Apokaliptikus állapotok a magyar egészségügyben

2020.02.26. 05:51

Számonkérő, lekezelő, minősíthetetlen, ordenáré módon bántak a beteggel.. Vajon tényleg a fejétől bűzlik a hal?

Tisztelt szerkesztőség!

Úgy gondoltam, ki kell, hogy írjam magamból az egészségügyi ellátásom alatt átélt tapasztalataim és benyomásaim, mert nem bírom magamban tartani, ugyanakkor nem szoktam blogolgatni a digitális médiában, ezért az Önök web oldalán keresztül szeretnék szólni embertársaimhoz. Gondolataim szavakba öntését és megfogalmazását leírva lehetetlen volt dióhéjban megvalósítanom, elég sok karakternyi helyet foglal el, de szeretném, ha megjelentetnék az oldalon. Számtalan digitálisan rögzített képanyaggal rendelkezem, ha úgy gondolják, hogy azokra igényt tartanak a jövőbeni publikálással egyidejűleg, kérésükre szívesen elküldöm. Üdv!

Nem volt számomra kérdés, hogy vajon ki akarjam-e írni magamból a gondolataim, hogy megpróbáljak-e hangot adni embertársaimnak az elmúlt napok szörnyű ,szavakkal szinte már leírhatatlan történéseiből, melyet kis országunk egyik egészségügyi intézményében egy kórház falai mögött kellett, hogy átéljek.....elviseljek....majd az őrület határán túléljek!

30 éves múltam,stabil-harmónikus párkapcsolatban élek rendezett körülmények között ,teljesen kiegyensúlyozott lelki állapotban,a társadalom hasznos alkotóelemének érzem magam,munkába járok,dolgozom,adót fizetek .......semmi extra....illetve bocsánat,ezen mondat a jelenben egyenlőre nem állja meg a helyét,mert múltidőben kellett volna fogalmaznom,ugyanis elegendő volt ahhoz 6 nap kórházi ágyon fekvőbetegként eltöltött idő,hogy a jelenlegi egészségügyi rendszernek köszönhetően meggyötörve testileg-lelkileg már korántsem érezzem magam kiegyensúlyozott állapotban,sőt!!! Banális balesetemnek köszönhetően kerültem be a fent említett intézmény egyik osztályára sürgősségi ellátás keretén belül a kiérkező mentősök segítségével beszállítva a kórházba,részletezni nem kívánom ,hogy pontosan mi is történt,mikor-hol és hogyan,mert egyrészt nem ezen van a hangsúly,de talán legyen elegendő annyi a körülményekről,hogy éber tiszta tudatállapottal és minden bódulatot okozó kemikáliáktól mentesen tiszta ruhában érkeztem mint "ügyfél" az egészségügyi "szolgáltatóhoz" .

Igen,nem véletlenül alkalmazok idézőjeleket.....de erre majd később visszatérek. A sérülésem jellege teljesmértékben mozgásképtelenné tett,azt hiszem mikor az ember azzal szembesül,hogy a végtagjai nem működnek, illetve nem úgy funkcionálnak ahogyan szeretné irányítani őket,joggal aggódik netán megrémül,mert nem tudja mi történik,meddig tart és mi lesz a vége,hol áll meg a folyamat. Igen,én is megijedtem....én is féltem,az idő lelassult számomra,a fájdalom pedig szép lassan komótosan emésztette fel minden tartalék energiámat egy ágyhoz szíjazva lekötözve,mert így kellett stabilizálni a testemet,röpke 3,5 órán keresztül! 3,5 óra! Sürgős! Valahogy ez a kettő fogalom üti egymást,de ezen a ponton szintén nem ez a lényeg,hogy a sürgősségi osztályon az említett állapotomban mennyi időt töltettek el velem ,hanem ezen idő alatt mi történt?

