Hiába szenvedett a fiam, az ügyelet nem jött

2014.03.26. 08:08

Többször átgondoltuk, de nem bennünk volt a hiba. Nem indulatosan kértük őket, a tüneteket elmondtuk és mégsem jött ki az ügyelet.

Tisztelt Praxis blog!

Az ügyelettel sajnos nekünk is volt hasonló történetünk, mint amit önöknél láttam. Azon gondolkodtam, egyáltalán mire jó az ügyelet maga, ha rendszeresen előfordul, hogy nem mennek ki a beteghez, pedig ez volna a dolguk. A történet a következő. 11 éves kisfiam tavaly az egyik pénteken belázasodott, már az iskolában sem érezte jól magát, fájt a gyomra, ezért az iskolából haza küldték. Minket szülőket nem értesítettek semmiféle formában, a gyerek hívott fel, amikor haza ért. De ez egy másik történet lehetne, hogy mi ilyenkor az iskola feladata. A férjemmel mindketten dolgozunk, a munkahelyünkről pedig nem tudunk csak úgy eljönni, sajnos nem olyanok a körülmények. A telefonban mondtam a kisfiamnak, hogy hol találja a lázcsillapítót, be is vette, majd ledőlt aludni.

Amikor haza értem, még mindig aludt. Újra lázat mértünk, 39, 7 volt a láza, a gyomra pedig még mindig fájt. Az ilyen magas láz nem tréfadolog, ezért azonnal hűtőfürdőt készítettem, ami átmenetileg lejjebb vitte a lázát, de este 9 óra után újra felkúszott sajnos. Mivel péntek este volt, legközelebb csak hétfőn tudtuk volna orvoshoz vinni, ezért felhívtam az ügyeletet és beszámoltam nekik a fiam magas lázáról,a tünetekről, valamint arról, hogy próbáltuk a lázát csillapítani, de sajnos eredménytelenül. Mintha az ügyeletes nem értette volna, mit mondtam előtte, elmondta, hogyan csillapítsuk a lázát. Én újfent elmondtam, hogy sajnos a lázcsillapítás nem sikerült és arra kértem őket, hogy amennyiben van rá mód, jöjjenek ki, nézzék meg a fiamat. Az ígérték, hogy amint tudnak, kijönnek. Éjfélig vártunk türelemmel, de még mindig nem érkeztek meg sajnos, ezért újra felhívtuk őket. Ekkor már azt mondták, hogy nem tudnak kijönni, mert a fiam állapota egyáltalán nem indokolja ezt.

Rákérdeztem, hogy akkor órákkal ezelőtt miért mondták, hogy jönnek, de megint csak a láz csillapítás mikéntjéről beszélt a nő a telefonban, meg a kellő folyadékbevitel fontosságáról, amit már korábban is mondott, és amit magunktól is tudtunk. Hiába kértem őket, hogy mégis csak jöjjenek ki, nemleges volt a válasz. Elég rossz éjszakánk volt, úgy a gyereknek, mint nekünk. A láza pedig reggelre sem ment le, a gyomra még mindig nagyon fájt, pedig megismételtük a fürdőt és még adtunk lázcsillapítót a kisfiamnak.

Mivel reggelre sem javult a helyzet, újra hívtuk az ügyeletet. Komolyan nem hittem volna, de ezúttal egész másként reagáltak. Az is igaz, ezúttal már más vette fel a telefont. Miután elmondtam, hogy lassan egy napja nem megy le a gyerek láza és fájdalmai vannak, megkérdezték, miért nem hívtam őket. Én pedig értetlenkedve mondtam, hogy hát többször is hívtam őket, de nem jöttek. A telefonban a hölgy szintén nem értette a dolgot, de biztosított, hogy hamarosan ott lesznek és megvizsgálják a fiamat.

Így is történt, végre kijöttek és megvizsgálták. Kérdezték, hogy milyen lázcsillapítót adtunk neki, hogy ivott-e eleget, stb, majd megvizsgálták. Rögtön közölték, hogy mentőre lesz szükség, mert a fiamnak minden bizonnyal vakbélgyulladása van és valószínűleg meg kell műteni. A férjemmel eléggé megijedtünk, de megnyugtattak minket, hogy nem lesz semmi baj. A mentő szerencsére nagyon hamar megérkezett, a fiamat pedig vakbél gyanúval kórházba vitték a sebészetre.

Bent a labor és a vizsgálatok után beigazolódott a gyanú és a fiamat megműtötték, szerencsére minden rendben zajlott, de nagyon féltettük őt.

A gyógyulása szerencsére szintén jól haladt és ma már csak egy rossz emlék számára az egész, de mi a férjemmel hivatalos, írásos panaszt tettünk az ügyelet akciója miatt. Válaszként annyit kaptunk, hogy ki fogják vizsgálni az esetet, ami persze gondolom azóta sem történt meg, vagy legalábbis bennünket nem tájékoztattak róla. Érthetetlen számomra, hogy egy rendesen felvázolt beszélgetésből miért nem sejthette a telefonban a hölgy, hogy mi lehet a gond és miért nem küldte ki hozzánk a kollégáit, amikor másnap egy másik szolgálatban lévő hölgynek egyből sikerült ez. Többször átgondoltuk, de nem bennünk volt a hiba. Nem indulatosan kértük őket, a tüneteket elmondtuk, és mégsem. Köszönöm a lehetőséget, hogy leírhattam az esetünket. A hozzászólóktól is szeretném kérdezni, mi lehetett az oka, hogy egyszerűen nem foglalkoztak velünk.

T. Judit.

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

zunuke 2014.03.26. 08:53:02

Márpedig egyszerű lett volna a megoldás.
Mentő.
Bár az előző posztban emlitettem, hogy anyámhoz minden szó nélkül kijott az ügyelet, de megtortent az ellenkezője is evekkel ezelőtt.
A fiam úgy három éves lehetett,egyik éjjel elkezdett hányni ami tőle szokatlan volt, de akkor még nem gondoltunk másra, talán elcsapta a gyomrát. Másnap reggelre sem javult a helyzet, a gyerekből minden kijott, se tea, se keksz, semmi nem maradt benne.Na, gondoltam ennek fele sem tréfa, felhivtam a körzeti gyerekorvosunkat, hogy ez és ez a helyzet, szepen kérem jöjjön ki,ne kelljen már ebben az állapotban a kisfiút öltöztetni, rángatni a rendelőig.Nagyon meglepodtem amikor közölte, hogy nem jon ki, ha a gyerek állapota nem javul hivjunk mentőt.Annyit segített telefonon, hogy probaljuk meg,hideg Coca colaval decinkent itatni, az csillapitja a hányingert, meg egyébként járvány van,valószínűleg az a baja.Szerencsenkre igaza lett, a gyerek nagyon lassan de jobban lett, mindenesetre nagyon rosszul esett a doktornő hozzaallasa.Azt még hozzatennem, hogy nem a rendelési idejében szerettem volna kihivni, hanem utána, amikor járta a körzetében a beteg gyerekekeket.

Kommentek:

PRAXIS

Médiaajánlat

Friss topikok

Közösség

Szerzői jogok

Blog