A Merényi jó oldala

2016.02.27. 10:48

merenyi-e1446010673112.jpgAzért gondoltam ezt megosztani veletek, mert most tényleg mindenhol káosz, zűrzavar, csőd, orvoshiány van, így a Merényiben is. Mégis ez a Doktor úgy érezte: ezt meg kell tennie egy kis (feleslegesen) reménykedő  beteg bácsika nyugalma érdekében.

Sziasztok Praxisosok!

 


Nagyon régen nem jelentkeztem, mióta dr.Laikus elment közülünk, fájt felnéznem ide. Persze azért néha-néha mégis megtettem. Most azt a pozitív élményt szeretném megosztani veletek, ami nagyon negatív élményként kezdődött 2011-ben. Úgy ragadtam itt, hogy apukám rákos lett és hosszú hónapok teletk el, de mindenhol csak azért fogadták, hogy átirányítsák máshova és újabb időpontokat adjanak másnál, máshol. Tologatták jobbra-balra, ekkor kértem tőletek segítséget, hogy mit tegyek. Nagyon sokan válaszoltak nekem, de igazából dr.Laikus "fogta a kezem". Röviden a történet eleje: eljutottunk végre a sugárra, kemóra, az egyik kezelésre befekvés alkalmával éjszaka leesett a kisöregem az ágyról. Beütötte a fejét, megröntgenezték, majd hazaadták, hogy semmi gond. Ez volt januárban. Gyakran szédült, teljes egyensúlyvesztése volt, meg "olyan furcsa, nem jó érzésem van" volt, ezzel párszor megjelentünk a neurológián, hogy MOST van rosszul, mi lehet ez, de minden alkalommal elküldtek minket. Háziorvos, beutaló, stb... Két hónap múlva sikerült orvos elé kerülnünk, alig tudtunk kisírni egy vizsgálatot. Javaslatot kaptunk CT-re. Újabb két hónap... Április 4-én maszek úton bejutottunk máshol egy CT-re és nicsak, máris irányítottak minket a műtőbe, ugyanis hatalmas vérömleny volt a koponyában a januári ütés következtében, mert az szépen, sunyin vérzett nekünk és akármelyik pillanatban akár halált is okozhatott volna ennyi idő alatt. (az orvos szerint) Irány az ügyeletes - ma nagyon sokat szereplő horrorintézmény- a Merényi. Bekerültünk dr.Pingitzer Károlyhoz, aki roppant türelmesen, úgy, hogy egy 80 feletti bácsika megértse, elmondta, hogy bizony most már haza sem mehet, sipirc a műtőbe. Megfúrták a koponyáját, ellátták, közben ott átestünk egy kisebb sztrókon is, de kijöttünk abból is. Na ez volt az előzmény.

 merenyi-e1446010673112.jpg


Teltek -múltak az évek, a rákot megműtötték, jött helyette Parkinson, most már Alzheimer-gyanúsak is vagyunk, erős agysejtpusztulás mellett még depressziós is az én kisöregem. Természetesen már nálam, velem lakik, én ápolom, a nap 24 órájában ápolom, húzom-vonom, cipelem, emelem és imádkozom, hogy keveset legyen zavart (de sajnos nem fog az ima), mert akkor egyáltalán nem képes együttműködni, sokkal nehezebb minden "program". A tiszta időszakaiban azonban kitalálta, hogy el kell menni a Merényibe a Pingitzer dokihoz, majd az valamit piszkál az agyában és akkor megint fut és szalad, meg jó lesz az agya is, mint 40 éves korában. Nem tudtam meggyőzni ennek az ellenkezőjéről. Olyan szinten belelovallta magát ebbe, hogy éjjel (minden éjjel is legalább négyszer felkelünk, bolyong) kijelentette: menni akar és kész. Másnap levelet írtam a Doktornak, amiben felvázoltam, miről van szó. Hogy nem tudunk mozogni, bambácskák vagyunk, Parkinsonosak, bepisilősek, sztómazsákosok, stb., de szeretnénk egy időpontot, amikor fogadni tud minket, kértem, hogy kalkulálja bele apuskám állapotát. Meglepett, hogy pár napra rá nem időpontot kaptam, hanem személyesen Pingitzer doktor úr hívott fel. Szóban megbeszéltük, hogy milyen is az állapota apuskámnak, majd azt mondta: teljesen felesleges elvinnem oda árkon-bokron át ebben az állapotban és még az sem biztos, hogy fogadni tudja, inkább ELJÖN ÉS MEGLÁTOGATJA. Még most is le van esve az állam...

 

Másnap tényleg eljött és kereken kettő órán keresztül beszélgetett az én kis öregecske, zavart apuskámmal, méghozzá úgy, hogy megértette, hogy nem lehet azt úgy véghezvinni, ahogy ő kitalálta. Csodálatos volt hallgatni a másik szobában, ahogy a kis erőtlen hangocska, rosszul artikulálva elmondja az elgondolását, aztán a Doktor pedig teljesen érthetően, türelmesen elmagyarázza, hogy bizony azt úgy ezért, meg ezért nem lehet. És tett hozzá példákat, tanmeséket talál ki hozzá. Ha ezt egyszer valaki nekem meg akarta volna jósolni, nem hiszem el... Egy agysebész, aki egy kis demens bácsikához eljön személyesen a város másik végébe másfél napi ügyelet után, aztán még  meg is tudja nyugtatni, nem terem minden kórházban. Azt kell mondanom, ő az az Ember, akinek nem szakmája, hanem tényleg éltehivatása a munkája. Dr. Pingitzer Károly olyan empátiáról tett bizonyságot, annyira emberséges, kedves volt, hogy szavakkal ki sem fejezhető. Azt hiszem mondanom sem kell, hogy cserébe semmilyen anyagi ellenszolgáltatást nem kért, nem fogadott el és velem együtt tudott örülni annak, hogy apuska megértette, felfogta a betegségét és azt, hogy annak nem sebészeti, főleg nem agysebészeti megoldása van.

 


Örök hálával tartozom neki. 

 


Azért gondoltam ezt megosztani veletek, mert most tényleg mindenhol káosz, zűrzavar, csőd, orvoshiány van, így a Merényiben is. Mégis ez a Doktor úgy érezte: ezt meg kell tennie egy kis (feleslegesen) reménykedő  beteg bácsika nyugalma érdekében. Még egyszer (százszor is) köszönet érte. Kívánom nektek, hogy hasonló lelkiismeretes, elhivatott orvoshoz jussatok, ha egyszer szükség lesz rá. (ne legyen)



Macska

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

she_wolf 2016.02.27. 11:56:27

Kívánom Neked, hogy bármikor képes legyél arra, hogy erőt meríthess ebből a tapasztalatból! Gyakran elég csak a tudata annak, hogy vannak ilyen EMBEREK, és nem vagyunk magunkra hagyatva.

csokosszaju 2016.02.27. 16:16:53

Isten áldja meg Dr. Pingitzert! A legjobb egészséget kívánom neki.

Első mohikán 2016.02.27. 16:55:01

Ő vajon mikor hagyja itt az országot? Ma már nem csak orvoshiány, hanem EMBER-hiány is van az egészségügyben. Ahogy fogynak az alulfizetett és nem kellően megbecsült egészségügyi dolgozók, úgy lesz egyre nagyobb kincs egy ilyen Ember, Orvos. Becsüljük meg és vigyázzunk rá, hogy maradjon néhány hasonló kvalitású valaki itthon, akit jó példaként, követendő etalonként lehet állítani a -még- itthon maradottak, foggal-körömmel kitartók elé.

Lány a Holdról 2016.02.27. 17:14:10

"Vérzett nekünk, bambácskák vagyunk"
Ez a többes szám eddig a kisgyerekesek defektje volt.
Kár érte, jó poszt.

Who111 2016.02.27. 18:05:04

Még több pozitív dolgot szeretnék olvasni! Annyira jólesett ez a poszt, talán, mert jelenlegi helyzetemben bele tudom élni magam a szituációba anyósom által. Mindenhol azt hallani, hogy ki hogy tol ki a másikkal. Én számítógépeket javítok és van amikor látom, hogy nagyon kevés a pénz. Viszont annak az embernek is joga van az információk eléréséhez, ilyenkor nem szoktam pénzt kérni, vagy csak jelképeset, hogy ne érezze, hogy tartozik. Majd behozom a gazdag kuncsafton, aki nem érzi meg. Hál' Istennek nem ez a főállásom, így megtehetem. Az első gyerekem születésekor Dr Lukács a zuglói kórházban nem fogadott el semmit, a szülésznőre is alig tudtunk rátukmálni valamit. A másodiknál a Szent Imrében a doktornő szülés előtt közölte, hogy 60 ezer lesz (nem most volt). Van némi különbség a hozzáállásban.

