A „gondos és szakszerű ápolásnak köszönhetően” elhunyt a beteg
32 hozzászólás
2017.04.03. 06:17
Az egészségügyben teljes a közöny, csak az illető személy egyéni erején múlik, hogy túléli vagy nem.Csak egyvalami számít: a PÉNZ.
Tisztelt Cím!
Édesapámnál tüdőrákot diagnosztizáltak, amely után másfél hónappal később elkezdődött a kemoterápiás kezelés a Csongrád Megye D. Szakkórházában. (továbbiakban: Szakkórház). Állapota kielégítő volt, a CT vizsgálat az onkológiai és radiológiai kezelés után a tumor regresszióját mutatta. Apám tavasszal megkezdte a következő kemoterápiás kezelését. Fizikális és szellemi állapota az orvosok egyöntetű véleménye alapján teljesen elfogadható volt, prognózisuk szerint Apám állapota lehetővé tette volna a még életet. Egy hétvégi napon feleségemmel együtt megjelentünk a Szakkórházban.
Apám hihetetlen állapotromlása (24 órán belüli) mellett döbbenten tapasztaltuk a következőket:
Én és feleségem kerestük az ügyeletes orvost, az ajtó zárva volt. Kérésünkre az ápolónő közölte, hogy az ügyeletes orvos jelenleg nem elérhető! Kutatásunk nem vezetett eredményre, senkit nem találtunk, aki felvilágosított volna Apám állapotával kapcsolatban. Kérdésem a következő: előírásszerűen működik a Szakkórház, hogy van olyan időszak, amikor egyetlen egy orvost sem lehet elérni? Normális eseménynek számít az, hogy az ápolónő (aki internetezett, amíg velünk beszélt) nem tudja megmondani az ügyeletes orvos elérhetőségét, visszaérkezésének lehetséges időpontját? Kérdésem a következő: megfelelő eljárásrend az a Szakkórház részéről, hogy a telefonszámunk megadása után senki sem hívott vissza minket? Az etikai előírásoknak megfelelő az, hogy a beteg állapotát nem közlik a hozzátartozókkal? Ebben a kritikus helyzetben mi is kértük (személyesen) a rendelkezésre álló információk megosztását, de ezt nem kaptuk meg.
Orvost és ápolót a látogatási időben, a kórteremben egyetlen alkalommal sem láttunk (ez az elmúlt három hónap alatt ez mindig így történt). Kérdésem a következő: milyen időközökként kell a kórtermeket az ott dolgozó személyzetnek ellenőrzés céljából ellenőrizni? Mivel legalább három órát minden alkalommal ott tartózkodtunk, és eközben nem tapasztaltunk semmiféle kontrollt, ez megfelel-e a Szakkórház hatályos eljárásrendjének?
Az előző napokban a vizelet összegyűjtésére szolgáló úgynevezett „kacsát” nekünk kellett folyamatosan kiüríteni. Természetesen ez számomra nem jelent semmi problémát, de nem az én feladatom, illetve egész nap nem is tudtam volna ott lenni. Tudtommal a férfi vizeletgyűjtő edényzet űrtartalma 0,90 liter. A beteg napi vizelet mennyisége átlagosan 800-1500 ml mennyisség között mozog. Könnyen kiszámítható, hogy Apámra órák óta senki sem nézett rá. Hangsúlyozom, hogy húgom ápolónő, aki szintén jelen volt a helyszínen és keményen hangot is adott elítélő véleményének. Kérdésem a következő: helyes eljárás a kórház részéről, hogy a hozzátartozónak kell üríteni a kacsát? Mi történik abban az esetben, ha a hozzátartozó nem áll rendelkezésre? Még egyszer elmondom azt, hogy számomra semmilyen munkavégzés, feladat nem jelent akadályt. Nem ez a probléma fő forrása.
Apám az állapotromlás másnapján katéterezésre került. A katéteres vizeletgyűjtő zacskója nem volt kicserélve a vizelet kifolyt a földre. A vizeletgyűjtő zacskó űrtartalma 2000 ml, ebből látható, hogy hosszú idő óta nem nézett rá senki. Kérdésem a következő: helyesen járt el a Szakkórház, hogy ilyen hosszú ideig nem foglalkoztak a beteggel? Megfelelő az, hogy a katéteres gyűjtőzacskó az ágy jobb szélén, a földön hevert? Apám alsó testrésze a katéterezés miatt fedetlen volt, a saját kék színű fürdőköpenye lett ráterítve. Úgy gondolom, hogy Apám négy évtizednyi MOL Rt. vállalatnál végzett főmérnöki munkája után történt társadalombiztosítási befizetése feljogosította volna egy darab lepedővel történő ellátásra. Kérdésem a következő: ebben az esetben sérti-e az alapvető emberi méltóságot az, hogy a beteget fedetlenül hagyják, illetve a saját fürdőköpenyét ráhajítják?
Édesapám az ájulás határán volt (többször eszméletét vesztette és kettős látása volt). Ennek ellenére semmilyen műszeres vagy fizikai ellenőrzés nem történt. Intenzív ápolásban nem részesült, és mivel Apám nem volt panaszkodó típus (régimódi férfi volt, aki soha nem panaszkodott) hagyták, szép csendben meghalni. Kérdésem a következő: helyes, hogy a Szakkórház nem alkalmazott megfelelő műszeres hátteret? Helyes az, hogy ebben a helyzetben nem történt sürgősségi szakellátás?
Az ápolóhívó gomb, amelyet Apám kezébe adtak egy sima éjjeli lámpa választókapcsoló volt. Ez csak arra alkalmas, hogy ha a beteg mozgásában korlátozott és fizikai szükségletei miatt jelez az ott tartózkodó munkavállalónak, de egyébként nincs kritikus állapotban. Viszont nem alkalmas arra, hogy jelezzen a beteg, ha hirtelen állapotromlás, ájulás következik be, vagy alvás közben jön egy váratlan roham. Szívritmus ellenőrző-riasztó (pulzusmérő) műszerre lett volna szükség, hogy azonnal észleljék a szívmegállást. Úgy gondolom, hogy nehéz dolog öntudatlan állapotban különböző gombokkal játszadozni (bár még én nem próbáltam). Kérdésem a következő: ha a beteg elájul (öntudatlan állapotba kerül), valóban alkalmas-e az alkalmazott eszköz havária, az azonnali orvosi beavatkozás szükségességének jelzésére?
Megérkezésünkkor Apám orrán az oxigénellátó orrszondájának két szarva teljesen félrecsúszott állapotban volt. Az oxigén be sem jutott az orrába. A páralecsapó üvegben víz volt, nem lett kiürítve. Mi az oka annak, hogy ezt a hiányosságot senki sem vette észre?
A látogatás alkalmával egy szelet rántott hús volt Apám éjjeliszekrényén. Mivel már felkelni nem tudott, egyszerűen nem értem azt, miképpen tudott volna táplálkozni, vagy szervezetébe folyadékot bevinni? Kérdésem a következő: a beteg mozgásképtelen állapotában tud-e rántott húst enni (késsel-villával vagy éppen kézzel)? A beteg kritikus állapotában szükséges az infúziós fiziológiás sóoldat, vagy glükóz alkalmazása? Amennyiben a beteg nem tud normál módon táplálkozni, akkor ebben az esetben éhen vagy éppen szomjan hal a Szakkórházban?
Dr. XY. teljesen korrekt módon tájékoztatott minket Apám halálának körülményeiről. Irodájában a következő mondatokat mondta, amelyeket most szó szerint idéznék: „Szobatársai szerint PB úr állapota óráról órára rosszabbodott. Pedig szóltam az éjszakai ügyeletes orvosnak, hogy nagyon figyeljen PB úrra”.
Tehát Apám egészségügyi állapotának változását szobatársainak megfigyelésére alapozták! Kérdésem a következő: megfelelő egészségügyi szakképzettséggel rendelkeztek-e Apám szobatársai ahhoz, hogy nyomon kövessék Apám vasárnap éjszakai teljes kórtörténetét? Az ügyeletes orvos, azon kívül, hogy éjszaka mélyen aludt, hány alkalommal ellenőrizte Apám egészségügyi állapotát? Milyen alapon és hogyan lett ez írásban dokumentálva? Még szerencse, hogy a Szakkórház orvosai nem a karbantartó műszerésztől, vagy éppen a portástól szerzik be a reggel vízit megtartásához szükséges információkat a beteg állapotáról!
A szakkórház utólagos tájékoztatása szerint valószínűsíthető, hogy agyi érkatasztrófa okozta Apám halálát. Vasárnap reggel már szédült, kettős látása volt, mozgáskoordinációja akadozott, állapotát beszédzavar, pupillatágulás, eszméletvesztés jellemezte. Kérdésem a következő: milyen azonnali vizsgálatok történtek annak érdekében, hogy kizárják a stroke lehetőségét?
Apám reggelre a „gondos és szakszerű ápolásnak köszönhetően” elhunyt. Természetesen teljesen tisztában vagyok azzal a ténnyel, hogy a kissejtes tüdőrák igen agresszív és hamar ad metasztázisokat (leggyakrabban csont- és agyi áttét).
Azt is tudom, hogy a kissejtes tüdőrák prognózisa mennyire rossz. Ennek ellenére úgy gondolom, hogy minden embert megillet az emberi méltósághoz való jog. Elismerem, hogy az egészségügyben nehéz körülmények uralkodnak, de higgyék el azt, hogy nekem és a családomnak sem könnyebb megélni a hazai balkáni fizetésből. Ennek ellenére a munkahelyünkön minden pillanatban a maximálist kell nyújtanunk, különben kirúgnak és abban a pillanatban földönfutókká válunk. Úgy gondolom, hogy a Szakkórház eljárása több pontban sértette az alapvető etikai, erkölcsi morált. Bármennyire is tudjuk, hogy egy embertársunk meghal, soha, de soha nem szabad az alapvető emberi méltóságában még egy kicsit sem megsérteni! Ilyen alapon az árokpartra is kirakhatnák a magatehetetlen betegeket, hogy ott majd csak megpusztulnak (idő kérdése).
Sajnos nem minden ember rendelkezik olyan anyagi forrásokkal, hogy magánklinikára menjen, vagy éppen nagyon magas összegű paraszolvenciát nyújtson. Szerintem ennek ellenére embereknek kellene maradnunk, bár ez manapság nem éppen kifizetődő vállalkozásnak minősül. Feltétlenül el kell mondanom, hogy levelem megírását nem a keserűség és a gyász vezette!
Egyetlen fő cél vezérelt: azt akarom, hogy más embertársammal ne fordulhasson elő ez a közönyös, embertelen magatartás! Anyám szintén kórházban halt meg, sajnos nekem is volt részem a magyar kórházak vendégszeretetében (többször is). A testvérem ápolónő, horror történeteim vannak, amelyet annyira súlyosak, hogy nem kívánok megosztani.
A végső számomra konklúzió az, hogy az egészségügyben teljes a közöny, csak az illető személy egyéni erején múlik, hogy túléli vagy nem. Az ápolónők (tisztelet a kivételnek) részéről teljes a közöny, még egy pohár vizet sem adnak a szomjazó betegnek. Csak egyvalami számít: a PÉNZ. Ha az van, akkor a juttatott anyagiak erejéig megkapja az ember azt, hogy egy darabig emberként bánnak vele. És ha elfogy a pénz, akkor utána mire számíthatunk? Nos, nem sok jóra…
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Rókaregeróka 2017.04.03. 07:43:12
Az én apukámnál uez volt a tapasztalat, csak az út volt lassabb, így megindultan olvasom a soraidat.
Gyakorlatilag a miénk azzal volt még megtetézve, hogy a katéter úgy felsértette a péniszét, hogy vizelni is csak nagy fájdalmak árán tudott. Gyak. fuldokló rohamai közepette nem volt senki a helyszínen, hiába nyomtuk a csengőt, a folyosón sem volt senki, vert le mindent, mert ugye az életösztön, mikor nagy nehezen előette a nővért a dohányzóból a kórság.
