Emberség és szakértelem a veszprémi kórházban


A veszprémi kórház, ha már ilyen kiszolgáltatott helyzetbe kerültem, a legjobban vizsgázott emberségből, gyógyításból, hozzáállásból.
És akkor némi tapasztalat a Veszprém megyei Csolnoky Ferenc kórházról.
Csillagos 5-ösre értékelem, minden negatív internetes híre alapján. Na nem a kaját, mert azt nekünk veséseknek külön főzték és még a megszokott kórházi kosztnál is ízetlenebb volt, lent már ismertettem miért. De emberileg, empátiailag csillagos 5-ösre vizsgáztak.
Azt nem tudom, hogy azért-e, mert az első 3 hétben épp a halálból hoztak vissza, és minden nap csak az volt a biztos, hogy akkor élek, de az nem, hogy másnap is, de a figyelem teljes volt.
Már reggel 4-kor ébresztettek, vérnyomásméréssel, lázméréssel. A főorvos reggel 6.44-kor minden nap megállt az ágyamnál, és pl megvizsgálta a fisztulámat, de csak, ha rám mosolygott és egy másodpercre megkérdezte mi van velem, akkor is bejött. A többi orvos is naponta tiszteletét tette az ágyamnál néha többször is, az első héten pedig gyakorlatilag 1-es bel egész személyzete megjelent minden nap, hogy megnézzenek, hogy egy jó szót, egy biztatást ejtsenek nekem.
Helyettem küzdöttek, még akkor is, amikor én a dialízis ellen harcoltam. Nagyon kedvelem az egyik doktornőt, aki bátor, és bátran leveszi a vizet rólam. Persze velünk, végstádiumos betegekkel, mindenki nagyon kedves alapból, mert mint a végstádium szóban benne van, soha nem tudjuk, hogy mikor van vége. Ők sem tudják, ahogy fogalmaztak, minden nap egy ajándék. Rengeteget sírtam, de sosem maradtam egyedül a könnyeimmel, a folyosókon is mindjárt odatalált a személyzetből valaki, amikor elszontyolodva, csüggedten ültem, egy-egy rossz lelet után.
A várakozás volt a legnehezebb, de a főorvos tudta mennyire rettegek, így mindig bekérte a leleteimet. Sokszor a folyosón kapott el, hogy elmondja, nincs még meg a lelet, de amint meg lesz, hozza egyből. Az ápolónők túlhajszoltan, fáradtan, de folyamatosan mosolyogva, kevés pénzért, de a végsőkig küzdöttek.
Nagyon jóban lettem az ápoló személyzettel, már majdnem örökbe fogadtak. Kedveltek, mert még a halál torkában is megőriztem a humorom, és tetszett nekik, hogy dacosan harcoltam az orvosokkal, hogy minden beavatkozást megbeszéltem velük, hogy utána olvastam a kezeléseimnek. Hogy nem bólogattam mindenre, amit mondtak, hanem tájékozódtam
Már néha az orvosok is nevették, hogy előre szerveztem a következő beavatkozás helyét és idejét, holott még nem jött meg a végérvényes lelet.
Tűkön ültem, készen rá, hogy megvétózzam minden tanácsukat. Amikor az urológus meg akart katéterezni, akkor már túl voltam két fájdalmas beavatkozáson, az osztályos orvosaim már fel se hozták volna. Az urológusnak sem egyeztem bele, mondtam neki, annyi középsugaras vizelettel szolgálok, amennyit csak akar, de a katéterezést nem vállalom. Így megegyeztünk.
Őszinte voltam, elmondtam a főorvosnak, hogy nincs pénzem, és mint látja, igazából családom sincs.
Tök egyedül vagyok és éppen ezekben a hetekben változik meg a teljes életem. Kevesebbet fogok tudni dolgozni, és épp a végtartalékaimat élem fel. Azt mondta, megérti és tudja, hogy milyen nehéz nekem egyedül, nem is vár tőlem semmit. Mégis úgy érezhettem, hogy kedvel és külön figyel rám.
Szóval, úgy gondolom a veszprémi kórház, ha már ilyen kiszolgáltatott helyzetbe kerültem, a legjobban vizsgázott emberségből, gyógyításból, hozzáállásból. Ha már tényleg ilyen állapotba jutottam, még keresve sem találhattam volna jobb helyet.
