PÁCIENSVAKÍTÁS SZOMBATHELYI SEBÉSZ MÓDRA

2017.03.28. 06:21

Tisztelt blogszerkesztők,

Több mint négy éve szinte FOLYAMATOS fájdalmaim és idegirritációm van. Ez idő alatt mintegy 50 alkalommal voltam orvosnál, kb. 20-szor egy budai magánklinikán. Amit a szombathelyi orvosok elrontottak, azt mindig Budapesten próbálták helyrehozni. Számos panaszlevelet benyújtottam, ezeket többnyire ignorálták vagy pedig vérlázítóan semmitmondó sablonválaszokat kaptam (ezeket is csatoltam) .

A levelek a konzisztencia végett az alábbi sorrendben olvasandók: proktológus1-2-3-4, proktológusorvig5, főig, főig2. Végigolvasásuk eléggé időigényes (pedig az utóbbi csaknem egy év történéseit nem is rögzítettem, mivel teljesen belefáradtam az egyoldalú levelezgetésbe), de higgyék el, hogy távolról sem unalmasak, mivel az orvosok jóvoltából az idő előrehaladtával számtalan kabarettisztikus jelenet játszódott le. Végső lehetőségként transzparensekkel tiltakoztam pár héttel ezelőtt, no persze erre sem érkezett semmiféle reakció.

Négy mellékletet a citromail.hu. levelezési rendszerén küldöm, mivel a gmail. com valamilyen rejtélyes okból kifolyólag nem "hajlandó" azokat csatolni.

Üdvözlettel, Csamári Zoltán

PÁCIENSVAKÍTÁS SZOMBATHELYI SEBÉSZ MÓDRA

TRAGIKOMÉDIA HÁROM (?) FELVONÁSBAN

Proktológus 1.

Bizonyára meglepődve veszi kézbe ezt a kis irományt, de már régóta fontolgattam ennek a megírását.

Mivel nem akarom rabolni az idejét, megpróbálok tömören, lényegre törően fogalmazni.

Tavaly augusztusban műtött meg dr. Tamási Tamás belső aranyérrel. Mivel pár héttel később sem enyhültek a panaszaim, felkerestem őt, aki teljes megdöbbenésemre azt közölte velem, hogy azért nem szűntek meg a panaszaim, mert nem hiszek a gyógyulásban. A főorvos úr érdes stílusára már Ön is felhívta a figyelmemet, de azt még álmomban sem gondoltam volna, hogy olyan stílusú magyarázattal áll elő, ami méltatlan egy főorvoshoz. Ezek után a főorvos úr a legnagyobb lelki nyugalommal ráírta a leleteimre, hogy a betegségem további sebészeti beavatkozást nem igényel.

Ezt követően fordultam Önhöz, aki a seb megvizsgálása után sűrű fejcsóválások közepette közölte velem, hogy vénás tágulatom van, amit - amennyiben konzervatív kezelésre nem javul – meg kell műteni.

A számomra végzetes következményekkel járó műtétre november 13-án került sor. Már a másnapi székletürítés közben és utána is éreztem, hogy „valami nem stimmel”, de súlyos, állandó fájdalmakat a műtét következményeinek tulajdonítottam.

Egy héttel később a varratokat az Ön távollétében az asszisztense távolította el. Ez irányú tapasztalatok hiányában én nem tudom felmérni, hogy az ilyen jellegű varratok eltávolítása mivel jár, az azonban bizonyos, hogy olyan iszonyú fájdalmaim voltak, hogy az asszisztensének többször szünetet kellett beiktatnia, mivel a varratok be voltak ágyazódva. Az öt közül az egyik varrat nem is került eltávolításra, mivel állítólag olyan mélyen volt, hogy az asszisztense nem fért hozzá. Ám a doktor úr a végszóra betoppant, és megnyugtatott, hogy az majd úgyis kiesik önmagától. Kisebb meglepődésemre a doktor úr ekkor meg sem vizsgált…

Miután a fájdalmaim egyre intenzívebbé váltak, újfent jelentkeztem Önnél, és ekkor diagnosztizálta nálam a fissurát. A szó jelentésével már első hallásra tisztában voltam, de természetszerűleg nem tudtam arról, hogy létezik egy ilyen végbélbetegség. Az Ön által adott magyarázat, hogy ezt akár egy kisebb gyümölcsmag is okozhatja, már abban a pillanatban finoman szólva gyanút ébresztett bennem, de hát mi alapján is lehetett volna nekem ekkor még a leghalványabb ellenvetésem is.

Otthon az internet segítségével azonmód belevetettem maga a problémakör tanulmányozásába, és meglepően hamar rekonstruálni tudtam a betegség kialakulását. A végbélrepedés a műtét utáni első székletürítéskor keletkezett, mivel a varratok annyira leszűkítették a végbélnyílást, hogy a széklet robbanásszerűen távozott. Ez számomra – bármennyire is hadakozik Ön majd ez ellen e sorok olvastán – egy kőbe vésett tény, mivel ezt csak én tapasztalhattam meg.

A kezelések során a barátságos légkör ellenére többször is éreztem, hogy a doktor úrnak nagy erőfeszítésébe kerül, hogy az én egyszerű, laikus kérdéseimre válaszoljon, ezért a foghelyről odavetett kurta válaszok helyett én inkább az internettel „konzultáltam”. Nekem nincs doktori címem, de van diplomám és mellesleg négy felsőfokú nyelvvizsgával is rendelkezem, de higgye el a doktor úr, hogy a főképp angolul folytatott böngészés során az átlagember iszonyú mennyiségű információra bukkan az anális fissurával kapcsolatban ( Lásd: „The causes of anal fissures”). Az interneten tudományos igényű tanulmányokon keresztül kezdve betegek beszámolójáig gyakorlatilag mindenfajta betegséggel kapcsolatban szinte feldolgozhatatlan mennyiségű információ áll rendelkezésre- persze elsősorban angolul. Ebből kifolyólag egy orvos nagyon hamar „lebukhat”, ha a páciensét álmagyarázatokkal próbálja meg „etetni”.

Az elkövetkező fél év felért számomra egy rémálommal, folyamatos fájdalom, irritáció, égető érzés, gyakorlatilag minden nap a túlélésről szólt. Nem volt olyan ülő-, álló-, vagy fekvőpozíció, mely alatt nem éreztem volna az irritációt, belegondolni is szörnyű, hogy mi lett volna velem, ha fizikai munkát kellett volna végeznem. Laikus révén az Ön által alkalmazott kryofissurektómia helyességéről nincs jogom véleményt formálni, de azt hiszen, hogy az a tény, hogy az Amerikai Proktológusok Társasága által 2011-ben kiadott kézikönyv (Lásd: „ASCRS cryo therapy, textbook”) nem ajánlja ezt az eljárásmódot, mivel nem megfelelő alkalmazás esetén a belső záróizom sérülését illetve inkontinenciát okozhat, sokat elmond annak elavultságáról.