kavezacc 2016.02.27. 19:10:56

Köszönöm, hogy leírtad! Isten áldja meg dr. Pingitzer Károlyt és javasoljuk az év orvosa vagy valamilyen más elismerésre, de leginkább arra, hogy mi képesek legyünk számára méltó életkörülményeket teremteni és valamit viszonozni emberségéből, lelkiismeretességéből, kedvességéből, türelméből, empátiájából!

macska69 2016.02.27. 19:55:30

De nagyon örülök, hogy velem tudtok örülni! És igen, mig54, ebből merítgetem az erőt amikor (most épp neurológiára és pszichiátriára járogatunk) a rendelőbe belépve nem törődöm, fásult és még azt a jelzőt is megkockáztatom, hogy undok orvosokba botlunk.
Így defektesen, többes számban. :)

ajuci 2016.02.27. 20:28:38

@macska69: neked sok erőt, apukádnak jobb napokat!
Az orvosnak meg maxi respect!

karcsibácsi 2016.02.27. 21:15:19

Gratulálok a poszthoz is meg apukád ápolásához is! Cak... kicsit aggódom, nehogy meghaladja erődet a feladat.

Dikusz 2016.02.27. 21:16:16

@Lány a Holdról: ugye neked nem volt ilyen beteg hozzátartozód? Miért nem tudod elképzelni, hogy ilyen előfordulhat és valaki így szólítja az édesapját? Soha ne tudd meg milyen az, ha valakinek ilyen állapotban kell azt az embert, aki felnevelte. Nagyon tud fájni, főleg utólag, hogy nem tudott segíteni rajta, bármennyire szerette volna.

macska69 2016.02.27. 21:41:20

@karcsibácsi: Köszike. Igen, én is tartok tőle, hogy eljön hamarosan az az idő, az az állapot, amikor nem tudok már segíteni, de megpróbálok a végsőkig kitartani és nem speckó intézménybe költöztetni, mert -bár nem így van- azt gondolom, hogy senki nem gondoskodna róla úgy, mint én. Ami a szomorú ebben az egészben, hogy a legtöbbször nem is tudja, nem érzékeli, aztán amikor nem zavart, akkor meg sirdogál, hogy mivé lett… Megszakad a szívem.

@ajuci:köszönöm, bár úgy lenne!

Dikusz 2016.02.27. 22:06:44

@macska69: Annyi mindent szeretnék írni neked, és nehéz a megfelelő szavakat megtalálnom, de megpróbálom.
Csodálatos orvost sikerült találnotok, és te is nagyszerű ember vagy. Sok-sok erőre lesz szükséged, hogy édesapádat ápold, vigyáznod kell magadra.
Amikor megfáradt, elfásult orvosokhoz kerültök, gondolj a Doktor úrra ha nincs veled, akkor is segít, ha rá gondolsz.

she_wolf 2016.02.27. 22:47:30

@macska69:
Mi összetett okok miatt kénytelenek voltunk ezt a lépést megtenni, és hiába nem lehet egyetlen rossz szavunk sem az intézményi ellátásra, a lelkiismeret nagyon komoly árnyékként vetül minden jóakaratra.
Kívánom, hogy legyen minden óhajotok szerint, és sérülés nélkül!

Erika Varro 2016.02.28. 06:15:29

Sajnos sok rossz tapasztalatom van valoban nem törödnek az emberrel.Pénz nincs akkor mehetsz.Ritka a becsületes aki a szegényebbet is emberszámba veszi.Csak mi sem keresünk 5 mill csak 60 ezret és ebböl nem lehet osztogatni

macska69 2016.02.28. 06:47:46

@kavezacc: Ha esetleg úgy gondoljátok, hogy a történet orvosa megérdemli az elismerést, állítólag van valamilyen szavazási lehetőség a Nők Lapjában (tegnap este montda valaki, de még nem győződtem meg róla személyesen, hogy konkrétan mi is) valamilyen kiválóság elismerésére, esetleg szavazzátok meg velem együtt, biztos nagyon örülne, ha kiderülne, hogy jelöltnek választottuk.

Köszönöm az együttérzéseteket, lelki támogatásotokat!
© 2009-2015 praxis
blogszabályzat
süti beállítások módosítása