Megjegyzéseket tettek rá, hogy milyen büdös
Van egy sztorija a magyar egészségügy helyzetéről? Megváratták, félrekezelték, megalázták, vagy ellenkezőleg, csupa jót tapasztalt? Küldje el történetét a praxisblog@yahoo.com címre, vagy használja megújult kórházértékelőnket!
Tisztelt Praxis Blog!
Mindenekelőtt szeretném leszögezni, hogy nem vagyok egészségügy vagy orvos ellenes. Valamint azt is, hogy feldolgoztam a történteket, nem keresek vétkeseket, semmi ilyesmiről nincs szó! Tavaly nyár elején édesanyám súlyos agyvérzést szenvedett, a vérzés nagy területet érintett, a vizsgálatot végző orvos azt mondta, hogy nagy szerencséje volt, hogy túlélte.
Az agyvérzésén alapvetően nem csodálkoztam, mert 20 éve SLE-ben szenvedett, amire nem fordított kellő figyelmet, nem volt hajlandó komolyan venni a betegségét. A Petz Aladár Kórházba került Győrben, a stroke osztályra. Voltak élményeim már ezzel a kórházzal kapcsolatban és tényleg mindig dicsértem és dicsérem is. Kivéve ezt az esetet. Anyukámmal némelyik műszakban megalázó módon bántak. Pelenkázni kellett, csakhogy ez gondot okozott egy-egy ápolónak. (holott szerintem ezen az osztályon ez nem váratlan). Akkor derült ki, hogy mi a helyzet, amikor anyu nem volt hajlandó sem enni, sem inni, mondván akkor nem kell tisztába sem tenni. Megjegyzéseket tettek rá, hogy milyen büdös van, amikor becsinált, és naponta egy alkalommal voltak hajlandóak tisztába tenni. Ezt a szobatársától tudtam meg. Akkor szépen megkértem a nővért, aki épp ott volt, hogy legyenek kedvesek tisztába tenni. Nem, nekem sem derogált volna, de anyu nem engedte, megígértette velünk százszor, hogy nem alázzuk meg, azt akarta, hogy inkább idegenek csinálják.
A hab a tortára akkor került fel, amikor a kezelőorvos üzent, hogy beszélni akar velünk, röviden vázolta, hogy a gyakorlatilag magatehetetlen anyám kezelése véget ért, neki ki kell tennie az osztályról. De ő majd jól utánanéz mit lehetne tenni, de mi is gondolkozzunk mit szeretnénk, mármint, hogy ő próbáljon-e intézkedni. Közölte, hogy 1 hét múlva kiadja, és mehetünk Isten hírével, ha nem jelentkezünk a válasszal. Addig űzte-fűzte a témát, míg pontosan lehetett tudni, hogy bizonyos összegért (meg is mondta) „kierőszakolja”, hogy anyu még egy kicsit maradhasson.
Azt elhiszem, hogy kész, ők nem tudtak már többet tenni érte, nincs sem okom sem jogom ismeretek hiányában felülbírálni vagy kétségbe vonni, amit mondott, de az, hogy pénzért ott tartotta volna eléggé meglepett. Soha nem adtam orvosnak, nővérnek senkinek sem pénzt. Soha nem is találkoztam olyan orvossal, ápolószemélyzettel, aki ezt elvárta volna, vagy akinél emiatt hátrányos helyzetbe kerültem volna.
Végül nem fizettünk, a lehető legrövidebb időn belül elvittük a kórház magán ápolási részlegébe, mivel haza nem lehetett vinni, folyamatos szakfelügyeletet igényelt.
Tudom, hogy édesanyám így is úgy is elhunyt volna, és ennek mihamarabbi bekövetkezéséért imádkoztam vele együtt, mert szenvedett. Az a szomorú, hogy mindig ettől a kiszolgáltatottságtól félt, a megalázottságtól, és elszomorít, hogy mégis ez történt.
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
SusanneF 2011.10.27. 06:46:20
Remélhetőleg azóta elfogadta a család a veszteséget...!
Bizony,ez kis hazánkban így van-pénzért a legtöbb krónikus osztályon bent tartható a beteg..
De nem kellett az osztály magán-ápolási részlegén többet fizetni az ápolásért?Akár napidíjban..??
Vagy ez úgy már más?
Hát,kinek szíve-joga...
Remélem,ha elmúlik jövő héten az elhunytak éves ünnepe,más témájú posztokat is olvashatunk-nem csak hozzátartozóra emlékezőt.....:(
batgirl · http://enbatgirl.blog.hu 2011.10.27. 08:27:00
és részvétem.
tódór piroska 2011.10.27. 09:51:59
Amivel viszont nem értek egyet: családtagtól, gyermektől, aki szeretettel és tapintattal fordul felé, sokkal könnyebb elfogadni a teljeskörű ápolást (a mosdatást és tisztázást is beleértve), mint egy idegentől. Ez akkor is így van, ha a beteg kíméletből mást mond. És egy kicsit így lehetőségünk is van viszonozni a tőle kapott gondoskodást...
2011.10.27. 10:14:18
VaTi 2011.10.27. 10:19:05
Egyébként nagy tiszteletem a posztolónak, mert nem igyekezett minden hibát az egészségügyre hárítani, mert be tudta látni -még a fájdalom mellett is- hogy az édesanyja részéről is történt mulasztás. Ritkán olvasni ilyen "normális" posztot. Remélem az édesanyja nem szenvedett sokat - ez is vígasz tud lenni a gyászban. Részvétem.
tódór piroska 2011.10.27. 10:29:04
Nem vagyunk egyformák, elfogadom és tiszteletben tartom a véleményedet. Én úgy gondolom, egy súlyos betegnek, akár egy haldoklónak is, emberségesebb a családja, szerettei körében tölteni az utolsó napokat, mint idegenek közt. Ha már személyes példát hoztál fel, én is megteszem: Édesanyámat az utolsó napokra hazavittük a kórházból és otthon ápoltuk. Egy hónapig tartott, az utolsó héten már eszméletlen volt. Nem imádkoztunk azért, hogy "mihamarabb bekövetkezzen", pontosabban, nem azért imádkoztunk. Több, mint 10 éve történt, de most is örülök annak, hogy mellette lehettem.
2011.10.27. 10:29:49
Hosszan elhúzódó, kezeletlen krónikus bajok, a magatehetetlenségtől való rettegés, az általános leépülés nagyon szomorú véget szoktak érni.
Senki sem szeretne sokáig betegeskedve, kiszolgáltatottan elhunyni, de nem lehet autóbalesete mindenkinek húszévesen (bár ezt tavaly meghalt barátaim emléke miatt szintén nem tartom jó halálnemnek). Mégis sokaknak sikerül, és ilyenkor a család részéről általában ott az önvád.
Mint barátnőm nagyanyja, 84 éves, évtizedek óta diabeteses annak minden szövődményével (agyi-, szem-, és alsó végtagi erek keringése katasztrofális, alsó végtagon nem gyógyuló sebek, stb.). Az agyi vérkeringés problémái miatt súlyos dementiában szenved, a saját lányát sem ismeri meg gyakran, nem tudja, hogy hol van vagy melyik évben, téves gondolatai, mániás rögeszméi vannak, stb. és nagyon nehéz volt megértetni, hogy a mama már nem az a mama, akit ismertek, hanem egy más ember, aki folyamatos ápolásra szorul. Szerintem ezt házi körülmények közt megoldani őrültség (van két ilyen ismerősöm is, mindkettő családja belerokkant, amíg a nagymamák el nem hunytak).
A posztoló ne ekézze magát, fogadja el, hogy ez az élet rendje, jobban nem cselekedhetett volna.
A nővér hozzáállását nem tudom hova tenni, ez borzasztó. Ha így történt, semmi keresnivalója a pályán.
A krónikus osztályokon meg így volt és így is marad a helyzet, mert a magyar emberek többségének nincs arra pénze, hogy az idős hozzátartozóit akár évekig megfelelő helyen tartsa. És nincs is elég ilyen hely. Csakhogy a kórházaknak sincs erre kapacitása...
sárga nyúl 2011.10.27. 10:31:28
Részvétem.
