Hálás vagyok az egészségügyben dolgozóknak
Nem dicshimnuszt akarok írni, csak annyit, hogy egy jól működő rendszerben, szakmai és emberi szempontból is a betegek gyógyulásán fáradozó orvos-ápoló team kezében sikerült kilábalnom a betegségemből.
Kedves Praxisblog!
Alkalmanként olvasom a beküldött történeteket, és elég elszomorító a kép, amit ezekből össze lehet rakni. Nyugtalanító gondolatnak tűnik a betegségen túl az, hogy a beszámolók szerint a beteg nem kapja meg a szükséges ellátást, megalázó helyzetbe, méltatlan körülmények közé kerül.
A múlt héten váratlanul, szinte előjelek nélkül kerültem én is elég rossz állapotba: nehézlégzés, szapora pulzus, kiugró vérnyomás, általános fizikai gyengeség, stb. A mentő 5 percen belül kiérkezett, a kocsiban oxigént kaptam, és beszállítottak a sürgősségi osztályra. Itt légzéskönnyítőt adtak vénásan, illetve valami hasonló hatású dolgot belélegeztettek egy negyedórán keresztül. Ezután - mivel nem volt egyértelmű a diagnózis - CT-re küldtek. Itt mikroembolikus tüneteket észleltek, ezért befektettek a belgyógyászatra.
Nem írom le a kezelés minden fázisát (nem is tudnám szerintem), csak azt, hogy a kezelőorvosom hihetetlen alapossággal, gondossággal kereste nem a tüneteket, hanem a kiváltó okokat. Mindenre kiterjedt a figyelme, a mellékesen emelkedettnek mért koleszterinszintemre ugyanúgy, mint az aktuális problémámra. Végül egy izotópos vizsgálattal sikerült kizárni a hosszú terápiát igénylő embolia/trombózis csomagot, és megnyugtató módon lezárni a kezelésem. Mindeközben az osztályon tisztaság, rend uralkodott, az ápolók, nővérek segítőkészek, jókedélyű kedves csapat dolgozik a betegek körül. Egy éjszakai sírdogálásra is azonnal megjelentek, készségesen, magától értődőn ápolták a nagyon elesett szobatársamat.
Nem dicshimnuszt akarok írni, csak annyit, hogy egy jól működő rendszerben, szakmai és emberi szempontból is a betegek gyógyulásán fáradozó orvos-ápoló team kezében sikerült kilábalnom a betegségemből. Bízhattam a döntéseikben és a segítségükben. Ugyanakkor senki nem éreztette velem, hogy igényt tartana a hálámra valamilyen anyagi formában, nem teremtettek erre utaló helyzeteket. A zárójelentésem 5 oldalban összefoglalja a folyamatot, és a vége: "Tisztelt Betegünk! Köszönjük, hogy betegségével klinikánkat kereste fel, megtisztelt bennünket bizalmával. (...) A továbbiakban jó egészséget kívánunk, a Belgyógyászati Klinika C épület dolgozói."
Hálás vagyok a munkájukért, és azért, hogy olyan tapasztalatokat gyűjthettem, amelyek megerősítették a bizalmam az orvosokban és az egészségügyi dolgozókban. Történt mindez a DE Klinikai Központjának sürgősségi és belgyógyászati osztályán.
Üdvözlettel: Nagy Mariann
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
2017.07.27. 16:55:35
Igazság, hol vagy? 2017.07.27. 20:52:04
she_wolf 2017.07.30. 00:42:37
Mi van királylány? Kifutott a tej?:D
Egyébként a posztnak nem az a lényege, hogy mi volt a baja a poszternek, hanem az, hogy hogyan bántak vele.
És mint kiderült, nemcsak vele:)
Barátkozz meg a gondolattal, hogy bár az egészségügyi ellátás az anyagi helyzete okán meglehetősen gyatra, a benne dolgozó emberek azért naponta megteszik, ami erejükből telik. És igen, van, aki ezt megköszöni nekik, nem pedig ótvarolja őket nem ritkán azért, amiről nem is tehetnek.
(Kivételek felemlítése inkorrekt, azok mindig és mindenhol vannak.)
MrX84 2017.08.03. 18:41:09
már valami meleg a gyomrodban. Ahelyett, hogy itt írogatsz....