Miután a kezelés sajnos eredménytelen maradt, Ön még egyszer megpróbálta megműteni a fissurát, de eléggé komikus módon csak a műtét elkezdésekor – miután már az érzéstelenítőt is megkaptam – derült ki, hogy a doktor úr nem fér hozzá az ominózus részhez. Ezt követően az Ön által a szombathelyi kórházi orvosokkal állítólag lefolytatott konzultáció során kiderült, hogy ők sem vállalják az altatásos műtétet. Ennek magyarázata az Ön részéről - mint számomra utólag világossá vált – egy igazi színjáték volt. A magyarázatok között az szerepelt, hogy nincs meg a kellő műszerezettség, a fissura a belső záróizmot érinti, műtét során fennáll az inkontinenciaveszélye, ennek bekövetkezte esetén az esetleges orvosi per kockázatát pedig egyik orvos sem vállalja. Ekkor adta meg nekem dr. Csatár Éva telefonszámát, majd szépen kisunnyogott (sajnos ez a legérzékletesebb szó ennek leírására) a rendelőhelyiségből, egyedül hagyva az asszisztensével. Ezek a pillanatok a számomra eléggé döbbenetesek voltak, utólag azonban teljesen nyilvánvaló vált a számomra, hogy csak egy Ön által szándékoltan előadott hazugságáradattal álltam szemben.

A doktor úr nagyon is jól tudja, hogy (még ha nem is alkalmazza ezt a sebészeti eljárást), hogy a konzervatív kezelésre nem javuló anális fissurák gyógyításának következő lépcsőfoka a lateralis sphyncterotómia, ami a végbélrepedések több mint 90 %-ánál gyógyulást eredményez. Az asszisztense az Ön távozta után elmesélte nekem, hogy az egyik, úgyszintén anális fissurában szenvedő korábbi betegük az inkontinencia veszélye miatt nem vállalta a budapesti műtétet. Az egész egyszerűen elképesztő, hogy Ön a betegeit az inkontinenciával való riogatással riasztja el az esetleges gyógyulástól. A lateralis sphyncerotómia során nyilvánvalóan az inkontinencia eshetőségét is figyelembe kell venni, de ennek veszélye a későbbi teljes gyógyuláshoz képest elenyésző (Lásd: „Incontinence after lateral sphincterotomy”). Teljesen valószínűtlennek tartom azt is, hogy Ön, mint nyugdíjas proktológus soha nem hallott volna még dr. Csatár Éváról, aki ezen a téren a legnagyobb szaktekintélynek számít (legalábbis a telefonszámán kívül semmilyen információval nem tudott szolgálni sem a doktornővel, sem a következő műtéttel kapcsolatban).

A doktornőnek három különböző proktológiai problémát kellett orvosolnia. El kellett neki távolítania kettő anopapillát (az egyik megnagyobbodott illetve a másik csaknem egy cm átmérő nagyságú duzzadt, és be is volt gyulladva. A legsúlyosabb panaszokat valószínűleg az a behegesedett szövetrész okozta, aminek átvágása és begyógyulása után lényeges javulást éreztem. Ezt a behegesedett részt a doktor úr nem vette észre - valószínűleg ehhez valóban megfelelő orvosi berendezések kellenek – a megfelelő diagnózus hiányában azonban egy heges szövetre teljes hiábavaló a kamillás ülőfürdő vagy a különféle végbélkúpok alkalmazása - mint ahogy én is hasztalan vásároltam fel a kőszegi Rossmann áruház kamillatea készletét. A következő lépésként a doktornő részleges lateralis sphynctertómiát végzett, ami szintén hozott némi javulást, azonban egyelőre a gyógyulás gyötrelmesen hosszú folyamatnak tűnik.

Sajnos még mindig szinte minden mozdulat kisebbfajta fájdalommal jár, és ha nem akarok fájdalmat érezni, akkor ügyelnem kell arra, hogy milyen ülő-, fekvő -, vagy állópozíciót veszek, ami ugyebár nem egy nagy életminőség. Távol álljon tőlem, hogy panaszkodjak, de bármennyire is fáj kimondani, de ebbe a helyzetbe a doktor úr felelőtlensége taszított, és néha iszonyú düh munkál bennem a tehetetlenségem miatt. Tudom, hogy a pályafutása során rengeteg embert hozzásegítette a gyógyuláshoz, de én sajnos nem tartozom közéjük.

2013. szeptember

Proktológus 2.

INTERMEZZO

(Ez történt a beteg szemszögéből nézve, és általa lejegyezve, ami jó okkal soha nem lett feltüntetve az ambuláns lapon)

A beteg elmondása szerint 2014 december 29-én egy olyan fibrómát távolítottunk el cauterrel, amely korábban semmilyen panaszt nem okozott nála.

Ezt megelőzően a hónap első felében két bőrkeményedés-csomó került eltávolításra, melyek után a beteg jelentős javulást érzett.

A második műtéti varrat előtti kontrollvizsgálat során a beteg közölte velem, úgy érzi, hogy még egy utolsó bőrkeményedés kivágása szükséges. Én erre azt válaszoltam, hogy erre közvetlenül a második varrat kiszedése után sor is kerülhet, ami december 29-én meg is történt.

A beteg elmondása szerint otthon megrökönyödve észlelte, hogy a beavatkozás egy olyan jóindulatú bőrelváltozást érintett, amely korábban soha semmiféle panaszt nem okozott nála. Ez a bőrlebeny egy thrombotizált nodus felvágása után keletkezett, ez a műtét még 2010 május 31-én történt.

Azóta számtalan proktológia vizsgálaton és műtéten esett át, azonban egyetlen alkalommal sem vetődött fel annak a szükségessége, hogy ezt a jóindulatú bőrelváltozást el kell távolítani.

A beteg szerint a félreértés azon alapulhatott, hogy valóban észlelhető még egy bőrkeményedés - amit én első alkalommal el is ismertem -, ez azonban valószínűleg fájdalom - és irritációmentes. (dr. Kulcsár Botond)

Proktológus 3.

II. FELVONÁS

Tisztelt dr. Nagy István,

Nagyon furcsa gondolatok kavarognak bennem, az Önnel folytatott beszélgetés utólag eléggé szürreálisnak tűnik, mintha nem is orvosnál lettem volna, hanem egy jogtanácsosnál. Ön remek taktikai érzékkel próbálta elterelni a figyelmet a valódi problémáról (három szombathelyi sebész műhibájáról), és készségesen jogi tanácsokat osztogatott. Nem hiszem, hogy egy főorvosnak arra kellene pazarolnia az idejét, hogy a pácienseinek jogsegélyt nyújtson, arra ott van a betegjogi képviselő intézménye. Bár annak személyéről illene korrekt tájékoztatást adni, mivel az Ön kollégáival ellentétben furcsa módon a kőszegi háziorvosom asszistense tudta, hogy a kifüggesztett tájékoztatóban szereplő személy már rég nem foglalkozik ilyesmivel. Előre is leszögezem, távol áll tőlem a jogi csatározás, ha ez az immár hároméves ügy napvilágra kerül, akkor is legfeljebb egy újságíró ismerősöm tollából humoreszk formájában. Annál inkább nem hajlok az efféle megoldás felé, mivel az Ön sajátos logikai eszmefuttatása alapján nekem azt kellene bizonyítanom, hogy az a fibroma, amelyet a dr. Kulcsár Botond figyelmetlenségből kivágott, egyáltalán létezett. Ön szerint nekem mindenképp tárgyi bizonyítékkal kellene rendelkeznem ahhoz (az Ön szavai szerint fényképpel...), hogy hitelt érdemlően alá tudjam támasztani az állításomat. Sajnálatos módon nem szokásom sebészi beavatkozások előtt fotográfusokhoz járni, és sajnos azokat az anopapillákat sem őriztem meg naftalinban prezerválva, amelyeket Budapesten dr. Csatár Éva operált ki, cáfolandó a dr. Tamás László által felállított diagnózist.

A főorvos úr megpróbálta fenntartani a korrektség látszatát, arra azonban már nem vette a fáradtságot - bizonyára részben az időhiány miatt, és részben amiatt is, mivel érspecialista lévén ez a betegség nem az Ön kompetenciája -, hogy rövid pillantást vessen a kórelőzményekre.

