@SusanneF: ja, még annyit, hogy egy protézis beültetés tervezett műtét, ott tényleg nagyon lényeges, hogy minden klappoljon. Ha a protézis befertőződik, az azért igen durva következményekkel jár, és hatalmas megpróbáltatásoknak teszi ki a beteget, főleg, ha netán újra kellene műteni.

De ebben az esetben szerintem (és ha nem így van, majd az orvosok kijavítanak) ez tekinthető egy sürgősségi beavatkozásnak, megelőzendő egy sokkal súlyosabb állapotot... nekem pl. biztosan nem lenne mindegy, hogy 2 lábujjamtól kell megválnom, vagy bokából amputálnak.

Másik oldalról viszont megértem én azt is, ha a beteg állapota nem tette lehetővé abban a pillanatban a kisebb műtétet, és esetleg emiatt vártak, bízva egy esetleges javulásban. De úgy gondolom, hogy ha nem javul valami, hanem romlik, az nem 1,5 hét alatt válik érzékelhetővé...

Ezért szeretnék választ kapni a kérdésemre, és nem azért, hogy bárkit fikázzak :) Távol álljon tőlem.

@gld: 1000 oka lehet: bármilyen zajló fertőzés, főleg ha légúti, rossz kardiológiai, légzési státusz, rendezetlen cukor-háztartás, vérszegénység, rossz véralvadási paraméterek (pl. Syncumart szedő beteg)... ezek eléggé gyakoriak egy idős embernél, és egy műtét kockázatát jelentősen megemelik. Ezért a halasztható műtétet halasztják, amíg ezek a dolgok rendeződnek, természetesen ha életveszély van (pl. kialakult egy sepsis), akkor nem szabad tovább halogatni.

@ccke: köszi :)

Kár, hogy ezek hiányoznak a posztból, kicsit objektívebb képet kaphatnánk.

Bár valahol érthető, hiszen egy haláleset nagyon fel tudja zaklatni az embert, és ilyenkor győznek az érzelmek.

Az én anyám, aki cukros, bement a sebészetre feketedő lábujjal, és lábujj nélkül jött ki. Egyetlen pillanat alatt levágta neki a doki, kérdezés nélkül. Mire anyukám észbe kapott, már nem volt ott az az ujj. Ha nem így tett volna, akkor beláthatatlan következményei lettek volna. Akkor nagyon ledöbbentünk, de hamar észhez tértünk, és beláttuk, ez így volt rendjén.

Gangraenás lábujjat mindenhol csak amputatioval tudnak megoldani, sajnos...

Az Édesanyák iránti gyöngéd szeretet és féltés nevében azért megkérném az érintettet, ha Róla beszél, ne "darabozzon"...
Két szegény, szenvedő, fájdalmas, cyanoticus beteg lábujja van
és nem "2 db."...
Ő sem 1 db. gyereke volt az Édesanyjának, hanem az Egyetlenek egyike...
:(

Többen leírták, amit én is lényegesnek tartok: fontos adatok hiányoznak a posztból (pl. alapbetegség jellege, érfestés eredménye, ha volt, hatósági boncolás eredménye, beleértve a konkluziót is, stb.). Így az egész csak rosszindulatú rágalmazásnak minősül.
A szülő halála miatti gyászban együttérzünk a poszt írójával, de a gyász senkit sem jogosít fel a vádaskodásra és rágalmazásra.
Egyébként a műtét halasztásának valóban sok, megalapozott oka lehet, a ccke által részletezett ellenjavallatok mellett az egyik leggyakoribb ok, hogy a beteg elzárkózik az amputációtól, és sokszor csak akkor sikerül a beleegyezését megnyerni, amikor már rosszak az életbenmaradás esélyei.

@Mária: Sőt, El Visco is van :-DD

@Mária: :-DDD

Azért kicsit érdekes megállapítás, hogy _az_orvos_ "tette el láb alól" a posztoló édesanyját, szerintem nem tévedésből amputálták, és a végén egy betegségbe halt bele.

Egy "nyelet" vért venni kötelező. A szepszis pedig a legmezeibb laborpanelen is látszik.

Én egész biztosan nem beszélnék így az eltávozott édesanyámról.

Tegye fel a kezét akinek mindegy, hogy levágják két láb újját, vagy az egész lábfejét.

@El Visco Stello: Ne keverjük a szórendet, kérem. Nem mindegy, hogy kicsapongás vagy picsakongás :-)

Egyszer engem kizártak 3 napra, mert IRISE-vel egy Terry Prachett könyről beszélgettünk, és leírtam, hogy milyen jót nevettem a könyvön. Egy "meghalt az apukám " poszt volt.
Változnak az idők????

@batgirl: szerintem ez csak játék a szavakkal... el kell vonatkoztatni, egyikünk sem szánja bántásnak. Magyar nyelv szépsége :) De ha bárkit bánt, akkor elnézést, szándék nem ez volt.

@batgirl: az én anyukámnak nem volt mindegy. sőt. egy hang nélkül türte, és épült fel. egyetlen dolog zavarta csak, hogy azkkor 3 éves unokája mit fog szólni hozzá, ha észreveszi. Idén nyáron vette észre, de mostanra már felfogta, hogy ez ahoz kellett, hogy ne az egész lábát kelljen levágni.
Most is küzd anyukám, mert a bokájánál telik fel a lába gennyel rendszeresen, és ürül ki úgy, hogy saját maga vág utat magának. De kezelhető, és egyelőre nem szeretné még a mamám, ha levágnák a lábát. Ortopd guru kezeli egy sebész guruval egyetemben, és ők is a megmentésre hajaznak, mert szerintük sem érett még meg az amputációra. Anyukám azt mondta, ha e két ember közül bármelyik is az amputációt javasolja, aláveti magát, de addig nem.
Szófogadó beteg :-D

BTW: a cím nekem sem nagyon tetszik. Valahogy nem érzem a gyermekei szeretet a leírásból.

@gld: Mi sem szántuk bántásnak anno. De akkor elég sokan ki voltak akadva. Nem akarok újjal mutogatni,hogy kik voltak felháborodva.

@Borcsika:

Csúnya, múlni nem akaró lábszárfekélyt kezeltünk Bioptron lámpával sikerrel. Cukros volt ő is.

Próbáljátok ki, hátha beválik.
Nem a klasszikus kezelések helyett, hanem mellette.
Azt hiszem a Bőrklinikán is használják már a fényterápia részeként.

@batgirl: Rossz a kérdés: levágják most a lábujjadat vagy várunk még néhány napot, hátha jobb lesz konzervatív kezelésre, de az is előfordulhat, hogy ezalatt romlik a helyzet, és többet kell vágni. Máris nem olyan könnyű a döntés...
Ha ismernénk az alapbetegséget, az angiográfia(érfestés) eredményét, tudnánk, hogy lehetett-e reménykedni javulásban.(Cukorbeteg lábon gangréna nem nagyon gyógyul, egy érszűkület, artériás elzáródás miatt kialakult sokkal jobban)

@ccke: tényleg nem könnyű a választás, de én nem is vagyok orvos. A mamának feltették a választási lehetőséget, úgy mint most te nekem?

