Folyó magzatvízzel a folyosón
Csak negatív tapasztalataink vannaka Szent János kórházzal kapcsolatosan.
2009.november 14-24.-ig voltam a "vendégük". Sajnos felső magzatburok repedéssel kerültem be a kórházba, amit nagyrészt a Szent Margitos "nagyon lelkiismeretes nőgyógyásznak köszönhetek.
Szóval a felső magzatburok repedésem vége, 1 hét utáni szülés lett, 27. héten 980gr-os kisfiúnkat hoztam világra császármetszéssel.
- a magzatvizem folydogált, és ágynyugalomra, minimális mozgásra lett volna szükségem, hogy a gyermekemet minél tovább benn tudjuk tartani, az életfeltételeinek növelése érdekében. Ezt előszeretettel hangsúlyozták az orvosok, de mindenben nekünk kellett döntenünk aláírt papírok kíséretében. Semmilyen felelősséget nem vállalnak, és nekünk akik nem töltöttünk min. 5 évet az orvosi egyetemen döntenünk kellett.
- 5 ágyas lepukkant, málló vakolatú kórteremben helyeztek el, ahonnan a vizsgálatokra 1 emelettel feljebb kellett eljutnom, miközben a H1N1 tombolt, nekem kintről érkezett betegek között kellett órákat várakoznom ultrahangra...stb. Viszont látogató nem jöhetett be a kórterembe. Csak én mehettem ki, folyó magzatvízzel, a folyosóra...
- sikerült napi 7000 Ft-ért szereznünk egy alapítványi szobát, amiben, nem kórházi ágy volt, mocsok volt, és külön kellett azért szólni, hogy meleg víz jöjjön a csapból...
- a császármetszés lezajlásáról is a legrosszabbakat tudom elmondani. Lepukkant hentes üzemhez hasonló műtő, rosszul beadott spinális érzéstelenítés, orvos aki annyit nem mondott, hogy most kezdjük a műtétet, jó reggelt én fogom műteni, mi fog történni....stb. ami mondjuk egy első szülő nőnél, ráadásul koraszülésnél, talán olyan emberi lett volna.
- párom nem jöhetett be a szülésre, pedig nem altatásos, és nem sürgősségi műtét volt, hiszen 1 hete már benn voltam, és ekkor már tervezhető volt az időpont.
- szinte nulla emberi kommunikáció jellemző a kórházra. Hülye, fölösleges elemnek tekintik a szülőket, úgy éreztetik, hogy a saját gyermeked felett sem rendelkezhetsz.
- a PIC osztályt meg véleményünk szerint be kellene szüntetni. Főleg azért mert, bár a mi gyermekünk megúszta az ott létet, és a hibáik ellenére az élete megmaradt, viszont ez inkább a szerencsének köszönhető
- az orra alatt már a születésekor látható, és megállapítható volt egy kialakuló hemangióma, mely gyorsan kezd növekedni, ha nem kezelik. Lévén a gyermekünk orrának alsó részén, ami a légzésére veszélyt jelentett és jelent a mai napig is. Semmilyen kezelést nem kezdeményeztek, sőt még hitegettek minket is, hogy majd visszahúzódik. (Ma a későn elkezdett kezelések ellenére is kisebb dió nagyságú) Még a laikusok számára is ismert a tény, hogy a korababáknál a légzés nagyon kritikus pont. Hát nálunk ez nem számított, bár a babánk állapotát stabilnak mondták, mégsem vitték kezelésre. Más sokkal veszélyesebb instabil babáknál shunt beültetése végett meg tudták oldani a szállítást.
- folyamatos nyavalygások mellett, mintegy szívességként látogathattuk a gyermekünket, szívességként érdeklődhettünk telefonon. Szinte úgy éreztették, hogy nekünk kéne a kórházat ellátnunk eszközökkel, felszereléssel, pénzzel stb. mert annyira rossz helyzetben vannak. Mindent erre fogtak. Talán hiányzott, hogy mi nem vittünk minimum 30 ezres ajándékcsomagokat, ami a János Kórház PIC osztályán is már szinte pofátlanul elvárt követelmény ahhoz, hogy „kisebb kellemetlenségek” sem érjék a gyermekünket.
- hát talán ha ezt megtesszük, akkor nem lett volna elszorítva ragtapasszal a gyermekünk lába, ami kétszeresére dagadt és ha nem vesszük észre akkor ki tudja mi lett volna. Egy nyomorult elnézés nem hangzott el, pedig mi azzal is megelégedtünk volna a kiszolgáltatott helyzetünkben, amire erősen rájátszik ez az osztály.
- a kenguruztatás is csak azoknak volt lehetséges, akik tolták a pénzt és ajándékokat a PIC-es nővéreknek. A mi babánk megúszta az agyvérzéseket, nem voltak légzés leállásai, jól fejlődött, mégsem szoptathattam, mindig följebb és följebb tolták a súlyhatárt. Volt aki sokkal kevesebb súlyú babát is szoptathatott már, aki ráadásul már több fertőzésen is átesett.
- majd egyszer csak a mi értesítésünk nélkül áthelyezték gyermekünket a koraszülött osztályra, állítólag sürgős volt, kellett a hely más babának. De azért 18 órával később, még megvárták azt, hogy beöltözzem „steril” köpenybe a látogatáshoz, majd csak ez után közölték, hogy hát hiába öltöztem be a kisfiúnk már nincs náluk. Pedig akkor már több mint 1 hónapja, naponta bejártunk, és tudták kik vagyunk.
- H1N1 alatt apuka létezése megszűnt, ő nem látogathatott, még úgy sem, hogy a napi 1x lehetséges látogatási időt kicseréljük, és ő menjen be helyettem mondjuk. Állítólag az apukák jobban fertőznek. Csupán csak azért mert a kórház lusta volt megszervezni a fertőtlenítést, ilyen nevetséges indokokat találtak ki. Az a legszörnyűbb, hogy ezt meg is tehették.
- a koraszülött osztály sem különb a János kórház PIC osztályánál. Itt is mindjárt az első pár napban a jobb lábfejét égették össze, az állítólag hibás légzésfigyelő lábra csatlakozóival. Ja erről is elfelejtettek szólni, vagy magyarázatot adni.
- itt még sajnos egy idegbeteg nővérrel is sikerült találkoznom aki, fenyegette a piciket, hangosan káromkodva, hogy ha nem hagyják magukat megszúrni, baj lesz. Csapkodott, és üvöltözött. A munkaügyi problémáit pedig a torkomon próbálta lenyomkodni, mintha én lennék az oka.
- itt is mint a PIC osztályon inkább szondán etetik a gyermekeket minthogy hagynák szoptatni az anyukákat.
- mielőtt hazaviheti gyermekét a koraszülött osztályról az édesanya, jogosult néhány napot össze szokásképpen benn tölteni, erre van egy pár szoba. De ez csak a csókosoknak jut, az én esetemben, egy vidékről (nem is a János Kórházhoz tartoztak) érkezett anyuka, akinek pár napja érkezett ide a gyermeke, nem 980 gr-al született hanem 2000 gr-al, és csupán csak azért ,hogy anyukának szállása is legyen,előnyt élvezett, és még számos más esetben is, megelőztek minket pedig kisfiúnk ekkor már több mint 2 hónapja volt kórházban. Így hát nekünk maradt az otthoni összeszokás. Nem kaptuk meg ezt a törvény adta lehetőséget sem.
Gyalázatos ez a kórház, legfőképpen a PIC és Koraszülött osztály, a korrupció, a higiénia hiánya gyűjtő tégelye. Magyarország szégyene.
Van egy sztorid a magyar egészségügy helyzetéről? Megvárattak, félrekezeltek, megaláztak? Küldd apraxisblog@yahoo.com címre, vagy használd Kórházértékelőnket!