Külön köszönet az érsebészeten dolgozó orvosoknak és Noéminek az ápolónak, akik az ott töltött egy napom és egy éjszakám alatt megmutatták, hogy mi ott számítunk, hogy nem kell félnünk és az én vékony artériám és és vastag vénámból is megoldották a fisztula műtétemet.
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Tempus.Anh 2017.05.03. 07:01:36
Csak várjuk ki szépen.
defné 2017.05.03. 09:27:09
Nem mintha ez forditva nem igy szokott volna lenni,lapozz csak vissza egy par posztot.
Hanna Gica 2017.05.03. 12:27:50
Nagyon jól bántak velem, és nekik köszönhetem, hogy életben maradtam és van esélyem...
Igazság, hol vagy? 2017.05.03. 12:35:20
Hanna Gica 2017.05.03. 12:42:29
Hanna Gica 2017.05.03. 12:44:44
Tempus.Anh 2017.05.03. 13:50:48
Igazság, hol vagy? 2017.05.03. 13:59:01
defné 2017.05.03. 15:43:30
Egy betuvel nem allitottam,hogy nem ugy
defné 2017.05.03. 15:49:21
Folytatom: egy betuvel nem allitottam,hogy nem ugy tortent ahogy leirtad. Viszont itt bevett szokas,hogy ha negativ velemenyt kuld a posztolo harman is ugranak hogy az "biztos nem ugy volt,kizart,hazudik,kitalalja,valakik egeszen biztos gyartjak az eu. ellenes posztokat. Probaltad volna az ellenekezojet allitani.....
mbazs 2017.05.03. 17:14:13
she_wolf 2017.05.03. 23:09:30
Az is megszokott, hogy a jót nem köszönjük meg, és nem méltatjuk, mert nekünk az JÁR.
Csak akkor írunk, ha ránk néztek a tikok! De akkor kígyót és békát is.
Igaz, az sem megszokott, hogy egy posztban szereplő egészségügyi dolgozó eljárását, vagy viselkedését itt írásban elítélik a kolléganői, kollégái, pedig lapozz csak vissza pár posztot!
@Tempus.Anh:
Én meg csak csendesen mosolygok magamban, és minden jót kívánok a poszterinának a továbbiakhoz!:)
Hanna Gica 2017.05.04. 07:49:43
Szóval nekem is van némi negatív tapasztalatom is az egészségügyről, de ez egy hónap alatt történtekre semmit nem mondhatok...
Megcsinálták a transzplantációs vizsgálatok jó részét is, és talán, mert végstádiumosok a veséim, mindenki kedves volt. És a vizsgálatok után sok sikert kívántak a hosszú úton.
Hanna Gica 2017.05.04. 07:53:23
she_wolf 2017.05.04. 10:37:20
Azért előfordulnak pozitív hangvételű posztok is, és én olyankor nagyon örülök. A beteg pedig annak örül ha meggyógyul, és visszatérhet minden a rendes kerékvágásba. És ez így van jól. De vannak akik csip-csup dolgok miatt óriási patáliát csapnak. Mit csináljunk? Ilyenek vagyunk mi, emberek:)
Őszintén kívánom, hogy mindent magkapj amire szükséged van ahhoz, hogy ezen felül tudj kerekedni!
Remélem, látunk még!:)
2017.05.04. 11:03:30
Hanna Gica 2017.05.04. 11:11:28
Hanna Gica 2017.05.04. 11:15:20
Mondjuk nem várok negatívumot, mert az 1-es Bel főorvosa ott az orvosigazgató. Benke Dr.
Hanna Gica 2017.05.04. 21:23:40
she_wolf 2017.05.05. 02:55:45
Nagyon sajnálom, hogy nincs külső segítséged:(
A többes szám azért, mert mégsem vagy egyedül ebben az egészben.
Azt hiszem, most istenkáromlást fogok elkövetni: ne gondold, hogy az egészségügyi dolgozókat nem érinti meg, ha hozzád hasonló betegekkel találkoznak.
Ők a harcostársaid -ha fogalmazhatok így ebben a helyzetben. Veled küzdenek, mert neked akarnak jót. Vagy mert hajtja őket a vér, hogy nehogy már egy betegség dirigáljon nekik!:)
És azért hogy ne érhessen engem az a vád, hogy szentté akarom őket avatni: ebből nekik is megvan a maguk haszna.
(Zsebkukkolóknak: nem a pénzre gondoltam:P)
Hanna Gica 2017.05.05. 08:22:40
Sőt. igazából duzzogtam, hogy nem igaz, hogy ez az egyetlen lehetőség.