Bunkó nővérek a Heim Pál Gyermekkórházban
Volt olyan szülő, akinek jutott matrac az ágy mellett, én egy széken töltöttem el azt a 3 napot, ameddig bent voltunk. Tragikus volt.
Tisztelt blog!
Felháborodott szülőként szeretném megosztani önökkel a mi kis történetünket. Egyedülálló szülőként a legfontosabb az ember számára, hogy a gyermekével minden a lehető legnagyobb rendben legyen, ez hatványozottabban igaz akkor, ha a gyermek sajnos elég sokat betegeskedik. Sajnos Panka már 2 éves kora óta folyamatosan a mandulájával és annak állandó gyulladásával és a velejáró kellemetlenségekkel küszködik. Most múlt 5 esztendős, 2-3 havonta egész biztos, hogy fel kellett keresnünk az egyébként nagyon aranyos doktor bácsinkat ezzel a mandula problémával. Idén év elején jutottunk el odáig, hogy a jövőre nézve az lesz a legjobb, ha kivetetjük azokat a fránya mandulákat. Persze a műtétre várni kellett, egészen május elejéig. Meg lett az időpont (május 10), a helyszín (Heim Pál) és a részleteket is megbeszéltem az orvosokkal. A lányomat igyekeztem felkészíteni a kórházra, a vele járó kellemetlenségekre, magára a műtétre, minél jobban eloszlatni a félelmét, amennyire csak lehet. Egy felnőtt ember is viszolyog a kórháztól, pláne egy műtéttől, ez egy kisgyermeknél még inkább így van.
Elérkezett a műtétet megelőző nap, felutaztunk Budapestre és megérkeztünk az intézménybe. Már a betegfeklvételnél gondok adódtak, óriási volt a fejetlenség, ráadásul azt mondták, éhgyomorra kell bemenni,bár ezt nem értettük, hiszen csak másnap volt a műtét. Reggel fél 8-tól várakoztunk a kórházban egészen negyed 2-ig, mire sikerült elhelyezni a kislányomat és végre foglalkoztak vele. Nyilván nyűgös is volt, gondolom nem kell ecsetelnem nagyon, miért. Próbáltam a lehető legjobban csitítgatni. Természetesen előre meg volt beszélve, hogy én is ott maradhatok a gyerkőccel, de az előre leegyeztetett szülő-barát kórteremben valamiért nem volt hely, ezért egy sima 6 ágyasba kerültünk, ahol olyan tömegnyomor volt, hogy az valami borzalom. Hiába mondtam, hogy nem erről volt szó, csak vonogatták a vállukat, hogy ez van.
Az orvosokra ugyan csak jót tudok mondani, mindenki aranyos volt, nem úgy a nővérkék. Az még hagyján, hogy bármit kérdeztem, semmire sem tudtak rendesen válaszolni, de emellett flegmán, bunkón válaszoltak nekem, a lányommal pedig szintén úgy bántak, mint egy tárggyal. Rángatták a karját, amikor a vérnyomását ellenőrizték, felemelték a hangjukat és megszidták, ha éppen elmozdította a hőmérőt, és így tovább. Amikor ezt szóvá tettem, ismét csak bunkó módon elküldtek melegebb éghajlatra. És ez nem csak az én lányommal volt így. Jó, persze biztosan a leterheltség ennek a fő oka, no de kérem, egy gyermekkórházról beszélünk. Pici, megriadt gyerekek várnak vizsgálatokra, műtétekre, talán épp az ilyen helyzetben kellene kedvesnek és empatikusnak lenni, nem? Az egyik síró kisfiút például rendesen leordították, pedig csupán annyi volt a problémája, hogy nem akart bepisilni, szeretett volna kimenni a mosdóba, ezért egy teljesen vadidegen szülő segített neki, mert a nővérke nem volt erre hajlandó. Neki ugyanis nem tudott ott maradni vele a papája.
Volt olyan szülő, akinek jutott matrac az ágy mellett, én egy széken töltöttem el azt a 3 napot, ameddig bent voltunk. Tragikus volt. Az egyetlen pozitívum a történetben, hogy a műtét zökkenőmentesen zajlott és az orvosok tényleg nagyon profik voltak és mindamellett aranyosak, kevesek is. Ahogy a betegszálíltó is, aki a kislányomat hurcibálta. Neki nagy ölelést küldünk ezúttal is! A nővérekbe pedig tényleg, mintha az ördög bújt volna, abszolút érthetetlen mindez számomra és teljességgel elfogadhatatlan.
Most, május végén már szerencsére csak rossz emlék Pankának az egész tortúra, viszont amikor megyünk vissza a saját doktor bácsinkhoz, vagy kontrollra, látszik, hogy retteg és meg is jegyzi, hogy nem akar visszamenni a kórházba. Szomorú, hogy mindezt néhány rosszindulatú, vagy érzéketlen nővér miatt van így. Remélem olvassák a megfelelő helyen a soraimat és a jővőben változtatnak a dolgokon!
Egy anyuka
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
she_wolf 2016.05.31. 06:43:00
Az érkezés napján talán azért reklamáltak az éhgyomor miatt, mert a másnapi műtét előtt esetleges kellhet egy friss labor. Gondolom én. Ilyen előtt pedig enni-inni nem igazán szerencsés.
Annak örülök, hogy az orvosokkal elégedett az anyuka, de a nővéreket nem hiszem, hogy bármi is mentené.
Egy 5 éves azért már nagyjából tudja, hogy mi folyik körülötte, de remélem, hogy egyébként egy vidám természetű gyerek, és hamar túlteszi magát a történteken, és a jövőben ha ne sdj' Isten kórházba kerül valami miatt, ez már nem lesz meghatározó élmény a számára;)
Hogy ezt a posztot a megfelelő helyen olvassák-e? Kétlem:(
apanna 2016.05.31. 08:31:04
zsuzzzs 2016.05.31. 10:33:52
FlybyWire 2016.05.31. 11:16:19
Nem is értem az ilyen kitételeket.
PomberMaci 2016.05.31. 11:23:16
Négy szóban ugyanez: anyuka egy hisztis picsa.
Parajpuding 2016.05.31. 11:30:23
nafi 2016.05.31. 11:33:45
Az én fiam 3 éve, épp ilyen tájban esett át mandulaműtéten a Heim Pálban. Minden rendben volt, számomra meghatóan kedvesek és odafigyelők voltak a nővérek a gyerekekkel. Szívből adtunk nekik virágcsokrot, amikor kontrollra mentünk.
Szeretném, ha ennek a tapasztalatnak is nyoma maradna :)
U.i. A fiam azóta is emlegeti a szenvedést, hogy reggel 6-tól nem ehetett-ihatott, 30+ fok volt, és ő délután 1 után került sorra. Talán utánanézhettek volna a tervezett műtéti sorrendnek, és engedhették volna, hogy 10 körül igyon néhány kortyot, és könnyebb legyen neki. Lehet, szakmai oka volt, hogy nem így tettek, lehet, hogy szimplán nem értek rá (nem láttam láblógató, cigiző-kávézó ápolót, amíg ott voltunk). Sajnáltam szegénykét, de csitítottam, együttműködő voltam, nem anyatigris.
tjhooker 2016.05.31. 12:20:41
Ez biztos így van, hiszen amit leírt az merő hiszti/indulat, semmi tényszerűség és ráadásul teljesen egyoldalú:
1. Kiabálnak, rángatják a gyereket.
vs
2. Az orvosokat, betegszállítókat megdicséri.
Ja, nem. Inkább a hisztispicsázó poszt tűnik annak...
Kerti70 2016.05.31. 12:44:16
Viszont teljesen jogosnak tartom szamonkerni a korhazi alkalmazottaktol a munkavegzes szinvonalat, tanukkal feljegyzesekkel, panaszlevelekkel. De ez otthon kimerul annyiban hogy mindenki uvolt mindenkivel es kb. ennyiben is marad. Hol van pl. a szuloi szobarol keszult visszaigazolo level? Az alapjan kellett volna panaszt tenni azonnal vagy kerni egy masik idopontot a mutetre. Eloszor szoban kerni vegyek jegyzokonyvbe majd ha nem ertik akkor IRASBAN ott a helyszinen, esetleg tanukkal. Ha sokan a sarkukra allnak talan elkezd valami valtozni.
g0826 2016.05.31. 13:18:31
rest of boys 2016.05.31. 13:22:59
Csak én gondolom úgy, hogy mi a tökszárért ül ott egy szülő? Hogy tudjon posztot írni aztán, nyilván.
she_wolf 2016.05.31. 13:31:37
Gyerekekkel akkor sem durvulunk, gondolom, ez jogos kívánalom egy szülőtől!
Ha nem tud a nővér a kérdésre válaszolni -vagy nem teheti, mert nem kompetens-, át lehet hidalni azzal, hogy normálisan, udvariasan közlöm a hozzátartozóval, hogy mi a stájsz.
Szerintem:)
she_wolf 2016.05.31. 13:40:43
Gyerekekkel akkor sem durvulunk!:)
Én is hasonló korú voltam, amikor kikapták a mandulámat, mert azt jósolgatták, hogy írástudatlan maradok, ha ez nem történik meg:P
Állandóan tüszős mandulagyulladással küszködtem, és azt tanácsolták, hogyha nem akarják, hogy örökösen hiányozzak a suliból, akkor inkább mondjunk neki búcsút.
Megtörtént, jó pocsék volt utána egy rövid ideig, da legalább hegyekben volt fagyi, meg hideg madártej:D
(És ha gyerekkel lehet durvulni, akkor mi a túrót keresnek itt meglett korú Pista nénik panaszai M. Pátiáról? Jajistenem, rám néztek a tikok, nem köszöntek, arrogánsak voltak, ordítottak, felnégyeltek, kerékbe törtek, lógjon mind! Vagy miszösz?)
rest of boys 2016.05.31. 14:01:53
gennyes manduláim miatt már ízületi panaszaim voltak.
Így került sor a kivételükre egy nagyon nagy szaktekintély által, aki aztán úgy két évtized múlva fül-orr-gégészetet oktatott nekem az orvosin :)
Gyerekkel nem szabad durvulni, de szerintem inkább a renitens mami kapta meg a porcióját az agyonhajszolt nővérektől és ezt vetíti ide ki Ómagyar Mária Siralom formájában.
A posztok valóságtartalmából általában négyzetgyököt kell vonni.
De olykor köbgyököt is lehet.
FlybyWire 2016.05.31. 14:02:33
Mesélj még, biztosan jobb lesz tőle :)
(Ez most nem a jelent poszt alatti kommentjeidre reakció, hanem sok sok másikra).
rest of boys 2016.05.31. 14:09:00
TakeMyWire, ezt miből gondolod? Abból, hogy négyévesen már elboldogultam egyedül, a maiak pedig még pelusba szarnak ?
she_wolf 2016.05.31. 14:36:37
Szokás szerint átesünk megint a ló túloldalára: mifenének kell egy 5 éves gyerekkel bent lenni éjjel-nappal egy ilyen műtét kapcsán? Persze, a szülő aggódik. Ez természetes. De egy 5 éves kislányt már simán ott lehet hagyni egy kórházban, hogy anyu majd jön hozzád/érted.
Jó, vidékről utaztak fel, a feltételezéseimet most megtartom magamnak:)
Ha a nővér stílusa kifogásolható, akkor meg lehet dumálni. De nem a gyerek előtt! És ez vonatkozna mindkét félre. Nem az a cél, hogy egy rémült, vagy éppen magát a földhöz verdeső gyerek legyen a páciens.
Szerintem:)
(Tudod, hiszen általában meg is jegyzem, hogy szoktam hinni a poszternek. Általában:) És itt nem igazán látom a lók lábait lógni kifele. TakeMyWire? Hogy Te egy milyen kis izé vagy!:D))
rest of boys 2016.05.31. 14:55:35
De nem polírozom magam tovább :)
rest of boys 2016.05.31. 14:57:58
Kerti70 2016.05.31. 15:01:11
rest of boys 2016.05.31. 15:06:57
Van ugyan egy felfújt vízfejű nemzet, az angol és elhízott, Fröhlich-kóros testvére, az amcsi, akik az én-t nagybetűvel írják, de az legyen az ő kórképük.
she_wolf 2016.05.31. 15:10:45
Nálam meg kifestő:P De arra határozottan emlékszem, hogy mindenkitől macskát akartam kunyerálni, mert nagyon szerettem volna egyet, anyám meg beintett:(
Aztán évek múlva édesapám hozott egy kis vöröset, az meg állandóan a házsártos szomszéd banya elé kupacolt (he-he:D).
Nem voltam beteg gyerek a Heim Pálban, és én sem vittem oda a nem létező beteg gyerekemet, így nem tudhatom, milyenek ott a nővérek. Biztos támadtak a frontok:)
És ami még biztos: a mai fiatal szülők, és kisgyerekeik mások már mint mi voltunk, függetlenül a társadalmi helyzettől.
Szerintem:)
Én ilyesmin nem akadok ki, és el tudom képzelni, hogy a túlhajszolt emberek nem éppen a legtündérebbek.
De egy gyerek akkor is gyerek (legalábbis kellene, hogy legyen.)
Celtic 2016.05.31. 15:12:25
Akkor mindenki vegre lenyugodhat, ezt is elertuk.
kheiron 2016.05.31. 15:18:54
Aztán ha normálisan szólnak a gyerekhez, adott esetben letolják, hogy ne hisztizzen már, akkor az az ő magzattyának a véghetetlen lelki séredelmét okozza.
[c] 2016.05.31. 16:04:55
Ettől függetlenül simán el tudom képzelni, hogy a nővérek túl durvák voltak a gyerekkel; szerintem a felnőttek jó részének (beleértve az egészségügyiseket is) fogalma sincs, mire van szüksége ilyenkor egy gyereknek.
Mák Vilma 2016.05.31. 17:04:29
PomberMaci 2016.05.31. 17:59:42
karcsibácsi 2016.06.01. 00:10:02
emmivel sem voltam kevesebb
A betegszálíltó én voltam, semmivel sem voltam aranyosabb vagy kevesebb, mint a nővérek, csak úgy látszik, az anyuka a fiúkat szereti. Ami egészséges dolog, de azért a lányokat (nővéreket) sem kellene szidalmazni...
Kerti70 2016.06.01. 02:25:50
De ettol a tenyek tenyek maradnak.
Kerti70 2016.06.01. 02:45:17
Odahaza ez ugy mukodott, hogy eroszakkal megneztek a fiam torkat es nem irtak fel semmit honapokig, mert nem lazas. En sem voltam soha lazas. Vagy amikor a lanyom fogorvosanal 15 percig magyaraztak, hogyan fogjak ellenorizni a fogait. "Latod ezzel fogjuk megtisztitani" es ott spricceltek kozosen a levegobe a vizet. De az is erdekes volt miutan megrongeneztek a fogait, a noverke automatikusan lefertotlenitette (attorolte fertotlenitovel) a rontgen szeket. Es a lanyom a mai napig meseli milyen jo volt a fogorvosnal.
she_wolf 2016.06.01. 05:52:51
A posztert is a legtöbb szülők kategóriájába sorolod? Egyszerű, mögöttes szándék nélküli a kérdésem:)
Szerintem az van, hogy szar napot fogtak ki, ami azzal a felütéssel indult, hogy a korábban megbeszélt szülőbarát kórterem lehetősége bukott.
Aztán jött a "miért kajált a gyerek a műtét előtt való napon?"-nal folytatódott, innentől pedig kumulálódnak a dolgok:)
A nagy fenék kerítése megint megtörtént, ahogy szokott.
Ezzel együtt és továbbra is: gyerekkel nem durvulunk, a szülőnek pedig megadjuk a szükséges felvilágosítást:)
A síró kisfiú helyében pedig lyóól bepisiltem volna nekik:P)
(A poszter megint nem jó helyen reklamál, ajánlanám szíves figyelmébe a honi népesedéspolitikát, miszerint gyereket kell csinálni, jó sokat, aztán majd a legelőn felnőnek. Mert a gyerekek nem betegek, nőnek mint a dudva, a tudás éjszaka, alvás közben ivódik az agyukba, és 20 évesen már hipp-hopp! több diplomával rendelkező, önérzetes és önmegvalósító felnőttként élnek Magyarországon, országunk nagyjainak megdicsőülésére! Nnna. Megint elgurult a gyógyszerem:)
kheiron 2016.06.01. 06:39:57
Azt hiszem, te félreértettél.
Nem a tisztelettel beszélésről, vagy a tájékoztatásról írtam.
Arról írtam, hogy nagynéha én is rászólok az 5-7 éves gyerekre, hogy "ne hisztizz".
kheiron 2016.06.01. 06:41:32
Igen, anyuka attól került idegállapotba, hogy sajnos nem volt hely az ottalvós kórteremben.
Aztán már a tonik is keserű volt.
kheiron 2016.06.01. 06:44:46
Ja, amúgy gratulálok az iggen magas szakmai színvonalú GP-nek, aki teljes körű vizsgálat nélkül ad valami gyógyszert. Az immigrantnak az is jó lesz, van belőle elég.
Ott, a bányabéka segge alatt van ez a színvonal, mint amikor Geréb Ágnes gumikesztyű nélkül nyúlkált a nőkbe, mert "kesztyűben nem lehet olyan jól tapintani".
Mi a fenének mentetek el az orvoshoz? Ugyanazt kinézhetted volna az internetről is.
she_wolf 2016.06.01. 07:05:09
Továbbra sem értem, hogy miért kell egy 5 éves gyerekkel ottalunnyi...
Ilyen idős korában egy optimálisan fejlődött és nevelt gyerek képes megérteni, hogy anyu nem lehet mindig vele. Még akkor is, ha tőlük teljesen független kényszerítő okok miatt kerül rá sor.
Megint az van, hogy persze, mindent amit a szülő akar mert első a gyerek, aztán meg pofára esés van, és mondanám, hogy a gyerek szív, de mégsem. Mert a szülő fog tovább rugózni az eseményen, miközben a gyerek jó eséllyel átlép az egészen.
És ez így egészséges (mármint a gyerek szempontjából):)
she_wolf 2016.06.01. 07:21:46
Nem is kell, így is többet vettünk ki belőle szerintem, mint amennyi benne volt:)
Kerti70 2016.06.01. 10:57:07
karcsibácsi 2016.06.01. 19:30:45
Ezt nem (sem) jól tudod.
Mo-n inkább a túlzott, indokolatlan antibiotikum felhasználás a gond, az orvosok - részben a betegek elvárására - indokolatlanul, ész nélkül írják az erős antibiotikumokat a banális, néhány nap alatt magától is meggyógyuló vírusinfekciókra is. Ez nem csak, sőt nem elsősorban a költségvetés gondja (messze nem hétszáz- , mégcsak nem is 7000 ft egy valóban hatásos antibiotikumkúra ára), hanem a kórokozók rezisztenciáját okozza, és ez az igazi nagy baj!
dioda 2016.07.17. 00:41:54
Nem, ezt elba.ták. Rendszeres sajnos mindenhol, hogy a gyermek szülei egyáltalán nincsenek felvilágosítva műtét előtt. Bejönnek laborra étlen, szomjan, a délutáni időpont helyett reggel a legnagyobb tumultusban papírmunkára/felvételre stb. - mert az operáló orvos semmit (de tényleg semmit azt égvilágon!) nem mond el!. Labor gyermekkorban: éhgyomorra kell nézni: vércukor, lipidek. Ezekkel nem foglalkozunk gyerekeknél műtét előtt. Tehát enni kell, inni kell még labor előtt is! (Kivétel, ha pont ezeket akarom vizsgálni - de az nem műtét előtt labor általában).
dioda 2016.07.17. 01:08:03
Ez a mondat tetszik: "szerencsére csak rossz emlék Pankának az egész tortúra, viszont amikor megyünk vissza a saját doktor bácsinkhoz, vagy kontrollra, látszik, hogy retteg és meg is jegyzi, hogy nem akar visszamenni a kórházba. Szomorú, hogy mindezt néhány rosszindulatú, vagy érzéketlen nővér miatt van így." - Vagy az anyai emlékek miatt van így - sokkal inkább. A legtöbb gyerek azért sír az orvosnál, mert 1. a szülő sír 2. látszik a szülő feszültsége 3. a szülő plántálja bele a gyerekbe a félelmet a kórháztól/doktor nénitől stb.