Segítenek meghalni, avagy haldoklónak nem kell gyógyszert adni
Akik olvassák ezt a könnyekkel átitatott, szomorú és egyben dühös bejegyzést, remélem egy megosztással segítenek a küzdelemben.
Tisztelt Praxis!
Édesanyám életének utolsó, sajnos szenvedésekkel teli periódusáról szól ez a nem éppen hétköznapi levél. November 24-én, azaz egy hete hunyt el szegénykém a SOTE Pulmonológián. Emlékének tartozom annyival, hogy megosztom Önökkel a részleteket. Próbálom tárgyilagosan leírni az eseményeket, amelyek idáig vezettek. Augusztus elején egyik napról a másikra rosszul lett szegény, erős fejfájás és hányás döntötte le a lábáról. Nem gyanakodtunk semmi komolyra, egyszerű gyomorrontást feltételeztünk. Azonban a tünetek nem csillapodtak. Éppen ezért augusztus 3-án vasárnap kihívtuk az ügyeletet. Ők 200 feletti vérnyomást mértek édesanyámnál és a Péterfy Sándor utcai kórházba szállították. Még ekkor sem gondoltunk nagy bajra, persze aggódtunk, de bíztunk benne, hogy hamar rendbe hozzák.
Sajnos nem így alakult. Augusztus 13-ig folyamatosan hányt és fájt a feje, enni nem tudott, amint mozgolódni kezdett, kijött belőle minden. És szédült is szegény. Ekkor már sejtettük, nem csupán a vérnyomás lehet a probléma és nem gyomorrontásról van szó. Sajnos a rossz gondolatok valósággá váltak, azon a bizonyos 13-i napon a mellkas rtg felvételen foltot találtak. Innen már nem volt nehéz kitalálni, valószínűleg rosszindulatú daganattal és annak agyi áttétével állunk szembe. Sajnos valóban ez volt a helyzet. A további részleteket nem fejtegetném nagyon, Kapott szteroidokat az ödéma ellen és szeptember 4-én átszállították a SOTE Tüdőklinikára. Ott akkor mindössze 1 éjszakát töltött, majd 5-én pénteken átvitték az Amerikai úton található OITI-be. Azt hagy ne mondjam, mennyivel kulturáltabb körülmények voltak itt, mint az előző két helyen, nem ez a lényeg.
A szakszerű ellátás is döbbenetes volt, hiszen, amíg korábban folyamatosan szurkálták édesanyám vénáit, sokszor hiába, itt azzal kezdték, hogy egy 15 perces műtét keretében centrális vénára kötöttek egy branült (vagy kanült, nézzék el, nem tudom melyik a helyes). Valamint kijelentették, még vasárnap, azaz 7-én kiműtik a metastasist. Ekkor kezdtünk el reménykedni, de sajnos kiderült utólag, teljesen hiába. Pedig a műtét jól sikerült, a teljes áttétet ki tudták szedni. És édesanyám is sokkal jobban lett. Miután a varratokat eltávolították, szeptember 16-án haza hozhattuk, majd egy nappal később vissza kellett vinnünk a Tüdőklinikára. És a valódi tragédia csak innen kezdődik.
Megnézték, megvizsgálták anyukámat, majd azzal bocsátották el, hogy a következő 3-4 hétben a célzott kezeléshez szükséges mutációkat vizsgálják majd, addig maradjon otthon és erősödjön. Így is lett. Szedte a gyógyszereit, csinálta a gyógytornász által előírt feladatokat és elkezdett az állapota rohamosan javulni. Először csak egyedül felállt, majd sétálgatni kezdett, végül már a lépcsők sem okoztak neki problémát, ugyanúgy tudott járni, mint annak előtt, mint teljesen egészséges korában. Főzött, vásárolt és a kedélyállapota is nagyon jó volt. Bizakodott Ő is és mi is. Csak az idő múlása és az egy hónapos várakozás aggasztott bennünket, illetve hogy addig semmi sem történik. Telefonon ígértek a Tüdőklinikáról tájékoztatást, de sajnos ők nem hívtak minket, ezért mi telefonáltunk. Nem könnyű őket elérni, ez mondjuk érthető. Az már kevésbé, hogy az emberre rácsapják a telefont többször is, méghozzá bunkónál is bunkóbb stílusban. Végezetül nagy nehezen sikerült kideríteni, hogy sajnos édesanyám nem alkalmas a célzott kezelésre. Ez volt az első nagy pofon. A következő pedig az, hogy november első felére irányozták elő a kemoterápiát, amely szóba jött, mint lehetséges kezelés.
Ekkor október közepe-vége felé jártunk. Egyik pillanatról a másikra elkezdett édesanyám köhögni és elment a hangja. Ez természetesen aggodalommal töltött el bennünket, de nem gondoltuk, hogy hamarosan édesanyám örökre eltávozik az árnyékvilágból. Romlani kezdett az általános állapota is, nehezebben ment a felkelés, a séta, a mindennapi teendők. Mivel ekkor már nagyon aggódtunk, bementem személyesen a klinikára, beszélni a főorvos asszonnyal. Elmondtam mi a helyzet édesanyámmal, ekkor leteremtett, hogy miért nem jelentkeztem be hozzá és kértem telefonon időpontot (ahogy az előbb írtam, ez nem annyira egyszerű, sőt), majd miután elmondtam, mi a helyzet anyukámmal, leteremtett, őt mért nem hoztam magammal. Ekkor azt mondta, hogy a rekedtség és az állapot romlás valószínűleg valamilyen fertőzés lehet, később persze kiderült, amit mi is sejtettünk, hogy az alapbetegség romlása okozta. Ekkor biztatott még a főorvos asszony és édesanyám kezelőorvosa is, hogy november elejére szerveznek neki egy PET CT vizsgálatot és ha az nem mutat ki újabb áttéteket, akár ki is műthetik a primer daganatot a tüdejéből. Mindenesetre nyugodjunk meg, vagy ez, vagy a kemoterápia lesz a következő lépés, de előtte hozzuk el édesanyámat a laborba, valamint mellkas rtg-re és utána október 28-án lesz majd egy koponya CT vizsgálat is. Ez egy pénteki napon volt, rá következő hétfőn ott voltunk a klinikán és megejtették a vizsgálatokat. A hétvége alatt is sokat romlott anyukám állapota, Fáradékonyabb lett sokkal. Meg voltak a vizsgálatok, a doktornő amikor meglátta a mellkas CT eredményét, elkomorodott, kiderült, hogy már nem csak a tüdő jobb oldalán található daganat, átterjedt a bal felére is, áttéteket adott. Le is lett fújva a PET CT, a kemoterápia maradt az alternatíva.
28-án elmentünk a koponya CT-re, és azt az utasítást kaptuk a klinikán, hogy hívjuk majd őket, a kemoterápiának kezdetével kapcsolatban. Ekkor már kezdtük elveszíteni a türelmünket, teljesen úgy tűnt, mintha egyáltalán nem állnának jól a dolgok, ők pedig nem lennének tisztában a helyzet súlyosságával, illetve az időt húznák. Ez később kiderült, sajnos így is történt.
Amikor elolvastam a koponya CT leletet, azt hittem rosszul látok, majd azt, hogy menten elájulok. A korábban eltávolított áttét egy hónap és pár nap alatt visszanőtt...Ekkor kezdett világossá válni, hogy nagyon nagy a baj. Hívtuk a klinikát és a főorvos asszonyt, mondtuk, mi a helyzet és kérdeztük, mi lesz a kemoterápiával. Azt mondta, a gyógyszerek november végére lesznek a kórház készletében, akkor kezdődik a terápia. Ez egyáltalán nem volt megnyugtató, így személyesen mentem be hozzá és vittem el a CT eredményt 31-én. Ő megnézte, majd közölte, ez egy remek CT lelet, mármint a korábbiakhoz képest, hiszen csak diszkrét ödéma látható körülötte... Puff neki. Kérdeztem a kemoterápiát, hogy miért csak november végén lehet elkezdeni, amikor anyukám állapota napról napra egyre rosszabb, ekkor kiderült, hogy a 3-ból 2 gyógyszer már készleten van, 3-án szerdán lehet is kezdeni a terápiát. Kérdeztem, hogy akkor is, ha anyukám állapota egyre rosszabb? Erre ködösítés volt a reakció, hogy akkor persze nem, sőt, biztos, hogy nem. Teljesen tanácstalanná váltam.
