekciót..? Inkább még két vesegörcs....
Igen, muszáj, majd összepakol és kimegy. Itt teljesen megzavarodva néztem a nővérre, hogy most akkor mi van ezzel az injekcióval?
"Hát, a doktor úr nem hagyta meg, hogy mit adjak be, úgyhogy szerintem csak viccelt...."
Hozzátenném, hogy nagyon korrekt ellátást kaptam, az elején nem voltam túl jó hangulatban az állapotom miatt, bárkit elküldtem volna melegebb éghajlatra, válogatás nélkül. Később korrekten utánkövettek még két hónapig, azóta se volt gond a vesémmel.
- by standup
Nem látták el a fiamat
2010.04.07. 07:00Sziasztok!
Én is egy történetet osztanék meg…………..aminek még nincs vége.
Dióhéjban ennyit,hogy pénteken este a rendelési idő vége előtt fél órával nem látták el a gyerekemet(aki 16 éves 190 centi és 83 kiló-ennek még jelentősége lesz) egy kerületi intézményben, mert már lezárták a gépeket és öltöztek. A gyereknek eltört a keze-azóta is gipszben van. Nem hagytam annyiban panaszt írtam az intézményvezetőnek.
A levél:
Tisztelt Dr. Z.Z !
2010.március 19-én este gyerekem a futball edzéséről úgy jött haza, hogy a kéz kisujja duplájára dagadt és lila. Megrúgták egy labdával.
Azonnal a sebészetre mentünk, hogy megnézzék nincs-e eltörve a gyerek ujja. Fél 8 után érkeztünk a rendelőbe, ahol a földszinti betegtájékoztatóban közölték, hogy a sebészet már nem fogad betegeket, elmentek öltözni a gépek ki vannak kapcsolva.
Mivel rendelési időben érkeztem, kértem, hogy keressenek valakit, aki a gyerekemet megnézi.
Egy vörös hajó asszisztens hölgy jött elő, aki azt mondta, hogy már nem kapcsolják vissza a gépet, az orvos is öltözik, vigyem a gyereket a Baleseti sebészetre.
Ekkor felhívtam a figyelmét, hogy 19:40 perc van, rendelési idő alatt érkeztem, nincs autóm, ha BKV-val megyek az 1,5 óra oda és ugyan annyi vissza, miért is kellene elmennem?
Ekkor kaptam a betegirányítóban egy sorszámot-amit mellékelek- még mindig csak 19:42 volt.
Ezután behívtak a sebészeti rendelőbe, ahol egy idősebb ősz hajú orvos ránézett a gyerek kezére, majd azt mondta, ha maga meg akarja tudni, hogy a gyereknek el van-e törve a keze vigye a Balesetibe, mert itt érdemben hétfőig senki nem foglalkozik vele. Hétvégén borogassa és hozza vissza hétfőn, ha nem mennek. Semmiféle papírt nem kaptunk arról, hogy az intézményben jártunk!
Tisztelt Főorvos Úr!
Maximálisan fel vagyok háborodva több okból is.
· Egyrészt kerületi lakosként gyermekemnek joga van az egészségügyi ellátáshoz a kerület intézményben
· Kiskorúként, állampolgári jogként jár neki az ellátás
· Mivel trauma érte, ha nem lenne biztosítása, akkor is el kellene látniuk, pláne rendelési időben
· Ha a Tesco áruház 8-ig van nyitva én 8 elött10 perccel is vehetek ott kenyeret és kiszolgálnak. Hogyan lehetséges az, hogy a rendelési idő vége előtt 20 perccel már nem hajlandók miattunk visszakapcsolni a gépet? Miért volt kikapcsolva?
· Minek kellett volna történni, hogy ellássák a gyerekemet?
Kérem az eset kivizsgálását.
Üdvözlettel:
Erre a levélre 1 héttel később reagáltak:
Tisztelt Asszonyom!
Panaszlevelére válaszul megküldöm Dr. XY sebész szakorvosnak az üggyel kapcsolatos
jelentését. Kérem tájékoztatásom tudomásulvételét
Üdvözlettel : Dr. Z.Z. orvos-igazgató , Bél-budai Eü. és Szoc. Szolg. Nonp.KftA mellékelt levél nehezen olvasható, de nagyjából az áll benne, hogy 19 óráig fogadnak betegeket és különben is a gyermeksebészetre kellett volna vinni a gyereket (akkor ezt nem mondták és a kerületünkben nincs is gyermeksebészeti ellátás)
Természetesen a választ nem fogadtam el és megint írtam:
Tisztelt Dr. Z.Z.!
Meglepődve olvasom, hogy sebészeten a szakellátás 19 óráig tart.
Sem ott helyben a betegfelvételnél nem jelezték, sem az intézmény eligazító tábláján sem az interneten nem olvasható, hogy ellátás 19 óráig tart, mindenhol 20 óra van megjelölve a rendelési idő végéig.
Mellékelem DR. ………… által kiállított leletet-aki ellátta végül a gyermekemet- a törésről.
Továbbra is azt gondolom, hogy nem megfelelően jártak el, mert rendelési időben nem fogadtak és ellátás nélkül elküldtek egy sérült, törött kezű gyermeket (16 éves) a szakrendelőből ismétlem rendelési időben, ahol a rendelési idő 20 óráig tart.
Ha másért nem, emberségből –ha már kötelességből nem sikerült- kellett volna ellátni egy sérültet. Arról nem beszélve, hogy trauma érte, nem a bütykét megnézetni mentünk oda.
Kérdésem Önhöz, hogy Ön, mint ennek az intézetnek az orvos-igazgatója elfogadja-e Dr. XY válaszát arra nézve, hogy miért nem lett ellátva egy beteg? Egyet ért-e az ellátás visszutasításával?
Várom válaszát!
Tisztelettel:
Hát itt tartunk. Szerintetek? Komolyan az eszem megáll.
Sziasztok.
Ingrid
Magyar vs. finn egészségügy
2010.04.06. 13:00Abban a "szerencsében" volt részem, hogy a pár éve kipróbálhattam a finn állami egészségügyi ellátást. A különbségek közte és a magyar között:
Magyar: Gyógyszer és fertőtlenítő szagú rendelőintézet. Emberek ülnek egymás pofájában, ha addig nem is volt komolyabb baja, van némi valószínűsége, hogy majd lesz. Közben hallgathatod a különböző életsorsokat és kórlapokat. Időnként elvonul egy marcona Ursula, vagy csitri, pontosan kivehető bugyimintákkal (na jó, ez utóbbi nem baj). Esetleg egy-két orvos. Közben persze esik ki az arcukból a felsőbbrendűség. A betegek várnak, várnak, jön az ebédidő, késik a vidéki kiszállással, vagy egyszerűen most egy óráig nem csinál a doki semmit. Aztán egy morcos nővér kiugat egy nevet, beteg be, doki asztal mögött, mint maga az Isten. Egy kicsit még írogat, majd "Jó napot. Mi a panasza?" Lezavarja a munkáját, meglebben a köpenyzseb, lehet kimenni, esetleg szól egy "Viszont látásra"-t. Vagy talán fenyeget?
Ezzel szemben finn: Kárpitozott székek, két szék között egy-egy asztal újságokkal. Van még egy külön várószoba is, székek, asztalok, egy asztalon poharak, gyümölcslevek, ha valaki megszomjazna. Kölköknek külön játéksarok, LEGÓ, rajzfelszerelés, stb. Negyed óránként percre pontosan nyílik az ajtó, nővér mosolyog, mint egy stewardess, mondja a nevet. Ha senki sem jelentkezik, a saját lábán képes elballagni a várószobába, újra név, beteget bekíséri. Bent doki feláll, elem jön, bemutatkozik, kezet fogunk. Adatokat felveszi, közben elbeszélgetünk, majd vizsgalat, közben persze az én véleményemre is kíváncsi. Végén ajtóig kísér.
Mindez hálapénz nélkül jár.Az otthoni orvosok helyzete érthető, mert ha nem lenne hálapénz, éhen halnának.De az érthetetlen számomra, hogy diplomás értelmiségi létükre kutyába veszik az embereket, és az elemi tiszteletet sem adjak meg a betegnek. Mert a hálapénz melle ez az "elvezet" mar nem jar. Szerintem.
este hétig várattak
2010.04.05. 13:38Tisztelt Praxis!
Sajnos nekem is van rossz tapasztalatom az egészségüggyel kapcsolatban. Tinédzser koromban volt egy balesetem, melyből adódóan kialakult egy cisztám. Mint bármely valamit magára adó nő, én is magánrendelőbe jártam nőgyógyászati szűrésekre- gondolván, hogy ott ugyebár a saját pénzemért majd jobban odafigyel rám a saját orvosom. Mivel a ciszta nem okozott problémát - "csak ott volt" - így sokáig nem tulajdonítottam neki jelentőséget. De az orvosom unszolására csak rávettem magam, hogy megműtsön. Annak rendje-módja szerint előzetes műtéti vizsgálatok után egy reggel 7-re kellett bemennem a helyi kórház nőgyógyászati részlegére, tudván, az orvosom ígérete szerint reggel az elsők között letudom a műtétet. Lejelentkezünk az orvosnál (aki persze fél kilenc előtt sehol sem volt), közölte, hogy most foglalt a műtő várjak. Persze nekem sem lehetett előző vacsora után sem ennem sem innom.
Délig vártunk, hogy majdcsak sorra kerülök, az orvosom sehol, a szülő nőket ki-be tologatták a műtőből ki a műtőbe be. Nekem már kezdett egyre jobban fájni a fejem(mert ugyebár még a reggeli kávémat sem ihattam meg), de a dokim még mindig sehol. Délután már érdeklődünk a nővérkéknél , hogy hátha tud valamit, de senki sem tudott semmiről. Szerencsétlenségemre még akkori időszakban volt, amikor még mobiltelefon nagyon-nagyon kevés embernek lehetett. Úgyhogy csak vártunk egyre idegesebben. Bizony este 7!!! -kor került elő a dokim, aki mindenféle magyarázkodás nélkül közölte, hogy most tud megműteni. Hát mit kell mondjak. A műtét után nem igazán azt az összeget kapta amire számított és nem sokkal az eset után nőgyógyászt is váltottam. (Ja és még egy furcsaság: ennél a dokinál szültem mind a két gyermekemet - mintha sosem látott volna, úgy viselkedett)
Hát röviden ennyit az én tapasztalatomról....
Most várom a harmadik csöppségemet- mondanom sem kell, hogy másik nőgyógyászt választottam...
Van egy sztorid a magyar egészségügy helyzetéről? Megvárattak, félrekezeltek, megaláztak? Küldd a prakszisblog@gmail címre!
Pénteken nem gyógyítanak
2010.04.04. 07:00edves Praxis Blog!
Szerencsére ritkán kell orvoshoz járnom, eddigi tapasztalataim nagyjából elfogadhatóak voltak, de amit a minap történt azt még most se akarom elhinni.
Volt egy szerencsétlen sérülésem nemrég: este belebotlottam az ágyam alatt heverő súlyzóba, köröm betörik, hét végére körömágy begyullad, irány a sebészet.
Már voltam efféle panasszal, tudtam mire kell (kéne) számítanom. Kis érzéstelenítő, megnyírbálnak, raknak rám egy nyomókötést, aztán átkötnek amint eláll a vérzés és kész is.
