Mint egy hotelben

2010.11.28. 14:00

Újfent egy pozitív történet következik Vera "tollából". Levélírónk majdnem 80 éves nagymamája kedves nővérekkel, kiváló orvosokkal találkozott, az étkezéssel is teljesen elégedett volt, ráadásul a hálapénzt sem várták el (ettől függetlenül ő adott).

Egy egészen friss és abszolút pozitív történetet írok meg, némi vidék-főváros összehasonlítással, s betegminősítéssel fűszerezve. Előre is bocs a terjedelem miatt.:)Nagyanyám (78) már lassan egy éve velünk él Budapesten. Öregkori panaszai akadnak, de szerencsére elég jó karban van. Azért került ide, hogy ne legyen egyedül.

Minthogy amióta az eszemet tudom, túlsúlyos volt meg azért mégiscsak közel 80 éves, a térdei eléggé tropára mentek, kikopott az összes porc. Évek óta forszíroztam, hogy kezeltesse, de sajnos nem az a fajta, aki önként orvoshoz megy. Úgy 6 éve volt egy (egészen más jellegű, nem komoly) műtétje Nagykanizsán, az ottani kórházban mondta neki egy doki, hogy a térdével már nem lehet mit kezdeni. Ezt nem nagyon hittem, s elhatároztam, hogy nem hagyom békén mamit, amíg ezt meg nem csináltatjuk. Időközben már nagyon nehezen járt, csak a lakásban botladozott.

No, lényeg, ideköltözött. Voltunk háziorvosnál, újnál. Nem tudok teljesen elfogulatlan lenni, de a vidéki orvosa egy nagy rakás szerencsétlenség volt. Sajnos az én háziorvosom is volt pár évig, ismerem. Pl. amikor nagyanyám panaszkodott a koleszteringyógyszerre mellékhatások miatt, annyival elintézte, hogy akkor ne szedje. Meg egyébként is csak a pénzre hajtott, ész nélkül felírt bármit, vizsgálat sosem volt. Ezzel szemben itt sikerült egy nagyon kedves, barátságos doktornőt kifognunk.

Hülyén hangzik, de komolyan már-már örömmel megyek hozzá, ha épp elér valami nyavalya. Ő azon a véleményen volt, hogy érdemes a lábat kezelni, kapott nála idősebb betege is protézist. Kaptunk is beutalót reumatológiára (ott írtak kampósbotot, ezzel meg a háziorvos tanácsát megfogadva a rendszeres sétával eleve sokat javult a járása) és ortopédiára is a Honvéd Kórházba. Az ortopéd orvos elsőre azzal jött, ide protkó kell, muszáj megműteni, más megoldás nincs. Rá két hónapra kapott időpontot is.

21-én megjelentünk a kórházban, néhány vizsgálat után felmentünk az osztályra. Várni kellett az ágyra pár órát, de a nővéreken leesett az állam. Ezt komolyan mondom. Sajnos voltam már párszor kórházban s ugyan nem volt különösebb panaszom, mert elláttak rendesen, de ilyen hozzállást, modort sehol nem láttam. A főnővér egy mosolygós, végtelenül udvarias hölgy, azonnal felajánlotta, hogy ha mama fáradt, addig csinálnak neki egy ideiglenes ágyat. Nem kértük, vártunk, s mivel tovább kellett, mint elsőre ígérték, többször is elnézést kértek. Megjött az ebéd is, ami egy igen korrekt, kifogástalan menü volt.

(Bevallom, csorgott a nyálam közben.:D). Amíg ott vártunk a nővérpult közelében, hallottam félig-meddig, miről beszélgetnek. Tényleg normálisan, professzionálisan beszélték meg az egyes problémákat, kivel mi a teendő.

Meglett az ágy, s mint egy hotelban, esküszöm így volt, a főnővér kísérte be mamát és mutatta meg az ágyat, s még szólt is, hogy bármi van, keressük meg vagy őt, vagy a szobára figyelő nővért (vagy ápolót, ffi volt, nem tudom, mi a hivatalos titulus).

Szóval, mama elmondása alapján is, az összes nővér-ápoló, s a doktorok is kivétel nélkül kitettek magukért, egy szó panaszként nem hangozhat el. Mama például nagyon tartott az ágytálazástól (műtétet követő 2 napban kellett), hogy ez milyen kellemetlen majd a nővéreknek. Hát, gondolom, igen, senkinek nem ez lehet a kedvenc időtöltése, de hát a munka része. Még szóvá is tette nekik, hogy inkább nem nagyon enne. Szépen helyretették (udvariasan), hogy márpedig enni kell, nekik meg ez a dolguk, ne aggódjon.

No, és innen jön egy kis kitérő, a betegek hozzáállásáról. A kórteremben mindenki fizetett, 50-60ezer forintokat az orvosnak. Én szépen megbeszéltem nagyanyámmal még az elején, hogy mi nem fizetünk, mert van TB-je, nem tesznek neki szívességet azzal, hogy ellátják. Kövezzen meg nyugodtan az itteni blogolvasó orvoscsapat, de személyes véleményem, amihez eddig következetesen tartottam is magam az, hogy nem adok hálapénzt. Szerencsére olyan helyzetben nem voltam soha, hogy enélkül nem láttak volna el (sőt, nekem elég jó tapasztalataim vannak a hazai egészségüggyel), s amúgy meg úgy gondolom, az orvosok-nővérek kapnak fizetést. Minden további nélkül elfogadom, hogy ez nem sok, de - már elnézést érte - ez nem az én problémám. Megértem, hogy aki teheti, elmegy külföldre, s támogatom maximálisan, hogy emeljenek a béreken. Adómból hajlandó is vagyok ezért többet áldozni, ha kell, de hálapénzt nem adok, mert sztem nem jár.

Bocs, ha kicsit hosszú volt. Szóval, ezt megbeszéltük nagyanyámmal, akin ennek ellenére a végére elkezdett jelentkezni a hülyeség, s addig erősködött, amíg közreműködtem, hogy fizethessen (az ő pénze, de csak rajtam keresztül tudott hozzáférni). Saját elmondása szerint elvárják. Sok esetben elhiszem, hogy így van, de itt nem várta el senki. Biztos örülnek neki (ki nem örül, ha pénzt kap), de tökéletesen ellátták enélkül is, s tényleg, nagyon flottul működött az egész gépezet. Az egyik nővér ráadásul még el sem fogadta a pénzét, azon az alapon, hogy neki ez a kötelessége. Nagyanyám másik érve az volt, hogy szégyenli, hogy a többiek adnak, ő meg nem. Valszeg ez volt a fő érv. Hülyeség, de ez van. Sajnos amíg ilyen mentalitás van a betegek részéről, addig biztosan nem szűnik meg a paraszolvencia.

Ettől függetlenül ezt csak nagyanyám hülyeségének tudom be, a kórház munkájával maximálisan elégedettek voltunk mindketten. Ma engedték haza, ügyesen jár, elvileg fél év múlva jön a másik lába is. Az osztály munkatársainak pedig köszönöm az áldásos munkáját, nagyon pozitív csalódás volt, jó tudni, hogy ilyen nívósan is lehet ezt csinálni.

Vera

Van egy sztorija a magyar egészségügy helyzetéről? Megváratták, félrekezelték, megalázták, vagy ellenkezőleg, csupa jót tapasztalt? Küldje el történetét a praxisblog@yahoo.com címre, vagy használja Kórházértékelőnket!

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Káin 2010.11.28. 14:07:17

Na jöttem kommentezni ebbe a topikba is, úgyis mindig megy a "rinya", hogy ezeknél a posztoknál kevés a komment, hát rajtam ne múljon. Mindig örömmel olvasom ezeket a bejegyzéseket. Hogy miért?Nem gondolom ettől függetlenül, hogy ne lennének nagy gondok az egészségügyben, de mindig szívmelengető, ha az alulfinanszírozottság, a gyilkos munkatempó és minden gebasz ellenére ilyen dolgokkal is lehet szembesülni.

Kommentek:

PRAXIS

Médiaajánlat

Friss topikok

Közösség

Szerzői jogok

Blog