Mivel az utolsó labor érték igen csak emelkedett cukor értéket mutatott anyukámnál (valószínűleg a Medrol), így kérdeztem, azt nem kellene-e esetleg beállítani, meg a kórházban nem tudnák-e esetleg olyan állapotba hozni, hogy megkezdődhessen a kemoterápia és vele végre az érdemi kezelések is. A válasz, vigyem be, majd kiderül, de igenis fontos a cukrával kezdeni valamit. Haza mentem és megbeszéltem ezeket anyukámmal, aki ekkor már megint alig tudott menni és felülni is nehezen.
November 3-án vittük be a kórházba, abban bízva, hogy megerősítik valamennyire és kezdődhet valami kezelés végre. Ettől kezdve mondhatom, elszabadult a pokol. És ezzel egy cseppet sem túlzok. Esélye sem volt édesanyámnak arra, hogy az állapota bármilyen javulást mutasson. Én édesanyám betegségének kezdetén felmondtam és alkalmi munkákat tudtam csak vállalni, innentől kezdve azonban már erre sem jutott időm. Miért? Reggel 7-kor indultam minden áldott nap, és 8-tól olyan 11-ig ott voltam nála, majd haza értem körülbelül délre, 2 óra fele pedig visszamentem hozzá és egészen este 6-7-ig vele voltam. Egyrészt azért mert ő volt az én édesanyám, akit a világon a legjobban szerettem és minél több időt akartam vele tölteni. Másrészt a kórházban „dolgozók” nem is hagytak más esélyt számomra és főleg édesanyám számára.
Minden egyes nap a küzdelem és harc jegyében telt el. Kezdve azzal, hogy a 3 hét alatt, amelyet édesanyám bent töltött, 2 azaz kettő alkalommal mértek lázat, azt is azért, mert szóltunk, hogy anyukámat rázza a hideg. Vérnyomást összesen 1 alkalommal sikerült mérni. Mindez természetesen nem csak anyukámmal esett meg, a többi betegnél szintén ez volt a helyzet. Már a második napon nem kapott anyukám ebédre csak levest, amikor rákérdeztem, ez a cukor beállítás része-e, azt mondták nem, meg kellett volna kapnia, csak hát valahogy elmaradt. Én nem főzhettem neki, mint korábban, mert a cukor beállításhoz (amely szintén tragikomédia volt több felvonásban) csak azt kaphatta, amit a kórházban adtak, vagy épp nem adtak.
A gyógyszerek. Ez külön küzdelem volt napi szinten. Minden nap szólni kellett, hogy legyenek szívesek odaadni számára a gyógyszereket és az erősítő italt. El kellett kérnem reggel és este is, különben, mint azon a 2-3 alkalomnál, amikor nem volt erre módom, nem kapta meg a gyógyszereit. Az állapota pedig nem hogy nem javult, egyre rosszabb lett. Már magától nem is tudott felülni, segítenem kellett neki, a WC-re kísértem úgy, hogy folyamatosan fogtam őt, nehogy elessen. Fogyott az ereje is sajnos. Egyedül fürdeni nem tudott, a nővérek nem mosdatták, nekem kellett fiú gyerek létemre kivinni és megfürdetni. Nem azért mondom, megtettem és évekig csináltam volna, csak velem maradjon. De nem az én dolgom lett volna alapvetően.
Hamarosan át kellett térnie a pépes étrendre, mert az alapbetegség miatt minden nyelésnél köhögött és félre nyelt szegénykém. Minden étkezésnél nekem kellett ott lennem, mert egyszerűen nem etették és nem itatták. Hiszen ugye rászorult, mert már nem tudott magától felülni sem. Nem számított. Amikor este elmentem, reggelig egy korty vizet sem kapott.
Az infúziók...Minden napra több infúzió is elő volt számára írva, különböző oldatok és Mannisol. Mivel a vénái romokban voltak, egyszerűen nem tudták bekötni neki az infúziókat, csak nagyon ritkán. Napok teltek el, 4-5 nap, ameddig nem kapta őket, majd végre sikerült újra megszúrni. Természetesen ez lelkileg is megviselte szegényt és engem is. De hiába kérleltük az orvosait, tegyék centrális vénára, ez nem történt meg. Teljesen olyan volt, mintha neki már mindegy lenne, kap-e bármit is. Szörnyű ezt kimondani, de így láttuk.
November 10-ére (jelzem szeptember elején volt az agyi áttét eltávolítása) végre a tisztelt orvosoknak eszükbe jutott, talán meg kéne nézni édesanyám koponya CT eredményét az amerikai úton. Odavittek bennünket betegszállítóval reggel 8-ra és délután fél 3-ig ott vártunk, mire sikerült megnéznie B. professzor úrnak anyukámat, pontosabban a leleteit. Nézegette, nézegette, majd teljesen kiakadt. Kérdezte, miért nem történt meg édesanyám teljes agyi besugárzása. Mi meg csak meredtünk rá értetlenül, mert hát nem tudtuk. Nem a mi dolgunk lett volna ugye. B. professzor úr azonnal felhívta a Tüdőklinikát és kvázi számonkérte őket. Kiderült, hogy a tüdőklinika onkológiai csapata vagy nem vette figyelembe, vagy felülbírálta az OITI Onkoteam ajánlását, amely műtét után teljes agyi besugárzást javasolt. A professzor úr kioktatta konkrétan a főorvos asszonyt. „Miért nem kapta meg a beteg a kezelést? Tankönyvi eset, hogy ha nem történik meg a besugárzás recidiv lesz a daganat. Pont ezért minden esetben javasoljuk a besugárzást. Egyáltalán önöknél ül idegsebész az onkoteam-ben?” Végezetül WBRT besugárzást javasolt.
Ahogy visszaértünk, máris kezdődött a maszatolás és a felelősség elkendőzése. Hát, hogy ez a B. nem akarta elvállalni korábban, meg nem volt olyan állapotban anyukám (mondom, szóba sem került ez eddig a percig, holott az OITI zárójelentésen feketén, fehéren ott az ajánlás. Lehet el sem olvasták?), holott épp, hogy pont a műtét utáni egy-másfél hónapban volt anyukám a toppon.
Eltelt egy újabb küzdelmes hét, amikor is november 14-én pénteken a főorvos asszony azt mondta, újra az onkológiai bizottság elé vitte anyukámat és meg lesz az agyi besugárzás 25-én kedden., mondván annyit javult az állapota a kórházban. Úgy, hogy egyre fogyott az ereje szegénynek, a szája féloldalas lett, egészen egyértelművé vált, a visszanőtt áttét okozza a folyamatos állapotromlást. Ezzel biztattam egy ideig magam és anyukámat, hogy meg lesz a besugárzás és utána javul az állapota majd és reméljük, eljutunk a kemoterápiáig. Nem így lett. Újabb küzdelmes hét után közölte a doktornő, hogy a sugárzást áttették december 2-ára...
Na ekkor tört meg édesanyám és valójában én is. Anyukám azt ecsetelgette, addig nem fogja kibírni és szegénykém nagyon jól érezte sajnos. Amikor rákérdeztem a doktornőre, most mi ez az újabb halogatás már megint, közölte velem, hogy ”ugye nem gondolta komolyan bármikor is, hogy lesz tényleges besugárzás? Szó nem volt ilyesmiről. 4. stádiumú beteg, nagyon előrehaladott állapotban, szóba sem jön semmi.”Én álltam ott letaglózva, összetörve és átverve. Épp előtte egy héttel mondta, nekem, négyszemközt, hogy most olyan állapotban van szerintük, hogy lesz kezelés. Itt pedig letagadta az egészet. Bumm. KO. Amikor rákérdeztem, vajon mennyi ideje lehet még anyukámnak, nem tudta megmondani, csak hogy nagyon kevés. Igaza lett sajnos.
November 22-én és 23-án vasárnap bent voltam édesanyámnál, szintén reggel és délután is. Sajnos a szombati napon előbb kellett este haza mennem, a gyógyszereit nem tudtam én beadni neki, de elkértem a nővértől. Azt mondta, majd beadja neki. Az alábbi videó tanúsítja, milyen cinikus és pofátlan módon viselkedve mondja az arcomba, simán előfordulhat, hogy egy beteg nem kapja meg a gyógyszereit (írtam, ez rendszeres), illetve, hogy 9,6-os emelkedett cukorértékre „nem kell inzulin”. Vérlázító az a nemtörődöm és teszek rá mentalitás, amely a kórházban dolgozó nővéreket és ápolókat jellemzi. A legnagyobb pofátlanság pedig az, amikor közli, „És mondja meg, mi történt?”, vagyis konkrétan egy haldoklónak a kedves nővér szerint úgy is mindegy, kap-e gyógyszert vagy sem. Maximum egy-két nappal előbb kimúlik, nem több, mint egy üres ágy és egy kórtermi szám. Gyalázatos! Ki merem mondani, ez a viselkedés egyenértékű a gyilkossággal, vagy a mások által nem kért eutanáziával.
