praxisblog@yahoo.com

Hirtelen halál, mert nem jött a mentő

2011.11.17. 06:00

Van egy sztorija a magyar egészségügy helyzetéről? Megváratták, félrekezelték, megalázták, vagy ellenkezőleg, csupa jót tapasztalt? Küldje el történetét a praxisblog@yahoo.com címre, vagy használja megújult kórházértékelőnket!

 

 

 

Tisztelt Praxis blog, kedves Mindenki!

 

Nem vagyok ismeretlen számotokra, hiszen napi rendszerességgel olvasom a blogot és sokszor hozzá is szólok. Nem hinném, hogy véres szájú Káinnak tartanátok, volt, aki kedvesen azt is megjegyezte, hogy inkább az Ábel becenév illene hozzám. Friss és igen szomorú eseményről szeretnék beszámolni. Két héttel ezelőtt veszítettem el 82 éves nagymamámat, aki nagyon nagyon közel állt a szívemhez. Úgy gondolom, hogy halálában több személy és komoly mulasztások is közrejátszottak. Nem vádaskodni szeretnék, csak kiírni magamból, a konzekvenciákat pedig vonja le mindenki saját maga, én is ezt tettem.

 

 

Ez a szomorú történet február tájékán kezdődött. Nagymamám Budapesttől 20 kilométerre, egy kisebb városban lakik (bocsánat, nagyon nehéz megszokni, hogy már nincs velünk, természetesen lakott). Annak is egy nyaralóövezeti részében, amely körülbelül 4 kilométerre található a városközponttól. A családunk alapvetően sem volt valami nagy, de mióta édesapám is eltávozott 2008-ban, csak hárman voltunk, édesanyám, a nagymamám, és jómagam. Édesanyám és én Budapesten lakunk, ebből következik, hogy a nagymamám egyedül élt kint. Számtalanszor kértük, hogy költözzön hozzánk, jöjjön be Pestre, de egészen az utolsó hetekig tiltakozott ellene. Ellátta magát, főzött, mosott, takarított, világ életében dolgozni szeretett, csinálni valamit, a tétlenség volt az egyetlen, amit nem tudott elviselni.

 

Én voltam a szeme fénye, gyakorlatilag a gyermekkorom jelentős részét nála töltöttem, őszintén mondom, mindenkinek hasonló nagymamát kívánok. Elnézést, ha már most hosszú ez az iromány és személyes visszaemlékezésekkel is tele van, de még nagyon friss a seb. Sajnos, ahogy idősebb lett és ez az utolsó egy évben lett igazán szembeötlő, egyre több mindenben azért segíteni kellett neki. A sajnost úgy értem persze, hogy ez neki volt kellemetlen, nem nekem, vagy édesanyámnak. Szerette ő a kezében tartani a dolgokat. Szóval az történt, hogy heti körülbelül két alkalommal kijártunk hozzá, bevásároltunk neki, és ott voltunk nála, hogy ne érezze magát egyedül. Mindig nagyon örült, ha látott minket.

 

Az egészsége hirtelen kezdett romlani. Először is elég nehezen kezdett mozogni, már nem bírt annyit, mint korábban. Úgy gondoltuk, ez a korral jár, de azért aggódtunk érte. Aztán, ahogy telt az idő, kissé szétszórttá vált, feledékeny lett, de ezt is a korának tudtuk be. Még jobban odafigyeltünk rá, mint korábban, kértük ismét, hogy jöjjön hozzánk, de nem akart.

 

Aztán jöttek a komolyabb gondok. Nyár közepén a lábára kezdett panaszkodni. A lába minden nap bedagadt és elég csúnya, lila árnyalatot vett fel. Ennek következtében még nehezebben tudott szegény mozogni, mint korábban. Azt is mondta, hogy nehezen alszik és néha alig kap levegőt. Kértük, szinte könyörögtünk, hogy jöjjön el velünk orvoshoz, vagy kihívjuk hozzá, de nem akarta. Azt mondta, majd ha kissé kevésbé lesz meleg, biztos lemegy a duzzanat és jobban fogja magát érezni. Nem így lett sajnos...

