Le a kalappal az egészségügyi dolgozók előtt

2016.05.10. 06:16

Soha ennyi orvos nem kérdezte még tőlem, hogy hogy érzem magam, nagyon figyeltek rám, a nővérek is nagyon kedvesek voltak.

Tisztelt Praxis blog!

Én kivételesen egy pozitív tapasztalatot szeretnék megosztani.

Március 1-jén szültem meg a kisfiamat a székesfehérvári Szent György Kórházban. A terhesség alatt nem is a szüléstől féltem leginkább, gondoltam, a gyerek valahogy csak kikerül belőlem, és volt fogadott orvosom, pont azért, mert benne megbízom. Amitől rettegtem, azok sokkal inkább a körülmények, hogy majd minden nővér bunkó lesz velem, semmit sem úgy csinálok majd, ahogy kell, senkit nem fog érdekelni, hogy lisztérzékeny vagyok. Hát nagyot tévedtem.

A 36. héten befektettek a terhespatológiára, hipertóniával, ödémával és fehérjevizeléssel. A nővérek meglepetésemre nagyon kedvesek voltak, egy szavam nem lehetett rájuk. Szóltam, hogy lisztérzékeny vagyok, mire fél órával később megjelent egy nagyon jókedvű és mosolygós dietetikus doktornő, és elmondta, hogy kétnaponta fognak küldeni egy egész kenyeret (elég-e, mert ha nem, küldenek naponta), ami gluténmentes, illetve arról is tájékoztatott, milyen tésztát használnak, mivel sűrítik a főzeléket...azt mondta, aznapra már nem tud kenyeret süttetni, de másnaptól lesz. Ennek ellenére már az aznapi ebédhez is kaptam, ráadásul kifejezetten finom gluténmentes kenyeret. Reggelit-vacsorát pedig ugyanúgy kaptam, mint a többiek, csak az enyémhez nyilván nem adtak kenyeret, de minden egyes alkalommal megkérdezte a nővérke, hogy ugye nekem van hozzá kenyerem. Ebédre pedig minden nap kaptam levest, tésztával, és a főételek is változatosak voltak, hoztak tésztát, tarhonyát is. Pedig ezek az alapanyagok tényleg elég drágák, én nem háborodtam volna fel, ha pl. a kenyeret magamnak kellett volna biztosítanom, sőt erre is számítottam.

A vérnyomásomat nagyjából beállították, én azt hittem, mehetek is haza, de még a 37. héten is bent tartottak, ami kezdett gyanús lenni, mert én úgy gondoltam, semmi bajom nincs már, csak időnként olyan érzésem volt, mintha a baba bele szeretné állítani a gyomromat a tüdőmbe, amit meg is említettem a viziten, de az orvos azt mondta rá, ez normális.

Aztán a március 1-jén volt egy nőgyógyászati vizsgálatom, ahol szintén megemlítettem ezt a fájdalmat, amit itt már bordaív alatti fájdalomként emlegettek, és az orvos közölte velem, hogy most megyek szülni. Mint kiderült, HELLP-szindrómám volt, és mivel gyorsan romlottak az eredményeit, altatásos császármetszéssel született meg a kisfiam. Utólag megtudtam, hogy azért volt olyan gyanús nekem, hogy minek tartanak bent "feleslegesen", mert a fogadott orvosom nem engedte, hogy szóljanak nekem bármiről is, nehogy még feljebb menjen a vérnyomásom. Utólag nagyon hálás vagyok neki ezért, mert bár derült égből villámcsapásként ért, hogy baj van, sokkal jobb volt így, hogy nem is volt időm felhúzni magam. A párom is megnyugtatónak tartotta, hogy amikor cselekedni kellett, nem sokat vaciláltak, így sem a kisbabámnak, sem nekem nem lett semmi bajunk.

A műtét után másfél napot töltöttem az intenzíven. Senkinek sem kívánom ezt a magatehetetlen érzést, de a nővérek a lehetőségeikhez mérten ezt a helyzetet is próbálták elviselhetővé tenni. A műtét utáni este már vacsoráztam volna, de az intenzívre gondolom lassabban ért oda az információ a lisztérzékenységemről. A nővérke viszont valahonnan kerített nekem egy kefirt és egy szelet sajtot. Egyébként nem szeretem a kefirt, de elmondhatatlanul jól esett. Másnap reggelire hoztak nekem joghurtot, ebédet pedig már kaptam.

Aznap még kérdéses volt, hogy visszamehetek-e az osztályra, de már nagyon szerettem volna látni a kisfiamat, és úgy éreztem, kezdek becsavarodni az ágyhoz kötöttségtől. A nővérke hozott nekem újságot és rádiót, ami nagyon sokat javított a közérzetemen.

Délután visszavittek az osztályra. Egyébként attól is tartottam, hogy valamilyen holmim biztosan eltűnik, ehhez képest az intenzívről még a papucsomat is utánam hozták. A szüléskor minden csomagomat az öltözőben kellett hagynom, annak egy részéről is lemondtam, de mindenem hiánytalanul megvolt.

Soha ennyi orvos nem kérdezte még tőlem, hogy hogy érzem magam, nagyon figyeltek rám, a nővérek is nagyon kedvesek voltak. Első éjszaka még az őrzőbe kerültem, a második éjjel pedig a csecsemősök a kérésemre vigyáztak a kisbabámra, hogy legalább egy éjjel alhassak csövek és katéter nélkül. Elismerem, hogy az adott helyzetben jobban örültem volna egy anyabarát kórháznak, de én választottam ezt a kórházat, tudtam, hogy bababarát lesz (azt nyilván nem tudtam, hogy ilyen komplikált lesz a szülésem). Bármit kértem, kérdeztem, segítettek, olyan is volt, hogy azért nyomtam meg a hívógombot, mert lefolyt az infúzió, mégsem kaptam meg, hogy miért nem tudok várni.

