Aki idős, az nyugodtan felfordulhat
Van egy sztorija a magyar egészségügy helyzetéről? Megváratták, félrekezelték, megalázták, vagy ellenkezőleg, csupa jót tapasztalt? Küldje el történetét a praxisblog@yahoo.com címre, vagy használja megújult kórházértékelőnket!
Tisztelt blog!
Fél évvel ezelőtt tragédia történt a családunkban, elveszítettük édesanyám anyukáját, a nagymamámat. Nem volt már fiatal, 81 éves lenne, de sajnos már nem lehet velünk. Talán megmenthették volna a életét, ha a háziorvosunk nem bagatellizálja el az állapotát. Ott kezdődött a dolog, hogy az állapota elég hirtelen elkezdett romlani. Szellemileg teljesen jól volt, de fizikailag lerobbant szegény.A mozgása bizonytalanná vált, emellett sokat szédült és köhögött is és a lábát fájlalta. Mindez tavaly nyár elején történt. Egy ideig kérleltük, hogy hagy vigyük el orvoshoz, de nem akart menni, amikor viszont az állapota súlyosabbá vált, azaz a vény nélküli fájdalomcsillapítók nem enyhítették a fájdalmait és a rosszullétek állandósultak, akkor engedett a kérésünknek, elmentünk a háziorvosához.
Az orvos megvizsgálta, írt fel neki erősebb fájdalomcsillapítót,a köhögésére szintén adott receptet, de vizsgálatra nem küldte el, még egy nyamvadt vérvételre sem. Amikor rákérdeztem, hogy nem kellene-e esetleg mégis, akkor kioktatott, hogy abba szóljak bele, amibe értek, a nagyi majd jobban lesz. Hát nem lett. A fájdalmai nem szűntek, csak erősödtek, a köhögése is erősödött, szóval, nem lett jobb az állapota. Körülbelül három héttel az első "vizit" után ismét elvittük a nagyit, hogy ismét nézze meg az orvosa és esetleg már intézkedjen is. Közben a nagyi velünk veszekedett, mert neki még tényleg szentírás volt, amit az orvosok mondtak,azt mondogatta, hogy majd csak jobban lesz, ha egyszer azt mondta az orvosa.
Sajnos a második találkozás sem lett sikeresebb, mint az első. Ismét gyógyszerek, ismét elmaradó labor és más vizsgálatok, ismét kisebb összezördülés. Majd újra teltek a hetek és megint nem volt javulás tapasztalható, sőt. Így zajlott a helyzet harmadszor és negyedszer is, közel három hónap telt el ezzel a halogatással. Végül az egyik alkalommal, amikor átmentünk a nagymamámhoz, akkor mutatta, hogy a lába nagyon csúnya lila, majdnem fekete. Azonnal a mentőket hívtuk. Trombózissal vitték kórházba, ahol végre nem csak gyógyszerezték és hagyták rosszabbodni az állapotát, hanem elkezdték vizsgálni és kezelni is. A trombózist viszonylag hamar kikezelték, de közben elég aggasztó dolgok derültek ki a vérvételből, illetve a szövettani vizsgálatokból. Itt jegyezném meg, hogy a kórház itt egy véleményem szerint nagy hibát követett el, mert nem tájékoztatott bennünket, sem a nagymamámat a helyzetről. Gyakorlatilag a kezünkbe nyomták a zárót és annyi. Minden más tekintetben jó és hibátlan munkát végeztek, de ez azért tüske maradt.
Otthon nekiálltunk kibogarászni a zárón található dolgokat és sajnos azt találtuk, hogy valamilyen daganatos betegséget diagnosztizáltak a nagymamámnál. Neki nem szóltunk, de mindenképpen meg akartuk tudni, hogy mégis pontosan mi a helyzet, ezért már a következő napon felkerestük az orvosát a záróval. Az orvos megint csak lég magas lóról beszélt, nem volt hajlandó a mi halandók nyelvén kommunikálni, de azt megértettük, hogy tüdődaganatról van szó és hogy elég nagy a baj. Kérdeztük, hogy akkor most mi a teendő, erre azt a választ kaptuk, hogy majd elválik, vigyük el a nagyit hozzá, majd elküldi az onkológiára. Kijönni nem volt hajlandó.
Visszavittük, majd kaptunk beutalót, irány az onkológia. Ekkor a nagyi már természetesen felfogta, hogy tényleg nagy a baj. Mindenféle vizsgálat történt, majd tapintatosan közölték velünk, hogy nincs remény. A tüdődaganat, már áttéteket képezett, a nagyinak maximum egy éve van hátra. Sajnos túl későn sikerült felismerni a betegséget, így a kezeléseknek már nincs releváns hatása, ezért nem is kaphat, Na most én nem vagyok orvos, de ha az a hónapokig tartó hercehurca nincsen, és időben elküldi a háziorvos vizsgálatokra, akkor még lett volna esélye a harcban.Így sajnos nem lett.
A háziorvosa annyira sem volt hajlandó, hogy egyáltalán egyszer is ránézzen, kijöjjön hozzá a következő három hónapban. Ha elmentünk hozzá, írt neki gyógyszert, de azért is könyörögnünk kellett, hogy erősebb morfin tartalmú gyógyszert írjon, mert szegény nagyinak nagyon nagy, szinte elviselhetetlen fájdalmai voltak.Borzasztó volt végignézni, ahogy fogy, ahogy a hangja eltűnik, de nem akartuk kórházba küldeni, hogy ott egyedül haljon meg. Elhoztuk magunkhoz, ápoltuk az utolsó percig, amikor már teljesen magatehetetlen volt. Aztán itt hagyott bennünket.
