A Merényi jó oldala

2016.02.27. 10:48

Sziasztok Praxisosok!

Nagyon régen nem jelentkeztem, mióta dr.Laikus elment közülünk, fájt felnéznem ide. Persze azért néha-néha mégis megtettem. Most azt a pozitív élményt szeretném megosztani veletek, ami nagyon negatív élményként kezdődött 2011-ben. Úgy ragadtam itt, hogy apukám rákos lett és hosszú hónapok teletk el, de mindenhol csak azért fogadták, hogy átirányítsák máshova és újabb időpontokat adjanak másnál, máshol. Tologatták jobbra-balra, ekkor kértem tőletek segítséget, hogy mit tegyek. Nagyon sokan válaszoltak nekem, de igazából dr.Laikus "fogta a kezem". Röviden a történet eleje: eljutottunk végre a sugárra, kemóra, az egyik kezelésre befekvés alkalmával éjszaka leesett a kisöregem az ágyról. Beütötte a fejét, megröntgenezték, majd hazaadták, hogy semmi gond. Ez volt januárban. Gyakran szédült, teljes egyensúlyvesztése volt, meg "olyan furcsa, nem jó érzésem van" volt, ezzel párszor megjelentünk a neurológián, hogy MOST van rosszul, mi lehet ez, de minden alkalommal elküldtek minket. Háziorvos, beutaló, stb... Két hónap múlva sikerült orvos elé kerülnünk, alig tudtunk kisírni egy vizsgálatot. Javaslatot kaptunk CT-re. Újabb két hónap... Április 4-én maszek úton bejutottunk máshol egy CT-re és nicsak, máris irányítottak minket a műtőbe, ugyanis hatalmas vérömleny volt a koponyában a januári ütés következtében, mert az szépen, sunyin vérzett nekünk és akármelyik pillanatban akár halált is okozhatott volna ennyi idő alatt. (az orvos szerint) Irány az ügyeletes - ma nagyon sokat szereplő horrorintézmény- a Merényi. Bekerültünk dr.Pingitzer Károlyhoz, aki roppant türelmesen, úgy, hogy egy 80 feletti bácsika megértse, elmondta, hogy bizony most már haza sem mehet, sipirc a műtőbe. Megfúrták a koponyáját, ellátták, közben ott átestünk egy kisebb sztrókon is, de kijöttünk abból is. Na ez volt az előzmény.

Teltek -múltak az évek, a rákot megműtötték, jött helyette Parkinson, most már Alzheimer-gyanúsak is vagyunk, erős agysejtpusztulás mellett még depressziós is az én kisöregem. Természetesen már nálam, velem lakik, én ápolom, a nap 24 órájában ápolom, húzom-vonom, cipelem, emelem és imádkozom, hogy keveset legyen zavart (de sajnos nem fog az ima), mert akkor egyáltalán nem képes együttműködni, sokkal nehezebb minden "program". A tiszta időszakaiban azonban kitalálta, hogy el kell menni a Merényibe a Pingitzer dokihoz, majd az valamit piszkál az agyában és akkor megint fut és szalad, meg jó lesz az agya is, mint 40 éves korában. Nem tudtam meggyőzni ennek az ellenkezőjéről. Olyan szinten belelovallta magát ebbe, hogy éjjel (minden éjjel is legalább négyszer felkelünk, bolyong) kijelentette: menni akar és kész. Másnap levelet írtam a Doktornak, amiben felvázoltam, miről van szó. Hogy nem tudunk mozogni, bambácskák vagyunk, Parkinsonosak, bepisilősek, sztómazsákosok, stb., de szeretnénk egy időpontot, amikor fogadni tud minket, kértem, hogy kalkulálja bele apuskám állapotát. Meglepett, hogy pár napra rá nem időpontot kaptam, hanem személyesen Pingitzer doktor úr hívott fel. Szóban megbeszéltük, hogy milyen is az állapota apuskámnak, majd azt mondta: teljesen felesleges elvinnem oda árkon-bokron át ebben az állapotban és még az sem biztos, hogy fogadni tudja, inkább ELJÖN ÉS MEGLÁTOGATJA. Még most is le van esve az állam...

Másnap tényleg eljött és kereken kettő órán keresztül beszélgetett az én kis öregecske, zavart apuskámmal, méghozzá úgy, hogy megértette, hogy nem lehet azt úgy véghezvinni, ahogy ő kitalálta. Csodálatos volt hallgatni a másik szobában, ahogy a kis erőtlen hangocska, rosszul artikulálva elmondja az elgondolását, aztán a Doktor pedig teljesen érthetően, türelmesen elmagyarázza, hogy bizony azt úgy ezért, meg ezért nem lehet. És tett hozzá példákat, tanmeséket talál ki hozzá. Ha ezt egyszer valaki nekem meg akarta volna jósolni, nem hiszem el... Egy agysebész, aki egy kis demens bácsikához eljön személyesen a város másik végébe másfél napi ügyelet után, aztán még meg is tudja nyugtatni, nem terem minden kórházban. Azt kell mondanom, ő az az Ember, akinek nem szakmája, hanem tényleg éltehivatása a munkája. Dr. Pingitzer Károly olyan empátiáról tett bizonyságot, annyira emberséges, kedves volt, hogy szavakkal ki sem fejezhető. Azt hiszem mondanom sem kell, hogy cserébe semmilyen anyagi ellenszolgáltatást nem kért, nem fogadott el és velem együtt tudott örülni annak, hogy apuska megértette, felfogta a betegségét és azt, hogy annak nem sebészeti, főleg nem agysebészeti megoldása van.

Örök hálával tartozom neki.

Azért gondoltam ezt megosztani veletek, mert most tényleg mindenhol káosz, zűrzavar, csőd, orvoshiány van, így a Merényiben is. Mégis ez a Doktor úgy érezte: ezt meg kell tennie egy kis (feleslegesen) reménykedő beteg bácsika nyugalma érdekében. Még egyszer (százszor is) köszönet érte. Kívánom nektek, hogy hasonló lelkiismeretes, elhivatott orvoshoz jussatok, ha egyszer szükség lesz rá. (ne legyen)

Macska

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

she_wolf 2016.02.27. 11:56:27

Kívánom Neked, hogy bármikor képes legyél arra, hogy erőt meríthess ebből a tapasztalatból! Gyakran elég csak a tudata annak, hogy vannak ilyen EMBEREK, és nem vagyunk magunkra hagyatva.

Kommentek:

PRAXIS

Médiaajánlat

Friss topikok

Közösség

Szerzői jogok

Blog