Vannak még rendes orvosok
36 hozzászólás
2011.04.03. 14:00Kedves Praxis blog!
Szerintem az alábbi történet pozitív is meg negatív is. De rendkívül tanúlságos. Kérem ha közlitek név nélkül tegyétek, így egyeztem meg a történet résztvevőivel.
És akkor az eset.
Talán a címe: Vannak még rendes orvosok.
Céges "csapat építésen" vettünk részt, (tudom most mindenki nekem/nekünk fog esni, hogy nyilván részegek voltunk és stb. de nem.) és ott történt egy vidéki wellnes szállóban a következő eset. Szerintem rendkívül tanulságos. Rögtön a második délután a cég talán legkedveltebb - amúgy már nyugdíjas korú - mérnöke a szauna lépcsőjén megcsúszott és elesett, nem kicsit beverte a fejét a lépcsőben. A semmiből (szó szerint a semmiből, mert előtte nem láttuk) ott termet egy másik vendég, aki közölte, hogy Ő orvos és ha szükségesnek tartjuk segít. Megnézte a kollégát és szólt az egyik haverjának, hogy a kocsiból hozza ki az orvosi táskáját mert itt nagy a baj, és már dobta is a kulcsát a haverjának. Közben irányításával a kollégát biztonságba helyeztük, ekkor oda ért a személyzet és kérdezték mi van. Az orvos közölte, hogy hívjanak mentőt ő addig elsősegélyben részesíti a kollégánkat. A mentő kiérkezéséig ellátta a sérültet amennyire egy wellnes szálló szaunája előtt el lehet látni. Majd közölte, hogy szerinte koponyatörés, és hogy mindenképpen kórház. A mentősöknek mondta, hogy szerinte koponya törés, és mi történt, mit tapasztalt, milyen vérnyomást mért meg egy pár dolgot amit mi nem érettünk. A mentő elindult, mi meg közösen a mentő után (a lánya is nálunk dolgozik ilyen mindenes ügyintéző), így a mentőben meg a lánya kísérte. Mire a kórházhoz értünk (nem volt nagyon messze) a kolléga és a lánya kint állt a kórház előtt, és közölték, hogy megvizsgálták őket és azt mondták nekik, nincs semmi baj, pihenjen 2 napig és utána jól lesz. Ennek örültünk és mentünk vissza a szállodába. A vacsora közben a fiatal orvos meglátott minket majdnem elájult, hogy mi mit keresünk ott a kollégával. Oda jött az asztalunkhoz és kérdezte mi történt, ekkor mondta, hogy ők az x számú szobában laknak és bármi gond van szóljunk neki, mert Ő biztos abban, hogy eltört a koponyája. Megköszöntük és meghívtuk őket egy üdítőre és utána még sokáig beszélgettünk (nagyjából velünk egyidős volt a társasága is és megbeszéltük másnap kihívjuk őket egy teke bajnokságra...). Lefeküdtünk aludni.
Halál kórház
2011.04.03. 06:00November végén vittem be édesanyámat a Váci kórházba, mert beutalta a orvosa marha nagy hátfájással. Volt ilyen neki többször is az utóbbi időbe. Influenzára gyanakodtak de beküldte röntgenre, hogy hétvégére ne maradjunk infó nélkül a pontos kezelést illetően. A kórházba a sorára várva egyre rosszabbul lett.
Én kértem a sfr - en ücsörgő ügyintézőt, hogy adjanak egy olyan gurulós ágyat , hogy lefektessem. Úgy itthon is elviselhetőbb volt a fájdalom. Na szépen kioktattak, hogy viselkedjek. Amikor nem hagytam annyiba a dolgot, megígérte telefonál és előre veszik, mivel sürgős. Aztán kiderült hogy azért fáj a háta , mert elvan törve egy darab ( ez a későbbiekben fontos lesz ) tehát egy darab csigolyája. Azon kívül leukémiája is volt.
Majdnem megverték a mentősöket
2011.04.02. 06:00Tisztelt blog és olvasók!
Az alábbi esetnek szemtanúja voltam, felháborodásomnak szeretnék hangot adni a blog keretein belül. Aki azt várja, hogy az orvosokat fogom ócsárolni, annak csalódást kell okozzak. Voltak szerencsés és szerencsétlen élményeink a családban, de úgy gondolom, sokkal több pozitívumot találhat az ember az egészségügyben, mint negatívumot, csak nem szabad csőlátással nézni a dolgokat.
Kedden délután láttam viszont egy olyan esetet, ami kihozott a sodromból. Vidéki nagyváros, kora délután. Egy fiatal fiú rosszul lett, amennyire én értek hozzá epilepsziás rohama lehetett. A földön rángatózott, a szája habzott. Vele volt két idősebb férfi, az egyik talán a bátyja másik az apja lehetett. Mentők perceken belül kiérkeztek és megkezdték a fiú mentését. Mindez megszokott dolog lehet, én eddig nem láttam hasonlót, más biztosan. A két hozzátartozó azonban nem megkönnyítette, hanem majdhogynem lehetetlenné tette az orvosi ellátást. Nem akarták odaengedni a mentősöket a gyerekhez, bár hogy miért, ezt akkor és most a mai napig sem értem. Ők mondták, hogy mindenképpen el kell látniuk a gyereket, de a két férfi rájuk sem hederített, odaálltak a földön rángó fiú elé.
Pucéran ugráltatták a fiatal lányokat
2011.04.01. 12:36Tisztelt blog!
Úgy látom a hozzászólásokból, hogy az általam átélt rémálom már untat néhány kommentezőt. Nem kívánom nekik, hogy szintén hasonló megaláztatásban kelljen részt venniük, de biztos vagyok benne, hogy akkor ők is másként állnának az ilyen történetekhez. Ha nem is teszitek ki a blogba a levelemet, legalább kiírom magamból, talán az is használ.