Sajnálom, de nagyon jellemzően írtad meg a kiszolgáltatott emberek helyzetét, gondoltam, megtámogatlak.
( ui: mikor anyu látta, hogy itt még megetetni sem etetik, sírt apám, hogy adjon már neki falatokat, mert a felvizesedett kezétől enni nem tudott, hazavitte. Nem voltunk gazdagok, mégis mindenhova jutott, csak a szájába étel nem. És mielőtt megköveztek, igen, az ember adott, mert FÉLT! És jobb volt a tudat, hogy megtettem mindent, mint az, hogy úgy hagytam ott, hogy enni sem adtak neki. Ohh borzalom, szegény, tisztes munkában megőszült ember :( )
Nah átmentem szentimentalizmusba..lényeg, hogy jól látod, és fogadd együttérzésem.
apanna 2017.04.03. 09:31:31
Antalbaba 2017.04.03. 11:26:40
rikitikitévi 2017.04.03. 12:44:36
Két dologra szeretnék reflektálni: " A páralecsapó üvegben víz volt, nem lett kiürítve."
Az nem páralecsapó üveg, hanem pont az ellenkező célt szolgálja, az oxigén nedvesítését, abból a vizet nem is szabad kiüríteni, hanem , ha kifogy, (vagy csökken szintje), pótolni kell.
A másik: " Amennyiben a beteg nem tud normál módon táplálkozni, akkor ebben az esetben éhen vagy éppen szomjan hal a Szakkórházban?"
Én is úgy gondolom (és mi azt a gyakorlatot követjük), hogy a magatehetetlen beteget etetni, itatni, szükség esetén infundálni is kell. De van ettől eltérő hozzáállás, pl. az Egyesült Királyságban a végstádiumú betegekre gyakran az ún. Liverpool Care Pathway protokolt alkalmazzák. A beteg éjjeliszekrényére kiteszik a kancsó vizet meg a poharat, ha iszik belőle, jó, ha nem, hát nem. Egy szóval sem mondom, hogy ez helyes, de van ilyen a "fejlett nyugaton".
Jimbo75 2017.04.03. 17:03:42
fekete macska a fűben (törölt) 2017.04.03. 17:23:00
Szomszédom limfómában szenvedett. Saját lábán ment be az Országos Onkológiai Intézetbe. Akkor még étvágya is volt, s a kivizsgálások időszakában a kórház területén sétálgatott. Kezelésként kemoterápiát javasoltak, amit sajnos bevállalt. 2 hét múlva belehalt a kemoterápiától beszerzett mérgezésbe, amely olyan allergiás reakciót váltott ki nála, hogy egész testén felmaródott a bőre, szinte kilátszott a húsa. 36 éves volt.
Kezelőorvosa azzal érvelt, vagy talán nyugtatni próbálta hozzátartozóit, hogy a közelmúltban volt már hasonló esetük, egy huszonéves lány, aki 1 hétig élt a kemoterápiás kezelés kezdete után, mert neki is rendkívül agresszív volt a betegsége.
Nem értem pl. ha egy orvos elmondja a hozzátartozóknak, hogy a páciens betegségét feltehetően agresszív vírusok ill. vegyi-anyagok kombinációja okozhatta, akkor miért mérgezik tovább, és miért nem próbálkoznak esetleg immunterápiával, vagy csak egyszerűen fájdalom csillapítással.
A tüdőrákos betegekkel ugyanezt teszik, teljesen fölöslegesen, de ezt már a „Diszkriminatív tüdőszűrési törvény Magyarországon” címszó alatti hozzászólásomban, egyszer már bővebben kifejtettem.
Ami pedig az Ön édesapja esetében az orvosi és ápolói oldal nemtörődömségét illeti, az tényleg sajnálatos és felháborító.
Fogadja őszinte együttérzésem.
Tempus.Anh 2017.04.03. 17:26:59
Tempus.Anh 2017.04.03. 17:32:49
A fenti poszthoz pedig egyetlen szavam sincs, mert már a sokadik mostanában, amin egyszerűen átszaladok és el is felejtem a tartalmát.
Ennyi.
látjátok feleim szümtükkel 2017.04.03. 17:55:34
A MOL Rt-nek volt állami elődje, az is MOL volt.