Persze, mindannyian tudtuk, hogy egy több, mint 80 éves idős asszonynál már a halálra fel kell készülni, de úgy gondolom, úgy gondoljuk, hogy azért, mert ő idős volt, megérdemelhette volna, megkapja az esélyt a gyógyuláshoz, az élethez. Hónapokig Algopyrint és szopogatós köhögéscsillapítót kapott, nem számított, hogy rosszabbodik az állapota, egyszerűen az orvosa oda sem bagózott, nem küldte el sehova, semmilyen vizsgálatra. Ha nincs a trombózis, soha nem derül ki, mi okozza az állapotának romlását. Nyilván úgy volt vele, hogy aki idős, az már nyugodtan felfordulhat, de ha nem is akarok ennyire drasztikusan fogalmazni, akkor is az z igazság, hogy nem járt el lelkiismeretesen és az esküjének megfelelően. Honnan tudja, hogy nem élte volna meg akár a 100 évet? Egyszerűen nem tudom felfogni, hogy valaki úgy dolgozik orvosként, hogy ennyire nem törődik a betegeivel.
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
macska69 2011.08.09. 07:08:17
Részvétem.
Anyukám körzeti/háziorvosa - végre nyugdíjba ment, csak előtte kinyírta a körzetét- annak idején, amikor orvost kellett választani nagy csinnadrattát tartott, hogy ő aztán a hű, de gondos, ő aztán a tuti orvos, hozzá adják le a betegek a papírjaikat, nem fogják megbánni. Nos, ez a döntés, hogy őt kérték fel orvosnak, sokak életébe került, mert egy felelőtlen, nagyképű, arrogáns nőszemély volt, aki nem kegyeskedett foglalkozni a betegeivel. Nem ment ki infarktushoz- utólag derült ki, tehát nem eleve ahhoz hívták- és nem ment ki a járóképtelen betegéhez sem, üzente, hogy ő ki nem megy senkihez, mert fáradt, pedig külön hangsúlyozta az elején, hogy nála nem marad beteg látogatatlan, ellátatlan, a fekvőkhöz nővérkével megy és elviszik a levett vért, senkinek nem maradhat el a rendszeres ellenőrzése és gondozása azért, mert nem tud saját lábán lejönni, stb..., nem sorolom. És mondanom sem kell, hogy ő volt az, akinek anyukám halálakor -amiben ludas volt alaposan- nem volt egy együttérző szava sem, annyit mondott: hát minek vitték kórházba. Ez a doktornő addig feszítette a húrt, amíg a betegek eljutottak arra a szintre, hogy rendelési időben kirángatják a folyosóra és közösen megverik! Aztán az egyik nap csoda történt, mentek a betegek és egy új orvos fogadta őket, az előző pedig tán megneszelte, hogy itt akár el is püfölhetik, szó nélkül, fű alatt elsunnyogott nyugdíjba. Mire ezt a döntést meghozta, már sokan belehaltak az ő "törődésébe".
Most boldogok a betegek, mert az új orvos kedves és tisztelettudó, nem mindenre azt mondja, mint az elődje, hogy maga már öreg, az a baja, mit kezdjek én ezzel...
Vannak gonoszdi orvosok, vannak gonoszdi pékek, buszvezetők, és minden szakterületet felsorolhatnánk, de valóban az egészségügyben szerzett negatív tapasztalataink sebeznek a legjobban és van, hogy a mulasztást nem lehet egy bocsánatkéréssel elintézni, van, hogy egy betegséget nem lehet "visszacsinálni."
VaTi 2011.08.09. 07:24:47
ccke 2011.08.09. 07:40:39
A háziorvos nagyot hibázott, még akkor is, ha valószínűleg korábban sem tudták volna megmenteni az anyukát. Egy ilyen korú betegnél általában nem lehet nagy, radikális műtétet végezni, komolyabb kemoterápiát sem igazán.
Azt nem értem, hogy miért nem próbáltatok más orvost, ha 1-2x elvittétek a sajáthoz, de láthatóan nem foglalkozott érdemben a beteggel.
@macska69: ugyanez, ha rossz a háziorvos, nem megverni kell, hanem másikhoz menni(hacsak nem kis falu egyetlen orvosa) A háziorvosok döntő többsége vállalkozó, így piaci elv érvényesül: aki rossz szolgáltatást nyújt, elmennek a betegei, csődbe megy a praxisa.
Borcsika 2011.08.09. 07:52:55
Háziorvos: nekem eddig csak jó tapasztalatom volt velük kapcsoaltban. költözés miatt már a 3.-at "fogyasztom", de soha nem csalódtam bennük. A mostani olyannira gondoskodó, hogyha egy éve nem látott minket (mert nem voltunk betegek, náthával meg nem rohangálunk hozzá), kiküldi a beutalót vérvételre, ekg-ra postán,és bekéri a rendelőintézetből a leleteket. csak akkor hív, ha eltérést lát. hozzá nagyon sok ismerősömet irányítottam már a környékünkön. és nemcsak a mi (30-as) korosztályunkkal ilyen kedves, és gondoskodó, hanem az idősekkel is foglalkozik, tisztelettudó, és becsületes.