Két hete alkalmassági vizsgálaton voltam az új munkahelyemhez kellettek a papírok. A vizsgálatot egy a céggel szerződésben álló magánrendelőben végezték, kivéve a tüdőszűrést. Hármasával hívtak be bennünket, egy korosztály voltunk, huszonegynéhány évesek. Egyszerre mentünk be, egyszerre álltunk az orvos elé, egyszerre lett megmondva, hogy vetkőzzünk, egyszerre lettünk visszaküldve, hogy a melltartót is vegyük le. A doktor úr ott ült, nekünk meg kellett állnunk előtte, majd egyszerre megfordulnunk, egyszerre lehajolni és megérinteni a talajt. Így zajlott a vizsgálat további része is, vérnyomásmérés, szemvizsgálat, mellkas hallgatás. Ameddig egyikünkkel foglakozott, a másik kettő ott álldogált.
Várandós kismamákkal üvöltözött a főnővér
2011.04.01. 06:00Sziasztok
A párom néhány hete szült, és nagyon sok pozitív és negatív dolgot is tapasztaltunk a klinikával kapcsolatban. Nagyon nehezen jött össze a babánk, évekig vártunk rá, úgyhogy nagyon örültünk, amikor kiderült, hogy sikerrel jártunk. A terhesség alatt szerencsére nem volt semmi probléma egészen a 37. hétig, amikor egyik este elkezdődtek a fájások. Gyorsan bementünk az ügyeletre, ahogy a műszakban lévő fiatal doktornő nagyon kedvesen fogadott minket. Kiderült, hogy a szülés még odébb van, de a fájások miatt a terhespatológia befektették. Mivel látogatási tilalom volt, hamar el kellett búcsúzni.
Pár nap múlva a párom sírva telefonált, hogy reggeli viziten a főnővér ordításától volt hangos a folyosó. Kiderült, hogy némely terhessel problémája volt a házirend miatt, de azok is le lettek üvöltve, akik nem szegték meg a szabályokat. Ilyen hangnem szerintem egyáltalán nem megengedhető senkivel szemben! Úgy gondolom, hogy emberi hangon is el lehet intézni mindent, és ha valakinek nincs türelme az embertársaihoz, akkor menjen a szántóföldre kapálni, de ne egy egészségügyi intézetben dolgozzon. És főleg ne várandósok között, akiknek éppen elég megrázkódtatás, hogy nem lehetnek a szeretteikkel, esetleg otthon várja őket kisgyermek is, ráadásul még azt a kevés időt sem tölthetik együtt, amire 1-1 látogatás alkalmával lehetőség nyílt. Szerencsére pár napra rá beindult a szülés. A szülőszoba nagyon szépen fel van újítva, barátságos hely.
Fizesse az állam a mellékhatás következményeit?
2011.03.31. 06:00Tisztelt Praxis Blog!
Megosztanám a történetemet. Ismerősömnél tüdőrákot diagnosztizáltak.A hagyományos kemoterápiás kezelést kezdték meg nála alkalmazni. Az ebben az esetben szokásos protokoll szerint 6 fázisban kap CDDP+VP-t, és közben egy 20 alkalmas sugárkezelést. Minden rendben zajlott a harmadik fázisig, az eredmények igazán kecsegtetőek voltak, a röntgenképen szinte "eltűntek" a rákos sejtek, a vérkép is tökéletes volt. Aztán egy hét múlva a szokásos vérvizsgálat során kiderült, hogy a határérték alá csökkent a fehér- és vörösvértesteinek száma.
Azonnali beavatkozásképpen (veszélybe került a vér oxigénellátása,
valamint a szervezet immunrendszere leállt) behívták vizsgálatra.
Ott derült ki, hogy a legutolsó CDDP+VP kemoterápiás gyógyszert a
kórház más gyártótól szerezte be, és ez okozta a problémákat.
Azt tudni kell, hogy a fázisokat általában több beteggel egyszerre
végzik, így össze tudnak ismerkedni a kezeltek a kórteremben. Mind
kiderült, mindenkinek ugyanezek a tünetek jelentkeztek, tehát biztos, hogy a gyógyszerrel volt valami probléma: csontvelői vérképzés elégtelenséget okozott.
És itt kapcsolódik a téma ahhoz, hogy miért is írok: ahhoz, hogy a
fehér- és vörösvértestek számát a megfelelő szintre lehessen hozni,
injekciókat kapott a páciens. Mivel a kórház nem tartott raktáron
ilyen injekciókat, a patikába kellett mennünk megvenni. Akkor
döbbentem le, amikor megláttam, hogy a négy gyógyszert mennyiért
támogatta az állam: több mint 600.000 forintért.
Kérdésem az lenne, hogy ilyen esetben, amikor a gyógyszergyártó
"hibája" miatt a beteg mellékhatásait orvosolni kell, akkor azt miért
az állampolgároknak, a TB kasszának kell megfizetnie ilyen áron?
Ilyen esetben a keletkezett költségeket áthárítanám a gyógyszergyártó cégre, hiszen kimutatható az összefüggés a szériahibás gyógyszer és a mellékhatások kezelésére fordított állami pénz kifizetése között. Azt már feltételezni sem merem, hogy a CDDP-VP-t és az injekciót is ugyanaz a gyógyszergyártó gyártaná...
Plusz érdekelne, hogy miért nem kap például - mint ahogy egy
hagyományos gyógyszertárban kapható gyógyszer vásárlása esetén - betegtájékoztatót a tüdőrák kezelése során szervezetbe juttatott
kemoterápiás gyógyszerhez?"
Üdv.
Van egy sztorija a magyar egészségügy helyzetéről? Megváratták, félrekezelték, megalázták, vagy ellenkezőleg, csupa jót tapasztalt? Küldje el történetét a praxisblog@yahoo.com címre, vagy használja
Nem foglalkoztak a belső vérzéssel
2011.03.30. 06:00Tisztelt Praxis!
Egy évvel ezelőtti tragédiánkat szeretném elmesélni. Rendszeresen olvasom a blogot, a levelekből is kitűnik, mekkora bajok vannak a magyar egészségügyben, de igazán csak az értheti ezt, aki saját bőrén tapasztalja. Senkinek sem kívánom, hogy mindazt átélje, amit szegény édesapám és a családom.
