Nyári tüdőgyulladás

2015.12.18. 07:27

pte_kk_400_agyas.jpgSzeretném láttatni, hogy mindazok a problémák mellett, amik vannak az egészségügyünkben, lehet másként is. Mert nem csak a pénzen múlik a dolog, sőt! Aki anyagi kifogásokra hivatkozva embertelen, az ne mutogasson sehova, mert csupán egy jó ürügyet talált, a probléma gyökere máshol van.

Tisztelt Praxis Blog és Kedves Olvasó(k)!

Azért ragadtam billentyűt, hogy elmondjak egy részben pozitív történetet a magyar egészségüggyel kapcsolatban. Szeretném láttatni, hogy mindazok a problémák mellett, amik vannak az egészségügyünkben, lehet másként is. Mert nem csak a pénzen múlik a dolog, sőt! Aki anyagi kifogásokra hivatkozva embertelen, az ne mutogasson sehova, mert csupán egy jó ürügyet talált, a probléma gyökere máshol van. Épp ezért írom le ezt a történetet, bár magam sem vagyok teljesen biztos, hogy erkölcsileg, morálisan a történtek bizonyos részei hova esnek. Mindenki döntse el maga!

A történet kerete:
Sajnos már huszon évesen találtak nálam (2004, tüdőszűrés) egy boeck sarcoidosis nevű betegséget. Nevezték sok mindennek, még most sem eldöntött kérdés számomra, hogy auto immun betegség ez, vagy sem. :) A lényege nekem laikusnak, hogy az immunrendszer saját idegen felismerő képessége valahogy összezavarodik, és nekiáll szépen lenyomni a saját szervezetet is. Az első kör, bár viszonylag hosszú volt, de sikeresen zárult a folyamat passziválódásával, köszönhetően a tengernyi gyógyszernek, amit adtak. Sajnos a második kör, 2013-14-ben már nem volt olyan könnyű, csúcson az egy szem kortiko steroid mellékhatásaira 8-10 gyógyszert szedtem. Volt, amit már a mellékhatást kezelő gyógyszer mellékhatására, vagy mire. Kezelő orvosom szerint két tekintetben is csúcstartó vagyok praxisa alatt: az én boeck-öm a legcsúnyább, amit valaha látott, illetve a steroidot is én bírom a legrosszabbul (miért nem próbálkozott vörösborral? azt sokkal jobban bírtam :) ) Lett közben egy sokízületi gyulladás is, a 2014-es rokkantosítás után derült ki, addig mindenki azon csodálkozott (a reumat. szakrendelést vezető főorvos asszonyt kivéve), hogy az a fránya steroid mennyire lenullázza az ízületeimet. 700 mg tramadolor alig volt elég... Azért írom le mindezt, mert 1.látni lehessen, hogy van tapasztalatom az egészségüggyel, 2.igen nagy szerencsémre akkor is visszajártam a kezelő orvosomhoz, amikor 60km-re elköltöztem az adott várostól. Nem tudom, hogy más is meg tudott volna menteni, az biztos, hogy amikor 2015 június végén bekerültem hozzá egy kétoldalú tüdőgyulladással, akkor bizony nem túlzás azt mondani, hogy megmentette az életem.