Vasárnap, mindezen események után elköszöntem anyukámtól, és lelkére kötöttem, reggel jövök. Másnap reggel édesanyámat teljesen leszedált állapotban találtam. Borzasztó látvány volt. Pont ugyanúgy nézett i, mint a néni, aki épp egy héttel korábban a szemeim előtt halt meg. Tudtam, hogy morfium. De nem értettem, miért. Csoda, vagy sem, de anyukámnak nem voltak fájdalmai egészen végig. Nem tudtam körülbelül két órán keresztül kideríteni, mi indokolta, hogy szanaszét morfiumozzák szegényt. A kezelőorvosa nem tudta, a főorvos nem tudta, az ügyeletes, aki beadta neki vasárnap éjjel, nem volt elérhető. Végül nagy nehezen kiderült, tüdőödéma tette szükségessé... Ez a teória egyébként egészen délutánig állt csak fent, amikor is már az volt az indok, nagyon félt és ezért kapta a morfiumot, és állítólag ez teljesen természetes, és indokolt is persze. Délután folyamán, amikor bent voltam nála, ugyanúgy aludt és én már tudtam éreztem, ebben a földi létben már nem tudunk beszélni szegénykémnek. Adtam hát az arcára egy puszit, megsimogattam és elköszöntem tőle. Nem tudtam, mennyi lehet még neki, de azt igen, nagyon kevés. És este 8 fele érkezett is a telefon, a hír pedig az elkerülhetetlen és megmásíthatatlan hír volt...
Egy hét telt el a tragédia óta. Folyamatosan kínoznak a gondolatok, amelyek körüllengik ezt a szörnyű eseményt. Édesanyám, a Tüdőklinika döntésének következtében nem kapta meg az agyi besugárzást, sem időben, sem időn túl. Nem az alapbetegsége volt, amely elragadta őt tőlem, hanem az az átkozott áttét, a főorvos asszony szerint a tüdejében stagnált az állapota. Akkor miért? Miért írtak felül egy láthatóan javuló és épp jó állapotban lévő asszony kezelését illetőleg egy idegsebészek általi „tankönyvi példát” felsorakoztató ajánlást? Miért nem tettek eleget a normális és elfogadható tájékoztatási kötelezettségüknek? Miért hitegettek bennünket folyamatosan és tagadták le utólag a dolgot? Miért nem voltak képesek megkönnyíteni egy haldokló maradék napjait azzal, hogy tehermentesítik mondjuk az állandó szurkálás alól? Végezetül miért nem voltak képesek arra, hogy emberi körülményeket teremtsenek és ezzel lehetővé tegyék a méltóságteljes halál lehetőségét édesanyám számára, ha már „eltolták”, ahogy anyukám mondta utolsó napjaiban. Ha legalább nem vettek volna hülyére bennünket, esetleg a Hospice szervezetekhez tudtunk volna fordulni.
Nincsenek illúzióim. Tudom, hogy a sok hiba következmények nélkül marad majd, mert mindent meg lehet magyarázni, a megmagyarázhatatlant is. Mindenesetre, ha mást nem is érek el, de a nyilvánosságot szeretném társamul hívni és azt a kedves hölgyet egész biztos valahogy kívül helyezem a szakmán, akiről a videó készült. Nem, nem azért, mert bosszút akarok állni. Hiszen ez már szegény anyukámon nem segít, jól tudom. Mindössze 61 éves volt. Nem fogja már ígyse, úgyse látni az unokáit, a fia esküvőjét, nem lehetett velem a hétvégén a születésnapomon és karácsony is üres és gyászos lesz nélküle. De vannak még betegek abban a kórházban és ha az édesanyámmal bánhattak így, aki mellett ott tudtam lenni minden nap, mi van azokkal, akiknek nincs, vagy nem tud ott lenni a hozzátartozója? Azokkal szintén meg lehet ezt tenni?
Egyszerűen nem hagyhatjuk. Betegjogi képviselőhöz és adott esetben rendőrséghez is fogok fordulni. Akik pedig olvassák ezt a könnyekkel átitatott, szomorú és egyben dühös bejegyzést, remélem egy megosztással segítenek a küzdelmemben.
Üdvözlettel:
egy fiú, akinek csak az édesanyja volt
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
reepach 2014.12.04. 10:10:47
Van néhány dolog, amit nem értek világosan, magyarázd meg légyszíves! Te olyan tájékozott vagy mindenben, sokkal jobban tudod a dolgokat mint az ezt tanuló és ezzel foglalkozó orvosok, ezért magától értetődő, hogy ezt a kvantummechanikai problémát is játszi könnyedséggel megoldod:
1. Ang tinubdan sa photon, nga mao ang usa ka atomo sa labing ubos nga naghinam-hinam nga kahimtang, sa pagbutang sa sinugdanan sa sa coordinate sa sistema. Ang atomic fotondetektort gibutang kaniya sa suod nga gilay-on sa mga z-axis. Lakip kanila, ang z-axis tindog sa babag, nga mao ang usa ka patag nga plate sa usa ka gilapdon D.
2 t = 0, sa paghimo sa inisyal nga nga kahimtang sa pag-andam: ang tinubdan atomo excited sa pagdala (nga walay dugang állapotpreparálás maghunahuna nga ang detector atomo ug photon kasagaran dili karon). Unya "buhian" sa sistema sa evolve sumala sa Schrödinger talaid. Ang atomic nga pakig detektorfoton unang Natawo gibanabana nga kalkulado. Ang tinubdan ug ang atomo-photon interaction sa baruganan nga giisip nga tukma, apan usab sa mga praktis nga paagi, ang mga Weisskopf-Wigner kabalisa teoriya gigamit. Sa pagtantiya, pagbanabana sa babag usab nagpasundayag gipakaaydol nga porma.
3. Unya ang espiritu sa usa ka kasinatian reduction pangagpas nga atong gipili sa bisan unsa nga T1> 0 higayon nagtan-aw sa tinubdan ug sa pagtino sa atomo, naghinam-hinam o sa yuta nga kahimtang mao ang. Laing T2> 0 higayon, nga mahimong mas dako o mas ubos nga T1 sa gitas-on, nga gibutang diha sa sama nga atomic detection ug resolusyon sa Schrödinger talaid anaa sa pagpanag-iya sa pagkalkulo sa usa ka bandila lagda sa p (T1, T2) ang kalagmitan nga ang tinubdan Kasagaran nga makita diha sa mga atomo, ang atomika naghinam-hinam sa estado detector.
4. nangita w (T1, T2), ang kalagmitan nga kalkulado base sa (1). Ang mosunod nga mga istruktura nga pormula kita:
(t2 − t1) = δ(t2 − t1 − (z − D )/c Ex exp(iωxt C iφx)δ(t tx) C Ed exp(iωdt C iφd)δ(t td) (5.5) with td > tx. tZ 1 dt1 dt2f(t1,t2)δ(t1td)δ(t2 tx) D f(td, tx),
Γ diin ang tinubdan gidaghanon ug usa ka gilapdon H, ug K mao ang usa ka kanunay nga naglakip sa tinubdan pagkadunot kanunay alang sa transmission sa babag, ug ang mga natapok nga may kalabutan ngadto sa geometry sa layout.
bobezz 2014.12.04. 10:11:09
yogosan 2014.12.04. 11:20:21
A nővérke annyit azért megtehetett volna,hogy ha egy hozzátartozó beszél hozzá,talán megfordul és úgy válaszol.Én a posztoló helyében biztos rászóltam volna,hogy legyen szíves álljon már le egy fél percre a munkával,és úgy válaszoljon a kérdésemre.
reepach 2014.12.04. 12:25:50
Ismeretlenül is együttérzek Önnel az édesanyja elvesztése miatt érzett fájdalmában.
Viszont azokkal a szakemberekkel értek egyet, akik világosan leírták, hogy semmi olyan hiba nem történt az édesanyja kezelése során, ami hozzájárult volna a tragikus kimenetelhez. Ezzel szemben nagyon elítélendő az a vádaskodás, amit kifejtett a posztban, erre nem lehet mentség a gyász miatt érzett elkeseredése sem.
Az pedig, hogy gyilkossággal vádolja az édesanyját ellátó egészségügyi dolgozókat és intézményeket "Ki merem mondani, ez a viselkedés egyenértékű a gyilkossággal "), valamint az ápolónő engedélye nélkül készített videofelvétel és annak nyilvánosságra hozása büntetőjogi következményekkel is járhat, ha az érintettek veszik a fáradságot arra, hogy jogorvoslatot kezdeményezzenek Önnel szemben.
