A nővérke majdnem mindent jól csinált, csak azt nem kellett volna mondania, hogy az orvosnak van fontosabb dolga is... a betegnek (ill hozzátartozóinak) nem más a fontos, hanem a saját esetük, érthető okokból.
Egyébként ez sajnos kellemetlen, amikor egy orvos van, hiszen van dolga neki is, és a tájékoztatáshoz való jogban nincs benne, hogy "most azonnal kérem a tájékoztatást", de a beteg meg addig tűkön ül... összességében azért azt gondolom, hogy ha adott napon végeznek egy vizsgálatot, és a várthoz képest csak másnap (cca. 12 óra csúszással) kapnak eredményt, az még nem akkora gond.

Jól mondta a "nővérke".

Mindig a kezelőorvossal érdemes beszélni.
Ő ismeri a beteget, az egészet ismerve tud beszélni a szülőkkel.
Én biztos, ha ennyire tűkön ülök nap közben, ráülök a telefonra és megpróbálok beszélni az orvossal.

A sebészeten engedélyt kértek, hogy a lázlapot az ágy végében lehessen tartani.
Sokkal kényelmesebb mindenkinek, látni az eredményeket, a vizit is gördülékenyebb.
Itt a kezelőorvoson kívül sem beszélt senki.

Nővér a saját véleményét sem mondhatta - nem is mondta.
Ez is hozzájárult, hogy annyira elégedett volt mindenki.

Szóval a tájékoztatás az bizony jog, de hogy mikor, ahhoz a betegnek, vagy a hozzátartozónak muszáj alkalmazkodni.

Néha az orvosnak is munkaideje.

Komolyan!

Nővérke helyesen járt el, annyit kellett volna esetleg (szerintem) másképp mondania, elfoglalt az ügyeletes orvos, ha van idejük várják meg, de ez lehet több óra is, amíg végez a betegekkel.

Itt nem lett megtagadva semmilyen jog. Egyszerű egyeztetési probléma, ahol nem a szülő akarata érvényesült, hanem a körülményeké. Nem kellene annyira felfújni. Tájékoztatást a kezelőorvos ad, ha épp nincs a műtőben, nem alszik, vagy éppen nem pont mást tájékoztat.
Ettől függetlenül érthető a szülői aggodalom. Az ápoló technikailag helyesen járt el. Más kérdés, hogy esetleg viselkedhetett volna megnyugtatóbban, empatikusabban is.
Lerágott csont, hogy ezügyben nem állunk valami jól.

Friss példa:
Kezelőorvossal beszélni csak akkor tudsz, ha elgáncsolod az ajtóban, vagy szabadságot veszel ki, s fél napig kergeted a folyosón. Ha idősebb hozzátartozód felól érdeklódsz telefonon azt mondja, hogy a bácsi tud mindent, majd o elmondja. Csakhogy a bácsi egyáltalán nincs olyan szellemi állapotban, hogy teljes részleteséggel beszámoljon a vizsgálati eredményekről, s az esetleges további teendőkról. Ugyanez a helyzet a gyerekeknél. Az ügyeletes orvos pedig nem szivesen nyilatkozik a betegről, akit nem ő kezel. Természetesen megértem, hogy az orvosoknak is van egyéb dolga, de egyszerúen a hozzátartozók számára képtelenség a megfelelő információ beszerzése.

@Gabcsi12:

Esetleg megbeszélni, hogy mikor van 10 perce?
Az sem működik?

Nem sérült a tájékoztatáshoz való jog, az idézett mondat egyébként nem is erről szól:

"Az Eütv. 13. § (7) bekezdése értelmében a tájékoztatáshoz fűződő jogok gyakorlásához szükséges feltételeket a fenntartó biztosítja. Sem maga a törvény, sem más rendelkezés nem részletezi e fenntartói kötelezettség tartalmát, de a normaszövegből a beteg jogai szempontjából fontos következtetések vonhatók le. Így pl. egészen biztos, hogy a betegre nem hárítható át semmiféle olyan költség, amely a tájékoztatáshoz fűződő jogával kapcsolatos, azaz nem terhelhető rá sem a tájékoztató nyomtatványok és más részére átadott kiadványok költsége sem az esetleges kérdéseivel kapcsolatos tájékoztatási joga érvényesülését segítő válaszadással, magyarázattal kapcsolatos többletfeladatból adódó költség sem. A már említett emberi méltósághoz fűződő jog és a tájékoztatáshoz való jog együttes kezeléséből értelemszerűen adódik továbbá, hogy a fenntartónak biztosítani kell, hogy az intézményben legyen(ek) a személyes, négyszemközti megbeszélésekre alkalmas helyiség(ek)."

Érdemi információt kizárólag a kezelőorvos vagy az osztályvezető főorvos adhat. Egy kórházban mindkettőnek elég sok elfoglaltsága van (vizitek, tervezett - és sürgős műtétek, beavatkozások, adminisztráció, konziliumok, stb .), ezért jogosnak tartom azt az elvárást, hogy az érdeklődő hozzátartozó próbáljon időpontot egyeztetni telefonon, amikor tudják őt fogadni (én így szoktam eljárni, hozzátartozóként és kezelőorvosként is). Ezzel együtt előfordulhat, hogy várni kell valamennyit az orvosra, de hát az OTP-ben és az okmányirodában is kivárjuk a sorunkat...

@Dr.laikus PhD: Egyszer sikerült. Megbeszélt idópont, két órás várakozás után, amig öltözött az orvos. Azt mondta nem rákos anyósom, három hónap mulva meghalt rákban.

Légyszi valaki reagáljon az "orvosi dokumentációba való betekintéshez való jogra" vonatkozó kérdésre is. Ha már az orvos nem tud odajönni, miért nem mutathatja meg a kórlapot a nővér? Más osztályokon meg ott lóg az ágy végében, bárki elolvashatja.

@Lajszlo:

Nekem alá kellett írni, hogy ki tekinthet bele, kinek adhatnak felvilágosítást, és ki adhat felvilágosítást.

@Lajszlo: épp azt akartam írni, hogy egy ponton hibázott a nővérke: a kórlapot meg kellett volna mutatnia.
@Dr.laikus PhD: a gyerek vélhetően (kiskorú) szülei a beteg törvényes képviselői, tehát teljes joguk van eljárni a beteg nevében, incl dokumentumokba való betekintés.

@Gabcsi12:

Sajnálom, de itt nem a téves diagnózisról van szó, vagy a fel nem ismert rákról, hanem arról, hogy lehet orvossal beszélni.

Nekem is vizsgálatra órákat kell várnom.
Kezelés az egy egész nap, amiből a kezelés 6 óra a többi várakozás.
Az kezelőorvosnak jut rám 10 perce és nem több.
Ebbe fér bele, hogy ember módjára beszéljen, átnézze amire emlékszik, de nem akar tévedni, megnézze az aktuális leletet, kiszámolja, hogy az alkotók arányai mennyire rosszak, vagy nem.

Aktív betegként - éppen rászorultam kis gyámolításra, ő vette észre - a munkaideje végét kellet megvárnom, hogy beszélgessen velem, magyarázzon.
Ambulánsan kezelnek.

Elküldött ebédelni, mint kiderült ő fizette, sült a bőr a képemről, de nem csak a zsebemben ülő blogkollégák, de az ő hozzájárulás is kellett, hogy itt lehessek ahol vagyok.

A hozzátartozóknak tudomásul kéne venni, hogy fontos tudni mi történik a beteggel, de azt is látni kell mennyit dolgoznak velünk betegekkel.
A saját szabadidejük bánja sokszor és ez disznóság.
Nem így kéne lennie.

Ez volt, és ez ma is az én tapasztalatom.
Igaz engem még nem sirat senki, de akkor is így működik.

@Dr.laikus PhD: Az én értelmezésemben a "felvilágosítás való jog" és a "vizsgálatok eredményének megismeréséhez való jog" nem ugyanaz. Úgy érzem, hogy az előbbi sokkal bővebb, és elfogadom, hogy kell hozzá a kezelőorvos is. Utóbbi viszont kielégíthető úgy is, ha az orrom alá dugják a papírt, aztán vagy értem, vagy nem.

@Panni75:

Egy diagnózison komolyan mit ért egy laikus anya?
Kérdezni nővértől tud, ő meg nem válaszolhat, sőt az esetek egy részében ő sem érti.

@Lajszlo:

Utána rémülten rohansz orvosért aki éppen nincs.
Orvosnál miért nem tudtok várni?
Mindenhol, csak ott nem?
Felvilágosításért, ami jó esetben nem oszt és nem szoroz a folyamatos kezelések alatt, csak a hozzátartozó rágja a körmét.

@Dr.laikus PhD: ha az adott beavatkozás egy biopszia, annak az eredményét joggal szeretné a szülő azonnal tudni és igen, nagyonis tudhatja értelmezni.

@Panni75:
Értelek Panni, de pont a biopszia amiből nem fogsz egy árva kukkot sem érteni, ha nem vagy orvos, ráadásul erre kapsz időpontot, hogy beszéljen veled az orvos a továbbiak miatt.

Ettől függetlenül, hogy ez rossz példa, értelek.Telefonálni kell, megbeszélni mikor tud 10 percet rád szánni.

@Dr.laikus PhD: Két hónapja bent van a gyerek a kórházban, és ezalatt elég jól elsajátítottam a negatív lelet felismerését (főleg ha szó szerint tartalmazza a "negatív lelet" kifejezést).
Én éppen segíteni próbálnám az orvos munkáját azzal, hogy csak akkor rángatom oda, ha valamit nem értek a kórlapon.

Ha van egy papír, ami persze hemzseg a latin szavaktól, akkor is jobb a semminél. Mert lehet szótárt, egyéb irodalmat ragadni. A semminél jobb.

Lehet visszamenni másnap? Csakhogy ha a gyerek kórházban van, akkor a szülőknek nem jár táppénz, tehát ha nem tudja megoldani valahogy szabadságból, vagy egyéb módon, akkor annak a szülőnek dolgoznia kell.
Tavaly én is szabadságon voltam, amíg a fiam a vakbélműtét miatt benn feküdt. De ugye szabira sem mindenkit engednek el.

És mint már korábban írtam, nekem a szülés után sem mondtak el semmit, pedig akkor tényleg ott voltam, elérhető.
Ha nem tudom, hogy megvizsgálták, injekciót kapott, infúziót, stb. akkor hogyan kérdezzek? Minden nap zongorázzam végig a kérdéseket, hogy "volt valami vizsgálaton?", "kapott valami kezelést?"
Szerintem ez mondjuk automatikusan járna, hogy valaki közölje: anyuka a gyereknek ma ilyen és ilyen gyógyszert adtunk vagy ilyen vizsgálatra vittük.

Az időpontra menés meg nem jön be. Egy időpontot kapva még simán eltűnhet az orvos bárhová.
Anno egy velem együtt szült kismamával együtt üldöztük az orvosunkat a hathetes kontroll miatt, és a 10. hétben sikerült elérnünk.

@Lajszlo:

Az ágy végén rendszerint csak a lázlap lóg, de ez is helytelen , pontosabban törvényellenes (van egy tv. az egészségügyi és egyéb jellegű "kényes" adatok védelméről), mivel bárki beletekinthet és a gyógyszerekből (pl. kábító fájdalomcsillapító) következtethet a betegségre.

A beteg vagy hozzátartozó az írott és képi leleteket megtekintheti, aztán vagy ért belőle, vagy nem, rosszabb esetben helytelen következtetést von le. Ez utóbbira is volt példa saját gyakorlatomban: egyértelműen gyógyítható, nem öreg beteg rosszul értelmezett egy leletet, ez alapján úgy gondolta, hogy gyógyíthatatlan, orvosát nem kérdezte, hanem kilépett az ablakon. A kilencedik emeletről.

Én egyébként, ha nem műtőben végezzük, endoszkópos beavatkozáshoz is fel szoktam ajánlani a hozzátartozóknak, hogy ha akarják, jelen lehetnek és nézhetik a monitort. Általában nem akarják.

Úgy látom, DreamerX tökéletesen átérzi a szülő helyzetét. A válaszokból elég jól kirajzolódik, hogy mennyire máshogy látja az egészet az szülő és az orvos. A szülő szerint (DreamerX): szerintem automatikusan járna, hogy valaki közölje: anyuka a gyereknek ma ilyen és ilyen gyógyszert adtunk vagy ilyen vizsgálatra vittük". Az orvos szemszögéből (Dr.laikus PhD): "A felvilágosítás jó esetben nem oszt és nem szoroz a folyamatos kezelések alatt, csak a hozzátartozó rágja a körmét". Sajnos elég nagy a szakadék :(

@Dr.laikus PhD: volt már pár biopsziám és mindegyik leletét tudtam értelmezni, így nem kellett aggódnom, míg a saját orvosommal is tudtam találkozni.
Lehet ezt mindkét oldalról magyarázni, de tény, hogy betekintést kellett volna engedni a kórlapba és ezt a nővér nem tette meg.

@Lajszlo:
A szakadék nem csak ebben nagy.
Ja, azt nem is írtam, hogy amikor benn volt a fiam a vakbélműtéten, akkor a vizit idejére az összes szülőnek el kellett hagyni a kórtermet. Még a másfél éves gyerek anyukájának is. Szóval onnan sem lehet infót szerezni. Mi onnan tudtuk meg, hogy hazamehetünk, hogy a kezünkbe nyomták a zárójelentést. A szülők egymást tanítgatják és képzik, aki már járt bent, és ezt-azt kitapasztalt, az mondja el a másik gyerek szüleinek, hogy ez vagy az most mér lóg ki a gyerekből, és mit szabad, mit nem, mire számítson.
És aztán még egymás között sincs egyetértés. Egyik orvos azt mondja ihat a gyerek bármennyit, a másik meg azt, hogy csak fél litert egy nap. Még jó, hogy utólag nem kérték számon, hogy akkor itattam is meg nem is ...

@DreamerX: ennek mondjuk nagyon racionális oka van: a szülőnek semmi köze a szoba többi betegének az állapotához. Ne haragudj, de ez teljesen jogos, ezt anno még én is megértettem, pedig 2 éves volt a gyerekem és nagyon sírt a sok orvos közt, nélkülem. Szóval ez a többi beteg jogait védi veled szemben, illetve a te gyereked jogait a többiek szüleivel szemben.

@Panni75:
Bárcsak minden másban is ennyire aktív lenne a jogvédelem! De nem ezt látom. Ez sajna csak egy ürügy, én úgy érzem. Ahogy a fenti idézetből is látszik:
"A felvilágosítás jó esetben nem oszt és nem szoroz a folyamatos kezelések alatt"
az eü. személyzet a hozzátartozót egy felesleges koloncnak, vagy akadálynak látja általában.

@Lajszlo:
Dr.laikus.PhD, mint a nevében is szerepel laikus, nem orvos. Az ő írásában a beteg szemszögét olvashattad. Olyan betegét, aki komoly kórral nagyon sok időt tölt és töltött eü.intézményekben.

@DreamerX:
ugyanazzal a jó okkal nem lehetnek bent a szülők a viziten, mint amiért a Heim Pálban vizit alatt a zárt szobában kell lenniük a kicsikkel, míg az orvosok az ablak előtt vizitelnek - mert az egyik bent lévő gyerek betegségéről a másik bent lévő gyerek szüleinek semmit sem mondhatnak el.

@Laliath: Értem, akkor ezt benéztem. Elnézést kérek Dr.laikusPhD-tól (de remélem nem nagy sértés, ha valakit orvosnak néznek).

@Lajszlo:
szerintem elsőre még mindenki benézte :)

@Dr.laikus PhD: Teljesen így van. Ha nem sürgős döntésről vagy dologról van szó, tessék várni. Sajnos ez van.

Én mondtam, hogy minden orvos mellé kötelező gyakorlatra kéne küldeni 3 média-kommunikációs szakost! :)

Sziasztok

A személyiségi jogokhoz: nem egyszer és nem kétszer voltam szem- és fültanúja, amint az orvos a többi várakozó ember előtt mondta meg a betegnek a vizsgálati eredményeket.

Az is kellemes, mikor ambulancián ül mondjuk 20 ember a várótérben és regisztráláskor jó hangosan megkérdezi a személyzet egy tagja: hozott vizeletet? Mennyit? (ha gyűjtött)

Más: Ez egy kérdés.
Mennyire fér az össze az orvosi szakmában, hogy az orvosnak van egy munkahelye ,amire szüksége van a szakamai előmenetel, tudományos fokozatok elérése miatt és mellette akár 2-3 helyen is rendel, műt? (igen, nálunk van magánklinika, ahol műtenek is.)Délután két óra után gyakorlatilag csak rezidens orvost lehet találni a klinikához tartozó intézményekben.
Persze vannak kivételek, akik nem vállalnak el magánrendelést illetve csak magánorvosként praktizálnak. Mindkét esetre van példa a baráti körömből.
Őket is megkérdezhetném, de igen ritkán találkozunk és akkor meg nem a munkájuk a téma.:-)
Más szakmában létezik az összeférhetetlenség.

Köszi, ha válaszoltok.

@DreamerX: Pont az ilyen laikus értelmezések miatt kell megvárni, hogy a kezelőorvos magyarázza el a helyzetet.

@Lajszlo:

Laikus= nem hozzáértő, nem szakképzett.:)

Történetesen még beteg is, meg anya is.

De nagyon sajnálom ezt a két hónapot a gyereknél.
Enyém is volt beteg, de velem nem fordult ilyen elő, hogy nem tájékoztattak, főleg úgy nem, hogy a kölköm régóta van kórházban.
Apám nekem is kekec egy pali volt, ha valamit nem kapott meg azonnal akkor bőgött, mint az oroszlán.
Ne haragudj, de nem tudom elképzelni, hogy ennyi idő alatt nem alakult ki a kezelőorvos és köztetek egy bizalmi viszony, hogy egy fontos vizsgálat eredményéért ne hívhassátok föl.

Sajnálom, de ez a véleményem. Gondolom azóta már tudod az eredményt.

Legalább áruld el, hogy minden rendben ugye?

