Hogyan tett tönkre egyetlen antidepresszáns
2016.04.26. 07:50
Az elmúlt 8 hónapban 4 öngyilkossági kísérletem volt, elveszítettem a barátaimat, megromlott a párkapcsolatom, nem tudok autót vezetni, sem dolgozni, de még csak egy tv műsort sem fog fel az agyam
Fiatal, értelmes, életvidám lány voltam. Történetem talán ott kezdődik, hogy 3évvel ezelőtt kaptam egy pánikrohamot. Akkoriban több munkahelyen dolgoztam, talán ez válthatta ki. Ezután elkezdődött egy folyamatos szorongás, félelem a következő rosszulléttől, és úgy döntöttem pszichiáterhez fordulok. Több orvost is megjártam, többféle antidepresszánst kipróbáltak, de mindegyiktől csak rosszabbul voltam, remegtem, hánytam, vagy éppen leszedálva néztem ki a fejemből... Volt olyan orvos, aki szó szerint azt mondta: a Xanaxot szedhetem úgy mellé, mintha tictac cukorka lenne, még jó hogy nem hallgattam rá. (köztudott hogy erős függőséget okozhat már pár hét után is, a leszokás pedig maga a pokol, már akinek sikerül.) Hónapokig nem szedtem gyógyszert, aztán 2015 nyarán annyira fokozódott a szorongásom, hogy befeküdtem a Péterfy Sándor kórházba, ahol elkezdtek kezelni a Mirtazapin nevű antidepresszánssal.
Nagyjából egy hét után vettem észre, hogy eltűntek az érzelmeim, nem éreztem se ízt se szagokat, a testem és a nemi szervem kezdett érzéketlenné válni, figyelni pedig alig tudtam valamire, volt, hogy alig találtam vissza a szemközti kisboltból a szobámba. Amikor ezeket megemlítettem a kezelőorvosnak, természetesen azt mondta, hogy ezek nem lehetnek a gyógyszertől, és hogy akkor ő nem tud velem mit kezdeni, ha nem akarom szedni ezt a gyógyszert. Hazamentem, és fokozatosan elhagytam, gondoltam ennél az érzelmi közömbösségnél és elbutulásnál még szorongani is sokkal jobb. Vártam hetekig, hónapokig, hogy visszajöjjön a személyiségem, és az összes többi dolog, amit a Mirtazapin elvett. De hiába, a tüneteim nem javultak, alig tudtam ellátni magam, csak túléltem a napokat, pedig akkor már hónapok óta nem szedtem semmit. Februárban már annyira nem bírtam elviselni ezt az állapotot, hogy elmentem egy lakhelyemhez közeli vidéki kórházba, gondoltam csak vissza tudják csinálni ezt az állapotot valahogy.
A doktornő természetesen nem hitt nekem, elkezdett antipszichotikumokkal kezelni (Haloperidol, Risperdal, Kventiax, hogy csak a durvábbakat említsem), mondván hogy téveszméim vannak, és hülyeségeket beszélek, mert mindent a Mirtazapinra fogok. Miután többször elájultam a gyógyszerektől, 180-as pulzus, beszélni nem tudtam, fürödni is nehezen, a szemem alig bírtam kinyitni úgy le voltam szedálva, úgy döntöttem kezelőorvost váltok, annak ellenére, hogy azt mondta a bunkó, flegma doktornő, hogy hülye és buta maradok, ha nem hallgatok rá, és folyton röhögött rajtam... Átkerültem egy másik osztályra, itt már javult annyit az állapotom, hogy tudtam beszélgetni és ellátni magam (hurrá, már ennek is örülök, főiskolával a hátam mögött), a tüneteim azonban nem akartak szűnni. Jelenleg egy másik budapesti kórházban kezelnek, egyelőre sikertelenül. Az elmúlt 8 hónapban 4 öngyilkossági kísérletem volt, elveszítettem a barátaimat, megromlott a párkapcsolatom, nem tudok autót vezetni, sem dolgozni, de még csak egy tv műsort sem fog fel az agyam. Eltompult a szaglásom, ízérzékelésem, hallásom, a memóriám szörnyű, érzelmeim, vágyaim, motivációm, kreativitásom pedig továbbra sincs.
Azóta több emberrel beszélgettem, akik hasonló cipőben járnak, olyat is ismerek, akinek mindössze 1-2 szem antidepresszánstól van évek óta szexuális diszfunkciója, vagy érzelmi közömbösség. Hogy maradandó károsodásom lett e 1 hónap antidepresszáns szedése miatt, azt senki sem tudja megmondani, ahogyan azt sem, mi az oka annak, hogy több ezer ember szenved hasonló tünetektől hónapokkal vagy évekkel azután is, hogy elhagyták a gyógyszert.
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
qbr 2016.04.30. 08:27:20
@Braincelle: Megelőztél, én is pont most néztem meg :)
Egyrészt az elmúlt évtizedekben vilagszerte beszedett SSRI tonnakhoz képest az, hogy az elmúlt években felmerültek onbeszamolon alapuló megfigyelések, még nagyon alacsony szintű bizonyíték a jelenség létezésére, ennél azért erősebbek kellenek - reméljük lesz a közeljövőben jobb vizsgálat, hogy tisztábban lehessen látni (egy esetleg nem létező vagy extrém ritka mellékhatás miatt pánikot kelteni ugyanolyan káros, mint nem felismerni egy mellékhatást. Mindkettőre lehet sok példát hozni).
Ami viszont relevansabb most a poszt szempontjából: a PSSD-t SSRI-oknál feltételezik, márpedig a mirtazapin nem az.
Roppant valószínűtlen, hogy egy ennyire specifikus (és a fentiek miatt valószínűleg legfeljebbis igen ritka) mellékhatást két, teljesen eltérő hatásmechanizmusú gyógyszer ugyanúgy kivaltson.
Ami sokkal valószínűbb, hogy a posztoló jelenlegi alapbetegsege tüneteinek kialakulása időben egybeesett a mirtazapin terápiával (ami egyébként feltehetően nem a megfelelő gyógyszer volt a betegnek), és emiatt a posztoló oki kapcsolatot feltételez.
De, ahogy kedvenc statisztikusom mindig mondja: a korreláció nem implikál kauzalitást.
De posztoló, félre ne érts: nincs kizárva, hogy igazad van, csak sokkal valószínűbb, hogy nincs, ráadásul ez utóbbi egy kezelhetőbbnek tűnő állapot, ugyhogy sztem ilyen irányban kellene tovabbmenned.
A 8 hónap alatt 4 megkísérelt öngyilkosság egy nagyon-nagyon magas kockázati tényező, feltétlenül keress mentalhigienes szakembert. Én pszichiátert javasolnék, mert neki van a legnagyobb eszköztára. Ha megvan rá az anyagi lehetőséged, gyógyszer mellett pszichoterápiát is vegyél igénybe.
Egyrészt az elmúlt évtizedekben vilagszerte beszedett SSRI tonnakhoz képest az, hogy az elmúlt években felmerültek onbeszamolon alapuló megfigyelések, még nagyon alacsony szintű bizonyíték a jelenség létezésére, ennél azért erősebbek kellenek - reméljük lesz a közeljövőben jobb vizsgálat, hogy tisztábban lehessen látni (egy esetleg nem létező vagy extrém ritka mellékhatás miatt pánikot kelteni ugyanolyan káros, mint nem felismerni egy mellékhatást. Mindkettőre lehet sok példát hozni).
Ami viszont relevansabb most a poszt szempontjából: a PSSD-t SSRI-oknál feltételezik, márpedig a mirtazapin nem az.
Roppant valószínűtlen, hogy egy ennyire specifikus (és a fentiek miatt valószínűleg legfeljebbis igen ritka) mellékhatást két, teljesen eltérő hatásmechanizmusú gyógyszer ugyanúgy kivaltson.
Ami sokkal valószínűbb, hogy a posztoló jelenlegi alapbetegsege tüneteinek kialakulása időben egybeesett a mirtazapin terápiával (ami egyébként feltehetően nem a megfelelő gyógyszer volt a betegnek), és emiatt a posztoló oki kapcsolatot feltételez.
De, ahogy kedvenc statisztikusom mindig mondja: a korreláció nem implikál kauzalitást.
De posztoló, félre ne érts: nincs kizárva, hogy igazad van, csak sokkal valószínűbb, hogy nincs, ráadásul ez utóbbi egy kezelhetőbbnek tűnő állapot, ugyhogy sztem ilyen irányban kellene tovabbmenned.
A 8 hónap alatt 4 megkísérelt öngyilkosság egy nagyon-nagyon magas kockázati tényező, feltétlenül keress mentalhigienes szakembert. Én pszichiátert javasolnék, mert neki van a legnagyobb eszköztára. Ha megvan rá az anyagi lehetőséged, gyógyszer mellett pszichoterápiát is vegyél igénybe.
rest of boys 2016.04.30. 08:47:49
Az ember fizikai és szellemi kapacitása véges, fárad, görgeti maga előtt a regenerációs adósságot, a mai pörgős életritmus, a pihenés, alvás hiánya végsősoron kimerüléshez, aztán kiégéshez vezet.
Erre a gyógyszer nem megoldás.
Erre a gyógyszer nem megoldás.
rest of boys 2016.04.30. 08:48:23
A kapacitáson belül pedig a terhelhetőség is az, nyilván.
qbr 2016.04.30. 09:20:58
@rest of boys: Azért a depresszió nem csak életmód / életesemény miatti okok talaján alakul ki
janie 2016.04.30. 09:59:32
@qbr:
Mint magam is PSSD szenvedő, elmondom, hogy de, az ember nagyon is különbséget tud tenni attól, hogy valamit egy szer okozott-e, vagy sem.
Ha az ember élete megelőző 20-30-40, X évében nem voltak ilyen problémái, majd bevesz egy ""gyógyszert"" és pár héten belül egyszerre megszűnik az emberi érzések átélésének képessége, eltűnik a szexualitása, érzéketlenek lesznek a testrészei, a nemi szerve, eltűnik a memóriája, a libidója, az álmai, a koncentrációs képessége stb.stb. (kinek, mi), akkor DE, nagyon is tudja, hogy ez a szer hatása. Nem mellékesen pedig a genitális anaesthesia (amiről a posztoló is beszámol), a PSSD-ben az egyik jellemző tünet, nem köthető más pszichiátriai betegséghez.
Még ha a posztoló lenne egyes-egyedül, de így, hogy több ezer ember számol be SZÓ SZERINT ugyanezekről a maradandó tünetekről az antidepresszánsok hatására, nehéz letagadni az okot.
Abban valóban igazad van, hogy valószínűleg igen ritka, hogy PSSD formájában fennmaradnak a mellékhatások. De mivel a gyógyszergyárak természetesen ezt nem vizsgálták sohasem, nem tudni, hogy az emberek hány %-át érinti. És a szó bár valóban SSRI-re utal, sajnos más típusú antidepresszáns esetén is számolnak be PSSD-ről, így mirtazapine esetén is.
Ugyanakkor abban egyáltalán nincs igazad, hogy ha extrém ritka is a mellékhatás, akkor csak "pánikkeltésről" van itt szó .... Az a pár ezer (vagy ki tudja mennyi) emberélet nem számít, vagy hogy gondolod?
KÖTELEZŐ lenne feltüntetni, hogy az ember egyáltalán mérlegelni tudja a kockázatokat!!! Ez így, ilyen formában az emberek tisztességtelen és erkölcstelen átverése. Megjegyzem van olyan SSRI, ahol ez már fel van ez tüntetve, a gyógyszergyárak nagyon is tudnak az "apró" gondokról.
Tudod, nem számít arra senki, hogy bevesz egy orvos által javasolt szert (sokszor akár enyhe problémákra is ezeket adják), és ez potenciálisan maradandóan az életébe, az érzelmeibe, a szexualitásába fog kerülni. Én, és szerintem mindegyik sorstársam így van vele, hogy ha fel lett volna tüntetve, hogy akár 1% is az esélye, hogy maradandó károsodást okoz az antidepresszáns, akkor biztos hogy be nem veszem, de még csak bottal sem piszkálom meg ezt az idegmérget.
Mint magam is PSSD szenvedő, elmondom, hogy de, az ember nagyon is különbséget tud tenni attól, hogy valamit egy szer okozott-e, vagy sem.
Ha az ember élete megelőző 20-30-40, X évében nem voltak ilyen problémái, majd bevesz egy ""gyógyszert"" és pár héten belül egyszerre megszűnik az emberi érzések átélésének képessége, eltűnik a szexualitása, érzéketlenek lesznek a testrészei, a nemi szerve, eltűnik a memóriája, a libidója, az álmai, a koncentrációs képessége stb.stb. (kinek, mi), akkor DE, nagyon is tudja, hogy ez a szer hatása. Nem mellékesen pedig a genitális anaesthesia (amiről a posztoló is beszámol), a PSSD-ben az egyik jellemző tünet, nem köthető más pszichiátriai betegséghez.
Még ha a posztoló lenne egyes-egyedül, de így, hogy több ezer ember számol be SZÓ SZERINT ugyanezekről a maradandó tünetekről az antidepresszánsok hatására, nehéz letagadni az okot.
Abban valóban igazad van, hogy valószínűleg igen ritka, hogy PSSD formájában fennmaradnak a mellékhatások. De mivel a gyógyszergyárak természetesen ezt nem vizsgálták sohasem, nem tudni, hogy az emberek hány %-át érinti. És a szó bár valóban SSRI-re utal, sajnos más típusú antidepresszáns esetén is számolnak be PSSD-ről, így mirtazapine esetén is.
Ugyanakkor abban egyáltalán nincs igazad, hogy ha extrém ritka is a mellékhatás, akkor csak "pánikkeltésről" van itt szó .... Az a pár ezer (vagy ki tudja mennyi) emberélet nem számít, vagy hogy gondolod?
KÖTELEZŐ lenne feltüntetni, hogy az ember egyáltalán mérlegelni tudja a kockázatokat!!! Ez így, ilyen formában az emberek tisztességtelen és erkölcstelen átverése. Megjegyzem van olyan SSRI, ahol ez már fel van ez tüntetve, a gyógyszergyárak nagyon is tudnak az "apró" gondokról.
Tudod, nem számít arra senki, hogy bevesz egy orvos által javasolt szert (sokszor akár enyhe problémákra is ezeket adják), és ez potenciálisan maradandóan az életébe, az érzelmeibe, a szexualitásába fog kerülni. Én, és szerintem mindegyik sorstársam így van vele, hogy ha fel lett volna tüntetve, hogy akár 1% is az esélye, hogy maradandó károsodást okoz az antidepresszáns, akkor biztos hogy be nem veszem, de még csak bottal sem piszkálom meg ezt az idegmérget.
Dikusz 2016.04.30. 11:28:05
Hadd írjak ide egy történetet (bár nem hiszem, hogy bárki is reagálna rá).
Kedves barátnőmmel - már akkor sem volt fiatal, és egyébként is rendesen megdobálta az élet - történt úgy tíz évvel ezelőtt. Vásárlás után ment haza, amikor kiskamasz fiúk megtámadták. Megrugdosták, elvették a kis pénzét, táskáját. Mondjuk nem volt nehéz dolguk, vasággyal együtt alig ötven kiló. Teljesen összeomlott, azt hittük rámegy az élete. Szakorvoshoz ment kezeltetni magát, ami annyiból állt, hogy kapott egy marék gyógyszert. Teljesen kába lett tőlük, lelassult, állandóan aludt volna. Magam láttam, amikor pár méterrel előttem ment hogy olyan volt, mint amikor valaki részeg úgy dülöngélt.
Ami a lényeg: mielőtt teljesen leépült volna, szinte az utolsó pillanatban saját maga döntött úgy, hogy ő még élni akar, és nem zombiként,abbahagyta a gyógyszerszedését. Keresett magának még több elfoglaltságot (70 éves volt ekkor), és azt mondta: igenis meg akarok gyógyulni.
Kedves barátnőmmel - már akkor sem volt fiatal, és egyébként is rendesen megdobálta az élet - történt úgy tíz évvel ezelőtt. Vásárlás után ment haza, amikor kiskamasz fiúk megtámadták. Megrugdosták, elvették a kis pénzét, táskáját. Mondjuk nem volt nehéz dolguk, vasággyal együtt alig ötven kiló. Teljesen összeomlott, azt hittük rámegy az élete. Szakorvoshoz ment kezeltetni magát, ami annyiból állt, hogy kapott egy marék gyógyszert. Teljesen kába lett tőlük, lelassult, állandóan aludt volna. Magam láttam, amikor pár méterrel előttem ment hogy olyan volt, mint amikor valaki részeg úgy dülöngélt.
Ami a lényeg: mielőtt teljesen leépült volna, szinte az utolsó pillanatban saját maga döntött úgy, hogy ő még élni akar, és nem zombiként,abbahagyta a gyógyszerszedését. Keresett magának még több elfoglaltságot (70 éves volt ekkor), és azt mondta: igenis meg akarok gyógyulni.
rest of boys 2016.04.30. 11:56:36
@qbr: Akkor az valódi, gyógyszerrel kezelendő depresszió.
@janie: Ez messze túlhalad a fantázia határain, valami olymértékű ordénáré tudománytalan csúsztatás, amit valószínűleg nagyon hülye vagy nagyon élénk fantázájú egyébnek találhattak ki.
Esetleg pszichiátriai műhibákra vadászó ügyvédek (kitelik tőlük).
Itt a többedik orvos cáfolta meg ennek a Portugál Szociáldemokrata Szindikátusnak, vagy mi a hóhér tökének a valószínűségét, létezését, előfordulási esélyét.
És ugyanazt halljuk vissza: a memóriavesztéstől az érzéketlen punciig minden képtelen baromság fel van sorolva.
Menjetek el a Pfizerhez, Lundbeckhez, Sandozhoz, Boehringerhez stb. és KÉRDEZZÉTEK MEG, van-e valóságalapja ezeknek a lázálomban gerjedt elméleteknek.
Kíváncsi lennék a válaszra.
@janie: Ez messze túlhalad a fantázia határain, valami olymértékű ordénáré tudománytalan csúsztatás, amit valószínűleg nagyon hülye vagy nagyon élénk fantázájú egyébnek találhattak ki.
Esetleg pszichiátriai műhibákra vadászó ügyvédek (kitelik tőlük).
Itt a többedik orvos cáfolta meg ennek a Portugál Szociáldemokrata Szindikátusnak, vagy mi a hóhér tökének a valószínűségét, létezését, előfordulási esélyét.
És ugyanazt halljuk vissza: a memóriavesztéstől az érzéketlen punciig minden képtelen baromság fel van sorolva.
Menjetek el a Pfizerhez, Lundbeckhez, Sandozhoz, Boehringerhez stb. és KÉRDEZZÉTEK MEG, van-e valóságalapja ezeknek a lázálomban gerjedt elméleteknek.
Kíváncsi lennék a válaszra.
janie 2016.04.30. 12:09:00
@rest of boys:
Tudod, aki tapasztalja, annak nem kell megkérdezni, hogy létezik-e ilyen.
