Halottnak nyilvánították az élő beteget

2011.05.08. 06:00

Kedves olvasók!


Kísértetiesen hasonló eset történt velünk, mint amiről pár nappal ezelőtt beszámolt a sajtó, csak a mi esetünkből nem lett szenzáció. 81 éves nagymamám combnyaktörést szenvedett 2010 december 7-én az otthonában. A balesetre úgy derült fény, hogy anyukám ment hozzá aznap látogatóba és amikor odaért, látta, hogy a földön fekszik és nagy a baj. Azonnal kihívta a mentősöket, akik kórházba vitték. Még aznap meg is kellett operálni, ami szerencsére sikeresen zajlott.

 


Három nappal később egy gyásztávirat érkezett hozzánk, amelyben közölték, hogy a nagyi december 16-án hajnalban elhunyt. Édesanyám zokogva vette át a táviratot, összezuhant. Hallottunk már olyanról, hogy egy combnyaktörés akár végzetes is lehet, de meg sem fordult a fejünkben, hogy ez valóban megtörténhet. Édesanyám a kórházat felhívta telefonon, a hírt megerősítették és arra kérték hogy a nagymamám dolgait vigye el, illetve intézkedjen a továbbiakról, a temetésről és a velejárókról.

 

anyámnak nem volt annyi lelkiereje, hogy aznap elintézze a dolgokat, jelezte, hogy másnap, amint magához tér, bemegy a kórházba. Közben a család összefutott nálunk, jöttek az sms-ek és telefonhívások, elterjedt a hír. Édesanyám nyugtatókat kapott és leginkább aludt.

 

Másnap, azaz 17-én bementünk együtt a kórházba, az sem volt könnyű feladat. Megkerestük a főorvos urat és elmondtuk, hogy XY hozzátartozói vagyunk, a dolgaiért jöttünk és a további szomorú kötelességeket szeretnénk elintézni. A főorvos végighallgatta édesanyámat és közben elég érdekes, meglepődött arcot vágott, majd mielőtt édesanyám befejezte volna mondókáját közbe vágott. Meglepődésének hangot adva elmondta, hogy itt nyilván valami félreértésről lehet szó, mert nemrég jött ki abból a kórteremből, ahol nagymamám feküdt és a helyzetéhez képest egészen jó állapotban találta, nemhogy nem halt meg, de újabb műtétre sincs szüksége, amiről pedig szó lett volna. Azt a pillanatot nem lehet leírni.

 

A megkönnyebbülés, a kétkedés egyszerre játszódott le bennünk, csak kérdezgettük, hogy egészen biztos-e ebben, mert mi már megkaptuk a gyászjelentést, telefonon is megerősítették a halálhírt. Az orvos rákérdezett, hogy mi vagyunk-e XY hozzátartozói és miután könnyek közepette bólintottunk, hogy igen, újra leszögezte, hogy valami nagy nagy galiba lehet itt, mert a nagyi jól van, amennyire egy combnyaktöréssel jól lehet.


Édesanyám alapvetően nem az a típus, aki az érzelmeit nagyon kimutatná, de megölelte az orvost, majd szinte futottunk a kórteremhez. Még mindig nem mertük elhinni, hogy tényleg csak valami "bakiról" van szó és valóban nem halt meg a nagymamám. Amikor odaértük és megláttuk, hogy ott fekszik az ágyban, az valami félelmetes érzés volt. Megölelgettük finoman és szegény nem értette, hogy miért vagyunk ennyire kiborulva, csak azt sérelmezte, hogy előző nap miért nem mentünk be hozzá, amikor megígértük. Úgy gondoltuk, nem meséljük el neki, milyen cifra eset kerekedett ebből az egészből. A nagyi azóta egész jól van már, bár már nem futkározik, de ez ennyi idősen nem annyira meglepő.


Összegezve a történteket nagyon szerencsések vagyunk, hogy tévedések áldozata lettünk, de az éremnek van egy másik oldala is. Óhatatlanul felmerül, hogy valakivel összecserélték, összetévesztették a nagymamámat. Az ő családját nagyon nem irigylem, ha netán olvasná a blogot és ezt a levelet, akkor szeretném a magam és édesanyám nevében is a részvétemet kifejezni. Azt gondolom, hogy bár hibák becsúszhatnak, ilyen jelentőségű dolgoknál, mint egy ember halála, nem ártana körültekintőbben eljárni, jobban odafigyelni. Az emberek érzéseivel nem szabad játszani, ennél sokkal komolyabb baj is történhetett volna, nem egy ember roppant már bele szeretteinek elveszítésébe.


És végül hagy legyek kicsit önző. azt mondják, akinek halálhírét keltik, az sokáig él. Bízom benne, hogy nagymamámmal is így lesz és nemhogy 90, de 100 éves korában is felköszönthetjük még.


Z. Erzsébet
 

 

Van egy sztorija a magyar egészségügy helyzetéről? Megváratták, félrekezelték, megalázták, vagy ellenkezőleg, csupa jót tapasztalt? Küldje el történetét a praxisblog@yahoo.com címre, vagy használja megújult kórházértékelőnket!

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

SusanneF 2011.05.08. 08:12:26

Örülök,kedves Posztoló,hogy ha a vége jó,minden jó....
DE-én azért ezt nem hagytam volna annyiban,hanem felgöngyölítem a "tévedést?"
Kell,hogy legyenek felelősök,különösen,mivel nem egyszeri értesítésről van szó....
EJNYE!
Ezek után vajon hogy érezte magát a szakszemélyzet?Megrázta magát,és tovább lépett?
Mi lehet a reális következménye egy ilyen esetnek?Elküldhetik a hunyókat?
Mi történik,ha megkeresik a hozzátartozók a kórház vezetőit,vagy a betegjogi képviselőt?
Válaszoljatok,légyszi!

Kivánom a kedves Nagyinak,hogy éljen valóban 100 évig!

Káin 2011.05.08. 08:28:47

@SusanneF: Egyetértek abban, hogy tovább kellett volna menni és felgöngyölíteni a tévedést, de azt is megértem, hogy a posztoló és édesanyja nem így tett. Egy biztos, nem szeretnék hasonló helyzetbe kerülni, bár ez még mindig jobb, mint amit mondjuk a másik érintett család élhetett át.

Káin 2011.05.08. 08:29:27

A nagyinak pedig szintén jó egészséget és még hosszú éveket kívánok!

Káin 2011.05.08. 08:31:19

Amit a blogmotornak kívánok, azt inkább nem írom le :@.

Bikli néni 2011.05.08. 08:50:13

@Káin: :DDDD
A nagyinak én is jó egészséget kívánok!
Én nem vagyok benne olyan biztos, hogy evidens lenne felgöngyölíteni ezt az ügyet. Mármint, persze, felelősök mindig vannak, de lehet, hogy Erzsébet és az anyukája leginkább csak elfelejteni szeretné ezt a történetet.
Meg azért az se mindegy, hogy hívták a nagyit. Mert nagyobb (de így se megengedhető!) az esélye a "cserének", ha Kovács Józsefné, akiből jó eséllyel vagy öten fekszenek a kórházban.
Bár - szerencsére - én még sosem kaptam gyásztáviratot, nem tudom, mi áll benne, milyen adatok.

Esőmentes szép vasárnapot!

Káin 2011.05.08. 08:52:39

@Bikli néni: Igazad van, én is írtam, hogy megértem, ha inkább szerettek volna túllépni ezen az egész szörnyűségen. Én a magam részéről még semmiféle táviratot nem kaptam eddig, ahogy néztem a távirat árakat nem is fogok egy jó darabig. Ha mégis, akkor inkább esküvőit szeretnék :).

OlefGunnarson 2011.05.08. 09:07:53

Ejj, jó régen jártam erre, sok minden változott. A fent leírt eset elég sajnálatos, de a posztoló szempontjából a végkifejlet még kedvezőnek is mondható, aminek személy szerint örülök.

kendike 2011.05.08. 10:26:55

Szörnyű lehetett ezt átélni, de a végkifejlet pozitív, ennek lehet örülni.

Desiderata 2011.05.08. 10:33:06

Hát én két hónappal ezelőtt pont ebben reménykedtem,hogy bemegyek és azt mondják, tévedés történt.. de sajnos nem. Én esküszöm nem írtam volna belőle posztot a praxisra, hanem csak örültem volna, mint még soha semminek.

Káin 2011.05.08. 10:33:21

@kendike: Pozitív az egyik félnek, a másiknak, akik gondolom azt hitték semmi baj, annyira nem.

Káin 2011.05.08. 10:35:19

@Desiderata: Amikor meghalt a nagyapám én is örültem volna egy efféle tévedésnek, de ilyesmi feltételezem azért nagyon nagyon ritkán fordul elő.

El Visco Stello (törölt) 2011.05.08. 10:43:57

A gólya-bakter szindróma jeleit vélem felfedezni magamon.

Egyébként azt megnéztem volna, hogy a mama mankóval leveri a femilit, hogy hol voltatok tegnap.

El Visco Stello (törölt) 2011.05.08. 10:46:13

Lehet, hogy ez a poszt az inverziója a múltkorinak, amikor két napig nem értesítették a családot...

kendike 2011.05.08. 11:03:24

@Káin: Ez igaz, de a posztoló nem annak a félnek a történetét osztotta itt meg.

Káin 2011.05.08. 11:05:07

@kendike: Ez is igaz, de szóba hozta:

"Óhatatlanul felmerül, hogy valakivel összecserélték, összetévesztették a nagymamámat. Az ő családját nagyon nem irigylem, ha netán olvasná a blogot és ezt a levelet, akkor szeretném a magam és édesanyám nevében is a részvétemet kifejezni."

sylvii 2011.05.08. 11:06:51

Nekem a napokkal valami nem stimmel:

December 7-én elesett, combnyaktörés, kórház, műtét.

3 nappal később távirat, hogy a nagymama december 16-án meghalt ???

Káin 2011.05.08. 11:10:17

@sylvii: Gondolom elírás, de igaz, tényleg nem stimmelnek a napok.

kendike 2011.05.08. 11:50:08

@Káin: Ok, igaz. Ezt megbeszéltük :).

Káin 2011.05.08. 12:13:10

@jágör68: Szokásos, menetrendszerű link :).

DreamerX 2011.05.08. 12:21:09

Nem a posztoló feladata ezt tovább göngyölíteni, hiszen a kórház már értesült a tévedésről, és hogy valaki hibázott, hiszen minimum egy orvos tudja.
Kíváncsi lennék, ő mit tett az ügyben. Legalább leszúrta a felelőst? Vagy rántott egyet a vállán, és továbbment?

tundrazuzmo (törölt) 2011.05.08. 12:35:20

Talán be kellett volna menni a nagyihoz előző nap, ahogyan megígérték neki...

Akkor lehet, hogy nem ütött volna akkorát a sztori. Én pl. egy táviratra tutira el nem hinnék egy halálhírt, hanem látni akarnám a holttestet. Nehogymár egy levélkézbesítő Gizike hibája miatt halottnak higgyek valakit!

ccke 2011.05.08. 13:09:49

@DreamerX: én biztos vagyok benne, hogy a kórház utánajárt. Dokumentációs, beteg-azonosítási hibák nyilván mindig előfordulnak, de mindenhol igyekeznek kiküszöbölni. A kórház örülhet, hogy ebből most nem lett per, de máskor lehet, és annak elébe kell menni.
Ha kell, akkor változtatnak az ilyen esetben alkalmazott eljáráson, vagy csak az illetékeseket leb@sszák, felhívják a figyelmet az ilyen hibákra.

Leroi 2011.05.08. 13:13:47

Én olyat nem hallottam még, hogy egy kórház táviratban közölte volna a betegei halálhírét a hozzátartozóval. Telefonálni szokás.

Mindazonáltal 81 éves korban sajnos egy halálhír már nem is annyira meglepő
Mindenre fel kell készülni.
Ez van.

bm613 · http://izland2009.blog.hu 2011.05.08. 13:23:04

@Leroi: Pedig van ilyen. Anyám halálát akkor tudtam meg, amikor délután bementem hozzá. Mobil még nem volt a családban (2000-ben történt), de azt mondták, éjjel halt meg, tehát az otthonin tudtak volna hívni jóval azelőtt, hogy bárki is távozott volna reggel a lakásból. Az orvos azt mondta, hogy reggel küldtek táviratot, ez este 6-kor érkezett meg.
Apám 2005-ben halt meg másik kórházban, hajnali fél 6-kor, az ügyeletes orvos 7 óra körül telefonált.

Leroi 2011.05.08. 13:47:49

@bm613:
Az én Apám 2008-ban éjjel 2:30 -kor halt meg otthon, Anyám 3-kor hívott fel, ügyeletben voltam, elég kísérteties volt...
Igen, bizonyára táviratban is értesítenek, ha nincs közvetlen elérhetőség...

2011.05.08. 13:55:47

Részvét a posztolónak, a kórház valóban blamált. @jágör68: -nek igaza van, ez jobb nem lesz, a perektől sem. Bakela ötlete volt a kórházi önkéntes munka népszerűsítése, de kétlem, hogy ez tömegeket mozgatna. @Leroi: -nak pedig abban van igaza, hogy a várható élettartam férfiak esetében kb. 70, a nők esetében kb. 78 év, 80 fölött tehát még egy női hozzátartozó halálhíre sem kellene, hogy megütközést keltsen. Nekem mindkét nagyszülőm már efölött van, természetesen megviselne, de nem törne össze halálhírük, hiszen ez az élet része.

Káin 2011.05.08. 15:05:29

@ReignOfdark: ". Bakela ötlete volt a kórházi önkéntes munka népszerűsítése"

Szerintem volna benne ráció. Más országokban is remekül működik, itt is megvalósítható volna szerintem.

bm613 · http://izland2009.blog.hu 2011.05.08. 15:09:54

@Leroi: Több mint 10 év után már nem emlékszem, hogy adtunk-e meg telefonszámot. Ha nem, akkor egy oka lehetett: nem kérték.

kvadrillio 2011.05.08. 15:30:26

ISMERVE AZ EÜ.INTÉZMÉNYEK HOZZÁÁLLÁSÁT, OLYAN TAGADÁSBA MENNÉNEK ÁT, HOGY 10 ÉV MÚLVA SE LEHETNE KIDERÍTENI KI KÜLDTE AZT A FRÁNYA TÁVIRATOT !
jÓ EGÉSZSÉGET A NAGYINAK ! :)

2011.05.08. 16:00:00

@Káin: Más országokban az átlagemberek nem a puszta megélhetésükért dolgoznak. Amellett meg kinek van ideje/ereje önkéntes munkára?

2011.05.08. 16:06:34

Én annak idején felhivtam a kórházat, hogy érdeklődjek, hogy van az apám, át szállítják-e egy másik kórházba, ahogy szó volt róla, vagy még mindig ott van.
Egy kellemes vidám hang közölte, hogy X.. Bácsit már nem szállítják sehová, mert tegnap meghalt.

Ennyi volt, nem cifázták.

Káin 2011.05.08. 16:12:12

@ReignOfdark: Jó , akkor ne önkéntes munkának hívjuk. De például középiskolákban nevelő célzattal akár be is lehetne vezetni, a tananyag részeként.

penelope garcia 2011.05.08. 16:40:54

Azért nekem fura, hogy a család 3 napig felé se néz a frissen műtött nagyinak...

2011.05.08. 17:00:16

@penelope garcia: Azt nem írja sehol, hogy nem voltak bent, azt írja, a bevitel után 3 napp múlva kapták a táviratot. Ebből nem lehet arra következtetni, hogy közben nem voltak bent. Szerintem.

sorica123 (törölt) 2011.05.08. 17:13:11

@penelope garcia: mikor tatám bent volt, mi se mindennap jártunk nála, bár egy-két naponta valaki bement hozzá mindig. Naponta akkor jártunk be, mikor az itón volt (többször vitték be úgy, hogy először oda tették).
Amúgy meg bennem felmerült, hogy jó, kiderült, hogy a nagymama hála az égnek megmaradt, de akkor ki halt meg? Annak a rokonai tudnak róla? Borzasztó ez a kavarodás, elhiszem, hogy előfordul, de akkor is annyira hajmeresztően hangzik.

stigglinc 2011.05.08. 17:18:49

Ennél korrektebb posztot még nem olvastam ebben a blogban, mégis vannak már páran, akik a posztolót hibáztatják.
Nem értem, nekik miért olyan jó érzés beletörölni a lábukat (=köszörülni a nyelvüket) a posztolóba/n, ahelyett, hogy egy pillanatra beleélnék magukat a család helyzetébe és legalább visszafognák a grafomán hajlamaikat.
Együttérzésem a családé, a nagymama pedig éljen soká, jó egészségben, szerettei körében!
(Néhányan közöletek megérik a 81 évet és esetleg titeket is óvva szeret még akkor valaki... ezt is kívánom.)

Leroi 2011.05.08. 18:48:22

@jágör68:
Szerintem a pizzafutárt várták pár sör után a gauchók és erre megjelent üres kézzel egy sápadtarcú...
Hát persze, hogy pofánverik.
Elvégre ez is provokáció, amit az ő harmatérzékeny idegrendszerük nem visel el...

Leroi 2011.05.08. 18:51:47

@sorica123:
Ja, mint az egyszeri viccben a szeretőjével a férj által in flagranti az ágyban talált asszony: "-Dezsőkém, ha te ott állsz, akkor ez rajtam kicsoda?"...

szabidoki 2011.05.09. 00:41:29

@Leroi: szerintem az volt a gond, hogy a kolléga fehér köpenyt viselt, ami ugye egyenruhának minősül, amitől ők rettegnek, és olyankor rettegésből önvédelmileg meglincselik az egyenruhást.
Aztán meg lesz csodálkozás, ha ezentúl az ügyelet (meg a mentő) nem megy ki bizonyos címekre csak esetleg akkor, ha már ott van egy járőr és biztosítja a helyszínt.
Szegeden néhány éve volt ilyen, a Cserepes sorra éjszaka nem ment mentő.

Leroi 2011.05.09. 08:25:25

@szabidoki:
Szegeden egy évig laktam szakvizsga előtt úgy 10 éve, ott is szakvizsgáztam, a Bécsi körúton voltam elszállásolva a nagy piros házban. A Cserepes sort nem ismerem, az talán az újszegedi periféria lehet...
Ja, és lehet, hogy a fehér köpenyt mint egyenruhát is önkényuralmi szimbólumnak fogják tekinteni és betiltják.
Onnan tovább fűszoknyában és gyöngysorban fognak rendelni az orvosok...:)

szabidoki 2011.05.09. 10:33:35

@Leroi: a Cserepes sor a nagykörút másik végéhez van közelebb, de igazából addig jó, amíg nem tudod, merre van :)

Leroi 2011.05.09. 10:51:09

@szabidoki:
Minden városnak megvan a maga Harleme, Bronxa, SoHo-ja, szerencsére nem volt alkalmam a Cserepes soron korzózni.
Gondolom maradandó élményt okozott volna, esetleg most nem fórumoznék itt...:)

2011.05.09. 11:21:16

@Káin: Elég elevenen él bennem a kép a gimnáziumi osztálytársaimról. Inkább ne engedjük őket ilyen helyre. A fele sírna, a fele undorodna, a maradék meg azt lesné hogyan lógja el a munkát.

mérien 2011.05.09. 14:37:55

@Leroi: Lenne végre egy helyes politikai döntés, ami mosolyt csalna az emberek arcára. Ilyenkor azért örülök, hogy "vizuális típus vagyok".

Mylady 2011.05.09. 19:03:50

@Leroi: Én már hallottam. Pontosabban láttam. A táviratot. Hogy meghalt a nagyapám. Mivel éppen senki nem volt otthon, bedobták a postaládába. Ilyen is van.

Mylady 2011.05.09. 19:13:15

@Frengi: Nem semmi.
Nekem a legrosszabb élményem: amikor meghalt a nagymamám egy idősek otthonában, én intéztem a temetést. 200km-re volt tőlem, így előre megszerveztem mindent telefonon, hogy amikor odautazom, flottul menjen minden, ne hiányozzanak papírok stb. Emiatt többször is beszéltem az intézet dolgozóival telefonon, minden alkalommal következetesen "a halott"-ként utaltak a nagymamámra. Mit mondjak, elég rosszul esett. Hiába voltak kedvesek és rendesek, ez nagyon rosszul gáz volt.
Pedig ott aztán nem ritka dolog a haláleset, tudniuk kellene kezelni.
© 2009-2015 praxis
blogszabályzat
süti beállítások módosítása