Dr.laikus PhD 2011.08.09. 08:10:25
Háziorvosi, házi gyermekorvosi ellátás
15. § (1) A háziorvosi, házi gyermekorvosi (a továbbiakban együtt: háziorvosi) feladatok rendelési időn kívüli ellátására ügyeleti szolgálatot kell szervezni, illetve azt központi ügyelet útján kell ellátni.
(2) Ügyeleti szolgálat a háziorvosoknak a sürgős - a következő rendelési időig nem halasztható - orvosi tevékenységek elvégzése céljából szervezett szolgálata.
(3)
(4) Az összevont háziorvosi ügyelet
a) változó telephelyű ügyelet: ha az adott napon az ügyeletet ellátó háziorvos rendelője az ügyelet helyszíne,
b) azonos telephelyű ügyelet: ha az adott ügyeleti körhöz tartozó háziorvosok ugyanazon a helyszínen látják el az ügyeleti szolgálatot.
(5) Központi ügyelet az érintett háziorvosi körzetek lakosságának folyamatos vagy meghatározott időben történő alapellátási szintű sürgősségi ellátása az adott területet ellátó mentőszolgálattal együttműködve.
(6) Az ügyeleti szolgálatot, valamint a központi ügyeletet (a továbbiakban: ügyelet) a területi ellátási kötelezettséggel működő háziorvos az önkormányzattal, illetve intézményével kötött szerződésének megfelelően látja el. A területi ellátási kötelezettség nélkül háziorvosi tevékenységet végző orvos az ügyelet működtetőjével kötött szerződésben rögzített feltételek szerint működik közre az ügyelet ellátásában.
(7) Az ügyeletre beosztott orvos akadályoztatása esetén - jelentési kötelezettség mellett - maga gondoskodik helyettesítéséről, ha ez nem lehetséges, akkor az ügyelet működtetője köteles gondoskodni a helyettesítésről.
(8) Az ügyelet rendjét a rendelőben, illetve azon kívül kifüggesztett, jól olvasható tájékoztatón kell közölni a lakossággal.
(9) Az ügyeletet teljesítő orvos
a) orvosi ellátásban részesíti
aa) a rendelőben megjelent járóbeteget, sérültet,
ab) hívásra otthonában, tartózkodási helyén a fekvőbeteget, sérültet,
ac) heti pihenőnapon és munkaszüneti napokon a folyamatos gyógykezelésre szoruló beteget;
b) gondoskodik
ba) a kórházi, szakorvosi ellátásra szoruló beteg kórházi beutalásáról, szakorvosi vizsgálatra, gyógykezelésre utalásáról,
bb) szükség esetén a betegnek az illetékes intézetbe történő szállításáról;
c) igazolja a beteg keresőképtelenségét;
d) hatósági megkeresésre vagy a sérült kérelmére orvosi látleletet készít, és azt kiadja a hatóság részére, illetőleg a külön jogszabályban foglalt térítési díj megfizetését követően a sérültnek;
e) hatósági megkeresésre a betegnél (sérültnél) általános orvosi vizsgálatot végez, véralkohol-vizsgálathoz vért vesz, drogtesztet, illetve egyéb szükséges vizsgálatokat végez;
f) rendkívüli esetben (tömeges sérülés, mérgezés, elemi csapás stb.) a mentést megszervezi, és mindaddig irányítja, amíg a mentőszolgálat orvosa a helyszínen a mentés irányítását át nem veszi;
g) ellátja a halottakkal kapcsolatos rendelkezésekben előírt feladatokat.
(10) Az ügyeletet teljesítő orvos gondoskodik arról, hogy a beteg kezelőorvosa megfelelő tájékoztatást kapjon az általa nyújtott ellátásról.
Mindezek a felsorolt feladatok nem a rendelést végző háziorvost, hanem a rendelési időn kívül szervezett központi ügyelet orvosának a feladatát képezik, a hatályos miniszteri rendelet alapján.
A rendelési idő a működési engedélyben feltüntetett, a háziorvos által az orvosi rendelőben végzett munka időtartam, rögzített heti beosztásban.
macska69 2011.08.09. 08:11:47
Nekem van egy nagyon cuki háziorvosom, aki a lakhelyemhez képest fényévnyire rendel, de ha pusztulaton vagyok is elvergődök hozzá, mert a lakóhely szerinti orvostól kijelentkeztem. A lakhely szerinti orvos(nő) is egy tünemény, kedves, alapos, csak összezavart vele amikor az első alkalommal elmentem hozzá és azzal fogadott, hogy mi a bajom, mit akarok szedni rá és meddig akarok otthon maradni. Én tudjam? De nem ezért jelentkeztem ki tőle, hanem mert olyan helyen van a választott orvosom, ahol fél órán belül minden labort elkészítenek, nincs időpont kérés és a doki sem nyomja ész nélkül a betegekbe a gyógyszert. Azt hiszem ez elég ütős érv mellette.
Egyébként rengeteg történetet tudnék mesélni az orvosokról, voltam közöttük eleget, (normál esetben csak szűréseken lát orvos), a történetek közt lenne hajmeresztő is bőven és mégsem mondhatnám, hogy elvesztettem a bizalmamat, vagy nem szeretem őket. Persze ebben sokat játszik közre, hogy anyukám is egész életében nővérke (kórházi és körzeti is)volt, később asszisztens, sokat mozogtam abban a közegben és láttam az orvosok emberi arcát is, sokszor meglepő, hogy mekkora a különbség mentalitásban az orvos és a mögötte rejlő privát ember között.
