A méhem tele volt vérrel
Sziasztok!
Megosztanám én is a történetemet – egyet a sajnos nagyon sok közül –, ami két évvel ezelőtt történt. Miért éppen ezt? Mert az eset óta félek kórház és orvos közelébe menni, tűfóbiám van, pedig sosem voltam félős.
Rossz citológiai eredmény miatt méhszájplasztikát végeztek rajtam. Ez egy csalóka műtét, minimális fájdalmat éreztem utána, de nagyon szigorú pihenés volt előírva, amit – megerőszakolva az izgága természetemet – be is tartottam. 5 nappal a műtét után, vasárnap hazaengedtek.
Másnap, Pünkösd hétfőn dél körül elkezdett fájni a hasam és éreztem, hogy valami nem jó. A fájdalmak hamar görcsökké, a görcsök hamar szülési fájdalmakká erősödtek. Sírtam a fájdalomtól, ami nálam nagy szó. Gyors telefon az orvosomnak, javaslatára visszamentünk a kórházba, ahol ünnep lévén csak ügyelet volt. Egy fiatal rezidens volt az akut ügyeleten. Míg én a padon kornyadoztam, végighallgattam, ahogy kézzel-lábbal, kétségbeesetten próbálja angolul elmagyarázni egy külföldi diáklánynak, hogy hol tudja kiváltani az esemény utáni tablettát (tudom, genya vagyok).
Mikor rám került a sor, elmondtam neki érthetően, hogy mi a panaszom, erős görcsök, 6 napja műtöttek. Megvizsgált, szerinte semmi bajom, de ha gondolom, befekhetek, felvesz az osztályra. Az ambuláns lapra még ráírta, a szokásos sablon-szöveget, normál méretű méh, douglas nem ledomborított, enyhe alhasi görcsök.
A sírással küszködve, szégyenkezve, hogy ennyi fájdalmat sem bírok ki, beültem az autóba és hazamentünk. Az éjszaka kellős közepén olyan fájdalomra ébredtem, amit soha nem fogok elfelejteni. Olyan volt, mintha a méhem fel akarna robbanni és a hasam ki akarna szakadni a gátamon. Az ájulás határán szóltam a férjemnek, hogy hívja ki a mentőket (nem laktunk messze a kórháztól, de a kisfiam a szomszéd szobában aludt, mire útrakész állapotba hozzuk, én kiugrottam volna az ablakon kínomban). Nagyon gyorsan kiértek és azonnal mondták, hogy bevisznek (kisfiam persze felébredt a nyüzsgésre és nem értette, hova visznek...). Az ügyeleten hajnalban még mindig ugyanaz a nő volt. Mikor meglátott, közölte, ő nem tud velem mit kezdeni, vigyenek fel az osztályra.
Fent megvizsgált az ottani ügyeletes orvos, nem talált semmi különöset. Felvettek, bekötöttek egy fájdalomcsillapító infúziót, amit negyedik nekifutásra sikerült, mert sorban összeestek a vénáim (ez lehet a sokk egyik jele is, de nem gondoltak semmi rosszra). Elkezdtek faggatni: „Nem terhes?” „Nem volt terhes a műtét idején?” „Biztos csak menstruál.” „Értse meg, semmi nem indokolja, hogy ennyire fájjon és a fájdalomcsillapítónak is hatnia kéne már!” Közben szükségessé vált egy hányáscsillapító bekötése is... Megkértek, hogy pisiljek, mert szerettek volna csinálni egy terhességi tesztet. Nem tudtam pisilni, bár nagyon kellett. Ez is lehet a sokk egyik jele, de nekem ugye semmi bajom, hiszen ők nem találtak semmit. Megkatétereztek, ami nekem nagy megkönnyebbülés volt, ők pedig kiderítették, hogy nem vagyok terhes (jé...).
A doki végül tanácstalanságában csinált egy ultrahangot. Amikor megláttam a képernyőt, mindenféle EÜ képzettség nélkül azonnal láttam, hogy megvan a baj forrása. A méhem telis-tele volt vérrel. Mikor ettem-ittam? Este, jó, ne egyek, ne igyak. De mégis mi fog történni? Ezt ki kell tisztítani. Kitisztítani, ez mit jelent? Nem tudják, majd a műtőben kiderül.