Szóval, a rövid bemelegítés után :) jöjjön a történet.
Nem sikerült túl jól a nyár, már májusban összeszedtem valami fertőzést, aztán június elején volt egy laza egy oldali tüdőgyulladás, amit otthon szépen ki is hevertem. Aztán nyomás vissza dolgozni, mert rokkant nyugdíj mellett nagyon is kell a kiegészítés. Gyorsan jött a dolog, az egyik nap délben még jól voltam, aztán délutánra már annyira köhögtem, elesett voltam, hogy azon gondolkoztam, magamra hívom a mentőt. Jobban lettem, majd holnap lemegyek a háziorvoshoz. Hát, erre majdnem ráfáztam. Rendkívül nehéz éjszaka után eljutottam a háziorvoshoz, de akkor már annyira rosszul voltam, hogy járni alig bírtam. El is akart vitetni mentővel azon nyomban, de kidumáltam magamat, rokonom vitt be a... nem a legközelebbi kórházba, hanem a megye legszéléről a megyeszékhelyre, 60 km-re, ahol a régi kezelőorvosom kezébe kerültem. Eddigre már alig voltam magamnál. Leparkoltak egy ágyra, és elkezdtek vizsgálni, volt ott minden, a doktornő is eléggé tuning állapotba került, amikor meglátta a sebtiben elkészített mellkas röntgen felvételt. Gondolom csak az alját nézte, a lebenyek felső fele már nem sok mindent csinál, ct felvételeimet nézegetve mondta, még korábban. Pontosan hogy hány féle vizsgálat volt, azt nem tudom, nem nagyon voltam magamnál azokban a napokban. Doktornő nem volt rest, utólag elmondta, hogy a vizsgálatok mellett elkezdett intravénás antibiotikumokat is, szerencsémre a negyedik nagyon adu ász volt, és jobban lettem. Nehéz azokról a napokról írni, és nem csak azért, mert utóbb megmondta, hogy rezgett a léc... Biztos van rosszabb, én nagyon rosszul voltam, és a lázálmok többsége nem csak valós nem volt, de szórakoztató sem. Többször is bejött hozzám a doktornő, nem vette fél vállról a helyzetet, és alapvetően elismerően tudok nyilatkozni az osztály ápolóiról is. Ügyességük, együtt érzésük nagyon sokat számított azokban a napokban, jó volt érezni - amikor magamnál voltam - hogy jó kezekben vagyok. Érdekes tapasztalat volt, hogy mennyi múlik az ápolókon,  ápolónőkön is a gyógyulás (és a túlélés) szempontjából! Tudom, apróságokat tudok csak felsorolni, ez maradt csak meg, de például az, hogy a kaját nem vitték el azonnal, amikor nem tudtam megenni, de normálisan noszogattak egy kicsit, hogy kellene, mert nem lesz jó étel/folyadék nélkül. Sima, hétköznapi stílusban, de elmondták a dolgokat. És udvariasan, tapintatosan viselkedtek. Tudom, nem ezért éltem túl, de akkor ez nagyon sokat számított.
Azt hiszem, hogy a mentősök is jó fejek voltak, amikor elvittek valahova ct-re. Szegény ct-sek :) nem szóltak nekem előre, hogy mikor lesz ct (nem is lett volna értelme, nem tudtam felfogni, persze nem is lehetett volna kiszámolni), szóval tök büszke voltam magamra, hogy megettem majdnem egy egész almát! Hát, ha jól emlékszem, (ami persze nem biztos) akkor ct után, még ki sem szedtek a nyelvnyújtós csillagkapuból, szépen vissza adtam az egészségügynek a kapott almát... amikor visszaraktak az ágyba, elnézést kértem az okozott kellemetlenségekért, legalább a mentősöktől. Beletörődötten legyintettek rá, meg valamit mondtak is kedvesen, de nem balhéztak.
pte_kk_400_agyas.jpg
Más ügyből kifolyólag igen sokszor megfordultam abban a megyei kórházban, több ápolónő már névről ismert, jóban voltunk, mert könnyen meg lehetett csinálni velem a vizsgálatokat, ráadásul én tudtam a leghülyébb át és elnevezéseket aggatni a vizsgálatokra. Amíg nevetni tudunk addig ugye nincs is olyan nagy baj (és van levegőnk is) Szóval az külön jól esett, hogy milyen segítőkészek voltak, amikor bementem, volt aki fel is jött az osztályra, hogy mi van velem. (ezt biztosan tudom, utólag megkérdeztem őket) Olyan emberekről van szó, akiket a különböző átalakítások, összeolvasztások, meg szétszedések az egészségügyben igen csak megviseltek, láttam rajtuk korábban. És mégis tudtak emberek és emberiek lenni. Ott és akkor ez nagyon jól esett.

Persze volt olyan nővér is, aki úgy intézte az infúziót, amikor nem akart lefolyni, hogy megtörte a csövet, majd hirtelen csavart egyet rajta. Akkor épp a kézfejemben volt a kanül, és a sima átmosástól majd eltéptem a lepedőt... (annyira fájt, ha nem egyértelmű)

És tudjátok, hogy mindezt milyen körülmények között? Az elején letiltották, hogy a saját gyógyszereimet legelésszem, csak azt, amit ott adnak. Nos, volt olyan, hogy vénás algopyrin nem volt, máskor egy másik gyógyszer fogyott el. Igényeltek, csak nem kaptak a központtól, vagy honnan. Ezt biztosan tudom, mert kérdeztem is a kezelő orvosomat, hogy kevesebb lett a reggeli gyógyszer, melyiket nem kell szednem. Ő meg mondta, hogy nem változtatott rajta, szóval valószínűleg nincs.

