Minden fontosabb volt, mint egy görcsölő, folyamatosan hányó kismama


Nem érettem, hogy ők ezzel mire utalnak, mire kisütötték, hogy túl fiatal vagyok ahhoz, hogy felfogjam, anya leszek, és kreálom magamnak a betegségeket, hogy velem foglalkozzanak.
Magyarországon az egészségügy borzalmas. 19 éves vagyok, és terhes. Amikor kiderült, a párommal egy percig nem gondolkodtunk azon, hogy megtartsuk-e a babát. Egyértelmű volt, hogy a miénk a kis jövevény. Mind a ketten dolgozunk és tanulunk is, és szerencsére a szülői háttérre is számíthatunk. Nőgyógyászati vizsgálaton derült ki egy nagyon kedves, megbízható orvos által: " Kedves Eszter, ön kisbabát vár" hangzott a mondat, egy rutin kivizsgáláson. Döbbenten álltam a tények előtt, hogy az hogy lehetséges, hiszen szedem a gyógyszert, a havi ciklusom is megvan nem késik, minden rendben van. Az orvosom szerint már az 5. hónapban vagyok.
Döbbenet és öröm egyszerre az arcomon. Sírva hívtam fel a páromat és a szüleimet is, hogy most mi lesz. A nőgyógyászom visszahívott egy pár nap múlva ellenőrzésre, hogy minden rendben megy-e. Nem volt semmi probléma. Első fotót a kezemben tartva indultam haza, amikor elkezdett görcsölni a hasam. Még nem jártam messze a rendelőtől, ezért visszafordultam, mert ilyen görcsöket még nem éreztem. Nagyon megrémültem. Az orvisim azonnal ultrahang, és más egyéb vizsgálatokat elvégzett, és mondta, hogy a babával nincs semmi gond, de menjek el a kórházba, ott több eszköz áll rendelkezésre, és gyorsabban végeznek a vizsgálatokkal.
Hívtam a páromat, hogy a kórházban találkozunk, ő is nagyon megrémült. A nőgyógyászati osztályról küldtek a sürgősségire, ahol 4 és fél óra várakozás után behívtak, hogy mi a panasz. Elmeséltem nekik, hogy nagyon görcsöl a hasam, 5. hónapos terhes vagyok. Egyből ők is ultrahang, a babával minden rendben, csak sima hasfájás. Kaptam gyógyszert, ami segített.
Három nap múlva Győrbe kellett mennem az iskola miatt, hogy szeptemberben nem fogom tudni elkezdeni, hiszen anyuka leszek. Albérletben lakom, másik 3 egyetemistával. Este 8 óra körül megint görcsölni kezdett a hasam, belázasodtam, és hánytam is. A hányás nem csillapodott, este 9óra körül, már a kiszáradás határán álltam, ezért szobatársam felhívta az ügyeletet. Ők nem jönnek ki, oldjam meg....Nem rendelkezünk kocsival Győrben, így a mentőket hívtuk... Ők nem jönnek ki... sima hányás hasfájás, biztos csak egy vírus... ők nem jönnek ezért ki.... Az utolsó buszt elérve este 11körül beértünk a kórházba a sűgősségire. Nem túlzok, hajnali fél 4ig senki nem nézett rám, mert mindig volt fontosabb, mint egy görcsölő, folyamatosan hányó kismama. Nem volt előttünk senki, és orvosok is mentek el mellettünk, nővérek is, de egy pohár víz, vagy emberi kedves szó, hogy minden rendben lesz, semmit nem kaptunk. Lakótársaim hősiesen mellettem álltak. Máj hajnal volt, amikor behívtak a vizsgálóba. Nem kérdeztek semmit, látták hogy kiszáradtam bekötöttek egy sós oldatot és lefektettek.
Reggel 8 órakor hazaküldtek, hogy nincsen semmi bajom, menjek iskolába, tanuljak, figyeljek a babára, mert ez pánikbetegségre utal. Nem érettem, hogy ők ezzel mire utalnak, mire kisütötték, hogy túl fiatal vagyok ahhoz, hogy felfogjam, anya leszek, és kreálom magamnak a betegségeket, hogy velem foglalkozzanak. Ezt felháborítónak találtam. Elhiszem, hogy fiatal vagyok, és nem minden 19éves lány tartja meg a babát, de én igen. Anya leszek és életem legszebb pillanata az volt, amikor megtudtam. Hazabuszoztam az albérletbe, és ledőltem pihenni. Délután mire felébredtem, szintén hánytam, és nagyon magas lázam lett.
Hívtam a páromat, hogy jöjjön értem, mert valami nincs rendben. Megérkezett, és hazavitt. A másfél órás útból 3 órás út lett, annyira rosszul voltam. Hazaérkeztünk és elvitt a kórházba. Egy nagyon kedves, délutáni doktor volt, aki egyből előjegyzésbe vett engem, külön kísérő brigádot kaptam, minden vizsgálatot soron kívül megcsináltak. Kiderült, nem a babával van a probléma, hanem vakbélgyulladásom van. Azonnal felvettek az osztályra, néhány órán belül meg is műtöttek.
A kicsi és én jól vagyunk, már a 8. hónap végén járok. Nagyon hosszú volt ez a pár nap, de örülök annak, hogy egy lelkiismeretes orvos segített.
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
ColT · http://kilatas.great-site.net 2013.05.16. 16:53:27
Azért ahhoz gratulálok, hogy ezt a harmadik helyen vágták le. Mintha nem lenne rutin.
nusica 2013.05.16. 17:47:02
vágtázó halottkém (törölt) 2013.05.16. 18:03:27
régi_vendég 2013.05.16. 18:07:52
az mondjuk meglepett, h az 5. hónapban derült ki számodra az h állapotos vagy... volt egy oszt. társam anno aki szintén gyógyszer és óramű pontosságú ciklus mellett babát várt, de a harmadik hónap letelte után amikor már "radikálisabbak" a változások ő azért rájött. annyit még hozzátennék, hogy esetetekben az h a babát nem hordod ki az nemigen lehetett opció, legalábbis remélem, h még így van mo-on. de az nagyon jó, h örültök neki és várjátok, még ha becsúszott babának indult is.
SarahConnor 2013.05.16. 18:23:17
zellerlevél 2013.05.16. 19:01:40
A város lakossága egyelőre úgy tűnik kivár, amíg kiderül, hogy működik az új szárny. Aki nem tudja kikerülni, az megszenvedi az új rendszer indulását.
Ugyandehogy (törölt) 2013.05.16. 20:24:05
de ez nem kritika!
dbeata 2013.05.16. 21:03:03
Jobbulást és sok örömet a babához!
csak néha benézek ha marhaságot látok 2013.05.16. 21:25:07
nemhiszem, hogy 2013.05.16. 22:48:12
ziaduby 2013.05.17. 07:08:01
vágtázó halottkém (törölt) 2013.05.17. 15:28:12
Sorban állásnál a 70-80 éves bácsikák, nénikék akarnak kedvesen előrébb toszigálni, hogy menjek előre, mert az ő idejükben még előre engedték a babát váró vagy gyerekes kismamákat, az ember képéről a bőr lesül szégyenében, hogy fogadhatna el ilyen figyelmességet egy 70-80 éves bácsikától aki a botja nélkül alig áll a lábán?!
A tinik, huszon és harmincévesek rettentő antiszociálisak szinte már a szociopata jellemzőket súrolja a viselkedésük.
Mindennapos, hogy látom kismama gyerekkel, babakocsival, vagy nagyhassal, mindegy az 50 éven aluliak szabályosan hátráltatják a kismamát, még egy ajtót se nyitnak ki előtte, hogy a kocsival, gyerekkel, szatyrokkal ki tudna menni az ajtón kényelmesen. Inkább kiröhögik a szerencsétlent, hogy bénázik. A 40 év körüli nőszemélyek a legrosszabbak. Azok szándékosan feltartják a kismamákat, sőt még bele is rúgnak a kocsiba is, és cuppognak, hogy nemigaz, hogy ott kell sétafikálni, ahol ők sietnének, ők a nagyon fontos emberek.
A férfinépséget annyira említem meg, hogy érzéketlen szociopata barom mindegyik amelyik a BKV-n utazik és egy dolog érdekli őket, az okostelefonjuk.
SarahConnor 2013.05.18. 09:17:08
Ugyandehogy (törölt) 2013.05.18. 09:37:17
hát ez nagyon érdekes. kénytelen vagyok elhinni.
én valahogy nagyjából 1 hét után "tudtam" mindkétszer, hogy terhes vagyok.
mondjuk volt egy nagyon fiatal kolléganőm, láttam, hogy terhes,
de állandóan tagadta. hogy ő nem lehet, ő csak meghízott.
azóta sem tudom eldönteni, hogy tényleg nem tudta, vagy csak tagadta. nekem nyilvánvaló volt.
Ugyandehogy (törölt) 2013.05.18. 09:39:37
bulletproof 2013.05.20. 14:26:43
én sem hiszem hogy.....