A fájdalom soha nem fog elmúlni

2012.03.03. 09:20

Tisztelt Praxis Blog!

 

Mint annyiszor az életben, most is a megérzéseim azt súgták, hogy talán érdemes leírnom a történetet, ami ez év elején történt. Sajnos tragédia lett a vége..Bízom abban, hogy vigaszt találok, megnyugszom, mert jelen pillanatban a bűntudat és a kétség gyötör, talán tud valaki szakmai magyarázatot adni, illetve talán lesz olyan ember, aki szimplán csak megnyugtat.Még a gyász kezdeti szakaszában vagyok, amikor a miértek merülnek fel, és tehetetlennek érzem magam.

 


Év végén apukám elég rossz állapotban volt. COPD-s volt, amivel kontrollra járt, állítása szerint "túlszívta" a pipáját. Hittünk neki, mit tehettünk.. Később bebizonyosodott, hogy súlyos tüdőgyulladása van, az orvos azonnal kórházba parancsolta, nem volt túl boldog hogy mennie kell, de aztán belátta, hogy nincs mit tenni. Nem akart oda menni..
Az orvos ennyit mondott: "Ha előbb megy, előrébb lennénk".. Év végén már nem akart orvoshoz menni, majd az új évben, mondta ő..


Azóta sem tudjuk, hogy a pipa volt-e a bűnös.. bakteriális tüdőgyulladással kezelték a neves Tüdőkórházban.Senki nem gondolt tüdőgyulladásra, bár fájlalta a tüdejét, nem volt láza, viszont volt, hogy 1-2 napig nem tudott felkelni, de aztán kicsit jobban lett. Előtte egy hónapja is gond volt a tüdejével, akkor elment a kardiológiára is, de úgy tűnt, hogy rendbe jött. Én valószínűnek tartom, hogy a tüdőgyulladás már akkor is lappangott benne..


Nem tudtuk rábeszélni hogy menjen orvoshoz, lett volna aki elvigye, ez nem jelentett gondot. Kb. a rosszullét és a kórházba kerülés között 5-6 nap telt el, számításom szerint. Nem mertem kihívni a mentőket, mert elég pipa volt, hogy ne aggódjak, nyugtatgatott, stb..de akkor nagyon rossz érzésem volt, viszont féltem a konfliktustól, meg attól, hogy nem megy be a kórházba..utólag tudom: rosszul döntöttem, az ügyeletet kellett volna kihívni. Antibiotikummal kezelték a kórházban,vénásan, kapott gyógyszereket, majd később kapott infúziót is, nagy könyörgések árán, és tápszert, de azt nem ette meg.


Nem akarták megterhelni a szervezetét, ezért nem adtak neki napokig, pedig nem nagyon evett, ivott..


Később rosszabbodott az állapota, a baci bekerült a véráramba..akkor már éreztem, hogy nagyon nagy a baj, de még reménykedtem. Az intenzív osztályra került, az orvos nem sok jóval biztatott, kétséges volt, hogy bemenjünk-e mert apu nem szerette volna, talán érezte, hogy meg fog halni. :(


Utolsó találkozásunkkor még hittem abban, hogy talpra fog állni, este voltam nála, de hajnalban sajnos örökre elment, megállt a szíve, nem tudták újraéleszteni. Tavaly is már újra kellett éleszteni, de akkor egy nyakcsigolyatörést élt túl csodával határos módon..


Előbb kellett volna az intenzívre vinni?Előtte rohamosan romlott az állapota..az orvos nem tudott mit mondani az osztályon, vártuk a következő röntgent..azt sem tudta szerintem, hogy fog-e hatni az antibiotikum..akkor még csak kb. 2-3 napja lehetett bent.Mielőtt az intenzívre került volna, már beszélni is alig tudott, fárasztotta.. és elég zavart is volt.Mintha hallucinált volna..


Amikor bent voltam az utolsó este, láttam, hogy fel van puffadva a bal keze, elég ijesztő volt. Az orvos megnézte a lábát és megállapította, hogy elég gyenge a pulzusa..


