846 hozzászólás
2011.05.17. 14:00Tisztelt Praxis blog!
A múlt hétvégén egy nagyon kellemetlen helyzetbe kerültünk, amelyet az ügyeletes orvos képes volt tetézni, ezúton is hálás köszönet neki, kíváncsi volnék, hogy büszke-e magára, mindenesetre elég bunkón viselkedett és megpróbált kiszúrni velünk. Ha olvassa eme bejegyzést, remélem, magára ismer és egy kicsit magába száll.
A történet onnan indul, hogy a férjemmel péntek este szeretkeztünk és az óvszer sajnos csődöt mondott. Mivel fogamzásgátló tablettát már vagy 10 éve nem szedek és eddig semmi problémánk nem volt az óvszerekkel, ezért úgy döntöttünk, hogy elmegyünk eset után tablettáért. Két tündéri kislányunk van, sajnos egy harmadik gyerek, bármennyire is szeretnénk, egyelőre nem fér be az életünkbe. Ezért gondoltuk úgy, hogy az eset utáni tabletta az mindenféleképpen hasznos volna, biztos, ami biztos alapon. Mivel péntek este volt és elég késő, az ügyeletes patikához mentünk, ahol tájékoztattak, hogy a gyógyszer csak receptre adható ki, ezért azt javasolták, hogy fáradjunk az ügyeletre és ott írassuk fel. Természetesen megértőek voltunk, hiszen ha ez a szabály, akkor ez a szabály, így a férjem visszament a gyerekekhez, akik otthon aludtak (hogy ne legyenek huzamosabb ideig egyedül, hátha felébrednek, stb.), én pedig az ügyeletre siettem.
Nem tudom, hol milyen az ügyeleti rendszer, nálunk csengetni kellett, az ajtó zárva volt. Én be is csengettem és vártam. Eltelt pár perc, semmi reakció, ezért újra csengettem. Ismét eltelt vagy 5 perc, még mindig semmi életjelet nem adott senki, tehát újra próbálkoztam, ezúttal kicsit tovább hagytam berregni a csengőt. Amikor már azt hittem, hogy nincs ott senki, láttam, hogy valaki mozog, és az ajtóhoz jön.
Egy idősebb (50-60) év körüli orvos jött ki és már meg is kezdte a vizitet ott az ajtó előtt. „Mit akar ilyenkor, hajnali fél egy van”? Kicsit meglepődtem, hogy nem köszönt és elég bunkó módon szólt hozzám, de vissza fogtam magamat. Köszöntem és megkérdeztem, hogy nem lehetne-e, hogy bent mondjam el a magamét. „Mondja csak itt, mit akar”. Megvontam a vállamat és elmondtam, mi történt az este, és hogy eset utáni tablettát szeretnék. Végimért, majd közölte, hogy ő most ezen nem tud segíteni. Néztem rá elég ostobán, és megkérdeztem, hogy miért nem. „Ma már a harmadik hasonló szexbaleset áldozata jön hozzám, nekik sem segítettem, majd pont magának fogok. Össze-vissza dugnak és ez a vége. Ha valami komolyabb baja van, akkor jöjjön ide”. Meg sem várta, hogy válaszoljak, fogta magát, hátat fordított és becsukta az ajtót. Nem kicsit volt megalázó a helyzet, úgy bánt velem, mintha egy utolsó k… volnék. Nem tudom, más került-e már hasonló helyzetbe, én eddig soha, ezért azt sem tudtam, mit tegyek. Végül úgy gondoltam, hogy nem csengetek újra és nem viaskodok vele hasztalanul, ha nem akar segíteni, nem is fog.
Haza mentem a férjemhez, aki már aludt, de felkeltetem és elmeséltem neki mi történt. Kettőnk közül ő a higgadtabb általában, de most eléggé felidegesítette magát a történteken, vissza akart menni és meg akarta mondani a magáét a doktor úrnak, de lebeszéltem róla. Abban maradtunk, hogy másnap egy magán nőgyógyászt felkeresünk, ő biztos felírja a tablettát. Így is történt, megkaptuk másnap a receptet. Elmondtuk neki, hogy miért nem sikerült korábban a tablettához jutnunk, erre ő elmondta, hogy nincs meglepődve, volt már hasonló páciense, aki hasonló módon járt, előfordul…
Az egészben az a legdühítőbb, hogy ha most eset utáni tablettát nem írt fel az ügyeletes orvos, legközelebb mást sem fog, csak mert rosszkedvű és álmos? Tényleg rendben van ez így?Nem értem, hogy gondolta, hogy önhatalmúlag megtagadja a kötelességének teljesítését.
Simó Éva
Van egy sztorija a magyar egészségügy helyzetéről? Megváratták, félrekezelték, megalázták, vagy ellenkezőleg, csupa jót tapasztalt? Küldje el történetét a praxisblog@yahoo.com címre, vagy használja megújult kórházértékelőnket!
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
"Pozitív és negatív történetek a magyar egészségügyről, minden mennyiségben. Orvosnál jártunk és nem ment minden zökkenőmentesen? Netán megaláztak, megvárattak vagy félrekezeltek? Vagy éppenséggel lelkiismeretes, segítőkész egészségügyi dolgozókkal találkoztunk? Ide megírhatjuk. Miért is? Mert az orvostársadalom máris nyomon követi a bejegyzéseket, olykor pedig hangot is adnak álláspontjuknak a kommentekben. De ha nem vagyunk mesélős kedvünkben, a kórházértékelővel is kinyilváníthatjuk véleményünket." - hvg.hu