Az, hogy az, akit megkérdeztél, nem tud róla, mert nem találkozott vele, az egész pontosan semmit nem jelent (szerintem már többen írták, hogy RITKA jelenségről van szó). Más orvosok, genetikus kutatók stb. meg képzeld tudnak róla, és találkoztak is vele, illetve kutatást is végeznek a témában (jelenleg is!), szakkönyvben is benne van. Ezt add össze. Ennyi.
Ha te nem akarod elfogadni, "mert csak", az a te dolgod, de nem igazán a tudományos hozzáállásod tükrözi.
Tudod, aki tapasztalja, annak nem kell megkérdezni, hogy létezik-e ilyen.
Az, hogy az, akit megkérdeztél, nem tud róla, mert nem találkozott vele, az egész pontosan semmit nem jelent (szerintem már többen írták, hogy RITKA jelenségről van szó). Más orvosok, genetikus kutatók stb. meg képzeld tudnak róla, és találkoztak is vele, illetve kutatást is végeznek a témában (jelenleg is!), szakkönyvben is benne van. Ezt add össze. Ennyi.
Ha te nem akarod elfogadni, "mert csak", az a te dolgod, de nem igazán a tudományos hozzáállásod tükrözi.
qbr 2016.04.30. 12:59:52
@janie: Most egy kicsit keresgéltem Pubmeden, és az SSRI-okkal szemben (amelyeknek más antidepresszánsokhoz képest valóban gyakoribb mellékhatása a szexuális diszfunkció, és amelyek esetén, úgy tűnik, valóban _nagyon ritkán_ előfordulhat ezen szexuális diszfunkciók fennmaradása) a mirtazapin kifejezetten alacsony kockázatú szexuális diszfunkció mellékhatás tekintetében (esetében a hízás egy gyakoribb mellékhatás), és egy darab cikket sem találtam így elsőre, ami a mirtazapin terápia után is fennmaradó szexuális mellékhatását írta volna.
Ez nem jelenti azt, hogy nincs ilyen, de az valószínű, hogy az SSRI nagyon ritka ilyen jellegű mellékhatásához képest is ritka (SSRI-ról legalább vannak cikkek).
Ezért írtam azt, hogy az a valószínűbb forgatókönyv, hogy a posztírónak nem ez a problémája.
A gyógyszergyárak (illetve utána már a használat közben a kutatók) vizsgálnak minden, felmerülő mellékhatást - ha van olyan SSRI, aminek az alkalmazási előiratába ez bekerült, az máris egy bizonyíték erre. Csak tudod az van, hogy minél ritkábban fordul elő egy mellékhatás, annál nehezebb tudományos körülmények között észlelni. Pl. ha van egy mellékhatás, ami 100,000 esetből 1x fordul elő, és egy vizsgálat 1000 fővel zajlik, ami nem is túl kicsi, akkor kb 99% a valószínűsége, hogy nem mutatják ki azt a mellékhatást.
De a legegyszerűbben tényleg úgy tudod a dolgot segíteni, ahogy @rest of boys kissé nyersebben megfogalmazta: az általad gyanúsnak tartott gyógyszer gyártójának jelentsd a mellékhatást (a honlapjukon könnyen találsz erre vonatkozó információt, illetve minden cég 24 órás mellékhatás-vonalat tart fenn), fognak vele foglalkozni, mert nekik is az az érdekük, hogy tudjanak ezekről.
"Ugyanakkor abban egyáltalán nincs igazad, hogy ha extrém ritka is a mellékhatás, akkor csak "pánikkeltésről" van itt szó .... Az a pár ezer (vagy ki tudja mennyi) emberélet nem számít, vagy hogy gondolod?"
Hogyne számítana, de rengeteg példát tudnék hozni arra,
- hogy mérlegelni kell az előnyöket / kockázatokat, és az előnyök jóval nagyobbak (pl. OPV /polio/ oltás, aka Sabin-csepp),
- és arra is, hogy indokolatlan pánikkeltés irtózatosan nagy károkat okozott (ld. védőoltások vs. autizmus),
- és arra is, hogy egy időben nem felismert mellékhatás /jobban mondva hibásan végzett statisztikai elemzés miatt benézett ok-okozati viszony/ okozott nagy bajokat (menopauzális hormonpótlás vs. kardiovaszkuláris kockázatok)
"KÖTELEZŐ lenne feltüntetni, hogy az ember egyáltalán mérlegelni tudja a kockázatokat!!! Ez így, ilyen formában az emberek tisztességtelen és erkölcstelen átverése. Megjegyzem van olyan SSRI, ahol ez már fel van ez tüntetve, a gyógyszergyárak nagyon is tudnak az "apró" gondokról."
Kötelező feltüntetni, fel is tüntetik, ahogy írod is, minden olyan esetben, ahol tudnak róla. Sőt, igazából azt is feltüntetik, amikor nem is biztosak az ok-okozati kapcsolatban, csak megfigyeltek egyidejűséget a gyógyszer és a mellékhatás között.
"ha fel lett volna tüntetve, hogy akár 1% is az esélye, hogy maradandó károsodást okoz az antidepresszáns, akkor biztos hogy be nem veszem, de még csak bottal sem piszkálom meg ezt az idegmérget."
Ha 1% eséllyel okoznának súlyos, maradandó, a gyógyszermegvonás mellett is megmaradó mellékhatásokat, már rég kivonták volna őket a forgalomból. Itt ennél 1-2 nagyságrenddel alacsony számokról beszélhetünk legfeljebb. Most nem voltam rest, megnéztem néhány alkalmazási előiratot, az egyikben találtam csak, az "Egyéb, nem meghatározható gyakoriságú" kategóriában.
Ez nem jelenti azt, hogy nincs ilyen, de az valószínű, hogy az SSRI nagyon ritka ilyen jellegű mellékhatásához képest is ritka (SSRI-ról legalább vannak cikkek).
Ezért írtam azt, hogy az a valószínűbb forgatókönyv, hogy a posztírónak nem ez a problémája.
A gyógyszergyárak (illetve utána már a használat közben a kutatók) vizsgálnak minden, felmerülő mellékhatást - ha van olyan SSRI, aminek az alkalmazási előiratába ez bekerült, az máris egy bizonyíték erre. Csak tudod az van, hogy minél ritkábban fordul elő egy mellékhatás, annál nehezebb tudományos körülmények között észlelni. Pl. ha van egy mellékhatás, ami 100,000 esetből 1x fordul elő, és egy vizsgálat 1000 fővel zajlik, ami nem is túl kicsi, akkor kb 99% a valószínűsége, hogy nem mutatják ki azt a mellékhatást.
De a legegyszerűbben tényleg úgy tudod a dolgot segíteni, ahogy @rest of boys kissé nyersebben megfogalmazta: az általad gyanúsnak tartott gyógyszer gyártójának jelentsd a mellékhatást (a honlapjukon könnyen találsz erre vonatkozó információt, illetve minden cég 24 órás mellékhatás-vonalat tart fenn), fognak vele foglalkozni, mert nekik is az az érdekük, hogy tudjanak ezekről.
"Ugyanakkor abban egyáltalán nincs igazad, hogy ha extrém ritka is a mellékhatás, akkor csak "pánikkeltésről" van itt szó .... Az a pár ezer (vagy ki tudja mennyi) emberélet nem számít, vagy hogy gondolod?"
Hogyne számítana, de rengeteg példát tudnék hozni arra,
- hogy mérlegelni kell az előnyöket / kockázatokat, és az előnyök jóval nagyobbak (pl. OPV /polio/ oltás, aka Sabin-csepp),
- és arra is, hogy indokolatlan pánikkeltés irtózatosan nagy károkat okozott (ld. védőoltások vs. autizmus),
- és arra is, hogy egy időben nem felismert mellékhatás /jobban mondva hibásan végzett statisztikai elemzés miatt benézett ok-okozati viszony/ okozott nagy bajokat (menopauzális hormonpótlás vs. kardiovaszkuláris kockázatok)
"KÖTELEZŐ lenne feltüntetni, hogy az ember egyáltalán mérlegelni tudja a kockázatokat!!! Ez így, ilyen formában az emberek tisztességtelen és erkölcstelen átverése. Megjegyzem van olyan SSRI, ahol ez már fel van ez tüntetve, a gyógyszergyárak nagyon is tudnak az "apró" gondokról."
Kötelező feltüntetni, fel is tüntetik, ahogy írod is, minden olyan esetben, ahol tudnak róla. Sőt, igazából azt is feltüntetik, amikor nem is biztosak az ok-okozati kapcsolatban, csak megfigyeltek egyidejűséget a gyógyszer és a mellékhatás között.
"ha fel lett volna tüntetve, hogy akár 1% is az esélye, hogy maradandó károsodást okoz az antidepresszáns, akkor biztos hogy be nem veszem, de még csak bottal sem piszkálom meg ezt az idegmérget."
Ha 1% eséllyel okoznának súlyos, maradandó, a gyógyszermegvonás mellett is megmaradó mellékhatásokat, már rég kivonták volna őket a forgalomból. Itt ennél 1-2 nagyságrenddel alacsony számokról beszélhetünk legfeljebb. Most nem voltam rest, megnéztem néhány alkalmazási előiratot, az egyikben találtam csak, az "Egyéb, nem meghatározható gyakoriságú" kategóriában.
janie 2016.04.30. 13:35:43
@qbr:
Örülök, hogy végre egy értelmes és korrekt ember is hozzászól a témához, és nem csak olyanok, akik bármiféle utánanézés nélkül hajtogatják, hogy nincs ilyen és alpári stílusban gúnyolódnak olyan embereken, akik jelentős károsodást szenvedtek (ezekre nem reagálok). Köszönöm.
Igen, igaz, hogy legtöbb esetben SSRI (és SNRI) okoz ilyet, valóban, cikkre nem emlékszem kifejezetten a mirtazapinnal kapcsolatban. De amit írtam, hogy előfordulhat ott is ilyen, azt az emberek tapasztalatai alapján írtam. Mások is vannak a posztolón kívül, akik mirtazapintól jelentettek PSSD-t, tehát nem egyedi eset.
A mellékhatás-bejelentés egyébként már rég megtörtént, mind az OGYÉI, mind a gyógyszergyár, mind FDA felé esetemben.
Három dologra reagálnék még:
"mérlegelni kell az előnyöket / kockázatokat"
Ha sem a beteget, sem az orvost nem tájékoztatják a kockázatokról, akkor nem tud mérlegelni. A tudatos beleegyezés jelentősen sérül ebben az esetben.
"Ha 1% eséllyel okoznának súlyos, maradandó, a gyógyszermegvonás mellett is megmaradó mellékhatásokat, már rég kivonták volna őket a forgalomból. Itt ennél 1-2 nagyságrenddel alacsony számokról beszélhetünk legfeljebb."
Ezt mondjuk nem tudhatjuk (sem én, sem más jelenleg), hogy pontosan hány %-ot érint, így ez csak spekuláció. Sajnos ezek a szerek több milliárd dolláros üzletet jelentenek, nem véletlenül nem akarják kivonni őket a forgalomból - és igyekeznek elfedni a súlyosabb mellékhatásokat.
"Kötelező feltüntetni, fel is tüntetik, ahogy írod is, minden olyan esetben, ahol tudnak róla."
Erről nem igazán vagyok meggyőződve... kb. 2006 óta vannak cikkek, tanulmányok, kutatások a témában, őszintén, az internet korában kételkedem, hogy 10 év alatt ez nem jutott el a gyógyszergyárakhoz. Úgy ráadásul, hogy a Prozac esetében ezt már feltüntették, tehát az Eli Lillyhez valahogy mégiscsak eljutott közben, neurológiai szakkönyvbe mégiscsak eljutott közben...
Hozzátenném, hogy a szeren, amit én vettem be, a szexuális mellékhatások gyakoriságát legfeljebb 1%-kal tüntették fel. A tanulmányok meg évtizedek óta 80-90%-os, vagy afeletti (!) előfordulásról is beszélnek SSRI/SNRI-k esetében. Ezt nem tudom másként felfogni, mint szándékos megtévesztés.
Örülök, hogy végre egy értelmes és korrekt ember is hozzászól a témához, és nem csak olyanok, akik bármiféle utánanézés nélkül hajtogatják, hogy nincs ilyen és alpári stílusban gúnyolódnak olyan embereken, akik jelentős károsodást szenvedtek (ezekre nem reagálok). Köszönöm.
Igen, igaz, hogy legtöbb esetben SSRI (és SNRI) okoz ilyet, valóban, cikkre nem emlékszem kifejezetten a mirtazapinnal kapcsolatban. De amit írtam, hogy előfordulhat ott is ilyen, azt az emberek tapasztalatai alapján írtam. Mások is vannak a posztolón kívül, akik mirtazapintól jelentettek PSSD-t, tehát nem egyedi eset.
A mellékhatás-bejelentés egyébként már rég megtörtént, mind az OGYÉI, mind a gyógyszergyár, mind FDA felé esetemben.
Három dologra reagálnék még:
"mérlegelni kell az előnyöket / kockázatokat"
Ha sem a beteget, sem az orvost nem tájékoztatják a kockázatokról, akkor nem tud mérlegelni. A tudatos beleegyezés jelentősen sérül ebben az esetben.
"Ha 1% eséllyel okoznának súlyos, maradandó, a gyógyszermegvonás mellett is megmaradó mellékhatásokat, már rég kivonták volna őket a forgalomból. Itt ennél 1-2 nagyságrenddel alacsony számokról beszélhetünk legfeljebb."
Ezt mondjuk nem tudhatjuk (sem én, sem más jelenleg), hogy pontosan hány %-ot érint, így ez csak spekuláció. Sajnos ezek a szerek több milliárd dolláros üzletet jelentenek, nem véletlenül nem akarják kivonni őket a forgalomból - és igyekeznek elfedni a súlyosabb mellékhatásokat.
"Kötelező feltüntetni, fel is tüntetik, ahogy írod is, minden olyan esetben, ahol tudnak róla."
Erről nem igazán vagyok meggyőződve... kb. 2006 óta vannak cikkek, tanulmányok, kutatások a témában, őszintén, az internet korában kételkedem, hogy 10 év alatt ez nem jutott el a gyógyszergyárakhoz. Úgy ráadásul, hogy a Prozac esetében ezt már feltüntették, tehát az Eli Lillyhez valahogy mégiscsak eljutott közben, neurológiai szakkönyvbe mégiscsak eljutott közben...
Hozzátenném, hogy a szeren, amit én vettem be, a szexuális mellékhatások gyakoriságát legfeljebb 1%-kal tüntették fel. A tanulmányok meg évtizedek óta 80-90%-os, vagy afeletti (!) előfordulásról is beszélnek SSRI/SNRI-k esetében. Ezt nem tudom másként felfogni, mint szándékos megtévesztés.
látjátok feleim szümtükkel 2016.04.30. 13:47:09
@rest of boys: "Az ember fizikai és szellemi kapacitása véges, fárad, görgeti maga előtt a regenerációs adósságot, a mai pörgős életritmus, a pihenés, alvás hiánya végsősoron kimerüléshez, aztán kiégéshez vezet.
Erre a gyógyszer nem megoldás."
Ez a telitalálat. Posztoló fontolja meg, alakítson ki új életritmust, dolgainak más irnyú megközelítését, a hangúly máshová helezze, mint eddig, legyen türelmesebb magával és a világgal. Ha nem megy, akkor a hibát magában keresse.
Erre a gyógyszer nem megoldás."
Ez a telitalálat. Posztoló fontolja meg, alakítson ki új életritmust, dolgainak más irnyú megközelítését, a hangúly máshová helezze, mint eddig, legyen türelmesebb magával és a világgal. Ha nem megy, akkor a hibát magában keresse.
Braincelle 2016.04.30. 21:15:17
@janie:
De ez a poszter nincs érzelmileg elszegényedve szerintem. Nézd meg a szóhasználatát, hangulatjeleit, érvelését, tempóját.
Láttam depressziósokat (bár nem vagyok pszichiáter), organikus eredetű pszichés zavarokat többet (pl. frontális lebeny tumor, neurodegeneratív betegségek), és az nem ilyen.
Ráadásul a 4 öngyilkossági kísérlet meglehetős impulzivitásról is tanúskodik. Persze depressziósok is lesznek öngyilkosok, de nekem ez a stílus, ahogy ír, meg az öngyilkossági kísérletek előbb vetnek fel más okot (először még skizofrénia is felmerült bennem, de aztán a poszter megszólalásai alapján ezt elvetettem, de személyiségzavar simán játszik; azt, hogy egészséges ember valamilyen élethelyzeti krízissel, azt az öngyilkossági kísérletek miatt nem gondolnám, de lehetőségnek ez is játszott), mint ezt a PSSD-t.
Át kellene rendesen nézni az anyagát, rendes pszichiátriai kivizsgálás kellene (beleértve képalkotó vizsgálatot és neuropszichológiai felmérést), nem interneten beszélgetés.
Pszichoterápia király, de először orvosilag kellene tisztázni, a pszichiáter ráadásul az ideális pszichoterápiás formára is tud javaslatot tenni (figyelembe véve a pszichológiai véleményt), mert az sem mindegy, és nem a neten kell pszichoterapeutát választani, mert egyéni, hogy melyik ellenjavallt. Egészséges, csak életvezetési nehézségben szenvedő embernek legfeljebb csak nem tetszik vagy nem érzi hasznosnak a terápiát, de pl az analitikus terápiák több pszichiátriai kórképben veszélyesek. És annyi módszer van (kognitív- és viselkedés terápiák, családterápia, sématerápia stb), szerintem a legtöbb nagyon klassz, de nem mindegy, mikor és kinek melyik.
De ez a poszter nincs érzelmileg elszegényedve szerintem. Nézd meg a szóhasználatát, hangulatjeleit, érvelését, tempóját.
Láttam depressziósokat (bár nem vagyok pszichiáter), organikus eredetű pszichés zavarokat többet (pl. frontális lebeny tumor, neurodegeneratív betegségek), és az nem ilyen.
Ráadásul a 4 öngyilkossági kísérlet meglehetős impulzivitásról is tanúskodik. Persze depressziósok is lesznek öngyilkosok, de nekem ez a stílus, ahogy ír, meg az öngyilkossági kísérletek előbb vetnek fel más okot (először még skizofrénia is felmerült bennem, de aztán a poszter megszólalásai alapján ezt elvetettem, de személyiségzavar simán játszik; azt, hogy egészséges ember valamilyen élethelyzeti krízissel, azt az öngyilkossági kísérletek miatt nem gondolnám, de lehetőségnek ez is játszott), mint ezt a PSSD-t.
Át kellene rendesen nézni az anyagát, rendes pszichiátriai kivizsgálás kellene (beleértve képalkotó vizsgálatot és neuropszichológiai felmérést), nem interneten beszélgetés.
Pszichoterápia király, de először orvosilag kellene tisztázni, a pszichiáter ráadásul az ideális pszichoterápiás formára is tud javaslatot tenni (figyelembe véve a pszichológiai véleményt), mert az sem mindegy, és nem a neten kell pszichoterapeutát választani, mert egyéni, hogy melyik ellenjavallt. Egészséges, csak életvezetési nehézségben szenvedő embernek legfeljebb csak nem tetszik vagy nem érzi hasznosnak a terápiát, de pl az analitikus terápiák több pszichiátriai kórképben veszélyesek. És annyi módszer van (kognitív- és viselkedés terápiák, családterápia, sématerápia stb), szerintem a legtöbb nagyon klassz, de nem mindegy, mikor és kinek melyik.
janie 2016.04.30. 21:31:42
@Braincelle:
De a poszter többször is elmondta, hogy nem depresszió a problémája (amikor orvoshoz fordult, akkor sem az volt, ahogy írja). Sajnos ( :( )tudom, miről beszél, amikor azt mondja, hogy nem érez érzelmeket, ezt több ember is megtapasztalja az SSRI-től (egyébként valószínű, hogy ez a dopamin rendszer alulműködéséből fakad, de persze ez csak feltételezés). Ennek semmi köze a depresszióhoz kapcsolódó túlérzékenységhez, jellemző negatív hangulati állapothoz, gyakori síráshoz. Ilyen esetben pont ellenkezőleg, az ember nem érez igazán semmit, sem pozitív, sem negatív irányba, tehát a szomorúságot sem képes átélni igazán, inkább közömbösséget és érdektelenséget tapasztal, meg az érzelmekhez való hozzáférés hiányát. Elmondhatom, hogy ez egy nagyon kétségbeejtő állapot..
De a poszter többször is elmondta, hogy nem depresszió a problémája (amikor orvoshoz fordult, akkor sem az volt, ahogy írja). Sajnos ( :( )tudom, miről beszél, amikor azt mondja, hogy nem érez érzelmeket, ezt több ember is megtapasztalja az SSRI-től (egyébként valószínű, hogy ez a dopamin rendszer alulműködéséből fakad, de persze ez csak feltételezés). Ennek semmi köze a depresszióhoz kapcsolódó túlérzékenységhez, jellemző negatív hangulati állapothoz, gyakori síráshoz. Ilyen esetben pont ellenkezőleg, az ember nem érez igazán semmit, sem pozitív, sem negatív irányba, tehát a szomorúságot sem képes átélni igazán, inkább közömbösséget és érdektelenséget tapasztal, meg az érzelmekhez való hozzáférés hiányát. Elmondhatom, hogy ez egy nagyon kétségbeejtő állapot..
ketiperri 2016.04.30. 21:54:30
@Braincelle: Nem akarok senkit győzködni, amikor pánikbeteg voltam tisztában voltam vele, nem véletlenül fordultam orvoshoz. Az általam leírt tünetek a gyógyszerszedéssel egy időben jelentkeztek, és azóta is fennállnak, ill fizikailag is érezhető a homlokom, halántékom és fülem tájékán egy folyamatos nyomásérzés, a hangokat is csak letompítva hallom, meg minden érzékszervem mintha el lenne tompulva. Azóta volt olyan pszichiáter, aki megerősítette azt a tényt, hogy valóban vannak olyan gyógyszerek, amik hosszútávú/maradandó elváltozást okozhatnak. A Mirtazapinról eddig nem tudták, mivel az esetem biztos vagyok benne hogy nagyon ritka. Szóval nem vagyok sem skizofrén, sem személyiségzavaros, de mostmár pánikbeteg sem, mert nincsenek érzelmeim, így pánikolni sem tudok :)
ketiperri 2016.04.30. 22:03:09
Az meg hogy ez kétségbeejtő, az nem kifejezés... Amikor ránézel a családodra akik a mindened, a párodra akit imádtál, és most szinte teljesen közömbösek... Ez nem kétségbeejtő, hanem embertelen és abnormális állapot.
Braincelle 2016.04.30. 22:10:44
@janie:
A depresszió nem túlérzékenységgel jár. Főleg nem a súlyos formái. A kiüresedés érzése, közömbösség tipikus tünet.
Ki kellene vizsgálni, nem hibás félinformációkat gyűjtögetni.
A depresszió nem túlérzékenységgel jár. Főleg nem a súlyos formái. A kiüresedés érzése, közömbösség tipikus tünet.
Ki kellene vizsgálni, nem hibás félinformációkat gyűjtögetni.
Braincelle 2016.04.30. 22:12:25
@ketiperri:
Higgy azt, amit akarsz. Nem tudok többet segíteni. Leírtam már mit gondolok és a válaszaid csak megerősítenek benne.
Higgy azt, amit akarsz. Nem tudok többet segíteni. Leírtam már mit gondolok és a válaszaid csak megerősítenek benne.
janie 2016.04.30. 22:26:00
@Braincelle: Van különbség, hidd el, aki átéli, az tudja, hogy ez a gyógyszer általi letompítás nem a megszokott állapota. Ez a cikk teljesen jól leírja ezt. Csak annyi, hogy van, akinek sajnos fennmarad. Azt nem vitatom, hogy ki kell vizsgálni.
www.webbeteg.hu/cikkek/depresszio/14725/a-hangulatjavitok-hatasa-az-erzelmekre
www.webbeteg.hu/cikkek/depresszio/14725/a-hangulatjavitok-hatasa-az-erzelmekre
ketiperri 2016.04.30. 22:38:41
Mégis mi a franc okom lenne ilyet kitalálni? Vagy bármelyik mentális problémámat gyógyszerre fogni? Van valakinek esetleg okos érv??? Mert eddig a láttatlanba skizofrén/depressziós/unatkozó stb jelzők találgatása nagyon ment, akkor mondjon már valaki értelmes indokot is, hogy miért írnék le egy ilyen történetet...
Braincelle 2016.04.30. 22:50:05
@ketiperri:
Nem azt mondtam, hogy kitaláltad. Olvasd vissza, amiket írtam, egyáltalán nem ártó szándékkal tettem. Skizofrénnek sem tituláltalak, sőt azt írtam, nem vagy az.
Orvosként nem várhatod el tőlem, hogy ne gondolkozzam és alkossak szakmai elképzelést az orvosi esetekről.
Pontosabban, azokról, amiket egy olyan blogba írnak, ahol szakmai hibák lehetősègét kell mérlegelni.
Mért írtad meg ide a sztorit? Ez nem önsegítő csoport.
Egyáltalán nem akarlak bántani. A véleményemet már leírtam, másik nincsen.
Nem azt mondtam, hogy kitaláltad. Olvasd vissza, amiket írtam, egyáltalán nem ártó szándékkal tettem. Skizofrénnek sem tituláltalak, sőt azt írtam, nem vagy az.
Orvosként nem várhatod el tőlem, hogy ne gondolkozzam és alkossak szakmai elképzelést az orvosi esetekről.
Pontosabban, azokról, amiket egy olyan blogba írnak, ahol szakmai hibák lehetősègét kell mérlegelni.
Mért írtad meg ide a sztorit? Ez nem önsegítő csoport.
Egyáltalán nem akarlak bántani. A véleményemet már leírtam, másik nincsen.
she_wolf 2016.04.30. 22:59:26
@ketiperri:
Számomra az az ellentmondás az egészben, hogy azt írod: "...mert nincsenek érzelmeim, így pánikolni sem tudok:)"
Mégis mosolygós szmájlit teszel a mondatod végére.
Érezni akarsz? Pánikolni is?
Amit @Braincelle írt a kommunikációdról, az keltette fel az én figyelmemet is.
Folyamatosan ovasom ezt a posztot is.
Nem szóltam korábban hozzá, mert én inkább "hardware"-es beállítottságú vagyok:)
Nagyon összeszedetten írsz, humort villantasz, kicsit csipkelődsz is, mondatvégi írásjeleket nyomatékosítasz (ez indulatra utal) és ez mindenképpen megkövetel érzelmeket. Mint ahogy az erős szuicid hajlam is. Átlag 2 hónaponként önmagunk ellen fordulni azért elég komoly dolog.
Ezen gondolkodtam el egy kicsit komolyabban. Ugyanis -ne haragudj meg, ha szókimondó leszek- ha annyira kétségbe vagyok esve (ez pl. egy nagyon erős érzés), hogy fel akarok mindent adni, akkor jól választom meg az eszközt. Úgy gondolom, hogyha eléggé komoly lett volna az elhatározásod, akkor sikerült is volna legalább másodjára. Az írásod alapján kinézem belőled, hogy tudnád, mit és hogyan csinálj.
Az, hogy 4 lett belőle az azt mutatja, hogy nem akartál te igazán meghalni, hanem segítségért kiáltottál ilyen drasztikus módon.
A segítség ily módon történő kikényszerítési szándéka pedig egy másik nagyon erős érzés.
Abszolut laikusként én így látom.
És azt látom, hogy az igazadat (vagy vélt igazadat) jobban akarod bizonyítani, mint megoldást találni, meggyógyulni.
Erre pedig nem lehet azt mondani, hogy motiválatlan vagy. Szóval az állításaid talaja inog picit.
(Egyetlen pánikbeteget ismertem közelebbről, a férjem volt kollégáját. Neki segítség kellett még ahhoz is, hogy egyáltalán megmozduljon a segítségért, a családja kezdte felismerni, hogy mi lehet a baj.)
Bármi is legyen, kívánom neked a legjobbakat!
És ha úgy érzed ne reagálj, én csak leírtam a bennem felmerült gondolatokat, minden bántási szándék nélkül, és valóban laikusként.
Számomra az az ellentmondás az egészben, hogy azt írod: "...mert nincsenek érzelmeim, így pánikolni sem tudok:)"
Mégis mosolygós szmájlit teszel a mondatod végére.
Érezni akarsz? Pánikolni is?
Amit @Braincelle írt a kommunikációdról, az keltette fel az én figyelmemet is.
Folyamatosan ovasom ezt a posztot is.
Nem szóltam korábban hozzá, mert én inkább "hardware"-es beállítottságú vagyok:)
Nagyon összeszedetten írsz, humort villantasz, kicsit csipkelődsz is, mondatvégi írásjeleket nyomatékosítasz (ez indulatra utal) és ez mindenképpen megkövetel érzelmeket. Mint ahogy az erős szuicid hajlam is. Átlag 2 hónaponként önmagunk ellen fordulni azért elég komoly dolog.
Ezen gondolkodtam el egy kicsit komolyabban. Ugyanis -ne haragudj meg, ha szókimondó leszek- ha annyira kétségbe vagyok esve (ez pl. egy nagyon erős érzés), hogy fel akarok mindent adni, akkor jól választom meg az eszközt. Úgy gondolom, hogyha eléggé komoly lett volna az elhatározásod, akkor sikerült is volna legalább másodjára. Az írásod alapján kinézem belőled, hogy tudnád, mit és hogyan csinálj.
Az, hogy 4 lett belőle az azt mutatja, hogy nem akartál te igazán meghalni, hanem segítségért kiáltottál ilyen drasztikus módon.
A segítség ily módon történő kikényszerítési szándéka pedig egy másik nagyon erős érzés.
Abszolut laikusként én így látom.
És azt látom, hogy az igazadat (vagy vélt igazadat) jobban akarod bizonyítani, mint megoldást találni, meggyógyulni.
Erre pedig nem lehet azt mondani, hogy motiválatlan vagy. Szóval az állításaid talaja inog picit.
(Egyetlen pánikbeteget ismertem közelebbről, a férjem volt kollégáját. Neki segítség kellett még ahhoz is, hogy egyáltalán megmozduljon a segítségért, a családja kezdte felismerni, hogy mi lehet a baj.)
Bármi is legyen, kívánom neked a legjobbakat!
És ha úgy érzed ne reagálj, én csak leírtam a bennem felmerült gondolatokat, minden bántási szándék nélkül, és valóban laikusként.
she_wolf 2016.04.30. 23:07:49
@janie:
Jó hogy linkeltél. Az írásnak van nevesített szerzője. Lehet, hogy a poszternek talán őt kellene felkeresnie. Máris megvan az egyenes út.
Jó hogy linkeltél. Az írásnak van nevesített szerzője. Lehet, hogy a poszternek talán őt kellene felkeresnie. Máris megvan az egyenes út.
janie 2016.04.30. 23:13:26
@she_wolf: A cikknek ahogy mondtam, az az egyetlen baja, hogy a cikk írója feltételezi, ez a hatás elmúlik a szert követően és megoldódnak ezek a problémák...de mint sokan tapasztalják, ez nem így van. Nem tudom, ilyen esetben mit tudna tenni a cikk írója...Amúgy a leírás valóban egész jó.
Braincelle 2016.04.30. 23:19:15
@she_wolf:
Korrekt, összeszedett, jószándékú a kommented, de szeretném arra az egy dologra felhívni a figyelmedet, hogy a szakma szabályai alapján az öngyilkossági kísérleteket komolyan kell venni, és sem az a laikus elképzelés, hogy "aki beszél róla, nem csinálja", sem az, hogy "aki komolyan gondolja, az úgy csinálja", nem állja meg a helyét. Természetesen a módszerek egy része biztosabb, másik részét hibásan alkalmazzák, harmadrészükben van teátrális komponens és cry-for-help is, de mindegyik rizikófaktornak számít egy későbbi befejezett szuicidum irányába. Mivel nem vagyok pszichiáter, nem tudok pontos számokat, de a fenti dolgokra nagyon felhívták a figyelmünket anno, éppen azért, mert a laikus elképzelés illetve a közgondolkodás téved ebben a kérdésben.
Ezt a jelen poszttól függetlenül írtam Neked, nem szeretnék a posztról többet beszélni, de azt sem, hogy magas intelligenciával és jószándékkal hibás dolgot állíts. Minden mással amit írtál, amúgy egyetértek.
Korrekt, összeszedett, jószándékú a kommented, de szeretném arra az egy dologra felhívni a figyelmedet, hogy a szakma szabályai alapján az öngyilkossági kísérleteket komolyan kell venni, és sem az a laikus elképzelés, hogy "aki beszél róla, nem csinálja", sem az, hogy "aki komolyan gondolja, az úgy csinálja", nem állja meg a helyét. Természetesen a módszerek egy része biztosabb, másik részét hibásan alkalmazzák, harmadrészükben van teátrális komponens és cry-for-help is, de mindegyik rizikófaktornak számít egy későbbi befejezett szuicidum irányába. Mivel nem vagyok pszichiáter, nem tudok pontos számokat, de a fenti dolgokra nagyon felhívták a figyelmünket anno, éppen azért, mert a laikus elképzelés illetve a közgondolkodás téved ebben a kérdésben.
Ezt a jelen poszttól függetlenül írtam Neked, nem szeretnék a posztról többet beszélni, de azt sem, hogy magas intelligenciával és jószándékkal hibás dolgot állíts. Minden mással amit írtál, amúgy egyetértek.
she_wolf 2016.04.30. 23:30:09
@Braincelle:
Rendben, köszönöm!
Az csak természetes, hogy komolyan kell venni, hiszen bármi lehet a vége. Az élet védelme pedig egy orvos számára az elsődleges feladat.
Én sem bagatellizálni akartam, hanem csak az érzelemmentesség elleni érvként hoztam fel -talán szerencsétlen megfogalmazással.
Rendben, köszönöm!
Az csak természetes, hogy komolyan kell venni, hiszen bármi lehet a vége. Az élet védelme pedig egy orvos számára az elsődleges feladat.
Én sem bagatellizálni akartam, hanem csak az érzelemmentesség elleni érvként hoztam fel -talán szerencsétlen megfogalmazással.
she_wolf 2016.04.30. 23:34:06
@janie:
Úgy gondolom, hogyha esetleg találkoznának és részletekbe menően átbeszélnék a dolgokat, nem lenne haszontalan egyik félnek sem.
Úgy gondolom, hogyha esetleg találkoznának és részletekbe menően átbeszélnék a dolgokat, nem lenne haszontalan egyik félnek sem.
ketiperri 2016.04.30. 23:34:59
Ha ez az egész nem szakmai hiba, akkor micsoda? Ki a felelős? Én, amiért "segítséget" kértem? Az orvos, aki az általa tanultaknak járt el? A gyógyszergyártók? Ja, vagy felelős az nincs? A mondat végi írásjeleim természetesen irónikusak... És igen, érezni akarok újra, még ha néha pánikoltam is, mert az fele ekkora szenvedés nem volt, mint a jelenlegi állapotom.
janie 2016.04.30. 23:35:46
@she_wolf:
Szerintem az ironikus vagy a cinikus szmájlik és egyéb írásjelek használatából azért kicsit durva kívülállóként következtetni arra, hogy egy személy mit érez. Nem volna egyszerűbb elhinni, amit mond, hogy mi a problémája? Leírja konkrétan, hogy nem érez vágyat, örömet, szeretet érzését, stb. azt NEM írja, hogy nem érez dühöt és kétségbeesést emiatt az állapota miatt... Nyilván, ha ez így megfelelne neki, hogy nem érzi a fenti érzéseket, akkor a poszt sem született volna meg.
Szerintem az ironikus vagy a cinikus szmájlik és egyéb írásjelek használatából azért kicsit durva kívülállóként következtetni arra, hogy egy személy mit érez. Nem volna egyszerűbb elhinni, amit mond, hogy mi a problémája? Leírja konkrétan, hogy nem érez vágyat, örömet, szeretet érzését, stb. azt NEM írja, hogy nem érez dühöt és kétségbeesést emiatt az állapota miatt... Nyilván, ha ez így megfelelne neki, hogy nem érzi a fenti érzéseket, akkor a poszt sem született volna meg.
Braincelle 2016.04.30. 23:43:36
@Braincelle:
Ez véletlen volt, bocs. Abból következtetünk, ami a rendelkezésünkre áll, de nem véletlenül írtam, hogy javasolt kivizsgálni, hiszen akkor a megfelelő szakember dönthetne, sokkal több info és benyomás birtokában. Na jóéjt, szép vasárnapot Nektek.
Ez véletlen volt, bocs. Abból következtetünk, ami a rendelkezésünkre áll, de nem véletlenül írtam, hogy javasolt kivizsgálni, hiszen akkor a megfelelő szakember dönthetne, sokkal több info és benyomás birtokában. Na jóéjt, szép vasárnapot Nektek.
janie 2016.04.30. 23:53:05
@Braincelle: Értem, de inkább abból kellene következtetni, amit leír, talán nem az írásjelekből. A kérdés, hogy miért okoz az antidepresszáns ilyet és hogyan fordítható vissza. Ennek kellene utána járni, nem a posztolót téveszmésnek bélyegezni és bedrogozni (ami történt). Ha még a problémáját sem hiszik el, akkor hogy várhatná, hogy segítenek rajta?
she_wolf 2016.05.01. 00:16:58
@janie:
Nekem kívülállóként ez áll a rendelkezésemre, ebből indulhatok ki. Az internet személytelen, a szmájlik pedig a mondanivaló helyén való kezelését segíthetik.
A mosolygós végű mondatok más értelmet kaphatnának, ha szokványos mondatvégi írásjelekkel zárnák.
De ebbe tényleg nem érdemes belemenni.
Nem tudhatod, hiszen nem ismerheted az összes hozzászólásomat (szerencsére:D), de többször leírtam már, hogy amit a poszter ír, mindig igaznak hiszem. Kivéve, ha egyszerűen, és hitelesen cáfolható az ellenkezője. Mindig beleképzelem magam a poszter helyébe, és így olvasok, így reagálok.
Tehát a jelen poszternek is elhiszem amit ír, a közben bennem megfogalmazódott gondolataimat/véleményemet pedig -ha akarom- leírom.
A poszter érzelemmentességről ír. Az, hogy pozitív érzései nincsenek, csak negatívak ezt az állítást tagadják.
Az öröm hiánya sok mindentől lehet, így természetesen az általa szedett gyógyszertől is. Pláne, hogy a linkedben a szakember is ezt mondja. Ilyen jellegű személyes tapasztalatom nincsen, de pl. @Braincelle itteni írásait jól ismerve azt mondhatom, hogy hitelt érdelmlőek a szavai. Legalábbis az én számomra, de ugye itt nem rólam van szó:)
Nekem kívülállóként ez áll a rendelkezésemre, ebből indulhatok ki. Az internet személytelen, a szmájlik pedig a mondanivaló helyén való kezelését segíthetik.
A mosolygós végű mondatok más értelmet kaphatnának, ha szokványos mondatvégi írásjelekkel zárnák.
De ebbe tényleg nem érdemes belemenni.
Nem tudhatod, hiszen nem ismerheted az összes hozzászólásomat (szerencsére:D), de többször leírtam már, hogy amit a poszter ír, mindig igaznak hiszem. Kivéve, ha egyszerűen, és hitelesen cáfolható az ellenkezője. Mindig beleképzelem magam a poszter helyébe, és így olvasok, így reagálok.
Tehát a jelen poszternek is elhiszem amit ír, a közben bennem megfogalmazódott gondolataimat/véleményemet pedig -ha akarom- leírom.
A poszter érzelemmentességről ír. Az, hogy pozitív érzései nincsenek, csak negatívak ezt az állítást tagadják.
Az öröm hiánya sok mindentől lehet, így természetesen az általa szedett gyógyszertől is. Pláne, hogy a linkedben a szakember is ezt mondja. Ilyen jellegű személyes tapasztalatom nincsen, de pl. @Braincelle itteni írásait jól ismerve azt mondhatom, hogy hitelt érdelmlőek a szavai. Legalábbis az én számomra, de ugye itt nem rólam van szó:)
she_wolf 2016.05.01. 00:20:07
@janie:
"A kérdés, hogy miért okoz az antidepresszáns ilyet és hogyan fordítható vissza."
A kérdés az, hogy visszafordítható-e jelenleg, legalábbis első körben.
(Én neuroológiai betegséggel bajlódom, amire jelenleg még nincs gyógymód. Mást nem tehetek, várok. Természetes ez nem hasonlítható össze a poszter problémájával.)
"A kérdés, hogy miért okoz az antidepresszáns ilyet és hogyan fordítható vissza."
A kérdés az, hogy visszafordítható-e jelenleg, legalábbis első körben.
(Én neuroológiai betegséggel bajlódom, amire jelenleg még nincs gyógymód. Mást nem tehetek, várok. Természetes ez nem hasonlítható össze a poszter problémájával.)
Braincelle 2016.05.01. 00:56:15
@janie: elhiszem neki, hogy azt gondolja, hogy igaza van. Ha tényként állít valamit, ami bizonyíthatatlan, azt véleménynek hívják.
Véleménye meg az olvasónak is lesz, és mért ne lehetne más, mint az övé?
Ráadasul ez egy szakmailag nagyon nehéz téma, mert a PSSD-nek nevezett kórkép tünetei a depresszió és más mentális betegségek tüneteivel átfednek. Sehol nem írják, hogy a diagnózis meghozható a beteg véleménye alapján. A stílusa meg azért fontos, mert abból pszichés betegségekre lehet következtetni. Ha a közölt állítások és a közlés módja, a közölt tartalommal nem koherens érzelmi reakciók vannak jelen, annak a megállapítasa a betegvizsgálat része.
Szélsőséges példa egy olyan beteg, aki meg van arról győződve, hogy benne hagytak a műtétnél egy törlőt. Lehet, hogy igaza van, lehet, hogy téved, de az is, hogy skizofrén (a posztoló nem az). Mindegyik azt fogja mondani, hogy mért nem hiszel nekem, ha egyszer így van?
De neten nem lehet vizsgálni, én nem vagyok pszichiater, sokszor leírtam, hogy ki kell vizsgálni, és hogy minden egyéb csak az én szubjektív véleményem. Mi aki olvassuk, semmit nem tudunk az adott emberről, csak azt az egy oldalt. Természetes, hogy keressük a hiteles vagy nemhiteles pontokat benne, illetve ott, ahol nem elég a tény, próbálunk infókat szerezni.
Viszont nem értem, mi célja volt akkor megírni a történetet, ha nem elfogadható számára, hogy azt ismeretlen emberek, a sajat tapasztalataik és vilagképük segítségével, megpróbálják majd értelmezni. Főleg akkor, ha magát nagyon ritka esetnek tartja, számíthat arra, hogy a közölt infók és azok interpretációja szokatlan lesz az olvasóknak.
Ha azért írta, hogy együttérezzenek vele, akkor ez is megvan és szívből kívánom, hogy meggyógyuljon! Többet, mást viszont nem tudok írni. Ha nem válaszolok, az azért is lesz, mert a napokban nem fogoj tudni netezni, nem közöny vagy ilyesmi miatt.
Jóéjt még egxszer
Véleménye meg az olvasónak is lesz, és mért ne lehetne más, mint az övé?
Ráadasul ez egy szakmailag nagyon nehéz téma, mert a PSSD-nek nevezett kórkép tünetei a depresszió és más mentális betegségek tüneteivel átfednek. Sehol nem írják, hogy a diagnózis meghozható a beteg véleménye alapján. A stílusa meg azért fontos, mert abból pszichés betegségekre lehet következtetni. Ha a közölt állítások és a közlés módja, a közölt tartalommal nem koherens érzelmi reakciók vannak jelen, annak a megállapítasa a betegvizsgálat része.
Szélsőséges példa egy olyan beteg, aki meg van arról győződve, hogy benne hagytak a műtétnél egy törlőt. Lehet, hogy igaza van, lehet, hogy téved, de az is, hogy skizofrén (a posztoló nem az). Mindegyik azt fogja mondani, hogy mért nem hiszel nekem, ha egyszer így van?
De neten nem lehet vizsgálni, én nem vagyok pszichiater, sokszor leírtam, hogy ki kell vizsgálni, és hogy minden egyéb csak az én szubjektív véleményem. Mi aki olvassuk, semmit nem tudunk az adott emberről, csak azt az egy oldalt. Természetes, hogy keressük a hiteles vagy nemhiteles pontokat benne, illetve ott, ahol nem elég a tény, próbálunk infókat szerezni.
Viszont nem értem, mi célja volt akkor megírni a történetet, ha nem elfogadható számára, hogy azt ismeretlen emberek, a sajat tapasztalataik és vilagképük segítségével, megpróbálják majd értelmezni. Főleg akkor, ha magát nagyon ritka esetnek tartja, számíthat arra, hogy a közölt infók és azok interpretációja szokatlan lesz az olvasóknak.
Ha azért írta, hogy együttérezzenek vele, akkor ez is megvan és szívből kívánom, hogy meggyógyuljon! Többet, mást viszont nem tudok írni. Ha nem válaszolok, az azért is lesz, mert a napokban nem fogoj tudni netezni, nem közöny vagy ilyesmi miatt.
Jóéjt még egxszer
janie 2016.05.01. 09:17:37
@Braincelle:
Szerintem azért írta le a történetet, hogy felhívja az emberek figyelmét egy súlyos problémára az antidepresszánsokkal kapcsolatban, hogy azok, akik tervezik a szedését lássanak egy olyan sajnos lehetséges kimenetelt is, amire senki más nem fogja felhívni a figyelmüket (de posztoló, nyilván megcáfolhatsz:) ).
Valóban, 1-2 dolgot akár depresszióra is rá lehet fogni, ezért említettem egy jellemző tünetet, a genitális anaesthesiát, ami viszont NEM a depresszió tünete. Ezt a hatást az antidepresszáns okozza valamilyen máig ismeretlen hatásmechanizmus által. De ha nekem nem hiszel, nézd meg itt a források között, ahol kizárólag orvosi leírások vannak. Néhány tanulmány már a 90'es években leírja ezt.
hu.wikipedia.org/wiki/PSSD_(Post-SSRI_Sexual_Dysfunction/SSRI_szed%C3%A9st_k%C3%B6vet%C5%91_szexu%C3%A1lis_zavar)
És hangsúlyozom, NEM azért mondogatom ezt a tünetet, mert ez volna a posztoló egyetlen egy problémája, tünete, bár, az, ha valaki "csak" maradandóan aszexuális lesz fiatalon néhány szem antidepresszánstól, azt gondolom nem kell mondanom, hogy önmagában is épp elég súlyos és számomra nem elfogadható.
@she_wolf:
Nem is biztos, hogy távol áll a dolog attól, amit leírsz, tekintve, hogy az agyra és az idegrendszerre hatnak ezek a szerek, jó esély van rá, hogy neurológiai jellegű (is?) a probléma. És ahogy írod, ismert, biztos gyógymódja jelenleg nincs.
Szerintem azért írta le a történetet, hogy felhívja az emberek figyelmét egy súlyos problémára az antidepresszánsokkal kapcsolatban, hogy azok, akik tervezik a szedését lássanak egy olyan sajnos lehetséges kimenetelt is, amire senki más nem fogja felhívni a figyelmüket (de posztoló, nyilván megcáfolhatsz:) ).
Valóban, 1-2 dolgot akár depresszióra is rá lehet fogni, ezért említettem egy jellemző tünetet, a genitális anaesthesiát, ami viszont NEM a depresszió tünete. Ezt a hatást az antidepresszáns okozza valamilyen máig ismeretlen hatásmechanizmus által. De ha nekem nem hiszel, nézd meg itt a források között, ahol kizárólag orvosi leírások vannak. Néhány tanulmány már a 90'es években leírja ezt.
hu.wikipedia.org/wiki/PSSD_(Post-SSRI_Sexual_Dysfunction/SSRI_szed%C3%A9st_k%C3%B6vet%C5%91_szexu%C3%A1lis_zavar)
És hangsúlyozom, NEM azért mondogatom ezt a tünetet, mert ez volna a posztoló egyetlen egy problémája, tünete, bár, az, ha valaki "csak" maradandóan aszexuális lesz fiatalon néhány szem antidepresszánstól, azt gondolom nem kell mondanom, hogy önmagában is épp elég súlyos és számomra nem elfogadható.
@she_wolf:
Nem is biztos, hogy távol áll a dolog attól, amit leírsz, tekintve, hogy az agyra és az idegrendszerre hatnak ezek a szerek, jó esély van rá, hogy neurológiai jellegű (is?) a probléma. És ahogy írod, ismert, biztos gyógymódja jelenleg nincs.
janie 2016.05.01. 09:29:34
És még annyit hadd tegyek hozzá, hogy olyanok is szenvednek PSSD-ben, akinek off-label-ként írtak fel antidepresszánst, tehát nem is pszichiátriai jellegű problémára.
ketiperri 2016.05.01. 11:28:18
@janie: Igen valóban ezért írtam le a történetem. Nem állítom hogy senkinek sem használ az antidepresszáns, csupán a személyes tapasztalatomat írtam le, az pedig az hogy pokollá tette az életem. De van az én posztomon kívül két másik hasonló is praxison, ami évekkel ezelőtt íródott, amikor én még azt sem tudtam mi az az antidepresszáns. Így talán az emberek jobban tudnak mérlegelni, valóban szükségük van e ilyen gyógyszer szedésére. Mindenesetre köszönöm az együttérzést és támogatást, ha valakinek van bármilyen ötlete szívesen fogadom. Sajnos a pszichiáterek érdemben eddig nem tudtak segíteni.
drappa 2016.05.01. 12:14:02
@ketiperri:
Sajnos a pszichiáterek érdemben eddig nem tudtak segíteni.
-De igen tudtak volna segíteni vagy javítani ezen az állapoton de így nem lehet,hogy folyamatosan arra hivatkozol,hogy egy 1 hónapos antidepresszáns szedése miatt vagy ilyen szörnyű állapotban.Jelzem nem vagyok orvos,-de nem is kell ehhez annak lenni-hogy egy ilyen poszt/kommentek olvasása után a laikusoknak is feltűnjön,hogy valamiféle elmezavarban szenvedsz,ami persze megint csak gyógyszerekkel gyógyítható vagy tehető tünetmentessé.Gondolod,hogy csak úgy viccből kaptál a kórházban Haloperidolt,Risperdalt,Kventiaxot??? Nem véletlenül próbáltak ezekkel a nagyon erős gyógyszerekkel kezelni,olvasd csak el a betegtájékoztatókat.
-súlyos elmezavar
-halucináció
-téveszme
-ésszerű gondolkodás elvesztése
-kóros gyanakvás (paranoia)
-a depresszió súlyosabb formája
Szerinted nincs valami összefüggés?
Sajnos a pszichiáterek érdemben eddig nem tudtak segíteni.
-De igen tudtak volna segíteni vagy javítani ezen az állapoton de így nem lehet,hogy folyamatosan arra hivatkozol,hogy egy 1 hónapos antidepresszáns szedése miatt vagy ilyen szörnyű állapotban.Jelzem nem vagyok orvos,-de nem is kell ehhez annak lenni-hogy egy ilyen poszt/kommentek olvasása után a laikusoknak is feltűnjön,hogy valamiféle elmezavarban szenvedsz,ami persze megint csak gyógyszerekkel gyógyítható vagy tehető tünetmentessé.Gondolod,hogy csak úgy viccből kaptál a kórházban Haloperidolt,Risperdalt,Kventiaxot??? Nem véletlenül próbáltak ezekkel a nagyon erős gyógyszerekkel kezelni,olvasd csak el a betegtájékoztatókat.
-súlyos elmezavar
-halucináció
-téveszme
-ésszerű gondolkodás elvesztése
-kóros gyanakvás (paranoia)
-a depresszió súlyosabb formája
Szerinted nincs valami összefüggés?
janie 2016.05.01. 12:23:12
@drappa: Ha visszaolvasol, láthatod, hogy a poszter és én is leírtam, hogy több ezer más embernek is fennmaradnak ilyen problémái az antidepresszánstól. Tehát nem egyedi az eset. Sajnos az, hogy a pszichiáterek erre ráfogják, hogy téveszme, és ilyen durva szerekkel próbálják "kezelni", az elég nagy probléma.
ketiperri 2016.05.01. 12:23:23
@drappa: És szerinted melyik tünetem fedi le a hallucinációt, paranoiát, stb? Láttál már te súlyos elmezavarban szenvedő embert? :)
drappa 2016.05.01. 12:51:08
@ketiperri:
És szerinted melyik tünetem fedi a le a hallucinációt,paranoiát,stb?
-E kettőt lehet nem, de a többi négyet mindenképpen.
Láttál már te súlyos elmezavarban szenvedő embert?
-Láttam,és nem feltétele a habzó szájjal való őrjöngés.
És szerinted melyik tünetem fedi a le a hallucinációt,paranoiát,stb?
-E kettőt lehet nem, de a többi négyet mindenképpen.
Láttál már te súlyos elmezavarban szenvedő embert?
-Láttam,és nem feltétele a habzó szájjal való őrjöngés.
ketiperri 2016.05.01. 12:58:14
Köszönöm a bókot :D
drappa 2016.05.01. 13:11:39
@janie:
Ha visszaolvasol,láthatod,hogy a poszter és én is leírtam,hogy több ezer más embernek is fennmaradnak ilyen problémái az antidepresszánstól.Tehát nem egyedi az eset.
-Hol van ez a több ezer ember? Mert ez a praxis blog elég régen működik ahhoz,hogy a több ezer emberből legalább 2 vagy 3 egészen biztos,hogy ugyanezekkel a panaszokkal írt volna ide akár más országokból is.Vagy ha személyesen nem is de hozzátartozó igen.
Sajnos az,hogy a pszichiáterek erre ráfogják,hogy téveszme,és ilyen durva szerekkel próbálják "kezelni",az elég nagy probléma.
-Akkor ez fordítva is igaz.. Lehet azt is állítani,hogy a betegek egy része a gyógyszerek mellékhatásának tudja be az állapotát illetve annak romlását holott ez sehol nincs bebizonyítva.A gyógyszer(ek) szedése alatt nem állítom,hogy nem lépnek fel nem kívánatos mellékhatások ez biztos így van,de itt messze nem erről van szó.
Ha visszaolvasol,láthatod,hogy a poszter és én is leírtam,hogy több ezer más embernek is fennmaradnak ilyen problémái az antidepresszánstól.Tehát nem egyedi az eset.
-Hol van ez a több ezer ember? Mert ez a praxis blog elég régen működik ahhoz,hogy a több ezer emberből legalább 2 vagy 3 egészen biztos,hogy ugyanezekkel a panaszokkal írt volna ide akár más országokból is.Vagy ha személyesen nem is de hozzátartozó igen.
Sajnos az,hogy a pszichiáterek erre ráfogják,hogy téveszme,és ilyen durva szerekkel próbálják "kezelni",az elég nagy probléma.
-Akkor ez fordítva is igaz.. Lehet azt is állítani,hogy a betegek egy része a gyógyszerek mellékhatásának tudja be az állapotát illetve annak romlását holott ez sehol nincs bebizonyítva.A gyógyszer(ek) szedése alatt nem állítom,hogy nem lépnek fel nem kívánatos mellékhatások ez biztos így van,de itt messze nem erről van szó.
drappa 2016.05.01. 13:16:36
@ketiperri:
Írtad,hogy ezidáig akárhány gyógyszert is kaptál mindegyiktől rosszul lettél.Akkor most a kórházban mit csinálnak veled? Milyen kezelést kapsz?
Írtad,hogy ezidáig akárhány gyógyszert is kaptál mindegyiktől rosszul lettél.Akkor most a kórházban mit csinálnak veled? Milyen kezelést kapsz?
ketiperri 2016.05.01. 13:49:46
@drappa: Engem aztán rohadtul nem érdekel hogy ez sehol nincs bizonyítva, elég az ha én tudom és érzem.
Ajánlom figyelmedbe a Hogyan lettem zombi és a Zéró a libidóm című posztokat itt praxison. Vagy ha nem elég: survivingantidepressants, pssdforum, pssd yahoo group, tények-tévhitek fórum, hogy csak egy párat említsek. Ez a több ezer ember is mind súlyos elmebeteg, gondolod? :)
Ajánlom figyelmedbe a Hogyan lettem zombi és a Zéró a libidóm című posztokat itt praxison. Vagy ha nem elég: survivingantidepressants, pssdforum, pssd yahoo group, tények-tévhitek fórum, hogy csak egy párat említsek. Ez a több ezer ember is mind súlyos elmebeteg, gondolod? :)
she_wolf 2016.05.01. 15:47:24
@ketiperri:
Rendesen beleástad magad a témába, ami teljesen természetes, hiszen érdekelt vagy benne.
Nekem (mentálisan -úgy gondolom- egészségesnek, és kívülálló laikusnak) azonban az tűnik fel elsősorban, hogy inkább a betegséged mindenáron történő bizonyítására fókuszálsz minden erőddel, mint bármilyen kiút keresésére.
Azokat az embereket (és történeteiket) keresed kitartóan, akik a tiédhez hasonló problémával küszködnek. És meg is találod őket, hiszen olyan itt megjelent posztokra hivatkozol, amelyek jóval az előtt íródtak, hogy a te problémád/betegséged megjelent.
A "hasonló a hasonlónak örül" elv alapján pedig még inkább az domborodik ki, hogy az igazad bizonyítása fontosabb a számodra, mint a megoldás keresése.
Abban teljesen egyetértek veled, hogy valamit megoldani jóval nehezebb -sőt, gyakran nem is lehet-, mint a velünk azonos bajjal küzdőket megtalálni.
De egy olyan ritka betegség esetén mint a tiéd, ez még sokáig így is lesz, úgy gondolom.
Azt nagyon pozitívnak gondolom, hogy fel akarod hívni az emberek figyelmét arra, hogy nagyon jól fontolja meg mielőtt bármilyen gyógyszert is elkezd szedni, de mióta gyógyszerek léteznek, létezik a közismert és kissé slendrián megállapítás is, miszerint minden gyógyszer méreg, és minden méreg gyógyszer.
Az elmebetegség definíciója roppant egyszerű. Diagnosztizálása azonban rendkívül összetett.
Ha a helyedbe képzelem magam, akkor én valóban azt tenném, hogy megkeresném azt a szakembert, akit @janie linkelt, és beszélgetnék vele.
(Van némi kötődésed a választott nickedhez? Ez csak egy egyszerű kérdés.)
Rendesen beleástad magad a témába, ami teljesen természetes, hiszen érdekelt vagy benne.
Nekem (mentálisan -úgy gondolom- egészségesnek, és kívülálló laikusnak) azonban az tűnik fel elsősorban, hogy inkább a betegséged mindenáron történő bizonyítására fókuszálsz minden erőddel, mint bármilyen kiút keresésére.
Azokat az embereket (és történeteiket) keresed kitartóan, akik a tiédhez hasonló problémával küszködnek. És meg is találod őket, hiszen olyan itt megjelent posztokra hivatkozol, amelyek jóval az előtt íródtak, hogy a te problémád/betegséged megjelent.
A "hasonló a hasonlónak örül" elv alapján pedig még inkább az domborodik ki, hogy az igazad bizonyítása fontosabb a számodra, mint a megoldás keresése.
Abban teljesen egyetértek veled, hogy valamit megoldani jóval nehezebb -sőt, gyakran nem is lehet-, mint a velünk azonos bajjal küzdőket megtalálni.
De egy olyan ritka betegség esetén mint a tiéd, ez még sokáig így is lesz, úgy gondolom.
Azt nagyon pozitívnak gondolom, hogy fel akarod hívni az emberek figyelmét arra, hogy nagyon jól fontolja meg mielőtt bármilyen gyógyszert is elkezd szedni, de mióta gyógyszerek léteznek, létezik a közismert és kissé slendrián megállapítás is, miszerint minden gyógyszer méreg, és minden méreg gyógyszer.
Az elmebetegség definíciója roppant egyszerű. Diagnosztizálása azonban rendkívül összetett.
Ha a helyedbe képzelem magam, akkor én valóban azt tenném, hogy megkeresném azt a szakembert, akit @janie linkelt, és beszélgetnék vele.
(Van némi kötődésed a választott nickedhez? Ez csak egy egyszerű kérdés.)
she_wolf 2016.05.01. 16:05:58
@drappa:
"-Láttam,és nem feltétele a habzó szájjal való őrjöngés."
Számomra nincs megsemmisítőbb érzés, mint egy csendes, elméjében megborult embert látni.
"-Láttam,és nem feltétele a habzó szájjal való őrjöngés."
Számomra nincs megsemmisítőbb érzés, mint egy csendes, elméjében megborult embert látni.
drappa 2016.05.01. 16:14:34
@she_wolf:
...azonban az tűnik fel elsősorban,hogy a betegséged mindenáron történő bizonyítására fókuszálsz minden erőddel,mint bármilyen kiút keresésére.
-Pontosan így van,és talán ezért nem is érez semmi előrelépést a gyógyulást illetően.
...azonban az tűnik fel elsősorban,hogy a betegséged mindenáron történő bizonyítására fókuszálsz minden erőddel,mint bármilyen kiút keresésére.
-Pontosan így van,és talán ezért nem is érez semmi előrelépést a gyógyulást illetően.
she_wolf 2016.05.01. 16:49:44
@drappa:
Láttam egy párat. Elképzeltem őket gyereknek, fiatal felnőttnek, különböző szituációkban. Az pedig ott volt előttem, hogy mivé lettek.
Nem vagyok egy híresen empatikus ember, de igazi döbbenetet éreztem ilyenkor, és mélységes sajnálatot. A beteg, és a környezete iránt is:(
A poszter kapcsán: bőven benne van a pakliban, hogy totálisan igaza van, hiszen elég megnézni egy egyszerű gyógyszer betegtájékoztatóját is, kész horror némelyik.
És igen, vannak orvosok, akik talán nem a megfelelő gondossággal írnak ki gyógyszereket a betegnek (a gyógyszerlobbit szándékosan hagyom ki ebből, mert az külön, és nagy felületű téma).
Azt pedig nem tudom (mert gyógyszerész sem vagyok), hogy létezik-e egyáltalán mellékhatás nélküli gyógyszer.
A poszter gyógyszere esetében pedig csak egy kiscsikóról beszélünk, akiből bármi lehet a végén talán kellő idomítással. Lehet világverő győztes, de lehet megzabolázhatatlan, kártékony szerzet is, akit lehúznak a listáról.
Ugyanakkor a komoly mérlegelést sem szabad kihagyni. Ha valami 98-99%-ban biztonságos, akkor csak azért a hiányzó 1-2%-ért szabad-e tűzre vetni?
Mindenki életében adódik legalább egyszer a kérdés: "Miért pont én?"
(Miért pont én bajlódom polyneuropátiával, amikor a kiváltó ok a magyar lakosság nagy %-ában megvan?
Hát csak, meg azért.
Ezt a zsugát húztam, és az orvosoknak nincs még ászuk ellene. Vesztettem? Egyelőre úgy tűnik.
De élem vele az életem, megszerveztem.
Ismét hangsúlyoznám: természetesen ez nem hasonlítható össze egy gyógyszer mellékhatása miatti következménnyel!)
Láttam egy párat. Elképzeltem őket gyereknek, fiatal felnőttnek, különböző szituációkban. Az pedig ott volt előttem, hogy mivé lettek.
Nem vagyok egy híresen empatikus ember, de igazi döbbenetet éreztem ilyenkor, és mélységes sajnálatot. A beteg, és a környezete iránt is:(
A poszter kapcsán: bőven benne van a pakliban, hogy totálisan igaza van, hiszen elég megnézni egy egyszerű gyógyszer betegtájékoztatóját is, kész horror némelyik.
És igen, vannak orvosok, akik talán nem a megfelelő gondossággal írnak ki gyógyszereket a betegnek (a gyógyszerlobbit szándékosan hagyom ki ebből, mert az külön, és nagy felületű téma).
Azt pedig nem tudom (mert gyógyszerész sem vagyok), hogy létezik-e egyáltalán mellékhatás nélküli gyógyszer.
A poszter gyógyszere esetében pedig csak egy kiscsikóról beszélünk, akiből bármi lehet a végén talán kellő idomítással. Lehet világverő győztes, de lehet megzabolázhatatlan, kártékony szerzet is, akit lehúznak a listáról.
Ugyanakkor a komoly mérlegelést sem szabad kihagyni. Ha valami 98-99%-ban biztonságos, akkor csak azért a hiányzó 1-2%-ért szabad-e tűzre vetni?
Mindenki életében adódik legalább egyszer a kérdés: "Miért pont én?"
(Miért pont én bajlódom polyneuropátiával, amikor a kiváltó ok a magyar lakosság nagy %-ában megvan?
Hát csak, meg azért.
Ezt a zsugát húztam, és az orvosoknak nincs még ászuk ellene. Vesztettem? Egyelőre úgy tűnik.
De élem vele az életem, megszerveztem.
Ismét hangsúlyoznám: természetesen ez nem hasonlítható össze egy gyógyszer mellékhatása miatti következménnyel!)
ketiperri 2016.05.01. 16:53:49
Ez nem bizonygatás kérdése, ez egyértelmű tény. Az igazamért pedig természetesen kiállok, ha kell 100pszichiáter véleményével szemben is. A kételkedőkkel meg nem igazán tudok mit kezdeni...
ketiperri 2016.05.01. 16:58:45
Mi az az 1-2%, pár emberélet csak... Eltörpül a 98%mellett, igazad van.
she_wolf 2016.05.01. 17:30:28
@ketiperri:
100%-os biztonság nincs. Sehol, semmiben. És az ember akkor akkor kezd el igazán ezzel foglalkozni, amikor érintetté válik. Ez pedig normális.
100%-os biztonság nincs. Sehol, semmiben. És az ember akkor akkor kezd el igazán ezzel foglalkozni, amikor érintetté válik. Ez pedig normális.
ketiperri 2016.05.01. 18:04:28
Hülyeségre nem tudok máshogyan válaszolni. Ez is biztosan az elmebetegségem része...
she_wolf 2016.05.01. 18:17:00
@ketiperri:
Minden bizonnyal.
És aki nincs velem, az ellenem van. Tökéletesen egészséges mentalitás.
Minden bizonnyal.
És aki nincs velem, az ellenem van. Tökéletesen egészséges mentalitás.
kitchen 2016.05.01. 18:20:58
@drappa: @she_wolf:
Akinek állítólag épp az elméje az ebből az állapotból mielőbb kiszeretne gyógyulni,és nem mindenáron azt akarná bizonyítani,hogy mi az ami miatt ennyire beteg lett-szerinte.
erről beszélek én is:
Azt írja,hogy három éve kezdődött nála egy pánikbetegség amivel orvoshoz fordult.Három évig próbálták az orvosok a szorongását gyógyítani különböző gyógyszerekkel sikertelenül mert egyik gyógyszer sem felelt meg.Értitek? Egyik sem.Több orvos,több gyógyszer,javulás nuku.Nos'itt már kezdtem gondolkodni mint egyszerű blog olvasó,hogy egészen biztos az,hogy a hölgynek 'pánikbetegsége lehetett? Nyilván nem.Aztán úgy döntött,hogy nem szed tovább semmit lesz ami lesz alapon,nem kezelteti magát tovább.Mi lett a végeredménye a kezeletlen már egyébként is rossz pszichés állapotnak? Rosszabbodott nem is kis mértékben míg annyira rossz állapotba kerülhetett,hogy 2015 nyarán (mint írja) kórházba került.Én még azt is megkockáztatom,hogy nem önszántából ment be,hanem vitték.Aztán itt jön az ami a napnál is világosabb és amihez tényleg nem kell egyetem.Az állapota sokkal komolyabb volt mint egy kezeletlen pánikbetegség, v.szorongás.Erre kaphatott Mirtazapint ami most mindennek az oka.Legalábbis szerinte.A sztori folytatása az,hogy ezt a kezelést is félbeszakította mert ez a gyógyszer sem felelt meg, ez sem hozott javulást.Megint kezeletlenül maradt egy jó ideig ami ugye ebben az állapotban elég veszélyes és merész vállalkozás de ő így döntött.Idővel ismét kórházba került (nem véletlenül) és ahol megint megpróbálták kezelni az akkor már súlyosbodó elmezavarát az említett 3 fajta erős gyógyszerrel, ami nem meglepő módon megint mindenféle mellékhatásokat váltott ki nála,így megint abbahagyta a kezelést.Aztán az otthon töltött kezeletlen időszakokban két havonta öngyilkosságot kísérelt meg persze sikertelenül,de ennek is minden kétséget kizáróan a 8 hónapja elhagyott és 1 hónapig szedett Mirtazapin az okozója, állítja a poszterina.
Aztán újból kórházba került ahol némi javulást tapasztalt bár nem írja mitől,de most megint kórházban van a kezelése egyenlőre sikertelen még mindig.
Nekem meg van egy olyan meglátásom,hogy a hölgy zárt osztályon van,már csak az öngyilkossági kísérletek velejárójaként is
Akinek állítólag épp az elméje az ebből az állapotból mielőbb kiszeretne gyógyulni,és nem mindenáron azt akarná bizonyítani,hogy mi az ami miatt ennyire beteg lett-szerinte.
erről beszélek én is:
Azt írja,hogy három éve kezdődött nála egy pánikbetegség amivel orvoshoz fordult.Három évig próbálták az orvosok a szorongását gyógyítani különböző gyógyszerekkel sikertelenül mert egyik gyógyszer sem felelt meg.Értitek? Egyik sem.Több orvos,több gyógyszer,javulás nuku.Nos'itt már kezdtem gondolkodni mint egyszerű blog olvasó,hogy egészen biztos az,hogy a hölgynek 'pánikbetegsége lehetett? Nyilván nem.Aztán úgy döntött,hogy nem szed tovább semmit lesz ami lesz alapon,nem kezelteti magát tovább.Mi lett a végeredménye a kezeletlen már egyébként is rossz pszichés állapotnak? Rosszabbodott nem is kis mértékben míg annyira rossz állapotba kerülhetett,hogy 2015 nyarán (mint írja) kórházba került.Én még azt is megkockáztatom,hogy nem önszántából ment be,hanem vitték.Aztán itt jön az ami a napnál is világosabb és amihez tényleg nem kell egyetem.Az állapota sokkal komolyabb volt mint egy kezeletlen pánikbetegség, v.szorongás.Erre kaphatott Mirtazapint ami most mindennek az oka.Legalábbis szerinte.A sztori folytatása az,hogy ezt a kezelést is félbeszakította mert ez a gyógyszer sem felelt meg, ez sem hozott javulást.Megint kezeletlenül maradt egy jó ideig ami ugye ebben az állapotban elég veszélyes és merész vállalkozás de ő így döntött.Idővel ismét kórházba került (nem véletlenül) és ahol megint megpróbálták kezelni az akkor már súlyosbodó elmezavarát az említett 3 fajta erős gyógyszerrel, ami nem meglepő módon megint mindenféle mellékhatásokat váltott ki nála,így megint abbahagyta a kezelést.Aztán az otthon töltött kezeletlen időszakokban két havonta öngyilkosságot kísérelt meg persze sikertelenül,de ennek is minden kétséget kizáróan a 8 hónapja elhagyott és 1 hónapig szedett Mirtazapin az okozója, állítja a poszterina.
Aztán újból kórházba került ahol némi javulást tapasztalt bár nem írja mitől,de most megint kórházban van a kezelése egyenlőre sikertelen még mindig.
Nekem meg van egy olyan meglátásom,hogy a hölgy zárt osztályon van,már csak az öngyilkossági kísérletek velejárójaként is
kitchen 2016.05.01. 18:29:25
@ketiperri:
A kételkedőkkel nem tudsz mit kezdeni? Pedig vagyunk egy páran.Viszont ahogy az ábra mutatja,veled meg az orvosok nem tudnak mit kezdeni arany bogaram.
A kételkedőkkel nem tudsz mit kezdeni? Pedig vagyunk egy páran.Viszont ahogy az ábra mutatja,veled meg az orvosok nem tudnak mit kezdeni arany bogaram.
ketiperri 2016.05.01. 18:33:44
Úgy látom, nem én vagyok itt az egyedüli, aki súlyos elmezavarban szenved :) végülis, az antidepik egyik lehetséges mellékhatása a pszichózis, szóval simán lehet :D megyek is, kérek a bajomra egy kis antipszichotikumot, hátha elmúlnának ezek a buta téveszméim :)
ketiperri 2016.05.01. 18:43:59
Zárt osztályon egyébként nincs internetezési lehetőség :/
she_wolf 2016.05.01. 19:18:08
@ketiperri:
Nagyon nem akartam, de: szerintem nincsen neked semmi bajod (mondja az egyik énem:D). Vagy unatkozol, vagy pedig ki akarsz tűnni, és nagyon pöpec egy sajnáltatós esetleírás, ami kitűnő kiindulási pont egy koneteós eszmecserére.
És ha már ki akarok tűnni, akkor az ne már egy bagatell pl. epekő apropóján történjen, hanem valami olyasmi alapján, ami még szakemberek számára is feladja a leckét alkalmasint.
A szakemberek: látványosan alkalmazod megszólítás nélküli konfrontációt, amennyiben nem szakemberrel találkozol itt, tehát valós párbeszéd meg sem fordul a fejedben = nem megoldást keresel!
Ez téged minősít.
És hogy én ne minősítsem magam, itt le is húzom a rolót, mert eddig sem volt szándékomban (a másik énem szándékában:D) komolytalannak gondolni az esetedet, csupán néhány ezzel kapcsolatos gondolatot vetettem fel.
Állampolgári jogom "hülyeségeket" írni, mint ahogy neked is állampolgári jogod annak hinni magad, akinek/aminek akarod.
Nagyon nem akartam, de: szerintem nincsen neked semmi bajod (mondja az egyik énem:D). Vagy unatkozol, vagy pedig ki akarsz tűnni, és nagyon pöpec egy sajnáltatós esetleírás, ami kitűnő kiindulási pont egy koneteós eszmecserére.
És ha már ki akarok tűnni, akkor az ne már egy bagatell pl. epekő apropóján történjen, hanem valami olyasmi alapján, ami még szakemberek számára is feladja a leckét alkalmasint.
A szakemberek: látványosan alkalmazod megszólítás nélküli konfrontációt, amennyiben nem szakemberrel találkozol itt, tehát valós párbeszéd meg sem fordul a fejedben = nem megoldást keresel!
Ez téged minősít.
És hogy én ne minősítsem magam, itt le is húzom a rolót, mert eddig sem volt szándékomban (a másik énem szándékában:D) komolytalannak gondolni az esetedet, csupán néhány ezzel kapcsolatos gondolatot vetettem fel.
Állampolgári jogom "hülyeségeket" írni, mint ahogy neked is állampolgári jogod annak hinni magad, akinek/aminek akarod.
ketiperri 2016.05.01. 20:37:51
Ja igen, feltűnési viszketegségben is szenvedek...
zünüke 2016.05.01. 21:36:19
@ketiperri:
Most kezdek én is összezavarodni a zárt osztály kérdésben tekintettel arra,hogy yogosan ismerősét úgy vágták be oda 1 kísérlet után mint szél a vécé ajtót.Ha tetszett neki a dolog ha nem.Téged tettek zárt részlegre?
Most kezdek én is összezavarodni a zárt osztály kérdésben tekintettel arra,hogy yogosan ismerősét úgy vágták be oda 1 kísérlet után mint szél a vécé ajtót.Ha tetszett neki a dolog ha nem.Téged tettek zárt részlegre?
ketiperri 2016.05.01. 21:49:56
Igen voltam én is ott
zünüke 2016.05.01. 22:37:53
@ketiperri:
És nem mondták a pontos diagnózist,hogy mi is a bajod? Valamit meg kellett állapítani,valamit rá kellett írni a zárójelentésre,valamivel csak kezeltek..
És nem mondták a pontos diagnózist,hogy mi is a bajod? Valamit meg kellett állapítani,valamit rá kellett írni a zárójelentésre,valamivel csak kezeltek..
rikitikitévi 2016.05.02. 10:32:12
@ketiperri: ": Az a baj, hogy már nem látom magam a tükörben a gyógyszer óta, mivel elvette a személyiségem :) "
Ilyesmiről már én is hallottam, állítólag alvásközben földönkívüliek lépnek kapcsolatba a kiszemelt áldozattal és valamilyen bioelektromos besugárzással érik el az érzelmi elsivárosodást, személyiség elvesztést és akaratgyengeséget. Ha az így kezelt emberek száma elér egy bizonyos kritikus tömeget, ami nem sok, a teljes populáció néhány százaléka már elegendő, akkor el tudják foglalni a földet, különösebb vérontás vagy háború nélkül. Könnyen lehet, hogy ezeket a gyógyszereket is ufók találták ki és terjesztik, végülis egyszerűbb az ügynökeikkel feliratni az SSRI-t, mint az intergalaktikus űrhajóikon idejönni és egyenként besugározni a delikvenseket. Ez komoly dolog, a neten lehet találni ilyen topikokat, sőt, beszámolók is vannak azoktól, akiket így kezeltek az ufók.
idegenek.weebly.com/
Ilyesmiről már én is hallottam, állítólag alvásközben földönkívüliek lépnek kapcsolatba a kiszemelt áldozattal és valamilyen bioelektromos besugárzással érik el az érzelmi elsivárosodást, személyiség elvesztést és akaratgyengeséget. Ha az így kezelt emberek száma elér egy bizonyos kritikus tömeget, ami nem sok, a teljes populáció néhány százaléka már elegendő, akkor el tudják foglalni a földet, különösebb vérontás vagy háború nélkül. Könnyen lehet, hogy ezeket a gyógyszereket is ufók találták ki és terjesztik, végülis egyszerűbb az ügynökeikkel feliratni az SSRI-t, mint az intergalaktikus űrhajóikon idejönni és egyenként besugározni a delikvenseket. Ez komoly dolog, a neten lehet találni ilyen topikokat, sőt, beszámolók is vannak azoktól, akiket így kezeltek az ufók.
idegenek.weebly.com/
rikitikitévi 2016.05.02. 10:50:02
Az előző hozzászólásom természetesen hülyeség, csak azt akartam szemléltetni, hogy vannak (egyébként normális, vagy annak tűnő emberek), akik képesek bármilyen marhaságot tényként elfogadni, és ahhoz körömszakadtukig ragaszkodni.
"Ez nem bizonygatás kérdése, ez egyértelmű tény. Az igazamért pedig természetesen kiállok, ha kell 100pszichiáter véleményével szemben is. A kételkedőkkel meg nem igazán tudok mit kezdeni... "
Utalnék @Braincelle: nagyon visszafogott és nagyon szakmai írására, mely szerint, amit a poszter állapotáról gondol, az nem tény, hanem az ő véleménye. Egy szubjektív véleményt/érzést ténynek tekinteni és interpretálni pedig kórjelző tünetnek számít a psychiatriában. Vagyis az én véleményem szerint vagy valóban súlyos psychiatriai kórképről van szó, amit a rossz compliance, hiányzó betegségbelátás és doxazmák miatt ezideig nem tudtak megfelelően kezelni, vagy igaza van @she_wolf:-nak, és nincs semmi baja a poszternek. Ha az utóbbiról lenne szó, nagyon gyanús a scientologia szerepe, amint az már előzőleg is felmerült.
"Ez nem bizonygatás kérdése, ez egyértelmű tény. Az igazamért pedig természetesen kiállok, ha kell 100pszichiáter véleményével szemben is. A kételkedőkkel meg nem igazán tudok mit kezdeni... "
Utalnék @Braincelle: nagyon visszafogott és nagyon szakmai írására, mely szerint, amit a poszter állapotáról gondol, az nem tény, hanem az ő véleménye. Egy szubjektív véleményt/érzést ténynek tekinteni és interpretálni pedig kórjelző tünetnek számít a psychiatriában. Vagyis az én véleményem szerint vagy valóban súlyos psychiatriai kórképről van szó, amit a rossz compliance, hiányzó betegségbelátás és doxazmák miatt ezideig nem tudtak megfelelően kezelni, vagy igaza van @she_wolf:-nak, és nincs semmi baja a poszternek. Ha az utóbbiról lenne szó, nagyon gyanús a scientologia szerepe, amint az már előzőleg is felmerült.
rest of boys 2016.05.02. 11:12:52
"Az igazamért pedig természetesen kiállok, ha kell 100pszichiáter véleményével szemben is. A kételkedőkkel meg nem igazán tudok mit kezdeni..."
Ott a kórisme, gyerekek...
Ott a kórisme, gyerekek...
látjátok feleim szümtükkel 2016.05.03. 09:50:20
Laikusként, de már elég idősen ahhoz, hogy saját tapasztalásrból alakíthassak ki véleményt, én kövtkezőket gondolom a poszt "lényegéről".
Az idegrendszeri problémák két okból alakulhatnak ki, vagy szervi, vagy lelki/tudati okokból. Valószínűnek tartom, hogy utóbbinak is van valami szervi oka, ha nem is sejt szintű, de a szervezet vegyi konyhájában kavaródhat valami rosszul.
Amikor szervi oka van az idegrendszer hibás működésének, azt feltétlenül orvossal lehet, és kell vizsgáltatni/kezeltetni, mert ez az ő "szakmájuk". Amikor azonban az egyénnek van betegségtudata, mint a posztolónak is, és nincs kimutatott szervi ok, akkor saját gyógyító erejére kell, és lehet csak támaszkodnia. Persze ez sem könnyű, nem mindenkinek sikerül.
Sok-sok éve mondta nekem egy akkoriban 55 körül járó nő, hogy úgy érezte meg fog bolodulni, de azt mondta magának, a kutya istenit, rántsd ki magad ebből. Tudatosan törekedett a depressziója elkerülésére, szedte az orvos által írt gyógyszereket, és átment az élet azon nehézségein, amikről korábban azt gondolta, neki attól félni kell, és nem fog sikerülni átlépni. Sikerült, és nyugodt öreg hölgy lett belőle, tudatvesztés nélkül.
Láttam olyan embert is, aki végül zárt osztályon kötött ki, mert a téveszméje annyira elhatalmasodott rajta, hogy önálló életre képtelenné vált. Sőt láttam születetten sérült idegrendszerű embereket is, akikkel a környezetük nem tudott mit kezdeni, pedig ők nem tehettek az állapotukról.
Nem tudhatja az ember fiatalként, hogy idős korára mivé változik, ezért erről a témáról talán komolyabban, nagyobb empátiával és többet kellene beszélni.
Szerintem már az iskolában el is lehetne kezdeni ezt a beszélgetést. Arról, hogy az emberek különbözőek. Nem csak külsőre, hanem belső működésükben is, és ez nem feltétlenül az ő hibájuk.
Az idegrendszeri problémák két okból alakulhatnak ki, vagy szervi, vagy lelki/tudati okokból. Valószínűnek tartom, hogy utóbbinak is van valami szervi oka, ha nem is sejt szintű, de a szervezet vegyi konyhájában kavaródhat valami rosszul.
Amikor szervi oka van az idegrendszer hibás működésének, azt feltétlenül orvossal lehet, és kell vizsgáltatni/kezeltetni, mert ez az ő "szakmájuk". Amikor azonban az egyénnek van betegségtudata, mint a posztolónak is, és nincs kimutatott szervi ok, akkor saját gyógyító erejére kell, és lehet csak támaszkodnia. Persze ez sem könnyű, nem mindenkinek sikerül.
Sok-sok éve mondta nekem egy akkoriban 55 körül járó nő, hogy úgy érezte meg fog bolodulni, de azt mondta magának, a kutya istenit, rántsd ki magad ebből. Tudatosan törekedett a depressziója elkerülésére, szedte az orvos által írt gyógyszereket, és átment az élet azon nehézségein, amikről korábban azt gondolta, neki attól félni kell, és nem fog sikerülni átlépni. Sikerült, és nyugodt öreg hölgy lett belőle, tudatvesztés nélkül.
Láttam olyan embert is, aki végül zárt osztályon kötött ki, mert a téveszméje annyira elhatalmasodott rajta, hogy önálló életre képtelenné vált. Sőt láttam születetten sérült idegrendszerű embereket is, akikkel a környezetük nem tudott mit kezdeni, pedig ők nem tehettek az állapotukról.
Nem tudhatja az ember fiatalként, hogy idős korára mivé változik, ezért erről a témáról talán komolyabban, nagyobb empátiával és többet kellene beszélni.
Szerintem már az iskolában el is lehetne kezdeni ezt a beszélgetést. Arról, hogy az emberek különbözőek. Nem csak külsőre, hanem belső működésükben is, és ez nem feltétlenül az ő hibájuk.
Drianna 2016.05.12. 04:21:30
21 éves lány vagyok szintén pánikbeteg és depressziós. Én 4 napja kezdtem el az Olwexya nevű gyógyszert szedni és ugyanezeket kezdem tapasztalni. A bőröm testszerte érzéketlenné vált, bár a szagokat és az ízeket (még) érzem. A nemi szervem érzékenysége is jelentősen, lidibó 0-ra csökkent. Sajnos nem volt más választásom mint hogy elkezdjem az antidepresszáns szedését mert már olyan állapotban voltam ami tarthatatlan volt. Ez az én hibám mert nem kellett volna évekig halasztgatnom. De erre azért nem számítottam. Nagyon megvagyok ijedve.
rest of boys 2016.05.12. 06:27:10
@Drianna: Nincs libidótlan nő, csak ügyetlen pasi, ezt eléggé régóta nem győzöm hangsúlyozni.
21 évesen hagyd a picsuszba a pszichiátereket és a venlafaxint.
21 évesen hagyd a picsuszba a pszichiátereket és a venlafaxint.
she_wolf 2016.05.12. 11:48:31
@rest of boys:
Szerintem túlságosan leegyszerűsíted. A bajt az előzmények vonzzák be annak okán, hogy olyasmivel fordulunk orvoshoz, amivel talán nem biztos, hogy kellene (doki, fáj a hajam).
Amit talán mi magunk is meg tudnánk oldani, de egyszerűbb a szagértő és a bogyó után nyúlni. Természetesen nem általánosítanék, de ez növekvő tendenciát mutat, így hát idővel még az is lehet belőle.
A pszichés problémákat jóval bonyolultabb észrevenni, diagnosztizálni és kezelni, mint a kizárólagosan szomatikus bajokat (szerintem) és ez (szintén szerintem) teret engedhet akár káros következményeknek is.
Másképp kellene figyelnünk magunkra. Illetve meg kellene figyelni magunkat mielőtt bogyókapkodókká válunk, mert akkor aztán semmi sem állítja meg a gyíkembereket:)
Nem könnyű az ilyen betegek helyzete, mert ha valahol, itt aztán fokozottan érvényes az, hogy a jó orvos megtalálásában van a siker kulcsa.
Szerintem túlságosan leegyszerűsíted. A bajt az előzmények vonzzák be annak okán, hogy olyasmivel fordulunk orvoshoz, amivel talán nem biztos, hogy kellene (doki, fáj a hajam).
Amit talán mi magunk is meg tudnánk oldani, de egyszerűbb a szagértő és a bogyó után nyúlni. Természetesen nem általánosítanék, de ez növekvő tendenciát mutat, így hát idővel még az is lehet belőle.
A pszichés problémákat jóval bonyolultabb észrevenni, diagnosztizálni és kezelni, mint a kizárólagosan szomatikus bajokat (szerintem) és ez (szintén szerintem) teret engedhet akár káros következményeknek is.
Másképp kellene figyelnünk magunkra. Illetve meg kellene figyelni magunkat mielőtt bogyókapkodókká válunk, mert akkor aztán semmi sem állítja meg a gyíkembereket:)
Nem könnyű az ilyen betegek helyzete, mert ha valahol, itt aztán fokozottan érvényes az, hogy a jó orvos megtalálásában van a siker kulcsa.
rest of boys 2016.05.12. 13:17:25
@she_wolf: Én láttam valaha egy huszonéves gyönyörű, csinos csajt, aki egyszerűen nem tudott mit kezdeni magával, körüldongták a pasik, nem tudott választani közülük, aztán kitalálta, hogy neki márpedig pszichiáter kell, mert ha az nem tud rajta segíteni, akkor senki.
Rájött, hogy ő "depis", tehát orvos kell neki.
Mivel hozzám járt, megpróbáltam lebeszélni a pszichiáterről és azt tanácsoltam neki, hogy rendezze az életét, verje ki a fejéből az elmegyógyászatot úgy, ahogy van.
Eltelt 15 év, ez a nő ma 40 éves és egy iszonyatosan elhízott, feldagadt arcú, megritkult hajú, elbambult szörnyeteg lett. 15 éve jár pszichiátertől pszichiáterig, gyógyszert gyógyszer után és gyógyszert gyógyszerre szedett, nemhogy nincs családja, de előreláthatólag már sosem lesz, a pasik rég elkerülik, de láthatóan már ez sem érdekli nagyon.
Úgy ahogy van, game over.
Rájött, hogy ő "depis", tehát orvos kell neki.
Mivel hozzám járt, megpróbáltam lebeszélni a pszichiáterről és azt tanácsoltam neki, hogy rendezze az életét, verje ki a fejéből az elmegyógyászatot úgy, ahogy van.
Eltelt 15 év, ez a nő ma 40 éves és egy iszonyatosan elhízott, feldagadt arcú, megritkult hajú, elbambult szörnyeteg lett. 15 éve jár pszichiátertől pszichiáterig, gyógyszert gyógyszer után és gyógyszert gyógyszerre szedett, nemhogy nincs családja, de előreláthatólag már sosem lesz, a pasik rég elkerülik, de láthatóan már ez sem érdekli nagyon.
Úgy ahogy van, game over.
she_wolf 2016.05.12. 14:37:59
@rest of boys:
Szomorú. És sok ilyen van.
Vannak valós és komoly pszichiátriai betegségek, és ezek minden kétséget kizáró megállapítása sem lehet egyszerű, pláne a gyógyításuk, vagy adott szinten tartásuk.
Nem tudom, csak így gondolom, hiszen laikus vagyok:)
De egyre gyakrabban lehet találkozni olyan esetekkel, amikor valaki "meggyőződéses" beteg.
Az nem baj ha az ember foglalkozik magával, tanulgatja, megismeri önmagát. A baj a mércével van. És azzal, hogy bár számolatlanul állnak rendelkezésre kölönböző információk, megközelítési javaslatok, valahogy mégis általában a rosszat választjuk ki.
A túl nagy fenék keresése pedig már csak hab a tortán.
(A valóban kóros pszichével élő embert nagyon tudom sajnálni, pláne, ha önhibáján kívül küzd a betegségével. Az elme működésének megborulásánál nem tudok riasztóbbat elképzelni egy ember számára.)
Szomorú. És sok ilyen van.
Vannak valós és komoly pszichiátriai betegségek, és ezek minden kétséget kizáró megállapítása sem lehet egyszerű, pláne a gyógyításuk, vagy adott szinten tartásuk.
Nem tudom, csak így gondolom, hiszen laikus vagyok:)
De egyre gyakrabban lehet találkozni olyan esetekkel, amikor valaki "meggyőződéses" beteg.
Az nem baj ha az ember foglalkozik magával, tanulgatja, megismeri önmagát. A baj a mércével van. És azzal, hogy bár számolatlanul állnak rendelkezésre kölönböző információk, megközelítési javaslatok, valahogy mégis általában a rosszat választjuk ki.
A túl nagy fenék keresése pedig már csak hab a tortán.
(A valóban kóros pszichével élő embert nagyon tudom sajnálni, pláne, ha önhibáján kívül küzd a betegségével. Az elme működésének megborulásánál nem tudok riasztóbbat elképzelni egy ember számára.)
rest of boys 2016.05.12. 15:02:29
@she_wolf: A társadalom kitermeli a maga orvoshoz járóit. A fogyasztói társadalom embere azt gondolja, hogy mint olyat, a pszichét is megrendelésre, gombnyomásra, online meg lehet tisztítani a fölös terhektől és ahelyett, hogy a maga sorsát a kezébe venné, a látszólag könnyebbik utat választja, elmegy a pszichiáterhez.
De erről fentebb már írtam. A csalódás, a sikertelenség, az önértékelési zavarok súlyosbodása, a gyász, a személyes vagy anyagi veszteségek feldolgozása NEM a pszichiáter feladata és nem gyógyszerek segítségével történik, hanem türelemmel, önuralommal, áldozatokkal, lemondással, a saját lelki egyensúly megtalálásával illetve az ebbe fektetett sok, nagyon sok munkával.
De erről fentebb már írtam. A csalódás, a sikertelenség, az önértékelési zavarok súlyosbodása, a gyász, a személyes vagy anyagi veszteségek feldolgozása NEM a pszichiáter feladata és nem gyógyszerek segítségével történik, hanem türelemmel, önuralommal, áldozatokkal, lemondással, a saját lelki egyensúly megtalálásával illetve az ebbe fektetett sok, nagyon sok munkával.
she_wolf 2016.05.12. 15:19:40
@rest of boys:
Valóban kitermeli. És azokat is, akiknek esélyük sincs megfelelő szakemberhez eljutni a valós problémájukkal, betegségeikkel.
Egyenlőséget nem talász, csak átlagot. Ami szerint minden a legnagyobb rendben van:(
A második bekezdésed eléggé negatív színezetű: türelem, lemondás, áldozat, önuralom....ettől megrémülnek az emberek. Én azt mondanám hogy a saját lelki egyensúlyunk megtalálásához néha egy teljesen más jellegű út, mód vezethet.
Szerintem mindjárt optimistább felhangja van:) Igaz, azt keresni kell, de még ez sem biztos, lehet, hogy csak észre kell venni, mert eddig is napi szinten jelen volt az életünkben, csak nagyvonalúan elsiklottunk felette.
Valóban kitermeli. És azokat is, akiknek esélyük sincs megfelelő szakemberhez eljutni a valós problémájukkal, betegségeikkel.