Akkor viszont mintha közérzetileg jobban lett volna, bár mondták mások, hogy halál előtt az emberek mintha "erőre kapnának".. Úgy láttam, hogy a nővérek, orvosok nagyon figyelnek a betegekre, (az intenzíven legalábbis) de ez a puffadás nem tudom, hogy mitől lehetett. Ödéma, vagy a sok infúzió, vagy rosszul kötötték be??A halotti papíron ez állt: "Tályogosodó tüdőgyulladás, bakt. nem ismert." Ez érdekes, mert bakteriális tüdőgyulladással kezelték.. Nagyon le volt gyengülve apukám immunrendszere, és idős is volt. Ez talán magyarázat lehet, de nem vigasz.


Itt maradtam a megválaszolatlan kérdésekkel, és a bűntudattal, amiért nem cselekedtem, most még úgy tűnik, hogy a fájdalom soha nem fog elmúlni..

 

 

Van egy sztorija a magyar egészségügy helyzetéről? Megváratták, félrekezelték, megalázták, vagy ellenkezőleg, csupa jót tapasztalt? Küldje el történetét a praxisblog@yahoo.com címre, vagy használja megújult kórházértékelőnket!

 

 

 

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Dr.laikus PhD 2012.03.03. 10:44:25

Részvétem, nagyon sajnállak.

Nyugtasd meg magad.
Édesapád felnőtt, akarattal rendelkező beteg ember volt.

Felelősséggel tartozunk magunkért, ha krónikus betegek vagyunk különösen.
Nem a család, a gyerekem, hanem én magam.

Semmiért ne okold magad.
Nincs miért.
Találj megnyugvást abban, hogy magas szinten ellátták, megtettek érte mindent, a te szereped a felé tanúsított szeretet.

lalanc 2012.03.03. 11:18:38

Részvétem! Én már két és fél éve veszítettem el Édesapámat, de a fájdalom még mindig bennem van, nem szeretnélek elkeseríteni, de maradni is fog. Nálad is, nálam is, örökre.

az nyugtathat talán, h Te mindent úgy tettél, ahogy azt Ő akarta. Nem akart kórházba menni, nem vittétek, otthon érezte magát biztonságba egy darabig. Amikor pedig már tényleg nagy volt a baj, az orvosok már nem tudtak mit kezdeni a betegségével. Egy rendes baktérium kitenyésztése, vakcina keresés legalább 2, vagy több hét. Ha jól olvasom itt már nem volt erre lehetőség. A kórház dolgozói mindent megtettek, amit abban az esetben lehetett.
Ennél többet az adott helyzetben nem lehet már.
Emléke vigye tovább benned a szeretetet és ne felelősöket, válaszokat keress!

2012.03.03. 12:49:20

Részvétem, posztoló.

Bár őszinte leszek, egy részt nem értettem: "bakteriális tüdőgyulladással kezelték a neves Tüdőkórházban.Senki nem gondolt tüdőgyulladásra"

Amúgy egyre jobb posztok jönnek, mi történt?

stevejobsandbillgates 2012.03.03. 13:25:22

Őszinte részvétem a posztolónak! de nem teljesen világos, miért került ez a történet ide, a praxis blogra.

VaTi 2012.03.03. 14:11:30

Részvétem a posztolónak. Hasonlót láttam egy nagyon-nagyon kedves barátnőmnél, ők vitték, kezeltették az édesapját, de akkor este, mikor meghalt, nem volt mellette. Az apukája rábeszélte, hogy menjen haza aludni. 6 éve volt, és még mindig emészti magát, hogy nem volt ott. Kedves posztoló! Láttam, hogy lelkileg mennyire tönkre lehet menni egy ilyen önvádban. Ne emészd magad. Ne menj tönkre ebben. Édesapád döntött, ti gondolom próbáltatok mindent megtenni, amit lehetett. Van, amikor nem lehet többet tenni.

2012.03.03. 14:14:50

A válaszokat csak a kórházban lehet megkapni, itt biztosan nem. A nem együttműködő beteg hozzátartozóval nagyon nehéz. Semmire nem lehet kényszeríteni, ha meg megpróbálnánk, haragot, elutasítást kapunk vissza. Sajnos volt benne nekem is részem. Egy ideig én is magamat hibáztattam, de azért egy idő után az ember reálisan látja a dolgokat. A megnyugváshoz idő kell, de biztatásul csak annyit, ez az idő mindenkinél eljön, és nem is olyan sokára. Általában 1 éven belül a hozzátartozó helyén tudja kezelni a dolgokat. Hibát nem követtél el, ezért ne is hibáztasd magad.

TH 2012.03.03. 14:58:34

@stevejobsandbillgates: A poszt írójának valszeg segít, hogy ezt kiírhatta magából, nem lehet neki könnyű most. :(
Viszont te meg nézd a jó oldalát: végre nem volt hülye sem a posztoló, sem az orvosok, sem a nővérek, és természetesen a posztolónak sincs semmi oka hibáztatnia önmagát, a poszt alapján egyértelmű, hogy megtett mindent, amit tehetett; egyetértek @Dr.laikus PhD: -val.

Rivero 2012.03.03. 19:52:41

Részvétem. :(
Ne emészd magad te mindent megtettél amit lehetett.

karcsibácsi 2012.03.03. 20:17:02

Most még friss a fájdalom, és ez jól is van így. Később, hónapok - évek mulva, tompul, megszelídül, és lassan az szülő hiánya megszokottá, sőt, uram bocsá', szinte normális állapottá válik.
Nekem úgy tűnik, hogy mind a hozzátartozók, mind a kórháziak megtettek mindent, a tragikus kimenetel ennek ellenére következett be. Sajnos, egy idős, COPD-ben szenvedő betegnek egy súlyos bakteriális tüdőgyulladás a legjobb kezelés mellett is gyakran végzetes. A kérdést, hogy nem kellet-e előbb vinni az ITO-ra, hasonló esetben a hozzátartozók gyakran felteszik, amikor látják, hogy romlik a beteg állapota. Viszont ha nem áll fenn többszervi elégtelenség, nincs szükség (még) gépi lélegeztetésre, több paraméteres monitorizálásra stb., akkor az intenzív osztályos áthelyezés nem szükséges, és általában nem is lehetséges (egy kimondottan nagy, 5-800 ágyas kórházban is legfeljebb 8-12 ágyas intenzív osztály van).
Tályogosodó tüdőgyulladás biztos, hogy bakteriális eredetü, a "bakt. nem ismert" kitétel csak annyit jelent, hogy nem volt mód a kórokozó azonosítására. A kéz felpuffadása pedig valószinüleg mellé ment infuzió miatt alakult ki - sajnos,ilyen előfordul,ijesztő látvány, de valójában nincs jelentősége.

mancikaa 2012.03.03. 22:42:03

@ReignOfdark: elég össze-vissza írtam, elnézést..

amíg nem csinálták meg a röntgent és nem mondták ki hogy tüdőgyulladása van, addig nem gondoltunk erre..
úgy tudom nem volt láza (idős embereknél tudomásom szerint nem szokott lenni, ezért veszélyes)

mancikaa 2012.03.03. 22:50:42

@VaTi:
apu sem akarta, hogy bemenjünk, amikor az intenzíven volt. aztán az orvos megkérdezte még egyszer, hogy hátha..és akkor igen-t mondott, így bementünk. szerintem akkor már érezte, hogy meg fog halni. :((
belekezdett mindenféle történetbe, szerintem az már a halál előtti állapot volt. úgy váltunk el, hogy másnap is bemegyek.. a homlokára tettem a kezemet, megpusziltam, és a kezét megfogtam, amikor elengedtem azt éreztem mintha utánam akarna nyúlni..most már tudom, hogy ő tudta, hogy utoljára van mindez.

mancikaa 2012.03.03. 22:58:59

@TH: bár nem akartam a posztban leírni, de az osztályon tapasztaltak nem voltak éppen pozitívak. az intenzíven láttam, hogy odafigyelnek a betegekre, de ahol először volt, ott azért más volt a helyzet. apu nem véletlenül nem akart odamenni, 1 évvel ezelőtt már volt szerencséje megtapasztalni a dolgokat..
azt éreztem, hogy minél jobban kérdezősködöm, annál kevesebb választ kapok.. 0-24-ben ott kellett volna lenni apu mellett..

mancikaa 2012.03.03. 23:05:39

köszönöm a részvétnyilvánításokat!

TH 2012.03.03. 23:06:53

@mancikaa: ha ott lettél volna 0-24-ben, sajnos az sem változtatott volna semmin. :( A normál osztályokon az orvos- és nővérhiány miatt túl sok figyelem nem jut egy-egy betegre sajnos, de ha orvosi hiba nem történt (márpedig a poszt alapján nem úgy tűnik - helyes diagnózis született, és ennak megfelelő kezelést kapott), akkor nem hiszem, hogy lehet vagy érdemes a kórházat hibáztatni bármiért is. ld. @karcsibácsi: kommentjét. Mindenesetre részvétem, egy darabig nem lesz könnyű neked...

Dwokfur 2012.03.03. 23:22:26

Nem szeretném megmondani a frankót és állást foglalni az ügyben.
De 1-2 hozzáfűznivaló talán segíthet.
1. Régóta fennálló COPD esetén nehéz megállapítani, hogy mikor alakul ki egy tüdőgyulladás. A tünetek és a képalkotó vizsgálatok is kérdésesek lehetnek.
2. A végtagok duzzadását okozhatja keringési elégtelenség vagy mellé folyt infúzió is. Az utóbbi a látvány ellenére nem okoz akkora problémát, mint amekkorának látszik.
3. Ha sok antibiotikumot kapott, akkor lehet, hogy nem tenyészik ki a mintából a baktérium, mert gátolja a szaporodását.

2012.03.04. 00:15:44

@mancikaa: Így már értem és köszönöm szépen a pontosítást. Lelki megnyugvást kívánok neked.

mancikaa 2012.03.04. 11:51:59

@TH: az az igazság, hogy akkor nagyon hajtós munkanapjaim voltak. telefonon beszéltünk, és tudtam, hogy baj van.

ha lett volna orvosi hiba, az már nem is derülne ki soha. viszont azt láttam, tapasztaltam, hogy apu orvosa nem volt egy túl segítőkész, gondoskodó orvos.
apu éppen ezért nem akart abba a kórházba menni.

azt tudom, hogy ott meg van határozva, hogy kerületenként ki hova tartozik. ilyen esetben vajon lehet más orvost kérni?

pénzt egyébként nem adtunk, sokat gondolkoztam ezen is, hogy talán több figyelmet kapott volna akkor..

radiologus.hu · http://www.radiologus.hu 2012.03.05. 22:00:22

@mancikaa:

Először is fogadd részvétem.

A pénz adása vagy nem adása az alapján, amit leírtál, szinte biztosan nem befolyásolta volna az eseményeket. Nekem úgy tűnik, hogy gyakorlatilag bárhol ugyanez történt volna. :-(