KovA 2014.12.04. 13:31:49
Amit elmondtam az egyszerűbb és meghaladja a képességeteket - kerülgetitek mint macska a forró kását. Koncepciózusan szelektív a felfogásotok.
Ugyanaz szól neked is mint Tempus.Anh- haverodnak :-)
KovA 2014.12.04. 13:32:55
Amit itt lehúzol az betlinek is harmatgyenge :-) Megfutottál. Ennyi.
reepach 2014.12.04. 13:51:41
Nem szívesen mondok ilyent, de tényleg reménytelen eset vagy. Körülbelül olyan szinten vagy, mint az a kiscsoportos óvodás, aki váltig meg akarja győzni az óvónénit arról, hogy egy meg egy az három. Nekem nincs annyi türelmem, mint az óvó néniknek, vagy a gyógypedagógusoknak, ezért tényleg feladom: ha ettől megnyugszol, elismerem, hogy neked van igazad, te tudod jobban, hogy egy magas malignitású áttétes tüdőrákot milyen módszerekkel lehet és kell gyógyítani, mik a túlélési esélyei, mikor kell neoadjuvans kemoterápia, mikor műtét vagy irradiáció, stb.
Ha megadod az elérhetőségedet, legközelebb az ilyen betegemet hozzád fogom küldeni konzíliumba. Előre is köszönöm.
KovA 2014.12.04. 14:46:01
Ez pedig felesleges mellébeszélés. És tartok tőle, hogy nem véletlenül.
Tudod a ti szakmátok abban különbözik pl a mérnöki szakmától, hogyha az utóbbi elcseszik valamit - összedől a híd de egyértelmű hogy elcseszett valamit.
Nálatok pedig meghal vagy megnyomorodik valaki, de mondhatjátok hogy úgyis meghalt volna.
Az pedig nagy igazság - tényleg. egyszer mindenki sorra kerül :-)
A kérdés csak az hogy mikor és addig hogy él.
reepach 2014.12.04. 18:29:13
Hüje.
kleo1114 2014.12.04. 18:31:54
A nővér stílusa gáz, még akkor is, ha nem ismerjük a beszélgetés körülményeit, az elfelejtett gyógyszerbeadásért lehet elnézést kérni, normális emberi hangon. A szakmai kérdéseket már sokat feszegettétek itt feljebb, azért én a posztoló helyében ezeket a döntéseket nem kérdőjelezném meg. Igen, a műtét után szoktak sugárkezelést adni. A koponyabesugárzás viszont egy _ambuláns_ kezelés. Ha a beteg nem, vagy nagy nehezen tud csak eljutni a kezelésekre, nem biztos, hogy megéri. Ezt a klinikus dönti el, aki éppen látja a beteget, és az ebben a szituban nem az idegsebész volt. A pulmonológia nem tehet róla, hogy nem úgy néz ki, mint az OITI. Centrális kanült nem lehet hetekig benthagyni, még palliativ kezelésnél sem, bár nem vagyok anaesthes, ezt ők jobban tudják, meddig maradhat bent. Morfiumot agonizáló betegnek is adnak, nem azért, hogy kussoljon, hanem mert- jelen esetben egy légzési elégtelenség az alapbetegsége miatt- pl a fulladás miatt a beteg ép tudattal olyan halálfélelmet él meg, ami látszik minden porcikáján, ezt enyhítik, és ez egyik pillanatról a másikra bekövetkezhet, nem biztos, hogy előre tudják tájékoztatni a hozzátartozót. Én megköszönném, ha egy halálos beteg hozzátartozómnak adnának morfiumot a legvégén...
mnika88 2014.12.05. 18:18:03
csakmotyogok 2014.12.05. 19:06:50
jágör68 2014.12.05. 20:03:45
index.hu/tudomany/2014/11/29/nincs_menekves_tobb_milliard_ember_elete_mindenkeppen_tonkre_megy/
www.newscientist.com/article/mg22429974.000-geoengineering-the-planet-first-experiments-take-shape.html#.VIH_2dKG-aU
Angoltudás és logika előny.
Össze tudjátok rakni a képet?
mnika88 2014.12.05. 22:42:04
RTL klub 18 h-s Híradó.Részben lejátszották a videót is,nem tudom,de ha a hangot levették volna,simán takarító néninek néztem volna a hölgyet.:/
Meg volt valami perforálódott vakbeles,aki meghalt.Ott nyeltem egy nagyot,mert 3 hete ugyanezzel műtöttek,csak én megmaradtam.Szegényke.:(
csakmotyogok 2014.12.06. 10:35:28
defné 2014.12.06. 12:19:40
csakmotyogok 2014.12.06. 12:30:25
yogosan 2014.12.06. 12:37:16
csakmotyogok 2014.12.06. 12:39:59
yogosan 2014.12.06. 12:40:29
Beperelni a videó készítőjét? Ennyi erővel ő is perelhetne,hogy az édesanyja nem kapta meg azokat a gyógyszereket amiket a kezelőorvosa kiírt,és bizonyítékképpen ott a videó.
Minden késnek két éle van.
Tempus.Anh 2014.12.06. 12:55:52
she_wolf 2014.12.06. 13:04:48
Ha nagyon fojtogat de nem akar feltörni, nekem a zene szokott segíteni.
defné 2014.12.06. 13:30:41
"Azért kíváncsi lennék,hogy ha 12 óra éjszakai munka után egy arrogáns tapadós pali rád
szállna hogyan viselkednél"
Hol volt itt arrogancia?? Teljesen normális hangsúllyal kérdezte ezt valóban takarítónőnek kinéző ápolónőnek nehezen nevezhető,eü.-s alkalmazottat,hogy az édesanyja miért nem kapta meg a gyógyszereit,amiket az orvos kiírt neki.Hol láttál te a videóban arrogáns viselkedést?? Tudod mi lett volna az arrogáns viselkedés egy ilyen helyzetben?Mondjuk ha egy bő tíz főből álló cigány horda a nővérszobába berontva háromszor falhoz csapta volna a nővérkét (ahogy nekik ez nem jelent gondot)felordítva az egész kórházat amiért az anyjuk egyre szarabb állapotban van. Azt bizonyára agresszív viselkedésnek lehetne nevezni,de a videón ilyet nem látni.
"...a hozzátartozó pedig követte
Hát ez az!!!Miért követte??? Mert egyébként szóba sem volt hajlandó állni a posztolóval.Vagy te csak azt látod,hogy a nővér törtet előre a posztoló meg utána? Tapasztalatból írom,hogy én is sok esetben jártam már így.Ha nem megyek a nővér,vagy orvos után nem tudom meg azt,ami számomra fontos információ akár a saját,akár a hozzátartozóm állapotáról.Szerinted ez így helyes? Szerinted így kell viselkednie egy egészségügyi személyzetnek,egy általa ápolt beteg aggódó hozzátartozójával?
Mondok én neked valamit: az ápolónő azért menekült a fiatalember elől,mert tudta nagyon jól,hogy ludas a gyógyszerek elsumákolásában és nem azért mert előtte 12 órát (feltehetően) lehúzott.Ne akarjuk kifényezni a sztorit,mert nagyon nem fog menni.Kész tények vannak,és bizonyíték is arra,hogy a mulasztás történt.Ennyi.
Tempus.Anh 2014.12.06. 13:44:28
A hozzátartozó nem akarta elhinni, elfogadni, megérteni,m egyáltalán felfogni, hogy a beteg anyukája MEGHAL, a maximálisan megadható orvosi segítséggel vagy anélkül. Ezt felnőtt, épelméjű, érett gondolkodású és magát intelligensnak tartó ember megérti és elfogadja.
140 kommenten keresztül toljuk a parttalan vitát: az én szülőm, a másiké és harmadiké is daganatos betegségben halt meg, akárcsak a posztolójé - az enyém ráadásul hosszasabban és pokolibban szenvedett - és mégsem jutott eszünkbe kórházakban lesivideózgatni, fröcsögni, rosszindulatúan kákán csomót keresni.