Persze ettől még nagyon nehéz volt ellátni a kisfiamat, napokig úgy éreztem magam, mintha valami köd ült le volna körülöttem. A szülés után még 8 napot a kórházban kellett töltenünk, a gyerekorvos nem is értette, mit keres még itt egy egyhetes baba (mert hogy a kisbabámnak - szerencsére - semmi baja nem volt). Nyilván nem volt jó érzés kórházban lenni, de a dolgozók hozzáállása nekem nagyon sokat segített, hogy átvészeljem azt a hetet.

Úgyhogy le a kalappal azok előtt, akik ilyen fizetés mellett tudnak mosolyogni és mindig van egy-egy jó szavuk az emberhez, amit ezúton is szeretnék megköszönni.

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

asztalosani 2016.05.10. 10:45:44

na megint egy fizetett hirdetés!

______________________________
poszterina!
b+!

Ad1.
"Március 1-jén szültem meg a kisfiamat"

kicsi szívecském! nem megszülted, hanem világra hoztad, ha már fel kellett téged hentelni, akkor ne mondd már rá hogy megszülted!

__________________________

Ad2.
"volt fogadott orvosom"

vagyis zsebbe fizettél vagy kaptál róla számlát is a székesfehérvári Szent György kórházban? erről miért nem írtál?
hoppápcska ugye?

__________________________

Ad3.
" minden nővér bunkó lesz velem"

vagyis tök fölösleges az orvosok zsebét tömni XD

__________________________

Ad4.
" úgy gondoltam, semmi bajom nincs már, csak időnként olyan érzésem volt, mintha a baba bele szeretné állítani a gyomromat a tüdőmbe, amit meg is említettem a viziten, de az orvos azt mondta rá, ez normális."

később kiderült, hogy annak ellenére hogy LEFIZETTED az orvosoDAT akiben azt írtad előtte: megbíztál, mégiscsak belehazudott a szemedbe.

____

Ad5.
"Utólag megtudtam, hogy azért volt olyan gyanús nekem, hogy minek tartanak bent "feleslegesen", mert a fogadott orvosom nem engedte, hogy szóljanak nekem bármiről is"

és még vajon mit tiltott meg hogy elmondjanak neked? tudod: az az orvos akiben előtte megbíztál?!
vajon a gyereked teljesen egészséges, vagy az ő állapotát is mindmáig eltitkolják elöőtted, mert az orvos megtiltotta a kórházban dolgozók részére?

___________________

Ad6.
" A párom is megnyugtatónak tartotta, hogy amikor cselekedni kellett, nem sokat vaciláltak, így sem a kisbabámnak, sem nekem nem lett semmi bajunk."

aha, nah persze. vajon ha az orvos hirtelen lebetegszik, vagy elmegy szabira vagy autóbaleset éri, és kapsz egy új orvost, aki azt sem tudja ki vagy te, vajon mennyi esélyed lett volna arra, hogy a kölködet élve a világra hozzák?

_____________________
AD7.
" A műtét utáni este már vacsoráztam volna, de az intenzívre gondolom lassabban ért oda az információ a lisztérzékenységemről."

wtf????
kicsi szívecske!
a műtétek után nem szokás "kenyérrel és szilárd tápanyagokkal" vacsoráztatni. megint hülyeségeket írtál!

__________

AD8.
" A nővérke viszont valahonnan kerített nekem egy kefirt és egy szelet sajtot"

ööööö... és vajon honnan-ez fel sem merült benned? vajon más beteg kajáját adta oda neked? :o

_______________________

AD9.
"Egyébként nem szeretem a kefirt"

kiscsillag!
kórházban voltál, nem a három kívánságban!

______________________

AD10.

" kezdek becsavarodni az ágyhoz kötöttségtől. A nővérke hozott nekem újságot és rádiót, ami nagyon sokat javított a közérzetemen."

kiscsillag!
nem szállodában voltál, hanem kórházban. elég töketlen paraszt lehetsz, ha felnőtt (?) létedre egy fél napig sem tudod magadat feltalálni és mások terhére vagy (pl.: nyomkodhattad volna a telefonodat, vagy aludhattál volna, mint ahogy azt sok más normális "unatkozó" beteg teszi)

____________________________
AD10.
"Aznap még kérdéses volt, hogy visszamehetek-e az osztályra, de már nagyon szerettem volna látni a kisfiamat (...) Első éjszaka még az őrzőbe kerültem, a második éjjel pedig a csecsemősök a kérésemre vigyáztak a kisbabámra"

hát ahhoz képest,hogy már nagyon szeretted volna látni a gyerekedet, igencsak hamar lepasszoltad. sz@r anya vagy

___

AD11.
" A szüléskor minden csomagomat az öltözőben kellett hagynom, annak egy részéről is lemondtam, de mindenem hiánytalanul megvolt."

b@szki!
ez hallatlan!

_______
AD12.

"Soha ennyi orvos nem kérdezte még tőlem, hogy hogy érzem magam, nagyon figyeltek rám, a nővérek is nagyon kedvesek voltak."

lehet azért mert FIZETTÉL, vagy azért mert megtudták, hogy fizettél és ők is elvárták (volna).

Kommentek:

anitám83 · http://kep.ivpicture.hu/223232.t.jpg 2016.05.10. 15:06:54

PRAXIS

Médiaajánlat

Friss topikok

Közösség

Szerzői jogok

Blog