@batgirl: Az én privát, félálomban lévő véleményem szerint az itteni viccelődés egy kicsit közelibb a poszthoz, mivel a helytelen írásmódot (amit azóta kijavítottak), illetve a posztíró fogalmazásmódjával viccel. Illetve privát véleményemhez tartozik még, hogy a posztíró sem mutatkozik törékeny szegény kicsi elveszett lánykának, és ilyenkor az ember hajlamosabb az amilyen az adjonisten elvet követni. Egyéb mértékben abszolút igazad van.

A poszthoz: Csak reménykedni tudok benne, hogy nem másfél éves újszülött volt az elhunyt, és hogy ez csak egy rossz megfogalmazás volt az író részéről. (Ehh, még én is ironizálok.... rosszak vagyunk, no, batgirl.)

Az alapbetegségek (esetleg szedett gyógyszerek?, látható, hogy nem mindegy, hogy szedett-e Syncumart pl) nekem is nagyon hiányoznak a posztból, ugyanakkor valahol megértem a hiányukat. Akármilyen vehemensen is fogalmaz az író, elvesztette az Édesanyját, és ilyenkor nem az ember nem fogalmaz az utolsó vesszőig alaposan és pontosan. Viszont az sem várható el, hogy egy kívülálló ezt a vehemens érvelést egy az egyben elfogadja. Magam is az alaposabb tájékozódást javasolnám a gyászolónak, ill. hogy az itteni hozzászólásokat arról az oldaláról olvassa, hogy az alaposabb tájékozódást milyen irányban érdemes elkezdenie, ha már ennyire szeretné az okokat ismerni. Általában az emberek halálát betegségek okozzák, nem más emberek; még akkor is, ha elsőre ez nem így tűnik. Kívánom, hogy találjon megnyugvást a háborgó lelke, hiszen a végső megoldás csak ez lehet, az elhunytat feltámasztani már senkinek nincs képessége.

@Dr.laikus PhD: Igen, köszönöm az ötletet, az együttes alkalmazás sokat javít az állapotán. Nem hagyja magát a mamikám :-D

@Irkutszk: Én is hajlamos vagyok komolytalankodni, nem probléma ha más is. Csak ne a kormány elvek érvényesüljenek már itt is. Tudod, mindenki egyenlő, de vannak egyenlőbbek.
Erről a posztról az jutott eszembe, hogy anyukámnak elfeketedett a nagylábujja. Úgy volt, hogy két nap múlva levágják, de sajnos már nem került rá sor, meghalt. Nem orvosi műhiba, rákos volt, már hónapok óta tudtuk, hogy elfog menni.
Kérdésem: ha egy lábuj elhal, mennyi idő van arra, hogy amputálják, és ne legyen nagyobb baj?

Amire batgirl céloz, annak a bejegyzésnek a címe "Kisfiunk halála".

Most is azt mondom, hogy a viccelődés nem volt helyén való. Szóltam előre, akkor ez nem hatott, így lett 3 nap.

Nincsenek egyenlőbbek. Nem is lesznek.
Kontextus kérdése sokszor, mikor megengedett a fekete humor és mikor nem helyénvaló a halálon jókat nevetni.

@Borcsika:

Jobbulást kívánok neki! :-)

@cenzorilla: Tudod mia különbség a kettő között? Hogy mi nem nevettünk a poszton, nem fekete humor volt, és nem a halálon nevettünk. Egy könyvről volt szó.
Ha te nem látod a különbséget, hát sajnálom. Én látom.

Rossz sorsom ide vetett és máris nyílik a bicska a zsebemben.
Megint (mint mindig) eljutottunk oda, hogy az elmarasztaláshoz az adatok nem elégségesek, de a posztoló az ilyen meg olyan csúnya. Téved, rágalmaz.
Volt itt olyan, amikor nem az lett a vége, hogy a poszt hazugság, tévedés? Uram bocsá, az ovos hibás? Nem olvastam el mindent, de ilyenre nem emlékszek.
Nagyszerű, hogy be lehetne perelni rágalmazásért. Annak még jobban örülnék, hogy, ha mi is ilyen könnyen érvényesíthetnénk a jogainkat.
Tisztelt eü-sök!
Azok, akik ilyen hibaszázalékokkal dolgoznak (tapasztalat), és mindennek semmi következménye, azok örüljenek, és bizony szerényen hallgatni kéne. Semmiképp se viccelődni.
Örüljetek, hogy megtehetitek, de ha azt hiszitek, hogy ez így van rendben, akkor ostobák vagytok.
Hozzá kell tennem, hogy tisztelet a
kivételnek.
El visco meg egyenesen izléstelen.
Egyébként visszafogtam magam.

@zagadka: Ami engem illet, abban igazad van. Elnézést!

@batgirl: nem gondoltam, hogy ekkora vihart fog kavarni, hogy egy szófordulaton nevettünk... Nem a halál volt nevetséges, és még csak fekete humornak sem tartom, de utólag belegondolva megértem, hogy tényleg nem tud mindenki elvonatkoztatni a konkrét történettől, és akár még vérlázítóan ízléstelennek is tartja ezt a közjátékot.

Részemről: elnézést, nem állt szándékomban senkit megbántani.

@El Visco Stello: OK!

@gld: Nem engem sértettetek, bár lehet, hogy kicsit magamra vettem anyukám miatt. Nem akartam vihart. Vagyis ilyen vihart, mert azért egy kis eső nagyon jó lenne.
Béke:)

@batgirl: igazad van. Érintettként én is biztosan magamra vettem volna, de erről megfeledkeztem.

Jaja, béke, meg egy kis eső :)

@zagadka: Ha valaki finoman megfogalmazott kommenteket szeretne, akkor válogassa meg a szavait a posztban, amit ír. Nem mondom, hogy teljes mértékben egyetértek ezzel a mondatommal, ennek ellenére ez megfigyeléseim alapján jelenleg így működik itt.

@batgirl:

OK!
Már éppen idézni akartam, de akkor béke...

@Irkutszk:
"Nem mondom, hogy teljes mértékben egyetértek ezzel a mondatommal, ennek ellenére ez megfigyeléseim alapján jelenleg így működik itt."
Nem tudom, hogy mire gondolsz.

@zagadka: Te beszélnél úgy a nemrég elhunyt édesanyádról, hogy az orvos miért nem vett "egy nyelet vért"? Fehérköpenyes vámpír ő? "Kidobták" egy elfekvőbe? Két kézzel vagy páros lábbal? Már a nyitás is eleve: "úgymond szépen eltették láb alól"? Most ez komoly?

