Minden relatív

2010.09.15. 06:00

Amikor megtudtam, hogy meg fogják műteni a térdem, már olvasója voltam a blognak, sőt meg is írtam egy velem megtörtént esetet. A fogadtatása vegyes volt, ezért elhatároztam, hogy a friss történetet is megosztom Veletek, de talán egy kicsit rendhagyóbb formában. Majd a történet végén leírom, hogy miért.


Szóval… Nagyon régóta voltak problémák a térdemmel. Rengeteget fájt, sokszor már inkább az tűnt fel, ha éppen nem. Nyilván, akit ilyen vacak anyagból gyúrnak, mint engem, sokszor megfordul az illetékes szakrendeléseken, és miután végigzongorázza az összes konzervatív lehetőséget, nem marad más hátra, mint hogy rábólintson a véresebb beavatkozásra is. Nálam is ez történt.

 


Nem részletezném az előzményeket túlságosan. Az engem kezelő orvos szerint a panaszaim hátterében a túl feszes, és lateralizált (a normálishoz képest kifelé dőlő) térdkalácsom lehetett. Emiatt a térdkalács porca elkopott, fájdalmassá vált.

Felvázolta a lehetőségeimet: intraarticularis (ízületbe adott) porcerősítő, vagy műtét. Előbbin egyszer már túl voltam, 1,5-2 évig eredményezett panaszmentességet, de egy kicsit drága mulatság ahhoz, hogy ilyen időközönként újrajátsszuk. Így maradt a műtét. És akkor itt kezdődne valójában a történet


Július 20-án reggel fél 8-ra kellett a kórház traumatológiájára érkeznem. Ott először a betegfelvételre kellett mennem, ahol néhány kitöltendő papírt adtak a kezembe, majd amikor azokkal végeztem, akkor mehettem be az osztályra. A nővérpultnál elláttak az azonosításhoz szükséges karszalaggal, kaptam egy kórházi hálóinget és a kórterembe kísértek. Egy tüneményes fiatalember segített nekem, akiről később kiderült, hogy nem egészségügyis, hanem az egyetemi tanulmányait végzi, és a szünetekben kisegít az osztályon. Nagyon figyelmes, kedves volt a betegekkel, Ő volt az, aki azokkal az apróságokkal tudott foglalkozni, amire a nővéreknek már nem maradt idejük, energiájuk, és ezzel jóval elviselhetőbbé tette a betegek számára a kórházi létet. Köszönet Neki.


A vizit után pár percre bejött hozzám a kezelőorvosom, a hogylétem felöl érdeklődött, és elmondta, hogy én leszek az első műtét aznap. Ennek nagyon örültem. Nem sokkal ezután jött egy nővér, hogy bekösse a szokásos infúziót. Ez nem ment zökkenőmentesen. Háromszor szúrt meg, egyszer sem talált vénát. Mondhattam volna rá, hogy béna, meg nem ért hozzá. Csakhogy erről nem Ő tehetett. Ugyanis, ha az ember fél, szorong valamitől, az erei is félnek. Összehúzódnak, eltűnnek. Ráadásul én amúgy sem rendelkezem hajókötél vénákkal. Szóval a nővér feladta a küzdelmet, mondván, hogy majd a műtőben megszúrnak, és ezért hálás voltam, és abszolút nem éreztem úgy, hogy nem áll a helyzete magaslatán.


A műtőben az aneszteziológus orvos először is bemutatkozott, majd kedvesen elmondta, hogy bár tudja, hogy a műtét előtt jártam aneszteziológiai szakrendelésen, és tisztáztuk az érzéstelenítés mikéntjét, de még most is van lehetőségem másképpen dönteni, és a spinalis érzéstelenítés helyett az altatást igénybe venni. Nagyon korrektnek éreztem a hozzáállását, a korábbi tapasztalataimmal ez merőben ellentétes volt. Tulajdonképpen ezt megelőzően soha fel sem tették a kérdést, hogy én mit szeretnék. Az ilyen és hasonló műtéteket gerincközeli érzéstelenítésben szokták végezni, így én sem voltam ez alól kivétel. Ezzel persze nekem nem volt soha problémám, mindig pozitívak voltak a tapasztalataim, csak meglepett, hogy lehetett volna más lehetőségem is  Miután kitartottam az eredeti elhatározásom mellett, az altatóorvos felajánlotta, hogy kaphatok egy olyan gyógyszert, amitől át szundikálom az egész műtétet. Őszintén szólva, ilyesmi sem történt még velem Ezzel sem éltem, de megköszöntem a tájékoztatást. Vénát is talált, és az érzéstelenítéssel sem volt semmi probléma. Végig figyelmes volt, mindent elmagyarázott, bármilyen apróságot csinált körülöttem, és az egész műtét alatt figyelt rám, törődött velem.


Miután az érzéstelenítő hatott, jött a traumatológus, és felhelyezte a lábamra a vértelenítő mandzsettáját. Megkérdezte, érzek-e bármiféle fájdalmat, ellenőrizte, hogy az érzéstelenítés valóban hatékony volt-e. Tudom, hogy sokan, akik ezt olvassák, felteszik magukban a kérdést, hogy ebben mi olyan különleges. Valóban nem különleges, de sajnos nem is természetes. Előtte volt olyan, hogy nem kérdeztek semmit, gondolták, úgyis ordítok, ha fáj…


Arthroscopos műtét volt, szerencsére nem kellett felnyitni az ízületet. Azon kívül, amit a kezelőorvosom már a műtét előtt is feltételezett, talált még egy szakadást a medialis (belső oldali) meniscuson, amit ellátott. Ezt a műtét után elmondta, valamint azt is, hogy pontosan mit csinált, mire számíthatok közvetlenül a műtét után, és azt követően. Ugye, ez is természetesnek tűnik? Pedig ez sem annyira általános…


Műtét után visszavittek az osztályra, elvégeztek körülöttem mindent, amit ilyenkor kell, majd hagytak pihenni. A kezelőorvosom még a délután folyamán benézett hozzám, megkérdezte, hogy érzem magam, vannak-e fájdalmaim. De nem voltak


A sebben volt egy draincső, amit másnap távolítottak el. Talán ez volt az egyetlen olyan pontja az egész történetnek, amire még így visszagondolva sem tudom azt mondani, hogy nem lehetett volna másképpen csinálni… Aki esetleg nem tudná, hogy néz ez ki: egy csövet vezetnek a műtét végén az ízületbe, ami egy vaakumos palackhoz van csatlakoztatva. Ennek az a funkciója, hogy a vért, esetlegesen termelődő folyadékot egy kíméletes szívás segítségével elvezesse. A csövet néhány varrattal rögzítik a seb széléhez. Nyilván, ez nem maradhat a sebben. Szóval másnap jött egy nővér, kicsomagolta a térdemet, egy szike segítségével elvágta a csövet tartó varratokat, majd kirántotta a sebből a csövet. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem fájt. Tudtam, hogy nem lesz kellemes, de mivel voltak ennél sokkal kellemesebb tapasztalataim is ezen a téren, ez azért megdöbbentett kissé. Tudom, hogy ez eléggé szubjektív, de talán lesz itt olyan, aki meg tud erősíteni abban, hogy lehet máshogy, olyan meg biztos, aki azt fogja mondani, hogy ez így működik


Ez után egy gyógytornász jött, aki megtornásztatta a térdemet, majd visszatért egy számomra teljesen ismeretlen berendezéssel, ami az inkvizíció korát idézte az én szememben, és úgy véltem, nem jutalmazásra használták  Ellenérzéseim voltak… A szerkezet azt a célt szolgálta, hogy passzívan, vagyis az én izomerőm igénybevétele nélkül nyújtotta és hajlította a térdemet 20 percen keresztül. Az ellenérzéseim alaptalanok voltak, ugyanis nem fájt Ez után hazaengedtek, zárójelentéssel, gyógyszerekkel, miegymás. Azóta eltávolították a varratokat, szépen javul a térdem, és hálás vagyok.


De hogy miért írtam ezt ilyen részletességgel le? Azért mert kétféle képpen értékelhetném a történteket. Mondhatnám, hogy béna volt a nővér, mert egy ócska infúziót nem tudott bekötni, mondhatnám, hogy köcsög volt az orvos, mert nem beszélgetett velem órákon keresztül mosolyogva, meg sztorizgatva, mondhatnám, hogy egy vadállat volt, aki a csövet eltávolította a térdemből. De igazságtalan lennék… És értékelhetem teljesen pozitívan, mint ahogy az is volt.


Amikor az ember kiszolgáltatottnak érzi magát, tele van félelmekkel, szorongásokkal, sokszor nem érti, hogy miért úgy szólnak, vagy nyúlnak hozzá, ahogy. Érzékenyebbek vagyunk ilyenkor, több törődést igénylünk, és elfelejtjük, hogy nem csak mi vagyunk ott, ugyanilyen kiszolgáltatottak, szorongósak.


Aztán, amikor lecseng ez az „akut” szakasz, vagy rájövünk arra, hogy igaziból nagyon korrekt módon álltak hozzánk, és valóban mindent megkaptunk, amit a betegségünk indokolt, vagy nyalogatjuk tovább a sebeinket, és az se jut eszünkbe, hogy már nem fáj.


Nyilván, van, ahol ez nem így működik, én szerencsésnek érzem magam, hogy ilyen szakemberek segítettek a gyógyulásban, és mindezt úgy, hogy nem csúsztattam senki zsebébe tömött borítékokat. Jelét pedig nem tapasztaltam annak, hogy ezt bárki elvárta volna tőlem. Egyszerűen megpróbáltam megérteni, hogy miért így, miért azt, és miért akkor… És nem utolsó sorban megpróbáltam segíteni. Igen, segíteni… Mert lehet akármilyen jó egy orvos, lehet bármennyire figyelmes és segítőkész a nővér, ez kevés ahhoz, hogy a dolog 100%-ban működjön. Az ilyen műtétek után igenis fáj, igenis rémisztő kissé, hogy az ember úgy megy be a kórházba a műtétre, hogy gyakorlatilag egészségesnek látszik, és amikor már meggyógyították, alig tud járni jószerével  De pont ahhoz kell egy minimális, és a betegek szintjének megfelelő tájékoztatás, hogy erre lélekben fel tudjanak készülni, és fel tudják vállalni, ami ezzel jár. Én ezt szerencsére megkaptam, és ezért is nagyon hálás vagyok.


Bocsánat, hogy ilyen hosszúra sikeredett a poszt, remélem, hogy kiolvasható belőle, hogy az én véleményem szerint nem reménytelen ez a mi magyar egészségügyünk. Viszont néhány dolgot azért szeretnék leszögezni: addig, amíg egy orvos képes egy kollégája véleményét semmibe venni, hülyeségnek titulálni egy másik orvos véleményével szemben azért, hogy még véletlenül se legyen igaza a betegnek, addig az álláspontok nem fognak egymáshoz közeledni… Ugyanígy nem fognak közeledni az álláspontok addig, amíg a betegek elvárják az orvosoktól, egészségügyi dolgozóktól, hogy Istenként viselkedjenek, és csodákat tegyenek, természetesen az ő közreműködésük nélkül. Szintén nem fog változni a helyzet, ha azokat a dolgokat, amik jól sülnek el, egyszerűen tudomásul vesszük, de a legapróbb kellemetlenséget sem tudjuk tolerálni. Azért írtam meg ezt a posztot, és azért így írtam meg, mert ezeket én fontosnak érzem ahhoz, hogy bármin változtatni lehessen… Tudom, ez csak egy kis része a nagy egésznek, vannak valóban szörnyű történetek, és többnek hat az ilyen, mert a jóról nem beszélünk.


Üdv

gld

Van egy sztorid a magyar egészségügy helyzetéről? Megvárattak, félrekezeltek, megaláztak? Küldd a praxisblog@yahoo.com címre, vagy használd Kórházértékelőnket!

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

batgirl · http://enbatgirl.blog.hu 2010.09.15. 08:47:38

Tegnap voltam csontsűrűség mérésen. Megdöbbentő volt. Az asszisztens és a doktornő is kedves volt, fogadták és viszonozták a köszönésemet, kedvesen beszéltek velem, ha valamit kérdeztem akkor válaszoltak.Az alatt a 15 perc alatt amit velük töltöttem, meggyőztem magamat arról, hogy nincs veszve az egészségügy. Lehet így is kezelni az embereket. Embereknek. Gondolom, hogy ők sincsenek túlfizetve. IX.kerület, szakrendelő. Köszönet.

gld 2010.09.15. 09:07:19

Ma be sem akartam nézni, de győzött a függőség :) És hát mit látok...? A saját sztorim... És még a vakuum szót is elírtam, és valszeg sosem fogom megtudni, hogy ki lehet-e venni a drain-t kíméletesebb módon :)

@batgirl: tök jó, hogy nem csak nekem vannak pozitív tapasztalataim, már kezdtem magam UFO-nak érezni :)

saclos (törölt) 2010.09.15. 09:39:35

Ez a soproni kórház volt?

huncut 2010.09.15. 09:49:31

Tök jó, íme a példa, hogy is lehet. :-)
Pedig biztosan őket sem veti fel a pénz, ugyanúgy kevés az orvos, az ápoló, mégis tudnak emberségesen bánni a beteggel.
Valszeg jó a szervezés is, és az osztályvezető főorvos hozzáállása, mentalitása is példamutató. Jó lenne, ha mindenütt ilyen lenne. :-)

huncut 2010.09.15. 09:51:55

@huncut: No és a kedves beteg hozzáállása is rendben volt. :-)

gld 2010.09.15. 09:51:57

@huncut:

"Valszeg jó a szervezés is, és az osztályvezető főorvos hozzáállása, mentalitása is példamutató."

Azt hiszem, rátapintottál a lényegre... Nem mindig volt ez így. De amióta új főorvos van a traumatológia élén, egyre több jót hallok ismerősöktől is...

Amúgy t6ermészetesen (sajnos) nálunk is vannak szörnyű történetek, de valamiért azok nem velem estek meg, így leírni se nagyon írnám, hiányozna belőlük a hitelesség :) De pl. a szemészetet sokan szidják...

Scala 2010.09.15. 09:56:23

Ha az átszundikálós gyógyszer a Dormicum, azt hittem azt alapból felajánlják. Kétszer altattak, tudom az más, de a műtőbe tolás előtt fél-3/4 órával mindenkinek le kellett nyelnie.
Véna: enyémet sem mindig találják, de ezt a magyarázatot nem ismertem.

Úgy összességében jó volt olvasni. :-)

huncut 2010.09.15. 10:01:40

@gld: Traumatológián sajnos borzasztó dolgok is megesnek, de ugye ez nem feltétlenül vezethető vissza ápolási, orvosi hiányosságokra, hibákra. De biztosan olyanok is megesnek, hiszen emberek vagyunk, gyarlók, esendők, az orvosok sem tévedhetetlenek. De egy kórházban elengedhetetlen a kollégák (és betegek) megfelelő együttműködése, mert így kiszűrhetők a problémák. És ha a vezető úgy végzi a munkáját, ahogy kell, akkor a beosztottaktól is elvárja ugyanezt.

saclos (törölt) 2010.09.15. 10:02:33

@gld: Igen, amikor ide kerültem, a tanács az volt, hogy - miután mindent megtettem, hogy ne ide kerüljek kórházba - ízületbe ne itt nyúljanak, menjek Győrbe. Jó hallani, hogy nem hiába küzdött a város a kórházért, lassan összejön.

gld 2010.09.15. 10:04:09

@Scala: nem tudom, hogy a Dormicum-ról van-e szó :)

A vénákra vonatkozó magyarázat az aneszteziológustól származik, de volt róla fogalmam :)

gld 2010.09.15. 10:05:26

@saclos: ezek szerint Te is soproni? :) Én most tiszta szívvel merem ajánlani bárkinek.

saclos (törölt) 2010.09.15. 10:15:55

@gld: Igen, most már állandó lakcímileg is.
Jó tudni, hogy ajánlod, főnököm is jó véleménnyel van, ő térdszalagszakadással volt műtve. Két tanú már elég :)

Border 2010.09.15. 11:15:48

A drén kiszedése bizony nagyon fáj, főleg azért mert elég szűk helyről húzzák ki, a másik, hogy szívó hatást is kifejt, miközben húzzák, szörcsög-mörcsög mint amikor a szívószállal szívjuk fel a maradék cseppeket.

lehet más a handa-banda 2010.09.15. 11:48:10

Nem felesleges bennhagyni a dréncsövet, mert váladék műtét után is képződhet, ha mégsem annál jobb, de legalább tájékoztatást ad az orvosnak a műtét utáni állapotokról

gld 2010.09.15. 11:48:44

@Border: bizony, ezt én is tapasztaltam :) Csak egy korábbi műtétemnél valahogy finomabban oldották meg a dolgot. Tettek egy kohert a csőre, így a szívóhatás már nem állt fen, lassan kihúzta az orvos a csövet addig, amíg már majdnem kijött a sebből, majd egy picit a seb széléhez húzta, ami után a cső majdnem magától csusszant ki a helyéről... Nem tudom pontosan mit és hogyan csinálta, de arra határozottan emlékszem, hogy nem fájt :)

gld 2010.09.15. 11:50:30

@lehet más a handa-banda: nyilván nem úgy értettem, hogy feleslegesen volt benn. Arra céloztam, hogy azt valahogy ki kell venni :)

phoenix102 2010.09.15. 11:59:45

Érdekes ilyen posztot is olvasni, és sok igazság van benne. A pohár félig üres vagy félig tele van kérdése jut eszembe.
Örülök azért, hogy vannak, akik a betegségüket és problémáikat tudat alatt nem az egészségügyre vetítik, így nem kezdenek hibakereső magatartásba.Bár az is igaz, hogy egy betegtől, problémái, gondjai miatt nem feltétlenül lehet túl nagy toleranciát elvárni. És itt szokott kezdődni a ketrecharc, amikor az eü személyzet feszült (kapacitáshiány, fáradság, átlagnál problémásabb betegek stb) és kevéssé toleráns, és a beteg meg a saját bajai miatt szintúgy.

Viszont ha egyik oldalról tolerancia és normális hozzáállás mutatkozik, akkor általában a másik oldalról is kialakul egy idő után.

phoenix102 2010.09.15. 12:02:37

A drain kihúzása mindig kellemetlen, de a fájdalom a helytől is függ, nem mindegy hogy milye szövetekből húzzák ki. Persze vannak trükkök, hogy kevésbé fájjon, de ezek teljesen esetlegesek.

gld 2010.09.15. 12:03:16

@phoenix102: igen, pontosan ezért írtam meg így ezt a posztot. Tudom, hogy van olyan ember, aki ezekből a dolgokból néhányat úgy élt volna meg, hogy "micsoda pancserek", ez függ többek között attól is, hogy az ember adott pillanatban milyen hangulatban van. De attól is, hogy mennyit tud a saját nyavalyáiról. Meg még attól is, hogy honnan szerzi az infóit :) Az a jó ebben, hogy így majdnem 2 hónap távlatából sem gondolok erre az egészre másként, mint amikor megírtam a történetet (kb. 1,5 héttel a műtét után). Nagyon kellünk mi betegek is ahhoz, hogy bekövetkezzen a gyógyulás.

gld 2010.09.15. 12:05:27

@phoenix102: drain-ügyben én is láttam pár praktikát a szobatársakon elkövetve, de némelyikkel kapcsolatban kétségeim voltak. Pl. egyik néni csípőjéből úgy szedték ki, hogy a palackot egyszerűen levágták a csőről, megszűnt a vakuum, és kijött a cső. De ilyenkor nem szívódik vissza az ízületbe az a trutyi, ami a csőben maradt? Lévén, hogy ugye abban a mp-ben odabent negatív a nyomás... Ha jól gondolom.

gld 2010.09.15. 12:15:02

@gld: mármint úgy értem, hogy a légkörinél alacsonyabb :)

Scala 2010.09.15. 12:18:42

@phoenix102: azért az eü. összes nyűgje nem a betegek kontrollálatlan tudatalattijának kivetülése :-D

Scala 2010.09.15. 12:19:32

@gld: Ja, gratu a combjaidhoz ;-)

gld 2010.09.15. 12:20:16

@Scala: LOL :D

Amúgy telitalálat a kép, tényleg a bal térdem volt a szerelt alkatrész ;) Most mondjam azt, hogy tényleg ilyenek? :DDD

Scala 2010.09.15. 12:21:45

@gld: naná, hogy ilyenek, sőt itt még rossz is a világítás! :-)))

Scala 2010.09.15. 14:24:40

@gld: Naná, hogy ilyen, sőt még rossz is a világítás! :-)))

Scala 2010.09.15. 14:25:29

oké, két óra után feladtam, beírtam megint, erre előkerül...

gld 2010.09.15. 14:30:03

@Scala: nem baj, dupla megerősítés :)))

phoenix102 2010.09.15. 15:50:24

@gld: a draint akkor szokták kiszedni, amikor a "trutyi" nagyrésze már kint van. A "visszaszívódás" (ahogy írtad) elvileg nem érdekes, ha steril a rendszer (és általában az, vagy jelentéktelen a kontamináció), ha nem akkor elvileg gond lehet, de ilyen elég ritkán van, amúgy is ami esetleg visszajutna, azt egy minimális rányomással ki lehet termelni cső nélkül is az eltávolítást követő pillanatokban.

gld 2010.09.15. 15:51:58

@phoenix102: köszi, akkor nem aggódom tovább a néni csípőjének épsége miatt :)

phoenix102 2010.09.15. 16:01:23

@Scala: persze hogy nem, de ez egy igen jellemző és gyakori attitűd és a panaszok nagyobbik része ennek tudható be. Ha csak a praxis blogot nézzük, órákig kommentálunk olyan dolgokat, hogy udvariasak-e vagy sem, kellően széleskörű tájékoztatást adnak-e, mufurc-e a doki vagy sem stststb.
Ezek mind szubjekív dolgok, 10 ember 20féleképpen éli meg, ha akarom elfogadom így ahogy van, mert az élet más terén is ugyanez a helyzet (hivatalok, ügyfélszolgálatok stb) és megpróbálom tolerálni, persze csak ha ebbe akategóriába tartozik (a tájékoztatás hiánya nem vezethet egészségkárosodáshoz, pl elfelejtem valami lényegesről tájékoztatni a beteget, az nyilván nem tolerálható kategória), ha pedig a beteg eleve bajaiból kifolyólag nehezen képes bármilyen problémát tolerálni, akkor jön a panaszáradat. És ott vannak mellette a szakmailag kifogásolható esetek, ahol objetíven meg lehet mondani, hogy ki hol hibázott.

TamásD 2010.09.15. 16:39:51

Ajajj, ilyen posztot kirakni. Ebből nem lesz Index címlap meg 2000 hozzászólás:)

gld 2010.09.15. 17:10:40

@TamásD: borzasztó probléma...

IrishOak 2010.09.15. 18:08:22

Szép Szerda estét:-) ma este dr Ház:-D höhö

Gld, olyan normális beteg vagy,(bocsánat a baráti hangnemért) hogy simán feküdnék melléd ha bajom lenne.:-))
Kicsit poénkodnánk, nevetgélnénk,és hát a fájdalmasabb részeknél együtt sziszegnénk esetleg József Attila verseket mondanánk a nagyon húzós pillanatokban;-)az eltereli a figyelmet a fájdalomról.(Az eszmélet c. az pont jó a lét megkérdőjelezhető pillanataiban)

Remélem teljes lesz a gyógyulás, és ezután már szaladsz felfelé a lépcsőn:-)

Szép és jó térdet kívánok.

gld 2010.09.15. 18:11:10

@IrishOak: köszi :) Majd legközelebb szólok, bár szerintem nevetgélni, meg József Attilát szavalni egészségesen kellemesebb :)

Köszi a jókívánságot, szerencsére már tökéletesnek mondható a térdem, jobb, mint új korában, úgyhogy szaladok, mint a nyúl :)

gld 2010.09.15. 18:14:01

@IrishOak: amúgy meg kell mondjam, a szobatársaim is azt mondták, hogy mellettem még a törött combcsont se fáj annyira, merthogy mindenből viccet csinálok :)) Addig jó, amíg az ember bír magán nevetni :)

IrishOak 2010.09.15. 18:47:50

@gld:
Legfeljebb egy wellness? -rehab. gyanánt:-))

Az viszont minden kétséget kizáróan igaz, hogy ha az ember nem fordul önmagába, hanem próbál segítség lenni (nem biztos, hogy tettekkel) akkor valahogyan mindig úgy történik hogy a dokik, a nővérek, meg egyáltalán a környezet egyszerűen segítővé válik. Így a legkönnyebb a nehéz napokat túlélni a föld nevű bolygón:-)

Az itt olvasható posztok legtöbbjéből pont az az oldal hiányzik,ami néha egy kicsit az önálló és felnőtt értelemmel felfogott lehetőséget mutatná be.Az önálló felelősség, az önrendelkezés, és a reális probléma meglátást.
Pont ezért a dokik azonnal bele is tudnak kötni.-jogosan, hiszen ők egy bajt tudnak(vagy nem tudnak) akarnak és lehetőségeikhez mérten kezelnek is.

De azt tudom eddigi tapasztalat alapján, hogy ha segítő, és konstruktív beteggel találkoznak aki segít önmagán(fegyelemmel, belátással) akkor nem igen hagy borzalmas nyomot az ember lelkében egy ilyen nagy műtét sem mint egy új térdkalács és a hozzátartozó egyéb részek újjá varázslása.

Ez már csak úgy van: ha felnőttként viselkedik a beteg, akkor felnőttként is kezelik.Legyen az csúnya szúnyogcsípés, vagy rák - nem a betegség határozza meg a doktor hozzáállást, de a betegség határozza meg a paciens tudatát!...kinek milyen van, olyan eszközöket használ.
A dokik önmaguktól nem lesznek sem rosszak, sem jók.Ők tudnak valamit amit mi nem, és segítséget kérünk, ha baj van.

Nem könnyebb olyan beteggel, aki intelligensen kezeli a saját baját? Talán még kérdez,esetleg összefüggően beszél:-)ha beszélnek hozzá nem felejti el, nem lepődik meg hogy hopp, most mi történik...és bár pont neki húsba vágóan fáj,mégis ki tudja várni a folyamatot, akkor is, ha picit sírna.
Akkor inkább nevetni kell, és lám, lesz belőle szép térd:-D

gld 2010.09.15. 18:54:01

@IrishOak: szerencsére a térdkalácsom még a sajátom, de teljesen egyetértek azzal, amit írsz :) Igaz, nem sokat voltam kórházban ezzel a problémával, de a 4 ágyas szobában mind a 4-en más betegtípust képviseltünk, és szemmel láthatóan más volt a viszonyulás is. Nem rossz értelemben véve, csak nekem úgy tűnt, hogy az orvosok egyszerűen felmérték, hogy meddig mehetnek el adott beteggel akár a magyarázat, akár egy szimpla "hogy tetszik ma lenni?" terén. Valahogy tényleg úgy vettem észre, hogy ők is, én is azt kaptam, amit kinéztek belőlem. És én ezzel teljesen elégedett voltam. A másik 3 kórházlakó nevében nem tudok nyilatkozni :)

Ja, rekeszizom-probléma esetén nem vagyok jó szobatárs :S

IrishOak 2010.09.15. 20:01:48

@gld:

Azért a "gyári" térdkalács is olyan újnak tud tűnni, ha megcsinálják:-)Az érzés,az lenyűgöző tud lenni egy mozgásszervi baj esetén.
Pedig az a cső nem hangzott olyan szépnek a történetben...

"Valahogy tényleg úgy vettem észre, hogy ők is, én is azt kaptam, amit kinéztek belőlem." ...ezt én is mindig így tapasztaltam:-) és velem doki még nem kiabált,sem kórházban sem szakrendelőben a nővérek nem voltak mufurcak,(fáradtak és túlterheltek igen), nekem mindig köszön a portás és visszaköszön az akit üdvözlök.Biztos valami baj lehet velem:-D(Pedig sajna kijutott a kórházi látogatásokból rendesen)

gld 2010.09.15. 20:06:19

@IrishOak: "Biztos valami baj lehet velem:-D"

Áh, semmi, csak Te is UFO vagy :)))

A tapasztalataim hasonlóak a Tieidhez. Egyszer írtam itt az adjon Isten-fogadj Isten viszonylatáról, többen letorkoltak, hogy az nem működik. Pedig dehogynem... Emberből vannak ők is, mi is. Nekem is volt már fáradt a kezelőorvosom, amit csak abból vettem észre, hogy egy kicsivel kevesebbet mosolygott :) De ugyanolyan kedves, udvarias volt, mint máskor...

Droidfigyelő (törölt) 2010.09.15. 20:25:32

Köszi a posztot, jó dolog ilyet olvasni! Sopron kezd kicsit földönkívüli hatást kelteni. Biztos nem álmodod ezeket?:))))
Örülök, hogy jól sikerült a műtét és jól vagy!

gld 2010.09.15. 20:29:09

@Droidfigyelő: :)))

Erre van tárgyi bizonyítékom, mármint, hogy megtörtént, meg hogy működik is :)))

huncut 2010.09.15. 20:40:38

@gld: és IrishOak: azért ti nagyon szerencsések vagytok. :-)
Én sem szoktam szidni az orvosokat, és asszem elég reálisan látom a dolgokat, de egyszer-kétszer én is lehettem volna már posztoló, és valószínűleg ti is ugyanúgy felháborodtatok volna a történteken, ahogy én.
De ezzel együtt, máskor is írtam már, szerintem sokat változott a rendszer, és a humánusabb hozzáállás sokkal jellemzőbb, mint pl. 10-20 éve volt. A technikáról nem is beszélve...
Szóval jó lenne, ha a jó dolgok megmaradnának, és lenne esély arra, hogy a meglévő problémák valahogy megoldódjanak.

gld 2010.09.15. 20:42:54

@huncut: én azért írogatok ide ilyeneket, mert magamból indulok ki :) Én sokkal nagyobb teljesítményre vagyok képes, ha elismerik a munkámat, ez inspirál :) Hátha érvényes ez az eü-re is :)

huncut 2010.09.15. 21:09:41

@gld: Ha mindig csak dicsérnek, annak nem lesz jó vége. :-)
Kell, hogy időnként felhívják a figyelmed valamilyen hiányosságra is, mert az is ösztönöz, és akkor nem ülsz nyugodtan a babérjaidon. :-)
És nem árt az, ha mindkét oldal elmondja, miképpen élte át ugyanazt a szituációt, mert sokszor valahol középen lehet az igazság.

adamantium 2010.09.15. 21:24:08

örülök, hogy sikerült a műtét. a drain különböző eltávolítási modjairól: vannak akik előzőleg megszüntetik a vákumot, úgy, hogy levágják a palackot, vagy lefogják a csövet, nekem az a tapasztalatom, hogy gyakran amikor megmozdítod a csövet és a cső lyukacskáit már nem tömik be a szövetdarabok, megindul egy kicsit a folyadék. egyszer egy betegemnél akibe csípőprotézist raktam úgy megindult, hogy megtelt a palack, hozattam egy másikat és abba is lejött vagy 100 ml. a varrat már el volt vágva így odaragasztottam a bőréhez és benne hagytam még egy napoté szalatt is jött még bele egy kevés. ha ezt vákum nélkül csinálom lehet soha nem jövök rá, hogy ott az a tasak 2-300 ml vérrel csak amikor újra kell műteni

Leroi 2010.09.15. 22:18:08

Köszönjük a posztot és mielőbbi felépülést Neked!!!

gld 2010.09.16. 07:54:33

@huncut: vicceltem természetesen :) Nyilván ugyanúgy beszélni kell a "hibákról" és a pozitívumokról is, teljesen egyetértek.

gld 2010.09.16. 07:56:34

@adamantium: tudtam én, hogy nem olyan egyszerű kérdés ez :)) Köszi a sztorit, nagyon tanulságos volt.

@Leroi: szívesen, és én köszönöm a jókívánságot :)

IrishOak 2010.09.16. 10:04:48

@huncut:
Nem nevezném magam szerencsésnek:-)Betegség dologban meg főleg nem...
Az elmúlt 10-20 évben meg csillagászatait fejlődött mind az orvostudomány, mind pedig az ellátás. Bár ezt a beteg nem veszi észre, mert természetes, hogy nála minden flottul működjön.
Egészen más volt pl.gyermekkoromban migrénnel feküdni a kórházban. Akkor egy héten egyszer láthattam anyukámat az ablakon keresztül. Ma már azért óbégatnak a szülők, ha nem 5 csillagos az ebéd, és nem közlik minden másodpercben, hogy mi lesz a hotelszolgáltatással.Ha dönteni kell az a baj, ha nem lehet az a baj(erről egy BELGA szám jut eszembe:-))
De később is sok érdekes dolgot tapasztaltam.
Azt hiszem a hozzáállás és elviselés valahol bent gyökerezik - ahol talán az igazság lakik.

gld 2010.09.16. 10:31:20

@IrishOak: igen, egyet értek.

Én valahogy úgy gondolom, hogy amikor az eü-t, meg orvosokat, szakdolgozókat fikázzuk, fel kell tenni egy nagy kérdést: meggyógyítottak, avagy nem? Amennyiben a válasz igen, akkor ezt kellene egy ötös érdemjegynek tekinteni, és ebből indul a végleges osztályzat. Aztán ehhez lehet hozzávenni azokat a dolgokat, amik többnyire már szubjektivitással terheltek. De amikor ezeket elemezgetjük, akkor nem árt azért egy önvizsgálat sem. vajon, amit elvárok másoktól, magamtól is elvárom? Vagy ez egyoldalú? Egyszerűen meg kell érteni, hogy az orvostudomány, bármennyire is szeretnénk azt hinni, nem egzakt tudomány. Ennek pedig roppant egyszerű magyarázata van: az emberek ezerfélék, és így ezerféleképpen reagálnak a gyógymódokra. Ami az egyik embernél hatékony, a másiknál nem feltétlenül... Na, ez az a terület, ahol be kell vetni az akarást, együttműködést, vagy legalábbis az arra irányuló kísérletet. Máshogy nem megy...

Hózentróger 2010.09.16. 13:48:40

Sziasztok.

Nekem ugyan ilyen baj van a térdeimmel, főként a jobb oldalival. Elmentem a háziorvoshoz, aki egy Dona nevű gyógyszert írt fel rá. Szedem is azt rendesen, de nem igazán használ, nagyon fáj a térdem, különösen, ha ülök, és be van hajlítva. Van ötletetek, hogy milyen orvoshoz kell elmennem, hogy kicsit jobban megvizsgáljon, mint a háziorvos?

gld 2010.09.16. 14:11:09

@náthásp: igen, amit leírsz, az nagyon jellemző erre a kórságra. Ortopédiai szakrendelésre menj. Nálunk beutaló kell, kérj a háziorvosodtól, ha Nálatok is. Amúgy nekem az ilyen szájon át szedhető porcerősítőkkel, mint amilyen a DONA is, nincsenek túl jó tapasztalataim :S

IrishOak 2010.09.16. 14:18:05

@gld:
Tényleg UFO-k vagyunk:-) ez már kezd látszani tisztán-logikusan.(az pedig egy elég sikamlós mezsgyéje még a filozófiának is, hát még a való életnek)

Elég sokat csavarogtam és remélem még fogok is a világban így pontosan azt a logikai láncot követem amit írtál.
Hoztak már rendbe Arab országban Ázsiában Indiában, sőt Németország, és Anglia is ismert- Soha nem azt néztem, hogy a körülmények hogyan szolgálják az én egyéni álmaimat.
Azt viszont soha nem felejtem szem elől -hogy hogyan is kerültem oda ahol épp orvos láthatott!Ebből a szempontból nagyon érdekes, hogy az adott embercsoport hogyan is kezeli a saját"képességeit" az adott kérdésben.
Keleten a beavatkozás, önállóság,és hatékonyság a mérvadó, míg felénk a körítés, a körbetánc elvárása, a szép beszéd emlegetése meg a sajnálkozás a betegek fő csapásiránya.Sőt ha lehet az fullservice megoldással.Természetesen a : mindenki más a hibás alapelvvel.
A keleti orvos nem beszél, néz pulzust, mér vérnyomást,vizsgál(azt alaposan),olyan (csak)az injekcióstűje hogy arról itt borzalom post lenne - és kb 15 perc alatt ellát(de csak mert idegen vagyok, a helyieknek csak 5 perc) - meg a több száz beteget is akik napokat várnak.
Itt baj, ha várni kell, ha nem "örülnek", ha nem ajnároznak - pedig én jobban örülök a keleti orvosnak aki csak addig találkozik velem amíg tényleg szükségem van rá.

Ott az alapelv: Nem az orvos gyógyít -azt a betegnek magának kell megtenni.Az orvos csak segítség.Egy folyamat segítsége.A lelkében -szellemében egészséges ember meggyógyul,akármekkora is baj.(persze világnézettől függ, hogy ilyenkor még mi következik,de az ember önálló felelős cselekedete nélkül nincs változás )
Az orvost tisztelni kell, mert ő az aki segíteni tud.No és alázattal fordulni befelé,önmagunkba, hogy mi lehet a módja annak, hogy a kialakult helyzetből mihamarabb kiút legyen.
Nyugaton meg csillog-villog minden és mindenki arra vár, hogy oldja meg valaki a fájdalmát, a kényelmetlenségét, tegye tisztába, etesse meg, és egyáltalán : gondoskodjon arról, hogy őt mindenki nagyon sajnálja.Mellékesen ha kell indítsanak be egy atomreaktort is, ha egy kis vizsgálathoz az kéne, hisz csak nem fog ő várni arra, hogy majd előtte még 'párszáz embert megnéznének.
Hazánkban meg minden pluszban még azzal is megspékelődik, hogy ne várjon az orvos hálát, meg fizetem a tb-t(jó esetben)
Pedig szerintem a világ nem így működik - Tisztelem az orvosokat, így ők is tisztelnek engem, és ha ki is kell vágni belőlem valamit ami nem oda való akkor ő tegye a dolgát, aztán én gyorsan hazamegyek, és átgondolom a dolgaimat -ott belül,és alaposan.

gld 2010.09.16. 17:21:18

@IrishOak:

"felénk a körítés, a körbetánc elvárása, a szép beszéd emlegetése meg a sajnálkozás a betegek fő csapásiránya.Sőt ha lehet az fullservice megoldással.Természetesen a : mindenki más a hibás alapelvvel."

És nem csak az egészségügyben :) Imádjuk a kirakatokat, de rohadtul nem érdekel senkit, hogy mi van mögöttük. Irányelvként funkcionál az én tehenem és a szomszéd tehenének viszonylata. valamint az ide nekem az oroszlánt is. Ja, hogy rajtam kívül is létezik valaki? Az az ő baja ;)

Na ez az, amitől én falnak megyek, és ilyenkor nyilvánítom ki azon véleményem, hogy az emberiség megérett a pusztulásra :)))

Nekem még nem volt "szerencsém" külföldi gyógykezeléshez, de szerintem ott sem lenne gond. Amolyan figyelő típus vagyok, hamar felmérném a viszonyokat, és valószínűleg ott is tudnék alkalmazkodni hozzájuk. Mert tulajdonképpen ez alkalmazkodás kérdése...

"Tisztelem az orvosokat, így ők is tisztelnek engem, és ha ki is kell vágni belőlem valamit ami nem oda való akkor ő tegye a dolgát, aztán én gyorsan hazamegyek, és átgondolom a dolgaimat -ott belül,és alaposan."

Pontosan. Bevallom a műtét után kicsit megvoltam rettenve, hogy másnap hazadeportáltak :) De otthon pillanatok alatt felmértem, hogy mivel használok magamnak, és be kellett látnom, hogy ahhoz jobb otthon lennem, mint a kórházban. És tartottam magam ahhoz, amit elterveztem ott benn a fejecskémben, és flottul ment az egész.

Szóval a dokikból, ápolókból meg belőlem összejött az a bizonyos 100%, úgyhogy gratulálok magunknak :)

Dr.laikus PhD 2010.09.17. 07:54:29

@gld:

Nincs most időm, ezért nem írtam.

Gratulálok neked. Így kell élni az életet.
A kórház meg nagyon jó.
Pénzem lesz különben is Sopronban akarok élni. :)

Most akkor keresek a térgyemhez orvost aki nem azt nézi hány az óra még hátra, hanem mennyi még az előre.

gld 2010.09.17. 07:56:10

@Dr.laikus PhD: köszi :)

Sok sikert az orvoskereséshez, és akkor találkozunk Sopronban ;)

gld 2010.09.17. 07:56:52

@Dr.laikus PhD: "Ja UFO-khoz csatlakozhatom?"

Még szép :)))

Dr.laikus PhD 2010.09.17. 08:56:42

@gld:

A Próféta beszéljen belőled! :)

A lottót kitöltöttem.
Lebeg a szemeim előtt a tűztorony, és a kislánykori lányregény hangulata... :D:D

Akkor brancstag vagyok? Köszönöm! :)))
© 2009-2015 praxis
blogszabályzat
süti beállítások módosítása