Nyitott sebbel, csorgó vérrel vártunk

91 hozzászólás

2012.03.31. 07:33

Üdvözlet Mindenkinek!

Lehet, hogy az egészségügyben van jó dolog is, de azzal nehéz összefutni.Kalandok élmények röviden az elmúlt 20 évből:Aktív sportoló voltam. Edzésen térdsérülés, hetekig alig tudtam hajlítani lábam. Sebészet János Kórházba irányított, két orvos is megvizsgált, röntgen felvételek alapján. Túlspilázom az egészet nincs semmi bajom, borogassam. Térdem kattogott, néha kiugrott az évek során. 10 évvel később a térdem úgy kiugrott, hogy nem ugrott vissza helyére. Műtét, amely során megállapították, hogy nincs keresztszalagom, csak csonkjai, amik most beékelődtek. A terhelés miatt porckopás...

 

Másik sportsérülésem, során a vállam csúnyán roncsolódott, szegecsek fémlapok kerültek be egy hosszadalmas műtét során. Elérkezett az ideje a fémek eltávolításának (mert a röntgen szerint elindult a nyakam felé az egyik szegecs), ambuláns műtét, helyi érzéstelenítéssel, (de nem adtak sok érzéstelenítőt, hogy a sejtek nehogy bedagadjanak, - állítólag). Utcai ruhában fekszek a műtő asztalon, a vállam egy kis zöld pelussal letakarva. Indul a műtét, nagyjából érzek mindent, a fájdalmat is... Hurrá megvan ez első fém! Beszorult és a fogóval nem tudja sebész rendesen megfogni. Lecsúszik fogó, vér fröcsköl. Erősebb szorítás, fogóval felemel a műtőasztalról, nyakamnál betámaszt és lefelé nyom. Lecsúszik a fogó és ismét a sebbe csapódik... Szitkozódik, földhöz vágja az eszközt. Az orvos dühösen kirohan a műtőből. Én és a majré fekszünk az ágyon, a műtős fiú tátott szájjal áll, majd engem (vagy magát) próbál nyugtatgatni.

Az orvosok miért kapnak fizetést?

105 hozzászólás

2012.03.29. 10:07

Az orvosok azok a munkavállalók, akiknek csak megszületni volt nehéz.Acsarkodik a rezidensszövetség meg már akkor a háziorvosok is lassan. Végezetül meg majd az unatkozó természetgyógyászok meg ezo-hiszterikusok fognak csoportosan átkozni a Kossuth téren? Minek? Az orvosok ne kapjanak fizetést! Vagy, ha mégis, akkor csak 1-2 évig. Ha már benyalták magukat és kialakult az ügyfélkörük [ügynök, beteg], akkor ők fizessenek be az egészségkasszába.

 

A vizitdíj egy jó szűrő volt. Az unatkozó mamák otthon maradtak inkább, a lógós diákok meg tanultak a dolgozatra. A vizitdíj a leterheltség csökkentése mellett forrás lehetne például az ösztöndíjazásra. Sávos kialakítású bérrendszer lenne a megfelelő, pályájuk kezdetén, 1-2 évig továbbra is az állam látná el az orvosnövendékeket, mint a taníttatásuk alatt.

Nem kellett volna meghalnia 52 évesen

201 hozzászólás

2012.03.27. 09:20

Kedves Praxisblog!

Történetem 10 éves, tehát a gondok már korábban is jelentkeztek, és úgy tűnik nincs új a nap alatt. Férjem 9 éve nagyon erősen fájlalta a jobb karját, de oly annyira, hogy nem tudta már felemelni. Már korábban, egy műtéti hiba miatt hasnyálmirigy gyulladást kapott, ezért havonta ment belgyógyászhoz, kontrollra és a gyógyszer receptjéért. Szintén ebből a hasnyálmirigy gyulladásból adódott, hogy az epevezetékébe tettek egy „támaszt”, ha a hasnyálmirigy újra begyullad, megduzzad, ne nyomja el az epevezetéket.