A dr. Tamás Lászlóhoz címzett levélben már összefoglaltam a kálváriám egy részét. Tizennégy alkalommal voltam a dr. Csatár Évánál, és nyolc műtéten estem át, mire a doktornőnek sikerült orvosolnia a különböző belső proktológiai problémákat. Ezután sajnos a kifolyt és megkeményedett genny következtében egy nagy kiterjedésű és összefüggő megkeményedett bőrterület alakult ki. A doktornő tanácsára napi többórás sós melegvízes ülőfürdőt vettem, ami a nyár közepétől az ősz végéig tartott. Bizonyára sok ember irigylésre méltónak tartotta volna helyzetemet, hiszen vízben töltöttem a nyarat, sőt - lévén, hogy két fürdőszobánk is van - két helyszínen is nyaralhattam. Valójában azonban a döbbenetes nagyságú bőrkeményedés okozta, gyakorlatilag folyamatos irritáció óriási pszichikai megterhelést jelentett. Még a nyár elején azzal a célzattal, hogy esetleg kapok valamilyen tanácsot, felkerestem a szombathelyi proktológiát. Itt egy roppant különös vizsgálatban volt részem dr. Jáger László részéről, mivel az ambuláns kezelőlapok és a dr. Tamás Lászlónak címzett iromány egy legalább negyed órát igénybe vevő áttanulmányozását - amelynek során a doktor úr csendre intett, bár én hiába vetettem ellen, hogy a kórelőzmények ismerete a jelenlegi panaszaim szempontjából irreleváns - egy kb. 5-10 másodperces vizsgálat követte. Azt gyakorlatilag a mai napig nem tudom, hogy mi alapján jött ki a vizsgálati eredmény (6 óránál mérsékelt hegesedés, amely sebészeti teendőt nem igényel), miközben az egész hátsó felemet (ez nem egy egzakt orvosi terminus) a laikus számára is jól észlelhető, összefüggő bőrkeményedés borította. A doktor urat valószínűleg az a bizonyos ominózus levél bőszítette fel, és az orvosi szolidaritásvállalás számlájára írom a kissé morózus attitüdjét és az ez alapján hozott impulzív döntését. Idén tavasszal a dr. Kulcsár Botondot várva összefutottam vele, és a javára irandóan fel is ajánlotta, hogy megvizsgál, de én ezt elutasítottam, úgy gondolva, hogy miután a dr. Kulcsár Botond okozta a problémámat, neki is kell ezt orvosolnia. Az alibivizsgálatra rákérdezve a doktor úr azt válaszolta, hogy ő úgy látta jónak, hogy neki ennyi idő is elegendő a diagnózis felállításához (Nos így már számomra is minden érthető...).

Gyakorlatilag egy kegyetlenül hosszú időszak után csak december elejére jutottam el abba a stádiumba, hogy az összefüggő, megkeményedett bőrfelületből pár bőrkeményedés-csomó alakult ki, amit laikus szemmel úgy véltem, hogy már operálhatóak. Itt jogosan vetődik fel az a kérdés, hogy ha a pár hónappal ezelőtt, a dr. Jáger László által felállított diagnózis alapján a betegségem semmilyen teendőt nem igényelt, akkor a dr. Kulcsár Botondnak miért kellett megműtenie decemberben háromszor is. Bizonyára a bőrkeményedések csak úgy varázsütésre nőttek ki. Mindenképpen meg kell említenem, hogy a dr. Kulcsár Botond mindvégig végtelenül segítőkész és korrekt volt velem szemben, és amikor legutoljára szembesítettem vele, hogy a harmadik bőrkeményedés helyett (ami egyébként most is szembeszökően látható, de az ánuszgyűrűn kívül elhelyezkedve érzésem szerint nem okoz panaszt) egy csaknem öt éve meglévő, semmilyen problémát nem okozó jóindulatú bőrelváltozást távolított el, hirtelen meglepődésében szóban el is ismerte a tévedését, arra hivatkozva, hogy ez volt a nagyobb bőrcsomó...Az ambuláns lapon ez a tény nyilvánvaló okokból nem szerepel.

Utólag már megbántam, hogy a “szofisztikált” tükrös technológiát nem vettem igénybe, de ekkor már a munkaidejük legalább egy órája lejárt, aminek érhető módon valamennyien hangot is adtak, és még négy további beteg ücsörgött kint. A heg sajnos továbbra is meg van, bár valószínűleg kisebb és halványabb, mint három hónapja volt (akkor a dr. Kulcsár Botond szerint 2×2 mm nagyságú volt), és továbbra is folyamatos, tompa fájdalmat okoz, ami eléggé deprimáló. Első pillantásra nehezen észlelhető, de az atrófiás hegek összes ismeretőjegyét magán hordozza: kicsi, kerek és mélyebben helyezkedik el, mint a környező bőr felszíne. Nagyon is meglepő lenne, ha egy heg 2-3 hónap alatt szőrén-szálán eltűnne, felérne egy valódi orvostudományi szenzációval , tekintve, hogy a hegek átlagos érési folyamata egy év.

A főorvos úr egy elismert és kiváló érsebész, ezt egyrészt bizonyítja a rendelőben várakozó betegek serege, másrészt a csaknem félnapos várakozás alatt önkéntelenül is megütöttte a fülemet a betegek részéről az Önre vonatkozó elismerő szavak. A proktológia azonban nem a szakterülete, és ezért nem is vártam Öntől semmilyen érdemi beavatkozást. Amikor azonban otthon utánanéztem az Ön által diagnosztizált proctalgia fugax betegségnek, sajnos azt sem tudtam, hogy kínomban sírjak vagy nevesssek, ugyanis ennek a betegségnek a tünetegyüttese olyan messze esik az általam tapasztaltaktól, mint népiesen szólva "Makó Jeruzsálemtől (lásd a csatolmányt) .

Bár a fent leírtaknak talán némileg ellentmond, de csaknem mindig segítőkészséget tapasztaltam, az asszisztensek részéről is, ami sajnos olyan túlzásokban is megnyilvánult, hogy egyesek még saját diagnózis felállítására is vették a bátorságot (az análcentrikusság áltudományos maszlag, és kizárólag szexuális vonatkozása van). Az is roppant zavaró, ha egy sebészeten dolgozó asszisztens a páciens pszichológiai profilalkotásával foglalkozik, és ezirányba próbálja befolyásolni az orvost ( a panaszaim kizárólag szomatikus és nem pszichoszomatikus eredetűek). Az a tény, hogy az asszisztensek a folyamatos időhiánnyal presszionálják az orvosokat, sajnos csak az egészségügy siralmas állapotával hozható összefüggésbe. Sajnos az ország talán legnagyobb szégyenfoltja, hogy az egészségügyi dolgozók messze nem kapják meg sem az anyagi, sem az erkölcsi elismerést, és a túlnyomó többségük lelkiismeretesen és erőn felül teljesít.

Soha senkinek a szakmai hozzáértését nem vontam kétségbe, ha esetleg a dr. Tamás László az általam leírtakat meg kívánta volna cáfolni, lett volna rá lehetősége, azonban teljes mértékben negligálta a hozzá címzett irományomat, egy árva szóra sem méltatott.Bizonyára ennek is meg van az oka, amit dr. Csatár Éva szakvéleménye is alátámaszt.

Elfogadhatatlannak tartom, hogy immár harmadik alkalommal "fuserál el" valamit egy szombathelyi sebész, és akkor azt a tanácsot kapom, hogy menjek valahova máshova a panaszaim orvoslására.

