Mire megérkeztek a mentők, a beteg már nem élt
6 hozzászólás
2016.06.03. 07:56
Sokan tanácsolták, hogy pereljek, de nem akarok, nem is akartam. Ez nem adja vissza nekem életem párját.
Tisztelt olvasók!
Nem célom az egészségügy szapulása, vagy bárkinek a megbántása, tudom, ez nem hozza vissza a férjemet már soha. Viszont leírom a mi tragédiánkat, hátha mások tanulnak belőle. A férjem 57 éves volt, amikor tavaly augusztusban rosszul lett. A szívével már korábban is voltak problémák, mellé magas vérnyomás betegség is társult, gyógyszereket kellett szednie, le volt százalékolva. Aznap, amikor jött a rosszullét, nagyon meleg nap volt és ez mindig megviselte szegényt, de nem gondoltunk eleinte semmi különösre. Aznap is bevette a gyógyszereit és vártuk, hogy jobban legyen. Sajnos nem így alakult, ezért estére, amikor az állapota még rosszabb lett, ki szerettük volna hívni a menőket.
Sajnos nem jártunk sikerrel, mert nem érezték indokoltnak, hogy autót küldjenek, inkább az ügyelethez irányítottak bennünket. Az összes tünetet türelmesen és udvariasan felsoroltam a telefonban, ahogy a férjem alapbetegségeit is, ennek ellenére utasítottak el bennünket. Így maradt az ügyelet. Ők természetesen ígéretükhöz híven ki is érkeztek, majdnem 3 órával a hívást követően. A férjem közben feküdt, izzadt és nagyon rossz állapotban volt, de úgy volt vele, hogy ha jön az ügyelet, akkor minden rendben elsz remélhetőleg. Végig azon gondolkodtam, hogy valahogy be kellene vinni őt a kórházba, de egyrészt ezt sajnos technikailag sem tudtam volna megoldani, nincs autónk és a szomszédok is idősek, ebben nem tudtunk rájuk támaszkodni, másrészt nem akartam keresztbe szervezni, ha egyszer jön az ügyelet.
Amikor kiérkeztek, még élt a férjem, de az ügyeletes orvos látta, hogy nagy a baj, ő azonnal elkezdte az ellátását, amennyire tudta, és riasztotta a mentőket is. A következő percek fennforgását nem szeretném nagyon részletezni, a lényeg, hogy amikor a mentők megérkeztek, már újra kellett éleszteni a férjemet, ugyanis leállt a szíve. Mindent megpróbáltak ekkor, de sajnos már nem tudtak rajta segíteni.
Elveszítettem azt az embert, akivel jóban és rosszban is együtt voltunk több, mint 30 esztendőn át. A gyász elején annyira kiborultam, hogy idegösszeroppanást kaptam, kórházba is kerültem. Még ma sem tudtam teljesen túljutni az eseményeken. Sokan tanácsolták, hogy pereljek, de nem akarok, nem is akartam. Ez nem adja vissza nekem életem párját. Sajnos én is felelősnek érzem magam a történtekért és ezt nem tudom magamnak megbocsátani. Mert nem szabadott volna feladnom, miután a mentők elutasítottak. Újra és újra hívnom kellett volna őket, akkor talán, talán mégis segítettek volna. Sajnos ezt már soha nem fogom megtudni. De mindenképpen azt szeretném javasolni azoknak, akik hasonló helyzetbe kerülnek, legyenek sokkal rámenősebbek, akadékoskodóbbak akár, ne hagyják magukat. Bele kell kapaszkodni az utolsó szalmaszálba is. Én nem tettem sajnos. Azt hittem, hogy bízhatok azokban, akiknek életek mentése lenne a dolguk, de ma már tudom, magamban kellett volna és a megérzéseimben. Senkinek nem kívánom, hogy mindezt meg kelljen tapasztalnia.
Ilona
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
rest of boys 2016.06.03. 12:06:32
drontal 2016.06.03. 15:35:49
Nagyon nem mindegy? Dehogy nem mindegy,mindkét hívószám végén dolgozó diszpécsernek tudnia kellene a dolgát de sajnos egyre több eset van,hogy halvány fingjuk sincs az egészről.
Gömbhal 2016.06.03. 17:17:41
Ráadásul régebben (lehet már nem így van) a 112 ről átkapcsolt hívásnál nem írta ki a hívó számát a mentősöknek, míg a közvetlen hívásnál igen és ha kellett vissza tudták hívni a bejelentőt ha valamit pontosítani kellett.
asztalosani 2016.06.05. 16:05:29
bárki is hívja a 104-et, tök fölösleges, mert lerázzák az embert, az ügyelettel, háziorvossal. legyen nappal, vagy az éjszaka közepén, legyen eszméletlen beteg, vagy egy agyvérzéses a diszpécserek bármire azt fogják mondani, hogy ez az ügyeletre vagy éppen a háziorvosra tartozik. mire az ügyelet kiér az minimum 2 óra + a mentő 1/2 óra.
az hogy a mentősöknek és a tb kasszának mennyibe is kerül és miért is éri meg, ha 2x vonulnak ki a beteghez külön kocsival???? (idő, pénz, benzin ktg) na azt tőlük kérdezzétek meg!
tudjátok: közérdekű adatigényléssel bárki élhet pl.: KIMITTUD OLDAL.
________________________
na kinek lesz annyi vér a pucájában, ahelyett hogy itt nyafog?!?!
Igazság, hol vagy? 2016.06.05. 18:50:00
PRAXIS
"Pozitív és negatív történetek a magyar egészségügyről, minden mennyiségben. Orvosnál jártunk és nem ment minden zökkenőmentesen? Netán megaláztak, megvárattak vagy félrekezeltek? Vagy éppenséggel lelkiismeretes, segítőkész egészségügyi dolgozókkal találkoztunk? Ide megírhatjuk. Miért is? Mert az orvostársadalom máris nyomon követi a bejegyzéseket, olykor pedig hangot is adnak álláspontjuknak a kommentekben. De ha nem vagyunk mesélős kedvünkben, a kórházértékelővel is kinyilváníthatjuk véleményünket." - hvg.hu
Médiaajánlat