A posztoló megengedett magának egy hangvételt, szerintem nem ment senki e szint alá.

lásd még: @Lerooy:

Tényleg Leroi, az a Siegessäule a képeden? Pont le volt zárva, amikor Berlinben voltam, szinte sírtam... de kárpótoltak a körülötte lévő szobrok :-)

@batgirl: Emlékszem arra az esetre, bár nem én tiltottalak ki. Mondjuk három napos kitiltás opció nincs is, csak egy nap, egy hét, egy hónap, örökre. Biztos vagy benne, hogy ki lettél tiltva? Nekem csak figyelmeztetés rémlik, de háromnapos tiltás ezért biztosan nem volt.

@zagadka: Én nem értek egyet ezzel a hozzáálláással, de ettől függetlenül ez így működik. Tessék finoman és választékosan fogalmazni, és akkor a kommentek sem csörtére hívó kürtszavak lesznek.

@ReignOfdark: Mondjuk, hogy értem.
De abban nem vagyok biztos, hogy a dolog szimetrikus.
Valójában ez mellékszál.
Azt kéne eldönteni, hogy csak csevegünk is, vagy néha meg is beszélünk dolgokat.
Ezért írtam első - provokaciónak (is) szánt- hozzászólásomat. Még senki se vette fel a kesztyűt...

@epres négercsók:

Nem ezért lett kitiltva, maga az inkriminált bejegyzés amire kértem, hogy hagyják abba, most is ott van.

Nem nagyon emlékszem batgirl hosszú kitiltására, csak törlésre, de abban az időben másnak is volt problémája, hogy nem tud belépni. Fenyegető leveleket kaptunk akkoriban. :)

@epres négercsók: Az biztos hogy ki lettem tiltva, de hogy mennyi időre nem tudom, mert egy darabig nem jártam akkor erre. Lehet, hogy csak egy nap volt, de lehetett egy hét is. Nem érdekes már. Valakit biztos én is sértettem, sosem tudhatjuk, hogy szavaink kit sértenek.

@zagadka: csevegünk itt

@zagadka: Csak csevegünk, ÉS néha megbeszélünk dolgokat. Az ötszázadik "csúnyán beszéltek velem a rendelőben" című posztra nem lehet mit írni ugyanannak a 20-30 embernek.

Szerencsére (ha elég szaftos a cím) mindig jön egy-két ember Index címlapról, és felborzolja a kedélyeket :-)

@ReignOfdark:
Hochachtungsvoll, mein Herr!
A képemen Francisco Franco keresztje látható, amely az Escorialhoz közeli Valle de los Caídos-ban (Elesettek Völgye) van felállítva.
A kereszt alatt a sziklába vájt bazilikában nyugszik a Caudillo, Francisco Franco és barátja, José-Antonio Primo de Rivera, a Falange Espanola megalapítója...

@batgirl:
Solidarnosc, hisz tudod...

@Lerooy: :)Csak tudnám mért kedvellek, te fehérköppenynyűvő:)

@batgirl:
Hát még én Téged, Te fehérköpenynyűvőnyűvő...:*

@ReignOfdark: Akkor én mindenről lemaradtam.

@Lerooy: ha most leírom, hogy kacarászom, ki leszek örökre tiltva...

@Lerooy: Húha, az egy kereszt? :-)
Ezt jól benéztem... de köszönöm az infót!
A Valle de los Caídos-t meg már értettem is. :) Kedden kezdem a munkát a Tenger Kórházában, juhúúú! :)))

@zagadka: Még egy dolog: ide alapvetően négy fajta ember ír posztot:

I. A felháborodott

Csúnyán beszéltek vele, le kellett vetkőznie, pénzt kértek, sokat kellett várni. Vadabb formája fenyegetőzik és vádol, de legalábbis okol. Jellemzően egy közeli hozzátartozó esetét írja meg, gyakran idősebb hozzátartozóét. Általában félinformációkból dolgozik, sok hangulatkeltő elemmel, de ez nem mindig jön át, mert sok törzskommentelő immunizálódott, bár ezt mások olykor érzéketlenségnek látják. A posztról alapvetően nem lehet beszélni, a kommentelők egymással foglalkoznak.

II. Az elkeseredett

Szörnyűség történt. (Az első csoporttal szemben a különbség az, hogy valódi szörnyűség.) Halál, betegség, rossz diagnózis, gondatlanság, műhiba. Műhiba? Akkor per is legyen. Robban a bomba: a Mundér, a Jobban Tudó Beteg és a Még Jobban Tudó Nembeteg. Meg a más oldalakon keselyűként figyelő ügyvédek. (Ilyen a mai poszt is.) Nagyjából az ide tartozó posztok fele viszont már értékelhető információkat tartalmaz, érdemi beszélgetés alakul ki. Alakulhatott volna jobban? Hogyan? Mit tudunk a betegségről? A kommentelők vagy részvétet nyilvánítanak, aztán egymással foglalkoznak, vagy a betegségről beszélnek.

III. A kérdező

Kihalóban lévő posztoló, többnyire ásni kell, hogy lássunk még ilyet. Segítséget kap, és gyakran kommentel is. Néha pontos adatokat is szolgáltat, könnyítve a közös gondolkodáson. Elvétve alakul ki szájtépés a kommentelők között. Az adott szakterület orvos-kommentelői - ha még vannak - biztosan írnak valamit.

IV. A pozitív

Már az is öröm, ha valaki mosolyog a recepción. Kommentek alig, de miről is lehetne beszélni? A boldogság és öröm önmagának állít emléket, csak akkor kezdünk beszélni róla, ha már nincs.

@ReignOfdark:
Nagyon sok sikert kívánok Neked!
A kereszt 200 ezer tonna súlyú...
Azért nem keresztnek látszik, mert az avatarképkeret csonkít...:)

@ReignOfdark:
Gratulálok a négy jól megrajzolt típushoz!
Erste Qualität, mein Herr! :)

@ReignOfdark:

Sok-sok sikert!
Azért nézzél vissza ránk légy szíves!

@Lerooy: Danke, Herr Oberarzt :-)

Most hogy mondod, mintha a kép legtetején lenne egy sáv, ami gondolom a kereszt lenne. Szegény Robert Koch is majdnem elveszti a fejét az én avataromon. No, épp itt az ideje cserélni.