Pedig több közünk van az egészségügyhöz, mint a posztolónak.
mnika88 2014.12.06. 14:45:49
Az igaz,hogy ha kérdeznek,illik megállni és úgy válaszolni,de szerintem ez a fiatalember nem először játszotta el ezt,a nővérek már valószínűleg unták az állandó kötözködést.Sok ilyen hozzátartozó van.Annak meg egyenesen semmi értelme,hogy egy nővér szándékosan elsumákolja a beteg előírt gyógyszereit.Mi a fene indítaná erre?Miért érné ez meg neki?
defné 2014.12.06. 15:30:23
Nyilván a betegséggel kapcsolatos széleskörű felvilágosítást egy beteg sem a nővérkétől kér,ellenben a hozzávetőleges állapotáról a betegre vonatkozóan igen.De úgy látszik már ez is kezd nehézségekbe ütközni a kórházakban.Nem kell,és nem is ül az orvos napi nyolc órában egy beteg mellett sem,hogy a hozzátartozóknak kéznél legyen,viszont a pofátlanság tetejének tartom,hogy ha egy hozzátartozónak fontos kérdése van a történetesen "hozzá tartozó" beteg állapotáról kapcsolatban,azt 30 km/ó sebességgel loholva teheti fel,mert annyira nem méltatják egyesek a kérdezőt,hogy megálljanak 1 percre,de legyen egy fél perc.
Hogy szerinted a fiatalember hanyadszorra játszhatta el a kötözködést amit a nővérek untak nem tudjuk,mint ahogy azt sem tudjuk,hogy hanyadszor hagyták gyógyszerek nélkül a magatehetetlen súlyos beteg asszonyt akinek az állapota egyre rosszabbodott.Gondolom te is fel lennél háborodva,ha a közvetlen hozzátartozóddal ez történne egy kórházban,és a nővér ilyen stílusban válaszolna a feltett kérdésedre.
defné 2014.12.06. 15:42:11
Senki semmit nem akar bizonyítani,csak a kész tényeken megy a vita.Itt nem az inzulin elmaradása volt a főprobléma,hanem az,hogy a többi gyógyszereit sem kapta meg.Hallgasd még egyszer meg a videó felvételt.Természetesen nem az ork kinézetű nővérke ölte meg az anyukát,de lehet rátett egy lapáttal a gyors állapotromlását illetően.Ha jól tudom Magyarországon olyan törvény van,hogy a nyilvánvalóan meghalni készülő beteget is az utolsókig életben kell tartani,ha csak nem rendelkezik másképpen ő vagy a hozzátartozója.
Az teljességgel nyilvánvaló,hogy egy orvos,illetve egy egészségügyis közvetlen hozzátartozóját maximálisan ellátják,mert ha valami mulasztásból eredő baj lenne,akkor nagy gondban lennének,így nincs szükség videózgatni sutyiban.Rossz hasonlat.
reepach 2014.12.06. 16:05:55
Ennek a késnek csak egy éle van. A nővér (kétségkívül hányaveti módon viselkedett, amiért legfeljebb azt lehet mondani, hogy ejnye-bejnye, ) semmit olyant nem követgett el, amiért felelősswégre lehetne vonni., 9-es vércukorra insulint, nevetséges.
Viszont engedély nélkül videót készíteni, önmagában durva személyiségi jogsértés, ha ezt nyilvánosságra is hozza, nagyon komoly büntetőjogi következményekkel járhat (feltéve, hogy a sértett méltatja arra az elkövetőt, hogy feljelentse).
reepach 2014.12.06. 16:12:30
Nem jól tudod.
1. Haldokló, végstádiumú beteg ellátást a terminalis palliativ medicina értelmében lehet/kell ellátni. Hogy ez mit jelent? Például 75 g/l hemoglobinnál transzfuziót adunk annak a betegnek, akinek ettől gyógyulása vagy akárcsak állapotjavulása várható. Haldoklónak nem adunk ilyen esetben vért. De számos egyéb példa is van.
2. Hozzátartozó semmiről sem rendelkezhet, ha a beteg tudata megtartott és nem áll gondnokság alatt. A beteg megtagadhatja a gyógykezelést (kivéve az életmentő beavatkozást, illetve azt csak nagyon szorosan szabályozott körülmények mellett), de a kezelés mikéntjéről ő sem rendelkezhet. Azt a kezelőorvos dönti el.
defné 2014.12.06. 16:25:18
Hagyjuk már ezt a ku@va inzulint,a reggeli gyógyszereit sem kapta meg és ezt a "nővérke" elismeri.Hallgasd meg még egyszer a videót:
Tisztán lehet hallani,hogy a poszter a reggeli gyógyszerek miatt is reklamál,amire az a válasz,hogy ...egyedül vagyok....elmaradt....maga szerint mégis mi történt?....egyértelműen rázza le magáról az ajtóban álló férfit.
Szerinted ez egy stílus?? Nem lehetett volna emberi hangon azt mondani,hogy nézzen ide egyedül vagyok,azt se tudom merre vagyok arccal előre,igen igaza van,nem jutott időm az édesanyjára,de elhiheti,hogy az elmaradt gyógyszerek egy centit sem javítanának az állapotán.De itt nem ez történt,korántsem ez.
defné 2014.12.06. 16:53:24
Ezen a témán ellehetne még napokig vitázni,egy viszont tény.Ha a posztoló a bizonyított (mert bizonyított legyünk őszinték)ténnyel feljelentést tesz,abból hidd el,hogy tárgyalás lesz.Mivel eléggé elszántnak tűnik,gondolom nem ügyvéd nélkül teszi meg a feljelentését ez várható is.Ahogy én látom az édesanyja állapotromlását a kórház mulasztásának tudja be (persze itt voltak más gondok is)és ha ez a bíróság elé kerül sok minden attól fog függni,hogy a bíró milyen szemszögből nézi,mivel a végső döntés az övé.
Az ápolónő mulasztott,teljesen függetlenül attól,hogy a néni éppen az utolsó napjait élte a kórteremben áttétes tüdődaganattal.Egy olyan bíró akinek szintén nem természetes az,hogy a kiírt gyógyszereket egy haldokló ember nem kapja meg,csak azért mert a nővér szerint "maga szerint mégis mit történt"? meg "egyedül vagyok" meg egyébként is szarok rá (már majdnem hogy ez jött ki) azért az a bíró állati pipa lesz,és a kórházat elmarasztalhatja vagy kártérítésre kötelezheti-ezt a részét már nem tudom,hogyan megy-de lehet a jogszabályoknak megfelelően fog eljárni.
Annyi esze lehetett volna az ápolónőnek,hogy legalább nem ismeri el a mulasztást.
reepach 2014.12.06. 17:59:16
Tempus.Anh 2014.12.06. 19:24:40
Nővéreket szóban felelősségre vonni, erőszakkal szóra bírni, tőlük követelőzni nem áll jogában.
Ezzel a szerencsétlen videóval hatalmas öngólt is lehet lőni, ha a kórház ezt komolyan veszi, a posztoló eseleg céljaival ellentétes eredményt érhet el.
Még egy kérdés: nem unalmas ez a téma még? Mert nekem nagyon az.
defné 2014.12.06. 19:35:06
Aztán mitől lenne légből kapott vélemény?
Gondolod,hogy majd ha tárgyalásra kerül a sor,a bíró igazat fog adni a kórháznak? Szerinted a nővérke majd azzal elintézheti,hogy Tisztelt Bíróság nem adtam be a gyógyszereit mert nem értem rá,és különben is ha beadom sem történik semmi...Jó magasról leszartam a gyógyszereket kiíró orvos utasítását,a felperes véleményével együtt.
Biztos szimpatizálni fognak vele a bírótól az ülnökig. :D:D
defné 2014.12.06. 19:48:09
Milyen hülyeségeket írsz?? Ki támadta meg az intézmény dolgozóját? Milyen munkájában akadályozta az egészségügyi személyzetet azzal,hogy három mondatra szeretett volna értelmes választ kapni egy ajtóban állva? Ez az ork kinézetű nő,annyi fáradságot sem vett,hogy a tőle kérdező felé fordítsa a fejét,inkább tömködte tovább a szemetet meg tette a dolgát.
Egészen biztos,hogy a fenti videót nézted meg? :D :D
Tetüírtó 2014.12.06. 19:55:19
Tempus.Anh 2014.12.06. 20:01:29
(A nő kinézetével amúgy mi bajod, te talán elvégzed az ő munkáját?)
Azt elmondanám, a fentieken kívül, ha nem lenne róla tudomásod, hogy közintézményben filmezni teljesen jogellenes, erre engedélyt az intézmény vezetője adhat.
A többit nem ismétlem meg, mert szerintem ennyi infó elég ahhoz, hogy megértsd a mondanivalómat.
Tempus.Anh 2014.12.06. 20:06:11
Ezek orvosabbak az orvosnál és nyilván a jogaikat is jól ismerik, azaz náluk a kötelességek is a jogoknál kezdődnek.
drontal 2014.12.06. 20:42:40
Nem jogellenes a felvétel ebben az esetben.A felvételt bizonyítékként a hatóságoknak készíthette.Nem ő az első ember és nem is az utolsó aki csak így tudja az igazát bizonyítani,vagy bűncselekményt feltárni.Lásd: anno a hírhedt Nokiás doboz átvétele,pár éve a hulla részeg fideszes képviselő ittas vezetése,majd az őt elcsípő rendőr megfenyegetése,a fogyatékos gyermekotthonokban sajnálatos módon történő szexuális,és fizikai bántalmazások,az általános iskolákban egyre elszaporodó agresszív gyerekek,társaik ellen elkövetett testi sértései,ezek mind rejtett kamerás felvételek amit a hatóságok bizonyos esetekben igen is elfogadnak.
A videón a hölgyet nem inzultálja,nem fenyegeti,egy újjal nem ér hozzá,és a nővérszoba küszöbét sem lépi át.Kizárólagosan az édesanyja ellátatlanságának okáról érdeklődik az illetékes személyzettől.
Tempus.Anh 2014.12.06. 20:58:42
Azonkívül mivel bizonyítja, hogy a nővértől kiprovokált párszavas válaszban közölteknek köze van az anyja halálához?
A kórháznak orvosi dokumentációk állnak rendelkezésre adott esetben és - ne feledjük- a beteg gyógyíthatatlan, végstádiumú, halálos beteg volt, akit a kórház az utolsó percig kezelt és ápolt.
A fenti 150 komment során egészen részletesen leírtuk, hogy NEM történt semmiféle mulasztás vagy szakmai vétség, amely a beteg halálához vagy állapotának súlyosbodásához vezetett volna. Alkalomadtán egy bizonyos kezelések után átmenetileg is ROSSZABBUL van a beteg, mint azt megelőzően, ez besugárzások, kemoterápiás ülések esetén gyakori, úgyhogy tumorosoknál az állapot javulása vagy rosszabbodása nagyon relatív dolog, ebben jogi igazat keresni igen nehéz és a törvényszéki orvostanász ezzel nem is nagyon foglalkozik, annyira egyértelmű a betegség kimenetele.
A hozzátartozó simán elveszti a pert, ha addig fajulna a dolog.
she_wolf 2014.12.06. 21:22:55
Nővértől hiába is kérdezed meg a hozzátartozód gyógyszerezését, nem fogsz választ kapni, ugyanis nem kaphatsz! Arra válaszolhat, hogy a beteg evett-ivott-e rendesen, higiénés állapota rendben van-e. Minden másról ugyanis csak a kezelőorvos adhat felvilágosítást. Hiába tolod (vagy inkább nem tolod, mert nem mered) az arcába a telefonodat, egyebedet, csak annyira jutsz általa, hogy magadra rántod a vizes lepedőt. A nővér nem rendelhet el a beteg számára és nem is vonhat meg tőle önhatalmúlag semmit.
Olvasgatlak téged is, másokat is, de egyszerűen nem értem, mit lehet ezen ennyit csűrni-csavarni. Meg tulajdonképpen azt sem értem, hogy miért születnek meg egyáltalán ilyen posztok. Okés, én vagyok a hülye, ez stimmt, soha nem is vitattam.
DE: ha velem hasonló történik, akkor mi búbánatot várok egy ilyen poszttól, ill. annak utóéletétől? Nem azzal kellene kezdenem, hogy ha bajom van akkor lépek (betegjogi képviselő, ügyvéd, bíróság és a többi franc), és ha lezárult a dolog, akkor megírom, hogy kéremszépen ez volt és lett belőle, miért igen, vagy miért nem az lett a vége amit vártam. Ezzel már lehetne valamit kezdeni, lehetne akár másoknak is tanulság.
De adott egy gyors lefolyású, végzetesnek bizonyult betegség, és a friss, fájdalmas emléktől még nem szabadulva megvádolok bárkit/mindenkit, mert elvakít a bánat, és még nem tudok reálisan gondolkodni. És persze megint nem jelenek meg - mint az írás szerzője -, hogy pontosítsak, hiányt pótoljak.
she_wolf 2014.12.06. 21:31:13
A rejtett kamera lényege a nevében van: "rejtett". De itt egy előre kitartott mobiltelefonról van szó ha jól sejtem. Ha mégsem, javíst ki!:)
A rejtett kamerával készült felvételek készítéséről általában tud más is, nem csak a kamerát kezelő, és a felvételen látszó ember.
"A felvételt bizonyítékként a hatóságoknak készíthette."
Ez abban az esetben működik (szigorúan szerintem!), ha előre jelzi a hatóság felé, hogy ilyen szándéka van, ill. ha a hatóság zöld utat ad hozzá.
defné 2014.12.06. 23:56:35
Hogy hogy? Nem kérdezhetem meg,hogy a férjem,vagy a testvérem megkapta-e a szükséges gyógyszereit?
Nem kérdezhetem meg,hogy milyen gyógyszereket írt ki a kezelőorvosa? Részemről ilyet még soha nem tapasztaltam,de lehet ez a szabály,azt nem tudom.
Igen,a kedves poszter idedughatta volna a képét,legalább egy szó erejéig.Nagy kár,hogy nem tette.
neduddki21 2014.12.07. 11:22:35
Sokszor végig mentünk már ezen, mégis mindig újra előkerül. A bíróság elfogadja a felvételt bizonyítékként. Ami jogellenes, az a nyilvánosságra hozása, azt valóban nem lehetett volna, csak az érintettek engedélyével. Ez az eset teljesen más, mint a Hír tv által közintézményben megkísérelt engedély nélküli forgatás, mert a Hír tv nyilvánosságra hozás céljából akart filmezni (mi másért) engedély nélkül.
"Akkor azt képzeld el, ha megvágta a videót vagy a hangsávját megbuherálva megváltoztatta a nővér és közte zajló párbeszéd szövegét. Szerinted mennyire ad helyet a bíróság egy ilyen amatőr, a szereplője által nem engedélyezett videónak?"
Ha erre hivatkozik a másik fél, akkor szakértőt vesznek igénybe, aki megállapítja: megvágták-e, megváltoztatták-e a felvételt. Ha a szakértő azt állapítja meg, hogy a felvétel érintetlen, a bíróság elfogadja bizonyítékként, a szakértői vélemény nem kevés költségét pedig az érintett (alperes vagy vádlott), azt alaptalanul vitató fél nyakába varrja.
neduddki21 2014.12.07. 11:34:29
Ez abban az esetben működik (szigorúan szerintem!), ha előre jelzi a hatóság felé, hogy ilyen szándéka van, ill. ha a hatóság zöld utat ad hozzá."
Ez nem így van, l. fent. Sokszor előfordul ilyen felvételek felhasználása, elfogadják. Gondolj bele, hogyan lenne kivitelezhető az engedélykérés: T. Hatóság (melyik?!?)! Feltételezem, hogy anyámmal nem fognak megfelelően bánni, nem fogja megkapni az előírt gyógyszereit a közeljövőben, ezért kérem, szíveskedjenek engedélyezni, hogy a feltételezhetően érintett nővérrel ez ügyben lefolytatandó beszélgetésemről kép- és hangfelvételt készíthessek! Vagy hogyan másképp?
csakmotyogok 2014.12.07. 11:52:12
she_wolf 2014.12.07. 11:52:12
Nagyon köszönöm a választ, rajzolódik a kép:)
Az engedélykérést több lépcsőben képzelném el. Betegjogi képviselővel kezdeném, és rendőrséggel fejezném be, amennyiben alapos gyanúm van.
Nagyon nem vagyok járatos ilyesmiben, úgyhogy könnyen lehet, hogy vagy hülyeségeket írok, vagy csak túl naív vagyok.
A poszter már túl volt azon, hogy azt feltételezze, nem fognak megfelelően bánni az édesanyjával.
Ami pedig a nővért illeti, vele és az általa mondottakkal nem sokra menne egy peres eljárásban. Jó esetben éjszakás és nappalos nővérek váltják egymást (micsoda pazarlás!), nincs biztosíték arra hogy Gizike tudja mit csinál - vagy mit nem - Julcsika.
A nővér utasításokat hajt végre, és ebben az esetben a végzettséggel nem kapott túl sok észt szegény nővér, mert az lett volna a helyes reakció, ha azt mondja a hozzátartozónak, hogy a kérdéseivel forduljon a kezelőorvoshoz.