Van akinek van párja aki gondozza, míg a gyereke csak a messzi távolból időnként meglátogatja. Sajnos vannak sokan, akiknek ha van is párjuk, nem tudja ellátni a gondozást, vagy egyszerűen nincs párjuk, és a gyerekeik dolgoznak, vagy munkanélküliek és nincs pénzük a beteget látogatni, így nem tudják gondozni sem. Ezért rákényszerülnek az állami gondozásra.
Ennyi.
Tempus.Anh 2017.04.03. 18:12:47
A többihez kurvára hangyafasznyi közöd nincs, úgyhogy leülhetsz.
she_wolf 2017.04.03. 18:58:59
Nem indulhatsz ki ebből:(
A többség sajnos nem tudja megtenni, hogy éjjel-nappal nagybeteg hozzátartozója mellett lehessen.
Úgy gondolom, hogy a poszternek teljesen igaza van sajnos abban, hogy a lehető legelemibb, legminimálisabb elvárást sem teljesítették a kórházban. Ez mélységesen sajnálatos. Igen, ide jutottunk. És szomorú, hogy nem tudsz együttérezni azzal, aki önhibáján kívül nem tud megfelelni az egyébként teljesen normális hozzátartozói mintádnak.
Mert az elvárásod és a mintád teljesen helyénvaló. De nem ma, és nem Magyarországon!
rikitikitévi 2017.04.03. 19:20:09
Ez a hozzászólás, amilyen terjedelmes, legalább annyira alaptalan és kártékony, körülbelül az védőoltásokat ellenzők színvonalát tükröz.
Épeszű ember ma már sem a daganatellenes kezelések, sem a védőoltások hatékonyságát és hasznát nem vonja kétségbe.
rikitikitévi 2017.04.03. 19:22:29
Elnézést, felindultságomban két elütési hibát is ejtettem.
Helyesen:
Ez a hozzászólás, amilyen terjedelmes, legalább annyira alaptalan és kártékony, körülbelül a védőoltásokat ellenzők színvonalát tükrözi.
Épeszű ember ma már sem a daganatellenes kezelések, sem a védőoltások hatékonyságát és hasznát nem vonja kétségbe.
Lyozsi 2017.04.03. 20:56:52
Akik nagy ívben b@sznak az itteni lakosságra.
Tempus.Anh 2017.04.03. 20:58:13
A többit nem folytatnám, mert megígértem, hogy nem érdekel az egész.
Greg24 2017.04.03. 21:11:18
rebeka99 2017.04.03. 21:25:54
fekete macska a fűben (törölt) 2017.04.03. 21:26:51
A védőoltások és a kemoterápia két teljesen más kategória.
Tökéletesen megértem felindultságodat, én is így éreztem mikor szomszédommal, egy életerős fiatalemberrel megtörtént az ominózus eset. Édesanyja kétségbe-esésében sírta el nekem a történteket.
Azt viszont hozzá kell tennem, hogy említett intézetben, úgy hallottam megfelelő törődést kapnak a betegek.
Ettől függetlenül, én azt gondolom, hogy amit a mai orvoslás a rákbetegekkel művel (nemcsak nálunk) az maga a gyalázat, de nem kell azt gondolni, hogy én ezért az orvosokat hibáztatom.
Már ne haragudj, de én nem ismerek rák beteg orvost, aki bevállalta volna a kemoterápiát, (kivéve a prosztata és emlő tumorokat) s ez nekem mindent elmond.
Egyébként kösz a „hízelgő” jelzőt, bár a vázrendszerem lenne olyan ép, mint az eszem.
she_wolf 2017.04.03. 21:42:17
Ne haragudj, ez elkerülte a figyelmemet.
Azonban továbbra is fenntartom, hogy azok az "apró" dolgok amelyek mind a betegben, mind a hozzátartozóban azt az érzést keltik, hogy jó kezekben van a beteg, nyomokban sem lelhetők fel. És hidd el, néha csak ilyeneken múlik, hiába tudja valaki, hogy a vég bármikor bekövetkezhet:(
(Továbbá bennem felmerült, hogy mi lehet az oka annak, hogy 3 hónapig volt ott a beteg? Elképzelhetőnek tartod, hogy orvosilag indokolt volt? Hiszen az első kemo után regresszív tendenciát állapítottak meg, majd a második kemo után történt az állapotromlás. Bocs, csak ezen tűnődtem.)