Ilyen esetben azt kell megérteni hogy lábfej lilulásának oka nem az hogy a lábujjakat nem vágták le időben, hanem hogy elzáródott (vagy nagyon beszűkült) az az artéria ami ellátta ezzeket a területeket.
Abból következtetve hogy a folyamat nem egy nap alatt zajlott le (hiszen előtte már egy másik Kh-ban is kezelték) hanem hosszabb idő alatt feltételezem hogy a háttérben érszűkület (nem hirtelen embolizáció) állt ami érelzáródáshoz vezetett.
Tehát a "lilulás" terjedését, az állapot rosszabbodását nem azzal fogjuk megállítani ha levágjuk a lila részt hanem ha megnyitjuk az eret ami eddíg ellátta azt.
A konzervatív kezelés korábban valószínüleg ideiglenesen javulást hozott hisz a beteget elengedték az előző kórházból az infúziós th után.
Azt hogy ha a konzervatív th nem eredményes milyen terápia mellett dönt az orvos nagyban befolyásolja az angiogáfiai vizsgálat eredménye: hogy hol van az elzáródás és milyen a kollaterális keringés állapota. Ha időben észrevették az elzáródást megpróbálják azt megszűntetni (trombolízis, trombektómia, ballonos tágítás ), megpróbálhatják az érműtétet vagy ha ezektől nem várható javulás amputáció szükséges.
A lényeg mégis az, hogy attól hogy levágjuk a lábujjakat az elzáródás ugyanúgy ott lesz, az elzáródás alatti rész pedig ugyanúgy nem kap vért, ha pedig nem kap vért lilulni kezd és elhal és megint vágni kell. Így a legfontosabb - ha meg akarjuk menteni a lábfejet - nem az hogy minnél előbb levágjuk az ujjakat.
Bármennyire is fura, ez egyfajta „játék”. Levágjam vagy megmentsem a végtagot? Próbáljunk meg egy infúziós kúrát, múltkor is segített, hátha megindul a keringés és nem kell vágni… Nem lett jobb a helyzet konzervatív kezeléssel? Hol van az elzáródás? Mennyi az esélye hogy ha levágom az ujját utána még tovább kell szeletelnem? Milyen esélye van az egyéb alternatíváknak (éráthidalás, lízis, tromectomia)? Milyen mértékű a szövetelhalás? Mennyire fenyeget a szepszis lehetősége (akár op előtt akár az op szövődményeként)? Mennyi az esélye hogy utána felgyógyul vagy ottmarad (alapbetegségek!!!)?

@pacula: ahh, na ez az! Köszi szépen, ilyesmikre lettem volna kíváncsi.

@ReignOfdark: Szerintem kb mindegy (persze, néha nem), hogy mi a poszt, mert a kommentek aztán gyakran önálló életre kelnek. Tkp itt már lényegtelen, hogy a kiindiló szitu igaz-e egyáltalán.
Számomra a hozzászólásokból kirajzolódó kép néha risztó. Azért mert köszönő viszonyban sincs a tapasztalataimmal. Vagy hibás a következtetés, stb.
Pl. kifejezetten zavar, ha a pénz hiányáról beszélünk, amikor az speciel nem lehetne indok az adott esetben.
Szerintem lenne miről beszélni
Azt kéne látnia egyeseknek,hogy a betegek ma teljesen ki vannak szolgáltatva. Tenni nincs mit, aztán néha kirobban a felgyülemlett feszültség.
"Műhiba? Akkor per is legyen."
EZ nem valódi alternatíva. Meg nem is cél. És nem is védekezés az, hogy nincs per, elmarasztalás, akkor nincs miről beszélni.
Aztán írja le nekem valaki, hogy mi eredményt ért el a betegjogi képviselővel!

@ReignOfdark: Hermann Emil Fischer (1852-1919) szobra a Robert Koch Platzon, Berlinben; 1902-ben Nobel-díjas szerves kémia professzor, tanítványai közt volt Zempléni Géza, a Műegyetem legendás tanára is.

A cukorkémia zsenije, a szénhidrátok szintetikus felépítése ma is az ő munkásságán alapszik. A sztereoizoméria és a királis vegyületek optikai forgatóképességének megállapítása ma is az ő "alapvegyületéhez" (D-glicerinaldehid) képest történik.

Tanult Adolf von Baeyertől, az indigószintézis feltalálójától is Strasbourgban; később figyelme az orvostudomány felé fordult, a századforduló körül már kisebb peptideket állított elő (70 évvel a vis vitalis elmélet után!), a leghosszabb kb. 20 aminosavból állt (a mindenki által ismert inzulin 55-ből) és purinszármazékokkal foglalkozott, és alapvető megállapításokat tett a nitrogén-anyagcserére, és ő fedezte fel a komplementer biokémiai struktúrák - azóta is egyetemen oktatott - "kulcs-zár" alapelvét. Az alkalmazott orvoskémiában is maradandót alkotott, nem csak az alapkutatásban: ő szintetizálta a koffeint és a theobromint, valamint a dietil-barbitursavat és fenobarbitált, amelyet altatóként használnak.

Jól menő vállalkozó apja fiatalkorában azt mondta neki, hogy túl buta kereskedőnek.

@Dr.laikus PhD: Köszönöm! Egyelőre egy leendő kolléga fogadott be minket (a párommal megyünk) egy hétre magához, mivel a lakásfoglalással ráfáztunk "kissé". Amint lesz netem, jelentkezem! :-)

@zagadka: Sajnos az a helyzet, hogy a pénz hiánya a problémás esetek többségére igenis ok, ha nekem nem hiszel, hívj fel egy kórházat azzal, hogy szeretnél befektetni 100 milliárdot a betegellátásba, meglátod mekkora sóhaj lesz a vonal túlsó végén.

Igenis eljutottunk oda, hogy banális dolgok figyelhetőek meg a betegellátás alapvető eseteiben a pénzhiány és az egye súlyosbodó munkaerőhiány miatt. Egyébként ez utóbbit sem egyértelműen oldaná meg az, ha a frissen végzett orvostanhallgatók nem mennének el nagy arányban az országból (most nem akarom elkenni a személyes felelősségemet, mint ügyetlen óvodás a vajaskenyeret), mivel itthon sem életpályamodell, sem elég rezidensi állás nem várja a frissen végzetteket. Abszurd módon - legalábbis ahol én eddig megfordultam - az eü dolgozók munkaerőpiacát az határozza meg, hogy a pénz vagy a munkaerő hiánya-e a magasabb (= nem rúgnak ki senkit, mert annyian mennek el, de a helyeiket nem is lehet feltölteni). Különben meg ha valaki itthon marad is, jó eséllyel kiég, és nem a mosolygós doktornéni lesz, hanem a büdös ribanc, aki levágta anyám lábát.

Szokták ezt az eü dolgozók pénzéhségével azonosítani, de egy olyan országban élünk, ahol napi szintű kérdés a társadalom többségének, hogy miből fogunk élni a jövő hónapban.

A többi megállapításoddal egyetértek.

@ReignOfdark:

Bocsi, de "ő fedezte fel a komplementer biokémiai struktúrák - azóta is egyetemen oktatott - "kulcs-zár" alapelvét" -> ... azóta is egyetemen oktatott, ám már kissé elavult - "kulcs-zár alapelvét".

Minden elismerésem az ősöké, de nézzük csak meg a hisztamint :) (A hozzászólásom lényege, hogy a kulcs-zár elmélet nagyon jó, azonban hozzá kell tenni, hogy a molekulák nem merevek, hanem forognak, mozognak, és egy másik molekulához kapcsolódva konformáció (alak) változáson mennek át. Ez az alakváltozás jelenti a hatást, illetve ez vált ki további molekulákban konformáció változást. A kulcs-zár elmélet alapja egyébként az, hogy a hatóanyag (mindegy, hogy külső vagy belső) és a receptor úgy kapcsolódnak egymásba, ahogy kulcs illik a zárba, egy kulcs-egy zár.)

@Irkutszk: Igazad van, de ezek szerint pl. a Bohr-féle atommodell elavult? Tökéletesen leírja az egyelektronos rendszereket. Én nem a mazsoláspuding-atommodellre hivatkoztam. A Fischer-féle magyarázat nyilván nem jó mindenre, ahogyan az ábrázolástechnikája sem képes kirajzolni mindent (bizonyos konkáv térgeometriájú vegyületeket).

A látás kémiáját pl. tökéletesen meg lehet magyarázni a rhodopszin Z/E-retinaljának térgeometriai transzformációjával. (Tudom, hogy ez nem az optikai forgatóképességet változtatja, csak egy példa.)

Szóval ez egy hasznos, ma is alkalmazott modell, még ha elavult, használati köre beszűkült is... :-)

@ReignOfdark: Nem az atomokkal van az újdonság, hanem a molekulákkal. Az egyszerű kötések körül forogni tudnak az atomok (és ha van valami rájuk aggatva, akkor az is forog velük). Példa: CH3-CH2OH: A C-C kötés forogni tud. Az egyik oldalon ugye a három hidrogén forog, azzal nincs is semmi különös, de a másik oldalon van egy OH csoport, aminek már lehet jelentősége (természetesen ebben a példában szinte semmi, hiszen tök mindegy merre áll az az egy szem ligand, de képzeljük el ezt egy olyan kötésben, ahol mind a hat lehetséges ligand helyén valami extra van, nem hidrogén). Ilyen forgások miatt van például a hisztaminnak olyan sok és sokféle receptora (H1-4). Mert a hisztamin egy kicsi molekula, sok töltéssel és sok forgási lehetőséggel. De az acetil-kolin is ilyen, gondoljunk a muszkarinos és a nikotinos receptorára, amelyek nevüket is onnan kapták, hogy az egyik muszkarinnal, a másik nikotinnal aktiválható, az acetil-kolin viszont mindkettőhöz kapcsolódik!

Tök jó a kulcs-zár elmélet, mert abban igaza van, hogy a hatóanyagnak passzolnia kell a receptorhoz. Csak hozzá kell tennünk, hogy mind a kulcsunk, mind pedig a zárunk (bár a zár kevésbé), de gyurmaszerű :) Illetve annyit, hogy azzal, hogy a kulcsot beleillesztjük a zárba, mind a kulcs, mind a zár megváltozik. Szerintem is zseni volt, aki kitalálta a kulcs-zár elméletet!

Tesztkérdés, ha már ennyire kezdek belemászni az elméletekbe:

Mi a neve a molekulának, amelyet példaként felhoztam?

A helyes megfejtésből több is létezik, és mosoly a nyeremény.

mmint különböző nomenklaturák szerint is megnevezhető a molekula...

@Irkutszk: Tudod hogy kedvellek, te gyógyszerészlány! :-)

@Irkutszk: CH3CH2OH: etanol, vagy etilalkohol, de csak mert akarom a mosolyt :))) Illetve szeretném :)

@gld: Parancsolj:

www.flixya.com/files-photo/j/u/d/judi1868988.jpg

@Irkutszk: ez de cukorfalat :D

Köszi :))

Újabb megfejtő - újabb mosoly!

@ezegylehetetlenember: Ezt is sikerült megmakkolni.

Igaza van a poszt tolónak, az orvosok szarok! Ezt tapasztalatból tudom, mert életem értelmetlensége is az! H4ben havi bruttó kb. 150, ebből kézhez kb. 100. Egyetemi klinikán van, ha nem lennének külföldi (norvég, finn, svéd, stb.) tanítványok és ügyeletek, akkor éhen halnánk. Ja, és ha vki nem volt még egyetemi klinikán ügyeleten, akkor csak ajánlanám, hogy nyomjon végig reggel 8tól du. 4ig egy olyan "műszakot", ahol 3-4 orvoskolléga ilyen-olyan( tényleg indokolt ok miatt) hiányzik, és egy orvosra jut 4-5 kórterem, majd utána vágjon bele egy reggel 8ig tartó ügyeletbe, ahol jó esetben este 10kor megeheti az otthonról vitt kajáját (sokxor azt is több lépésben). És jó eséllyel hajnali 4 és 5 között hunyhat egy fél órát (bár ezt sem mindig). És reggel 8tól referál profnak, megnézi a saját betegeit, megír egy rakás zárójelentést, majd megkezdheti kb. de. 10kor (hazautazás előtt) azt a szabadnapot amit megkapott! Mindenkinek javaslom, próbálja ezt végigcsinálni, nem melózva, csak végigállva ezt a kb. 24-26 órát, havonta 3-4szer!
Ja! én tanár vagyok, nettó 95-el, 37 évesen.
Volt tanítványom 20 évesen netto 120at kap, és vacilált, elfogadja-e az állást!
Most szeretnénk gyereket, de ilyen hangulatban (ahol "csak" az orvos és a tanár hibázhat, parlamenti törpék nem), mi a lóbrét lehet csinálni???????!!!!!!

@Vezérigazgató elvtárs:
www.obsessedwithfilm.com/wp-content/uploads/2008/10/cheshire-cat-5.jpg

@Borcsika:
Na, ez a pozitív hozzáállás mind orvos, mind páciens oldalról. Mindkettő tanult (értelmes) ember, megérti a másik (ind)okait, és elfogadja azokat. Miért nem ilyen emberekből áll a mai népség itt az országban??!!

Nem kevés évtizedes tapasztalatom alapján vessen keresztet az, aki bemegy / az, akit bevisznek egy kórház kapuján. Jól biztos nem fog kijönni. 100-ból max 1x.

El Visconak: Miért ne állíthatná. hogy műhiba történt bírósági itélet nélkül.
Naponta mondjuk azt valakiről. hogy átvert, lehúzott, átbaszott stb. bírósági itélet nélkül!
Az orvosról miért ne mondhatnánk, hogy hanyag,trehány, nemtörődöm.
Mindenki hibázik kivéve az orvost, aki csak akkor , ha azt a bíróság kimondta?
Szánalmas.

@ReignOfdark:

Zseniális :)

Egy kimaradt:

V. A posztoló aki nem is ide posztolt.

Többnyire soha nem tudja meg, hogy a valahol máshol megjelent posztja, kommentje ide is felkerült. Így szerencsére nem szembesül a kommentekkel sem.

Kevésbé szerencsés esetben véletlenül erre jár, jó eséllyel az Index címlapról és értetlenkedik, esetleg reklamál.

@SusanneF: Nem tehetné meg, nem perelhetné be!
Miért is? Várjuk válaszodat kedves kommentelő.

@SusanneF: NEM a késlekedés vezetett a részleges amputációhoz-ez biztos!!

Nyilván jelen voltál az esetnél, különben érthetetlen miért vagy biztos valamiben, amiről saját bevallásod szerint semmit nem tudsz.
Nem vádollak hangulatkeltéssel, sem hazudozással, ezért tényként kezelem, hogy ott voltál az esetnél.
Légyszíves mesélj, hogy történt!

Részvétem a posztolónak, de sajnos ez nem így megy, hogy valaki menjen több orvoshoz, meg több kórházba... Örüljön, ha egyben foglalkoznak vele, máshol ( pl körzeten kívül ) miért foglalkoznának vele jobban?

@picikisköcsög: a kérdés jó, és jogos. válasz nincs rá. a mi családunk nem az übertúltanultammagam bagázs, mindenki ért valamihez, és azt műveli, de tudomásul vesszük, és elfogadjuk, hogy az orvos is azért van a pályáján, mert ért hozzá. Szerencsések vagyunk, mert mindkét doki EMBER, és nem képzeli magát felsőbbrendű lénynek a dr. miatt, és a mi családunkban is volt jónéhány orvosdoktor, akik elmesélték, mennyire megalázó, amikor a szakmához nem értő paciens megkérdőjelezi az ő döntését. A Mamám abszolute együttműködő, az ő szeme előtt egyetlen cél lebeg, 2 lábbal járni a földön, és terelgetni az unokáit. Ezért BÁRMIT megtesz. Hetekig feküdt a kórházban egy hang nélkül, nem karácsonyozhatott velünk, de boldog volt, hogy megmaradt a lába. Ő nemcsak a rosszat látja meg, hanem a jót is. Mi is ezt kaptuk tőlük útravalónak, és próbáljuk a gyerekeinkek is ezt továbbítani.Remélem, sokan vannak még, akik büszkék lehetnek a szüleikre. Azért beszélek többesszámban, mert míg anyukám szeretne meggyógyulni (holott tudja, a cukor miatt maximum elodáz) addig az apukám (aki kezelt szívproblémákkal küzd) teljes mellszélességgel áll mellette, ellátja, kiszolgálja őt, és megteremt mindent, ami az ő kényelméhez kell. Mi, a gyerekei, vejei, unokái meg szimplán csak szeretjük, és támogatjuk őket. Szép az élet, és nem panaszkodom!

@El Visco Stello: ""Gyakran eltávozik az ember a szerettei közül"
Bizony gyakran. Én naponta.""

HÁÁÁÁHÁÁÁÁ

A konkrét esetről felesleges vitázni (mint általában), mert lényeges információk hiányoznak, tanú nincsen semmire itt a fórumon, így teljesen értelmetlen, arról nem beszélve, hogy az egész poszt lehet kamu, lévén az internet sok mindent elbír. Meg személyiségi jogok is vannak.

Általánosságban, egy cukorbetegség és érbetegség talaján kialakult gangrénás lábujj, és a kezelése nagyjából ki lett tárgyalva.

Esete válogatja, de a kockázata a várakozásnak és konzervatív kezelésnek a sepsis kialakulása lehet. Erre értelemszerűen figyelni kell, kezelni kell.

Ha ilyen eset felmerül, akkor az amputációnak már életmentő, "vitális" indikációja áll fenn, tehát nem tűr halasztást, a beteg semmilyen egyéb állapota esetén sem (vércukor, vérszegénység, tüdőgyulladás, egyebek). Ekkor nincs semmiféle várakozás.

A sepsisre persze műtét előtt és után is figyelni kell (vérvizsgálat), és kezelni kell.

A beteget műtétre felkészíteni ritkán tart másfél hétig, a lehetséges problémák elhárítása többnyire pár nap alatt megoldható, még a Syncumar miatti vérzékenység is - bár van hogy akár heteket is igénybe vehet egy komoly probléma miatt a megfelelő kivizsgálás és kezelés.

A sebészek oldaláról megesik, hogy az amputációk a műtéti "hierarchiában" hátraszorulnak, az epe, varix, sérv, mamma műtétek előnyt élveznek, általában ezekből több hálapénz jön, ezért azok nem maradhatnak el - ebből következően gyakran előfordul, hogy az amputáció elmarad, mert a program végén van kiírva, és ha nem jut rá idő, akkor azt fogják lehúzni.
Ez mondjuk még egyszer, esetleg kétszer egy betegnél elfogadható, több alkalom rendkívül etikátlan az én véleményem szerint - ha egy beteg kiírt műtéte elmarad 2x, az én ízlésem szerint a következő alkalommal első helyre kell kiírni.

A műtéti felkészítés része az étel, ital megvonása, ezt több napon keresztül eljátszani, egy beteg szervezetnél nem illendő. A pszichés megterhelésről nem beszélve.

Ehhez kapcsolódóan - ha egy beteg valamilyen okból nem alkalmas elektív műtétre (cukor, vérszegénység, tüdőgyulladás és egyebek) akkor a probléma rendezéséig értelemszerűen nem lesz előkészítve a műtétre. Majd kiírják műtétre akkor, ha alkalmas.

Egy egyetemi centrumban volt példa arra, hogy egy beteget több napon keresztül a műtéti program végére illesztettek, és szerencsétlenségére mindig elmaradt idő hiányában.
A többedik próbálkozásnál a vezető altatóorvos a reggeli megbeszélésen bejelentette, hogy ő aznap reggel minden műtétre kiírt beteget végigvizsgált, és sajnos mind az 5 műtéti asztal, összesen kb. 20 betegét műtétre alkalmatlannak találta, és kontraindikálta a műtétet aneszteziológiai szempontból. Egy beteg kivételével, aki éppen a program végére volt kiírva. Az ő műtéte elvégezhető.
Többet nem fordult elő, hogy egy beteget 2-nél több alkalommal ne sikerült volna megműteni.

Ehhez csak árnyalás céljából teszem hozzá: a sebész kap hálapénzt, az altatós nem.

Nem vagyok orvos, de szerintem egyes hozzászólóknak a szövegértése elég gyenge.
Nekem úgy tűnik: a posztoló édesanyjának ugyan volt érszűkülete, de alilusnak semmi köze nem volt ahhoz , hanem vérmérgezése volt. (Lehet megszúrta valami? ) Ez a diagnózis viszont nem született meg.
A posztoló jelezte, hogy csak dióhéjban írja meg a tragikus történetét. Az meg, aki azt mondja vádaskodás az írás és ezért őt bárki beperelheti, az erősen téved.
Indított egy eljárást és megírta itt is. Kitartást kívánok neki, a többieknek meg egy normális egészségügyet.

lilulásnak

Szia Postoló!
1. Részvétem! Tudom mit érzel! Én hála istennek megmentettem anyámat, de nem sokon múlt...
2. Nem "annyi esze nem volt" hanem (bocs a durva szóért) leszarta. Nem érdekli. A paciens az munka, és mint ilyen, nem fontos.
3. Nagyon helyes, orvosokban nem bízni!

A posztolóval egyetértek, szív nélkül a tudás semmit sem ér, agyongyötört és túlhajszolt orvosok, de...az látszik más területen is, hogy a legjobbakból lesznek a magánvállalkozók és a többiből pedig az alkalmazottak. Persze létezik okos alkalmazott is, de inkább csak a "valamihez értek, elvagyok vele" emberkék.
Azok akik tehetségesek, már régen elhagyták az országot, akik maradtak, azok a középszerűek nagy "hibaszázalékkal". Németországban is egyre több a műhiba, stb, és ez elmondható más országokra is. Biztos vagyok benne, hogy mindenkinek volt a családjában, vagy van olyan, akit az orvosok félrekezeltek. Az én anyámat is, aki egy rendkívül erős szervezetű ember volt, egy túlhajszolt orvos...nem neki kellett volna - az orvosa nem ment be akkor a műtétére, hanem hirtelen úgy döntött üdülni megy - rossz döntése vitte a halálba.

A mai Magyarország egy fertő, egy olyan káosz, amelyet az alacsony értelmi képességekkel, de a korrupcióhoz nagyon értő politikai és bankár réteg vitt csődbe a megújulás esélye nélkül. Ez olyan, mintha az ország maga egy kupleráj lenne, a nép a kurva és a politikusok, bankárok és a végrehajtók dugdossák őket - ellenszolgáltatás nélkül. Ma az országgal ez történik, nem lehet azon csodálkozni, hogy a még "jól kinéző kurvák" elhagyják ezt a kuplerájt és inkább VIP-ek lesznek külföldön.

Szóval nem olyan nehéz eldönteni azt, ha egy orvos tévedett. Nagyon könnyű..a diagnózis nem lehet sokféle, csak egyféle - a helyes. Ha nem volt helyes, akkor a felelősség egyértelmű. Valamikor régen mindig ezt mondták - "az ügyfélnek, vagy a vásárlónak mindig igaza van!" A halottnak is....

Borzalmas történet, részvétem. Bár a Bajcsy nem lep meg. Kb 4-5 éve a mamámat kényszerből utókezelésre (kalici járvány volt akkoriban) szívműtét után erre a vágóhídra vitték. Mit mondjak? Azzal kezdték, hogy mi jobban tudjuk pestiek, mint a debreceni elismert szívsebészei átvariálták a gyógyszerelést, így az amúgy se egyszerűen beállított szívritmusát kihajították az ablakon. Mikor a mamám mondta, hogy márpedig igenis hazamegy nyíregyre, akkor véres seggű lett. De ez mentette meg az életét. Horror sztorikkal erről a halálgyárról én is tudok szolgálni. De majdnem megölték.

@picikisköcsög: Egyrészt igazad van. Másrészt, a beteg szempontjából az orvos is egy szolgáltatás. Méghozzá kiemelten fontos, mert míg a doki számára a beteg csak egy munkadarab - ami nem is csoda a fentiek fényében - a beteg az egyetlen és ezért igen drága életét adja a kezébe. És ha azt tapasztalja, hogy mint beteg az odacsúsztatott boríték ellenére is magasról le van szarva, akkor bizony kissé ideges lesz.

Így hát minden tiszteletem azé a dokié aki a szar körülmények között is lelkiismeretesen teszi a dolgát, de a kurva anyját annak aki leszarja. Mert lehet hogy kevés a pénze, de arról nem az a beteg tehet akit gyógyítania kellene. És ha ez fizikailag nem teljesíthető akkor sokkal jobban teszi ha veszi a kalapját és elmegy a francba - és akkor előbb-utóbb a kórház vezetésének illetve a politikának lépnie kell - mint ha Mengelét játszva leszarja a betegeket és hagyja őket rakásra dögleni.

@SusanneF: Tipikus laikus kérdések. Ha egy testrészed kezd elhalni, akkor nem az a kérdés, hogy cukros -e vagy sem, hanem hogy lehet operálni, vagy sem. Ebben az esetben meg pláne, hiszen laikus ide -oda, posztoló leírta, hogy a konzervatív kezelés nem használt.
Persze lehet mondani, hogy a posztoló nem ért hozzá, de nézzük meg azt az oldalt is, hogy a kórház bénázása milyen borzalmas kínoknak tette ki ezt a szerencsétlen asszonyt. Mert az elhalás nem szülinapi buli thai masszázzsal.

Annyira érdekes hozzáállás nem csak ezen, hanem az ÖSSZES magyar fórumon, hogy mindig az a hibás aki le meri írni a panaszát, hogy meglopták, átverték, kirabolták, leszarták, meghalt valakije.
Miért nem figyelt jobban, miért hagyta magát, miért nem tájékozódott jobban, miért nem ért ehhez vagy ahhoz?
Elég szánalmas ez.

Részvétem!
Nagyon szomorú volt olvasni :-((

@Borcsika: en apum is cukros, neki elkezdett lilulni-feketedni a labujja vege , de nala nem vagassal kezdenek, hanem valami ideggocot bontanak elso korben, hogy uj er fejlodhessen. Ha ez nem segit csak akkor lesz az, amit mondasz.

Biztos, hogy nagyon fájnak a történtek a posztolónak, és a fájdalom mellett a tehetetlen düh is emészti, de:
képtelen lennék az egyik legközelebbi hozzátartozóm haláláról ilyen stílusban beszélni, s főként írni...

@zagadka: A beteg ember mindig is ki volt, ki van és ki is lesz szolgáltatva, ez az állapotából egyenesen következik. Ilyenkor frusztrált, mert nem ez a normális számára, és ezt mindenki nehezen viseli. Emellett halandóak vagyunk, ami félelemmel tölt el mindenkit. Az orvos kezében van az élete, kénytelen megbízni benne, mert mást nem tehet (mint a gyerek a szüleiben) Ez a kapcsolat frusztrál, és ha rossz vége lesz, lázadáshoz vezet, vagyis az orvos, a korábbi tekintélyt okolja. Okkal vagy ok nélkül, az mellékes ebből a szempontból.

van olyan akinek közvetlen rokonán nem műhibáztak? Nekem bátyám, édesanyám, édesapám is megsínylette a dilettantizmust.

Egyelőre nem a poszthoz szólnék hozzá, hanem jelezném az örömömet, hogy visszatértek a blogra azok a "nagy nevek", akiknek az elmenetele miatt szomorkodtunk! Juhé, sziasztok!

Én sem állom meg, hogy ne írjak, nem szoktam. Ezen a poszton valakik rendszeresen úgy tesznek, mintha az egészségügyben nem fordulhatnának elő hasonló esetek, és kikezdik a posztoló stílusát, akinek most halt meg az anyja. Gratulálok az emberségetekhez! Az apám COPDben halt meg két hónapja a Károlyiban, bár menthetetlen volt, etikailag és emberileg minősíthetetlenül bántak és beszéltek vele, egyszerűen hagyták megfulladni. Ide való történet? Talán. De nem írom meg, semmi szükségem, hogy lelketlen trollok és kiégett, meghasonlott orvosok nyomuljanak rá a történetre. Mindenesetre belinkelem a kedvenc Kosztolányi novellámat, nagyon ideillik:
Az Aventinuson volt egy kurtakocsma. Matrózok jártak oda éjszakánként, s piros bort iddogáltak.
Paulina, a kis maszatos konyhalány hordozta a tálakat. Vörös haja volt és kék szeme.
Egyszer, amint elhaladt egyik asztal mellett a pörkölt hallal, valami kappadóciai hajóács ijedten a tunikájához kapott és fölugrott.
- Hol a pénzem? Megloptak. Tolvaj - rivallt -, tolvaj.
Kavarodás támadt. Közben a tolvaj - egy hajóslegény - kereket oldott.
- Ez volt - mondták többen s körülvették Paulinát.
A lármára az utcáról két praetori katona rontott be, csörrenő karddal: az éji őrség.
Elővették a rabszolgalányt.
- Ide azzal a pénzzel.
- Nincs nálam.
- Akkor velünk jössz, babám.
- Nem - sikított Paulina -, nem. Én ártatlan vagyok - s meg se moccant.
- Indulj - vezényelt az egyik katona - az alacsony és kancsal -, s úgy meglökte a lányt, hogy az kitántorgott az utcára.
Ott megint csak állt, mint a cövek.
Erre a másik katona - a magasabbik - a karjához ért.
- Ne nyúlj hozzám - ordította a lány. - Hagyj engem. Mert megharaplak.
A katona nevetett.
De amikor megragadta a karját, hogy előretuszkolja, a lány ráugrott, mint egy vadmacska, s végigkarmolta az orrát. A katona vére csurgott.
- Disznók - sivalkodott, s kibomlott vörös haja és izzott a kék szeme -, disznók. emberek, segítsetek. Emberek, én egész nap dolgozom, szegény vagyok, ártatlan, esküszöm az anyám sírjára, az édesanyám sírjára, ártatlan. Emberek, emberek.
Az emberek, akik a csöndes nyári éjszakában ballagtak, ámulta nézték a két zsoldost. Dulakodtak a lánnyal, ököllel-karddal verték. Mégse bírtak vele.
Aztán fölnyalábolták s úgy vitték.
- Dögök - üvöltött a levegőben, kalimpálva lábaival -, dögök. Öljetek meg. Gyilkoljatok. De azért kikiabálom, hogy ez a ronda, ez a kancsal, a múltkor a kocsmában meg akart ölelni. Gazemberek, gazemberek. Mindnyájan gazemberek. Minden zsoldos gazember. Az uratok, Caesar, is gazember. Caesar is gazember. Jupiter - hadonászott a kezeivel az üres égbolt felé.
A szörnyű ordításra, mely nem csitult Róma utcáin, fölébredtek az emberek. Hálóköntösben, papucsban csoszogtak a kapuk elé, s hallgatták ezt a vad rikácsolást, a hangot, az óriás hangot, mely utcáról utcára haladt, a rabszolgalánnyal együtt. Sárga telehold lebegett a Colosseum fölött.

Amikor Mutius Argentinusnak, a sztoikus bölcsnek villája elé értek, a lány még mindig átkozódott, dühöngött. Hangja el nem rekedve rikoltozott az éjszakában.
A bölcs ezen a kései órán Rufusszal, a költővel csevegett az átrium szökőkútjánál.
Mind a ketten fölálltak a márványpadról, s bámultak, míg a jajveszékelő némbert el nem cipelték. De hangját még ezután is sokáig hallották a sötét kis utcákból.
- Miért kiabál? - kérdezte a bölcs. - Mit akar?
- Igazságot - felelte a költő.
- Nevetséges - jegyezte meg a bölcs. - Minden indulat nevetséges.
- Minden indulat fönséges - szólt a költő. - Milyen fönséges volt ez a lány, milyen hatalmas. Aki haragszik, az, akinek igaza van, hatalmas. Ennek a lánynak is igazat lehet.
- Miért gondolod?
- Mert úgy haragudott.
- Mit ér vele? - kérdezte tűnődve a bölcs. - Az őrszobában majd agyba-főbe verik. Vagy el se jut odáig. Belökik a Tiberisbe.
- Az mindegy - mondta a költő. - Az igazság az utcán ment és ordított. Mi pedig meghallottuk a szavát. Fölriadtunk ágyunkból, nem bírunk többé aludni, nem tudjuk folytatni előbbi vitánkat. Róla gondolkozunk. Az igazságról. Lásd, még mindig erről beszélünk. Ez is valami.

@Szocio Pata (kikvogymukblog):
"Én sem állom meg, hogy ne írjak, nem szoktam. Ezen a poszton valakik rendszeresen úgy tesznek, mintha az egészségügyben nem fordulhatnának elő hasonló esetek, és kikezdik a posztoló stílusát"

Én is ezt írom folyamatosan. Szerintem kritikán aluli a viselkedésük.

Amúgy az esethez:
Lehet, hogy az állapota alapján nem lehetett műteni. Még ezt is hajlandó vagyok elhinni (s nem azért, mert protekciós sokat fizető beteget tettek be az időpontjára). DE! Egy idős, beteg embert másfél héten át többször napokig éheztetni, majd elvárni, hogy javuljon az állapota, és erősödjön nonszensz. Ezt nem gondolhatták komolyan, meg azt sem, hogy ezt nekik valaki is elhiszi.

Reszvetem. A kurva penz korul mozog minden. Ha van penzed, magan korhaz, olyan mint egy hotel es normalis orvosok. Persze lehetnek kivetelek is, de volt pozitiv tapasztalatom...

@cenzorilla: Nem lesz ebből baj?
Névvel, hely megjelöléssel szemétládának, gyilkosnak nevezni egy orvost, akiről biztosan csak azt tudjuk, hogy védekezni nem tud, és minden bizonnyal volt olyan idős betege, aki meghalt.

@Irkutszk: Írtam Neked egy üzenetet abban a reményben, hogy tudsz nekem tanácsot adni :) Előre is köszi, ha tudsz :)

@tódór piroska:

Köszönöm, törlöm természetesen.
Most értem ide. :(

Akiket érdekel a trombózis problémája, pénteken lesz egy orvos-beteg találkozó, a beszélgetés végén vacsora, csak regisztrálni kell, részletek ebben a posztban: trombozis.blog.hu/2011/09/08/orvos_beteg_talalkozo_a_benczur_hotelben