Jólvan, végre, legalább megvan a baj, megszerelik, nem néznek tovább hülye hisztisnek. Ekkor volt hajnali 5 óra. 6 körül üzentek, menjek le a földszintre mégegy ultrahangra (az első ultrahangra gurulószéken toltak, zubogó infúzióval). Kikötötték az infúziót, én alig álltam a lábamon, szülési fájdalmaim voltak folyamatosan immár 18 órája. A földszinten félórán keresztül moziztak rajtam a dokik, milyen érdekes eset – mondták, nézd, itt is és itt is, látod, itt a vérömleny, ezért nem tud távozni. Legalább hatszor kérdeztem meg, hogy mit látnak és mi fog történni és kb kétszer méltattak válaszra: ezt itt mindenképp ki kell pucolni. Végülis az én hasam, mi közöm hozzá, hogy mi történik benne? Sajnos nem voltam harcias állapotban. Azt viszont érzékeltem, hogy ez az ultrahang a diagnózis és a kezelés szempontjából teljesen szükségtelen volt. Mégis le kellett másznom és utána vissza fel, abban az állapotban.
7:30 körül befutott anyukám és a dokim, a doki megnyugtatott, hogy legeslegelső leszek és nem tart már soká az agóniám. Ekkor kezdett el hatni a fájdalomcsillapító (vagy győzőtt a fáradtság) és sikerült aludnom valamennyit. A műtét előtt nemsokkal hoztak plazmát az instabil vénáim miatt (ekkor már megindult a sürgölődés és hirtelen mindenki aggódni kezdett értem), a vérképemből kiderült, hogy rengeteg vért vesztettem.
Nem ragozom tovább, egy újabb műtét, gyakorlatilag az első megismétlése, újabb 5 nap kórház után végre hazamehettem. A doki elmondása szerint a diagnózis haematometra, ami úgy alakult ki, hogy valószínűleg elpattant egy varrat az első műtét után, ami elkezdett vérezni, de vérömleny alakult ki, ezért a vér nem tudott távozni. Egyre nőtt a vérömleny, ami szétfeszítette a többi varratot, amik közül néhány szintén elpattant és vérzett és így tovább. Ha Pünkösd hétfőn megultrahangoznak, akkor is meg kellett volna műteni, csak éppen nem sürgősséggel, nem kapok sokkot, nem vesztek több vért, és főleg, nem kell a kisfiamnak végignéznie, ahogy elvisznek a mentők.
Köszönöm, ha kiteszitek, üdv,
egy olvasó
Van egy sztorid a magyar egészségügy helyzetéről? Megvárattak, félrekezeltek, megaláztak? Küldd a praxisblog@yahoo.com címre!
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
fruitella 2010.04.16. 11:06:16
Azért elgondolkodtató...
Egyik ismerős nemrég szült, és amikor még kb. 3 hónapja volt vissza, görcsölni kezdett, irány a kórház. Az ügyeletes doki ráhozta a frászt, bent akarta tartani, sőt, azt mondta itt hamarosan szülés lesz! Aztán saját felelősségére mégis hazaengedte a lányt, aki egy kis pihenés után teljesen rendbejött, és azután is minden rendben volt. A saját orvosa meg is mondta neki, hogy nem lesz semmi baj...
Szóval az az érdekes, hogy mennyire el tudnak beszélni egymás mellett elvileg ugyanazt tanult orvosok. Ez hogy lehet...?
másikpista 2010.04.16. 11:59:28
Vannak asszonyok, akik összeszorított foggal tűrik a fájdalmat, inkább mintha titkolni igyekeznének valamilyen szemérmes okból. Mások meg szörnyű sikongatásba kezdenek ha meglátnak egy pókhálót a kórterem falán, nem is beszélve a pókról, sőt egy élő orvosról!
Az előbbi magatartás persze inkább az idősebbekre, az utóbbi a fiatalabbakra jellemző, de még ez se biztos. Óriási különbségek vannak világszerte, például a szüléssel járó fájdalom (ami mégiscsak elég egyforma, tehát jól standardizálható) megítélésében.
Az viszont látszik hogy posztot főleg az utóbbiak, a panaszokat élénkebben átélők írnak, nyilván ez is lelki alkat kérdése hogy van aki szereti másokkal megosztani a szenvedéseit.
Nem korrekt viszont felróni az orvosnak, hogy miatta vitték el a kisfia miatt a mentők, hiszen pünkösdkor felajánlotta hogy benntartja a kórházban megfigyelésre. Sajnos az ügyeleti időszak a legkevésbé alkalmas egy alaposabb kivizsgálás céljából (pláne egy szülészeten) de ha bennmarad ez legkésőbb másnap kiderült volna és nem csak napok elteltével (plusz a kisfiú rémülete is elmaradt volna).
Szívszaggató történet, bár akkor is kiderülne hogy nő írta, ha nem nőgyógyászati esetről volna szó
EsEl 2010.04.16. 12:28:46
Az ügyeletes orvos kérdése a befekvésemről meglehetősen gúnyos volt, a tartalma az volt, hogy "nincs magának semmi baja, de ha ragaszkodik hozzá felvesszük", erre tanú volt a férjem is. A mentők pedig nem napok múlva, hanem ugyanaznap éjszaka vittek el. Őszintén szólva nem tudom, mennyivel lett volna bonyolultabb Pünkösd hétfőn megultrahangozni, mint következő nap hajnalban.
Szerintem az objektív jelek - vénák összeesése, retenció, hányás, rossz vérkép, és persze az ultrahang - pontosan megmutatják egy orvosnak, hogy az illető jogosan sikoltozik-e. Megjegyzem, egy hang nem jött ki a torkomon, én inkább a csendben szenvedők táborát gyarapítom.
másikpista 2010.04.16. 12:45:38
Nem szándékoztam kétségbe vonni a fájdalmaid valódiságát, csak megpróbáltam a másik oldal, az orvos szemszögéből is rátekinteni az esetre. A szubjektív panaszokat sokszor elengedik a fülük mellett a nőgyógyászok, és emögött bizony sok valós tapasztalat húzódik meg, jóllehet tévedés forrása is lehet.
Az orvos gúnyos hangvétele ... na innentől inkább kiszállok, mert ez végképp szubjektív kategória. Lehet hogy azért mert fiú vagyok, lehet hogy mert én is szoktam gúnyos lenni, az ilyesmi nem különösebben zavar, legfeljebb én is teszek valami megjegyzést különösebb indulat nélkül. Szerintem emiatt nem volt érdemes hazamenni
Cicmaláj 2010.04.16. 16:40:05
kacorka 2010.04.16. 16:42:25
epres négercsók 2010.04.16. 17:00:07
epres négercsók 2010.04.16. 17:06:37
Én elhiszem, hogy az orvosok nagy része ilyen, hogy ha a beteg azt mondja: "fáj!", azt sokszor szkeptikusan kezelik, valószínűleg azért, mert sokan tényleg hisztiznek. Viszont nagyon sokszor van olyan eset is, amikor a beteg mondja, hogy fáj, de végül nem találnak nála semmi rendelleneset.
Vagy addig hanyagolják el a beteg panaszait, mert ránézésre nem látszik semmi, amíg már valami visszafordíthatatlan nem történik. Nem feltétlenül kell itt életet veszélyeztető, nagy dolgokra gondolni, lehet az akár egy fog elvesztése is (mint nálam).
Ha valaki nőgyógyászati panaszokkal megy be, az lehet akár méhen kívüli terhesség is, amibe bele lehet halni, nem?
Nem tudom, mi a gyakorlat a nőgyógyászoknál, meg nyilván rutinosak is, de én a posztírót mindenképp elküldtem volna egy soron kívüli ultrahangra.
(Az ultrahang azért is érdekes, mert ha az ember bemegy csak úgy simán az ügyeletre, hogy fáj a hasa, rögtön elküldik UH-ra, hogy nem vakbél-e. Nekem már egy csomószor mondták életemben, hogy vakbelem van, aztán mindig kiderült, hogy valami egészen más, és a vakbelem a mai napig köszöni, jól van.)
2010.04.16. 17:12:43
Oi va voi 2010.04.16. 17:22:20
Sajnos én is gyakori vendége vagyok az (privát)egészségügynek (is). Nem szeretnék az Ön kezei közé kerülni. Megértem, hogy Önök fáradtak, fásultak, kizsigereltek.
De olyan töménytelen flegmaságot, gúnyolódást, arcoskodást, megalázást még sehol nem tapasztaltam mint némely orvosi rendelőben! A kicsinyes territóriumféltésről, a laikus tök hülyének nézéséről már nem is beszélve. Na meg persze a felháborodásról, amikor megkérdeztem, hogy esetleg a nőgyógyász doktor úr, nem gondolja-e, hogy barkácsolás helyett, bevonnék egy endokrinológust az anyagcsere betegségem gyógyításába?
Mélységes respektálom azokat, akiknek ez nem inge és még szívügyük a gyógyítás, a akik nem felejtették el, hogy annak a nyomorult betegnek is van LELKE! Ami kiszolgáltatottan, reménykedőn még érzékenyebb...
szendeszundi 2010.04.16. 17:23:58
kacorka 2010.04.16. 17:31:26
Károgó Kritikus 2010.04.16. 17:33:56
Megcsalt Alak 2010.04.16. 17:37:05
epres négercsók 2010.04.16. 17:42:09
ColT · http://kilatas.great-site.net 2010.04.16. 17:45:15
Köszönjök, 8 évig kormányzó politikus bácsik, ezt is.
macchiato 2010.04.16. 17:46:35
Oi va voi 2010.04.16. 17:47:58
helota (törölt) · http://www.bibliotecapleyades.net/biggestsecret/biggestsecretbook/images/biggestsecretbook42.jpg 2010.04.16. 17:58:56
A mai technológiai eszközpark és ismeretek mellett, hogy hogy nem fejlesztettek ki egy fájdalomszint mérő berendezést. Hisz bizonyos idegi aktivitásokat mérni lehet, ma már rengeteget.
A diagnózis felállításában(ha csak jelzés szinten is) de sokkal inkább a beteg állapotának, sulyosságának megitélésében nagy segítségére lehetne egy orvosnak ha tudná, hogy mi a valós inger és ehhez képest hol can a páciens fájdalomküszöbe. Illetve azt is látná, hogy milyen tartalékokkal bír még az adott beteg. Gondolom a negatív körynezeti hatás is sok mindent befolyásolhat.
Nem?
Lángharcos 2010.04.16. 18:03:36
Minden szülés más. Vannak körülmények, ahol az adott személy el tud lazulni és vannak körülmények, ahol nem lehet. Görcsösen, idegeskedve pedig jobban fáj, mint ellazulva.
És régen rossz, ha egy szülészeten nincs lehetőség ünnepekkor kivizsgálásra.
epres négercsók 2010.04.16. 18:14:14
Még egyszer mondom, ez nem Magyarországon volt.
NemesekErnyo 2010.04.16. 18:17:18
Következmények szempontjából az ellátásban inkább félre kell tenni a szubjektív érzéseket. Szorítkozzon az orvos arra, hogy el kell hinni mindent, elvégezni a vizsgálatokat. Tojni rá, hogy hány óra van, hányan várnak még, mennyibe kerül. Ne érdekelje semmilyen TVK, hazudjon valami ordas indikációt, ha netán negatív a vizsgálat. Ezt ugye csak utólag lehet megtudni. Bíróságon ilyesmire nincsenek tekintettel, márpedig első legyen a biztonság. Mindenki biztonsága. Ezért dokumentáljon ezerrel a doki. Legfeljebb majd csodálkozik a beteg, ha megnézi a betegútját az ügyfélkapun! S nem érti, miért írtak neki agydaganatot, hiszen csak fejfájása volt. Gerincsérvet, pedig csak a dereka fájt öt napig.
A dolgok nem egyoldalúan jutottak el idáig, aktívan alakítottuk mindkét oldalról.
