Egy dolgos élet után ez a méltó halál?

2020.03.09. 05:55

bereavement_2.jpgElhagyatva, egyedül, 1,5 hónap szenvedés után, katéterezve, meztelenre vetkőztetve.

Tisztelt Praxisblog!

 

Hosszú vívódás előzte meg a levelemet, amit Önöknek írtam. Hónapok óta gondolkodom, hogy el merjem-e mondani a történetet. Elsősorban a szakmai véleményükre lennék kíváncsi. Édesapámat fiatalon elvesztettem.  Gyógyíthatatlan beteg volt. A nővérem autóbalesetben halt meg 9 éve. Így ketten maradtunk az édesanyámmal.

 

Áldott jó asszony volt, egyszerű, intelligens, jólelkű. A diplomás embereket (különösen az orvosokat) „istenként” tisztelte. Dohányzott. Igaz csak keveset, de tény hogy dohányzott. Egyetlen betegsége egy cca.: 30 évvel ezelőtt diagnosztizált keringési betegség volt. Ezért szívritmusszabályozó, vérhígító és vérnyomáscsökkentő gyógyszert szedett. Minden évben elment egy ambuláns kivizsgálásra. 2017 októberében egy ilyen kivizsgálás után a kezelőorvosa közölte, hogy egy kisebb daganat van a tüdején és további vizsgálatokra van szükség. Újabb röntgen, CT, ultrahang, laborvizsgálat és bronhoszkópia következett. Ezek körülbelül 1,5 hónap alatt készültek el. November végén a doktor úr közölte, hogy a rossz híre hogy van egy diónyi daganat a tüdőn.

 bereavement_2.jpg

 

A jó hogy nincs áttét és operálható. Így kerültünk a szomszéd megyében található egyetemi klinika sebészeti ambulanciájára. Itt a doktornő elmondta, hogy műtét nélkül is élhet hónapokat, vagy éveket, de műtéttel az élete meghosszabbítható és a majdani életminősége is javítható. Ráadásul van egy új műtéti technika (VATS), amellyel a műtétet követően akár 3-4 nap után haza lehet menni. Ezt a Budapesten már sikerrel alkalmazzák és itt is már nagy gyakorlatuk van ebben az eljárásban. Édesanyám nem érzett fájdalmat, nem fulladt ezért kicsit vonakodott, de végül aláírta a beleegyezését. Újabb vizsgálatok következtek (röntgen, labor, ultrahang, kardiológia, anaszteziológia).

 

Mindezek után megkaptuk a befekvés időpontját 2018.  január elejére. A műtétre egy hétfői napon került sor. 10 órakor vitték a műtőbe és 15 órakor ért vissza az osztályra. Senki nem mondott semmit, de láttam, hogy nem az oldalán, hanem a hátán vannak vágások. A műtétet végül nem a főorvosnő végezte, hanem egy másik számomra ismeretlen sebész. Napokat töltöttem azzal, hogy beszélhessek vele, de nem sikerült.

 

A főorvosnő volt az, aki 3 nap után evés közben annyit mondott, hogy a műtét összetettebb volt, mint gondolták, de jól sikerült. Az édesanyám viszont határozottan rosszabbul volt. Fulladt, nem tudott enni, inni is csak aprókat kortyolva, és ami a legszörnyűbb óriási fájdalmai voltak. Egy idő után már mozdulni sem tudott.

 

Ezt egy ideig a műtéti  „sokknak” tudták be, majd annak, hogy a mellkasból nem távozik a felgyülemlett folyadék. Egy hét után egy újabb sebésszel találkoztam az édesanyám ágya mellett, aki elmondta újra műteni kell és vélhetően a tüdő egy részét el kell távolítani, hogy „kitágulhasson a mellkasban és átszellőzzön”. Az egyik nap nem tudtam bemenni látogatni. Másnap kerestem. Az intenzíven volt. Előző este megműtötték. Ekkor kezdődött életem eddigi legszörnyűbb hónapja. Nem szeretném részletesen leírni, de 26 napot töltött az intenzív osztályon. Többször mondták, hogy jobban van, de egy hét után már kommunikálni sem tudtam vele. 3 alkalommal alkalmazták a mesterséges kómát. Volt tüdőtisztítás, intublás, légcsőmetszés és kitudja még milyen beavatkozások. Ugyan én vagyok az egyetlen hozzátartozó és erről hivatalos nyilatkozat is készült, de soha semmiről sem tájékoztattak, sokszor még utólag sem.

 

Az intenzív főorvosát legalább 10 alkalommal kerestem, de sohasem tudtam vele 2 mondatnál többet beszélni. Viszont amit láttam az édesanyám, akit én beszéltem rá a műtétre a sok fájdalomcsillapítás ellenére is hihetetlenül szenvedett. Volt, hogy folytak a könnyei, amit a nővér is a fájdalommal magyarázott. Az egyik napon, amikor látogattam azt vettem észre, hogy egy másik ágyra tették át. Persze ekkor is elmondták, hogy a szervei kiválóan működnek és hamarosan visszakerül az osztályra. Jóval kevesebb műszer volt. Már csak egy szívmonitor működött. Ekkor láttam a testét igazán.

 

Kék, zöld foltok, véraláfutások, hólyagok mindenhol. Szinte nem volt egy ép része sem. A bőre gyakorlatilag „rászáradt a csontjaira”. Az arca beesve. A szája véres volt és egy vastag műanyag tölcsérszerű eszközzel feszíttették ki. Amikor hozzáértem csak felszisszent. Másnap reggel meghalt. Nem vádolok senkit, és nem szeretnék mások szenvedéséből pénzt sem csinálni. Csak nem értem. Ha ennyire veszélyes volt a műtét miért kellett mégis megcsinálni? Illetve mire szolgáltak a műtét előtti vizsgálatok? Mi történt az első műtét során? Miért nem tájékoztattak semmiről, mint egyetlen egyenes ági leszármazottat?

 

 Miért nem nézhetek bele az egészségügyi dokumentációba? Miért kellett egy 68 éves embert egy ilyen mérhetetlen szenvedést és kiszolgáltatottságot, fájdalmat okozó procedúrának kitenni, ha ahogy Ő mondta jobban szeretne az otthonában csendesen elaludni? A kórboncnoki jelentés szerint a halál oka: „műtét utáni állapot”. Egyetlen dokumentumom ez, a kórboncnoki jelentés. Még annyit a klinika kórboncnoka diszkréten jelezte, hogy a hamvasztást javasol, de ha a temetés koporsós lesz mindenképp zárt legyen a koporsó búcsúztatás során.

 

Elhagyatva, egyedül, 1,5 hónap szenvedés után, katéterezve, meztelenre vetkőztetve: Egy dolgos élet után ez a méltó halál? Véleményüket előre is köszönöm!

V.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

dedoca eder 2020.03.09. 16:17:38

őszintén sajnálom a veszteséged és amin át kellett mennetek, de szerintem méltó halál mint olyan nem létezik. a halál az nem egy folyamat, hanem egyetlen másodperc amikor véget ér az élet.
az egy más történet, hogy hogyan bánnak az emberrel halála előtt, de az független attól, hogy éppen a halála előtt van, vagy 20 évvel korábban.
ez a magyar egészségügyre általában jellemző, nem kell hozzá meghalni. apukám sugarazásra jár, minden nap 10.15-kor kell megjelennie. ettől függetlenül vár naponta 2-3-4 vagy 5 órát. amikor vele voltam, 5,5 órát ültünk ott minden információ nélkül.
nem kell agysebésznek lenni ahhoz, hogy ebbe valaki rendszert vigyen, szerintem kb. 8 általános kellene hozzá, meg némi emberség.
vagy kirakni 2 asztalt meg 3 társasjátékot. ez emberség, semmi több. nincs köze a halálhoz, az élethez van köze, meg ahhoz, hogy hogyan bánunk egymással.
a magyar egészségügy ebben szerintem valahol a balkán után lehet. nem pénz kérdés, hogy ne várakoztassanak valakit 5 órán át. (és ez az ország vezető onkológiája, a kékgolyó, milyen lehet a többi? )

Korbi 2020.03.09. 17:26:12

Nagyon sajnálom :(

BiG74 Bodri 2020.03.09. 17:39:32

Nagyon sajnálom. Édesapám hasonló körülmények között távozott közülünk 65 éves korában.

az_igazi_trebitsch 2020.03.09. 17:53:21

A sz@rt is ki kell perelni a kórházból. Tudom, az nem gyógyír a mama szenvedéseire, és nem hozza őt vissza, de azokat, akik ezt művelték, az orvosi hivatás közeléből is el kell zavarni.

PomberMaci 2020.03.09. 18:46:48

Kötelező kiadniuk minden dokumentumot másolatban, és betekinthet a hozzátartozó az eredetibe is, hogy mindent megkapott-e. Más kérdés, hogy el tudnak belőle sinkelni lapokat ha akarnak.

Ágika Bkeszi 2020.03.09. 19:46:31

Fogadni kell ügyvédet! Egy diónyi tumor kivételébe nem szabadott volna meghalnia a mai modern orvostudomány mellett. Hentesek, Mészárosok vannak a műtőben? Kísérleteznek műtéti technikákkal? Mi folyik itt? Őrület!!!

CsermeyP 2020.03.09. 19:55:00

Hozzátartozóként belenézhetsz a teljes dokumentációba. Fogadj ügyvédet, tegyél a rendőrségen feljelentést, beszélj a betegjogi képviselővel. Ne hagyd annyiban!
Nagyon sajnálom a történteket, hasonlót éltem át én is néhány hónapja.

Örömhernyó 2020.03.09. 20:46:10

Ott lehet a hiba, hogy nem a főorvos végezte a műtétet, gondolom mert nem fizetett zsebbe a posztoló. Kiadta valami alsóbbszintű mameluknak, aki szintén csak nyűgnek érezte a munkát, ő se kapott hálapénzt, leszarta, hogy mi lesz. Tudják, úgyse lehet bajuk, Magyarországon az orvos isten, érinthetetlen, sose ítélnek el orvost. Ez nem Amerika, ahol ilyen eset után dollármilliókat ítél meg az esküdtszék és az orvost is lekapják a tíz körméről.

Örömhernyó 2020.03.09. 20:48:59

Ügyvéddel kell visszamenni, minden dokumentaciót kikérni, mielőtt meghamisítják, "elkallódik".

Kommentelő k.m.n. 2020.03.09. 22:16:36

Részvétem.
Nekem egy ismerősöm 1 hónapja esett át egy ugyanilyen műtéten és az sem volt sétagalopp. Annyi a különbség, hogy sok EÜ-s van a családban, így elmondták, hogy mi történt, feltételezem, hogy itt is valami hasonló lehetett.
Szóval, maga a VATS alapvetően egy jó dolog, mert sokkal hamarabb fel lehet belőle épülni, mint a hagyományos feltárásból. Az ismerősnél viszont annyi volt a gond, hogy korábban dohányos volt (amúgy több mint 10 éve egy szálat sem szívott) és az okozott egyéb elváltozásokat is a tüdőben a daganaton kívül. A CT-n látszott, hogy a daganat környezete emphysemásabb (ezt köznapian úgy lehetne elmondani, hogy a tüdőszövet helyenként elvékonyodott, dohányosokban gyakoribb), de nem tűnt vészesnek. Aztán műtét közben derült ki, hogy egyszerűen nem lehet varrni, annyira foszlik.
Ennyit mondott a sebész, de ebből már el tudom képzelni, hogy mekkora kendácsolás lehetett a műtét közben. Nem azért, mert bénák a sebészek vagy magasról tettek a betegre, hanem egyszerűen ez olyan, mintha cérnával kellene vattacukrot úgy megvarrnod, hogy légmentesen zárjon: a jó Istenen kívül senki se tudja normálisan megcsinálni. Ebből a szövődmények már törvényszerűek: a műtéti régióban lesz valamennyi vérezgetés, váladékozás, légáteresztés és egy jó elfertőződés (a légutak nem sterilek, tele vannak baktériummal, amik egy egészséges emberben nem okoznak gondot). Jött a fájdalom, fulladás, sokkal rosszabbul volt, mint amit a képalkotók alapján várna az ember (az igazsághoz hozzátartozik, hogy a radiológiai változások néha csak hetek múlva "követik" a történéseket gyulladás esetében, vagyis nem szintén nem a radiológus a "hülye"). Ha nagy a baj, akkor intenzív, ott lélegeztetés, vénás antibiotikum és egyéb támogató terápia (mellékes megjegyzés: ez a kórháznak naponta 1-1,5 millió forintba kerül, vagyis egy ilyen szövődményes beteggel már alapból tovább nő a kórház adóssága). És ennyi. Ez vagy működik, vagy nem. Lehet próbálkozni újabb műtétekkel, de ezek alapvetően már tűzoltás jellegűek. Minél tovább van bent a beteg, annál kisebb az esély a szerencsés kimenetelre, mert az életben tartó kezeléseknek is vannak szövődményei. Például a heteken át tartó lélegeztetés még egy nem tüdőbetegnek sem szerencsés, csak idő kérdése, hogy egy multirezisztens baktérium megtelepedjen a betegben (a világ létező legjobb kórházában is!), ami tekintve, hogy alapból súlyos, leromlott állapotú betegek vannak az intenzíven, gyakran az utolsó csepp a pohárban. Aztán jön a többszervi elégtelenség és tök mindegy, hogy mit ír a pathológus a halál okának, mert szinte bármi igaz lenne. Ha példáué a tüdő tropa, akkor az oxigénhiány miatt az agy is szenved, a szív a megnövekedett tüdőnyomást nem bírja, de akkor már a vese se tud rendesen működni, közben a fertőzés is ront az egészen, beindul a véralvadás ott ahol nem kéne, de elfogynak az alvadáshoz szükséges dolgok, akkor már jönnek a foltok és így tovább...
Ebből a lefelé tartó spirálból próbálják az ITO-n kihúzni a beteget, de ennek a magyarázatába felesleges belemenni, mert a hozzátartozó nem lesz azzal előrébb, ha 20 percen keresztül magyarázzák, hogy most éppen mi miért van, amikor a "mindent megteszünk" ugyanazt jelenti, csak érthetőbben. Egyedül, ami nem stimmel a történetben, az osztályra kiadós rész, mert ott szerintem már tudták, hogy nem gyógyulni adják ki, hanem azért, mert már nincs mit tenni, ezt illett volna közölni, de ez nem jogi kategória.
Tájékoztatni viszont kellett volna téged (a látogatás során utólag, nem hajnal 2-kor, amikor csinálják), de a fentebb leírt beavatkozásokhoz (intubálás, revíziós műtét stb.) nem kell az engedélyedet kérni, mivel azok életmentésről szólnak.
Összességében és csúnyán mondva, ez egy szövődmény volt. Az előzetes kivizsgálások arról szólnak, hogy van-e egyáltalán értelme a műtétnek (pl. távoli áttétnél nincs) és egyáltalán műthető állapotban van-e a beteg (értsd: kibírja-e az altatás), ha gáz van, milyen vér kell stb. De minden szövődményt nem lehet előre kizárni.
Erre szokták a műtét előtt mondani, hogy XYZ beavatkozásnak mondjuk 7% a szövődményrátája és 2% a mortalitása, ami felett mindenki átsiklik. Pedig ez a valóságban azt jelenti, hogy 1000 XYZ műtétből 930 beteg pár nap múlva hazamegy, 70 beteg az ITO-n fog hasonló körülmények között küzdeni és 20 beteg pedig bizony meghal a beavatkozás miatt. És nincs olyan műtét, ahol 0% a szövődményráta. Ez az egész pont olyan, hogy évente pl. 12ezren halnak meg az utakon, de attól több millióan célba érnek. Vagy aktuálisabb példa, a koronavírus: 100 fertőzöttből 60-nak csak a torka kapar, 40 már lázas is lesz, ebből 20 több hétre ágynak dől, közülük 3-an meghalnak. Annak a 3-nak a hozzátartozója is szidhatja a vírust, a denevérevő kínait, a sokat utazgató turistákat, az orvosokat, hogy mért pont az ő hozzátartozója, amikor a "maradék" él és virul. A "többségnek" a halál csak egy szám a papíron, de aki épp beleesik, annak 100%-ot jelent.
Igazságos? Nem. Ilyen a világ.

Soltan 2020.03.10. 03:42:46

Az adatokat hozzáértô kézbe jell adni és a felelôsöket kíméketkenül felelôsségre jell vonni, veleértce a kirházat is. Ez nem nyerészjedés hanem a rendszer helyreigazítása mert ha ez nem történik meg holnap valaki más anyja, apja, gyereke kerül ugyan ilyen helyzetbe!!!!

shadowboxer 2020.03.10. 06:20:13

Oszinte reszvetem, borzaszto mindezt olvasni, nagyon megviselt. Csak remelni tudom, hogy az ido segit majd feldolgozni es az utolso honapokat hatterbe szoritjak a szep emlekek edesanyadrol.

lioliom 2020.03.10. 06:26:37

@Kommentelő k.m.n.: Teljesen korrekt ,jó a leírásod.Ez talán megnyugtatja a posztolót is valamennyire! Hiszen emberileg lett megmagyarázva.Gondolom szakmabeli vagy ,vagy nagyon utánajártál a rokonod miatt!Míg figyelmesen végig olvasta az kb.max.5 perc volt.Egy észrevételem van ezzel kapcsolatban:nem volt ennyi ideje egy eü dolgozónak azon az osztályon? Valakinek az anyjáról volt szó!!! Nincs ezeknek anyjuk? Érzéketlen fatuskók ! Tudom nem lehet minden betegbe belehalni,de akkor menjenek másik szakmára !

moonshadow 2020.03.10. 07:31:30

Nekem ebből az is lejön, hogy a poszter mentalitása másokra, az egészségügyre hárítani azt a törődést és beteg életút menedzselést ami a hozzátartozó feladata lett volna.
Minden egyes beavatkozást felvezetnek a beteg életútba, papír készül mindenről, a hozzátartozó még arra sem vette a fáradtságot hogy ezeket elkérje.

erkölcsi hulla 2020.03.10. 11:27:40

Elkezdek gyűjteni egy magánklinikára szerintem. Mondjuk németországban.

midnightcoder2 2020.03.10. 12:51:41

Mondjuk a kuruzslók szerintem itt megtették ami tõlük tellett. Persze ez esetben a beteg rosszabbul járt mintha afrikai kollégáikhoz hasonlóan inkább a tûz körül ugráltak volna.

látjátok feleim szümtükkel 2020.05.02. 15:50:53

Én nem vagyok egy iskolázatlan disznópásztor, de nem értem mi az, hogy " a halál oka: „műtét utáni állapot”.
Apósnak meg a halá oka a boncolás szerint a légézés leálása volt. Pedig csak annyi történt, hogy combnyakcsont töréssel megoperálták, majd a műtét után 4-5 nap múlva tüdőgyulladást kapott, és meghalt. Egyébként 92 éves volt.

Boncolás után ilyen piaci szöveget orvos hogy írhat le?

Amyám 83 évesen tüdő tükrözésen esett át gond nélkül. Néhány nappal utána reggel ment a korházi folyosón, elesett és többet nem ébredt fel. Megkérdezték, hogy akarjuk-e boncoltatni. Én visszakérdeztem, hogy a kórháznak fontos lenne-e, de mivel azt monták, hogy nem, közöltem nekem sem, mert már nincs semmi jelentősége. Igaz, ez nem a fidesz egészségügyi hatalma alatt történt, hanem a szocik alatt.
© 2009-2015 praxis
blogszabályzat