 

Szeptemberben aztán már nem bírtuk tovább az aggódást és nagy nehezen meggyőztük, hogy orvoshoz kell fordulnia. Így is lett. Elment a körzeti orvoshoz. Sajnos az orvosa éppen szabadságon volt, de egy helyettesítő doktor megvizsgálta, csak az a baj, hogy borzasztóan felületesen, de ezt mi csak később tudtuk meg. Összesen annyi történt, hogy megmérték a vérnyomását, amelyre kapott gyógyszereket is,megnézték a lábát, majd közölték vele, hogy majd a háziorvosa ki fog menni hozzá.

 

Elkezdte szedni a gyógyszereket, de az állapota sajnos nem javult. Mi kértük, hogy újra menjen el orvoshoz, de azt mondta az neki nagyon messze van, majd csak kijön az orvos. Sajnos nem jött... Október végére odáig jutottunk, hogy végre valahára sikerült meggyőznünk, hogy költözzön be hozzánk. Ebből már tudtuk, hogy nagyon nem lehet jól szegény. Arra gondoltunk, hogy ha bent lesz itt nálunk Pesten, sokkal mobilizálhatóbbá válik (kocsink nincs sajnos), itt minden közelebb van, orvos, kórház, minden. Meg is beszéltük, hogy akkor november 1-én behozzuk. Sajnos ebből végül nem lett semmi...

 

Elérkezett a nap, édesanyám kiment hozzá, taxit is rendelt időpontra, mert szegény menni már szinte egyáltalán nem tudott, nem hogy 4 kilométert gyalogolni csak a buszig. Összepakolta a nagymamám legszükségesebb holmijait, útra készítette, de szegény nagy hirtelen rosszul lett. Anyukám tudta, hogy baj van, ezért azonnal hívta a mentőket. Akik viszont nem jöttek ki... Anyukám elmondta a telefonba ugyan, hogy milyen tüneteket lát, szorít a mellkasa, nem kap levegőt, valamint a magas vérnyomásról és a bokájáról is beszélt mégsem. Azt mondták küldik az ügyeletet.

 

Az ügyelet egész pontosan 2 és fél óra után érkeztek meg, mert még volt két címük. Ekkor nagymamám már csak utolsó pillanatait töltötte itt a földi létben. Még rákötötték az infúziót, majd ezt követően néhány percen belül itt hagyott bennünket örökre. Édesanyám zokogva hívott fel és úgy mesélte, hogy mi történt, én pedig azt hittem elájulok. Otthon vártam, rendet tettem, felkészültem a fogadásukra, ehelyett egy ilyen hír fogadott engem Mindenszentek napján délután 4 óra környékén. Nem részletezném mit éreztem akkor, azt hiszem sokkot kaptam. Fel sem tudtam fogni igazán a történteket. Miután édesanyám haza érkezett, azt is elmondta, hogy nem tudták megállapítani pontosan a halál okát, ezért boncolásra lesz szükség.

 

Egy héttel később kaptuk meg a boncolási jegyzőkönyvet, amely a következőket tartalmazta:

 

Hirtelen halál

 

Közvetlen halál ok:

 

pangásos szívelégtelenség

 

Alapbetegség szövődményei:

 

Idült ischaemiás szívbetegség

 

szívmegnagyobbodás

 

tüdőtágulat

 

Természetesen mint laikus, hozzá nem értő, utána kérdeztünk és olvastunk a dolgoknak és ebből kifolyólag váltunk még szomorúbbá, ha ez egyáltalán lehetséges. Édesanyám és én is úgy gondoljuk, hogy akkor, amikor drága nagymamám elment az orvoshoz, a tünetek alapján a vizsgálatot végző doktornak mindenképpen kórházba kellett volna utalnia. De még csak annyi sem történt meg, hogy egy laborba elküldte volna, csak a vérnyomás gyógyszer felírása, ahogy azt korábban említettem, valamint a lábának megtekintése és egy ígéret, hogy a háziorvosa majd felkeresi az otthonában. Azt is nehezményezzük, hogy csak 2 és fél órát követően érkezett meg az ügyelet, illetve azt, hogy édesanyám telefonhívására a mentők nem jöttek ki és nem segítettek drága nagymamámon.


Annyi "ha" és "mi lett volna akkor" szerű kérdés merül fel az emberben egy ilyen szomorú tragédia után. Persze akkor sem biztos, hogy élne szegény, ha időben jön, egyáltalán jön a mentő, de úgy gondolom jönnie kellett volna, a háziorvosát helyettesítő doktornak pedig mindenképpen gondoskodnia kellett volna arról, hogy nagymamám szakszerű és kielégítő ellátásban részesüljön, mégsem tette. Haragudni már nem tudok, csak mérhetetlenül fáj, hogy nem törődtek vele úgy, ahogy kellett volna. Ha valakire haragszom, az önmagam vagyok, amiért nem voltam kellőképp határozott és nem léptem, nem léptünk előbb. De ki gondolta volna, hogy így alakul, pláne úgy, hogy orvosnál is járt nemrég? Azt hittük idén végre együtt ünnepelhetjük majd a közelgő születésnapomat, illetve Karácsonykor is együtt lehetünk szeretetben. Egyikből sem lesz már semmi. A sors fintora, hogy édesapámat is Karácsony előtt veszítettem el 2008-ban.

 

Köszönöm, hogy ha végigolvastátok. Igyekeztem indulatok nélkül írni, még egyszer elnézést, hogy ennyire érzelemmel teli és hosszú lett végül ez a levél. Mindenkinek jó egészséget kívánok és azt, hogy sosem kelljen hasonló dolgokkal szembesülnie. Az esetlegesen érkező hozzászólásokra mindenképpen fogok reagálni, csak azt nem tudom, hogy mikor kerül ki a levelem és hogy éppen lesz-e rá módom nagy hirtelen.

 

Tisztelettel: Káin

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

VaTi 2011.11.17. 06:13:30

Részvétem, Káin. Nagy ölelés neked. Nem tudnék vígasztalót mondani. Talán csak annyit, hogy nagyon nagy ajándék az élettől, ha ilyen "igazi" nagymamát kapott az ember. Még egyszer részvétem.
Válasz erre 

Káin 2011.11.17. 07:48:33

Köszönöm szépen Nektek. Valóban hatalmas kincs volt az én nagyikám, ma reggel is úgy ébredtem, hogy éppen róla álmodtam. Azt hiszem még el fog tartani egy jó darabig, mire valamennyire sikerül feldolgoznom ezt a számunkra pótolhatatlan veszteséget.Legyen szép napotok, sajnos nem tudok ma egyfolytában itt ülni a gépnél, de majd ide-ide sandítok telefonról.
Válasz erre 

serfecs (törölt) 2011.11.17. 08:38:53

Ez nagyon szomorú :-((( Ne keresd a miérteket. Az orvosokat nem érdemes felelősségre vonni, mert azzal fognak védekezni, hogy hónapok óta fennálltak a tünetek és mégsem ment el orvoshoz.
Mielőbbi megnyugvást kívánok, ez a Karácsony nagyon nehéz lesz Nektek :-((
Válasz erre 

Káin 2011.11.17. 08:49:37

@Panni75: Neked is köszönöm, a megnyugvás sajnos még odébb van. A felelősségre vonás nem hozza vissza szegényt. Csak azt nem értem, de tényleg, hogy miért nem küldték el szegényt legalább egy vérvételre... Nem vagyok orvos, de tudom, jó páran olvassák a blogot. Ilyen tünetek tényleg nem indokolják, hogy az embert rendesen kivizsgálják? Mert tényleg nem fordult időben orvoshoz a nagymamám, amiért (ahogy ezt a levélben is írtam) magamat is erősen felelősnek érzem, de a halála előtt jó másfél-két hónappal járt a ho rendelőjében. Én úgy gondolom, hogy ott és akkor kellett volna mindent megtenni, hogy ez a tragédia ne következzen be.
Válasz erre 

Káin 2011.11.17. 08:54:11

@Káin: Ja és persze ezzel nem azt akarom mondani, hogy abban az esetben, ha ott és akkor alaposabban foglalkoznak vele, mindez nem történhetett volna meg, de mégis akkor úgy gondolhatnék rá, hogy mindent megtettek érte :(.
Válasz erre 

Bikli néni 2011.11.17. 09:48:32

Jaj Káin... fogadd részvétemet! :'(
Válasz erre 

aesculap 2011.11.17. 10:36:32

Szomorú történet. Együttérzek a poszt írójával, és sok vonatkozásban egyet is értek Vele. Így utólag rekonstruálva a kórtörténetet (amennyire ez egyáltalán lehetséges), egyértelműnek tűnik, hogy amikor végre sikerült rávenni a Mamát, hogy orvoshoz forduljon, akkor az idült szívbetegsége következtében már kialakult nála az akkor még minden bizonnyal jól kezelhető pangásos szívelégtelenség, amit a háziorvosnak a panaszok és a tünetek alapján észlelnie kellett (volna)venni, és a beteget további kivizsgálás, kezelés céljából kórházba kellett volna utalnia. Jól kezelt, ellenőrzött szívelégtelenséggel a beteg megfelelő életminőséggel évekig élhet!
Mivel ez nem történt meg, a fokozatos rosszabbodás végül tragédiába torkollott. Azt gondolom, hogy az utolsó napon már akkor sem lehetett volna segíteni, ha rohammentő késedelem nélkül érkezik és intenzív osztályra viszi.
Válasz erre 

Dr.laikus PhD 2011.11.17. 10:44:27

Drága Káin!

Részvétem! Gondolok rád.... :((
Válasz erre 

2011.11.17. 10:53:23

Részvétem Káin, korrektül leírtad a történteket. Én az egyik nagyanyámat nem is ismertem, hasnyálmirigyrákban meghalt a születésem előtt vagy tíz évvel. Mindig kíváncsi voltam, hogy milyen lett volna, mert ha édesanyám az ő természetét örökölte, nyilvánvalóan ő lett volna a kedvenc nagymama. Nagyon vigyázz édesanyádra, és inkább kérj itt a blogon segítséget, nagyon rendes embereket ismertem meg itt, biztosan segítenek, természetesen én is, ha tudok.

Az esethez nem sokat tudnék hozzátenni, marand22 biztosan jobban átlátja a kardiológiai részét (reméljük ír majd), talán annyit megjegyeznék, hogy ha a mama 20km-re északra lakott a fővárostól, és Vác térségében volt, az ottani laborban hektikus állapotok uralkodtak legutóbbi híreim szerint, egy időre meg is szüntették a háziorvosi vérvizsgálatokat (egyébként ez várható több helyen is, korlátozni már évek óta korlátozzák a vizsgálati palettát).
Válasz erre 

rikitiki 2011.11.17. 12:31:29

@aesculap: Maradéktalanul egyetértek.

Részvétem :(
Válasz erre 

csak néha benézek ha marhaságot látok 2011.11.17. 14:29:17

sajna ezek a betegségek kezelés nélkül progresszívek, tehát javulást nem mutatnak és csak romlanak, mígnem eljutnak abba a stádiumba, hogy a beteg dekompenzálódik és meghal a szívelégtelenség valamilyen következményébe. sajna az öregek ilyenek, és az a beteg aki nem hagyja kezeltetni magát, azon nehéz segíteni.
nem tudjuk, hogy mi lett volna ha időben jön a mentő, feljelentést kell tenni, kivizsgálást kérni, halált okozó gondatlan mulasztás vagy valami hasonló címszó alatt
Válasz erre 

rikitiki 2011.11.17. 14:45:27

@csak néha benézek ha marhaságot látok:

Amennyiben még nem szedett gyógyszert szívelégtelenségre (erre lehet következtetni a leírtakból), akkor még nem a betegség késői szakaszában volt. Később persze majd romlik az állapota, több gyógyszer kell, végül már az sem segít. De még kezelést nem kezdtek.
Válasz erre 

csak néha benézek ha marhaságot látok 2011.11.17. 15:12:34

@rikitiki: kezelés nélkül még gyorsabban romlik az állapot sajna
Válasz erre 

Irkutszk 2011.11.17. 15:14:06

Őszinte részvétem, Káin! Nagyon, nagyon együttérzek veled a veszteségben.
Válasz erre 

walterhal 2011.11.17. 16:34:32

Még nem szóltam hozzá ezen a felületen egy bloghoz sem. Csak eszembe jutott egy-két családi történet. Anyám a húgommal terhesen nagyon fájlalta a térdét. Az orvosok szidták, miért hízott annyit (15 Kg), attól fáj a térde. A szülés után csontrákot diagnosztizáltak, amputálták a lábát, két és fél évet élt még. Húgomnak hátfájdalmaira, mozgásproblémáira azt mondta az orvos, hogy ne szimuláljon, ilyen tünetekkel járó betegség nincs. Ezután jött három gerincműtét daganat miatt,9 évet élt még... és így tovább.
Válasz erre 

Kurvaanyátokat 2011.11.17. 16:46:54

Egy közeli ismerős történetére hasonlít ez az egész. Szegénykémnek mostanáig, a korral járó nyűgökön túl nem sok baja volt. Most meg két hét alatt előbb daganatot találtak nála, majd a műtéttel kapcsolatos kivizsgálás során komoly szívproblémákat, ami miatt a műtétet sem akarták első menetben vállalni, majd a műtét során áttéteket...
A daganatos betegségét nem tudom, hogy fel tudták volna fedezni korábban, de rendszeresen járt a háziorvosához, akinek a szívproblémákat már évekkel ezelőtt észre kellett volna vennie.

De említhetem a saját, sokkal kisebb súlyú problémáimat: három orvos három különböző problémára, három olyan gyógyszert írt fel, amelyeket együtt nem ajánlatos szedni. Ebből az egyik úgy, hogy listája volt az általam szedett gyógyszerekről, a másik meg meg sem kérdezte, hogy szedek-e bármit (a harmadik a háziorvosom, aki évek óta írja ugyanazt, tehát őt nem okolhatom)
Válasz erre 

macska69 2011.11.17. 16:50:44

Óóóó, Káin, teljesen együttérzek veled, őszinte részvétem!
Válasz erre 

Bikli néni 2011.11.17. 17:04:07

@Kurvaanyátokat: "rendszeresen járt a háziorvosához, akinek a szívproblémákat már évekkel ezelőtt észre kellett volna vennie."

Az, hogy "járt" a háziorvosához, nem jelenti azt, hogy ezt a problémáját el is mondta ott. Persze lehet, hogy igen, és a ho. volt felületes, de lehet, hogy nem. Néma gyereknek pedig anyja se érti a szavát...
Persze az ismerősödet ettől még sajnálom, nem lehetett könnyű neki :(
Válasz erre 

Anti Anyag (törölt) 2011.11.17. 17:17:40

Ez sajnos benne van a zsákban, sokan pld. ezért nem költöznek Kabátfalvára, maradnak a Nefelejcs utcában, mert pár perc a Péterffy.

Viszont szabadon élt, jó levegőben, szinte benne a természetben.
Válasz erre 

sárga nyúl 2011.11.17. 17:30:05

Káin, nagyon sajnálom. :((((((
Válasz erre 

sirokkó 2011.11.17. 18:36:02

Kedves Káin!Nagyon sajnállak nagymamád halála miatt.De a kora eszembe juttatott egy dolgot.Azt,hogy az orvosok 80 felett nem nagyon foglalkoznak a beteggel.Ezt az egészségügyben dolgozó ismerősöm mondta.(tisztelet a kivételnek és a hálapénznek). Talán ezért nem küldték az elvárható vizsgálatokra.Amit meg személyesen tapasztaltam:másképp állnak az idős beteghez,ha őt valaki kíséri,ha nem egyedül intézi saját dogait.(u.úgy,mint a gyerekeknél).Nem veszik elég komolyan ha egyedül van.Sajnos ez tény:)))
Válasz erre 

Tempus-Anh 2011.11.17. 18:40:09

@Káin:
Őszinte részvétem...
:(
Válasz erre 

Tempus-Anh 2011.11.17. 18:42:48

@sirokkó:
Általánosítani nem kell azért...
Van 95 éves betegem is, köszöni, jól van, rendszeresn visszajár hozzám.
Kísérettel, persze...
Válasz erre 

Irkutszk 2011.11.17. 18:47:36

@sirokkó: Nem értek veled egyet, de vitatkozni igazából nem szeretnék. Jogod van így gondolni, részben igazad is van.

Az érvem:

Idősebb korú betegnél (is) a teljes kép alapján kell (lehet) dönteni egy-egy beavatkozásról, legyen az gyógyszeres kezelés elindítás (módosítása), vagy egyéb beavatkozás (mindegyik az addigi beteg egészségi állapotának egyensúlyába avatkozik be). Mivel minden változtatásnak kockázata van, ezért az orvosnak ezt figyelembe kell vennie, hiszen arra esküdött fel (csak hogy a részleteket értsük az esküjében), hogy nem árt a betegének.
Válasz erre 

Irkutszk 2011.11.17. 18:50:43

@Tempus-Anh: Azért te is egy olyan szakot választottál, ahova nem szívesen járnék rendszeresen :P De a betegedet szívből üdvözlöm, további szép éveket neki :)
Válasz erre 

Tempus-Anh 2011.11.17. 19:11:52

@Irkutszk:
Nem vagyok gerontológus...
Tudod egyébként milyen szakot gyakorlok, hisz ismersz.
Más néven...
Válasz erre 

Irkutszk 2011.11.17. 19:23:37

@Tempus-Anh: Tudom, hogy nem vagy gerontológus. A gerontológiával semmi bajom. Aki odáig eljutott, hogy oda tartozik, már szerencsés volt.