El Visco Stello (törölt) 2011.08.09. 08:16:09
Dr.laikus PhD 2011.08.09. 08:33:16
a háziorvosi, házi gyermekorvosi és fogorvosi tevékenységről
net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=A0000004.EUM
2. § (1) A háziorvos személyes és folyamatos orvosi ellátást nyújt az egészségi állapot megőrzése, a betegségek megelőzése és gyógyítása céljából. A háziorvos rendelési időben a betegeket - sürgős ellátást igénylő eset kivételével - az érkezés igazolt sorrendjében fogadja. A háziorvos legalább a rendelési ideje egy részében, illetve a tanácsadás során előre programozható betegellátás keretében előjegyzés alapján végzi a betegek szűrését, gondozását és ellátását.
(2) A folyamatos ellátás keretében a háziorvos hetente legkevesebb 15 órát, de munkanapokon naponta legkevesebb 2 órát rendel.
giulio.freeblog.hu/
Mosómaci 1. 2011.08.09. 08:39:44
SusanneF 2011.08.09. 08:42:44
Ellene aláírásgyűjtés folyt,az ő körzetében is sokan meghaltak,megsínylették,hogy nem máshoz tartoznak.....
Én megörököltem Őt,mert akit én választottam,svédországba távozott.
A Poszthoz:
Részvétem!
Az én édesanyám is 81 éves volt,amikor elköltözött az örökkévalóságba...
Nem tudni,hogy ha nem így történnek a dolgok,mi is lett volna,de a tüdőrák csúnya dolog,és áttétnél pláne nincs visszaút...
Azért ha az én anyumról van szó:
-ha nem vagyok elégedett a háziorvos ellátásával,akkor viszem tovább.
Sok helyre nem kell beutaló,ha nincs más,magánorvoshoz,esetleg sürgősségire,ha annyira romlik az állapota.
A kórházból távozáskor én azt tartom normálisnak,ha elmagyarázzák,miről van szó a zárójelentésben,én nem is igen hagytam volna,hogy csak úgy kézbe nyomják.
SusanneF 2011.08.09. 08:44:39
macska69 2011.08.09. 09:01:05
serfecs (törölt) 2011.08.09. 09:10:10
Sokkal békésebb halála volt így a nagymamának, mintha pár hónappal később, kemótól legyengülve, esetleg éppen annak a mellékhatásaiba hal bele. Mert egy öreg, legyengült szervezetet meg tud ölni a kemo, előbb, mint bármilyen daganat.
macska69 2011.08.09. 09:20:43
serfecs (törölt) 2011.08.09. 09:29:37
Nyilvánvalóan apukád az onkológus javaslatára vágott bele a kemóba, mert a betegségét időben felfedezték és jó erőben van. Ez a posztbeli nagymamáról nem mondható el :-(
Sajnos az én 80 éves rokonomat orrba-szájba kemózták, pedig addigra már tele volt áttétekkel, őt már nem lett volna szabad kezelni, hagyni kellett volna elmenni. Ő is ezt akarta, de rábeszélték.
Braincelle 2011.08.09. 09:52:51
Kedves Macska, nagy a különbség egy vastagbélrák és egy áttétes (tegyük fel) kissejtes tüdőrák között. Idős emberre rázúdítani valószínűleg a siker reménye nélkül az erős kemoterápia-kombinációkat, tényleg értelmetlen.
Ugyanakkor a fizikai állapot, és a hozzáállás legalább annyit számít, mint a tényleges életkor. Ezenkívül úgy dozírozzák a gyógyszereket, hogy figyelembe vegyék az adott beteg teherbíróképességét.
Egyszer Budapest egyik (és kiváló) onkológus főorvosa a fülem hallatára mondta, hogy egyre többször lehet jó állapotú idős embereket sikerrel kezelni, és hogy nem is annyira az életkor a lényeg.
Apukádat ráadásul, ha jól értettem, műteni is szeretnék. Azért kezelik, hogy meggyógyuljon, vagy legalábbis hosszú évekre tünetmentes legyen.
Két különböző ember különböző betegségéről van szó.
Braincelle 2011.08.09. 10:13:07
Biga néni 2011.08.09. 11:00:05
Mondják, hogy ha a háziorvosnak van belgyógyász szakvizsgája is, az +10 év az ember életéhez. Mi ennek alapján választottunk háziorvost költözés után. Bementem a helyi rendelőbe, egészen pontosan az ottani gyógyszertárba, s megkérdeztem, hogy az ott rendelő 6 orvos körül melyik dicsekedhet ilyesmivel. 6-ból 1, amin kicsit meglepődtem ugyan (többre számítottam), de bejelentkeztünk hozzá. Mivel még szerencsére fiatalok vagyunk, ez talán mégsem volt annyira jó döntés – egyelőre. Mert a +10 évről úgy látszik, más is tud: minimum 2, de inkább 3 órát kell várni, annyian vannak nála minden áldott nap. A többi öt doki ajtaja előtt pangás van, hozzájuk 3 percet se kell várni…
Valószínűleg a türelmetlenebb emberek közül kerül ki az ilyen típusú háziorvosok betegeinek nagy része.
Egyébként legmélyebb részvétem a posztolónak.
batgirl · http://enbatgirl.blog.hu 2011.08.09. 11:38:21
2011.08.09. 12:48:43
Egyéb infó hiányában szerintem ez úgy nézhetett ki, hogy Trousseau-tünet jelentkezett a tüdőrák kapcsán - mint hematológiai paraneopláziás szindróma. Namost, ezt háziorvosként kiemelni, ráadásul úgy, hogy egy ideig maga a mama sem ment el orvoshoz... enyhén szólva bravúr lenne.
Az el-nem-végzett labort nem értem teljesen, mivel a tüdőrákra abból sem jöttek volna rá. Háziorvos nem is kérhet tumormarker-vizsgálatot. Sajnos azt gondolom, hogy ha a posztoló kívánságának megfelelően el is végzik a labort, abból a Trousseau-tünet kardiológiai/hematológiai vonatkozásaira jöttek volna rá, vagyis anticoagulánst kapott volna. Legjobb esetben.
Valahogyan mégiscsak végeztek a kórházban szövettant, bár nem tudjuk miből; az áttétek miatt sok szerv szóba jöhet. Lényeg a lényeg, ekkorra már a betegségnek túl nagy előnye volt.
Azt gondolom, a legjobb esélye annak lett volna, ha 1. a mama egyből megfogadja a tanácsot, és orvoshoz fordul, 2. a háziorvos egyből továbbküldi kórházi vizsgálatra, 3. a kórházban nem véralvadástani, hanem onkológiai problémára gondolnak, és annak megfelelően diagnosztizálják és kezelik. Ekkor lett volna kb. 10% esélye az ötéves túlélésre, az onkoterápia összes mellékhatásától szenvedve.
qbr 2011.08.09. 12:52:58
az, hogy nem akart megfelelően fájdalmat csillapítani, az pedig nagyon ronda dolog. nagyon sok eszköze van hozzá, és ha már kihasználta őket, meg mindig ott a fájdalom-ambulancia
macska69 2011.08.09. 15:15:28
Braincelle: igen, az én apukám eleve egy kis csoda, a maga 81 évével szinte még suhanc...:)tele erővel, tervekkel.
batgirl: még az is lehet, hogy a szomszédom vagy, nem is hinnénk sokszor, hogy milyen kicsi a világ.
Káin: hát ennyire súlyos a helyzet?
ccke 2011.08.09. 16:50:28
Szerintem nem akkora bravúr: idős beteg, gyorsan romló általános állapot(ezt ugye leginkább a háziorvosnak kéne észlelni)+fájdalom(áttét?)+ nem írja a posztoló de valószínűleg fogyás, anaemia.
Ekkor kell tumorkeresést indítani: legvalószínűbb a vastagbél, tüdő, emlő. Köhögés miatt tüdővel kell kezdeni.
A másik opció: Kedves beteg, kedves család, itt valószínűleg egy előrehaladott daganatos betegség van, sok fájdalmas vizsgálat, szörnyű kezelés után is valószínűleg csak néhány hónappal tudnánk meghosszabítani az életét. Ha ezt nem szeretnék, akkor ilyen és ilyen fájdalomcsillapítási lehetőségek vannak, hogy megkönnyítsük az utolsó időszakot.Tessék eldönteni, hogy mit szeretnének.
2011.08.09. 21:12:20
Mire a paraneopláziás szindrómának tűnő trombózis kialakult, a daganat már a véráramot is elérhette. A háziorvos mozgástere igen-igen kicsi volt.
A tüdőráknak nem véletlen nincs szűrési modellje. Háziorvosként igen korlátozottak a lehetőségek, és nincsen differenciál a "vezető tünetekre". Ezért mondtam, hogy szerintem ez kb. bravúr.
Braincelle 2011.08.09. 22:23:13
Ccke-vel értek egyet. A tüdőrák ma már nők között is verseng a daganatok között az első helyért. Van az a fogalom, hogy "onkológiai éberség". Ez ugye azt jelenti, hogy az embernek mindig fel kell vetnie magában a daganat lehetőségét, ha kétértelmű tünetek jelennek meg. Főleg egy gyakori daganat gyakori tüneténél.
A fogyás, szédülés vérszegénység persze nehéz differenciáldiagnózis egy idős embernél. A semmiből kialakuló tartós köhögés azonban kivizsgálandó. Ha hinni lehet a leírásnak, mellkasröntgen sem történt (tudom, nem éppen gold standard a tüdőrák diagnózisában).
Vannak azok a vészcsengők, amiket nem tanácsos átaludni, állandó köhögés, hetek óta tartó rekedtség, kettőslátás, véres vizelet, véres folyás, széklet habitus változás, lokális nyiroködéma, tapintható nagy nyirokcsomók és még sorolhatnám. Ezekből sem feltétlenül könnyű a diagnózis, de a minimum, hogy valamilyen kísérlet történik az irányában.
Braincelle 2011.08.09. 22:25:21
Persze utólag mindig könnyű okosnak lenni. És néha az is van, hogy nem mindent mondanak el az orvosnak a betegek. Nem direkt, hanem mert vagy nem látják a jelentőségét, vagy szégyenlik, vagy érzik, hogy baj van, és félnek a valóságtól. Ezért nehéz az ilyen helyzeteket megítélni, a konkrét történetet nem is szeretném.
2011.08.10. 05:32:57
Az onkológiai éberség az általad leírt vizsgálatokkal áttétes tüdőrákok diagnosztizálására jó (nyirokcsomó, vese, emésztőrendszer). És ekkor sem specifikus, például a vizeletben megjelenő vér származhat húgyúti fertőzésből, a duzzadt nyirokcsomók lymphoid rendszert igénybe vevő fertőzésekből, a széklet habitus rossz minőségű ételből (és mondjuk specifikusabban, a széklet vér pedig pl. aranyérből). Egyik probléma sem ritkább, külön-külön sem, mint a tüdőrák.
