Daganatos beteget nem élesztünk újra

2012.04.25. 08:12

Szeretném, hogy jelenjen meg az alábbi tapasztalat az oldalukon, hogy az érintettek, betegtársak okuljanak belőle:Nekem sajnos nagyon rossz tapasztalatom van a Korányi Kórházzal kapcsolatban. Apámat a Sebészeti Osztályra vitték be, ahol két hét bent tartózkodás után meghalt.(Egyébként az egész épület komplexum borzalmasan lepusztult, lélekölő hely, leszámítva a csodálatos parkot, de ez más téma).

 


A kórházba kerülése előtt átesett négy tüdőröntgenen, egy mellkasröntgenen, egy gégeröntgenen, és több más vizsgálaton, mivel három hónapja köhögött. Az eredmény minden esetben negatív volt. A kórházba kerülésekor kulcscsont biopsziát csináltak nála. Ennek az eredménye rákos sejteket mutatott ki. Az addig szinte észrevehetetlen duzzanat, ezután a beavatkozás után dió nagyságúra dagadt. Ezután csináltak egy tüdőröntgent (eddig összesen az ötödiket!), ezt akkor negatívnak értékelték. Másnap csináltak neki egy CT-t és az rosszindulatú tüdődaganatot mutatott ki, áttéttel.


Ezután csináltak még hasi ultrahangot, vérvételt, elmondásuk szerint (mivel leleteket nem mutattak soha) rossz eredményekkel. A kezelőorvosnő és a főorvosnő is tökéletesen közömbös volt irányában, elkönyvelték, hogy menthetetlen. A kezelőorvos rettentően sietett elújságolni neki a rossz hírt, mindezt egy esti elesés, ájulás után feltétlenül szükségesnek tartotta elmondani. Közölték, hogy nála már semmilyen terápiát nem alkalmaznak, a fájdalomcsillapításon és a vízelhajtáson, agyi dehidratáláson kívül. Pedig, ettől függetlenül a körülményekhez képest elég jól volt: még önállóan evett, fürdött, sétált, kedélyállapota jó volt, még viccelődött is, bizakodott a gyógyulásban, a hazatérésben. (Fizikailag is elég stramm volt: 180 cm magas, 76 kg.)


Ezután egy sor furcsa dolog történt: minden nap más-más gyógyszert kapott marékszámra, kísérleteztek vele, melyikre hogy reagál. Többször találtunk a fiókjában előző napról megmaradt gyógyszereket, senkit nem érdekelt a kórházi személyzet közül, hogy nem vette be. Egyszer találtunk nála egy fiolában folyadékot, erre az egyik nővér azt mondta, hogy szájfertőtlenítő, a másik, hogy hashajtó.Amikor fájdalomcsillapítót kért, gyengét és hatástalant adtak neki. Később az utolsó napokban már az odatett, megszáradt kenyeret nem tudta megenni és a májkrém konzervet nem tudta kinyitni, így természetesen nem tudott reggelizni még délelőtt 11 órakor sem és a gyógyszereit sem tudta lenyelni. Senki nem segített neki! (Annak ellenére, hogy mindenki honorálva volt). Csináltak neki egy tüdőtükrözést . Ez elmondásuk szerint nagyon rossz állapotot mutatott: teljes áttétet mellmagasságtól fölfelé mindenhol. A kegyetlen kezelőorvosnő ezt is sürgős kötelességének érezte még aznap este közölni vele, ami meg is tette a hatását.


Másnap, két nappal a halála előtt feladta a küzdelmet, elvesztette életkedvét. Állapota rohamosan romlott, nem evett, nem kelt fel, alig beszélt. Szteroid tartalmú gyógyszereket adtak neki, amitől rettenetes fájdalmai lettek a csontjaiban és az ízületeiben. A fájdalomcsillapítás vacak és hatástalan volt. Nem érdekelte őket a szenvedése. A teste, lába elkezdett dagadni a víztől, erre az utolsó nap a maréknyi gyógyszerek között három hatalmas kálium tablettát adtak be neki(!), ami az amúgy is megemelkedett káliumszintet tovább emelte, és a szívet annyira megterhelte, hogy egy kivégzéssel volt egyenértékű.


Sajnos ezt akkor még nem tudtam, mert akkor nem engedtem volna beadni.Ezután adtak neki egy injekciót, amitől fél óra múlva teljesen elvesztette az öntudatát, kiütötték. Még öt órán át agonizált, haldoklott, végül meghalt. Mikor kértem, hogy élesszék újra, a válasz az volt: " daganatos beteget nem élesztünk újra. " A halál megállapítása után a nővér megjelent egy hatalmas injekciós tűvel a kezében, benne sárga színű folyadékkal, minket pedig kiküldött a kórteremből...


Sajnos lelketlen orvosokhoz került, rossz kezekbe. Spóroltak rajta, megelégelték, hogy "viszi" a kórház pénzét. Minek költsenek rá, hiszen szerintük úgyis meg fog halni, hiszen ő is csak egy "csotrogány" volt a többi darab-darab között. Ezt egy orvosi beszélgetésnél hallottam meg. Pedig 45 éven át fizette az egészségügyi hozzájárulást, ezek szerint teljesen fölöslegesen.


Azt ajánlom, mindenki, gondolkozzon el a fenti igaz történeten és próbáljon meg jó, emberséges orvost találni, keresni a betegnek. Mert vannak jó orvosok és jó emberek is, nemcsak ilyenek. Egyébként hiszem, hogy Isten mindenkinek meg fog fizetni, tettei után,érdemei szerint., nekik is.

 

 

Van egy sztorija a magyar egészségügy helyzetéről? Megváratták, félrekezelték, megalázták, vagy ellenkezőleg, csupa jót tapasztalt? Küldje el történetét a praxisblog@yahoo.com címre, vagy használja megújult kórházértékelőnket!

 

 

 

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Braincelle 2012.04.25. 13:12:01

A káliumot pedig valószínűleg a mannisol miatt adták.
Az a baj ezzel a poszttal, hogy többször is tárgyi tévedésre alapozva von le következtetést arról, hogy helytelen volt a kezelés.
Nem az a baj, hogy nem tudja a laikus rokon, hogy a mannisol mellé káliumot kell adni, hanem az, hogy tényként közli, hogy hyperkalaemia okozta szívmegállásban halt meg.
Innen kezdve nem tudom, hogy a kegyetlen az tényleg kegyetlen volt-e, mert már egy előző állítással hiteltelen forrássá vált, aki írta.

Ezt nem bántásként mondom, nagyon sajnálom, hogy meghalt a szerette, és megértem mindezeket.

croce 2012.04.25. 13:16:35

@Fyall:
"ilyenkor a búcsúra kell felkészülni és a tisztességes végnapokra. "
Teljesen egyetértek...és még kiegészítve az előző hozzászólásomat :még a fiam keresztanyja is rákban ment el...tehát tudom,láttam milyen a fájdalom.
Nem mellesleg én is a Korányiba járok fel néha a tüdőm miatt igy 35 évesen 2 kicsi gyerek anyjaként, talán ez az élet fintora.
EL KELL ENGEDNI AZT AKI MENNI"AKAR" és talán ez a legnehezebb
B.

DarthVader 2012.04.25. 13:28:00

@alfa.orionis:

"a rendszer egésze merev, nem átlátható, nem átjárható, és minden empátiát nélkülöző-így aztán rossz! "

Ez bizony így van. A magyar egészségügy is olyan állapotban van, mint szegény alanya a post-nak, haldoklik, csak még nem tudják. (Azért érzik).

Amikor az egészségügyre (mármint a természetbeni ellátásokra, exclusive táppénz és hasonlók) durván a GDP 4%-át költik évente, és az egészségügy béren kivüli összes költségének (üzemanyag, energia, gyógyszer, műszer, stb) árszinvonala nagyjából megfelel az európai átlagnak, pl olyan országokénak, ahol 6-11% a GDP-arányos a ráforditás, ott nem sok értelme van empátiáról, hatékonyságról, műszerezettségről, stb beszélni.

Ez van. Ja, aki azt hiszi, hogy az állami kézbe vétel és a nővéreknek juttatott bruttó 20 e Ft javít egy kicsit is a helyzeten, az naqy tévedésben leledzik. (Amúgy pedig mindenki előtt nyitva áll az OKJ-s képzés, 3 év képzés után bárki elhelyezkedhet ápolónőként 3 műszakban kb 110 ezer forint bruttó fizetésért, és nagy-nagy empátiával megmutathatja, hogyan kell ezt csinálni. Akkor, amikor más országokban a minimálbérnek minimum 2-szerese a nővérbér -az nálunk momentán 180-200 E körül van.)

VaTi 2012.04.25. 13:35:55

Ezt a posztot összevetve több korábbival, a következőre jutottam:
- ha tájékoztat az orvos, kegyetlen
- ha nem tájékoztat (ld a napokban volt ilyen poszt), akkor megvonja a búcsú lehetőségét és hülyének néz (ott mondjuk a kommentelők nehezményezték ezt, a törvény szerint jogosan)
- ha fájdalmat csillapít: leszedál
- ha nem csillapít, kínoz
- ha csinálnak egy sor felvételt, vizsgálatot, az a baj
- ha nem...
- ha újraélesztenek, kínozzák a haldoklót, nem hagyják békében elmenni
- ha nem élesztenek újra, lemondtak róla költségkímélésből
- ha több gyógyszert adna neki, kísérleteznek vele
- ha nem kísérleteznek vele, miért nem (volt ilyen hozzátartozó, aki kifejezetten kísérleti kezelést akart)

Mindenesetre mindegyik poszt remek lehetőség, hogy némely kommentelő naaaagy általános bölcsességeket állapítson meg a szööööörnyű magyar egészségügyről. Ami úgysem jó sehogy. Legalább megvan a napi ekéznivaló.

Kedves posztoló! Megnyugvást kívánok neked!

alfa.orionis 2012.04.25. 13:37:35

@Dr.laikus PhD:

Köszönöm, már tudom kezelni, de akkor és ott olyan indulat feszült bennem, hogy magam sem hittem!

Aztán ez az indulat változó intenzitással ugyan, de végig megmaradt.
Ezért találtam ki a könyvet is, olyan sorvezető-félének. Hátha másoknak segítségére lesz.

ArgonX 2012.04.25. 13:46:29

"A kezelőorvos rettentően sietett elújságolni neki a rossz hírt, mindezt egy esti elesés, ájulás után feltétlenül szükségesnek tartotta elmondani."

Mondja már meg valaki, hogy mikor van a "megfelelő" pillanat egy halálos kór közlésére? Talán előtte vetítsenek a betegnek vígjátékokat, hogy jó kedve legyen??

"Többször találtunk a fiókjában előző napról megmaradt gyógyszereket, senkit nem érdekelt a kórházi személyzet közül, hogy nem vette be."

Ez is biztos egy összeesküvés... A személyzetnek talán jobb dolga is van, mint leellenőrizni, hogy Kovácsbácsi ugyan bevette-e a gyógyszerét.

A sárdobálás helyett inkább csendben kellene gyászolni, és megpróbálni feldolgozni ezt a tragédiát...

Dr.laikus PhD 2012.04.25. 13:54:57

@alfa.orionis:

Az biztos, hogy folyosón nem szabad orvost megállítani.
Válaszol és annak aki kérdi.
Ha kellemetlen a válasz, mindenképpen azt hiszi az ember, hogy bele a pacekba, ordítva, hogy mindenki hallja.

Időpontot kell kérni.

Nem prejudikálok, nem tudom veletek hogyan történt, de sokat látok.
Betegként látom.
Ez a te történeted és nagyon sajnálatos. :((
Rettentő elfoglaltak, elcsípni iszonyúan nehéz az igaz.

Ugyandehogy (törölt) 2012.04.25. 14:05:03

de azért te is fizettél mindenkinek....

csak ne hánytorgatnád fel!

alfa.orionis 2012.04.25. 14:09:26

@DarthVader:
A magyar eü-ha az aktív ellátást nézzük-simán a frontsebészetre hajaz. Esélyesek jobbra, esélytelenek balra.
Egy szerencsésebb GDP-jű, kevésbé eladósodott országban nyilván kisebb az esélytelenek halmaza, de nemcsak erről van szó. A szervezési hiányosságok megszüntetésével sokat javíthatnánk a helyzeten. Felesleges köröket kell futni értelmetlenül. Ne mondd nekem, hogy egy légzés segítő gyógyszert csak személyesen, vizsgálat után a tüdőgyógyászaton (apa épp otthon volt, magatehetetlenül feküdt) lehet felíratni,mert ez nem normális dolog!Főleg úgy, hogy időpont kell, 10 nap múlva lenne is....hogy közben megfullad? Istenem, ezt dobta a gép. És VAN empátia, mert az asszisztens azt mondja, jöjjön be, majd besuvasztom valahová, de lehet, hogy sokat kell várni. Közben mindenki keres valami egyéb megoldást, valakit, aki ismer és ismeri a helyzetet-hogy az ő valakije valahogy írjon egy kurva receptet...szóval így.

alfa.orionis 2012.04.25. 14:22:01

@Dr.laikus PhD:

Ez az ember előtte egy nappal evett az apám születésnapi tortájából, ahogy a nővérek, a betegtársak is.Nem tudtuk, hogy másnap hazaküldi, hiszen az alapbetegség továbbra is fennállt, apa műtétre várt.Ezért vittünk tortát, hogy a kórházban se érezze születésnap nélkül magát.És apa engedélyezte, hogy beavassanak bennünket. Ha nem kérdezek rá arra a bizonyos tünetre-ezért állítottam meg a folyosón-simán hazaküld bennünket nulla ismerettel. Utána leült ugyan velem vagy 3 percre de csak azért, mert nem tudott lerázni.

