Hagyták, hogy maga alá csináljon

2011.03.12. 06:00

Sziasztok!

Betegnek lenni és kórházba kerülni nem jó dolog, ezt mindenki tudja. Az sem sokkal jobb, ha az ember maga nem beteg, de az egyik hozzátartozója kerül kórházba. Szegény 81 éves nagymamám elesett lekvár főzés közben és eltörte a lábát. Alapvetően remek egészségi állapotban van, egyedül közlekedik, intézi a dolgait, bevásárol, főz, mos, takarít, a barátnőivel is hetente találkozik, szellemileg is teljesen ép, nagyon szép és aktív életet él idős kora ellenére is. Sajnos beütött a krach és a lábtörés következtében kórházba került. Rohant az egész család (mi ugyanis Pesten élünk, a nagyi tőlünk kb 180 kilométerre).

Egy nappal a baleset után mindannyian ott voltunk nála a kórházban. Sajnos olyan döbbenetes élmény volt ez nekünk, hogy arra nehéz a megfelelő szavakat is megtalálni. Az, hogy maga az épület lerobbant állapotban van és minden kopott, rozsdás, az nem lepett meg bennünket, de az, hogy mindemellett minden ragadt a kosztól, az már annál inkább. A mellék helységben és az egész folyosói részlegen, ahol jártunk olyan szag terjengett, hogy a gyomrunk majd kifordult, ráadásul eldobált zsebkendők, műanyag poharak voltak a földre dobva, mintha ez volna a világ legtermészetesebb dolga. Ez nyilván a betegek, illetve a látogatók műve volt, ám a takarítóknak sem ártana kissé jobban aktivizálniuk magukat.

Nagymamámat megtaláltuk, örült nekünk, a helyzethez képest egész jól érezte magát fizikailag, ám annál rosszabbul lelkileg. Elmesélte, hogy éjszaka az egyik betegtársa két és fél órán keresztül kiabált, hogy jöjjön már valaki oda hozzá, mert el kellene végeznie a dolgát, de nem jött senki, hiába koptatta a hangszálait, ezért maga alá csinált és teljesen kikészült, azt hiszem érthető módon. Amikor mi ott voltunk szem és fültanúi voltunk, miként bánnak a magatehetetlen betegekkel. Egy nagymamám korú idős hölgy sírva panaszolta, hogy nem kapott enni aznap (délután 4 óra körül járhatott), mert ő vizsgálaton volt a reggeli és az ebéd ideje alatt is. Szólt persze, de az volt a válasz, hogy ne hisztériázzon, majd eszik este. Jó kis fogyókúra. A néni vasággyal együtt sem volt több 40 kilónál.

Nagymamám orvosáról rosszat nem tudok mondani. Kimért, szűkszavú férfi, de gondos és lelkiismeretes. Talán egy kicsit lehetne kommunikatívabb is, ahogy sokan mások az egészségügyben, de persze ez részletkérdés, viszont az ördög ugyebár a részletekben van.

Ami még külön fejezetet érdemel talán, az a két ápoló hölgy. Mivel szerettük volna elkerülni, hogy a nagyi is úgy járjon, mint a másik idős néni, aki hiába kiabált és nem vitték az ágytálat, ezért 5-5 ezer forintot adtunk nekik. Mindkettővel beszélgettünk néhány percet, kértük őket, hogy lehetőleg figyeljenek oda a nagymamára (nem külön figyelmet szerettünk volna, csak annyit, amennyi mindenkinek járna). Miután megkapták a pénzt, kijelentették, hogy idézem "a nagyival nem lesz semmi gond, senkivel sem szokott, akinek a hozzátartozó ezt a törődést megfizetik. Sajnos sok öreg nem hajlandó pénzt adni erre, meg is van az eredménye". Megdöbbenve hallgattuk őket, de jobbnak láttuk (a nagyi érdekében) nem vitatkozni.

Hála a jó Istennek, a nagyi hamarosan elhagyhatta a kórházat, mesélt még néhány olyan dolgot, ami kiakasztotta, de nem szeretnék most regény írni, talán majd máskor megosztom azokat is veletek. Most ott tartunk, hogy a járógipsz is lekerült róla, gyógytornára kell járnia hetente és kezd teljesen visszatérni az életkedve.

Köszönöm, hogy elolvastatok!

Tami

Van egy sztorija a magyar egészségügy helyzetéről? Megváratták, félrekezelték, megalázták, vagy ellenkezőleg, csupa jót tapasztalt? Küldje el történetét a praxisblog@yahoo.com címre, vagy használja

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Leroi 2011.03.12. 07:14:39

Gondolom, a mama betegtársa alatt pelenka volt, emiatt nem hoztak neki ágytálat.
Az eldobált szemét összeszedése a takarító személyzet feladata.

"a nagyival nem lesz semmi gond, senkivel sem szokott, akinek a hozzátartozó ezt a törődést megfizetik. Sajnos sok öreg nem hajlandó pénzt adni erre, meg is van az eredménye"

Ez hazugság úgy, ahogy van.

Kommentek:

PRAXIS

Médiaajánlat

Friss topikok

Közösség

Szerzői jogok

Blog