Hirtelen halál, mert nem jött a mentő
Van egy sztorija a magyar egészségügy helyzetéről? Megváratták, félrekezelték, megalázták, vagy ellenkezőleg, csupa jót tapasztalt? Küldje el történetét a praxisblog@yahoo.com címre, vagy használja megújult kórházértékelőnket!
Tisztelt Praxis blog, kedves Mindenki!
Nem vagyok ismeretlen számotokra, hiszen napi rendszerességgel olvasom a blogot és sokszor hozzá is szólok. Nem hinném, hogy véres szájú Káinnak tartanátok, volt, aki kedvesen azt is megjegyezte, hogy inkább az Ábel becenév illene hozzám. Friss és igen szomorú eseményről szeretnék beszámolni. Két héttel ezelőtt veszítettem el 82 éves nagymamámat, aki nagyon nagyon közel állt a szívemhez. Úgy gondolom, hogy halálában több személy és komoly mulasztások is közrejátszottak. Nem vádaskodni szeretnék, csak kiírni magamból, a konzekvenciákat pedig vonja le mindenki saját maga, én is ezt tettem.
Ez a szomorú történet február tájékán kezdődött. Nagymamám Budapesttől 20 kilométerre, egy kisebb városban lakik (bocsánat, nagyon nehéz megszokni, hogy már nincs velünk, természetesen lakott). Annak is egy nyaralóövezeti részében, amely körülbelül 4 kilométerre található a városközponttól. A családunk alapvetően sem volt valami nagy, de mióta édesapám is eltávozott 2008-ban, csak hárman voltunk, édesanyám, a nagymamám, és jómagam. Édesanyám és én Budapesten lakunk, ebből következik, hogy a nagymamám egyedül élt kint. Számtalanszor kértük, hogy költözzön hozzánk, jöjjön be Pestre, de egészen az utolsó hetekig tiltakozott ellene. Ellátta magát, főzött, mosott, takarított, világ életében dolgozni szeretett, csinálni valamit, a tétlenség volt az egyetlen, amit nem tudott elviselni.
Én voltam a szeme fénye, gyakorlatilag a gyermekkorom jelentős részét nála töltöttem, őszintén mondom, mindenkinek hasonló nagymamát kívánok. Elnézést, ha már most hosszú ez az iromány és személyes visszaemlékezésekkel is tele van, de még nagyon friss a seb. Sajnos, ahogy idősebb lett és ez az utolsó egy évben lett igazán szembeötlő, egyre több mindenben azért segíteni kellett neki. A sajnost úgy értem persze, hogy ez neki volt kellemetlen, nem nekem, vagy édesanyámnak. Szerette ő a kezében tartani a dolgokat. Szóval az történt, hogy heti körülbelül két alkalommal kijártunk hozzá, bevásároltunk neki, és ott voltunk nála, hogy ne érezze magát egyedül. Mindig nagyon örült, ha látott minket.
Az egészsége hirtelen kezdett romlani. Először is elég nehezen kezdett mozogni, már nem bírt annyit, mint korábban. Úgy gondoltuk, ez a korral jár, de azért aggódtunk érte. Aztán, ahogy telt az idő, kissé szétszórttá vált, feledékeny lett, de ezt is a korának tudtuk be. Még jobban odafigyeltünk rá, mint korábban, kértük ismét, hogy jöjjön hozzánk, de nem akart.
Aztán jöttek a komolyabb gondok. Nyár közepén a lábára kezdett panaszkodni. A lába minden nap bedagadt és elég csúnya, lila árnyalatot vett fel. Ennek következtében még nehezebben tudott szegény mozogni, mint korábban. Azt is mondta, hogy nehezen alszik és néha alig kap levegőt. Kértük, szinte könyörögtünk, hogy jöjjön el velünk orvoshoz, vagy kihívjuk hozzá, de nem akarta. Azt mondta, majd ha kissé kevésbé lesz meleg, biztos lemegy a duzzanat és jobban fogja magát érezni. Nem így lett sajnos...
Szeptemberben aztán már nem bírtuk tovább az aggódást és nagy nehezen meggyőztük, hogy orvoshoz kell fordulnia. Így is lett. Elment a körzeti orvoshoz. Sajnos az orvosa éppen szabadságon volt, de egy helyettesítő doktor megvizsgálta, csak az a baj, hogy borzasztóan felületesen, de ezt mi csak később tudtuk meg. Összesen annyi történt, hogy megmérték a vérnyomását, amelyre kapott gyógyszereket is,megnézték a lábát, majd közölték vele, hogy majd a háziorvosa ki fog menni hozzá.
Elkezdte szedni a gyógyszereket, de az állapota sajnos nem javult. Mi kértük, hogy újra menjen el orvoshoz, de azt mondta az neki nagyon messze van, majd csak kijön az orvos. Sajnos nem jött... Október végére odáig jutottunk, hogy végre valahára sikerült meggyőznünk, hogy költözzön be hozzánk. Ebből már tudtuk, hogy nagyon nem lehet jól szegény. Arra gondoltunk, hogy ha bent lesz itt nálunk Pesten, sokkal mobilizálhatóbbá válik (kocsink nincs sajnos), itt minden közelebb van, orvos, kórház, minden. Meg is beszéltük, hogy akkor november 1-én behozzuk. Sajnos ebből végül nem lett semmi...
Elérkezett a nap, édesanyám kiment hozzá, taxit is rendelt időpontra, mert szegény menni már szinte egyáltalán nem tudott, nem hogy 4 kilométert gyalogolni csak a buszig. Összepakolta a nagymamám legszükségesebb holmijait, útra készítette, de szegény nagy hirtelen rosszul lett. Anyukám tudta, hogy baj van, ezért azonnal hívta a mentőket. Akik viszont nem jöttek ki... Anyukám elmondta a telefonba ugyan, hogy milyen tüneteket lát, szorít a mellkasa, nem kap levegőt, valamint a magas vérnyomásról és a bokájáról is beszélt mégsem. Azt mondták küldik az ügyeletet.
Az ügyelet egész pontosan 2 és fél óra után érkeztek meg, mert még volt két címük. Ekkor nagymamám már csak utolsó pillanatait töltötte itt a földi létben. Még rákötötték az infúziót, majd ezt követően néhány percen belül itt hagyott bennünket örökre. Édesanyám zokogva hívott fel és úgy mesélte, hogy mi történt, én pedig azt hittem elájulok. Otthon vártam, rendet tettem, felkészültem a fogadásukra, ehelyett egy ilyen hír fogadott engem Mindenszentek napján délután 4 óra környékén. Nem részletezném mit éreztem akkor, azt hiszem sokkot kaptam. Fel sem tudtam fogni igazán a történteket. Miután édesanyám haza érkezett, azt is elmondta, hogy nem tudták megállapítani pontosan a halál okát, ezért boncolásra lesz szükség.
Egy héttel később kaptuk meg a boncolási jegyzőkönyvet, amely a következőket tartalmazta:
Hirtelen halál
Közvetlen halál ok:
pangásos szívelégtelenség
Alapbetegség szövődményei:
Idült ischaemiás szívbetegség
szívmegnagyobbodás
tüdőtágulat
Természetesen mint laikus, hozzá nem értő, utána kérdeztünk és olvastunk a dolgoknak és ebből kifolyólag váltunk még szomorúbbá, ha ez egyáltalán lehetséges. Édesanyám és én is úgy gondoljuk, hogy akkor, amikor drága nagymamám elment az orvoshoz, a tünetek alapján a vizsgálatot végző doktornak mindenképpen kórházba kellett volna utalnia. De még csak annyi sem történt meg, hogy egy laborba elküldte volna, csak a vérnyomás gyógyszer felírása, ahogy azt korábban említettem, valamint a lábának megtekintése és egy ígéret, hogy a háziorvosa majd felkeresi az otthonában. Azt is nehezményezzük, hogy csak 2 és fél órát követően érkezett meg az ügyelet, illetve azt, hogy édesanyám telefonhívására a mentők nem jöttek ki és nem segítettek drága nagymamámon.