DarthVader 2012.04.25. 14:28:49

@alfa.orionis:

Ismétlem:

"a rendszer egésze merev, nem átlátható, nem átjárható, és minden empátiát nélkülöző-így aztán rossz! "

Ez bizony így van.

alfa.orionis 2012.04.25. 14:40:33

@DarthVader:

Így bizony.
Elköszönök, minden jót mindenkinek!

bbppoo 2012.04.25. 15:04:02

Feljebb olvastam, hogy amikor már látszott, hogy az édesapa mennyire beteg, és gyakorlatilag haldoklik, érdemes lett volna mellette maradni, és nem konstatálni x naponta, hogy nem evett, és nem vette be a gyógyszert, majd lejjebb jött az ellenlábas, aki erre azt kérdezte, honnan tudjuk, mi oka volt ennek.
Nos erre azt tudom mondani, nincs az az ok, amiért magára hagynám a haldokló szülőmet. Nincs! Ő ott volt, amikor én a világra jöttem, az elsők között látott meg, és tartott a kezében, hadd legyek én az utolsó, akinek az arcát látja.
A Korányiról meg csak annyit, hogy szerintem ha valahol, ott mindent megtesznek a betegekért, ezt tapasztalatból mondom.

Petyat 2012.04.25. 15:22:29

Nagyanyám pár héttel ezelőtt beutalót kapott egy szanatóriumba. Beköltözése napján szédülni kezdett, majd éjszaka leesett az ágyról (otthon ilyen SOHA nem fordult elő), majd másnap megint leesett az ágyról. Harmadnap átvitték egy kórházba kivizsgálásra. Az ottani ügyeletes orvos kérte, hogy mi vigyük utána a cuccait a szanatóriumból és állítsunk össze egy listát a gyógyszereiről. A kezelőorvos, akihez reggel került, minden kivizsgálás elött megállapította, hogy területileg nem illetékes és kibaszta a kórházból. Mire odaértünk a cuccaival már útban volt a mentő az illetékes kórház felé. A kezelőorvost az sem zavarta, hogy előző nap a kollegája hívott be minket és hogy nagyanyám talán szeretne visszamenni a szanatóriumba. Aznap este amikor benn voltam nála (a harmadik helyen) jön a nővér, hogy itt vannak a gyógyszerek. Kérdem tőle, mégis milyen gyógyszerek? Azt válaszolta, hogy ő nem orvos, nem tudja, ezek az ESTI gyógyszerek. Mondom neki, hogy hoztunk egy listát, arról mit szed. A csaj azt monda, ezeket akkor is vegye be, a listát majd reggel megnézi a doki. Én erősködtem, hogy ne vegye be az ismeretlen bogyókat, végül mégis bevette. Tíz perc sem telt el újra szédülni kezdett és elálmosodott. Napokat töltött a kórházban és végig rosszullétekre panaszokdott, hazakerülése után még napokig szarul volt, mikor meglátogatta a háziorvosa, agyrázkódást és bordatörést diagnosztizált nála.

Az eset tanulsága, hogy a kórházakban az orvoslátogató drogdílerek által megvásárolt orvosok egyszerűen kísérleti egereknek tekintik a betegeket. Ezt eddig is tudtuk, de az egészen új, hogy miután nem tudnak vigyázni a betegre és a SZANATÓRIUMBAN sérül meg, ezután 3 egészségügyi intézmén sem tudja diagnosztizálni az agyrászkódást, amit közvetve ők okoztak.

Tulajdonképpen visszafele sült el a dolog. A szanatóriumban nem került sor a kivizsgálására, ellenben balesetet szenvedett a feltehetően a kísérleti jelleggel alkalmazott gyógyszerek miatt jelentkező rosszullétek miatt.

Hab a tortán, hogy a három nap alatt, amig a kórházak egymás közt mindíg ebédidőben költöztették alig evett valamit és ezért még jócskán le is gyengült.

Azt hiszem ez a sztori is megér egy posztot, ha több időm lesz, szeretném kivizsgáltatni az ügyet, talán per is lesz belőle.

tschaffer77 2012.04.25. 15:32:01

Mindenkelőtt részvétem a posztolónak.

@Dr.laikus PhD:

Két hétről van szó ne felejtsük el, a család semmi komolyra nem számított, ezért ez a hirtelenség külön megnöveli a sokkhatást amit a posztoló kapott.
Ön is pont itt téved amikor más cselekvést vár el a posztolótól.
Bekerül az illető a kórházba és nincs semmi durvára felkészülve mert a leletei jók. Ott kiderül hogy rákos. Én is azt mondanám hogy naés rákkal ma már elélnek akár évekig is az emberek beállítanak és megyek haza. Dehogy kell hogy az egész família itt virrasszon az ágyamnál. A beteg 2 nappal a halála előtt kapta meg az igazi diagnózist hogy már csak napjai vannak hátra. A posztoló feltehetően másnap tudta meg. Nem tudom Ön hol dolgozik, de példának okáért nem kevesen vannak akik olyan munkahelyen dolgoznak ahol arra a kérésre hogy bocs holnaptól pár napig nem jövök (és nem hetekkel vagy inkább hónapokkal előtte egyeztetem) akkor azt mondják mehetsz de már ne is gyere vissza. (És ha önnek például életmentő műttet kéne végeznie másnap lemondaná?) És ez csak egy lehetőség. Éppen ezért a posztolót tenni felelőssé hogy nem virrasztott ott két hétig az apjánál aki jó állapotban negatív leletekkel ment kórházba embertelen és érzéketlen.

Vagy ezek szerint a valós véleménye az hogy ha egyszer kórházba kerül jobb ha a halálra készül az ember.

És akkor a lényegi kérdés a megelőzés és szűrés. Hogyan lehet hogy ennyi negatív röntgen után mégiscsak ilyen beteg az ember? A röntgen nem szűri ki mert elavult technika és ha nincs egy focilabdányi daganat akkor úgysem látják, mert akkor egyszerűen pazarlás a röntgen úgy ahogy van. Esetleg a röntgenorvosok bénák? Miért nem küldék el a beteget a 2-ik röntgen után a 3-ik helyett egy ct-re? Esetleg kiszúrhatták volna a betegséget akkor amikor még lehet tenni valamit?

tschaffer77 2012.04.25. 15:39:17

@ArgonX: Szerinted akkor mi az ápoló személyzet dolga ha nem kell nekik a betegnek a gyógyszerét beadni? A feladat annyi hogy oda kell tenni egy tálka gyógyszert meg a kaját és meg kell igazítani egy ágyat és felírni a kórlapra a lázat ezt bármelyik betanított munkás megcsinálja minek ápolói képzettség akkor?

Elég lenne egyetlen ápoló aki beérkezékor szúr egy vénát a betegnek, és távozáskor eltávolítja, és ennyi?

Braincelle 2012.04.25. 15:46:19

@tschaffer77:
Minden vizsgálatnak van felbontóképessége, még a CT-nek és az MR-nek is, igaz, a felbontásuk jóval pontosabb, mint a röntgené.

Kissejtes tüdődaganat nagyon korán áttétet ad, még pár milliméteres méretűen is, esetleg még azelőtt, hogy látszana a primer tumor a röntgenen. Nálunk (neurológián) sokszor úgy derül ki tüdőtumor, hogy a neurológiai tünetek miatt bekerült betegnél kiderül a hatalmas agyi áttét, és aztán, a további vizsgálatok során az addig tünetmentes tüdődaganat.

A mellkas röntgent egyébként a tbc szűrésére, és nem a tüdődaganatéra. Lakossági szűrésre nyilván jobb, mint a semmi persze.

Dr.laikus PhD 2012.04.25. 15:53:40

@tschaffer77:

Megértem, hogy részvétlennek tart, de ez nem kéne megakadályzza abban, hogy még egyszer figyelmesen elolvassa a posztoló írását és értelmezze.

Honnan a három nap? Nem írja, sőt a vizsgálatok ideje, a biopszia kiértékelése már önmagában nem három nap.

Mire leülnek a beteggel, megbeszélik vele a diagnózist, pláne a Korányiban minimum 10 nap, de a diagnózist ismerve, az elkezdett kezelést, a gyógyszereket amiket kapott általam ismerve (én laikus vagyok, de beteg, amit szintén megírtam) jóval több napról, inkább hétről van szó.

Értem én, hogy nem mindig lehet a haldoklónál maradni, haza vinni.
Ha nem lehet, akkor nem írok ebben a stílusban, nem hibáztatok ilyen stílusban, utána olvasok, megkérdezem mi volt, mi történt, miért történt.
Okokat keresek, ha van.

Régóta olvasok és kommentelek, írtak ide fájdalmukban szenvedők, de nem így, nem ezt.
Nem kell orvosnak lenni, én sem vagyok az. Hibáztatni lehet orvost ha nem kellő módon tájékoztat, nem kellő módon beszél, de a fentiek miatt nem.

Van amikor évek óta negatív lelet után mégis rákos lesz az ember, ami az orvostudomány mai állása szerint nem alakul ki napok alatt. Megnőni viszont képes gyorsan, de akkor már súlyos.

Elismerem, hogy hozzátartozónak mindig nehezebb, a beteg teszi ami a dolga, ha tudja elrendezi a dolgait, igyekszik, beveszi a gyógyszert és nem a fiókba teszi, vagy elutasítja a kezelést, de ezt is közli.
Vagy teszi amit jónak lát és gyorsan elmegy, mert az élet fáj, sokszor nagyon, csillapíthatatlanul tud fájni.

Gondolja át még egyszer kérem, olvassa el még egyszer kérem.

lioliom 2012.04.25. 15:56:32

@Prof. GiraffaCamelopardalis Phd.: Nem tudom milyen hitben szeretnék haldokolni.Egyet azonban tudok,hogy nem hatna rám pozitívan,ha közölnék,hogy biztos meghalok pár napon belül.És köpjenek le,de nem hiszem,hogy ügyet akarnék intézni.Esetleg csak akkor,ha valami nagyon égető.Olyan meg nincs egy bizonyos kor felett.Én úgy gondolom a reményt nem szabad elvenni senkitől.Nem is hiszem ,hogy így lenne.de csak azért imádkozom,hogy ez ne történjen meg és inkább forduljak le a székről 1 mp alatt.És ezt kívánom a szeretteimnek is,ha már muszáj menni.Nem hiszek benn,hogy a szenvedés,a kilátástalanság nemesít!

preston 2012.04.25. 15:58:16

Budai hegyvidéki kórházban volt dolgon pár éve.A főlépcsőn a bejárat előtt hatalmas kutyagumi. Szóltam a főportásnak, az ügyeletes nővérnek és az orvosnak. Mire fél óra múlva kijöttem sárgás fekália nyomok vezették az emeletre, a folyosókra.
Ezért is félek kórházba kerülni.

lioliom 2012.04.25. 16:03:12

@atiro: Igazad van!Én nem tudom,hogy itt ki orvos vagy egészségügyis,de a hozzászólásokból erősen sejtem.Tök ezt érzem Én is.Ritkán látogatom ezt az oldalt,mert mindig felnyomja a vérnyomásomat és szabályos rettegés lesz rajtam úrrá,hogy Jézusom csak orvos közelében ne kerüljünk.

Anti Anyag (törölt) 2012.04.25. 16:05:41

Amilyen szar állapotban vannak a kórházak, nem nagyon értem miért nem lehet kérni egy végső injekciót.

Ezzel sok minden ki lehetne kerülni, többek között azt is, hogy az ember adott esetben gagyi személyzet mellett agonizáljon napokig.

Dr.laikus PhD 2012.04.25. 16:06:20

@lioliom:

Hát ezt nem lehet megrendelni.
Minél idősebb valaki annál több elrendezni valója akad.

Van mód arra, hogy a felvételnél közlöd, hogy a nevedben ki intézkedjen, kinek számoljanak be az állapotodról.

Attól, hogy az emberrel közlik az állapotát egy végstádiumban milyen reményt vesznek el?
Attól, ha nem abban, csak egy súlyos betegségben magamtól veszem el a közreműködés lehetőségét az jó lenne a betegnek?

Egy biztos. 1 mp-es halált nem lehet rendelni. Az úton végig kell menni. Nem adják ingyen. Általában... :)

szuvenir 2012.04.25. 16:09:26

Reszvetem a posztolonak.

Elisabeth Kubler-Ross szerint a halal ill. halalos betegseg hire hatasara 5 fazison megyunk keresztul.
1. Tagadas ("Hiszen teljesen jol vagyok/van.")
2. Duh ("Miert en/o? Ki a felelos?")
3. Alkudozas ("Csak meg nehany evet..")
4. Depresszio ("Akkor minek eljek...")
5. Elfogadas ("Minden rendben lesz")

en.wikipedia.org/wiki/K%C3%BCbler-Ross_model

Minden hozzaszolonak meg kell ertenie, hogy a legtobb hasonlo poszt az elso ket fazis alatt irodik.

lioliom 2012.04.25. 16:10:16

@Braincelle: Persze,ha a szakszemélyzet így tájékoztatta volna ahogy most Te minket akkor talán nem írt volna ilyeneket és talán meg is nyugodott volna a megváltoztathatatlanba.De ez nálunk nem divat.Ilyenkor a leterheltségre hivatkozva ,bunkók.

Irkutszk 2012.04.25. 16:17:35

@öreg tyúk: Megértem a problémát, és bizonyára te is nagyon jól tudod a legfőbb ellenérvet, miszerint a beteg személyiségi jogai miatt létezik ez a probléma. A megoldása az én véleményem szerint egyértelműen az, hogy a beteg és a családja (khm, mármint a leendő betegek és családjaik, azaz a családon belül most, és a jövőben mindig) őszinte, bizalmi viszonyban kell lenni. Így amikor baj van, akkor az orvosnak mondani tudja a beteg (ha nem tudja mondani, akkor az orvos úgyis megy a hozzátartozóhoz), hogy igen, a lányomat / fiamat / menyemet / unokámat / unokatestvéremet / anyámat tessék tájékoztatni. Ahogy említetted is, a nagy bajok az egész családot érintik, nem szabad, hogy ilyenekben egymás előtt titkolózzunk.

lioliom 2012.04.25. 16:24:12

@Dr.laikus PhD: Tudod van nekünk egy nagyon-nagyon jó orvos ismerősünk.Az mondta nekem amikor az Apám 5 perc alatt meghalt tüdőrákban/mindjárt erről bővebben/,és Én virnyákoltam,hogy miért így és még el sem tudtunk búcsúzni,meg stb.,hogy miért vagyok Önző?Az jobb lett volna,ha szenved,ha kétségbe esik,ha megtudja,hogy halálos beteg?Azért csak,hogy elintézzen mindent meg,hogy elbúcsúzzon?Nem ,nem lett volna jobb neki,csak esetleg nekünk.És igaza volt.kellet idő mire beláttam!
Szóval a tüdőrák.Csak a boncolás után derült ki,hogy az van neki,mert egyszerűen ereje teljében hírtelen vért hányt,majd összeesett és kész.Még a kiérkező mentő sem tudta,hogy mi lehetett.Igaz Ők gyanakodtak valamire,mert mondták,hogy szerintük ez nem gyomor eredetű.Mi azt hittük.Legnagyobb döbbenetünkre jött meg az eredmény,hogy nyirokcsomó áttétes tüdőrák.Előtte pont egy hónappal volt tüdőszűrésen.Negatív volt az eredmény.Tünet semmi.Köhögött ugyan,de nem nagyon.A körzeti a vérnyomás csökkentő mellékhatására gyanakodott.Szóval a posztolónak csak azt mondom.Sajnos van ennél gyorsabb lefolyású is,de így volt jobb.Azt sem tudta,hogy beteg,nem hogy halálos beteg.Az utolsó pillanatig boldog volt és nem szenvedett.

Irkutszk 2012.04.25. 16:30:38

@Petyat: Az én meglátásom szerint helytelenek a következtetések.

1. A szanatóriumban esett le az ágyról és sérült meg, nem a kórházban.

2. A kórházban nem 'az orvoslátogató drogdílerek' írják fel a gyógyszereket a betegnek, hanem az orvosok.

3. A szanatóriumban kellett hogy legyen információ az ott tartózkodók gyógyszereiről.

4. Minden 'bogyó' fehér és kerek, úgyhogy azt, hogy milyen gyógyszereket is kapott a kórházban a beteg, esetleg az orvostól kellett volna megkérdezni, és nem felháborodni.

5. Egy idős ember nehezen szokik hozzá az új dolgokhoz. Gondoljon bele, hogy az otthoni megszokott körülményei közül átkerült egy szanatóriumba, ami lehet, hogy pompás és tökéletes, de akkor is más. Ehhez idő kell, amíg egy idős ember hozzászokik. Előre szólok, hogy amikor a nagymama hazakerül a szanatóriumból, ugyanez a történet fog lejátszódni kicsiben, ugyanis vissza is kell majd szoknia az otthoni környezetéhez (azért kicsiben, mert a régi szokások segítik majd a hozzászokást).

Dr.laikus PhD 2012.04.25. 16:33:38

@lioliom:

Szép történet és szerencsés.
Nem neked, neki volt az.

Részvétem. :-)

2012.04.25. 16:36:35

@VaTi: Ennyi.

Az a helyzet, hogy egy orvos, ha a helyzet tényleg rossz (és arról senki sem ír, hogy volt az orvosnál, aki azt mondta, minden rendben, és tényleg minden rendben volt), gyakran nem tud olyat tenni, hogy az a betegnek/hozzátartozójának jó legyen.

Azért nem, mert él bennünk egy nagyon erős bűnbakképző mechanizmus, ami törvényszerűen a kisebb ellenállás irányába megy el.

Ez az az ország, ahol nyugodtan lehet cigányozni, a Parlamentben meg zsidózni, kommunistázni, nácizni. Ezt itt lehet. Lehet sebészhentesezni, gyilkosorvosozni is. Meg pedofil pedagógus, meg a többi.

Itt simán belefér a közmorálba a gyűlölet, ami félelmet szül.

És mivel tök alap, hogy gyűlölni bárkit lehet, de tényleg, bármilyen csoportot, mert azért nézzünk magunkba, ugyan kit ne lennénk hajlandóak foglalkozás vagy külső jegyek alapján megvetni, szóval ezért tudjuk, hogy minket is utálnak, és képesek lennének megölni.

Így aztán jó hangosan kell utálkozni, hogy a többivel először ne minket mészároljanak le.

És a sok marha azt hiszi, hogy azzal, hogy nekiáll cigányozni, majd kevésbé kell félnie a nyolckerben. Ha jóóól megmondja, hogy az orvos egy gyilkos, akkor jobb lesz az egészségügy, nő az empátia.

Aha.

Hát, mit is mondhatnék, gyűlölködjenek csak tovább.

Ha tényleg ez a cél, és mert a társadalom valóban minden szinten kollaborál, beismerem, jól haladunk.

Lefele az állatok szintjére.

Irkutszk 2012.04.25. 16:40:42

@lioliom: Az én gondolkodásom szerint gondolatban fel kell készülnünk mindenre, úgy a legjobbra mint a legrosszabbra (csak a legjobbat nem merem elképzelni sem, hadd örüljek, ha jó dolgok történnek velem). Tudod, van az a mondás: Reménykedj a jóban és készülj a legrosszabbra.

Irkutszk 2012.04.25. 16:42:56

@Fyall: Az angol parlamentben történt, hogy az egyik képviselő a másikat görénynek nevezte. Reagálási joga következtében a megszólított a következő kijelentést tette: Ön ezt nem tudhatja, mivel a tetveknek nincs szaglószerve.

2012.04.25. 16:44:57

@Irkutszk: És mondjuk hány ember tetvezi-görényezi egymás a villamoson?

Na, megyek és megnézem. Jövő héten repülök.

Irkutszk 2012.04.25. 16:51:46

@Dr.laikus PhD: Az igazsághoz azért hozzátartozik, hogy ugye az angol parlamentnek van Alsóháza, ahol mindent szabad... ;P

VaTi 2012.04.25. 17:01:09

@Fyall: közben azon gondolkodtam, hogy ha megírnánk ennek a posztnak az ellenkezőjét, a reakciók ugyanezek lennének.
- 5 röntgen volt - csak egy volt
- tájékoztatták a beteget - nem tájékoztatták
- többféle gyógyszert adtak - nem váltottak pedig szükséges lett volna
- nem élesztették újra - újraélesztették
stb
helyettesítsünk be minden nehezményezett pontot az ellenkezőjével. Aztán olvasd el újra a kommenteket. _Pontosan_ ugyanazokat le lehetne írni.

Dr.laikus PhD 2012.04.25. 17:01:52

@Irkutszk:

Istenem, ha a mi házunk lenne ennyire úrian angolosan póri, kiegyeznék velük.

VaTi 2012.04.25. 17:07:13

@Irkutszk: OFF. Anekdota egy "parlamenti" gyűlésről:
Mária Terézia az összegyűlt főrendek és nemesurak számára vázolta az Ausztria számára kedvezőtlen politikai helyzetet és a kincstár helyzetét, mikor kancellárja, Kaunitz felsóhajtott:

- Felség, mondjon már valami bíztatót is!
- Nincs rajtam bugyi.
Bocsánat, parlamentről eszembe jutott :)ON

nextdoor · http://www.lelenc.hu 2012.04.25. 17:15:49

Nagymamám 1998 áprilisában halt meg. Előző év novemberében stomazsákot kapott, majd január végén diagnosztázálták a csontáttétet. Abban maradtunk, hogy amíg az otthoni fájdalomcsillapítás megoldható, amíg tud mozogni illetve képesek vagyunk mi mobilizálni, addig nem visszük kórházba. Egy március végi napon lett rosszul. Mentővel mentünk a Margit kórházba. Mentőben is vele lehettem. Ahol infúziót kapott, benne fájdalomcsillapítót, keringéstámogatót. Kezelőorvosa szerint napjai voltak. Ekkor kértem felvételünket a Hospice részlegbe, ahol morfiummal csillapították fájdalmait - azt mondták, ezt otthoni ápolásos betegnek nem adhatják, kijárós szakszemélyzetet pedig nem tudnak biztosítani. 6 napot töltöttünk ott együtt - én Nagyival aludtam, szüleim, testvérem egymást váltva látogatták. Szóval csak azt szerettem volna mondani, hogy a halálhoz vezető út nem könnyű, és azt kívánom minden haldoklónak, hogy ne legyen egyedül, a hozzátartozóknak pedig, hogy keressék meg a módját annak, hogy velük legyenek. Meg lehet találni, bár sokkal nehezebb, mint utólag az egász orvostársadalmat okolni a haláért, annak mikéntjéért... (És tényleg csak zárójelben: mindannyian dolgoztunk, gyerekünk volt, de megoldottuk, szabadság, gyerekek ide-oda rakosgatása)

nextdoor · http://www.lelenc.hu 2012.04.25. 17:19:19

ja, és off, de hátha van itt orvosdoktor: MRI szöveges leleten: TH.IX. corpus bal oldalán friss porotikus törés látható csontvelő ödémával. A gerincgyógyászom (korábban operált más miatt) nem látja a felvételen ezt. Mit tehetek? (fáj nagyon)

lioliom 2012.04.25. 17:30:49

@nextdoor: Az írásod hatására elolvastam még egyszer az eredeti beszámolót.Mert Te is és többen is az író felelősségét firtatják,burkoltan felvetik,hogy Ő nem akarta ápolni az Apját,csak követelőzött,stb.Tehát még egyszer elolvastam,de Én semmi olyat nem láttam amit Te itt és még mások is sejtetnek.Én egy kétségbeesett hozzátartozót láttam aki még képtelen felfogni a megváltoztathatatlant,és valahol keresi a hibát az okot,mert még a feldolgozás elején tart.És ebben nem segített neki senki a kórházban sem/mondjuk emberi szóval/és sajnos itt sem sokan.Inkább kioktatják,emberi mivoltában bántják.Pedig ennek az oldalnak talán az lenne a legfontosabb dolga ,hogy tanácsot adjunk,tippeket,felhíjuk a figyelmet a visszásságokra és vigasztaljunk,magyarázzunk/már aki ért hozzá.Ne kioktassuk és lekezeljük egymást.És biztos nem vagyok képben/Majd felhomályosítanak/,de a vicceket sem értem.Mármint a szerepüket,itt.

nextdoor · http://www.lelenc.hu 2012.04.25. 17:39:27

Dr.laikus PhD ...ööö...:)) köszönöm. Okíts kérlek: MR CD a kezemben, írott lelet a kezemben, mit kérdezzek? Erősítse/cáfolja meg az írottakat, ha tényleg törés, akkor menjek el újra az eddigi gerincgyógyászomhoz, hogy de márpedig?

nextdoor · http://www.lelenc.hu 2012.04.25. 17:44:42

@lioliom: Félreértettél. Nem tűnik ki a posztból, hogy bement-e az orvosohoz, hogy kérdezett-e, hogy gondolkodott-e alternatíván. Amikor a beteg kórházba került, jól volt "még önállóan evett, fürdött, sétált, kedélyállapota jó volt, még viccelődött is, bizakodott a gyógyulásban, a hazatérésben. (Fizikailag is elég stramm volt: 180 cm magas, 76 kg." Ha úgy kellett lennie, hogy kórházban kell maradnia, biztos oka volt. De túlzásnak és oktalan tartom, hogy azt írja, közömbös, kegyetlen, stb. lett volna az orvosi gárda... Sógorom tavaly májusban halt meg, tüdőrákban. Nem okolom az orvosokat a fájdalmai, az agóniája miatt.

karcsibácsi 2012.04.25. 17:56:08

@Petyat:
"Azt hiszem ez a sztori is megér egy posztot, ha több időm lesz, szeretném kivizsgáltatni az ügyet,"

Öreg, előbb magadat vizsgáltasd ki a psychiátián, mert amiket irkálsz, az akkora marhaság, hogy rá lehet támaszkodni.

lioliom 2012.04.25. 17:56:24

@nextdoor: Mert a sógorod volt és nem az Apád!Az azért csak más!És Én pont kiolvasom,hogy tudott mindenről,hogy ott volt,hogy beszélt velük,és,hogy nem igazán voltak tekintettel emberileg rá.Sem a betegre.Nem biztos ,hogy ennyire ahogy írja,de hogy egy db tárgy volt a beteg az biztos.

Dr.laikus PhD 2012.04.25. 17:58:11

@nextdoor:
Nem tudok neked mondani semmit, nem vagyok orvos.
Fricska csak a nevem, de jóval előbbi, mint a volt bitorlóé, csak én soha nem titkoltam. :D

Meg fogja mondani mit tegyél.
Én elmentem hozzá időpontkérés után és jól tettem.

tundee 2012.04.25. 18:03:42

@öreg tyúk: Ön hány ápolónőt vagy orvost nevelt a nemzetnek, hogy ne legyenek ilyen mostohák a körülmények? Mert például az én munkahelyemen 36 betegre egy műszakban 3 nővér és 2-3 orvos jut. Hiddje el ez komoly munkatempót kíván, s bármennyire is lenne nekem is igényem a betegeimmel és hozzátartozókkal nyugodt körülmények között beszélgetni erre sokszor nem jut megfelelő mennyiségű idő még a folyamatos túlórázás ellenére sem. Szóval kedves öreg Tyúk (és a hasonló véleményen lévők hada) küldje gyermekeit, unokáit az egészségügybe dolgozni, s hátha akkor változnak a körülmények.

Braincelle 2012.04.25. 18:05:45

Igen, a "közömbös" a másik nehéz szó, amit ha egy , a szerettét elvesztő hozzátartozó az orvos szemére vet, akkor nagyon nehéz objektivizálni. Az ember ilyenkor, ha ő az áldozat, nem érti, hogy foroghat tovább a föld, hogyan nevethetnek más emberek. És ez egy természetes reakció.
Az őskonfliktus az orvos-beteg kapcsolatban az, hogy "nekem ez az egyetlen életem van, neki meg csak egy beteg vagyok a sok közül".
Ezen nem nagyon lehet változtatni. Lehet úgy trükközni, kommunikálni, hogy ne legyen ez az érzésük a betegeknek és a hozzátartozóknak, de olyan értelemben ez csalás, hogy az osztályon fekvő betegek számomra idegenek, az én életem szempontjából mindegy, hogy hogyan alakul a sorsuk, tehát közömbös vagyok irántuk.

Ettől még van olyan, aki meghalt és naponta eszembe jut, és csomót gondol rájuk az ember meg aggódik azokért, akikkel éppen valami akutság van, de nyilván nem annyira, mint az, aki együtt élt az illető beteggel.

És ráadásul egyéni adottság, hogy ki mennyire tud jópofizni, megsimogatja-e a beteg kezét, mosolyog-e. Ezt valamennyire lehet akarattal befolyásolni, de senki nem bújhat ki a bőréből. Nagyon sok olyan orvos van, aki nem tréfálkozik a betegekkel, nem szeretgeti őket, ellenben nagyon tud és nagyon precíz. És elvégre ő azért van ott, hogy diagnosztizáljon és eldöntse a terápiát. Még az is szubjektív ráadásul, hogy melyik betegnek melyik orvos "jön be". Ez is emberek közötti kapcsolat. Van aki a kezét megsimgató, mosolygó, mindig biztató orvost szereti. És van, akinek a tényeket közlő szakemberre van igénye, akit semlegesnek és nyugodtnak szeret látni stb.

Amikor vki kegyetlennek titulál egy orvost, az nagyon merész és nagyon veszélyes és nagyon értelmetlen.
Orvosnak sose rezdüljön meg véletlenül az arca. Én úgy gondolom. Ha empátiát kell mutatni, játssza el, hogy együttérez (játssza el azt az együttérzést, amit tényleg érez), a lelke sosem legyen ott az arcán.

Mert ha a következő pillanatban újra kell éleszteni a szomszéd szobában, akkor kisírt szemekkel és remegő kézzel nem annyira fog menni.

Akit kegyetlennek gondolunk, az sokszor jól képzett, fegyelmezett orvos, aki nem tud eléggé úgy tenni, mintha nem lenne az.

Fergio 2012.04.25. 18:25:08

@Dr.laikus PhD:
Kedves Laikus PhD. Vagy nagyon naív vagy, vagy valami okból kifolyólag véded az orvosokat bármit is ír bárki. Azt tudjuk, hogy a posztolók mind hülyék, hazudnak, és olyan biztosan nem történt meg, amit írtak. Mert csak kitaláció az egész. Persze. Akkor csak egy apróság: az édesapám 2005-ben halt meg hasnyálmirigy rákban a Szt. István kórházban. Amikor már nem tudott kommunikálni, csak feküdt, és tudni lehetett, hogy 1-2 hete van csak hátra, kértük, hogy legalább a fájdalomcsillapítót kapja meg, ha már ugye meggyógyítani nem tudják a szuper orvosok. Amikor bementünk - minden nap - hallgattuk a nyögéseit, és amikor megkérdeztük, hogy esetleg már beadták-e neki a fájdalomcsillapítót, akkor a válasz az volt, hogy sajnos még nem. Ezután adtunk a dokinak tízezer Ft-ot a zsbébe, és akkor hirtelen lett ideje, és beadta neki. Ennyit a szuper orvosokról, meg arról, hogy nincs paraszolvencia, és hogy mind éhen akar halni... Ja és csak szólok, hogy ezt nem én találtam ki, és nem hazudok, még mielőtt ezt találnátok ki egyetlen magyarázatként orvoskák. Alapvetően semmi bajom az orvosokkal, de amikor azt olvasom, hogy minden orvos megtesz mindent, és a szemét posztolók meg támadják őket, és jajj Istenem, akkor ez az eset mindíg eszembe jut, és felmegy a pumpa!

Dr.laikus PhD 2012.04.25. 18:39:51

@Fergio:

Nem vagyok naiv és nem védem kritikátlanul az orvosokat.
Olvashattál itt tőlem késhegyig menő vitát, gorombaságtól sem mentesen, mert máshogyan gondoltam.

Mama (nekem az marad), 99 évesen kapott combnyaktörést, altatás után rettentő zavart volt még a harmadik napon is.
Tegezték, kiabáltak vele (mert öreg, akkor süket is, demens akkor végleg elment az esze is), ordított mert nem voltak szavai, nem működött a nyelve.
Ott voltam vele, valahogy én értettem mi lehet a baja, de én vagyok a lánya basszus... ki más, ha nem én.
Én is megkérdeztem mikor kapott fájdalomcsillapítót, persze, hogy reggel. Balhéztam én is a magam módján, de azonnal kapott gyógyszert. Ja és nem fizettem, mert ezért nem jár hálapénz.
A fájdalomcsillapító jár.

Szóval nem kell egy blogon vádolni, hülyeséget beszélni, mert akkor esetleg valaki megmondja.
Én megtehetem.
Nem vagyok orvos csak beteg és a mamám is él.

Igazság, hol vagy? 2012.04.25. 18:47:45

@preston: Kedves preston!Ne haragudjon,a hátát majd később mosom meg,mert most szóltak,hogy kutyagumi van a bejárat előtt!Kedves preston!Ne haragudjon,de a vizsgálatát majd később folytatom,lásd előbbi indok..Ugye ezt viccnek szántad és nem erre a posztra?

Csigorin 2012.04.25. 19:41:42

Hat ha velem lenne ilyen, en elvarnam az oszinteseget. Elottem ne titkolozzanak, mondjak el kerek-perec mi bajom van. Ha becsapnak, megrendul az orvosba es a kezelesebe vetett bizalmam.
Szoval ebben igenis az orvosnak volt igaza.

mathuska tudatosvalaszto2018.blog.hu 2012.04.25. 19:51:17

Szeretném őszinte részvétemet kifejezni a blogíróval. Gyakorló orvosként úgy érzem, kell néhány helyreigazítást tennem az esettel kapcsolatban és az egészségügyi ellátásban résztvevők szemszögéből is megvilágítani a történeteket. Először is szeretném leszögezni, hogy a provokációnak szánt cím: "a rákos beteget nem élesztünk újra" nemcsak bevett gyakorlat hazánkban és a világ minden részén, hanem orvosetikai alaptézis, a végstádiumú, gyógyíthatatlan daganatos betegeket tilos újraéleszteni, hiszen az az agónia felesleges és értelmetlen elnyújtását jelentené.
Véleményem szerint szakmailag semmi elmarasztalható hibát nem követtek el a Korányi Kórhátban. Alapos kivizsgálás után rövid időn belül diagnosztizálták az incurabilis (gyógyíthatatlan), multiplex tüdőáttétekkel járó malignus csontdaganatot. Megjegyzem, a negatív mellkas röntgen felvételek és CT-vel igazolt tüdőáttétetek nem jelentek ellentmondást, hiszen az utóbbi sokkal részletgazdagabb képalkotó eljárás (rtg vizsgálat nem alkalmas néhány mm-es elváltozások kimutatására). Ráadásul a diagnózist bronchoscopiával és szövettani vizsgálattal is alátámasztották. A "kegyetlen" főorvosnő csak szakmai kötelességének tett eleget, amikor a beteget és hozzátartozókat azonnal tájékoztatta a rossz hírről. Ez alapvető emberi jog. A módját persze lehet kritizálni, nem tagadom.
A mellkas röntgen vizsgálatokat valószínűleg a mellkasi folyadék monitorozása miatt végezték, nem tumorkutatás céljából. Gyógyíthatatlan betegség esetén a medicina tüneti kezelésre szorítkozik. Ez jelen esetben valóban az ödémahajtás és fájdalomcsillapítás. A vízhajtók (furosemid) káliumvesztő diuretikumot közé tartozik, ezért Káliummal együtt adjük (peros 3tabl kálimmal egyébként nem lehet hyperkalaemiás állapotot előidézni). Mannisol (gondolom agyi áttétek miatt) szintén káliumszint csökknető szer, ebben sem találok semmi kivetnivalót. A szteoid alkalmazható és alkalmazandó szer a csontfájdalmakra. Malignus betegségeknél azonban opiátszármazékok jelentik a fájdalomcsillapítás sarokkövét, melynek köztudott mellékhatása a szedáció és a légzésbénulás. Ezért igen óvatosan, az igen gyors hozzászokás miatt emelkedő dózisban és más fájdalomcsillapítokkal kombinálva kell alkalmazni, hogy még kielégítő legyen a fájdalomcsillapítás, de ne okozzon légzésdepressziót. A gyors állapotromlás nem a kezelés eredménytelenségét jelenti, hanem az alapbetegségből adódik. Ugyancsak tévhit, hogy a végstádiumú malignus betegségek rossz laborparaméterekkel járnak.

Mélységesen átérzem a felháborodást, és laikus oldalról jogosnak látom a vádaskodást, hisz ez egy alapvető gyászreakció. Én ugyancsak vesztettem ez közeli hozzátartozót és nem tagadom hasonló érzések kavarodtak bennem. Véleményem szerint az intézetben szakmai hibát nem követtek el, a bejegyzés arról is tanúskodik, hogy részletes felvilágosítást kaptak a családtagok. A kórházban leginkább ápolási problémákat látok.

Bikli néni 2012.04.25. 19:57:03

"Ezután csináltak még hasi ultrahangot, vérvételt, elmondásuk szerint (mivel leleteket nem mutattak soha)"
vs.
"három hatalmas kálium tablettát adtak be neki(!), ami az amúgy is megemelkedett káliumszintet tovább emelte, és a szívet annyira megterhelte, hogy egy kivégzéssel volt egyenértékű."

Nem tudom, írta-e már valaki előttem, hogy ha soha semmi leletet nem látott senki, akkor honnan tudta a posztoló, hogy "az amúgy is megemelkedett káliumszintet" emelte tovább? Nem vagyok orvos, lehet, ebben a betegségben az emelkedett káliumszint evidens, akkor bocsánat.

Részvétem a posztolónak, bár kicsit úgy érzem, ez a poszt inkább a feldolgozatlan gyász szüleménye, mint már annyi másik ezen a blogon :(

Cs 2012.04.25. 19:58:35

Értem én az Olvasó fájdalmát és dühét. Végignéztem egy rákos beteg utolsó éveit és a végstádiumot is közelről. Borzasztó élmény. Az utolsó hetekben borzasztó gyors a lépülés szó szerint napról napra rosszabbodik. Az egyik nap még fel tud kelni az ágyból, a következőn már nem, aztán már WC se megy, pelenka. Szörnyű fájdalom elviselhetetlen, nincs olyan fájdalomcsillapító ami csillapítaná anélkül, hogy ki ne ütnék, a láb vizesedés természetes velejárója.
Lehet, hogy kegyetlenül hangzik, de végstádiumban lévőnek megváltás a halál, onnan, hogy teljesen magatehetetlenné válik és kommunikálni se tud. Újraélesztés vele szembe igazságtalan. Sokszor kómába esnek az utolsó hetekre.

A végén nincs az az orvostudomány ami segíteni tudna. Az egyetlen amit lehet tenni, hogy a család ott van vele és elbúcsúzik, amíg lehet. Bármilyen kegyetlen és szörnyű az egész, de lehet hogy másnap már nem lehet megtenni.

Nem kívánom senkinek se ezt átélni, ez egy reménytelen és kegyetlen helyzet.

Reaper Man 2012.04.25. 20:11:36

Olyan a magyar egészségügy, amilyen ez a blog is: szánalmas, de ezt érdemeljük. Van akinek a pénztárcája tűnik el a kórházban, nekem a hozzászólásom a poszt alól. Csak úgy elpárolgott. Szánalmas blog szánalmas cenzora, ennyit tudsz! :-(

mathuska tudatosvalaszto2018.blog.hu 2012.04.25. 20:31:17

A kórházi személyzet részéről érzett empátia hiánya részben az igen megalázó bérekből és a túlhajszoltságból következik (saját esetemben havi 400 óra (nem számítva az ingyen napi túlórákat és a készenléteket) és mindezért annyit keresek mint egy diplomanélküli szakmunkás), a terhelés olykor elviselhetetlen mértékű, ilyen körülmények között nehéz minden pillanatban megfelelően bánni, kommunikálni a hozzátartozókkal és betegekkel. Ez persze nem mentség.

A hivatásból adódón egyébként sem várható el teljes empátia az orvos részéről, törekszünk tárgyilagos és érzelmektől mentes tájékoztatásra. Az érzelmi kiégés így is fenyegető veszélyt jelent az egészségügyi személyzetre. A terminális állapotú betegek elvesztése sajnos része a munkánknak, nem várható el, hogy úgy viszonyuljunk hozzá, mint a saját hozzátartozónk halálhoz.

cenzorilla 2012.04.25. 20:33:14

@Reaper Man:

Nem tiltottalak ki, csak töröltem, mert súlyosan és sértő módon személyeskedtél.

Ha gondolod ki is tilthatlak....

látjátok feleim szümtükkel 2012.04.25. 20:56:48

@Petyat: "...éjszaka leesett az ágyról (otthon ilyen SOHA nem fordult elő),..."

Hogy hanyatt ne vágjam magam! Az apósom 85 éves, egyedül él, nem szédül, mégis leesett éjszaka az ágyáról. A saját lakásában! Ki a hibás? Na ne kenjünk már mindent a kórházakra! Talán egy nővérnek ott kellene aludni a beteg mellett az ágyban?

látjátok feleim szümtükkel 2012.04.25. 21:04:43

@lioliom: "...szabályos rettegés lesz rajtam úrrá,hogy Jézusom csak orvos közelében ne kerüljünk."

Igazad van, de nem azért, mert okos vagy. Hanem azért, mert jobb egészségesnek lenni. Ha mégis beteg leszel, akkor ajánlom az első kuruzslót, az talán többet tud, mint egy orvos.
De elmehetsz egy templomba is valamilyen istenhez imádkozni, állítólag az ima is sokat javít az életminőségen betegség esetén. Az orvost nagy ívben kerüld, hiszen az más fél egészség neked.

Reaper Man 2012.04.25. 21:16:59

@cenzorilla: Talán jobb is lenne, ha kitiltanál, akkor legalább nem kéne megtapasztalnom az inkorrekt - velem szemben legalábbis -, sokszor érzelmi alapon történő, kettős mércét alkalmazó cenzúrádat.
Ha kitiltasz, csak örülni fogok, hogy még véletlenül sem kell újra a dilettáns módon menedzselt blogodra tévednem!
Persze az is csak Téged minősítene, mert még soha sehonnan nem tiltottak ki, pedig nem szoktam a véleményemet sehol sem finomabban fogalmazni. Még ott sem nagyon, ahol a saját nevem szerepel.
Ha ez a fajta cenzúra általános lenne, az a szabad internet és a blogok halálát jelentené. Szerencsére - egyelőre - szórványos jelenségről van szó.
Mert amíg a "beteg" elmondhatja az orvost mindenféle mocskos szemétnek, bűnözőnek, gyilkosnak bizonyítékok nélkül, addig az orvos is hadd nevezze a nyilvánvaló agykárosodottat annak, ami.
Kettős mérce, gondolom érted mi az!
Csak ennyit akartam, ezzel be is fejeztem. Neked szólt, nem a közönségnek, bár ők is tanulhatnának belőle. Töröld ki ezt is nyugodtan!

látjátok feleim szümtükkel 2012.04.25. 21:30:18

Látom kerülgetjük a forró kását, mármint a halál elfogadásának lehetőségét.
Én úgy nőttem fel, hogy a rokonságomban a halál nem volt tabu, az élet velejárójának, annak befejező részének tekintjük. Igaz, nem városi , hanem csóró falusi parasztgyereknek születtem. Talán ezért is volt könnyű elfogadni a családom közeli, és távoli tagjainak, a nagyon közeli barátoknak az eltűnését. Volt köztük nagyon komoly betegségben szenvedő, és volt aki csak elöregedett, és eljött az ideje. Érdekes módon soha senkinek nem jutott eszébe, hogy a halálért az orvost, és az egészségügyi intézményt hibáztassa.

A posztoló így utólag belegondolhatna abba, hogy ő miként viselné, ha nap mint nap kellene haldoklók közt dolgoznia, benne vajon mennyi empátia, türelem lenne.
Nagyon könnyű a betegnek, meg főleg a hozzátartozójának az orvost, meg úgy általában az egészségügyet hibáztatni. Pedig az élet más területein is érnek minket megaláztatások, mégsem hőbörög a világ annyit rajtuk, mint az orvosok és nővérek vélt vagy valós mulasztásain. Talán a társadalomnak meg kellene tanulni együtt élni az elmúlás gondolatával is úgy, hogy azért ne hibáztasson ok nélkül senkit.

Igazság, hol vagy? 2012.04.25. 21:39:36

@Reaper Man: Pénztárca eltűnéshez friss"adalék"4.hó22.én egy beteget látogató "elemeli"egy szintén beteget látogató ember pénztárcáját.Rendész,majd rendőr hívása,ezzel foglalkozik az ápoló személyzet(aki gyanúsított is) addig míg meg nem találják a látogatónál az adott pénztárcát.Ez idő alatt a betegek később kapnak gyógyszert,vacsorát stb.és ugye ez is az egészségügyben dolgozók hibája?

zsázsika 2012.04.25. 21:56:11

@EZsL: Kedves kommentelő,
nem okoskodás, csak kijavítás: nem penetrális infúzió, hanem PARENTERÁLIS, ami a vénán keresztüli táplálást jelenti, ha valaki nem tud vagy orvosi okból szájon ill. bélrendszeren keresztül nem táplálákozhat. Természetesen ez csak abban az esetben tart évekig, mint az ismerősödnél, ha nem olyan betegség miatt alkalmazzák, ami rövid időn belül magában halálos pl. gyulladásos bélbetegségben, vagy valami miatt eltávolított belek esetén. Önmagában daganatos betegséget nem gyógyít meg, "csak" nem engedi éhenhalni a beteget, ettől a tumor még végzetes marad...

zsázsika 2012.04.25. 22:05:21

@VaTi: az egészségügy nevében köszi ezt a bejegyzést... Nagyon hálás vagyok érte :)))))))))

Loriana 2012.04.25. 22:28:31

Eddig csak olvasó voltam, most viszont nem állhatom meg a kommentet. Biológus vagyok, rákgyógyszer-kutatással foglalkozom. Laikus Ph.D. kommentjeivel egyet szoktam érteni, ha néhol mégoly nyersek is. Szegény posztíróból csak a fájdalom beszél most, azt kéne megérteni, hogy ami nekünk jó <hogy a beteg még tovább velünk marad>, az a betegnek nem feltétlenül. (Nyilvánvalóan a fájdalomcsillapításhoz még a végső stádiumúnak is joga van.) Nincsenek csodák. A rákgyógyítás sajnos még mindig gyerekcipőben jár, empirikus alapon működik. Annyira sok faktor befolyásolja a kialakulását és kezelését, és egyszerűen a tudomány a rákkutatás terén még szinte gyerekcipőben jár. (A jövő a bioinformatikában rejlik... Minden rák más, ezért olyan, hogy univerzális rákgyógyszer, sosem lesz, már csak a betegség elvi alapjaiból kiindulva sem lehetséges ez.)
Egy orvos mondta nekem nemrég (aki addig a pontig nem tudta, hogy biológus vagyok), hogy a betegségek 5%-ára létezik egzakt gyógymód, a többi csak "próbálkozás".
A posztíróval sajnos abban viszont egyet tudok érteni, hogy nagyon gyakran tényleg hülyének nézik a betegek, engem is, ilyenkor kénytelen vagyok előjönni a végzettségemmel, és a hozzá(m)állás egy csapásra megváltozik.
Ami személyes tapasztalatom van az utóbbi évekből, hogy nagymamámat is pár hónapig, haláláig a Jánosban kezelték, kórházban, kikötözték, leszanálták stb. Nem volt kimutatható szervi baja, csak egyre rosszabb lett az állapota. Halála előtt még 2 héttel felismert, 1 héttel már nem. 1 héttel a halála előtt már kikötözve találkoztunk, és sírnom kellett, mert egy magatehetetlen beteg egyszerűen nem érdemli ezt. (Amikor bent voltam, ha szavakkal nem is, de valamelyest kommunikáltunk.) Az a baj, hogy itthon egyáltalán nincs megoldva az ilyen állapotú betegek ellátása...

preston 2012.04.25. 22:30:39

@Igazság, hol vagy?: Nem részletezném, nézd meg magad: zug.hu/hir/a-kutyarol-egymasra-es-akar-az-emberre-is-atterjedo-betegsegek-es-eloskodok_97.php
A szétkent és megszáradt ürülék a levegőbe kerül és súlyosan megfertőzheti a legyengült immunrendszerrel a kórházban található betegeket, különösen a gyerekeket és terhes anyákat.
Számomra ez az eset a reménytelenséget szimbolizálja, de ezt már nem szeretném kifejteni.

Dr.laikus PhD 2012.04.26. 08:56:22

@preston:

Tényleg reménytelen, hogy valaki kutyapiszkot lát és nem a saját kutyája rondított oda, akkor mindenki más szedje fel. Depláne akkor, ha ezt egy kórház bejáratánál észleli.

Mindenki más a hibás aki mindezt nem tette meg, elvégre szólni könnyebb, mint felszedni.

Ami a nyomokat illeti azt a takarítók felszedik, de belőlük is kevés van. Idő mire odaér.

látjátok feleim szümtükkel 2012.04.26. 09:27:29

@Loriana: "Az a baj, hogy itthon egyáltalán nincs megoldva az ilyen állapotú betegek ellátása..."

Látod neked az a baj, hogy kikötik a beteget ( biztos óvatosságból, nehogy kárt tegyen magában vagy másban), másnak meg az a baja, hogy nincs kikötve, és leesik az ágyáról. Érdekes ugyan akkor, hogy kevés hozzászóló írta, hazavitte a hozzátartozóját és otthon gondozta addig, amíg el nem jött a vég.
Mi a fenét szeretnétek?

Talán nem csak az aggályokat, de a megoldásokat is leírhatnátok a fene nagy eszetekkel!

Dr.laikus PhD 2012.04.26. 10:00:42

@látjátok feleim szümtükkel:

az a baj, hogy nem fene nagy esze van a hozzátartozónak, hanem beteg, öreg hozzátartozója. Néha még munkája is.

Hónapokat kell keresni (nincs erre mindig idő) valakit aki segít sok pénzért és megbízható, akkor jön amikor kell, nem a család dolgozói igazodnak hozzá, hanem a pénzéért a házi gondozó.

Hospice ellátás sincs azonnal, várni kell, erre sincs mindig idő.
Nem hiszem, hogy a legjobb megoldás a kikötés, sőt... A legmegalázóbb, antihumánus, nem jó a betegnek, szörnyű látvány mindenkinek.

Van ágy és ezt kéne beszerezni, ahol megemelhető annyira az oldala, hogy ne lehessen kiesni, de ne rácsos ágy legyen, és kikötni sem kell.

Szóval van megoldás, csak alkalmazni kéne, nem kikötni, sebesre horzsolva a haldokló, vagy éppen akkor öntudatlan beteg kezét

karcsibácsi 2012.04.26. 10:15:02

@Reaper Man: ha jól tudom, azelőtt valami paraszt nikken kommenteltél. No hát, én is az vagyok, montam is má nem eccer cenzinek (akit amúgy tényleg szeretek, mer okos, higgadt, toleráns és leginkább csak a kritikán aluli beírásokat törli), hogy nekem éppolyan alkotmányos jogom véleményezni (általánosságban) a poszt írót, adott esetben hülyének, bunkónak, hazugnak nevezni, mint őneki szemét aljas mocsadék pézéhes gyilkosnak hívni az orvosait, akik őt vagy hozzátartozóját gyógyíccsák. Deén csak egy öreg piás beteghordó vagyok.

2012.04.26. 10:41:57

@Dr.laikus PhD: Á, eddig sosem fogunk eljutni.

Nincs felelősség, sem egyéni, sem közösségi szinten.

Nincs is közösség.

Most már egyén se lassan.

Csak egy sötét massza van, kilencmillió ember(?) országából.

Néha belelépünk, és széthordjuk a kórházba. Erről beszélünk itt.

Dr.laikus PhD 2012.04.26. 10:55:34

@Fyall:

Ó! Értem én! De a sötét kétségbeesés helyett érdemes változtatni csak úgy egyenként. Hátha lesz aki felszedi és eltakarítja más piszkát......

Van egy személyiségfejlesztő tréning gyakorlat.
Ki kell menni az utcára és válogatás nélkül rámosolyogni a velem szemben haladóra.
Akár nevetni is lehet. Csodálkozva visszanéznek, néha ki is röhögnek. Amikor sajátoddá válik a mosoly, akkor megkönnyebbülten és boldogan mosolyognak vissza az emberek.

Apró kis szerelmek az utcán.
Én is magamra festettem a vigyort. Működik? Működött nem?

Ámerikában is így kezdték aztán mi lett belőle. Egy önbizalommal teli nép, minden hibájukkal együtt élhető népség.
Élhetőbbek, mint mi.

2012.04.26. 11:33:06

@Dr.laikus PhD: Én nem vagyok depresszív. Te is tudod, hogy nem.

Alapvetően csendesen, de nagyon vidámmá tesz az életnek az a tíz százaléka, ami miatt felkelek reggel.

De nem negligálom a kilencven százalékot, mert az nem pozitív világnézet, hogy tagadjuk a rosszat. Pláne, ha abból van több.

A magyar eü pont ilyen. Nem kell tagadni a rosszat, hanem lehet örülni a jónak. Kész csoda, hogy ilyen körülmények között is van.

Der Funke Leben.

lioliom 2012.04.26. 15:24:40

@látjátok feleim szümtükkel: Én is pont úgy értettem ahogy Te írod.Vagyis nehogy betegek legyünk!Bocs,ha félreérthető voltam.Az írásod második fele téged minősít.

lioliom 2012.04.26. 15:36:56

@mathuska: Igen!Ezt így kellett volna ott is és akkor talán könnyebb lett volna a hozzátartozónak.Nem volt 5 perc elolvasni és gondolom élő szóban sem lenne több 10 percnél,ha esetleg bele kérdez a rokon.És ezt talán nem is mindig az orvosnak kellene így elmondani a laikusoknak is érthetően .Mondhatná a szakszemélyzet is.Az aki akkor éppen jobban ráér.Tudom,nincs olyan az eü.-ben,hogy ráér,de azért talán.!Nem tudom olvassa e a beíró,ha igen talán jelezhetne feléd,hogy köszi!

Reaper Man 2012.04.26. 16:59:52

@karcsibácsi: Jól rémlik, igaz, bár azt a nick-et csak igen rövid ideig használtam, mert nem éreztem hozzám illőnek... Nem mintha nem lennék néha paraszt... :-)
Na igen, kb. ugyanez a véleményem nekem is, a törölt kommentben csak annyi volt, hogy ma már jól lehet kezelni a paranoid schizophreniát is... Talán nem voltam elég udvarias és megsérthettem volna valakinek az érzéseit, nem tudom.

molaris 2012.04.26. 17:45:53

Nézzük szempontok szerint:
1,- emberi tényezők.
Leamortizált és meg nem becsült eü. dolgozók. Nehéz empátiát, emberi pluszt kérni egy kifacsart embertől.
2,- szakmai tényezők.
A napi normál színvonal meg sem üti a ma elvárhatót. Az új minimum feltételek pedig rontani fognak a mostani állapoton.
3,- műszaki tényezők.
Sajnos a máshol már levetett, de még működőképes technika számít nálunk modernnek.

Nem utolsó sorban: az utóbbi időkben nagyon sok kórház nem veszi jó néven, ha Isten szolgái bejárnak a kórtermekbe.

A kórházban az orvos és a pénz az isten.

Igazság, hol vagy? 2012.04.26. 18:49:26

@preston: Miért nem szedted fel?Ez nem az eü.személyzet feladata.

preston 2012.04.26. 22:17:38

@Dr.laikus PhD:ketten szóltatok hozzá és mintha kissé debilnek tartanátok engem, hogy egy rovatban, ahol gyászoló hozzátartozók -okkal vagy ok nélkül- az eü.személyzetre panaszkodnak én a látszólag oda nem illő kutyaürüléről irok.
Pedig a dolgok valahol ott kezdődnek, hogy nem várakoztatunk betegeket és egészségeseket egy légtérben vagy nem engedjuk, hogy a kutyapottyban általában fellelhető kórokozókat a kórház területén - amellyért felelünk, mint portás és takaritó személyzet , szétkenjék. Bizony, ez nem az én dolgom, aki utcai öltözetben megadott időre az orvoshoz mentem, mert egy átlag kórházban még kezet sem moshatok, nem beszélve arról, hogy esetleg takaritó eszkozoket sem kaptam volna.
Máshol, nálunknál szegényebb országokban is, kötelező leadni a kabátot és védőeszközt húzni az utcai cipőre.
Az ürülékkel behurcolt kis izék megölhetnek egy magzatot, hatástalanná tehetnek egy későbbi védőoltást és megölhetnek egy legyengült beteget.Olvasd el a megadott linket.
Ez nem vicc.

2012.04.27. 00:30:10

@molaris: Komolyan, hagyjuk már ezt az istenezést, mert kiakadok...

Azt még elfogadom, hogy hinni kell a gyógyítóinkban, de egy istennek módjában áll a könyörület, míg egy orvos akármennyire is könyörülne egy betegén, nem tud, mivel nincs hatalmában.

A helyzet az, hogy sok orvosi szakágat nem lehet töketlenül csinálni, és nagy önbizalomra van szükség (eredmény meg nem mindig van).

Az emberek fejében jobban él ez az istenes tévképzet, mint a napi valóságban...

molaris 2012.04.27. 04:19:04

@Fyall:
Viszont Isten meg tudja oldani, hogy még akkor is szeretetállapot uralkodjon, amikor már minden összeomlott. Másra már nincs lehetőség.

Ugyanis a magyar eü. összeomlott.

kalapocska 2012.04.27. 05:25:14

@preston: Nem tudom hogy melyik orszagrol beszelhetsz. Most voltam Amerikaban korhazban sajnos operaltak de a taskam es a kabatom velem volt majdnem amig betoltak a mutobe es rogton utana. A cipomet is ott vettem le a muto elott. Nehany hozzatartozo meg aztan abszolut teljesen feloltozve setalgatott ki es be.

Mellesleg nem kellenek specialis takaritoeszkozok a kutyagumi eltakaritasara sot ha ugyes vagy a kezedet is csak eztra ovatossagbol kell megmosni. Csak egy muanyag zacsko szukseges hozza.Ezt sokan megerthetnek Magyarorszagon persze.

karcsibácsi 2012.04.27. 10:01:04

@preston:
"Ez nem vicc."

De. Ekkora feneket keríteni egy kis kutyaürüléknek, ez vicc.
Kutyaszartól nem hal meg sem magzat (eleve az ürülékbe levő "kis izének" be kellene kerülni az anya keringésébe, majd a barrieren áthatolva a placentaris keringésbe és onnan a magzatba), sem legyengült beteg. Ez utóbbi egyáltalán hogy kerül érintkezésbe a kutyagumiban levő kis izékkel - gondolom, kórokozóra
gondolt -. A bacterium vagy vírus nem röpköd a levegőben, hacsak nem eszi meg magát a canis mergat a "legyengült beteg", nem fog contaminálódni. A védőoltáshoz meg annyi köze sincs, mint magának az orvosi Nobel-díjhoz. A kutyaürülék egyébként a játszótér
homokozójában jelent valódi veszélyt a kisgyermekekre a benne levő féregpete miatt. De valóban összeszedhette volna, ha annyira zavarta.

2012.04.27. 11:49:24

@molaris: Ha jól értem, szerinted mostantól simogatóházakká kéne alakítani a kórházakat? Végülis, miért ne.

Felvenni pár nagymellű nővérkét, kigyúrt beteghordót és masszőrfiút, csak hogy a testi szeretet is garantálva legyen :)

Az ilyen szeretetintézmények logója is vörös, csak nem kereszt, hanem lámpa.

zsázsika 2012.04.27. 15:49:08

@Dr.laikus PhD: sajnos, tapasztalatból azt kell mondanom, nincs olyan ágy, ami elég magas annyira, hogy ne lehessen kiesni belőle ... Sokkal nagyobbat esik, ha megpróbálja... és zavart beteg megpróbálja, hidd el nekem... és sikerül is neki, pedig előtte azt hitted, élet sincs már benne. EZért nem szabad adni a "nagyi előtte sose volt zavart, és különben is, semmi ereje nem volt" típusú posztoknak, mert ezt csak akkor hiszed el, ha látod... :(((((

preston 2012.04.27. 23:31:01

@karcsibácsi: A Campylobacter és a Salmonella baktériumcsoportok megtalálhatók a fertőzött kutyák ürülékében. Mindkét organizmus megbetegedést okozhat az embernél, ezért az ilyen állatok közegészségügyi kockázatot jelentenek. A következő baktériumfajtákat találták a kutyák ürülékében: Campylobacter jejuni, C. coli, C. upsaliensis, Salmonella typhimurium, S. enteritidis, S. livingstone, S. kottbus. Közegészségügyi szempontból azok a kutyák jelentik a legnagyobb veszélyt, amelyek pl. tuberkulózissal, salmonellával vagy Campylobacterrel fertőzöttek, de a betegség jelei nem láthatók rajtuk, az ürülékük azonban tartalmazza a fertőző baktériumokat, így hosszú időn keresztül veszélyt jelenthetnek az emberre.

Olaszországi Bariban 1987-1989 között 1021 kutyaürüléket vizsgáltak meg: Yersinia enterocoliticát 8,9%-ban, Campylobacter jejunit 8,7%-ban és Salmonella typhimuriumot, ill. S. kottbust 5,7%-ban mutattak ki az ürülékekben.

A Clostridium perfringens (gázgangréna baktérium) béltoxaemiát, valamint roncsolt sebekben elszaporodva püffedéses gennyesedést okoz mind a kutyánál, mind az embernél

Escherichia coli előfordulhat mind a hasmenéses, mind a tüneteket nem mutató kutyák ürülékében. Az emberi szervezetbe jutva gyakran okoz bélfertőzést, húgy- és ivarszervi megbetegedést.

preston 2012.04.27. 23:40:03

@karcsibácsi: 2)A belső paraziták a kutya galandférgei és fonálférgei. Mindkét csoport a kutya bélsarával a környezetbe jutva vagy a kutya szőrére kerülve komoly fertőzési veszélyt jelent az ember számára. A férgek közül legnagyobb figyelmet érdemel a Toxocara canis. Ennek fertőzött petéket tartalmazó lárvája a kutya ürüléke révén, különösen a kisebb immunitással rendelkező gyermekekbe is bejuthat.

- A fertőző peték hosszú ideig életképesek maradnak a talajon, ellenállóak valamennyi fertőtlenítőszerrel, a hosszú ideig tartó faggyal, sőt rövid ideig a forrásban lévő vízzel szemben is.
Az emberekben a lárvák kikelnek a petékből, keresztül hatolnak a bélfalon és szétterjednek a májban, vesékben, agyban vagy a szemben. Ezekben a szervekben maradva nem fejlődnek tovább és károkozásuk gyakran a máj megnagyobbodásához, vaksághoz vagy görcsrohamhoz vezethet. A lárvák migrációja és behatolása okozta zsigeri lárva-migrációnak nevezett betegség a gyermekeket főleg másfél és hároméves kor között érinti. Nem tekinthető általánosan elterjedt betegségnek, bár bizonyos, hogy több gyermek fertőzött, mint amennyinél megmutatkozik a fertőzöttség jele. A fertőzés meglévő betegségeket is fellobbanthat, ilyenek az asztma és a bénulásos gyermekparalízis.

preston 2012.04.27. 23:57:41

Kalapocska :kék cipóvédőt kellett felvennem lengyel , szlovák és a minap két moszkvai rendelőben belépéskor. Még egy jobb sertés vagy csirke telepre sem mehetsz be utcai ruhában.

preston 2012.04.28. 00:17:03

Kedves karcsi bácsi, tényleg messze vagyok a nobel dijtól. Viszont a megszáradt kutyagumi részecskéi igenis repkedhetnek a levegőben és rajtuk a bacik és paraziták . Persze extrém esetekről beszélünk, de ez nem segit azon, akit valami váratlan betegség ér el a kórházban.
Hasonlóan extrem eset a védőoltás, beteg , lázas állapotban nem ,, ered meg,, a parazita jelenléte hasonlóan hat, az immunrendszer nem reagál az elvárt módon.

karcsibácsi 2012.04.28. 13:13:56

@preston:
" A következő baktériumfajtákat találták a kutyák ürülékében: Campylobacter jejuni, C. coli, C. upsaliensis, Salmonella typhimurium, S. enteritidis, S. livingstone, S. kottbus.Yersinia enterocoliticát 8,9%-ban, Campylobacter jejunit 8,7%-ban és Salmonella typhimuriumot, ill. S. kottbust 5,7%-ban Clostridium perfringens "

Erre csak azt tudom válaszolni, amit Bendegúz mondott a vénasszonynak: ennyi csont nincs is...
Komolyra fordítva a szót, egyetlen (1!!) esetet idézzen, amikor kutyától kapott valaki gázgangrénát!
Ha a kutyaürülék ekkora veszélyt jelentene, Budapesten már nem lenne élő ember. Ettől függetlenül fenntartom: ha annyira zavarja, szedje össze.

Apropo, moszkvai rendelőben történt a kalucsni? Az má döfi! És mi a helyzet Havannában?

dr-eam 2012.04.28. 17:37:25

@lioliom: ha a foglalkozásával kapcsolatban egy kalap alá vennék Önt is a szakmájában kontárokkal, tartom valószínűnek, Önnek is elege lenne egy idő után....
Amúgy Ön is csak egy általánosító hisztérika, a kommentjeiből egyértelműen nyilvánvalóvá vált sokak számára :)))))))))

Ray' 2012.04.29. 00:20:04

Megértem a poszt írójának fájdalmát, de kicsit egyoldalúan látja a témát. Lehet, hogy az egészségügy és a benne dolgozók lélektelenek, de nem gondolom, hogy elvárható, hogy a kezelőorvos, vagy a kórházi személyzet ugyanúgy élje meg egy beteg szenvedését vagy elvesztését mint a hozzátartozó. Ők néhány napig, hétig vannak a beteg mellett. Nem ismerik. Egyszerűen egy beteg – meglehet sok hasonló állapotú közt - akin erőnk és tehetségünk szerint segíteni kell. Amennyire lehet. Aki a betegek minden kínját a lelkére veszi, az nagyon hamar kiég. Legalábbis szerintem. Viszont ma Magyarországon a gyógyításhoz mindenki ért. A hivatásosok úgy-ahogy, a laikusok kiválóan. A diagnosztikai részhez kevésbé értek, de tény, hogy a beteg mindenre kiterjedő tájékoztatása törvényi kötelessége a kezelőorvosnak (1997.évi CLIV. tv. 13.§ (2): A betegnek joga van arra, hogy részletes tájékoztatást kapjon
a) egészségi állapotáról, beleértve ennek orvosi megítélését is…). Hogy ezt mennyire empatikusan teszi, az más lapra tartozik. Egy ilyen szituációt nyilvánvalóan másképpen él meg egy hozzátartozó és másként az az orvos, aki esetleg naponta találkozik hasonló tragédiákkal. Az igazi kegyetlenség szerintem az, ha áltatja a beteget, elhiteti vele, hogy meggyógyulhat, esetleg a család milliókat költ alternatív gyógymódokra feleslegesen. Találkoztam olyan beteggel, aki nem tudta (vagy nem akarta, beleértve a családot is) értelmezni a zárójelentést, ahol korrekten le volt írva a gyógyíthatatlan állapot, és napokkal a halála előtt is meg volt győződve róla, hogy tüdőgyulladása van. Ez mennyivel humánusabb? Sajnos az orvostudomány mai állása szerint vannak gyógyíthatatlan esetek. Ilyenkor nem marad más, mint a fájdalom csillapítása. Ha ez megfelelő (Morphium, Fentanyl stb.) akkor a beteg valóban „ki van ütve”. De legalább nem szenved. A baj csak az, hogy akkor meg jönnek az eutanázia - konspirációs elméletek (ld. Nyírő Gyula kórház), ahogy burkoltan a posztoló is utalt erre. Végül pedig: valóban infaust állapotú tumoros beteget nem élesztünk újra. Egyfelől bármilyen kegyetlenül is hangzik kétségtelenül vannak finacionális okai is. Másrészt etika is van még azért a világon. Kérdezem, kinek jó, ha sikerül újraéleszteni egy hétre, vagy hónapra visszakényszerítve őt a fájdalmába, hogy betegsége minden kínját esetleg ép tudattal élje meg, mielőtt ismét meghal.

preston 2012.04.29. 12:36:22

@karcsibácsi: Gúnyolódni tetszel? Az ember esetleg tudja, hogy ki fertőzte meg tripperrel, de ritkán, hogy ki tüsszentett rá influenzavirust.
Jogosan feltételezhető, hogy az utcán heverő kutyaürülék megfertőz bizonyos számú állatot, embert.

lioliom 2012.04.30. 18:06:41

@dr-eam: Ki az a sokak?Ha lemerted írni kérem a neveket!Különben azt sem értem miért sértegetsz?Mire válaszoltál ami ezt hozta ki belőled?Kérem a moderátort olvassa el írásaimat és döntsön ezen észrevétel jogosságáról és tiltsa ki a kommentelőt sértegetés miatt.

Dr.laikus PhD 2012.05.08. 17:32:40

A ló másik oldala

2012. május 06

Pályám és életem végéhez közeledve, valami olyasmit szeretnék írni, amelyet igen fontosnak tartok...

Anélkül, hogy öntömjénezésbe kezdenék, annyit mindenképpen egyértelművé kell tennem, hogy a több évtizedes munkám során a betegek jogaiért, a betegek autonómiáért szólaltam meg, akár mint szerző, akár minta WHO egyik ún. ideiglenes szakértője.

Már régóta tudom, hogy betegjogokról, autonómiáról aligha beszélhetünk úgy, hogy a betegek tájékoztatását ne tekintenénk alapvető feltételnek. Az orvosok több ezer éven keresztül nem tájékoztatták a beteget, vagy ha igen, hamis illúziókat keltettek benne. Ennek is megvolt a magyarázata, amit általában az emberek el is fogadtak. Ilyen volt például, hogy a beteg úgy sem érti, nem tudja feldolgozni, öngyilkosságba menekül és hasonlók. Volt ezekben némi igazság? Igen.

A világ azonban sokat változott. A medicina csodákra lett képes, az emberi gondolkodás az egyén döntési szabadságát, a partneri viszony megteremtését tűzte zászlajára, mind a politikában, mind pedig az orvos-beteg kapcsolatban. Kérdőíves felmérések ezrei sugallják (szándékosan nem írom, hogy igazolják), hogy a megkérdezettek több mint 80%-a az igazat, az őszinte tájékoztatást kívánja, még akkor is, ha netán terminális állapotban van. 25, 30 vagy akár 40 éves koromban én is az őszinte tájékoztatás mellett tenném le a voksot függetlenül attól, hogy mennyire kilátástalan is a jövőkép. Ha másért nem azért, hogy ne nézzen senki sem gyávának. Így aztán előbb-utóbb a KÖZ nyomására szinte a világ minden részén jogilag is rögzítették az orvosok tájékoztatási kötelezettségét.

A beteg elvileg, sok esetben gyakorlatilag is partnerré vált, és a valódi információk birtokában élhetett, ill. élhet önrendelkezési jogával. Meggyőződésem, hogy sok pozitív hozadéka van az őszinteségen, az egymás tiszteletén alapuló orvos-beteg kapcsolatnak.. Az orvostársadalom presztízse ettől aligha szenved csorbát. Attól azonban igen, ha átesünk a ló másik oldalára.

Oda akkor kerülünk, ha úgy értelmezzük a jogszabályokat és az etikát, hogy mindenkit, minden körülmények között tájékoztatnunk kell a halálos diagnózisról. Sajnos, egyre többen így is értelmezik a tájékoztatási kötelességet Sajnos, mert ezzel sok embernek nagyon sokat ártanak. Nem mindenki áll készen a letaglózó hír fogadására és feldolgozására. Számos tényező közt kellene különbséget tenni. Hosszasan lehetne sorolni, melyek azok.

Itt csak annyit, hogy a felvilágosítás, a tájékoztatás egy pillanatra sem lehet egyenlő a brutális igazmondással, a halálos diagnózis mindenáron való közlésével!. Erre sem az idő hiánya, sem az ú.n. jogkövető magatartás nem ad okot Ha nincs idő tapintatosságra, empátiára, a beteg igényére, hogy mit és mennyit szeretne tudni, akkor jobb, ha hallgat az orvos.

A jogkövető magatartásról pedig csak annyit, hogy hasonlóképpen a választó polgárok szavazásához, a fatális diagnózis közlése egyáltalán nem kötelező. Az állampolgároknak is jogukban van szavazni, de nem, muszáj. Jogomban van megtudni az igazat, de senkinek sem kötelessége akaratom és kívánságom ellenére rám zúdítania a halál közeli képét. Tehát teljesen logikus, hogy jogom van ahhoz, hogy felvilágosítsanak, de ahhoz is, hogy ezt ne tegyék.

Valóban lehetséges, hogy a halál kultúránk sok kívánnivalót hagy maga után. Az azonban már vitatható, hogy mennyire is tabu téma a halál, vagy hogy ne tudnánk, hogy a halál az élet része, miszerint születünk és meghalunk. Az egyre gyakoribb - kérés nélküli - „igazmondás” szerintem, ellentmond az orvosi hivatás alapvető, normájának, a "ne "árts" elvének. Mert igenis ártalmas sok ember számára, ha abban a tudatban élhet még egy rövid ideig, hogy vége, hogy nem lesz, aki eltartsa a családot, nem lesz ott a gyermeke ballagásán, nem láthatja a születendő unokáját, és hamarosan elporlad vagy hamuvá, válik.

Álmomban megkérdeztem mind a hét milliárd ember véleményét a fatális diagnózis közléséről. Vegyes képet kaptam. Kultúránként mutatkoznak eltérések, de természetesen voltak olyanok, nem is kevesen, akik még hetvenen túl is az orvosoktól őszinte válaszokat vártak. Pszichológusok, zene- és munkaterapeuták, palliatív szakértők, egyházi emberek és egyebek segítségével alkalmasnak tartották magukat a rossz hír feldolgozására. A lelkük rajta. Ez nem bátorság próba. Annál sokkal több. Összetettebb és bonyolultabb.

Éppen ezért, mindennél fontosabbnak tartom az egyén óhajának, preferenciájának, tűrő- és probléma megoldó képességének az ismeretét és tiszteletben tartását A jó orvos képes erre. Aki nem, az sok minden másra is képtelen.

Blasszauer Béla

PTE Családorvostani Intézet

(Forrás: CSAKOSZ Hírlevél)

steierhoffer.blogspot.com/

Irkutszk 2012.05.08. 19:17:09

@Dr.laikus PhD: Érdekes felvetés, azonban nem értek vele egyet.

Az én érveim szerint jelenleg a beteg dönt saját kezeléséről, ezért az orvosnak kötelessége tájékoztatni őt. Egy másik érvem szerint pedig a betegnek szüksége van információkra a saját jövőjét illetően ahhoz, hogy mind családját felkészítse, mind anyagi javait elrendezze.

Dr.laikus PhD 2012.05.09. 07:06:44

@Irkutszk:

Igen. Én is kikérem magamnak, ha nem engedi valaki, hogy rendezzem az életem, befejezzem és ne fájdalmas munkát hagyjak a szeretteimre.

Ez a ló másik oldala.
Steierhoffer doktor gondolom azért adta ezt a címet.

Amit én erről gondolok, függetlenül attól, hogy a szerző bioetikus és már nagyon idős, hogy a közlés módja inkább amin érdemes gondolkodni.

Mindig brutális, ha nem számítunk rá, mindig brutális, ha minimális ismeretünk nincs a konkrét betegségről, mindig brutális, ha a hozzátartozónkkal a kapcsolatunk valamiért nem teljes, és azt hisszük a betegség hozzásegít (ami nem igaz) ennek a rendezéséhez és hirtelen kevés lesz az idő... és még sok-sok minden, de leginkább maga a veszteség.

Violeta Tamás Rossi 2013.02.26. 10:38:19

Ezt azoknak irom, akik a magyar korhazi apolast nem tartjak kielegitonek. En 25 eve elek kulfoldon. Eloszor Olaszorszagban es most Gorogorszagban. Tapasztalataim szerint mindenhol ugyanazok a gondok, mivel mindenki csak a sajat szemevel nezi a dolgokat. A fo gond az, hogy ha igy mennek a politikai dolgok es otthon is megszavazak, akkor odaig jutunk, hogyha nincs penzunk (nincs munkank es nem tudjuk fizetni az SZTK-t), akkor nincs orvosi ellatas nincs lehetosegunk szerv-inplantaziohoz jutnunk, nincs lehetosegunk korhazi apolast kapnunk, mivel meg az allami korhazakban is az agyat es a kezelest ki kell valakinek fizetnie es ha nem fizeted az SZTK-t es nincs penzed, az allambacsi nem hitelez neked,de akkor sem szabad ilyen onzo modon csak a mi szemszogunkbol nezni a vilagot. Minden orvos feleskudott arra, hogy eletet ment, megis vannak felelotlen orvosok (ezek szama nagyon elenyeszo), de olyanok is, akik sajat tudasuk es tapasztalatukon felul is segitenek. Az orvosokat es a novereket mi ~betegek~ es mi ~hozzatartozok~ rontjuk el....es hogyan ? Egyszeruen a HALAPENZZEL. Gondoljatok bele, ha folyamatosan halapenzeket kaptok, a vegen mar csak az fog szamitani. Kulonben is a magyar egy `haracsolo` nemzet es olyan, akinek semmi sem eleg (mivel a szegenysegbol emelkedett ki). Probaljatok az orvosokat is nem olyan szemmel nezni, hogy neki aztan csodakat kell tennie. Egyszeru emberek ok is, akik evekig tanultak azert, hogy 3 muszakba dolgozzanak. A noverek meg azert, hogy 3 muszakban dolgozzanak es a betegek es orvosak `cseledjei` legyenek. Igazan semelyikuknek nem rozsas az elete. Itt ahol elek, mindenki a halapenz ellen van, de mindenki dugiba adja a penzt az orvosoknak es utannak csak szidjak oket. Mivel, ha valaki csak azert dolgozik, hogy halapenzt kapjon, az nem a legtisztessegesebb, de sajnos evek utan mar megszokassa valik penzt kapni es ha nincs, akkor a hozzaalas sem olyan mint elotte. Egy mutetre kellett hazautaznom es a foorvosnak a paciense voltam, de egyszer sem kapott `halapenzt`, annak ellenere, hogy tudom a lakasuk tele van italokkal, en csak egy ket ajandekot vittem neki az itteni helyi dolgokbol es nem penzzel honoraltam. Ennek ellenere az egyik legjobb orvosnak tudom elmondani. Miutan kifurtak a helyerol es elkuldtek nyugdijba atadott egy masik orvosnak, aki ugyan olyan kedves es szivelyes volt velem (o meg ajandekot sem kapott). Szerintem embere valogatja. Miindenkinek megvan a sajat termeszete es ez szerint jar el, de mindenesetre az orvos is ember es neki is lehet/nek rossz napja/i. A rakos betegrol meg csak annyit, hogy megertem a fajdalmat az ironak, de neki is meg kell ertenie, hogy az a rak ami elvitte a szerettet, biztosan nem volt gyogyithato. A fajdalmakat viszont narkotikummal csokkentik, de igy is nagyon sokat szenved a paciens. Nem tudom, hogy az illeto aki mindezt leirta, hogyan erezte volna magat a szerette helyebe. Az orvosnak kotelessege kozolni a betegevel azt, hogy mit varhat a jovoben es milyen stadiumba van a betegsege. Ezt nem azert teszi, hogy kinozza a beteget, hanem ez az eloiras. Nagon sok rakos betegseg letezik ami gyors lefolyasu es nem az orvos vagy a noverek azok akik siettetik a beteget. Ezt ironk nem vette figyelembe, csak azt, hogy a halapenz mellett senki sem csinalta azt amit kellett, vagyis nem volt eleg a fajdalomcsillapito (termeszetesen a rakos betegsegeknel semmi fajdalomcsillapito nem szunteti meg a fajdalmat csak reszlegesen es a tuladagolt fajdalomcsillapito es sok gyogyszer hasi elegtelensegekhez vezet. Az viszont, hogy nem elesztettek ujra az vegstadiumban levo rakos beteget. Szerintem nagyon is jol tettek es szerintem az iro ha belebujt volna a hozzatartozoja borebe, akkor o sem akarta volna, hogy ujraelesszek mindazokkal a fajdalmakkal es tehetetlenseggel amiben volt elotte. Ertheto, hogy mindenki szomoru egy hozzatartozo elvesztesekor, de vannak, akiknek sokkal jobb, ha elobb mennek el es nem kinlodnak meg par evet, honapot vagy napokat. Itt nem az egeszsegugyi dolgozok a felelosek, hanem sajnos a betegseg, a rak ilyen csunya dolog es ha gyogyithatatlan, akkor sokkal jobb mindenkinek, hogy gyorsan tavozik a beteg, mintha tovabb a kinok kinjat alja ki csak azert mivel a hozzatartozoja (onzoen) igy kivanja. Ha az iro szerette volna annyira a hozzatartozojat, akkor nem kototte volna magat az ujraeleszteshez. A gyogyithatatlan rak a betegnek olyan mintha kinzokamraban lenne. Ha ujraelesztik, az olyan, mintha visszakivannak a kinzokamraba. Hat nem neveznem szeretetnek ezt, csak onzesnek. Arrol, hogy a gyogyszerek a fiokban maradtak csak a hozzatartozok felelhetnek, mivel a noverek az egesz osztalyert felelosek. Kotelesseguk a gyogyszerosztas, de nem az, hogy ott alljanak minden egyes beteg mellett es nezzek, hogy beveszi-e a gyogyszeret vagy sem (erre sajnos se idejuk, se kotelesseguk). Minden egyes kulfoldi orszagban az ilyen betegek mellett kulon fizetett szemelyes apolok vannak, ha a hozzatartozok nem tudjak ellatni a 24 oras felugyeletet es ok figyelnek arra, hogy a beteg a gyogyszereit lenyeli-e vagy felreteszi. A fenti esetben az iro azt varta el a noverektol, hogy 24 oran at csak az o betegevel foglalkozzanak. A hozzatartozok csak latogatni mentek vagy esetleg a novereknek kellett volna a haloruharol is gondoskodni ? Sajnos nem abban a korban elunk, hogy mindent az egeszsegugyi alkalmazottak csinaljanak (regen sem igy volt). Az viszont, hogy minden nap mas-mas gyogyszert kapott a beteg es `kiserleteztek` rajta, nem hiszem. Az ironak tudnia kell, hogy a raknak nagyon sok fele gyogyszere van, de minden emberre maskepen hat, igy ki kell probalni, hogy melyik a LEGmegfelelobb a megfelelok kozul. A beteget nem akarja semelyik orvos sem elkezelni, de egyszeruen megallitani az elkezdodott rakos folyamatot nem egyszeru, mivel vannak visszahatoi is. Lehet, hogy megallitjak, de abban a pillanatban le all valamelyik masik mukodokepes szerve a betegnek vagy atvalt egy masik betegsegge. Igy ha valakinek adnak egy gyogyszert az nem olyen biztos, hogy annak a szervezetnek jo. 16 eves voltam amikor a terdemmel korhazba kerultem (fajt es nem tudtam raallni a labamra). 10 nap utan anyam sirva jott es azt mondta, hogy elkezdodott valami folyamat es most azt keresik, hogy mitol van. A szervezetem nem ugy reagalt a fajdalomcsillapitokra es gyulladascsokkentokre, mint mas betegnel. Nekem megolte a voros versejtjeimet es majnem leukemias lettem (verrakos). Igy 10 nap mulva ujabb es ujabb masfajta gyogyszereket kaptam, amig vegul is megtalaltak a nekem legjobban illot es gyogyultan hazatavoztam 3 het utan. Nem fajt azota a terdem sem es nem is lettem leukemias.....Ezt csak azert mondtam el, hogy az iro megertse mindazt, hogy mindenkinek mas a szervezete es a gyogyszerekhez valo hozzaallasa es nem kiserleteznek az orvosok. Az iro ha nem megelegedett birosagi eljarast is indithat az egeszsegugyi dolgozok ellen, de szerintem veszteskent fog kikerulni a birosagrol, mivel nincs olyan orvos, aki birosagra akar kerulni vagy bortonbe. Minden orvos es egeszsegugyi dolgozo a sajat tudasa szerint vegzi a munkajat. Ok is emberek, akik termeszetesen tevedhetnek, de semmi esetre sem ugy, ahogy az illeto latta es leirta. Az illeto iro csak a sajat szemszogebol, mondhatom onzo es tudatlan modon latta a dolgokat. Nem tudom, hogy mindez a dolog maganklinikan vagy allami Korhaban tortent-e. Az allami Korhazakben dolgozok fizetese csokkentett es rosszabb korulmenyek kozott dolgoznak, igy sokkal nagyobb tiszteletet erdemelnek mint a maganklinikasok. Ha jobban belegondolna az iro, akkor rajonne, hogy nem volt igaza es ha onzetlenul nezi a dolgokat akkor szerintem ra is fog jonni jo par ev utan, hogy tenyleg mennit tevedett. Nem vagyok egeszsegugyis, igaz, hogy tanultam jo par evet, de mivel kemeny munka volt, nem birtam csinalni, ott hagytam az egeszsegugyi iskolat es iradai alkalmazott lettem. Mindezek a tapasztalatok utan sokkal jobban tisztelem azokat akik ott dolgoznak a korhazakban, 3 muszakoznak, kulonbozo embereknek a fajdalmait, onzeset kell vegighallgatniuk es nyugalommal kell reagalniuk ra azok utan, hogy a mutobol jottek ki vagy faradtak a mindennapi `futoszalag` munkatol vagy a stresszes betegektol es hozzatartozoiktol. Csak ennyit akartam mondani. Tiszteljetek ti is a korhazban dolgozokat, eleteket mentenek es kemenyen dolgoznak es ertsetek meg, hogy vannak betegek, akik hazaternek es vannak akik nem ternek haza es akiknek jobb ha nem ternek haza. Ilyen egyszeru az elet. Aminek meg kell tortennie, megtortenik es nem fordithato vissza. Akinek el kell mennie az elmegy es nem jon vissza. Koszonjetek meg minden nap azt, hogy elhettek es ne bonyloitsatok az egyszeru dolgokat azzal, hogy masokat okoltok az elkovetkezo dolgokert. Mindig mindenert mi vagyunk a felelosek, meg akkor is, ha az egeszsegugyi alkalmazottakat halapenzzel rontjuk el es meg akkor is mi vagyunk a felelosek, ha mar nincs felelosegunk. Jo sokat irtam :-) Koszonom, hogy elolvastatok.
© 2009-2015 praxis
blogszabályzat
süti beállítások módosítása