Agysérült beteg és az egészségügy
Van egy sztorija a magyar egészségügy helyzetéről? Megváratták, félrekezelték, megalázták, vagy ellenkezőleg, csupa jót tapasztalt? Küldje el történetét a praxisblog@yahoo.com címre, vagy használja megújult kórházértékelőnket!
Tisztelt PraxisBlog!
Nemrég történt az alábbi eset, még nem dolgoztam fel igazán, de szeretném, ha többen is tudnának arról, mire számítsanak, ha a magyar egészségügy kezelésébe kerülnek.Társam és barátom 2008-ban váratlanul agyvérzést kapott, amit szerencsésen túlélt, és ami után évi rendszerességgel kellett infúziókúrára mennie, mert a bal oldala ismételten bénulni kezdett, ami az egyhetes kúra után mindig rendbe jött. Tavaly (2010) ősszel megint úgy érezte, hogy gyengül a bal oldala, és ismét felkereste kezelőorvosát, de a kúra után nem lett jobban, sőt egyre rosszabbodott az állapota. Kérte, hogy vizsgálják ki, mert valószínűleg másfajta kezelésre lenne szüksége, de elutasították. Az indok: „nem vagyunk már húsz évesek”
Végül 2011. január 12-én az utcán lett rosszul, és mentő szállította be a kórházba, ahol megállapították, hogy agydaganata van, amely a tüdőből indul ki. A kórházban kb. két hetet töltött, ezalatt magatehetetlen, járni képtelen beteggé vált. Szerencsére átirányították a Korányi Tüdőintézetbe, ahol találkozhatott egy igazi emberrel a kezelőorvosa személyében, s így esélyt kapott, hogy a szörnyű betegséggel felvegye a harcot.
Kemo- és sugárterápia után ez év júliusában megkezdte a következő kemoterápiát – a tüdőre, mert az agydaganat szépen visszahúzódott, amikor szeptember 2-án elment otthonról és nem jött haza. Azonnal hívtam a mentőket (104), a Baleseti Kórházat (ezt a családból többször is hívták), és még legalább 10 kórházat, de egyikben sem tudtak a barátomról. Még azt is megkérdeztem, hogy öntudatlan, magát azonosítani nem tudó beteget nem szállítottak-e be, de nemleges választ kaptam. Bejelentettem a rendőrségen az eltűnését, és egy nagyon emberséges, empatikus és szolgálatkész rendőrnő vette fel velem a kapcsolatot, akinek a kutatása révén tíz nap múlva! megtudtam, hogy barátomat a Baleseti Kórházban találom meg, balesetet szenvedett és az intenzíven van. Azonnal berohantam a kórházba, ahol nem tudták megmondani, hogy honnan hozta be a mentő, csak annyit tudtak, hogy leesett valamilyen lépcsőről, és agysérülése van. A barátom nem volt tudatánál, félrebeszélt, ha egy picit hozzáértem, hangosan jajgatott. A tarkóján volt egy gyógyulófélben lévő kisebb sérülés, a karjai rettenetesen össze voltak zúzva, kék-zöld-fekete-sárga színűek voltak, a kézfején apró szúrt sebek tömkelege. A ruhái eltűntek.
Nem akarom túl hosszan leírni, de megdöbbentem, hogy ilyen állapotban van, és hogy senki nem tájékoztat a részletekről. A kezelőorvosa nagy nehezen előkerült, és kedélyesen elmondta, hogy barátomnak zúzódott az agya, óriási vérömleny van körülötte, ami csak lassan és hosszan fog felszívódni, ez akár hónapokba is telhet. Nem tehetünk mást, csak várunk. Azt állította, hogy sikerült a számítógépben megtalálni a kórelőzményét, úgyhogy mindennel tisztában vannak, és kezelik. Kiderült, hogy szeptember 2-án nem az intenzívre hozták be, hanem az osztályra, és megfigyelés alatt tartották, de amikor rosszabbul lett (8-án), áthozták az intenzívre. Kérdésemre, hogy miért nem tudtam tíz napig erről, és miért nem jelentették be a rendőrségen, azt válaszolta: barátom megadott egy hozzátartozót, akit próbáltak felhívni, de nem volt jó a szám (a halott nővérének a nevét adta meg). Furcsállottam, de elsősorban a barátommal igyekeztem foglalkozni, naponta bementem, etettem, beszéltem hozzá, de a tudata nem tisztult, és a jajgatás (mintha bántalmazták volna, és még mindig pánikban lenne) sem szűnt meg.
Két hét múlva átszállították a területileg illetékes kórházba (ahol egyszer már majdnem halálosan legyengült), majd onnan egy hét múlva a kerületi „rehabilitációs” kórházba, a helyiek csak elfekvőnek nevezik. Itt már semmilyen kezelést nem kapott, infúziós állványt nem is láttam, és egy hét múlva a társam meghalt. A leleteit, zárójelentéseit csak ekkor kaphattam meg (bár kértem korábban), és ekkor tudtam meg, hogy a balesetiben egy héttel a beérkezése után készült laborvizsgálat, és két hét után (amikor már én is a képbe kerültem) készült CT-vizsgálat.
És igazából ez még mind semmi. Magánnyomozásba fogtam, és hihetetlen szerencsével megtaláltam azt az embert, aki szemtanúja volt a balesetnek, és aki kihívta a mentőket. Elmesélte, hogy a mentősök nagyon durván bántak a barátommal, akinél egy szatyorban volt egy üveg bor, ami az eséskor széttört (ezért lehetett alkoholszaga, amire szinte mindegyik intézményben kitértek), rángatták, megpróbálták talpra állítani, mire a mentőt kihívó férfi szólt rájuk, hogy hiszen eszméletlen, mit csinálnak. Felhívta a figyelmüket a tarkóján lévő sebre, ami erősen vérzett, erre azt válaszolták a mentősök, hogy az egy régi seb lehet.
Még mindig hatása alatt vagyok ennek a hírnek, igazából fogalmam sincs, mit tegyek. A barátomat már nem tudom visszahozni, de az elmondottak és a korábban tapasztaltak meggyőztek arról, hogy élhetne még, és ugyan a gyilkos kór nem valószínű, hogy sok évet hagyott volna még neki, de a halála értelmetlen volt, és lehetett volna segíteni rajta – csak egy kis emberség kellett volna hozzá.
Ligeti Julianna
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Ugyandehogy (törölt) 2011.10.25. 07:12:22
pacula 2011.10.25. 07:39:51
Ez biztosan valami tévedés.
Az OBSIban az összes ittasról akinek eszméletvesztése volt azonnal csinálnak CT-t. Annyira hogy vannak olyan krónikus alkoholista hajléktalanok akiket - mert részegen elestek - minden héten bevisz a mentő és minden alkalommal csinálnak róluk CT-t, csoda hogy még nem világítanak.
Nem gondolom hogy épp az ön ismerőse lett volna kivétel (akár ittas volt akár nem). Az viszont valószínű hogy pár nap múlva az első CT után kontroll-CT is készült. Talán ez datálódik egy héttel a felvétel utáni időpontra.
pacula 2011.10.25. 07:50:20
Dr.laikus PhD 2011.10.25. 07:59:27
Ahogy látom sok mindenről azért nincs információja, mert nem családtag.
Családból is annak adnak információt akit a beteg megjelöl, másnak nem.
Kemora járó beteg miért megy le borért?
Bocsánat a kérdésért, de tényleg miért?
SusanneF 2011.10.25. 09:02:23
Most hogy is van ez?
Az élettárs családtagnak számít?Vagy nem??
Mégis csak jobb házasodni...
Akár ajándékba is vehette valakinek a bort...
Nem tudni,mióta éltek együtt,de ha évek óta,akkor nekem sovány a barátom kifejezés.
Arról sem esik szó,volt e tényleges családtag?Szülő,gyermek,stb.?
Vagy velük nem kommunikált a "barátnő"?
Rotoxis 2011.10.25. 09:08:14
Ettől függetlenül nem látom, hol hibázott az "egészségügy"?!
Ugyandehogy (törölt) 2011.10.25. 09:08:56
a gyakorlatban azonban ezt a kórházakban "nem tudják".
DreamerX 2011.10.25. 09:12:25
Például, amikor azok, akik (elvileg) a segítségnyújtásra tették fel az életüket (a mentősök), így bántak a férfivel.
És a kórházban, amikor ott van egy beteg, és mivel az az egy szám, amit nagy nehezen, igen rossz elmeállapotban megadott, nem jó, akkor slussz, leállnak. De a kórelőzményt megtalálták a másik kórházban, akkor nem tudták volna őket megkérdezni, hogy ki a kapcsolattartó? Csak ennyi kellett volna, mert ott, amikor még a kemora jelentkezett be, és jól volt biztos nem a halott nővére számát adta meg.
Rotoxis 2011.10.25. 09:27:16
Nem kérem, nem álltak le, amikor rossz volt a megadott szám. Értesítették a rendőrséget (ilyenkor ez a szokásos eljárás), így sikerült a két információt összehozni. A kórháznak nincs külön nyomozócsoportja a lehetséges hozzátartozók felderítésére.
DreamerX 2011.10.25. 09:36:42
Bakker, nem nyomozócsoport kell! Ennyit kellett volna mondani annak, akitől elkérték a kórelőzményt:
- Sajnos, a telefonszám, amit a beteg nekünk adott, nem jó. Nem jól adta meg, vagy félreértettük. Nincs a papírján ott egy szám, valaki, akit értesíthetünk?
ENNYI. Két mondat, aminek elmondása kb. 10 másodpercig tart.
Nem is azt mondta, hogy valaki megmondta neki, hanem hogy ő megtalálta. Megtudta, hol történt a baleset, kikövetkeztette, és a környéken kérdezősködött. Nehéz, de nem lehetetlen. Aki használja az eszét pozitív dolgok elérésére is nem csak hárításra, az sok mindenre képes.
Dr.laikus PhD 2011.10.25. 09:58:25
De hiszen veled még az egészségügyben pozitív dolog nem is történt.
Horror történeteket mesélsz arról, amiről másnak abszolút pozitív élménye van.
Ugyanaz a kórház, ugyanaz az osztály.
Most is kitalálsz egy történetet, hogy a posztoló mekkora drámát élt meg.
Jó esetben az ember vészhelyzetben nem drámázik, próbál intézkedni, ahogy most is történ.
A kórházat meg jogszabályok kötik.
Akár tetszik, akár nem.
Ha a beteg valakit megadott kapcsolattartónak, a kórház nem bírálhatja felül.
Nem rendőrség, nem ez a dolguk.
Szerinted félig béna, kemoterápiára járó legyengült beteg miért megy el borért?
Mit gondolnál, ha élelem nincs csak bor nála?
Ez a dráma. :((
tódór piroska 2011.10.25. 10:03:19
Az elmult évtizedekben sokat beszélgettünk szakmánk nehéz kérdéseiről. Tőle tudom, hogy a római jog egyik alaptétele az "Audiatur et altera pars" (hallgattassék meg a másik fél is). Ezt a szemléletet minden demokratikus ország jogrendje is átvette.
Ami itt a praxis blogon zajlik, az olyan, mintha egy bírósági tárgyaláson a bíró a vádbeszéd alapján hozna ítéletet, anélkül, hogy meghallgatná a védőbeszédet és magát a vádlottat/alperest. Ugye, hogy nonszensz?
Tehát jó lenne tudni, hogy hogyan hangzik a történet a mentősök és a beteget ápoló kórházak interpretációjában!
Ettől függetlenül, a tájékoztatás egy nagyon kényes dolog. A beteg egészségi állapotára vonatkozó infirmációkat külön törvény védi, érdemi információ annak adható, akit a beteg megjelöl. Ha ezt elmulasztja, igazoltan közeli hozzátartozót szabad csak tájékoztatni. Vagyis házastárs, testvér, stb. És igen, az élettárs is az, ha ezt tudja igazolni (bejegyzett élettársi kapcsolat, ennek hiányában azonos lakcím, vagy bizonyító erejű magánokirat). Bárki bemehet, és mondhatja, hogy barátom, társam, élettársam, stb. Törvényt követ el az orvos, ha csak úgy kiszolgáltatja a beteg kényes adatait (egészségi állapotára vonatkozó információ). Vissza lehet ezzel élni, és saját gyakorlatomban is előfordult, hogy a jóhiszeműen adott tájékoztatást felhasználva, nagyösszegű örökösödési, vagyoni, stb. pert indítottak, aztán ott álltam tanúként a bíróságon,mint Pilátus a Credoban. Ma már óvatosabb vagyok, ebben a kérdésben is törvényesen járok el.
Ha nálam érdeklődött volna Julianna a barátja felől, legfeljebb annyit mondtam volna: igen, itt fekszik az osztályomon. Pont.
DreamerX 2011.10.25. 10:07:09
Az a dráma, ha egy számodra ismeretlen embert, csak mert egyszer van nála bor már elkönyvelsz iszákosnak.
Mondjuk férfi esetén könnyen lehet, hogy ugye a bevásárlást alapvetően valaki nő végzi, míg ő meg valakit meg akar lepni egy üveg borral, felköszönteni, megünnepelni valamit.
Alapvetően az a baj az egészségüggyel, hogy a beteget, csak azért, mert beteg, már alsóbbrendűnek tekintik. Azonnal feltételezik, hogy iszákos, hülye, hazug, és még ki tudja mi minden más.
És az most egy számotokra logikus következtetés, hogy "mert egyik ismerősöm volt ennek és ennek a klórháznak egy ezen és ezen az osztályán, és túlélte, ezért biztos, hogy azon az osztályon minden jól megy." ???? Hol ebben a logika.
Egyszer olvastam egy könyvet. Jó volt. Akkor biztos minden másik könyv is jó.
Ez egy idiotizmus, nem pedig logika.
tódór piroska 2011.10.25. 10:09:26
"Ez egy idiotizmus,
nem pedig logika."
Érdekes, nekem is pont ez jutott eszembe. Téged olvasva.
Rotoxis 2011.10.25. 10:09:29
Tehát mégegyszer.
A beteg számítógépes kórelőzménye a korábbi betegségére, sérüléseire vonatkozó leleteket, zárójelentéseket tartalmazza. Nem része a hozzátartozóra vonatkozó adatok. Ezt biza nyomozni kellene és az nem 10 másodperc. Az orvos gyógyítson, az ápoló ápoljon, a nyomozó nyomozzon (mint jelen esetben is történt), a beteg pedig legalább a minimális előrelátást tanusítsa. Nekem egészséges létemre ott a cédula a pénztárcámban, hogy baj esetén kiket, milyen számon kérek értesíteni. ha egy olyan betegnél, aki bármikor lehet nagyon rosszul mnincs ilyen cetli, az ne mutogasson másokra. Hogy egy igazi kalsszikust idézzek:"Aki használja az eszét pozitív dolgok elérésére is nem csak hárításra, az sok mindenre képes. " Mert ez esetben bizony a posztoló hárít!
Sokorai_Atala 2011.10.25. 10:35:16
(gyerekeim nagypapája és segítek neki ennyi). Soha nem volt ezzel probléma.
Szerintem is az egy jó megoldás, ha valaki - főleg ilyen nagyfokú betegség esetén -magánál hord egy cédulát az értesítendő adataival, ahogy Rotoxis írta.
Rotoxis 2011.10.25. 10:37:56
rikitiki 2011.10.25. 11:25:20
Nem hozzátartozónak nem adtak ki adatokat, vagy csak hiányosan, innen ered a félreértés, hogy nem készült labor, sem CT.
Bizonyosan készült labor is, és CT is, legfeljebb nem adtak róla információt (a törvényeknek megfelelően).
Az agyvérzése pedig nem gyógyítható.
Szakmailag ennél több nem nagyon mondható az esetről, nincs túl sok kérdőjel sem...
2011.10.25. 13:59:41
qbr 2011.10.25. 14:07:51
Az adatvédelmi szabályok szigorúságára példa, hogy van olyan kórház, ahol a beteg által aláírt beleegyező nyilatkozat nélkül az onkológián dolgozó orvos nem lát bele a nőgyógyászat számítógépes rendszerébe (intézményen belül!), tehát ha egy beteget egy nőgyógyászati daganattal valamiért itt is és ott is ellátnak, a két információ nem kapcsolódik össze.
Arról nem is beszélve, hogy az orvosok nem látnak, nem láthatnak bele egy másik intézmény számítógépes rendszerébe sem adatvédelmi, sem technikai okokból (21. századi számítástechnika, szevasz!), szóval ez a "kórelőzmény megnézése" valószínűleg a Baleseti Intézetben eltöltött időszakra vonatkozott. (Most már gondolom mindenkinek érthető, hogy miért kérik az orvosok, hogy vigyen el magával a beteg minden papírt)
Igazából azt sem hiszem, hogy folytatódott volna a Baleseti Kórházban a kemoterápia, ez nem igazán tartozik a kompetenciáik közé. Miután pedig visszaszállították a területi kórházba, úgy ítélhették meg, hogy nincs reális remény arra, hogy a kemoterápia folytatásával bármiféle eredményt érhetnének el (ne felejtsük: a beteg végig nem tért magához). Így került át egy krónikus ágyra, ahol valószínűleg csak ún. palliatív terápiát folytattak (tehát a beteg nem kapott már gyógyító jellegű terápiát, hanem csak az életminőséget megőrző terápiát, pl. fájdalomcsillapítót)
Szomorú történet, részvétem.
adren 2011.10.25. 14:16:09
"Tehát jó lenne tudni, hogy hogyan hangzik a történet a mentősök és a beteget ápoló kórházak interpretációjában!" - Valószínüleg nem zörög a haraszt míg nem fújja a szél, úgy. Nem hinném hogy bárki pusztán élvezetből vagy szórakozásból írna bármi ilyesmit a mentősre vagy a kórházakra. Egyébként meg lezárnák annyival hogy ilyen meg sem történt és az előírásoknak megfelelően jártak el. Bárki bármi mást mondd próbálja meg bizonyítani... Egyébként pont ezért van nálam elég jó hang- és képfelvevési minőséggel rendelkező telefon.
Dr.laikus PhD 2011.10.25. 14:27:02
"Az a dráma, ha egy számodra ismeretlen embert, csak mert egyszer van nála bor már elkönyvelsz iszákosnak.
Mondjuk férfi esetén könnyen lehet, hogy ugye a bevásárlást alapvetően valaki nő végzi, míg ő meg valakit meg akar lepni egy üveg borral, felköszönteni, megünnepelni valamit."
Szerinted elkönyveltem?
Kérdeztem és leírtam, hogy dráma.
Egy aktív kemoterápiát végző férfi ne menjen le borért, meglepi borért SE!
Ha van a környezetében nő, kérje meg, hogy a saját meglepijét a borovicskáját, hozza már fel.
Miért?
Azért, mert rosszul lehet, mint a fenti példa mutassa....
Félreérthető lehet, mint a fenti példa mutassa....
Nem hazug, csak példátlanul buta, tájékozatlan amit valami hatalmas tudást szimuláló biztonsággal ad elő.
Ez is dráma.
Nagy dráma, mert a praxis erről szól.
Dráma, mert teljesen hiábavaló minden ismeretterjesztés.
Két hozzászólás után - láthatóan nem fontos, hogy tanulj/on, tudj/on - újra kezdi a kaptás ló szöveget.
tódór piroska 2011.10.25. 14:29:36
"
Azért szerintem hordjon magával éjjellátó készüléket, eltűnő tintát, rugós tűvel ellátott sétabotot és ciánkapszulát is.
Mindenesetre, ha rólam tudtom és engedélyem nélkül kép- és hangfelvételt készít, olyan kártérítési pert zúdítok a nyakába, hogy még nyugdíjas korában is azt fogja törleszteni. Nem árt azt sem tudni, hogy a bíróság a törvénytelen módon beszerzett bizonyítékot nem veszi figyelembe, márpedig az érintett beleegyezése nélkül készített felvétel nem jogszerű.
Tempus-Anh 2011.10.25. 15:38:06
Tüdőtumor agyi metastasisokkal.
Hm...
Lehet, hogy én vagyok kissé tájékozatlan vagy nem eléggé tapasztalt, de agyi áttétek eltűnéséről én nem nagyon hallottam. A chemotherapia és radiotherapia ugyan csodákra képes, de hogy integer, tökéletesen működő agyat nyerjünk ezek hatására, nos, ez számomra kissé meredek.
Mindezt alátámasztja a beteg későbbi elkóborlása is. Zavarttá vált, elkószált, lépcsőről leesett, balesetet, koponyatraumát szenvedett.
Ki a felelős egy agydaganatos beteg hirtelen eltűnéséért, kinek a feladata lett volna a beteg felügyelete, ellenőrzése, szoros nyomonkövetése? Ugyan kié?
Jó, mehetünk tovább.
Az intenzív osztály orvosa pontosan közölte, hogy nagyméretű haematoma van a beteg koponyájában.
Ezt hogyan állapította meg, ha nem volt egy ezt alátámasztó koponya-CT elvégezve?
Szemfenéki kép alapján talán? Vagy PEG-et csinált, ami az őskor vizsgálóeljárása?
Traumás haematómába, különösen a nagyméretű koponyaűri vérömlenybe pedig nem is olyan nehéz belehalni, sajnos.
A sorsára hagyott, elkószált betegért az eü. intézmények megtették a megtehetőt.
Bűnbakokat keresni, ujjal mutogatni másokra (miközben a saját tükrünk valahogyan soha nem kerül elő) ebben az esetben eléggé gusztustalan és elítélendő dolog.
El Visco Stello (törölt) 2011.10.25. 15:48:54
Melyik másik? Az egyik fél valahogyan meghalt. Itt egy hozzátartozó próbálja összerakni azt a 10 napos eseménysort, aminek következménye lehet a halál.
...hogy a halott nővére elérhetőségét adta meg, annak egyszerű magyarázata lehet: Amikor megadta, még élt. Nyilván a kórelőzmény adatai közt találták.
Simán el tudom képzelni, hogy a körülmények szerencsétlen alakulása és a kétes összbenyomás alapján nem tettek meg mindent érte. Ne tegyünk úgy, mintha ilyesmi nem történhetne meg!
qbr 2011.10.25. 16:01:01
Irkutszk 2011.10.25. 16:16:51
Ez egy idiotizmus, nem pedig logika. "
Nem, ezt indukciónak nevezik, és nagyon is logika. Olyan, mint azt gondolni, hogy holnap is felkel a Nap.
Irkutszk 2011.10.25. 16:27:06
Mi újat lehet tudni a felnőtt agy regenerációs képességéről? Édesapámnak, Isten nyugosztalja, az agytörzsnél volt agyvérzése, ahol már leginkább az axonok futnak, de ő is regenerálódott valamennyire. És nem csak fél éven belül, hanem két-három év múltán is.
Milyen infúzió-kúrát kaphatott a beteg, amitől az agyvérzés után visszamaradt tünetei enyhültek? És milyen más lehetőség van az ilyen tünetek kezelésére, karbantartására, esetleg javítására?
adren 2011.10.25. 17:21:31
irutavé 2011.10.25. 18:16:56
irutavé 2011.10.25. 18:18:52
SusanneF 2011.10.25. 18:22:23
Te még újonc vagy itt,ugye?
Itt alapvetően a poszthoz szólunk hozzá,nem egymást provokáljuk....
Csinálhatod,nem biztos,hogy sokáig...
SusanneF 2011.10.25. 18:24:08
irutavé 2011.10.25. 18:35:23
Tempus-Anh 2011.10.25. 19:29:14
Szia
A kérdés úgy tevődik fel, hogy milyen vérzése volt a betegnek?
Érruptúra okozta állományvérzése, contusios állományvérzése, subduralis haematomája, epiduralis haematomája vagy subarachnoidealis vérzése?
Mert annyiból, hogy "agyvérzése volt"
elég nehéz következtetni a vérzés helyére, kóroktanára és így az általa okozott betegség lefolyására és
kórjóslatára is, nem beszélve a kezeléséről.
Másképpen kezelünk egy vascularis eredetű, tehát inkább neurológiai tárgykörbe tartozó állományvérzést és másképp egy bárminemű traumás vérzést, ami már idegsebészeti feladat. Külön kategória a subarachnoidealis (pókhálóhártya alatti) vérzések, amelyek közül egyeseket műtenek, másokat konzervatív módon kezelnek.
VaTi 2011.10.25. 19:43:57
Egyébként mi a probléma azzal az eredeti felvetéssel, amire ez a felvevősdi indult, hogy hallgattassék meg mindkét fél? Mi ebben az elutasítandó? Jogilag, erkölcsileg, logikailag?
tódór piroska 2011.10.25. 20:17:06
És maximálisan segítőkész vagyok minden emberrel szemben, aki segítségért hozzámfordul, nem kell bekapcsolnia a magnót. Nem erről van szó. Még senki sem akart felvételt készíteni, amikor gyógyítom, de ha megpróbálná,akkor, ... nem, nem úgy rúgnám ki, mint macskát szarni, hanem, amennyiben nem szorul sürgős ellátásra, udvariasan megkérném, hogy távozzon. Ha nem megy szép szóval, biztonságiakkal vitetném el. A harmincegynehány év alatt volt rá példa, igaz, más okból kifolyólag. Olyan is előfordult, hogy eltiltottam egy fiatalembert a súlyos beteg édesanyja látógatásától, nehéz szívvel, de megtettem (lekúrvázta és megfenyegette a nővéreket). Szóval, nem defekálom össze magam, sem itt, sem a kórházban.
Braincelle 2011.10.25. 20:21:07
Szerintem meg semmi köze a vajhoz. Utálatos gondolat, hogy valaki felvegyen/lekamerázzon, és ilyesmihez nem adom a beleegyezésemet (igaz, a másik melóhelyemen minden hívás rögzítve van, azt is nehéz volt megszokni, de legalább hivatalos dolog, ami benne van a szerződésemben, és tudom, hogy nem rakják fel a youtube-ra. Azt is utálnám, és gallyra perelném az illetőt érte, ha olyan felvételt készít, amiből az derül ki, hogy én vagyok a világ legcukibb orvosa, és egy óda kíséretében publikálja. Na mindegy.
Braincelle 2011.10.25. 20:31:33
Tudtommal ilyenkor nem a szó szoros értelemben vett regenerácóról van szó. Egyrészt agyi történéseknél úgy van, hogy van egy érintett terület, amelyben elhalnak a sejtek. Azok nem nőnek vissza. De a károsodás határán csak "elromlanak" a sejtek, zárlatosak lesznek, és aztán vagy azok is elpusztulnak, vagy azok helyreállnak. Másrészt egy agyvérzésnél ideiglenesen maga a vér tömege is zavarja az agyműködést. Rövid távon ezek a dolgok rendeződnek. Hosszú távon inkább egyrészt arról van szó, hogy egyes agyterületek átveszik az elveszett funkciókat (ez azért korfüggő, úgy tudom, kisebb gyerekeknél elképzelhető, hogy tönkremegy a beszédközpontjuk, és mégis tudnak beszélni, mert a másik félteke átveszi (a meglévő idegkapcsolatok révén). Idősebbekben pedig az lehetséges, hogy hozzászoknak, megtanulják kompenzálni a károsodásokat.
Tudtommal valódi regeneráció (úgy értve, hogy elusztult területeken ép sejtek alakulnak ki) a központi idegrendszerben minimális, mert az idegsejtek gyakorlatilag nem osztódnak.
Infúzió: piracetam-ot szoktak adni, illetve ischaemiás stroke-nál acetilszalicilsav-at kell szedni. Előbbi egy elég érdekes szer, sok vizsgálat bizonyítja a hatástalanságát, a betegek jelentős része mégis jobban van tőle, vagy úgy éli meg. Az orvosok külöböző-képpen gondolkoznak róla. Valószínűleg nagyon sok placebo-hatás van benne: kb. félévente-évente járnak a betegek kúrára, infúziót kapnak (ami ugye folyadék is), sok esetben ingergazdagabb, de napirend szempontjából kiszámítható környezetbe kerülnek, ha van valami egyéb eltérés (pl. vérnyomás-probléma, valamilyen egyéb betegség), akkor jó esetben azt is rendezik, kezelni kezdik.
Ennyit tudok erről a témáról, leírom, mert múltkor valaki (amúgy sztem nem alaptalanul) leírta, hogy mindig személyeskedünk és nem tudományos ismeretekről vitatkozunk, beszélünk. Azért az erre járó, nálam kategóriákkal tapasztaltabb neurológusok javítsanak ki, ha hülyeséget írtam.
Braincelle 2011.10.25. 21:00:53
Értem ez alatt, hogy a párja a leírás alapján menthetetlen volt. Nem élhetett volna még éveket, ha elkóborol, ha nem, ha csúnyán beszélnek vele a mentősök, ha nem, ha a legkisebb elfekvő intézménybe helyezik, és ha az ország legjobb intézményébe se. Sajnos.
A tájékoztatással kapcsolatban egyetértek az előttem szólókkal. Annyi, hogy engem most úgy tanítottak, hogy az anamnézisbe bele kell írni a legközelebbi hozzátartozó telefonszámát. Ez annyiban segít, hogy az összes olyan intézmény, amelyik ugyanazt a számítógépes rendszert használja (mondjuk a budapesti klinikák), ha keresi, megtalálja. Megjegyzem, az sem olyan egyértelmű, hogy ha valakinek van egy csomó kórházi megjelenése, akkor egy intenzív osztályos alkalmazott (orvos vagy nővér) végig tud bogarászni egy csomó ambuláns lapot/zárójelentést. Ha kiderül, hogy egy másik intézményben tartósan kezelték ezt a beteget, akkor valóban, az adott osztályt fel lehet hívni, hátha tudnak számot. Ugyanakkor ha rossz telefonszám van megadva, és a név alapján sem lehet másikat szerezni (merthogy halott az illető rokon), akkor nagyon mást, minthogy bejelentik a rendőrségen, nem lehet tenni szerintem.
Azt gondolom, hogy a posztot író, vagy más hasonló helyzetben lévő ember ilyenkor érthető, hogy dühös, mert benne van annak a sok napnak az indulata, amíg kereste az illetőt, és a tudat, hogy nem lehetett mellette. De nem biztos, hogy mindenképp jogos az intézményre haragudni. Főleg aki nem rokon, hanem nem hivatalos kapcsolatban áll az illetővel (ami persze ugyanolyan bensőséges és szeretetteli lehet), mert akkor még jogilag is zűrös az egész.
Amit az intézmények részéről problémásnak látok:
1. 2010 őszén a beteg egyre romló állapota miatt egy CT-t lehetett volna csinálni, ne adj isten, egy MR-t (ami ugyanakkor sok intézmény számára szinte esélytelen). CT nem biztos, hogy kimutatja az áttéteket. Ugyanakkor persze nem kis sugárterhelés is (egy vizsgálat hat év háttér-sugárzásnak felel meg), az USA-ban egyre több az adat a diagnosztikus és terápiás sugárzás okozta daganatokról. Ettől függetlenül amikor kell CT, akkor kell.
Szóval megítélés kérdése, és mi nem fogjuk tudni innen eldönteni. Ha láttuk volna, lehetne egy hozzávetőleges vélemény arról, hogy "hát ezt ki kellett volna vizsgálni, nyilvánvaló volt, hogy baj van", vagy azt, hogy "alig/nem voltak a korábbi betegségétől eldifferenciálható tünetek".
2. Megint kérdéses a hozzátartozó felvilágosítása. Hogy nem mondták el neki, vagy elmondták, de nem akarta elfogadni, hogy mennyire súlyos a szerette állapota.
"jajgatás (mintha bántalmazták volna, és még mindig pánikban lenne" - sajnos agytumorosok tudnak ilyenek lenni, ha csak hozzájuk ér valaki, sikítanak, ordítanak, miközben semmilyen érdemi kapcsolatot nem lehet velük létesíteni. Kb. ebből a mondatból és a többiből egyértelmű, hogy gyakorlatilag nulla volt ennek a betegnek az esélye. Tüdőrák, agyi áttétek, traumás koponyaűri vérzés...
3. Nem hiszem, hogy a Balesetiben ne készülne sürgős labor. CT-nek kellett készülnie, mint már előttem is írták, mert szabd szemmel nem látni át a koponyán és nem tudni, hogy vérzés van benne.
4. Az elfekvőre áthelyezéskor világossá kellett volna tenni a hozzátartozó számára, hogy miről van szó. Egy a mienknél jobb lehetőségekkel rendelkező rendszerben pszichológust lehetne hívni hozzá, hogy segítsen, és a haldoklókkal foglalkozó orvosoknak sokkal jobban és többet kellene kommunikálni ilyen helyzetekben (szerencsésebb helyeken van pszichológus, és felkészültebb az ellátószemélyzet).
5. A mentősöknek nem kellett volna durvának lenniük, a mentőket hívó embernek pedig nem biztos, hogy elő kellett volna adnia ezt a történetet. Legalábbis én lehet, hogy nem tettem volna, mert örökre kísérteni fogja a hozzátartozót. De ez mentalitás kérdése, lehet, hogy nincs igazam. De itt megint csak nem voltunk ott, így abból tudunk kiindulni, hogy egy számunkra sosemlátott ember által egyszer látott ember hogyan mesélt el valamit.
És a vége:
"de az elmondottak és a korábban tapasztaltak meggyőztek arról, hogy élhetne még, és ugyan a gyilkos kór nem valószínű, hogy sok évet hagyott volna még neki, de a halála értelmetlen volt, és lehetett volna segíteni rajta – csak egy kis emberség kellett volna hozzá."
Több emberség nem ártott volna (bár néha lehetetlen úgy viselkedni, hogy elégedett legyen a másik ember, mert onnantól fogva, hogy éppen elveszti a szerettét, abban a helyzetben már semmit nem tud szépnek látni). De azt elég valószínűnek tartom, amit az elején írtam, hogy NEM lehetett volna segíteni rajta. Sajnálom...
VaTi 2011.10.26. 05:44:39
tódór piroska 2011.10.26. 08:47:55
Egy adalék az infuzióhoz: van olyan study is, amelynek az eredménye igazolta piracetam hatásosságát, igaz, csak nagy dózisban (12 g/dies), viszont a kórházak többségében anyagi okok miatt csak 3-6 g-ot adnak naponta.
Egyértelműen az a tapasztalatunk, hogy agyérbetegeknek javít az állapotán, mentális funkcióik, mozgásaik javulnak (vagy legalábbis nem romlanak), szédülésük csökken, stb.
Egyébként nemcsak piracetamot, hanem pentoxifillint és vinpocetint is adunk infuzióban, előbbi a vvt membrán rugalmasságának fokozásával segíti a mikrocirkulációt, utóbbi értágítóként hat (?). Az egészben az a poén, hogy az infuzió (rheológiai kezelés)önmagában, mindenféle belétett hatóanyag nélkül is javítja a keringést, mivel a vér viszkozitását rövid időre csökkenti, igaz, a szervezet homeostazisa ezt viszonylag gyorsan helyreállítja.
Az acetilszalicilsavhoz annyi kiegészítést tennék, hogy gyakran szükséges mellé clopidogrelt is szedni a hatékonyabb antiaggregáns hatás elérése céljából.
Tempus-Anh 2011.10.26. 13:45:33
Vérzéses állapotokban nem, ezesetben haemostypticumokat adagolunk (több-kevesebb sikerrel), néha osmoticus diureticus kezeléssel kiegészítve...
neduddki21 2011.10.26. 23:31:49
tódór piroska 2011.10.27. 09:08:30
78. § (4) bek. "Nem értékelhető bizonyítékként az olyan bizonyítási eszközből származó tény, amelyet a bíróság, az ügyészség vagy a nyomozó hatóság bűncselekmény útján, vagy más tiltott módon vagy a résztvevők eljárási jogainak korlátozásával szerzett meg."
Nyilván lehetnek kivételek és lehetnek jogértelmezési viták, de nagyon úgy tűnik, hogy ebben a kérdésben (is) nekem van igazam. Bár egyikünk sem autentikus jogforrás, megszólalhatna egy hozzáértő jogász (Bikli néni).
2011.10.27. 09:29:32
Az én értelmezésemben felhasználható a felvétel a link alapján eseti elbírálás alapján. Nem vagyok jogász :-), csak rákerestem.
tódór piroska 2011.10.27. 10:14:27
Más elbírálás alá esik a büntető - és a polgári peres ügy is, de általános szabályként mégis érvényes a jogellenesen beszerzett bizonyítékok felhasználási tilalma, amennyire tudom, a világon mindenütt. Annak idején O.J. Simpsont is ezért mentette fel az esküdtszék, pedig...
2011.10.27. 15:27:02
tódór piroska 2011.10.27. 18:09:17
neduddki21 2011.10.28. 09:47:12
tódór piroska 2011.10.28. 09:54:33
Megnéztem az aktivitást, az előzményekben írtad valahol, hogy családjoggal (is) foglalkozó ügyvéd vagy.
Laikus tanított rá nemrég (Névre klikk, majd aktivitásra).
Üdv, Piri.
Dr.laikus PhD 2011.10.28. 09:56:04
Elolvasod az előzményeket.
Klikk a nevedre.
Ott megírtad egyszer mivel foglalkozol.
Nem bizonyító erejű, de a hozzászólások szakszerűek, bennem bizalmat gerjeszt.
Vagyis hiszek neked. ;-)