Nem vagytok istenek!

2015.10.22. 07:02

Kicsit több alázatot kellene tanúsítani a betegek és hozzátartozóik irányába, és elismerni, hogy az orvosok és ápolók között is bizony akad kiégett, lecsúszott egyén szép számmal, akik nem istenek, nem tévedhetetlenek, ugyanolyan gyarlók, mint mindannyian mások. és követnek el hibákat, bűnöket, akár a betegek sérelmére is.

Tisztelt blog szerkesztő, kedves olvasók!

Sokszor olvasom az önök oldalát, valódi játszótér, ahol a betegek leírják szomorú tapasztalataikat, az egészségügyi kommentelők pedig legyen szó bármilyen tragikus, vagy épp felháborító esetről, kivétel nélkül azon ügyködnek, miként lehet a felelősséget maguktól fényév távolságra hárítani. Előfordul, hogy bizonyos dolgokban még egyet is tudok érteni velük, hiszen az általuk választott hivatást nem kellő megbecsülés lengi körül idehaza, ugyanakkor sokszor a képzeletbeli bicska nyílik ki a zsebemben, amikor a védhetetlent próbálják megmagyarázni. Bízom benne, hogy ez csupán a blogban hozzászólók személyiségét tükrözi, és nem az egész magyar egészségügy általános álláspontját. Kicsit több alázatot kellene tanúsítani a betegek és hozzátartozóik irányába, és elismerni, hogy az orvosok és ápolók között is bizony akad kiégett, lecsúszott egyén szép számmal, akik nem istenek, nem tévedhetetlenek, ugyanolyan gyarlók, mint mindannyian mások. és követnek el hibákat, bűnöket, akár a betegek sérelmére is.

A hálapénz is szóba kerül önöknél időről időre. ilyenkor általában megkezdődik a mutogatás a betegekre és a családjukra, amiért belekényszerítik őket a korrupcióba. Legyünk már őszinték, legalább önmagunkhoz, kedves uraim és hölgyeim! Önök is fogadtak már el borítékot, vagy egész biztosan ismernek olyan kollégát a szakmán belül, aki rendszeresen zsebre teszi, vagy akár el is várja a paraszolvenciát. Egy szülésnek ma már jó előre kikalkulált és többségében előre lerendezett ára van. Még úgy is, hogy nem ritkán a pénzt elfogadó doktorok és doktornők végül a szülés idején a vajúdó kismamam, vagy akár a kórház közelében sincsenek. De hogy ne csak általánosságban beszéljek, elmesélek egy személyes tapasztalatot is önöknek.

Kisebb rutinműtét a megyei kórházban, fiatal felnőtt, egyetemista lányom 3 napra a kórház vendégszeretetét élvezi. Látogatjuk, szörnyülködünk bizonyos kórházi állapotokon, de semmi különleges, ezt mindenki (sajnos) magyar valóságnak tudja be, már-már természetesnek veszi. Harmadik napon a lányka haza jöhet, zárójelentésre vár. Ez az első alkalom, hogy épp senki sincs bent nála, mindenki várja, hogy haza érjen, naivitás a köbön, hogy ez egyhamar meg is történik. Délelőtt 9-kor kiültetik a folyosóra cókmókostól, ne foglalja a többiek elől az ágyat. Mindez még rendben is volna, ha nem délután fél 6-kor kapná kézhez az áhított zárót. Addig ülhet ott étlen-szomjan, elcsigázottan. Közben szállíngóznak haza a szerencsésebb, vagyis a jobban informált betegtársak. Délután 2 óra magasságában a lányom rákérdez, mikor számíthat végre a papírokra. A válasz egyszerű, ugyanakkor cinikus, "majd". Végül kibújik a szög a zsákból, a pénz, ami felgyorsítja a csigatempójú folyamatot. Akik már kora délelőttől időben megkapták a papírokat, mind lerótták hálájukat az orvosnak, akit nagyjából kétszer 2 percig láttak a kórházi üdülés alatt.

Telefon haza, mindenki a haját tépi, míg végül kora este elengedik. Szinte odavakkantanak egy mondatot és mehet isten hírével. Nos, így mennek ezek a dolgok. Persze, ha mindezt mi is tudjuk, lehet, másként cselekszünk. Nem azért, mert helyénvalónak tartjuk ezt a zsarolást, hanem, mert szeretjük a gyerekünket. És azért, mert nem hagynak más lehetőséget. Akkor kérdem én, mégis ki a felelős ezért a helyzetért? Ha nem fizetsz, pórul jársz. Választhatsz, de a te bőrödre megy a játék.

Kedves mindenki! Azt gondolom, mindenekelőtt szálljunk már magunkba egy kissé. betegek és egészségügyi dolgozók egyaránt. Vizsgáljuk meg, mi magunk miben vagyunk felelősek a kialakult áldatlan állapotokért. Megadtuk-e a kellő tiszteletet, nem pénzben, vagy anyagi javakban, hanem gondolatban, szóban és cselekedetben egymásnak. Hiszen egymásra vagyunk utalva. Ha pedig úgy látjuk, mi vagyunk a hunyók, lehetőleg ne a másik félben keressük a hibát.

Üdvözlettel,
egy apa

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

asztalosani 2015.10.22. 08:11:22

kedves egy apa!

még így sem kell belemenni egy korrupcióba, ha az böki a szemüket, vagy nem fűlik a foguk hozzá, mindig van más lehetőség

nagyon egyszerűen meg lehet oldani ezt a problémát többféleképpen:

1. kicsi leánykája odatotyog a legkésőbb 10-11 -kor a nővérpulthoz és kéri az eü.-i dokumentációja kiegészítését azzal a címszóval, hogy reggel 9-kor kiültettek cókmókostul egy szem székre étlen szomjan, frissen műtve / legyengült állapotban /...stb , most 11 óra: záró még sehol. vár 10 percet. ha nem történik semmi:

A. lehetőség: elkezdi kinyitni a száját és hangosan megjegyzéseke tesz.

B lehetőség: lsd 2. pont

2. eztán: megkeresi a jogi osztályt (NEM A BETEGJOGI KÉPVISELŐT MERT AZOK SZART SEM CSINÁLNAK) és kér egy darab a4-es oldalt. leírja ugyanezt, már hozzáfűzi azt hogy hazamegy és ráírja a tárgyhoz: "panasz" ráírja a pontos időt . a lapot lefénymásoltatja, az átvételt aláíratja , majd kiharcol egy kórházi pecsétet, ha nem sikerül két tanút aláírással szem.ig.számmal + lakcímmel. (ennek hallatán tuti lepecsételik inkább) itt már az lesz, hogy a jogi osztályvezetője inkább felhívja az osztályt hogy állítsák már ki azt a rohadt zárót. ha mégsem:

3. ezt követően pár napra rá, esetleg az Önök segítségével lefénymásoltatja azt a papírt amit kapott és beadja szépen az ÁNTSZ-hez IS vagy személyesen vagy postai úton AZ EMAILT NEM FOGADJÁK EL!!!!!!

eredmény:
nagy valószínűséggel megszűnik ez a gyakorlat az adott kórházban / osztályon

ha nem tesznek semmit, ugyanígy fog ez folytatódni és a lánykája megint megszívja, illetve Önök is hozzájárulnak a korrupcióhoz.

ui: baromi jó lenne már ha a betegek ismernék a betegjogaikat, ehhez meg tán el kellene olvasni az 1997. évi eü.-i törvényt. látom net az van, úgyhogy annak hiánya már nem lehet akadály. gondolom lánykájánál is volt mobilteló, feltételezve hogy fiatal, így okostelója. kb. két perc rákeresni a netjogtárban a paragrafusokra...

ui.2: amúgy meg gratulálok a poszthoz. egy ennyire értelmes, összeszedett, kerek történetet elég régóta nem lehetett olvasni itt a praxison. :-)

ui.3: ezt a széles réteges támogatást meg inkább hagyjuk: ha kiszórnák maguk közül a selejtet, és nem mosnák egymás kezét meg hátát, nagyobb megbecsülésük lenne: egy seggel két lovat nem lehet megülni.

Kommentek:

PRAXIS

Médiaajánlat

Friss topikok

Közösség

Szerzői jogok

Blog