Panasz - Sírtam a fájdalomtól

2012.12.11. 10:17

A mentő nem volt hajlandó kijönni (mondván, hívjuk az ügyeletet, ha az ügyelet indokoltnak látja, akkor ő hívhatja ki a mentőt), az is egy dolog, hogy öt percre van az ügyelet és 80 perc alatt értek ki.

2012. Október 12-én elmentem a Budapest, IV. kerületben rendelő háziorvosomhoz, mert egy-két napja enyhén be volt gyulladva a mandulám. A háziorvos javaslatára elkezdtem szedni a Fromilid UNO antibiotikumot, bár már másnap reggelre sokkal jobban voltam, de úgy voltam vele, hogy végig csinálom az antibiotikum kúrát, végül is az orvos úgy látta jónak, hogy beszedjem. Másnap, szombaton mentem egy-két ügyet elintézni, és valami furcsát éreztem a bal mellkasomnál/tüdőmnél. Nem tudtam meghatározni, hogy mi ez az érzés. Nem fájt, csak olyan volt, mintha a normálisnál is hidegebb levegőt szívnék be, és "fázna" a tüdőm. Reméltem, hogy nincs semmi komoly baj, talán egy kis meghűlés, végül is lehet a mandulagyulladás miatt gyengébb az immunrendszerem; a szüleimnek is szóltam, hogy úgy érzem, valami nincs rendben. Nem tudtam meghatározni, hogy mi, csak valami furcsát éreztem, és iszonyatosan fáradt voltam.

Enyhe hőemelkedésem is volt, gondoltam a mandulagyulladástól (egyébként is sokszor minden ok - vagy ismert ok - nélkül is van enyhe hőemelkedésem. A nap további részét pihenéssel töltöttem. Másnap (vasárnap) hajnalban iszonyatosan megfájdult a jobb oldalam, illetve szúrt a mellkasom. Pár napja enyhén véres volt a köpetem, de csak nagyon enyhén, mondhatni egy-két hajszálvékony véres csík volt a felköhögött váladékban. Talán akkor egy kicsit erősödött a vérzés, de még mindig nem vért köptem, csak enyhén véreset. Természetesen erről tájékoztattam az összes orvost a kivizsgálások folyamán, mint minden egyéb tünetemről. Hajnalban elvitt édesapám az ügyeletre. Olyan furcsa félelmet éreztem. Éreztem, hogy valami nincs rendben, ezt sokszor mondogattam is itthon, de nem tudtam megfogalmazni, hogy miért érzem ezt. A Görgey utcában található ügyeleten az asszisztens stílusát inkább nem véleményezném, tipikusan az a "Jajj, miért kell nekem dolgozni" típusú nő volt. Az orvos öt perc várakozás után bejött a rendelőbe, azt mondta nincs semmi bajom, a mandulagyulladás okozhatja a tüneteket, folytassam az antibiotikum-kúrát, a fájdalmaimra szedjek Cataflamot. Diagnózis: heveny bronchitis, k.m.n, heveny légcsőgyulladás. A mellkasfájdalmamra nem tudott mit mondani, sem arra az iszonyatos görcsre amit hajnalban éreztem (ami miatt végtére is elmentem az ügyeletre). Azt mondta folytassam a kúrát. Teltek az órák, eltelt a nap is, majd éjjel egy órakor (ez már Október 15.-e, hétfő) bevitt édesapám (újfent) az ügyeletre. Körülbelül 15-20 percet vártam a szobámban, iszonyatos görcsökre ébredtem, este már nem is tudtam a hátamra feküdni, ülve aludtam az éjjel. Nem akartam felkelteni édesapámat, hajnali 3 órakor kelt volna, hogy munkába induljon, azt akartam aludjon, de miután nem múltak a görcsök és az a bizonyos félelemérzet is egyre jobban elhatalmasodott rajtam, így mégiscsak felkeltettem, irány az ügyelet. Nem tudtam behatárolni, hogy pontosan mi fáj, éreztem, hogy a tüdőm mindenképpen fáj, de a konkrét erős görcsök a vese irányában voltak, bár kisugárzott szinte az egész jobb oldalamra. A vérköpés erősödött.