Apukám egy évvel ezelőtt március 21-én nagyon nagyon rosszul lett ,erős alhasi fájdalmakra panaszkodott, csak feküdt és a könnyei potyogtak, olyan fájdalmai voltak. Életemben egyszer láttam előtte sírni, rettenetesen megijedtünk édesanyámmal. Először az ügyeletet hívtuk, de ők nem akartak kijönni, azt mondták rengeteg a dolguk, ha tényleg sürgős, a mentőkkel próbálkozzunk. Hívtuk a mentőket, akik gyorsan kiértek és sürgősségi osztályra szállították apukámat.
120 ezer forint egy mandulaműtét?
2011.03.29. 06:00Sziasztok!
Évek óta állandó jelleggel mandulagyulladással járkálok az orvosomhoz. Eddig mindig a gyógyszeres kezelés mellett döntöttünk a háziorvosommal, de legutóbb már azt tanácsolta, hogy inkább vetessük ki, ne legyen vele többé gond.
Megkaptam a beutalómat, végül nagy nehézségek árán időpontot is sikerült kapnom.Mivel szeretek tisztán látni, ezért felkerestem a kórházat és a professzor urat, aki majd a beavatkozást végzi. Megbeszéltünk mindent, megnyugtatott, hogy rutinműtétről van szó, bár valószínűleg nem lesz kellemes, mert már elég idős vagyok. Mindez azt hiszem a rendjén való volna, kivetnivalót az eddigiekben nehezen lehetne találni. Az viszont teljesen kiakasztott, hogy az egyébként szimpatikus, joviális doktor úr egy tb által, tehát félig-meddig az én adómból is finanszírozott műtétre mondott egy tarifát is jó előre, méghozzá nem is akármekkorát.
Munkahelyi stressz és stresszoldás
2011.03.28. 06:02
A Stressz sajnos nem tartozik azok közé a tényezők köze, amelyekkel ne találkoznánk minden áldott nap. A munkahelyi stressz szinte minden második ember számára jelent problémát, amit többnyire a munkavégzés fokozott tempója, a munka mennyisége, valamint a magunkkal szemben állított elvárások a munkánkkal kapcsolatban, ill. a túlóra is okozhat.
Sokan nem tudják, de a stressz akár testi tüneteket is okozhat, többnyire kimerültséget, hátfájást, izomfájdalmakat vagy akár komolyabb problémákat is. Így azok az alkalmazottak, akik stresszes munkahelyen dolgoznak, többet maradhatnak otthon betegállományban, vagy ha nem is fajul odáig a dolog észrevehetően csökken a munkateljesítményük, ill. az elvégzett munka minősége is árulkodó lehet.
A munkahelyi stressz kihat az egész életünkre. A tapasztalatok azt mutatják, hogy sokan vannak, akik hazaviszik a munkahelyi problémákat is, ezáltal szellemileg ott maradnak az irodában, így a szabadidejüket is azzal töltik, hogy a felmerülő feladatokon gondolkodnak, illetve azon, hogy tudnák behozni a lemaradásukat.
Érdemes még időben felfigyelni a problémára és orvosolni, így talán megelőzhető, hogy a munkahelyi stressz rátelepedjen a magánéletünkre is, és ami talán még ennél is fontosabb, hogy az egészségünk is rámehet, ugyanis, ha nem veszünk tudomást a problémáról, annak bizony komoly következményei lehetnek, mint pl.: gyomorfekély, magas vérnyomás, szorongás, ill. depresszió.
A kiváltó okokat érdemes idejében felismerni, megszüntetni vagy esetleg „kezelni”, az egyik ilyen ok lehet a magnéziumhiány. Magnéziumhiányt általában az egészségtelen, mozgásszegény életmód, a krónikus stressz, a különböző élvezeti cikkek (cigaretta, alkohol, drogok) fogyasztása okozhat. A minőségileg és mennyiségileg elégtelen táplálkozás, egyes életkori sajátosságok és élettani állapotok (pl. terhesség, szoptatás, gyerekkor, klimaktérium), továbbá bizonyos krónikus, kóros folyamatok is szerepet játszhatnak. Valamilyen okból fokozódhat a szervezet magnéziumszükséglete is. Ez előfordulhat erőteljes szellemi vagy fizikai igénybevételkor: vizsgaidőszak, stresszes életmód, aktív sportolás, fizikai munka. Ilyenkor a sejteknek több energiára van szükségük, amihez csak megfelelő magnézium-ellátottság esetén jutnak.
A Magne B6 tabletta segít áthidalni a feszült hétköznapokat, ezáltal segíti azt is, hogy jobban érezhessük magunkat a bőrünkben és könnyebben vegyük a mindennapi akadályokat feszültség nélkül. A Magne B6 tabletta szedése ajánlott, ha a táplálékkal nem kerül elegendő magnézium a szervezetbe, vagy felszívódási zavarok esetén, illetve ha fokozott mennyiségben ürül ki a magnézium a szervezetünkből, vagy ha fokozott magnézium mennyiségre van szüksége a szervezetünknek.
http://www.statimpatika.hu/statimpatika01013751.html.
Átvágták a beteg beleit, amibe belehalt
2011.03.27. 06:00Tisztelt blog!
Röviden szeretném önökkel megosztani tragédiánkat. Kérem az adataimat ne tegyék ki a blogba. Az előzményekkel és korábbi kálváriánkkal nem untatnék senkit, a közepébe vágok. Anyósom 65 éves volt, amikor végbél daganatot diagnosztizáltak nála. Rengeteg kivizsgálást követően az orvosok úgy látták, hogy az állapota még műtéti beavatkozással javítható, akár a teljes felépülést is elképzelhetőnek látták. Természetesen a műtét mellett döntöttünk.
Elérkezett a műtét napja. Aggódtunk, szorongtunk, feleségem eléggé maga alatt volt és rossz megérzése volt. Nyugtatgattak, de én biztatgattam, hogy nem lesz semmi gond. Sajnos nem nekem lett igazam, az ő balsejtelme vált valóra. A beavatkozás ugyan sikerült, de amikor összevarrták (állítólag géppel, ezt nem értettük) felsértették a beleit, melynek következtében elhunyt.
Mindezt csak akkor tudtuk meg, amikor délután bementünk a kórházba, bár elvárható volna azt gondolom ilyen esetben, hogy azonnal értesítsék a hozzátartozókat. Feleségem összeroppant, zokogott, az ájulás szélén volt és sajnos ő is kórházba került idegösszeomlással. Majdnem egy héten keresztül kellett kórházban feküdnie, miközben gyógyszerekkel próbálták talpra állítani. Még ma is nagyon rossz állapotban van.
Nem tudom, hogy egyáltalán hogyan fordulhat elő hasonló eset. Figyelmetlenség, túlterheltség, véletlen? Egy ember, egy anya élete ért véget idő előtt, 3 unokája soha nem bújhat már oda hozzá, soha nem ölelhetik, puszilhatják meg őt.
Kihez forduljunk? Mi ilyenkor a metodika? Van-e helye a jogorvoslatnak? Nem, nem a pénz miatt, hanem azért, hogy ilyen a jövőben senkivel se történhessen meg.
Tibor
Van egy sztorija a magyar egészségügy helyzetéről? Megváratták, félrekezelték, megalázták, vagy ellenkezőleg, csupa jót tapasztalt? Küldje el történetét a praxisblog@yahoo.com címre, vagy használja
Németországban működik az egészségügy
2011.03.26. 06:00Sziasztok, Barátnőmet Baleset érte Németországban,ahol jelenleg él. Patellája ketté tört, műtét útján drótok segítségével hozták helyre . Ezt a levelet nem publikusnak szánta, de engedelmével elküldöm nektek, hogy végre egy jó hangulatú levél is legyen nálatok.Tanulsága nem sok van, talán csak annyi, hogy a technikai felszereltséggel valószínűleg nem versenyezhetünk,ott is van ágyhiány, de az emberi hozzáállás, és a szervezettség figyelemre és irigységre méltó
Íme a levél:
Köszike a vigasztaló szavakat, no meg hogy lélekben itt ülsz az ágyam szélén
Immár péntek óta itthon vagyok, ami a gyógyulási folyamatban biztos segít, hiszen a lelki, hangulati körülmények is fontosak a mihamarabbi (két) lábra állás sikerének érdekében...
Megütötte a gyereket az orvos
2011.03.25. 13:00Sziasztok!
A legelején szeretném leszögezni - megelőzendő a sok támadást - nem az orvosokkal általánosságban van problémám, sőt, az egyik gyerekkori barátnőm maga is orvos. Egy bizonyos személyre haragudtam meg mérhetetlenül, mert úgy bánt a kisfiammal, ahogy az megengedhetetlen, megbocsájthatatlan. Fiam 11 éves múlt, nagyon agilis, életvidám kisfiú, mindamellett szófogadó, jó gyerek is. Csak hát kissé félénk, de melyikünk nem volt az ennyi idősen?!
Sajnos egy héttel ezelőtt belázasodott az iskolában, hányt is szegény, ezért haza is küldték. Ilyenkor szerintem elvárható volna, hogy a szülőket értesítse az iskola, ez nem történt meg, de a gyerkőcnek van kulcsa, haza tudott menni és ő otthonról felhívott. Mobilja nincsen, korainak tartom. Mivel a férjem Németországban dolgozik és én is a munkahelyemen voltam és nem engedtek haza, ezért azt láttam a legjobbnak, ha felhívom az orvost, ha tud, akkor jöjjön ki hozzánk és nézze meg a gyereket. A háziorvosunk sajnos szabadságon volt, a helyettese pedig kerek perec megmondta, hogy ő bizony nem jön ki. Elfogadtam a helyzetet zokszó nélkül, más megoldást kerestem.
Megjártam a poklok poklát
2011.03.25. 06:00Tisztelet Olvasók!
2010. nyarán egy csípőprotézis beültetésem volt. Már az elejétől ülni nem tudtam, csak fél oldalt kidűlve. Amikor terhelni lehetett a lábat onnantól kezdve fokozatosan nőtt a fájdalom, ami égető érzéssel kisugárzott az alsó lábszáramra is, a lábfejem pedig ki volt fordulva oldalra. Az operáció helyén úgy éreztem, mintha valami be lenne csípődve, ami idővel ki is engedett. Onnantól kezdve éreztem, hogy egy kb. 1 cm-es kötél össze vissza mozog bennem. A lábamon csak egy kitaposott cipőben tudok járni, mivel a sérült oldal nem fogadja el a másik lábbelit. /Úgy gondolom, idegszál sérülhetett./ Az elindulás az kegyetlen nehéz volt, hiszen dűltem ki oldalra, mivel kaptam egy 3,5 cm-el hosszabb lábat.
Aztán jártam a poklok poklain. Az egyik orvos küldözgetett a másikhoz, vagyis ők voltak a játékosok, és pedig a ping - pong labda. Lépcsőn járni még a mai napig sem tudok rendesen. Már lassan ott tartok, hogy még magamat sem tudom ellátni. Természetesen a műtétem a lehető legjobban sikerült. Februárban jártam egy felülvizsgáló orvosnál. Kérdeztem tőle utazhatok e, mivel a családom külföldön élés nem voltam biztos benne, hogy kibírom az utat. Azt válaszolta, hogy nekem nem mindegy az sem mivel utazom és az sem, hogy hogyan vagyok szállítható.
Elvágtak egy eret a beteg combjában
2011.03.24. 14:00Sziasztok!
Még 2009-ban csípőprotézis műtétet hajtottak végre a nagyapámon. Már több, mint egy éve várakozott beavatkozásra, nagyon fájt a lába, alig bírt járni, borzasztóan örült, amikor megkapta végre az időpontot. Nem félt,rengeteg oldalt elolvasott, ahol az ilyesfajta műtéten átesett betegek meséltek tapasztalataikról, bízott benne, hogy vele is minden rendben lesz, de sajnos tévedett, mert a műtét nem úgy alakult, ahogy annak kellett volna.
A beavatkozás során sajnos orvosi figyelmetlenség, komplikáció lépett fel, ugyanis nagypapám combjában az egyik eret sajnos elvágták, melynek következtében nagyon komoly vérveszteséggel sikerült csak végrehajtani a műtétet, majdnem belehalt szegény nagypapám. Az intenzív osztályra került a műtétet követően és ott is feküdt két héten keresztül. Az elpattant eret egy az ágyékából kiszedett érrel pótolták.Miután stabilizálódott az állapota, azt reméltük, hogy már csak a felépülés folyamata van hátra, de itt is tévedtünk. Bár szervezete a protézist befogadta, sajnos két hét után kiderült, hogy a beültetett protézis nem funkcionál.
Azok a lúzer betegek
2011.03.24. 06:00Tisztelt Praxis Blog!
Igen régóta olvasom a történeteket és a hozzászólásokat. Sok mindent változtatott a gyógyítással kapcsolatos érzéseimen pozitív irányban. Cinizmus nélkül írom önbizalmam a helyére került. Csaknem minden kórházi élményem után a padlóra kerültem az önbecsülésemmel, hogy csak én lehetek ilyen lúzer, szerencsétlen, aki soha nem tudja hogyan kezelje a helyzetet. Ahogy olvastam mások sem tudnak a helyzet magaslatára kerülni, ha betegek. Többször voltam kórházban, ebből két alkalommal rezgett a léc, az orvosok tudásán kívül még sok más is be kellett segítsen, hogy életben maradtam - ahogy az egyik orvostanhallgató írta - a szerencse is.
Kérdéseim azonban: miért lúzer az a beteg, aki fiatal, tevékeny életét nem a betegségek felmerülésének tanulmányozásával tölti és ha hirtelen bajba kerül nem mindig tud megfelelően cselekedni, reagálni? Nem mindenki az élet császára és a betegségek nagy része / szerencsés esetben/ idős korban jelentkezik amikor az átlagemberek nagy részét megtaposta az élet és már nem képesek érdekeiket megfelelően érvényesíteni. Miért lúzer az a hozzátartozó aki úgy érzi, hogy a legjobb kezekben hagyta a beteg hozzátartozóját, az orvosokéban, és nem tudja megtenni mert még van munkája, hogy félnapokat mellette töltsön? Személy szerint a látogatómat a pokolba kívántam, amikor felvágott hassal kellett az ágyon gebeszkednem, és a legkisebb vágyam a húsleves elfogyasztása volt. Minden elismerésem a határozott megbízható orvosoké, akik már fellépésükkel is energiát sugároznak.Eez kell a betegnek a biztonságérzethez. Mi azonban, gyarló emberek nem ilyenek vagyunk. Közülünk sokan már születésünktől azok táborát gyarapítjuk, akikben nem teng túl az önbizalom. Az ilyen típusú beteg, bármennyire is betart minden írott és íratlan szabályt, mindig és mindenhol a rövidebbet húzza. Ez az amit a betegellátásban nem szabadna megengedni.
Ellopták a laptopomat a kórteremből
2011.03.23. 06:00Kedves praxis olvasók, orvosok, betegek!
Kérek mindenkit nagy tisztelettel, hogy ha egész véletlenül, ne adj Isten kórházba kerültök, akkor ne legyetek annyira hülyék, amilyen én voltam. Eszetekbe se jusson magatokkal értéket vinni a kórházba, vagy olyan tárgyat, ami a szívetekhez nőtt, ugyanis simán elképzelhető, hogy hasonlóan jártok, mint én.
Február elején egy rossz lépést követően (a rossz talán nem is elég jó kifejezés, legyen inkább borzasztó) sikerült eltörnöm a bokámat. Mentségemre szóljon, hogy nem ittam, nem használtam semmit, egyszerűen béna vagyok és figyelmetlen, meg is lett az eredménye. Jött, aminek jönnie kell, mobil előkap, mentőket felhív, jöttek is szaporán, vittek is sebesen. Vizsgálatok, röntgen, miegymás, jött az ítélet, műtétre lesz szükség. Halk kétségbeesés közepette elfogadtam sorsomat és ezerszer elátkoztam magamat a figyeletlenségem miatt.
A betegekre fújta a cigifüstöt
2011.03.22. 06:00Sziasztok!
Ma orvosnál jártam, nagyon úgy fest, hogy asztmás vagyok a diagnózis szerint, de még hátra van néhány vizsgálat. Nem ez az oka, hogy írok a blogba, egész másról van szó. A rendelőben ugyanis ott, ahol betegeket vizsgálnak és betegségeket diagnosztizálnak, nos ott a betegek orra előtt dohányoznak egyes orvosok. Amikor beléptem, már akkor megcsapott a füst, a folyosóra is kiterjengett, szóval nem egyszerű a helyzet, reménykedtem, hogy nem az én orvosomtól jön a bagószag. Sajnos csalódnom kellett.
Ez volt a második alkalom, hogy nála jártam, de azt hiszem az utolsó is egyben. Amikor sorra kerültem és bementem, épp ott füstölt a cigi a hamutartóban, mintha ez volna a világ legtermészetesebb dolga. Ilyen körülmények között kérdezte meg, hogy mi a panaszom. Én elmeséltem mindent, de s beszéd közben is egy szép kis köhögő roham jött rám. A doktor úr rá sem bagózott. Mivel néma gyereknek ugye anyja sem érti a szavát, ezért két krákogás között arra kértem, hogy legyen olyan kedves és oltsa el a cigarettát. A válasz az volt, már csak egy slukk van belőle és kész. Végre eloltotta.
44 perc alatt ért ki a mentő az eszméletlen, vérző fejű kisfiúhoz
2011.03.21. 06:00Kedves Szerkesztők!
A minap egészen véletlenül kerültem bele egy olyan esetbe, amit most megírok önöknek. A 24-es villamossal utaztam a Vágóhíd felé (nem kell izgulni, nem a bkv hibáit szeretném ecsetelni). Az Orczy tér után egy megállóval, amelynek most nem ugrik be a neve egy iskolatáskás, körülbelül 10-12 éves gyerkőc szállt le a villamosról, ebből lett a baj. A kissrác rosszul lépett le, majdnem aláesett a villamosnak és eszméletét veszítette. A feje csupa vér volt, ijesztő, szörnyű látvány volt. Alig voltunk páran a villamoson, rajtam kívül majd mindenki nyugdíjas volt, ők nem is akartak leszállni, én azonban ezt mindenképp kötelességemnek tartottam. Ami meglepett, hogy a villamos vezetője sem szállt le, továbbment, de ez más lapra tartozik.
Az első dolgom volt riasztani a mentőket. Elmondtam a diszpécsernek, hogy mi történt, hogy ömlik a kisfiú fejéből a vér és nincs magánál. Mondták, hogy maradjak ott vele, ami természetes volt számomra. Kérdeztem, hogy csináljak-e valamit, ne hívjak-e egy taxit és vigyem valamelyik közeli intézménybe( Heim Pál, Baleseti is közel van) de azt mondták, inkább ne, csak maradjak ott vele. Így hát ott álltam és vártam. Közben jött pár bámészkodó, kérdezgettek, mi történt, én meg mondtam, hogy a baleset hogyan zajlott. Vártunk, vártunk, eltelt 10 perc, majd 20 perc, a mentők sehol. Ekkor már kezdtem ideges lenni, ezért újra hívtam a 104-et és elmondtam, hogy még mindig sehol a felmentő sereg. A hölgy a telefon túlsó végén megnyugtatott, hogy úton vannak, már oda kellett volna érnie a rohamkocsinak.
Nem szólt, hogy a beteg meghalt, de a pénzt elfogadta
2011.03.20. 06:00T. Praxis blog!
Nemrég, másfél hónappal ezelőtt elveszítettem egyetlen élő rokonomat, az édesanyámat. Szívelégtelenséggel szállították kórházba, ahonnan már nem is jött ki többé. Évek óta gond volt a szívével, rengeteget feküdt kórházba szegény, de nem gondoltam, hogy ilyen hamar elmegy. Mindössze 62 éves volt. Pótolhatatlan veszteség, még nem sikerült kihevernem...
Azért írok most önöknek, mert a halála melletti fájdalmamat a düh és a harag is kiegészíti. Nem, nem minden orvosra haragszom, ugyanis az évek folyamán rengeteg kiváló és lelkiismeretes orvossal, nővérkével sikerült találkoznom édesanyám kálváriája kapcsán, nekik a mai napig hálás vagyok. Sokat segítettek, talán meg is hosszabbították anyukám földi létét. De az az orvos, aki a halála előtt kezelte őt...Vissza kell fognom magamat, mert nem szeretném, ha a dühöm miatt ítélkeznének felettem. Csak hát mindennek van egy határa.
Emberség? Francokat!
2011.03.19. 06:00Sziasztok!
Évekig jártam kórházról-kórházra az édesanyámmal. A hab a tortán a János Kórház volt, ahol az urológia épületében lévő egyetlen lifthez csak az orvosoknak és a helyi járatos mentősöknek volt kulcsa. A doktor megkérdezte anyukámat, hogy föl tud-e menni gyalog a piszkosul magasan lévő első emeletre, mire anyukám elmondta Neki, hogy mélyvénás trombózis van a lábában, és nem tud lépcsőt mászni.
A doktor erre fogta magát, s a liftkulccsal a zsebében kettesével futott fel anyukám előtt a lépcsőn, s kivárta azt a kb. 1/2 órát, mire édesanyám felküzdötte magát a vizsgálat helyszínére. Emberség? EU-s elvárások az akadálymentesítésről? Mit számít mindez a János Kórházban? Francokat.
Két hetenként kellett ellenőrzésre mennie kórházon belül. Alkalmanként 5000 Ft zsebbe, s ennek ellenére úgy beszéltek anyukámmal, mint a kutyával. Az ominózus eset után minden alkalommal ott voltam egy-egy napot a kórházban, hogy kivárjam, mikor viszik át az urológiára, s reménykedtem benne, hogy beengednek, mert egyedül már nem mert átmenni.
Ülve szállították, amikor rákos daganat volt a fenekén, s a vége felé már ordított szegény a fájdalomtól. Hiába voltam vele, hiába könyörögtem, hogy segítsenek, hiába adtunk pénzt. Emberség? Az a legkevesebb…
Van egy sztorija a magyar egészségügy helyzetéről? Megváratták, félrekezelték, megalázták, vagy ellenkezőleg, csupa jót tapasztalt? Küldje el történetét a praxisblog@yahoo.com címre, vagy használja
Vegye le a melltartót és a nadrágot is!
2011.03.18. 14:15Kedves Olvasók!
Ahogy látom, nagyon mennek az érvek pro és kontra, lehet-e félmeztelenre vetkőztetni fiatal lányokat egy-egy vizsgálaton. Elárulom, hasonló sztori nem csak iskolaorvosnál eshet meg egy tudatlan fiatallal. Két évvel ezelőtt albérletbe kellett költöznöm 17 évesen. Meg volt rá az okom, ezt most és itt nem fejteném ki bővebben. A lényeg, hogy próbáltam a sulim koleszába bekerülni, de mivel nem volt hely, csak a vidéki diákok számára, így maradt a nehezebb megoldás. Ez természetesen azzal járt, hogy a gimi mellett munkát is kellett vallanom, így a nagymamámtól kapott pénzből (ő vidéken lakik, ergo hozzá nem mehettem) és a munkával keresett pénzből úgy ahogy fent tudtam tartani magamat. Nem volt egyszerű, de megoldottam valahogy. Mivel egy évvel voltam az érettségi előtt és konkrét tervem volt a továbbtanulást illetően és mindenképp államilag finanszírozott helyre kellett bekerülnöm, ezért állandóan hulla fáradt voltam, iskola, munka, tanulás, ennyiből állt az életem.
Egész kis korom óta egyetlen egyszer sem voltam igazán beteg, leszámítva egy-egy megfázást, de talán az állandó hajtás miatt pár hónappal a költözés után sikerült beszednem egy jó kis vírust (influenzát egész konkrétan, de nem a h1n1-et). Ágynak estem, mondanom sem kell ramatyul voltam, senki sem volt, aki teát főzzön, húslevest csináljon, így három nap lázas fetrengés után úgy döntöttem, orvoshoz megyek. Mivel annyi energiám és lélekerőm nem volt, hogy a másfél óra távolságra található háziorvosomhoz elvergődjek, az albérletem közelében pedig volt egy rendelő, ráadásul a háziorvosom amúgy is gyermekorvos volt, ezért arra az elhatározásra jutottam, hogy lesz, ami lesz, lemegyek a rendelőbe és átjelentkezek oda. Az albérletbe be voltam jelentve, szóval ezzel nem volt gond.
.jpg)
Haza küldték agyvérzéssel
2011.03.18. 06:00Sziasztok!
Néhány évvel ezelőtt édesanyámmal voltam otthon. Ő házimunkát végzett amikor rosszul lett. Hirtelen nagyon fájt a feje és rá pár percre már az eszméletét is elvesztette. Természetesen kihívtam a mentőket, akik beszállították a kórházba. Én nem szívesen, de elmentem iskolába, mivel épp a vizsgák előtt álltam. Mikor hazaértem délután az édesanyám már otthon volt és aludt.
Eléggé meglepődtem, mert én láttam, hogy mielőtt bevitték milyen állapotban volt. Sokáig nem is kelt fel, ezért kihívtuk ismét a mentőket. Mikor beszállították elmondták, hogy nagyon súlyos agyvérzése van. Sokáig komában feküdt, mire meg lehetett műteni. Az orvosok azt mondták, hogy nem biztos, hogy megéri a holnapot. Szerencsére meg lehetett operálni és mára már csak egy nagyon rossz emlék, de sajnos a káros hatásai az agyvérzésnek megmaradtak. Mikor először szállították be a mentők a kórházból egy normális vizsgálat nélkül küldték haza!
Csináltak egy vérnyomásmérést és a fejfájására kapott egy injekciót. Egy Algopyrin injekciót. Ennyi történt akkor és erről a zárójelentés még meg van. Hihetetlen, hogy majdnem ott maradt csak azért, mert hozzá nem értő, nemtörődöm orvosok is dolgoznak. Ezt ki fogja kompenzálni? Ha meghalt volna csak azt mondták volna, hogy bocsánat?
Nem csináltunk pert, mert nem ér annyit az egész hercehurca és nem akartuk terhelni ezzel még jobban édesanyámat. Ha az első orvoson múlt volna az egész akkor édesanyám már nem élne.
Van egy sztorija a magyar egészségügy helyzetéről? Megváratták, félrekezelték, megalázták, vagy ellenkezőleg, csupa jót tapasztalt? Küldje el történetét a praxisblog@yahoo.com címre, vagy használja
A földön kellett aludnom
2011.03.17. 06:002011. január 15-én, az esti órákban kórházba kellett mennünk a 18 hónapos kislányunkkal, mert befulladt. Az ügyelet, amit már másodszor jártunk meg 2 nap alatt, már nem tudott semmit tenni érte.Bementünk a kórházba. Felvették a kislányt, ellátták. Már első körben közölték, hogy a gyermek mellett maradhatok éjjelre-nappalra. Ha szeretnék pihenni, akkor 3000 Ft/nap az anyaszállás. Ezért fürdési, étkezési és szállás lehetőséget kapok. Vagy 2000 Ft/nap fürdés és szállás, vagy a 3. lehetőség. Ingyen ülhetek az ágya mellett egy stokin, aminek még támlája sincs. Ha az anyaszállót választom, nincs hely. Még ha ki szeretném fizetni, akkor sem. Egyébként meg a szálló a földszinten lenne, az osztály pedig az 1. emeleten.
Mivel a kislányom mellett szerettem volna maradni, a széket választottam. Ha szállásra megyek, akkor annyi erővel haza is mehettem volna ingyen, hiszen helybéli vagyok.Felkerültünk az osztályra, a szobában már volt egy korombeli anyuka. Annyi idős kislánnyal, mint mi és ugyan azzal a problémával. Mikor beléptünk, láttam, hogy plédek hevertek a földön. A másik anyuka már meg"ágyazott" magának, a hideg padlóra.
Szent Imre, a "gyilkos" kórház
2011.03.16. 06:00Az édesapám tüdőembólia gyanújával került be 2008. júliusának elején, egy pénteki délelőttön a budapesti Szent Imre Kórházba, ahol a Sűrgősségin hagyta a mentő a protokoll szerint. Ez azt jelentette, hogy a mentővel behozott betegek - némelyek öntudatlanul, némelyek pokoli kínok között - a régi típusú, nagykerekű ágyakon várták, hogy valaki megvizsgálja őket, és felkerüljenek valamelyik osztályra.
Látva, hogy a 4 vizsgálóból igazán csak kettő működik, beteg viszont volt tíz-tizenkettő is,és jobban nőtt a számuk, mint amennyit megvizsgáltak, pénzzel gyorítottam az előrejutást - közben az egyik vizsgálóba behordtak minden korszerű műszert, és felszerelést, így reménykedtem, hogy ott vizsgálják meg. De, nem: filmesek érkeztek, és valami riporthoz rendezték be a vizsgálót. A maradék egy működő vizsgálóba húsz percen belül bekerült édesapám, egyre több orvos és asszisztens jött, aztán fél óra múlva közölték: megy az intenzívre, mert rendkívül súlyos az állapota, szívelégtelensége van. Ha nem adok pénzt, és nem veszik előre, ki tudja, mi történt volna már akkor, ott, a várakozás közepette. Egy vele egyidőben bekerült idős asszonyt nem kísért el senki, nem adott paraszolvenciát senkinek, így pechje volt, csak jajgatott a fájdalomtól, lerángatta magáról a csupasz testét fedő lepedőt, miközben hozzátartozók ültek tőle két méterre - orvos, ápoló rá sem hederített.
Nem szóltak, hogy haldoklik az édesanyám
2011.03.15. 06:00Sziasztok!
Sajnos nekem tragikus élményem van az Országos Korányi TBC és Pulmonológiai Intézettel kapcsolatban. 2010 július15-én ott hunyt el Édesanyám tüdőfibrózisban. Igazából nem sok mindent tudok a kórházról. Háromszor került be, ebből egyszer voltam látogatóban halála előtt másfél hónappal. Akkor 2 hetet feküdt bent. Jobban lett, haza engedték.
Akkor elég megdöbbentő volt számomra ahogy ott meghalnak a betegek, vagyis amilyen körülmények közt. Értem ezt arra ahogy a betegtársaik és a látogatók is végignézik a haldoklásukat, mert se egy paraván, semmi nincs körülöttük, nem létezik, hogy ezt nem lehetne megoldani. Ha már el kell mennie, legalább nyugodtabb körülmények között, esetleg a családtagjai mellett, ne idegen emberek előtt közszemlére kitéve.