 

Már ennél a műveletnél is, ami egy másik korházban volt, mint a történetben szereplő., szóval már itt is csak a szerencsén múlott, hogy nem halt meg, mert az epéjét mosták egy oldattal, és a tápot mag közvetlenül a gyomrába vezették. Ez két állványt, két „üveget” jelentett, de a nővér nem figyelt oda és összekeverte a bekötést. Én éppen ott voltam és gyanús lett, hogy az előbb nem így volt, ezért lezártam mindkettőt és szóltam a főnővérnek. No, lett nagy riadalom, mert az epéjébe vezették a tápot, és a gyomrába a mosófolyadékot. Csak a főnővér kért bocsánatot. De ez csak kitérő. Szóval ezzel ez epevezetéket kitágító kis szerkezettel együtt kezelték, ismerősként akkor is amikor az erős kar-fájdalommal jelentkezett, július végén. A doktornő szerint ez tipikus epekő fájdalom. Gyógyszer, ultrahang az út tovább. Az ultrahang 2 mm-es követ mutatott ki, de jelezte ezt bizonyos támasztót is. Vagyis, ha odafigyel a doktornő észreveszi amit én is, hogy ez néhány nap alatt kiürül.

Lopnak a kórházban

94 hozzászólás

2012.03.26. 08:59

Tisztelt Cím!

Olvastam a blogját, amiben leírták, hogy a kórházban meglopták az édesanyját.Hasonló dolgot kívánok megosztani most én is.Édesanyám a berettyóújfalui kórházban feküdt pár évvel ezelőtt. Nem emlékszem pontosan, hogy mennyi pénz volt nála de emlékezetem szerint 20-30000 Ft közti összeggel rendelkezett. Amikor átszállították az egyik otthonba teljesen üres pénztárcával érkezett. Nem tudom megmondani, hogy hol, de lehet, hogy a kórházban, lehet a mentőben tűnt el a pénz.

 

Idegesített a dolog, de sokat nem tudtunk tenni, mert sok idő telt el a pénz pénztárcába való elhelyezésének ideje és az otthonba érkezés ideje között. Igaz hetente többször látogattam a kórházban, de nem néztem soha a pénztárcát. Költeni sem költhetett belőle, mert még azt sem fogyasztotta el amit a látogatásaim alkalmával vittem neki.

Hullarablók

152 hozzászólás

2012.03.25. 11:05

Üdv!

Sajnos,ma volt anyukám temetése...3 hete vittem be a kórházba,pangásos szívelégtelenséggel.A doki próbálta helyretenni anyukámat,de hiába csapolták meg,hiába vízhajtózták,amikor hazavittem már hangja sem volt,illetve nagyon fulladt.

 

Megköszöntük a gyógyítást becsületesen,50 000-ft-tal.Visszavittem 6 nap múlva,kontrollra,mert már alig élt.Ismét feltankoltuk a pénztárcáját,42 000-ft volt nála.Rá másfél napra éjszaka meghalt szegény!A személyes holmi átvételénél 392 Forintot kaptunk vissza a pénztárcájába!!!!

Nem akartuk az egész osztályt megrángatni,feljelentést tenni,de ANNYIRA ROSSZUL ESETT!Mondtuk is a nővéreknek,hogy ez nagyon durva!!!Mondták,hogy tegyünk feljelentést,de úgy sem tudjuk bizonyítani,hogy ennyi pénz volt anyukámnál.

Én annyit mondtam,hogy van ápolónő ismerősöm,egy hullarabló miatt az egész osztályt büntették,legyintettem,és annyit kívántam,hogy költse gyógyszerre aki ezt tette édesanyámmal!Elmondtam néhány embernek a történteket,és kiderült,hogy ez egyáltalán nem egyedi eset.

Van egy sztorija a magyar egészségügy helyzetéről? Megváratták, félrekezelték, megalázták, vagy ellenkezőleg, csupa jót tapasztalt? Küldje el történetét a praxisblog@yahoo.com címre, vagy használja megújult kórházértékelőnket!

Másfél hétig hagytak szenvedni a nőgyógyászaton

180 hozzászólás

2012.03.24. 08:53

Tisztelt Praxis,

 

Nekem eddig a bőrgyógyászatról és a nőgyógyászatról vannak tapasztalataim a soproni kórházban. Ahogy sokaknak, nekem is vegyes véleményem van. A nőgyógyászaton dolgozók hozzáállása szerintem botrányos. 2-szer merészkedtem oda menni, és mind a 2-szer úgy jöttem el, hogy ide soha többet!

 

Az első élményem 17 évesen, kb. 6 évvel ezelőtt ért. Kicsit problémás kamaszkorom volt ami a női dolgokat illeti... életem első nőgyógyászati vizsgálatára így kénytelen voltam rávenni magam. Én hülye nem magánrendelésre mentem hanem a kórházba! Mivel "kezdő" voltam fogalmam sem volt mi merre hogyan. Az asszisztens és az orvos (sajnos már nem emlékszem kinél voltam) nagyon bunkók voltak velem mindvégig. Nem segítettek semmiben, hiába kérdeztem, nem kaptam egyértelmű válaszokat. Pedig mivel akkor voltam először, annyit elvártam, hogy segítsenek kicsit, nyugtassanak meg.

Menthetetlen, hónapjai vannak

5 hozzászólás

2012.03.22. 08:20

Kedves Praxisblog,

Velem ugyanez történt. Édesanyám 59 volt én 27. „Valamit” találtak a tüdején, de nem tudták mit ezért hétfőn bent tartották a kórházban ahová csak a CT vizsgálati eredményt vitte megmutatni a kezelőorvosának.

 

Szerdán megtudtuk, hogy kissejtes tüdőrák - csütörtökön kemóval kezdik kezelni. Következő kedden már nincs olyan állapotban, hogy átszállítsák a sugarazásra – várnunk kell.

Újból szerda, pelenkázzák – tolókocsival visszük fürdeni, alig él.. A mi orvosunk még bíztat.

 

Pénteken reggel viszem a tiszta hálóinget és hallom ahogy a folyosón egy idősebb főorvos üvöltözik a kollegáival, miszerint értesíteni kell a hozzátartozókat, menthetetlen, hónapjai vannak stb.. Az Anyámról beszéltek.

Persze az orvosunk azt mondta, hogy ne aggódjak felerősíti hétvégén és hétfőn megint koncentrálhatunk a kezelésre, menjek nyugodtan haza – hagyjam pihenni. Így tettem. Ezt az egyet bánom. Délután meghalt.

Üdv:

Mgy.

Van egy sztorija a magyar egészségügy helyzetéről? Megváratták, félrekezelték, megalázták, vagy ellenkezőleg, csupa jót tapasztalt? Küldje el történetét a praxisblog@yahoo.com címre, vagy használja megújult kórházértékelőnket!

Legközelebb életveszélyes hibát követ el

113 hozzászólás

2012.03.21. 06:00

Helló!

A Szent Imre kórházban velem történtekről készült kicsiny összefoglalómat továbbítom:

 

 

Tisztelt Orvosigazgató!

Tájékoztatom, hogy intézményükben 2012. március 11.-én kifejezett
kérésem ellenére részesültem olyan kezelésben, ami nekem kárt okozott, indokolatlan, és a helyzetem kezelésére nyilvánvalóan alkalmatlan volt.

 

 

Az eset részletesen: 2012. március 11.-én este 17:40-kor jelentkeztem
be az önök intézményének sürgősségi osztályán, egy korábban szerzett
égési sérülésemen új tünetét tapasztaltam: a gyógyulófélben levőnek
hitt bőrfelület elkezdett leválni. Ez másodfokú égés esetén
természetes esemény, azonban a nyílt, nedvező felületről azt
sejtettem, hogy fertőzés forrása lehet, így érdemel némi orvosi
figyelmet. Az ön intézményének sürgősségi osztálya pedig éppen útba
esett Szeghalomból Tatabányára történő utazásom közben.

Nem bírta ki a kemoterápiát a beteg

73 hozzászólás

2012.03.20. 06:00

Kezdem ott hogy a testvéremnél 52 évesen rosszindulatú nyirok daganatot diagnosztizáltak.Mivel időben felfedezték ezért az orvosok biztatták hogy igaz rosszindulatú de gyógyítható a betegsége. Ő mindenben követte az orvosi utasításokat minden kezelésnek alávetette magát 100% ban megbízott az orvosokban.Mindez Szolnokon történt a Hetényi Géza Körház 1 sz Belgyógyászati Osztályán.

 

Olyan nagyon biztatták őt hogy vesse alá magát a kemoterápiás kezelésnek hogy örömmel vállalta hiszen pár kezelés csak és meggyógyul. fel is vette a kezeléseket egészen a 4 dik kezelésig. Ott valami történt. Hiszen olyan rosszul lett hogy világát nem tudta. Erős szédülés hányinger. Az orvosnak jelezte ő ezt elintézte annyival hogy majd elmúlik. Sajnos ez az erős szédülés nem múlt el csak fokozódott egyre erősebb lett. Ez történ karácsony előtt pár nappal. Az orvosa úgy döntött hogy hazaengedi ilyen állapotba az ünnepekre.
Bár ne tette volna!!!!!!! Otthon sem javult a szédülése csak erősödött. Ünnepek után visszatért a kórházba a következő kemo miatt, Itt az orvosok ledöbbenve látták hogy a testvérem állapota egyre rosszabb.

Mégis miért fogadta el a pénzt ?

40 hozzászólás

2012.03.19. 06:00

A János kórházban is szemrebbenés nélkül eltette az ügyeletes doktornő a pénzt.a tíz ezret úgy rakta el,hogy még mégse köszönte,ráadásul szemtelenül,fölényesen beszélt.Amikor kérdeztem mire számítsak,gorombán válaszolt.Az anyámat februárban a hideg kórteremben ott fektették meztelen az ágyon,majd megfagyott.Mellette ott köhögött rá egy beteg,kértem vigyék el az anyámat vagy azt az idős nőt,azt mondták nem lehet.Még aznap meghalt az anyám,a tüdőgyulladást mondtak.

 

 

 

Megkérdeztem utólag akkor most mégis miért fogadta el a pénzt,még neki állt feljebb,mit képzelek hogy merem megkérdezni?Az volt a benyomásom semmit nem tettek,nem adtak semmi kezelést.Szinte kirúgtak már este,mert ott figyeltem törődnek e az anyámmal,amit nem tapasztaltam,éreztem így baj lesz.Az ügyeletes férfi orvos nem volt képes, hogy személyes időpontot adjon,megbeszéljük mi történt,letagadta állandóan magát,nincs bent,így személyesen nem is tudtam megbeszélni vele.Szégyen ami zajlik a kórházakban sokszor,az öreg betegekkel nem foglalkoznak.Az egész országban ilyen hozzáállással,mentalitással van a szemlélet.

Elfogadta a hálapénzt a haldokló családjától

67 hozzászólás

2012.03.16. 09:34

Az eset, amit leírok mar hét éve történt.A sógorom, aki akkor 33 éves volt gyakran érezte magát rosszul és volt,hogy a kórházba is be kellett vinni a munkahelyéról. Ahonnan napok múlva haza engedték, mondván nem tudják, mi okozza ezeket a tüneteket, lehet,hogy a stressz.Majd egy Január végi napon besárgult.

 

Vizsgálat vizsgálatot követett,s eközben cirka kettő hónap is eltelt ,mire az eset súlyóságára való tekintettel előre vették és beutalták a budapesti I sz Sebészeti Klinikára.Ahol végül is műtétet javasoltak.S mivel jóindulatúan közölték,hogy az osztályvezető fő-fő akárki fogja műteni és ezért “illik” minimum 30000 forintot is borítékba tenni.A műtét meg is történt.

Az elvándorló orvosoknak igaza van, de mi lesz azzal aki itthon marad?

331 hozzászólás

2012.03.14. 09:27

Szép Napot.

 

Nem akarok panaszkodni,mert nekem személy szerint nincs rá okom. Azonban nem lehet csak úgy egy néma sikollyal elmenni azon dolgok mellett amik manapság az egészségügynek nevezett össznépi társasjátékban zajlanak. Aki nem vak-süket és nem él hűtőszekrényben az értesül a változásokról, amennyiben nem közvetlenül a saját bőrén érzékeli, gondolhatja úgy, hogy ez egy sima 'orosz-rulett". Azonban ha tényleg közvetlenül érintett akkor rájön, hogy ez már olyan játék ahol minden második töltényhely éles. Nem tudható, hogy nálam sül-e el, vagy csak durran. De táraznak már- még sűrűbbre -kétség ne legyen.

 

 

A történet(ek) még csak nem is különleges(ek): epekő műtétre javasoltak még az elmúlt nyáron. Meghallgattam az ismerősök javaslatait, mivel a régi jó orvosom nagyon messze van, no meg nem is gondolnám nagy beavatkozásnak az egész műtétet.(Persze van aki fél napos nem evést is nagyobb tragédiának vél mint a kerületi kórház bezárását, de szerintem meg kb olyan rutin műtét mint egy vakbél, sőt kisebb vágások, kisebb fájdalom, és pillanat alatt felépülés.)

Csak rakosgatta az ezreseket az orvosoknak

102 hozzászólás

2012.03.13. 09:40

Mivel nem akarok sztorizgatni, de borzadály, ami itt megy leírom. Röviden. tényleg.Át is alakíthatjátok, de ne változzon a lényeg.Karácsony előtt történt ez a rémálom, a doktornő azóta is praktizál a XX. kerületben. Na de a lényeg.

 

Édesapám 86 !!! évesen úgy döntött, hogy elmegy tüdőszűrésre. Megy, hát megy, az aranyos háziorvos küldte. Mert tompán és kehesen köhög már régóta. Akkor én is vele. Nem időpontra mentünk, de egy ezres és sutty fél óra alatt készen is voltunk. Semmi kifogás, nyafogás.De a lelet csak nem jött, az ernyőképet nem adták ki. Helyette a következő szöveg.

Ideje volt már, hogy végleg befejezze a pofázást

195 hozzászólás

2012.03.12. 08:52

Tisztelt Praxis blog!

Sajnos egy nagyon szomorú és egyben dühítő történetet kell megírjak önöknek. Nem most történt, ennek már majdnem két éve, de egyszerűen nem tudom kitörölni az eseményeket tudatomból, ahogy a fájdalmat sem szívemből. Édesapám, aki 72 éves volt, hosszú éveken keresztül orvosi ellátásra szorult, nagyon sokszor került kórházba is. Volt probléma a szívével, a tüdejével is, sajnos tényleg nagyon sokat volt beteg, szinte többet, mint egészséges.

 

Halála előtt egy hónappal ismét kórházba került egy fertőzés következtében. Nagyon aggódtunk érte, de körülbelül két és fél hét után úgy tűnt, javul az állapota, az intenzív osztályról is kikerült pár napra. Abban bíztunk, hogy a javulás végleges lesz, de sajnos kiderült, hogy csak átmeneti, mert ismét romlott apukám állapota és visszakerült az intenzívre. 2010 április 3-án hajnalban bekövetkezett, amitől a legjobban féltünk, édesapám nem nyitotta ki többé a szemét A kórházból nem hívtak fel bennünket, bent kellett megtudnunk a szörnyű hírt, ez teljesen letaglózta édesanyámat és engem is.

Hét műtét után sem gyógyultam meg

6 hozzászólás

2012.03.10. 12:43

2008. szeptember 23.-án munkabaleset ért a munkáltatóm gépkocsijában, kiküldetés teljesítése közben utasként sérültem. A mi autónkat vezető (nem hivatásos sofőr) volt a hibás.A hatvani Kórházba szállítottak mentővel az M3 autópályáról, ahol nagyvonalakban végzett vizsgálattal kiterjedt lágyrész sérülést, agyrázkódást, mindkét comb nyomásérzékenységét állapították meg, a balesetet követő első órában, amikor még szinte minden testrész el volt zsibbadva.

 

A vizsgálatot végző orvos megkérdezte, hogy a combomat mi vágta el, mondtam, hogy talán a biztonsági öv, vagy a műszerfal, nem tudom, csak az látszott, hogy mindkét combom duplájára dagadt.
Ezen túlmenően a combjaimon semmiféle vizsgálatot nem végeztek, pedig másnapra kiterjedt véraláfutások voltak, lábra állni nem tudtam, ágytálaztak és ölben vittek röntgen vizsgálatra.
A röntgenben a gerincemet (ami szintén sérült), medencémet, karomat, fejemet röntgenezték, majd megállapították , hogy nem tört el semmim.

Kirohadt a fiam vakbele

149 hozzászólás

2012.03.08. 06:00

Tisztelt Praxis blog!

 

 

2011szeptember 28-án 16 éves fiam erős hasi görcsökre panaszkodott, az ügyeleten megvizsgálták de hazaküldték pedig lázas volt és hányt. 29-én háziorvosunk megvizsgálta és mentővel a János kórházba küldte, vakbélgyulladás gyanúval.A férfi sebészetre vették fel/30 ágyas szoba/ majd vizsgálat, vérvétel ,ultrahang. Algopyrint, Nos-pát kapott és jeget a hasára,3 napig ugyanez történt, közben lázas volt, fájdalmai gyengültek a gyógyszertől, de nem szűntek meg.

 

 

Október 2-án /vasárnap/ este 18 órakor vitték a műtőbe perforálódott vakbéllel.Az orvos közölte hogy szövődményes felépülés várható.A következő 15 nap egy rémálom volt. A láz miatt a sebet meg kellett nyitni hogy a genny ki tudjon ürülni, mivel így sem javult az egész sebet kinyitották. Azt mondta az egyik orvos hogy „KIROHADT A VAKBELE”.

Műanyagot felejtettek a nő gyomrában

49 hozzászólás

2012.03.07. 09:04

Tisztelt Praxis blog!

 

 

Szeretném, ha az alábbi történetet közölnék oldalukon. Unokanővérem körülbelül egy éve szült, a szülés viszonylag rendben ment nem volt különösebb probléma. Egy pár hónapja érezte, hogy fáj a hasa, ezért elment kivizsgáltatni, ahol megállapították, hogy valószínűleg a szülés szövődményeként egy kis összenövés lehet valahol a hasüregben és meg kell műteni. Maga a műtűt rutin műtétnek számít pár kis vágáson keresztül elvégezhető.

 

 

Egy hónapja meg is történt Budapesten a Péterfy Kórházban, azonban már közvetlenül a műtét után érezte unokanővérem, hogy valami nincs rendben és egy pontban szúr a hasa. Ő ezt jelezte a kórház és a műtétet végző orvos felé, aki közölte, hogy egy a műtét után normális tünet majd el fog múlni magától. A műtét után haza is engedték, de egyre jobban fájt ma hasa ezért Kalocsán elment ultrahangra, amely alapján egyértelműen megállapítható volt, hogy valami van a hasüregben. Arról nem is beszélve, hogy a sebek már Budapesten elfertőződtek így azt is Kalocsán látták el és tisztították ki.

Nem segített az orvos a vérző fejű fiún

167 hozzászólás

2012.03.05. 09:51

Tisztelt szerkesztők és olvasók!

 

Felháborodásomnak szeretnék hangot adni, amennyiben lehetséges, kérem közöljék levelemet. Fiam 7. osztályba jár, már elég nagy ahhoz, hogy ne kelljen őt mindenhova kísérgetni. Éppen ezért többnyire igyekszünk önállónak nevelni. Sajnos ennek a következménye lett, amiről most beszámolok önöknek.

 

 

A fiam, mint a legtöbb hasonló korú társa nagyon szeret mozogni, sportolni. Legjobban a focit kedveli, órákat szoktak tölteni minden nap iskola után a suli pályán, vagy az iskolával szemközti játszótéren. Mivel a talaj mindkét lehetőségénél beton, már hozzászoktunk, hogy általában teljesen leharcoltan, lezúzott térddel, vagy könyökkel jön haza. Legutóbb sajnos a szokottnál is jobban sikerült összetörnie magát.

A fájdalom soha nem fog elmúlni

25 hozzászólás

2012.03.03. 09:20

Tisztelt Praxis Blog!

 

Mint annyiszor az életben, most is a megérzéseim azt súgták, hogy talán érdemes leírnom a történetet, ami ez év elején történt. Sajnos tragédia lett a vége..Bízom abban, hogy vigaszt találok, megnyugszom, mert jelen pillanatban a bűntudat és a kétség gyötör, talán tud valaki szakmai magyarázatot adni, illetve talán lesz olyan ember, aki szimplán csak megnyugtat.Még a gyász kezdeti szakaszában vagyok, amikor a miértek merülnek fel, és tehetetlennek érzem magam.

 

Év végén apukám elég rossz állapotban volt. COPD-s volt, amivel kontrollra járt, állítása szerint "túlszívta" a pipáját. Hittünk neki, mit tehettünk.. Később bebizonyosodott, hogy súlyos tüdőgyulladása van, az orvos azonnal kórházba parancsolta, nem volt túl boldog hogy mennie kell, de aztán belátta, hogy nincs mit tenni. Nem akart oda menni..
Az orvos ennyit mondott: "Ha előbb megy, előrébb lennénk".. Év végén már nem akart orvoshoz menni, majd az új évben, mondta ő..

Hagyták szenvedni a kislányomat

186 hozzászólás

2012.03.02. 10:50

Tisztelt Praxis blog!

 

Egy ismerősömtől hallottam a blogról és elhatároztam, én is megírom a velünk történteket. Óvodás kislányom nem sűrűn szokott megbetegedni, valahogy mindig az ünnepekre időzíti a megfázásokat és vírusos fertőzéseket. Ennek okán jelentős tartalékkal rendelkezünk a gyermek-lázcsillapítókból, köptetőkből és kenőcsökből. De az a baj, hogy van, amikor még ez sem elegendő.

 

 

Karácsonykor természetesen már első nap belázasodott Kata, ráadásul elég magas volt a láza, majdnem 40 fok. Szóval elkezdődött a szokásos metodika, hűtőfürdő, lázcsillapító, sok folyadék, folyamatos ellenőrzés, ment-e le a kicsi láza, de ezúttal bármivel is próbálkoztunk, nem sikerült leszorítani. Lányom ráadásul elég nehezen viseli a betegségeket, ilyenkor nagyon nyűgös.

Én csukhattam le halott férjem szemét

6 hozzászólás

2012.02.29. 10:35

2012.02.13. hunyt el a férjem, az intenzíven egy vidéki városban.
A kórházból telefonált a doktornő, hogy a férjem válságos állapotban
van. Be is mentem, közölték velem, hogy a terápiára sem reagál a
szervezete, bár mi előfordulhat. A folyóson várakoztam. Régóta beteg
volt, és nagyon rossz állapotba vitte be a mentő. Pár óra múlva be is
következett a halál.

 

 

Tekintettel arra , hogy hamvasztás lesz / szerintem az ilyen temetés személytelen / kértem had búcsúzhassak el tőle a kórházi ágyon , nekem fontos volt. Én csukhattam le a szemét . Patológiára le kellett vinnem a papírját, más városban halt meg az
Édesanyám ott is így volt. Én ebben nem találok semmi különöset, bár
nem vagyok fakír.

Senki sem tudta, hol a beteg

21 hozzászólás

2012.02.28. 10:57

Tisztelt Praxis!

 

Egy viszonylag jól végződő történetről szeretnék beszámolni, bár a köztes állapotok azért okoztak némi kellemetlenséget nekem és családomnak. Édesanyám, aki nemrég múlt 62 éves és eddig nagyon jó egészségi állapotnak örvendett, hirtelen rosszul lett , erős szédülést érzett és elesett a lakásban. A telefont hála a jó Istennel el tudta érni és hívta a mentőket, valamint bennünket is. További szerencse a szerencsétlenségben, hogy a lakásának ajtaja nyitva volt, így a mentők minden további nélkül be tudtak jutni hozzá. A kórházban derült ki, hogy egy szerencsére enyhébb agyvérzése volt.

 

 

Sajnos mi elég messze lakunk édesanyámtól, nem egy másik városban, vagy megyében, hanem egy másik országban, Hollandiában. Természetesen a hívást követően az első dolgunk repülőjegy vásárlás volt, de már csak a következő napra sikerült üres helyet találnunk. Nagy nehezen sikerült mobilon elérni édesanyámat és megnyugtattuk, másnap megyünk hozzá. Így is lett. Közben azért nagyon aggódtunk, mert egy agyvérzés, legyen az akármennyire enyhe, igenis aggodalomra ad okot.

Egy órával előbb lelépett a gyermekorvos

129 hozzászólás

2012.02.26. 08:29

Tisztelt Praxis!

 

Egy megmagyarázhatatlan orvosi viselkedésről szeretném önöket tájékoztatni. A kisfiam elkapott valami vírust még a múlt hét folyamán, hasmenése volt és többször hányt is, emellett a láza is felment. Iskolába természetesen nem engedtük, próbáltuk otthon ellátni és vártuk, hogy javuljon az állapota, az igazat megvallva eleinte csak egyszerű gyomorrontásra gondoltunk.

 

Miután a harmadik napon sem lett sokkal jobban, ezért felhívtuk a gyermekorvosunkat, hogy ki tudna-e jönni. Sajnos kiderült, hogy szintén betegség miatt az orvosunk már másfél hete nem rendel, a helyettese pedig annyit mondott, hogy vigyük el a gyereket hozzá, ő márpedig nem jön ki. Nem akartunk vitatkozni, így abban maradtunk, hogy még aznap elvisszük hozzá a fiamat.

Az erő krónikája - győztesek

szólj hozzá

2012.02.25. 16:00

Eljött a várva várt szombat délután, mi pedig a 83 beküldő közül kisorsoltuk azt a 10 szerencsést, akik 28-án este 19 órakor másodmagukkal megnézhetik Az erő krónikája című filmet. Nyerteseinknek gratulálunk, nincs más dolguk, mint email-ben jelentkezni és mi tájékoztatjuk őket a további részletekről.

Akik most nem nyertek, azoknak hamarosan újra lehetőségük lesz játszani velünk.

Nyertesek:

Horváth Éva

Pluzsik Milán

Hope

Horváth Irén

Baródi Edit

Paulik Réka

Serfőző Zoltán

Teszák Alexandra

El Visco Stello

Elek Sándor

Öregeknek pénzért sem jár az ellátás?

185 hozzászólás

2012.02.23. 06:00

91. évében lévő Édesanyámat idén január közepe táján kényszerültem beadni a pécsi ÖK. „un” szociális otthonába, miután fizikailag nem bírtam már fürdetését, kiültetését, járatását, sajnos öregkorú végelgyengülés és bizonyos fokú szellemi leépülés miatt tavaly novemberben erre rászorult.A szociális azt jelenti, hogy a nyugdíjat meghaladó gondozási díj, gyógyszer, pelenka, zsebpénz és egyéb szolgáltatásokat, amit természetesen vállaltam.

 

Az otthonban minden nap látogattam, vittem az általa szeretett finomságokat, a nővérek nagyon kedvesek voltak, szerették őt, mert nagyon udvarias, szív- jóság asszony volt. Péntek délelőtt farsangi bált szerveztek, a nővérek beöltöztek, mindent megtettek a jó kedv érdekében, én is vittem gyerekpezsgőket, rágcsálni valót. kanállal Édesanyám délben már olyan állapotban volt, hogy kedvencéből a húslevesből is
csak pár evett,köhögött, fáradt volt.

Nem értik, hogy szívrohama van és meg fog halni?

245 hozzászólás

2012.02.21. 09:29

Tisztelt blog!

 

Családunkat szomorú veszteség érte még 2011 júliusában. A blogot körülbelül ezután egy-két hónappal kezdtem el olvasni. Nagyon tanulságos, sokat lehet belőle tanulni és végeredményben a legjobb az benne, hogy a beküldők, akik közé immár én is tartozok, valahogy kiadhatják magukból a fájdalmat.

 

 

Édesapám, aki mindösszesen 46 éves volt, egyik napról a másikra hagyott itt minket. Nem volt előzménye, nem volt semmilyen jel, ami a közelgő tragédiára utalt. Igaz, éppen egy elég stresszes időszakot élt át, a munkahelyén állandóan kikészítették, de tényleg eszünk ágába sem jutott, hogy hirtelen örökre el kell hagynia bennünket.

Az orvos vásárolgat, a betegek várnak

127 hozzászólás

2012.02.18. 09:03

Tisztelt Praxis blog!

 

Orvost váltani mindig rizikós helyzet, de legtöbbször azért kerül rá sor, mert elkerülhetetlen. Nálunk is valahogy így volt, elköltöztünk régi lakhelyünkről, ezért kézenfekvő volt új orvost választani a család számára. Ha úgy vesszük, 50 százalékos eredménnyel sikerült abszolválni a helyzetet, ugyanis a feleségemmel egy remek orvosra találtunk, a gyermekorvos azonban...

 

 

Amióta itt lakunk, azaz közel másfél éve, a gyerek összesen három alkalommal volt beteg, szerencsére akkor is csak ilyen-olyan megfázásról volt szó. A három betegség alkalmával ötször jártunk a gyermekorvosnál, kétszer visszarendelte a a lányomat kontrollra. Nem mondom, hogy nem volt kedves velünk , vagy a gyerekkel és azt sem, hogy nem ért a szakmájához. Mindannyiszor tüzetesen, alaposan megvizsgálta a kicsit, de, azt hiszem ez önmagáéban így még nem tökéletes.

A folyosón hagyták a vérző beteget

81 hozzászólás

2012.02.16. 08:49

A héten voltam szem- és fültanúja egy számomra megdöbbentő eseménynek: Egy olyan orvosi intézetben voltam, ahol a rendelésekre, vizsgálatokra várakoznak mind járó, mind az intézetben elszállásolt fekvőbetegek is. A szakrendelő illetve vizsgáló ( UH, vérvételi labor, stb.) irodákkal szemben van elhelyezve a négy sornyi szék, ahol többedmagammal várakoztam a laboreredményekre.Egy idős hölgyet hozta kerekesszékben az egyik betegszállító, a hölgy fekvőbeteg volt, a papucs/köntös öltözék és a jobb kézfején lévő branül erről árulkodott.

 

A betegszállító benyitott az egyik szakrendelő ajtaján, néhány percnyi szóváltás után a bennlévő személlyel, visszazárta az ajtót, a betegét átültette a kerekesszékből a rendelő előtt lévő székbe és elviharzott a kerekesszékkel együtt.Negyed óra múlva hirtelen az idős néni mellett ülő középkorú hölgy felpattant és elkezdett kopogni a fenn említett szakrendelő ajtaján. Második eredménytelen kopogás után a hölgy benyitott és valamit beszólt.