Vannak még rendes orvosok

2011.04.03. 14:00

Kedves Praxis blog!

Szerintem az alábbi történet pozitív is meg negatív is. De rendkívül tanúlságos. Kérem ha közlitek név nélkül tegyétek, így egyeztem meg a történet résztvevőivel.

És akkor az eset.

Talán a címe: Vannak még rendes orvosok.

Céges "csapat építésen" vettünk részt, (tudom most mindenki nekem/nekünk fog esni, hogy nyilván részegek voltunk és stb. de nem.) és ott történt egy vidéki wellnes szállóban a következő eset. Szerintem rendkívül tanulságos. Rögtön a második délután a cég talán legkedveltebb - amúgy már nyugdíjas korú - mérnöke a szauna lépcsőjén megcsúszott és elesett, nem kicsit beverte a fejét a lépcsőben. A semmiből (szó szerint a semmiből, mert előtte nem láttuk) ott termet egy másik vendég, aki közölte, hogy Ő orvos és ha szükségesnek tartjuk segít. Megnézte a kollégát és szólt az egyik haverjának, hogy a kocsiból hozza ki az orvosi táskáját mert itt nagy a baj, és már dobta is a kulcsát a haverjának. Közben irányításával a kollégát biztonságba helyeztük, ekkor oda ért a személyzet és kérdezték mi van. Az orvos közölte, hogy hívjanak mentőt ő addig elsősegélyben részesíti a kollégánkat. A mentő kiérkezéséig ellátta a sérültet amennyire egy wellnes szálló szaunája előtt el lehet látni. Majd közölte, hogy szerinte koponyatörés, és hogy mindenképpen kórház. A mentősöknek mondta, hogy szerinte koponya törés, és mi történt, mit tapasztalt, milyen vérnyomást mért meg egy pár dolgot amit mi nem érettünk. A mentő elindult, mi meg közösen a mentő után (a lánya is nálunk dolgozik ilyen mindenes ügyintéző), így a mentőben meg a lánya kísérte. Mire a kórházhoz értünk (nem volt nagyon messze) a kolléga és a lánya kint állt a kórház előtt, és közölték, hogy megvizsgálták őket és azt mondták nekik, nincs semmi baj, pihenjen 2 napig és utána jól lesz. Ennek örültünk és mentünk vissza a szállodába. A vacsora közben a fiatal orvos meglátott minket majdnem elájult, hogy mi mit keresünk ott a kollégával. Oda jött az asztalunkhoz és kérdezte mi történt, ekkor mondta, hogy ők az x számú szobában laknak és bármi gond van szóljunk neki, mert Ő biztos abban, hogy eltört a koponyája. Megköszöntük és meghívtuk őket egy üdítőre és utána még sokáig beszélgettünk (nagyjából velünk egyidős volt a társasága is és megbeszéltük másnap kihívjuk őket egy teke bajnokságra...). Lefeküdtünk aludni.

Éjjel 2 óra lehetett amikor a kolléga lánya elkezdett mindenkit felébreszteni, hogy nagyon rosszul van a kolléga és folyamatosan hány (semmi alkoholt nem ivott előtte és enni se nagyon evett mert alig volt étvágya). Egyikünk elment fiatal orvos barátunkért, hogy ez van, míg egy másik kolléga mentőt hívott. Orvos barátunk ismét ellátta, közölte igen nagy a baj, szerinte nagyon megnőtt a koponyában a nyomás és akár agykárosodás is lehet. Mire kiért a mentő a kolléga már egészen jól volt (valami injekciót kapott de nem tudom mit). Kolléga be a mentőbe, mellé a lánya, mi utána, utánunk az orvos barátunk (tiszta népmese kisgömböc feeling). Oda értünk egy fél óra várakozás után bekerült, közben próbáltuk elmondani, illetve orvos barátunk próbálta elmondani, hogy ő mit látott. Mire a nővér: "jahh maguk a szimuláns csapatépítősek, a tudálékos állítólagos orvosukkal...". Megvizsgálták a kollégát, fejéről levették a kötést (először mióta a szauna előtt elsősegélyként orvos barátunk feltette neki).

Közölték, hogy ez tiszta ezzel nem kell semmit csinálni, de a gyorsabb gyógyulás érdekében leborotválják. És tuti nincs törés mert azt nem lehet egy szauna lépcsőjén diagnosztizálni. Meg mondták lehet, hogy van egy enyhe agyrázkodása azzal semmit nem lehet kezdeni és viszlát. Ekkor többen oda mentünk élén orvos barátunkkal, hogy de legalább egy röntgent. Erre közölték, hogy felesleges és csak "ártunk vele" mert nincs ott törés ők látták. És éjszaka van és stb. stb. egy negyed óra hiába való egyezkedés után az egyik kolléga megkérdezte, "magának nagyon fáj az a *kifütyülendő szó* röntgen?" Közölte igen mert tök felesleges és hagyjuk már őket békén mert hívják a rendőrőket és elvezetettnek minket. Valahogy (erre már nem pontosan emlékszem néhány éve volt az eset) mégiscsak meggyőztük őket, hogy egy röntget csináljanak, de arra már nem voltak hajlandóak, hogy ők vigyék át a kollégánkat.

Végül az volt a megegyezés, hogy mi átvisszük a kollégát röntgenre és utána szépen hazamegyünk és elfelejtjük egymást. Elmentünk a röntgenbe, ahol kijött a röntgen asszitens, hogy jajj maguk azok, már szóltak. És oda fordult orvos barátunkhoz: "ha ilyen okos vagy akkor mond meg milyen irányból csináljuk a felvételt" orvos barátunk két felvételt kért. Nagy "kegyesen" jelezve azt, hogy mi kis senkik vagyunk. Ekkor már nagyon rosszul volt a kolléga (orvos barátunk ekkor már egy pillanatra sem tévesztette szem elől és mindig intett neki, hogy nyugi mindjárt rendben leszel...). Feltettük a röntgenasztalra. Majd amikor elkészült a felvétel levettük onnan, és kint a folyosón vártunk. Néhány perc múlva mint egy cunami robbant ki a röntgenszoba ajtaja és rohant ki egy orvos és csak annyit mondott: "b*meg, igazatok volt, gyorsan hozzátok". A röntgen orvos rohan elől kezében a két felvétel mi rohanunk utána az aggyal meg a kollégával. És kiabál a folyosón végig: "b*meg, ezeknek igazuk volt, valaki jöjjön és készítsétek a műtőt". Beértünk az ügyeletes szobába ekkor már teljesen más volt a hangulat és hangnem. Ekkor már az orvos barátunk se hülye volt hanem kolléga. Mi sem hülyék voltunk, hanem "tudnak segíteni mert kevesen vagyunk?" állapot volt.

Az orvosok vadul elkezdtek telefonálni, a nővérek mint egy felbojdult hangyaboly rohangáltak. Infúzió, gyógyszerek. Rohangálás. Orvos barátunk ekkor is ott állt végig kollégánk mellett. És mindenben segített. Végül úgy döntöttek, hogy arra már nincs idő, hogy mivel van minden és nem sokára beér egy másik orvos helyben műtik nem viszik Bp-re. Ekkor megkérdezte az ottani orvos barátunkat: "milyen orvos vagy?" erre ő válaszolta: "sebész...". Végül megműtötték a kollégát, az orvos barátunk végig ott volt velünk amíg ki nem hozták a műtőből. Kiharcolta, hogy az intenzíven ott maradhasson vele reggelig, nagyjából másnap délig figyelte a kollégát és amikor látta, hogy már nincs baj elköszönt. Szerencsére a kollégánk felépült teljesen (azóta is tervez).

Mi a dolog tanulsága? Vannak nagyon rendes orvosok, és ha túl jutsz az első akadályon akkor már rendbe rakták. Gondolkodtunk a peren, de végül úgy döntöttünk, hogy minden jó ha a vége jó és végül a kolléga felépült teljesen.

Ez a történet egyben jelzi az orvosok hozzá állását és az eü. állapotát is. Nekünk visszahozta a bizalmunkat az orvosok iránt.

Van egy sztorija a magyar egészségügy helyzetéről? Megváratták, félrekezelték, megalázták, vagy ellenkezőleg, csupa jót tapasztalt? Küldje el történetét a praxisblog@yahoo.com címre, vagy használja

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Bikli néni 2011.04.03. 14:11:45

Hát ez hihetetlen, komolyan! Egyre növekvő elképedéssel olvastam a posztot, hogy mik vannak. És riszpekt a posztolónak, hogy a történetet sikerült olyan szemszögből megírni, hogy de rendes volt a sebészorvos; és nem pedig úgy, hogy mindenki paraszt és hanyag volt a kórházban, és majdnem meghalt a kolléga.
Remélem azért, hogy a gyógyulás után a kollégátok minimum felkutatta az orvost egy hatalmas ajándékkosárral :) Na, az ilyen önzetlen és lelkiismeretes emberektől én nem sajnálnám a hálapénzt.

Kommentek:

kekecke · http://szepkiselet.blog.hu 2011.04.05. 09:37:49

PRAXIS

Médiaajánlat

Friss topikok

Közösség

Szerzői jogok

Blog