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Pico 2010.09.10. 20:20:03
Nézz egy kicsit Európa felé és láthatod, hogy a magántőke aktív és jelentős résztvevője az egészségügynek, mert az egészségügy világszerte üzlet. Magyaroszágon meg nyűg úgyszólván mindenkinek! Itt meg te és mások is sopánkodtok a nyomorult helyzet miatt, amelynek egyaránt áldozata a dolgozó (legalábbis nagy része) és a beteg (legalábbis nagy része). És elüldözik azokat, akik pénzt akarnak itt befektetni. (No, persze nem egy valami laborfejlesztés mértékben...) Nincs is olyan bolond, aki ide jelentős beruházást tervezne. Mert ELŐBB fel kellene ismerni az egészségügy üzleti voltát és nem csak azzal érvelni, hogy mit visz el, ahnem azt is meglátni, hogy mit hoz!!! A dolgozóknak és a betegeknek...
huncut 2010.09.10. 20:33:17
Leroi 2010.09.10. 20:35:34
A dal arról szól Mo.-n, hogy a szarért-húgyért dolgozó orvos legalább olyan jól, ha nem sokkal jobban ellátja a beteget és a betegnek mindez nem tetszik, mert kell egy homokzsák, ahol hisztériás lendületét, frusztrációját levezeti.
Ha ötször kinyalják a s...ggét, akkor ő hatodszorra is ki akarja nyalatni, mert ha ezt nem teszik meg neki, akkor rinyál.
Mert ő ehhez szokott.
Többet tud a kórházban mint az orvos, az iskolában többet, mint a tanár, a bíróságon mint az ügyvéd, stb.
Mert ő zsigerből mindenkinél mindent jobban tud.
A magyar psychopata.
gld 2010.09.10. 20:36:57
"Mert ELŐBB fel kellene ismerni az egészségügy üzleti voltát és nem csak azzal érvelni, hogy mit visz el, ahnem azt is meglátni, hogy mit hoz!!! A dolgozóknak és a betegeknek..."
Azt hiszem, hogy itt van a dolog kulcsa... Az emberek többsége azért fél a változásoktól, mert anélkül kell szembesülnie velük, hogy tudná, mi benne a lehetőség, és mi a kockázat. Amikor arról beszélünk, hogy legyen fizetős az eü, sokak előtt csak az lebeg, hogy többet kell fizetnie, mint eddig. És miért választaná ezt, ha eddig is tulajdonképpen oké volt neki minden... De ha valaki elmagyarázná nekik, hogy mért kell, és miért jobb, a többség nem félne, és nem zárkózna el. Persze ezt én csak feltételezem, más dolgokra alapozva, de valahogy azt érzem, hogy ilyesmi miatt van ez a "passzív ellenállás", vagy ilyesmi miatt is. Lehet, hogy rosszul gondolom...
szabidoki 2010.09.10. 20:38:28
gld 2010.09.10. 20:41:34
Leroi 2010.09.10. 20:43:28
Ehhez kellene egy kis önfegyelem, türelem, tisztelet, méltóság, becsület, jólneveltség a népes betegállomány részéről...
Hja, hogy az már Svájc?
Hát Istenem...
gld 2010.09.10. 20:44:14
"Őszintén szólva fogalmam sincs, mi lenne az ideális megoldás, amire esetleg politikai akarat is van, az emberek is elfogadják, és még nem is kerül sokba, de tartok attól, hogy ez így nem fog összejönni."
Nincs olyan, hogy ideális. Olyan lehet, hogy előremutató. Viszont azért áldozatokat kell hozni, mindenkinek. De úgy szar áldozatot hozni, ha nem tudom, miért is teszem... Tudni szeretném. Ehhez viszont konkrét terv kell :) Ördögi kör-féleség.
huncut 2010.09.10. 20:53:29
Márpedig fenekestül kellene felforgatni az egészet, mert irdatlanul sok pénz megy az egészségügyre (állami+hála), kis hatékonysággal. Igenis legyen ügyeleti díj, és szűnjön meg a hálapénz. És ne a professzor operáljon vakbelet, akármilyen pénzes beteg kéri, és legyen több ápolónő, mint orvos, mert az ápolónő az orvos segítője, és mert rengeteg tennivaló alul tudja felszabadítani azt az orvost, akinek a tudását meg kell becsülni. (Persze a segédápolókat is meg kell becsülni, meg a takarítónőket is, de ugye azért mégis a luxus az orvosokat terhelni olyannal, amit a náluk alacsonyabb végzettségűek is el tudnak látni.)
huncut 2010.09.10. 21:04:22
Leroi 2010.09.10. 21:04:45
OEP Művek...:)))
gld 2010.09.10. 21:06:04
szabidoki 2010.09.10. 21:06:13
Szerintem ez eléggé hatékony. Nem ideális, de kíváncsi vagyok, hogy az olyannyira irigyelt fejlett nyugaton milyen egészségügyet tudnának működtetni ennyi pénzből.
huncut 2010.09.10. 21:06:34
gld 2010.09.10. 21:08:46
Hát ha az OEP a pénzmosoda, akkor a sok MEP benne a sok kis pénzmosógép :)))
huncut 2010.09.10. 21:13:46
De az eü GDP-t termel is. Ha előbb gyógyítunk meg egy beteget, kevesebb táppénzt kell neki fizetni, kevesebbe kerül a gyógyítása. Ennél már csak a megelőzés lenne hatékonyabb, csak persze annak is ára van. Szóval mindenképpen az lenne az érdek, hogy hamarabb gyógyuljunk, és nem lenne egyszerű kiszámolni, hogy mire mennyit kell költeni. De a hosszú várólista mindenképpen káros mindannyiunknak.
szabidoki 2010.09.10. 21:16:17
Két link a szomszédok helyzetéről:
ujszo.com/online/kozelet/2010/08/25/csak-az-alapellatas-lesz-ingyenes
www.nol.hu/kulfold/20100907-csehul_allnak_a_cseh_korhazak
huncut 2010.09.10. 21:16:42
huncut 2010.09.10. 21:19:41
Csak költői a kérdés, nem neked kell válaszolni. :-(
gld 2010.09.10. 21:31:03
"Vagy a gazdagabb megyékben másként látják majd el a betegeket?"
Szerintem ez valamilyen szinten már most is így van... Nem feltétlenül az ellátás milyenségére gondolok, inkább a lehetőségekre. Én azt hiszem, hogy pl. a mi kórházunk (Sopron) nem egy átlagos felszereltségű vidéki kórház. Egy csomó olyasmit meg tudnak csinálni, amiért korábban legalább a Megyeibe kellett menni, de néha egészen Pestig.
szabidoki 2010.09.10. 21:37:49
gld 2010.09.10. 21:41:43
pakesz (törölt) 2010.09.10. 21:43:55
a temahoz visszakanyarodva: jo oksi legyunk szolidarisak
de tudtommal ma ezek a koraszulott klinikak alapitvanyokon keresztul kapjak a penzuk egy reszet
az a kerdes, hogy a poszt tolo kismama mennyire volt szolidaris a kovetkezo generacios koraszulottekkel? nem azt mondom hogy a Szt Janos koraszulott reszleget tamogassa, ha igy kepes frocsogni rola, hanem egy masikat pl. a MAV korhazet...
vagy itt vege is van a szolidaritasnak?
amugy onreszt kellett volna bevezetni habar a gyerekes tema az nagyon kemeny, azt meg a 2006-os Zold Konyvben sem mertek bevezetni :)
gld 2010.09.10. 21:46:15
szabidoki 2010.09.10. 21:50:51
pakesz (törölt) 2010.09.10. 21:56:53
Megyo a penzosztasnal a tanarok mellett az egeszsegugyiseket is kistafirozta, elotte se volt kanaan
gld 2010.09.10. 21:57:06
Pico 2010.09.10. 21:57:21
Ha beteg vagy, akkor azt mondom, kár, hogy saját magadról állítsz ki ilyen visszás képet. És azt tanácsolom, hogy jobban bízzál az orvosodban.
huncut 2010.09.10. 22:03:16
szabidoki 2010.09.10. 22:08:21
Pico 2010.09.10. 22:10:48
De jó, takarodjon a mocskos karvalytőke a járadékoktól. DE honnan lesz pénz? Járadékemelésből? Vagy további adóátcsoportosításból? 3% alatt GDP kötelezettségvállalásból? És a kórházak már megkapták a milliárdjaikat? Hol van a kiút? Erre koncentráljál, ha kérhetlek.
gld 2010.09.10. 22:11:03
huncut 2010.09.10. 22:12:53
gld 2010.09.10. 22:16:09
Pico 2010.09.10. 22:20:39
IrishOak 2010.09.10. 22:23:33
Persze kell a szolidaritás, nem is mondtam hogy nem kell.
