Terhesség, vagy még sem?

2011.10.09. 08:57

Kedves Olvasók!

Már 15 hónapos volt a kisfiunk és úgy gondoltuk párommal, lassan ideje, hogy jöjjön a kistesó. Nem erőltettük a dolgot, nem akartam azon agyalni folyton, hogy összejön-e, csak rábíztuk magunkat ismét a természetre. Sajnos a következő hónapba is megjött. Nem keseredtem el, gondoltam majd talán a jövő hónapba.

Eltelt másfél hét, a menstruáció rendben lezajlottâ026már el is felejtettem, mikor hírtelen görcsök törtek rám. Gondoltam jön a középidő, biztos peteérés és azért görcsölgetek. Bevettem egy görcsoldót és csillapodott. Majd este fürdés után lépek ki a kádból és egyből elöntött a vér. Csorgott végig a lábaimon, már törölköző kellett felfogni. Pár perc és csillapodott picit,de nagyon görcsöltem és fájt a hasam. Betettem egy óriási betétet és rohantunk a nőgyógyászati osztályra keresve az ügyeletes orvost. Szerencsénk volt, mert csak 10 percet kellett várni.

Megvizsgáltak és megállapította az orvos, hogy nem vagyok, vagy voltam terhes, hanem méhgyulladásom van. Elkezdett hülyének nézni, nem e lehet, hogy ez a rendes havi vérzésem, és nem ami volt pontosan időben. Azt gondolom, hogyha ezt egy aluliskolázott putritól kérdi, megérteném, de 27 évesen túl egy szülésen már talán meg tudom ítélni, mi a normális és mi nem. Hiába mondtam az orvosnak, hogy nagyon véreztem, de erősködött hogy most nincs jelentős mennyiségű vér a hüvelybe. Nem csoda, hiszen özönvízként öntött el, kiürült. Kérdeztem, nem e lehet hogy elvetéltem, de még le is teremtett, hogy nem értem, hogy kizárta a vizsgálattal a terhességet. Kértem, hogy csináljon egy ultrahangot, de azt mondta: nem indokolt. Kaptam vérzéscsillapító cseppet és antibiotikumot a gyulladásra.

Öt napig otthon voltam, olvasgattam a papírt amit kaptam: rózsaszínes folyásâ026 kinek mi. De ki vagyok én, hogy felülbíráljam egy orvos döntését. A 4. napon már lecsillapodott a vérzés, nem is csoda ennyi Ergam csepptől. 5. nap viszont ismét éjjel elöntött a vér. Ugyanaz az orvos. Hiába mondtam a dokinak ismét, hogy ömlik a vérem, ugyanazzal hazaküldött. Sőt hozzátette, hogy a gyulladásom szépen csökkent, szedegessem a cseppet és elmúlik. Az ömlik, az nálam annyit jelentett, hogy a létező legnagyobb betét és a bugyim is azonnal átázott, amint felálltam.

Ismét eltelt 4 nap, már alig véreztem, dolgozott bennem az Ergam csepp. Jött az este, majd a kínok kínja. Már lábon is alig tudtam megállni, ismét véreztem, csak most a fájdalom volt elviselhetetlen. Párom ekkor már nagyon megijedt, gondoltuk hogy nagy a baj, nem holmi gyulladás. Gyorsan áthívtuk a szüleimet a picire vigyázni és ismét uzsgyi a kórházba. Szerencsénkre a főorvos volt bent ügyeletben. Odaadtam a papírokat amit korábban kaptam. Megviszgált, látta, hogy nem egyszerű gyulladásról van szó. Nem találgatott, gyorsan átvitt az ultrahang szobába, el is képedt amit látott. A hasüregem már tele volt vérrel és voltak olyan dolgok is, amit már be se tudott azonosítaniâ026stb. Megkérdezte mikor ettem utoljára, majd 10 perc múlva kötötték be az infúziót és rohantak velem a műtőbe. Azt mondták, hogy még épp időbe értem be. Behívtak még egy másik orvost is asszisztálni majd már csak arra emlékszem, hogy ébreszt a párom és mondogatják, hogy nyissam ki a szemem.

Mint kiderült méhen kívüli terhesség volt. Ráadásul a petevezetőm eldurrant, ki is kellett venni. Nahát, mégiscsak terhes voltamâ026. Ennyin múlt volna, hogy megnéz az első orvos ultrahangon, és akkor megúsztam volna egyszerűbben. Most jobb oldalról már nem eshetek emiatt teherbe. 50% esélyem maradt, a doki pedig továbbra is praktizál. Még bent tartottak négy napot, ennyit ír elő a protokoll, azalatt a lelkiismeretfurdalásos doki minden nap benézett, mentegetni próbálta talán magát.

Azóta a főorvoshoz járok rendszeresen ellenőrzésre, talán összejön az a nagyon várt baba. Mondanom se kell, hogy a korábbi császármetszésemet kellett újra felvágni, és ismét átélni a gyerekágyas időszakot, de sajnos bébi nélkül. Tanulságot csak annyit vontam le, hogy sajnos nem elég egy orvos véleménye. Ha tovább várok, mi lehetett volnaâ026jobb nem is belegondolni.

Ez volt az én történetem röviden egy zalai kórházból.

Anett

Van egy sztorija a magyar egészségügy helyzetéről? Megváratták, félrekezelték, megalázták, vagy ellenkezőleg, csupa jót tapasztalt? Küldje el történetét a praxisblog@yahoo.com címre, vagy használja megújult kórházértékelőnket!

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Szeretném látni az összes kommentet! (237)
Az utolsó 100 komment:

zagadka 2011.10.11. 12:02:26

Válaszoljon vki! Mi a baj a szolgáltatással? Vagy egész mást gondolunk bele? Erre már láttam itt példát. (BrainCell)
Én tudnék felelni, hogy miért nem egyértelműen szolgáltatás az orvos munkája, ha engem kérdeznének. De tőletek nem hallok még hasonlót se, ami indokolná.
De a legtöbben elutasítják a "Szolgáltató" megközelítést. Mintha megalázó lenne.
Nem pénzért dolgoztok? Nem ezért mentek külföldre? Nem ebből vezetitek le, hogy nem is lehet nagyobb gondoskpodást, felelősséget elvárni. Ki van közületek Afrikában ebolások között, csak ellátásért?
Nem akarok a "társadalmi munkamegosztás" kifejezéssel dobálózni. De ennek vagyunk részei. Én megteszem a magamét, tegye meg más is. Jól! Jelenleg a pénz ezekben a "cserékben" a közvetítő. Erre tudok hivatkozni, amikor a munkámért (Aminek élvezed a hasznát több síkon is) esetleg nem azt kapom, amit elvárok (elvárhatok?).
Pénz, mindenhol pénz. Nincs ezzel semmi baj. Csak nem kell letagadni.

Kommentek:

PRAXIS

Médiaajánlat

Friss topikok

Közösség

Szerzői jogok

Blog