Hematológiai tumoroknál mi az onkológiai éberség? Onkológushoz küldenek-e, ha: 1. sápadt vagy?, 2. fáradt és gyenge vagy?, 3. éjszakánként izzadsz?, 4. a nyirokcsomóid megnagyobbodnak és fogékony vagy fertőzésekre?, 5. nehezen állnak el a vérzéseid? Ugye nem.
A tüdőrákot nehéz észrevenni egy nyolcvan éves nőnél. Nem véletlenül a legtöbb esetben túl későn ismerik fel a bajt.
Dr.laikus PhD 2011.08.10. 07:11:47
Ahogy 30 felett nöiségében, férfiságában kiteljesedik az ember, 40 felett bölcs lesz, kiteljesednek a tapasztalatai, 50 felett már itt fáj és ott is, 60 felett már hivatalosan is öregszik, 70 hát az már igazán néni és bácsi, 80 felett meg egy csoda mit akar már, 90 felett óóóóó hát már annyit élt...
Tele vagyunk sztereotípiákkal.
Az orvosunk sem kivétel ez alól.
Pláne, ha ismeri a betegét - nem csak a beteg -, de az orvos is megszokja a panaszt, a kicsi észlelt tüneteket. Nincs idő a meghallásra, csak a nagyon markáns tünetekre figyel.
A többi szakmai kompetencia ami nem mindenkinek adatott meg, hogy minden érzéke és a tudása is egybevágó legyen. Ez pedig természetes, akármennyire igazságtalan. :)
A legszebb azért az amikor a falusi orvos azt mondja a 70 éves ereje teljében lévő paraszt bácsinak az állandó fejfájására, hogy mit akar 70 évesen. Hatalmas agytumort operáltak ki ebből a bácsiból, akin ugyan még most sem látszik fizikailag a 70 év, felesége szerint pedig árnyéka önmagának.
Ez a bácsi soha nem járt orvosnál, mi a fenét mondott volna az inkriminált hülyeség helyett?
A vizsgálatok drágák, fölöslegessége esetén többet ártanak, mint használnak.
Az már más, hogy bizonyos teszteket egy háziorvos is képes azért elvégezni, hogy eldöntse nem kéne-e specialistához küldeni a beteget.
Braincelle 2011.08.10. 08:58:21
Jaj, ne már. Most viccelsz?
Mért Te mit csinálsz azzal, akinek megnagyobbodott nyirokcsomói és B tünetei vannak? Gondolom, elküldöd laborba, nyirokcsomó ultrahangra majd szükség esetén aspirációs citológiára, ha felmerül akkor hematológiára csontvelő-biopsziára. Az onkológus akkor jön, ha ezek tumort igazolnak/nem tudsz dönteni arról, hogy tumorról van-e szó (de az is lehet, hogy már a hematológián ott fogják onkológiai kezelésre).
Igen, pont az az onkológiai éberség, hogy adott ember esetében mindig gondolsz arra, hogy van-e olyan tumor, ami az ő korában gyakori, és amely elfogadható valószínűséggel járhat ezekkel a tünetekkel. Direkt fogalmazok így, mert ha kiderül, hogy valami eszetlen ritka tumorom van, aminek a legkevésbé valószínű tünete atípusos helyen jelenik meg, és ráadásul olyan tünet, amit az ismert betegségeim is okozhatnak. Na, akkor azt mondom, hogy ezt majdnem lehetetlen korán diagnosztizálni. És nem lehet minden beteget minden nagyon ritka betegségre ész nélkül tesztelni.
De egy makacsul köhögő beteget, aki fogy, rosszul van, a családja állítja, hogy hirtelen rosszabbodott és valami nagy gond lehet; nem küldesz el sem vérvételre, sem EKG-ra, sem tüdőszűrésre, nulla erőfeszítést teszel, akkor ne mondd már nekem, hogy azért nem ismerte fel, mert diagnosztikai bravúr lett volna!
(Az általam leírt tünetek nem erre a konkrét esetre vonatkoztak, hanem példák voltak. És nem egyértelmű tünet egyik sem, de arra vannak az eszközös vizsgálatok, hogy segítsenek dönteni. Persze kis faluban idős embert feleslegesen százfelé küldözgetni tényleg többet árt, mint használ, ezért meg kell fontolni, mellé lehet fogni.)
szubjektiv 2011.08.10. 11:29:22
Egy dolog engem nagyon zavar ebben az írásban, és jó lenne, ha a szakemberek erre valami megnyugtató választ adnának. Hogy lehet azt, hogy valakinél tüdőrákot diagnosztizálnak és szó nélkül hazaegedik a kórházból???
"Itt jegyezném meg, hogy a kórház itt egy véleményem szerint nagy hibát követett el, mert nem tájékoztatott bennünket, sem a nagymamámat a helyzetről. Gyakorlatilag a kezünkbe nyomták a zárót és annyi. Minden más tekintetben jó és hibátlan munkát végeztek, de ez azért tüske maradt."
????????????