Az is elég elszomorító, hogy immár másodszor kell írásban kommunikálnom a panaszaimat, mivel a rendeléseken az időhiány és általam gyanítható okokból végig sem hallgatnak.

Ha esetenként cinikus voltam, az az adott szituáció abszurditásának tulajdonítható, ezért emiatt elnézést kérek.

A főorvos úrtól is elnézést kérek, hogy Önt zavartam a levelemmel, hisz Ön csak belecsöppent ebbe helyzetbe. Én nem várom el egy sebésztől, hogy egy fikarcnyi empátiakészséggel is rendelkezzen, hisz különben nem tudna összpontosítani a tényleges probléma megoldására, az azonban szerintem jogos elvárás, hogy tudatában legyen egy adott sebészeti beavatkozás esetleges következményeivel. Az a tény pedig, hogy orvosi hanyagság és oda nem figyelés miatt immár csaknem három éve gyakorlatilag folyamatos irritáció és fájdalom közepette élek, egész egyszerűen elképesztő és felháborító.

2015. június

Üdvözlettel

Csamári Zoltán

Proktológus 4.

III. FELVONÁS

Az eseményfolyamat konzisztenssé tétele érdekében még el kell mondanom, hogy június végén - miután dr. Kulcsár Botond áprilisban azt javasolta, hogy még három hónapot várni kellene a heg kivágásának hatékony elvégzése érdekében - a szokásos hétfői proktológiai vizsgálaton jelentkeztem, és itt proktológus hiányában irányítottak a másnapi rendelésre dr. Nagy István főorvoshoz. Miután megdöbbentett a diagnózisa, és továbbra is folyamatos fájdalmaim voltak, intéztem a második levelet a főorvos úrhoz. Egy heti eredménytelen várakozás után fordultam a betegjogi képviselőhöz, aki sok mindenen meglepődött, de leginkább azon, hogy mindazok után, ami történt velem több orvos hibájából kifolyólag, még egy kurta válaszra sem méltattak. A betegjogi képviselő egy panaszlevél benyújtása mellett azt javasolta, hogy kérdezzek rá a mélységes hallgatás okára. Én naivan fel is"méltóztattam" hívni dr. Nagy Istvánt, hisz egy főorvostól nyilvánvalóan nem várható el, hogy a bokros teendői mellett időt szakítson egyes „képzelt” betegeire. A főorvos úr időhiányra hivatkozva először valóban nem is akart velem szóba állni, de "bizonyos" dolgok belengetése után pár óra múlva mégiscsak talált magának egy kis időt. A főorvos úr kellemes meglepetésemre kimondottan udvarias és korrekt volt velem szemben - csak a kérdéseimre nem kaptam választ. Iletve arra igen, hogy az ő véglegesnek tekinthető diagnózisa szerint heg nincs, és ezt egyébként is már mindkét kórházbeli proktológus megállapította (sic! - április eleje óta rajta kívül senki nem vizsgált meg!). A főorvos úr szavai szerint (a beszélgetést az engedélyével rögzítettem) mindenki azon van, hogy "önnek tisztázzuk a dolgait" (most már érthetővé vált a hosszas hallgatás, a "mindenki" bevonása mérhetetlen időt vesz igénybe) - de én viszont egyébként is bizalomvesztéssel vagyok az intézmény iránt. Merem remélni, hogy a Markusovszky Kórházat nem egy főorvos testesíti meg, de egyébként tökéletesen megértem a főorvos úr érvrendszerét. A főorvos úrnak többnyire ennél sokkal súlyosabb betegségeket kell felelősségteljesen orvosolnia, ami nagy stresszel jár, - az én - gyakorlatilag folyamatos fájdalommal járó betegségem - ezek mellett bizonyára eltörpül. Arra viszont továbbra sem leltem meg a kielégítő választ, hogy a főorvosok miért nem tudnak őszinte, konkrét válaszokat adni a konkrét kérdéseimre. Én nem hinném, hogy a páciensek lerázása benne szerepelt volna az orvosképzés régebbi curriculumjában. Végül a főrvos úrral abban maradtunk, hogy nyugodtan fordulhatok bárkihez, de őhozzá már nem, mert neki még egy alaposabb vizsgálat után sem állna módjában módosítania a diagnózisán. Az a tény, hogy a szakmai hübrisz rossz tanácsadó, a későbbiekben még megerősítést nyer.

Az, hogy a dolgok az alábbiakban egyre mosolyfakasztóbb jelleget öltenek, sajnos nem az én érdemem.

Vajon ki is érthetne jobban a hegekhez, mint olyan sebész, akinek a szakterülete a plasztikai sebészet - teszi fel magának a kérdést az egyszeri páciens. Ráadásul dr. Gerencsér József nyilvánvalóan marketingcélokra készült YouTube videója roppant szimpatikussá is tette számomra a főorvos urat. Amikor egy hét múlva felkerestem a kórházi rendelőben nagy megkönnyebbülésemre még az is megkönnyítette a helyzetemet, hogy a főorvos úr tisztában volt azzal, hogy ki vagyok és mi a panaszom!!! Esküszöm, hogy soha nem jártam nála orrplasztikán, pedig a fentieket olvasván egyesek arra gyanakodhatnának, és a konteo híve sem vagyok. A főorvos úr gyorsan elvégzett egy villámgyors vizsgálatot, arra a legkisebb mértékben sem tartott igényt, hogy megmutassam neki a heget. Miután hirtelen felindulásból kiszaladt a számon, hogy egy ilyen "alapos" vizsgálat után nem látom értelmét annak, hogy megírja az ambuláns lapot, a főorvos úr " fellengzősen és arrogánsan kijelentette, hogy akkor távozzak mihamarabb, mert rá várnak a betegei. A "kedvenc" asszisztensem erre rátromfolva szardonikus kézmozdulattal mutatta, hogy hogyan dobta a szemétkukába a neki és a dr. Nagy Istvánnak címzett levelemet. Szinte éreztem a felém áradó „rokonszenvet és segítőkészséget”, szerintem - ha visszacsöppentünk volna vagy száz évvel korábbra - az önjelölt orvosnő javallatára még lobotómiát is végeztek volna rajtam a kényszeres análcentrikusság kigyógyítása céljából. A főorvos úr ezután most már tényleg segítőkészen javasolta, hogy keressem fel dr. Rakos Gyula proktológust a magánrendelőjében - szerintem ezzel is kellett volna kezdenie, és akkor egy kellemetlen pácienssel kevesebbel kellett volna bajlódnia, és még több idő jutott volna a pácienseire. Mindamellett, hogy megértem, hogy a dr. Gerencsér József főorvos úrnak sem szakterülete a proktológia - bár egy heget szerintem kis jóindulattal minden sebésznek illene felismernie – a főorvos úr egész idő alatt csak arról feledkezett meg, hogy most nem a magánrendelőjében tartózkodik, hanem egy szolgáltató közintézményben.

Bár nem egy standupra számítottam, a humorról dr. Rakos Gyula is gondoskodott("Hát én aztán jól kifogtam ezeket a proktológusokat"/miért nem megyek a dr. Kulcsár Botond után Svédországba?). Sok időt nála sem töltöttem, gyorsan megállapította, hogy dermatitisem van - ezt én is láttam a latin megnevezés tudta nélkül (Utólag utánajárva valószinűleg ez a heg elleni Contractubex túlzott használatának egyik mellékhatása).