Elballagok a körzeti szakorvosi rendelőbe, bejegyeztetem magam, majd várok egy óráig és sorra kerülök. Belépek, illedelmesen köszönök, leadom a sorszámot, ismertetem a panaszomat, majd a beletörődöttek nyugalmával nekivetkőzök, szedném le az általam rárakott kötést, amikor a doktor rám szól, hogy lassítsak, üljek csak le szépen. Megnézi a sebet, majd azt mondja, hogy így pénteken ezzel nem tud mit kezdeni, mert vissza kéne jönnöm kötéscserére és az ünnepek alatt ez nem kivitelezhető. Megnyugtatom, hogy tudok magamnak kötést cserélni, nem ez az első ilyen esetem. Jön a válasz, hogy dehogy tudok, különben is minek jövök pénteken, előbb kellett volna jönnöm (az se hatotta meg, hogy amint láttam este, hogy a túlburjánzott szövet előbújt, már jöttem is másnap, vagyis ma), és 19 éves fejjel tudnom kéne már, hogy az emberek pénteken nem dolgoznak. Nem hittem a fülemnek. Csak erősködtem, hogy az lenne a legjobb, ha rám bízza az átkötéseket, mert jövőhéten már tudnék normálisan járni, jön a vizsgaidőszak stb., szeretnék túllenni rajta, csak egy érzéstelenítő, 10 perc az egész.
Na itt vedlett át állattá a kedves doktorúr.
Szó szerint az arcomba mondta, hogy a f@sznak kell okoskodnom, 30 éve praktizál, ha annyira jól tudom, adnak egy lidocaionos tűt meg egy vágóollót és csináljam meg magamnak. Rövid hallgatás következett, azt hitte most jól leteremtett, pedig csak azt fontolgattam, hogy megéri-e a súlyos testi sértés okozásával járó büntetés elszenvedése és erősen fixálgattam a lábtámaszként szolgáló kis fémállványt. Az esetleges következményeit sorolgatta, ha nem ők végeznék az átkötést. Megemlítettem, hogy az előző doktor rámhagyta az átkötést és semmi bajom nem lett, de ezzel csak egy a kollegiális összetartás nem létét bizonyítandó monológba kezdett.
Látván, hogy veszett ügy, elnézést kértem, hogy nem akartam senkit se megsérteni (addigra az ápolónő rakott rám új kötést), húztam a cipőt és mondtam, hogy akkor kedden visszatérek.
Ha civilizáltan közli velem, hogy azért nem bízza rám az átkötést, mert nem akar kockázatot vállalni, akkor teljesen megértettem volna, de így…
Én hülye még kellemes ünnepeket is kívántam neki.
A "kiskurvának" nincs gyógyszer
2010.04.03. 12:40Sziasztok!
Szlovákiai vagyok, ide járok egyetemre, nincs itt TAJ kártyám, mert ha beteg voltam, haza mentem, otthon fizeti nekem az állam a tébét. Most nálam is úgy esett a dolog, hogy kellett volna a sürgősségi fogamzásgátlás, hazamenni a vizsgaidőszak közepén nem volt időm, kedvem sem.
Gondoltam bepróbálkozom a helyi gyógyszertárban, hátha van egy fiatal gyógyszerész, aki megszán, járt már az én cipőmben stb. Hát nem volt. Kedvesen megkérdeztem nem lehetne-e vény nélkül sutyiban kapni egyet , volt már erre példa...Hát most nem sikerült, sőt azt a lekezelést, amit kaptam nem kívánom senkinek.
Az egyik ötvenes nő nemtudta, mondja megkérdezi a másikat, odajött ő is, hogy megnézze a kiskurvát (ezesetben engem), ő mondta, hogy nem, nem lehet. Erre mondtam, hogy ne csinálják, volt már erre példa nálam (ez alatt azt értettem, hogy olyan gyógyszert szereztem be gyógyszertárban(nem erre a tablettára gondoltam), ami csak vényre kapható, de volt olyan emberi a gyógyszerész, hogy odaadta).
Erre elkezdett fennhangon förmedezni velem, hogy ugye tudom, hogy ezt a tablettát nem lehet hetenként bevenni. Na akkor rohantam ki és persze az én érzékenységem hibája, hogy az egész napomat elcseszte, hazamentem és megkaptam a tablettát, nem volt gond, sőt ott adtak vény nélkül.Gondolataimban pedig szidtam a gyógyszerészeket, hogy na ezeknek sincs rendben a szexuális életük:)
De tényleg Angliában barátnőmnek adtak vény nélkül ilyet, itt mért nem lehet? Egy gyerek ide vagy oda. Na mindegy, nem akarok ebbe belemenni...megesik az ilyen, az abortusz sokkal rosszabb szerintem. Múltkor hoztam ki egy barátnőmet a nőgyógyászati osztályról, ő nem abortusz ügyben volt ott, de mindenki más igen, és dobálták a betegeket, rögtön operáció után...
Hát ez az én sztorim a magyar egészségüggyel.
Van egy sztorid a magyar egészségügy helyzetéről? Megvárattak, félrekezeltek, megaláztak? Küldd a prakszisblog@gmail címre!
Taxival kellett kórházba vinni
2010.04.02. 14:00Vidéki egyetemista, kollégiumban diák, miután elég rosszul érezte magát az egyik hétvégén, fájdította a hasát, gyakori széklete, hasmenése volt, próbálta diétával, teával kúrálni magát, elvégre nem szaladgál egy fiatal gyakran orvoshoz.
A családdal otthoniakkal beszélt, ahonnan aggódva érdeklődtünk neten keresztül. Hétfő este 22 óra körül azt mondta, már érzi hogy javul. Éjjel telefoncsörgésre ébredtem, 01.40-kor, amikor hívott, hogy nagyon rosszul érzi magát. Vidékről csak javasoltam, hogy a kollégium portaszolgálatával hívasson mentőt.
A PPP konstrukcióban felújított és üzemeltetésre jó néhány évre magánkézbe kerülő budai kollégium barom portás alkalmazottja—ő nem hív! Ekkor újra hívott a fiam, mondtam neki, hogy az általános segélyhívón kérjen segítséget, a 112-őn. Azért ő, hogy pontosan megadhassa a mentőszolgálatnak, hol tudják őt felvenni. A mentős diszpécser telefoni kikérdezés után azt állapította, meg talán nem olyan sürgős, majd küldenek egy ügyeletes orvost.
Ügyeletes orvos ugyancsak telefonált, telefonon kikérdezte a rosszullétről, majd telefoni diagnózis után kérte, hogy jöjjön be az illetékes ügyeletre. Miközben úgymond, hogy szétfosta magát. Ekkor, ismételt hívás után kértük az ugyancsak Bp-n lakó bátyját, a Józsefvárosból menjen az öcskösért Budára taxival, mivel a tömegközlekedés elég gázos éjjel. Vigye el a tesót a kerületi orvosi ügyeletre, kísérje és segítsen neki.
Az orvos azonnal adott egy beutalót az illetékes SOTE 1. sebészeti klinikára, ahol kb. 7ó15-re került felvételre, s azonnal infúziót kapott. 10 napig is benn volt. Az egészségügy spórolt egy betegen, a család meg pengethette az 5000 Ft-os taxi költséget.
Azt megértem hogy sok a vakriasztás, a finanszírozás kritikán aluli, azonban az empátia és a jóhiszeműség, nem pénz kérdés, a Hippokratészi esküt meg elfelejtették, akik ezzel kezdték a pályájukat?
Egy bosszús apa
Van egy sztorid a magyar egészségügy helyzetéről? Megvárattak, félrekezeltek, megaláztak? Küldd a prakszisblog@gmail.com címre.
Cigányok a kórházban
2010.04.01. 13:20
Kedves Praxis,végre egy hely, ahol kipanaszkodhatom magam.
Azt hittem, az egészséghez való jog alkotmányos alapjog, de nem errefelé sajnos.
Bár az eset tavaly 2008 decemberben történt, csak most írom meg, nem tudtam eddig a blogról, és sűrűn fohászkodom, hogy ne ismétlődjön meg.
13 éve, mióta elkezdtem dolgozni, bejelentett alkalmazott, adófizető állampolgár vagyok, a az engem alkalmazó cégek is rendesen fizetnek utánam, semmi trükk a befizetéseimmel, a tb járulékokból már egy vagyon kijönne.
Tavaly decemberben a kislányom beteg lett, elkapott valami hányós-hasmenős vírust, ami miatt kórházba küldték, nehogy kiszáradjon, kapjon infúziót, megfigyelést.
Már a Hermina úti gyerekrendelőben feltűnt, hogy tele van cigánnyal - j nem vagyok politikailag korrekt - elnézést. Tehát olyan családokkal, ahol egy kisgyereket, 3-4 felnőtt, hosszú hajú, igen csillogó ruhákba öltözött nő kísér, 1-2, jellemzően elhízott férfi társaságában (ebben a családban vajon ki dolgozik délelőtt 10-kor?) és igen hangosan ordibálnak és randalíroznak a folyosón. Mocskos szájjal fenyegetik az orvosokat, a nővéreket, a többi beteget, mindenhova előre bevonulnak, nem tartják be a sorrendet. A nővér és a doktornő nem mer kimenni még WC-re sem, csak miután távoztak a hangosak, és kikukucskáltak, hogy biztosan elmentek-e? Ezt már nem értettem.
Miután innen beutalták a gyereket a kórházba, kezdődött az igazi vesszőfutás.
Annak rendje és módja szerint az immár legyengült és kiszáradt gyerekkel felvettek minket a László kórházba, a gyerek osztály amúgy igen modern épületébe. A kórtermünkben egy cigány kisfiú volt, aki minden belépővel (orvos, beteg, családtag), közölte, hogy büdöspatkány.
Őt kísérte 3 nő és egy férfi, akik egész nap a szobában kaszinóztak, jó hangosan (itt vajon ki dolgozik délután 3-kor?). Este nyolckor kedvesen jó éjszakát kívántam nekik, mire hangosan felröhögtek. 9-kor a gyerekem zokogott a kimerültségtől és a fáradtságtól. Ekkor megkértem őket, hogy legyenek csendben, persze hangosan folytatták.
Ekkor némi kiabálásba kezdtünk, hogy hagyják már pihenni a beteg kölyköket, mire közölték, hogy az ő gyerekük éjfélig úgysem alszik, és arról beszélnek és olyan hangosan, ahogy csak akarnak, az egyik nő azt mondta, ha akar, arról beszél, kivel hogy dug. Megjegyeztem, hogy nem érdekel, kit hogy szopott le, és a gyerekemet sem. Erre a férfi kilátásba helyezte, hogy kitekeri a nyakam.
Ekkor kiballagtam, este 10 körül járt már, és a nővérrel közöltem, hogy most azonnal vagy engem rak át egy másik szobába, vagy őket, vagy hazamegyek. Mindenre közölte, hogy nem, nem, nem, nincs hely, én pedig innen el nem megyek. Nos, én az én szememmel láttam szabad szobát és ágyat, így nem értettem a dolgot.
Orvost követeltem, hogy saját felelősségre elmenjek, mire mondták, hogy nem megyek sehova, orvos nincs, nem is lesz.
Beírtam panaszaimat a panaszdobozba - teljes névvel, címmel, telefonszámmal - erre az elmúlt több, mint 1-2 évben nem sikerült válaszolniuk.
Éjfél körül megjelent a nővér, azt mondta a családnak, hogy 8-ig lehet látogatni, éjszakára 1 beteg mellett egy kísérő marad, és menjenek el. Éjfélre volt időzítve a távozásuk, így indultak.
Nagyon kellemetlen és megalázó volt az egész.
Azért érdekelne, hogy a László kórháznak van-e joga korlátozni engem személyes szabadságomban, illetve hogy egy gyerekkórház biztosan orvos nélkül van-e éjszakára? Valamint miért nem lehetséges válaszolni a panaszra?
A soktagú családnak külön köszönöm, hogy nem tekerték ki a nyakamat, ígéretükkel és szokásaikkal ellentétben.
A következő kérdésem: kinek, hol és mennyit kell fizetnem, hogy a gyerekem tisztességes orvosi ellátást kapjon és egy kórházban, hagyják őt pihenni és gyógyulni? Már a mellett a vagyon mellett, amit eddig lesápoltak tőlem tb címén.
Ha esetleg olvassa a blogot egy kedves nővérke, akivel meg tudok egyezni legközelebb, hogy reggel és este eljön a gyereket ellenőrizni, ha szükséges, keressen bátran, biztos meg tudunk egyezni.
Elveszett Angyal
Van egy sztorid a magyar egészségügy helyzetéről? Megvárattak, félrekezeltek, megaláztak? Küldd a prakszisblog@gmail címre!
A tipikus magyar orvoslátogató
2010.03.31. 14:00Kedves Blogozók!
Egy igaz történet a váróteremből.
Néhány kérdés merült fel bennem az orvosi rendelő várótermében.
Kíváncsi lennék, hogy ez csak velem fordul elő mindig, vagy vannak még sorstársaim a Praxis Blog olvasóinak táborában is. Ha igen, akkor kíváncsian várom a reakcióitokat. Bocsánat a terjedelemért, de ki kell írnom magamból. Cserébe próbálok egy kis humort vinni dologba…
Az orvoslátogató az egy külön faj az emberek között vagy földönkívüli?
Kérdezem ezt azért, mert ma megint összehozott a balsors egy díszpéldánnyal belőlük.
- Bejön a váróterembe.
- Nem köszön.
- Célba veszi az rendelő ajtaját és kopog.
Nagy betűkkel ki van írva: „KÉRJÜK, NE KOPOGJON!”
Mivel nem érkezik válasz, megint kopog.
Gondoltam, segítek neki, mert lehet, csak nem akarja égetni magát az olvasószemüvegével.
- Uram! Vannak bent. Ne kopogjon!
Bár csak fél méterre ültem tőle, mintha nem is ebből az univerzumból jött volna a hangom. Hátrafordult, rám nézett, de csak átnézett lényemen. Tekintetéből pedig azt olvastam ki, hogy én mint szerencsétlen halandó most igazán örülhetek, hogy nem semmisít meg rögtön emberfeletti tudományával.
Szerencsémre visszafordult, mivel kinyílt a rendelő ajtaja és a mindig igen kedves asszisztensnő kiszólt neki, hogy mindenkinek várnia kell és már be is csukta az ajtót.
Megörültem, hogy az Ő tudománya nagyobb, mint ezé a földönkívülié, de valami hihetetlen dolog történt. Megint bekopogott.
Na ekkor döntöttem úgy, hogy feláldozom magam az orvosomért, az asszisztensnőjéért, a betegekért és a világegyetemért. Megmagyarázom valahogy ennek a lénynek, hogy nem mehet be csak úgy egy orvosi rendelőbe.
Kezdeti kommunikációs sikertelenségemet, amit valószínűleg a rossz hallása okozott, végül a látására gyakorolt hatással sikerült kompenzálnom. Felkeltem a padról és elé álltam. Ettől a vizuális élménytől megdöbbent kicsit. Két méter leszek öt centi múlva és 130 kilós vagyok. Ő ennek kábé fele volt és nem volt zöld, én annál inkább vörös az idegtől. Elmutogattam neki, hogy még hárman vagyunk előtte és ahhoz, hogy ide bejuthasson vagy ő lesz a negyedik, vagy le kell küzdenie engem, mint egy akadályt.
MEGÉRTETTE ÉS VÁLASZOLT! ÍGY SZÓLT HOZZÁM:
- „Hivatalos ügyben vagyok. Kérem, ne inzultáljon!” Mondta szinte gépies hangon. Na vazze! Pszichikai terrorral próbálkozol?! Akkor én egy kis testivel!
- Ha én inzultálnálak, akkor hivatalosan is orvoshoz kellene menned! Majd kicsit közelebb léptem hozzá.
- Ne akadályozza a munkámat!
- Te pedig, ne zavard a rendelést és várd ki a sorodat!
- Én nem zavarom a rendelést. Bemegyek Önnel.
- Veleeeem?! Velem biztos nem!
Mivel nem akartam egy androiddal egy rendelőben tartózkodni a kiszámíthatatlan reakciója miatt, csendben odaálltam a rendelő ajtaja elé és vártam.
Mikor én következtem, bementem és már éppen becsuktam volna magam mögött az ajtót, amikor az android berontott. Elmondta az orvosnak, hogy én meg akartam verni. Elé rakott egy papírt, amit lepecsételtek neki, aláírták és elviharzott.
Miért vannak az orvosok ilyen helyzetben?
Az orvosom, akit nagyon csíptem eddig, mert nagyon nagy tudású, kedves, tárgyilagos, gyors és még humora is van, most teljesen kiakadt a rendelőben történt jelenettől. Majd elmagyarázta nekem, hogy miért van ez így:
Az OEP-től ő betegenként 150 forint körüli összeget kap, amiből ha mindent kifizet és levon, akkor neki személy szerint kb. 40 forint marad a zsebében betegenként. Miközben ő egy császárzsömlét 38 forintért kap meg a boltban. Ha csak ennyi bevétele lenne, akkor lehúzhatná rolót. Ha nem lennének ezek az orvoslátogatók, akkor ő bizony súlyos tízezrektől esne el. Ez pedig most lehet, hogy többet vissza sem mer majd ide jönni miattam. Így hát vegyem tudomásul, hogy amíg én csak egy zsömlényit érek, addig ne merjem megkérdőjelezni ezeknek az embereknek a tevékenységét. Üljek a nyugodtan a seggemen a váróteremben. El fognak látni, mint mindig.
Miért nem lehet ezt szabályozni?
Értem én, hogy gőzgép. Meg azt is, hogy mi hajtja. De én úgy gondolom, hogy nem a betegek tehetnek arról, hogy ilyen helyzetbe kerültek az orvosok! A dokim által vázolt számok ugyanúgy sokkoltak, mint a bérlapomon lévő TB-levonások. Mert a két számnak köze sincs egymáshoz. Hol van a különbözet? Mert nálam nincs!
Ha gyakorlatilag ezek a cégek tartják el az orvosokat és a rendelőket, akkor élvezzenek prioritást, de ne a betegek rovására. Jelen esetben az orvos a munkaidejében egy császárzsömlényit keres betegenként. Ezt én is és még nagyon sokan nagyon sajnáljuk és felháborítónak tartjuk! De azt is felháborítónak tartom, hogy a munkaidejében a rendelési idő rovására olyan dolgokkal kell foglalkoznia, amit ráérne a rendelési időn kívül is elvégezni. Türelmetlen betegek jelenléte nélkül.
Miért kell ilyen stílusban dolgozniuk?
Ezek az orvoslátogatók is képzett emberek, csak kulturált viselkedést nem tanított nekik senki, vagy egyszerűen úgy gondolják, hogy az ő kasztjukban, ennyi pénzzel a zsebükben ez teljességgel felesleges. Pedig véleményem szerint, ha nem így végeznék áldásos munkájukat, nem találkoznának annyi dühös és néha agresszív emberrel.
- Például, ha bejön a rendelőbe, köszönjön, mint mindenki más.
- Mondja el a várakozó BETEG(!) embereknek, hogy ő kicsoda és mi járatban van.
- Kérdezze meg, hogy van-e bent valaki az orvosnál. És ha igen, akkor NE MENJEN BE a rendelőbe, mert lehet, hogy az orvost és az asszisztensét nem zavarja, de a beteget biztosan! Hiszen a bent lévő beteg nem számít arra, hogy idegenek is jönnek-mennek majd, és a „feje felett” beszélgetnek, miközben őt, ne adj’Isten, félmeztelenül vagy kínos szituációban vizsgálják.
- Kérdezze meg a kint várakozóktól, megengedik-e, hogy soron kívül bemehessen az orvoshoz, mivel X perc alatt végezne a munkájával. Ha ebbe beleegyeztek, akkor a soron következő embert is kérdezze meg erről.
- Ha megengedték, hogy bemenjen, akkor pontosan tartsa be az említett időkeretet!
- És ha nemleges választ kap, akkor igenis várja meg, míg sorra kerül, vagy menjen vissza később, illetve kérjen időpontot az orvostól, mint sokan mások.
Csak velem fordul elő ilyesmi?
Nem tudom, hogy mennyire elterjedt ez a jelenség, de én mindig kifogom ezeket. A múltkor egy másik rendelőben ment be az orrom előtt az orvoslátogató faj női egyede. Amikor kijött, érdekes párbeszédbe elegyedtem vele:
- Üdvözlöm, Asszonyom!
- Jó napot!
- Szeretnék önnek gratulálni!
- Ó! Köszönöm! Miért is?
- Hogy ilyen vastag bőr van a képén.
- No de kérem!
- Mit kééér?! Csak nem a sorszámát? Azt a kartonozóban kellett volna kérnie 3 héttel ezelőtt, mint nekünk! E helyett ön pofátlanul, sunyi módon, a hetek óta beteg és órák hosszat itt várakozó embereket még 20 perc várakozásra kényszerítette. Tessék elnézést kérni mindenkitől és legközelebb időpontot!
Az úrnő a bundájához vörösödve elviharzott. Engem pedig megtapsoltak a várakozó betegek.
Akkor sikerem volt, most viszont alulmaradtam…
További sok sikert kívánok a Bloghoz és jó egészséget, az ilyen esetek elkerülése érdekében!
Vőfély Sanyi
Van egy sztorid a magyar egészségügy helyzetéről? Megvárattak, félrekezeltek, megaláztak? Küldd a prakszisblog@gmail címre!
Sürgősségi fogamzásgátlás magyar módra
2010.03.30. 13:20Kedves Praxis Blog!
Először is, gratulálok a bloghoz, nagy szükség volt rá. Velem pár hete történt ez az eset, és még mindig forr bennem a düh. Panaszt fogok tenni a kórház betegjogi képviselőjének, de úgy érzem a nyilvánosság az egyetlen igazi fegyver ezek ellen a sintérek ellen. A lány előttem sírva jött ki a rendelőből, én szerencsére meg tudtam magamat védeni.
Sürgősségi fogamzásgátlásra volt szükségem, és ugyan tudom, hogy háziorvos is felírhatja a tablettát, azt hittem, hogy egy nagy kórházban gyorsabban hozzájutok, valaki kiad majd egy receptet egy ajtón és kész. Hát nem. Nem a Miskolci Semmelweis kórházban! Itt ugyanis szépen várni kell, aztán végre behívnak. (A tajkártyát túszul ejtik, nehogy lelépjen az ember). Ül a rendelőben egy kopasz fehérköpenyes hentesképű orvos, és egy hentesasszisztens.
A beszélgetés körübelül úgy zajlott, hogy az asszisztens rákérdezett, hogy sürgősségi fogamzásgátlást szeretnék-e, erre én igennel válaszoltam. Erre a hentes:
- Akkor vetkőzzön le
- (Én) Már miért vetkőznék le.
- Hogy megvizsgálhassam.
- Visszautasítom a vizsgálatot. (csend) Állampolgári jogom.
- Akkor én meg nem adok receptet. Visszautasítom a maga ellátását.
- Vállalja a jogi felelősséget az esetleges terhességemért?
Erre a hentes elkezdett receptet írni, én meg rákérdeztem ugyan mit vizsgáltak volna-
(Azért utasítottam csípőből vissza a vizsgálatot, mert tudom, hogy civilizáltabb, kevésbé nőgyűlölő, a betegek és nem az orvosok érdekeit szem előtt tartó országokban recept nélkül kapni az esemény utáni tablettát (sok országban a rendes fogamzásgátló tablettát is). Sőt, pl interneten is meg lehet rendelni http://news.bbc.co.uk/newsbeat/hi/health/newsid_7959000/7959917.stm)
- az asszisztens azt válaszolta, hogy azt kell megvizsgálni nem vagyok-e terhes. Ugyan nincs arra bizonyíték, hogy egy már meglévő terhességet károsít a tabletta, de jobb a biztonság. (Bizonyítékokon alapuló orvoslás? Tessék???)
Én teljesen kiakadtam és elmondtam a két semmirekellőnek, hogy
1, semmi közük hozzá, hogy terhes vagyok-e, mert nyilvánvalóan azért veszem be ezt a tablettát, mert nem akarok gyereket. Ergo tökmindegy, hogy károsítja-e a feltételezett magzatom, vagy nem. Felnőtt ember vagyok, aki képes felelős döntést hozni a saját testével kapcsolatban, arról, hogy akar, vagy nem akar gyereket, és ezt a döntést nincs joga felülbírálni senkinek, és helyettem védeni a feltételezett magzatom- az én káromra. Egyébként pedig kisétálhatok, és megvehetek egy üveg vodkát és egy karton cigit terhességi teszt nélkül.
2, Érjen már meg szaros pár száz forintot az egészségügynek, hogy a hentesnek ne kelljen valami középkori torúrapad szerű kínzóeszközre fektetnie engem és a hüvelyembe nyúlnia. Egy kitapintható méretű terhességet kimutat egy vizeletteszt is, nemde. Vagy ajálnják fel a vizelettesztet alternatívaként legalább.
3, Ha én azt mondon x hete menstruáltam, akkor x hete menstruáltam. Ne az legyen már az alap hozzáállás, hogy a beteg hazudik, akár férfi, akár nő. (Az asszisztens erre azt válaszolta, hogy "olyanokat láttunk mi már itt" ami ugye megint azt implikálja, hogy hazudnak a nők/páciensek stb.)
Egy kis szánalmas kioktatás után, így meg úgy a felelőtlen nő aki nem szed fogamzásgátlót és még van mersze KÖVETELŐZNI stb stb megkaptam a receptem, kifejezett kérésemre ráírták a jelentésre, hogy visszautasítom a vizsgálatot, és ekkor jött a pofátlanságok csúcspontja, a hentes közölte, hogy jöjjek vissza három hét múlva ULTRAHANGRA, hogy nem vagyok-e terhes. Értitek kedves olvasók, akkor már, három hét múlva hüvelyi vizsgálat helyett ultrahanggal is meg lehetne nézni nem vagyok-e terhes. No comment.
Egyébként pedig:
„SafetyExisting pregnancy is not a contraindication in terms of safety, as there is no known harm to the woman, the course of her pregnancy, or the fetus if progestin-only or combined emergency contraception pills are accidentally used, but EC is not indicated for a woman with a known or suspected pregnancy because it is not effective in women who are already pregnant.[24][26][27][28][29][30][31][32]
The World Health Organization (WHO) lists no medical condition for which the risks of emergency contraceptive pills outweigh the benefits.[30] “
http://en.wikipedia.org/wiki/Emergency_contraception
További szép, egészséges napot mindenkinek.
Van egy sztorid a magyar egészségügy helyzetéről? Megvárattak, félrekezeltek, megaláztak? Küldd a prakszisblog@gmail címre!
Pucsítson jobban
2010.03.29. 09:21Volt hasonlóban részem, akkor nem röhögtem, de utólag igen.
Pont utazás előtt elkezdett elég komoly mennyiségű vér folyni belőlem és nem a megfelelő testnyílásból. Persze megijedtem, hogy mégis honnan jöhet (mármint belekből esetleg, mert az nagy gáz). Mindenhol "jöjjön két hét múlva, akkor van időpont". Elvesztettem a türelmemet és erőszakosan fogadtattam magam az egyik kórház proctológusával.
Mivel kb napi fél deci vér távozott, jobb híján betéttel fogtam fel. Bemegyek, doki megkér, hogy toljam le a nacimat. Suttyomban kikapom a betétet, kérdem hova tüntethetném el. Nono, mutassam csak. Na, a büszkeségem itt kullogott ki az ajtón.
- Toljon le mindent bokáig és térdeljen fel az asztalra!
Azt hittem a nődoki a legmegalázóbb, francokat :)
- Pucsítson jobban - csapott a hátamra (!!) a nővér. Itt már kezdtem valami análpornó forgatásán érezni magam.
Mire feleszmélhettem volna, gumikesztyű csattan, vazelin gazdagon és felszólítás nélkül turkálás. Kezdek keresztbeállni a szemeim, kínomban mondtam a dokinak, hogy ilyenkor nem illene előtte meghívnia egy kávéra meg moziba? Itt kissé elmosolyodott.
- Maga menstruál? - kérdezte még mindig testüreg motozást tartva.
"Nem vazze, legközelebb úgy időzítem, hogy ne essen egybe egy váratlan vérzés meg a periódusom..."
- Igen, de miért kérdi..?
- Érzem a tampont...
- (Édesanyád hogy van???) Oh, szóval azért...
- Most megvizsgálom belülről is..
- (Miért eddig non-invazív volt a vizsgálat??)
Itt követtem el azt a hibát, hogy hátranéztem. S jött az úr, kezében a lámpással...
Hát, kb úgy nézett ki az eszköz, mint egy jól megtermett slag. Megint figyelmeztetés nélkül tövig. Ekkor közölte, hogy az alsó 20 centit átvizsgálja... Ehh...köszi...
- Nővér, kérem a szikét!
(Hogymiaszentségit??Szike? Ugye csak öngyilkos akar lenni??)
Először némi tapogatást éreztem, majd éles fájdalom, ugrottam is egyet a fal felé.
- Maradjon nyugton hölgyem, mert egybenyitok mindent, ha megcsúszik a szike...
Ez meggyőző érv volt, meg se mertem mozdulni. Gumicsontot sajnos kérésre se kaptam, pedig jó lett volna ráharapni valamire. Még az orvos kezén gondolkodtam, csak úgy, a kölcsönösség jegyében...
- Kész vagyunk! - nagy vigyorral pattantam volna le a vizsgálóasztalról... - Hohó, még ne menjen sehová, letörlöm a vért! (Mivaaaan?) - és térhajlattól elkezdte törölgetni a lábam. Intimebb zónához érve kicsit soknak éreztem a törődést, úgyhogy kivettem a kezéből a gézt, hogy "ott inkább én".
Amikor végeztünk, mondta, hogy még felveszi az adatokat, illetve megírja az ambuláns lapot, foglaljak helyet.
Hááát, köszi, inkább állnék...
Üljek le, addig is rászorítom azt az öklömnyi gézt, amit betoltak a hátsómba. Hát nem volt őszinte a mosolyom, amikor leültem :)
Kifelé pingvin-járással távoztam, sofőrködest vállaló haver hazáig azon röhögött, hogy prosztatavizsgálatom volt...
Lekopogom, ez évekkel ezelőtt volt, azóta jól vagyok.
Esetem az aranyérrel
2010.03.28. 11:18Kijött az aranyerem...Vizsgaidőszak, össze-vissza zabálás, vizsgadrukk,nem részletezem...
Napokig kenegettem a fél patikával,kenőccsel, kúpokkal, küszködtem, végül az sztk-s néni tanácsára hallgatván a sebészetre kaptam még aznapra (hétfő) időpontot. (urulógiára 1hetet várni kellett volna).
Bemegyek, levetközök,megmutatom a problémás területet.
-Jó, hát akkor ezt most megműtjük, húzza szét.
-???
Köpni nyelni nem tudtam...
Hozta a kis pepecset, lekente, szuri bead, én szorongatom az ágyat...aztán matat matat,varr varr,én közben kiizzadok 10kilót...
-Végeztünk .Holnap jöjjön varratszedésre, zuhanyozzon, és ne lepődjön meg ha a 'dolognál' kijön egy gézdarab.Viszont látásra.
-????
Én teljesen összezuhantam, 11percet töltöttem bent összesen...kb úgy viselkedett a doki,mintha egy szálkát húzott volna ki az ujjamból.
Mintha ez annyira rutin dolog lenne...22éves diáklány vagyok, ez az első aranyerem,és leműtötték!... Csak feküdtem ott remegő lábakkal, leforrázva...Azt se tudtam,mivan...
-Felöltözhet,fogassa oda a bugyival a gézdarabot. viszlát...
Azért távozóban dadogva megkérdeztem ,mire figyeljek, fájhat-e, mivan most egyáltalán.
-Állva fürödjön, fájni nem fog, kérjen időpont holnapra varratszedésre.Viszlát- és szinte kilökött az ajtón...
Szóval remegő lábakkal,foltosra izzadt pólóban levánszorogtam a sorszámért.
Persze a nagy izgalomtól leesett a vércukrom ,majdnem elájultam. Leültem egy padra-utólag rájöttem,talán nem kellett volna...
Megkértem egy arra járót az ájulás határán, segítsen, felhívta a párom (én addigra már szinte nem láttam, elszürkült minden), eljött értem, hozott némi muníciót, hazacsoszogtunk...és nem jött a szikra...
Ennyi lenne? 22 éves voltam,és szerintem elég nyilvánvaló volt, hogy halálra voltam rémülve.Miért rázott így le a doki? Semmi fertőtlenítés se kell? Egy aranyérműtét után fájdalomcsillapító se kell?
Azt mondta nem fog fájni...hát azért ...a lépcsőn féloldalazva másztam fel, és a villamosról alig bírtam leszállni. Ülni nem bírtam, utazópárnán se, csak feküdni hason..és fájt persze...nem is kicsit...egész éjjel nem aludtam, fél doboz fájdalomcsillapítót megettem, végül az ágy elé térdelve,mellkasommal agy ágyon szundikáltam el végre picit reggel...
Délután mentem varratszedésre,imádkoztam, hogy addig semmi se akarjon kijönni belőlem, éreztem, hogy odalent nagyon furcsa dolgok vannak...
Elvánszorogtam, felfeküdtem, ő egyből kérte a csipeszt, (mivel nem szólt) megkérdeztem, hogy most akkor ki fogja venni a varratokat?és fájni fog?
'igen, kicsit kellemelten lesz'- szólt, és ekkor elkezdte húzni a madzagot....ááá eleinte csak szorítottam a szék hátulját, majd halk üvöltésbe,jajgatásba kezdtem, végül zengett minden.
Nem arról volt szó h alacsony a fárjdalomküszöböm, egyszerűen elgyötört már a szenvedés....elfáradtam...szóval potyogtak a könnyeim...
Lekent betadinnal, aztán mondta h felöltözhetek.viszlát.... (persze a sztorihoz hozzátartozik, hogy a XI.Ker Gyógyír Kht-ban a vetkőzőfülkékbe egyszerre több embert is behívnak, tehát akkor, és ott 2ember hallgatta végig 1-1fülkével arréb az én tusámat..)
Kérdeztem a dokit, hogy nem ír-e valami gyógyszert, vagy mivel kenjem. Mikor ülhetek újra? (merthogy ugye vizsgaidőszak van)
'Nem,nyilván szóltam volna ,ha kell valamit használni.-mondja szinte sértődötten- Nem kell semmi,zuhanyozzon vízzel, meggyógyul magától'
Viszlát. És szinte kilökött megint az ajtón. Még a Betadint se ajánlott..
Ahogy csoszogtam ki csiga temóban,elgyötörten a rendelőből, fenekemben a gézzel, vért izzadva,utánam szólt,' Mostmár lehet ám rendesen menni...'
Ha lett volna erőm, visszamentem volna, jól tarkónvágni...Utána még 3napig úgy jártam, mint akit kifordítottak a seggén át,meg vissza. Én nem tudom, mit gondolt ez az orvos, mazochista vagyok??? Nem hiszem, hogy létezik ember, aki egy ilyen műtét után 2héten belül ismét teljes egész embernek érzi magát alvégről, nem szégyelli magát, hogy beszól, hogy menjek rendesen?
Igazából így, túl az egészen, visszagondolva az volt a legnagyobb probléma
hogy:
1.Túl hamar belémvágott a doki. Én egy receptes gyógyszerrel is megelégedtem volna, mert a vénynélkülieket már mind végigpróbáltam . Ő felnyitott szinte szó nélkül. Jó, sebészet, énmeg sülthal voltam, de azért gyógyszert írhatott volna próba-cseresznye...
2. A doki nem mondta hogy lesz 3nap pokol, és még 2-3hét hadiláb.
Szerintem kvázi kínzásnak minősül, hogy nem adott gyógyszert, nem írt Cataflamot se (lehet kuncsorogni a patikában,hátha megszánnak?..) és kérdésemre azt mondta nem jellemző, hogy fájna...ha-ha...
Szerintem szokott fájni. Nekem legalábbis eszméletlenül fájt folytonos jelleggel.Nem hagyta abba semmitől, 3napig alig aludtam.
Ha tudtam volna, hogy ennek tényleg ennyire kell fájnia, és ez így lesz, inkább egy péntek+7végét válsztottam volna lábadozásra, akkor nem buktam volna egy heti vizsgát is még mellé. Mert inkább még hordtam volna 4napig az aranyeret...Vagy kétszer is meggondolom a sebészetet...
Szerintem az ilyen embert érdemes elkerülni ( a neve Iszlám. Komolyan, ez a neve), vagy egyáltalán, minek megy orvosnak az ilyen, aki ennyire futószalagos egy ilyen témában.
Lehet, hogy neki 'futószalagon' jöttem, de mondtam is hogy nekem ez az első ilyen problémám -és nem megrögzött análkurvulástól jött ki, mert kb úgy bánt velem, mintha ezt feltételezte volna-, meg szerintem látszott is rajtam hogy halálra vagyok rémülve ettől az egész helyzettől...
Soha többet Gyógyír Kht sebészete...
Van egy sztorid a magyar egészségügy helyzetéről? Megvárattak, félrekezeltek, megaláztak? Küldd a prakszisblog@gmail címre!
Másszak át a hordágyról az ágyamba
2010.03.27. 10:41Sziasztok!
Tavaly problémás elhúzódó vérzéseim miatt kisműtétre utalta be a nőgyógyászom. Most volt az éves kontroll után ismét elküldtek egy kis műtétre.
Reggel 7-re kellett menni, de előzőleg már éjféltől enni nem lehetett. Reggel héttől ott áll a sok ijedt ember és várja hogy hívják. Én amilyen kis naiv voltam úgy gondoltam erre a kb 10 perces műtétre nem kell külön orvost fogadni. Pedig ha tudom. . . Nos akinek orvosa volt, előre külön a legjobb helyekre. Akinek nem az utoljára, hátra a hideg verembe.
Nos bejutottam az utolsó terembe ahol nagyon hideg volt. Átöltöztem a saját hálóingembe, majd elmentem megkérdezni a nővérkéket nem lehetne-e valamit csinálni mert nagyon hideg van.
Válasz ( a stílust nem írom le)- miért mit csináljunk, mondtam neki jó majd beleheljük a termet. És vártam. . . vártam. . . vártam. . . .
Mindenkinek akinek volt orvosa és voltak ott hasonló műtéttel az én szobámban még hárman, mindenki kész volt aludt, beszélgettünk, csak én nem. . .
Kezdtem ideges lenni érdeklődtem a kedvesebbik nővérkénél mit tud róla, azt mondta ma meglesz.
Igen ám de előző éjfél óta 1 korty vizet nem lehetett inni és már 13. 30-volt.
A többiek megkapták az ebédet megették, én még mindig vártam.
Ismét előre mentem kérdeztem a nővérkéket, hogy oké nincs fogadott orvosom a többiek lassan haza mennek, mikor jövök végre én is.
Végre látták, hogy a sírás kerülget, gondolom megszántak és jött egy orvos aki közölte addig nem megy el ebédelni ameddig meg nem műt. 13. 45-kor szólítottak és mehettem. Altattak, műtét után ébresztettek betolta műtős a hordágyon a szobába magamhoz térített és közölte mindenki megdöbbenésére : " Másszak át a hordágyról az ágyamba". A többiek néztek és nagyon csodálkoztak.
Mindenkit akit műtöttek és volt fogadott orvosa, és volt nálam kövérebb is ott, ha kellet 3 de átemelték az ágyra betakarták, mert azért valljuk be csak műtét volt. Velem közölték másszak át, majd sarkon fordult és ki ment.
Van egy sztorid a magyar egészségügy helyzetéről? Megvárattak, félrekezeltek, megaláztak? Küldd a prakszisblog@gmail címre!
Cseszik szolgáltatni 7000 Ft/óráért
2010.01.20. 07:44Mivel az elmúlt 5 évben cirka 70 kilót híztam, és a teljes kivizsgálás során nem találtunk semmit, ami ezt indokolhatná, a dietetikus által előírt étrend, valamint a többféle fogyókúra pedig látszólag nem ért semmit, úgy gondoltam, elmegyek pszichológushoz, hátha lelki oka van ennek az egész dolognak, és ha majd azt megtalálom és dolgozom rajta egy kicsit, akkor talán a fogyás is megindul.
Ennek reményében indulok egy jó ismerősöm terapeutája által ajánlott pszichológushoz, akit előzőleg persze felhívtam, és dióhéjban elmagyaráztam neki, hogy mi is a problémám.
A nő nagyon kedves volt a telefonban, de időpontot nem lehetett választani nála. Azt mondta: hétfő 18:15, és amikor mondtam, hogy bármelyik másik nap bármikor máskor jó lenne, de ez pont azt jelenti, hogy egy teljes órát el kell csesznem várakozással, akkor úgy tett, mintha meg se hallotta volna.
Sebaj, gondoltam én, nyilván nagyon elfoglalt. Hétfőnként a kollégám szokott behozni a budaörsi munkahelyemről a Kosztolányira, így van ez most is, tehát negyed hatkor találkozom a párommal meg egy barátunkkal ott, iszunk egy kávét, majd elindulunk megkeresni a 212-es busz megállóját, amivel két megállót kell menni a rendelőhöz.
Mivel negyed hétre ott kell lennem és elképzelésem sincs, hogy mennyit kell majd gyalogolnom, a 17:55-kor induló buszra szállok fel, hogy el ne késsek. A busz kér perc alatt lenyomja a távot, én pedig újabb két perc gyaloglás után már a kaputelefonok kiírásait olvasgatom, mert ugyan a házszámot megadták telefonon, de kiírni a házakra elfelejtették, úgyhogy csak saccolni lehet, hogy hova megyek.
Hozzá kell tenni, hogy egy rosszul világított kertvárosi utcáról van szó, ahol háromemeletes társasházak ülnek a kertekben.
Végre megtalálom, hogy hova kell csengetnem, őszintén, meg se nézem az órát, csak csöngettem. Egyébként is, a telefonban azt mondta a nő, hogy hatig van nála valaki, aztán negyedóra szünetet tart, ezért menjek csak negyed hétre.
Felcsöngetek. Mondja, hogy ő ki. Mondom, hogy én meg én. Erre a következőt válaszolja:
– Akkor azt kérném, hogy majd 10 perc múlva újra tessék megpróbálni becsöngetni, mert 18:15-öt beszéltünk meg.
– És addig itt álljak kint az utcán? – kérdem én, mint aki rosszul hallotta. Erre persze nem válaszol egyenesen.
– Van itt nálam valaki, úgyhogy legyen szíves 18:15-kor újra csengetni.
Nagyon buták nézek, majd megnézem, mennyi az idő. 18:05-öt mutat a telefon. Felhívom a páromat, és ahogy mesélem, hogy mi van, kezdem csak el felfogni, hogy mennyire szürreális helyzetbe kerültem. Mondom a páromnak, hogy most már megvárom a 18:15-öt, aztán eldöntöm, hogy mit lépek.
18:13-kor csörög a telefonom. A doktornő hív.
– Akkor legyen szíves most nyomja meg azt a gombot.
– Mielőtt megnyomnám – válaszolom, – megkérdezném, hogy lift ugye, van? Mivel úgy emlékszem, hogy a harmadikra kell menni
Kedves nevetés a válasz. – Sajnos gyalog kell ide feljönni. Ami azt illeti, elég magasak az emeletek.
– Látom, nem nagyon sikerült megragadni a problémámat – mondom. – Ha én most felmászok a harmadikra a hetvenkilós hátizsákommal, akkor 5 percig lihegni fogok, utána pedig legalább negyedórán át ömleni fog rólam a víz, ami nem feltétlenül segít azon a helyzeten, hogy most fogok először találkozni egy idegennel, akivel a legbelsőbb problémáimról szeretnék beszélni.
– Nem baj, én szívesen kivárom, mire felér – mondja a doktornő. Komolyan, mint akibe gyárilag nem raktak empátiát.
– Én meg inkább úgy gondolom, hogy ezek után kihagynám ezt a találkozót.
– Akkor most nem jön fel? De megkérdezhetem, hogy miért? – kérdezi értetlenkedve.
– Kezdjük azzal, hogy gorombaság tíz percet váratni valakit az utcán, este, mínusz két fokban.
– De hát meg kell értenie, volt itt nálam épp valaki, hát mégse engedhetem be!
– Civilizált helyeken ezt a problémát váróval szokták megoldani.
Na, erre legalább megsértődik, és innentől kezdve minden tagmondatomnál benyögi, hogy „Igen?!”
– De legalább a kertbe vagy a nyilvánvalóan fűtött lépcsőházba beengedhetett volna.
– De 18:15-re beszéltük meg! – védekezik.
– Ez tök jó indok volna – mondom, – ha mondjuk a Blaha Lujza téren volna a rendelés, ahol percenként van tömegközlekedés. De itt nincs, csak 10 percenként, és ha a következő busszal jöttem volna, elkések, ami ugye az én 7000 forintos órámból megy. Ez persze a doktornőt egyáltalán nem zavarja. Elnézést, hogy raboltam az idejét.
– Ami azt illeti, egyetlen másodpercet sem vett el tőlem! – fejezi be a beszélgetést, gondolom, abban a tudatban, hogy neki volt igaza.
Szerencse, hogy voltam már terápián, és nem vagyok depressziós, tehát nem ment el a kedvem az egésztől, csak leszűrtem, hogy a néni cseszik szolgáltatni 7000 Ft/óráért. De ha belegondolok, hogy mondjuk egy olyan emberrel játssza ugyanezt el, aki utolsó mentsvárként megy hozzá segítségért, és ezt kapja? Felelősségtudatot nem tanítanak a pszichológia szakon, ha már vele nem született egy csepp se?
a blogod szempontjából csak a sztori érdekes, vagy kell az orvos neve is, esetleg? pereskedni nyilván nem szeretnék, de mondjuk magán e-mail-ben szívesen megmondom, ki az, hogy másokat ne tudjon ilyen helyzetbe hozni.
Jó, hogy le nem hányt az orvos
2010.01.16. 08:32Én a 8. kerületbe kerültem az ügyeletre, éjjel szögbe léptem, ami a küszöbből állt ki. Ilyen mindenkivel történik, normál esetben dokihoz mész, megkapod a tetanuszt és hazaballagsz (de mostmár ügyeletre kell menni mert vmi hülye állat közgazdász kitalálta, hogy túl sok tetanusz oltás fogy Mo-n az euhoz képest, így háziorvos nem adhatja be).
Másnap reggel látom, lábfejem vörös, hosszú vörös csík szépen virít rajta. Na, irány az ügyelet.
3,5 óra várakozás után már 2xese volt a lábfejem a normál méretéhez képest, és szédülés meg hányinger lépett fel (ezek szerintem elsősorban a szellőzésmentes, fülledt folyosó miatt voltak, meg gondolom maga a fertőzés sem használt), ezért a párom odament az orvoshoz, hogy megkérdezze hogy mi a helyzet, mert épp az ájulás szélén vagyok.
Elkezdett vele üvöltözni az orvos, hogy mit képzel, hogy odamegy hozzá, nézzünk körül, hogy hányan várnak még, ha szarul vagyok feküdjek le a kinti padra (ahonnan persze nem hallod ha szólítanak), ordítva körülecsetelte, hogy neki mennyi munkája van, majd teljes erőből rávágta az ajtót a Páromra. Mindenki nézett a másikra, hogy biztos be akarunk ehhez menni? Eközben jópár embert láttunk aki kamu igazolást jött szerezni (ja, pézér) közben semmi baja nem volt (miért az ügyeletre jön???)...
Na, mikor végre bekerültem, az orvos jó hogy le nem hányt, úgy beszélt velem, dohányzott a szobában (az egész kórház területén belül tilos) majd a bagós kezével vizsgálgatta az elfertőződött lábam, amin már a seb körül a bőr is furán hólyagos volt, amit frankón le is tépett (azt legalább nem kézzel, hanem eszközzel).
Ezek után röntgen, és bent tartottak éjszakára...egy szögbelépés miatt. Felvittek a szeptikus osztályra ami a legfertőzőbb mind közül (oké, nyilván a fertőző osztályt leszámítva).
Összességében itt azért a rendszerrel is baj van, mert amikor bemész, akkor felveszik az adataidat, meg hogy mi a baj. 2 gipszelésre váró kartöréses közé nem igaz, hogy egy tetanuszost nem lehet beszorítani (amíg elmentek a gipszelőbe addig nem volt bent senki az orvosnál= 10-20 perces szünetek amikor nem történt semmi), hogy ne kelljen bent éjszakáznia... de leginkább az orvos felháborító és lekezelő magatartása döbbentett meg.
(Persze nem csak velem volt ilyen, minden beteggel így viselkedett-volt akit nem volt hajlandó kiírni röntgenre, mert nincs semmi baja, aztán mégis kikönyörögték, hogy legyen röntgen, és kiderült, hogy eltört a kulcscsontja...:S)
50000 ft, hogy emberszámba vegyenek
2010.01.15. 13:14Elöljáróban elmondanám, hogy epilepsziás, depressziós-pszichés tünetekkel, és pánikbeteg vagyok. Sajnos minden évben kórházba kell mennem, hogy a gyógyszereimet átállítsák. Maximum 3 hét, amit benn kell lennem, de eddig még elviselhető volt a 3 hét. Most, gondolom az alant leírtak miatt, a két epilepsziás rosszullétem kimaradt a zárójelentésemből.
Már három alkalommal kezeltek a pszichiátrián, ahol általában gyógyszerátállításra megyek be, mert ezek a hangulatjavítók nem nagyon szedhetők egy évnél tovább, mert nagy a rászokás veszélye, és az új gyógyszert legbiztosabb kórházi ápolásnál beállítani, mert nem tudni, ki hogy reagál az új gyógyszerre.
Minden évben általában szeptemberben megyek be, mert kisfiam akkor már iskolás, és apukának könnyebb vele boldogulni, ha a gyerek napközben iskolában van. Tehát az első három alkalomnál mindig ugyan ahhoz a doktornőhöz kerültem, akivel már ismerjük egymást, és megbízunk egymásban, és is könnyebben megnyílok neki, mert azért elég nehéz egy orvossal nyíltan beszélni.
Tehát most is befeküdtem egy keddi napon, másnap vért vettek, és én vártam, hogy bejön az orvos a kórterembe, hogy kihívjon, és megbeszéljük a továbbiakat.
Mondjuk gyanús volt, hogy a Doktornő, aki az előző években kezelt, elment mellettem a folyosón, és csak a köszönésemet fogadta. Ez így ment 12 napig. A gyógyszereim még mindig azok voltak, amikkel bementem, semmi változás. Vizitnél a főorvos még csak rám sem nézett, semmit nem mondott, elment az ágyam mellett, mint ha én ott sem lennék.
Ekkor már tudtam, hogy valami oknál fogva nem a megszokott orvosomhoz kerültem, hanem a főorvoshoz. A 12. napon már nem bírtam tovább, bementem megkérdezni a nővérektől, hogy milyen lett a véreredményem. Kiderült, a Gamma GT magas, majdnem a duplája a megengedettnek, és a vérsüllyedésem is 78 volt. Lementem a főorvosi szobába, és szóvá tettem a főorvosnak. (Mellékesen megjegyezném, hogy a Gamma GT az alkoholistáknál és a narkósoknál emelkedik meg, de természetesen más okai is vannak, ám ezen az osztályon főleg az alkohol az oka.)
Természetesen a főorvos úr szerint sem kellene annyit inni. Mikor kikértem magamnak, hogy én nem iszom, akkor a válasz az volt, hogy minden alkoholista ezzel védekezik. Különben is ő így fejből nem tudja a véreredményem. Berágtam, és azt mondtam, hogy nem is nézte, de a beutalómat sem, mert még mindig ugyan azokat a gyógyszereket szedem és teljes erejéből rávágtam az ajtót, azt hittem, kijön tokostól.
Vizitkor természetesen megint elsiklott az ágyam mellett, de akkor már kifakadtam. Volt a szobánkban egy nő, aki büszkén dicsekedett vele, hogy ő 50.000 Ft-ot rakott a beutalójába.
Na, annak a betegnek az ágyánál mindig sokat időztek, sőt napjában többször is megkereste a főorvos. Tehát a vizitnél, amikor újra csak elment az ágyam mellett, elővettem az elsőáldozós modoromat, és utána szóltam, hogy én is itt vagyok. Igaz, hogy nem 50.000 Ft-ot csúsztattam a beutalómba, de attól még azt el lehetett volna olvasni. Nekem ha lenne ennyi pénzem lenne, a fiamnak vennék télikabátot és cipőt.
Ráadásul a fene sem kérte, hogy a főorvos betege legyek. Nekem nagyon jól megfelelt az eddigi orvosom, aki bár nem főorvos, de ezerszer különb a betegekhez való hozzáállása.
Én ide nem a betegségemet jöttem megvenni, hanem azt meggyógyíttatni. Feltette azt a pofátlan kérdést, hogy mikor kell a bizottsághoz menni. Mondtam, hogy 2011-ben, tehát nem nyert, nem a bizottságot akarom megtéveszteni, hogy pont kórházban vagyok a vizsgálat időpontján. Hozzátettem, hogy én nem tudok, és nem is akarok 50.000 Ft-ot fizetni azért, hogy itt emberszámba vegyenek.
Nem kell kinyalni, mint a fizetős betegnek, de jó lenne, ha a beutaltakhoz tartaná magát, és talán el is olvasná, miért is vagyok itt. Vagy már ahhoz is pénz kell, hogy olvasni tudjon? Na ezt elmondtam neki, vörösödött, kékült zöldült. Én már a kezem ügyébe készítettem azokat a dolgokat is, amelyeket hozzá vagdosok, de a szobatársaim lebeszéltek róla, mert akkor letett volna a "súlyosak" közé. (Mellékelve megírom, hogy a beutalómon az is ott volt, hogy dührohamok és sírógörcsök jelentkeznek, de rendszertelenül.) Akkor kegyesen felajánlotta, hogy ha engem megnyugtat, akkor vizit után menjek le és elbeszélgetünk. Én már akkor nem hittem benne, ezért a korábbi stílusomnak megfelelően válaszoltam, hogy akar a ... magával beszélgetni, én a régi orvosommal szeretnék beszélni. Ő is ott volt, és a főorvos megkérdezte, hogy akkor át tud-e venni?
Szegénynek, gondolom, elég ciki volt, hogy egy beteg a főorvos helyett őt válassza, de nem volt mit tennie, rábólintott. Már aznap este az új gyógyszereimet kaptam. Gondolom, a stressz kihozta belőlem az epilepsziás rohamot, ami azon a héten még egyszer megismétlődött.
Azóta átálltam az új gyógyszerre, beváltak, jobban vagyok, és a doktornő szerint a Gamma GT-m valamelyik gyógyszerem miatt emelkedik folyamatosan, de ezt majd állandó ellenőrzéssel ki lehet szűrni. Tehát ennyi az én történetem egy állami finanszírozású kórházról. Ennyire nyíltan, ennyire pofátlanul a szegényebb betegek orra előtt kifejezni a megkülönböztetést, felháborító.
Lehet, hogy abba a kórházba nem kell többé mennem, bár nem hinném, hogy meg meri csinálni, miután felhívtam rá a figyelmét, de ha a kirohanásom miatt engem valami hátrányos megkülönböztetés ér, meg sem állok az egészségügyi osztályig.
Tehát vigyázzatok, ne hagyjátok magatokat kizsigerelni, mert a betegségetek kezelése egy állami kórházban igenis ingyenes.
Köszönöm, hogy meghallgattatok, és kívánom, hogy minél kevesebben kerüljetek ilyen megalázó helyzetbe, ilyen betegségbe.
Oltsak, vagy ne oltsak?
2009.12.05. 07:49Elegem van az orvosokból, hogy egyik ezt mondja másik azt mondja és a laikus képtelen eldönteni mivel tesz jót: ha oltat, vagy ha nem oltat. Ki az istenre hallgassak ha nem rájuk hisz ők ezt tanulták. De ha ők se tudják eldönteni akkor én hogy? Nagyon pipa vagyok. Magamért is aggódok de a gyerekemért nagyon nagyon. Ha oltatok egyik oldalról kapok szemrehányást, ha nem akkor a másik oldal aláz le. De miért kell egyáltalán az oltás? Miért olyan veszélyes ez a vírus? És az ellentábor miért nem javasolja?
Most ami teljesen betette az ajtót ami a barátnőmmel történt. 25 hetes terhes és természetesen terhessége eddigi szakaszát az töltötte ki hogy mit csináljon. Rettenetesen fél attól is hogy elkapja a vírust és mi lesz és attól is hogy ha beadatja az oltást mi lesz a babával. Már az egész családja beadatta magának, csakhogy ne tőlük kapja el.
Már érdeklődött háziorvosánál mit gondol, ő azt mondta mindenkinek beadja de terhesnek nem. Beszélt egy másik orvossal ő sem hajlandó várandósnak beadni. A férje elment az ÁNTSZ hez hogy beadják e a feleségének, ott azt mondták persze csak fizessen (terheseknek nem ingyenes? de most nem a pénz a lényeg). A héten minden hír a három életveszélyben lévő kismamáról szól és tegnap az egyik sajnos meghalt.
Barátnőm ma elment az ÁNTSZ hez és utána sírva zokogva hívott fel. Mondta hogy kéri az oltást és megkérdezte hogy akkor ezt beírják a kiskönyvébe? Mert 25 hetes terhes és legyen nyoma hogy megkapta. De erre a doki elkezdett hebegni hogy akkor ő most nem tudja meg izé hogy akkor most mi legyen? És aztán közölte hogy rendben beadja a kismama saját felelősségére. Mert ez az ő felelőssége hogy most károsítja a magzatát. Persze barátnőm így is tropa idegállapotban van, elkezdett sírni. De a doki csak hajtotta hogy az ő felelőssége hogy mit okoz ezzel a babájának. Még megkérdezte hogy mivel foglalkozik és mondta hogy építőmérnök és tovább szajkózta hogy a maga szakmájában is van ilyen nem? Hisz ha megépít egy hidat az is az ő felelőssége, nem? Hát mint egy idióta, hogy lehet ilyen érveket felhozni? Hol van kiírva a hidakra hogy csak saját felelősségre menjen át aki akar?
De aztán hozzá tette hogy végül is az is saját felelőssége ha elkapja a vírust és belehalnak mindketten.
Barátnőm teljesen kikészült, gondolom doki is látta hogy túllőtt a célon és mondta jaj hát én nem tudtam hogy ilyen érzékeny, én csak beszélgetek a betegekkel. Barátnőm közölte hogy fogja be a pofáját és vele ne beszélgessen.
És most otthon ül és zokog hogy mit tett most a babájával. Ő okozza ha sérülten születik meg és tudom hogy én is ezt tenném, mert nincs egy ember aki megmondja mi helyes döntés.
És ezek a szemét orvosok (tisztelet a kivétel) meg szórakoznak máson.
Rettenetes ideges vagyok én is. Szét tudnék robbanni.
Azt mondják hogy terheseknek kellene leghamarabb beadni az oltást. Csak hogy nincs egy orvos aki megtenné? Hát mitől félnek annyira? Ilyen veszélyes az oltás? Ha igen akkor meg minek oltanak be embereket vele?
A másik meg egy éven aluli gyereket nem lehet beoltani, de a magzatnak mindegy?
Van egy sztorid a magyar egészségügy helyzetéről? Megvárattak, félrekezeltek, megaláztak? Küldd a prakszisblog@gmail.com címre.
"Várja ki a reggelt az a picsa"
2009.11.26. 11:2520 evesen terhes lettem, volt nagy boldogsag. Mar az nem volt egyszeru, hogy akkor terhes vagyok-e, mert a teszt amit vettem eloszor negativ volt, majd ket nap mulva mar pozitiv. Gondoltam biztos mert meg korai, sebaj, menni kell a dokihoz. Anyukam javaslatara az o dokijahoz mentem, mar en is nala szulettem, raadasul az orszag 5 legjobb nogyogyasza kozott van. Legalabbis a google szerint...
Egy szep keddi napra kaptam idopontot, par nap volt meg addig. Ahogy kozeledett a kedd, ugy erosodott a furcsa alhasi fajas, de nem nagyon torodtem vele, majd a doki tudja. Eljott a vart nap, orvos ramparancsol hogy vetkozzek (most komolyan, Magyarorszagon miert kell meztelenre vetkozni ahhoz, hogy benyuljanak a ***-ba?), matat, nyomkod -kislany, maga nem terhes. Aha. Es a teszt? Hat olyan van. (???) Es a fajdalom? Az azert van, mert a szervezetem tudja hogy menstrualnom kene, es mivel ez elmaradt, most kovetelozik. WTF?!?!?! Ez most hulye, vagy engem nez annak? De azert csak jojjek vissza egy het mulva a masik rendelobe, csinalunk ultrahangot, bar szerinte addigra mar reg minden rendben lesz.
Gondoltam azert en megis inkabb elmegyek masik dokihoz is, nagyon nem fert el bennem ez a kovetelozo szervezet -szoveg. Ket nappal kesobbre kaptam idopontot az "sztk" nogyogyasztol, el is mentem. Matat, nyomkod, nem vagyok terhes, de ha nekem ilyen tesztjeim vannak, akkor csinaljunk labort. Pisil, var, pozitiv. Doki kicsit csodalkozik, majd kozli, hogy hat akkor jojjek vissza hetfon ultrahangra.
Bennem kozben nott a fajdalom, meg egy bigyo is, amit szombatra jol megtermett dio meretben tapinthatova is valt. Mar moccani alig birtam a fajdalomtol, es meg dio is nott belem, na akkor irany az ugyelet, ahol a doki, miutan meghallgatta a terhesvagyok-nemvagyokterhes tortenetet azonnal atiranyitott az ugyeletes korhazba, nogyogyaszatra.
Vartam masfel orat a doktor urra aki "eppen szult" (ezen azert jot mulattam :)), vegul elokerult egy kellemes fiatalember. Matat, nyomkod -gratulal. De mert az a fajo dio megse oke, irany az ultrahang. Egy darabig videozgat, kozben meseli mi micsoda bennem, majd rabok egy fekete foltra, hogy az a gyerek. Aztan rabok par centivel odebb valamire, hogy az a mehem. Na, ott kene lennie a gyereknek -csak sajnos nem ott van. Sajnalja tenyleg, de jobb lenne ha mar haza sem mennek. O volt az elso es kb. utolso ember-szeru leny, akit abban a korhazban (Uzsoki) lattam.
Kiirtak hetfo reggelre, en vasarnap ejjel nagyon rosszul lettem. Ugyeletes elvitt ultrahangra, minden oke volt (= nem vereztem epp el), de latvan, hogy tenyleg lebontom az epuletet a fajdalomtol, hozott valami injekciot. A fajdalom nem mult el, viszont boralmasan beteptem :) Itt kicsit kodos emlekek az ugyeletesrol, aki mintha otpercenkent jott volna vernyomast es pulzust merni (o egy lelkiismeretes figura volt, tenyleg), vegul rakotott valami infuziora, es basszamegelt. Ez ment valameddig, majd egyszercsak ajto kivagodik, beozonlik par feher ruha, lampa fel, na, kisanyam akkor most megyunk muteni. En? Maga. Dehat kit kell nekem muteni? Doki legyint, vigyorog -en is lezartnak tekintem a temat. Szobatars kapasbol hivta a csaladom, kezembe nyomta a telefont. Elrebegtem valami "most engem elvisznek valahova"-t, halistennek anyam kapcsolt ennyibol, es mar indultak is.
Reszemrol innen nagyjabol fekete kasa, par halvany emlek a mutobol meg altatas elottrol.
Csalad kozben beert, tipegtek, orvosok jottek-mentek. Anyam latta az "en orvosom" nevu fazont is, aki ignoralta oket. Majd kijott az ugyeletes, es elkezdett szabadkozni, hogy o tenyleg sajnalja hogy igy kellett, de mar minden oke, es tenyleg sajnalja, dehat mar nem tudott mit tenni. Csalad semmit nem ertett, vegul addig forsziroztak a dolgot, amig a doki szegyenkezve bevallotta, hogy az egyetlen ember, akinek engedelye van laparoszkopos mutetet csinalni sajnos nem volt epp "szolgalatban" aznap ejjel, es amikor felhivtak, hogy szitu van kozolte, hogy ot hajnali 3-kor ne basztassak ilyen hulyesegekkel, csak mert hisztis a beteg. Varja ki a reggelt az a picsa. Ezt igy.
Nekem az elso kep a visszateres utan a mutosfiu volt, aki a megfigyeloben rossza agyra dobott le, majd amikor a noverke elrikacsolta neki a tevedeset, a srac felnyalabolt, es atdobott egy masik agyra. Vegulis biztosan hasonlitok egy homokzsakra, kosz a bokot. Igy aztan elso szavam az volt, hogy "faj", amitol a mutos fiu ugy zavarba jott, hogy egeszen ranyomott a tuzforro radiatorra (ruhat nyilvan nem kaptam, a takarot is csak utana vagtak hozzam -ennyit az emberi meltosagrol), a nover(ke?) pedig, aki ott allt a hatalmas jegzsakkal amit a hasi mutottek szoktak kapni, leorditott, hogy most mit nyavajgok, orulok hogy itt vagyok. Orulok en, hogyne, vegulis masfel meterrel lejjebb lenni tenyleg sokkal rosszabb lenne. Otthagytak, mielott meg szolhattam volna, hogy lassan toportyut csinal belolem a radiator, mozdulni ugye nem tudtam, szolni meg kinek? Szoval vartam vagy 15 percet igy, mire beengedtek a hozzatartozokat...
Igy lett a 3x2 cm-bol 1x 28 centi, plusz az atvagott hasizmok. Edesanyam annyira felhaborodott, hogy ra akart venni, pereljem be az egesz szaros bagazst. Nekem bizonyos moralis ellenveteseim voltak (na, nem a doki vedelmeben, csak valahogy furcsan erintett volna, hogy egy meg nem szuletett gyerekbol penzt csinaljak), igy csak arra voltam hajlando, hogy elmenjek a betegjogi kepviseloig. Egy bocsbaszdmeg pont eleg lett volna... Nos, a kepviselo ur egy 65 koruli, erosen pedofil portas abrazatu tag volt, aki miutan elmondtam mi a nyugom kozolte velem, hogy csak nem kepzelem, hogy egy ilyen "esztetikai szepseghiba" (sic!!!) miatt majd en perelhetem a korhazat. Kepen csak azert nem tortoltem, mert az "esztetikai szepseghiba" sajnos lehetetlenne tette, hogy csak ugy felpattanjak egy szekbol.
Szoval hagytam a francba az egeszet, es megprobaltam inkabb tultenni magam a dolgokon.
Nevek nem joerzesbol nincsenek -egyszeruen csak nem emlekszem. Es jobb is igy.
Részeg betegszállítók
2009.11.24. 09:04Üdvözletem!
Pár hónappal ezelőtt borzasztóan fájni kezdett a lábam, egy idő után már sajnos csak bottal, később már azzal sem nagyon tudtam közlekedni. Mivel nem vagyok egy nagy orvoshoz járó ember, természetesen az utolsó pillanatig halogattam a dolgot, mígnem egy szombat délután már annyira szenvedtem, hogy a feleségem végül felhívta az ügyeletet.
Kis is jöttek viszonylag hamar és megállapították, trombózisom van, ami veszélyes is lehet, ezért a Péterfy Sándor Utcai Kórház belgyógyászati osztályára utaltak. Mivel, ahogy már említettem, közlekedni nem igazán tudtam, ezért telefonon hívtak nekem egy betegszállítót, akik arra tettek ígéretet, hogy fél órán belül értem jönnek. Nem mentőt, betegszállítót...
Cirka 3 órás várakozást követően valóban meg is érkeztek, de az igazi érdekességek még csak ezután következtek. Már az megdöbbentő volt, hogy hangoskodtak, szinte üvöltöttek a folyosón és amilyen trágár módon beszéltek, inkább nem is részletezném.
Amint beengedtük őket, az első, ami megcsapott, a tömény pálinkaszag volt, csak úgy dőlt belőlük. A harmadik emeleten lakunk, tehát gyalog sajnos nem tudtam volna még a liftig sem elcammogni, de a kedves "úriemberek" csak biztattak, hogy próbáljam meg. Mondtam nekik, hogy az ügyeletes orvos szerint nem szabad mozognom, erre nagy kegyesen, de persze grimaszolva felhozták a szállító széket.
Beleültettek, felemeltek, én pedig azon imádkoztam, nehogy leejtsenek, az igazat megvallva nem tűntek túl stabilnak. Szerencsére minden baj nélkül megérkeztünk a kocsihoz.
Körülbelül 20 percnyire lakom a Péterfy kórháztól, de hiába próbáltam navigálni őket, mikor észrevettem, hogy nem jó irányba megyünk, meg sem hallgattak. Sikerült másfél órát keringenünk, mire a kórházhoz értünk. Azt hittem megőrülök.
A kórházban szintén történtek érdekes dolgok, de ez már egy másik lapra tartozik. annyi bizonyos, hogy legközelebb inkább kifizetem a taxit, de még egyszer nem utazom betegszállítókkal.
Tibor
Van egy sztorid a magyar egészségügy helyzetéről? Megvárattak, félrekezeltek, megaláztak? Küldd a prakszisblog@gmail.com címre.
Bennem hagyták a méhlepényt
2009.11.23. 09:202007.július 16.-ára voltam kiírva, de a városban, ahol élek, 2006. novemberében megszűnt a szülészet, ezért egy másik kórházban kellett megszülnöm második kislányomat. Ami önmagában még nem is volt gond, mert pozitívan álltam a dologhoz, odajártam orvoshoz, persze magánrendelésre, bár a szülés előtt kiderült, abban a városban nincs szabad orvosválasztás.
Na akkor egy kicsit elkeseredtem, de gondoltam, ha minden rendben lesz a szülés oroszlánrésze úgyis az enyém, ha meg már kibújt a kishercegnőm, nagy baj nem lehet. Na ebben óriásit tévedtem. A kis pocaklakóm a kiírás napján jelezte is, hogy elindult a nagyvilág felé. Szerettük volna levetetni a köldökzsinórvért, ezért jó előre mindent elintéztünk, a vajúdás alatt, a párom hiába vitte ki, a szülésznő nem kért a DVD-ből, amit az őssejtbankban adtak, mondván ők már csináltak ilyet, tudják, hogy kell. 11 óra 5 perckor meg is született a mi kisbabánk. Ezután elkezdték volna levenni a vért, ha tudták volna, hogy kell, mert mégsem tudták és a nagy része mellé folyt, nem volt meg a minimális tárolható mennyiség. Ezért kitalálták, hogy majd a méhlepényből pótolják, ezért gyorsan elkezdték kicibálni belőlem, így éppen hogy, de sikerült tároltatnunk.
Figyelmedbe...Figyelmedbe ajánljuk még:
Ezután kezdődött minden rossz.(Mivel már a második szülésem, ezért volt összehasonlítási alapom). Az orvos elkezdett vizsgálni és iszonyatos fájdalmat éreztem,10 perc után nem bírtam és megkérdeztem, mit csinál, mire ő azt mondta, hogy előre húzza a méhemet, mert át kell törölni, hogy ne maradjon benne semmi. Azt hittem már sosem szállok le arról az ágyról.Szülés után három nappal még mindig nagyon véreztem és görcsöltem, aztán éjjel a WC-ben rendes görcsökkel és tolófájással megszültem egy jó nagy "valamit". Sajnos nem láttam, mert elmerült. Reggelre belázasodtam, elmondtam mindent a dokinak, kaptam gyógyszert, de senki nem vizsgált meg, a szülésznőm állította, hogy a méhlepényem egyben volt, de egyszer azért megnyomta a hasam és megállapította, hogy szépen húzódik össze a méhem. Egy hét után, még mindig lázasan hazaengedtek, mondván, hogy nincs semmi bajom és adnak még két napra elég antibiotikumot. Elég rosszul voltam és még mindig véreztem, de hittem nekik. A hat hetes kontrollon, az orvosomnál, akihez végig jártam elmondtam, hogy még mindig vérzek, fél óránál többet nem tudok sétálni, mert leszakad a hasam stb. Megvizsgált és közölte, hogy nincs semmi bajom, a méhem szépen húzódik, de miért nézek ki ilyen rosszul?(Falfehér arc, nagy fekete karikák a szemem alatt). Két hónap elteltével már elmentem másik dokihoz a saját városomban, mert biztos voltam benne, hogy valami nem stimmel.
Hát igen. Előbb is kapcsolhattam volna. Közölték velem, hogy még mindig bennem van a méhlepény egy része és tegyem össze a két kezem, hogy még élek. Másnap megcsinálta az egészségügyi kaparást és azóta rendben vagyok.
Ez az én történetem, persze csak dióhéjban. A kórházban több orvosnak szóltam, hogy vizsgáljon meg és persze én voltam a hisztis kismama, aki nem tudja megérteni, hogy nincs semmi baja. Sajnos akármilyen szomorú, de van kórház, ahol ez még megtörténhet. Most összeteszem a két kezem és örülök, hogy felnevelhetem a két kislányomat és még az esélyem is megmaradt, hogy esetleg a nagyon távoli jövőben, ha szeretnék, szüljek még egy babát (bár ehhez előbb még felejtenem kéne).
Van egy sztorid a magyar egészségügy helyzetéről? Megvárattak, félrekezeltek, megaláztak? Küldd a prakszisblog@gmail.com címre.
Nem adta be az oltást
2009.11.22. 10:44Egy nagyon kedves barátom küldte nekem az alábbi E-mailt még csütörtök délelőtt. Sokat gondolkodtam azon, megírjam-e a vele lejátszódó bizarr történetet, vagy csendben maradjak és hallgassak, mint a sír. Végül úgy döntöttem, életre keltek egy blogot, ami a hasonló egészségügyi történetek gyűjtőhelye lehet, ha Ti is úgy gondoljátok.
Szerdán délelőtt arra az elhatározásra jutottam, beoltatom magamat a rettegett H1N1 vírus elleni vakcinával. Ahogy azt tudod, *** élek (a kérésére nem írtam ide hol), de csak néhány hónapja költöztünk ide, ezért korábban még nem volt alkalmam felkeresni a doktornőt.
Megvásároltam a patikában az oltóanyagokat, majd délután, a rendelési idő kezdetére megérkeztem a rendelőbe. Cirka másfél órás várakozást követően sikerült sorra kerülnöm, pedig senki sem volt előttem. Fogalmam sincs mi a fészkes fenét csinált a doktornő és asszisztense, de szinte megtisztelve éreztem magamat, amikor végre színe elé járulhattam.
Bemutatkoztam, majd a tárgyra tértem. Elmondtam, hogy szeretném beoltatni magamat a H1N1 vírus elleni oltóanyaggal. Azt a fejet, amit vágott látnod kellett volna... Elvörösödött és olyan patáliát csapott, hogy arra gondoltam, mindjárt megüti a guta.
Az egész járványt nagy humbugnak nevezte, amelyet mesterségesen generálnak és kijelentette, ő bizony nem hajlandó sem nekem, sem másnak beadni az oltást. Hiába próbáltam vitatkozni vele, hajthatatlan maradt, ezért inkább sarkon fordultam és hazamentem, másnap pedig közel 2 órás utazás után visszamentem régi háziorvosomhoz, aki mi9inden cécó nélkül beadta az oltást.
Elképesztő, hogy egyesek mindent megtehetnek...
Van egy sztorid a magyar egészségügy helyzetéről? Megvárattak, félrekezeltek, megaláztak? Küldd a prakszisblog@gmail címre!
Támogasd a Praxis blogot!
2009.02.26. 13:07
Arra kérünk benneteket, amennyiben hasznosnak és eredményesnek tartjátok munkánkat, vagy csak szívesen olvastok bennünket, támogassatok minket és a céljainkat!
A Praxis blog 2009. óta működik megszakítás nélkül, azzal a céllal, hogy a betegeket és az egészségügyben dolgozókat párbeszédre késztesse és a nyilvánosság erejével segítse őket. Az elmúlt 6 esztendő alatt a szerkesztők teljesen ingyen igyekeztek segíteni, ahol csak tudtak, a néha-néha előforduló reklámbevételekből,- összesen pár százezer forintról beszélünk- pedig szinte mindent visszaforgattak.
Az utóbbi időben felmerültek olyan ötletek és tervek, amelyek szintén az olvasóinktól származnak, amelyeket szívesen megvalósítanánk, de az anyagi erőforrásaink ezeket már önerőből nem teszik lehetővé. Új blog funkciók és honlap, videó rovat, egészségügyi és életmód rovatok, cikkek, kórház tesztelés, aktív moderálás, mind-mind kiváló törekvések, de sajnos már nem győzzük finanszírozni őket.
Arra kérünk benneteket, amennyiben hasznosnak és eredményesnek tartjátok munkánkat, vagy csak szívesen olvastok bennünket, támogassatok minket és a céljainkat! Első körben arra szeretnénk tőletek támogatást kérni, hogy biztosíthassuk egy főállású és egy félállású szerkesztő munkáját. Ehhez körülbelül 4-500 támogatóra lesz szükségünk.
Mit támogatsz, mennyivel?
Havi 1000 forint állandó átutalással, vagyis két sör/kávé árával egy cikk szerkesztését.
Havi 2000 forint állandó átutalással, azaz egy mozizás vagy színház árával, hogy plusz 100 emberhez eljussunk a Facebookon.
Havi 5000 forint állandó átutalással, tehát egy vacsora árával egy cikk megírását.
Havi 10000 forint állandó átutalással, vagyis egy teli tankolás vagy egy családi délután árával egy napi munkánkat.
Prémium támogatás
Támogass minket 50 ezer forinttal, és fizesd ki az új honlapunk költségét.
Támogass minket 100 ezer forinttal, és fizesd ki egy havi munkánk.
PRAXIS
"Pozitív és negatív történetek a magyar egészségügyről, minden mennyiségben. Orvosnál jártunk és nem ment minden zökkenőmentesen? Netán megaláztak, megvárattak vagy félrekezeltek? Vagy éppenséggel lelkiismeretes, segítőkész egészségügyi dolgozókkal találkoztunk? Ide megírhatjuk. Miért is? Mert az orvostársadalom máris nyomon követi a bejegyzéseket, olykor pedig hangot is adnak álláspontjuknak a kommentekben. De ha nem vagyunk mesélős kedvünkben, a kórházértékelővel is kinyilváníthatjuk véleményünket." - hvg.hu
Médiaajánlat