MrX84 2017.04.03. 22:35:19
Ennek fényében inkább az a tragédia, hogy pont Ő, pont most... de ha 124235 ember ugrálja körbe, akkor is meghal szegény. Én inkább a kemo th. és egyéb terápiás módszerek hasznát kérdőjelezem meg ebben az esetben, HANGSÚLYOZOM csak ebben az esetben, mert pl. prostatarák, vagy emlőrák egész jól kezelhető manapság.
Hórukk 2017.04.03. 23:25:58
she_wolf 2017.04.03. 23:35:21
Úgy gondolom, igazából nem is azért írt a poszter hogy bárkit is hibáztasson az édesapja halála miatt, hanem a kórházi körülmények miatt neheztel.
Amiatt, hogy a klasszikus ápolásnak nem volt semmi jele, hogy a hozzátartozó nem fordulhat senkihez kérdéssel a látogatási idő alatt. Igen, tudom, látogatáskor pont annak az intimitásnak nem akarnak a közepébe rondítani az egészségügyi dolgozók, ami ilyenkor szükséges mind a beteg, mind a hozzátartozó számára.
De emlékszem a régi dolgozós éveimre, és az utóbbi években történt kórházban tartózkodásomra, hogy érdekes módon látogatási idő előtt mindig volt amolyan "ahol a papok táncolnak" jellegű rendrakás-féleség.
Igaz, a látogatási idő is jobban volt szabályozva, most már rugalmasabb (ami szintén érthető bizonyos fokig).
Anyám tüdőrák-májrák kombóban halt meg, csak fájdalomcsillapítást kért, szörnyű kínjai voltak. A fodrászom kissejtes tüdőrákban, őt otthon érte utol a halál a második kemoja előtt Anyám végig nem tudta hogy mi a helyzet vele, nem is érdekelte, feladta.
A fodrászom a gyönyörű haja helyett kendőt hordott a fején, és tudta, hogy nem fogja túlélni, nem is nagyon hitegették az orvosok. Csak megígérte a gyerekeinek, hogy vállalkozik a másodikra, egyébként nem tette volna.
Nem gondolom én sem, hogy pl. az ő esetében miért gondolták mégis azt az orvosok, hogy ugorjon neki mégegyszer:(
Tempus.Anh 2017.04.04. 03:48:51
rikitikitévi 2017.04.04. 10:48:26
Nem felejtettem el hozzátenni, hanem nem tartottam lényegesnek, mert a posztban feltett kérdésre (" Amennyiben a beteg nem tud normál módon táplálkozni, akkor ebben az esetben éhen vagy éppen szomjan hal a Szakkórházban?") írtam válaszként.
A LCP protokolt a kilencvenes évek elején dolgozták ki a gyógyíthatatlan, főleg daganatos végstádiumú betegek ellátására, és egész Angliában alkalmazták egészen az elmult évekig, amikor is a sorozatos kritikák és panaszok hatására a NHS már nem javasolta, de ténylegesen nincs betiltva, és több angliai kórházban még ma is gyakorlat. Tüneti ellátást valóban kapnak az ilyen betegek is, nevezetesen fájdalom csillapítást és maximális nyugtatást valamint a hányingert és hányást csökkentő szereket. Antibiotikumot, transzfuziót, egyéb hatékony gyógyszerelést nem. És infuziót sem, további enni-innivalót is csak akkor, ha a beteg (aki ebben a stádiumban rendszerint már teljes mértékben magatehetetlen) magához veszi. Vagyis az történik, amit a poszt írója (szerintem is joggal) kifogásolt, odateszik az éjjeliszekrényre az ételt és a vizet, ha iszik és eszik a beteg belőle, jó, ha nem, akkor hamarosan éhen/szomjan hal.
she_wolf 2017.04.04. 11:04:56
"Vagyis az történik, amit a poszt írója (szerintem is joggal) kifogásolt, odateszik az éjjeliszekrényre az ételt és a vizet, ha iszik és eszik a beteg belőle, jó, ha nem, akkor hamarosan éhen/szomjan hal."
Nem szeretnék vitát generálni, de ebben az esetben létezik-e ennél embertelenebb dolog?
Ez passzív eutanázia, amit lelkileg igen keservesnek tartok. Ennél lényegesen humánusabbnak gondolom az aktív eutanáziát, de mi, emberek nem szeretünk olyasmivel foglalkozni, ami felelős döntéssel jár:(
De ez az én saját különbejáratú magánvélenyem, tahát nem mérvadó.
rikitikitévi 2017.04.04. 17:24:42
Én nem így gondolom: az aktív eutanázia emberölés, ami megengedhetetlen. Az LCP lényegében palliatív terminális ellátás, a beteget nem hagyják szenvedni, kellő adag fájdalomcsillapítót és nyugtatót kap, de nem csinálnak olyan heroikus beavatkozásokat (pl. az eszméletlen betegnél dialízist vagy gépi lélegeztetést), amivel néhány nappal, esetleg héttel meghosszabbítanák a beteg haldoklását.
she_wolf 2017.04.04. 19:16:55
Orvosként természetesen nem is láthatod másként, és ha lól érzem a hozzászólásaidat, akkor nem orvoként is ugyanígy reagálnál..
Nagyon őszintén mondom Neked, hogy meglepődnék, ha nem így lenne, és tudom, hogy szerencsére nagyon sokan vagytok (itt is!), akik így gondolkodtok.
De mint említettem is, nem szándékom vitát generálni (azzal együtt, hogy mezei emberként és kizárólag magamról el tudom képzelni, hogy amennyiben lehetne, én kérnék aktív közreműködést).
Nem tudni, hogy a poszter édesapjának miért kellett a kórházban lennie tartósan, hiszen hospice ellátás igénybe vehető, aminek az ára még a nem milliomosk számára is megfizethető (bár ez eléggé egyéntől függő, tudom).
Talán hasznos lehet másnak, de linkelném amit találtam ezzel kapcsolatban:
www.tuzmadaralapitvany.hu/hospice-a-szent-laszlo-korhazban-p-hu.html
Rókaregeróka 2017.04.04. 22:09:55
Mármint az eutanáziáról rákos betegeknél. Állítólag nagy port kavart.
De ezt így utólag megítélni nem tudom.
Tehát az Uzsokiban végstádiumos rákosoknak segítettek emberi módon távozni...
Tempus esetleg?
Tempus.Anh 2017.04.05. 12:22:09
Az én elvem is az, hogy a végsőkig, bár (több, hozzám nagyon közeli ember ment el így) a végén tényleg már csak a szenvedéseket hosszabbítjuk meg.
Az emberi méltósághoz való jog tisztelete, a végsőkig.
A többi Istené.
Molnárgörény · http://molnargoreny.blog.hu 2017.04.11. 19:15:58
fekete macska a fűben (törölt) 2017.04.12. 21:45:18
Nem leukémia, hanem non-Hodgkin limfóma. Tudod mi a különbség, nagyokos?
Amennyire hihetetlennek tartod a történetet, sajnos olyan igaz.
Hogy mit tartasz marhaságnak vagy sem, hogy mit hiszel vagy mit nem, az a te dolgod.
PRAXIS
"Pozitív és negatív történetek a magyar egészségügyről, minden mennyiségben. Orvosnál jártunk és nem ment minden zökkenőmentesen? Netán megaláztak, megvárattak vagy félrekezeltek? Vagy éppenséggel lelkiismeretes, segítőkész egészségügyi dolgozókkal találkoztunk? Ide megírhatjuk. Miért is? Mert az orvostársadalom máris nyomon követi a bejegyzéseket, olykor pedig hangot is adnak álláspontjuknak a kommentekben. De ha nem vagyunk mesélős kedvünkben, a kórházértékelővel is kinyilváníthatjuk véleményünket." - hvg.hu
Médiaajánlat