Csak beteg nem akarok lenni, na! :)) Se ilyen, se olyan.
Válasz erre 

csak néha benézek ha marhaságot látok 2011.11.17. 19:25:16

@walterhal: ebben az életkorban a csontrák nem a jellemző diagnózis, pláne a térdnél, ahol millió egy betegség hamarabb okoz tüneteket, ráadásul terhesen még le sem szűrhető egy sima röntgennel. utólag persze minden diagnózis könnyű
Válasz erre 

Ugyandehogy (törölt) 2011.11.17. 19:41:46

@Bikli néni:
én el tudom képzelni, hogy meg sem hallgatták:(
a mostani háziorvosom jó fej, de pl amikor most visszamentem hozzá a szakorvos "céldiagnózisával", úgy írta meg a vizsgálatokra a beutalókat, hogy azt sem kérdezte, hogy vagyok, pedig hónapok óta nem látott. pedig lett volna mit mesélnem, csak alkalmam nem volt rá....
Válasz erre 

qbr 2011.11.17. 21:19:06

Kedves Káin, őszinte részvétem.
Megértem, amit érzel, mert én 3 évvel ezelőtt veszítettem el 84 éves nagymamámat, akivel szintén nagyon közel álltunk egymáshoz.
Válasz erre 

FallingStar 2011.11.17. 22:29:02

@Káin: részvétem. kiváló iromány, légy erős!
Válasz erre 

nyíregyházi betti 2011.11.18. 03:29:18

Kedves Káin!

Őszinte részvétem.

(A nyolcvanhárom éves édesanyánkkal mi is hasonló problémákkal küzdünk, bár ő velünk él.)
Válasz erre 

SusanneF 2011.11.18. 09:01:55

@Káin: Drága Káin!
Fogadd együttérzésemet!
Aki közülünk vesztette el hozzátartozóját-tudja,mit is jelent ez...!
Biztos nem én mondom először-de éldd meg ezt a gyászt!
Gondolj az együtt töltött időre,a finom főztjére,sütijeire-biztos voltak!
Tedd ki a fényképeit,járj ki a sírjához,amikor tudsz,gyújts mécsest....!
Ne foglalkozz azzal,mi lett volna,ha....
Szép kort megért,biztosan teljes élete lehetett-mint az én édesanyámnak,aki 82 évesen ment el...
Sok erőt,bölcsességet,társakat,barátokat kívánok,akik veled,melletted vannak...!!
És nagyon szeresd az édesanyádat,amíg kéznyújtásnyira van Tőled...!!
Válasz erre 

SusanneF 2011.11.18. 09:03:24

@Kurvaanyátokat: Lennél szíves más nick-nevet választani,mert ez nagyon ingerlő...!!!
Amíg nem szólnak a moderátorok...
Jó érzésű ember ilyet nem is választ!!!!
Válasz erre 

karcsibácsi 2011.11.18. 09:09:55

@SusanneF: lehetne ennel sokkal csunyabb is'
Válasz erre 

Rivero 2011.11.18. 18:30:22

@ReignOfdark:
Őszinte részvétem a posztolónak. :(.
Karácsony most nagyon nehéz lesz neki és családjának kívánok megnyugvást nekik.
( ugyan abban a körzetben lakom a hol az elhunyt nagy mama....)
Válasz erre 

Rivero 2011.11.18. 18:40:15

Házi orvosról:
Ovoslátogató val kötött szerződés alapján a háziorvos a drágább gyógyszert fogja kiírni a betegnek és nem az olcsóbb és ugyan olyan hatékony gyógyszert, mert érdeke. Nagyobb haszna származik belőle.
Nos egy nyugdíjas miből tudja megvenni?
Válasz erre 

Ugyandehogy (törölt) 2011.11.18. 19:43:12

@Rivero: a HO köteles a legolcsóbb gyógyszer felírni, a drágábbat csak akkor írhatja, ha a beteg azt kéri (írásban)
Válasz erre 

karcsibácsi 2011.11.18. 19:54:15

@Rivero:
nem köthet szerződést az orvoslátogatóval, nem fogadhat el jutalékot sem.
Válasz erre 