Rotoxis 2011.10.27. 11:08:41
Ugyanakkor sajnos tudomásul kell vennünk, hogy a jelenlegi helyzetben annyire futja az egészségügytől. Az ún. aktív osztályok nincsenek felkészülve arra, hogy magatehetetlen betegeket ápoljanak, illetve hogy ezt az elvárható szinten tegyék. Erre sem a személyzet, sem az anyagi feltételek nem adottak. Normálisabb helyeken (mint pl. - nem tévedés - Románia) az ilyen feladatok ellátására külön személyzet áll rendelkezésre, a nővér pedig a szakfeladatokat látja el. Nálunk a kórházaknak nincs pénzük arra, hogy ápolási asszisztenseket (segédápolókat) alkalmazzanak, ráadásul a nővér létszám sem elegendő, ezért tud ilyen helyzet előállni.
A reklamáció tehát szerintem teljesen jogos, legfeljebb a címzettje tér el a ténylegestől. A címzett ez esetben a nagybetűs Állam kellene legyen. Ha mindenki a saját feladatát végezné (az orvos gyógyítana, az adminisztrátor adminisztrálna, a nővér a szakápolást végezné és az ágytállal-kacsával a segédápoló szaladgálna), az ilyen esetek minden további nélkül számonkérhetők lennének a személyzeten.
Azért némi túlzást is vélek felfedezni a posztban, mert napi egy tisztába tételt feltételezve a betegnek olyan súlyos károsodása állna elő, amely rendkívül gyors és látványos állapotromlást eredményezne. A minimum a napi három (egy a fürdetés után, egy napközben és egy este) tisztába tétel, amely még a legmostohább helyeken is van.
Dr.laikus PhD 2011.10.27. 11:11:49
El Visco Stello (törölt) 2011.10.27. 11:30:37
Azt hiszem, ez a poszt lényege. Adja magát a kérdés: Tulajdonképp mit sérelmez a posztoló?
Rotoxis 2011.10.27. 11:52:30
FuBu 2011.10.27. 13:53:48
Én vagyok a poszt írója. Szerintem igenis gusztustalan, hogy pénzért ott tartotta volna a beteget - részletkérdés, hogy ez az én édesanyám - az osztályán.
Más: Mint azt leírtam feldolgoztam édeasnyám halálát, nem maradt bennem sértődöttség, csak leírtam ezt a történetet.
Mert van benne elgondolkoztató kérdés számomra. Méghozzá az, hogy ha a beteget az orvos - ha már az állapota nem indokolja - pénzért az osztályon tart, terhelve ezzel a saját személyzetét, kicsit a saját farkába harapó kutya. Nem? Ha kevesebb pénzért fektetett beteget kell ápolni, több energia, idő jutna a másik betegre? Vagy rosszul gondolom?
Ápolással kapcsolatban:
Édesanyám ilyen asszony volt, amióta beteg volt ezt hajtogatta. Az ápolási intézményben korrekt, törődő ellátást kapott, és tőlünk is, de volt amit nem engedett.
Köszönöm a hozzászólásokat.
tódór piroska 2011.10.27. 14:30:31
Együttérzek Veled és egyet is értek abban, hogy felháborító és megengedhetetlen dolog az ápolóktól az ilyesfajta megjegyzés (reményeim szerint ez egyedi kirívó eset, nem általános jelenség), és felháborító az is, amit az osztályvezető tett, vagyis, hogy pénzért tovább tartotta volna az aktív gyógyító osztályon a kizárólag ápolást igánylő beteget. Ez korrupció.
A jelenséget, másik oldalról, egy másik poszttal kapcsolatban többen elítéltük és ostoroztuk. Példamutató a hozzáállásod, hogy visszautasítottad a korrpuciós ajánlatot. Sajnos, sokan nem ezt az utat választják, hanem egyenesen igényt tartanak a megkülönböztetett bánásmódra (természetesen mások rovására) és úgymond megvásárolják azt. Természetesen ez is korrupció, ne szépítsük a dolgot és ne keverjük össze a hálapénzzel. Ugyanakkor, mint egy aktív betegellátó osztály vezetője, naponta szembesülök azzal, hogy a hozzátartozók nem akarják/nem tudják hazavinni a kórházi ellátást már nem, de teljeskörű ápolást nagyon is igénylő beteget. Aktív osztályon a normatív ápolási napokon túl nagyon nehéz tovább tartani az ilyen betegeket, egy-egy osztály 50-100.000 beteg ellátását is kell, hogy biztosítsa, és ha a szirénázó mentő érkezik az azonnali beavatkozást igénylő beteggel (naponta többször is), nem mondhatom, hogy bocs, nincs üres ágyam, mert "elfekvő" betegeket pátyolgatok rajta. A krónikus- és ápolási osztályok kapacitása is korlátozott, ott hely jobbára csak halálozás kapcsán üresedik meg. Legjobb megoldásnak a beteg otthoni ápolását tartom, de kevés hozzátartozó tudja ezt megtenni, gyakran teljes mértékben akceptálható okok (munkahelyi elfoglaltság, helyszűke, pluszkiadások fedezetének hiánya, stb.)miatt. És úgy tűnik, sokan azt is akadálynak tartják, amit Te is írtál, hogy a gyermek ne tegye tisztába az idős, beteg édesanyját, hanem inkább egy idegen. Lehet, hogy tényleg ez a többségi álláspont, én mindenesetre nem osztom.
2011.10.27. 15:36:06
Irkutszk 2011.10.27. 16:20:06
Ahogy Piroska is, én is elfogadom, hogy a te esetedben lehetséges, hogy az volt a legjobb, ahogy történt. De ne vitatkozz azzal, hogy Piroskáék családjában nem ez volt a döntés, és ő úgy érzi helyesnek, ahogy náluk történt.
Amit én hozzá is szeretnék tenni ehhez az egészhez, az az: Amit kimond egy ember, és amit legmélyen belül szeretne, nem mindig ugyanaz. De tényleg kérlek, hogy ne folytassuk.
FuBu 2011.10.27. 16:33:41
Nálunk nem volt választás, szerettük volna hazavinni, tekintve, hogy nagypapám is otthon halt meg én is ezt tartom a legmegjobb megoldásnak, de anyu esetébenn erre nem volt lehetőség. Az orvosok nem javasolták, kategórikusan megtiltották. Megbeszéltük a családdal, hogy mit tegyünk. Utólag is azt látom, hogy ha hazavisszük és esetleg otthon hal meg úgy, hogy benne marad valamelyikünkben a kétely, hogy ő nem segített és azért halt meg. A családból egyedül anyu és én fogtuk fel, hogy ebből az állapotból nincs visszaút.
Irkutszk 2011.10.27. 16:39:49
Csak ismételni tudnám a korábbi hozzászólásokat. Részvétem a veszteségért. Kívánom a mielőbbi megnyugvást.
Én egyébként tanulságosnak látom a történteket. Persze, az orvosi vonalon is lehet tanulságokat levonni, ahogy Piri néni tette, de az én személyes tanulságom az, hogy fel kell készülni a lehetőségre, hogy kiszolgáltatottá válunk.
Tempus-Anh 2011.10.27. 17:15:24
"Tudom, hogy édesanyám így is úgy is elhunyt volna, és ennek mihamarabbi bekövetkezéséért imádkoztam vele együtt, mert szenvedett."
A két kijelentés szöges ellentétben áll egymással.
Az édesanya halála miatt részvétem, de ilyen esetben, amikor megrendül a bizalom az egészségügyben és "úgyis" meghal a beteg, akkor el kell vinni haza és emberibb körülmények közt gondozni, ápolni a végkifejletig.
Dr.laikus PhD 2011.10.27. 17:40:07
Nem áll ellentétben.
A történtek miatt el kellett vinni, meg anélkül is.
Mehettek volna ápolási osztályra még ennél is rosszabb körülmények közé.
A legjobbat tették amit tehettek.
Eggyel feljebb elmagyarázta miért.:)
Tempus-Anh 2011.10.27. 18:26:30
Szia!
Bocsánat, az édesanya menthetetlen volt és kín volt számára még az is, ha egy idegen hozzáért.
Az idegennel szemben averziója volt, a hozzátartozóival szemben pedig tehetetlen szégyenérzete. Ha már a kettő közül kellett választani, akkor az utóbbit kellett volna.
Így nem törik össze a lelke utolsó napjaiban az Édesanyának és nem csalódik akkorát az egészségügyben a család.
Sajnos vannak szituációk, amelyek megalkuvásra késztetik az embert.
tódór piroska 2011.10.27. 18:49:19
Ha végigolvastad a posztot és a hozzászólásokat, láthatod, hogy többen úgy tartják, inkább egy idegen, mint a gyermek. Én veled értek egyet. Ha igazi szeretet és bizalom van a családtagok között, akkor a szenvedésben, nyomorúságban ők legyenek a beteg mellett, ne munkájukat (jó esetben korrekten, de)gépiesen, szenvtelenül, pénzért végző idegenek. Gondolom én.
FuBu 2011.10.27. 19:44:34
Nem csalódtunk az egészségügyben, legfeljebb abban a bánásmódban, amit ez az egy-két nővér produkált.
Ebben a dologban nincsenek általános igazságok, szerintem.
Tényleg nagyon szépen köszönöm mindenkinek, aki elolvasta a történetemet, és hozzászólt,nagyon tanulságos számomra.
Braincelle 2011.10.27. 21:36:15
Nem gondolom, hogy önmagában annak, hogy ki teszi tisztába, meghatározó szerepe van két ember kapcsolatának a mélységében. Nagyon szép, ha annyira mélységes, szégyenérzet nélküli kapcsolat van közöttük, hogy mindketten vállalni tudják ezt a tisztába-tevős helyzetet. De ha nem, és egy idegen ember teszi tisztába, aztán bejön a hozzátartozó, megsimogatja az arcát, megfogja a kezét, beszélgetnek, hallgatnak együtt, abban sincsen kevesebb szeretet.
A lényeg szerintem, hogy olyan megoldás legyen, ami minden érintett számára legalább kompromisszumként elfogadható, és az igazi nagy baj, hogy Magyarországon eléggé korlátozottak az ilyen lehetőségek.
2011.10.27. 22:04:09
2011.10.27. 22:08:55
tódór piroska 2011.10.27. 22:41:32
Kicsit elcsúsztunk a ki mossa ki a pelust irányba (bár ez is fontos, mindkét oldalról elhangzottak megfontolásra érdemes érvek), és kicsit negligálva lett a poszt másik lényeges vetülete.
Na pá, mék alunni.
El Visco Stello (törölt) 2011.10.28. 07:13:29
Nálunk segédfűtő van.
El Visco Stello (törölt) 2011.10.28. 07:50:25
Sztálinista fíling, imádom! Igenis alá kell vetni a családi kapcsolatokat a népi-demokratikus értékrendnek! Előre Elvtársak!
FuBu 2011.10.28. 08:10:03
El Visco Stello (törölt) 2011.10.28. 08:29:34
A KORRUPCIÓ CSÚNYA DOLOG!!!
FuBu 2011.10.28. 09:24:58
Dr. laikus PhD: De értem, még szeretem is, de ez nem volt az, vagy csak rossz volt. De hát a humor is ízlés kérdése.
2011.10.28. 10:17:27
Sunder 2011.10.28. 13:53:40
Édesanyámat szeretem és becsülöm annyira, hogy még ha nem is vágtam volna orrnyergen a pénzt k_ö_v_e_t_e_l_ő orvost helyszínen, mert vannak nevelési gátak az emberben, akkor is elkövettem volna mindent, hogy ellehetetlenítsem, a kórházigazgatásnál kezdve, folytatva a MOK-kal és mindezt megbolondítva a média bevonásával. Mert valahol megálljt kell parancsolni ezeknek a dolgoknak.
Függetlenül ettől természetesen az egyetlen reális, nyugati és példamutató lépés volt a "hivatalosan fizetős" részlegre áthelyeztetni.
Részvétem.
Káin 2011.10.28. 14:01:10
bazd meg 2011.10.28. 14:48:53
bakela 2011.10.28. 18:56:27
@tódór piroska2011.10.27. 14:30:31
Csak azért jöttem vissza 2x egymás után, mert tudtam, hogy a tegnap estémet /5 sor/ valami Gyeskórban szenvedő pedagojgin lenyeli.
Ez így nem igaz = rágalom.
Milyen osztályvezető, kedves Fődorvos Asszony?
Bal tökömet rá, hogy ehhez semmi köze az ov-nek, illetve a "bizonyossággal határos" valószínűséggel állítom, "hölgy" a főszereplő.
Ha ez is eltűnik a képernyőmentést minden esetre el fogom küldeni az Isten Ostorának.
Tisztelettel: Én.
irutavé 2011.10.28. 19:51:06
bakela 2011.10.28. 22:27:22
"Petz Aladár Kórházba került Győrben, stroke osztályra"
"és felháborító az is, amit az osztályvezető tett"
Ez így, egy jól azonosítható ember = Isten Ostora
Ismerem
Gagyibb az autója, mint az enyém
A hülyeségig tisztességes /cave:stadies/
Nem róla szólt a mese
Össze tetszett kenni szarral
bakela 2011.10.28. 22:32:48
Hameg mégis 1 herénél több is veszett mohácsi /viktóriánál/
Aki korpa közé keveredik, könnyen norbiábdét joghurtos lesz a barkója.
Adilyosz kb jövőre.
tódór piroska 2011.10.29. 10:11:54
Nem én írtam a posztot.
Valóban helytelen valakit súlyos váddal illetni úgy, hogy
1. beazonosítható.
2. a történetet csak az egyik (kvázi sértett) fél előadásában ismerjük.
Egyik előző posztban, ahol azt mertem írni, hogy et audiatur altera pars (hallgattassék meg a másik fél is), a zemberek fele nekem támadt. Ha kétségbevonjuk a posztoló állításainak valós voltát, akkor a helyzet ugyanez + még a moderátorok is.
A helyzet most tehát az, hogy valamit állít a posztoló, FuBu a Petz Aladár Kórház Stroke oszttályának a vezetőjéről, ami, ha igaz, felháborító, disznóság az osztályvezető részéről, ha nem igaz, akkor felháborító aljas rágalom FuBu részéről.
Számomra a tanulság az, hogy körültekintőbben kellett volna eljárnom, vagyis úgy kellett volna írnom, hogy: Ha igaz, amit a posztoló állít, akkor felháborító ....stb.
És tanulság lehetne a posztot megjelentető bloggazdának is az eset, mert ez valóban ugyanaz, mintha névvel jelenne meg egy nem bizonyított, súlyos vád.
Azt gondolom, hogy - amennyiben nem tudja FuBu állítását bizonyítani, akkor bajba kerülhet rágalmazásért. Jó lenne, ha egy hozzáértő jogász (neddudki?) értékelné az esetet.
Őszintén szólva, először nem értettem Bakela írását, de mostmár magam is aggasztónak tartom a jelenséget.
Dr.laikus PhD 2011.10.29. 10:49:05
"A hab a tortára akkor került fel, amikor a kezelőorvos üzent, hogy beszélni akar velünk, röviden vázolta, hogy a gyakorlatilag magatehetetlen anyám kezelése véget ért, neki ki kell tennie az osztályról. De ő majd jól utánanéz mit lehetne tenni, de mi is gondolkozzunk mit szeretnénk, mármint, hogy ő próbáljon-e intézkedni. Közölte, hogy 1 hét múlva kiadja, és mehetünk Isten hírével, ha nem jelentkezünk a válasszal. Addig űzte-fűzte a témát, míg pontosan lehetett tudni, hogy bizonyos összegért (meg is mondta) „kierőszakolja”, hogy anyu még egy kicsit maradhasson."
Kezelőorvos...
Egyébként az ápolási osztályon való elhelyezésért valóban neki kell intézkedni.
Szerintem megint a rossz kommunikáció és a szakszemélyzet egy részének közönye. :((
tódór piroska 2011.10.29. 12:07:38
Valóban nem olvastam figyelmesen a posztot, csak most vettem észre, hogy FuuBu kezelőorvost írt, nem osztályvezetőt. Sajnálom. Az összekeveréshez hozzájárult az is, hogyt egy normálisan működő kórházi osztályon, ahol az osztályvezető főorvos naponta vizitel, és a főorvosi viziteken jelöli ki a hazamenő betegeket. Ha a kezelőorvost a beosztott osztályos orvossal azonosítjuk, neki nincs is lehetősége pénzért továbbtartani a beteget, ilyesmit az osztályvezető tehet.
Minden tiszteletem és együttérzésem mellett (FuBu) most is az a véleményem, amit néhány napja írtam: hogy
tódór piroska 2011.10.29. 12:13:42
"Audiatur et altera pars" (hallgattassék meg a másik fél is). Ezt a szemléletet minden demokratikus ország jogrendje is átvette.
Ami itt a praxis blogon zajlik, az olyan, mintha egy bírósági tárgyaláson a bíró a vádbeszéd alapján hozna ítéletet, anélkül, hogy meghallgatná a védőbeszédet és magát a vádlottat/alperest. Ugye, hogy nonszensz?
FuBu 2011.11.01. 21:42:08
Még csak meg sem sértett engem az orvos ezzel a viselkedéssel, csak megdöbbentem, mert addig nem találkoztam ilyennel.
tódór piroska 2011.11.01. 22:38:12
névvelaszemembekedves 2011.11.25. 17:37:38
Kedves @FuBu! Ha tényleg korrumpálni próbálták (nem értett valamit félre?) és nem megfelelő az ápolás, az első és logikus lépés, hogy panaszt tesz az osztály vezetőjénél. Ezt nem tette meg,csak névtelenül vádaskodik. Ezt ezen a nem moderált blogon eddig meg is tehette következmények nélkül. Az adatokból biztosan tudom, hogy kiről lehet szó, utána fogok nézni (hallgattassék meg a másik fél is).
Kedves @tódor piroska Senki nem írta Ön előtt, hogy kezelőorvos = osztályvezető. Ezzel a figyelmetlen kijelentésével engem sároz, aki nem szolgált rá semmire. Én ugyan biztosan tudom saját magamról, hogy sohasem kértem pénzt továbbápolásért senkitől, de meggondolatlan és sértő megjegyzése után sokan másként gondolhatják. Az Ön osztályán valószínűleg mindig, minden döntés egy kézben összpontosul. Szabadsága alatt is a hozzájárulása szükséges a távozáshoz (esetleg nem is megy szabadságra). A szakorvosok nem vesznek részt a döntési folyamatokban. Nem szeretnék Önnél beosztottként dolgozni, de ettől még kiváló lehet az osztálya. Hogyan is mondhatnék véleményt olyanról, amit nem ismerek, vagy csak egy véleményt ismerek róla? Szóval "Si tacuisses philosophus mansisses." Nem tekintem etikai vétségnek a (lehet, hogy akaratlan, de attól még élő) rágalmazását, ha írásban ezen a blogon elnézést kér miatta.
Az a bizonyos főorvos.
névvelaszemembekedves 2011.11.25. 17:47:42
Todor Piroska 2011.11.25. 20:30:53
Én már megtettem. (tódór piroska 2011.10.29. 12:07:38 @Dr.laikus PhD:
Valóban nem olvastam figyelmesen a posztot, csak most vettem észre, hogy FuuBu kezelőorvost írt, nem osztályvezetőt. Sajnálom. )
Ha ez nem elég Tisztelt Főorvos Úrnak akkor ismételten elnézést kérek. Nagyon sajnálom, hogy akaratlanul megbántottam és ok nélkül rossz hírét keltettem.
Ha ez sem elég, akkor tényleg az etikai bizottsághoz kell fordulnia, az IP cím alapján könnyen beazonosítható vagyok. Érdekes tárgyalás lesz, az biztos. Mondjuk, azt meg én utasítom vissza, hogy dehonesztáló megjegyzéseket tegyen az " én osztályomról".
Amiben egyetértünk: én sem szeretném, ha Főorvos Úr az osztályomon dolgozna.
És abban is egyet értünk, hogy bölcsebb dolog hallgatni - én ezért töröltem kb 10 napja az eredeti hozzáférésemet, ezért az új nick, erre az egy alkalomra.
FuBu 2011.11.25. 23:41:18
Hogy miért nem tettem panaszt? Igaza van, tudja engem még úgy neveltek, hogy ha adnak fogadd el, ha ütnek szaladj el. Leírtam, hogy mit tettem: Szóltam az éppen munkát végző ápolószemélyzetnek és megkértem őket, hogy lássák el édesanyámat. Részemről ezt láttam a megfelelő útnak. Ha akkor tudom, hogy később megírom ezt a történetet és azért tűnök hiteltelennek, mert nem tettem panaszt, akkor sem tettem volna.
Higgye el boldog leszek, ha Ön azt jelzi, hogy igen, ön ostoba volt, mert nálunk ilyen eset nem fordulhat elő.