Egyenlőséget nem talász, csak átlagot. Ami szerint minden a legnagyobb rendben van:(
A második bekezdésed eléggé negatív színezetű: türelem, lemondás, áldozat, önuralom....ettől megrémülnek az emberek. Én azt mondanám hogy a saját lelki egyensúlyunk megtalálásához néha egy teljesen más jellegű út, mód vezethet.
Szerintem mindjárt optimistább felhangja van:) Igaz, azt keresni kell, de még ez sem biztos, lehet, hogy csak észre kell venni, mert eddig is napi szinten jelen volt az életünkben, csak nagyvonalúan elsiklottunk felette.
rest of boys 2016.05.12. 15:35:15
@she_wolf: Mindennek ára van az életben, az örömnek, a beteljesülésnek, egy boldog kapcsolatnak is úgy általában. Valaki mindig ad a magáéból, hogy a másik is örülhessen, valamiről lemond, hogy a másik is részesülhessen belőle. Ingyen semmit sem kapunk.
she_wolf 2016.05.12. 15:47:08
@rest of boys:
"Ingyen semmit sem kapunk."
Vannak kivételek, ők szoktak jó dolgukban megveszni:)
És én most balra el, legyen szép napod!:)
"Ingyen semmit sem kapunk."
Vannak kivételek, ők szoktak jó dolgukban megveszni:)
És én most balra el, legyen szép napod!:)
janie 2016.05.12. 22:43:35
@Drianna:
Szia Drianna. Én a helyedben abbahagynám azonnal. Nálam ugyanígy kezdődött, ugyanezekkel a tünetekkel a "kezelés" (inkább mérgezésnek mondanám, az találóbb...) 2-3. napján. Nem sokkal utána abbahagytam a szedését. Több, mint egy éve (!!!!) történt ez, és még mindig fennállnak a súlyos mellékhatások (teljes testi érzéketlenség), illetve újak kezdődtek az abbahagyás után (emberi érzelmek teljes elvesztése stb.).
A gyógyszer által okozott maradandó POKOL és SZENVEDÉS össze sem hasonlítható, még csak egy szinten sem említhető az eredeti, enyhe problémámhoz, ami miatt orvoshoz fordultam (életem legrosszabb döntése, senkinek nem javaslom).
Kérlek fontold meg. Ha szerencsés vagy, az abbahagyás után elmúlnak a mellékhatások. A gond az, hogy ezt előre senki nem tudhatja (én sem). A döntés a tiéd.
Szia Drianna. Én a helyedben abbahagynám azonnal. Nálam ugyanígy kezdődött, ugyanezekkel a tünetekkel a "kezelés" (inkább mérgezésnek mondanám, az találóbb...) 2-3. napján. Nem sokkal utána abbahagytam a szedését. Több, mint egy éve (!!!!) történt ez, és még mindig fennállnak a súlyos mellékhatások (teljes testi érzéketlenség), illetve újak kezdődtek az abbahagyás után (emberi érzelmek teljes elvesztése stb.).
A gyógyszer által okozott maradandó POKOL és SZENVEDÉS össze sem hasonlítható, még csak egy szinten sem említhető az eredeti, enyhe problémámhoz, ami miatt orvoshoz fordultam (életem legrosszabb döntése, senkinek nem javaslom).
Kérlek fontold meg. Ha szerencsés vagy, az abbahagyás után elmúlnak a mellékhatások. A gond az, hogy ezt előre senki nem tudhatja (én sem). A döntés a tiéd.
ketiperri 2016.05.12. 23:20:20
@Drianna: Egyetértek az előttem szólóval, tudom milyen rossz a pánikbetegség, de hidd el az antidepresszáns által előidézett állapot ezerszer rosszabb... Tapasztalat... Van akinek jó a gyógyszer, de gondold át, megéri e esetleg bármilyen maradandó kárt szenvedni tőle...
qbr 2016.05.16. 14:43:42
@janie: Már bocsi, de az abbahagyás UTÁN új mellékhatások biztosan nem kezdődtek. És ez nem annak a kérdése, hogy milyen fórumokon hány ezer hasonló ember történetét hozod fel - a benned nem lévő gyógyszer nem fog benned tüneteket kiváltani, legfeljebb nocebo-t.
Bármilyen új tünetet éltél is meg, miután abbahagytad a gyógyszert, abban teljesen biztos lehetsz, hogy az nem a gyógyszer miatt volt, hanem talán az alapbetegséged miatt, ami gyógyszerszedés hiányában magától nem oldódott meg, hanem esetleg akár súlyosbodhatott.
Alapból nem voltam teljesen szkeptikus azokkal szemben, amiket írtál, mert valóban található a dolognak irodalma (bár az én véleményem az, hogy ez egy nagyon ritka dolog lehet, de erre vonatkozóan valóban nincs adat, szóval ez csak vélemény), kérlek, ne rontsd el a hitelességedet!
Bármilyen új tünetet éltél is meg, miután abbahagytad a gyógyszert, abban teljesen biztos lehetsz, hogy az nem a gyógyszer miatt volt, hanem talán az alapbetegséged miatt, ami gyógyszerszedés hiányában magától nem oldódott meg, hanem esetleg akár súlyosbodhatott.
Alapból nem voltam teljesen szkeptikus azokkal szemben, amiket írtál, mert valóban található a dolognak irodalma (bár az én véleményem az, hogy ez egy nagyon ritka dolog lehet, de erre vonatkozóan valóban nincs adat, szóval ez csak vélemény), kérlek, ne rontsd el a hitelességedet!
janie 2016.05.16. 16:48:43
@qbr:
"a benned nem lévő gyógyszer nem fog benned tüneteket kiváltani"
Ne haragudj, de ezt remélem nem gondolod komolyan. Szóval egy durva pszichoaktív szer (=drog=antidepresszáns) elvonása az agyból nem okozhat semmilyen problémákat vagy akár maradandó károsodásokat? Mert hogy a fenti mondattal erre engedsz következtetni... Erre a valóság bizony súlyosan rácáfol nem egy esetben.
Gondolom Te is hallottál már olyanról, hogy súlyos elvonási tünet, ami igenis az abbahagyás után kezdődik (és igen, SSRI-knél is ugyanúgy fennállhat, és fenn is áll sokaknál, hiába írják azt a gyógyszergyári marketingesek, hogy nem okoznak elvonást, egy dolog a propaganda, egy másik a valós tapasztalat...). Ha csak ezzel a névvel illetve tudod elfogadni, akkor nevezd elvonási tünetnek, ez pusztán címkézés kérdése, a lényegen vajmi keveset változtat.
És nem, SOHA életemben nem voltak ilyen alapbetegségeim, mint genitális anaesthesia és érzelmek átélésének képtelensége...:) Mindezek az SSRI-t követően kezdődtek ill. abbahagyásakor. Úgyhogy bocs, de ne távdiagnosztizálgass. Ezeket a jelenségeket mind az SSRI használattal kapcsolatban írják le (a szakirodalom is), ezek tények, kár tagadni. Annyi, hogy a legtöbb embernek ezek a mellékhatások elmúlnak, de néhány kevésbé szerencsésnek, mint én, fennmaradnak meghatározhatatlan ideig...
Azt meg, hogy ez mennyire ritka ez, vagy nem, remélem megbocsátasz nekem, hogy nincsenek statisztikai adataim, tekintve hogy én is csak egy elszenvedője vagyok a pszichiátriai szerek agykárosító hatásának. Annyit tudok, hogy itt a praxison is ez már a 3. bejegyzés ugyanezzel a problémával kapcsolatban, nemzetközi szinten pedig több ezer fős fórumok gyűltek már össze, pl. ez jelenleg 3792 taggal, akik ugyanebben szenvednek:
groups.yahoo.com/neo/groups/SSRIsex/info
Még ha ritka is ez az SSRI által okozott súlyos betegség (mert nyilván az), akkor is az emberek kegyetlen átverése, hogy ennek a lehetőségére nem hívják fel a figyelmüket, és sok pszichiáter minden mérlegelés nélkül kb. 15 perc után felírja ezeket (tisztelet a kivételnek, aki felhívja a figyelmet az esetleges maradandó károsodásra...van ilyen?). Van az a fogalom, hogy tudatos beleegyezés...
"a benned nem lévő gyógyszer nem fog benned tüneteket kiváltani"
Ne haragudj, de ezt remélem nem gondolod komolyan. Szóval egy durva pszichoaktív szer (=drog=antidepresszáns) elvonása az agyból nem okozhat semmilyen problémákat vagy akár maradandó károsodásokat? Mert hogy a fenti mondattal erre engedsz következtetni... Erre a valóság bizony súlyosan rácáfol nem egy esetben.
Gondolom Te is hallottál már olyanról, hogy súlyos elvonási tünet, ami igenis az abbahagyás után kezdődik (és igen, SSRI-knél is ugyanúgy fennállhat, és fenn is áll sokaknál, hiába írják azt a gyógyszergyári marketingesek, hogy nem okoznak elvonást, egy dolog a propaganda, egy másik a valós tapasztalat...). Ha csak ezzel a névvel illetve tudod elfogadni, akkor nevezd elvonási tünetnek, ez pusztán címkézés kérdése, a lényegen vajmi keveset változtat.
És nem, SOHA életemben nem voltak ilyen alapbetegségeim, mint genitális anaesthesia és érzelmek átélésének képtelensége...:) Mindezek az SSRI-t követően kezdődtek ill. abbahagyásakor. Úgyhogy bocs, de ne távdiagnosztizálgass. Ezeket a jelenségeket mind az SSRI használattal kapcsolatban írják le (a szakirodalom is), ezek tények, kár tagadni. Annyi, hogy a legtöbb embernek ezek a mellékhatások elmúlnak, de néhány kevésbé szerencsésnek, mint én, fennmaradnak meghatározhatatlan ideig...
Azt meg, hogy ez mennyire ritka ez, vagy nem, remélem megbocsátasz nekem, hogy nincsenek statisztikai adataim, tekintve hogy én is csak egy elszenvedője vagyok a pszichiátriai szerek agykárosító hatásának. Annyit tudok, hogy itt a praxison is ez már a 3. bejegyzés ugyanezzel a problémával kapcsolatban, nemzetközi szinten pedig több ezer fős fórumok gyűltek már össze, pl. ez jelenleg 3792 taggal, akik ugyanebben szenvednek:
groups.yahoo.com/neo/groups/SSRIsex/info
Még ha ritka is ez az SSRI által okozott súlyos betegség (mert nyilván az), akkor is az emberek kegyetlen átverése, hogy ennek a lehetőségére nem hívják fel a figyelmüket, és sok pszichiáter minden mérlegelés nélkül kb. 15 perc után felírja ezeket (tisztelet a kivételnek, aki felhívja a figyelmet az esetleges maradandó károsodásra...van ilyen?). Van az a fogalom, hogy tudatos beleegyezés...
janie 2016.05.16. 18:49:22
@she_wolf:
Arra akartam utalni, hogy ez is a drogok közé tartozik, mivel sokan még ezt sem igazán tudják. De valóban, a drog a nagyobb halmaz, ennek csak egy része az antidepresszáns. A témát tekintve ugyanakkor ezt nem tartom egy kifejezetten lényeges résznek, de ok.
Arra akartam utalni, hogy ez is a drogok közé tartozik, mivel sokan még ezt sem igazán tudják. De valóban, a drog a nagyobb halmaz, ennek csak egy része az antidepresszáns. A témát tekintve ugyanakkor ezt nem tartom egy kifejezetten lényeges résznek, de ok.
qbr 2016.05.16. 20:29:29
@janie: Látom, szépen módszeresen csökkenteni akarod a hozzászólásaid hitelességét.
Nem tudom, mit értesz durva pszichoaktív szer alatt, de számomra az SSRI pont nem tartozna ebbe a kategóriába.
Majdnem biztos voltam benne, hogy elvonási tünetekkel jössz elő, de nem, ez NEM "csupán címkézés kérdése", a mellékhatás és az elvonási tünet két egészen különböző dolog, kifejezetten fiziológiailag különbözik a kettő. (És mielőtt előjössz ezzel: az is teljesen különbözik az addikció és elvonási tünetek jelenségétől, hogy nem szabad hirtelen leállni a gyógyszerrel, hanem fokozatosan kell elhagyni - az egy harmadik dolog). Ez nem címkézés kérdése, hanem egybemosol és elkensz egymástól különböző dolgokat, hogy az érvelésedet alátámaszd vele.
Most visszaolvastam a hozzászólásaidat, és már abban sem egyértelmű a történeted. Itt feljebb azt írod, hogy a kezelés 2-3. napján kezdődtek a tüneteid, nem sokkal később pedig abbahagytad a gyógyszerszedést, 04.30-án pedig azt írtad hogy 2-3 hét szedés után jelentkeztek a tünetek. De legyen, mindegy, férjen bele, ettől függetlenül: ha te akár 2-3 napig, akár 2-3 hétig szedtél SSRI-t, az teljesen biztos, hogy nem jelentkeztek nálad elvonási tünetek (igazából még a hatás sem tudott valószínűleg rendesen felépülni).
Ráadásul te eddig (és az általad emlegetett PSSD leírások) az SSRI-nak a mellékhatásaként írtad a szexuális diszfunkciódat és érzelem-átélési képtelenségedet, sehol nem írtál sem te, sem a PSSD-hez megadott hivatkozások erről, mint elvonási tünetről (arról nem is beszélve, hogy az elvonási tünet aztán végképp nem marad fenn). Ez szintén igencsak ellentmond annak, hogy az általad írt két tüneted (genitális anaesthesia és érzelem-átélés képtelensége) egyike a gyógyszer abbahagyása után jelentkezett. Vagy nem akkor jelentkeztek ezek, vagy nem függ a gyógyszertől (vagy valami harmadik, tök más tünetről írtál az előző hozzászólásodban, ami csak hirtelen most fog majd eszedbe jutni).
Egyébként az sem feltétlenül igaz, hogy a két tünet közül soha egyik sem érintett téged: antidepresszánst írt fel a pszichiáter, és az egyik hozzászólásodban párkapcsolati problémát említettél, mint a pszichiáter felkeresésének okát (tehát nem pánikbetegséget vagy fóbiát). Tehát nagy valószínűséggel a pszichiáter depressziót diagnosztizált nálad, aminek az egyik vezető tünete az örömtelenség. Mivel a saját bevallásod szerint azóta nem szedsz gyógyszert, a betegségeknek pedig van egy olyan rossz tulajdonsága, hogy maguktól, kezelés nélkül ritkán múlnak el, és ez alól a depresszió sem kivétel, nem tartom egy valószínűtlen forgatókönyvnek, hogy legalábbis ezt a tünetedet az alapbetegséged okozza.
Az általad példának hozott google csoportot 2005-ben hozták létre, és ezalatt 3792 tagot gyűjtött össze. Tegyük fel, ez a 3792 tag mind PSSD érintett, és nincs köztük hipochonder / téveszmés / szcientológus / segítő szándékú pszichiáter / érdeklődő hozzátartozó - az elmúlt 11 évben az angolul beszélő világban valószínűleg százmilliós nagyságrendben szedtek betegek SSRI-t. Annyira gyakori azért nem lehet ez a jelenség, ha csak ennyien csatlakoztak ehhez a csoporthoz.
És nem tudom nem észrevenni a hozzászólásaid didaktikus retorikáját sem. A legtöbb hozzászólásodban a "lehet, hogy van, akinek segít, de ez alapvetően ezek mérgek, jobb lenne, ha senki sem szedné, és senki sem menne pszichiáterhez", illetve "a gyógyszercégek és az orvosok becsapnak minket" vonulat dominál. Ezzel nagyon nem tudok egyetérteni, a szcientológiára emlékeztet ez az érvrendszer.
És a fentieket úgy írom, hogy továbbra is fenntartom, hogy elfogadom, hogy létezhet az általatok emlegetett PSSD.
Nem tudom, mit értesz durva pszichoaktív szer alatt, de számomra az SSRI pont nem tartozna ebbe a kategóriába.
Majdnem biztos voltam benne, hogy elvonási tünetekkel jössz elő, de nem, ez NEM "csupán címkézés kérdése", a mellékhatás és az elvonási tünet két egészen különböző dolog, kifejezetten fiziológiailag különbözik a kettő. (És mielőtt előjössz ezzel: az is teljesen különbözik az addikció és elvonási tünetek jelenségétől, hogy nem szabad hirtelen leállni a gyógyszerrel, hanem fokozatosan kell elhagyni - az egy harmadik dolog). Ez nem címkézés kérdése, hanem egybemosol és elkensz egymástól különböző dolgokat, hogy az érvelésedet alátámaszd vele.
Most visszaolvastam a hozzászólásaidat, és már abban sem egyértelmű a történeted. Itt feljebb azt írod, hogy a kezelés 2-3. napján kezdődtek a tüneteid, nem sokkal később pedig abbahagytad a gyógyszerszedést, 04.30-án pedig azt írtad hogy 2-3 hét szedés után jelentkeztek a tünetek. De legyen, mindegy, férjen bele, ettől függetlenül: ha te akár 2-3 napig, akár 2-3 hétig szedtél SSRI-t, az teljesen biztos, hogy nem jelentkeztek nálad elvonási tünetek (igazából még a hatás sem tudott valószínűleg rendesen felépülni).
Ráadásul te eddig (és az általad emlegetett PSSD leírások) az SSRI-nak a mellékhatásaként írtad a szexuális diszfunkciódat és érzelem-átélési képtelenségedet, sehol nem írtál sem te, sem a PSSD-hez megadott hivatkozások erről, mint elvonási tünetről (arról nem is beszélve, hogy az elvonási tünet aztán végképp nem marad fenn). Ez szintén igencsak ellentmond annak, hogy az általad írt két tüneted (genitális anaesthesia és érzelem-átélés képtelensége) egyike a gyógyszer abbahagyása után jelentkezett. Vagy nem akkor jelentkeztek ezek, vagy nem függ a gyógyszertől (vagy valami harmadik, tök más tünetről írtál az előző hozzászólásodban, ami csak hirtelen most fog majd eszedbe jutni).
Egyébként az sem feltétlenül igaz, hogy a két tünet közül soha egyik sem érintett téged: antidepresszánst írt fel a pszichiáter, és az egyik hozzászólásodban párkapcsolati problémát említettél, mint a pszichiáter felkeresésének okát (tehát nem pánikbetegséget vagy fóbiát). Tehát nagy valószínűséggel a pszichiáter depressziót diagnosztizált nálad, aminek az egyik vezető tünete az örömtelenség. Mivel a saját bevallásod szerint azóta nem szedsz gyógyszert, a betegségeknek pedig van egy olyan rossz tulajdonsága, hogy maguktól, kezelés nélkül ritkán múlnak el, és ez alól a depresszió sem kivétel, nem tartom egy valószínűtlen forgatókönyvnek, hogy legalábbis ezt a tünetedet az alapbetegséged okozza.
Az általad példának hozott google csoportot 2005-ben hozták létre, és ezalatt 3792 tagot gyűjtött össze. Tegyük fel, ez a 3792 tag mind PSSD érintett, és nincs köztük hipochonder / téveszmés / szcientológus / segítő szándékú pszichiáter / érdeklődő hozzátartozó - az elmúlt 11 évben az angolul beszélő világban valószínűleg százmilliós nagyságrendben szedtek betegek SSRI-t. Annyira gyakori azért nem lehet ez a jelenség, ha csak ennyien csatlakoztak ehhez a csoporthoz.
És nem tudom nem észrevenni a hozzászólásaid didaktikus retorikáját sem. A legtöbb hozzászólásodban a "lehet, hogy van, akinek segít, de ez alapvetően ezek mérgek, jobb lenne, ha senki sem szedné, és senki sem menne pszichiáterhez", illetve "a gyógyszercégek és az orvosok becsapnak minket" vonulat dominál. Ezzel nagyon nem tudok egyetérteni, a szcientológiára emlékeztet ez az érvrendszer.
És a fentieket úgy írom, hogy továbbra is fenntartom, hogy elfogadom, hogy létezhet az általatok emlegetett PSSD.
janie 2016.05.16. 21:10:56
@qbr:
Kedves qbr!
Szóval akit károsodás ért egy veszélyes szer által, az csak szcientológus lehet, mi? Hát nagyon nem, nem vagyok az, se nem buddhista, se nem krisnás, se nem katolikus, se nem egyéb. Egy ember vagyok, aki elmondta, hogy vele is hasonló károsodás történt, mint a fent leírt posztban.
Az én részemről szedhet BÁRKI SSRI-t, csak fel akarom hívni az emberek figyelmét egy sajnos lehetséges, ámde elhallgatott kimenetelre...A döntést már mindenki önmaga hozza meg.
Bár nem az én posztom, de ha mindenképp az én szavaimon akarsz lovagolni: minden igaz, amit írtam, a szexuális mellékhatások valóban az első 2-3 napban jelentkeztek, valóban 3 hétig szedtem, és utána valóban még sok egyéb idegrendszeri probléma tűnt fel hirtelen a semmiből, aminek semmi köze az eredeti pusztán élethelyzeti problémámhoz. És ahogy említettem, a fennmaradó genitális anaesthesiának sem a szakítás az oka, még mielőtt arra akarnád fogni. És köszönöm, távdiagnózist pedig továbbra sem igénylek:)
A beteg szempontjából pedig lényegtelen, hogy a fennmaradó "mellékhatásokat" minek nevezed, én kizárólag ebből a szempontból írtam. A fiziológiája pedig jelenleg nem ismert, csak feltételezések vannak.
Részemről lezártam, ha további információra lenne szükséged, a belinkelt oldalon lévő források, orvosi tanulmányok bármikor a rendelkezésedre állnak.
Kedves qbr!
Szóval akit károsodás ért egy veszélyes szer által, az csak szcientológus lehet, mi? Hát nagyon nem, nem vagyok az, se nem buddhista, se nem krisnás, se nem katolikus, se nem egyéb. Egy ember vagyok, aki elmondta, hogy vele is hasonló károsodás történt, mint a fent leírt posztban.
Az én részemről szedhet BÁRKI SSRI-t, csak fel akarom hívni az emberek figyelmét egy sajnos lehetséges, ámde elhallgatott kimenetelre...A döntést már mindenki önmaga hozza meg.
Bár nem az én posztom, de ha mindenképp az én szavaimon akarsz lovagolni: minden igaz, amit írtam, a szexuális mellékhatások valóban az első 2-3 napban jelentkeztek, valóban 3 hétig szedtem, és utána valóban még sok egyéb idegrendszeri probléma tűnt fel hirtelen a semmiből, aminek semmi köze az eredeti pusztán élethelyzeti problémámhoz. És ahogy említettem, a fennmaradó genitális anaesthesiának sem a szakítás az oka, még mielőtt arra akarnád fogni. És köszönöm, távdiagnózist pedig továbbra sem igénylek:)
A beteg szempontjából pedig lényegtelen, hogy a fennmaradó "mellékhatásokat" minek nevezed, én kizárólag ebből a szempontból írtam. A fiziológiája pedig jelenleg nem ismert, csak feltételezések vannak.
Részemről lezártam, ha további információra lenne szükséged, a belinkelt oldalon lévő források, orvosi tanulmányok bármikor a rendelkezésedre állnak.
ketiperri 2016.05.17. 14:27:44
@qbr: És azt gondolod, hogy ennek a több ezer embernek egyszerre jelentkezik ugyanaz a téveszméje, pont miután elkezdik szedni a híres antidepresszánst??? pff, micsoda véletlenek! És vajon miért mondhatta nekem az ország leghíresebb pszichiátere azt, hogy a pszichiátriai szerek a legdurvább drogok??? Ő is téveszmés? :) és vajon miért kapok 4 különböző pszichiátertől 4 teljesen ellentmondó diagnózist? Ők nem ugyanazt tanulják??? Ja, vagy hogy nem tudnak mivel diagnosztizálni kínjukban, mert olyan tüneteim vannak amik semmilyen pszichés betegségnek nem tudható be? Milyen véletlen az is, hogy az antidepresszáns előtt pusztán pánikbetegségem volt, azóta meg legalább 15féle újabb diagnózissal gazdagodtam, amik tökre nem illenek a tüneteimhez :D Mit gondolsz qbr, miért kutatják jelenleg híres kutatók és pszichiáterek a PSSD okát, ill kezelési módját? Azért, mert nem létezik? :)
qbr 2016.05.17. 23:08:00
@ketiperri: Na, amit írtál, azt hívják úgy, hogy szalmabáb érvelés. Úgy teszel, mintha mondtam volna valamit, amit nem, majd az általad kitalált dologgal kezdesz vitatkozni. Ajánlom figyelmedbe az előző hozzászólások utolsó mondatát: "És a fentieket úgy írom, hogy továbbra is fenntartom, hogy elfogadom, hogy létezhet az általatok emlegetett PSSD."
"És vajon miért mondhatta nekem az ország leghíresebb pszichiátere azt, hogy a pszichiátriai szerek a legdurvább drogok???"
Ez olyan szép mondat, hogy erre külön is válaszolok.
Valójában mindegy, hogy elhiszem-e neked vagy sem, hogy mondott ilyet;
és az is mindegy, hogy híres ember mondta-e vagy sem (egyébként hogy függ össze a híresség a szakmai tudással? aki híres pszichiáter az egyben jó pszichiáter, aki meg nem, az nem?);
és az is mindegy most, hogy nem tudom, hogy mit értett az alatt, hogy durva (kis dózisban is hatékony? gyorsan hat? nem szelektív a hatása?);
és valójában mindegy, hogy nem tudjuk, hogy ezt SSRI-okra mondta-e, vagy az általad szedett mirtazapinra, vagy elsőgenerációs antipszichotikumokra, vagy altatókra, nyugtatókra, bármire;
és az is mindegy, hogy minden gyógyszer drog, de nem minden drog gyógyszer, szóval azzal, hogy drognak nevezett egy gyógyszert, még nem mondott túl sokat
Azért mindegy az összes fenti, mert valakinek a személyes szubjektív véleménye nem érv semmi mellett vagy ellen egy olyan vitában, ahol egy jelenség létezéséről vagy gyógyszerek hatékonyságáról beszélünk.
De te vagy a posztíró, ezért megpróbálok konstruktív is lenni. Őszintén gondolom, hogy roppant valószínűtlen, hogy PSSD-ben lennél érintett, már csak azért is, mivel a PSSD második S betűje az SSRI-ra utal, amit te nem szedtél. És nem, a dolog nem úgy működik, hogy egyik antidepresszívum olyan, mint a másik.
Viszont teljességgel elhiszem és elfogadom neked, hogy valami bajod van, amivel szeretnél megküzdeni, valószínűleg ezért is írtad ezt a posztot.
Az, hogy sok eltérő diagnózist kaptál, nem jelenti azt, hogy mindegyik helytelen volt. Sok pszichiátriai betegség ún. spektrum betegség, egymástól nem függetlenek (pl. pánik-fóbia), mások pedig nagyon gyakran együtt járnak (pl. szorongás-depresszió), és az épp aktuálisan domináns tünetek jelennek meg.
A pszichiátriai betegségek nagyon hülye tüneteket tudnak produkálni testszerte. Például (és ez most csak egy távolról vett példa, nem a te problémád) a reumatológiákra járó, és rendszeresen non-szteroid gyulladáscsökkentőket szedő betegek jó 10-15%-a krónikus fájdalom szindrómában lehet érintett, amin a NSAID nem fog nekik segíteni, viszont egy antidepresszáns (pl. egy SSRI) megoldaná az évek óta hiába kezelt fájdalmukat.
Még az is lehet, hogy tök más bajod van, nem pszichiátriai, hanem más szervi eredetű, ki tudja, így internetről ne hallgass senkire, rám se (rám különösen ne, nem vagyok orvos), távdiagnosztizálás nem létezik, segíteni neked csak személyesen fog tudni orvos.
"És vajon miért mondhatta nekem az ország leghíresebb pszichiátere azt, hogy a pszichiátriai szerek a legdurvább drogok???"
Ez olyan szép mondat, hogy erre külön is válaszolok.
Valójában mindegy, hogy elhiszem-e neked vagy sem, hogy mondott ilyet;
és az is mindegy, hogy híres ember mondta-e vagy sem (egyébként hogy függ össze a híresség a szakmai tudással? aki híres pszichiáter az egyben jó pszichiáter, aki meg nem, az nem?);
és az is mindegy most, hogy nem tudom, hogy mit értett az alatt, hogy durva (kis dózisban is hatékony? gyorsan hat? nem szelektív a hatása?);
és valójában mindegy, hogy nem tudjuk, hogy ezt SSRI-okra mondta-e, vagy az általad szedett mirtazapinra, vagy elsőgenerációs antipszichotikumokra, vagy altatókra, nyugtatókra, bármire;
és az is mindegy, hogy minden gyógyszer drog, de nem minden drog gyógyszer, szóval azzal, hogy drognak nevezett egy gyógyszert, még nem mondott túl sokat
Azért mindegy az összes fenti, mert valakinek a személyes szubjektív véleménye nem érv semmi mellett vagy ellen egy olyan vitában, ahol egy jelenség létezéséről vagy gyógyszerek hatékonyságáról beszélünk.
De te vagy a posztíró, ezért megpróbálok konstruktív is lenni. Őszintén gondolom, hogy roppant valószínűtlen, hogy PSSD-ben lennél érintett, már csak azért is, mivel a PSSD második S betűje az SSRI-ra utal, amit te nem szedtél. És nem, a dolog nem úgy működik, hogy egyik antidepresszívum olyan, mint a másik.
Viszont teljességgel elhiszem és elfogadom neked, hogy valami bajod van, amivel szeretnél megküzdeni, valószínűleg ezért is írtad ezt a posztot.
Az, hogy sok eltérő diagnózist kaptál, nem jelenti azt, hogy mindegyik helytelen volt. Sok pszichiátriai betegség ún. spektrum betegség, egymástól nem függetlenek (pl. pánik-fóbia), mások pedig nagyon gyakran együtt járnak (pl. szorongás-depresszió), és az épp aktuálisan domináns tünetek jelennek meg.
A pszichiátriai betegségek nagyon hülye tüneteket tudnak produkálni testszerte. Például (és ez most csak egy távolról vett példa, nem a te problémád) a reumatológiákra járó, és rendszeresen non-szteroid gyulladáscsökkentőket szedő betegek jó 10-15%-a krónikus fájdalom szindrómában lehet érintett, amin a NSAID nem fog nekik segíteni, viszont egy antidepresszáns (pl. egy SSRI) megoldaná az évek óta hiába kezelt fájdalmukat.
Még az is lehet, hogy tök más bajod van, nem pszichiátriai, hanem más szervi eredetű, ki tudja, így internetről ne hallgass senkire, rám se (rám különösen ne, nem vagyok orvos), távdiagnosztizálás nem létezik, segíteni neked csak személyesen fog tudni orvos.
ketiperri 2016.05.18. 10:41:52
Na igen, az antidepresszáns mindenre megoldás, még krónikus fájdalomra is :) mert nem fáj többé tőle semmi az életben... ez biztos ;)
Egy a gond, mivel az orvosoknak halvány lila fogalmuk sincs hogy működnek ezek a szerek, így azt sem tudják kire hogyan hat, így nem tudnak segíteni sem... tapasztalat...
Így aztán nehéz nem gyűlölnöm őket!!! Mivel az elmúlt 8hónapban egyetlen orvostól sem kaptam arra magyarázatot, hogy vajon mi az oka annak hogy a gyógyszer szedésével egyidőben elveszítettem szinte az összes eddigi emlékemet az életemből? hogy nem tudok tájékozódni???? hogy nincsenek érzelmeim, érzéketlen az egész testem, stb??? Nekem írhat bárki bármit hogy az antidepresszáns mennyire jó, engem úgy tönkrevágott amennyire csak lehet, és igen gyűlölöm ezért az egész pszichiátriát... mert ez elmondhatatlan pokol...
Egy a gond, mivel az orvosoknak halvány lila fogalmuk sincs hogy működnek ezek a szerek, így azt sem tudják kire hogyan hat, így nem tudnak segíteni sem... tapasztalat...
Így aztán nehéz nem gyűlölnöm őket!!! Mivel az elmúlt 8hónapban egyetlen orvostól sem kaptam arra magyarázatot, hogy vajon mi az oka annak hogy a gyógyszer szedésével egyidőben elveszítettem szinte az összes eddigi emlékemet az életemből? hogy nem tudok tájékozódni???? hogy nincsenek érzelmeim, érzéketlen az egész testem, stb??? Nekem írhat bárki bármit hogy az antidepresszáns mennyire jó, engem úgy tönkrevágott amennyire csak lehet, és igen gyűlölöm ezért az egész pszichiátriát... mert ez elmondhatatlan pokol...
qbr 2016.05.18. 13:42:56
@ketiperri: Az antidepresszivum meglepő módon a depresszió gyógyszere, ami okozhat fájdalom tünetet. Ebben az esetben a fájdalomcsillapító sokat nem segít, mert az másra való. Nem annyira bonyolult dolog ez.
Azt írod, gyűlölöd a gyógyszereket. A gyűlölet érzelem, méghozzá elég intenzív, tehát akkor mégsem vesztetted el az érzelmeidet.
Az amnézia és tájékozódási zavar új dolog, ezt eddig nem említetted, és inkább kötném a kezeletlen betegsegedhez, mint a gyógyszerhez.
Mást nem tudok neked írni, mint hogy keress orvost, mert Interneten 2 dolgot kaphatsz: neked ellentmondó véleményt, amit csípőből elutasítasz, vagy téged támogatót, amit meg kritikátlanul elfogadsz. Egyikkel sem fogsz előbbre jutni.
Azt írod, gyűlölöd a gyógyszereket. A gyűlölet érzelem, méghozzá elég intenzív, tehát akkor mégsem vesztetted el az érzelmeidet.
Az amnézia és tájékozódási zavar új dolog, ezt eddig nem említetted, és inkább kötném a kezeletlen betegsegedhez, mint a gyógyszerhez.
Mást nem tudok neked írni, mint hogy keress orvost, mert Interneten 2 dolgot kaphatsz: neked ellentmondó véleményt, amit csípőből elutasítasz, vagy téged támogatót, amit meg kritikátlanul elfogadsz. Egyikkel sem fogsz előbbre jutni.
ketiperri 2016.05.18. 15:20:14
A pánikbetegség mióta okoz ilyen durva szintű amnéziát, tompa hallást, időbeli és térbeli tájékozódási zavarokat? Vagy sorolhatnám... Ja az érzelmi közömbösség "szerencsére" megszűntette a pánikbetegségemet is, tehát most akkor mi is okozza a tüneteimet? Orvost meg már kerestem, nem is egyet, a legtöbb annyit tudott mondani h nem tudják kinél mit okozhat egy ilyen gyógyszer, mivel azt sem tudják hogyan működik... de azért bőszen írogatják fel szerencsétlen embereknek "na majd ettől nem sír" mondattal... mert szerintük nem normális dolog, ha az ember szakítás vagy bármilyen élethelyzeti probléma miatt sír!!! szerintük az a normális emberi reakció, ha a páciens közömbös lesz minden iránt és bármi történik az életében, soha többé nem tud sírni...
Sebike76 2018.05.12. 19:10:00
Keresem azt a lányt Despota néven volt itt fent!Hogyan tett tönkre egyetlen antidepresszáns ,mert én is igy jártam mint ő!!Remélem sikerül
Tempus.Anh 2018.05.15. 09:18:33
@Sebike76: Despota nem lány, és ő az oldal adminja.
Csodaországban 2020.02.14. 00:27:03
Mi az, hogy az orvos "nem hitt nekem"?
Ha az orvos nem hisz a betegének, akkor egyáltalán nincs miről tárgyalni.
Akkor én sem hiszek neki.
Elképesztő, hogy nehéz élethelyzeteket olyan vegyszerekkel akarnak megoldani, amelyek természetesen nem oldják meg, ellenben örökre tönketeszik a pácienst.
Tapasztalatom szerint a pszichiáterek lelkiismeretlenül dobálóznak ezekkel a mérgekkel: képesek terhes anyának frontint felirni, megfélemlitett, zaklatott embernek kventiaxot, hadd dögöljön meg - mert ő "nem hiszi el", hogy a zaklatás valóban zajlik.
Ha az orvos és betege között nincs egy kölcsönös bizalom, akkor el kell felejteni egymást.
Lelkiismeretlen tudatlan méregkeverők.
Ha az orvos nem hisz a betegének, akkor egyáltalán nincs miről tárgyalni.
Akkor én sem hiszek neki.
Elképesztő, hogy nehéz élethelyzeteket olyan vegyszerekkel akarnak megoldani, amelyek természetesen nem oldják meg, ellenben örökre tönketeszik a pácienst.
Tapasztalatom szerint a pszichiáterek lelkiismeretlenül dobálóznak ezekkel a mérgekkel: képesek terhes anyának frontint felirni, megfélemlitett, zaklatott embernek kventiaxot, hadd dögöljön meg - mert ő "nem hiszi el", hogy a zaklatás valóban zajlik.
Ha az orvos és betege között nincs egy kölcsönös bizalom, akkor el kell felejteni egymást.
Lelkiismeretlen tudatlan méregkeverők.
PRAXIS
"Pozitív és negatív történetek a magyar egészségügyről, minden mennyiségben. Orvosnál jártunk és nem ment minden zökkenőmentesen? Netán megaláztak, megvárattak vagy félrekezeltek? Vagy éppenséggel lelkiismeretes, segítőkész egészségügyi dolgozókkal találkoztunk? Ide megírhatjuk. Miért is? Mert az orvostársadalom máris nyomon követi a bejegyzéseket, olykor pedig hangot is adnak álláspontjuknak a kommentekben. De ha nem vagyunk mesélős kedvünkben, a kórházértékelővel is kinyilváníthatjuk véleményünket." - hvg.hu
Médiaajánlat
Az utolsó 100 komment: