Kedves Posztoló!
Remélem,sikerül azóta szebb emlékekre is visszaemlékezni a mamával,mint a leírtak....
A ragozásra,betűk kihagyására nem ártott volna figyelni,hogy ne lehessen félreérteni,amit írni szeretne!
"Nem kis pénzt kapott tőlük.."
"Ha az orvosuk figyel rá.."
A szóismétlés már csak stilisztika...

Nem tudom elképzelni,hogy azért lett volna másnap megműtve,mert tanúk voltak,amikor kidobott a szobájából-ez szerintem hülyeség...!

Ha valaki idős,az bizony visszavonhatatlan folyamat,sok velejáróval-ez akkor is így van,ha nem beszélünk róla,de nem kell megsértődni,ha ezt ki is mondják...
A 25-ös cukrot bizony észre kellett volna venni-hamarabb!!Nem csak az orvos hibája szerintem....
Amúgy nem lakott a család a mama közelében,hogy elvitték volna autóval?
Vagy mint hozzátartozó,ha indokolt,meg lehetett volna kérni,megbeszélni,hogy menjen ki....
De mindezeket 10 év után bolygatni,boncolni-itt a blogon?
Úgy,hogy ha jól értelmezem,egy kedves,hálás szava nincs a visszaemlékezésben,csak sárdobálás....??
Ez mire jó?
Mit vár a kommentelőktől?
Tanúlság nemigen van,és elmarasztalás sem,mert csak egyoldalú a történés leírása.
Orvosetikai bizottság?Ennél súlyosabb történések esetén is meggondolandó szerintem.....

Kedves Bloggazda!
Lehetne hanyagolni most már kissé az elhunytak történéseit?
Mást is jó lenne olvasni már....!

"drága szelíd, jó lélek és anyuka volt."

Jelentkezzen, akinek az anyukája nem ilyen!

@karcsibácsi: A férjem anyukája nem ilyen...:)D

@SusanneF: Más anyukáját könnyű minősíteni :)

Kedves SusanneF!
Nem tudom minek lehet a rövidítése az F - mivel nem akarok rosszmájú lenni, mint Ön - így nem találgatok. Ehhez a szelíd poszthoz annyit szólni, hogy a stilisztika, meg minek írta meg régen volt, és különben is öreg volt... a legenyhébb jelző is az, gusztustalan. Ha nem tud érdemben hozzászólni (pl. az állapotát nem rontotta ez, vagy azt kellene ilyenkor csinálni, hogy) akkor minek ír? Csakhogy belerúgjon a másikba? (mint most én...)
én kérek elnézést a posztolótól, hogy ilyenek vagyunk.
Csak annyit fűznék hozzá, hogy nyilván fáj, 10 év után is fáj egy ilyen eset, és rágódik rajta az ember, hogy mit kellett volna másképp. Talán a poszt is azért született, hogy más ne járjon így, vagy valaki megnyugtassa, nem valószínű, hogy más lett volna a lefolyás.Aki elveszített már így valakit, az tudja miről beszélek, aki meg nem... annak hiába.

@SusanneF: Tény és való, hogy sok az ilyen és ehhez hasonlatos történet, többek között én is hozzájárultam, ehhez a tendenciához :(. De mégis csak ez az egyik legmeghatározóbb esemény egy hozzátartozó szempontjából. És sokaknak segít, ha kiírhatják magukból.

SusanneF: te egy ritka nagy paraszt vagy, ha igényled, mondataidonként kifejtem, hogy miért.

A gyerekkori szeretethiányos családi környezeted miatti önbecsüléshiányos személyiségedet ne itt gyógyítgasd azzal, hogy
- kákán is csomót keresel más írásában
- amit nem tudsz, az nincs és nem lehet
- félreértelmezed a mondanivalót, olyat "látsz meg benne", amit nem írtak, majd azzal "vitatkozol", amit te félreértelmeztél
- ahelyett, hogy saját blogot szerkesztenél, belekötsz abba, hogy más milyen értékek mentén választ ki témákat.

@SusanneF: "Orvosetikai bizottság?Ennél súlyosabb történések esetén is meggondolandó szerintem....." - akkor szerinted mikor, mire való az orvosetikai bizottság?

@egy atlag: Azért ezt talán nem kellene... Ha elhúznának az orvosok, akkor mégis ki a fene gyógyítana itt?Nyugaton megbecsülik az orvosokat anyagilag is, nem szorulnak rá mondjuk a paraszolvenciára. Az én véleményem, hogy itt is ez lenne a járható út. Megbecsülni őket, megadni az anyagi, erkölcsi támogatást, és onnantól a követelmények is lehetnek nagyobbak (értsd pl emberi bánásmód, stb. )

@SusanneF:

Az általad kiemelt két idézettel semmi baj nincs, tökéletesen érthető mindkettő.
Ha neked nem megy, ajánlom az általános iskola 2. osztályának elvégzését, ha jól emlékszem akkor kezdik el tanítani a szövegértést.

Mindenki szereti az anyukáját, és nagyon fáj, ha meghal, szeretettel gondol rá és őrzi az emlékét. Én is így gondolok saját, sajnos már nem élő édesanyámra.

Ezzel együtt Suzanne-nal értek egyet, 10 éves vélt sérelmeket felemlegetni, utólag hibát keresni és hibáztatni végső soron azokat, akik segítettek a betegen (azért kiderül, hogy a cukrát is rendezték, meg is operálták, élt még utána 3 évet, stb.) igenis is enyhén szólva méltánytalan, nem beszélve az átkozódásról, ami egyenesen visszataszító ("Nagyon szeretném, ha mindenki, aki vétett mama ellen, valahogy kapja vissza a sorstól")
És a pongyola fogalmazásra, helyesírási és stilisztikai hibákra nem mentség az, hogy jaj, meghalt az anyu (10 éve).
A tündér meg az angyal közti különbségről már nem is beszélek.

Ez az én véleményem, sokan másként látják, nedm akarom őket meggyőzni és nem is mondok róluk semmilyen rosszat, csak tisztelettel azt kérem, hogy a "bunkó, érzéketlen, ritka nagy paraszt, f@sz stb" reakciókat ők is mellőzzék, még ha nem is értenek egyet az általam írtakkal.

@karcsibácsi: "És a pongyola fogalmazásra, helyesírási és stilisztikai hibákra nem mentség az, hogy jaj, meghalt az anyu (10 éve)."

Rendben, mindenki azzal ért egyet, akivel szeretne, nincs ezzel semmi gond, legalábbis szerintem. De valahogy nem szeretem, ha egy levél kapcsán (itt, vagy bármely más blogon)előkerül, hogy stilisztika így, nyelvtan úgy. Azt gondolom, hogy ez a megélt és közzétett történetek szempontjából totál irreleváns. Nem várható el minden egyes beküldőtől, hogy irodalmi vénával rendelkezzen. Persze, én is jobban szeretek végigolvasni egy olyan történetet, amely könnyed, érthető stílusban íródott és nem tarkítják helyesírási hibák, de nehogy már elegyen a fő-fő szempont...

@Káin: Na, lehet megkövezni, nálam is lett egy szép kis hiba :)

@Káin:

Nem az elütési hibákra gondoltunk, de abban természetesen igazad van, hogy a történet szempontjából a helyesírás és a stilisztika irreleváns. Ám ha valaki ezt mégis szóvá teszi, nem kell megkövezni. Egyáltalán, ez a "te hülye, te barom, ritka nagy paraszt stb." tipusú hozzáállás engem arra emlékeztet, mint amikor valaki kifogy az érvekből és lekever egy nagy frászt vagy belerúg a vitapartnerébe egy jó nagyot. Ez utóbbit főleg akkor szokták tenni, ha már fekszik a földön és védekezésre képtelen.

@SusanneF:
"A ragozásra,betűk kihagyására nem ártott volna figyelni,hogy ne lehessen félreérteni,amit írni szeretne!"

te meg figyelj már oda, hogy a vesszők után egy szóközt nyomj oda - ha már nyelvtan- és stilisztikaórát akarsz tartani.
mindenfelé mindenféle tahók... mikor tűntök már el?

@SusanneF:

Egyetértek. Úgy látszik én is paraszt vagyok...

Az ember elfogult a közvetlen rokonaival kapcsolatban. A poszt pedig nélkülöz minden objektivitást, konkrétumot. Feltételezések és túldimenzionált szituációk egymásra dobálva.

Egyébiránt napokig lehet vitatkozni, hogy melyik a jobb orvos: aki hiteget, vagy aki megmondja az őszintét, hogy túl sokat ne várjanak egy 74 éves, munkában megöregedett szervezettől...

@Káin: De én is vele élek...:)D

@karcsibácsi: Hidd el, én sem tudok azonosulni azokkal, akik személyeskedésbe kezdenek, ilyen, vagy olyan indíttatásból kifolyólag. És valóban visszatetsző, ha sértegetéssel próbál valaki érvényt szerezni saját vélt, vagy valós igazának. Lehet ezt értelmes, emberi keretek között is. De ahogy ezt sem nézem jó szemmel, azt sem tudom, ha kiragadunk a történet mondanivalójának szempontjából teljesen lényegtelen részleteket és azon kezdünk lovagolni. Mint ahogy az sem szimpatikus számomra, ha megkérdőjelezzük a levélírók fájdalmát. 10 évvel ezelőtti tragédia is fájhat ugyanúgy, mintha tegnap történt volna.

@SusanneF: Az kellemestelen :). Biztos tipikus anyós.

25-ös cukor, ez mit jelent?

25-ös HgbA1C-t? Mert akkor irreleváns, hogy mikorra kapott időpontot. A modern gyógyszerekkel történő sikeres terápia sem egyhamar vitte volna le 7mmol/l alá.

25-ös szérum glükózt? Mert az teljesen mást jelent, önmagában egy nem-specifikus indikátor, tumort, alulműködéseket, egyebeket jelenthet, mivel a vér glükózszintjét többféle hormon befolyásolja.

Biztosra veszem, hogy bármelyik értékről beszélünk, készült részletes labor, fehérjevizelés, acetonos lehelet szagizása, egyebek. Ezekből pontosabb képet lehetett volna kapni a betegség stádiumáról, ha Anikó megírja nekünk.

A háziorvosnak nem kötelessége kijárni a kedves beteghez. Az meg, hogy a ház előtt menve máshoz igyekezett, szimplán undorító rosszindulat.

A kép nagyon jó, igen régóta ismerem.

@ReignOfdark: "A háziorvosnak nem kötelessége kijárni a kedves beteghez."

Ezt értem. De mi a helyzet olyankor, ha adott egy egyedül élő, mozgásra (mondjuk nagyobb útra) képtelen idős beteg, akinek megígérik, hogy kimennek hozzá és még sem teszik? Azt speciel sosem értettem, hogy mi alapján megy a szelektálás, kihez mennek ki a háziorvosok, és kihez nem.

Hamarosan mennem kell, úgyhogy ha nem haragszotok meg egy teljesen off kérdésem volna. Vatiról tudunk valamit? Remélem minden rendben van vele és megszületett a trónörökös :)!

@ReignOfdark: biztos, hogy nem azt, hanem
a 25 mmol/l-t, amit otthon is meg tudnak mérni. (tudod, occam:))

Szörnyű dolog elveszíteni a szeretett szülőt, azonban a posztoló beszámolójából olyan szintű naivitás és tehetetlenség árad, hogy az már fáj.
Vércukorszintet a műtét előtt mérnek először? Hosszú hónapokig/évekig nem tűnik fel senkinek a mama cukorbetegsége?
A nemtörődöm háziorvos felhívja a professzort, aki a félelemtől összecsinálja magát és egyből jelentkezik.
Sajnálom az illetőt, de ez a történet egyáltalán nem kerek és a szentimentális leírás mögött jó adag rosszindulat is lapul.

@ReignOfdark: utána néztem a neten:
a 25 mmol/mol HbA1c teljesen normális, de ezt a mértékegységet csak 2011-től használják, 10 éve (meg még tavaly is) csak százalékban fejezték ki, amiben viszont egyszerűen nem létezett 25-ös érték. De ezt Te természetesen sokkal jobban tudod nálunk, vagyis a 25 az szérum glükóz volt, ami még így sem mond semmit, mert lehetett nagyon magas, ha SI-ben fejezték ki, és lehetett nagyon alacsony, ha g/l-ben. Innen vagyok ilyen okos:

webcache.googleusercontent.com/search?q=cache:Xm_eXSFOtT8J:cukorbeteg.wordpress.com/2011/03/31/tajekoztato-a-hemoglobin-a1c-hba1c-eredmenykozlesrol-cukorbetegeknek/+hba1c+norm%C3%A1l+%C3%A9rt%C3%A9k&cd=6&hl=hu&ct=clnk&gl=hu

"Mik a kezelési célértékek és normál értékek az új mértékegységben?
A jelen kezelési célértékek %-os mértékegységben megadva 6.5% és 7.5% között vannak (a betegtől függően), amely megfelel 48 mmol/mol és 59 mmol/mol közötti értéknek az új mértékegységben. Az egészséges normál tartomány 4.0% és 6.0% között van, amely 20 mmol/mol és 42 mmol/mol közötti értéknek felel meg.
Mikortól használjuk az új mértékegységet?
Az új mértékegységben kifejezett HbA1c eredmények nyilvánvalóan nagyon különbözőek a jelenleg használatostól. Így ezeket 2011. április 1-től, ezen ajánlás alapján mmol/mol mértékegységben és az ebből visszaszámolt régi %-os értékben is megadják.
Ez a kettős eredményközlés azért szükséges, hogy mindenkinek legyen ideje megismerni az új mértékegység kapcsolatát a régi százalékos értékkel, és azzal, hogy ezek hogyan mutatják a szövődmények kockázatát.
2013. április 1-től a laborok az eredményeket az ajánlásnak megfelelően már csak mmol/mol-ban tervezik kiadni."

Szóval, mégis fontos a szabatos fogalmazás, mert az, hogy 25 a cukra, így, pontos meghatározás és mértékegység nélkül, nem mond semmit.
Ugye, ismerős a vicc a hajógépészről: Kapitány: Mennyi??
Gépész: 30!
Kapitány: Mi harminc?
Gépész: Mi mennyi?

Sajnos szinte mindenkinek a családjában vannak ilyen, vagy ehhez hasonló történetek és ezekért legalább annyira felelősek az orvosok, mint a betegek, vagy épp mi magunk, a hozzátartozók.

Hiszen ahhoz, hogy egy betegség hosszú ideig ne legyen kezelve kell a mi nemtörődömségünk is, vagy éppen a túlzott türelmünk a rendszerrel szemben ami megszokta, hogy a dolgok úgyis akkor történnek, amikor az nekik "kényelmes".

Persze ez is sokrétű probléma, hiszen bizonyos helyeken nem az orvosi kényelem a szempont, hanem olyan trivialitások, mint pl a szabad kórházi ágyak, vagy orvosi kapacitás.

Nem olyan régen egyik hozzátartozóm kórházban volt és brutális volt nézni milyen küzdés ment ott is, hogy kezeljék a betegdömpinget.

4 órát kellett várni például a záróleletre, mert aznap, amikor kiengedték, egy maroknyi embernek kellett elintéznie az összes aznapi záróval és felvétellel kapcsolatos papírmunkát.

Persze mindez vélhetően megoldható lenne megfelelő szervezéssel, azonban ehhez olyan embereknek is tennie kéne, akiknek ebben semmi érdekeltségük nincs (politika) és olyan pénzeket kéne elkölteni erre, amit ezer más helyre is el lehet sokkal nyílvánvalóbb haszonnal.

Szomorú, ám legalább felesleges történet volt ez tehát, melyet nem igazán lehet kitárgyalni sem anélkül, hogy ne menne el az ember a politika felé, az meg hát.. szóval egy blogon soha nem szerencsés.

Kívánom a levélírónak, hogy ezzel a levéllel végre sikerüljön lezárnia az életében ezt a nyílvánvalóan fájdalmas epizódot és tovább tudjon lépni.

@Káin:
mi alapján megy a szelektálás, kihez mennek ki a háziorvosok, és kihez nem.

Hogy is énekelte Liza Minelli a Cabaret-ben?
Money makes the world go round

@SusanneF: stilisztikáról ugatsz amikor a szövegértésed egy nagy nulla? szégyeld magad!

T. hozzászólók!
Tökéletes kor- és kórtünet. Van egy téma amiről max. 10%-ban esik szó a hozzászólásokban, a 90% meg magunkról. Igaz nehéz elmenni az írást elsősorban grammatikailag, stilisztikailag kritizáló, vagy a szerző cselekedeteit hibáztató posztok mellett. De hát más az értékrendünk. Van aki ezt látja a cikkben.
Én meg azt, hogy akár halált is okozhat az a felelőtlen orvosi hozzáállás ha hónapokig hagynak egy beteg embert ellátatlanul, kételyek közt. Ha a házi orvosa nem tudja (mert nem érdekli), hogy az illetőnek 25-ös a cukra. Pedig jó esély van rá mert már "ÖREG". Ráadásul a történtek is lehetnek a cukorbetegség következményei. Annak, hogy a fent ecsetelt ellátás a mai magyar standard, nem kizárólag az egészségügy pénztelenségének következménye. És itt jönnek az orvosok. Előre is minden tiszteletem a kevés kivételnek! Sajnos az orvosok többségéből hiányzik egy nagyon fontos tulajdonság: az alázat. Ők az érinthetetlenek, akik véleményét megkérdőjelezni, netán tanácsot adni halálos bűn. Negyhogymááá a beteg mondja meg mit kell csinálni. És ebben nagyon össze tudnak tartani a kollégák. Sajnos elég tapasztalatot gyűjtöttem ahhoz, hogy bátran tanácsoljam mindenkinek: nyugodtan legyen szkeptikus az orvosok véleményével szemben. Persze egy értelmes határig.
Ha mindig elfogadjuk, hogy ennek mindenképp így kell történnie akkor statisztikai elemmé válunk akár a félrekezeltek halálos statisztikáiban is.
Sok személyes példát tudnék részletezni a "á csak egy kis gyulladás"-ból lett már nem műthető tumor, a "maga nem levágta az ujját csak úgy érzi, mert mély a seb" miközben a jobb markában vitte be a kórházba bal hüvelykujját, a teljesen feleslegesen alkalmazott spinal érzéstelenítés az epidural helyett igaz nyert a doki 20 percet a beteg pedig egy életre szóló maradandó károsodást ...

Már épp javítani igyekeztem az érdemleges hozzászólások arányáról szóló értékelésemet, amikor SusanneF ismét magát adta. Gratulálok! Javasolnám, nyisson egy saját blog oldalt. Lehetne pl.: Fikablog

@Káin:

VaTi már két gyermekes mama!

Más hozzászóló hozzászólásához most már ne szóljatok hozzá!

Elég volt ennyi.
A többit törlöm.

Ugyanmár..

Szegény anyósom 53 évesen fájós háttal elment a helyi Reumatológiára és ott a (mellesleg egészségház igazgatója) főorvos adott rá kenőcsöt.
És amúgy is ne szimuláljon, hogy nagyon fáj a háta.

1 hónap múlva meghalt csontrákban.

@cenzorilla: :)))). Gratulálok Neki innen.

@karcsibácsi: :)) Enyem sem. Epp ettol imadom....

@Káin:
SusanneF érdeme, tőle tudjuk, gondolom ő meg VaTi-tól.

@Infomaker:

A csontráknak vannak előzményei sajnos.

Arról egy orvos sem tehet, ha valaki nem számol be a tüneteiről, csak azt mondja nagyon fáj...

Megéltem anyósodnál hosszabb időt és érdekes, de velem ilyen nem történt.
Már ilyen pimasz helyre utasítás, pláne úgy, hogy gyógyszert is ír.

Mindettől függetlenül - nem megnyugtatásként - pimasz beszéd ide, pimasz beszéd oda, ha tudja is, felderíti is mi az anyósod baja, ebben a stádiumban menthetetlen. Sajnos. :(

@Dr.laikus PhD:
"Arról egy orvos sem tehet, ha valaki nem számol be a tüneteiről, csak azt mondja nagyon fáj..."
Bakfitty! Az orvos azért orvos, hogy ha a beteg azt mondja: -Itt fáj. ,akkor az orvos mondja meg mi a baja vagy ha nem tudja, akkor derítse ki. (diagnosztika , labor , CT ...é) Aztán jöhet a gyógyítás.
Mit vársz a betegtől? Menjen oda az orvoshoz, hogy -Adjon már valami gyógyszert az oszteoszarkómámra, amíg meg nem műtöm magam.

Kedves Anikó,

Évtizedes tragédiákért szór átkokat, és közben bánat, nyomorúság és kiszolgáltatottság az osztályrésze. Ha érez rá késztetést, békéljen meg a múlttal, és lépjen ki végre abból a pokolból, amit a sok felhalmozott haragból és elkeseredésből épített magának, mert az Édesanyja ennél azért méltóbb életre nevelte Magát! Ha tiszteli az Ő törődését, és szeretetét, akkor őszintén bocsásson meg a múltért minden érintettnek, saját magának is, és meglátja, máris egy új, jobb Élet veszi kezdetét. Remélem nem haragszik a kendőzetlen szavakért!
tisztelettel:Cang.

@toki: A spinál miért volt felesleges teljesen, hogyan nyert ezzel 20 percet az orvos, és milyen károsodást okozott ezzel?

Érdekelne, ha kicsit bővebben írnál, ebből így semmi nem derül ki.

@toki:

Ezt most csak azért küldöm és olvasd el, hogy nem mindig az orvosban kell a hibát keresni.
Ha ez volt a kórképe. :((

daganatok.hu/csontrak/osteoszarkoma

@Dr.laikus PhD:
Sajnos igazat kell adjak Infomakernek. Előző munkahelyemen pont egy történetet láttam orvosként. Hátfájással kezelte az illetőt a rheumatológus hónapokon keresztül. A kórházba paraparesis (mindkét lába lebénult) miatt került. A röntgen felvételen látszott a daganat (nem kellett CT). A szövettan myelomát (vérképzőszervi tumor) igazolt.
Sajnos vannak ilyen történetek.

Testvérem munkatársát vitte be pénteken szédüléssel, akadozó beszéddel ideggyógyászhoz. Diagnózis: tüdőrák sokszoros agyi áttéttel, 1 hónapja lehet hátra.

@marand22:

Nem mondtam, hogy nem igaz.
Azt mondtam, hogy fatális. :)

@Dr.laikus PhD:

És kivédhetetlen...
Bocsánat.

Ügyesen tematizálta a törzskommentelő a kommentfolyamot.

Arról nem is nagyon folyik a csevegés, hogy miért "kapott nem kis pénzt az évek folyamán" a háziorvos, miért csak hónapokra előre van időpont, a főorvos miért csak akkor elérhető, ha ő akarja, hogy hogyan engedheti meg magának, hogy üvöltve dobjon ki bárkit is az irodájából...

Hogy a 74 éves az miért öreg, és miért nem várunk tőle sokat, és hogy a beleszarás hogy tette tönkre egy ember és családjának három évét?

SuzanneF-fel mi történne, ha bezárna a praxis blog? (Majd 700 komment a blog.hu-n, ebből legfeljebb 5 valahol máshol. Ilyen az, ha valakiben dúl a küldetéstudat?)

@marand22: Közeli rokonunkkal szintén ez történt. Hónapokig kezelték csontritkulással (jó szakembernek mondott, ráadásul ismerős doki), mire egy spontán csigolyarepedést követően kiderült, hogy csontrák van az egyik csigolyáján. Nem adtak neki sok esélyt, de szerencsére bevállalt egy klinikai teszt-stádiumban lévő gyógymódot, ami hatott, így megmenekült. Az ismerős doki, aki félrekezelte, majd megőrült a bűntudattól...

@hegyilany:

Ilyen története mindenkinek van. Jó ismerősöm, harmincegynehány éves fiatal nő, két kisgyerekkel hátfájás miatt járt háziorvosánál, majd reumatológusnál is. Sem a tabletta, sem a kence-fince nem használt, ezért keresett egy kórházi belgyógyászt, aki azonnal felismerte a súlyos tüdőembóliát, haza sem engedte. Később kiderült, hogy veleszületett véralvadás gondja van, élete végéig kell szedni az alvadásgátlót. Ha még egy kicsit kezelgeti a házidoki meg a remuás, kampec.

@A Lesből Támadó Ruhaszárítókötél:
Régi mondás, de igaz:
"Kis pénz, kis foci, nagy pénz, nagy foci." Nem kell messzire tekinteni, nézz át Szlovákiába (vagy Csehországba, Lengyelországba, stb.).
A mentalitás olyan, amilyen, a lelkiismeretre lehet hivatkozni, de attól nem lesz jobb egy rendszer.
Csak egy apróság: vidéki szakrendelőben rendelek hetente 3x3 órát. Kb. 2 hónapos az előjegyzés. Minden rendelésen van 1-2-3 olyan előjegyzett, aki nem jön el, helyette el tudnék látni másikat, de gyakorlatilag nem fordult elő még olyan, hogy valaki is magától szólt volna, hogy lemondja az időpontot. Ha van telefonszám megadva, próbáljuk utolérni, többnyire nemtörődömségből nem jönnek el. Ugyanakkor ismételten mondják azt, amikor a bejelentkezéskor 2 hónapos előjegyzési időpontot kapnak, "én addig meg is halhatok".
?????

történeteknél maradva, barátnőmet anno 30 évesen vizsgálgatták erős, folyamatos fejfájás miatt 3 hétig. aztán 3 hét múlva egy hétfő reggel fél nyolckor elpattant neki az aneurizmája.

ugyan ki lehetett a háziorvosa

ez a fajta cukor nem két hónap alatt alakul ki, hanem évek(évtizedek) alatt

ebben a kupiban a való világ is fontosabb, mint a metbolikus szindróma

@cenzorilla:
De jó :)
Nagy gratula VaTi-nak :)

@karcsibácsi: Az én anyukám nem szelíd. Az én Édesanyám akaratos, kitartó, gránitkemény. Ha a nagymamámat veszem alapul, akkor majd megszelidül, mikor nagymama lesz, de kizárólag az unokájával szemben. Velem akkor is akaratos, kitartó és gránitszilárdságú lesz. :)

@Infomaker: @Dr.laikus PhD:
Emberorvoshoz elmegy az állatorvos...

@Dr.laikus PhD:
Sajnos néha a tünetek ismertetése sem segít. Igaz ezzel én csak egyszer találkoztam, azzal a megjegyzéssel, hogy fiatal, biztos rendbejön gyorsan. (nem jött :S)
Bár megértem a reményét, mert nem nagyon akart 5 másik vizsgálatra elküldeni. Nekem viszont gondom van belőle. (nem, nem írom le, mi, talán egy posztban)

Viszont @toki:
Ha azt mondom egy orvosnak, fáj a lábam, ne várd, hogy vérvételre, röntgenre, ultrahangra, reumatológiára elküldjenek, kiegészítve akár még toxikológiával és egyebekkel. Mert megkérdi, mibe rúgott bele. A hátfájásra meg, jó-e az ágya. Ennél többet kéne mondani. Mióta fáj, lüktet? szúr? hasogat? van egyéb tünet??
Mert ha van, akkor esetleg már van mi alapján keresni.

@A Lesből Támadó Ruhaszárítókötél:
Hogy ki miért ad pénzt a háziorvosának? Talán mert szívességet kapott cserébe. Bár erről nem számolt be.

Hogy miért kell lesni az orvost, hogy miért jár el az autójával a ház előtt? Már említették, rosszindulat.

Hogy miért van csak hónapokkal későbbre időpont? Pénzhiány - x műtétet finanszíroz a biztosító, és x+y beteg van. Az y mennyiség várakozik.

Hogy miért kell üvöltözni a beteggel? Talán két oldala van az éremnek. Esetleg nagyothalló, és még nem állították be a hallókészülékét.

Hogy a 74 éves miért öreg? Azért, mert a 10 éves pedig fiatal.

Az utolsó kérdés nem a posztra vonatkozott, ezért elvonatkoztatok a válaszolástól.

Csak engem zavar, hogy az első rosszullétnél, amikor megállapították a bajságot, nem történt vérvétel? Hiszen ez mindenütt már alap vizsgálat.

@Káin: Senkit sem vernek korbáccsal, hogy orvos legyen. Lehet tudni, milyenek a körülmények. Az emberi bánásmód a beteggel szemben pedig, MINDIG, MINDEN KÖRÜLMÉNY mellett minimális elvárás. Nem kardántengelyt hegesztenek. Persze, hogy egy orvosnak sokkal magasabb fizetés járna a jelenleginél, de ez nem mentség arra, ahogy gyakran bánnak betegekkel. Nem mentség arra, hogy a műtét után hazabocsátott betegnek a nővér nem hajlandó naponta beadni a véralvadásgátlót - adja be magának, a tűtől irtózó -, meg is halt embóliában. Valahányszor írok ide, mindig van egy sztori, sajnos, még jó darabig nem fogyok ki belőlük.

Komolyan érdekelne engem is, hogy a 25-ös cukor pontosan mit is takar, illetve hogy a cukorbetegség már korábban is ismert betegsége volt-e a betegnek. Ha igen, miért nem volt megfelelően kezelve, ha nem, miért nem volt ismert?

A poszt eléggé egyoldalú sajnos (nem lehet érte hibáztatni az íróját, viszont az értékelését erősen korlátozza). A vétkezéssel kapcsolatosan szeretném megtudakolni, hogy a kedves posztíró milyen szempontbóli vétkezésre gondolt. Ha jogi vonatkozásban, úgy miért nem vizsgáltatta ki az ügyet (kiderült volna, hogy a jog szerint vétkezett-e bárki is, és megspórolhatott volna magának 10 év átkozódást). Ha vallási szempontból, úgy csak reménykedni tudok benne, hogy tisztában van a keresztény értékekkel, miszerint Isten felé vagyunk kötelesek elszámolni bűneinkkel. Mindenki, egyenként, külön-külön. Ahogy az az ember (Ember) mondta mintegy kétezer éve: Az vesse rá az első követ, aki bűntelen.

@scopolamin: Szerintem csak nincs megemlítve a posztban, hogy milyen vizsgálatok történtek.

@kerecsen2010: Létezik háziápolási szolgálat. És nem, a nővérnek nem kötelessége minden beteghez kiszaladni és beadni a gyógyszert.

@Irkutszk: Ha történtek, akkor megnézte ezt valaki? Nyilván a sürgősségi részlegnek nem feladata a kivizsgálás, de tovább kellett volna lépni.
Érmegnagyobbodásra milyen gyógyszerek vannak, így, többes számban?
Tudtommal háziorvos a járóképtelen betegekhez megy ki, amennyiben őt megkérik erre. Felajánlhatja a lehetőséget ő is, de ha a beteg inkább bemegy/beviszik, nem csinál magának pluszmunkát.

@Irkutszk: +1
És még makacs is. De az enyém legalább nyagató is, meg néha következetlen. De az Anyám..
Én következetesen vagyok makacs cserébe. :D

@scopolamin: Mindazonáltal a vércukor vizsgálatot meg lehetett volna ismételni, akár lakáson, akár bent a laboratóriumban.

@Irkutszk: Nem nem az. nem kötelessége,
de ha eltesz érte pénzt, akkor nem ártana. Csak mondom, mert Nagyapámhoz kimentek. Igaz, alkalmanként kétezer forintért.

@scopolamin:

A kórházban derült ki, addig nem műtötték amíg nem lett beállítva.

@cenzorilla: Légy oly kedves a velem személyeskedő, jogtalanul pocskondiázó trollokat,beszólásokat is törölni!!!!!Mivel most értem haza,reméltem,már eltűntek,de nem...!
Igen,Vati Kisfia,és ő is jól vannak,ha jól emlékszem,pénteken reggel született,3670 gr,57 cm-igazán remek kislegény!Gratula Vatiéknak...!!:)

@A Lesből Támadó Ruhaszárítókötél: Valóban lesből támadó vagy...

@Káin: Úgy szoktam mondani,hogy különleges személyiségű...:)D
Ma jó napja van,mert csak mondja,hogy ideges-de nem ordítja le a fejemet...

@ArgonX: Köszönöm,Argon!
Ma amúgy sincs jó napom,részben az itt olvasható kellemességek miatt...!

@karcsibácsi:
azt hiszem itt vannak páran:
gyerekkonnyek.postr.hu/

@karcsibácsi: Neked is köszönöm,Karcsi bá..

@Káin: Neked köszönöm,hogy konkrétan leírtad a Veletek történteket...!

@rikitiki:
Azért nem részleteztem mert nem tartozott szorosan a témához. De ha szeretnéd:
Mi a különbség a kettő között? A spinális gyorsabban hat. -mondta az orvos.
Az epidurális amit a köznép (mint én is anno) úgy ismer mint "a gerincérzéstelenítés". A csigolyák között, a gerinccsatornát védő külső hártya alá adják az érzéstelenítőt . A spinálisnál mélyebbre (az összes hártyán át) mennek és egyenesen a liquorba jut az anyag és a hatás azonnali.
De kérdezem miért is találta fel a természet, hogy ilyen alaposan , hártyákkal el kell szeparálni az idegrendszert még a vérkeringéstől is? Azért hogy ezt az érzékeny területet megvédje az olyan kórokozóktól, amikkel immunrendszer sem boldogul.
Miért teljesen feleslegesen:
Egy több hónapja fennálló apró térd porcleválás laparoszkópiás műtéti eltávolításához miért van szükség egy jóval nagyobb kockázatú eljáráshoz, mint ami szükséges? Nem autóbalesetest vitt a mentőhelikopter az intenzívre! És ott volt az altatás lehetősége is.
Arra a kérdésre hogy miért nem az altatást választották az volt aválasz: Mert ezt így szoktuk.
A művelet szakszerűsége: A beszúráskor a beteg majd leugrott az ágyről a lábakban történő izomrángásoktól. Magyarul a tű az idegeket érte vélhetően sérüléseket is okozva.
Következmény: A betegnél előzőleg semmilyen idegrendszeri probléma nem állt fenn. A műtét után közvetlenül folyamatos (hetekig tartó) kínzó fejfájás jelentkezett (az orvosok szerint ez normális), később a lábakban, majd a kézujjakon zsibbadás. (javallat: szedjen fájdalomcsillapítót meg menjen el pszichológushoz, de biztos semmi köze az érzéstelenítéshez)
Később megnézte ideggyógyász is , aki további vizsgálatokat kért. A lumbálás eredménye, reflex, látásvizsgálat, MRI mind pozitív lett xlerosis multiplexre.
Hogyne! Biztos csak véletlen egybeesés.

@scopolamin: Remélem, erre egy praktizáló orvos válaszol majd.

@Dr.laikus PhD:
Ezek szerint az első rosszullétnél, amikor is "Mentő, kórház, diagnózis", nem történt a kórházban vérvétel? Elképzelhető, hogy csak egyetlen ambuláns vizsgálat volt?
A levélből én is úgy értelmezem, hogy hónapokkal később derült fény a cukorbetegségre, miután műtéti előkészítés részeként megindult az általános kivizsgálás.

@toki: Remélem elhiszed, hogy amit mondok, azt felvilágosítás céljából, és nem más okból mondom.

Azért kérdeztem, mert úgy vetetted fel, mint ha a választás a spinális és epidurális érzéstelenítés között merült volna fel. Az adott műtétnél a spinálist alkalmazzák, elméletileg lehetne epidurális is (elsősorban a műtét utáni fájdalomcsillapítás miatt), más megoldással kombinálva, de gyakorlatilag 100%-ban a spinálist alkalmazzák.
Az epidurálist önmagában műtéti érzéstelenítéshez ritkán alkalmazzák, altatnak is mellé. A spinális önmagában tökéletes érzéstelenítést biztosít.

Az adott műtéthez ez a legkevesebb szövődménnyel járó, a kockázatokat is figyelembe véve a legelőnyösebb eljárás, előnyösebb, mint az altatás. (Pl. én is ezt választanám magamnak)

Az altatás, epidurális, spinális érzéstelenítés közül a legkevésbé kockázatosat választották, feltehetően amiben a legnagyobb gyakorlata volt az orvosnak.

A műtét utáni fejfájás "normális" abban az értelemben, hogy ez egy "jellegzetes" szövődmény, kb. 10-20%-ban előfordulhat.
Maradandó hatása nincs, nagyon kellemetlen, de hosszú ideig tartó eset ritka.

Az izomrángás, villámlás érzés szintén egy előforduló mellékhatás, ez még nem jelent idegsérülést. Az idegkárosodás (és ebben benne van minden egyéb ok, ahogy azt spinális érzéstelenítés okozhatja és benne van mindenfajta károsodás) spinális esetén 0,02%.
10 ezerből 2.

A lábujjakban előforduló zsibbadás még akár lehetne is kapcsolatban a spinállal (elméletileg), de a kéz esetében ez kizárt, mert teljesen más idegpályákról van szó.

Az SM-et soha nem hozták kapcsolatba a lumbálpunctióval, a műtét vagy szülés maga megterheli az immunrendszert ami fellángolást okozhat. Ezért gondolnak az érzéstelenítésre, de annak ilyen értelemben nincs köze hozzá.

A kialakulásában sem merült fel semmi ilyesmi, sok irányba kutatnak, ez nem igazán van közte, de ha így is lenne, ahhoz akkor is sok idő kell, mire a betegség kialakul, nem röviddel (hetekkel) a műtét után.

Összefoglalva: nem felesleges, hanem a leggyakoribb, és legkevésbé kockázatos eljárás az adott műtéthez. Szövődményei, mellékhatásai ennek is lehetnek, mint minden másnak, az SM ellenben a tudomány mai állása szerint kizárható, hogy összefüggene vele.