Félmeztelen tinik az iskolai szemvizsgálaton
2011.03.14. 06:00Az eset a mi osztályunkban is megtörtént, először azt hittem, valamelyik osztálytársam anyukáját még ennyi idő után is zavarja az eset.
Én levetkőztem, és félmeztelenül kellett végigolvasnom a betűket a szemvizsgálathoz, félmeztelenül nézte meg a doktorbácsi, van-e lyukas fogam, és félmeztelenül ellenőrizte a pajzsmirigyemet (mondanom sem kell, nem vette észre a tömött fogaimat, de még a fogszabályzómat se, minden fogam ép és egészséges volt szerinte, a szemem tökéletes, a pajzsmirigyem kifogástalan, pedig a vizsgálat részéről annyi volt, hogy rápöckölt a torkomra...)
Nálunk is volt pár bátrabb lány, akik nem voltak hajlandóak levenni a melltartójukat, nem hisztiztek, indokot kértek a dokitól, hogy miért van erre szükség. a válasz pofonegyszerű volt: nem gerincvizsgálat, Nem mellrákszűrés (ilyet nem is csinált, ami esetleg indokolta volna a levételt), ennél sokkal triviálisabb indokkal állt elő. Zavarja a sztetoszkópot a melltartó fém pöcke.
Szerencsére ez a pár lány nem esett a fejére, ilyen indokkal még 15 évesen sem váltak meg a melltartójuktól. az iskolaorvos kikelt magából, és mondanom sem kell, milyen tortúrán mentek utána keresztül az igazgatónál.
Szerencsére az osztályfőnökünk melléjük állt, ahogy az egész osztály, orvos-jogász szülőkkel együtt.Kiderült, az orvosnak kutya-kötelessége figyelembe venni a beteg szemérmességét, meg normális tájékoztatást adni. egyik sem történt meg. Amikor bepanaszoltuk a dokit, érdekes mód nekünk adtak igazat. Azóta nem ő az iskolaorvosunk.
Van egy sztorija a magyar egészségügy helyzetéről? Megváratták, félrekezelték, megalázták, vagy ellenkezőleg, csupa jót tapasztalt? Küldje el történetét a praxisblog@yahoo.com címre, vagy használja
Eltűnt a kórházból a beteg
2011.03.13. 06:00Tisztelt szerkesztők!
Édesanyám másfél hónapja agyvérzést szenvedett és kórházba került. Bár mindenki azt jósolta, hogy nem fogja túlélni, szerencsére majdnem egészen rendbe jött, sajnos a beszédet leszámítva, ugyanis a beszédkészségét teljes mértékben elveszítette. Egészen meg voltam elégedve az ápolókkal, orvosokkal egyaránt, aztán a héten olyasmi történt, ami miatt még most is teljesen ki vagyok borulva. Történt ugyanis, hogy édesanyám kedd délelőtt egészen egyszerűen eltűnt a kórházból.
Mi csak szerdán tudtunk bemenni a kórházba, nagyon megdöbbentünk, amikor nem találtuk és a legrosszabbra gondoltunk. Kérdeztük az épp szolgálatban lévő ápolókat, orvosokat, senki sem látta a kedd reggeli vizit óta, akkor teljesen rendben volt, már amennyire lehetett. Egyszerűen nem tudom elképzelni, hogyan tűnhetett el és most hol lehet. Senkinek sem tűnt el, hogy egy egész álló napon keresztül nem tartózkodott az épületben, nem ment a vizsgálatokra, nem volt ott a viziteknél?Ami külön bántó és fájó, hogy nem értesítettek bennünket, sőt, a rendőrségnek sem szóltak.
Hagyták, hogy maga alá csináljon
2011.03.12. 06:00Sziasztok!
Betegnek lenni és kórházba kerülni nem jó dolog, ezt mindenki tudja. Az sem sokkal jobb, ha az ember maga nem beteg, de az egyik hozzátartozója kerül kórházba. Szegény 81 éves nagymamám elesett lekvár főzés közben és eltörte a lábát. Alapvetően remek egészségi állapotban van, egyedül közlekedik, intézi a dolgait, bevásárol, főz, mos, takarít, a barátnőivel is hetente találkozik, szellemileg is teljesen ép, nagyon szép és aktív életet él idős kora ellenére is. Sajnos beütött a krach és a lábtörés következtében kórházba került. Rohant az egész család (mi ugyanis Pesten élünk, a nagyi tőlünk kb 180 kilométerre).
Egy nappal a baleset után mindannyian ott voltunk nála a kórházban. Sajnos olyan döbbenetes élmény volt ez nekünk, hogy arra nehéz a megfelelő szavakat is megtalálni. Az, hogy maga az épület lerobbant állapotban van és minden kopott, rozsdás, az nem lepett meg bennünket, de az, hogy mindemellett minden ragadt a kosztól, az már annál inkább. A mellék helységben és az egész folyosói részlegen, ahol jártunk olyan szag terjengett, hogy a gyomrunk majd kifordult, ráadásul eldobált zsebkendők, műanyag poharak voltak a földre dobva, mintha ez volna a világ legtermészetesebb dolga. Ez nyilván a betegek, illetve a látogatók műve volt, ám a takarítóknak sem ártana kissé jobban aktivizálniuk magukat.
PRAXIS
"Pozitív és negatív történetek a magyar egészségügyről, minden mennyiségben. Orvosnál jártunk és nem ment minden zökkenőmentesen? Netán megaláztak, megvárattak vagy félrekezeltek? Vagy éppenséggel lelkiismeretes, segítőkész egészségügyi dolgozókkal találkoztunk? Ide megírhatjuk. Miért is? Mert az orvostársadalom máris nyomon követi a bejegyzéseket, olykor pedig hangot is adnak álláspontjuknak a kommentekben. De ha nem vagyunk mesélős kedvünkben, a kórházértékelővel is kinyilváníthatjuk véleményünket." - hvg.hu
Médiaajánlat