Külön szeretném megemlíteni, hogy mennyire pozitívan érintett az ottani eü. dolgozók profizmusa. Nem csak az, hogy a nehézségek ellenére hogyan működtették az orvosok az osztályt. Az is, meg az is, hogy az ápolók, nővérek milyen ügyesek voltak. Nem balhéztak érte, hogy alig találtak vénát, volt, aki 3 próbálkozásból sem talált semmit. Megoldották, hogy akinek ez a legjobban megy, (aki citózni szokott?) majd az vesz vért.

Megfordultam az egészségügyben sok helyen, sajnos sok tapasztalatom van, a többségük negatív. De van pozitív is. Lehet így is. Emberségesen, profin.

Még egyszer és külön: köszi a túlélést doktornő!



Nem tudom, hogy konkrét adatokat le lehet-e írni, mindez a pécsi megyei kórházban történt, hivatalos nevén a Pécsi Tudományegyetem Klinikai Központjában.

Tisztelettel:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

apanna 2015.12.18. 09:09:00

Köszönöm a pozitív gondolatokat.

asztalosani 2015.12.18. 09:49:02

"Akkor épp a kézfejemben volt a kanül, és a sima átmosástól majd eltéptem a lepedőt... (annyira fájt, ha nem egyértelmű)"

azért fájt, mert hamar ki akart pipálni és gyorsan beléd nyomta, az ér pedig nem képes olyan hirtelen akkorát tágulni, csak "ha nem lenne annyira egyértelmű". lehet azt szebben is csinálni, igaz, akkor az nem 20 másodpercet vesz igénybe, hanem 40 másodpercet.

és még folytathatnám...

szerintem meghagylak ebben a pozitív sztori feelingben...

" meg mondta, hogy nem változtatott rajta, szóval valószínűleg nincs."
cöcöcöcö

CsendPenge · https://zoldsegextra.blog.hu/ 2015.12.18. 12:55:05

@asztalosani:
Gondolom azért reklamáltál ezért a zárójeles megjegyzésért (szerintem nem volt sértő, csak odaírtam) mert másba nem tudtál hirtelen belekötni.

Légy szíves, olvass figyelmesebben, és ne csak arra koncentrálj, mibe lehet belekötni. Írtam, hogy sajnos rengeteg tapasztalatom van az egészségüggyel kapcsolatban, de pont azért ragadtam billentyűt, hogy leírjak egy pozitív történetet, mert így is lehet.

Cöccögj nyugodtan. Azért írtam le csak ennyit, mert nem akartam senkit kellemetlen helyzetbe hozni. A feltételes mód vélemény, a véleményt pedig szabad kinyilvánítani. Ennyi.

she_wolf 2015.12.18. 15:06:22

Objektív poszt egy laikus beteg tollából, aki megtapasztalt már ezt-azt.
Némi humort is látok benne megcsillanni, ami számomra az életigenléssel egyenlértékű:)
Örülök, hogy nem sikkadt el a lvelezőrendszerben ez a poszt, mert köztudott, hogy nem csak kutyaütő, a betegekkel semennyit sem törődő egészségügyi dolgozók vannak a kórházakban, rendelőkben.
A blog sajnos eléggé abban a szellemben működik, hogy minél hatásvadászabb címekkel minél tragikusabb képet mutasson a hazai eü.-ről.
(Nem mintha nem dőglődne így is a szerencsétlen.)
Az én életemet is mentették már meg legalább egyszer (de ha jól számolok, akkor van az kettő is!), így számomra teljesen rendjén van (magyarul: ismerős) mindaz az állapot, amiről a poszter beszámolt.