Ami még eszembe jutott, bár mégsem tartozik a témához, mondja már meg valaki, hogy a 18 éves lány szülei, akik természetgyógyásznál aszalták a tumort, miért jelentik fel a kórházat? Vajon kiknek az érdeke, hogy természetgyógyászat fronton ekkora káosz lehessen büntetlenül?
kacorka 2010.04.16. 18:24:36
Megcsalt Alak 2010.04.16. 18:35:32
madame_ambrascet 2010.04.16. 19:29:59
adamantium 2010.04.16. 19:54:12
@madame_ambrascet: és ha a beteg pofátlan, hazudik, goromba, megüti a nővért azt hol lehet jelenteni? mert a betegnek mindent szabad. mindennapos, hogy részeg betegek egészségügyi személyzetet vernek meg de én még egyet se láttam akinek ebből baja lett volna
lioliom 2010.04.16. 20:20:56
napocskin9 2010.04.16. 20:26:21
Tudom, hogy vannak szimulánsok, és vannak, akik szeretik magukra felhívni a figyelmet. De szélsőséges esetben megkockáztatom, hogy valaki az arrogáns, lekezelő, gúnyos orvosok (akikhez nekem is volt már szerencsém) miatt retteg elmenni megvizsgáltatni magát, addig, amíg már túl késő nem lesz. Lehet lehülyézni.
Egyébként nem bunkó beteg és bunkó orvos van, hanem bunkó EMBER.
adamantium 2010.04.16. 20:35:50
Avenarius 2010.04.16. 20:53:08
a világ leghumánusabb doktornőjénél szültem a nyáron, az után hoztam ezt a döntést.
Máb királynő 2010.04.16. 20:59:21
Pár hete beszállítottak az ügyeletre alhasi görcsökkel, annyira fájt, hogy folyamatosan zokogtam. Hozzátartozik a történethez, hogy pár évvel korábban volt egy nagyobbacska almának megfelelő méretű ciszta a méhemben, ami azért fájt, de sose sírtam miatta, szóval az én fájdalomküszöböm sem olyan alacsony. Most viszont valami nagyon nem volt rendben.
Bekerültem egy budapesti kórház ügyeletére, ahol semmit sem tudtak, csak azt, hogy fáj. Ennek megfelelően vérkép, UH (hasi és nőgyógyászati is), röntgen, EKG, két orvos meg is vizsgált, és mindezt egy órán belül. Meg is lett a baj, kezeltek, pár nap alatt elmúlt. Na így kellene eljárni minden ügyeletesnek, ha egy nő azt állítja, hogy nagyon fáj.
kacorka 2010.04.16. 22:32:18
Cpt. Flint 2010.04.16. 23:49:02
Tipikus példái ennek a fogorvosok, akik "egy kis fúrás"-hoz meg "tömésecskéhez" nem akarnak érzéstelenítést adni, mert "nem fáj az olyan nagyon", meg "legaláb tudjuk, hogy mikor érjük el az ideget". Én ilyenkor legszívesebben nemes egyszerűséggel közölném, hogy remélem ő is jól tűri a fájdalmat, mert ha eléri az ideget, sajnos valószínűleg hasba fogom rúgni, vagy valami hasonló.
Az, hogy az állattal jól bánunk, megnyugtatjuk, érzéstelenítjük v. altatjuk (és nem gorombáskodunk meg gúnyolódunk) természetes velejárója az állatorvoslásnak. A humán egészségügynek meg sajnos - legalábbis Mo-on - nem.
másikpista 2010.04.17. 00:25:30
Azt is meg kell mondjam hogy én pozitív véleménnyel vagyok a magyar egészségügyről, és a saját (nem túl nagy számú) tapasztalatomon kívül a szüleim kezeléséről is jókat tudok mondani. Lehet hogy ez csak véletlen, de azt is meg kell mondjam, hogy az eddig blogbejegyzést írók legtöbbjétől gyökeresen eltérő szemlélettel látom a dolgot, és legalább annyira igazat adok az orvosnak (akit persze senki sem kérdezett meg) mint nekik.
Csak azt ne gondolja valaki, hogy az orvosokat akarom védeni, őket sajnálom az elhibázott hozzáállásukért. Ha valaki annyi negatív elfogultsággal megy orvoshoz, amennyi sugárzik a hozzászólások egy részéből, az már eleve vesztésre van ítélve a gyógyulás szempontjából. Még ha meg is gyúgyul (miért ne) akkor is évekig fogja magában hordozni a mérget ami alig várja hogy kiömölhessen mint a vipera mérges váladéka. Ez a fórum pont az ilyen beállítottságú embereknek való, hogy egymást heccelhessék.
Én mindig pozitívan és partnerként igyekeztem viselkedni az egészségügyi dolgozókkal , ami nem mindig sikerült, de többnyire meghozza a gyümölcsét. A baj persze nem itt kezdődik, hanem azzal hogy van egy olyan közös ügy - az egészségügy - ami mindenkit érint, mégis aminek a működéséről, lehetséges átalakításáról, javításáról valami elképesztően ostoba közfelfogás alakult ki az elmúlt években, évtizedekben.
A csúcs a népszavazás volt ahol elsöprő többséggel sikerült leszavazni az alig több mint 1 eurós vizitdíjat (!), és ezzel sokan úgy érezték sikerült kipipálni az egészségüggyel kapcsolatos teendőket. Ezek után nincs más feladat kikövetelni az orvostól a legmagasabb szintű ellátást és telepanaszkodni a világot ha úgy érezzük mégsem jött össze. Észnél vagyunk tessék mondani?
Valószínűleg sokan nem fognak szeretni érte, de azt látom, hogy ez a felgogás az elmúlt évek propagandakampányait rezonálja, amikoris a feladata ellátására képtelen állam maga helyett igyekezett felelőst állítani az egészségügyi dolgozó személyében. Ezen az úton sehova se fog jutni az ország, de miért érdemelne jobbat? Aki Krisztusban csak a rongyba csavart pojácát látja, milyen jogon követeli tőle hogy csodatevőként gyógyítsa meg őt?
Majd lehet hogy írok vidámabb dolgokat is de nem szeretném ha bárki azt gondolná igazat fogok adni neki csak azért, hogy jó pontokat gyűjthessek be
napocskin9 2010.04.17. 11:50:10
Egyébként nekem is van pozitív tapasztalatom is a magyar egészségügyről (és az orvosokról, akiknek ha jót tesznek, roppant hálás vagyok), de van negatív is, és nem vagyok olyan gonosz, hogy azt kívánjam, legyen neked is, hogy kijózanodj egy kicsit. Csak azt azért kicsit furcsállom, hogy szerinted az egészségügyi átalakítást a páciens oldalról kellene elkezdeni. Bocsánat, ha magasabb szintű ellátást szeretnének az emberek egy ilyen elcseszett egészségügyi rendszerben, ahol nem a vizitdíj volt a legnagyobb probléma - ezen azóta mindenki túllépett, rajtad kívül, úgy tűnik. De ha úgy tetszik, nézhetjük így is: én azért fizetem a betegbiztosítást, vagy egészségügyi járulékot, hogy ha odakerülök, rendesen ellássanak; hogy elhiggyék, ha azt mondom, fáj valami, és próbálják megkeresni az okát, és ne legyintsenek. Ilyen szempontból az egészségügyi ellátás is szolgáltatás, amiért mindannyian fizetünk, az orvos pedig azért kapja a pénzét, hogy elvégezze a munkáját. Ahogy mindenki más is azért kapja - csak ha az orvos téved, vagy rosszul dolgozik, sokkal nagyobb a tét (de ezt mindenki, aki orvosnak megy, tudja és elvileg vállalja).
Krisztust ebbe belekeverni pedig nagyon ízléstelen és demagóg dolog, szerintem - egy dolog jut róla eszembe, az ismert könyvcím: "Mik vagytok ti, istenek?"
másikpista 2010.04.17. 14:11:27
ha az orvossal is olyan szinten kommunikálsz, mint ahogy félreolvatad a bejegyzésemet, akkor nem csodálom hogy rosszul sikerültek a dolgok
napocskin9 2010.04.17. 14:15:02
Egyébként nyitott vagyok: világosíts fel, mit értettem félre.
EsEl 2010.04.17. 19:05:39
@másikpista: Nem igazán értem, amit írsz... mindigis maximális bizalommal fordultam az orvosokhoz - egészen a fenti esetig. Azóta félek tőlük. Semmilyen viperamérget nem hordoztam magamban, semmilyen negatív attitűd nem volt bennem, mégis ez történt. Ahhoz, ami velem történt, semmi köze az orvosok fizetésének. Ehhez a cinizmusnak és az érzelmi intelligencia hiányának van köze.
A vizitdíjas népszavazást idekeverni pedig végképp hiba. Az, hogy az emberek nem nőttek fel a demokráciához, nem jogosít fel senkit, hogy szarul végezze a munkáját.