2011.11.18. 19:56:35

@Babette_: Igen, ez így van, talán írásban nem mindig kell kérni, szóban is történhet szerintem. Ha azonban lelet is íródik szakrendelésen, akkor arra bizony valóban ráírják, hogy a beteg kérésére kapja a drágábbat.
Válasz erre 

karcsibácsi 2011.11.19. 07:08:47

@Kurvaanyátokat: az a fonendoszkópnak nevezett eszköz mi lehet? Csak nem fonendoszkóp? A hülye bunkónak látszó ember meg mi lehet?
És kinek nem szarsz a véleményére?Magasról?
Válasz erre 

2011.11.19. 10:45:17

@Kurvaanyátokat: De ha annyira eleged van a moderátorokból, miért nem keresel olyan blogot, ahol nincs moderáció? Vagy annyira ragaszkodsz a Praxishoz?
Válasz erre 

SusanneF 2011.11.19. 11:48:14

Cenzorilla,Epres,merre vagytok???
Válasz erre 

SusanneF 2011.11.19. 12:01:41

Talán azóta észrevettétek...ezt szerettem volna...
Válasz erre 

cenzorilla 2011.11.19. 12:24:14

@SusanneF:
A neve nem ellenünk irányul.

Ezt már egyszer régen tisztáztuk.

Tekints el a nevétől, olvasd a mondanivalót.
A többire igyekszünk figyelni.
Válasz erre 

irutavé 2011.11.19. 18:46:32

@Kurvaanyátokat: Orvost kell váltani,vagy vérnyomásmérőt kell venni, akkor minden nap lehet vérnyomást mérni!Én ezt csinálom a családtagjaimmal!Ehhez nem kell fonedoszkóp,csak némi törődés,kevés pénz+idő a szeretteinkre!!
Válasz erre 

irutavé 2011.11.19. 18:48:50

Ez kimaradt! Nick-neved érdekes,részben minősít is!Bocs!
Válasz erre 

rikitiki 2011.11.19. 19:05:34

@cenzorilla: Bocsánatot kérek, de hogy tekintenék el a nevétől?

Olyan nevet választott, ami ha nem a nevében szerepel, azonnal kitiltást érdemel. Most pedig minden hozzászólásában feltüntetheti. Ilyen könnyen ki lehet játszani a moderációt? Ne csináljuk már. Ez komoly?

Én választhatok olyan nevet, hogy kurvanyád_moderasegg? Esetleg olyat, hogy felkötlek_maholnap?

Miért higgyem el neki, hogy pl. nem nekem szól? Ne legyünk már naivak. Válasszon olyat, amikor fel sem merül, és kész.

Én kérek elnézést, de tanuljunk már meg kulturált keretek közé eső nevet választani. Ha ez nem megy, akkor értelemszerű kitiltás, és választunk új nevet, amíg nem sikerül végre értelmes embernek megfelelőt választani.
Válasz erre 

SusanneF 2011.11.20. 09:12:20

@cenzorilla: Ha úgy vesszük,a neve MINDANNYIUNK ellen irányul,nem szabadna hagyni!!!
Válasz erre 

cenzorilla 2011.11.20. 09:15:50

Ezen a néven nem jön többet.
Válasz erre 

SusanneF 2011.11.20. 20:40:06

@Babette_: Van,amikor harcolni kell az olcsóbb gyógyszerért..!
És van,amikor azért is vissza kell menni,mert a HO azt mondja,nem írja fel receptre,aztán kiderül a patikában,hogy 5-600 ft.-al drágább recept nélkül.Kisnyugdíjas érdekében tipli vissza...nem 1x játszottam már ezt-nehéz jól neveltnek lenni,mikor visszamész a dokihoz...:(
Válasz erre 

Tower13 2011.11.22. 13:44:21

Az orvosi részére nem írok semmit. Nem vagyok az.
Sajnálatom fejezem ki, és együttérzésem, mely mivel hirtelen és hasonlóan meglepetésszerűen vesztettem el nagymamát, szívből jön.
Élt 82 évet, remélem sokat ebből boldogan. Elmondhatod, nem egyedül, nem egy elfekvőben érte.
Részvétem
Válasz erre 
© 2009-2015 praxis
blogszabályzat
süti beállítások módosítása