Úgyhogy röviden: Köszönöm, poszter!:) És egy kérdés: Most hogy vagy? (Mert a diagnózisod nem túl szép:( )

asztalosani 2015.12.18. 15:17:20

@CsendPenge:
"a véleményt pedig szabad kinyilvánítani"

én is véleményt írtam, nem pedig általad beállítottan "reklamáltam"
ennyi.

cöcöcöcö-höz meg:
kiscsillag: ha valaki cukorbetegen (vagy bármilyen más betegség miatt) kerül be, akkor azért nem fog kapni inzulint (vagy más orvosságot) mert az osztályon nincs, és így életveszélybe is kerülhet (értsd: a kórházban!)
na ne röhögtessük már egymást!
ezért baj, hogy 2010-ben megszüntették az EBF-et, mert ilyen esetben már lépett volna (eü.-i szolgáltatónál: személyi feltételek, tárgyi feltételek blablablabala).

________________________________
de csak neked:

"Az elején letiltották, hogy a saját gyógyszereimet legelésszem, csak azt, amit ott adnak."

gondolom a gyógyszer lejárati idejét nem láttad, sőt azt sem hogy az milyen dobozból adják (kvázi hogy mit szedetnek be veled a saját felelősségedre, így még esélyed sem volt elolvasni a betegtájékoztatót, hogy mégis azt be akarnád-e venni vagy sem... cöcöcöcöcö)

____________________________________
" Nos, volt olyan, hogy vénás algopyrin nem volt, máskor egy másik gyógyszer fogyott el."

erre mást nem tudok mit mondani, mint fasza:
jó kis gyógyszerkölcsönhatások lehetnek: ha az egyik elfogy, nesze itt egy másik mindegy mi az, szed be mert annak is tablettaformája van, igaz orvost nem kérdezzük meg róla mert minek is az, meg különben is hülyeséget irkál...

___________________________________

" Ezt biztosan tudom, mert kérdeztem is a kezelő orvosomat, hogy kevesebb lett a reggeli gyógyszer, melyiket nem kell szednem. Ő meg mondta, hogy nem változtatott rajta, szóval valószínűleg nincs."

tehát még a kezelőorvos sem akadt ki azon, hogy az általa felírt gyógyszer nem lett kiszerelve, beadva. ha valami bajod lett volna, vagy ha a kezelés sikertelen, tuti rád fogják, hogy te nem szedted be, vagy azt eldugtad/kidobtad / lehúztad a retyón. kíváncsi lennék az ápolási lapodon szerepel-e hogy nem osztották ki mert nem volt az osztályon?

_______________________
_______________________

és nem igazán értem, hogy ha valaki megteheti: saját magának saját költsége terhére gyógyszert vigyen be, akkor miért ne azt legeléssze, ha már a kórházi osztály nem hajlandó / akar / tud egyfajta / többfajta megszokott gyógyszert biztosítani????

CsendPenge · https://zoldsegextra.blog.hu/ 2015.12.18. 15:22:52

@mig54:

Köszönöm a korrekt hozzáállást.
Valamennyivel jobban vagyok, nem gondoltam volna, de már a novembert tépkedtük a falinaptárról, mire sikerült tejesen kiheverni ezt a nyári kalandot. Életemben még semmi nem viselt meg ennyire, legalábbis rövid távon. Most csak a sokízületi gyulladás kínoz, úgyhogy az ízületeim remélik, hogy nem lesz nagyon hideg, így is sok. (reméli a fene, ha nem fagy ki a föld, a sok kártevő megesz mindent a földben :D )

Egyébként a negatív tapasztalataimmal kapcsolatban pont ezért nem írtam, van itt elég ilyen történet, hát én az rossz dolgaimat inkább feledésnek adom.

she_wolf 2015.12.18. 15:40:42

@CsendPenge:
Egészséges, előre tekintő szellem. Maradj is ilyennek, ebből csak profitálhatsz!
A továbbiakban minden jót kívánok Neked, minél kevesbb ízületi fájdalommal járó, tartalmas életet!
És ha már az ízületek: gondolom, azért ráfekszel erre a dologra, mert magamról tudom, hogy ergya ízületekkel élni nem éppen lányregény:(
Gondolom (vagy remélem) hogy folyamatos orvosi ellenőrzés alatt vagy a diagnózisod okán.