zsázsika 2012.03.26. 09:11:13

Kedves posztoló, fogadd őszinte részvétem.
MInt gyakorló orvos, a következőket tudom mindani.
Először is, Magadat ne okold. Édesapád felnőtt, tiszta tudatú ember volt, ha Ti küldtétek volna orvoshoz, de nem ment, az az ő döntése volt. NEm tudom, milyen alapbetegségei voltak még neki a COPD-n kívül, de mivel dohányos ember volt, vs. mindemellett súlyos szívbetegségben is szenvedett, még akkor is, ha a mindennapokban ez nem látszott. Amikor azt írod, elég rossz állapotban volt, "túlszívta a pipáját", gyanítom azt jelenti, hogy fokozódó fulladása volt. Hogy a COPD saját romlásától vagy egy ún. akut exacerbatiotól, ami későbbiekben tüdőgyulladássá súlyosbodott, így nem tudom megmondani. Ezeknek a betegeknek sajnos nagyon behatárolt tartalékai vannak.
HOgy egy antibiotikum hat -e egy adott beteg adott tüdőgyulladására, ezt nem lehet előre megmondani. Szakmai tapasztalatból, az adott területen statisztikailag előforduló baktériumok alapján dönt az orvos, mivel kezdi a gyógyítást, napokkal (!) később áll majd rendelkezésre a tenyésztési eredmény, ami pontosíthatja a kórokozót- nem biztos, hogy fogja-, ami alapján változtat, ha kell. Sajnos egy későn - akármilyen okból későn, akár mert a beteg várt és nem szeretett volna orvoshoz menni, akár más okból- elkezdett terápiának jelentősebb kisebb a sikere. Ugyan az antibiotikum esetleg valóban hat, ha a szervezet már legyengült, nem lesz képes küzdeni és a végleges gyógyulás szempontjából ez lesz a döntő. Azt is tudnod kell, hogy ha egy COPD-s beteg intenzív osztályon lélegeztetőgépre kerül, pláne előrehaladott betegség esetében, jó eséllyel többet nem lehet leszoktatni róla. Erre szoktuk azt mondani, hogy a COPD-s betegnél nem szabad eljutni odáig, hogy gépre kerüljön, mert onnantól ördögi kör indul be, átmenetileg javul az állapot- hiszen a gép oxigént juttat a szervezetébe-, de minél tovább van rajta, annál kisebb az esélye , hogy gép nélkül tud élni. Fájdalmak, kínlódás, egyre több kialakuló szövődmény, kétségbeesett napok, sokszor hetek után a beteg megfullad és tehetetlenek vagyunk.
A szövetek duzzadását ilyen esetben az okozza, hogy ha a beteg nem tud enni, infúzióval probálják fenntartani a folyadékegyensúlyt, viszont az infúzióknak az a tulajdonsága, hogy - fajtájától függően- egy idő után "kimennek" a szövetek közé fizikai és kémiai okok miatt, még akkor is, ha nem folynak mellé a vénának. A legtöbb laikus ezt nem tudja, nálunk is ez szokott lenni a legnagyobb ijedelem oka.
Nem gondolom, hogy az a kolléga, aki nem látja el emberségesen a beteget csúszópénz nélkül, ha adsz, lelkiismeretessé válik. Az orvosok ugyanolyan emberi tulajdonságokkal rendelkeznek, mint egy közértes, vannak kedvesek és arrogánsak, lelkiismeretesek és slendriának. És vannak a nagyon kedves ÉS nagyon hozzá nem értő doktorok is. Nekem ezt nagyon nehéz volt anno elfogadnom, kezdőként én is hittem az orvosok mindenekfeletti empátiájában, emberszeretetében és tisztességében ill . a szakma mindenhatóságában. Sajnos ez nem így van.
Ha nem vagy megelégedve egy orvossal, kereshetsz másikak kórházat , orvost, bár ez általában- nem mindig- a pénztárácádon múlik, de ettől kezdve ez már extra kérés és mint ilyenért, jobban el tudom fogadni a hálapénzt, de gyanítom, más is.
Nem gondolom, hogy ez a történet máshogy végződött volna más kórházban, bár ha a kollégák együttérzőbbek, meg lenne az az érzésed, hogy édesapádat tisztességgel ellátták. Adj Magadnak időt, a gyász egy több lépcsős folyamat, tetszik, vagy nem, végig fogod járni, hogy mennnyi idő alatt, az a személyiségedtől függ. Lehet néhány hónap, több év is. Olvass utána a neten, vagy ha végképp nem megy, bátran fordulj szakemberhez, de legalábbis beszélj róla. Az emberek erről nem beszélnek, ha jó barátjuk elveszít valakit, félreértelmezett szeméremből vagy mert nem akarnak fájdalmat okozni, inkább még el is kerülnek. Ez baj.
Remélem sikerült valamennyire válaszolnom a kérdéseidre. Külön köszönet, hogy posztodban nem dobálóztál és vagdalkoztál. Kívánom, hogy mihamarabb békélj meg.

TH 2012.03.26. 17:18:38

@zsázsika: nagyon korrekt komment, minden szempontból.

mancikaa 2012.03.27. 21:33:33

@zsázsika: köszönöm. és azt is, hogy ilyen részletesen leírtad.

zsázsika 2012.03.28. 22:04:28

@mancikaa: ha bármi kérdésed lenne, írd meg nyugodtan

mancikaa 2012.03.31. 23:21:19

@zsázsika: nagyon kedves tőled, köszönöm szépen!
© 2009-2015 praxis
blogszabályzat
süti beállítások módosítása