A vasárnap reggeli asszisztens fogadott azzal a mondattal és lenéző stílussal, hogy: "Maga már volt itt reggel!" A válaszom mi más lehetett volna, mint az, hogy igen... Az orvos most egy nő volt, reggel egy férfi. Diagnózis: Vesekő. Kaptam Algopiryn és No-Spa és Tramadol injekciót, illetve Tramadol és Rowatinex (vesetisztító) további szedését javasolták - és persze bő folyadékfogyasztást. Ezen a napon kellett volna visszamennem a masszőrömhöz is, ugyanis négy hete megmasszírozott, azután egy hétig majd megőrültem a fájdalomtól, úgy fájt a bal lábam, bár bedagadva nem igazán volt. Visszamentem hozzá két héttel ezelőtt, hogy ha már valamit elrontott a masszázzsal, akkor hozza már rendbe (persze vele azért nem így közöltem a dolgot). Azt a 45 percet, amíg a bal lábamat masszírozta, senkinek nem kívánom! Azt mondta, izomgörcs. A masszázs után pár nappal teljesen elmúlt a lábfájásom, ismétlő masszázsra kellett volna visszamennem. Majd máskor... Minden tőlem telhetőt megtettem a következő három napban. Mindent kúraszerűen szedtem, még vesetisztító teát is fogyasztottam. Kedden (11.16-án) elmentem a IV. kerületi Szakorvosi Rendelőintézetbe, azon belül pedig az urológiára, ott megnézték a veséimet ultrahanggal, semmit nem találtak. Adtak beutalót vizelet vizsgálatra, illetve leküldtek a tüdőgondozóba. A tüdőgondozóban készítettek ki-és belégzésről egy-egy röntgent. A belégzésnél először azt mondta a doktornő, hogy mintha látna valami megvastagodást a tüdő alsó részén, ezért készítette a kilégzésről is a röntgent, de azon nem látott semmi eltérést. A véres köpetről és tüdőfájdalomról is tájékoztattam, azt mondta, valószínűleg a köhögéstől.

Mondtam neki, hogy nem köhögök annyit és olyan mélységűt, hogy az egyre erősödő vérzést okozzon (ekkorra már a mandulám is teljesen rendbe jött). Azt mondta, hogy ő akkor sem lát semmit, folytassam az antibiotikum kúrát és a Cataflam szedését. Ugyan ezen a napon még ellátogattam a fül-orr-gégészetre is, ahol semmi rendellenességet nem találtak (ide a véres köpet miatt küldtek fel a tüdőgyógyászatról). A szerdai napon egy kórházi ismerősöm segítségével bejutottam a Károlyi Kórház ultrahangjára is, hogy nézzen meg még egy orvos, de ő sem talált semmi eltérést vese, máj, stb. tájékon. Délután elmentem a háziorvosomhoz, és könyörögtem, hogy adjon egy teljes vérkép beutalót, mert senki nem mond semmit, a panaszaim számottevően nem múlnak, a véres köpetem pedig mindinkább erősödik. Megkaptam a beutalót, melyen kért egy CRP vizsgálatot is. Mivel senki semmi rendellenességet nem talált az elmúlt napokban, a párom és az egészségügyes ismerősöm is azt mondta, hogy lehet, hogy bebeszélem magamnak a dolgot, hogy beképzelem a betegséget. Vannak ilyen pszichés betegségek... Hiába mondtam, hogy ez nem pszichés, ez az iszonyatos fájdalom nem lehet az, kételkedtek. Mondtam, hogy majd a vérkép bebizonyítja, hogy nekem van igazam! Az ember megérzi az ilyet! (Igazság szerint valóban reménykedtem, hogy valamit kimutat a vérkép, mert egyre jobban kezdtem bepánikolni és rettegni a következő görcstől). Amit azonban észrevettem, hogy az esetek 90%-ban a görcsök pihenés után jöttek elő a legerőteljesebben, az éjszakai vagy nappali ágyban való pihenés, mozdulatlanság után. Eltelt a kedd, a szerda, voltak kisebb görcseim a jobb vesetájékon és folyamatos tüdőfájdalmam - főleg belégzéskor - de a korábbi fájdalmakhoz képest ezek semmiségek voltak. Időközben megkaptam a vizelet eredményt, negatív, minden rendben.

Aztán eljött a csütörtök hajnal... Ismét iszonyatos görcs állt a jobb oldalamba, vesetájékon. Sírtam a fájdalomtól. Nem bírtam ülni, feküdni, állni tudtam kizárólag, azt is görnyedve. Az egy dolog, hogy a mentő nem volt hajlandó kijönni (mondván, hívjuk az ügyeletet, ha az ügyelet indokoltnak látja, akkor ő hívhatja ki a mentőt), az is egy dolog, hogy öt percre van az ügyelet és 80 perc alatt értek ki, de az, hogy az ügyeletes doktornő egy injekciót nem tudott beadni nekem... Három helyen szúrtak meg, egyszer sem találták el a vénámat... A vele érkező segéd is szurkált (nem tudom, ki volt), ő sem talált bele... Végül könyörögtem, hogy adják a görcsoldót hátulra, a fenekembe, ennyi idő alatt már felszívódott volna onnan is... Végül oda kaptam. Az injekció beadása előtt próbált megvizsgálni a doktornő, de amikor hátra akartam feküdni (mert napok óta ülve aludtam), akkor annyira begörcsölt a jobb oldalam, hogy remegtem, zokogtam, de hang nélkül. Nem mertem megmozdulni. Végül nagyon lassan hátra fektettek, megnézte a vesémet. Azt mondta, hogy vesekő (persze elolvasta a hétfői ambuláns naplót is, amin szintén ez a diagnózis volt feltüntetve). Javasolta, hogy szedjem tovább az eddigi gyógyszereket, illetve hogy ugráljak egy helyben vagy buszozzak, az segíthet kirázni a vesehomokot vagy kisebb vesekövet. Őszinte leszek: nem volt nekem ahhoz erőm, hogy ugráljak, mint utólag kiderült, szerencsére...

Hajnali fél ötkor volt kint az ügyeletes, reggel már mentem is a vérvételre. A szüleim alig mertek dolgozni menni. Azon a napon délben jött egy erős görcs, de a görcsoldók és fájdalomcsillapítók bevételét követő egy órában elviselhetővé tették a fájdalmat, legalábbis annyira, hogy délután 3-kor el tudjak menni a vérképért. (Most is itt van előttem az összes lelet, eredmény, ezért tudok minden dátumot, adatot ennyire pontosan). VVT süllyedés: 105,0 mm/h. CRP: 102,2 mg/l. Az nyilvánvalóvá vált számomra is, hogy valami iszonyatos gyulladás van a szervezetemben, de nem tudtam, hogy mi lehet az (hiszen senki sem tudta). Először azt mondják, hogy vesekő, de ezt az UH nem igazolta (2 UH-ból egyik sem), majd mindezek ellenére, minden műszeres vizsgálat nélkül a csütörtöki ügyeletes mégis azt mondja mindezt megcáfolva, hogy márpedig ez vesekő. Nekem mindegy volt, hogy mi, csak derüljön már ki, hogy végre kezelni tudjuk! Egyre jobban féltem valamitől, de még mindig nem tudtam megmagyarázni, hogy mitől. Rettenetes bizonytalanság volt bennem. Hazamentem, majd beszámoltam az eredményekről az egészségügyes ismerősömnek telefonon, aki mondta, hogy ne üljek tétlenül, menjek vissza az SZTK-ba és nézessem meg magam a nőgyógyásszal, hátha valami női probléma, gyulladás. Előrejegyzett időpont nélkül fogadott a nőgyógyász, aki semmi rendelleneset nem talált, viszont az újabb görcs (aznap már a harmadik) ott ért utol. Kérdezte, hogy miért nem vagyok még kórházban? Mondtam, hogy mert senki nem tud semmit. Azonnal leirányított a tüdőgondozóba (ahol már kedden is jártam). Ott megkérdezte az asszisztens: "Beutaló?" Mondom: "Nincs, de nézze meg a mai vérképemet beutaló helyett!" Fogadtak. A doktornő kérte, hogy köpjek egyet, ha tudok, hogy megnézze, mennyire véres a köpet. Persze akkor nem sikerült semmit sem produkálnom, sajnos ez nem rendelésre megy. Megvizsgált, nem hallott semmi rendellenességet a tüdőmben, de gyanakodott.

Végül tüdőembólia gyanújával vitt be a mentő a Korányi Kórházba 11.18-án, este 6 óra körül. A tüdőgondozóból már nem mehettem haza. Október 19-én, pénteken délelőtt végeztek egy kontrasztanyagos CT-vizsgálatot. Diagnózis: A tüdőparenchymában a jobb alsó lebenyben a hátsó sinus közelében néhány kisebb infarctus látható distelectasaia formájában. Jobb oldalon minimális pleureális folyadékgyülem van. CT vélemény: Jobb alsó lebenyben thromboemboliás folyamat zajlik kisebb pulmonalis infarctusokkal. A CRP-m ekkorra már 135 volt, a péntek reggeli vérvétel alapján. Hétfőn megtörtént a Doppler-vizsgálat is, mint kiderült, mélyvénás trombózis volt a bal lábamban. Szerencsére a vérgáz mindvégig rendben volt, így oxigénre nem volt szükségem. A röntgenen továbbra sem nagyon láttak semmit, 2-3 naponta azért végeztek mindig egyet, mert elmondásuk szerint legalább azt látják azon, ha több folyadék kerül a tüdőmbe. Bár azt mondják, a trombózist valószínűleg a fogamzásgátló és a cigaretta együttes fogyasztása okozta (plusz egy kis túlsúly, kevés mozgás, folyadékhiány, állandó stressz magánéleti problémák miatt), maga a vérrögöt valószínűleg a masszázs indította útjára, amikor mindenki azt hitte, hogy izomgörcsöm van. Én a mai napig úgy érzem, hogy mind az ügyeletes (főleg az utolsó, aki 2 szakorvosi negativ UH-t megcáfolt minden vizsgálat nélkül), valamint a kedden rendelő tüdőgondozó orvos is tévedett. Mindvégig panaszkodtam tüdőfájdalomra és véres köpetre. Akkor miért?! És még ugráljak nagyokat... Embóliával... Érdekes, hogy az egyik tüdőorvos hazaküld, a másik mentőt hív hozzám, pedig a tünetek mindkettejüknél ugyan azok voltak. Nem tudom, hogy én vagyok-e túl szigorú, vagy valóban hiba történt, esetleg félrediagnosztizálás?! Az egy másik dolog, hogy a kórházban milyen tapasztalatokat gyűjtöttem (esetenként nem fürdették le a betegeket, nem etették őket - aki rászorult, infúziót rosszul kötötték be, a véralvadásgátlót kétszer akarták beadni, de volt, hogy el is felejtették, nekem kellett szólni), de ez egy másik történet, amiről szintén lehetne egy legalább ilyen hosszú beszámolót írni... Az is tény, hogy több betegnél azt láttam, hogy kint cigarettáznak a teraszon (időnként a nővérekkel társalogva), rá egy órával meg ott volt rajtuk az oixigén... Ezt sem tartom helyénvalónak, na meg persze amikor már kaptam napi 3x5 perc engedélyt sétálni, akkor mindig át kellett haladnom ezen a füstfelhőn, ami akkor igencsak kellemes és csábító volt számomra 2-3 hét nemdohányzás után...

Azóta eltelt majdnem két hónap, szedem a Syncumar mite véralvadásgátló tablettát (24 évesen), napi 4 mg-ot (néha kiugrik az INR értékem, a héten 4 fölé is ment, de többnyire eddig 2 és 3 között volt), fáslizom a lábam, próbálom kordában tartani a súlyomat ami igen nehéz a Syncumar mellett, hiszen rengeteg zöldség és gyümölcs fogyasztása igen korlátozott, valamint jelenleg a mozgás is kimerül a sétában, más jelenleg nincs engedélyezve a számomra. Majd csak jobb lesz. Most, december 10-én megyek kontroll Doppler-vizsgálatra. Remélem jó hírt közölnek velem, remélem oldódik az alvadt vér a lábamban. A genetikai vizsgálat még odébb van. Remélem nincs hajlamom a trombózisra, ellenkező esetben életem végéig szedhetem a Syncumart... Arra viszont a mai napig boldogan emlékszem vissza, amikor a kórházba kerülésem másnapján a hátamra tudtam feküdni, napok óta először. Már a bekerülés estéjén kaptam Flaxeparint, szerintem az segíthetett valamit a tüdőben lévő vérrögnek, mert eddig minden fájdalomcsillapító és görcsoldó hosszú távon sikertelen volt, csak pillanatnyi tünetet csillapított. Azt viszont nem értem, hogy a legelején, amikor még nem voltak görcsök, azon a bizonyos szombati napon, miért a bal oldali tüdőmben éreztem azt a furcsa dolgot, miközben a jobb oldalon volt az embólia. Mondhatnám, hogy átsugárzott valami, de akkor szerintem a jobb oldalon is kellett volna, hogy érezzem. Igazából ez már nem lényeges, csak időnként mint kérdés, felmerül bennem. Utólag pedig ha belegondolok, tudom már, hogy mi volt ez az állandó félelemérzet. De ezt csak egy olyan ember érezheti igazán, aki tudja, érzi, hogy életveszélyben van - még ha ezt az orvosok cáfolják is. Természetesen már nem szedem a fogamzásgátlót (fél évig szedtem), megiszom a napi 2 liter szénsavmentes vizet és nem dohányzom azóta, hogy bekerültem a kórházba (10 évig cigarettáztam, napi 1 dobozzal). Talán jobb is, hogy így alakult, hogy jött ez a betegség... Lehet, hogy öt év múlva ugyan ilyen életmóddal rosszabb vége lett volna. :)

Viszont a mai napig hálás vagyok annak a két kedves nővérnek, aki oly sokszor erőt adott nekem a Korányi Kórházban. Voltak mélypontjaim lelkileg, mint például amikor felhívott egy ismerősöm és közölte, hogy ebbe a betegségbe sokan belehalnak, vagy éppen az egyik betegtársam számolt be arról, hogy a velem egy idős unokája is tüdőembóliában halt meg, a mellék helységben... Ilyenkor próbáltak belém lelket önteni, sőt, volt, hogy a családom által behozott laptopon együtt böngésztünk egy negyed órát a kedves nővérkével. :) A Szakorvosi Rendelőben pedig, mint kiderült, érdeklődött utánam a nőgyógyász és az a tüdőorvos is, aki beküldött a kórházba. Mindekettejüket érdekelte a sorsom, pedig én is csak egy beteg vagyok, a munkájuk része voltam. Egyszóval nem csak negatív élményeim voltak az orvosokkal kapcsolatban, de tény, hogy amíg nem lett rendesen diagnosztizálva a valós betegség, addig mindenféle valótlan diagnózist összetákolt az ügyeletes és az első tüdőgondozós orvos, és ezt nem tudom megemészteni. De minden jó, ha jó a vége! És élek! :)

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Fülöp-Pusztai Beáta 2012.12.11. 11:32:16

Ez egy nagyon jó írás, kellően alapos, részletes. Ha hasonló tüneteim fordulnának elő, legalább tudnám, hogy mire gyanakodjak...
Örülök, hogy egészséges vagy! :) Drukkolok, hogy szép legyen a karácsonyod, és többet ne kelljen ilyennel megküzdened!

Kommentek:

PRAXIS

Médiaajánlat

Friss topikok

Közösség

Szerzői jogok

Blog