Nem vették észre a méhszájsebet
12 hozzászólás
2016.04.05. 05:44
Nem szeretném a Honvédkórházat lehúzni, illetve az ottani orvost pellengérre állítani, de szeretném, ha az emberek bátrak lennének orvost változtatni, ha úgy érzik, nem a megfelelő kezelést kapják, vagy kinevetik őket azért, mert esetleg utánaolvasnak tüneteiknek és az nem egyezik az orvos által felállított diagnózissal.
Tisztelt Praxis-blog!
Sokáig gondolkodtam, megírjam-e a történetemet, mert én is egészségügyis családban nőttem fel, szüleim és nagyszüleim illetve rengeteg barátom révén ismerem a mentőszolgálatnál és a kórházakban kialakult helyzetet. Mindezek mellett azon emberek csoportjába tartozom, akik egy-két tüsszentés miatt nem futnak azonnal orvoshoz, és nem tartom magam hipochondernek sem.
A történet 2015. júniusában kezdődött, amikor úgy döntöttem, a szokásos éves nőgyógyászati vizsgálat keretében megbeszélem a nőgyógyásszal, hogy újra elkezdeném szedni a fogamzásgátló tablettát (másfél év kihagyás után). Az orvos nem örült a döntésemnek, azt mondta, ha minden vizsgálat negatív (pl. kizárható a magasabb trombózisveszély), akkor beszélhetünk róla.
Az orvoshoz ajánlás révén jutottam el, először a magánrendelőjében kerestem fel (citológia és méh-ultrahang), majd a további vizsgálatok miatt a Honvédkórházba hívott vissza.
Minden eredmény tökéletes lett, és mire augusztusban kaptam hozzá időpontot újra, hogy megbeszéljük a gyógyszerszedést, nemi aktusok közben vérzés lépett fel, amelyet az újbóli találkozáskor jeleztem neki.
Megvizsgált, de nem talált semmi elváltozást. Elküldött hüvelyi ultrahangra, amelyet az ország egyik legnevesebb intézetében végeztettem el (ezt csak azért írom, mert ilyen dologra nem szabad sajnálni a pénzt és az időt).
Szeptember közepén újra kaptam időpontot hozzá a Honvédkorházban, vittem az UH leletet. A vérzés továbbra sem múlt el az együttlétek alkalmával, sőt egyre csak durvult, előfordult olyan eset, hogy a párom combtőtől a combja közepéig friss piros vérrel lett kikenve.
Doktor úr újra megvizsgált, közölte, hogy: "Most is vérzik, igen."
Mikor megkérdeztem, nem méhszájsebről van-e szó (mert akkor már kiokoskodtam a netről, hogy bizony annak hasonló tünetei vannak), a válasz egyértelmű nem volt. És felírt vérzéscsillapítót.
A hüvelyi UH-t átnézve azt mondta, PCOS gyanúm van, és elküldött hormon-vizsgálatra illetve terheléses cukorra és inzulinra.
A leletek kézhezvétele után (mind a hormon, mind pedig a cukor és inzulin vizsgálatok negatívak lettek) újra jelentkeztem Doktor úrnál, amikor felírt egy három hónapig szedhető fogamzásgátló tablettát, hogy az majd beállítja a ciklusom.
Bár jeleztem a doktornak, hogy a ciklusommal sosem volt gond 13 éves korom óta, ő ehhez ragaszkodott. (itt szeretném még megjegyezni, hogy a PCOS-re jellemző további tünetek sem állták meg a helyüket esetemben: nem volt fokozott szőrnövekedés, elmaradó menstruáció, elhízás vagy zsíros, pattanásos bőr).
Körülbelül másfél hétig nem volt probléma a gyógyszerszedés ideje alatt, azonban később újra jelentkezett a vérzés az együttlétkor. A tanács az volt, hogy várjam meg legalább az első havi adagot, hogy hasson, ha a harmadik havi adag után is fennmarad a vérzés, akkor nagy endokrinológiai kivizsgálásra kerül sor január folyamán.
Novemberben végén a helyzet újra tarthatatlanná vált, és bejelentkeztem a Kútvölgyi Kórház Maternity Szülészeti és Nőgyógyászati klinikájára Prof. Papp Zoltánhoz. A neten olvastam Professzor úrról, és meggyőző adatokat találtam róla (nem mellesleg a méhszájsebek nagy szakértője).
December közepére kaptam időpontot, és megállapította, amit én is sejtettem: egyértelmű méhszájseb, és műteni kell. Professzor úr azt mondta, gondoljam át a dolgot, és ha vele akarom megcsináltatni, jelentkezzek újra és megbeszélünk mindent. Pár nap múlva felhívtam, és már karácsony után azonnal el akarta végezni a műtétet, de sajnos munkám miatt csak január 4-én tudtam "bevállalni".
A műtét sikeres volt, a kimetszésben pedig már elváltozásokat lehetett kimutatni.
Professzor úr megnyugtatott, hogy még épp időben elkaptuk, nem lesz semmi gond, ha tünetmentes vagyok, akkor egyelőre fél évente keressem fel, hogy továbbra is szemmel tartsuk, de bármi szokatlant tapasztalok, keressem azonnal.
Most április 4-e van, három hónap telt el kereken az operáció óta. A javasolt négy hét helyett mi ötig tartózkodtunk a nemi élettől, és most már kijelenthetem, az elmúlt időszakban nem véreztem egyik együttlét alkalmával sem.
Az én történetem szerencsésnek bizonyult, és imádkozom, hogy Professzor úr még sokáig köztünk legyen és folytassa áldásos gyógyító tevékenységét, mert a babavállalás alkalmával őt szeretném mindenképp orvosomnak felkérni.
A személyzet kiválóan érti a dolgát, felkészültek, kedvesek és gondoskodóak. Egy éjszakát kellett bent töltenem a Klinikán megfigyelésen az altatás miatt. Csak jót tapasztaltam mind a többi beteg esetében, mind a magaméban a személyzettel kapcsolatban.
Nem szeretném a Honvédkórházat lehúzni, illetve az ottani orvost pellengérre állítani (bár amikor megtudtam, hogy a méhszájsebemet szinte azonnal műteni kell, legszívesebben ráborítottam volna az asztalt), de szeretném, ha az emberek bátrak lennének orvost változtatni, ha úgy érzik, nem a megfelelő kezelést kapják, vagy kinevetik őket azért, mert esetleg utánaolvasnak tüneteiknek és az nem egyezik az orvos által felállított diagnózissal (és nem, ez nem csak pénz kérdése, rengetek jó orvost találni állami finanszírozású intézményben is - erre a legjobb példám a közeli sztk-ban rendelő fül-orr-gégész főorvosom).
K.
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
macska69 2016.04.05. 08:42:28
Egyszer -akkor 27 éves voltam- ledobtam magam a fapadra és a hátamat megnyomta a bikinimegkötőm díszkupakja (vagy mije), úgy fájt, megőrültem. Nem foglalkoztam vele, de csak fájt. Elmentem vele orvoshoz, mondtam, hogy mi történt és miért fáj, ő megtapogatott és közölte velem, hogy gerincdaganatom van, pár vizsgálat szükséges lenne, de így is készüljek fel, hogy nekem kampec. Pár napra rá elmúlt a duzzanat, elmúlt a fájdalom, a vizsgálatok feleslegessé váltak. Csak én őszültem bele.
A következő halálos betegségem akkor volt, amikor elkezdődtek a migrénjeim, szedtem egy héten át napi 4-5 algopyrint, majd elmentem orvoshoz is, nem valami más-e, mint "csak" migrén. Laborleletet látván orvos doktorov azt mondta, hogy leukémiás vagyok, ha van kisgyerekem, rendezzem el a sorsát. Elmúlt a migrén, elmaradt az algó, helyreállt a vérképem. Eltűnt a leukémiám is vele. Viszont a maradék hajam is őszbe fordult. Főleg, miután ez az orvos azt mondta, hogy jó, akkor viszont meg kell fúrni a koponyámat, mert túl nagy benne a nyomás, attól fáj. Már épp azon gondolkodott a hajam, hogy nem csak megőszül, de ki is hullik, amikor elmentem másik orvoshoz és kiderült, kutyabajom, csak épp migrén.
Még kétszer állították -tévesen hálistennek- hogy nekem annyi, de vannak kedvenc orvosaim, akik iránt nagyon nagy a bizalmam (nem ok nélkül) és ha úgy érzem baj van, hozzájuk fordulok, illetve hozzájuk szerzek beutalót.
Nekem mondjuk fordított felállás volt, mint a poszternek, mert engem temettek és semmi bajom nem volt, míg neki baja volt és nem ismerték fel. Azt hiszem, az én esetem mégis jobb volt. Bár párszor átgondolni, hogy hamarosan meghalok és úgy szervezni, hogy akiket magam után hagyok, a legkevésbé szenvedjék meg, nem kevés agysejtemet pusztította el, mégsem akarom ezeket az orvosokat lepocskondiázni. Tőlük ennyi telt. Kőművesből is van kutyaütő. Oké, abba nem hal bele senki...
she_wolf 2016.04.05. 10:58:08
Hány élete is van egy macskának?:D
A posztot nagyon korrektnek gondolom, ritkán olvasni itt ilyen jól megírtat.
A poszternek kívánok hosszú életet, jó egészséget!
k_iddo 2016.04.05. 13:11:40
Ezeket a szavakat hallva teljesen megsemmisültünk a párommal. Hozzáteszem semmilyen panaszom nem volt, kontaktvérzés, folyás, semmi. Másnap délután kezdtem el gondolkodni, hogy túl sok a kérdés még bennem, így elmentem másodvéleményt kérni. Szerencsére nagyon jó kezekbe kerültem a II. számú női klinikára. Semmilyen daganatom nem volt, a sárgabarack nagyságú valami a méhszájam, többször szült nőknél ez természetes! A műtét után a szövettanon kiderült, hogy "csak" rákmegelőző állapot volt, és egyáltalán nem kell a méhemet eltávolítani, sőt ha szeretném még szülhetek is.
Nem szeretném tovább ragozni a történetet és leírni azt a lelki tehert, amit a kedves professzor Úr rám tett, úgysem tudnám. Aki nem él ilyet át, el sem tudja képzelni milyen. De nem érzem fairnek, inkább piacorientált eljárásnak. Elképesztő, hogy vannak még orvosok, akik halálra ijesztik a betegeket, utána pedig (miután nem volt akkora baj) eljátsszák a megmentőt. És persze nyíljon ki még jobban a pénztárca és az egekbe magasztaljuk a nevét.
A lényeg amit én is megosztani szeretnék, hogy ha már egy kis ellenérzésünk van az orvossal szemben vagy bármilyen megérzésünk támad, ne féljünk másodvéleményt kérni és váltani, mert sok múlhat rajta! Hallgassunk a belső hangra.
elemes 2016.04.05. 14:14:26
Pedig a legfontosabb információforrás maga a beteg.
Mint a híres állatorvosos viccből tudjuk.
Megbetegszik az állatorvos és elmegy az (ember)orvoshoz.
- Mi a panasza?
- Ja, hát így könnyű.
2016.04.05. 14:39:09
ja, 50 éves tapasztalat. tipikus hülye szöveg, sehol sincs igazolva hogy ez így lenne, ellenben megfelelő érzék+szándék+képzés+valamennyi, mondjuk 10+ éves tapasztalat simán verhet egy önhitt öreg professzort, de mennyire...
csak hát kell a műtét, kell a pénz, én amúgy "óriásitekintélyű" profhoz soha sem mennék, ha van más aki nem teljesen pályakezdő és nem nagyon rossz hírű.
Épphogyélek 2016.04.05. 15:50:37
Nekem most éppen egy idősebb "óriástekintélyű" professzor mentette meg az életemet, abszolút önzetlenül, és mély empátiával. Vannak olyan műtétek, ahol igenis számíthat a gyakorlottság és a tapasztalat. Pl. nyelőcső resektionál egyáltalán nem mindegy, hogy mennyit csinált már a sebész életében, és milyen sikerrel.
2016.04.05. 20:34:20
2016.04.05. 23:45:12
ilyen is van , nem is írtam olyat hogy nem számít a tapasztalat, de gondolom érthető voltam.
Hórukk 2016.04.06. 00:14:12
Az öreg prof talán látott valamit a méhszájon - vagy nem - aztán fölajánlotta a műtétet, amelynek során a méhszáj kimetszésén túl, méhűri kaparással eltávolította a vérző nyálkahártyát is. Ezt vagy elmondta, vagy nem. A vérzés elmúlt, ha a betegnek szerencséje van akkor hosszú időre, ha nincs, akkor néhány hónap múlva visszatér. A szövettani eredményről a poszter diszkréten nem nyilatkozik, bár ha egy nagy tekintélyű prof megoperál valamit, akkor "nem illik" teljesen negatív eredményt visszaküldeni, aki nagyon keres, az úgyis talál. Távolról ugyan nem állíthatok semmit biztosan, de azért jó szívvel nem javaslom senkinek, hogy az ellenkezőjére fogadjon. Így születnek ugyanis a csodadoktorok.
2016.04.06. 10:36:11
mancikaa 2016.04.07. 21:42:51
PRAXIS
"Pozitív és negatív történetek a magyar egészségügyről, minden mennyiségben. Orvosnál jártunk és nem ment minden zökkenőmentesen? Netán megaláztak, megvárattak vagy félrekezeltek? Vagy éppenséggel lelkiismeretes, segítőkész egészségügyi dolgozókkal találkoztunk? Ide megírhatjuk. Miért is? Mert az orvostársadalom máris nyomon követi a bejegyzéseket, olykor pedig hangot is adnak álláspontjuknak a kommentekben. De ha nem vagyunk mesélős kedvünkben, a kórházértékelővel is kinyilváníthatjuk véleményünket." - hvg.hu
Médiaajánlat