Magatehetetlen állapotomban 3 érzékszervemre tudtam csak hagyatkozni,a szemeimmel bámultam az omladozó salétromos penészes dohos mennyezetet,az orrommal éreztem a folyosókon terjengő vizelet és fekália keveredésének ocsmány bűzét,és a füleimmel pedig kénytelen voltam hallgatni( mert nem is volt választási lehetőségem)az ott éppen feladatukat ellátó szakembereket akik a "szolgáltató alkalmazásában" állnak,hogy hogyan bánnak ,kommunikálnak és viselkednek az "ügyfelekkel". Miközben cikáztak a fejemben a gondolatok,közönnyel és cinizmussal átitatott hangos párbeszédeket folytattak a szakemberek az ellátásra váró betegeket illetően mindenféle megjegyzések kíséretében.

Az egyik "hölgytől" például megkérdezte az egyik kollégája,hogy: - mi is volt annak a "szerencsétlennek" a neve akit behoztak? Válasz :-tudja a fa...om,ki vagyok én,hogy megjegyezzem mindenki nevét?nem is érdekel,különben is,ki ő nekem? de miért is kellene nekem megjegyezni bárkinek is a nevét? én nem ezért vagyok itt,a fa...szom már ki van ezzel. leszarom hogy kit hogy hívnak,semmi közöm hozzá!eddig se érdekelt és ezek után sem fog érdekelni, mindenki elmehet a fasz....omba!és ne szóljon hozzám senki!!! Válaszként orbitális hahotázás,röhécselés,kacagás volt a kollégák reakciója,majd hasonló értelmi és kinyilvánítási szinten folytatódott az egész szürreális, de hangsúlyozom ijesztő közjáték a további órákban.

Egyszercsak valaki unottan valamit az orra alatt motyogva a hasamra csapott egy A4-es lapot,majd egy másik kolléga betolt egy röntgen diagnosztikai helységbe,ahol újabb hosszú percek teltek el az első vizsgálatig,mivel a gépet kezelő hölgyek éppen vicceket meséltek egymásnak ,megbeszélték a hétvégét,és közben ették a lekváros kenyeret. Miután jóllaktak,megkérdezték tőlem hogy még nem szálltam át a másik ágyra? Nem! Mert nem tudok mozogni. Fintorgás,aztán ímmel-ámmal "átsegítettek" ,majd a vizsgálat végén visszakerültem abba helységbe ,ahol azok az igazán tartalmas párbeszédek hangzottak el. Itt egészen addig tartózkodtam,amíg jött a következő képalkotó eljárás,amivel be lehet határolni pontosabban a sérülésem következményét.

Azt hiszem,ettől a pillanattól kezdtem úgy szépen -lassan fokozatosan megtörni,hiszen az újabb kedves diagnosztikai szakember olyannyira alázott meg emberi mivoltomban pár perc leforgása alatt,hogy szégyenszemre abban a magatehetetlen állapotomban könnybe lábadt mindkét szemem. Számonkérő, lekezelő, minősíthetetlen hangnemű ordenáré stílusban megkérdezte, hogy minek vagyok itt? Mert elszenvedtem egy balesetet. És miért csak most jövök ide? Nem én jöttem,hanem hoztak. Van párom? Van! Akkor mondja meg a párjának hogy gratulálok neki! Miért? Mert nem volt képes előbb behozni,gyönyörű egy párja van,büszke lehet rá! Ez volt az a pont amikor megkértem arra,hogy legyen kedves ,és válogassa meg a szavait,végezze a munkáját,és lásson el. De mit sem törődve a kérésemmel,ugyanazzal a stílussal számonkérően nekem esett hogy miért hogyan mennyi idő alatt kerültem ide. A betegápoló nyugtatott,megveregette a vállam,nyugi haver,ez ilyen,nem tudsz vele mit csinálni. Újra visszatoltak a "gyűjtőbe",majd ezután felkerültem egy 4 fős kórterembe,ahol eltöltöttem 6 napot.

Miután megkaptam az ágyat,rövid időn belül elkezdtem kapni úgynevezett szteroidos infúziót,kaptam fájdalomcsillapítót,gyulladáscsökkentőt, kérdésemre,hogy mikor tudok beszélni orvossal,mikor fognak téjékoztatni részletesen az állapotomról, az igencsak feszült szolgálatot ellátó ápolónők emelt hanggal lehurrogva biztosítottak affelől,hogy most nem ér rá senki,mindenkinek van épp elég dolga,pihenjek...majd jönnek,nekik nincs fogalmuk arról,hogy mikor. Eljött a másnap reggel,említenem sem kell,természetesen nulla alvással.Miután behozták a reggelit a hölgyek,kerestem a kandikamerát..... de nem találtam sehol,ez teljesen komoly volt akkor ,és biztos vagyok abban is,hogy jelenleg is keresik egy jópáran minden főétkezésnél a betegek ezekben a létesítményekben. Érdekességképpen írom csak le,hogy miből állt egy 105kg-os férfi ember reggelije: 1 csapott evőkanál tejföl egy 5cl-es eldobható műanyag pohárba,1 hajszálvékony szelet száraz kenyér,1 barnuló fonnyadt vékonyka újhagyma,amit az élelmiszerboltokban csak megjegyzem már a leértékelt áruk közül is a konténerbe szoktak helyezni táplálkozásra alkalmatlan állaga miatt.( emlékeztetőül: mozgásszervi problémával,és nem emésztőrendszeri problémával kerültem be,ami indokolta volna a diétát) Borzasztó,a reggeli költsége/fő kb 25-30Ft.....a napok alatt a 4 fős kórterem 3x főétkezése ,tehát 4 ember napi étkezése erős jóindulattal is 1000Ft-ból van kigazdálkodva,tehát 1 beteg egész napos táplálkozására az egészségügyi intézmény cirka 250Ft-ot fordít.

Mi folyik ebben az országban? Egy kicsit elkanyarodva a lényegtől(bár én ezt a nem lényeges momentumot is fontosnak tartom megjegyezni),folytatom a történetet. A reggeli vizitnél egy kisebb csapat orvos-rezidens-gyógytornász állta körül az ágyam,és érdeklődtek az állapotomról,tudom-e már mozgatni a lábam,próbáltam kimozdítani a vízszintes helyzetből a jobb lábam,de nem ment. Megkérdezték tőlem,hogy mi történt,újra elmeséltem,ahogyan a mentősöknek is korábban,majd erős egymásra nézés és tanakodás következett, melynek a végén úgy döntöttek,hogy kapjam tovább a gyógyszereket és az infúziós kezelést.

Megkérdeztem tőlük,hogy tulajdonképpen mi is a probléma,mit láttak a képalkotó eljárások alapján,van-e okom nagyobb aggodalomra,meg egyébként is,szeretném tudni mire számíthatok,meddig kell benn maradnom,szükség van-e műtétre akár,mikor tudok vajon újra lábra állni? (mivel nem mutatkozott be senki ,senki nem szólított meg olyan formában,hogy :Uram,én X.Y vagyok,a továbbiakban én leszek az ön kezelőorvosa, ezért voltam kénytelen a kérdésem a többtagú team-nek feltenni) Egy fiatal rezidens 1 összetett mondatban tájékozatott affelől,hogy degenaratív elváltozásokat észleltek több csigolyámon,továbbra is az infúziós kezeléseket fogom kapni pár napig,és MRI vizsgálatot is elfognak végezni rajtam ,hogy pontosabban tudják behatárolni a problémát,majd a mondata vége felé érve már csak a köpeny hátát láttam miközben a folyosó felé haladva sóhajtozva csóválta a fejét. Tanácstalanul feküdtem továbbra is,hiszen láttak rendellenes elváltozásokat,és mégis nemtörődöm Pató Pál uras stílust felvéve magamra hagytak részletesebb tájékoztatás nélkül......infúzió,majd az idő megoldja. Több információt a párommal sem osztottak meg,a későbbi MRI vizsgálat igéretével nyugtattak meg mindkettőnket,legyünk türelemmel jeligére. Teltek a napok,a szokásos kiadós étkezésekkel,a párom és a hozzátartozóim rendszeres látogatásával,az infúziókkal,gyógyszerekkel, a párom tolószékben való napi fürdetéseivel a KÖZÖS férfi-női mellékhelyiségben és zuhanyzóban aminek az ajtaján nem volt kilincs (IGEN,közös mellékhelyiségek,férfi-női),a szemetesbe dobált fekáliás pelenka napokig árasztotta a bűzt. A 3-ik napon még mindig mozgásképtelen voltam,szűnni nem akaró fájdalmak közepette válaszoltam a viziteknél a csapatnak,hogy értsék meg, nem történik semmi változás,ugyanúgy ,sőt erősebben érzem a fájdalmat,továbbra sem tudom mozgatni a lábam.

Mély hallgatás,tanakodás,pusmogás,melynek a vége most már átment egy szürreális stand up comedy-ba mikor az alábbi szólásmondással zárták a mondtatot:- "a türelem rózsát terem" Ezen pillanatban bátorkodtam megkérdezni,hogy a többször említett MRI vizsgálat ideje mikor lesz,mert én hiába próbálok türelmes lenni ilyen körülmények között,szerintem kevés már ez ahhoz,és aggódom hogy nem történik semmi,félek attól,hogy talán pont ennek a várakozó álláspontnak köszönhetően még roszabb állapotba fogok kerülni. Közölte velem egy addig sosem látott rezidens,hogy sajnos az intézményben nincs MRI diagnosztika,és nem olyan egyszerű az,mivel át kell szállítsanak egy másik kórházba,de az meg elég macerás,mert mentőt kell kérni,arra pedig várni kell sokat,majd miután átszállítanak kell majd kérni egy másik esetkocsit amivel visszahoznak,és sajnos ez mind pénzbe kerül,sok-sok pénzbe(kaján vigyorral az arcán). Konkrétan nem tudtam felfogni a mondatot hirtelen,annyira ledöbbentem. Meddig lehet ezt a kiszolgáltatott helyzetet még fokozni?

Hát az egészségemről ,és akárhogyan is nézzük,a jövömről van szó! Ledöbbenésem utáni pillanatban az orvosnak azt feleltem,hogy ha a pénzről van szó,szólhattak volna előbb is,talán akkor már elvégezték volna a még szükséges vizsgálatokat,megkérdeztem mennyibe kerül,mondjanak egy számot,vagy hívjak egy furgontaxit amiben ággyal együtt eltudom magam vitetni?Különben is,ki az orvosom,mert mindennap mást látok......erre azt felelte,akkor a mai naptól hozzá tartozom. Ekkor kapcsolva indítottam egy kis motivációt papír formájában,és hozzűfűztem hogy remélem ez gyorsít egy kicsit a dolgok menetén. A válasz erre az volt: természetesen. Elszörnyülködtem,de valahol egy kicsit meg is nyugodtam,hogy talán felgyorsulnak a dolgok,és véget ér ez a pokol,még aznap ott az ágyban fekve kaptam egy gyors beavatkozást amit mellékesen megjegyzem csak a műtőasztalon végezhettek volna el a komplikáció faktor miatt, de ezt is csak utólag tudtam meg. Ennek a beavatkozásnak köszönhetően végre tudtam mozgatni a lábam,igaz iszonyat kínok közepette,de már feltudtam állni,eltudtam hagyni az ágyam segítséggel,nagy kő esett le a szívemről. Tudtam fürödni ,segítséggel ugyan,de már nem kerekesszékben.

Szintén ezen a napon bekerült a kórterembe egy idős bácsi,akit fejsérüléssel hoztak be a kórterembe,szegény nagyon kiabált fájdalmában, sírt,üvöltött elhaló nyöszörgő hangon.Ellátták a fejsérülését,varrták is vagy kapcsozták,de ezek után is sírt a nap 24 órájában és folyamatosan azt mondogatta,hogy nagyon fáj a dereka meg a lába. Vizelettartási és széklettartási problémáiból adódóan pelenkázni kellett,amit napjában többször is lemozgott magáról,ekkor az ápolónők kiabálva tették helyre,rángatták,tiszteletlenül beszéltek vele. 2 nap után az egyik vizit alkalmával derült ki az,hogy a bácsinak a fejsérülésen kívül csípőfejtörése is volt,mert nem vették észre ,mert elkerülte a figyelmüket. Elképesztő,nem is csoda hogy ilyen fájdalmak mellett inkontinencia lépett fel nála 2 napig szenvedett!No comment. Mivel hatékonynak bizonyult a beavatkozásom,így közölték velem,hogy a műtőben is végre fogják rajtam hajtani megfelelő műszerezettség és műszaki segítség mellett ,mely után jó eséllyel elhagyhatom az intézményt. Nagyon örültem,mert már csak az lebegett a szemem előtt,hogy ha végre olyan állapotba kerülök,hogy fel tudjak állni,és saját erőből közlekedve eltudjam hagyni a kórházat,azonnal megteszem. Szóltak is,hogy előreláthatólag hamarosan visznek a műtőbe,készüljek fel.

Most megint jön a változatosság kedvéért egy kis csavar,a tájékoztatásom után röviddel megjelent a kórteremben 2 mentőápoló,és a nevemen szólítottak hangosan. Kiderült,hogy őket azért küldték,hogy átszállítsanak egy másik kórházba az MRI vizsgálatot elvégezni.........én feküdtem értetlenül,és nem akartam elhinni,hogy ez tényleg megtörténhet? Ennyire jelen van a kommunikáció hiánya az egészségügyben ahol életekről van szó? Semmilyen koncepció,egyáltalán a teljes koordinálatlanság jellemzi ezt az egész cirkuszt! Közöltem velük,hogy én nagyon örülnék ,ha átszállítanának máshová,és végre elkészülne az a nyamvadt vizsgálat,de nemrég azt az információt kaptam,hogy hamarosan műtőbe tolnak. Nagy összenézés,hangos kacagás miközben a tudtomra adták,ez ma már a sokadik ilyen felesleges útjuk! Azért ez elgondolkodtató,ehhez nem fűzök hozzá semmit,talán csak annyit,hogy az ilyen felesleges autózgatások miatt nem juthat idő esetleg másra akinek szüksége lenne a mihamarabbi ellátásra: nulla kommunikáció,nulla koncepció,koordinálatlanság! Természetesen nem jöttek vissza a mentősök.

Pár órával később megjelent egy betegtologató ,és áthelyezett egy másik ágyra,majd betolt a műtőbe,a beavatkozás iszonyúan fájt,de nyilván nem is számítottam kellemesebre,az ijesztő az volt ,hogy a végén deréktől lefelé ismét lebénultam,és újra magatehetetlen állapotomba kerültem. Ám az ijedtségemmel semmit nem törődve még az asztalon feküdve jött a következő burkolt vezényszó a beavatkozást végző orvostól: köszönje meg annak is,aki betolta magát,ő is igazán megérdemli. Itt nem egy sima köszönömön volt a hangsúly,azt hiszem ez érthető,nekem is leesett azonnal,és miután visszakerültem a betegágyra ,szemrebbenés nélkül várakozó állásba helyezte magát az ágyam mellett motivációra várva. Ez nyílt titok,így működik mindenhol,de eddig nem volt benne tapasztalatom,és borzasztóan dühít! Szerencsére még aznap éjjel visszajött az érzet a végtagjaimba,a fájdalom enyhült,majd 2 nap múlva eltudtam hagyni az intézményt,de nem érzem magam gyógyultnak az állapotomból,nem csak testileg(nyilván az egy hosszú rehabilitációs folyamat része lesz),hanem lekileg sem, megtörtem a bent eltöltött idő alatt átélt eseménysorozatoktól,látván azt ,hogyan zajlik egy ilyen folyamat,mire is számíthat,mit is kaphat egy beteg ellátás címszó alatt.

Elismerem,hogy fejétől bűzlik a hal,és akik a rendszerben teljesítenek szolgálatot,szintén szenvedő alanyai lesznek ,majd együtt ringatózunk lágyan a nem írom le miben.....de nem győzöm hangsúlyozni azt,hogy az a fajta pácienshez való hierarchikus fölényt kovácsoló minősíthetetlen,degradáló viselkedésre semmilyen joga sem lehet senkinek senkivel szemben! Orvos-páciens........."szolgáltató-ügyfél",szerintem ez így a tiszta nem? Hiszen az jogosult a szolgáltatásra,aki ügyfélkötelezettségének eleget tesz,és hagyjuk azt az álszent alárendelt viszonyt amit a sztereotípiáknak köszönhetünk,hogy a pácienseknek meg kellett alázkodni a szakemberek előtt,fel kellene már ébredni,azóta eltelt egy kis idő, ez az idő meg is látszik a kórház épületeinek külső-belső romos állapotán. Kálváriám sajnos még nem ért véget,hiszen eddig úgy tűnik,felléptek szövődmények az ellátás után,azt hittem "kinn" egy fokkal egyszerűbb lesz ezeket a problémákat orvosolni,most hogy már nem vagyok mozgásképtelen,de az egész elfuserált rendszernek köszönhetően alap dignosztikai vizsgálatokra 3 hónapos előjegyzéseket hoz fel a számítógép a betegfelvételi pulton belül dolgozók szeme elé.

Amíg az ember saját bőrén nem tapasztalja az említett rendszer hibáiból eredő ,majd az ebből fakadó emberi méltóság meggyalázását,addig csak kapcsolgatva a "propaganda"tv készüléket,olvasgatva az internetes vagy nyomtatott médiát,ki-ki (kinek nem inge nem veszi magára) bólint egyet amolyan "ál" együttérzéssel homokbadugva a fejét,és helyesel,de fogalma sincs mi is folyik a színfalak mögött. Őszintén megvallva semmi túlzás nélkül apokaliptikus a mai egészségügyi rendszer kicsiny hazánkban. Jó egészséget,és kitartást kívánok Mindenkinek!

Köszönettel: egy csalódott páciens.

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Sir Galahad 2020.02.26. 18:07:29

Nem tudtam végigolvasni, mert a szerző borzalmas terjengősen, körülményesen, fölényes hangnemben ír. Nem lehet, hogy élőben is ilyen és azért bántak vele rosszul, mert mindenkinek az agyára ment?

Kommentek:

horex · http://horex.uw.hu/ 2020.02.26. 21:29:48

horex · http://horex.uw.hu/ 2020.02.26. 21:32:51

horex · http://horex.uw.hu/ 2020.02.26. 21:40:59

horex · http://horex.uw.hu/ 2020.02.26. 21:57:11

horex · http://horex.uw.hu/ 2020.02.26. 23:15:46

horex · http://horex.uw.hu/ 2020.02.26. 23:20:58

ⲘⲁⲭѴⲁl ⲂⲓrⲥⲁⲘⲁⲛ ⲔöⲍÍró · http://bircahang.org 2020.02.27. 05:45:29

ⲘⲁⲭѴⲁl ⲂⲓrⲥⲁⲘⲁⲛ ⲔöⲍÍró · http://bircahang.org 2020.02.27. 08:22:55

PRAXIS

Médiaajánlat

Friss topikok

Közösség

Szerzői jogok

Blog