Annyi "ha" és "mi lett volna akkor" szerű kérdés merül fel az emberben egy ilyen szomorú tragédia után. Persze akkor sem biztos, hogy élne szegény, ha időben jön, egyáltalán jön a mentő, de úgy gondolom jönnie kellett volna, a háziorvosát helyettesítő doktornak pedig mindenképpen gondoskodnia kellett volna arról, hogy nagymamám szakszerű és kielégítő ellátásban részesüljön, mégsem tette. Haragudni már nem tudok, csak mérhetetlenül fáj, hogy nem törődtek vele úgy, ahogy kellett volna. Ha valakire haragszom, az önmagam vagyok, amiért nem voltam kellőképp határozott és nem léptem, nem léptünk előbb. De ki gondolta volna, hogy így alakul, pláne úgy, hogy orvosnál is járt nemrég? Azt hittük idén végre együtt ünnepelhetjük majd a közelgő születésnapomat, illetve Karácsonykor is együtt lehetünk szeretetben. Egyikből sem lesz már semmi. A sors fintora, hogy édesapámat is Karácsony előtt veszítettem el 2008-ban.
Köszönöm, hogy ha végigolvastátok. Igyekeztem indulatok nélkül írni, még egyszer elnézést, hogy ennyire érzelemmel teli és hosszú lett végül ez a levél. Mindenkinek jó egészséget kívánok és azt, hogy sosem kelljen hasonló dolgokkal szembesülnie. Az esetlegesen érkező hozzászólásokra mindenképpen fogok reagálni, csak azt nem tudom, hogy mikor kerül ki a levelem és hogy éppen lesz-e rá módom nagy hirtelen.
Tisztelettel: Káin
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
VaTi 2011.11.17. 06:13:30
Ugyandehogy (törölt) 2011.11.17. 06:28:32
Káin 2011.11.17. 07:48:33
serfecs (törölt) 2011.11.17. 08:38:53
Mielőbbi megnyugvást kívánok, ez a Karácsony nagyon nehéz lesz Nektek :-((
Káin 2011.11.17. 08:49:37
Káin 2011.11.17. 08:54:11
Bikli néni 2011.11.17. 09:48:32
aesculap 2011.11.17. 10:36:32
Mivel ez nem történt meg, a fokozatos rosszabbodás végül tragédiába torkollott. Azt gondolom, hogy az utolsó napon már akkor sem lehetett volna segíteni, ha rohammentő késedelem nélkül érkezik és intenzív osztályra viszi.
Dr.laikus PhD 2011.11.17. 10:44:27
Részvétem! Gondolok rád.... :((
2011.11.17. 10:53:23
Az esethez nem sokat tudnék hozzátenni, marand22 biztosan jobban átlátja a kardiológiai részét (reméljük ír majd), talán annyit megjegyeznék, hogy ha a mama 20km-re északra lakott a fővárostól, és Vác térségében volt, az ottani laborban hektikus állapotok uralkodtak legutóbbi híreim szerint, egy időre meg is szüntették a háziorvosi vérvizsgálatokat (egyébként ez várható több helyen is, korlátozni már évek óta korlátozzák a vizsgálati palettát).
csak néha benézek ha marhaságot látok 2011.11.17. 14:29:17
nem tudjuk, hogy mi lett volna ha időben jön a mentő, feljelentést kell tenni, kivizsgálást kérni, halált okozó gondatlan mulasztás vagy valami hasonló címszó alatt
rikitiki 2011.11.17. 14:45:27
Amennyiben még nem szedett gyógyszert szívelégtelenségre (erre lehet következtetni a leírtakból), akkor még nem a betegség késői szakaszában volt. Később persze majd romlik az állapota, több gyógyszer kell, végül már az sem segít. De még kezelést nem kezdtek.
csak néha benézek ha marhaságot látok 2011.11.17. 15:12:34
Irkutszk 2011.11.17. 15:14:06
walterhal 2011.11.17. 16:34:32
Kurvaanyátokat 2011.11.17. 16:46:54
A daganatos betegségét nem tudom, hogy fel tudták volna fedezni korábban, de rendszeresen járt a háziorvosához, akinek a szívproblémákat már évekkel ezelőtt észre kellett volna vennie.
De említhetem a saját, sokkal kisebb súlyú problémáimat: három orvos három különböző problémára, három olyan gyógyszert írt fel, amelyeket együtt nem ajánlatos szedni. Ebből az egyik úgy, hogy listája volt az általam szedett gyógyszerekről, a másik meg meg sem kérdezte, hogy szedek-e bármit (a harmadik a háziorvosom, aki évek óta írja ugyanazt, tehát őt nem okolhatom)
Bikli néni 2011.11.17. 17:04:07
Az, hogy "járt" a háziorvosához, nem jelenti azt, hogy ezt a problémáját el is mondta ott. Persze lehet, hogy igen, és a ho. volt felületes, de lehet, hogy nem. Néma gyereknek pedig anyja se érti a szavát...
Persze az ismerősödet ettől még sajnálom, nem lehetett könnyű neki :(
Anti Anyag (törölt) 2011.11.17. 17:17:40
Viszont szabadon élt, jó levegőben, szinte benne a természetben.
sárga nyúl 2011.11.17. 17:30:05
sirokkó 2011.11.17. 18:36:02
Tempus-Anh 2011.11.17. 18:42:48
Általánosítani nem kell azért...
Van 95 éves betegem is, köszöni, jól van, rendszeresn visszajár hozzám.
Kísérettel, persze...
Irkutszk 2011.11.17. 18:47:36
Az érvem:
Idősebb korú betegnél (is) a teljes kép alapján kell (lehet) dönteni egy-egy beavatkozásról, legyen az gyógyszeres kezelés elindítás (módosítása), vagy egyéb beavatkozás (mindegyik az addigi beteg egészségi állapotának egyensúlyába avatkozik be). Mivel minden változtatásnak kockázata van, ezért az orvosnak ezt figyelembe kell vennie, hiszen arra esküdött fel (csak hogy a részleteket értsük az esküjében), hogy nem árt a betegének.
Irkutszk 2011.11.17. 18:50:43
Tempus-Anh 2011.11.17. 19:11:52
Nem vagyok gerontológus...
Tudod egyébként milyen szakot gyakorlok, hisz ismersz.
Más néven...
Irkutszk 2011.11.17. 19:23:37
Csak beteg nem akarok lenni, na! :)) Se ilyen, se olyan.
csak néha benézek ha marhaságot látok 2011.11.17. 19:25:16
Ugyandehogy (törölt) 2011.11.17. 19:41:46
én el tudom képzelni, hogy meg sem hallgatták:(
a mostani háziorvosom jó fej, de pl amikor most visszamentem hozzá a szakorvos "céldiagnózisával", úgy írta meg a vizsgálatokra a beutalókat, hogy azt sem kérdezte, hogy vagyok, pedig hónapok óta nem látott. pedig lett volna mit mesélnem, csak alkalmam nem volt rá....
qbr 2011.11.17. 21:19:06
Megértem, amit érzel, mert én 3 évvel ezelőtt veszítettem el 84 éves nagymamámat, akivel szintén nagyon közel álltunk egymáshoz.
FallingStar 2011.11.17. 22:29:02
Bikli néni 2011.11.17. 23:36:16
nyíregyházi betti 2011.11.18. 03:29:18
Őszinte részvétem.
(A nyolcvanhárom éves édesanyánkkal mi is hasonló problémákkal küzdünk, bár ő velünk él.)
SusanneF 2011.11.18. 09:01:55
Fogadd együttérzésemet!
Aki közülünk vesztette el hozzátartozóját-tudja,mit is jelent ez...!
Biztos nem én mondom először-de éldd meg ezt a gyászt!
Gondolj az együtt töltött időre,a finom főztjére,sütijeire-biztos voltak!
Tedd ki a fényképeit,járj ki a sírjához,amikor tudsz,gyújts mécsest....!
Ne foglalkozz azzal,mi lett volna,ha....
Szép kort megért,biztosan teljes élete lehetett-mint az én édesanyámnak,aki 82 évesen ment el...
Sok erőt,bölcsességet,társakat,barátokat kívánok,akik veled,melletted vannak...!!
És nagyon szeresd az édesanyádat,amíg kéznyújtásnyira van Tőled...!!
SusanneF 2011.11.18. 09:03:24
Amíg nem szólnak a moderátorok...
Jó érzésű ember ilyet nem is választ!!!!
Rivero 2011.11.18. 18:30:22
Őszinte részvétem a posztolónak. :(.
Karácsony most nagyon nehéz lesz neki és családjának kívánok megnyugvást nekik.
( ugyan abban a körzetben lakom a hol az elhunyt nagy mama....)
Rivero 2011.11.18. 18:40:15
Ovoslátogató val kötött szerződés alapján a háziorvos a drágább gyógyszert fogja kiírni a betegnek és nem az olcsóbb és ugyan olyan hatékony gyógyszert, mert érdeke. Nagyobb haszna származik belőle.
Nos egy nyugdíjas miből tudja megvenni?
Ugyandehogy (törölt) 2011.11.18. 19:43:12
karcsibácsi 2011.11.18. 19:54:15
nem köthet szerződést az orvoslátogatóval, nem fogadhat el jutalékot sem.
2011.11.18. 19:56:35
karcsibácsi 2011.11.19. 07:08:47
És kinek nem szarsz a véleményére?Magasról?
2011.11.19. 10:45:17
SusanneF 2011.11.19. 11:48:14
SusanneF 2011.11.19. 12:01:41
cenzorilla 2011.11.19. 12:24:14
A neve nem ellenünk irányul.
Ezt már egyszer régen tisztáztuk.
Tekints el a nevétől, olvasd a mondanivalót.
A többire igyekszünk figyelni.
irutavé 2011.11.19. 18:46:32
irutavé 2011.11.19. 18:48:50
rikitiki 2011.11.19. 19:05:34
Olyan nevet választott, ami ha nem a nevében szerepel, azonnal kitiltást érdemel. Most pedig minden hozzászólásában feltüntetheti. Ilyen könnyen ki lehet játszani a moderációt? Ne csináljuk már. Ez komoly?
Én választhatok olyan nevet, hogy kurvanyád_moderasegg? Esetleg olyat, hogy felkötlek_maholnap?
Miért higgyem el neki, hogy pl. nem nekem szól? Ne legyünk már naivak. Válasszon olyat, amikor fel sem merül, és kész.
Én kérek elnézést, de tanuljunk már meg kulturált keretek közé eső nevet választani. Ha ez nem megy, akkor értelemszerű kitiltás, és választunk új nevet, amíg nem sikerül végre értelmes embernek megfelelőt választani.
SusanneF 2011.11.20. 09:12:20
cenzorilla 2011.11.20. 09:15:50
SusanneF 2011.11.20. 20:36:13
SusanneF 2011.11.20. 20:40:06
És van,amikor azért is vissza kell menni,mert a HO azt mondja,nem írja fel receptre,aztán kiderül a patikában,hogy 5-600 ft.-al drágább recept nélkül.Kisnyugdíjas érdekében tipli vissza...nem 1x játszottam már ezt-nehéz jól neveltnek lenni,mikor visszamész a dokihoz...:(
Tower13 2011.11.22. 13:44:21
Sajnálatom fejezem ki, és együttérzésem, mely mivel hirtelen és hasonlóan meglepetésszerűen vesztettem el nagymamát, szívből jön.
Élt 82 évet, remélem sokat ebből boldogan. Elmondhatod, nem egyedül, nem egy elfekvőben érte.
Részvétem