Sajnos hiába próbáltam arra ösztökélni a főorvos úrat, hogy a fibróma kivágásának helyét egy kicsit alaposabban vizsgálja meg, szerinte 35 év tapasztalatában (ő mondta) nyugodtan megbízhatok - tehát nincs semmiféle heg.

Mindezek után - miközben továbbra is szinte folyamatos fájdalmat éreztem és az otthoni "tükrös gardróbszekrény" technika igénybevételével gyakorlatilag pillanatok alatt lokalizálni tudtam a heget(Nem emlékszem, hogy abban a felsőfokú intézményben, ahol én anno végeztem, tanították volna ezt) - kezdtek bennem is sokasodni a kérdőjelek. Mindennek ellenére tettem még egy próbálkozást a főrvos úrnál - miután még a neten beszéltem dr. Jachymczyk Györggyel, a Fejér Megyei Kórház főigazgató-helyettesével (gimnáziumi osztálytársam), aki megerősítette, hogy a "Gyula nagyon jó orvos", és adjam át neki az üdvözletét. Átadtam - és reménykedtem benne, hogy egy ilyen referencia nyomán talán az én problémám is több figyelmet kap. Sajnos úgy éreztem, hogy a főorvos úr mintha már a szabadságát töltené. Megkérdezte, hogy volt-e vérzésem (soha nem volt), hol van a kilenc óra (az ominózus heg helye), majd miután röviden megvizsgált, olyan furcsa viselkedést tanúsított, amit mindmáig nem tudok a helyére tenni(illetve talán mégis ?). Gyorsan hozzátette, hogy a véleménye nem változott, majd szabályszerűen kiviharzott a rendelő melletti helyiségbe. Még szerettem volna feltenni neki egy-két kérdést, de az asszisztense megnyugtatott, hogy ha a főrvos azt mondja, hogy nincs heg, akkor nincs is... még talán azt felejtette hozzáfűzni, hogy... és punktum. Ez a jelenet kisértetiesen felidézett bennem egy a dr. Tamás László által előadott mutatványt, csak arra jobban illik a kislisszolás megnevezés. Azt hiszem, hogy ezt a kifejezést mindenfajta sértés nélkül használhatom azután, hogy pár évvel korábban - még kezdő beteg koromban - egy szombathelyi proktológus (miután csak nagy nehézségek árán sikerült helyet foglalnom a vizsgálati asztalon) ezt a jelenlévő betegszállítók elfojtott kuncogása közepette azzal nyugtázta, hogy végre „sikerült az attrakció”.

Mindezek után már csak egyetlen opció maradt - irány Budapest dr. Csatár Évához – immár 15. alkalommal ( A MÁV most már tényleg adhatna egy kis törzsutaskedvezményt). És láss csodát, az eddig három főorvossal is bujócskát játszó furfangos heg pillanatokon belül előkerült. Ez sajnos nem a doktornő különleges érdeme, hiszen előlem sem sikerült elbujnia. A doktornő injekciót adott a hegbe annak felpuhulása érdekében. Azt már én teszem hozzá, hogy a szteroidos injekciókúrát a végérvényes gyógyulás érdekében még folytatni kellene...tehát sajnos a happy end - bár dramaturgiailag most már illene bekövetkeznie - még most sem jött el.

2015. augusztus

Proktológusorvig

Tisztelt Orvosigazgató Úr!

Ezen levelemben arról kívánom tájékoztatni Önt, hogy a három és fél óta tartó kálváriámat rövidesen a nyilvánosság elé tárom egy olyan online site - on, amely akár több tízezer olvasót is elérhet.

A régóta érlelődő döntésemhez a végső lökést azok az események adták meg, amelyek az Önnel lefolytatott első beszélgetésemet követően zajlottak le.

Nem tudhatom, hogy szerteágazó tevékenysége közepette időt kíván-e szakítani ezen, úgyszintén hosszabb lélegzetvételű irományom elolvasására - a tapasztalataim nem ezt mutatják -, én csupán azt ajánlhatom, hogy a levél végén a vastag betűkkel szedett részt feltétlenül szíveskedjék elolvasni, itt ugyanis mindennemű polkorrektség mellőzésével összefoglalom az egész ügy mibenlétét, amelyet a legvégén magasan kvalifikált orvosok tragikomédiából bohózattá silányítottak.

Utólagosan nézve a fogalmazványaim most már elsődlegesen a nyilvánossághoz szólnak, ami egyelőre még Önöknél is nagyobb hatalom.

Önnel később még két alkalommal folytattam telefonbeszélgetést, melyek alapján azt szűrtem le, hogy Önt a lezajlott "vizsgálatról" a dr. Jáger László alaposan félretájékoztatta.

Fontos kihangsúlyoznom, hogy én Öntől nem kértem semmiféle vizsgálatot, hisz azt már pár héttel korábban a dr. Csatár Éva professzionális módon elvégezte, csupán a megkezdett szteroidos injekció kúra folytatását kértem. Ön - nyilván hivatalból - rögvest megpróbálta elhessegetni a felelősséget a kórházról egy olyan érvrendszerrel, amelyben őszintén szólva Ön sem hihet. (Nem akarnak beleavatkozni egy olyan terápiába, amelyet egy másik orvos kezdett el, és amelynek hatékonyságáról a proktológusi szakma nem alakított ki egységes álláspontot.) Nos, abban a burokban élő szombathelyi sebészszakma egységes, hogy a folyamatosan fájó heg kezelésének leghatékonyabb módszere az, ha azt észre sem veszik (Lásd dr. Nagy István, dr. Gerencsér József, dr. Rakos Gyula).

Ön végülis - tekintettel a folyamatos neuropátiás fájdalmaimra - rendkívüli és átfogó vizsgálatot ígért (amit én nem kértem), de akkor már hagytam, hogy a dolgok elinduljanak a maguk menetén.

Akkor hát nézzük, hogy milyen módon zajlik le egy, az orvosigazgató által elrendelt sürgős és rendkívüli vizsgálat a szombathelyi Markusovszky kórházban - a nagyobb áttekinthetőség végett pontokba szedve.

Az Önnel folytatott beszélgetésünk után hat (!!!) nap múlva, a szokásos hétfői proktológiai napon hívott fel dr. Jáger László azzal, hogy befáradhatok a vizsgálatra, és külön kérdésemre azt is megerősítette, hogy akár aznap is. Ez egy kissé faramuci helyzetet eredményezett, de azért bíztam benne, hogy egy önérzetében sértett orvosban (lásd 2. felvonás) felülkerekedik az orvosi elhivatottság. Sajnálatos módon a doktor úrban kicsinyes módon inkább a feledékenység kerekedett felül. Illedelmesen páciens módjára a szokványos fél napot végigvárva a rendelőbe belépéskor azt kellett konstatálnom, hogy a doktor úrnak se híre, se hamva, így kompetencia híján az azonnali és rendkívüli vizsgálat egy újabb héttel eltolódott.
Két hét után azonban - hála az orvosigazgató úr hathatós közbenjárásának - bejutottam a mindenre kiterjedő proktológiai vizsgálat szentélyébe, no persze az obligát 4-5 órás várakozást követően. Ezek után már gyakorlatilag nem vártam semmit, és a semmi önjóslatúlag be is következett. Azt azért elvártam volna a doktor úrtól, hogy legalább annyi erőfeszítést tesz, hogy önerőből hajlandó lesz lokalizálni a heget, a dr Csatár Éva által leskiccelt diagram megtekintése után azonban kénytelen volt elismerni a heg létezését.
A doktor úr szerint a szteroid injekció nem optimális megoldás, mert vékonyítja a bőrt. (Pár héttel később a dr. Csatár Éva somolyogva közölte velem, hogy a hegbe beadott injekció lényege pontosan ennek a hegnek a vékonyítása és felpuhítása) . Amellett a doktor úr még kiváló sebész, hogy még soha nem adott be egy ilyen injekciót, ennek elmondásával a glória azonban nem esett volna le a fejéről. Azt a bizonyos “nyulat" a bokorból kiugrasztva - álnaívan rákérdezvén az esetleges dermatológia kompetenciájára - a doktor azon nyomban kapva-kapott a tálcán felkínált lehetőséggel, és ezután mindannyian (még a gyakran orvososdist játszó szakasszisztens hölgy is) egyetértettünk abban, hogy a heg kezelése elsősorban dermatológus szakterülete (nesze neked szakambuláns vélemény). Itt mellesleg megjegyzendő, hogy a dr. Csatár Éva szakmai pályafutása elején hat évet a bőrgyógyászati osztályon töltött a végbél közeli bőrelváltozások jobb megismerése céljából, nyilvánvalóan ennek köszönhető, hogy át tudja érezni, milyen fájdalommal és irritációval jár egy proktológiai heg.

Az a heg, amely a doktor úr szerint érzékenységet nem mutatott, két héttel később a doktornő szerint már érzékenységet jelzett (lásd a két ambuláns lapot). Ez az apró mozzanat is jelzi, hogy a doktor úr sokkal inkább a problémáim iránt volt érzéketlen.

A doktor úr kerek-perec kijelentette, hogy ezt a heget nem kell kezelni, majd idővel (csak évek kérdése???) megszűnés a folytonos fájdalom. Ez a diagnózis azért irtózatos előrelépés ahhoz képest, hogy egy heget három főorvos szerint nem is illik észrevenni.

A fájdalomnak a trivializálása azért enyhe nyugtalansággal tölt el, miután a világ legismertebb oktatókórházának, a Johns Hopkins-nak a honlapja (www.hopkinsmedicine.org/scars) a teljesség igénye nélkül az alábbi terápiákat ajánlja : dermabrasion/chemical peels/collagen injections /cortisone injections /cryosurgery/laser resurfacing/punch grafts/surgical scar revision. Az nem szerepel az ajánlások között, hogy "letting the patient suffer 'till he totally freaks out".

Az én esetemben ráadásul nem egy szépészeti hegről van szó, hanem egy olyan hegről, amely idegeket nyomva folyamatos fájdalmat/irritációt okoz.

Azt csak remélni merem, hogy az ambuláns lap alján lévő kitétel - panasz esetén kontroll - csupán a szokványos panelmondat, és nem a cinizmus netovábbja.

Ezt követően én még két rövid telefonbeszélgetést folytattam Önnel. A második beszélgetés végét szó szerint idézem Öntől, mivel a telefonom minden beszélgetést rögzít: "Így,hogy most én intéztem önnek ezt a rendkívüli vizsgálatot, és hál'istennek azt mondták, hogy semmilyen jellegű elváltozás... és most részünkről ezt lezártnak tekinthetjük." Erre csúszott ki a számon dühtől vezéreltetve az Ön udvarias felvezetője után az elsőre valóban meghökkentőnek tűnő "blabla" kifejezés. A szó jelentése az értelmező szótár szerint szándékos mellébeszélés.Mindenki eldöntheti a történtek alapján, hogy mindez mennyiben volt rendkívüli és mennyiben volt vizsgálat. Majd ön kikérte magának ezt a szeretett népvezérünk által a politikai közbeszédben is nemrégiben meghonosodott szót és rövidre zárta a beszélgetést. Ezek után kérje ki Ön a kórház érintett orvosaitól azt is, hogy gyakorlatilag bármilyen magatartást megengedve maguknak a páciensekkel szemben és a kényelmetlen tényeket elhallgatva Önt hozzák ilyen helyzetbe.

Ha Ön kíséri magának ezt a szleng kifejezést, akkor én nem kérhetem ki magamnak, hogy a kórház orvosai "jóvoltából" gyakorlatilag folyamatosan szenvedek???

Mielőtt a lényegre térnék, ki kell térnem még egy felháborító mozzanatra. Pár héttel később Budapesten a doktornő azzal fogadott, hogy a dr. Nagy István egy orvoskonferencián elmondta neki, hogy feljelentettem a kórházat, és arról panaszkodtam neki, hogy túl sokat kér a kezelésemért. Nos, ha feljelentettem volna a kórházat, akkor arról Önnek is tudnia kellett volna. A főorvos úrnak csak arról panaszkodtam felháborodottan,hogy a szombathelyi sebészek slendriánsága miatt közel húsz alkalommal kellett felutaznom Budapestre, és a kezelésem költségei már közel félmillióra rúgnak (ebbe benne foglaltatik a kb. 200 ezer ft utazási költség és a három szombathelyi proktológusnak juttatott csekély hálapénz is.) A dr. Nagy István erre csupán azt a megjegyzést tette, hogy ő is szeretne ilyen jól keresni. Tapasztalatom szerint a főorvos úr eddig is hadilábon állt a tényekkel, de azok ilyetén való kifacsarására nem számítottam tőle. Ha az elmúlt években valaki is a panaszaim megszüntetése érdekében - professzionálisan és empatikusan ténykedett - az egyes egyedül a doktornő volt. A doktornőnek a dr Tamás László ügyködése után négy (!!!) különböző problémát kellett megoldania, és még szerencse, hogy megengedhetem magamnak az "utazgatásokat".

És a rengeteg "ömlengés" után szorítkozzunk a lényegre, amely teljességgel elsikkadt eddig. A betegjogi képviselő javaslatára írtam meg a panaszlevelemet, amelyre másfél hónap után sem kaptam választ. A betegjogi képviselő szerint a panaszok túlnyomó többségére válaszolni szoktak és illik is, de mindez csupán szokásjog alapján történik és a főigazgató úrra nézve nincsen semmilyen kényszerítő erő. Tehát lehet szelektálni és amely ügy menthetetlen, az eltűnik a süllyesztőben. A szokásjogokat egy modern közösségben egy erkölcsi maxima alapján illik betartani - ezeket legfeljebb potentátoknak képzelő egyének ignorálják. Miután személyesen is felkerestem Önt, némi kibúvókeresés után Ön óriási kegyet gyakorolt azzal, hogy elrendelt egy "rendkívüli vizsgálatot". Saját bevallása szerint persze az immár három éve tartó kínlódásaimat leíró formabontó színházi felvonások elolvasására nem jutott ideje. Arra a leglényegesebb momentumra sem tértünk ki, ami dr. Kulcsár Botond nevéhez fűződik. Tudom, hogy ilyenkor összezár a szakma, de a doktor úr nem szorul rá a szerecsenmosdatásra, mivel később ő is elismerte a figyelmetlenségét, és ő volt az egyetlen, aki korrekt volt velem szemben. Ezért sem gondoltam volna, hogy az orvosigazgató úr megkísérli "belémbeszélni" azt, hogy az csupán az én állításom, hogy a doktor úr olyasvalamit műtött ki, amit nem kellett volna. Nem akarok kioktatónak tűnni, de soha egyetlen orvos sem volt kipréselni magából egy kurta "elnézést" - Ön sem, de ez talán azzal is magyarázható, hogy az orvosi szótár ennél sokkal szofisztikáltabb kifejezéseket tartalmaz.

És újabb kérdések, amelyeket rajtam kívűl senki sem fog felvetni:

A dr. Nagy István miért nem ismerte el egy olyan heg létezését, amit még egy laikus is észrevesz?
A dr. Gerencsér József mióta vizsgálja prekoncepcióval a betegeket, és ha előre tudja a diagnózist, akkor ugyan miért vizsgálja meg őket?
A dr. Rakos Gyula főorvos úr miért tartja a legcélravezetőbbnek azt a módszert, hogy miután a második vizsgálatot követően revidiálnia kellene a korábbi diagnózisát, inkább lóhalálában kirohan a rendelőjéből, csakhogy ne kelljen szóba állnia velem?

3+1 Miután tényekkel alátámasztva írásban hangot adtam a panaszaimnak, a fenti három orvos (valamint még a dr Jáger László is) vajon miért érzett hirtelenjében elengedhetetlen kényszert arra, hogy semmibe vegyék a panaszaimat?

Felvetődhet Önben, hogy mire fel ezek a hosszú tirádák, az állandó nyavalygás, kekeckedés, kötözködés, kákán is csomót keresés - ami egyébként iszonyú távol áll a mentalitásomhoz.

Akkor zanzásítva elmagyarázom: HÁROM ÉS FÉL ÉV ÓTA NEM TUDOK FÁJDALOM NÉLKÜL MOZOGNI. AZ ÜLÉS IS CSAK GYAKORLATILAG AKKOR ELVISELHETŐ, HA SIKERÜL VALAMILYEN NYAKATEKERT ÜLŐPOZITURÁT FELVENNEM - DE SAJNOS EZ A RITKA ESET. MINDEZ HÁROM SZOMBATHELYI ORVOSNAK "KÖSZÖNHETŐ". ÉLETMÓDOT KELLETT VÁLTOZTATNOM, ÉS A MOZGÁSOMAT A LEHETŐ LEGMINIMÁLISABBRA KELLETT KORLÁTOZNOM. SAJNOS A HEG KITERJEDÉSÉNEK CSÖKKENÉSE ÉS FELPUHULÁSA - AMI NEM AZ ÖNÖK KÖZREMŰKÖDÉSÉNEK KÖSZÖNHETŐ - NEM JÁR LINEÁRISAN EGYÜTT A FOLYAMATOS IRRITÁCIÓ ENYHÜLÉSÉVEL. KÓSTOLJON BELE PÁR NAP EREJÉIG AZ IDEGFÁJDALOMBA, ÉS UTÁN MAJD"HÁL'ISTENEZHET", HOGY CSUPÁN NÉHÁNY NAPIG KELLETT KIBÍRNIA. MOST IS MINDEN MOZDULAT FÁJDALOMMAL JÁR, ÉS HA NAGYON RITKÁN SIKERÜL ELHELYEZKEDNEM, AKKOR AZOK A RÖVID IDEIG TARTÓ FÁJDALOMMENTES IDŐSZAKOK FELIDÉZIK BENNEM A RÉGI ÉLETEMET, AMIT AZ ORVOSOK VETTEK EL TŐLEM. EZEK UTÁN A FÁJDALOM- ÉS IRRITÁCIÓMENTESSÉG EGY VALÓSÁGOS ÚJJÁSZÜLETÉS LESZ - MAJD VALAMIKOR.

Lehet, hogy az én esetem abba a bizonyos tipikus "állatorvosi ló" kategóriába esik, de a családtagjaim és az ismerőseim szerint sokkal inkább voltam eddig szamár, hogy ilyen kitartóan ragaszkodtam a teljesen egyoldalú "levelezgetéshez". Én azonban naívan mindig bíztam az orvosi etika mindenekfelettiségében- bár tudom, hogy az orvosok túlnyomó többsége emberfeletti munkát végezve eszerint ténykedik - ennyi emberi tisztességtelenséggel azonban soha életemben nem találkoztam.

Ennek az irományomnak a hangvétele mellesleg messze nem fejezi ki azt a dühöt, ami bennem munkál néha amiatt, hogy szombathelyi orvosok hosszú évekre tönkretették az életemet, majd önhittségük tudatában kisiskolás szintre lesüllyedve csúfot űztek a tényekből, próbálván fenntartani tévedhetetlenségük mítoszát. Én pedig az igazságérzetemből űznék csúfot azzal, ha mindezt ennyiben hagynám.

Mindezek után ez a történet nem érhet véget azzal, hogy az orvosigazgató úr kikéri magának, Ön a saját érdemei, szakmai tudása és tapasztalata mellett nem is ezért van ebben a pozícióban.

Egyébként pedig én kérem ki magamnak...mert én a történtek okán megtehetem.

Üdvözlettel,

Csamári Zoltán

Kőszeg, 2016. 01. 11.

Főig 1.

Tisztelt Főigazgató Úr,

Először is szeretném elnézését kérni, hogy álnevet írtam a borítékra, ugyanis mindenképpen el szerettem volna érni, hogy a levelem az Ön kezébe kerüljön.

A nevem Csamári Zoltán. Egy az Önök kórházában négy évvel ezelőtt történt félresikerült proktológiai műtét óta FOLYAMATOS fájdalmak és irritációk közepette "élek". Ez idő alatt 43 alkalommal voltam szakorvosnál, ebből 19-szer egy budai magánklinikán, 13 műtétem volt.

Három különböző szombathelyi proktológus hanyagságából és figyelmetlenségből eredő hibákat próbálták meg orvosolni Budapesten, mialatt a Markusovszky kórházban egy szikrányi segítséget sem kaptam. A betegjogi képviselő javaslatára panaszlevéllel is fordultam Önökhöz, ami másfél hónapig porosodott az igazgatóságon, és csak akkor reagáltak rá, amikor személyesen kértem a választ. Sajnos csupán a felelősség elhárítását és az orvosok között kitűnően működő szolidaritásvállalást tapasztaltam.

A panaszlevél több orvosnak írt levelekből tevődik össze, összességében meglehetősen terjedelmes és egy kívülálló számára helyenként szórakoztatónak és meghökkentőnek tűnhet, de sajnos minden szava fedi a valóságot. Az Orvosigazgató Úr, aki a panaszommal "foglalkozott", saját állítása szerint szintén csak beleolvasott. Mivel a Főigazgató Úrnak feltehetőleg úgyszintén nem lesz ideje ilyen semmisségekkel foglalkozni (Egy ember élete ugyan mit számít egy kórháznyihoz képest), ezért nem nyomtattam ki, mivel szerintem köznapi fordulattal élve "kár érte a tinta". Mindenesetre arra a valószerűtlen esetre számítván, hogy a Markusovszky kórházban bárkit is fikarcnyit érdekelne a szenvedésem története, a levélfolyamot mellékelem SD-microkártyán.

Én csupán a tapasztalataimat írtam meg az érintett orvosoknak, úgymond a saját igazságomat, ami valamennyi kívűlálló orvos által megerősítést nyert, bár tudom, hogy az orvostudományban nem létezik objektív igazság.

Mindezek után én csupán egyetlen kérdést szeretnék felvenni Önnek. A végső lökést ehhez a 2016. június 20-án a proktológián történtek adták meg, amit a korábbi tapasztalataimból kifolyólag csak vonakodva kerestem fel, de a háziorvosom azzal bíztatott, hogy olyan nem létezik, hogy egy beteget ellátását egy nyilvánvaló hazugság ürügyén egy orvos elutasítja korábbi vélelmezett sérelmei miatt. Sajnos a balsejtelmem beigazolódott.

A tapasztalataim fényében nem várok semmit, már az is elég, ha megkérdezi az Orvosigazgató úrtól, hogy ki ez a hibbant, aki ilyen rendhagyó panaszlevekkel bosszant minket.

És a kérdésem:

MIÉRT KELL NEKEM FOLYTONOSAN AZZAL SZEMBESÜLNÖM, HOGY HAZUGSÁGOK TÖMKELEGÉT ZÚDÍTJÁK RÁM, NEM HAJLANDÓAK AZ ELVÁRTAKNAK MEGFELELŐEN FOGLALKOZNI A PANASZAIMMAL, ÉS AHHOZ, HOGY MEGKAPJAM A SZÜKSÉGES ORVOSI ELLÁTÁST, MINDEN ALKALOMMAL MAGÁNORVOSHOZ KELL FORDULNOM? PEDIG ÉN CSUPÁN ANNYIT "KÖVETTEM EL" , HOGY MEGÍRTAM A TAPASZTALATAIMAT AZ ILLETŐ ORVOSOKNAK, EZEK UTÁN AZONBAN AZ ÖNÖK KÓRHÁZÁBAN EGYETLEN ORVOS SEM VOLT HAJLANDÓ FOGLALKOZNI A PANASZAIMMAL.

Köszönöm a megértését.

Üdvözlettel

Csamári Zoltán

Kőszeg, 2016. 06. 28.

Főig 2.

Tisztelt Főigazgató Úr,

Miután egy józan ítélőképességű ember az előzmények tükrében nyilvánvalóan nem fogadhat el egy ilyen választ, és mivel Önhöz "audienciára" lehetetlen bejutni, és a titkárnője csak azt hangoztatta, hogy nem tud (!!!) időpontot adni, a szokványos eljárásmódot javasolta (újabb panaszlevél, arra harminc napon belül válasz .. .etc... ad infinitum) .

Elnézést kell kérjek azon állításom miatt, hogy a proktológián elutasították a vizsgálatomat, sőt egy kb. két másodpercig tartó vizuális megtekintés után az illető orvos még a diagnózist is képes volt felállítani (a heg továbbra is ott lokalizálható, ahol az annak excíziója előtt volt). A szakrendelő plafonja feltehetőleg csak azért nem zuhant ránk, mert tudtommal az épület nemrég esett át egy nagyfelújításon. Számomra is prognosztizálható módon pár héttel később a budai magánklinikán hosszadalmas monitoros vizsgálat után még egy icipici heg nyomára sem bukkantak.Ez már a harmadik hegkivágásom volt, és minden alkalommal hyperkeratozis alakult ki. (Lásd melléklet). A szakrendelésről való idő előtti távozásom csupán azzal a ténnyel indokolható, hogy nem vagyok műgyűjtő, és sajnálatos módon nem vagyok hajlandó gyűjteni az olyan, az illető proktológus által szignált ambuláns lapokat, amelyek hemzsegnek a szándékos hazugságoktól. Ilyenből már kettő darab is a birtokomban van, de a kórház informatikai rendszeréből kisebb erőfeszítés árán az is kinyerhető, hogy a doktor úr egy hazugságspirálva belekerülve összesen négy alkalommal (2012.10.8., 2014. 6.30., 2015. 09.28., 2016. 6.20.) hazudott, illetve szándékoltan hamis diagnózist állított fel, csakhogy ne kelljen ellátnia.

Az alapvető viselkedési normák nélkülözéséről ezekután a doktor úrat is érdemes lenne meginterjúvolni. A rendelőből való idő előtti távozás technikáját egy szombathelyi főorvos úrtól sajátítottam el, amit a korábbi panaszlevelemben már ecseteltem.

Méltányolom a főigazgató úr elővigyázatosságát (garantáltan nem vagyok az Anonymous-csoport tagja) és fanyar humorát a microSD kártyát illetően, de azt a fajta a cinizmust - ami egyébként messze nem a sajátom, csupán egyes szombathelyi orvosok attitűdje váltott ki - még messze nem sikerült elérnie. Ezúttal a főigazgató úr e-mail címére küldöm a fájlokat, a kórház informatikai rendszere biztosan engedélyezi ezek megnyitását (Tudom, hogy egy kórházban mindennapi dolog a "vírusok" előfordulása, de a telepített vírusírtó mellesleg még egy SD kártyát megfertőzőtt vírust is azonnal detektál). A fájlok megnyitása bizonyára még így is sérti a kórház roppant rigorózus biztonsági előírásait, de a tapasztalataim alapján Önök még akkor sem volnának hajlandóak végigolvasni a panaszlevelemet, ha azt bőr díszkötésben küldeném el.

Őszintén sajnálom, hogy a panaszleveleimmel csak az Ön drága idejét rabolom el, csakhogy Ön nem adott nekem más lehetőséget. Négy év folyamatos fájdalom és irritáció az emberek túlnyomó többségében nem azt váltotta volna ki, hogy birkatürelemmel haszontalan levelezésbe kezdjen végtelenül érzéketlen orvosokkal. És itt felmerül a Önök súlyos felelőssége is, mivel ez a botrányos ügy az Önök kicsinyes packázása (ékes példája ennek az orvosigazgató úr panelmondatoktól hemzsegő"válaszlevele", amelyben egy igaz, őszinte szó nem szerepelt) miatt bármikor más irányt is vehet.

Egy régi dakota közmondás úgy tartja, "ha hülyének néznek egyesek, akkor ne a szemedet dörzsölt, hanem lóbáld meg előttük a tomahawkodat".

Azért még egyszer felteszem az ominózus kérdést : MIÉRT KELL NEKEM FOLYTONOSAN AZZAL SZEMBESÜLNÖM, HOGY HAZUGSÁGOK TÖMKELEGÉT ZÚDÍTJÁK RÁM, NEM HAJLANDÓAK AZ ELVÁRTAKNAK MEGFELELŐEN FOGLALKOZNI A PANASZAIMMAL, ÉS AHHOZ, HOGY MEGKAPJAM A SZÜKSÉGES ORVOSI ELLÁTÁST, MINDEN ALKALOMMAL MAGÁNORVOSHOZ KELL FORDULNOM?

Akinek pedig nincsenek meg az anyagi eszközei arra, hogy magánorvosi szolgáltatásokat vegyen igénybe, az csak saját magát okolhatja csupán azért, mert az állami fenntartású szombathelyi Markusovszky Egyetemi Oktatókórház egyes orvosai sértettségből vagy önmaguk "nagyságától" eltelve úgy vélik, hogy ők "Istenkirályt" játszhatnak.

Tisztelettel,

Csamári Zoltán

Kőszeg, 2016. 08.01.

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

badger 2017.03.28. 07:49:27

Az úr irgalmazzon az olyan betegtől aki a seggéről prelude - okban, intermezzo-kban tud beszélni. Bár a témához a hangutánzó szóként a toccata és fuga jobban illik :-D

Kommentek:

kekecke · http://szepkiselet.blog.hu 2017.03.28. 10:21:14

kekecke · http://szepkiselet.blog.hu 2017.03.28. 11:51:29

kekecke · http://szepkiselet.blog.hu 2017.03.28. 13:25:02

anitám83 · http://kep.ivpicture.hu/223232.t.jpg 2017.03.28. 16:16:29

fekete macska a fűben (törölt) 2017.03.28. 19:51:32

Molnárgörény · http://molnargoreny.blog.hu 2017.03.29. 09:36:56

Frady Endre · http://fradyendre.blogspot.com/ 2017.03.29. 12:31:22

PRAXIS

Médiaajánlat

Friss topikok

Közösség

Szerzői jogok

Blog