CsendPenge · https://zoldsegextra.blog.hu/ 2015.12.18. 15:46:53

@asztalosani:

Nézd, én nem általánosítottam, egy(2) konkrét, megtörtént esetet írtam le. Szerencsére még nem vagyok cukorbeteg, úgyhogy fogalmam sincs, mi történne ebben az esetben.

Persze, hogy nem láttam semmilyen tájékoztatót, azzal nem fáradtak. Amennyire kibogarásztam, kb. ugyan azt próbálták hatóanyag szintjén reprodukálni, mint amit a gyógyszeres dobozomban találtak. (disznó nagy mák volt, hogy több ilyen doboz van, így a hashajtó, kúp, stb. a másikban volt :D ) Őszintén szólva azért sem próbálkoztam a mentővel, mert nem tudtam, ők hova vinnének. A régi kezelő orvosomban pedig bíztam, bízok, eddig kivétel nélkül rászolgált. Talán még annyit, hogy minden kérdésre válaszoltak, orvos, ápoló, stb. mindenkinek.

A vénás algo meg nálam fogyott el, meg egy másik gyógyszer is, ehhez nem tudok mit hozzá fűzni. Azt nem tudom, a háttérben hogyan kezelték ezt, milyen protokoll szerint.

Igen, a kezelő orvosom nem akadt fenn rajta, hogy az egyik gyógyszer elfogyott, nincs, igaz, ekkor már jobban voltam, köszönhetően a napi 4x vénás antibiotikumnak. Az szerencsére nem fogyott el :) Az elején pontosan ezért írtam, hogy voltak részek, amiket nem akartam az írásomban morálisan véleményezni, mindenki döntsön maga, én már megtettem. Azután tettem meg, hogy láttam, vagy látni véltem, min megy keresztül a dokim az átalakítások, forráskivonások idején. Azt hiszem, neki is és sok másik orvosnak is ez maradt: véletlen nehezítésekkel teletűzdelt, részben megkötött kézzel, de változatlan mértékű felelősséggel végzett... munka? Ha minekünk kellene ilyen körülmények között, így élnünk, dolgoznunk, mi vajon tudnánk még munkának nevezni? Igen, nem akadt fenn a dokim a gyógyszerhiányon, nagyon-nagyon régen túl lehetett rajta. Tette a dolgát, ha az egyik lehetőséget kihúzták alóla, akkor keresett egy másikat, és küzdött, amíg el nem dőlt az eset...

Azt pedig biztosan sehol nem írtam, hogyha elfogyott a fájdalom csillapító, akkor nem vettem be sajátot. Nem akartam ezt leírni, mert nagyon nem volt 100%-os megoldás a részemről, ugye a gyógyszerkölcsönhatások miatt. De hogy a kérdés ne maradjon nyitott: Igen, megtettem. Nem mentegetőzésként írom, csak elmondom: a sokízületi gyulladás igen fájdalmas tud lenni, én járni sem tudnék fájdalom csilu nélkül. Az erős migrént meg...hát azt sem szeretem. Most pedig kénytelen vagyok vágni egy kis fát, hidegek már az esték, pláne itt faluszélen.

CsendPenge · https://zoldsegextra.blog.hu/ 2015.12.18. 15:59:51

@mig54:
Köszönöm!

Igen, folyamatos kontroll alatt vagyok, szerencsére jó kezekben. A reumatológus főorvos asszony is nagyon ügyes, bár korábban hozzákerültem volna! A másik dokim meg már dicsértem eleget fentebb, na meg hétfőn megyek hozzá, ct-t megszakérteni.

she_wolf 2015.12.18. 16:17:57

@CsendPenge:
Akkor hajrá!:)
Örülök, hogy megismerhettelek!

Több sorodat is kiemelhetném, amelyek mellett nagy általánosságban elsiklanak egyes olvasók, kommentelők. De nem teszem. Jó tudni, hogy Te is egészében igyekszel átlátni dolgokat az egészségügyben, és azt is, hogy a mindenkori eseményeket ezen tapasztalatok alapján értékeled.

