Kómában kellett volna lennem
8 hozzászólás
2010.04.08. 08:13Rémtörténet, de nem az orvos, hanem maga a betegség miatt. Korábban egy proctológusnál tett látogatásomat írtam le, gondoltam az urológiát is megosztom veletek :)
Pár éve sikerült egy vesemedencegyulladást összeszednem. Hajnalban görcsre ébredtem (hát ellenségemnek se, ilyen fájdalmat még soha nem éreztem). Kínomban bőgve kiugrasztottam egy egészségügyis rokont az ágyból, hogy azonnal vigyen be a kórházba és amputálják a vesémet, mert ezt nem bírom. Kedves rokon a fekete humor nagy barátja, így folyamatosan vicceket mesélt, mert a rekeszizom mozgására erősebb lett a fájdalom, úgyhogy a röhögés és a sírás határán balettoztam a kórházig.
Bár már otthon, még a fuvarra várva benyeltem minden kezem ügyébe akadó fájdalomcsillapítót, semmit se értek. Beérve rokon lerakott egy padra és elindult orvost keríteni. Akkor már magas lázam is volt, a fájdalom már elviselhetetlen volt, úgyhogy minden elhaladó fehér köpenyest megpróbáltam lehúzni morfiumra, ketaminra, bármire, amitől embernek érzem magam. Szerintem azt hitték, hogy egy eltévedt, elvonási tünetektől szenvedő drogos vagyok. :) A fájdalom elvitte minden szociális funkciómat, a fájdalomcsillapítón kívül semmi másra nem tudtam gondolni – a láz se segített rajta, olyan 39,5 C volt, mire megmérték. A váróban az átlagéletkor 80 és a halál között volt. A mellettem ülő bácsi felvidult, hogy „fiatal kislány” és mindenáron beszélgetni akart. Én mindenáron orvost akartam. Amikor elővette a péniszprotézise dobozát és elkezdte ecsetelni, hogy 80 évesnek ez milyen jó találmány, átmentem erősen udvariatlanba.
Végre bekerültem, doki stílusában erősen hajazott Havasra. Valami főfőfőatyaúristen volt, de akkor már annyira szarul voltam, hogy nem hatott meg, hajtogattam, hogy vesegyulladásom van, morfiumot belém és valaki gyógyítson már meg. Ekkor jött a vita, hogy én aztán honnan tudom, hogy vesegyulladásom van, nem vagyok orvos.
- Nézze, az alapvető anatómiával tisztában vagyok, mégis mi fájhatna a bordaívem alatt hátul? A májam? Ha kapok egy filcet, körbe is rajzolom, annyira érzem… adjanak végre valami gyógyszert!!
- Jó, megvizsgálom, feküdjön fel az asztalra – ketten felkanalaztak, mert nem voltam valami sportos állapotban – szóval a jobb oldala fáj, akkor először a balt vizsgálom meg. – majd hát és hasi irányból két kézzel rányomott. – Fájt?
- Nem, mert annak semmi baja, megnézhetnénk azt, ami fáj?
- Akkor most azt vizsgá…
- Az istenért, meg ne nyomjaAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA!!! – Pókembert megszégyenítő lendülettel feltapadtam a falra
- Fájt?
- Nem, csiklandozott, csak én nem nevetek, hanem ordítok ilyenkor…
Majd UH-val is megnézte és csodák csodájára, valóban vesemedence gyulladásom volt.
Csak komoly viták árán engedtek haza a kórházból, azzal a feltétellel, hogy másnap vissza kell menni és saját felelősségre mehetek haza. Az utána következő napok nagyrészt kiestek, szerintem végig aludtam, mások szerint volt néhány eszméletvesztésem, azért estek ki fél napok.
Másnap laborom is megjött, két óra várakozás után dokihoz bebocsátást nyerek,nézi a papíromat: "Hát a fehérje felment, a süllyedés pedig le...ez önt nem aggasztja?"
De, hetek óta álmatlan éjszakáim vannak emiatt… Mégis ez mit jelent??
Kiderült, hogy valami gyulladást jelző értékem a hússzorosa a normálisnak, azért kellett annyiszor visszajárni.Az orvos felajánlott egy emléktáblát, mondván a 30 éves praxisa alatt nem találkozott ilyen magas értékkel, legalább kómában kellene lennem. Később még pofavizitre meg vérvételre visszahívtak. Doki ránézésből mondta, hogy sokkal jobb színem van, meg én is jobban éreztem magam. Azért még vérvételre fáradjak el. Namármost az tudni kell, hogy - ciki, nem ciki - rettegek a tűktől. Vérvételre is úgy kísértem a kijelölt nővért, mint akit akasztani visznek, ő meg már rutinból rögtön ágyon vett vért, mondta, hogy itt bármilyen irányba ájulhatok. Később már ránézésből vittek a vizsgálóba – négy ágyas lezárva a finomlelkű hölgynek, nehogy bekómázzon a váróban a bökéstől. Vicces helyzet volt, én falfehéren feküdtem az asztalon, bagolymódra elcsavarva a fejem, nehogy lássam a kínzóeszközt. Közben öt percenként benyitott egy orvos egy beteggel, majd a nővér mindegyikre ráförmedt, hogy ne zavarjanak, ájulós beteg, dokik pedig sűrű bocsánatkérések közepette hátráltak ki.
Utána vissza az orvoshoz, aki látta, hogy alig 10 perc alatt árnyalatokat fehéredtem. Mondom semmi baj, csak tűfóbia, mindjárt magamhoz térek. Papírokat kinyomtatja, aláíratja, majd félmosollyal közli, hogy akkor még kapok egy injekciót és hétfőn menjek vissza. Óriásira kerekedett szemekkel kérdezem, hogy muszáj az injekciót..? Inkább még két vesegörcs....
Igen, muszáj, majd összepakol és kimegy. Itt teljesen megzavarodva néztem a nővérre, hogy most akkor mi van ezzel az injekcióval?
"Hát, a doktor úr nem hagyta meg, hogy mit adjak be, úgyhogy szerintem csak viccelt...."
Hozzátenném, hogy nagyon korrekt ellátást kaptam, az elején nem voltam túl jó hangulatban az állapotom miatt, bárkit elküldtem volna melegebb éghajlatra, válogatás nélkül. Később korrekten utánkövettek még két hónapig, azóta se volt gond a vesémmel.
- by standup
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Mária 2010.04.08. 12:08:16
Azért azt a családtagot nem irigylem, aki az othoni napokat csinálta végig az alvás - ájulás - kóma között lavírozó beteggel és nem tudhatta, hogy mikor hívjon orvost, mikor mentőt és mikor a temetkezési vállalkozót.
standup 2010.04.08. 13:11:19
fruitella 2010.04.08. 13:38:17
Ms. Mazsola · http://msmazsola.blog.hu/ 2010.04.11. 11:46:52
ayeti azaki - távolkeleti segédmunkás 2010.04.13. 15:47:11
főleg, hogy végig vigyorogtam
jó ez a stíl
sry
standup 2010.04.13. 16:43:30
szabidoki 2010.04.14. 23:56:30
PRAXIS
"Pozitív és negatív történetek a magyar egészségügyről, minden mennyiségben. Orvosnál jártunk és nem ment minden zökkenőmentesen? Netán megaláztak, megvárattak vagy félrekezeltek? Vagy éppenséggel lelkiismeretes, segítőkész egészségügyi dolgozókkal találkoztunk? Ide megírhatjuk. Miért is? Mert az orvostársadalom máris nyomon követi a bejegyzéseket, olykor pedig hangot is adnak álláspontjuknak a kommentekben. De ha nem vagyunk mesélős kedvünkben, a kórházértékelővel is kinyilváníthatjuk véleményünket." - hvg.hu
Médiaajánlat