@rikitiki: Csak érdekességképpen, az SM (és számtalan más neurológiai betegség) diagnosztikájában is igen nagy számban előkerülő vizsgálat a lumbálpunkció, népiesen "gerinccsapolás" ami tulajdonképpen teljesen azonos a spinális érzéstelenítéssel, csak az érzéstelenítés nélkül.

@karcsibácsi: Megkövetlek, de gondolom egyértelmű volt, amit írni akartam, a "vércukor" eltérő laborparamétereket jelent.

Egyébként helyesen írtam, a legmodernebb gyógyszerek sem vinnék egyhamar 7 mmol/l alá :)

@toki: ha szerinted a gerincvelő (meg az agy) ilyen mindenféle trükkös hártyákkal el van szeparálva még a vérkeringéstől is, akkor hogy kap mégis oxigént (meg minden egyebet)?
A spinál meg epidurál érzéstelenítésnek egyébként a fertőzéses szövőményrátája megegyezik, tekintve hogy két igen-igen hasonló eljárásról van szó. A sclerosis multiplex pedig autoimmun kórkép (a test saját immunrendszere támadja meg az idegrendszert), jelenleg semmilyen adat nincs arra, hogy fertőzéses eredete lenne.
Hogy a poszthoz is szóljak, az nyilvánvaló, hogy a posztolóban még mindig rengeteg a feldolgozatlan keserűség, és hát a legkönnyebb az egészségügyet hibáztatni, maga a történet viszont annyira kusza és hiányos, hogy abból nem lehet megalapozott következtetéseket levonni.

Annyi baj van ezekkel a magyar orvosokkal, érthetlen, hogy a magyar beteg mégis hozzájuk fordul. Hiszen ott van például a remek kínai haj és körömdiagnosztika, az iriszdiagnosztika meg a hőtérkép. Kezelésként lehetne például tibeti hangtálakat kongatni, vagy házhozküldetni az energiát.
A szegény tudatlan magyar beteg pedig csak nézi a luxusautón elsuhanó háziorvost, és sántikálva hordja be hozzá a zsozsót, és még egy auratisztítást sem kap érte.

@Irkutszk: Nem gyógyszert kellett volna beadni, hanem injekciót. És nem kellett volna házhoz jönni, bement volna a rendelőbe. Erről ennyit.

@Káin: háát... Amikor a kiskamaszom azt mondja, hogy "vedd meg ezt és én cserébe jó fogok viselkedni", jó hangosan kiröhögöm. Miféle kicsavarodott értékrend az, ahol először jutalmaznak és majd utána hálából mi is jól végezzük a dolgunkat?

@serfecs:

Van már amit letettek az asztalra.
Bőven.

De nem baj. Értékelik máshol, téged meg majd a sámán jól megdobol.

@Dr.laikus PhD: Én erre reagáltam, mert ez így, leírva tényleg furcsán hat: "Megbecsülni őket, megadni az anyagi, erkölcsi támogatást, és onnantól a követelmények is lehetnek nagyobbak"
És igyekeztem nem személyeskedni. Arra pedig külön ügyeltem, hogy ne szólítsam meg a személyeskedésre hajlamos hozzászólókat, remélve, hogy talán majd ők is békén hagynak engem...

Nemkicsit nem értem, hogy egy tematikus blogon a tematikába illeszkedő bejegyzést miért kell irodalmi minőségében vizsgálni? Milyen következtetés vonható le ebből?

@serfecs:

Nem lehet békén hagyjalak... :)

Kiragadtál egy mondatot.
Összességében másról szólt a mondanivaló.

@Dr.laikus PhD: így már jó :-))
Én értelek és valamennyire egyet is értek, de ez nekem így akkor is fura...

@cenzorilla: "VaTi már két gyermekes mama!"
Ez most jó, vagy rossz? Eddig hány volt neki? Egy, vagy kettőnél több? Persze mindkét esetben részvétem!

@El Visco Stello: :-))

@El Visco Stello: Akkor kétszeres részvétünk, ha eddig esetleg egy sem volt :)

@szabidoki, rikitiki:
Nem szándékoztam hosszabban elidőzni ezen a témán, blogon de nem hagynám félbe a beszélgetést. Tudható hogy nem vagyok orvos, de ha "idegen vadászterületre" :-) tévedtem is, azért elmondom a véleményem.
Szakmailag nyilván nem sok esélyem van, mert nektek ez a szakmátok, nekem meg nagyon nem. Valószínűleg ti sosem kényszerültök arra, hogy fordított helyzetben legyetek.
"Az SM-et soha nem hozták kapcsolatba a lumbálpunctióval"
De hozták. Akkor a medline-on olvastam (ki is nyomtattam) egy francia-belga csoport ilyen irányú kutatásáról amiben azt vizsgálták, hogy az sm első tünetei miért oly gyakoriak a szülés után. Eredményeik szerint ebben a csoportban 70%-kal voltak többen az epiduralisan mint a természetesen szülők. Azért ez több mint szignifikáns! Hogy ma mi a helyzet nem tudom , de remélem nem várjátok el hogy naprakész legyek a szakmátok erdményeiről!
"hogy kap mégis oxigént"
Feltételezem egy oxigén molekula nagyságrendekkel kisebb mint egy összetett szervezet pl. kórokozó.
"A sclerosis multiplex pedig autoimmun kórkép...semmilyen adat nincs arra, hogy fertőzéses eredete lenne"
Tisztában vagyok vele, hogy autoimmun. Meg azzal is hogy az sm-esek állapotromlásánál, az első tünetek jelentkezésénél elsődleges tényezőként tartják számon a stesszt pl.: szülés, baleset ... Egy idegrendszeri fertőzés azt hiszem elég komoly stersszhatás.

Ha anno a műtét előtt a doki értelmesen elmondta volna (mint rikitiki) hogy "Az adott műtéthez ez a legkevesebb szövődménnyel járó, a kockázatokat is figyelembe véve a legelőnyösebb eljárás, előnyösebb, mint az altatás. (Pl. én is ezt választanám magamnak)"
akkor lehetett volna gondolkozni hogy, altatás, spinális, vagy inkább hazamegyek. Talán másképp fogadná a beteg is azt, hogy "Sajnálom, de ön benne volt a 0.02%-ban, beutalom ideggyógyászhoz ott majd segítenek" mint azt hogy pökhendien azt mondja "ez csak mentális alapon van és menjen pszichológushoz"
Ez a hozzáállás az amit a legtöbben utálnak sok orvosban. Ez is az oka, hogy sokan inkább sámánhoz fordulnak mint orvoshoz. (Ez már egy másik téma)
Tudjátok milyen ritka olyan orvossal találkozni akinek van bátorsága őszintén azt mondani a betegnek, hogy "Nem tudom". Szerencsére én találkoztam ilyenekkel is, sajnos ők vannak kevesebben. Mondhatjuk azt hogy aki ilyet mond az egy tehetségtelen orvos, vagy azt hogy rontja az orvostársadalom presztizsét, pedig csak reálisan értelmezi a saját és az orvostudomány korlátait.
Akik rontják, azok az orvosok mint kedves barátom fiának orvosa aki a fáról leeső gyereknek azt mondta lépcsőzzön sokat hogy az izmai erősödjenek. Egy hét múlva mentő vitte a gyereket kórházba combnyaktörése volt.
Az a gyerekorvos aki télen sáros cipővel cigarettával a szájában megy a gyerekszobába a lázas beteghez , úgy hogy egyetlen szót sem szól hozzá és olyan gyógyszert ír fel a 6 évesnek, ami 12 év alatt nem adható.
Vagy az aki az életvidám sportoló tininek a kötelező hepatitisz oltás után folyamatosan romló állapota ellenére kontroll vizsgálatok nélkül beadta a következőt.
Eredmény májfunkció 0, Kb egyéves kórházi kezelés, csak speciáli diétával éppen fenntartható életforma, 0 jövőképpel.
Igen ezek ritka dolgok. De nem gondolnám hogy olyan szerencsétlen ismeretségi köröm van, hogy csak ott koncentrálódnak az ilyen esetek.(és még mennyit nem írtam meg)
De mit várunk is az orvostól? Hisz ők is csak emberek! Igen, csak emberek és mint minden szakmában (kőműves, autószerelő, könyvelő ...) itt is vannak kóklerek, középszerűek, jók és kiválóak. És ez független attól milyen szakterületen dolgozik. Eddigi tapasztalataim alapján legtöbbre pl. a háziorvosomat tartom, legkevesebbre egy bizonyos kórház ideggyógyász főorvosát (másik történet,teljesen független a fenti témáktól)
Hosszabb lélegzetű postra időhiány miatt ne számítsatok a közeljövöben, de azért figyelek. :-)

@toki: Amin fennakadtam, ha tetszik, amibe "belekötöttem", az az a mondat volt, hogy az epidurál helyett a spinált feleslegesen választották. Mert a kettő között ritkán választunk, a választás az altatás, vagy valamilyen "gerinci" érzéstelenítés. Remélem sikerül találni több orvost idővel, akiben meg tudsz bízni, a szerzett jó tapasztalatok alapján.

Az SM-hez: én "elméletileg" nem zárom ki, hogy lehet összefüggés a kialakulása és a regionális érzéstelenítések között, ezért utána is néztem korábban. (Azt a tudomány nem tudja, hogy miért, hogyan alakul ki egy autoimmun betegség, a folyamatot jól értjük, csak a kezdeti lökést nem). Arra találtam bizonyítékot, hogy szülés után gyakoribb akár a kialakulás, akár a fellángolás, de ezt nem sikerült összefüggésbe hozni az érzéstelenítéssel.
Ha esetleg tudsz linket a medline cikkhez, azt megköszönöm.

A "mundér védelmében":
Fejfájás előfordul spinál után. Olyan neurológiai tünet, ami a kezeket és lábakat is együtt érinti, a spinál után nem fordulhat elő. Ezzel összefüggésben nem merül fel neurológiai betegség. Így az altatóorvosnak, vagy a sebésznek nincs miért gyanakodnia, vagy vizsgálnia.

Fertőzés előfordulhat, akár encephalitis, akár meningitis, akár helyi tályog. Erre utaló tünet nem volt. SM a jelen tudásunk szerint következményként nem fordulhat elő. Diagnosztizált SM-es beteg esetében nincs relatív ellenjavallata sem (sőt, előnyösebb lehet, mint egy izomrelaxánsokat igénylő altatás). Így az orvos e szerint dönt, vagy vizsgál.

Az nagyon helyes volt, hogy a nem múló tünetek kivizsgálására neurológushoz fordult a beteg, és a kolléga felismerte az SM-et.
A műtéti érzéstelenítésben nem tudok felfedezni hibát.
A fejfájás csillapítására különböző szakmai hozzáállások vannak, Magyarországon ritka a közvetlen kezelése (blood patch), esetenként infúziós terápiát végeznek, vagy azt sem - mert "majd elmúlik". Csak addig rossz...

Akár az epidurál, akár spinális érzéstelenítéstől Magyarországon nagyon félnek a betegek, indokolatlanul, ezért minden szövődményt a számlájára írnak. Nyugaton sokkal elfogadottabb, jobban bíznak benne a betegek. Holott szerintem a szövődmények száma ott a magasabb, de ez csak érzés természetesen.

A kommunikáció itthon viszont enyhén szólva is kívánnivalókat hagy maga után, ezért nem is csökken a bizalmatlanság.

@rikitiki:
"esetleg tudsz linket a medline cikkhez, azt megköszönöm."
Több mint 10 éve volt. Esélytelen.
Egyébként köszönöm a korrekt véleményed, érvelésed elfogadom.
De a teljes közös nevezőre jutást kizárja , hogy amíg az említett részletek az orvosnak egy-egy megoldandó, magyarázandó részfeladat vagy hibaszázalék az a betegnek az élete további minőségét meghatározó visszavonhatatlan (helyenként végzetes) esemény.
Amilyenek jelen korunkban az emberek hosszútávú életesélyei én bevállalnám , hogy ha 74 éves korig viszonylagos egészségben élhetek akkor jöjjön aminek jönnie kell csak ne kínlódjak sokáig. (megint más téma, Mégis, kinek az élete?)
De azt gondold meg milyen amikor a gyermekvállalás előtt azt javasolja az orvos, hogy azt a kis porcot meg kéne csinálni. Majd egy év (és sok szenvedés után) azt mondja a neurológus: -Mint orvos nem javaslom a gyermekvállalást mert valószínűleg rosszabbodni fog az állapota, de mint ember inkább azt hogy minél több gyerek legyen, mert majd kell aki tud segíteni ha esetleg az állapota már olyan lesz.
És ezért a mondatáért semmiképp sem neheztelek a orvosra mert korrekt, egyenes beszéd volt és a betegre bízta a nem kis súlyú döntést, mert emberszámba vette.
Üdv!