VeeVee 2015.12.19. 08:33:49

Pont itt a lényeg, valószínűleg egy remek "orvos-páciens" kapcsolatról van szó, ezért a jobb kiszolgálás, falun ezt úgy mondjuk csókos. Bezzeg ha egy ismeretlen lett volna már hulla volna. Minden jót..

csakmotyogok 2015.12.19. 09:48:09

@VeeVee: Nem fogtad fel a lényeget. Az pedig, hogy te a gyógyítást kiszolgálásnak hívod mindent elárul rólad. Az orvos nem cseléd,csak úgy mondom.

she_wolf 2015.12.19. 10:01:30

@VeeVee:
@VeeVee:
Falun a "csókos" doktor azt is tudja, hogy a páciens körösztgyerekének mitől van szorulása. Már csak matematikailag is. Javasolnám tanulmányozásra a poszt azon részét, amelyben a poszter leírja, hogy mióta küzd a betegségeivel, nem kihagyva a helyszín megnevezését sem!
Nekem a "bezzegeléstől" szokott szorulásom lenni...
Minden jót neked is.

VeeVee 2015.12.19. 10:40:33

Pont az a baj a csókosokkal, hogy ha annak hívják őket kiakadnak, ez mondjuk majdnem minden Magyar emberre igaz, hogy fáj az igazság. De ez van, minden szépet és jót. :))

she_wolf 2015.12.19. 10:54:25

@VeeVee:
Szóval a lelkiismeretes doktor csókos. És fáj neki, hogy azért, mert tisztességesen végzi a munkáját, lecsókosozzák. És ezért ő "Magyar". Aki nem szereti az igazságot.
Értem. Vagy nem?

she_wolf 2015.12.19. 11:00:00

Yepp! Index címlapon a poszt. Semmin nem fogok csodálkozni.

CsendPenge · https://zoldsegextra.blog.hu/ 2015.12.19. 19:40:35

@VeeVee:

Ok, ezt tényleg nem írtam le, de akkor ez se maradjon nyitott kérdés.
Tüdőszűrésen vették észre az egészet, ahogy írtam is. Aztán intézményen belül irányítottak át, majd onnan kerültem fel az akkor még működő tüdőszanatóriumba, gyakorlatilag első körben az egészet az határozta meg, hogy lakcím alapján kihez irányítottak automatikusan. Amikor az megszűnt, akkor mindig oda mentem, ahova dobták a szakambulanciát, és az akkori kezelőorvosom. Véletlenül kerültem ahhoz az orvoshoz, és sajnáltam, hogy nyugdíjba megy, mert ő volt életemben az első orvos, aki sajnált azért, ami történt velem. Mivel nagyon lelkiismeretes doki volt, távozása előtt beszélt egy másik orvossal, hogy átvenne-e, nem akart a "levegőben" hagyni. Ő volt a mostani kezelőorvosom, így jutottam hozzá. Soha nem mertem megkérdezni, hogy borítékot elfogadna-e, nem olyan stílusú volt, így nem akartam elrontani a kapcsolatot. A mai napig nem is történt ilyen. Csak az, hogy számtalanszor segített, számtalanszor többet tett, mint ami a minimum kötelessége lett, és ahogy írtam is itt, volt olyan is, hogy az életem mentette meg. Nem tudom mással milyen az orvos-páciens kapcsolata, velem ilyen. Amikor az osztályon feküdtem, akkor azt láttam, hogy mindenkivel a maximumot igyekeznek megtenni, mondjuk nem néztem be minden kórterembe, hogy ott mit, hogyan...
És ezzel ismét vissza kanyarodtunk ahhoz a részhez, hogy tudnék negatívat írni az egészségüggyel kapcsolatban, de minek. Így azt sem fogom kifejteni, hogy a "falusi" háziorvossal (közigazgatásilag város titulusú helyen lakok, kb. 2500 fő körül) közel sem ilyen a kapcsolatom.

CsendPenge · https://zoldsegextra.blog.hu/ 2015.12.19. 19:45:49

@VeeVee:
Nos, nekem nem fáj az igazság, de úgy érzem, hogy neked, belül, valami fáj, azért gondolkodsz, írsz ilyen stílusban. Véleményem a negatív gondolkodással kapcsolatban az, hogy a legtöbb kárt így mi okozzuk magunknak, mintegy mérgezve magunkat a rossz gondolatokkal.
Kiakadásra pedig ne számíts.
© 2009-2015 praxis
blogszabályzat
süti beállítások módosítása