Koponyatörés a kórházban
2012.01.23. 08:352011. április 26.-án 83 éves édesanyámat légzésszervi panaszokkal beutalták az Országos Korányi TBC és Pulmonológiai Intézet XIV. Tüdőbelosztályára (B. épület II. emelet).Mire mi odaértünk orvossal már nem tudtunk beszélni, mert ebben a kórházban nincs minden osztályon éjszaka orvos, 1 orvos van ügyeletben, aki több osztályért felel, ha baj van.Édesanyámmal 2011. április 28.-án éjfél előtt baj történt. Elesett. Koponya törést, jobb oldali szilánkos válltörést és jobb oldali combnyak törést szenvedett.
Nem tudjuk mi történt pontosan és ezt már soha nem is fogjuk megtudni.A balesetről 2011. április 29.-én kora délutáni órákban értesültünk, úgy hogy az otthonból, ahol az édesanyám élt, egy gondozó telefonon érdeklődött a kórházban édesanyám hogyléte felől és neki mondták, hogy baleset érte, de minket nem tudtak elérni telefonon. (Amikor az osztályra felvették édesanyámat 4 mobiltelefonszámot adtunk meg értesítési címnek. A saját, a férjem, a lányom és a nővérem telefonszámait. Az én telefonomon valóban volt egy nem fogadott hívás dél körül, de nem lehetett visszahívni, a másik megadott 3 számot egyszer sem próbálták hívni.)A gondozó azonnal hívott, hogy baj van. Ezek után felhívtam a kórházat, a kezelő orvosával beszéltem, aki azt mondta, hogy édesanyámat COMBNYAK töréssel az éjszaka elszállították a János kórház traumatológiai osztályára.
A kezelő orvosa kérdésemre, hogy mi történt?, ez hogy fordulhatott elő?, igen szűk választ adott: „Nem tudom, én nem voltam itt. További felvilágosításért forduljon a főorvos asszonyhoz.” A következő kérdésem az volt: „miért ő ott volt az éjszaka?” Természetesen a válasz nem volt meglepő: „NEM.”Nem szaporítottam a szót, lányommal elindultunk a János kórházba a mamához.
A traumatológián senki nem tudott semmit az édesanyámról, arra nem vették a fáradságot a monitor előtt ücsörgő hölgyek, hogy megnézzék a nyilvántartást, név szerint biztosan szerepelnek a betegek. Egy idősebb nővérke, aki véletlenül hallotta meg a beszélgetést, ő mondta, hogy hajnalban egy idős nénit, akit a Korányi kórházból hozott a mentő, műtét után elvittek a központi intenzív osztályra.
Hát elindultunk a központi intenzív osztályra. Fogalmunk sem volt ekkor még arról, hogy mekkora baj van.Délután 4 óra előtt pár perccel értünk oda. (kiderült, hogy itt szigorú feltételekkel lehet csak látogatni, be kell öltözni egyszerre csak 1 látogató mehet be 16-18 óráig.) Itt először az orvossal tudtunk beszélni, a mamát még nem láthattuk. Első kérdése az volt, mit tudunk a mama balesetéről. Mondtam, hogy a Korányi kórházat felhívtam és azt a tájékoztatást kaptuk, hogy COMBNYAK töréssel szállították át, ide a János kórház traumatológiai osztályára. És itt kaptuk az első igazán nagy sokkot. Ez az orvos elmondta, hogy igazából koponya töréssel műtötték hajnalban a mamát, a szilánkos válltöréséhez és a combnyak sérüléséhez hozzá sem nyúltak. Ahhoz, hogy a további műtétekre sor kerüljön, magához kell térnie a koponya műtét után, de erre minimális az esély. Egy pillanat alatt összeomlottunk. Abban a pillanatban nem tudtam eldönteni, hogy kiért aggódjak jobban. Az eszméletlen édesanyámért, vagy a gyerekemért akinek a mami a mindene. Ott jöttem rá, hogy a 24 éves lányom, aki a mindenem és az egyetlenem, erősebb mint én. Elsőnek én mentem be a mamához. Senkinek nem kívánom azt amit láttam. Ez után azt mondtam a gyerekemnek, hogy ne menjen be a mamához, maradjon meg úgy az emlékeiben, ahogy megszoktuk. Ő azt mondta, látni akarja, beszélni akar hozzá, hátha ez segít abban, hogy magához térjen. Így is tettünk a rövid látogatási idő alatt ott voltunk a mama mellett, fogtuk a kezét, beszéltünk hozzá.
2011. április 30.-án délelőtt hívtak a központi intenzív osztályról, hogy a mama magához tért átvitték a traumatológiára. Kaptuk magunkat és rohantunk az osztályra. Nem tudtuk mi vár ránk, de a mama azonnal megismert minket, csak azt nem értette, hogy ő miért nem tud felkelni, miért van felkötve a jobb keze, nem tudta elmondani mi történt vele. Mi örültünk, hogy magához tért, hogy halljuk a hangját – bár nagyon gyenge és fátyolos volt – de azért a mi mamikánk szólt hozzánk. Ezen az osztályon is be kellett öltözni a látogatóknak, de nem volt megszabott látogatási idő, ezért naponta több órát voltunk a mamánál. Pár nap múlva megműtötték a combnyaktörését a vállához hozzá sem nyúltak, azt mondták még egy műtét már nagyon kockázatos lenne.
Kicsit hosszúra nyúlt a bevezető, de ahhoz hogy a Korányi kórház hozzáállását minden olvasó értékelni tudja, le kellett írnom, hogy min mentünk keresztül.
Miután édesanyám magához tért, úgy gondoltam, hogy szeretnék többet tudni arról, valójában mi is történt vele, ugyanis a Korányi kórházból még zárójelentést sem kaptunk. Ahogy a Korányi kórházban lévő kezelő orvosa mondta, időpontot kértünk a főorvos asszonytól.
Aki valóban elmondta, hogy ő sem tartózkodott a baleset idején az osztályon. A beosztottjai nagyon elfoglaltak, kevés a személyzet, nem ülhet minden beteg mellett egy nővér. Kértük, hogy akkor had beszélhessük azzal a személlyel, aki a baleset időpontjában az osztályon tartózkodott. Erre nem adott lehetőséget, mondván, hogy nem tartózkodik ott, de egyébként sem adhat felvilágosítást, csak ő. Majd bejött a főnővér is, aki cinikusan, RÖHÖGVE mondta a képünkbe, hogy a történtekkel kapcsolatban neki nincs lelki ismeret furdalása (természetesen ő sem volt 2011. április 28.-án éjszaka ügyeletben).
Minden áron azt akarták megmagyarázni, hogy egy idős embernél nem lehet felkészülni arra, hogy a következő pillanatban mit fog csinálni.
Az én édesanyám kora ellenére nem volt bolond és beszámíthatatlan. A balesetet megelőző utolsó pillanatig értelmesen lehetett vele kommunikálni, értette a humort és imádott minket.
Eszükbe sem jutott, azoknak a vezető beosztású személyeknek, akik nem tartózkodtak a baleset időpontjában az osztályon, hogy a beosztottjaiktól megkérdezzék mi is történt valójában. Kérdésemre, hogy a kezelő orvosa, miért nem érdeklődött az éjszaka ügyeletben lévő doktornőtől, hogy mi történt az ő kezelése alatt álló beteggel, hogy minket hozzátartozókat tájékoztathasson? – a válasz a következő volt: Mikor 2011. április 29.-én reggel beért a munkahelyére, az én édesanyám már nem volt a betege. A balesetet követően nem tájékoztattak bennünket arról, hogy milyen súlyosak a mama sérülései. Képzelhetik, mit éreztünk, amikor a János kórházban közölték velünk, hogy a mama életveszélyes állapotban van és valószínű hogy nem is fog magához térni. (úgy indultunk el, hogy combnyak törése van. Így tájékoztatott a Korányi kórház) A kérdéseinkre nem kaptuk választ, a beszélgetés alatt csak az hallottuk, hogy ők milyen lelkiismeretesen végzik a munkájukat.
15 percig nem tartott a beszélgetés a főorvos asszonnyal és a főnővérrel, ugyanis szó szerint kidobtak minket, mondván, hogy ők nem tudják pontosan mi történt, de ők biztosan nem hibáztak. Kezembe nyomta a zárójelentést és faképnél hagyott a főorvos asszony.
Na ekkor elvesztettem minden nyugalmam és türelmemet.
Felhívtam a betegjogi képviselőt. Ha valakinek olyan szándékai vannak, hogy perelni akar, akkor a betegjogi képviselőt eszébe ne jusson előzetesen felkeresni, ugyanis csak arra jó, hogy megpróbálja csitítani a felbőszült beteget vagy annak hozzátartozóit. Annyit megtett, hogy megadta annak a doktornőnek a nevét és telefonszámát, aki a beleset időpontjában ügyeletben volt, igaz egy másik osztályon.
Elmondása szerint, ő sem tudja mi történt, mert mire ő odaért az édesanyámhoz, az ügyeletes nővér EGY BETEG SEGÍTSÉGÉVEL az édesanyámat már visszatette az ágyba. Elképzelem, ahogy a sérüléseitől magatehetetlen (koponya törés, szilánkos válltörés, combnyaktörés) édesanyámat egy nővér és egy másik beteg rángatja. Milyen fájdalmai lehettek. Hol nyúltak hozzá, nem volt rajta egy ép hely, ahol nem ütötte meg magát. Én láttam később az édesanyám sérüléseit. A jobb oldalán nem volt kisujjnyi hely, ahol ne lett volna lila a teste. Mekkorát kellett esni-e, hogy ilyen sérüléseket szerezzen. Ezt is meg akarták magyarázni azzal, hogy idős korban már könnyebben törnek a csontok, és sérülnek az izmok, ízületek. Arra, hogy a mama záró jelentése miért nem került oda a János kórházba, azt a választ kaptam ettől a doktornőtől, hogy akkora kapkodás volt ott, hogy nem tudja hova keveredhetett. Képzelhetik mi volt ott akkor. De senki semmit nem tud.
Mivel a betegjogi képviselő sem jutott semmi eredményre, közöltem vele, hogy beperelem az intézményt ahol a baleset történt. Na erre ő, még egy utolsó próbálkozással azt mondta, találkozzunk együtt a főorvos asszonnyal és próbáljunk meg együtt a dolgok végére járni. Erre a beszélgetésre 2011. május 12.-én került sor. Ahonnan a főorvos asszony cirka másfél órát késett, mondván, hogy neki nem szólt vissza a betegjogi képviselő, hogy megfelelő az ő általa 1 héttel korábban (főorvos asszony által) megadott időpont. Ezen a beszélgetésen sem jutottunk előrébb, ugyanis megint azt kellett hallgatnom, hogy milyen nehéz az egészségügyi dolgozók sorsa. Arra, hogy a médiához fordulok, kerüljön napvilágra hogy bánnak az idős emberekkel az intézményekben, a válasz az volt, hogy megköszönik ha a médiához fordulok, mert akkor ők is elmondhatják, hogy milyen rosszul fizetett alkalmazottak, pedig ők milyen lelkiismeretesen dolgoznak.
Ennél a beszélgetésnél én már tudtam, hogy az édesanyám kezelése a János kórházban véget ért, ahol közölték velem, hogy 2011. május 11.-én visszaszállítják őt a Korányi kórház XIV. Tüdőbelosztályára, mert haza nem vihetem, mivel orvosi felügyeletre van szüksége és oda kell őt visszavinni, ahonnan elszállították. Erre közöltem, ha kell lefekszek a mentő autó elé, de az édesanyámat a Korányi kórházba nem fogják visszavinni. Közölte velem a János kórházban a kezelő orvosa 2011. május 9.-én kora délután, hogy akkor szerezzek egy befogadó kórházat még ezen a napon délután 5 óráig, mert ő holnap nem lesz bent a korházba és a zárójelentést neki ma meg kell írni. Ha nem tudok befogadó kórházat találni, akkor az édesanyámat visszaviszik a Korányi kórházba ő ezt már megbeszélte az ottani főorvos asszonnyal. Ne itt elgurult a gyógyszerem.
Hogy mer visszafogadni egy magatehetetlen beteget, akit etetni, itatni, pelenkázni, mosdatni kell. Akkor sem tudtak rá vigyázni, amikor mindezt saját maga meg tudta tenni. Ezt nevezzük lelkiismeretes munkának. Jöjjön bárki az osztályunkra lesz ami lesz, mi mindig lelkiismeretesen végezzük a munkánkat. Természetesen személyesen tettem fel a kérdést a „kedves” főorvos asszonynak és a „kedves” főnővérnek: Hogy merték felelősség teljesen vállalni, hogy az édesanyámat visszafogadják az osztályukra. Talál rendeződött a problémájuk? Rendelkeznek megfelelő személyzettel, aki ápolni és gondozni tudja az édesanyámat? Természetesen a válasz az volt, hogy fogalmuk sincs mit kezdtek volna az édesanyámmal. Ők nincsenek az ilyen betegek ellátására berendezkedve. ?
Itt szeretnék köszönetet mondani a Dél-pesti kórház, Csepeli Weis Manfréd telephely munkatársainak. Különösen Dr. Kovács Matild osztályvezető főorvosnak, aki ismeretlenül egy telefonhívásomra igent mondott: „Igen várjuk a kedves édesanyát” és Dr. Debis Olga osztályos orvosnak aki szívvel, lélekkel édesanyám mellett volt utolsó óráiban. 2011. május 11.-én érkezett édesanyám az osztályukra és 2011. május 13.-án (péntek) hajnalban halt meg.
Mi 82 éves koráig vigyáztunk az édesanyámra. A Korányi kórház XIV. Tüdőbelosztályán 2 napi tartózkodás után – ahová meggyógyulni vittük - életveszélyes balesetet szenvedett és ezekből a sérülésekből nem tudott felgyógyulni. 2011. május 13.-án meghalt.
A Korányi kórház XIV. Tüdőbelosztály dolgozóinak (egyiknek sem) nincs fogalmuk arról, hogy mi történt az édesanyámmal 2011. április 28.-án éjfél előtt, de lelkiismeret furdalása a történtekkel kapcsolatban senkinek nincs. A édesanyám zárójelentését azon az éjszakán a befogadó János kórház nem kapta meg, mert a Korányi kórházban azon az éjszakán akkora volt a kapkodás, hogy fogalmuk sincs hova keveredhetett, de lelkiismeret furdalása a történtekkel kapcsolatban senkinek nincs.
Valóban igaz, az idős emberekre is úgy kell vigyázni mint egy kisgyerekre, a baj megtörténhet 1 pillanat alatt. De a Korányi kórház XIV. Tüdőbelosztályának vezetői és azok beosztottjai semmibe veszik a betegek és hozzátartozóik érzéseit. Ha a baleset utáni első telefon beszélgetésünkkor az édesanyám kezelő orvosa nem félvállról, hanem emberségesen, együtt érzően tájékoztatott volna a balesetről lehet, hogy most ezt a bejegyzést meg se írom. Tudom, hogy milyen idős emberrel együtt élni. Az édesanyám 81 éves elmúlt, amikor otthonba költözött, addig együtt éltünk. Egy idős embernek, főleg ha beteg sokszor egy jó szó egy mosoly többet ér mindennél.
Így van ez a hozzátartozókkal akik aggódnak a szeretteikért. Nem kell minket félteni az igazságtól és a tényektől, de nem mindegy hogy egy rossz hírt, milyen formában közölnek velünk olyan „szakemberek”, akik azt biztosan tudják - mert tanult emberek – hogy egy idős ember cselekedetei kiszámíthatatlanok.
Soha nem fogjuk megtudni, hogy a mi mamikánkkal 2011. április 28.-án éjfél előtt mi történt. Lehet, hogy az idős emberek cselekedetei néha kiszámíthatatlanok, de a mi mamikánk összetörten fekve kórházi ágyán minden áldott nap elmondta többször is: „Köszönöm, hogy így gondoskodtok rólam”
Sajnos nem a mi történetünk az egyetlen negatív példa, amit hallani lehet az egészségügyről.A mi történetünk nem is az ellátásról szól, mivel 2 napi tartózkodás után nem tudjuk, hogy az édesanyámat abból a betegségből, amivel felvette a Korányi kórház XIV. Tüdőbelosztálya ellátásra, meggyógyították volna-e. Ebben a történetben legfontosabb az, hogy az emberség, az együttérzés a Korányi kórház XIV. Tüdőbelosztályán dolgozó személyek szótárában nem szerepel.
marcsi
Van egy sztorija a magyar egészségügy helyzetéről? Megváratták, félrekezelték, megalázták, vagy ellenkezőleg, csupa jót tapasztalt? Küldje el történetét a praxisblog@yahoo.com címre, vagy használja megújult kórházértékelőnket!
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Dr.laikus PhD 2012.01.24. 10:08:38
Sokat jelent a környezet, de ez legfőképpen a betegnek.
Magamról tudom.
A sebészet szuper környezet, jó ellátás, az onkológia régi, kényelmetlen, ott is jó ellátás. Mégis a becsapott érzés a sebészet, ahol szuperlatívuszokban beszélünk róla.
karcsibácsi 2012.01.24. 10:12:09
Ha nem lenne tragikus a " mindent jobban tudok és mindent jobban csinálok" tipusú hozzáállástok, jót nevetnék a sok sületlenségen, amit összehordtok...
Csak egy éjszakára menjetek be önkéntesnek a Korányiba (Jánosba, Dél tepsibe, stb.) aztán utána mondjátok el, hogy mennyi is az annyi.
Anonimama 2012.01.24. 10:19:00
*azta* 2012.01.24. 10:24:26
azért tudok valamit ;)
azért részletezhetnéd, hogy hol a bökkenő, a gubanc az általam leírtakban.
(mit fogok önkéntesként látni? kefjthetnéd!)
2012.01.24. 10:24:35
@Sheruzad: Ez a dolog ott bukik el, hogy ki vegye pl. a cementet? No meg kitől? És mennyiért? Ugye ez egy falun kívül, ahol nem csak egy tüzép/stb. van, kb. elképzelhetetlen (lsd. Az idők végezetéig, Ken Follett). Tehát kezdjük ott, hogy alapból kell egy nagy mennyiségű pénz az anyagra, vagy ha valamilyen okból ezt is megoldják okosba' (bár én ezt sem hiszem, mivel az építőanyagok jellemzően nem romlanak meg túl gyorsan), egy kórház nem egy szimpla épület, szabályok írják le, hogy hogyan épüljön fel, egy szimpla kórházi labort is egy sor szigorú szabály köt, pl.:
www.who.int/csr/resources/publications/biosafety/Labbiosafety.pdf
www.stanford.edu/dept/EHS/prod/mainrencon/Labdesign/Section_3-0_BSL_2_Lab_ES.pdf
A kórházi laborok esetében is alkalmazzák az ún. biosafety level besorolást, a legtöbb labor 2-es, de vannak 3-as szintűek is, egy átlag kőműves erről mit sem tud, és bizonyos kritériumok esetében az anyagköltség az ár nagyobbik része, amit ellentétben a félcolos csővel nem lehet megoldani okosba. És ez csak egy labor volt, igazából nem tudom, de sejtem, hogy egy műtőt vagy egy pathológiát sem egyszerűbb renoválni.
A kezdeményezés egyébként jó ötlet lenne nem-Magyarországon, ui. kis hazánkban lehetett volna olyan is, hogy bedobjon mindenki 300 forintot pluszban, nem mondom, hogy bármit megoldott volna, de kétlem, hogy most önmaguktól ennek a pénznek a többszörösét fordítják majd kórházfelújításra.
Különben meg a '80-as évektől már sikerült kimutatni, hogy a régi kórházépületeket teljesen felesleges felújítani, olcsóbb és hatékonyabb ledózerolni és felhúzni egy újat, persze most nem itt tartunk. :)
Bár igazából most egy épülő kórház mellett vagyok, és gyanítom, a 400 ágyas sosem lesz ilyen, pedig nem kevésbé festői helyen van.
Bizony, egyszer minden egyetemi barátnőmet felvittem oda a kilátás, a Jakabhegy mögött lebukó naplemente miatt... forró ölelések a lámpákkal ritkásan bevilágított sötét klinikai park felett... nem volt rossz :)
2012.01.24. 10:32:23
Környezettudatos 2012.01.24. 10:33:54
Környezettudatos 2012.01.24. 10:34:46
Környezettudatos 2012.01.24. 10:35:54
isssti 2012.01.24. 10:37:52
gondolom te is csak egy egészségügyis vagy, aki próbálja menteni a mundér rég elveszett becsületét..pedig pont ez a hozzáállás ront a legtöbbet rajta.
u.i.:tisztelet a kivételnek- mert szerencsére az is van számos: csak ez a poszt nem róluk szólt, sajna...
karcsibácsi 2012.01.24. 10:41:03
Úgy látszik, írni már tudsz (úgy - ahogy), de olvasni még nem.
"Amiben a leírás szerint hibáztak a Korányiban, az a hozzátartozó értesítése és a vele való kommunikáció.
Nyugodt körülmények között, emberséggel, empátiával kellett volna megbeszélni a szomorú eseményt."
Ezt én írtam egy előző hozzászólásomban.
Anonimama 2012.01.24. 10:42:14
*azta* 2012.01.24. 10:42:15
hol van a szamárság?
egy kórház/klinika működésében hol van helye a beteggel történő balesetnek? vagy egy ilyen baleset a normális működéshez sorolandó? figyelek!
karcsibácsi 2012.01.24. 10:44:09
Igen, eü-s vagyok, ha emlékszel, posztot is írtak rólam ("hullarészeg beteghordó).
Nem védem a mundért, sőt a stilust kifogásoltam és elítélem (lásd fentebb). De a vagdalkozás, rágalmazás, amit ti műveltek, csak rontja a helyzetet.
Francekellregisztralni 2012.01.24. 10:44:10
En multkor egy, azaz egy darab fellepo samlit nem sikerult keritsek egy nenikenek egy teljes korhazban...hogy lehetseges ez? meg ha nem is jut mindhez....de egy sem volt!!! (Es igen en lestem a szomszed agyrol hogy nem esik-e le...most se ertem hogy uszta meg...ha egyedul lett volna a korteremben es megtortenik a baj, orakig nem vette volna eszre szenki...)
karcsibácsi 2012.01.24. 10:47:36
karcsibácsi 2012.01.24. 10:49:48
karcsibácsi 2012.01.24. 10:52:14
qbr 2012.01.24. 10:52:40
Miért, iskolában, önkormányzaton, játszótéren, buszon, utcán, otthon el lehet esni, de kórházban nem? Ott van valami rejtélyes felhajtóerő, ami nem engedi megbotolni az embereket?
Vagy ha valaki bemegy a kórházba, onnantól kezdve minden felelősséget letesz a saját válláról magával kapcsolatban, és bármit tehet, bármit csinálhat, úgyis minden az EÜ ellátó személyzet felelőssége?
SvenH. (törölt) 2012.01.24. 10:53:22
elmeletileg occobb is lenne a 80+ -os osztalyokon csak egy mindenest kellene fizetni ugy 6-10 agyra, igy mindenkinek jobb lenne:
- lenne plusz munkahely
- az egeszsegugyet nem moszerolnak ilyenekkel
- az oreg otthon esne el
- ha otthon esett el a korhaz random modon perelheti a hozzatartozokat, hogy nem lattak el rendesen otthon es az o hibajukbol kellett egy beavatkozast elvegezni
zsikuci81 2012.01.24. 10:53:51
DE: lattam egyszer egy olyan esetet, hogy egy fiatal not altattak epeholyag eltavolitashoz. Sajnos a beteg "anatomiaja" nem volt tul jo, igy hiaba szaladt ossze az osszes altatoorvos, a legugyesebb sem tudta intubalni a beteget (meg bronchoscoppal sem). Igy a beteg ebresztese es a mutet halasztasa mellett dontottek. Ez egyebkent nagyon ritkan fordul elo. Nyilvan masnap atkuldtek a beteget a Ful-orr-gegeszetre, ahol megallapitottak, hogy itt nincs intubalasi akadaly, tehat a manover siman kivitelezheto lett volna. Erre mondtak az anesztesek, hogy "nem mondani kell, at kell jonni es meg kell mutatni". Par nap mulva egyebkent a legjobb bronchoscopos tudogyogyasz tudta intubalni a beteget iszonyu nehezen.
Ha 45 agyra van egy nover, aki jo esellyel egesz ejszaka talpal, akkor sztem o nem hibaztathato. Mert nem tud egyszerre ot helyen lenni. Nem tudja az egyik beteget tisztaba tenni, mig a masiknak gyogyszert kell adni, a harmadikat WC-re kiserni. Kozben a negyedik beteg zavartan jarkal, pakol, haza szeretne menni, az otodik pedig elesik es sajnos sulyos seruleseket szenved. Es jo esellyel akkor kuldi fel az ugyeletes orvos az uj beteget, aki fullad, azonnal oxigen es venas injekcio, monitor kell neki. Igy nez ki egy tudobelosztaly ma MO-on. Empatikusak vagyunk a betegekkel, de Ti is kepzeljetek magatokat a nover helyebe, aki ot helyett probal meg dolgozni.
karcsibácsi 2012.01.24. 10:53:57
Részleteztem. Azt meg, hogy mit fogsz látni, nem árulom el, legyen meglepi.
qbr 2012.01.24. 10:55:01
Azért végeznek rossz munkát (ha rossz munkát végeznek, bár a jelent levélben nem rossz munkát végeztek, hanem orvos-beteg kommunikációs probléma volt), mert a kevés pénz miatt kevés a személyzet, túlterheltek az orvosok, nővérek, nincs lehetőségük a pihenésre (sem fizikai, sem lelki, sem szellemi értelemben).
Francekellregisztralni 2012.01.24. 10:56:06
qbr 2012.01.24. 10:57:27
De persze az is lehet, hogy egy régi, elavult szabványról van szó
Anonimama 2012.01.24. 10:59:24
karcsibácsi 2012.01.24. 11:00:09
Volt egy visszatérő betegünk, akit rendszeresen eszméletlenül szállítottak be, hirtelen felindulásból elkövetett lerészegedés miatt. Ahogy kezdett kikeveredni a fejlövésből, indult volna (gondolom, folytatni az ivást), de MINDIG leesett az ágyról, oszt futkoshattunk a traumatológus után. No, egyszer aztán azt sütöttük ki az éjszakás nővérrel, hogy a folyosón, a földre ágyaztunk meg neki. Onnan nem is esett le. Csakhát nem eu kopnform ez így.
Anonimama 2012.01.24. 11:02:58
Dr.laikus PhD 2012.01.24. 11:03:06
Azért ez nem egy éjszakai műsor.
Nem kell egymást szembe állítani.
Történt egy hiba, nem kicsi. El kell ismerni, ha hiba volt. El kell mondani mi történt.
Még egy tüdőosztályon (a felvételes napokon kívül) nincs éjszaka nagyüzem, betegkísérés és pelenkázás.
Eleve nem kerülnek ennyire idős betegek az osztályra. Ha az otthon nem biztosítja magát túl, az idős hölgy sem kerül oda.
Csak azt akarom mondani, hogy legyünk kicsit reálisak.
Volt alkalmam megint tapasztalni mekkora a nővérhiány. Közel nem akkora, hogy ne tanuljon meg a huszonéves a 99 évessel tegeződve beszélni.
karcsibácsi 2012.01.24. 11:06:18
Visszavonom, nem volt sületlenség. A kevés fizetés nem mentség a hibákra és a hanyag munkára. Hiába, nehéz volt az éjszaka, figyelmetlen voltam. Mék is aludni.
zsikuci81 2012.01.24. 11:13:06
Nem allitok en szembe senkit senkivel. Hiba tortent, de nem ott, hogy a nover nem akadalyozta meg a neni eseset. Azt is irtam, hogy az esetet ki kell vizsgalni. Ez tiszta.
De 45 agyra egy nover nagyon keves. Es ejszaka is kell tisztaba tenni, es az meg a jobbik eset, ha a beteg szol, hogy ki szeretne menni, mintha elesik es komoly seruleseket szerez.
Jo lenne, ha egy nover is hozzaszolna! A mi korhazunkban nagyon tul vannak porgetve, de az is teny, hogy a stilusuk is hagy kivannivalot maga utan. Tisztelet a kivetelnek! Mindenesetre en nem szeretnek egyikojuk helyeben sem lenni! De nem igazsagos hibaztatni azert, mert o mondjuk az egyesben csinal vmit, mig a tizesben egy beteg elesik.
Anonimama 2012.01.24. 11:13:11
Francekellregisztralni 2012.01.24. 11:16:05
*azta* 2012.01.24. 11:16:39
bezony! mert lehet előre kell gondolkozni! mert észre kell venni, ha kell korlát az ágy szélére, ha zavarttá válik a beteg, ha nehezen közlekedik, stb.
már fentebb is azt mondtam, a kórház azt sem akarta kideríteni (vagy elhallgatta), hogy mi volt a hiba!
vagy a posztoló hazudik.
vagy érzelmileg túlfűtött és nem hallotta meg, mikor mondták neki, hogy ez meg ez, így meg így történt.
-ill. vélhetően hiba volt (hacsak ez is nem egy hazugság), a beteg mozgatása is!
-vagy: miért mondták, hogy a néni combnyaktörött, de a vállát, koponyáját érintő sérüléseket nem közölték a hozzátartozójával.
vagy ez is hazugság.
vagy a normál ügymenet egy kórház életében.
@karcsibácsi:
itt olvassak, vagy korábbi posztokban?
tényleg kíváncsi vagyok, mit látnék - a korányiban (ha jól értettem).
isssti 2012.01.24. 11:17:06
Ha pedig szép szóval nem hajlandók, akkor bizony kényszerítő eszköz kell (per).
Aki ezt rágalmazásnak-vagdalkozásnak minősíti, az biza az ilyen gány egészségügyiseket védi - akár tetszik, akár nem...
sárga nyúl 2012.01.24. 11:21:55
sárga nyúl 2012.01.24. 11:23:49
qbr 2012.01.24. 11:45:00
Minden idős betegnél előfordulhat, hogy éjszaka zavarttá válik, de azért nem hiszem, hogy minden beteg válogatás nélküli kikötözése lenne a megoldás. A rács nem biztos, hogy jó megoldás, mert azon is megpróbálnának sokan átmászni, és akkor még magasabbról esnének le.
Ez most csak felmerült bennem, de miért olyan biztos abban mindenki, hogy a tüdőkórház észlelte egyáltalán a koponyatörést?
zsázsika 2012.01.24. 11:53:21
Ön szerint mi lenne a megoldás? A hiba ugyanis az és ezt mindannyian tudjuk, hogy kevés az ápolószemélyzet- az okokat most hagyjuk. Ezen nincs mit filozofálni, nincs mit szépíteni, nincs mit megbeszélni. És ez nem az ott dolgozó nővér vagy orvos hibája. A hozzátartozó nem felvilágosítása viszont súlyos szakmai és emberi hiba... Ezen sincs mit szépíteni. Különösen egy olyan esetben, amikor ilyen tragédia történik ill. bármi, ami valóban hiba. Valószínűleg ez a hozzátartozó sem lenne ennyire feldúlva, ha a kezdet kezdetekor valaki leülteti, bocsánatot kér és elmagyarázza, mi történt. Azt viszont köszönjük, hogy az emberséges kollégákat is megemlítette, főleg az előzmények ismeretében. Kevés posztoló teszi ezt meg.
Dr.laikus PhD 2012.01.24. 11:54:47
Ez még szanatóriumban is sok, nem úgy ahogy te vizionálod.
Nem tudom mit dolgozol a munkahelyeden, de ha ez így van, bizony azt be kőne zárni, de azonnal. :(
Dr.laikus PhD 2012.01.24. 11:57:13
Ez a fellépő a legnagyobb balesetveszély.
Nem vagyok még annyira idős, de rossz kórházi napjaimban imbolygok.
Ha erre a valamire kéne állnom, biztos, hogy nagy baj lenne.
*azta* 2012.01.24. 11:59:39
de itt nem tudod mi volt! lehet, hogy zavart volt, lehet csak rosszul fordult az ágyban - de az se normális, hogy 'idős ember? biztos zavart lett az éjszaka!' szöveg jön mindenfelől!
nem gondoltam kikötözésre amúgy - de azért belátható, hogy valami nem volt rendben.
a combnyaktörés mitől volt olyan biztos? egy esés után nem vizsgálták a koponyáját? ez is elég fura - nekem. (beütötte a fejét - koponyatörés, kicsi esélyét látom, hogy nyom nélkül).
de hát pont ez a lényeg! van egy valagra való kérdés, amire vagy nincs válasz, vagy az a válasz, hogy ez előfordul néha, itt meg még az ellátás is szakszerű volt.
Dr.laikus PhD 2012.01.24. 12:01:34
Nehéz elképzelni, hogy egy sürgősen operálandó koponyatörést ne vegyen észre egy rátermett nővér.
Környezettudatos 2012.01.24. 12:03:42
Dr.laikus PhD 2012.01.24. 12:05:19
Combnyaktörést azonnal látni.
Kifordul a láb, vagy rövidebb lesz.
Teszünk fel kérdéseket, pedig csak a nővér volt inkompetens.
Fatális véletlen is lehetett, átesett egy sámlin amit egy beteg otthagyott
Zavartnak sem kellett lennie.
Megtörtént és nagyon, de nagyon cefetül beszéltek a hozzátartozóval.
Környezettudatos 2012.01.24. 12:05:34
Környezettudatos 2012.01.24. 12:06:44
Környezettudatos 2012.01.24. 12:07:52
*azta* 2012.01.24. 12:07:55
ha azt sem lehet tudni, hogy mi okozta az esést, akkor honnan lehet tudni a megoldást?
ill. várom a választ arra, hogy egy sérült ember állapotának a felmérésére, mozgatására milyen szabályok vonatkoznak ilyen esetben - vagy ez egy helyes eljárás, hogy a betegtárssal fektetjük vissza az ágyba.
a kommunikációt nem is említem, annak csak az a része fogott meg, hogy nem derült ki, mi történt (a stílussal nem tudok mit kezdeni, azt nehéz tényszerűen megítélni) - hol vannak a papírok, stb.
*azta* 2012.01.24. 12:09:22
zsikuci81 2012.01.24. 12:20:58
Fentebb irta valaki, hogy a Koranyiban 45 betegre van egy nover. Nalunk valamivel jobb az arany, de a munka mennyisege objektive elvegezhetetlen. Orult tempoban dolgozunk es nalunk is inkabb akkor van gond, ha a kommunikacional elcsuszik vmi. De ebben mar az alt. bizalmatlansagnak es idonkent a paranoianak is szerepe van.
Egyebkent a Korhazat nyugodtan be lehetne zarni, de akkor egy fel megye maradna ellatas nelkul. A videki kiskorhazak pedig sokkal rosszabb helyzetben vannak.
marand22 2012.01.24. 12:21:29
ÁEK Honvéd Kórház, Traumatológia
marand22 2012.01.24. 12:27:52
A tüdőtranszplantáció előtti kivizsgálást több intézet végzi, többek között a Korányi és a Tüdőklinika is (meg a DOTE, meg a SE Gyermekklinika). A műtét után (Bécsből) a Tüdőklinikára kerülnek (most már) a betegek, korábban a Korányiba. A gondozás a kivizsgáló intézet feladata (nemcsak a Tüdőklinikáé). Úgyhogy a valóság kicsit bonyolultabb, nem kell csak egy intézetet "fényezni".
marand22 2012.01.24. 12:29:03
Az utolsó kijelentésért meg gratulálok, többek között így dobunk ki rengeteg pénzt az ablakon.
zsikuci81 2012.01.24. 12:32:35
micsoda?
sárga nyúl 2012.01.24. 12:35:24
marand22 2012.01.24. 12:36:58
Két ilyen esetet láttam, az egyiknek ismerem a körülményeit (vályogfal dőlt a sérültre). Mindkét esetben a röntgenfelvételen az látszott, hogy az acetabulum ás a combfej darabosan tört, és a combfej (vagy darabjai) a kismedencében vannak.
látjátok feleim szümtükkel 2012.01.24. 13:35:43
A kórházak ezt tudják, és meg is szokták tenni a szükséges intézkedéseket a rendőrség felé. Gondolom itt is megtörtént a bejelentés. A vizsgálat eredményéről pedig a hozzátartozókat kell értesíteni.
Környezettudatos 2012.01.24. 14:49:07
Környezettudatos 2012.01.24. 14:50:39
zsázsika 2012.01.24. 14:56:48
hogy egészen pontosan mi történt, nem fog kiderülni, hacsak nem volt egy betegtárs, aki látta. Nem hiszem, hogy a valószínűleg éppen máshol dolgozó - pl. beteget fürdető, etető, gyógyszerelő stb- egy szem szolgálatban lévő nővért kéne hibáztatni. természetesen ettől még nagy valőszínűséggel az történt, hogy a néni leesett az ágyról vagy felkelt WC-re stb, és ehhez még csak nem is kellett zavartnak lennie, hogy sötétben, egy idegen helyen elessen- ismerve a saját betegeimet ill. már elhunyt saját nagymamámat, persze kb. 80-90 % az esélye annak, hogy zavart volt. Ha bárki látott mát ennyi idős beteget idegen környezetben, az tudja, hogy az egyébként teljesen szellemileg friss, keresztrejtvényt fejtő, autót vezető idős ember percek alatt tomboló őrültté tud válni, főleg, ha még beteg is. Engem legutóbb 10 napja VERT meg egy egy egyébként 50 kilós néni, akit már két napja kezeltünk és higgye el, hogy szellemileg teljesen friss volt, az eset előtt még 20 perccel is. Ez szinte kezelhetetlen állapot, ha pedig az ember kirögzíti, a hozzátartozónak biztosan az lesz a felháborodás tárgya.És nem tehetünk róla, ügyeleteim legproblémásabb esetei, higgyen nekem, ha tehetnék ellene, megtenném! Egy ilyen elesés akkor is előfordulhat, ha egyébként 3 nővér áll a kórteremben, a baj egy pillanat alatt megvan. Én sem hittem el, amíg nem láttam a saját szememmel. A fent említett nénitől a nővér 5 méterre volt, én kb 10-re-éppen felvilágosítást adtam egy hozzátartozónak, ami ugye kutya kötelességem- és a szemem sarkából láttam, hogy a néni elindul és tépi ki magából az életmentő csöveket. A nővér egy másik beteggel foglalatoskodott, tehát nem cigaretázott, nem evett, nem internetezett. A puszta szerencsén múlt, hogy nem történt baj és időben odaértünk. A szerencsén, látja?... Nem hiszem, hogy akár a kolléganőm, akár én hibáztathatóak lennénk, ha a nénivel történt volna valami. Mindketten a dolgunkat végeztük, nem mellesleg az ÁNTSZ előírásának megfelelő létszámban... Ilyen esetben tehát mi a megoldás????? Bárki, aki okos és valóban használható ötletet tud adni- a " minden ágynál legyen nővér" nem megoldás, egy zavart beteget adott esetben két nővér sem tud lefogni, higgye el, hihetetlen ereje tud valahonnan lenni egy haldoklónak is, ha zavart, nem hazudok- , a világ bármely kórházában örömmel fogadják- egyikünknek sem célja, hogy a bent fekvő beteg a tüdőgyulladása mellé még egy agyvérzést is szerezzen.
Arra a kérdésre, hogy mi a teendő, az előírás ilyen esetben, nem igazán tudok hivatalos választ adni. Ha egy beteg leesik az ágyról, nyilván megvizsgálom, majd visszasegítem. Hogy a betegtársnak kellett visszasegíteni, az sajnos a magyar valóság- egy sérült tehetetlen idős embert egyedül a nővér képtelen is lenne, ott nem hagyhatja, mert akkor az lesz a baj, hogy miért nem segítette vissza, mielőtt elment valakiért. Az sem kizárt- mert miért lenne- hogy a nővér megvizsgálta és látta, hogy nincs olyan sérülése, ami miatt ne rakhatná vissza. Egyébként első fizkális- tehát eszköz nélküli- vizsgálat alapján egyáltalán nem biztos, hogy fel tud fedezni egy agyvérzést-CT nélkül órákig semmi tünetet nem ad!- ill. RTG nélkül nem tudja megmondani a végtagsérülésről, hogy törés vagy csak ficam... A Korányiban tudomásom szerint éjszaka nincs CT ill. RTG vizsgálat, traumatológus pedig biztosan nincs,aki értékelhető felvételt tudna készítettni, ha van RTG ill. értékelni tudná. Ezért vitték a területileg legközelebb lévő János Kórházba, ahol van ilyan lehetőség. De ahhoz is oda kell szállítani... Szóval fájdalmas bevallani és a betegeknek , hozzátartozóknak elfogadni, de ez a baleset otthon is előfordulhatott volna, az "elesett- eltört valamilye " esetek 95% -a otthon és nem kórházban történik. Itt is, mondjuk Amerikában is... Volt olyan történet, ahol a hozzátartozó saját felelősségére hazavitte a zavart, agyvérzett beteget, mondván, a kórház nenm tud rá vigyázni és el fog esni, csak azt felejtette el, hogy a külön szobában alszanak... Az ajtót kivételesen nyitva hagyták éjszakára, hogy hallják, lélegzik-e (!!!!!!!!!!). Reggel már nem lélegzett, kórházba vissaz, néhány nap múlva elhunyt... Ez esetben a kórháznak kellett volna perelnie a hozzátartozót??? Ami szomorú a fenti esetben, hogy nem hívták fel őket ott, akkor éjszaka, hogy nem kértek bocsánatot és nem emberi- ill. a hozzátartozónak emberinek számító , mert ez megint nem ugyanaz!- hangon beszéltek velük. Azt, hogy csak a comnyaktörést említették nekik, védhető, mert ha a néni akkor még nem volt eszméletlen- tehát nem volt tünete- nem tudhattak az agyvérzéséről ergo nem is tudták elmondani. Szerencsére nagyon korrekt idősebb kollégáim vannak, akik rezidens korom óta arra tanítanak, hogy minden, de főleg kényes esetekben maximálisan legyek empatikus. Ettől persze még az aggodó, érthetően felindult pszichés állapotban lévő hozzátartozó meglehetősen gyakori esetben szid, kiabál és vádol minket, akár a legkorrektebb kezelés ill. végstádiumú betegség és az " ezt elmondtam és igen meghalt " esetben is. Ez egy külön téma lehetne, most nem erről van szó. Ahogy a hölgy is említi, ha korrekt felvilágosítást kap, ez az egész nem így marad meg benne. És ez bizony a kollégák részéről hiba. A legfeldúltabb hozzátartozót is le lehet csillapítani a legtöbb esetben, ha meghallgatjuk.
Remélem, válaszoltam minden kérdésére és nem tart nagyképű, a betegeket lenéző orvosnak, egyszerűen a másik oldalt is látva- mert beteg is voltam és hozzátartozó is, persze tudom, hogy ez hihetetlen- árnyaltabb a véleményem. Családon belül is volt már ebből vita és nem bírtam meggyőzni a szüleimet- "mert véditek a mundért", pedig semmi ilyenről nem volt szó. Jó egészséget kívánok Önnek!
*azta* 2012.01.24. 15:27:49
én pusztán csak annyit szerettem volna, hogy:
-szerintem igenis van felelőssége a kórháznak a betegeinek a testi épségét illetően - egy szóval sem állítom, hogy ez a felelősség korlátlan lenne
-nem vitatom a zavartság lehetőségét, de ismeretlenül rögtön ráfogni a nénire...
-a példa amit elmesélt kiváló! ebből meg lehetett tudni, hogy az ön betegével mi történt! de tényleg! a posztoló esetében - ha abból indulunk ki, hogy igazat írt - látott esélyt arra, hogy utánajártak volna ennek? vagy bizonyította ezt bármilyen papír, feljegyzés, jegyzőkönyv - bármi? (erről ugyanis nem ír)
-a beteg mozgatásának szakszerűségét csak azért firtattam, mert néhány kommenttárs szerint szakszerű ellátást kapott a néni, amiben én meg kételkedem - szeretném ha nem ez lenne a szakszerű.
szóval: kb oda akarok kilukadni, hogy minden, de minden előfordulhat, viszont a miértekre kutya kötelességük válaszokat keresni ('ilyenek előfordulnak' - ez nem válasz, szerintem.)- a saját érdekük is ezt kívánja.
@Környezettudatos:
-és most emiatt legyek én utcaseprő? ;) ne már!
zsázsika 2012.01.24. 16:38:36
Továbbra sem hiszem, hogy bárki tudna jó, valóban a beteg biztonságát szavatoló megoldást mondani, ha lenne ilyen, már megtettük volna....
Dr.laikus PhD 2012.01.24. 16:53:11
A bírók is elmennek....
Mi az, hogy nem fogadja el az aláírt beleegyező nyilatkozatot?
Mit fogad el? A hangfelvétel más esetben meg nem bizonyító erejű?
Az persze más kérdés, hogy az adminisztrátor megsértődik, ha a beteg el is akarja olvasni mit ír alá. Betegként ez nem szabad érdekeljen. Különben hogy lennének kérdéseim?
Egy többszörösen halálos kórral megvert beteg hozzátartozója ugyan miért perelhet?
Ha megérti a felvilágosítást, ha nem akkor is elveszíti a szerettét sajnos.
Hogy fogadhat be a bíróság ilyen periratot?
Azért már mindennek van határa.. :((
Dr.laikus PhD 2012.01.24. 17:04:23
Nincs biztonság.
Ugyanakkor koponyatörés esetén nehezen hiszem, hogy nem vérzett a feje, különben a Jánosban nem vizsgálják.
Nyilván nagy volt a baj, ha azonnal kellett a szakszerű ellátás.
Tényleg a nővér - aki lehetett akár a segédnővér is - hibázott, mert ezen az osztályon ilyen is van.
Egy olyan osztály ahol általában éjjel nyugi van. Erre is készülnek a nyugalomra.
Tényleg nincs ügy, levél mindenhová, ha a hozzátartozót tájékoztatják.
Mentő viszont biztos - ha nem zárójelentéssel - de diagnózis gyanúval ment az biztos. Valami papír (sic) biztosan ment a beteggel.
Ha tudták, hogy combnyaktörése van, akkor a tüdő állapotáról egész biztos írtak, tudták, hogy altatni kell.
Minél többet gondolkodom, annál inkább azt érzem, hogy túl kevés volt a beszéd.
Az kevés, hogy az orvos tudja, hogy jól tette a dolgát.
Ezt el kell mondani a hozzátartozónak.
Hogy történt kérdésre elég a válasz, hogy elesett. Nem tudni hogyan, de megtörtént.
Miután nincs nővér minden teremben ez egy elfogadható magyarázat.
A levél stílusából ítélve itt el is fogadta volna a lánya.
sárga nyúl 2012.01.24. 17:10:10
látjátok feleim szümtükkel 2012.01.24. 17:12:03
Mellesleg az egészségügyi személyzet bántalmazása közfeladatot ellátó személy elleni erőszak bűntettének minősül. Az a körülmény, hogy zavart a beteg, a nyomozás lefolytatását nem zárja ki, csak nem lehet illetve korlátozottan lehet büntetni a bántalmazó beteget, attól függően
mennyire volt eszénél.
Valaki megnézhetné ( akit érdekel) az egészségügyről szóló törvényben, hogy pontosan kit, mikor és miről szabad tájékoztatni az egészségügynek, kórháznak. Van erre szabály, ha nem is tudjuk, és úgy emlékszem igen szigorú.
@zsázsika: Minden tiszteletem az orvosoké, és az ápolóké. Tudod,kíváncsi vagyok, ha ez a sok ellenségeskedő aki itt pózol, nem akar kórházba kerülni, akkor kikkel vannak tele a kórházak, miért kell várólistákat készíteni? Nem furcsa ellentmondás?
csak néha benézek ha marhaságot látok 2012.01.24. 17:49:27
tehát ez egy érzéki csalódás, de a pesti traumatológiai iskola nagyon kitart létezése mellett, hibásan, ugyanis az vagy egy érzéki csalódás, vagy egy annyira darabos acetabulum/medence törés, mely meghaladja a csípőficam fogalmát. pont olyan mint a centrális vállficam, egyszer valaki látott egy olyan vállficamot amiben a humerus fej beszakadt a mellkasba azóta létezik ez az entitás
csak néha benézek ha marhaságot látok 2012.01.24. 17:51:01
marand22 2012.01.24. 18:06:04
Az első esetnél biztosan tudom, hogy így történt (betört acetabulum, combfej a kismedencében), mivel beszéltem utána az operatőrrel. A másik esetnél pedig a Honvéd Kórház traumatológusa mondta, aki ugyan nem operálta meg (a közeli infarktus miatt), a sérült további sorsát pedig már nem ismerem.
zsázsika 2012.01.24. 18:20:20
tutormano 2012.01.24. 18:20:55
45 beteg,1 nővérre valós máshol is, de sajnos ilyenek vagy még rosszabbak az éjszakák,és bizony tele van a tüdő osztály idősekkel, mert minden öreget akinek tüdeje van oda raknak be túlzsúfolt,nem is kicsit.
Az a szokás,hogy a családok ha túl sok a macera az öreggel odadugják be. Síelnének, meg rosszul mutat a Karácsonyfa alatt.
Legyünk kicsit reálisak? Tessék végig csinálni 1 hetet.
A nővérhiány az pedig nagy,nagyon nagy. Inkább elmennek bolti eladónak,mert a fizu ugyanannyi, a munka kevesebb és nincs műszak.Nem nézik az emberek őket cselédnek.
Környezettudatos 2012.01.24. 18:31:07
Ezen mosolyogtam egy jót. Akkor is ha így megy, ami szomorú.
"Az a szokás,hogy a családok ha túl sok a macera az öreggel odadugják be. Síelnének, meg rosszul mutat a Karácsonyfa alatt."
Ezen nem tudtam mosolyogni, pedig ez igaz és nagyon szomorú.
zsikuci81 2012.01.24. 18:59:00
Aki nincs benne, nem tudja. Ezert irtam, hogy nem mondani kell, meg kell mutatni, hogyan kell az adott korulmenyek kozott jobban csinalni. Kivulrol konnyu tanacsot adni, ill. itelkezni, mikor megvan a baj.
En nem lennek a nover helyeben.
*azta* 2012.01.24. 22:24:56
határ a kórház felelősségében?
Mármost ez miért lenne gonoszság?
Felteszem a határok valahol körül vannak írva.
Gondolom a kórháznak felelősségbiztosítása - ha másutt nem, ott körül kell határolni ezeket az eseményeket.
Simán el tudom képzelni azt a kapkodást, ami akkor lehetett - nem mondom, hogy nem tragédia ez mindnyájuknak (a nővérnek is), de a szakszerűséget nem látom benne.
Erről kéne beszélni.
A mundér becsülete meg olyan, hogy belülről mindig dühítő, de a külsős meg ne magyarázzon! ;)
@zsázsika:
*azta* 2012.01.24. 22:31:38
Dr.laikus PhD 2012.01.25. 05:10:44
Értem én. Kb.10 éves voltam amikor megtanultam boldogult úttörő koromban, ha fekvő idős embert találunk aki nagyot esett, mit kell nézni, ha mi a gyerek észleljük a combnyaktörést miként kell mozgatni, vagy éppen nem. Természetesen addig a pontig amíg szakember nem jön a közelébe.
Azt most mama combnyaktörése alkalmával tapasztalom, hogy a "szakszerű" szállítás miatt hogyan nyílt meg a friss seb.
Kérdésem lenne hozzád.
Valóban nem kell újra összezárni? Magától fog meggyógyulni?
Dr.laikus PhD 2012.01.25. 05:18:05
45 beteg éjszaka, vagy esetleg ápolási osztályon, ahol fekvő nagyjában keveset mozgó betegek vannak.
Az is embertelen persze, de ennyire balkán vagyunk.
Nappal ahol tényleg van munka ilyen nem lehet.
Én nem vagyok vért ivó kommentelő, de ebben az esetben szeretnék akkor.
Az is, ha nincs ok felvenni síelés miatt, vagy bármi okból (ezt honnan lehet tudni?) az időset, akkor miért is veszik fel?
Ki veszi fel?
Ha igen, akkor az idősön kell elverni a haragot?
Hogy van ez?
Ráadásul családban gondozott idősről van szó értelemszerűen.
Gusztustalan.
Legalább annyira, mint némely poszt.
Szerintem erre ne is válaszolj.
Sikerült emberi mederben tartani ezt a posztot. ez amit írtál felháborító.
Rosszabb, mint egy tantestületi pletyó. :((
Dr.laikus PhD 2012.01.25. 05:41:03
Amikor a nővér kiégett, fáradt, amikor az ágytál behozását, ürítését, nota bene kimosását cselédmelónak érzi, akkor nincs mit mondani.
Tanácsolni pláne nem.
Nem mehet amatőr nézni, mert ez egy szakma, fogásokkal, amit ha alkalmaz a nővér, mert anno tényleg megtanulta, sőt még alkalmazni is tudja, akkor nincsen baj.
Láttam én kisnővért kiesve az iskolából úgy ágyat húzni, mint ahogy itthon szoktunk.
Egy ágy után csorgott róla a víz.
A határozott mozdulat nem durvaságot jelent, hanem gyengéd, de kényelmes fogást. Ez nem terheli a nővért és nem fog üvölteni a beteg.
Lehet használni a gége hangszalagjait, felkészíteni az agyat, hogy ne legyen korai elbutulás, azaz mondani a betegnek mit fognak tenni vele. A lelassult idős is felfogja, 10mp lauffal.
Persze nem fog a nővér akkor megsüketülni, ha az idős esetleg üvölt (más eszköze nem lévén, mert műtét után nem mozog a nyelve, a rosszul berakott felső fogsor miatt is pl.).
Nem tegezi a beteget mégoly tehetetlen is az akkor.
Egy osztályon ahol 4 nővér van, nem tűnik el mindenki egyszerre kb. fél órára, a számítógép előtt ülő fiatalember (nem tudni ki, nincs kitűző) kérdésre, türelmetlen hatásszünet után, majd a lányok megmondják válasz.
Beadják a fájdalomcsillapítót akkor is, ha a beteg akkor még nem tudja mondani, hogy fáj. Szaladgálás, hogy tényleg, reggel kapott utoljára.
A kapkodás, hogy ne nyúljanak hozzá azért van, mert felfokozottan fáj már mindene.
Csak ennyit. Csak így.
Betartani a munka szabályait (megkönnyíti a munkát, keretet ad, ritmusa van). Nem hinni, hogy bármennyire idős is aki a gondjaira van bízva úgyis meghal, hisz itt az ideje.
Nem neki kell eldönteni!
Ez csak egy friss tapasztalat, három nap egy olyan helyen ahol ez napi rutin kéne legyen.
zsikuci81 2012.01.25. 08:11:39
Ezt nem is vitatom, a fentiekben igazad van. Sajnos sok helyen ilyen a munkamoral. Hidd el sokat kuzdottem en is es sok fiatal kollegam is ezzel. Es raadasul noktol kevesbe fogadjak el az utasitast, mint a ferfiaktol (marhogy orvosoktol). Addig sokuknal nem is tudsz elerni semmit, mig meg nem tanulja, hogy teged nem erdekel, hogy o mit valaszol, amit mondtal, azt a beteg erdekeben meg kell csinalni.
Abban is igazad van, hogy a beteget a foldon nem kellett volna mozgatni. Ezt is leirtam fent.
Amiben nem ertunk egyet:
-azert a nover nem felelos, hogy egy beteg elesik az osztalyon (kiveve persze, ha zavart beteg nem volt "felracsozva", ill. ha a nover tobbszori hivasra szandekosan nem ment)
-igenis vannak olyan osztalyok, ahol a nover egyedul majd megszakad ejszaka, es a sok idos ember (onhibajan kivul) tenyleg komoly feladatot ad neki.
zsikuci81 2012.01.25. 08:21:01
Ket eve Karacsonykor a lanya hozott egy korabban agyi infarktuson atesett bacsit, aki ennek megfeleloen regi benulasokkal birt. A panasz az volt, hogy faj a feje. Miota? Harom eve. Es most jobban faj? Nem. Es elmulik valamire? Persze, Algopyrinre. Jo, akkor adjunk Algopyrint. A laborjai rendben voltak, vernyomasa jo volt, mas elterest nem talaltunk.
Mikor mondtam, hogy sztem nyugodtan haza lehet menni, akkor az volt a valasz, hogy kuldjuk mar at az Idegosztalyra, hogy felvegyek. A holgy nem ertette, hogy en nem mondhatom egy ideggyogyasznak, hogy marpedig vegye fel a beteget. Aztan csak kiderult, hogy az anyukajat mar sikerult elhelyezni a pszichiatrian. De vegulis apukat hazakuldtek az ideggyogyaszatrol, a felvetele nem volt indokolt. Ezt is eroszaknak hivjak.
Dr.laikus PhD 2012.01.25. 08:51:26
Egy percig nem mondtam soha, hogy a nővér felelős lenne, hogy a beteg elesett. Ez szerintem is fatális, bármikor megeshet.
A helyzet megoldásában volt inkompetens.
Itt sem írtam, hogy felelős, mert nem tudjuk, hogy szakember volt-e.
Sőt. Egyedül és kizárólag a beteg fájdalmain és komfortérzetén javított volna. Ezt is csak a hozzátartozó írásából tudjuk.
Ha jól kezeli, a combnyaktörés az marad, a fejsérülés szintén, a szilánkos törés ugyanúgy.
Egyszerűen a beteget ilyenkor nem rángatjuk fel az ágyra egy beteg laikussal.
Ugyanakkor, ha van valaki aki pénzért megold hasonló esetet akkor ne beszéljen róla.
Igazából nem kéne más (volt egyszer egy hely, ahol megoldható volt pénzért, hogy a család levegőhöz jusson), mint egy szakszerű panzió ahol mindez megoldható legálisan.
Senkinek nem lenne lelkiismeret-furdalása, nem lehetne a halálosan kimerült és anyagilag padlón lévő szakszerűséget hírből sem ismerő hozzátartozót valaki egészségügyinek fikázni, megítélni. Mert csak.
Megoldás sincs, mert sokszor a szeretet kevés. Nincs aki megtanítsa a példádban szereplő hozzátartozót sem. Megítélni persze megítélik, ill. elítélik. :(
Éjszakai műszakban (mert feküdtem ilyen helyen is a fenébe), megoldották amikor négy állandó figyelmet igénylő beteg lett egyszerre. Az 50 betegre akkor nem egy éjszakás nővér jutott, hanem kettő.
Bőrgyógyászat volt ahol éjszaka ritka az esemény.
zsikuci81 2012.01.25. 09:09:55
Igen, ez jo, amit irsz.
Megmondom, mivel van gondom.
Elhiszem, hogy a hozzatartozo kimerult, es meg is lehet erteni. A baj az, hogy nincs szocialis ellatas Magyarorszagon, ill. ami van, az az atlag magyar penztarcanak megfizethetetlen.
Ketto problemam van ezzel kapcsolatban:
-a valoban korhazi kezelest igenylo betegnek sokszor nem jut hely
-hogyan gondolkodhatnak ugy emberek egy europai orszagban, hogy az egszsegugyi ellatorendszert, ahol meg a betegellatasra sincs penz meg kapacitas, hasznaljak ilyen celokra.
Dr.laikus PhD 2012.01.25. 09:34:44
Nem kell ilyen célokra használni.
Van helye az ilyen betegnek, akár átmeneti megoldásként is, csak minősíthetetlenek a körülmények.
Gondolom nem mindegyik.
Nem kell felvenni az osztályra!
Ez a megoldás.
Nyilván a hozzátartozó a legjobbat akarja a szerettének.
Ápolási osztályon (amit most én ismerek) a körülmények kriminálisak.
Én ezt nem hagyom annyiban, de más nem tehet mást, azt hiszi így természetes.
Pedig fizetnek, nem is keveset. :((
"-hogyan gondolkodhatnak ugy emberek egy europai orszagban, hogy az egszsegugyi ellatorendszert, ahol meg a betegellatasra sincs penz meg kapacitas, hasznaljak ilyen celokra."
Csak még egyszer.
Nem neki kell tudni, hanem annak aki ok nélkül felveszi.
El lehet mondani a megoldást, ha pl. nem tud róla.
Dickensi amit én tapasztaltam egy ápolási osztályon.
zsikuci81 2012.01.25. 09:46:24
Az apolasi osztalyokat ismerem. A "hogyan gondolkodhatnak" kezdetu mondat mindket felre igaz.
tutormano 2012.01.25. 14:26:38
Elmennek héziorvoshoz,hogy fullad az idős szülő- ki nem fullad 80 felett- háziorvos beküldi a pullmonológiára -kivizsgélásra ott marad-küldenék haza- nem elérhető a hozzátartotzó-véletlen elvitték az idős ember kulcsit ruháját, majd jó hét múlva ,előkerülnek-jaj, hát külföldön voltak.
Másik sztori, a főorvos nem látta indokoltnak a befektetést, de a hozzátartozó átkozódva berohant az igazgatóhoz-az letelefonált a főorvosnak-nem kell a retekklubb tartsák bent-hozzátartozó hamis telefonszám megad elment nyaralni Mauritiusra,m ég jó, hogy érte jött a papáért.
3.sztori Karácsony előtt közölte az orvos, hogy nem indokolt a benfektetése a betegnek vigyék haza, de a hozzátartozó erősködött fenyegetőzött mindent kitalált-papához bement közölte nem viszik haza,mert vendégek jönnek-az idős ember kiugrott az ablakon. Nem nem volt mellette nővár,mert 1 jut 45 vagy még több főre ás a betegtársak sem tudták megakadályozni öreg , ágybanfekvőek voltak.
Épp az ilyen "rendes" hozzátartozók balhéznak, mert van lelkiismeretfurdalásuk néha, meg az ismerősök előtt is meg kell magyarázni,tehát mindenről a tetű orvosok tehetnek, akik csak a zsebüket tartják...
Szóval az a vicc ezen a blogon is azok, hőzöngenek akik,megszabadulnak a szüleiktől nagyszüleiktől, bedugják őket öregek otthonéba, és hagyják egyedül,még ha rosszul vannak is,utána meg mutogatnak.
jaj volt olyan is az idős ember lakásába beköltözött az unoka, és az meg nem tudott hová hazamenni abban biztak nem gyógyul meg...vagy eladták a lakását...De az orvos az legyen hibátlan és Teréz anyét lekörözve ingyen melózzon 24 órát...Olyanok várják ezt el,akik a saját szüleikért sem tesznek meg semmit, pedig még meg is öröklik a vagyonzukat.
Dr.laikus PhD 2012.01.25. 15:42:45
Elég furcsa, hogy ez pont itt és most jut eszedbe.
Ebből a szemszögből bizony te vagy az aki védekezve támad.
Nem kell semmit csinálni szabályokat betartani és még pénzért sem megszegni.
Akkor senki nem fog félni a retekklubtól.
Most mondja, hogy kívánom neked, hogy öreg szüléd gondozd, ápold és utána járjon a kenyérlesőd és csak azok után véleményezzél mást.
Hihetetlen a történet, majd pont elmondják utólag, hogy melyik számodra elérhetetlen világvégén voltak.
Legalább lenne stílusérzéked, hogy mindezt ott és annak meséld aki veled egyivású.
Ez a poszt nem arról szólt, hogy halálba kergették az édesanyját, arról szólt, hogy nem tudja még ma sem mi történt és hogyan.
Kb. ennyire volt belegondoló mindenki akit kérdett, mint te.
A helyedben baromira elszégyellném magam.
zsikuci81 2012.01.25. 17:12:56
-Egy nyilt blogon sztem barki elmondhatja a velemenyet, megha az nem is kapcsolodik szorosan a poszthoz.
-Tutormano nem a posztolonak cimezte, amit irt.
-A hozzatartozok sem szentek es soksn nagyon jol megtanultak mar, mit kell mondani, hogy ne lehessen a beteget komolyabb vizsgalat nelkul hazakuldeni.
-Idos, kiszolgalatatott fekvobeteget nem szabad a csaladdal valo elozetes egyeztetes nelkul hazakuldeni.
-A tenyek leirasa nem minositi a kommentelot.
csak néha benézek ha marhaságot látok 2012.01.25. 17:26:45
ha nem csak a bőr felületes rétege nyílik meg hanem a zsírréteg is, és a seb tiszta, akkor ki kell metszeni és újra összevarrni. ha az izomrétegig vagy mélyebben megnyílik akkor műtétileg kell feltárni. ha meg fertőzött a seb és a bőrnél mélyebben nyílik meg, akkor mindegy milyen mély, műtétileg kell megtisztítani
Francekellregisztralni 2012.01.25. 18:25:35
Nem vagyok még annyira idős, de rossz kórházi napjaimban imbolygok.
Ha erre a valamire kéne állnom, biztos, hogy nagy baj lenne."
Pont ezért nem egy szimpla kis műanyag sámlira lenne szükség hanem kapaszkodós masszívabb valamire...
Dr.laikus PhD 2012.01.25. 19:44:15
Nagyon köszönöm!
Én nem tudom, hogy 99 évesen hogy képes ilyen gyors javulásra.
A bőre még fekete szinte mindenütt, de a sebe, mint egy 6 hónapos gyereké.
Már viszket és elég kicsi a tapasz, hogy levakarja, inkább erre próbálják rávenni, hogy ne tegye.
Csodálkozva néz, megérti, aztán el is felejti.
Már koordinált is, mozgatják, beszélnek hozzá, és ő is beszél.
Szerencsére vigyáznak rá. Ebben is, igaz nem elsőre, de nagy szerencsénk van.
A műtét nagyon visszavetette, de a humora megmaradt.
Még egyszer nagyon köszönöm!
Dr.laikus PhD 2012.01.25. 19:46:54
Ezek a szakmán belül és a családok között kerengő pletykák.
Ilyen van bőven, aki ebben a szakmában él, vagy a család tagja a helyén képes kezelni.
És a helyén is kell.
Többet árt egy hiteltelen, irigy szóbeszéd mindennél.
Dr.laikus PhD 2012.01.25. 20:00:56
Ilyen létezik ott ahol az orvos magasságához van szabva a kisműtő asztala.
Egy kórteremben hely sincs rá és egy gyengébb állapotú beteg még kapaszkodni is nehezen tud.
Valamiért lecsusszani az ágyról még akkor is kényelmesebb, ha vonszolni kell a kilógó csöveket magaddal.
Azt hiszem ilyenkor másra fókuszálsz és ez kevésbé balesetveszélyes.
tutormano 2012.01.26. 14:54:20
1.HOL ÍRTAM,AZT HOGY PÉNZT KAPOTT BÁRKI IS AZÉRT ,MERT BENT TARTOTTÉK A BETEGET!?
2.A retekklubtól, van mit félni a tisztességes embereknek, mert őket nem az igazság, hanem a szenzáció érdekli,azzal nem érnének el nézettséget, csak ha 1 intézményt, kollektívát vagy embert jól besároznak. Aztán ha jól lejáratták,majd valahol kiigazítják,csak arra már senki nem fog emlékezni. Láttam erre példát.
4. Nem folyosói pletykát írtam igazat, visszautasítom még a feltételezést is..én nem hazugoztalak le téged.
Próbáld, ki ha elmegy 1 ismerősöd külföldre viszi a mobilját, pl. itt Német országba mentek, német nyelven közölte, a kikapcsolt telo,hogy nem elérhető.
5.Ennyire fáj az igazság? Amiért nem tetszik,azért még igaz sajnos.
6. Nekem nincs miért szégyenkeznem.
7. Nagyon nem jó helyen szóltál, mi ellátjuk az öreg beteg szülőt ,nem csak addig kellet,amíg hasznot hajtott, nem a más nyakába varjuk.
8. Mi az irigység? Nyugaton,hasonló dologra kedves hozzátartozó a gatyáját ráfizeti és akkor, talán nem jutna neki Mauritiusra, ott meg én mennék oda ha akarnám akár évente 2-szer is.
tutormano 2012.01.26. 14:57:43
Braincelle 2012.01.26. 18:25:05
Szerintem amit a hozzátartozó csinál, az vagdalkozás. Ha feljelentést tenne, az nem lenne vagdalkozás.
De hogy random módon kiválaszt olyan embereket, akik szerinte hibásak, majd kapásból minden dolgozót embertelennek nyilvánít, az az.
A pszichoterror a világ semmilyen táján nem hivatalos büntetési forma. Ha tetszik, perelje be az ügyeletes orvost, de az, hogy többször bemegy, és megpróbálja mindenképpen vegzálni, miközben megmondták neki, hogy a "reklamációk" kezelése nem az ügyeletes feladata, az a pszichoterror és a vagdalkozás kategória. És nem, nem csak egy kedves szót akart, hanem mindenképpen szeretett volna valakit felelősségre vonni, ami teljesen érthető, de ennek megvannak a jogi formulái. És lehet az önkormányzatot vagy az államot is perelni, ha olyanra építették meg a kórházat, hogy nem biztonságos, ha nem adnak olyan eszközöket, amik biztonságosak vagy ha nem biztosítanak elég személyzetet.
Sokkal életszerűbb, mint az ügyeletes orvost, vagy akár a főorvost hibáztatni. Utóbbi a rossz kommunikációban valóban hibás, de egyébként az orvosok, nővérek, mindenki ugyanúgy szenved ettől a rendszertől, mint a betegek, ugyanúgy ki vagyunk szolgáltatva, és éppen elég alázást kapunk mi is. Na mindegy.
PRAXIS
"Pozitív és negatív történetek a magyar egészségügyről, minden mennyiségben. Orvosnál jártunk és nem ment minden zökkenőmentesen? Netán megaláztak, megvárattak vagy félrekezeltek? Vagy éppenséggel lelkiismeretes, segítőkész egészségügyi dolgozókkal találkoztunk? Ide megírhatjuk. Miért is? Mert az orvostársadalom máris nyomon követi a bejegyzéseket, olykor pedig hangot is adnak álláspontjuknak a kommentekben. De ha nem vagyunk mesélős kedvünkben, a kórházértékelővel is kinyilváníthatjuk véleményünket." - hvg.hu
Médiaajánlat
Az utolsó 100 komment: