Ne bántsátok az orvosokat, nővéreket!
8 hozzászólás
2016.03.24. 05:40
Én csak azt tudom mondani, hogy gondoljunk azért ezekre az orvosokra és nővérekre is, ne ítélkezzünk olyan gyorsan, nem tudhatjuk, mi van a dolgok mögött. Lehet, hogy az egészségügyre, ha jobban odafigyelnének, akiknek ez a dolguk valami változást hozna életünkben.
- Praxis!
Lehet, hogy én egy kakukktojás vagyok de nem sikerül és nem is akarok mindenáron rosszat írnom az egészségügyről. Nem tudom az orvosok nevét feltüntethetem-e de nagyon örülnék, ha ezt lehetővé tennék, mivel nagyon sok jó orvos van jó kórház és rendelőintézet.
Lehet, hogy csak mi fogtuk ki őket, de ezt, akikkel nekünk kapcsolatunk volt mindről elmondható.
Munkájukat hivatásuknak tekintik, és azt tudásukhoz mérten lelkiismeretesen meg is teszik, persze ha hagyják őket.
Szóval történetünk a XI. kerületi Szent Kristóf rendelőintézetben kezdődött az urológián ahol a nagyon régen ott dolgozó orvosok közül az egyik felfedezte férjemnél a hólyagdaganatot ennek k b 2 éve.
Rögtön beutalta a Kékgolyó utcai onkológiára szintén az urológiai osztályra, ahol szintén nagy tudású szakorvosok vannak akik mindent megtesznek a betegekért. Hála Istennek, az orvosok lelkiismeretes munkájának férjem azóta meggyógyult.
Nagyon örültem, hogy ide kerültünk itt folytatódtak a vizsgálatok majd a műtét.
Az osztályon azt tapasztaltuk, hogy tiszta rendezett körülmények között fogadják a betegeket, nagyon kedvesek, udvariasak az orvosok nővérek annak ellenére, hogy nap, mint nap rengetegen várakoznak vizsgálatokra, befekvésre.
Nem látszott a dolgozók részéről semmiféle elégedetlenség, idegesség mindenki tette a munkáját, inkább a betegek viselkedésével volt a gond. Az emberek általában azt nagyon gyorsan megállapítják, hogy ővelük hogy bánnak, csak azt nem, hogy ők hogy viselkednek.
Nagyon sokszor tapasztalom inkább ezt, mint a dolgozó személyzet udvariatlanságát.
A kedves betegek a végsőkig húzzák a húrt.
Többször feküdt benn a férjem kórházban, de nem tapasztaltam semmi kirívót, amit szóvá tehettem volna. Lehet, hogy ezzel az észrevételemmel egyedül vagyok?
Persze ha az ember nagyon kutakodik, biztos talál valami kivetnivalót. De vajon mindenről csak az orvosok és a nővérek tehetnek? Nem lehet esetleg, hogy kevés nővér van az osztályokon, van, ahol 32 óráznak, és azért nem megy úgy a munka, ahogy kéne? Nem lehet esetleg, ha a betegek kevesebbet piszkálnák a nővéreket, orvosokat könnyebben menne?
Ha egy kicsit segítenénk őket a viselkedésünkkel, nem lenne jobb? Biztosan vannak kórházak, ahol sokkal borzalmasabb állapotok vannak ilyen p l .a János kórház az sem az orvosok, nővérek hibája.
Nekik sem szívderítő ilyen körülmények között dolgozni. Könnyebb az ő nyakukba zúdítani a problémákat, mint arra, akinek kötelessége lenne biztosítani a gyógyításhoz a méltó körülményeket.
Én csak azt tudom mondani, hogy gondoljunk azért ezekre az orvosokra és nővérekre is, ne ítélkezzünk olyan gyorsan, nem tudhatjuk, mi van a dolgok mögött. Lehet, hogy az egészségügyre, ha jobban odafigyelnének, akiknek ez a dolguk valami változást hozna életünkben.
De higgyük el erről nem csak az orvosok és nővérek tehetnek. Segítsük a munkájukat, de ne őket bántsuk, hanem a felettesektől kérjük számon a probléma megoldását.
Tisztelettel: B.Zoltánné
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Terézágyú 2016.03.24. 10:37:00
Valószínűleg nem.
De ez nem vigasztal meg másokat.
Hozzánk se törtek még be, nem támadtak meg, nem kellett rendőrséget kihívni - de ez nem szempont azoknak, akikhez betörtek, akiket megtámadtak, és akiknek a rendőrség semmilyen segítséget nem adott...
csakegybeteg 2016.03.24. 14:10:50
she_wolf 2016.03.24. 15:03:09
Panaszkodni, ríni, követelőzni mindig könnyebb, mint megköszönni, elismerni.
Ha ez utóbbit teszed, akkor protekciós vagy, kitömted őket pénzzel, meg egyéb összeeküvés-elméletek:(
Kelj a védelmükre és rögtön te is az ő almukból való vagy még akkor is, ha néha visszásságokat említesz meg.
(Általánosítottam.)
csakegybeteg 2016.03.24. 15:17:01
Ez így van sajnos. Az utóbbi időben sokszor tapasztalom magam is, és sajnos sokszor a betegek is ordenáré stílusban beszélnek a dolgozókkal.
A közelmúltban várakoztam a tüdőgyógyásznál, időpontom volt, de behívtak előttem egy fiatalembert, egy nő mindjárt elkezdett cirkuszolni, hogy a csókosokat soron kívül behívják.
A fiú rosszul volt, alig kapott levegőt. Helyre tettem a dolgokat (nem bírtam szó nélkül), aztán mikor engem behívtak megint tette a megjegyzést, persze én is csókos lettem. Kiderült csak betévedt, nem volt időpontja...hozzáteszem, oda mindig van szabad hely 1-2 napon belül, de ha sürgős fogadják soron kívül.
she_wolf 2016.03.24. 17:23:44
Több oka lehet ennek a mentalitásnak.
1: Ha negatív tapasztalatot szereztünk (akár nem egy alkalommal) ezt nem tudjuk kizárni amikor egy újabb esetben egy addig nem ismert emberrel találkozunk, prejudkálunk.
Ha betegesebb, szerencsétlenebb vagy, akkor ez öngerjesztő folyamattá válik, és észre sem vesszük a pozitívumokat.
2: A tartozik-követel oldal egyenlőtlensége, és hogy ez fel sem merül bennünk.
3: Az örökös "fizetem a tb-t"-re hivatkozás, amivel sokan azt hisszük, hogy magunkért/magunknak fizetjük, és azzal, hogy fizetjük egyben meg is vesszük a "terméket", az orvosi ellátást emberestül, anyagostul, mindenestül.
Mert az jár nekünk.
Hát....járni jár:(
(A fejedelmi többest csak megelőzésként használtam.)
csakegybeteg 2016.03.25. 06:47:57
Ja igen @she_wolf: már megmondta "Panaszkodni, ríni, követelőzni mindig könnyebb, mint megköszönni, elismerni."
Pedig nagyon sok ember életét mentették meg már az orvosok.
Dikusz 2016.03.25. 08:10:26
she_wolf 2016.03.25. 08:24:36
Azért nem cuppantak rá, mert kapni természetes.
Nem nagyon lehet ezt ragozni. És hogy ne kerüljem ki: a mindenkinek megalázó boríték helyett azért sokaknak többet jelentene pár hálás szó, és az értük (ezzel mintegy magunkért is!) való kiállás. Így, akár név nélkül is, de nyilvános felületeten!
És lehetne mellőzni (természetesen ez nem Neked szól!), hogy olyan eseteket soroljunk fel, amikor "nem köszönt a doktornő", mert bunkó és hibázó emberek minden szakmában vannak.
Ja, hogy más szakmában nem az életünk, egészségünk a tét? Valóban. Valóban? Csakhogy az orvosok sem Istenek, nem mindenhatók, mindentudók.
Talán ezt is mérlegelnünk kellene akkor, felelősségre, kérdőre vonjuk őket. Abba sem ártana belegondolni, hogyha valóban annyira "leszarom" emberek lennének, akkor magasan képzett, nyelveket beszélő emberekként vidámabb, és sokkal jobban fizető munkát is találhatnának maguknak, ahol kevesebb az idegbaj, van kiszámítható szabaság, és nem lebeg állandóan a fejük fölött Damoklész kardja.
Hosszan lehetne még folytatni, de inkább megkímélem magunkat tőle:)
Én csak köszönöm, hogy vannak, hogy itt vannak!
PRAXIS
"Pozitív és negatív történetek a magyar egészségügyről, minden mennyiségben. Orvosnál jártunk és nem ment minden zökkenőmentesen? Netán megaláztak, megvárattak vagy félrekezeltek? Vagy éppenséggel lelkiismeretes, segítőkész egészségügyi dolgozókkal találkoztunk? Ide megírhatjuk. Miért is? Mert az orvostársadalom máris nyomon követi a bejegyzéseket, olykor pedig hangot is adnak álláspontjuknak a kommentekben. De ha nem vagyunk mesélős kedvünkben, a kórházértékelővel is kinyilváníthatjuk véleményünket." - hvg.hu
Médiaajánlat