Egyébként nézd meg, hogy nem egy rutinos közszereplő hogy megzakkan, és beszél hülyeségeket, mikor a riporter beletolja a képébe a kamerát, mikrofont. Mit várunk akkor egy nővértől?
Azt meg hogy a poszter mivégre rántotta elő a kép és hangrögzítős cuccost, talán ő sem tudja:(
Nem mérvadó amit írok, csak agyalgatok:)
Tempus.Anh 2014.12.07. 11:54:44
Az ember amikor erre a pályára lép, valahogy azzal a lelkesedéssel teszi, ahogyan 1914. nyarán indultak a harcba rózsafüzéres pirospozsgás bakáink, akiknek azt ígérték, hogy egy rövid szerbiai piknik után haza is térnek "mire lehullnak a falevelek"...
Ehelyett megkapták a négy év háborút, a Bruszilov-offenzívát, Piavet, Doberdó és Isonzo poklát, a kezdeti lelkesedés átváltozott megkeseredett reményvesztettséggé, a hiábavaló harc érzetévé, amire a koporsófödelet aztán a vereség tette fel.
Egy idő után ezt érzi az eü. dolgozó is, szívét-lelkét, életét és vérét helyezi fel erre a pályára és aztán lassan kiég, megmérgeződik a lelke.
Úgyhogy amikor már a jó jönne, annak sem tud örülni.
Szóval senki ne higgye, hogy szívrepesve szemlélgetünk mi agyongyötört, erejük végén tántorgó nővéreket és haldokló, menthetetlen betegeket. Elveszteni egy kezelt beteget az orvos számára azzal egyenértékű, hogy meghal a lelke egy darabja.
És hatalmasnak kell lennie annak a léleknek, hogy egy bizonyos időn túl maradjon is belőle, használható mennyiségben.
csakmotyogok 2014.12.07. 11:58:37
she_wolf 2014.12.07. 12:16:20
De, megkérdezheted, és ha jogosult vagy a válaszra, akkor el is mondom neked én, a nővér, hogy anyukád tőlem megkapta a neki rendelt gyógyszereket.
De, megkérdezheted, hogy milyen gyógyszereket írt fel anyukád részére az orvos, de én, a nővér nem mondom meg neked. Azért nem, mert erről csak a kezelőorvos adhat tájékoztatást.
Saját tapasztalat: a betegfelvételkor - ha a beteg kommunikációképes - a betegfelvételi lapon szerepelnek az értesítendő személyek adatai, továbbá hogy ki kaphat tájékoztatást a beteg aktuális állapotáról.
Az én állapotomról, gyógyszeres kezelésemről kizárólag a férjem volt értesíthető, anyó-após letilva minden infóról.
Most pedig, mikor anyósom hosszú ideig kórházban volt, nekem feltűnt, hogy más gyógyszereket kap, mint tőlünk otthon, korábban. Nem a nővért fogtam vallatóra (semmire nem megyek ugyanis vele), hanem otthonról másnap betelefonáltam, és megkérdeztem, hogy anyósom kezelőorvosát mikor és hogyan érhetem el.
Legközelebb az orvos minden kérdésemet maradéktalanul megválaszolta, míg én anyósom lázlapját vizslathattam.
Ha gyógyszerosztáskor éppen bent voltam, akkor a nővér ideadta a gyógyszereket, és miközben anyósom akkurátusan egymás után bevette őket, én a nővérrel kedélyesen elbeszélgettem anyósom étvágyáról, esetleges szükséges beszerezni valókról, egyebekről.
Summa summárum: ha én pl. egy áruház cipőosztályán nem fotózhatok le egy skárpit, és nem küldhetem el a képét a hites uramnak, hogy ezért kérek kosztpénz emelést (mert a nagyonőr megtipor érte), akkor egy kórházban pláne nincs helye egy ilyen .....nem tudom minek nevezni....
she_wolf 2014.12.07. 12:21:13
"Természetesen az lenne a legfőbb elérendő cél, hogy jól felszerelt kórházakban kipihent, kedves, quasi egészséges, sok szaktudással felvértezett nővérek és orvosok fogadják a gyógyulni vágyókat."
Azt az országot úgy hívják:? Utópia:(
Még bilink sincs akkora, amekkorába mindannyiunk keze beleférne.
neduddki21 2014.12.07. 12:52:36
yogosan 2014.12.07. 12:57:15
neduddki21 2014.12.07. 13:03:45
Tempus.Anh 2014.12.07. 13:19:33
Valóban, Mórus Tamás-kategória egy ilyen állam, bár nem kizárt, hogy vannak jobb coronaria-kapacitású orvosok is tőlünk nyugatabbra.
neduddki21 2014.12.07. 13:25:24
she_wolf 2014.12.07. 13:29:03
Viszont bizonyítékot csak szabálysértéssel szerezhetek. Minden, magára valamicskét is adó intézmény kifüggeszti legalább egy helyre a különböző rögzítős cuccok bevitelére, használatára vonatkozó tiltó feliratot.
Nem sánta ez a dolog valahol? Ugyanis ha mégsem bizonyul bizonyítéknak a felvétel, akkor szívok, mint a torkosborz.
Meg akarok valakit fingatni és a végén én húzom a rövidebbet?
Valahogy ez nagyon nemgyerebe....
@yogosan:
Azért az orvos sem egy mesebeli lény, hogy csak úgy eltűnik:o Igaz, tényleg bele kell csimpaszkodni a köpenyébe néha, de azért nem elérhetetlenek, ne mondd már!:)
Ha egy osztályon információáramlási kupleráj van, ott nagyon nagy a baj:(
Nővérhez fordulni nem éppen célravezető, mert ő nem fogja tudni megmondani, milyen indíttatásból kapja (vagy nem) azokat a gyógyszereket a beteg.
she_wolf 2014.12.07. 13:35:47
Nem, nem tiltott le:)
Én annak idején azért nem engedtem meg hogy felvilágosítást kapjanak, mert tudom, hogy nem tudták volna helyén kezelni, megérteni hogy mi mért történt/történik akkor.
Hatalmas társadalmi szakadék volt köztünk, az egyetlen kapocs köztünk a mindannyiunk által imádott fiuk volt. Aztán szépen összecsiszolódtunk, mára a kölcsönös bizalom és szeretet maradt meg, letisztulva:)
Tempus.Anh 2014.12.07. 13:43:09
Tempus.Anh 2014.12.07. 13:44:16
szsuzsanna 2014.12.07. 13:48:29
-Szerintem, sajnos, még mindig, nagyon-nagyon "kicsi a reklámja", -a hospice-oknak, -amikből, lehet, hogy (ezért is) nagyon kevés van!!! -ADHATÓ,(sajnos csak az "egyik"), 1%-os ADÓ!!!)
Én, eddig, a hospice-okról kizárólag csak JÓT tapasztaltam, hallottam...
KELL,(lene), hogy legyen egy hely, ahol, (viszonylag) "jó", (elviselhető) legyen a "vége", -amennyire a "tudomány", -és főleg, az "emberséges ellátás", -(ami, akár, cigivel, piával, bármivel elviselhetőbbé teheti)...
Tempus.Anh 2014.12.07. 14:03:00
she_wolf 2014.12.07. 14:07:01
Pontosan!:) Ha számot kellene vetnem az életemmel, a benne történt jó és rossz dolgokat mérlegelve csak azt mondhatom, nincs miért panaszkodnom. A mindennapi apró-cseprő bosszúságok, betegségem, ami velem hamvad majd el egyszer sehol sincsenek némely ember bánatához, békétlenségéhez, fájdalmához viszonyítva.
Nem azt mondom, hogy mindenki mindent sztoikus nyugalommal fogadjon és viseljen el, mert a szenvedély lendületet, gyakran értelmet ad, hajt, és különben sem vagyunk birkák. Legalábbis remélem:) De szerintem szükséges felismerni, hogy meddig lehetünk harcosok, és mikortól ne akarjunk áldozatokká válni.
drontal 2014.12.07. 14:07:32
Nem állok én egyik oldalon sem,de azért az,hogy egy végstádiumos rákbeteg asszonyt a kórházi személyzet semmilyen formában nem lát el,ezt a gyermekének kell naponta csinálni,ez azért roppant érdekes hozzáállás a szakmához.Én nekem senki ne hozza mentségül a 12 órás munkabeosztást,mert ez a beteg a munkaidő megkezdésekor sem kapta meg azt ami járt volna neki.Itt nem csak az volt a probléma,hogy a gyógyszereit nem adták be neki.Más formában sem kapott ellátást.
Nem mosdatták,nem etették,nem itatták,a gyógyszerit is hol kapta hol nem,az infúziót amikor sikerült vénát találni,az erősítő italát külön kellett kérni.Ezen az alapon otthon is ápolhatta volna az édesanyját,aki a szerette körében hunyta volna le a szemét örökre és nem ilyen körülmények közt,kiszolgáltatva az osztályon dolgozó ápolónők váltakozó hangulatingadozására.
Tempus.Anh 2014.12.07. 14:11:34
she_wolf 2014.12.07. 14:13:00
Az az író, aki írásjelek nélkül úgy tudja átadni a közlendőjét hogy az olvasó pontosan megértse a mondanivalót, egészen biztos, hogy tud valamit. Írás-és hangulatjelek nélkül elvesznék:) Ugyanakkor ezek túlzott alkalmazása nekem kicsit visszatetsző (mondanivalótól függetlenül). De ez nem baj:)
she_wolf 2014.12.07. 14:20:57
Légy nyugodt, meg fogod kapni, hogy a poszter egyedül van (néha többes, néha egyes számban ír) testvér, család nélkül, dolgozik, látogatni is csak rövid időre tud menni.....mindez akár elfogadható magyarázat is lehet. Egy esetleges áthelyezésre viszont nem az, ez kétségtelen.
Tempus.Anh 2014.12.07. 14:52:08
Tetüírtó 2014.12.07. 14:55:08
Tempus.Anh 2014.12.07. 15:08:42
Tempus.Anh 2014.12.07. 17:06:39
Ha még láttál gyilkos pszichopatát alakítani, hát ő ennek nagymestere ebben a filmben.
she_wolf 2014.12.07. 17:39:25
Gyilkos pszichopata? Ma kellemes napom volt, de evidenciában tartom vérszomjasabb napjaimra, köszi!:)
Az ilyen karaktereket nagyon ritkán látni jól megformálva, mert általában elhajlik valamely sablon irányába, amitől már nem hiteles. Kíváncsivá tettél:)
mnika88 2014.12.07. 17:56:06
Tempus.Anh 2014.12.07. 17:59:41
Ebből formálódott felejthetetlenné.
7 éves a film, de bármelyik kockáját újra- és újranézve megunhatatlan. Számomra legalábbis. :)
Tempus.Anh 2014.12.07. 18:00:31
Ez is kultfilm már, a Se7en...
mnika88 2014.12.07. 18:06:07
Jujj Tempus,ennyire bejönnek a pszichopaták??Megnézném a pincédet...:D
Amúgy a pszichopatológiát már nem csak súrolja azoknak a fantáziája,akik Fűrész filmeket kitalálták.Színtiszta elmebetegség.
she_wolf 2014.12.07. 18:10:11
Freeman számomra eleve garancia egy jó filmre, Spacey nálam középszerű, Pitt meg kinőtte a nyálgép imidzsét Ezt tartottam róla én is korábban, aztán mást is észrevettem, nem csak a baltával pattintott arcélét:D
Titanic. Nálam iskolapéldája annak, hogy hogy lehet idejekorán megutáltatni valakivel egy egyébként jó filmet:(
Celine Dion hangja egy csoda, de már tikkeltem tőle, ha meghallottam.
Pláne franciául!
she_wolf 2014.12.07. 18:23:12
Ottan én is jártam egyszer, bibibííí (mármint az egyik kutyáson):PD
Csak egy idióta magyar turistának lehet annyi esze, hogy shortban és ujjatlanban lanovkázik fel a hófödte Teidére. Ez voltam én, a majmok bolygóján. Kékülő szájjal, libabőrösen, rákvörösre égve. Pedig sosem voltam Vasas-drukker:(
És egyetlen pata bácsival sem találkoztam, biztos eltévesztettem a kikötőt:)
Jó, holnap nekifeszülök, elvégre is hétfő lesz és ez éppen elég ok:)
@mnika88:
Csodálkozol? Ma már az számít elmebajosnak, aki normális:(
mnika88 2014.12.07. 18:23:57
Szerintem Spacey abban a filmben iszonyat jó hozta a pszichopata gyilkost,az a tekintet,az a hűvösség.Naggyon jó volt.Pitt nekem a mai napig nem szimpi,talán a Trójában,meg a Joe Blackban tetszett az alakítása,meg persze ebben a filmben.
A Titanic pedig számomra kikezdhetetlen,de én mondjuk Cameron többi filmjéért is rajongok.:)
she_wolf 2014.12.07. 19:02:40
Nem kispályás Spacey, csak nem dőlök a kardomba, ha lemaradok róla:)
Cameron nagy koponya, és nagyon termékeny, szerencsére!:)
Tempus.Anh 2014.12.07. 19:14:04
Tempus.Anh 2014.12.07. 19:15:41
Tempus.Anh 2014.12.07. 19:17:08
mnika88 2014.12.07. 19:22:48
@Tempus.Anh:
Én egy pszichopatával sem találkoznék,mármint kettesben nem maradnék velük nappal sem(aztán kitudja mennyivel futunk össze,nap mint nap...). :)
she_wolf 2014.12.07. 20:07:01
Nem sokat tévedsz, de látszik a tudatos, és törődő tájépítés. Remélem, nem vadulnak jobban el:)
Nagyon sokat számít, ha az ember megteheti, hogy béreljen egy autót, és ne csak a kötelező köröket fussa végig. Számomra ezért feledhetetlen amit ott láttam 2 hét alatt.
Megkukkoltam hová vágyakozol, nem csúnya hely:) Ennél többet nem tudok róla.
Lenne a világon néhány hely amit nagyon szívesen látnék, de ha nem adatik meg több, akkor is jó és szép volt amiben eddig részesültem.
A pszichopaták biztosan nagyon érdekesek, de én nem szeretek félni. Sem embertől, sem állattól, sem a természettől.
she_wolf 2014.12.07. 20:13:45
Granulálok!:)
És most ahogy Oszkáréknál is szokás, mondj szépen köszönetet! Segítsek?
"Köszönöm mig54-nek, Tempus Anh-nak", blablabla...:DD
Tempus.Anh 2014.12.07. 21:24:15
Tempus.Anh 2014.12.07. 21:30:11
she_wolf 2014.12.07. 21:39:24
Kívánom, hogy sikerüljön eljutnod oda, gondolom, ez fontos Neked:)
A klímája nem lehet rossz.
Én meg vagy Közép-ill. Dél-Amerika, vagy Észak-Európa, Észak-Amerika felé kacsintgatnék a természet iránti érdeklődésem okán:)
Tempus.Anh 2014.12.07. 22:05:07
Ha a mi hajósaink is kimerészkedtek volna a Földközi-tengeren túlra, talán nekünk is lenne egy trópusi magyar szigetünk valahol. :)
she_wolf 2014.12.07. 22:26:49
Ne bánkódj, a magyarok mindenhol ott vannak, csak itthonról hiányzik néhány. Akit meg szívesebben látnék mondjuk Indiában, vagy valamelyik most született vulkanikus szigeten, az itt szívja a vérünket...
Megyek tentikébe, jó éjt!:)
Tempus.Anh 2014.12.07. 22:33:29
mnika88 2014.12.07. 23:14:33
Mindig lenyűgöz a történelem tudásod,pont olyan vagy,mint apukám volt,ő is kente-vágta ki,hol,mikor,miért halt,küzdött,mindent tudott a magyar történelemről.Kislány koromban is gyakran vitt "régészkedni" és mindig elmesélte,ha találtunk valamit, mire használták több száz éve.
Szval le a kalappal előtted is Főorvos Úr! :)
Tempus.Anh 2014.12.08. 07:14:52
she_wolf 2014.12.08. 23:24:00
Én meg lapulok, mint szar a gazban, mert számomra a történelem nagyjából az ókorral véget is ért:) Mármint az iránta való érdeklődésem. Pedig szegény apám próbálta vonzóvá tenni a számomra, mert ő is nagyon szerette és tudta is. De inkább lelkesen elmagyaráztam neki, hogy miért olyan egyszerű megérteni a macskák és a kutyák közötti ősi ellenségeskedést:)
norbertat55 2014.12.11. 12:44:02
Rókaregeróka 2016.12.11. 20:28:21
A történet sem semmi, de ez , így...
Döbbenetes.
Bár apukámat sem táplálta senki, és ezen elborzadtam, mert anyum nem a szomszédból járt látogatni, még jó, hogy ingyen utazhatott, és mikor beödémásodott úgy a keze, hogy nem tudta megfogni a kanalat, megetette szegényt, mert apu panaszkodott, hogy segíts már enni, itt nem segít senki :(
Szörnyű a kiszolgáltatottság :(
Részvétem!
Az utolsó 100 komment: