Éjszaka tilos rosszul lenni, közölte a nővér

2014.03.04. 08:23

Megpróbálta a beépített hívógombbal a nővért hívni, amely nem járt sikerrel, mert a nővérhívó ki volt kapcsolva, végül betegtársa ment ki a nővérért.

Tisztelt Praxis Blog!

Édesanyám tapasztalatait fogom önöknél közzé tenni, amely nem rövid történet, és valójában csak lényegi részekre fogok szorítkozni (a bántó részleteket meg sem említem).

Az édesanyám egész betegsége (betegség sorozata) körülbelül 2008 környékén kezdődött, egy tüdőgyulladással, majd folytatódott még kettővel erre és mellékerült egy mellhártyagyulladás is, mert nem volt elég az eddigi probléma. Anyám két tüdőgyulladását két lábon ágynak esés nélkül, baromfiboltban hűtőpult mögött dolgozva vészelt át, és csak a harmadik verte le a lábáról. Mikor több rosszullét után a helyi (Kunszentmárton) tüdőgondozó orvosát sokadjára felkereste, az kikelve magából kijelentette, hogy "más 1 tüdőgyulladásba bele hal, maga meg már a harmadikat vészeli át, és neki még ilyen hisztis betege nem volt, mert a világ legjobb gyógyszere felviszi a szívverését".

Ezután édesanyám nem akart hallani orvosokról, nem akart hallani kórházakról, de 2011 -ben élete második szív infarktusa során kénytelen kelletlen átkerült Szentesre, majd Szegedre, ahol megállapították, hogy COPD-s beteg. Ezután a rosszullétei fokozódtak, egyre többet kellett orvos járnia, majd egy Mátraházi szanatórium után, ahol nem csináltak neki semmit, meg sok - sok beszélgetés után a tüdőgondozós orvossal, az elismerte, hogy anyu állapota részben az ő hibája is, mert a tüdőgyulladások hegei még mindig ott vannak. Viszont ha tüdőre gyógyszert ad, akkor a szívet gyengíti, ha meg nem ad, akkor meg a fulladás veszélye áll fenn nála. Ennek következtében egy kísérletezgetés és más orvosokkal tartott konzultációk során sikerült rájönnie, hogy mely gyógyszer hatóanyagok azok, amelyekre allergiás lett és egyre jobban érzékennyé vált.

Mindezekre még rátetézett egy kedves szomszéd is, aki éjszaka kezdett el hordóban szemetet és gazt égetni, amivel édesanyámra egy erősebb rosszullétet hozott (állítólag átélte élete harmadik szívinfarktusát, de ezt már meg is cáfolták Szentesen). Ez még többször előforduló rosszullétet eredményezett, amelyre a háziorvosa rámondta, hogy semmi baja a szívének csak depressziós. A bizonytalanság és a tanácstalanság okozta lelki állapot sem javított a helyzeten (igen, lehet depressziónak nevezni), így az állapota tovább romlott úgymond, amely egyre több sürgős kórházi látogatással járt. Ezek közül az utolsók egyikén olyan gyógyszert kapott, amely felemelte a vér cukorszintjét, és rá is írták, a zárójelentésére, hogy cukros (közben többször történt olyan, hogy a szobában lévő betegek gyógyszereit felcserélték, ha édesanyám nem néz meg mindent, amit megeszik, akkor más gyógyszerét ette volna meg, úgy hogy a gyógyszeres tálcára még az is rá volt írva, hogy melyik betegé!). Valamint, mivel megkérdezték tőle, hogy közvetlen a rosszul léte előtt volt-e orvosnál? Erre azt válaszolta, hogy közvetlen előtte nem volt. A belgyógyászat meg ráírta a zárójelentésre, hogy nem jár orvoshoz, úgy hogy ott voltak náluk, az eddig zárójelentései, amely közül legalább az elmúlt két hónapban egyszer Szentesen a belgyógyászaton volt. Valamint több Kunszentmártoni vizsgálat eredménye, zárójelentése is ott volt szintén az orvosnál.

Hazaengedték, de rá egy hétre megint Szentesen a sürgősségi osztályon kötött ki. Ahol kapott valamilyen gyógyszert, amire szintén allergiás, és még vért is hányt, aminek az okát nem vizsgálták meg rendesen, és a zárójelentésen szerepelnek az alábbiak: nyombélfekély, ki lyukadt a gyomra, gyomornyálkahártya gyulladás. Ezek közöl lehet egyik sem igaz, vagy valamelyiket gyógyszerek okozták.

Ezután kedves tüdőgondozós orvosunk úgy gondolta, hogy legjobb lenne, ha DESZKRE menne el, ezért el is kezdett intézkedni. (A tüdőgondozós orvos, amióta bevallotta, hogy félrekezelte és nem tudja kezelni, sokkal lelkiismeretesebb lett.) Az intézkedése másfél héten belül eredményt is ért el.