Jóvan Gizi néni, mehet haza? Ezt így hogy?
szubjektiv 2011.08.10. 11:37:38
ccke 2011.08.10. 15:47:36
-régi hozzáállás, a betegnek már úgysincs esélye, akkor meg minek izgassuk fel egy ilyen diagnózissal
- egyik orvos megvizsgálta, másik felvette, harmadik kezelte, de elment szabadságra, negyedik átvette és zárót írt... És azt hitték, hogy majd a következő/már az előző doki felvilágosította a beteget, családot.
Mindkettő óriási szakmai-etikai hiba!
szubjektiv 2011.08.10. 20:26:25
Dr.laikus PhD 2011.08.11. 11:32:19
ha nincs mivel?
A rákbetegség ellátása ma úgy működik az USA-ban, mintha jegyre adnák. Valószínűleg nagy elégedetlenségükre, Obama elnök kritikusai ezért nem hibáztathatják az egészségügyi reformot, mert az ok az, hogy súlyos hiány van a legfontosabb rákgyógyszerekből.
Ahogyan dr. Michael Link, az Amerikai Klinikai Onkológiai Társaság elnöke megfogalmazta: „Ha valaki gyermekonkológus, akkor tudja, hogy hogyan kell kezelnie betegei 70–80 százalékát. De ezek nélkül a gyógyszerek nélkül tehetetlenek vagyunk”.
A hiány nemcsak a kezelést, hanem a kutatást is akadályozza, amely pedig nagyobb gyógyulási arányokhoz vezethetne. Számos vizsgálatban felfüggesztették vagy megszüntették a betegek toborzását, mivel a hiányzó gyógyszerekkel való kezelés alkotja a standard terápiát, amellyel egy új szer hatása összevethető, vagy amely egy új gyógyszerrel kiegészíthető.
A szomorú tény az, hogy számos olyan újabb originális gyógyszerünk van, amelyek senkit sem gyógyítanak meg, csak pár hónappal meghosszabbítják a betegek életét, betegenként akár 90.000 dolláros költséggel. Csak a régebbi, de gyógyító hatású rákgyógyszerek, amelyek egy-egy dózisa gyakran csak 3 dollárba kerül, váltak elérhetetlenné. E gyógyszerek legtöbbjének nincs helyettesítője, de – bármilyen képtelenül is hangzik – egyes esetekben a hiány arra készteti az orvosokat, hogy több mint százszor annyiba kerülő originális gyógyszereket adjanak a betegnek.
A hiánynak legfeljebb 10 százaléka magyarázható azzal, hogy nem állnak rendelkezésre a nyersanyagok vagy egyéb, a gyártáshoz szükséges anyagok. A többi abból fakad, hogy a gyógyszergyárak a gyógyszer gyártásának beszüntetése vagy felfüggesztése mellett döntöttek pénzügyi vagy minőségi problémák miatt, amelyeket nem sietnek rendbe hozni.
Ha megfelelően működne a kereslet-kínálat törvénye, akkor egy gyógyszer hiánya felvinné a árat, és ez arra késztetné a gyártókat, hogy elégítsék ki a felhasználók igényét. De a rákgyógyszerek esetében ez a szabály nem működik. Ez egy 2003-as, George W. Bush által hozott törvénynek tudható be, amely egyebek közt azt is tartalmazta, hogy félévente legfeljebb 6 százalékkal lehet emelni a gyógyszerek árát.
Ennek a törvénynek nem kívánt következményei lettek. Amikor egy rákgyógyszer generikus lesz, akkor az első két-három évben akár 90 százalékkal is zuhanhat az ára, mivel a gyártók harcolnak a piacért. Ha azonban hiány alakul ki egy gyógyszerből, akkor ismét emelkedni kellene az árnak, hogy több gyógyszercég érezze érdemesnek a gyógyszer gyártását. Mivel azonban a 2003-as törvény erősen korlátozza a lehetséges áremelkedést, ez nem történik meg. A gyógyszercégeknek gyakran azt a súlyos kérdést kell eldönteniük, hogy veszteséget termeljenek-e egy életmentő gyógyszer gyártásával vagy korlátozott termelői kapacitásukat egy jövedelmező gyógyszer gyártására fordítsák.
Az eredmény – sajnos – világos: míg 2004-ben 58 gyógyszer vált hiánycikké, 2010-re ez a szám már 211-re nőtt (ebbe beleértendők a nem rákgyógyszerek is).
Egyszerű válasz erre a problémára nincs, mivel minden megoldás új törvény megalkotását igényelné. Két szenátor februárban egy olyan törvényjavaslatot nyújtott be, amely szerint a generikus gyógyszergyártóknak be kellene jelenteniük az Élelmiszer-és Gyógyszerügyi Hatóságnak (FDA), ha ellátási problémáik vannak vagy azt tervezik, hogy megszüntetik egy gyógyszer gyártását. Ennek azonban nem sok haszna lenne, mivel az FDA nem kényszerítheti a gyógyszercégeket bizonyos szerek gyártására. Mi több, a korai figyelmeztetés egy újabb problémát generálna: amint az onkológusok és a rákközpontok értesülnének a várható hiányról, valószínűleg fejvesztve kezdenék felvásárolni a gyógyszert.
Nem kell cinikus kapitalistának lenni ahhoz, hogy lássuk: a hosszú távú megoldás csak az lehet, hogy nyereségesebbé teszik a generikumok gyártását. Ez megoldható lenne például azzal, ha a 6 százalékos áremelési limitet 30 százalékosra növelnék. A generikus gyógyszerek áremelkedése alig érezhetően növelné meg az egészségügyre fordított költségeket. Múlt évben az injekciós generikus rákgyógyszerekre 400 millió dollárt költöttek, ami csupán 2 százaléka volt a rákgyógyszerek teljes költségének és 0,5 százaléka a rákbetegek ellátását fedező összegnek. Ha mégis aggódnánk a költségek miatt, ez kompenzálható lenne azzal, hogy – akárcsak Európában – a nagy állami biztosítók (Medicare, Medicaid) kevesebbet fizetnének azokért az originális gyógyszerekért, amelyek csak pár hónappal hosszabbítják meg a betegek életét.
Az egészségügyi reform körüli pánikkeltés elvonta a figyelmet az egészségügy valódi problémáiról. A gyógyító rákgyógyszerek hiánya teljesen elfogadhatatlan. Véget kell vetni a politikai demagógiának, és meg kell oldani az égető kérdéseket.
Dr. Weisz Júlia
(forrás: The New York Times, MedicalOnline
steierhoffer.blogspot.com/
ccke 2011.08.11. 12:30:11
Nem tudom, hogy ha ott leállnak a termeléssel, azt mennyire lehet Európában, itthon megérezni, remélem nem.
Dr.laikus PhD 2011.08.11. 14:32:14
Generikus készítményekről van szó.
Talán ez előny nekünk, habár így is horror árúak ezek a készítmények.
Elfolyik belénk a TB kassza. :)
Irkutszk 2011.08.11. 14:58:37
Nem leszűkítve a rákgyógyszerekre ezen a mondaton sátáni kacajt kellene hallatnom. (Ha kicsit belenézünk a gyógyszerpiac alakulásába, rengeteg fúzió van. Ezeknek a legnagyobb oka a pénzhiány, és nem a generikus gyártók pénzhiánya, hanem az originális szerek gyártóinak pénzhiánya. Lassan elönt minket a generikum, és közben nem lesz pénz új gyógyszerek kifejlesztésére. Amikor én voltam negyed-, ötödéves (és annak több, mint öt éve), akkor volt 1.2 milliárd dollár egy új gyógyszer.)
Dr.laikus PhD 2011.08.11. 16:00:48
A cikk az USA-ról szól. Az ő esetükben másként kéne működnie, hiszen eddig a valódi kapitalista szemlélet jól működött.
Ott beleszólt az állam..., gondolom a biztosítók nyomására.
"Ha megfelelően működne a kereslet-kínálat törvénye, akkor egy gyógyszer hiánya felvinné a árat, és ez arra késztetné a gyártókat, hogy elégítsék ki a felhasználók igényét. De a rákgyógyszerek esetében ez a szabály nem működik. Ez egy 2003-as, George W. Bush által hozott törvénynek tudható be, amely egyebek közt azt is tartalmazta, hogy félévente legfeljebb 6 százalékkal lehet emelni a gyógyszerek árát."
Irkutszk 2011.08.11. 16:19:20
Csak egy példa, a GlaxoSmithKline eredete:
- Glaxo Laboratories
- Burroughs Wellcome & Company
- Beecham Group
- Smith, Kline & Co.
- French, Richard and Company
- Recherche et Industrie Thérapeutiques
- International Clinical Laboratories
A jelenlegi cég ezeknek a cégeknek a különböző időpontban történt fúzióiból származik.
(forrás: wikipédia: en.wikipedia.org/wiki/GlaxoSmithKline )
Irkutszk 2011.08.11. 16:28:02
Dr.laikus PhD 2011.08.11. 20:02:42
Ettől függetlenül nem az USA-ból hozzuk a gyógyszert, mert a szállítás megemeli az árát. Kivéve, ha Európában van saját gyára, kereskedelmi egysége.
Nem szabad a szabad kereskedelembe beavatkozni, mert ez az eredménye, mint amiről a cikk szól. Akkor lesz olcsóbb egy gyógyszer, ha van verseny.
Irkutszk 2011.08.11. 20:36:45
Nem értem ezt a kitételt, hogy nem az USA-ból hozzuk a gyógyszert. Miért, a Pfizer milyen cég (egyébként a legnagyobb, originális gyógyszergyár)? A kutatásban a Sigmát (Sigma-Aldrich) tudnám említeni, van egy lerakata Németországban, de a gyár Amerikában van.
qbr 2011.08.11. 21:24:39
Gyakorlatilag ezt csinálják azok az originális gyártók, akik kijönnek a saját gyógyszerük generikumával.
prolee 2011.08.13. 10:40:54
Mára eljutottunk odáig, hogy az állam minden bűn és minden rossz elsődleges forrása.
Nem, nem csak Magyarországon....
Irkutszk 2011.08.13. 14:16:12
@Dr.laikus PhD: Lehet, hogy igazad van végülis. Csak én úgy gondoltam, hogy amibe az állam beleszól, az már nem szabad piac.
@prolee: Nem is értem, hogy miről beszélsz! A propaganda szöveget szerintem tartogasd annak, akit érdekel.
Dr.laikus PhD 2011.08.13. 14:22:44
Abban az esetben, ha árat maximál akkor igazad van, vagyis befagyasztja a szabad kereskedelmet és annak a szabályozó szerepét.
De alkupozícióban is lehet az állam, ha a gyógyszerköltségekhez hozzájárul, mint nálunk, vagy Európában is, pl. Angliában.
Szóval mindenütt, ahol adóból fedezik az egészségügyet.