Meghalt a kisbabám

2011.06.19. 08:28

Tisztelt blog!

Történetem 2011. március 24-ével indul. Két gyermekes anyuka vagyok, 4. terhességem 34. hetében tartottam ( az első pocaklakó a 16. héten elhalt, két egészséges gyermeket szültem, most a 3. gyerekkel voltam terhes), amikor a következő dolgok megtörténtek. Március 24-én reggelre hányingerrel ébredtem, kissé gyenge voltam, étvágytalan, de nem tulajdonítottam nagy jelentőséget neki, mivel a kisebbik gyerek is hasonló tüneteket produkált, és már a terhesség közben kétszer is előfordult hányásos-hasmenéses vírus, amiket gond nélkül átvészeltem. Azonban péntek délutánra romlani kezdett az állapotom, nehezen, zihálva kapkodtam a levegőt, zsibbadt a lábam, fájt a fejem, és az összes folyadékot kihánytam.

Éjszaka 2:20-kor kihívtam a mentőket, hogy nézzenek meg, mert aggódtam, főleg a nehéz légzés és a kimerültség miatt. 2:40-kor megérkeztek, megvizsgáltak, valószínűsítették, hogy vírusfertőzést kaptam, infúziót kötöttek be és bevittek a Szent László kórházba. Az Uzsokiba járok/jártam, de ott nem tudtak elkülöníteni, csak a László kórházban. Március 26-án 3:30-kor kerültem felvételre, kaptam összesen 3 és fél liter infúziót egy kis B vitaminnal, meg a fejfájásomra algopirint. A szombati nap így telt el, továbbra is zihálva vettem a levegőt, állapotom nem hogy javult, hanem elkezdett romlani.

Aludni egy percet sem tudtam már 4. éjszakája, reggelre pedig annyira nehezen vettem a levegőt, hogy beszélni is alig tudtam, érteni pedig nem nagyon lehetett, hogy mit mondok. Se a párommal, se a hugommal nem tudtam már telefonon beszélni. Készítettek EKG-t, de délelőtt 11-ig (ez már 27-e, vasárnap) se egy ultrahang nem készült, még nőgyógyászati vizsgálat sem, 30 órán keresztül rá se néztek a picire. 11 körül vittek ultrahangra, amin egy kb. 3 kilós, élő magzat volt látható. Eddig emlékszem a történtekre, innestől kezdve homály minden, hétfőn délelőtt az intenzív osztályon ébredtem/élesztgettek.

Csak a zárójelentésekből és egy-két orvos elbeszéléséből tudtam összerakni a kiesett napot. Vasárnap "14:10-kor intenzív osztályos konzílumot kértek a beteg tudatának romlása, illetve légzési elégtelenség miatt. Az elvégzett vérgáz vizsgálat extrém, metabolikus acidózist mutatott. A konzílium azonnali intenzív osztályos elhelyezést javasolt, a beteg ellátását megkezdte és a mentő érkezéséig folytatta. A szülészeti konzilium az akut császármetszés mellett döntött. A szülészeti vizsgálat során a magzat intrauterin elhalását állapítottuk meg."

14:40-kor vittek át az István kórházba, ahol megcsászároztak, közben leállt a légzésem, lélegeztető gépre tettek, aztán irány az intenzív osztály. Felborult a sav-bázis egyensúlyom, ezt mondják, de hogy mitől, azt nem tudják.

A legborzasztóbb az egészben, amit nem értek és amitől ki vagyok borulva, hogy mi a francért nem tudták már szombaton kivenni a gyereket, miért kellett 30 órának eltelnie úgy, hogy rá se néztek a picire. És miért nem vették komolyan a légzési nehézségemet, miért nyomkodtak folyton egy nylon zacskót az orrom alá, hogy abból vegyem a levegőt? Koncentráljak a légzésemre, majd akkor helyre áll, mondták. Ja, és szombat reggel a vizitelő orvos közölte, hogy ne nyugtalankodjak, mert meg fognak gyógyítani!

Szerintem hanyagul jártak el az orvosok, nem vették komolyan a ziháló légzésemet és a panaszaimat, pert fontolgatunk, kíváncsi vagyok a véleményetekre.

Nyereményjáték! Töltsd fel egy fotót az autódról és nyerj egy iPad 2-t!

Van egy sztorija a magyar egészségügy helyzetéről? Megváratták, félrekezelték, megalázták, vagy ellenkezőleg, csupa jót tapasztalt? Küldje el történetét a praxisblog@yahoo.com címre, vagy használja megújult kórházértékelőnket!

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ccke 2011.06.19. 10:10:23

Sajnálom a történteket, de szerintem újra kellene gondolnod a dolgokat. Az orvosok megmentették a TE életed.

Hogy pontosan mi bajod volt, ezekből az infókból nehéz megmondani, hogy miért akkor csinálták a császármetszést nem tudom.
Az biztos, hogy életveszélyben voltál, ilyenkor pedig a te életed a fontosabb, a gyerek csak a második. Sajnos ilyen döntéseket is kell néha hozni, és csak utólag(vagy akkor sem) derül ki, hogy jó volt-e a döntés, mit kellett volna máshogy.

Kommentek:

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2011.06.21. 05:21:44

PRAXIS

Médiaajánlat

Friss topikok

Közösség

Szerzői jogok

Blog