Édesanyám Deszken töltött idejének kezdete nem telt rosszul, igazából kellemes csalódással gazdagodott az első hétben. Bekerült 2014. február 21-én pénteken, ahol a szükséges vizsgálatokat el is kezdték már akkor. A hétvége eseménytelenül telt, gyógytornával és egyéb dolgokkal. A hétfőtől komolyabb munka várt rá, megnézték, hogy mennyit tud 6 perc alatt sétálni, milyenek a légzésfunkciói, és megállapították, hogy nagyon sok a lerakodása a tüdején, gyógytornász járt hozzá. Sokszor megjegyezték, hogy milyen jó, hogy nem hagyja el magát, jó látni, hogy gyógyulni akar, majd február 27-én este és éjszaka rosszul lett.

Megpróbálta a beépített hívógombbal a nővért hívni, amely nem járt sikerrel, mert a nővérhívó ki volt kapcsolva, végül betegtársa ment ki a nővérért, aki miután bejött nem szép hangnemben közölte édesanyámmal, hogy éjszaka van, és ne hisztizzen, hanem aludjon.

Anyum közölte vele a rosszullétet, és kérte, hogy szóljon az ügyeletes orvosnak, erre a nővér (akit Erikának hívnak, nagydarab fekete hajú), megtagadta azt és megint mondta neki, hogy aludjon. A betegtárs kis idő múlva megint kiment, a nővér viszont nem tett semmilyen lépést, csak akkor szólt mikor már a lázmérőt vitte be és édesanyám agresszív módon utasította el azt. Erre már hívta az ügyeletes doktornőt, aki kérdezte tőle, hogy miért is nem szólt hamarabb, amire Erika nem tudott válaszolni. Túl lett a rosszulléten, és még aznap bement hozzá a Főnővér is, hogy nem tudja, hogy édesanyám akar-e panaszt tenni, de ha lehet intézzék már el a házon belül a dolgot, mert kevesen vannak és nem akar megválni a nővértől.

Jelzem, hogy még aznap a Főnővérrel beszélgetés után a betegtárs, mivel úgy gondolta, hogy a szanatórium elvesztette a bizalmát, elhagyta február 28-án a szanatóriumot. Anyum maradt, mert Kunszentmártonról eléggé nehéz az utazást megszervezni, valamint várta, hogy esetleg meg tudják beszélni a dolgot, és az adott nővér elismeri a hibáját és mond a dolgokra valami indokot, persze ez nem történt meg, sőt azóta (pénteken történt, hétfő van) kétszer kellett volna az éjszakás nővérnek szolgálatban lennie, de helyettesítik. A mai napon 2014 március 3-án, a főnővér már úgy nyilatkozott édesanyámnak, hogy ő a nővérnek hisz, oldják meg házon belül a dolgot, nem szeretné elveszíteni a nővért. Valamint azóta a professzor is járt nála, aki azt mondta, hogy kivizsgálta a dolgot és nem úgy történetek, ahogy azt anyum elmondja, viszont a nővér kollégái egyből tudták, hogy melyik nővértársukról volt szó, mert már korábban volt rá panasz. A főorvos azt mondta, hogy javasolja édesanyám beutalását a Szegedi pszichiátriára, mert erősen depressziós, és ezért gondolja a dolgokat olyannak, ahogy megtörténtek, valamint kérte édesanyámat, hogy ne menjen el a szanatóriumból.

Holnap hazajön és azt is el szeretné felejteni, hogy egyszer ott volt.

Kedves Olvasók! Remélem a fentebb vázolt történet tanulságul szolgál, ha valamely hozzátartozótok vagy ne adj isten ti magatok kerülnétek Deszkre a szanatórium 3. emeletére, az ott lévő személyzetet fenntartásokkal és bizalmatlanul kezeljétek.

Furcsa az is, hogy mióta az esett megtörtén anyumhoz, ha megnyomja a nővérhívót, akkor két nővér is siet, hogy mi baja van...

Üdvözlettel: egy, az édesanyját féltő gyermek

Legyen itt az Ön hivatkozása és logója, vagy rendeljen tőlünk további hirdetési felületeket. A részleteket megtalálja legfrissebb médiaajánlatunkban.

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Szeretném látni az összes kommentet! (177)
Az utolsó 100 komment:

Tempus-Anh 2014.03.04. 21:54:57

@szódabár:
A jogászoknak nyilván van mindenre...keményen megdolgoznak a kenyerükért. Meg...

Kommentek:

PRAXIS

Médiaajánlat

Friss topikok

Közösség

Szerzői jogok

Blog