@Panni75:

Tudom Panni, te vagy a legjobb közgazda és a tudós orvos.
Persze..((

@Lajszlo:
Ugyan, dehogy. :))

Azért a nevem is, hogy a beteg oldalt tudjam képviselni.
Hidd el sokkal megértőbb vagyok, mint kezdetben.
Rossz szó. Belátóbb.
Mióta beteg lettem, annál inkább.
Egy éve már és nincs rossz tapasztalatom.
Szervezésben, tapintatban igen, ott sokszor rossz, de ki lehet bírni.
Ha nagyon nyűgös vagyok akkor felhúzom magam, mint ma is, kiküldtem a fiút akit beengedtek amíg öltöztem és eppen a protézisemet próbáltam a helyire gyömöszkölni.
Asszisztensnek nem tetszett, nekem meg a fiú volt nagyon fiatal.
Ez az élmény neki sem hiányzik. :)
A végére megegyeztünk. :D

Szép Délutánt:-)

Szerintem a nővérke teljesen rendben csinálta dolgát.

Ha nem tud az ember ott dekkolni a beavatkozás idején, akkor felhívja a kezelőorvost, vagy másnap bemegy. A nővérek nem mesélnek, nem mutogatnak papírokat- mert nem ez a dolguk.
A lázlapok nincsenek kint...személyiségi jogok miatt. Ha a kezelőorvos megengedi a nővéreknek, hogy bátran mutogassák a szülőnek- akkor meg fogják tenni.(de ezt is a dokival kell megbeszélni)

Egyébiránt: rafinált kérdésekkel ki lehet szedni az állapotra vonatkozó dolgokat a nővérkékből: van-e új gyógyszer?...hoztam csemegét, odaadhatom neki? Van fájdalma, hogy tudjam mire kell figyelni? ... ebből az ember tudni fogja, hogy kb aggódjon, vagy minden rendben.
A kezelőorvoson kívül senki nem szokott adni felvilágosítást - mert nem illetékes. Ez csak összegzett tapasztalat...és érvényes gyerektől a nyugdíjasig minden kórházban ápoltra.

Szval: Azonnal leinformálódni: kezelőorvos személye, elérhetősége iránt.
A nővérkék egyébként ajicsokival sem vehetők rá az információszolgáltatásra... tudom!:-D és ez így helyes.

@IrishOak: Na szép, szóval te még tőrbe is akartad csalni őket. Micsoda aljas trükkök a tisztesség tesztelésére :D

@kutykuruty:
Azt hiszem összefér, hogy dokik itt-ott műtenek.
A lányomat pl olyan doki műtötte aki vidéken és Pesten- több helyen is-operál. Nagy szaktekintély, és néha még kimegy Afganisztánba is műteni "kicsit". De elég sok dokiról hallottam aki így "üzemelnek".

ez a "hozott-e pisit,osztán mennyit is" dolog meg vicces abszurd. Azt hiszem abból fakad, hogy akik ezzel foglalkoznak olyan természetességgel kezelik, hogy számukra a "hétköznapi szégyenérzet" az teljesen más ingerküszöböt jelent:-))Ismerjük a viccet a férfiról aki a patikában óvszert akart venni:-DD...

@Irkutszk:
Az semmi, de óvatlan pillanatban leraktam a csokit a nővérpultra és elszaladtam:-))

..és még akkor se lágyultak meg! jelzem: nagyon helyesen!:-)

@IrishOak:
Nem tudom, hoygy öszefér-e vagy sem.
Én nem azokról beszélek, akik ösztöndíjjal dolgoznak valahol vagy bármilyen ok miatt, de esetleges jelleggel.
Hanem arról a gyakorlatról, amikor az orvos közalkalmazottként dolgozik valahol és utána meg magánpraxisban.
Nem a magánpraxissal van a gondom, hanem azzal, hogy a magánbetegek miatt kevesebb időt tud fordítani a klinikai páciensekre. Közalkalmazotti munkaidőben is keverednek a magán és tb-s betegek, az intézményből hamarabb elmegy, nem lehet utolérni. OK, hogy ez az intézményvezető sara is, de a gyakorlatban ez akkor is létező

A leírt "pisis történet" teljesen bevett szokás adott helyen. A szégyenérzet szerintem nem elhanyagolható emberi érzés és nem figyelmen kivül hagyható. Természetesen a testsúly mérése is ugyanilyen "nyíltsággal" zajlik.

@Dr.laikus PhD: ??? A lábadra léptem, vagy mi? Légyszíves kerülj el, ha csak így bírsz megnyilvánulni.
Sajnálom, ha bántja a szemed, hogy többet tapasztaltam húsz év alatt mint mások hatvan alatt. És még csak egy töredékét tudod.

Remélem, kedves Cenzorilla, eltávolítod ezt a személyeskedő,méltatlan kommentet.

@Panni75:
1-Egy kicsit több tiszteletet illene adni a tapasztaltabb, idősebb, és nagyobb tudású kommentelő társadnak.
2- Aki maga Nem válogatja meg a szavait, az ne érzékenykedjen!
3- Laikusnak, mint általában, most is igaza volt/van. Vagdalkozás helyett gondolkozz el azon, hogy miért kaptál kritikát!
4- Cenzi tudja, hogy mikor és mit kell törölni, nem kell őt izélgetni.
5- "Sajnálom, ha bántja a szemed, hogy többet tapasztaltam húsz év alatt mint mások hatvan alatt"

Egy kiváló, kissé szabadszájú műtösöm az ilyen megjegyzésekre azt szokja mondani:

"na, ez a pi.. is asziszi, hogy ő sz@rta a spanyolviaszkot..

@tódór piroska: Nem pontos idézet, majd ha oda jutok, azt is megkeresem:
"Lehet a fiatalságnak igaza, de ezt az idősebb dönti el." (lehet tippelni, honnan van a nem-pontos idézet :D)

@Dr.laikus PhD: Tudom, mit jelent a "laikus", de azt hittem hogy poén, a "PhD"-ből jutottam arra a következtetésre, hogy te nagyon okos ember lehetsz :)
Amit a bizalmi viszonyról mondasz: nem akartam elveszni a részletekben, ezért nem írtam le, hogy a baba másik osztályra került át. Az intenzíven hozzá voltunk szokva, hogy ha bementünk látogatni, kérés nélkül is előbb-utóbb odajött egy orvos tájékoztatni. Ha néha mégsem ért rá, akkor meg ott lógott a kórlap, elolvastuk. Most az új osztályon meg semmit nem mondanak maguktól. Orvos oda se jön. Négy óra után meg csak ügyeletes orvos van, ha nagy nehezen sikerül odacsalni, akkor a kérdésekre csak zavartan keresgél a kórlapban. Ja, és hogy ki a gyerek kezelőorvosa?? Hát, fogalmam sincs! Talán rá kéne kérdezni?

@Lajszlo:
Talán rá kéne kérdezni?

Talán igen.

@IrishOak: Óvszert a teszkóban kell venni, ott van egy csomó diákmunkás fiatal pipi, és mindig úgy kell, hogy mielőtt lehúzza: "Bocs, nincs XL-es?" és kacsintani. :)

@kutykuruty: Igen ilyen sajnos nagyon gyakran előfordul és elég tapintatlan, bár én főleg nővéreknél tapasztalom, mikor apám felhívott, hogy egy vidéki kisvárosi kórházban a tömött váróban elkurjantja magát a nővér hogy a maga lelete mint égen a csillag! Ne vegyen tartós tejet... Szegény nő összetörve tért vissza a melóba és végül kiderült hogy anaemiás csakcsupán (amivel 15 éve gond nélkül él).

@Lajszlo: Ő egy nagyon okos ember. Ne lőjél több öngólt. :)

@Lajszlo:A kórlapot a szülő jelenlétében,közreműködésével töltik ki felvételkor! Ebből azt tudod elolvasni amit TE feltett kérdésekre válaszoltál. A nővérnek lehet joga arra,hogy az ápolási dokumentációt megmutassa, amin pl.az szerepel,hogy mit evett,volt-e láza stb. Vizsgálatok eredményét a kezelőorvos közli a szülőkkel,mivel ők nem orvosok!Egyébként meg szomorú,hogy a szülők nem azt tarják fontosnak,hogy gyermekük megfelelő ellátásban részesült,meggyógyult ha nem azt,hogy az Ő kényelmük,kívánságuk hogy teljesült ill.hogy nem!

@Lajszlo: Az elég szomorú.hogy nem tudom ki a gyermekem kezelőorvosa!!

@tódór piroska: elkezdtem én is pontokba szedni, de meggondoltam magam. Laikus ok nélkül személyeskedett, te pedig folytattad.
Tisztelem a korát és a kitartását, neked pedig a tudásodat. Ennek ellenére - minden tiszteletem mellett - nem tűröm a személyeskedést.

Tisztelt érintett Édesanya!

Elméletileg a nővérnek igaza volt, hiszen valóban a szaktudás híján nem adhat szaktudásköteles információkat senkinek. Azt a "van más dolga is" dumát viszont nem igazán kellett volna használnia. Emellett illett volna legalább kísérletet tenni az ügyeletes orvos odahívására. Szerintem Önök megelégedtek volna (pláne a hajtós ügyelet információjának birtokában) azzal, hogy "Anyuka / Apuka a kisgyermek eredménye negatív, stb." nem hiszem hogy a doktoriját kellett volna megvédenie.
A jogokról: Nem tudom, hogy gyerek esetében a szülőnek mihez van jóga ebben az esetben. Azt tudom, hogy megtehetem, hogy eltávozom a gyerekkel SF, ha az ellátással nem vagyok elégedett. Tettem is, és vittem azonnal máshova az enyémet.
Viszont azt tudom, hogy mikor én kórházban voltam, már felnőttként, akkor feltűnt, hogy a viziteknél nagyon sokszor megkérdezték tőlem, és nem is 1 orvos, hanem mind, hogy "jól van már, kipihente magát?" meg ilyeneket. Igazából nem voltam nagyon rosszul, és fáradt sem voltam már. Annyira semmiképpen, hogy ilyeneket kérdezzenek tőlem. A többi szobatársamtól csak sima sablonkérdéseket kérdeztek. Na és ki volt téve az éjjeliszekrényre egy lap. Azon betegjogok. Megakadt a szemem azon, hogy jogomban áll a kórházban rólam írt dokumentációt megnézni. Az első adandó alkalommal éltem is ezzel a jogommal, és fény derült a "titokra". A nővérek ilyeneket írtak, hogy "keveset pihent" meg "nyugtalan volt reggel". Hm. Egyrészt én nem pihentem keveset, legalábbis pont eleget, nyugtalan pedig azért voltam reggel, mert fél 7-kor jöttek vérnyomást mérni, és nem voltam boldog tőle. Mind1. Szóval én megnéztem a dokumentációmat, és ehhez jogom is volt. Úgyhogy szerintem nézz utána a pontos §-oknak, és hivatkozz a törvényre, de ne csak szóban, hanem kapd elő a §-okat, és attól becsinál 99%-uk. Nekünk bejött.

Ja, az kimaradt a végéről, hogy ahol ez történt: Állami fenntartású, közkórház. Az orvos fogadott volt, de szerintem ma már ez alap, másképp nem lehet semmiben reménykedni. Legalábbis ez a tapasztalatom.

@irutavé: Nekem az lenne az ésszerű, hogy az első látogatáskor automatikusan közlik, hogy ki a gyerek kezelőorvosa, és nem nekem kell nyomozgatni. Én ezt vártam volna, de ha nem így van, szóljatok.

"Egyébként meg szomorú,hogy a szülők nem azt tarják fontosnak,hogy gyermekük megfelelő ellátásban részesült,meggyógyult ha nem azt,hogy az Ő kényelmük,kívánságuk hogy teljesült ill. hogy nem!" - Légy szíves fejtsd ki, miből jutottál arra a következtetésre, hogy engem az előbbi nem érdekel!

@Reignofdark: mire célzol az öngóllal? Nem értem.

@kutykuruty:
"Délután két óra után gyakorlatilag csak rezidens orvost lehet találni a klinikához tartozó intézményekben."

Ennek többnyire az az oka, hogy az intézmény ennyi rendelési órára szerződik a fenntartóval.

@Valódi Színek: "Azt tudom, hogy megtehetem, hogy eltávozom a gyerekkel SF, ha az ellátással nem vagyok elégedett."

Úgy tudom, hogy ez nem minden esetben van így. Ha jól tudom, gyermekek, döntésképtelen személyek esetén ha a gyám az ellátás megtagadásával a beteg életét veszélyezteti, az orvos dönthet úgy, hogy a beteget ellátásban részesíti.

"nyugtalan pedig azért voltam reggel, mert fél 7-kor jöttek vérnyomást mérni, és nem voltam boldog tőle"
Biztos van olyan is, aki meg minden reggel 5-kor ébred és másfél órán keresztül csak arra vár, hgoy jöjjenek már vérnyomást mérni. Sajnos el kell fogadni, hogy a kórház egy merev, rugalmatlan intézmény, saját házirenddel és napiritmussal, amihez alkalmazkodni kell.

@qbr: "Úgy tudom, hogy ez nem minden esetben van így. Ha jól tudom, gyermekek, döntésképtelen személyek esetén ha a gyám az ellátás megtagadásával a beteg életét veszélyezteti, az orvos dönthet úgy, hogy a beteget ellátásban részesíti."

Igen, természetesen ez valóban így van. Az én gyerekem nem volt életveszélyben, így szerencsére "csak" azt mérlegeltük a párommal, hogy egy másik kórházban komfortosabban érezné magát, és ugyanazt az ellátást kapná, sőt, jobbat. Így saját felelősségre távoztunk, és egy másik kórházban folytattuk még 5 napig a gyógykezelését. Ha már kórházban kell lennie, akkor minél jobban teljen az a "feltétlenül muszáj" idő.
Nyilván ha a gyerekünk állapota súlyosabb lett volna, és esetlegesen az utazás (2 kórház közt) rontott volna az állapotán, akkor nem mozdítjuk. Az orvos egy szóval nem mondta, hogy maradjunk ott, csak azt, hogy mindenképpen kórházi kezelésre szorul. Miután biztosítottuk, hogy nem haza, hanem egy másik kórházba tartunk, aláírta a zárót.

"Biztos van olyan is, aki meg minden reggel 5-kor ébred és másfél órán keresztül csak arra vár, hgoy jöjjenek már vérnyomást mérni. Sajnos el kell fogadni, hogy a kórház egy merev, rugalmatlan intézmény, saját házirenddel és napiritmussal, amihez alkalmazkodni kell."

Persze-persze. Nem szóltam én egy szót sem ezügyben, csak a vérnyomásméréshez felébresztettek, aztán elmentek az infúziómért, és az alatt az idő alatt (kb. 20-30 perc) én visszaaludtam, majd megint felébresztettek. Akkor sem szóltam, de gondolom látták rajtam, hogy mit gondolok. De persze, igazad van az kórház, és nem lehet mindenkinek a kedvére tenni. Nem is panaszként írtam le, csak érdekességképp, mert nem gondoltam, hogy a "beteg nyugtalan volt reggel" is lejegyezni való. Azt hittem ez a nővéreket, és később az orvosokat nem izgatja. A magánorvosom mindig megkérdezte, de azt már megszoktam, de hogy más is....

Pár apró gondolat. A nővér teljesen helyesen járt el, amikor nem adott felvilágosítást, mivel az valóban nem az ő kompetenciája. Az ügyeletes általában próbál tüzeket oltani, és marhára nem hiányzik egy kekec rokon, aki annyira nem képes, hogy a saját gyereke után érdeklődjön netán telefonon napközben, de este persze az ügyeletes szaladgáljon magyarázni neki, hogy mi újság. Az orvosi dokumentációba valóban joga van betekinteni, de ennek módját a kórház határozza meg, nem úgy működik, hogy hoci ide most azonnal. Azt kellene felfogni, hogy a kórház teljes gőzzel 8-tól 4-ig működik, és az ügyeleti idő arra szolgál, hogy a minimálisan szükséges személyzettel a betegek túléljék az éjszakát. A zótépébe' sem tudsz hajnal kettőkor számlát nyitni, holott az automata meg a bankkártya-letiltó ügyelet működik éjjel is.
@kutykuruty: a kórház és az adott orvos közötti szerződéstől függ, hogy a munkaidő hogyan van belőve. Attól még nyilván előfordulhat, hogy valaki előbb lelép, mint szabadna, de extrém esetektől eltekintve a kórházak nem szívóznak, mert manapság egy szakorvos elég könnyen talál másik munkát, legalábbis könnyebben, mint a kórház másik szakorvost. Még egy kis apróság ehhez: Angliában a konzultánsok (szakorvosok) elég gyakran csak hetente egyszer vizitelnek (vagy még ritkábban), ha akkor nem kapja el a rokon, akkor telefonálhat a titkárnőnek, aki esetleg előjegyzi két-három héttel későbbre. Ha a konzultáns rendes, akkor visszahívja a delikvenst, de ez nem elvárás. Akit zaklatni lehet, az a rezidens, az van napi kapcsolatban a beteggel és a rokonsággal.

@Lajszlo:
Olvasom és nem várom meg, lehet, hogy írta valaki.
Csecsemőről van szó, aki az intenzívről került át másik osztályra ha jól értem.
Így értem már, miért vagytok elveszettek.
Azt még inkább, hogy nővér betapasztott szájjal nem mond semmit, gondolom eleget rettegtetek, ne hogy rosszat mondjon.
A nővértől azt kérdezzétek meg ki a kezelőorvos és vegyétek fel vele a kapcsolatot.
Remélhetőleg ma reggelre már nyugodtak lesztek.

Ügyeletes sokszor nem is azon az osztályon dolgozik, ezért a zavart keresgélés, mert még vizitkor sem látja a babát.
A vizit nem csak a főorvost tájékoztatja, hanem a többi gyakorlott és kezdő orvos is tanul és együtt gondolkodnak - jó esetben. (régen így volt, most is ezt tapasztaltam)

Gyógyulást minél hamarabb!!!

@Valódi Színek:
Azért ez érdekes. Nem kocsma a kórház, hogy egyikből ki, a másikba be. Bár ahogy a hozzátartozók viselkednek időnként, hát... jobb külvárosi kricsniből helyből kidobnák őket. De nem ez a téma. Minálunk az a gyakorlat, hogy ha valaki saját felelősségére otthagy egy másik kórházat és nálunk jelentkezik felvételre, hacsak nincs életveszélyben, nem vesszük fel. Hozzáteszem, jogszerűen járunk el, lásd területi ellátási kötelezettség, etc.
Ez a becsinál 99%-uk sem rossz. Egyrészt, úgy tűnik, az 1%-ba tartozok, másrészt, nagyon óvatosan
megkérdezem, hogy milyen alapon vársz el korrekt, empatikus, udvarias hozzáállást azoktól, akikről így beszélsz? És akik nem mellesleg
(meg)gyógyítják a gyermekedet.

@Panni75:
Inkább szellemes próbáltam lenni, mint személyeskedő. Ha mégis úgy érezted, akkor elnézést kérek.

@szabidoki: "Azt kellene felfogni, hogy a kórház teljes gőzzel 8-tól 4-ig működik, és az ügyeleti idő arra szolgál, hogy a minimálisan szükséges személyzettel a betegek túléljék az éjszakát"

Ti meg azt fogjátok fel, hogy egyszeri halandó számára ez teljesen abszurd. Erre mondta nagyanyám, hogy ez olyan, mintha ő vasárnap hajnalban nem menne ki megetetni a tehenet, mert hétvége van. Majd délben szépen kényelmesen, addig meg élje túl, ahogy te mondod.

@tódór piroska:
Ezen a "csúnyán néztek rám, megyek másik kórházba" szerű hozzáálláson tényleg felhúztam magam.
Talán nem tudja mindenki, hogy az érvényes finanszírozási szabályok értelmében az OEP az ilyen gyógykezeléseket egy (1 db) esetnek tekinti, és a kezelésért járó finaszírozást megosztja a két kórház között, ergo, rosszul jár a második, mert nem kapja meg a beteg gyógyításáért járó teljes összeget. Nem is nagyon tudok elképzelni más okot a beteg felvételéért, mint
1. protekció
2. korrupció.
Persze, ha hasznom van belőle, akkor ugye, egyik sem elvetendő.

@Lajszlo: A hasonlatod nem túl jó.
A beteget hétvégén is megetetik, ahogy a nagyanyád a tehenet. Pont erre van az ügyelet.

Nekem az abszurd, hogy számodra abszurd, hogy a nappal 6-8 orvossal működő osztály, este 1 orvossal nem ugyanazt a munkát végzi, mint nappal...

@rikitiki: Ez egy, a költségeket (és az emberi erőforrás számait) nem ismerő számára, magas labda: Hát legyen ott mindig annyi ember, hogy ezeket a feladatokat ellássák.

De most akkor hadd válaszoljam is meg a buta felvetésemet: Ennyire azért még nem vagyunk gazdagok. Jelenleg is inkább csökken az orvosok száma, és az orvosok reálbérei, úgyhogy a közeljövőben ne is kívánjunk ilyesmit.

@tódór piroska: Tisztelt Tódor Piroska!

Úgy veszem ki a szavaidból, hogy az EÜ valamely területén dolgozó lehetsz. Elsőként leszögezném, hogy mivel nem csak területi beosztás van, hanem szabad orvos- és kórházválasztás is, így bárhova vihetem a gyerekemet. Nem csak a legközelebbi kórházba. A gyermekem esetében egy X kórház gyermekosztályáról vittük át egy GYERMEKkórházba. Nem mindegy. Emellett nem találomra vittük egy másik, "mindegy csak el onnan" helyre, hanem nagyon is célzott intézménybe szállítottuk át. Mivel ez itt nem a reklám helye, egyik intézményt sem nevezném meg. A lényeg, hogy azért nem vittük először a 2. kórházba, mert akkor éjszaka volt, és az ügyeletes intézménybe kellett menni. Másnap pedig vittük oda, ahova jónak láttuk. Úgy láttuk akkor, hogy nem egyetlen család voltunk, akik szedtük a cuccunkat reggel.

Ugyanez a szabad kórház- és orvosválasztás igaz bármilyen területre. Az apósomat a főváros másik felén operálták, pedig volt illetékes kórházban Őt kezelni tudó osztály. Én szintén egy nem lakhely szerint illetékes kórházban szültem, hanem bő 1 órányira itthonról. Az ok mind a két esetben az orvos személye. Jogomban, jogunkban áll választani, és váltani, ha úgy gondoljuk tudunk jobbat, kaphatunk jobbat. Adott a lehetőség. Miért ne élnénk a törvény adta jogainkkal?

A "becsinál" dolgot nem szoktam mindig elsütni. Csak akkor, ha a minimális informális kommunikáció sincs meg a másik oldalról. Tehát amikor pl. egy kérdésre vállrángatást, vagy kb. "mittomén, de nem is érdekel" szintű választ kapok, akár a gyerekemmel, akár családom más tagjával, vagy magammal kapcsolatban. Tudod hogy van ez? Én egy életre megtanultam egy nagyon kemény esetben. "Ha nem ismered a jogaidat, akkor egy sincsen!" Az a legnagyobb baj, és tisztelet a kivételnek, hogy a legtöbb egészségügyes legyen az orvos, nővér, vagy ápoló, olyan szinten beképzelt, és flegma, és azt hiszi ő a valaki csak mert fehér köpeny van rajta, hogy az már vérlázító. Ismétlem tisztelet a kivételnek. Volt olyan, hogy egy NORMÁLIS kérdést tettem fel, és úgy nézett rám egy nővér, hogy legszívesebben azt is letagadtam volna, hogy egyáltalán megszülettem. Nem tudom miért jó ez? Emellett pont egy olyan nővér volt, akinél én a 2 diplomámmal jóval magasabban képzett vagyok. Nem is lenne ez érdekes, eszembe sem jutna így elgondolkodni ezen, de amikor ilyen helyzetbe kerülök, elgondolkodom, hogy miért is néz le engem? Azért, mert nem tudom amit ő esetleg igen? Talán azért van ez így, mert nem voltam ott, vagy mert nem láttam a gyerekem kórlapját, esetleg nem beszéltem még az orvossal. Nyilván én is tudnék olyat kérdezni, amire meg ő nem tud válaszolni, a különbség csak az, hogy én nem nézném le ezért, hanem tisztelném, hogy érdeklődik. Így is lehet a dolgot nézni, és azt hiszem így mindenki jobban járna. Nem? Tiszteljük egymást. Ha a minimális tisztelet és empátia nincs meg az emberekben, akkor minden elveszett. Persze, van olyan eset, hogy a szülő/ hozzátartozó feszültebb, de nyilván azért, mert aggódik a gyereke / hozzátartozója miatt. Azt gondolom ez teljesen érthető, és egy kis empátiával könnyen átléphető, és elnézhető egy aggódó hozzátartozónak. Akár naponta 1000-szer is. Azzal ugyanis nem jobb, hanem rosszabb lesz, hiszen aggódik, és még a nővér / orvos is olyan undok volt. Ha lehet még idegesebben hagyja ott a beteget, ami senkinek nem jó. Nincs igazam?

@Valódi Színek:
" Nincs igazam?"

Nincs.

@tódór piroska: Oké. A Tiéd is egy vélemény, de kíváncsi lennék rá bővebben. Miért nincs? Az előző bejegyzésedből arra következtetek, hogy Te EÜ-s vagy. Úgy gondolod, hogy a szülők / hozzátartozók a "szemetek" amiért mernek kérdezni, és ha még laikusok is mernek lenni a tetejébe, akkor aztán minden biztosítékot kivernek nálad? Amúgy kérdezek! Egy meghiúsult informatív kommunikációnak szülő / hozzátartozó és nővér/orvos között mindig, és tutira biztosan a szülő / hozzátartozó fél az oka? Miért olyan biztos ez? Én esküszöm még soha nem érdeklődtem fintorogva, tele szájjal, bunkó módon, ellenben nem egyszer találkoztam nemtörődöm, vállrángatós, fintorgós, tele szájjal a képembe csámcsogós, bunkó módon válaszolós, vagy egyáltalán nem válaszolós nővérrel. Azért szerencsére az orvosok 99%-ban normálisak. Bár 1-2 érdekes van köztük is.

Kíváncsi vagyok a véleményedre? Főleg arra, hogy miért gondolod, hogy mindig a hozzátartozó a hibás? Biztos az, hogy a személyzet ártatlan mint a ma született bárány? Én azt nem tagadom, hogy a hozzátartozók is tudnak azért, de ahogy én eddig tapasztaltam, a dolog mindig 2 oldalú. Ha normálisan szól a hozzátartozóhoz, akkor ő is úgy szól vissza. Ellenben sokszor hiába kérdezünk szépen, a személyzet olyan pokróc, hogy az elmondhatatlan. Tisztelet a kivételnek. Ja, és nehogy azt írd, hogy sok a munka kevés a pénz, mert akkor minden kórház minden osztályán minden személyzethez tartozó olyan bunkó lenne, hiszen mindenkinek sok a dolga, és a fizetése. Találkoztál te már olyan EÜ-s dolgozóval, aki azt mondta, hogy neki jó a fizetése, és nem kérne többet? Én nem. Szóval ez azt bizonyítja, hogy a figyelem, a segítőkészség, és az empátia nem pénz, és idő kérdése, hanem akarat, és szemlélet kérdése. Nem kívánom egy EÜ-snek sem, hogy aggódnia kelljen bárkiért a családjából. Hiszen akkor megtudná milyen az, amikor egy jó szó is segít. Lehet utána minden EÜ-s átértékelné hogyan fordul az aggódó hozzátartozók felé.

akarom mondani sok a dolga és KEVÉS a fizetése.

@Valódi Színek: Véleményem? Leírtam előzőleg, a többi már üres szócséplés lenne, hasonlóan a Te két utolsó hosszú kommentedhez. Nem akarok ebbe a hibába esni, veszekedni meg pláne nem.
Csak néhány tárgyi tévedésre szeretném felhívni a figyelmed:
Nem igaz, hogy oda viheted a gyereked, ahova akarod, ilyen értelemben NINCS szabad kórházválasztás. Minden területnek (földrajzi - és szakmai értelemben is) kijelölt kórháza van, máshova protekcióval vagy pénzért mehetsz. Rosszul tudsz valamit, ez nem szégyen, de hogy kötöd az ebet a karóhoz és okoskodsz, az már gáz. Nincs ilyen "törvény adta jogod". Olvasd el a jogszabályokat!

Olyan dolgokat meg ne tulajdoníts nekem, amit nem mondtam. Pl "miért gondolod, hogy mindig a hozzátartozó a hibás?" Nem gondolom, és nem is írtam ilyent.

Ja, még egy. Itt többünknek van több diplomája, ezzel nem szokás(nem illik) kérkedni.

Na, jóccakát,.

@Valódi Színek: "Elsőként leszögezném, hogy mivel nem csak területi beosztás van, hanem szabad orvos- és kórházválasztás is, így bárhova vihetem a gyerekemet."

Ez tévedés. Nincs szabad kórházválasztás. Vannak ún. "alacsonyabb" és "magasabb" szintű ellátóhelyek, vagy ha úgy tetszik perifériák és centrumok. A különbség általában a felírási jogosultságokban, és a felszereltségben van. A megfelelő betegirányítás lényege, hogy az adott probléma mindig a megfelelő szinten legyen ellátva.
Az, hogy ebbe belekavar egy-egy egyéni akció (ez leginkább Budapesten lehetséges, ahol több, azonos szintű ellátóhely érhető el), az azért lehetséges, mert nem megfelelően megoldott az intézményközi kommunikáció, de ez nem jog, hanem kiskapu.
Általában az valósítható meg könnyebben (hisz egyébként is ez lenne a dolgok normál menete), hogy egy alacsonyabb szintű ellátóhelyről egy magasabb szintű (többnyire országos) ellátóhelyre kerüljön a beteg. A ti esetetekben is valószínűleg ez történt: a területi kórház gyermekosztályáról az egyik gyermekkórházba mentetek (ha jól tudom, betegségtől függően majdnem mindegyik országos csúcsintézménynek számít).
Nem árt ha tudod: azzal, hogy a gyermeked komfortjának keresésével az egész rendszer erőforrásait pazaroltad, és egy olyan beteg gyermekre, akit csak és kizárólag a csúcsintézményben lehetett ellátni, kevesebb erőforrás jutott.

"Szóval ez azt bizonyítja, hogy a figyelem, a segítőkészség, és az empátia nem pénz, és idő kérdése, hanem akarat, és szemlélet kérdése."
Nem, ez nem azt bizonyítja. Hanem sokkal inkább azt, hogy nagyon magas a kiégési szindróma aránya az orvosok és ápolók körében(http://hu.wikipedia.org/wiki/Kiégési_szindróma).

Egyékbént meg:
praxis.blog.hu/2011/10/14/a_nomralis_egeszsegugy_penz_kerdese

@tódór piroska: Kedves Piroska!

Ha a gyereknek van egy orvosa, akkor alapból ahhoz tartozol, és az mindegy, hogy Ő hol van. Az általam leírt esetben a gyerekemnek van egy orvosa, aki a gyermekkórház orvosa. Éjjel kórházba kerültünk, de mivel a kórház, ahol a gyerekorvosunk dolgozik, nem volt azon az éjjelen ügyeletben, így bevittük az ügyeletet teljesítő kórházba, ami véletlenül pont illetékes is volt. Ezt követően reggel vittük abba a kórházba, ahol a gyermekorvosa praktizál. Így érthető? De nem új ez. Szülni is ott szülsz, ahol a magánorvosod praktizál, nem ott, ami a legközelebb van. De igaz ez egy akármilyen beavatkozásra is. Abban lehet igazad, hogy pénzért mehetsz másik kórházba, de mi pl. a felkért gyerekorvos miatt ingyen járunk oda. (a felkért azt takarja, hogy oda adtuk le a kártyáját, de a vizsgálatokért külön nem fizetünk, hanem mint körzeti orvos funkcionál).

Azt írod, ne tulajdonítsak olyat Neked, amit nem írtál. Dehogynem. Én erre a mondatodra reagáltam azt: "Bár ahogy a hozzátartozók viselkednek időnként, hát... jobb külvárosi kricsniből helyből kidobnák őket." = az hozzátartozók a hibásak, nem az EÜ-sök. Ebből az következik, hogy azok a minősíthetetlenül viselkedő hozzátartozók hogy beszélnek szeeeeegény EÜ-sökkel. Na, mind1. Szóval én erre írtam, hogy nem biztos, hogy a hozzátartozók mindig a hibásak.

A diplomát is írtam, hogy miért említettem meg: " Emellett pont egy olyan nővér volt, akinél én a 2 diplomámmal jóval magasabban képzett vagyok. Nem is lenne ez érdekes, eszembe sem jutna így elgondolkodni ezen, de amikor ilyen helyzetbe kerülök, elgondolkodom, hogy miért is néz le engem?"

Így már érted?

Jó éjt!

@Valódi Színek:
Te tényleg nehéz felfogású vagy:

Az időnként azt jelenti, hogy néha, nem azt, hogy mindig.

A gyermeknek a választott orvosa pedig nem lehet kórházi orvos, csak házi gyermekorvos. Olvasd el, mit írt
neked gbr, ha már a jogszabálynak nem tudsz utána nézni. Egyébként a link:

www.dr.info.hu/drinfo/pid/0/channelFormatter/oid/0/Channel.5501

Sok beszédnek sok az alja.
Minél többet erősködsz (úgy látszik, nagyon ráérsz), annál nevetségesebb vagy.

Én viszont nem érek rá ilyesmire, vagyis, akármit írsz, nem fogok reagálni rá.
De azért jó éjt neked is.

@qbr: Az a helyzet, hogy lehet ezen rugózni, hogy melyik az alacsonyabb, és melyik a magasabb szintű intézmény. Viszont engem, minket akkor ez nagyon nem érdekelt, és ma sem érdekel. Kizárólag az érdekel(t), hogy a gyermekünk a lehető legjobb ellátást kapja, és ezért hajlandóak lettünk volna akár fizetni is, de ahogy az előbb már írtam, nem fizettünk érte. Igen, Bp-en történt.
Az meg, hogy a gyermekünk komfortérzetének biztosítása érdekében "elvettük a helyet" egy másik kisgyerektől, elképzelhető. Lehet, hogy lelketlennek fogok tűnni, és azt fogod írni, hogy ha az én gyerekem lett volna, akinek nem jut hely, akkor nem így gondolnám, de jelenleg úgy gondolom, hogy nem érdekel, hogy más gyerekével mi van. Nem vehetem a vállamra mindenki problémáját. Más sem veszi a miénket. Elég nekem, nekünk a miénk. Kizárólag az érdekelt, és érdekel ma is, hogy a legjobb ellátást kapjuk, és pont. Minden más 9999.-ed rangú. Mindenki törtessen a saját érdekében. Mi is ezt tesszük, menni fog másnak is. Végül a kórházi tartózkodás mint már írtam 5 nap alatt véget ért, és már minden rendben. Szerencsére. Remélem nem lesz sok kórházi esetünk. Eddig viszonylag kevéssel, és röviddel megúsztuk, reménykedünk a hasonlóan jó folytatásban. :-)

@tódór piroska: Nevess nyugodtan. Azt szabad. Jó, hogy jó kedved van. Igen, ilyenkor este van több időm. Azt hiszem nem én vagyok nevetséges, hanem az, hogy ezen rugózol. Nem érdekes, hogy milyenek a szülők. A vitaindító bejegyzést olvasd el, és magad is látod, hogy milyenek a szülők. (Gondosak, érdeklődőek, stb.) és milyenek a kórházi dolgozók. ("más dolga is van"). Ezt nem én írtam, hanem egy szülő. Ez a lényeg, az, hogy velünk mi történt, csak alá támasztja, hogy a fenti család esete nem egyedi.

Ha nem akarsz, ne válaszolj. Szíved joga. Első alkalommal is te szólítottál meg, nem én téged.
Emellett hogy a gyerekorvosunk hol dolgozik, és milyen státuszban, azt én hagy tudjam már, mert én ismerem.

Üdv!
Most már én is lefekszem. Mindjárt éjfél.

@Valódi Színek:

Veletek egész más történt.
Elvitted a gyereket ügyeletre. Ott tartották.
Orvossal beszéltél, tudtad mi történik.
Elvitted máshová ahol szintén tudod ki az orvos, beszéltél is vele.

A poszt egy beteg babáról szól, aki intenzíven feküdt jó sokáig, ahol kiemelten gondosan figyeltek rá, miután ott non-stop felügyelet van, a tájékozódás könnyebb volt.

Kivitték osztályra ahol más a rendszer.
Ott már nincs szükség 24 órás szigorú felügyeletre, ezért nehézkes megkeresni a kezelőorvosát.

Ez kommunikációs probléma, szervezés, hogy kapjon a szülő egy cetlit, hogy kinél érdeklődhet.
Ha most elkezdenék, minden előzetes magyarázat nélkül osztogatni ezt a szülőknek, azt hinnék ez felhívás paraszolvenciára.
Annyira nem általános.

Szóval olvass jogszabályt, értelmezd, 2 diplomával keress Te kapcsolatot a morózus alkalmazottal, mert neked könnyebb.
Neki sokkal-sokkal nehezebb.
Ő is otthonról hozza a szocializációt, de egy plusz van benne velünk szemben, hogy segíteni akar és erre felteszi az életét.
Ezt érdemes megbecsülni.
Ez a foglalkozás több, mint szakma.

Kommunikációt persze tanulni kéne, de az is egy szakma és sok pénzért tanítják, erre neki sem, de a rendszernek sincsen pénze.
Aki egyetemen tanul annak már jut belőle, amit néztem (ez csak jegyzet), valami, de nem elég.
Ennek készségszinten kéne beépülni.
Az már tréning és még drágább.
Egyelőre marad a belátás.

Akkor nem kell bizonygatni, ki mennyit tanult, mert amiről szó van, nem diploma függő.
Belátóvá kell tenni a sokdiplomás szülőt, mint a te esetedben is, ahol a meg nem értése valaminek eszedbe juttatja a valamilyen fölényed.

@tódór piroska:
Van egy olyan kifejezés, hogy szabad orvosválasztás.
Az átlagember ebből könnyedén vonja le a Színek által írt következtetést.
Nem néznek utána olyanoknak, mnt amit ez a cikk is taglal:
www.vitalitas.hu/?ctype=5&did=4091&cid=1457
Én se, amíg nem vagyok érintett (vagy pl ilyen helyen elő nem kerül a téma:)).

Mindettől függetlenül, ha nem érezném megfelelőnek az orvosomat, én is mennék máshova, mert ezt azért megtehetem, megfelelő formában.
Ugye, ebben egyetértünk?:)

@Valódi Színek:" Nem érdekel más gyermekével mi van"."mindenki törtessen a saját érdekében"Ez az igazi 2diplomás Anyukától!Van erre egy szólás-mondás:Ha az én lovam m.....!Remélem nem gyermekekkel,emberekkel foglalkozol a diplomáiddal.

@Babette_:

Ebben is, sok minden másban is.
De csak úgy ukk-mukk-fuck egyik kórházból ki, a másikba be, mert nekem az jobban tetszik, ilyen "törvény adta jog" nincs. El lehet intézni, persze, pénzzel és/vagy protekcióval, de az ide írók többsége pont ezt kárhoztatja (ameddig nincs belőle személyes hasznuk).
A szabad orvosválasztás, amit real colours nem fog fel (úgy látszik, ehhez 2 diploma kevés), a háziorvosra és az intézményen belüli orvosra vonatkozik, ezekre is korlátozottan. A kiskorú választott orvosa pedig csak házi gyermekorvos lehet, kórházban dolgozó gyermekorvos nem, ugyanúgy, mint a Te választott háziorvosod sem lehet valamelyik klinikán dolgozó professzor (pl. én sem), csak praktizáló házi (lánykori nevén: körzeti)orvos. Ha ki akarom vetetni
" az epémet", beutal a háziorvos a területi kórházba, és ott megkérhetem a nekem tetsző dokit a műtétre. De arra nincs törvény adta jogom, hogy a nekem tetsző egyetemi sebészeti klinikára feküdjek be a vezető professzor kése alá. El lehet intézni, ahogy írtam. És az is úgy van, amit az osztott finanszirozásról írtam. Ehhez még bekever a TVK (teljesítmény volumen korlát) intézménye, ami miatt pl. a legtöbb fővárosi kórház el is zárkózik a nem területi betegek felvételétől. Hozzáteszem, hogy jogszabály is rendelkezik arról, hogy területen kivüli beteget csak abban az esetben vehet fel, ha nem megy a saját terület ellátásának a rovására. Ma pedig, a finanszirozási rendszer anomáliái, a TVK és a várólisták miatt ez azt jelenti, hogy területen kivüli beteget NEM vehet fel. Kivétel két esetben van, az egyik jogszerű (progresszív ellátás), a másik pedig az általam is többször említett nem törvényes út.

sziasztok,

kicsit meglep, hogy orvos kommentelőktől nem jött érdemi hozzászólás a klinikai és magánpraxis összeférhetőségére.
És arra sem, hogy nem gond-e, ha a magánbetegek és a klinikumban vagy klinikai ambulancián levő betegekkel való foglalkozás összekeveredik. Természetesen nem a magánrendelésen, műtéten fogja ingyen fogadni és rendelni az intézményben regisztrált pacienst.

Magához a poszthoz és a tájékoztatáshoz:

Egyik gyerekem születése után a kicsit úgy vitték le a csecsemőosztályról az újszülött intenzívre, hogy egy mukkot sem szóltak róla. És most mindegy, hogy indokolt volt-e vagy sem, mert nyilván ezt utólag már könnyű megmondani ott és akkor esetleg nem. A lényeg az, hogy mikor mentem be érte és megláttam, hogy üres a kiságya kimondhatatlanul megijedtem. Mikor megkérdeztem az egyik csecsemős nővért, hogy hol van, neki fogalma sem volt róla, kicsit morózusan közölte, majd megnézi a naplóban és megmondja. Bevallom ekkor már nem igazán udvariasan mondtam neki, hogy én most! akarom megtudni.
Köszönöm a maradandó élményt.

" nem érdekel, hogy más gyerekével mi van... Kizárólag az érdekelt, és érdekel ma is, hogy a legjobb ellátást kapjuk, és pont. Minden más 9999.-ed rangú. Mindenki törtessen a saját érdekében. Mi is ezt tesszük, "

Csak most olvastam ezeket a sorokat és nagyon, nagyon elkeserített ez a hozzáállás.
Restellem, hogy ilyen nézeteket képviselő valakivel egyáltalán párbeszédet folytattam.

@rikitiki: "Nekem az abszurd, hogy számodra abszurd, hogy a nappal 6-8 orvossal működő osztály, este 1 orvossal nem ugyanazt a munkát végzi, mint nappal... "

Ja, biztos azt várom, hogy az az egy orvos végezze el el 6-8 munkáját. Persze hogy nem, de szerintem ez számodra is nyilvánvaló. Számomra az az abszurd (sőt rémisztő), hogy este csak 1 orvos van. És értelemszerűen nem az orvosokat okolom emiatt (bár furcsállom, hogy ők ezt így rendben levőnek érzik). Bár mintha más posztban orvos írta volna azt a kommentet, hogy "péntek este nem szabad agyvérzést kapni".

@kutykuruty: Szia, szabidoki válaszolt szerintem neked. Nem vagyok orvos, de én is válaszoltam: a szakrendelés óraszámát nem az orvos határozza meg, hanem a fenntartó (pl. önkormányzat).

Az, hogy a munkaidején KÍVÜL mit csinál, hol és mennyit magánrendel, az nyilván az ő magánügye. (Természetesen ha havi kétcsillió forint lenne a fizetése, akkor valószínűleg nem nyitna magánpraxist).

Előbb elmenni a hivatalosan meghatározott rendelési időről magánrendelés miatt helytelen, de ide jön az, amit szabidoki írt: mivel orvoshiány van, nem nagyon szívózhatnak az intézmények (Biztos vagyok benne, hogy ez előfordul)

Az, hogy az állami rendelésére magánbetegeit is behívja:
-> ha ezeknek a betegeknek egyébként is az az intézmény lenne a területi ellátó helye, akkor ezeknek a betegeknek pontosan ugyanannyi joguk van ott lenni, mint bárki másnak. Előbb, soron kívül bemenni természetesen nem lenne joguk (biztos vagyok benne, hogy ez is előfordul).
-> ha ezek a betegek területileg máshová tartoznának, akkor ez bizony nem helyes, valamilyen szinten visszaélés a rendszer erőforrásaival. (biztos vagyok benne, hogy ez is előfordul).
Persze a saját területi ellátó intézményükben ezeknek a betegeknek is joguk lenne igénybe venni az ellátást, amit így viszont ott nem vesznek igénybe. Tehát nem duplán fizet az EÜ rendszer, csak nem a megfelelő helyen történik az ellátás, ami csökkenti a rendszer hatékonyságát.

@Lajszlo:
Nem, az orvosok ezt nem érzik rendben levőnek. De osztódni ők sem tudnak, és a bölcsek köve sincs náluk.
Viszont amíg a betegek többsége nem a parlamentben kényelmesen csücsülő bagázst piszkálja változásért, hanem a még praktizáló orvosokat hibáztatja a kialakult helyzetért, addig ez csak rosszabbodni fog :(

Igen, köszönöm és emlékszem is rá, hogy volt válasz az óraszámot illetően.

A többi - amiről te megad is elismered, hogg előfordulhat - miatt érzem azt, hogy esetlen lehet itt némi összeférhettlenség. Ez más szakmában, munkakörökben is előfordul.

Azért azon elgondolkoztam, hogy az a doki, aki klinikumban dolgozik, tehát kell
- egyetemen tanítania
- a klinikán rezidensekket oktatni
- megadott óraszámot rendelni
- vizíitelni, konziliumokon résztvenni
- konferenciára járni
- a tudományos fokozat eléreése miatt publikálni, plusz amit esetleg most nem írtam le

mellette hogy fér bele az, hogy még 2-3 magánrendelése is van.
Nem megy ez valaminek a kárára?

Mint írtam vannak orvos ismerőseim, akik nem is vállalnak magánpraxist, van aki eleve vállalkozóként (anesztiozológus) dolgozik hol itt- hol ott. Neki is van kötelező számú intézményben letöltendő óraszáma.
Van aki csak magánklinikákon dolgozik (ok, hogy ő plasztikai sebész) és van aki docensként klinikán és magánklikinkán- magánrendelésen is.

Ezt szerintem nagyon ideje lenne szabályozni.
Nem az orvosok ellen beszélek, hanem a tiszta átlátható helyzet megteremtése mellett.

@Valódi Színek:
" nem érdekel, hogy más gyerekével mi van. Nem vehetem a vállamra mindenki problémáját. Más sem veszi a miénket"

Ehehe, látom nem a hasztalan hiúság vezeti az ujjadat gépelés közben, hogy minél népszerűbb légy :)
Azért vitatkoznék veled ebben, ha megengeded: mindenki, aki betartja a megfelelő sorrendet, kivárja a sorát, az osztozik az egész közösség nehézségében, azaz "vállaira veszi a problémáid egy részét", és te azért tehetted meg, hogy előretörtettél, mert a többség nem törtetett. Birkák, mondhatnád erre: ez kicsit olyan, mint a buszsáv -> ha nem lát rendőr, miért is ne használd? Lehet menni rajta, a buszt sem tartod fel igazán, sietős is a dolgod, hiszen ma későn ébredtél és kezdődik a munkaidőd, a sok birka meg álljon csak szépen a dugóban, nehogy átjöjjenek a buszsávba, mert akkor az is bedugul.

Írod: "hajlandóak lettünk volna akár fizetni is"
Nem ilyen elven működik a magyar egészségügy, hanem a közös szolidaritáson, ahol mindenki egyforma minőségű ellátáshoz jut.
Ez egy elég régi vita, hogy legyen-e anyagiaktól függő, más-más minőségi szintű ellátást nyújtó rendszer. Lehet érveket hozni ellene, mellette, a jelenlegi rendszer ellen és mellett is - de szerintem elég valószínűtlen, hogy ilyen irányban változás történjen, mert a társadalom nagy többsége ezt nem fogadná el.

@kutykuruty:
"Nem megy ez valaminek a kárára?"
Dehogynem. A magánéletének és a szabadidejének biztosan a kárára megy.

@Laliath: "Nem, az orvosok ezt nem érzik
rendben levőnek."

Akkor mondjuk ne csesszenek le, ha megírom, hogy szerintem sincs rendben.

@kutykuruty:
Tényleg, aneszteziológus mit csinálna magánpraxisban? Altatna? :)

Pontosan.
Magánklinikán altat műtéteknél illetve intenzív osztályos ellátást végez.

@qbr:
Is.
Meg az ellátás kárára is.

Eleve egy fáradt, stresszes orvos hamarabb hibázik. Nem? Mint bármelyik másik ember.

Az állami intézményekben történt altatást is kiszámlázza.
Hívják altani egy műtéthez -nyilván itt a már előre tervezett műtétről van szó -
ő megy és kiszámlázza.
Természetesen ilyenkor a költségek is őt terhelik, pl. utazás.

megy is a harc az altató-intenzíves orvosok közöttt, hogy kit hívjanak és igyekeznek is kiépíteni a kapcsolatokat. Ez természetesen nem baj.

Egyébként egy nagyon jó és aranyos orvosnő.

@kutykuruty:
Úgy képzeltem el, hogy egy aneszteziológus nyit egy magánrendelőt, ahová elmennek a betegek, és ő elaltatja, majd felébreszti őket :)

"Eleve egy fáradt, stresszes orvos hamarabb hibázik. Nem? Mint bármelyik másik ember."

De. Vajon mi lehetne a megoldás? Lehet, hogy korlátozni kellene, hogy mit csinálhatnak az orvosok a munkaidejük után, amikor nem dolgoznak.
Erre két megoldást is el tudok képzelni:
1. Emelni kéne a munkaidejüket, és akkor kevesebb lenne a magánrendelésre fordítható idő
2. Egy GPS-chipet kéne a bőrük alá ültetni, ami jelzi, hogy mennyi időt tartózkodnak a magánrendelőikben. Megfelelő technikával akár az is figyelhető lenne vele, hogy nevetnek-e az orvosok az állami rendelésen.

Az se lenne rossz.
Én már mondtam neki, hogy könnyű dolga van a gyerekneveléssel.

Persze, hogy el lehet hülyéskedni, ettől szerintem ez még komoly gond. a megoldás pedig nyilván nem orvosi körökből jön. a fiatal dokiknak még semmibeleszólásuk, a hatalommal rendelkezőknek meg nem érdekük.

@kutykuruty:
Ja, ott nincs olyan, hogy "Anyu, nem vagyok még álmos!" -> "Nem baj kislányom, akkor is aludni fogsz!" :))

Jó rendben, akkor komolyan.
Miért vállal magánpraxist egy orvos? -> Nyilván pénzért.
Miért kell neki pénz? -> Mert ő is jobbra, többre vágyik, arra, hogy legyen háza, autója, nyáron tudjon nyaralni menni, gyerekének márkás cipőt vehessen.
Megkapja a munkahelyén ezt a pénzt? -> Nem, nem kapja meg.
Lehetősége van ezen kívül valamilyen módon arra, hogy összeszedje ezt a pénzt? -> Igen, kettő is. 1: Elmegy külföldre; 2: Szabadidejét feláldozva magánpraxist nyit, vagy több különböző állami intézményben vállal állást párhuzamosan

Persze fontos az orvosoknak a pénz.

De vannak még szakmák és munkakörök, ahol nem engednek "másodállást" pedig nekik is jól jönne.

tényleg nem ellenük vagyok, mert az orvosbarátaim szerintem mind jó emberek és jó orvosok.
És az is igaz, hogy akik nem vállalnak magánklinikán-magánrendelőben munkát, ők a hálapénzes területeken dolgoznak és el is fogadják.
Egydetlen egy szegény orvost sem ismerek.
Az más kérdés, hogy egyáltalán nem sajnálom vagy irigylem tőlük a pénzt, mert nem keveset tanultak és nem keveset dolgoznak. ráadásul vagyok annyira hülye, hogy ha mond orvoshoz megyek bármelyikhez is ott mindig másképen viszonyulokk hozzájuk. lehet, hogy ez zavarja is őket.

Voltak, akik mehettek volna klföldre, de nem tették, mert a szakmai és tudományos előremenetelüket akadályozta volna. (pl. arab ország)

Tehát én csak annyit kérdeztem mindenféle rosszindulat nélkül, hogy biztos, hogy ez rendben van így?

Csak lazán kapcsolódik a most folyó diskurzushoz. Tegnap beszéltem egy kollégával, akivel már egy ideje nem. Szülész, az adott kórházban a legnépszerűbb, az eü. dolgozók mindig őt választják. Emberileg közvetlen, rendes.

Panaszkodott egy kicsit, elege van, egészsége megromlott, és borzasztóan zavarja és fárasztja, ha egy kis jövedelmet akar, akkor éjszaka kell jönnie szülést vezetni. 30 év feletti munkaviszonnyal jelenleg 138 ezer Ft a nettó havi jövedelme.

Egy 12 éves autóval jár most is, mert nem telik sokkal jobbra.

Csak érdekességképpen írom mindezt, nem ez az általános a szülészeknél. Általánosságban nem is kedvelem őket, de még az ő eseteküben sem szabad általánosítani. A leghálapénzesebb szakmákban is vannak nem jól kereső orvosok.

De persze ha éppen szegény orvost kell találni, akkor több teljes szakmát tudok sorolni (radiológus, pathológus, aneszteziológus, kutató orvos)

@Dr.laikus PhD: Van igazság abban, amit írsz. DE! Miért könnyebb nekem 2 diplomával? Én is a szülői házból szocializálódtam, ahogy ő is. Nyilván a szocializáló hatások mások, de ettől még nem biztos,hogy könnyebb. Miért? Tegyük fel, hogy visszakanyarodunk a gyermekem kórházi esetére. Én egy aggódó Anya voltam, ő egy kórházi nővér. Ebben a szituban neki volt könnyebb, mert a birtokában volt az az infó, ami nekem égetően fontos volt. Én pedig csak aggódtam, mert nem tudtam a gyerekemről csak azt, amit láttam. Ebben a szituban neki volt a könnyebb, mert ő tudta az okokat, amit én csak sejtettem. Azaz amitől én megijedtem, azt ő normálisnak találta. Oké, ez jó, de megoszthatta volna velem az okot. Ő ugyanis csak annyit mondott, hogy "ne parázzon má". Hát jó. Ha az ő gyereke lenne, ő is parázott volna. A szülő dolga az, hogy aggódjon. Ezt megelőzhette volna azzal, ha odajön (vagy legalább a kérdésemre felel) és elmondja TÜRELEMMEL, ÉRTELMESEN, hogy "Anyuka, a kicsi ezért és ezért produkálja ezt, ez el fog múlni, nincs semmi baj, ez normális!" Talán ennyit mondva nem mondott volna olyat, ami orvosi kompetencia, nekem mégis sokat jelentett volna, mert ez a "ne parázzon má" nekem kevés volt. Lehet én voltam nagyon maximalista, de ez a "ne parázzon má" = volt a "húzz már a francba, és ne zargass a hülyeségeiddel". Én azt is megértem, hogy egy nővérnek egy nap 1200-szor kell elmondania, hogy "nyugalom", meg hogy "nincs semmi baj ez normális" de nem ezért lett ápoló?

@irutavé: Lehet, hogy csúnyán hangzott, írtam is, hogy lelketlennek tűnik. Viszont szerintem ha mindenki a maga dolgával foglalkozik, akkor minden működik. A baj ott van, amikor mást kényszerítünk dolgokra, vagy más helyett hozunk meg döntéseket, amit esetleg az illető nem akar. Szerintem te foglalkozz a saját gyerekeddel, én meg a magaméval, és akkor mindkettőnk aprósága megkapja amire szüksége van. Hogy nézne az ki, hogy én megmondom neked, hogy ide ne hozd a gyerekedet ha beteg, mert ez a mi körzetes kórházunk, azaz ha te a gyerekedet itt gyógyíttatod, akkor ha az enyém beteg lesz én nem férek majd el? Ez nevetséges, és meglehetősen "csak én" központú. Értem én, hogy ez a rendszer, de maga a rendszer is vicces, és nem életszerű.

Amúgy nem gyerekekkel, de emberekkel (is) foglalkozom.

@tódór piroska: Akkor legyen ahogy te akarod, akkor nem törvényesen jártunk el.Viszont ennyi simán belefér, ha a gyerekemről van szó. Ha a te gyereked lenne, te ott maradsz vele, függetlenül attól, hogy a gyerek számára megszokott, ismerős doktorbácsi egy másik kórházban "várja"? Nem hiszem.

Felfogtam amit írtál, de nekem nincs fontosabb a gyerekemnél, és ez így is marad. Mindenen keresztül megyek, ha a gyerekemről van szó. És szerintem ezzel nem vagyok egyedül.

@tódór piroska: Ez a te bajod, de ha akarod 10 percen belül találok neked még 100 olyan szülőt, aki ugyanígy törtet adott esetben a gyerekéért. A legtöbb szülő ugyanis rajong a gyerkőcéért, és remélem, hogy nagyon kevés az a szülő, aki a másik oldalon áll. Persze sajnos olyan is van. De azt én nem nevezném sem Anyának, sem Apának.

@Valódi Színek: Érdekes nézet,úgy érzem csak az első és utolsó mondatod a válasz az én véleményemre!"Szerintem Te foglalkozz a saját gyerekeddel..." nem tudom ezt miért Nekem írtad?! Egyébként én is megteszek mindent a gyermekeim érdekében,de higgadtan és normális emberi hangon és intelligensen,pedig csak érettségim van!

@qbr: Engem nem érdekel, hogy népszerű vagyok-e, vagy sem. Ez a véleményem, és kész. Így gyógyulunk évek óta, és működik. Lehet, hogy törtettünk, de ki nem teszi, ha a gyerekéről van szó?

"Nem ilyen elven működik a magyar egészségügy, hanem a közös szolidaritáson, ahol mindenki egyforma minőségű ellátáshoz jut."

Tévedsz, sajnos. Bár ne tévednél. Ma az egészségügy korrupt. Ha fizetsz, akkor a hátsódat is ki......., ha nem fizetsz, akkor ott foroghatsz a sz..ban, akkor sem törődnek veled. Sajnos ezt is tapasztaltuk.

Csak egy példa. Nagyapámat műtötték. Műtét előtt 1 nappal befektették a kórházba. Bekerült egy 6!! ágyas szobába, ahol rajta kívül mindenki igen-igen süket volt. Ő ült az ágyán, és hallgatta, ahogy ezek torkuk szakadtából üvöltve beszélgetnek. 1-2x próbált Ő is kapcsolódni, de azok nem hallották, ordítani meg nem akart, így hagyta az egészet. Mikor 2 órával később bementünk látogatni, észleltük az egész helyzetet. Magam mentem ki a nővérhez, és kértem, hogy ezen változtasson, mert holnap műtét, és ilyen hangzavarban nem tud pihenni, sem műtét előtt, sem utána. A nővér közölte, hogy nincs másik szoba, csak az, amiben van, és sorry. Erre visszatérve a szobába odasúgtam a páromnak, hogy nincs másik szoba. Erre ő ingatta a fejét, és kiment a nővérhez. Ugyanazt a választ kapta, amit én. Aztán ez megváltozott. Azon egyszerű oknál fogva, hogy amíg én az autóban hagytam, nála ott volt a pénztárca. Ahonnan előkerült egy 10-es, ami berepült a nővérke zsebébe, és láss csodát, mire nagynénémék délután mentek a Papához, a Papa egy 2 ágyas, vizes blokkal felszerelt szobában feküdt, egy normális szobatárssal az oldalán. A Papa persze nem tudja, hogy fizettünk a változásért, ő abban a hitben él, hogy felszabadult egy szoba, és micsoda szerencse, hogy a nővér pont őt költöztette át.

Emellett szintén a Papával történt meg, hogy az orvos egy laparoscopos műtétet nagy hasi felnyitással akart operálni. Igen ám, de nem sokkal előtte Apósomat is ugyanazzal a bajjal műtötték, így tudtuk, hogy lehet azt laparral is. Így az orvosnak felvetettük, a laparos műtét lehetőségét. Elzárkózott. Ezt követően, mivel a Papának sem tetszett, hogy felvágják a hasát, kerestünk egy másik orvost, aki a műtét meneténél már fel sem vetette a hasmegnyitás lehetőségét. (Nem mondtuk neki, hogy miért váltanánk orvost). A műtétet laparral tökéletesen
elvégezte a 2. orvos.

Erről ennyit. Na meg a mindenki egyforma szintű ellátást kap... dologról. A pénz sok mindent megváltoztat.

@irutavé: Az általad idézett mondatot arra vonatkozóan írtam, hogy ha mindenki a saját problémájával foglalkozna, és nem azt nézné, hogy más mit csinál, vagy mit nem csinál, akkor minden sokkal egyszerűbb lenne. Nem a magánéletedre céloztam, csak példaként említettelek meg.

@Valódi Színek: Tudod ez megnyugtat!De ha ez így működne ahogy Te írod,akkor nem fordulna elő,hogy egyik szülő megeteti,megitatja más gyerekét olyan étellel,itallal amit ő nem fogyaszthatna!! Lenne mit tanulni mindkét félnek.

@Valódi Színek:
Akkor megismétlem magam: "mindenki, aki betartja a megfelelő sorrendet, kivárja a sorát, az osztozik az egész közösség nehézségében, azaz "vállaira veszi a problémáid egy részét", és te azért tehetted meg, hogy előretörtettél, mert a többség nem törtetett"
Tehát míg mások vállaikra vették a te problémáidat, addig de magasról teszel másokra, mások problémáira.
Nem mintha ritka lenne ez a hozzáállás, de az, hogy valaki ezt büszkén vállalja és hirdesse... Azt értem és megértem, hogy a gyerekedért mindent, a lehető legjobbat, legtöbbet, de azért ne az legyen már a piedesztálra emelt alapelv, hogy akkor is átgázolsz mindenkin, ha tudod, hogy az egész közösség számára rossz, amit csinálsz. Legalább valamicske szégyenérzet lenne benned ezzel kapcsolatban...maradjunk annyiban, hogy gyökeresen eltér az értékrendünk.

Azt is sikerült félreértened, amit a fizetős egészségügyről írtam.
Én nem a megvesztegetésről írtam, hanem arról, hogy ha mások lennének az egészségügy működésének alapelvei, akkor felmerülhetne az a dilemma, hogy a gyereked kényelmesebb kórházi ellátásáért hajlandó lenné-e fizetni egész életedben, nyugdíjig a jelenlegihez képest plusz 30-50.000 forintot havonta.
Hát bizony, ez több lenne, mint belecsúsztatni pár évente 10-20.000 forintot egy-egy zsebbe, ugye? Meg mások problémáit is a vállaidra kellene venned a magasabb befizetéseiddel, ugye?

Természetesen a nővérke teljesen jól járt el, technikailag. Az persze más kérdés, hogy mindezt mondhatta volna emberibb hangon is. Arra a mondatra gondolok, hogy "van fontosabb dolga is". Az érthető, hogy a beteg állapotáról, illetve a vizsgálati eredményről felvilágosítást csakis orvos adhat, és lehetőleg az az orvos, aki a beteget kezeli, mert ő van képben a leginkább. Jómagam is kórházban dolgozom adminisztrátorként, és bizonyos információkat mi sem adhatunk ki senkinek sem. Pld. tegnap is az egyik kolléganő odaküldött hozzánk egy hölgyet, hogy az xy. nevű doktor Úrnak adjuk meg a telefonszámát. Én mondtam neki, hogy mi telefonszámot nem adhatunk ki, de megpróbálom felhívni a doktor Urat, és akkor tud vele beszélni. Ez sajnos nem sikerült, úgyhogy megadtam neki a kórház központi telefonszámát, és hozzátettem, hogy azon keresztül kérje a doktor Urat. Később a doktor Úr telefonált, hogy miért keressük, ugyanis ez úgynevezett céges telefon volt. A végén azt mondta, hogy a céges telefonszámát nyugodtan megadhatjuk bárkinek. Igen, csak ez az, amit mi nem tudtunk, így inkább nem mertem megadni.

@qbr: Ehhez a válaszhoz 3. alkalommal fogok hozzá.

Értem amit írsz, de nem értek vele egyet. Felfogtam, hogy az lett volna a helyes, ha ottmaradunk az eredeti kórházban, hiszen oda tartozunk területileg. DE! Amit csináltunk, az annyi, hogy egyik közkórházból átvittük a kicsit egy másik közkórházba. Mind a 2-t az állam tartja fenn. Azaz kb. olyan, mint amikor a kulcsomat átteszem a bal zsebemből a jobb zsebembe. Mindenképpen megterheltem vele a nadrágomat, csak más-más irányból. Pláne úgy, hogyha a bal zsebem lyukas, jobb helye van a jobb zsebemben.

Abban sem értek egyet, hogy a területi beosztás miatt miattunk billent az ellátás. Ez is nagyon egyszerű. Mi bevittük a gyereket X kórházba, mert ügyeletes volt, és véletlenül épp nekünk illetékes is, tehát elméletileg "jó helyen" voltunk. DE! Mivel azon az éjjelen X kórház volt ügyeletes, az egész főváros összes beteg gyereke mind odajött. Felvettek (most csak hasamra ütve) 10 gyereket reggelig. Abból volt kb. 3 illetékes, és 7 nem. Én fogtam a sajátomat, és elvittem Y kórházba, ahol nem voltunk illetékesek, és ott folytattuk a gyógyulást. Azaz X kórház -1 beteg, maradt 9 gyerek, amiből már csak 2 illetékes, és 7 nem. Abból a 7 nem illetékesből 1 olyan biztosan van, aki épp Y kórházban lett volna illetékes, mégis X-ben van. Azaz ha úgy tetszik helyet cserélt a 2 gyerek. Így finanszírozásilag szerintem teljesen jó.

Másik felvetésed: Szerintem LEGYEN fizetős az egészségügy. Nem azért, mert sok pénzem van, hanem azért, mert most is az, ha belegondolsz. Csak most nem legálisan. Ma ugye mindenképpen vonják a TB-t, ha akarod, ha nem. Így elméletileg ingyen gyógyulsz. Viszont fizetsz, mint katonatiszt, mert muszáj. Ugyanis TB-re csak az életedet mentik meg, ha többet akarsz fizetsz. Ha nem tudsz fizetni, akkor szó szerint ott hagynak a sz..ban, mert a nővérnek "van más dolga is".
Legyen mindenkinek fizetős. Rosszul hangzik az a havi 30.000, pláne a havi 50.000, de akkor legalább tiszta víz lenne a pohárban. Akkor tudnád, hogy normális ellátást kapsz, nem harapdálod a szádat, és sugdolózol a szobatársakkal, hogy "mennyit illik" vagy "mennyit szokás"? Sőt, legyen úgy, mint az USA-ban. Ott az orvos a beteggel megállapodást köt, hivatalosan, aláírásokkal, és ha valamelyik megszegi, akkor lehet reklamálni, perelni. Ott lefektetik, hogy ennyit fizetek, ezt kérem érte. Az orvos is elmondja, hogy ezért és ezért ennyit kell fizetni. Ott csomagok vannak, és mindenki anyagi helyzetétől függően választ.
Ha fizetős lenne az EÜ, és tényleg mindenki fizetne, és nem csak elméletileg, hanem a gyakorlatban is, akkor nem lenne ekkora a szakadék a közkórház, és a magánkórházak között. Az USA-ban ugyan a csomagok árai alapján fizetsz, de ott tudod, hogy ha kis összegű csomagot kérsz, akkor nem kapsz extrákat, de az emberi bánásmódot igen. Azaz biztosan nem szolgálnak fel neked narancs juice-t jéggel, de csótány sem lesz a szobádban. Itt MO-on TB-re csak a juice kényszerű mellőzése a biztos. A csótánymentes szoba nem.

"Belecsúsztatni pár évente 10-20.000 forintot egy-egy zsebbe". Ajaj!Le vagy maradva kb. 10 évvel. Ma 10-20.000-ért rád sem néznek! Engem fél éve műtöttek, egy fővárosi közkórházban, és ott tudható volt, hogy 60-80.000 az operáló orvosnak, 20-40.000 az aneszteziológusnak, 5-10.000 a hordárfiúnak, 10-20.000 a nővérnek, aki egész éjjel engem pesztrált, mert a műtét után úgy szédültem és hánytam, hogy nem kelhettem fel. Ha megpróbáltam felkelni azonnal elszédültem, így nem kelhettem fel, és a vesetál űrtartalma pedig csekély, így folyton a segítségére szorultam. Ha összeadod, ez 95-150.000Ft. MO, Bp., nem Dr.Rose, és nem is Telki. Fizettünk,nem mi adtuk a legtöbbet, és én nem is voltam nagyon súlyos eset. Ha tőlem, vagyis a velem egy kategóriában műtöttektől ez a limit, akkor mennyi lehet, ha valaki életveszélyben van?

@Valódi Színek: Akkor leírnám én is a tapasztalataimat szintén fővárosi kórházban, mielőtt valaki tényleg elhinné, hogy az általad felsorolt összegek általánosak.
a. Az operáló orvost csak előző nap ismertem meg, pénzt nem adtam, hirtelen jött a baj, nem voltam felkészülve. A műtét jól sikerült.
b. Az anesztest nem is láttam, így neki sem adtam.
c. A nővér nagyon rendes volt, egy kis ajándékcsomagot vittem neki utólag.
d. A hordárfiúra nem emlékszem, mert a kapott injekciótól egy kicsit elhülyültem, visszafelé meg ugye aludtam, így ő sem kapott pénzt.
Ha ezt így összeadjuk, nem szakadtam bele az adakozásba.
Azért az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy miután megtapasztaltam hogy pénz nélkül is elláttak, jól, ezért a következő műtétnél már eleve a már megismert arcokat kerestem, és ekkor már én is adtam pénzt mindenkinek. Kb. a harmadrészét, mint amit leírtál. Ha igaz lenne az, hogy a nővérek 10-20.000 Ft-ot kapnának, biztos nem lenne ilyen nővérhiány, de ez igaz a többiekre is.
Abban egyetértek veled, hogy ha a gyerekem bajban van, csak rá tudok gondolni, és mindent megteszek, hogy neki jobb legyen. Akár majdnem minden áron is.

Te 150.000 Ft-ért gyógyulsz állami, TB finanszírozott kórházban?
Vannak még akik tudják, hogy kell élni itthon :)

Láttál már magánkórházi árakat?

Ja, az én kórházam felé nem jársz véletlenül mostanában? Két-három műtétet bevállalsz, és a személyzet nem hal éhen még fél évig.

@rikitiki :-)) Látom, 1 perc különbséggel azért te is rácsodálkoztál az összegekre.

@rikitiki: "Fizettünk,nem mi adtuk a legtöbbet". Azaz nem fizettünk 150.000-et! Csupán ezen az intervallumon mozgott a szokásosan adott összeg. Elárulom, mi az alján kullogtunk a limitnek. Az orvos 70-et, az aneszteziológus 20-at, a hordárfiú 6-ot, a nővér 10-et kapott. Ő mondjuk tényleg megdolgozott a 10.000-éért, mert sokat jelentett a segítsége. Így ha ezt összeadod ez 106.000Ft. Hol van ez a 150.000-hez? Emellett nem S.O.S, hanem tervezett műtét volt, és tudtuk (ismerősöktől) hogy mennyi az annyi, tehát készültünk rá anyagilag.

@rikitiki: Ja, nem válaszoltam. Látni nem láttam, de hallottam róla, hogy a celebek mennyiért szülnek, plasztikáztatnak, stb. magánklinikákon. Ahhoz képest még a 150.000Ft is "baráti". :-D Tényleg, milyen lehet egy mandulaműtét mondjuk egy magánklinikán? Te láttál már magánklinika árlistát? Csak összehasonlítás végett.

@Turchi: Ahogy az előző, @rikitiki-nek írtam, az általam leírt műtét tervezett volt, így ismertem az anesztest és az operáló orvost is. Az operáló orvosnál magán úton jártam előtte, és nyilván megkértem, hogy legyen kedves a kórházban is tekintsen a betegének. Az aneszteziológussal a műtét előtti napon találkoztam, bejött hozzám, kikérdezett, nyugtatgatott. Emellett ha lehet ezt mondani tulajdonképpen ő felel az életemért, mert ha baj van, ő tud segíteni. A hordárfiú bejött értem a szobába, és bevitt a műtőblokkba. Várni kellett vagy 20 percet a műtőre (azt ne kérdezzétek miért nem maradtam + 20 percet a szobában, hogy ne a hideg műtőblokkban várakozzak!) és ő ott maradt velem, és megvárta, hogy bevigyenek a műtőbe. (Lehet, hogy ez a kötelessége, nem tudom, de jólesett, hogy nem vártam egyedül). A nővér pedig a műtét utáni éjszakát 99%-ban velem töltötte, mert muszáj volt.
Nyilván ha én is csak zutty beesek, és azt sem tudom ki kicsoda, akkor én sem adok, de így, hogy tudtam, nyilván adtam, ahogy másodszor már te is adtál az ismerős embereknek.

@Valódi Színek: Mondom, a harmadrészét, nem mindegy !

@Turchi: Az részletkérdés. :-)

Ez is magyarországi magánklinika, nem csak a Rose (sem a Rose-ban, sem a Telkiben nem nagyon lehet műtétet végeztetni 100 ezer alatt):

Árlista

Egynapos sebészeti műtéti árak:

Érvényes TAJ kártyával rendelkező betegeknek az OEP fizeti a műtét teljes költségét

Köldöksérv műtét - helyi érzéstelenítésben: 0 Ft
Lágyéksérv műtét - helyi érzéstelenítésben: 0 Ft
Aranyér CO2 lézerműtét - helyi érzéstelenítésben: 0 Ft
Visszér műtét - helyi érzéstelenítésben: 0 Ft
Végbél tályog műtét - helyi érzéstelenítésben: 0 Ft
Végbél sipoly műtét - helyi érzéstelenítésben: 0 Ft
Végbél nyálkahártya repedés műtét - helyi érzéstelenítésben: 0 Ft
Végbélvéna trombózis műtét - helyi érzéstelenítésben: 0 Ft
Kontroll vizsgálat díja: 0 Ft
Vizsgálati és konzultációs díj: 12.000 Ft
Speciális szövetbarát műanyagháló: 40.000 Ft
Az emelt szintű hotelszolgáltatás díja: 20.000 - 40.000 Ft (a beteg fizeti)

A műtéti előjegyzés 50 % foglaló befizetésével történik.

Érvényes TAJ kártyával NEM rendelkező betegeknek - A beteg fizeti a műtétet

Köldöksérv műtét - helyi érzéstelenítésben: 120.000 - 160.000 Ft
Lágyéksérv műtét - helyi érzéstelenítésben: 120.000 - 160.000 Ft
Heresérv műtét - helyi érzéstelenítésben: 160.000 - 180.000 Ft
Lézeres aranyérműtét - helyi érzéstelenítésben: 120.000 - 160.000 Ft
Visszér műtét - helyi érzéstelenítésben: 120.000 - 160.000 Ft
Végbéltályog műtét - helyi érzéstelenítésben: 80.000 - 100.000 Ft
Végbélsipoly műtét - helyi érzéstelenítésben: 80.000 - 100.000 Ft
Végbélnyálkahártya repedés műtét - helyi érzéstelenítésben: 80.000 - 100.000 Ft
Végbélvéna trombózis műtét - helyi érzéstelenítésben: 80.000 - 100.000 Ft
Vizsgálati és konzultációs díj: 12.000 Ft
Az érzéstelenítéssel kombinált altatás díja: 80.000 Ft
Speciális szövetbarát műanyagháló: 40.000 Ft
Egy ápolási nap (éjszaka): 30.000 Ft
Kontrollvizsgálat díja: 5.000 Ft

@Valódi Színek: "részletkérdés"
Neked, de másnak nem, főleg, ha az összegeket kész tényként közlöd. Te annyit fizettél, de ez nem általános. Elmentem aludni. És sok pénzről fogok álmodni.Legalább álmomban legyen sok:-))

@Valódi Színek: Sebész professzor mondása: "A beteg az altatástól fél, de a sebésznek fizet"

@Valódi Színek:
Bocsi, remélem nem mérgeltelek fel nagyon :)
Még két gondolat, aztán befejezem: ahogy Piroska is írta: nem az a probléma, hogy többet fizet az OEP, hanem az, hogy
- megoszlik az intézmények között a finanszírozás, tehát az egyik intézmény mindenképp rosszul jár
- nem hatékonyan működik az ellátórendszer. (Szélsőséges példa: nem igazán hatékony, ha egy vírusos hasmenés kezelését egy transzplantációs osztály csíramentes szobájában végzik.)

Egyébként azt még megcsinálhatná az OEP, hogy a nem a megfelelő ellátóhelyen végzett (nem sürgősségi) ellátás költségeit utólag kiszámlázza a betegnek.
Így mindenki boldog lesz. Ott lesz az ellátás, ahol a beteg szeretné, fizethet is érte, és az intézmény is megkapja az ellásásért járó összeget (ráadásul így versenyezhetne a többi intézménnyel a fizetős betegekért)
Na, majd megírom a deregulácio.hu-ra, ha még működik :)

@qbr:
Nem lenne rossz, de....

Krónikus beteg, akinek az orvosa, aki ráadásul ritka kórképekkel foglalkozik, elmegy másik kórházba.
Területileg nem illetékes már.
Ezt nincs beteg aki ki tudja fizetni.

Kicsit bonyolultabb így a finanszírozási képlet.

@Dr.laikus PhD:
Ha ritka betegség, azt valószínűleg centrumokban kezelik, olyan orvosok, akik kifejezetten szakértői annak a betegségnek - és nem csak az az egy, aki elment, hanem többen is.
Meg egyedi kérvény lehetősége is létezik, biztos lennének speciális esetek.

@qbr: Nem mérgeltél fel, sőt! Jót nevettem, hogy már 4 napja rugózunk ezen az apróságon, hogy én megtettem azt, amit rajtam kívül sokan megtesznek a mai napig is, ha nem elégedettek az ellátással.Úgy nekem estetek, mintha nem tudnátok, hogy ez a kórházak közötti átjárás bevett szokás. Kevés az a szülő (legalábbis én egyet sem ismerek), aki ne lépne, ha a gyereke nem kapja meg az elvárt ellátást. Úgyhogy az adott kórházban már meg sem lepődtek, amikor kértük a zárót. Pláne úgy, hogy nem csak mi csomagoltunk.
Ismétlem, engem nem érdekel a finanszírozás. A pénzt osszák a kórházak ahogy akarják, nekem csak az a fontos, hogy a gyerekem a lehető legjobb ellátást kapja. Igen, mindenáron!

@Valódi Színek:
Tényleg nem akartam válaszolni, de az a szemlélet, amelyik a Te hozzászólásaidból sugárzik, nemcsak önző, erőszakos és törtető (egy szóval megfogalmazva: primitív), hanem annyira embertelen, hogy nem szeretném, ha ez lenne a vita lezárása, egyféle take home message. Tudod Te egyáltalán, hiogy mit jelent a "mindenáron"? Diplomáid számát figyelembe véve, feltehetően tudod. Szóval, mindenáron azt jelenti, hogy mindenen és mindenkin átgázolva, a másik ember, a másik gyermek egészségét, életét semmibe véve, erőszakkal, összeköttetéssel és pénzzel kiharcolni saját magadnak a legjobbat, nem törődve azzal, hogy ez más embernek, gyermeknek esetleg az egészségébe, életébe kerül. Nagyon remélem, hogy ez egy abszolút kisebbségi álláspont, és a blog olvasóinak és hozzászólóinak többsége nem osztja. És azt is nagyon remélem, hogy a kórházakban dolgozó orvosok és nem orvos munkatársaik ugyanolyan gonddal, odaadással és odafigyeléssel látják el a "szegényházból" vagy cigányputriból, munka- és jövedelemnélküli szülőktől kórházba vitt gyermeket, mint a Tiedet.

@tódór piroska: Gratulálok!Utolsó mondatodhoz különösen!Volt majd nem fegyelmim ,mert a főnökömnek azt találtam mondani "Valódi Szinek"-hez nagyban hasonlító egyén banális panaszára, hogy én egyformán ugyan úgy látom el a betegeket,legyen az "szegényházból,vagy bármilyen hátrányos helyzetű is.Valódi Szinek itt pénz,diploma van,de azonkívül semmi!Empátia,együttérzés tolarencia számára ismeretlen fogalom.

@tódór piroska: :-D Olyan érdekes mindig, amit írsz. Tökéletesen ki tudod fordítani a szavaimat, és én olyan jókat derülök rajta, hogy amit én gondolok, azt lehet másképp is értelmezni. Figyelj! Én NEM azt írtam, hogy haljon meg egy gyerek, de az enyémnek legyen gyógyszere, azt sem írtam, hogy kapcsoljanak le valakit a gépről, csak hogy az enyémnek legyen helye!! Ezt én soha nem írtam, és nem is fogom. A mindenáron nálam azt jelenti, és szerintem teljesen egyértelmű volt, (ezek szerint mégsem), hogy ha kell a legjobb orvost keresem meg, ha kell a legjobb kórházba viszem, és ha kell, fizetek is, csak minél gyorsabban, minél eredményesebben gyógyuljon akár a gyerekem, akár bármelyik hozzátartozóm. Ismétlem senkin nem gázolok át, szívből sajnálom a többi beteget is, legyen az felnőtt, vagy gyerek, idős, vagy fiatal, de mindenki úgy harcol, ahogy tud, és mindenki kaparja ki a gesztenyét, amit "enne". Az a világ megszűnt, amikor mindenki egyenlő volt. Szép szavakat írsz, hogy az EÜ-sök ugyanúgy látják el a szegényházból vagy a cigányputriból érkező gyereket, mint a rózsadombit, de ez csak elmélet. A valóságban te is tudod, hogy nem úgy van. Láttam én már kis c..... gyereket kikötözve az ágyba, mert kitépte az infúziót, és nem akarták, hogy az újat is kitépje. 2 szobával arrébb a nővér 2 magyar gyerek mellett gubbasztó anyukákkal beszélgetett. Na? Ez az egyenlő bánásmód? Csak azért tudom, mert a kikötött gyerkőc valami leírhatatlan hangon süvített, és akkor láttuk, hogy miért. Ez abban a kórházban volt, ahonnan eljöttünk. Ilyen szemléletű helyen kellett volna maradnunk, csak mert az az illetékes. Értitek már, hogy miért döntöttünk a távozás mellett?

@Valódi Színek: "és ha kell, fizetek is"

Ez, ha állami intézetben történik, pont azt jelenti, hogy a várólistán előrrébb teteted a sajátodat. Megveszed a többi elől a helyet.

Csak szólok, mielőtt ábrándokba merülnél.

@irutavé: Nem értek egyet. Én sosem írtam, nem is fogom, hogy nem sajnálom a többi beteget, legyen az akármilyen, magyar, vagy c...., idős, vagy fiatal. DE! Azért, mert a többin nem tudok segíteni, azért a sajátomon se segítsek? Mindenkit nem tudok átvinni egy jobb helyre, de a sajátomat igen. Ki vigye át, ha nem a szülei? Minden szülő előtt ott a lehetőség, csak van akinek nem fontos a gyereke annyira, hogy lépjen az érdekében. Nekem fontosabb a gyerekem mint a pénzem. Így ha kell, zsebbe is nyúlok. Ja, és elfelejtettem szégyellni magam ezért. Nekifogjak?

@Irkutszk: Vannak esetek, amikor ez a helyes út. Kérdem én, amikor a dédapámnak 92 évesen vesedaganata lett, és azt mondták AZONNAL műteni kellene, de az aneszteziológus addig nem vállalta az altatását, amíg a szívét meg nem katéterezik. (eredetileg szívkoszorúér görccsel került kórházba, ott derült ki a vesedaganat). A G.GY.O.K.I.-ben azt mondták, hogy novemberre tudnak időpontot adni. (Ez áprilisban volt). A dédipapi 92 éves. Mit kellett volna tennünk? Bólogatni, és várni, hogy hátha a novemberi katéterezés után kapunk egy jövő áprilisi időpontot a veseműtétre, közben reménykedve, hogy nem lesz áttétes az egész ember, vagy nem hal meg idő közben? Vagy hogy? Másnap bementünk a kardiba, egy mások által már ajánlott nagy nevű orvost keresve, neki elmondtuk, hogy mi van, és azt is, hogy a dédipapa hasában egy időzített bomba ketyeg, és a november nagyon-nagyon késő lenne, lehetne-e az időponton kozmetikázni, és közben szépen óvatosan, (úgy, hogy látsszon, hogy nem a levegőbe beszélek) a kezébe csúsztattam a borítékot. Ééééérdekes, következő hétre már lett is épp hely. Meg is csinálták a katéterezést, aztán vissza az urológiára, ahol ugyan nem novemberre, de július végére adtak volna időpontot. Ott is segített a boríték, és lett rá 1 hétre műtéti időpont. Azon is túl lettünk, és dédipapa igaz csak 1 vesével, de közelítve a 93-hoz köszöni jól van.

Lehet, hogy ha áprilisban nem fizetünk, Dédipapa már nem élne, mert ugye csak október vége van, a kardi időpont pedig novemberre szólt, és akkor még hol lenne a veseeltávolítás? Áááá, ne is gondoljunk bele. Mostanra már mindenen túl vagyunk.

Persze lehet, hogy a Dédipapa helyett meghalt valaki, de az nem az én Dédipapám. Nekem, nekünk Ő a fontos, és az Ő egészsége, senki más. A többi betegről is gondoskodjon a családja.

Ennyi.

@Valódi Színek: Ha viszont ez a véleményed, akkor vállald ezt Piri doktornénivel szemben is. A pénz él és uralkodik, ennyi. Ő meg nem így gondolkodik, ennyi.

@Irkutszk: Én nem tagadtam előtte sem. Sosem. Azért rágott be rám, mert így vélekedek. De most komolyan kérdezem, TI pl. a dédipapa esetében mit tettetek volna?

99%-ra veszem, hogy ugyanezt, amit mi. Bár lehet mi vagyunk szűk látókörűek, de csak 2 variációt láttunk akkor. Az egyik az, hogy hagyjuk, és majd elválik mi lesz, kockáztatva, hogy 92 évesen belehal a növekvő daganatba, vagy a boríték. Viszont szívesen vennék további ötleteket a jövőre nézve. (Amit remélem soha nem kell felhasználnunk!)

@Valódi Színek: A "Tökéletesen ki tudod fordítani a szavaimat" nem erről árulkodik. Nincs mit kifordítani a szavaidon, pont azt gondolod, amiről Piri néni írt.

@Valódi Színek:

Hogy nem vágott még állon olyan emberesen még senki!

Vedd észre bugyuta nyafka csibe, hogy annak a sokat szidott rendszernek vagy a tökéletes korrupt gyermeke.

@Irkutszk: De én ezt: "mindenen és mindenkin átgázolva, a másik ember, a másik gyermek egészségét, életét semmibe véve, erőszakkal, összeköttetéssel és pénzzel kiharcolni saját magadnak a legjobbat, nem törődve azzal, hogy ez más embernek, gyermeknek esetleg az egészségébe, életébe kerül." Soha nem írtam. Sem azt, hogy más gyereke nem számít. Sőt! Én mindig azt írtam, hogy minden szülő lépjen, ha nem elégedett, és keresse a jobbat a gyerekének, mert a gyereknél nincs nagyobb kincs ezen a világon. Azt mondtam, hogy ha a gyerekemről van szó, akkor nem tudom más problémáját is a nyakamba venni, mert elég az enyém. Így van ez más családtagommal is, nem csak a gyerekemmel. Félreértés ne essék, a gyerkőcöm nem egy beteges, non-stop kórházban fekvő manó, de 2x voltunk, és ez alatt sikerült jópár "érdekes" tapasztalatot szerezni. Mindezt úgy, hogy amint tudtam léptem az érdekében, és léptünk a helyről, egy jobb helyre.
Azt sem írtam, hogy ha az enyém ott van, akkor vesszen a többi. Szerintem X gyerek ellátható, példa erre az a kórház, ahol végül abban az esetben kikötöttünk. Érdekes, hogy ott működik, az előzőben meg nem. Érdekes, hogy a 2. kórházban tudnak kedvesen szólni a gyerekhez, tudják, hogy egy mosoly és egy jó szó mennyire fontos betegnek és a szülőnek egyaránt. Mindezeken túl, profin ellátják a feladatukat. Tudják, hogy ha egy gyerek sír, vagy esetleg kitépni készül az infúziót, akkor azt nem csak úgy lehet megfékezni, hogy kikötöm, mint egy vadállatot, hogy érezze milyen kicsi a nővérekhez képest, és ha lehet a kiszolgáltatottnál is kiszolgáltatottabbnak érezze magát, hanem úgy is lehet, ahogy tették ezt a 2. helyen. Félreértés ne essék, a 2. helyen is volt, akinek időlegesen nem volt ott az anyukája / apukája, és ezért el-elkeseredett, de Őt nem kötötték ki. Mit tettek helyette? Tettek be neki játékokat, vagy ha úgy volt idejük, leültek mellé, ölbe vették, játszottak vele, meséltek Neki, és hipp-hopp, már el is telt az idő, és megjött Anya vagy Apa. És érdekes, a kislányt nem kellett az ágyhoz kötözni, mégsem tépte ki az infúziót.Így is lehet ám, csak szemlélet kérdése. Azt persze senki nem tudja megmagyarázni, hogy miért működik valami egy helyen, ami máshol nem? Erre a kérdésemre általában 2 válasz érkezik. Az egyik, hogy kevesen vannak a nővérek, és nem győzik. A másik, hogy nincsenek megfizetve, és annyi pénzért a feneküket sem szívesen emelik meg. Ez azért érdekes, mert az általam említett jobb kórházban is csak 1-1 nővér volt éjjel, mégsem felejtették el, hogy a gyerkőcöm tejallergiás, sosem felejtettek el benézni hozzánk éjjel, és sosem haladtak el úgy a szobánk előtt,(de senkié előtt sem), hogy naponta legalább 2x be ne léptek volna, és meg ne kérdezték volna, hogy minden oké-e, van-e valamire szükségünk, tudnak-e valamit segíteni? Mindezt úgy, hogy mi (váltásban) 0-24-ben bent voltunk a manóval. Gondolom az egyedül bent levő gyerekekre még inkább figyeltek, mi egyedül voltunk a szobában. Ja, és ismétlem, ez nem egy magánkórház, és ingyenesen gyógyultunk. Az más kérdés, hogy utána természetesen hálásan megköszöntük a segítséget, de ezt ők előre nem tudták, hogy így fogunk tenni.

@Dr.laikus PhD: Lehet, hogy korrupt gyermeke vagyok a rendszernek, és hogy "bugyuta nyafka csibe" is vagyok (nem sértődtem meg a jelzőtől!) de amíg a korruptságommal megmentettem a nagyapám nyugalmát (süketes szoba), a dédipapám életét, és a gyermekem komfortos gyógyulását elősegítettem, addig asszem megérte. Nincs az a pénz, amit le ne tennék a családomért, és szerencsére a párom is így vélekedik.

Ismét felteszem a kérdést, amit már az előbb is: Te hagytad volna meghalni a dédapádat? Te hagytad volna a süket ordító szobatársak közt a tökéletesen halló nagyapádat? (A gyermekem ügyét pedig már napok óta beszéljük!)
Vagy elővetted volna a borítékot? Most őszintén! Sokan bíráltok minket, vagy azokat, akik ugyanúgy fizetnek, ahogy mi, de csak addig, amíg egyszer ilyen helyzetbe nem kerültök, (NE KERÜLJETEK!!!!) hogy valamelyik szerettetek élete, komfortja, vagy pihenése függ attól hogy tesztek-e, vagy mennyit tesztek abba a bizonyos borítékba.

@Dr.laikus PhD:

Nem érdemes felhúzni Magadat, kedves Barátném!
Lassan már hétmilliárdan vagyunk a Földön, és, hála Istennek, nem vagyunk egyformák. Vannak gátlástalan, erőszakos törtetők, és vannak Tereza anyák és Kolbe atyák. Az előbbi félék nem is fogják fel, hogy valamit helytelenül csinálnak, és teljesen meddő próbálkozás lenne ezt velük megértetni, éppúgy, mint egy születésétől vak embernek nem lehet elmondani, hogy milyenek a (valódi) színek. Mi tudjuk hogy milyenek.
Jó éjt!

Egyébként, hogy jön ide a Valódi színek??? Tán csak nem érzékelési és észlelési probléma áll a háttérben?

@tódór piroska: Nagy különbség köztünk, hogy én értelek téged, csak egyet nem értek veled. Te viszont nem értesz engem, legalábbis ezt veszem észre a reagálásaidból. Te szemellenzősen véded a rendszert, ami mindannyian tudjuk, hogy úgy rossz, ahogy van. Kijátszható, ha akarom, lefizethető, ha akarom, áthághatóak a szabályok, ha akarom, és minden fel lehet borítani, ha akarom. 1 megoldás van! Normális, minden igényt kielégítő ellátást kell nyújtani. Nem dr.Rose, vagy Telki magánklinika szintűt, de egy erős, bombabiztos lábakon álló profi teammel rendelkező elkelne már. Persze lehet találni profi orvosokat, hiszen én is tudok az EÜ majd' minden területéről, de Ők 1-1 kórház szakemberei, és nem tudnak millió felé szakadni. Mi lesz azokkal, akik számára ők nem elérhetőek? Minden városban egyforma szintű ellátást kellene adni, és ennyi. Akkor nem lenne "törtető" szülő / hozzátartozó, mert tudná, hogy 100, vagy 200 km-rel arrébb is ugyanazt kapná, így felesleges lenne.

Vagy akkor ne panaszkodjunk. Aki fizet, az örüljön, hogy megteheti (anyagilag), aki kap, az meg örüljön, mert + pénz. Aki nem tud fizetni, az meg valahogy kaparja össze, vagy bírja ki azt a pár napot.

@sárga nyúl: A Valódi színek egy Olga Bogdeshina könyv, és a maga nemében egy remekmű. Talán a legjobb a témában. Rengeteg nicket beírtam, és semmit nem vett be, mert már foglalt volt. Épp a VSZ-et olvastam, és arra gondoltam beírom, hátha. És nem volt még regisztrált. Így lett ez a nevem. A kérdésedre válaszul, igen, nem véletlenül olvastam, de ez nem ide tartozik. Te olvastad? Mit gondolsz róla?

@Valódi Színek:
Novemberre lett volna a rendszer szerint hely, te megvetted neki következő hétre a helyet. Eszerint mindenkit továbbcsúsztattál egy hellyel. És ez szerinted nem "mindenen és mindenkin átgázolva, a másik ember, a másik gyermek egészségét, életét semmibe véve, ... _pénzzel_ kiharcolni saját magadnak a legjobbat, nem törődve azzal, hogy ez más embernek, gyermeknek esetleg az egészségébe, életébe kerül" ? Hát, nem tudom, te hol élsz. Vagy azért nem az, mert nem azonnal dobták le a vizsgálóasztalról azt, aki épp ott volt, és vizsgálták meg a dédapádat fél órán belül?

@Valódi Színek:
"Te szemellenzősen véded a rendszert, ami mindannyian tudjuk, hogy úgy rossz, ahogy van."

A rendszert elvben nem védi senki, gyakorlatban viszont te tartod el, és fenn a rendszert. A hálapénz miatt van olyan mélyen a béka segge alatt, mert nem szakmai elvek érvényesülnek, hanem a hálapénz torzító hatása.

"egy erős, bombabiztos lábakon álló profi teammel rendelkező elkelne már"

Ezt egyetlen dolog akadályozza, az erős lábakon álló, átlátható finanszírozás. A hálapénz ezzel ellentétes hatást ér el. Tehát a te dédipapidnak jobb, amikor te törtetsz, de 10 millió embernek fenntartod ezzel a rossz egészségügyet a profi helyett.

"Ők 1-1 kórház szakemberei, és nem tudnak millió felé szakadni. Mi lesz azokkal, akik számára ők nem elérhetőek? "

Azokat te hozod hátrányos helyzetbe, mert ha pénzért "lefoglalod" a szakembereket magadnak, akkor nem lesznek másnak elérhetőek.

"Kijátszható, ha akarom, lefizethető, ha akarom, áthághatóak a szabályok, ha akarom, és minden fel lehet borítani, ha akarom."

Gyönyörű ars poetica.

Ahol ez a gondolkodás az uralkodó, ott a folytatás valami olyasmi, hogy leütlek, ha akarom, kirabollak, ha akarom, megöllek, ha akarom.

"Aki nem tud fizetni, az meg valahogy kaparja össze, vagy bírja ki azt a pár napot."

Szívből remélem, hogy te sosem leszel anyagilag megszorulva, ha mégis, akkor pedig nem olyan emberrel kerülsz össze, mint te vagy, hanem olyannal, mint Piroska.

@Valódi Színek: Nem véletlen kérdeztem. Majd találkozunk az auti.hu-n.

@Irkutszk: Igen, jól értetted. Fizettem az orvosnak, hogy a Dédipapa katéterezése ne novemberben legyen, hanem egy közelebbi időpontban. Igen,pénzzel a zsebben lett sokkal szimpatikusabb időpont. DE! Azzal, hogy én a Dédipapát "befizettem" arra a műtétre, mindenkit 1-GYEL soroltam hátrébb. A Dédipapa előtt meg kb. 48-an lehettek, és mi nem 1 napot vesztettünk volna, hanem 7 HÓNAPOT!!!!! Annak a betegnek, akit november 28-ra hívtak, már apróság, hogy 28 helyett 29-én műtik. A Dédipapának pedig lehet, hogy az élete múlt volna rajta, hogy nem fizettem. Érted már?

@rikitiki: Oké, van abban igazság, amit írsz, de fordítsuk meg! Ha mindig profik dolgoznának az egészségügyben, akkor nem lenne szükség orvosválasztásra, vagy kórházból-kórházba járásra, hiszen mindenhol ugyanazt az ellátást kapná a beteg. DE! Amíg van olyan, hogy orvos, van jobb orvos, és van a legjobb orvos, és most itt nem a tapasztalatról, vagy a szakmai előléptetésről beszélek. Inkább arról, amit láttam. Adott egy kisfiú, kórházba hozta a mentő. Megvizsgálta egy orvos, és azzal kezdte, hogy "szerintem". Aztán elment. 10 perc múlva jött egy másik, arcra hasonló korú az előzőhöz, Ő is megvizsgálta, és azt mondta "XY" (nem tudok latinul). Tehát egy ránézésre azonos korú orvos duóból az egyik azt mondja "szerintem" a másik pedig a diagnózist. Most akkor? Rábíznád a "szerintem" orvosra a gyerekedet, vagy bármely hozzátartozódat? Én nem. Hogy juthat ki az egyetemről úgy egy orvos, hogy "szerintem"? Oké, ahol mondta, az nem SBO, de azért mégis. Kérdem én, egy élet-halál közt is azt mondja: "szerintem"?

@sárga nyúl: :-) Akár ott is, de nekem az esoember.hu jobban tetszik. Esetleg nézz be. Jössz 19-én?

@Valódi Színek: Ilyet nekem ne mondjál, az autit a barátnőmmel és a férjemmel csináljuk! :) Egyébként az aosz-én nincs fórum. Legalábbis eddig nem érzékeltem, hogy lenne.
Nem, én nem szoktam eljárni ilyenekre, azalatt inkább felteszek még néhány infót az autira. :)) A beépített kémeim viszont ott lesznek. :)

@sárga nyúl: Én nem a fórum miatt invitáltalak volna az AOSZ oldalára, de mind1. Akkor áttanulmányozom az oldalatokat alaposabban, bocsánat, nem tudtam, hogy a Tiétek.

Én megyek 19-én. Szerintem most is nagyon jó lesz, tavaly is nagyon jó volt. Még péntekig meggondolhatod. Csak 3,000 a beugró, már ha tag vagy. Ha nem, akkor 4.000.

@sárga nyúl: vagyis nem fórumozni.

@Valódi Színek: Találkozni leginkább a fórumon tudunk, azért gondoltam. Amúgy max. gondolatban (mármint egy weboldalon).
Semmi gond, nem vagyok sértődős. Remélem azért találsz rajta érdekeset.

Majd meglátom. Köszönöm, hogy szóltál!

@sárga nyúl:

Tedd fel a linked a neved mellé.
A többit nagyon kérlek máshogy beszéljétek meg, mert a pokol kapui.... :(

@Valódi Színek: Bocs előre is ha kissé durván fogalmazok és teszem fel kérdésemet illetve véleményemet!Miért nem vitted gyermekedet az ismert, aranyos Doktorbácsihoz? Az akut,gyors ellátás jó illetve megfelelő volt? Biztos,mert különben nem töltesz ott egy éjszakát sem! Én így tettem volna!A PÉNZT NEM SAJNÁLOD,ez kitűnik minden hozzászólásodból,akkor a kedves doktorbácsit miért nem kerested fel az adott időben? A gyermek kezének kikötése pedig azért szükséges ,mert ha egy osztályon két gyermeknek megy infúzió,az osztályon kezelt betegek száma legyen mondjuk 10, és erre van 2 nővérke,odaülhet a két kis beteg mellé, de akkor ki fogja a többi beteget ellátni, gyógyszerét beadni...? Plusz csak egy olyan szülő mint Ön,ha nem teljesítem azonnal a kérését akár azon az áron is, hogy ha éppen etetem azt a kis beteget akivel nem tudnak ott lenni,nem teszem le, türelemre intem, ez Önnek nem tetszik, szabad az út,lehet panaszt tenni. Úgy tudom vannak magán kórházak, aki ezt megengedheti magának akkor minden esetben menjen oda, "ne csak a Tűz Oltás"után,amikor is az orvos és az ápolószemélyzet mindenfajta"boríték nélkül elvégez a beteg ellátását,legyen az gyermek vagy felnőtt!!!

@cenzorilla: Nem akartam itt erről beszélni, mivel témailag is most épp off. Azért hívtam volna oda... Na mindegy. Á, nem teszem ki, nem rólam szól ez a dolog, az itteni hozzászólásaimnak ehhez semmi köze. De köszönöm a felajánlást!
Pokol kapui? Mi-hogy?

@irutavé:

Ahogy sejtem a gyermek autista.
Az ő érdekében érthető a megszokott orvos, a környezet.
A többi ismeretében vállalhatatlan a viselkedése, a világhoz való viszonya.
Furcsa a belátásképtelenség más ember felé, de hát léteznek ilyen családok.

Azért elképzelem ezt az aki kapja marja álláspontot egy békés világban.
Mi lenne, ha az élete függne tőle?

Kiszolgáltatott helyzetben is vannak emberek akik képesek megőrizni az emberségüket és lám-lám életben maradtak.
A csendes többség.
Minő érdekes világ!

@sárga nyúl:

Tudom.:)

@cenzorilla: :)
Azt hiszem, el kellett volna olvasnom az előzményeket. Nem követtem, de most már látom, itt nagy fight megy épp.

@Dr.laikus PhD: Egyet értek,de az autista gyermekekkel szakorvos foglalkozik és általában nem kórházi osztályon,ha nem szakrendelésen. Úgy tudom itt egyik kórházi osztályról történt az átvitel egy másik kórház osztályára!Nem hiszem azt,hogy egy autista betegekkel foglalkozó orvos"képben lenne egy hányós-hasmenéses, vagy egy fulladó vagy lázas sorolhatnám a betegségeket... kezelésével. Mind ez csak feltevés ,hisz az nem derült ki,milyen tünetekkel került kórházba a gyermek.Tudod,Bocs hogy letegezlek,ebben az egészben az a szomorú,hogy az egészségügy lassan a boltokra hasonlít: "kérek egy kg kenyeret!-Kérek egy CT.vizsgálatot, írja fel ezt vagy azt a gyógyszert mert a szomszédomnak is ezt írták fel, a Neten is ezt olvastam......Lehetne ezt fokozni ezt a végtelenségig. Én személy szerint most is azt vallom,több tolarencia ,mind a beteg és az Őt ellátó személyzet részéről és ez független az iskolázottságtól!

Már megint témánál vagyunk. Nem akartam. :(

@sárga nyúl: Én nem régóta írogatok ide,de mélyen felháborít némely hozzászólás amely hirtelen felindulásból történik vagy ellenkezőleg, régi dolgokat felidézve, kicsit másként,kiszínezve jelenik meg a praxis oldalán "Már megint témánál vagyunk.Nem akartam" Ezt viszont megmagyarázhatnád,mire gondolsz!Én a negatív kritikát is elfogadom! ha meggyőznek tudok fejet hajtani az ész érvek előtt,de egyébként nem.Bocs!

@irutavé: Nem akartam kellemetlen helyzetbe hozni Valódi Színeket, de mégis sikerült, valamint sikerült megint a kommenteket az autizmus témára terelni.

@sárga nyúl:

Nem te terelted.
Ő a írta meg, áttételesen ugyan, de megírta.
Nem a gyerekről van szó most sem, csak arról, hogy ez a szituáció szerintem érthető.
A világhoz való viszony az azonban nem.

@irutavé:

Értelek. Mindenben igazad van, de autista gyerek is lehet beteg, kerülhet kórházba.
Gondolom te csak felnőttekkel foglalkozol.
A gyerek diagnózisától függően, de mindenképpen rettentő nehéz.
Ápolónak, orvosnak, szülőnek és leginkább a gyereknek.
Az ő esetükben egy kikötött gyerek látványa, a lehetősége is egészen más gondolatokat ébreszt.
Bennem is, de egy sérült igazán nagy figyelmet és odaadást igénylő gyerek esetében fokozottan.

A többiben egyet értek veled, nem kell ettől nyakasan védeni az álláspontját, de ha belegondolsz így az egyszerűbb a számukra.
Van gondjuk (örömük is) bőven.

Reméljük, hogy egyszer talán másként viszonyul a világhoz.

http://hu.wikipedia.org/wiki/A_közlegelők_tragédiája

@Dr.laikus PhD: Gyermekekkel foglalkozom már xxx...éve.Felnőtt osztályon szerzett ismereteimet pedig még tanuló koromból,meg saját tapasztalatból. Volt ebben jó is és kellemetlen is! De! hogy ezekből ilyen rágalmazás határát súroló levelet mint amilyenek itt íródnak,eszembe sem jutott írni.Felnőtt osztályon Én is laikus voltam,eszembe sem jutott kezelésembe vagy a hozzátartozóm kezelését kritizálni,pláne számon kérni,hogy xy.vizsgálatot miért nem végeztek. Amihez nem értek és csak fél információim vannak amit internetről, blogról szerzek más emberek panaszairól akkor nem viselkedem úgy, hogy Én jobban tudom mint a kezelő orvosom. Mindenki tisztában van a jogaival,de arról valahogy sokan elfelejtkeznek,hogy kötelességeik is vannak.Bocs a hosszabb hozzászólásért,lehet nem is minden véleményem tartozik ide,de jó volt kiírni magamból!

@irutavé:

:)

@irutavé:
Igen, ez így van, én is hasonlóan járok el, pedig sok mindent tanultam, tapasztaltam. Sajátmagam vagy hozzátartozóim nőgyógyászati, de akár kardiológiai jellegű betegsége kapcsán nem okoskodok, kritizálok, elégedetlenkedek, hanem elfogadom, amit a hozzáértők mondanak. Mindig óvakodtam attól is, hogy gyerekeimet kezeljem (a gyermek nem kis felnőtt), azt rábíztam a gyermekgyógyászokra, és megbíztam bennük. De más területen is így van ez, pl. a napokban voltak nálunk kéményseprők, nem magyaráztam el nekik, hogy hogyan kell tisztítani a kürtőt és ellenőrizni a huzatot, meggyőződni a füstgázok biztonságos elvezetéséről, stb. Egyszer már leíretam itt, hogy a neten szinte minden információ elérhető, ehhez nem kell tudás, elég, ha olvasni tud az ember. A tudás az információk rendszerezéséhez, értékeléséhez, a helyes következtetések levonásához, az esetlegesen ellentmondó részinformációk súlyozásához, stb. kell.
És a legtöbb tudás saját korlátaink és kompetenciánk felismeréséhez kell. Persze, ehhez a tárgyi tudás kevés, ehhez már egy kis intelligencia is szükségeltetik, amit, sajnos, nem tanítanak az egyetemeken. És még egy: nem az a buta ember, aki nem tud valamit, hanem az, aki rosszul tudja és ehhez makacsul ragaszkodik.

@Dr.laikus PhD: Gyermekekkel foglalkozom,tehát átérzem a szülők helyzetét!Ez lett volna a válaszom,a többi pedig jött magától ezt hozta ki belőlem sok hozzáértő?! Ember hozzászólása.

@irutavé:

1. kérdésedre a válasz: Mert éjszaka volt, és akkor ugye nem rendel, így az ügyeletes kórházba kellett vinnünk. Eredetileg csak az ügyeltre akartuk vinni, aztán bent fogtak bennünket. Másnap pedig (ahogy ezt már írtam, kaptam is érte) vittük az ismerős Doktorbácsihoz. Arról nem is beszélve, hogy nem csak az orvosok nem voltak ismerősek, de a körülmények sem olyanok, amilyenek megnyugtatnának egy kisgyereket. Amikor a párom hozott be ismerős játékokat, akkor közölték, hogy "ez nem gyerekszoba, hanem kórterem, és nem kell dekorálni". Jó, oké. A gyermekem nem viselte jól a felfordulást+beteg volt. Ölbe vettem, és ott megnyugodott. Belém fúrta a kis fejét, és a karomban elaludt. Erre bejött a nővér, és szó szerint leordította a hajamat, hogy tegyem be a gyereket az ágyba, mert Ő felel a gyerek biztonságáért, és az én karomban nincs biztonságban. Miiiiiii???? Én csak pislogtam, hogy csak nagyon fáradt a nővér, vagy teljesen zokni? Szerinte egy kisgyerek nagyobb biztonságban van egy idegen helyen elhelyezett fém, rácsos ágyban, mint az édesanyja szerető karjában? Hát én a döbbenettől szólni sem tudtam, de nem tettem az ágyba. A gyerkőcöm egész éjjel az ölemben, szorosan belém fúródva aludt. A nővér még tett 2-3 kísérletet a gyerekem ágybatételére, de mondtam neki, hogy ha házzá mer érni, feljelentem! Nem mert. Reggel pedig mint már írtam, mentünk máshova, ahol érdekes módon örültek a macikáknak, és kiskutyáknak, nem volt ellenükre, hogy ismerőssé tegyük az ágyikót a kicsink számára. Ismerős doktorbácsi, ismerős hely. Nem is volt falakat rázó sírás.

2. Azért nem mentünk az ismerős doktorbácsihoz, mert Ő érthető módon éjjel nem rendel. Ha érdekel beszéltünk vele telefonon, és Ő mondta, hogy vigyük az ügyeletre, és reggel pedig hozzá. (Azt még nem tudtuk akkor, hogy bent kell maradnunk a kórházban!) Reggel telefonáltunk neki, hogy mi volt az ügyeleten, és hogy most X kórházban vagyunk, és most mi legyen az odamenetellel? Ő tanácsolta, hogy kérjük ki a zárót, és menjünk át. Ennyi.
Így tettünk, ahogy már napokkal ezelőtt olvashattad.
3. Ahogy már írtam, a másik kórházban megoldották. Hogyan? Gondolom azt csinálták, hogy a nem infúziósoknak beadták a gyógyszert, és amikor már mindenki megkapta, és a nővér végzett a gyógyszerosztással, akkor bement az infúziósokhoz. Másképp nem tudta volna megoldani Ő sem. Csak így lehetett.
4. Ahogy már írtam, a 2. kórház sem magán intézmény.
5. Azért annyira én is vagyok belátó, hogy ha a nővér épp etetett valakit, akkor nem vártam el tőle, hogy hagyja abba, csak mert nekem kell ez, vagy az. Pláne úgy, hogy a gyermekemet én láttam el a kórházban. Azaz én adtam be a gyógyszerét, én vetkőztettem, öltöztettem, fürdettem, etettem, stb. Így nem nagyon kértem a nővér segítségét. Talán csak 2x, amikor ki kellett mennem a mosdóba, és a párom nem ért még be. A gyerkőcöm ekkor aludt. A barátságossá, ismerőssé tett ágyikóban. Szóval mindenért nem panaszkodok én, de a normális ellátást úgy gondolom jó sok év TB fizetés után, elvárhatom. Valamint azt is gondolom, hogy mi, akik mind a ketten normálisan fizetjük a TB-t, eleget nyomtunk már a közösbe ahhoz, hogy a kiskorú gyermekünket tisztességes ellátás illesse meg.
5. Arra, hogy én a pénzt nem sajnálom. Ez azért nem teljesen így van. Ahhoz, hogy bizonyos dolgokra legyen, máshol el kell vonni. Vannak fontos dolgok, ilyen a gyerekünk ellátása, beleértve az egészségétől a játékaiig, ilyen a mi egészségünk, és még pár dolog. Viszont ahogy gondolom Te is, úgy mi is tudjuk, hogy hol csúszik el a havi fizetés, és arra figyelünk, és nem költünk felesleges dolgokra. Úgy gondolom a gyerekre, vagy az egészségünkre fordított pénz nem a felesleges kategória. Vagy tévedek?

@irutavé: bocsi, az utolsó pont a 6-os akart lenni, mellé nyúltam.

@qbr:

John Forbes Nash, egy csodálatos elme.

@irutavé: Na jó! Hogy tisztán lássatok! A gyerkőcömet nem a pszichiátriára vittük. Egészen egyszerűen annyi történt, hogy minden előzmény nélkül, egyik percről a másikra belázasodott, és hiába adtunk lázcsillapítót, hiába volt a hűtőfürdő, vagy a vizes törölközőbe tekerés, a láza csak nem ment le, tartósan 40 közeli maradt. Volt már 40 körüli láza, de az mindig csillapítható volt.Ilyen csillapíthatatlan előtte sosem volt neki, és nem tudtuk mire fogni. (Nem kapott oltást pl.). Így hívtuk a doktorbácsit, aki először azt mondta, amit már próbáltunk, és mikor hallotta, hogy hasztalan, akkor mondta, hogy ügyelet. Az ügyeleten már majdnem 41 volt a láza úgy, hogy itthon akkor vettük ki a törölközőből. Kapott egy injekciót, de az is csak időlegesen segített. Annyit azonban igen, hogy a hajnalban ismét jelentkező lázat vizes törölközővel uralni tudtam, és 40 alatt tartottam. Viszont láztalan nem lett. Reggel átmentünk a megszokott doktorbácsihoz, aki megvizsgálta, (ott nem sírt, nem tiltakozott, hanem hagyta magát megvizsgálni) és ott is kapott egy injekciót, ami a zárójelentés szerint ugyanaz volt, mint amit előző kórházban kapott, de ettől mégis jobban lett. A doktorbácsi szerint pszichésen is be lehet lázasodni. Azaz elvileg az injekciótól ugyanennek a pozitív változásnak kellett volna bekövetkeznie X kórházban is, de nem. Ezt a (nevezzük Z) kórházat már ismeri, a doktorbácsi is ismerős, megnyugodott, tudta, hogy ugyan lázas, és valamilyen szinten rosszul is lehetett a láztól, de "jó helyen" ismerős helyen van. Talán ez lehet a magyarázata a Z kórházban beadott injekció pozitív hatásának. Mást nem találtunk.

Igen, jól ráéreztetek, a gyerkőcöm autista, de nem fogyatékos, azaz pontosan tudja, hogy mi történik vele, és harcol is a megszokottért, az ismeretlennel szemben.

@Dr.laikus PhD: Köszönöm a bejegyzésed első felét. Igen, ez így van. Gyermekem számára a lekötözöttség látványa sokkot okoz. Annak ellenére, hogy Őt soha nem kötözte le senki, sőt még le sem fogtuk erőszakkal. Persze azt igyekeztünk megakadályozni, hogy esetlegesen kárt tegyen magában, de le nem kötöztük még soha. Nem is fogjuk. Mégis egészen pici kora óta retteg a lekötözött dolgoktól. Azt sem viseli el pl., ha a kutyusainkat megkötjük. Ha valamiért meg vannak kötve, pl. vendégek miatt, akkor az első adandó alkalommal megy, és elengedi őket. (Nem harapnak természetesen, de van aki fél, ez tény). Ő pedig még nem érti, hogy más embereknek más szempontjaik vannak.

@Valódi Színek: Örülök,hogy válaszoltál a kérdéseimre,Tudod ha az előző hozzászólásaidat is így fogalmazod meg,nem kaptál volna annyi "negatív"kritikát,"beszólást"!Azért még egy utolsó megjegyzés és nem bántó szándékkal! A feljelentéssel való megfenyegetést nem lehetett volna másképp elintézni?A nővérkét is megértem,Neki is lehetett volna normális hangon szólni! Tudod,már előfordult,hogy a gyermekét szoptató anyuka elaludt,és a kisgyerekét elejtette!Szerencsére nem lett a gyermeknek semmi baja.Ha valami történt volna,nem a szülőt vonják felelősségre ha nem a nővért!

@Valódi Színek:Most olvastam el második nekem küldött bejegyzésedet! Én nem tudtam,hogy a kisfiad autista! Minden kisgyerek számomra egyforma,még a súlyos fogyatékkal élő is és tisztelem,becsülöm azt a családot,akik "beteg"gyermekeket nevelnek nagy szeretetben!Én is sok ilyen ki beteget pátyolgattam,és remélem még egy ideg fogok is!Igaz van aki megjegyzi,megmosolyogja ahogy foglalkozok velük.

@irutavé: Próbáltam. Kértem szépen is, hogy hagyjon bennünket, mert nagyon rosszul viseli az idegen környezetet, és azt megértettem, hogy a játékai nem "sterilizálhatóak" a kórházi szabályzatnak megfelelően, de így megnyugodott. Ha most megmozgatom, kitörés lesz, és az senkinek nem jó. Nem értett meg, és még 2-3x jött, és kezdte újra a monológját. Én már csak akkor fenyegettem meg, amikor azt mondta, hogy ha én nem teszem be, majd Ő beteszi. = Kiveszi a kezemből, és beteszi az ágyba. Na, ekkor már léptem, hogy ha hozzá mer nyúlni, feljelentem.
Én megértettem azt is, amit Ő mondott, és levettem, hogy azért mondta, hogy esetleg ha elalszom, de eleve nem is tudtam volna elaludni, hiszen a falnak dőltem háttal, azaz nem volt olyan kényelmes az a pozíció, hogy ott elaludjak. Lehet, hogy túlreagáltam, de szerintem Ő is.

@Valódi Színek: Tudod ,igazad van.Mind a ketten túlreagáltátok.Ez érthető mindkét fél részéről!Ezért írom le sokszor,tolarencia mindkét részről,az eü.dolgozók és a betegek,hozzátartozóktól is! Az első lépést Te megtetted,tudunk egymással normális kommenteket váltani, egymás sértegetése nélkül,pedig Én eü. dolgozó vagyok,Te pedig gyermekéért aggódó anyuka!

@tódór piroska: Hozzá is kötődik (mert játékelméleti szemszögből is elemezhető), de ezt a cikket egy Hardin nevű ipse írta. Most látom, hogy nem linket raktam be, ezért aki lusta copy-paste-elni:

"A cikkben egy angol közlegelő szerepel példaként, amely tíz tehenet tud eltartani, és így mindegyik tehén tíz liter tejet ad. Az egyik gazda egyszer csak gondol egyet, és kicsap még egy tehenet a legelőre. Ekkor egy-egy tehénnek már kevesebb fű jut, ezért mindegyik 10 helyett csupán 9 liter tejet ad naponta – de az a gazda, amelyik két tehenet legeltet, 10 helyett 18 liter tejhez jut. Ezt idővel észreveszi egy másik gazda, és az is kicsap még egy tehenet a közlegelőre. Ekkor már minden tehén csak 8 liter tejet ad, de a két dezertőrnek fejenként 16 liter teje lesz. És így tovább, minden egyes gazda akkor jár jobban, ha még egy tehenet hajt a legelőre. Azonban amikor már legalább hatan cselekednek így, akkor azok is az eredeti 10 liternél kevesebb tejet kapnak, akiknek két tehenük van. Végül, amikor már nyolc gazda tart két tehenet, a kéttehenes gazdák csak négy liter tejet kapnak az eredeti tízhez képest. (A kilencedik gazda már nem nyerne semmit egy második tehénnel.) Ennek ellenére, ha egy gazda úgy döntene, hogy visszavonja az egyik tehenét, rosszul járna.

A közlegelő mint erőforrás addig működik optimálisan, amíg minden felhasználó betartja a közös megegyezéssel megállapított szabályokat. Azonban egy szabályokat betartó szereplő számára bármely időpontban nyereségesebb a „dezertálás”, mint a szabályok betartása – miközben a szabályokat betartó többi szereplő számára egyénenként csak mérsékelten (esetenént alig érzékelhetően) romlik a helyzet. Végső soron a szereplők azáltal, hogy a közvetlen érdekeiknek megfelelően cselekednek, saját maguknak ártanak.

A közlegelő tehát csapdahelyzetet mutat be; ennek legismertebb gyakorlati példája a környezetszennyezés.

(...)

A közlegelők tragédiája egyfajta sokszereplős fogolydilemmának is tekinthető. A játékban csak akkor van Nash-egyensúly, ha mindenki (pontosabban a 10 gazdából bármelyik 8) verseng (két tehenet legeltet). Az egyszereplős fogolydilemmához hasonlóan itt is olyan az egyensúlyi helyzet, hogy minden egyes szereplő rosszabbul jár, mint ha a kooperatív stratégiát (az egy tehén legeltetését) választották volna."

@irutavé: Köszönöm a soraidat, és a kis betegek nevében is a törődést. Hidd el, érzik, tudják, és vissza is adják a törődést. Persze a maguk módján, és szintjén, de én már látom a sajátomon, hogy megéri. Bár nekem egy AS gyerekem van. Bevallom, az első idők nem voltak könnyűek, főleg lelkileg, de én azt mondom, milliószor annyit kapunk vissza, mint amit beleteszünk ebbe a dologba. Nem mondom, vannak nehéz időszakaink, pl. egy kórházzal járó betegség, vagy hirtelen jött esemény, de egyre jobban egyben vagyunk már. Nyilván más ez egy KS gyerekkel. Én tisztelem az orvosokat, és a nővéreket is, mert tényleg minden elismerésem, csak nehéz, amikor látom, hogy amit mi itthon megszoktunk, és rutinszerűen megy, az ott nem, vagy nem úgy valósítható meg, és az én gyerekem, aki a legkisebb változásra is rosszul reagál, ezt nagyon nehezen veszi, és én már ismerem a manót, tudom, hogy mit fog csinálni. Amit esetleg kérek, vagy szigorúbban igényelek, az nem azért van, mert egy rinyálós "semmisemjó" nőci vagyok, hanem mert én már tudom, hogy az senkinek nem lesz jó, ha a gyerekem kitör.

Hú, bocsi, ez kijött.

@irutavé: Utólag már én is végiggondoltam ezt a feljelentem dolgot, de akkor, és ott leggyorsabban ezt tudtam kellő súllyal kinyögni. Gyorsan kellett reagálnom, mert készült elvenni a kicsit, én pedig nem akartam, hogy felébresszük a huza-vona dologgal. Gondolom nem lepődsz meg, ha azt írom, hogy természetesen nem adtam volna oda neki, semmi pénzért.

Azért sem vagyok fair, mert a kórházban, ahova átvittük, ott már előre tudták (doktorbácsi intézkedett), hogy a gyerkőc autista, tudták, hogy kell egy lehetőleg csendes, 1 ágyas szoba, ahol nyugodtan lehetünk. Elképzelhető, hogy ha a 2. kórházban bekerültünk volna egy 6 ágyas szobába, lettek volna gondjaink, de így jól sikerült, leszámítva a betegséget ugye. A gyerekem arcáról eltűnt az a mérhetetlen zavartság. És az ellátás is kielégítő. Nekünk megérte. Az a baj, hogy kevés van belőled. A legtöbb nővér ránk legyint. De ez nem csak EÜ probléma. Így van ez az oktatásügyben is. Sajnos. Ha a gyerek vak, süket, testi fogyatékos, hamarabb bekerül integráló intézménybe, mint ha autista. Még akkor is, ha nem fogyatékkal él, csak autista. Az autizmus sajnos olyan terület, amit bizonyos szintig homály fed, és az esetek nagy részében inkább felteszik a kezüket az emberek, és "nem vállaljuk" címmel elhajtanak.

Regényt tudnék írni erről, de nem teszem, mert off, és mert kimoderálnak ezért a témáért.

@Valódi Színek: Elhiszem,hogy kijött!További erőt,kitartást kisfiad neveléséhez,fejlesztéséhez!Szurkolok Nektek,hogy minél előbb teljesen"egyben legyetek"!

@Valódi Színek: Nekem eddig kifejezetten szerencsém volt (bár ahogy írtam korábban, az én fiam rugalmas). A Bethesdában is nagyon rendesek voltak, kisebb korában mondjuk nem hitték el, hogy autista, de így is toleránsak voltak, viszont mikor később műtétkor mentünk, nagyon szépen figyelembe vették. Ugyan sokan voltunk a szobában, de csak 1 napos műtét volt, éjjelre nem maradtunk, úgyhogy nem volt semmi gond.
De sima szakrendelőkben sem volt eddig ezzel problémánk. Kicsit csodálkoztak, míg még nem beszélt, most már az sincs. Viszont az elképesztő volt, hogy a gyerek háziorvosunktól kértem egy "közösségbe mehet" papírt, kérdezte, hogy egészséges-e, mondtam, hogy igen. "jó, akkor nem kell behozni, megírom", közben elővette a kartont, meglátta, hogy autista: "Autista? Akkor jöjjenek be, nem írom meg! És a betegrendelésre jöjjenek, ne az egészségesre, mert ott adjuk a papírokat!" ???????!!!! Kerestünk nyomban egy másik gyerekorvost. Ő szuper aranyos, és még az autizmusról is van elképzelése.