Valószínűleg nyomós oka van annak, hogy a szabályozás a 28 betöltött hétben határozza meg, hogy akkortól pedig küzdeni kell.(az érettség számít az idegrendszer, az agy,a tüdő és minden más!)
Biztosan lenne"akkor is" gyereked - mint ahogy van is.
Ez nem "ki tud nagyobbat mondani" verseny.:-)Tudok én is - de nem rólam szól a post.
Csak úgy tippelek hogy kb 3-4millós nagyságrend az amit csak erre az apróságra fizettünk mindannyian.
Mi van, ha azt mondják a szülőknek, hogy adják el mindenüket, mert ki kell fizetni az életben tartó ápolást?Hogyan döntene az a szülő aki arról panaszkodik, hogy tőle várnak döntést ennél lényegesen kisebb dolgokban (már hallom is felháborodást!!)
Pedig a műszereket az életben tartó gépeket, a gyógyszereket, a nővért, a dokit és mindent bele kell számolni, még a putri kórházat is.Az kemény pénzekbe kerül -és nem a hangyák hordják össze!
gld 2010.09.10. 22:23:46
Pico 2010.09.10. 22:27:02
IrishOak 2010.09.10. 22:28:01
Abszolút egyetértek!
Mindig közlik, hogy mennyien NEM!nyilatkoznak arról, hogy ki kapja az évi 1%ot. Hát erre is képtelen a nép, hogy megkérdezzen egy számsort, és egy fecnin beadja!
Az egyéb adományozásokról meg nem is tennék említést...és nem feltétlen pénzről beszélek.
gld 2010.09.10. 22:30:56
IrishOak 2010.09.10. 22:31:37
A politika az erkölcstelenek hazárdjátéka- egy baj van csak vele.Más sorsokkal hazardíroznak.
szabidoki 2010.09.10. 22:38:14
Az már csak hab a tortán, hogy az olyan eszköz- és forrásigényes dolgok, mint az intenzív terápia, onkológiai ellátás, PIC, stb. nincsenek meg itthon magánkórházban.
Szerintem az egyik kitörési pont lehet a minimálbéres, segélyes, feketéző lakosság rendszerbe terelése (értsd, ők is fizessék a tb-t), esetleg a rendszerből történő kirugdosása (ne kapjon ellátást, ha nem fizet). Ez már eleve javítana az egyenlegen.
A politikának meg akkor érdeke közbelépni, ha
1. közvetlen anyagi és politikai haszna van belőle, vagy
2. fenyeget a népharag.
Jelenleg egyik feltétel sincs meg, azért nem lépnek.
Pico 2010.09.10. 22:38:50
És a szúrosabb és nem (annyira) roizsdásodó rajzszege megjelenése miatt sokan ezt a gyárat keresik a termékei miatt. Talán nem kell lefordítanom ezt "kórháznyelvre", de maga Eger is rámutatott a szándékra. És mielőtt elkezdenéd mondani, hogy a Hospinvest ilyen meg olyan volt, arra csak azt tudom mondani, hogy mivé fejlődött volna azt senki sem tudja, mert elutálták és rajta keresztül mnindazokat, akinek volt olyan bolod gondolatuk, hogy üzeletet csinálnak az egészségügyből Úgy, mint Nyugaton... Ugye...
És ha a példa nem volt eléggé érthető, akkor meg kellene kérdezned a világszerte működő magánintézményeket, magánbiztositókat, hogy mi a fenéért nem rajzszöggyártásba fektettek be...
IrishOak 2010.09.10. 22:41:57
ÓÓÓÓ,de el is vagyok szomorodva sokszor.
Azt gondolom, hogy az utca emberének 95%ban szüksége lenne valamiféle mentálhigiénés ápolásra.
De ma terítékre került, hogy mennyi skizo szaladgál az utcán.(Egyébként olvastam róla én is.Egy 4-6oson át is futott az agyamon, hogy most legalább négy olyan van körülöttem aki "bármire" képes...brrrr.)
De segíteni - azt nem! Óbégatni-azt igen, az olyan szittyás:-)
Pico 2010.09.10. 22:42:13
Pico 2010.09.10. 22:49:47
Érveid, ugyanúgy, mint sokan másoké, akik ellenzik a magántőke bevonását, csupa feltételezésekkel élnek. Miközben meg szerte a világon élő példák vannak...
Egyébként meg a politika nem tudom, hogy hol védi meg azokat, akik az aluljárókban éheznek és fáznak. Csak az egészségben kell a paternalizmus?
IrishOak 2010.09.10. 22:51:57
Ez így szép,gyártástechnológiában nagyon jó.Költséghatékonyságban ideális.Kibocsátott termék értéken eszményi.
Csak a beteg nem "rajzszög".
Sajnálatosan a gyógyításban a manufakturális viszonyok a legfejlettebbek -még a kitűnően szervezett rendszerekben is.Ugyan is az élőmunka a szellemi teljesítmény nem úgy konvertálható mint a "rajszögnél"
Ha minden rajzszöget egy ember készítene, egy másik ellenőrizné, és még még több ember csomagolná akkor már nem is lenne olyan jó biznisz:-)
Bár van rajszög pl ékszerként - de meg is kérik az árát.
gld 2010.09.10. 22:53:00
szabidoki 2010.09.10. 22:53:41
Puding ügyben meg nem én vagyok az illetékes, hanem most aktuálisan "A Viktor", neki szólj, hogy te nem ilyet szeretnél...
szabidoki 2010.09.10. 22:57:56
Pico 2010.09.10. 22:59:43
Ige. Megkérik az árát! És aki tud az megfizeti, aki meg nem az megy az államiba. Mi ebben a furcsa? Most nem így van?
Pico 2010.09.10. 23:00:42
Pico 2010.09.10. 23:02:22
bakela 2010.09.10. 23:02:46
Nekem is eszembe jutott az, ami a Tölgynek:
Csak a közvetlen ráfordítások megegyeznek egy 1800-as lélekszámú körzet 3-6 havi teljes finanszírozásával.
Nem számolva, azzal a kb 10 % valószínűséggel, hogy a kicsi egész életén keresztül aranyos hülyegyerekként a társadalmi „szolidaritásra” szorul. A maradékból, meg 20-30% MCD, caracteropathia, sociopathia, egyéb BNO F70-->F99, annak oktatási, igazságügyi, pízügyi, egészségügyi következményeivel.
Az „anyuka” meg ír, mer' ismeri a latin ABC-t!
A „megaláztammagam” meg kiteszi a kirakatba!
Én ide röhögni, meg szórakozni járok, de most igazán undorodom!
Rattistan!
Pico 2010.09.10. 23:03:38
gld 2010.09.10. 23:08:08
pakesz (törölt) 2010.09.10. 23:13:40
gld 2010.09.10. 23:21:21
Szerintem egyszerűen az egésznek a mechanizmusát néztem más szemszögből. Nekem a jobb minőségű, eladható rajzszeg a teljesebb körű szolgáltatással volt analóg, amiért a beteg valamilyen módon fizet. De akkor ezek szerint tévedtem.
Gest anyó férje 2010.09.10. 23:25:01
Pico 2010.09.10. 23:49:10
Munkaszervezés=egyes osztályok ágyszámát a valódi szükségletekhez igazítani, ha szükséges átcsoportosítani ill. az igényeknek megfelelően alakítani, a személyzet létszámát a kapacitásokhoz igazítani, (a szerződéses szerződéses foglalkoztatási kört lehetőség szerint bővíteni), a béreket azonnal jelentősen megnövelni és ezzel egyidejűleg a munkafegyelemet megkövetelni. A munkakörülmények javításával és a bérezéssel együttesen azt elérni, hogy mpég a takarítók is tolongjanak a munkafelvételi irodán. Legfontosabb követelményként azt kitűzni, hogy a beteg mindenek előtt "jól érezze magát", mindig szívesen keresse fel az intézetet, ha baja támad és az intézet jó hírét úton-félen terjessze. A dologzóknak jó munkakörülményelket biztosítani, a betegek számára barátságos környezetet teremteni, amely oszlatja a beteg félelmét.
Nagyon fontos előfeltételnek tartanám, hogy az állami biztosító mellett magántársaságokkal is szerződhessen az intézet, így lehetőség nyíljon több lábon állni.
Persze ezek csak elvek. Ha befektetőként felléphetnék (amire persze esélyem sincs), átvilágítással kezdeném, megfelelő gazdasági és egészségügyi szakemberek bevonásával. Miután - elvileg - én a pénzt adom, kívülállóként konkrét szakmai követelményekkel csakis a szakértők véleményére támaszkodhatnék a részleteket illetően. A fentieket viszont alapvető szempontokként határoznám meg a szakértők számára.
Természetesnek tartom, hogy a befektetés rövidebb távon nyereséget nem fog hozni, a megtérülésről meg konkrétumok hiányában nem is lehet beszélni. M Inden esetre, a befektetett tőke nagyságától is függően nyereséget csak több év után várnék.
(Egyébként, hogy magadat minősíted le, ez tudod olyan, mint mondani szokták: a fiamnak mondom, hogy a menyem értsen belőle. Úgy érzem, a meny szerepet szántad nekem és ez nem tisztességes.)
szabidoki 2010.09.10. 23:49:58
A halapenzes milliardokra en is kivancsi lennek, de engem valahogy nem akarnak korrumpalni...
Pico 2010.09.10. 23:56:21
Ami a korrupciót illeti.. Igen, gyakori a te eseted. Sokan vannak, akik nem kapnak. És mégis van.
Pico 2010.09.10. 23:59:11
szabidoki 2010.09.11. 00:08:20
huncut 2010.09.11. 06:38:48
De akkor miért operálják pl. a tüdőrákosokat, akiknél a 2 éves túlélésnek alig van esélye? Mi értelme meghosszabbítani a szenvedésüket?
Veszélyes vizek ezek, ne menjünk ebbe az irányba...
Pico 2010.09.11. 08:05:22
szabidoki 2010.09.11. 11:56:11
Pico 2010.09.11. 12:12:22
Kezdjük mindjárt azzal, hogy duplájára emeljük a rezidensek bérét és ők meg szerződésben vállalják, hogy nem fogadnak el hálapénzt. Ezt azután meg eszkaláljuk, egyre szélesebb mértékben az egészségügy teljes területére. Csak nem tudom, hogy ennek hol van/lesz a pénügyi fedezete, ha csak és kizárólag a költségvetési forrásokra, meg a járadékokra építünk. És ha még ez realizálódna is, akkor hol vannak azoknak a fejlesztéseknek a forrásai, amelyek a magyar egészségügy színvonalát emelni fogják?
Többször kérdeztem már ezt - tőled is -, de erre érdemleges válasz nincs azonkívűl, hogy emeljék a járadékokat (=megszorítás), meg ne vonjanak ki az egészségügyből forrásokat - miközben meg elfelejtük, hogy a járadékok és a rááfordítás szükséglete közötti hézagot az állami költségvetés forrásaiból - olvasd: az adófizetők további pénzeiből - kellene finanszírozni. Ugyanakkor a GDP 3,8, majd 3 % alatt hiányát meg tartani kell. Ébredjél már fel!!!
Dr.laikus PhD 2010.09.11. 12:19:16
Nagyon a szívem szerint gondolkodol.
Egy kiegészítés, ha nem sértelek meg.
Járadék = kifizetés igénybe vevőnek
Járulék = befizetés költségvetésbe
Pico 2010.09.11. 12:33:37
Irise 2010.09.11. 12:38:20
a magántőke bevonásával az is előtérbe fog kerülni,hogy mit nyer az állam az üzleten, nemcsak az,hogy mennyibe kerül aktuálisan a kezelés...
Vagyis,ha mondjuk 78 évesen dialízisre szorulnál, nagyon könnyen elképzelhető,hogy nem fogod megkapni,mert egy 78 éves ember már semmi hasznot nem hajt az államnak, viszont a kezelése sokba kerül.
radiologus.hu · http://www.radiologus.hu 2010.09.11. 13:26:15
1. Egerben, mint az közismert, nem, ismétlem, nem jelent meg működőtőke.
2. A telki kórház sorozatosan csődben volt az elmúlt években, és egyszerű pénzmosodaként indult.
radiologus.hu · http://www.radiologus.hu 2010.09.11. 13:29:16
A Hospinvest nem működtette jól az intézményeit, és amint kihátrált mögüle az EBRD, emiatt egyből csődbe is ment.
Az, hogy egy Hospinvest-féle szar cég eltűnt a balfenéken, összességében nyert az ország.
radiologus.hu · http://www.radiologus.hu 2010.09.11. 13:30:22
A teljesen magánjellegű egészségügyet a mostani pénz kb. 2-4-szereséből lehetne normálisan kihozni.
Dr.laikus PhD 2010.09.11. 13:37:00
nili blogja
A Genetikai ultrahangon töltött néhány napom tapasztalatai
Az asszisztens titkon iszik néhány kortyot, beszélni nem mer, csak sustorog. Látványosan udvarol és dicséri az orvost. Folyton rágja a szája szélét, idegesen nevet, olykor meg szinte sír. A doktor fogadja a dicsérő szavakat, de nem felel, inkább hibáztat, és lekezelően számon kér. Délután egy óra is elmúlt, de a munkatárs még nem is reggelizett. A betegek kígyózó sorokban várják a 18 hetes genetikai szűrést, az orvos egyre fáradtabb, a páciensek türelmetlenek. Az asszisztens kimenekül néhány percre. Hallom, ahogy egy kollégájával arról beszél, hogy nem bírja tovább, és hazamegy. „Z. doktornő ma elviselhetetlenebb, mint általában” – mondja, majd két kis csokikockával a kezében visszasomfordál a vizsgálószobába. Felmerül bennem a kérdés: miért nem tudnak jól együtt dolgozni azok a kollégák, akik napi 10-12 órát kénytelenek egy helyen eltölteni? Akik egymás munkája nélkül nem boldogulnak, és mivel más a feladatkörük, nem vehetik el egymás kenyerét, inkább kiegészítik egymást?Elvileg…
Nem akarok általánosítani, hiszen nem mondhatom, hogy minden kórházban ilyen felállásban, hasonló kapcsolatrendszerben működnek a dolgok. Bárhogyan is: a tiszteletet nem lehet kivívni félelemkeltéssel. A méltóság megtartása minden ember alapvető joga. Az egészségügyi dolgozóké is. Ha ezt azok, akiknek csapatként kellene együtt dolgozniuk, nem értik, hogyan tudnának megfelelő munkát végezni? Ismerniük kell(ene) egymás munkájának kompetenciáját, tiszteletben tartani a különböző személyiségeket, az ebédszünetet, vagy hovatovább a WC-szükségletet, az emberi esetlenségeket…
Mit lehet csodálkozni, ha ezek után a beteggel szemben az egészségügyi dolgozók közömbösek, hidegek, elutasítóak? Még jelen voltak a páciensek, amikor elkezdték őket szidalmazni egymás között: „Fogadjunk ő volt az, aki múltkor is elfelejtette elhozni a TAJ-kártyáját!”, „Nem több az IQ-ja hetvennél, irodai asszisztens” - utaltak egyes szám harmadik személyben a jelenlévő kismamákra.
Egyik kismama száznegyven kilométert utazott, a rá váró vizsgálat miatt. Az előző gyermekét 19 hetesen vetette el, mert az AFP-vizsgálat (a magzati máj által termelt alfa-fötoprotein nevű fehérje, melynek vizsgálatával genetikai betegségek szűrhetők ki) eredményei szerint magas volt a Down kór kockázata. Most ugyanezzel a problémával kellett szembenéznie.
Az anyuka a vizsgálat első pillanatától kezdve sírt. Az orvos erre ügyet sem vetett, nagy szakértelemmel megnézte a magzat paramétereit, majd azt mondta: „Most megvárom, míg az anyuka letörli a könnyeit. Igen, úgy…” – és orvosilag levezette az amniocentézis vizsgálat – egy vékony tűvel átszúrják a magzatburkot, és magzatvizet szívnak le az anya hasfalán keresztül – szükségességét. Elmondta, hogy ennek a vizsgálatnak viszonylag magas a vetélési kockázata (egy-másfél százalék). Láttam, hogy a kismama kérdezne még, de az orvos és az asszisztens ügyet sem vetettek rá. Én vettem a bátorságot, és mondtam, hogy kérdezzen nyugodtan. Ő azonban addigra a kérdései felét elfelejtette, arra az egyre pedig, amit végül feltett, nem kapott választ. A kismama egyedül maradt élete legnagyobb döntésével, anélkül, hogy a szakemberek a legcsekélyebb empátia jelét mutatták volna.
A belső feszültségeknek, vagy a súlyos anyagi nehézségnek, mely a kórházakat érintik, nem szabadna a betegeken lecsapódnia. A páciensek – akik hosszú évek óta fizetnek az egészségügyi szolgáltatásért – alapvető joga a megfelelő egészségügyi ellátás, amely nem merülhet ki abban, hogy kezelik a sebet, vagy elmondják a diagnózist, esetleg tájékoztatást adnak a szükséges beavatkozásról. Az ember nem csupán test, hanem lélek és szellem is (holisztikus betegségszemlélet). Ezért nem lehet csupán egyetlen lehetséges diagnózis. Látni kell, hogy fél, és a doktoroktól reméli a helyes válaszokat. A mai napig ezt tanítják a különböző oktatási intézményekben, de sok esetben, mire a tanulók eljutnak a kórházakba, nagyon hamar elfelejtik a tanultakat és a helyi protokoll szerint „közönyössé válnak”.
Tisztelet. Kegyelet. Odafigyelés. A méltóság megtartása – vagy ezek hiánya. Ezek a dolgok nem kerülnek semmibe, de mindezek nélkülözése felbecsülhetetlen károkat okoz.
Ezen a napon tizenkét nőgyógyászati kisműtétet (amniocentézis) végeztek el. A vizsgálatokra váró kismamák félelemmel és aggodalommal telve érkeztek. Beszűkült tudatállapotban vártak egy olyan beavatkozást, amelyről nem tudhatták teljes bizonyossággal, hogy eredményes lesz-e a kért diagnosztikai vizsgálat, vagy felesleges kockázatnak bizonyul? Minden esetben történt informális tájékoztatás, de a bátorító mosoly, a kézfogás, a kedves szó, az együttérzés legtöbbször elmaradt. Az ilyen helyzetekben a beavatkozást végző team-től elvárható lenne a pszichés támogatás a kismamáknak. Ha tehetném, kötelezővé tenném a „minden páciensnek jár egy mosoly a kezelés során” – elvet. Hiszen ha ilyen elvek szerint dolgoznak, nagyobb eséllyel várhatják, hogy ők is ezt kapják, amikor orvosi vizsgálatra szorulnak majd.
Egy gyermek intenzív osztályon (PIC) dolgozó szakasszisztens azt mondta nekem nemrég: „Aki az egészségügyet választja, azt is vállalja, hogy egy életen át szegény marad.” Szomorú summája ez egy nagyon fontos szakmát és egyben hivatást választó ember életének. Kilencven dekás gyermekeket szakszerűen képes lélegeztetni, de ez a tudás sem teszi méltóvá őt arra, hogy saját gyermekei büszkék legyenek rá! Ők ugyanis csak azt látják, hogy anyjuk soha nincs velük, illetve ha otthon van ,mindig kimerült, ugyanakkor mégsem vehetik meg maguknak azt, amire leginkább vágynak, mert nincs pénzük rá… Ilyen körülmények között néhány év alatt kiéghet az egészségügyi dolgozó.
Könnyű lenne azt mondani, hogy az egészségügyi rendszer alacsony színvonalának egyetlen oka a hatalmas anyagi nehézség, mellyel a kórházak nap mint nap kénytelenek megküzdeni. Már-már közhelyes az a tény, hogy az alkalmazottak „éhbérért” dolgoznak, nincsenek motiválva anyagilag, ugyanakkor folyamatosan hatalmas fizikai, és pszichés terhelésnek vannak kitéve.
Én mégis azt gondolom, elsősorban azokkal a nehézségekkel kellene szembenézniük az egészségügyi dolgozóknak, amikhez nem anyagi támogatás szükséges. Az ő munkájuk által formálódik az egészségügyről kialakult közvélemény, ugyanakkor ők mindannyian igénybe vevői is ezeknek a szolgáltatásoknak, tehát maguk miatt sem mindegy, hogyan viselkednek az egészségügyi közegben.
Az alapvető emberi értékek, mint az emberi méltóság, egyenlő bánásmód, tisztelet, nem pénzzel megfizethető dolgok. Sem az egészségügy szegénysége, sem a szakmunka értéktelensége nem jogosít fel senkit a tiszteletlen, kegyelet nélküli viselkedésre.
Szerintem.
radiologus.hu · http://www.radiologus.hu 2010.09.11. 14:19:39
Aranyos, hogy mekkora hülyeségeket képes valaki leírni. :-)
Saját maga részletesen leírja, hogy az egészségügyi dolgozók kiégettségben szenvednek, és azt is, hogy miért.
Majd a végső következtetés: "de mégse legyenek kiégettek".
Ez a blogposzt hülyeség.
Dr.laikus PhD 2010.09.11. 15:44:38
Talán akkor még sem a pénz az oka?
Ez egy parás szakma.
Itt mindenki többet keres az átlagnál.
Ti mondjátok - no meg a felmérések - hogy itt kapják a paraszolvencia 70 %-át.
Annyira nem hülyeség.
Dr.laikus PhD 2010.09.11. 16:38:34
Itt a cél adott.
Nincs mitől kiégjen, nem veszti el a jövedelmét, állását, semmijét.
Akkor mitől kiégett?
Barnamaci 2010.09.11. 17:06:07
Mindamellett pozitiv, hogy a korszül. osztályon nagyon alacsony súlyú babákat mentettek meg, de mégsem szülnék itt soha többet - a második is kizárólag az orvos miatt történt, mivel tudtam, hogy szakmailag 120%-on teljesit, és figyelembe vette az igényeimet.
Nos, ne feledjük, hogy egy szülő nő másképp fogja utólag "értékelni" a lezajlott eseményeket, sokkal érzékenyebb, mint egy külső szemlélő.
Irise 2010.09.11. 17:09:31
Nem a praxisblog az egyetlen, ahol keményvonalas orvosgyalázás folyik.
Jó lenne,ha a betegekben felmerülne,hogy az ápolónők, orvosok olyan munkát végeznek,amit más nem tud.
Te hasba tudnál szúrni egy terhes nőt,hogy megállapítsd ,beteg-e a magzata? És itt nemcsak a szakmai tudásról van szó,hanem arról,hogy ez mind megrázkódtatás nekünk is.
Attól,hogy az orvos nem sír együtt a terhes anyukával még biza neki is megrendül a lelke. Egy nap 60x. 365 x 60. CSinálja tovább, menti az életet. Néha forog a gyomra, lehányják, vér megy a szemébe, megszúrja az ujját hepa C-s beteg után stb. Csinálja tovább. Elveszít beteget, kellene neki is egy fél óra,hogy megnyugodjon a lelke, nincs rá idő. CSinálja tovább.
Aztán bejön egy ilyen fórumra és az arcába vágják,hogy ő szereti nézni mások szenvedését, micsoda mocsok, készakarva nem mentette meg az anyámat stb.
Ettől lesz pl. kiégett.
Dr.laikus PhD 2010.09.11. 17:48:05
Jaj de nagyon sajnálom.
Azért azt ki kellett érdemelni, hogy ma ennyi pocsék mese legyen forgalomban.
Nem kell kiégettnek lenni, mert valaki választott egy szakmát és annak vele járója az is amit írsz.Ezt meg kell tanulni kezelni, ezzel a szakmával együtt jár, ha nem megy akkor abba kell hagyni.
Nem lehet mindet a frusztrációra kenni, meg arra, hogy fikázzák az orvosokat, nővéreket, főleg egy szülészeten.
Én még boldogabb időkben szültem, de már akkor is lehetett tudni ki fog fizetni és biza másként foglalkoztak vele.
Felnőttem az egészségügyben, még óvodába is a kórház óvodájába jártam.
Csodás orvosok vettek körül, tudom mit várhatok el.
Az én 30-as éveimben is nagyon rosszul kerestek az orvosok.
A fogászok és a szülészek rontottak a renomén, ezért nekik lehettek hálásak.
A fogászok jogállása rendezett.
A szülészeké is az lesz.
Az erodálódást látom és megértem.
Szülészeten nem!
Annyira légy csak empatikus, amennyire kell, hogy el tudj látni.
Szétfolyni nem kell még értem sem. :-)
Lehánynak, megszúrod magad, vér megy a szemedbe?
Ezt választottad, ez a szakma ettől is szép.
Mondom! Orvosok vettek körül.
Nem akárkik.
Tőlük ilyet nem hallottam soha, ez az életük része volt.
radiologus.hu · http://www.radiologus.hu 2010.09.11. 23:14:28
Nem tűnik úgy, hogy a bizonyos ultrahang-labor, ahol az illető járt, annyira pihentető és parás hely lenne.
Mert nem is az.
Egy daráló.
radiologus.hu · http://www.radiologus.hu 2010.09.11. 23:18:18
A te 30-as éveidben is a mai munkaterhelés mintegy fele hárult egy dolgozóra.
Én durván 16 éve látom az ellátóhelyeket belülről.
16 év alatt kb. másfélszeresére nőtt az akkor is elég nagy teher.
Én egy húzósabb napon 40-50 ultrahangot csináltam a kórházban.
Akiktől tanultam, azoknak a 20-25 vizsgálat volt a "hú, ez erős nap volt" kategória.
Egyszerűen régen kevesebb volt a beteg.
rikitiki 2010.09.12. 03:05:15
Lengyel kollégát kérdeztem az ő helyzetükről, és érdekes dolgot mondott:
Nagyon sokan vállalnak másod- harmadállást, ügyeletet stb.. mert alacsonyak a fizetések.
Azért nem emeli az állam az orvosi béreket, mert akkor megjelenne, a most kevésbé érzékelhető orvoshiány. 2x, 3x bér mellett nem vállalnának másod- harmadállásokat.
rikitiki 2010.09.12. 03:55:53
Sok a munka? Igen. Egy egészségügyis átlagban másfélszer annyit dolgozik, mint a nem egészségügyis (munkaórák száma alapján).
De pl. a nyugdíjkorhatár azonos.
Nagy a felelősség? Igen. Laikus megintcsak nem tudja elképzelni. Milyen érzés, amikor bizonytalanságban vagy 10 percig, hogy a beteged (mondjuk a te hibádból) maradandó agykárosodást szenvedett-e, és zöldség lesz élete végéig. Az nagyon hosszú 10 perc.
Mindez együtt szerintem bőven elég a kiégéshez. Nyugaton nagyon ismerik a kiégett orvost. Mert eddig csak azt említettem, ami nyugaton is általános.
Itthon kevés a pénz? Igen. Nagyon. A laikusoknak fogalma sincs a parahelyzetről, talán majd írok róla részletesen. Röviden - ha a többséget, az átlagot nézem, felejtse ezt el mindenki, mert nincs. De ne is legyen, átokverés az egészségügyön.
És igazat adok neked abban, hogy aki elhivatott, az ettől még csinálná...
Zárójeles, de fontos rész -
(Miért elvárás az, hogy az orvos elhivatott legyen? Miért nem lehet szimplán jó szakember, aki tenné a dolgát becsülettel? Miért ne legyen elhivatott az ügyvéd, a HR menedzser, az informatikus, a politikus, a focista? Harmadoljuk a bérét, dolgozzon lehetetlen körülmények között 3x annyit, mint korábban, legyen ő is elhivatott, és szorítsa össze a fogát és kész. Ez nevetséges, az elhivatottsággal hagyjál békén)
Miért lesz kiégett az orvos (a nővér, ápoló), ha ennyi nem lenne elég, mi teszi be biztosan a kaput?
A lehetetlen körülmények. Dolgozz eszköz nélkül, gyakran becstelen, erkölcstelen, etikátlan körülmények között, ahol folyamatosan zaklatnak, törvénytelenségek sorozatával vonják meg tőled még azt is ami jár, gyakran kényszeríte(né)nek szakmailag elfogadhatatlan döntési, vagy más helyzetekbe, úgy hogy eközben az elvárás maximális minden tekintetben, és "hálából" azt kapod, hogy húzd csak tovább az igát, te ökör, mert neked elhivatottnak kell lenned.
Ilyen ökör létezik, de egyre kevesebb. És korán döglik. Nyugdíj után egy-két évvel.
Dr.laikus PhD 2010.09.12. 05:41:29
"A laikusoknak fogalma sincs a parahelyzetről, talán majd írok róla részletesen."
A laikusnak annyi van amennyit fizet.:)
A fenti példa csak a fogorvosokról és a szülészekről szólt. Nem általánosan az orvos szakma minden képviselőjéről.
Tudom, hogy nehéz, de kiégést emlegetni egy szülészeten kicsit furcsa. Minden napi sikerélmény, jó jövedelem. A munkahelyi légkörért maga az ember a felelős. A körülményekért már nem annyira.
Nem lehet a kiégésre fogni mindent. Nem mindenhol azonos.
Igen piszok disznóság, hogy az elismertségetek a becsülésetek meredeken zuhant. Nem lehet mindent (habár nagyon sokat) az ujságírók számlájára írni.
Az én időmben nem volt per, ha tévedett az orvos - most van. A lehetősége adott - ez nagy nyomás, mert ismeretlen. De maga a gyógyításba beleférő hiba lehetősége is egy gumi szabály. Nagyon gondatlannak kellett lennie az orvosnak, ha elítélik. (a saját lelkiismerete is lehet nagy nyomás)
3-4 munkahely?
Nem jön ki órában.
Egy munkahelyen mennyi és a többi hogy jön ki? 300 óra a törzsmunkahelyen?
Amennyire én látom, nem kell ennyit dolgozni.
Azt gondolom, ha rendesen a gyógyulásig van kísérve egy beteg (ott ahol kell) akkor nincs szükség ennyi munkaórára.
Csúnyát mondok és leharapjátok a fejem, de sok helyen fusizás folyik a betegekkel.
Miért elvárás az orvosi elhivatottság?
A részemről nem az.
Az igen, hogy normálisan beszéljenek velem, tájékoztassanak, hogy megértsem én mit tehetek magamért - akár úgy is ha van internetem nézzem meg ott - akkor szervezzék meg úgy a munkát, hogy a munkadarab folyamatosan haladjon, ne legyenek kiesett órák, ne kelljen szabadságot kivenni, ha vizsgálatra kell menni.
Órákat várni a pontatlan kezdés miatt pl. reggel, félig odafigyelő személyzetet (hónapok óta rosszul írják fel a gyógyszerem, kiadják, mert az a mennyiség amit ír, nem létezik. Szóltam, hiába)
Elbeszélünk egymás mellett. A betegek panaszkodnak ezen a blogon, Ti hiteltelenítitek azt is ami jogos.
Ráfogjátok a kiégésre, ha egy kolléga nem úgy végzi a munkáját ahogy kell.
Azt látom, hogy a jövedelem növekedése helyett Ti is a saját belső nyomásotokon akartok enyhíteni (ugyan már megtettétek, ezért a sok panasz)
Ez antagonisztikus, hisz valaha esküt tettetek (ez komoly dolog, a saját magamnak tett esküt nem tudom megszegni csak ha sérülök magam is).
Kell a változás, de meg kell beszélni.
Mit várhatunk, mit ne várjunk.
De az orvosi szoba légköréről a beteg nem tehet, a piszokról szintén és etc...
Mantra, imamalom kívánság szerint.
"A lehetetlen körülmények. Dolgozz eszköz nélkül, gyakran becstelen, erkölcstelen, etikátlan körülmények között, ahol folyamatosan zaklatnak, törvénytelenségek sorozatával vonják meg tőled még azt is ami jár, gyakran kényszeríte(né)nek szakmailag elfogadhatatlan döntési, vagy más helyzetekbe, úgy hogy eközben az elvárás maximális minden tekintetben, és "hálából" azt kapod, hogy húzd csak tovább az igát, te ökör, mert neked elhivatottnak kell lenned."
Erről kéne beszélni és sokat, nagyon sokat.
Ez elfogadhatatlan,
Ebbe tényleg bele lehet dögleni. Orvosnak is betegnek is.
Barnamaci 2010.09.12. 08:16:53
rikitiki 2010.09.12. 11:57:46
ne vedd magadra, csak a szépet :)
aludtam egyet rá...
"Ez antagonisztikus, hisz valaha esküt tettetek (ez komoly dolog, a saját magamnak tett esküt nem tudom megszegni csak ha sérülök magam is)."
Ez nagyon jól meg lett fogalmazva, tudniillik éppen azért égnek ki az emberek, mert ezt az esküt kell megszegniük a munkájuk során. A körülmények arra kényszerítik.
Ezért mennek el külföldre, ahol az esküjüknek megfelelően dolgozhatnak, vagy elmennek más szakmába, vagy maradnak, sérülnek, kiégnek.
Moira 2010.09.12. 21:36:19
Mi is ugyanott voltunk PIC-en (ismerjük is egymást) és teljesen más tapasztalatunk volt.
Egy forintot nme adtunk senkinek, soha nem is céloztak rá. Néha vittünk instant kávét, meg kb két doboz bonbont. Ennyi. A bkv jegyeim többe kerültek a négy hónapnyi bejárkáláskor.
A 24. hétre született 630 grammos kislányunk ma jól van, mindene oké - az egyik fülére kicsit gyengébben hall. Úgy, hogy kb 2% esélye volt arra, hogy egyáltalán életben maradjon.
Úgyhogy részemről a János PIC a legjobb hely, mait el tudok képzelni.
pakesz (törölt) 2010.09.13. 00:51:33
es nem volt nehez utana pia(alkohol) nelkul leteznie?
galibaba 2010.09.28. 18:16:35
Az első hat bekezdéshez nincs hozzászólni valóm, sajnos a János kórház szülészet-nőgyógyászat osztályáról sok jót elmondani nem lehet. A takarítószemélyzeten spórolnak; az orvosok (ha csak nem valamelyikőjük magánbetege vagy) cinizmusa és hozzáállása kritikán aluli, a műtőről szóló bejegyzések is valósak. Próbálnál meg Te ilyen körülmények között gyógyítani bár igaz ha ezt a hivatást választották, akkor miért így teszik.
A továbbiakat azonban nem vágom. Nem értem, hogy a koraszülött babád megmentése érdekében lezajlott császármetszésen miért kellett volna a párodnak bent lenni (mikor A TE ÉLETED ÉS A GYERMEK MEGMENTÉSE A CÉL!) és azt sem, hogy milyen jogon mondasz egy nemzetközileg is elismert osztályról olyat, hogy be kellene szüntetni???!!! Én a helyükben becsületsértésért és hitelrontásért beperelnélek Benneteket, és ha a továbbiakban is az jár a fejetekben, hogy mocskoljátok ezt az osztályt, akkor jobb, ha felkészültök: nem lesz sok barátotok a jövőben!!
Tehát egy pár dolgot hadd szóljak azok nevében, akik a Szent János Kórház Perinatális Intenzív Centrumáról máshogy gondolkodnak.. .
- Nem a szerencsének köszönhető, hogy a gyermeketek életben maradt, hanem annak a nővér – és orvosi gárdának, akik ott dolgoznak. Te írtad: „27. héten 980gr-os kisfiúnkat hoztam világra császármetszéssel” . Csak gondold át ezt a mondatot! Ne haragudj, de sokan össze is tennék a két kezüket, hogy ekkora súllyal ilyen egészségi állapotban kerültek ki az egészből!!!!!!!!!!!!!
- Nem hiszem, hogy születéskor az orra alatt látható foltról bárki is tudta, hogy hemangióma, úgy emlékeszem, hogy ez a dolog nagyon kicsi folt volt. A hemangióma nem könnyen diagnosztizálható, és nehezen felismerhető korai stádiumban.
- A babátok állapota stabil volt, mivel a hemangióma még nem jelentett veszélyt a légzésére.
- Tegyétek csak össze a kicsi kis kezeiteket, hogy nem az instabil babák szülei vagytok, akiket szállítani KELLETT SHUNT BEÜLTETÉSÉRE. Te jó ég! Tudjátok Ti egyáltalán mi az a shunt beültetés????
- Nemhogy „pofátlanul”, de egyáltalán nem "elvárt követelmény", hogy „30 ezres ajándékcsomagokat” vigyen be bárki az osztályra. Ha nem lennétek ennyire egyoldalúan, ostobán és rosszindulatúan elfogultak, akkor észrevettétek volna, hogy mindenki akkor vitt be bármit az osztálynak, amikor hazavitte a gyermekét, és azt is, hogy mindenki annyit, amennyit gondolt vagy tudott áldozni! [Képzeld csak el, hogy Te vagy az az orvos vagy nővért, aki minden nap vigyázol a 600, 700, 800 vagy 900 grammos babára, virrasztasz mellette, vigyázod fejlődését. A baba szépen nő, fejlődik, mert vigyázol rá, aztán egyszer csak elviszik a szülei. Naná, hogy kicsit megszakad a szíved. S nem vársz el semmit sem, de azért jól esik egy köszönöm! Nem?] Szóval KÉREK ENGEDÉLYT MEGHUNYÁSZKODNI MINDEN PIC-I BABA SZÜLEI NEVÉBEN, AMIÉRT MEGKÖSZÖNTE AZ OSZTÁLYNAK, HOGY ÉL A GYERMEKE!
- Nem kell nagy okostojásnak lenned ahhoz, hogy rájöjj miért Neked kell koraszülött pelenkát és popsitörlőt vinned a gyermekednek egy koraszülött osztályra. Ezen kívül semmit sem kértek, hogy megvegyél neki!!!!
- Igenis vannak helyzetek az életben, amikor mindenkinek jobb, az egészség érdekében kicsit háttérbe szorulsz. Igenis van olyan, hogy nem mehetsz be a gyermeked inkubátora mellé. Akkor 17 baba volt az osztályon (ha emlékeznétek rá, tudnátok, hogy kb. 30 négyzetméteren). Ha az összes baba mindkét szülője rendszeresen látogatja a babákat, akkor nemhogy a fertőzésveszély nő meg ilyen helyzetben, de a nővéreknek még etetni, sőt pelenkázni sem marad ideje a látogatások között! Mekkora ostobaság azon sopánkodni, hogy nem volt idejük Rád. Miért Neked kellett volna az idő? A gyermeked egészsége nem fontosabb, minthogy Te naponta többször információkat kaphatsz?
- A ragtapasszal kapcsolatban magam hallottam az elnézést és a sajnálatot. Nem lett volna semmi baj, mert a következő infúzió-bekötésnél rendben átragtapaszozták volna.
- A kenguruzás senkinek nem volt lehetséges, a szoptatás sem, mert annyira sokan voltak a babák!! A mi időnkben hiába tolta bárki a pénzt (Bár ilyenről pont nem tudok a csapatban), csak aki épp készült hazamenni, annak biztosítottak nagyon kevés időt az összeszoktatáshoz. Könyörgöm, ott hely sem volt, hogy leülj! Hol akartál kenguruztatni?
- Más babákat is helyzetek át a koraszülött osztályra, mert megbíztak abban az osztályban. Az áthelyezés után pont „műszakváltás” volt. Az új műszakosok nem tudták, hogy Nektek nem szólt senki. Szerintem, előfordul ez is.
- Soha senki nem mondta, hogy az apukák jobban fertőznek. Az apukák bemehettek helyettünk, anyukák helyett. Naponta egyszer, igen. De más kórházakban karantén volt a H1N1 miatt. Itt is köszönted volna inkább meg, hogy a főigazgatóság megengedte, hogy naponta egyszer bemehetsz ahelyett, hogy otthon ültél volna és egy hónapig a kórház közelébe sem mehettél volna.
- Az osztály fertőtlenített volt, a babák miatt. Én a közelébe sem engedtem volna magunkat, még akkor sem, ha belepusztulok. Megint csak az a bajod, hogy Te nem mehettél be. Mit szólnál, ha valaki bevitt volna H1N1-et és a kisfiad elkapja? Akkor meg azt kántálnád, miért engedték be a szülőket?????????????
- A koraszülött osztállyal kapcsolatos tapasztalataidhoz nem tudok mit hozzászólni.
- Nekem is otthon kellett összeszoknom gyermekemmel, akit helyhiány miatt 1850 grammal vittünk haza. Átvészeltük a kis súlyú otthon töltött első pár hetünket. Szépen fejlődik, ma már 7000 gramm. Édes baba, életünk ajándéka!
- Csak nézz rá egy statisztikára a túlélő babák száma tükrében – a Szent János PIC-cel kapcsolatban.
Soha, de soha nem fog elmúlni az a hála- és szeretet érzés a szívemben, amit a Szent János Kórház Perinatális Intenzív Centrumában dolgozók iránt érzek! S szerintem sokan vagyunk így ezzel. Akik nem ennyire egoista szülők. Szerintem, aki erről az osztályról azt írja, hogy be kellene szüntetni, na az Magyarország szégyene!
PICi-ikrek 2010.10.06. 13:25:54
Az én ikreim is a János Kórházban születtek, 27.hétre, NEM az orvosok vagy a kórház hibájából, egyszerűen elfolyt a magzatvíz, nem volt visszaút, sürgős császármetszéssel világra hozta egy igazán remek orvos a 2 kislányomat. Abban a helyzetben a legutolsó dolog, ami eszembe jutott, hogy amellett kampányoljak, hogy a párom végigasszisztálhassa az életmentő császárt. Nem vagy normális, és szülőnek való sem, ha akkor ez volt a legfőbb problémád. Abban a helyzetben például engem az sem érdekelt, hogy milyen a műtő kinézete, az egyetlen ami fontos volt, hogy rendben legyenek a kicsik.
A babáim azonnal a PIC-re kerültek, szerencsére, csak ezt mondhatom. 2 hónapot töltöttek ott.
Sok dolgot nem teszek hozzá az előttem szólóhoz (galibaba), mert szépen összefoglalta a lényeget.
Azt, hogy az ott dolgozó orvosok, nővérek a TE gyerekedért kűzdenek, minden pillanatban. Én spec nem toltam pénzt, és ajándékcsomagot is csak akkor vittem, amikor hazaengedték a lányokat, kávét, teát, csokitkaptak,aminek azt hiszem mindenki örül, köszönetképpen a munkájáért.
Nem tudom, hogy te mit dolgozol, de úgy tűnik, még senki sem köszönte meg a munkádat...talán ezért lehet neked ez a gesztus furcsa...
Az, hogy a látogatási tilalom lényegét ennyire nem érted, szánalmas. Amúgy igen, az apukák is bemehettek, cserélve az anyukákkal...
Én speciel bármit kértem a nővérektől, igyekeztek segíteni. Például egyszer megkértem, hogy a szoptatás előtt várjanak meg a pelenkázással, hogy én csinálhassam.. És képzeld, nagyon szívesen segítettek!
..és még sorolhatnám...
Mélységesen elszégyelheted magad, amiért ilyen hálátlan vagy azokkal szemben, akiknek a gyereked az életét köszönheti... Ha ők nincsenek, akkor gyermeked sincs sem hemangiomával, sem anélkül...
Nem kell játszani a primadonnát, ez nem az a hely...
Ha luxus körülmények között kívánsz szülni, legközelebb nyugodtan fizess egy magánkórházban, ott még kávét is kapsz ágyba...bár lehet, hogy a gyereked nem az egyik legelismertebb neonatológus kezébe kerül... vesztére...
Lizamama 2010.11.10. 14:06:29
Hozzám még aznap, amikor a mentő bevitt, bejött a PIC főorvosasszonya és tárgyilagosan, de nem ridegen tájékoztatott arról, mi várható, milyenek az esélyek. Nagyon féltettem a picit, de nem rémisztett meg, mert tudtam, hogy mindent meg fognak tenni érte. És ez így is lett! Számomra nem kérdéses, hogy nem csak a szerencsén, hanem nagy részben az orvosok és nővérek elhivatottságán és hozzáértésén múlt, hogy most nap mint nap láthatom az egészséges kislányom mosolyát. Nem volt könnyű időszak, az biztos és nehéz feldolgozni a 10 hét alatt látott, hallott, átélt dolgokat, de a végeredmény a lényeg, nem?
Ha kérdésem volt, mindig kérdezhettem, akár orvostól, akár nővértől és mindig korrekt választ kaptam. Pedig volt olyan hét, amikor a látogatásokon kívül még napi háromszor is betelefonáltam, hogy hogy van a picikém és soha nem ráztak le.
Felháborodva olvastam, amit az ajándékcsomagokról, borítékokról írt az anyuka! Mi pénzt sosem adtunk, de nagyon örültem, mikor régebben ott levő babák szüleitől megtudtam, hogy mivel lehet segíteni a PIC munkáját. Néhány szülő összefogásával sikerült olyan eszközöket beszereznünk, amiket a kórház nem tudott biztosítani számukra, viszont elengedhetetlen a babák megmentéséhez. Az egy sajnálatos tény, hogy az egészségügy ilyen helyzetben van, de ha mindenki úgy gondolkodna, mint a postoló, akkor lehet, hogy az ő babáját sem tudták volna megmenteni. Én örültem, hogy tudtam valamit tenni, ami segíti a munkájukat. És igen, néha én is vittem csokit, kávét nekik, hiszen a nap 24 órájában gyógyították, gondozták a babámat és ezt szerettem volna valahogyan viszonozni. Emiatt sosem voltunk kiváltságos helyzetben, nem kaptunk nagyobb figyelmet, mint mások és nem várták el, hanem én döntöttem így.
Nyilván sokmindenen lehetne az osztályon javítani, de a megoldás biztosan nem az, hogy bezárják a PIC-et, hiszen akkor hol mentenék meg annak a közel 100 korababának az életét, akiket évente ott kezelnek?!
Végezetül szeretném itt leírni, hogy nem volt olyan nap az elmúlt három hónapban, hogy ne gondolnék hálával azokra, akik kemény munkával lehetővé tették, hogy gyönyörű kislányunk velünk lehessen! Köszönöm Nekik!
Az utolsó 100 komment: